Gazdasági Ismeretek | Vállalatgazdaságtan » Vállalatgazdaságtan előadásjegyzet, 2008

Vállalatgazdaságtan előadás Üzleti vállalkozás -> gazdasági tevékenység-> szolgáltatási folyamat termelési folyamat <->termelés + szolgáltatás együtt gazdasági tevékenységek a termelés azon egységei, amelyek meghatározott ráfordításokat, adott átalakító eszközök felhasználásával, a termelésben foglalkoztatottak munkaerejével és irányításával meghatározott termékké, szolgáltatássá alakítanak át. Az 1 ábrán a gazdasági tevékenységek modelljének felépítése látható. 1. ábra: A gazdasági tevékenységek (termelési folyamat) modellje INPUTOK: • Anyag • Energia • Munkaerő • Kapacitás • Információ • Pénz Átalakítási folyamat (Transzformáció) OUTPUTOK: • Termékek • Energia • Változás a munkaerőben • Amortizáció • Információ • Pénz A termelőrendszerek (a TRANSZFORMÁCIÓ) típusai: 1. Gyártás (Termelés) -fizikai létrehozás - alakváltoztatás - fizikai, kémiai,

és/vagy biológiai átalakítás (szénbányászat, ruhagyártás, stb.) 2. Szállítás A hely megváltoztatására irányuló tevékenység, pl. taxi, mentők, személy- és teherszállítás 3. Ellátás, forgalmazás A tulajdonos megváltoztatásával járó tevékenység, pl. üzlet, üzemanyagtöltő állomás, stb 4. Szolgáltatás Az állapot megváltoztatása valamilyen bánásmód által, pl. fogorvos, ruhatisztító, szálloda, kórház, szerviz, stb. I. A gazdasági tevékenységek (a termelés) bemenetei (INPUT-jai): Az anyagok, melyekhez hozzátartoznak az alapanyagok, nyersanyagok, amelyek beépül a termékbe, valamint a segédanyagok, amelyek a termékbe nem épülnek be, de nélkülözhetetlenek a termék-előállítás különböző fázisaiban. (pl gépek, épületek üzemeltetéséhez kapcsolódó karbantartási, tisztítási anyagok, alkatrészek). Az energia, mely magába foglalja az elektromos energiát (általában helyhez kötött eszközök), valamint a

folyékony vagy gáz halmazállapotú tüzelőanyagokat, pl. hajtóanyagokat (elszámolás technikailag anyagokhoz soroltak). A munkaerő (emberi teljesítmény) A berendezések, gyártórendszerek, transzformáló eszközök kapacitása (gépi teljesítmény) (üzemfenntartás) Az információ (irányítás és a végrehajtás) Az irányítás szintjén: célok kitűzése, feladatok meghatározása, teljesítmény mérése, döntések előkészítése, utasítások kiadása, kapcsolat a szállítókkal és vevőkkel. A végrehajtás szintjén: a feladatok végrehajtásához szükséges tudás, (tervek, technológia, műveleti és eljárási utasítások, gyártási dokumentációk, szabványok). A pénz II. A gazdasági tevékenységek (a termelés és szolgáltatás) kimenetei (OUTPUT-jai) közé tartoznak: A termékek: az anyagok átalakításával jön létre, megjelenhet mint szolgáltatási teljesítmény. A gyakorlatban a t ermék és szolgáltatás gyakran

összekapcsolódik. A termék mellé szolgáltatás is jár: információ a termékről; kiszolgálás, vevőszolgálat, garanciális szolgáltatások. A szolgáltatáshoz pedig (végleges vagy átmeneti használatra) sokszor termék is kapcsolódik. • Főtermék vagy vezértermék: A termelési tevékenység főcélja. • Társtermék vagy ikertermék: Ugyanabban a folyamatban, ugyanazon ráfordításokból – az átalakítás részfolyamatainak kapcsolódásai következtében – a főtermékkel együtt keletkező értékes termék, pl. szarvasmarhatartásnál a t ej-borjú, a juhtartásnál a húsgyapjú, a méhészetben a méz – méhviasz – méhpempő, stb • Melléktermék: A termékkel egyidejűleg szükségszerűen keletkező, más termelési folyamatban hasznosítható, vagy értékesíthető anyag. Rendszerint nagy tömegben, keletkező általában kis értékű termék. A selejt: a termelésből kikerülő, nem megfelelő termék. (Átalakítási hibák, mulasztás

miatt az alapanyagokat nem sikerül teljes egészében a szükséges végtermékké alakítani.) A hulladék: A folyamatból kikerülő közvetlenül nem hasznosítható anyag. Energia: az input oldalon bevitt energia maradéka, az átalakítási folyamatban keletkezik (kémiai folyamatok hőtermelése). A hasznosításról gondoskodni kell, mert különben környezeti terhelésként hat. Az erőművek turbináinak meghajtása során nem hasznosuló hő felhasználható irodák, lakótelepek fűtésére. Változás a munkaerőben: tapasztalat- és gyakorlatszerzés. Amortizáció: Az épületek és gépek fizikai kopása és avulása miatti értékcsökkenés. Információ: A gazdasági tevékenységek során megszerezhető információk, pl. a termékhez kötődő információk (minőség, a felhasználás módja, ár), a folyamat irányítását támogató, a döntéseket megalapozó információk, statisztikai jelentések, szabadalmak, reklám anyagok, stb. A pénz inputok

