Történelem | Középiskola » A hódító háborúk társadalmi és politikai következményei a köztársaság korában

A hódító háborúk társadalmi és politikai következményei a köztársaság korában Vázlat: I. 1 Előzmények: A hódító háborúk II. 1 A hódítások gazdasági, társadalmi, politikai hatásai 2. Megoldási kísérletek a) Tiberius Gracchus b) Caius Gracchus c) Marius d) Sulla e) Julius Caesar 3. Az egyeduralom létrejötte III. 1 A principatus kora Róma a Kr. e V századtól folyamatosan növelte területét Először leszámolt a város környékén élő törzsekkel, majd tovább terjeszkedett Itália területén. Az elbizakodott római sereg Kr. e 387-ben vereséget szenvedett a galloktól, de azt hamar kiheverte és újult erővel folytatta a hódításokat. Kr e 343-290-ig harcban álltak a szamniszokkal, majd őket is leigázták. Kr e 280-272-ig háborúban álltak a dél-itáliai görög poliszokkal, majd azokat is meghódították. A hódító Róma érdekei a szicíliai hódítás során ütköztek össze a Földközitenger másik nagyhatalmával, Karthágóval

Ezért került sor az I pun h áborúra (Kr e 264241) Kezdetben a két fél közül egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, ugyanis a rómaiak a szárazföldön, míg a punok tengeren értek el sikereket. A fordulatot a dél-itáliai görög poliszok közreműködése hozta, akik fejlett hajóhaddal látták el Rómát. Így Róma került ki győztesen a háborúból. A II pun háború kirobbantó oka a pun revans volt (Kr e 218-201), ahol szintén nem sikerült a punoknak legyőzniük a rómaiakat. A III pun háború csak Róma erőfitogtatása volt (Kr. e 149-146), ami sikert is hozott a rómaiknak A terjeszkedés következtében létrejött hatalmas birodalom a társadalom felsőbb rétegeinek óriási nyereséget hozott. A megélénkülő kereskedelem haszna a hajótulajdonosé lett, és a senatus ezen kereskedőkre bízta a provinciák adójának beszedését. Ezt ők egy összegben kifizették az államnak, a provinciákban pedig többszörös adót hajtottak be.

(adóbérlés) E társadalmi réteg a lovagrend, tagjai nem vehettek részt a politikai életben. A politikai vezető réteg, a nagybirtokos arisztokratákból álló senatori rend is jelentősen növelte jövedelmeit. A meghódított területeken óriási birtoktesteket sajátítottak ki, s piacra termelő nagybirtokokat, latifundiumokat hoztak létre. Itt rabszolgákkal dolgoztattak A támadó hadjáratok után a rabszolgák száma rendkívül megnövekedett, így áruk csökkent, s alkalmazásuk kifizetődővé vált. A birtokokon a belterjes, nagy hasznot hozó művelés vált uralkodóvá (szőlő, olajbogyó, zöldségek), mivel a gabonát a provinciák más részeiről szállították. A nagybirtokrendszer térhódítása kedvezőtlenül érintette a kisbirtokos parasztságot. Rabszolgák alkalmazására nem volt pénzük, megmaradtak a külterjes gabonatermesztésnél, ami csekély jövedelmet hozott. A gazdasági verseny sok parasztcsaládot tönkretett, akik kénytelenek

voltak birtokaikat eladni. Ezt a folyamatot a kirobbant háborúk is felerősítették: a katonáskodó paraszt nem tudta művelni földjét, illetve a háborúk pusztításit rengeteg kisbirtok nem tudta kiheverni. A parasztság lecsúszásával új társadalmi réteg keletkezett. A nincstelenek a városokba mentek megélhetést keresni: főleg alkalmi munkákból éltek, egy részük pedig ingyenélő, manipulálható tömeggé vált. Kialakult a plebs Sem adózniuk, sem pedig katonáskodniuk nem kellett. A társadalmi, gazdasági problémákhoz a politikai szervezet súlyos válsága csatlakozott. A városállamban még jólműködő, évente választott tisztségviselők már nem feleltek meg a világbirodalom igényeinek, az alkalmanként katonáskodó, egyre csökkenő létszámú, képzetlen parasztsereg sem volt alkalmas a védelem és terjeszkedés kettős feladatára. A birodalmon belül a lakosság eltérő jogállása is problémaként jelentkezett Tiberius Gracchus Kr. e

133-as év néptribunusaként földreform tervezetet dolgozott ki, mellyel helyre akarta állítani a parasztság gazdasági helyzetét, hogy csökkentse a szabadok közti politikai feszültséget, és megoldja a hadsereg kiegészítési gondjait. Maximálták a családfők és családok által birtokolhatott terültet. Az elvett földekért a tulajdonosok kártérítést kaptak, s parcellákra osztva földnélküli parasztoknak adták. A senatusi arisztokrácia többsége ellenezte a földreformot. Gracchus még egy évre meg akarta magát választatni, hogy folytathassa reformjait. Emiatt fegyveres összecsapások alakultak ki, melyben Gracchus is életét vesztette. Halála után kisebb hatékonysággal, de folytatódott a földosztás Caius Gracchus Kr. e 123-122-i néptribunus törvényeivel a városi köznépnek olcsó gabonát biztosított, Karthágó területén új provincia létrehozásával munkalehetőséget akart biztosítani. A lovagrend megnyerése céljából Asia