->átalakítási folyamat ->mérés értékelés -> outputok vezérlés ->átalakítási folyamat Szabályozás ->átalakítási folyamat ->mérés értékelés -> szabályozás A termelési folyamatok irányítása Irányított folyamatok 1. vezérlés: • utasítások kiadása meghatározott cél érdekében • kiindulás az elérendő célból nem a folyamat állapotából • feltételezi, hogy a kiadott utasítást az elvárásnak megfelelően végrehajtják • pl: különböző működési módok beállítása gépeknél 2. szabályozás: • a célból indul ki, de ellenőrzi és méri, hogy hogyan teljesít a rendszer, ennek alapján szükség szerint születik újabb döntés a beavatkozásról • a beavatkozás hatását összevetik a céllal és szükség szerint ismét beavatkozik • folyamatosan működő körfolyamat alakul ki a termelés során inputok – átalakítási folyamat – output ráfordítás <-> hozam ráfordítás

->ktg; hozam ->termelési érték költség <-> értékképzés (értéknövekedés, értékvesztés) <-> termelési érték A termelésökonómiai döntések alapja a folyamatok kimenetének és bemenetének összevetése, a ráfordítás hozam kapcsolat vizsgálata. A teljesítmény jellemzői: • hatásosság • gazdasági eredmény • hatékonyság A hatásosság (eredményesség): • a kimenet mértéke • a tervezett tevékenység megvalósulásának, a tervezett eredmény elérésének mértéke • a kimenetre előírt értékből való eltérés vagy a vele való azonosság alapján minősíthető Gazdasági eredmény: • a kimenet (kibocsátás) értékének és a bemenet (ráfordítás) értékének különbsége • kifejezője a jövedelem, amelynek kategóriáit a számítás során figyelembevett ktgek határoznak meg Nettó vagy tiszta jövedelem:NJ TÉ-TK=NJ TÉ>TK –nyereség TÉ<TK – veszteség TÉ=TK – nincs jövedelem Bruttó

jövedelem: BJ TÉ-TK= BJ (TK bér nélkül) BJ=Bér+NJ Fedezeti hozzájárulás: FH FH=TÉ-TKv FH=TKá+NJ FH-TKá=NJ FH maxTKá= NJ max A termelési folyamatokkal összefüggésben a fedezeti hozzájárulás maximuma alapján egymást követően hozott döntések végeredményben a jövedelem maximumát eredményezik. Gazdasági hatékonyság: kimenet/bemenet = output/input mutatói: 1) naturális hatékonyság: • fizikai, technikai, technológiai, műszaki hatékonyság • H/R ; H- termelékenység; R:ráfordítások; egységnyi ráfordításra mennyi mennyiség esik? • R/H; egységnyi termékre mennyi munka vagy erőforrás jut? • ahol max a naturális hatékonyság, ott minimális az eszköz igényesség • eszköz igényességi mutató minél kisebb, annál kisebb a termék ktge 2) átmeneti hatékonyság: • a kibocsátást értékben szerepeltetik • a viszonyítási alap valamilyen erőforrás 3) értékbeni hatékonyság: • számásó és a nevező is

értékadat • TÉ/TK >=1 ; 1ft-ra jutó TÉ döntési kritériumok: • mennyi erőforrást használjunk fel? (ráfordítás szint optimalizálása) • mennyi terméket állítsunk elő? (hozam, össztermék opt.) • meddig tartson egy gazdasági folyamat? (idő opt.) • melyik eszközt használjuk fel? (beruházás, gazdaságosság vizsgálata) Ráfordítás optimalizálás ÁBRA a füzetből, gyakorlaton is vettük!!!!!!!!!!!! I.a I.b II. MH ÁH E H termelési tartomány növekvő csökkenő csökkenő növekvő növekvő poz.csökk E>1 E>1 E<0 növekvő növekvő növekvő 0; -MH max - MHmax;ÁHmax Mhmax - ÁH=H/R (átlagtermék, átlaghozam) MH=dH/dR (határtermék, marginális) E=MH/ÁH (ráfordítás hatás rugalmassága) NJ max – az a legjobb döntési variáció amelyiknél NJ max; NJmax -> FH max MH * Áh =Ár -> MHÁh=MTÉ =Ár (MTK); MTÉ=MTK –optimum; MTÉ-MTK=MJ (határjövedelem, marginális jövedelem), ahol MTÉ=MTK-val, ott

MJ=0 -> megáll a jövedelem gyarapodása, ott az NJ max MH=Ár/Áh a termék piaci helyzetét jellemzi, MH- technológiai jellemző (befolyásolja a technológia és a termelési környezet) 3. 4. 5. 6. 7. ÁHmax azt a ráfordítást fogadomel ahol a hatékonyság a legnagyobb MH=ÁH E=1 (I-II. határban van) ÁHmax=H/Rmax >TÉ/TKv ; TKv=R*Ár; TÉ=HÁh TÉ/TKVmax ->TÉ/(TKv+TKá) ->TÉ/(TKv+TKá=TK) -> TÉ/TKmax Termelésökonómiai döntések Hozam termelési méret optimalizálása: 1. ráfordítás függvény 2. ktg fgv ktgfedezeti diagramm ÁR= R/H; MR= dR/dH NJ max <-FHmax <- MR = Áh/Ár (technológia, termelési környezet határozza meg <termelő piac helyzet; MR*Ár =Áh; MTK=Áh (MTÉ) ; MTK=MTÉ, ahol MTÉ=MTK, ott MJ=0 és NJmax (FHmax); ahol MTÉ>MTK ott MJ=0 és ahol MTÉ<MTK, ott MJ<0 Az átlagköltség mint döntési szempont A már létező kapacitásoknál az állandó költségek az üzemelés leállítása esetén is terhelik a

tevékenységet. Ilyen esetben az önktg minősül abban a tekintetben, hogy az adott terméket önköltség feletti áron lehet e eladni. Az átlagktg = TK/H Az egységktg a hozam fgben változik. ÁTKá+ÁTKv Az átlagos állandó ktg TKá/Hf Az átlagos állandó ktg a kapacitás kihasználásának javulásával, a termelés növekedésével rövidtávon fokozatosan csökken. Az átlagos változó ktg. TKv/H Az átlagos változó ktg. és az átlagköltség addig csökken, míg a marginális ktg azok értéke alatt van. A marginális termelési ktg görbéje az átlagos változó ktg. valamint átlagktg fgvét minimum pontjában metszi. ÁTKv=MTK ->ÁTKvmin; ÁTK=MTK ->ÁTKmin Az átlag költség minimumát eredményező hozamszinten túl a ráfordítás színvonal emelésével, a termelés fokozásával az egységktg nő. Az MTK=ÁTK azonosságnak (ÁTKmin) megfelelő hozam: • a technikai optimum (Topt) mert ennél a kibocsátásnál lehet kisebb önktggel terméket

előállítani. • a kapacitás kihasználás javításával adott technológia és üzemi feltételek mellett nem lehet kisebb átlagktget iés ezáltal nagyobb termékenységre jutó jövedelmet elérni • ÁNJ=NJ/H ; Áh (MTÉ)=MTK NJmax • • • • a nettó jövedelem maximuma szerinti gazdasági optimum e hozamtól a termékár alakulásától függően eltérhet a fedezeti pontok az átlagktg és a termékár viszonylatában zek egyenlőségeként is értelmezhetők (Áh=ÁTK) fedezeti pont 1: Áh=ÁTK ; ÁNJ=0 fedezeti pont 2: Áh=ÁTK; ÁNJ=0 ; Hmax; Hkrit Versenyhelyzetben az a termékár, amely megegyezik az átlagköltség legkisebb értékével a nyereségküszöb ár (Áh=ÁTK min). Meglévő kapacitásnál, amikor a termékár az önktg alá kerül, és a termelés veszteségessé válik, a veszteség minimalizálása a feladat. Addig érdemes fenntartani a termelést, amíg a változó ktgek megtérülnek. Üzembezárási pont: az a hozam, melynél a

termékár éppen megegyezik a termék átlagos változó ktgel. Amikor a vállalkozó célja a hozamnövelő ráfordítás minimalizálása, akkor a legmegfelelőbb hozamszint számára az un. munkatényező optimuma (MTopt) Munkatényező optimuma (MTopt) az átlagos változó ktg minimumhoz tartozó termelés. E szemlélet általában nem lehet meghatározó, mert az üzemek rendszerint nem törekszenek egy bizonyos tényező egyoldalú minimalizálására. Áh=ÁTKmin (nyereségküszöbnél); Áh=ÁTKv min (termelési küszöbár) Versenyhelyzetben az átlagos változó ktg minimumával megegyező árig (a termelési küszöbárig) van lehetőség a veszteség (működés fenntartása melletti) minimalizálásra. A termelési küszöbárnál és hozamnál arról kell döntenie a vállalkozónak, hogy az érintett tevékenységet átmenetileg vagy véglegesen beszüntesse. Az áralakulástól függően 3 termelési tartomány különíthető el: • a termelés szüneteltetése az