provincia évi adó begyűjtésének jogát adta nekik bérbe, s úgy döntött, hogy a provinciákban történt visszaéléseket a lovagokból álló bíróságok vizsgálják felül. Intézkedéseivel kivívta a senatusi arisztokrácia gyűlöletét Amikor azt indítványozta, hogy Róma összes itáliai szövetségese kapja meg a római polgárságot, az előjogait féltő köznép is ellene fordult. A senatus rendkívüli állapotot hirdetett ki Caius híveit legyilkolták, őt magát pedig saját kérésére egy rabszolgája ölte meg. A Gracchusokkal kezdődő néppárti politika képviselői meg akarták szüntetni a senatusi arisztokrácia politikai egyeduralmát. A velük szembenálló optimaták viszont a senatusi arisztokrácia hatalmát akarták visszaállítani. Marius néppárti politikus a vagyontalanok zsoldoskatonaként való alkalmazásával kivonta őket a belpolitikai harcokból, s megoldotta a hadkiegészítési problémát is. A zsoldossereg kialakítása azonban

újabb problémákat idézett elő, mert nagyon függtek a hadvezérüktől, így az illető vezér magánhadseregévé vállhatott. Kr. e 82-ben kirobbant polgárháború idején Sulla, az optimata párt kiemelkedő alakja zsoldossereggel Rómára támadott, s diktatúrát hozott létre. Célja a senatusi arisztokrácia hatalmának visszaállítása. Politikai ellenfeleit legyilkoltatta Számára a diktatúra nem cél, hanem eszköz volt, ezért Kr. e 79-ben lemondott hivataláról A néppárti politika egyik vezére Julius Caesar. Crassus-szal szövetkezett, aki Kr e 71-ben Spartacus rabszolgafelkelést verte le. Caesar megegyezett még a hadsereg kedvencével, a senatus által ugyancsak háttérbe szorított Pompeiusszal, s így hárman létrehozták az első triumvirátust. Céljuk a senatus kiszorítása a tényleges hatalomból Ez a szövetség Kr. e 53-ig maradt fenn, míg Crassus elesett a parthusok elleni háborúban Kr e 59-ben Caesar konzul lett. Földet osztott Pompeius

veteránjainak, s a lovagrend érdekében leszállította Asia provincia adóbérletének összegét. Kr e 58-50 között Pacifikálta Galliát, s evvel hatalmas vagyonra tett szert. Miközben Caesar Galliában harcolt, állandósultak a f egyveres összecsapások Rómában az arisztokráciát támogató Milo és Caesart támogató Cloidus emberei között. Kr e 52-ben megölik Cloidust, s Pompeiust az arisztokrácia maga oldalára állítva kinevezte consullá. Caesar Kr. e 49 j anuárjában elindult katonáival Róma felé A hagyomány szerint a Rubico folyón átlépve mondta híveinek: „alea iacta est”, „A kocka el van vetve”. Kr e 48 augusztus 9-én Pharszalosznál került sors Caesar és Pompeius seregei között az összecsapásra, ahol Caesar nyert. A csata után Caesar menekülő ellenfelét üldözve jutott el az egyiptomi Alexandriába, ahol szerelmi viszony kezdődött az általa trónra emelt Kleopátra és közötte. Innen Kis-Ázsiába ment, ahol legyőzte

Pharnakészt, s rövid jelentésében adta hírül győzelmét: „Jöttem, láttam, győztem!”. Ezután leszámolt Pompeius maradék híveivel, s fiaival is. Ezután a Római Birodalom egyedüli ura lett Caesar azonban túl gyorsan szakított a köztársasági hagyományokkal. Ezt a konzervatív arisztokrácia nem tudta elfogadni. Kr e 44 m árcius 15-én Brutus és Cassius vezette összeesküvők meggyilkolták. Kr e 43-ban Caesar fogadott fia, Octavianus összefogott Caesar leghűségesebb alvezérével, Marcus Antoniusszal, és a lovasság főparancsnokával, Aemilius Lepidusszal. Ők hárman létrehozták a második triumvirátust, melynek elsődleges célja Caesar gyilkosainak megbüntetése. Erre Kr e 42-ben a philippi csatában került sor. Ezután a Birodalom kormányzását egymás között osztották fel Lepiduszt azonban kiszorították a hatalomból, s a Birodalom nyugati fele Octavianus, keleti része Antonius fennhatósága alá került. Octavianus és Antonius

együttműködése kezdetben problémamentes volt. Antonius feleségül vette Octavianus nővérét Azonban Antonius Kleopátrához fűződő szerelmében elhanyagolta Róma érdekeinek védelmét. Elhagyta feleségét, s megromlott a viszonya Octavianusszal. Antonius Kleopátrától született gyermekének római tartományokat ajándékozott, amivel növelte Egyiptom területét. Octavianus a senatusban a nép ellenségévé nyilvánítatta őt, ami újabb polgárháborúhoz vezetett. Kr e 31-ben Actiumnál legyőzték Kleopátra egyesített flottáját, s Kr e 30-ban megtámadták Alexandriát. Antonius és Kleopátra öngyilkos lett Egyiptom Róma provinciájává alakult. A Római Birodalom egyedüli ura Octavianus lett Kr. e 27-14-ig Augustus egyeduralkodó volt Visszatért Rómába és híveivel feltöltött senatus előtt letette a fegyvert. A testület megbízta az állam ügyeinek intézésével Nem gyakorolt nyílt egyeduralmat, jelszava a köztársaság visszaállítása

volt. Átszervezte a bíróságokat, a kiváltságos rendeket kizárta a hatalomból