átlagos változó ktg. minimumának megfelelő termékárig • a veszteség termelési tartomány a fedezeti pontig (az átlagktgel megegyező termékárig) • a jövedelmező termelés a fedezeti pont (az önktg) feletti árnál Ármin = R/Hmin -> TKv/Hmin ->TK/TÉ ->H*Áh TKv = R*Ár ->NJ/TÉmax, ahol Ár=MR ott Ár min Ktg fgv, ktgfedezeti diagramm: a ktg függvény a ráfordítások értékének és a termék mennyiségének vagy pénzértékének viszonyát jellemzi. Ktg függvények lehetnek: az állandó, a változó és a teljes ktg fgvei ill. egy vagy többváltozósak külön vizsgálhatók az össze és az átlag ktgek fgvényei A fedezeti diagramm a termelési értéknek és a ktgek termelési volumentől együttes változását írja le. dTÉ/dH =MTÉ; MTÉ=Áh; MTK=dTKv/dH; MTK=dTk/dH A fedezeti diagramm összetevői: • termelési érék (TÉ) amely az értékesítési ár változatlanságát feltételezve arányos a termelt mennyiséggel • • •

• növekedésének ütemét a marginális termelési érték (MTÉ) vagy másként a határtermék értéke jellemzi megmutatja hogyan változik a kibocsátás értéke ha a hozamot egységgel növelik a (dTÉ/dH) árelfogadó stratégia esetében az MTÉ azonos a termék árával (MTÉ=Áh) adott termékáránál a termeléssel elérhető fedezet vagy jövedelem nagyságát a ktg.fgvek alakítják A változó ktg fgv: progresszív (növekvő, proporcionális, és degresszív tartományai egyaránt lehetnek. A rövid távú kgtfgvek az adott ágazat, a vállalkozás technikai, technológiai (így hatékonysági) feltételrendszerét, műszaki színvonalát jelenítik meg a ktgek alakulásában. A teljes ktg fgvnek alakulását a változó ktg viselkedése határozza meg. A termelés és a ktgek módosításának viszonyát a marginális ktg (MTK) fejezi ki. dTKv/dH A ktgmódosítás ütemét a hozam vagy a méret változásának fgvben mutatja. A fedezet vizsgálata során

megválaszolandó kérdések: • van e egyáltalán olyan termelési tartomány, melyben a termelés értéke meghaladja a teljes költséget • milyen kibocsátás szükséges ahhoz, hogy legalább a termelés ktgei megtérüljenek • az eladható termékmennyiség hogyan viszonyul ahhoz a legkisebb termelési szinthez képest, melynél a ktgek megtérülését várni lehet • a ktgek termelési értékénél ütemesebb változása miatt található e további olyan hozam, melynél a termelési érték éppen csak fedezi a ktgeket • utóbbi esetben milyen széles a jövedelmező termelési szakasz • hogyan változik a jövedelem nagysága e termelési tartományban • a lehetséges termelési alternatívák közül profit maximalizálási szempont (NJ max) alapján melyik kibocsátás tekinthető optimálisnak A fedezeti pont a termék érték és a teljes egyenlőségre jellemző érték (TÉ=TK, NJ=0) A kritikus hozam vagy kritikus méret: • a termelési ktg és

termelési érték azonosságához a fedezeti pont eléréséhez szükséges termékmennyiség illetve kapacitás (Hkritikus). A minimális hozam, a minimális méret: első fedezeti ponthoz tartozó, a ktgek megtérülését biztosító kritikus kibocsátás. E fedezeti pont és kritikus termelési szint felett a jövedelem maximumát eredményező hozamot az MTÉ=MTK azonosság jelzi. A max hozamszint a max termelési méret: az a hozam , amelynél a termelési ktg ismét azonos a termelési értékkel. Érzékenységi vizsgálattal modellezni kell a ráfordítás árak és a termékár változásának hatását, valamint a fedezeti pont elmozdulását. A Hmin felett minél közelebb van az eladható termék mennyisége a max hozamhoz, annál bizonytalanabb az érintett üzletág gazdasági pozíciója. Hozam és üzemméret alakulását befolyásoló tényezők az eszközök színvonalának hatása: általános követelmény, h a ráfordításokat transzformáló eszköz minél

magasabb színvonalú legyen. az eszközök színvonalának jellemzője: egy egységük lehetséges teljesítménye, kapacitása (a fajlagos teljesítmény). akkor valósul meg az eszközrendszer színvonalának javulása: • ha nagyobb a gazdasági hatékonyság • ha a teljesítőképesség, a teljesítmény növekedésével együtt az egységre jutó ráfordítás (átlagos ráfordítás vagy ráfordítás igényesség) ezzel együtt a költségigény (ön, egység, darab, átlag ktg) is csökken vagy legalább azonos marad a magasabb színvonalú (intenzívebb) eszközállomány alkalmazásakor: • a ráfordításhatás nagyobb elaszticitású • nagyobb teljesítmény érhető el A termelésnövelés egyik alapvető eszköze ennek megfelelően az eszközszínvonal javítása. Ellentmondások: • a magasabb színvonalú eszközök alkalmazásakor a ráfordítások változásának lehetősége beszűkül • a kiszolgálással, a technikai elemek összehangolásával szembeni

igényesség nő • az eszközök színvonalának javulásával szűkül a termelési tartomány, melyen belül a termelés jövedelmezően folytatható • a magasabb színvonalú eszközökkel folyó termelés a termékár változására kevésbé, az értékesíthető termék mennyiségének változására inkább érzékeny, mint az alacsonyabb színvonalú Általánosítható megállapítás: a termelés színvonalának emelkedésével nő a termelés hatékonysága, ezzel együtt romlik a mennyiségi típusú alkalmazkodás lehetősége A vállalati szervezet összetevői A vállalati szervezet elemei: • A munkakör • A szervezeti alapegység • A szervezeti egység • Az üzem A munkakör a vállalati szervezet legkisebb egysége. Összetevői: a feladatkör, a hatáskör, és a felelősségi kör. A feladatkör: az elvégzendő teendők összessége. Meghatározza, hogy kinek, mit, hogyan, milyen eszközökkel és kikkel együttműködve kell teljesítenie. A hatáskör:

az anyagi eszközök és személyek feletti rendelkezési jog, mely a feladatok teljesítéséhez kapcsolódik. Lehet: • tárgyi (a teendőkre vonatkozó), • • területi (a szervezeti egységekre vonatkozó), és időhatárok között érvényes. A felelősségi kör: annak rögzítése, hogy a munkakör betöltője miért vonható felelősségre és jutalmazható. Követelmény: a feladatkör, a hatáskör és felelősségi kör összhangban legyen. A szervezeti alapegység a munkakörök összerendezésével és kapcsolatainak meghatározásával alakítható ki. Az a l egkisebb dolgozói együttes, amely egy személy koordináló és irányító tevékenysége mellett végez munkát. Nem feltétlenül függetlenített vezető irányítja. Építő eleme az egy munkavállaló és az általa elvégzett feladat mennyisége Gyakran az alkalmazott eszköz, gyártóberendezés határozza meg a szükséges munkavállalók számát és ezzel a szervezeti alapegységet. A

szervezeti egységek szervezeti alapegységekből és/vagy azonos jellegű, kapcsolódó feladatokat teljesítő munkavállalókból (munkakörökből) alakítható ki. Függetlenített vezető irányításával működnek. Lehetnek: állandó szervezeti egységek és időszaki szervezeti egységek. Az üzem több szervezeti egységből áll. A termelés és gazdálkodás komplex egysége A működéshez szükséges erőforrásokat, kapacitásokat is magába foglalja. A szervezeti felépítés meghatározása A szervezeti felépítés kialakításának alapfeladata az egyes gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó teendők és azok szakismereti igényének meghatározása, és ez utóbbi alapján történő összerendezése. A feladatok csoportosításával megteremtődik a feltétel a munkakörök megtervezéséhez és kialakításához. Ennek része az előzőekben említett rendelkezési jogosultság és felelősség lehatárolása. A feladatkörbe tartozó teendők

időigényének felmérésével és összegzésével, valamint a napi munkaidő figyelembevételével számítható az egyes munkakörökben foglalkoztatandó munkavállalók létszáma. A szervezet strukturálásának további teendői: • A soralkotás: az azonos feladatot ellátó személyek, munkakörök, szervezeti alapegységek, szervezeti egységek egymás mellé rendelése. • A szervezet lépcsőzése: a sorok alá- és fölé rendelése. • A szervezeti lépcsők közötti kapcsolatok részletes meghatározása. (valójában a mellérendelés és az alá-fölé önmagában a kapcsolat típusának meghatározását jelenti. Ebben a fázisban a formalizált kapcsolatok további részletezése és rögzítése a feladat. • A vezetési szervezet kialakítása, differenciálása. (Döntés-előkészítés, végrehajtás és ellenőrzés munkaköreinek és kapcsolatrendszerének a rögzítése.) A szervezeti felépítést és a működés szabályozását a Szervezeti és

működési szabályzat vagy rend foglalja össze, melynek tartozékai a munkaköri leírások is. A tagoltságot a v állalkozás mérete hatásozza meg. Kisebb termelési volumen, kevesebb termék, tehát kisebb üzemméret szervezeti jellemzői: • Kapcsolt munkakörök a munkaköri feladatok kisebb mennyisége miatt. • • • • • Nincsenek szervezeti egységek. A szervezeti alapegységek, vagy a végrehajtói munkakörök közvetlen irányítása valósul meg. Közösségként való működés. A személyes kapcsolatoknak meghatározó szerepe van a koordinációban. Egyezség szerinti munkamegosztás és összehangolás jellemző. Elmaradhat a vezetés és a végrehajtás szerinti feladatmegbontás (a vezető igény szerint végrehajtó is egy személyben). Nagyobb üzemméretnél nagyobb az alkalmazottak létszáma. Elengedhetetlen a s zervezet tagolása. Az egyes munkaterületeken ellátandó feladatok mennyisége miatt erősen specializált munkaköröket kell

kialakítani. A munkakörök és szervezeti alapegységek jellemzően szervezeti egységekbe rendezettek. Az irányítási területen a szervezetalakítás alapkérdése az egy vezetőhöz beosztható létszám. Ezt a teljesítendő feladatok bonyolultsága és a végrehajtás kontrolljának lehetőségeit határozzák meg. Egyszerre kiadható munka, általános eligazítás és rutinszerű ellenőrzésnél a beosztott személyek vagy egységek száma akár 10 is lehet. Sőt, gyors információáramlást és feldolgozást biztosító vállalati információs rendszerek alkalmazásakor akár e feletti lehet az irányított egységek (személyek) száma. A cég jövője szempontjából alapvető döntéseket hozó vezetőnél, illetve a gyors áttekintést igénylő döntéseket hozó vezetőnél kevesebb lehet az irányított szervezeti egységek (3-7) száma. A szervezeten belüli tagolás, munkamegosztás formái: területi, termék szerinti és/vagy funkcionális. A szervezeti

egységek közötti kapcsolatok formái A vállalati működési folyamatban együttműködő szervezeti egységeket (munkaköröket, alapegységeket) formalizált kapcsolatrendszer köti össze. A formális kapcsolatok alaptípusai: • függelmi kapcsolat • szakmai kapcsolat A függelmi kapcsolat: a szervezeti egységek (munkakörök) alá-, mellé- és fölérendelése. Célja: • a szervezeti fegyelem biztosítása • a vezetői elképzelések érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtése • a szervezetben közreműködő személyek és egységek helyének a meghatározása Érvényesítésének alapelve: minden személy és egység csak közvetlen irányítójától fogadhat el utasítást, és csak közvetlen alárendeltjétől rendelkezhet. (A szolgálati út a függelmi viszony érvényesítésének vonal.) A függőségi viszonyt érvényesítő kapcsolatok: • a fegyelmi kapcsolat • és az ellenőrzési kapcsolat A fegyelmi kapcsolatot az utasítások

megszegése, nem előírás szerinti végrehajtása esetén a felettes vezető által lefolytatható fegyelmi eljárás és a fegyelmi büntetés kiszabásának (a szankcionálás) joga ismerteti el. Az ellenőrzési kapcsolat alap a függelmi és a fegyelmi kapcsolat fenntartásához. A függelmi kapcsolat előbbiek szerint: jogosultság az utasítások kiadására, azok végrehajtásának ellenőrzésére, és a nem megfelelő teljesítés szankcionálására. Követelmény: a függőség egyértelmű meghatározása és a szolgálati út betartása. A szakmai kapcsolatok: függelmi viszonyban nem lévő személyek és egységek együttműködését szabályozzák. Típusai: • a funkcionális kapcsolat, • az adatszolgáltatási kapcsolat, • az igénylési kapcsolat, • és a tanácskozási kapcsolat. A funkcionális kapcsolat függelmi viszonyban nem lévő személyek közötti szakmai kapcsolat. Lényege, hogy a végrehajtó annak ellenére köteles a szakmai vezetők

utasításait végrehajtani, hogy a rendelkezést kiadónak – függelmi viszony tekintetében – nincsen alárendelve. A vezetők utasítási joga a szakterületüket érintő kérdésekre terjed ki Az adatszolgáltatási kapcsolat az információ áramlás rendjét határozza meg. Lehet: kétirányú tájékoztatási kapcsolat és egyirányú jelentési kapcsolat. Igénylési kapcsolat az anyag és az eszközellátást szolgálja. Függőségi viszonyban nem lévők egymástól eszközt igényelhetnek, mely igényeket a másik félnek biztosítania, teljesítenie kell. A tanácskozási kapcsolat a személyek és a vállalaton belüli egységek viszonyát rendezi a döntés-előkészítés és döntéshozatal folyamatában. A vállalati szervezeti formák A szervezeti felépítés meghatározói: a vállalati méret, a vállalat telepítése (a területi elhelyezkedése), a termelési szerkezet. A lineáris szervezet Egyvonalas szervezet, mert a függelmi és a szakmai kapcsolat nem

válik el. Utasítás kiadása és a jelentés a teljesítésről a szolgálati úton valósul meg. Egyszemélyi vezetés megvalósulási formája. Előnyei: • Egyszerű, könnyen áttekinthető kapcsolatok. • Könnyen elhatárolható feladatkör, hatáskör és felelősség. • A szervezet – a vállalat növekedésekor – könnyen és gyorsan bővíthető, tagolható. Hátrányok: • Nagyobb vállalati méretnél a s zervezet – az utasítások és a t eljesítésekre vonatkozó visszajelzések nagyobb időigénye miatt – rugalmatlanná válik. • Az utasítások és jelentések torzulásának nagyobb a lehetősége. • A mellérendelt végrehajtó egységek együttműködése nehézkesebb, mert annak kialakítása és fenntartása a szolgálati úthoz kötődik. • A vezető szakismereteinek korlátossága (különösen sokszínű tevékenységi körnél). A funkcionális szervezet Létrehozását indokolja a szerteágazó, bonyolult termelési szerkezet;

valamint az a tény, hogy a szélességben és mélységben nagyon tagolt soklépcsős szervezetet nehezebb áttekinteni. E szervezeti felépítés jellemzője, hogy a vezetési feladatokat funkciók – a fejlesztés, a tervezés, a pénzügy, a kereskedelem, a t ermelésirányítás – szerint csoportosítják és osztják meg a szervezeten belül. A gazdasági szervezet vezetője ennek megfelelően a végrehajtást speciális részlegeken, specialistákon keresztül külön-külön irányítja. Előnyös e szervezeti forma abból a szempontból, hogy specialisták irányítják a végrehajtást, melynek eredményeként az szakszerűbb lehet. Ebből eredően nagyobb lehet a termelékenység, és kisebb az önköltség Hátrányként említhető, hogy koordinációs zavarok jelentkezhetnek, és a több helyről kapott, nem egyeztetett utasítás csökkentheti a felelősségérzetet. Erősen diverzifikált termelési szerkezetnél a tisztán funkcionális forma helyett kombinált,

„lineáris-funkcionális” szervezeti felépítés. A törzskari szervezet A törzskar a vezető tanácsadó testülete. Feladata a döntések előkészítése és a végrehajtás ellenőrzése. Kialakítható a vállalat, a szervezeti egység vezetői szintjén A törzskarban dolgozók utasítást nem adhatnak, csak értékelnek, és alternatívákat dolgoznak ki, és tanácsot adnak. Kiiktatja a f unkcionális szervezeti felépítés hátrányait azáltal, hogy a függelmi és a szakmai kapcsolat egysége megmarad, tehát a végrehajtás csak egyféle utasítást kap. Ötvözi a lineáris szervezet egyértelmű függelmi viszonyaiból és a funkcionális szervezet Méretbeli alkalmazkodás, a termelési volumen, a kibocsátási módosítása Dinamikus szinttartás Bővítő beruházás, többletforgóeszköz felhasználás és munkaerőlétszám növelése nélkül, a kapacitások rendszeres megújításával valósul meg. Hozamnövekedés lehetséges a korszerűbb eszközök

nagyobb termelékenysége miatt. Olyan ágazatok esetében, amelyeknek a jövedelmezősége megfelelő. A kialakult kereslet miatt a piaci részesedésük nem növelhető, vagy túl nagy áldozatok árán lehetséges. A tevékenységi méret, a termelés növelése, felfuttatása Különböző fokozatokban valósulhat meg: • egyes területek enyhe, fokozatos kiemelése • erőteljes és fokozatos felfuttatás • gyors (robbanásszerű) felfuttatás Az ütembeli különbség meghatározói: • • • • az előkészítés, a technológiai modernizáció időigénye, a bővítéshez szükséges források előteremtésének lehetőségei, a piac bővülésének üteme, biológiai feltételek (pl. az ültetvények termőre fordulása) Stagnáltatás Jellemzői: • változatlan, vagy kissé csökkenő értékesítés, • a tevékenységek lehetőségek szerinti ésszerűsítése megvalósul, • a felszabaduló forrásokat a dinamizálandó területekre csoportosítják át.

Olyan ágazatok esetében, amelyeknél a k ereslet nem növekszik, a t ermékárak nyereségtartalma csökken, és romlik a jövedelmezőségi színvonal. Visszafejlesztés Alkalmazandó az értékesítési nehézségek, az elvárt jövedelem elmaradása és a gazdasági eredmény erőteljes romlása miatt kritikus helyzetű tevékenységeknél. Abban az esetben, ha helyzetükben javulás nem várható, vagy az nagyon bizonytalan. Több fokozatban, különböző ütemben valósulhat meg: • Egyszerű „elhanyagolás” (az ésszerűsítések elmaradása, realizálandó jövedelem befektetése más tevékenységbe). • Lassú vagy erőteljes, de fokozatos sorvasztás, • A tevékenységek azonnali abbahagyása (a termelés azonnali, vagy sajátosságaiból eredően a lehető legrövidebb időn belüli megszüntetése). A divesztíció Az eszközök kivonása valamely termék előállításából. Célja megszabadulni a kevésbé jövedelmező, vagy veszteséges tevékenységektől.

Aktív divesztíciós magatartás követendő, melynek jellemzője a hanyatlás kisebb jeleire való érzékenység, állandó készenlét a változásra. Lehetőséget ad a perspektívával nem rendelkező területek gyors elhagyására. A tárgyi eszközök termelésből való kivonása általában értékvesztéssel jár, mert értékesítésük rendszerint „áron alul” lehetséges. • • • • • Szempontok a szerkezetváltáshoz A termelési szerkezet radikális módosítását (a termékcserét, a t evékenységi kör bővítését) megelőzheti az üzemméret változtatásával történő alkalmazkodás. A termelési hagyományok, a megszokás, a kényelem és a kockázattól való tartózkodás késleltetik a szerkezeti adaptációt. Az ültetvényekre alapozott mezőgazdasági termelésnél a szerkezet átrendezése időigényes és nagy anyagi áldozattal jár. A könnyen mobilizálható eszközökből felépített technológia gyorsabb termelési irányváltást

tesz lehetővé (minél kevesebb specialitás, minél több univerzális eszköz, könnyen átalakítható, többféle hasznosításra alkalmas épületek). A speciális gépek bérlésével, idegen szolgáltatások igénybevételével növelhető a mobilitás. • • A szerkezet módosításakor figyelembe kell venni az érvényben lévő szerződéseket, és azokkal együtt járó kötelezettségek felmondásának gazdasági terheit. A tevékenységi kör változtatásának ütemét úgy kell megszabni, hogy az ne okozzon likviditási nehézséget, pénzügyi ellehetetlenülést Tevékenységek kiválasztása a termelési szerkezet meghatározásakor, kialakításakor Minden olyan termék előállításával számolni kell, amely – a költségek megtérülését figyelembe véve – megfelelő áron eladható, és előállításának feltételei a vállalaton belül rendelkezésre állnak, vagy biztosíthatók. Vizsgálandó: • a lehetséges termelési méret, • a

szükséges befektetés nagysága, • az éves jövedelem és az életnyereség • a megelőlegezett tőke megtérülési ideje • a kockázat A szerkezeti alternatívák, variációk értékelése a f eladat. Döntési szempont: olyan termékszerkezet alakuljon ki, amely az erőforrások kihasználása a leghatékonyabb. A tevékenységek cseréjére akkor kerüljön sor, ha a felszabadított eszközökkel egy új tevékenységben az elmaradó haszon feletti jövedelem érhető el. A döntést előkészítő gazdasági kalkulációk az érzékenységi vizsgálatokat is magukban foglalják. Az optimális termékösszetétel meghatározásához gazdaságmatematikai módszerek alkalmazhatók. (pl lineáris programozás) Termelési szerkezet jellemzői: • tevékenységi kör • a gazdasági tevékenységek, üzletágak (üzleti egységek) ágazatok • a termelési irány, profil • a termelő alapok összetételek (a kapacitások összetétele) • a termékszerkezet (a

kibocsátás összetétele) tevékenységi kör: a vállalatok közvetlenül vagy közvetve árutermelést szolgáló tevékenységeinek összessége A tevékenységek kapcsolódása, a kapcsolati típusok: • fizikai kapcsolat: szoros kapcsolódás, párhuzamos kapcsolat • gazdasági kapcsolat A gazdasági tevékenységeket a termékek és szolgáltatások kapcsolják össze. termékek típusai a szerkezet alakítása szempontjából: végtermék, közbenső (átmeneti) termékek végtermék: • vállalaton belüli további ráfordítás nélkül külső felhasználóknak átadhatók • értéküket a piaci ár fejezi ki közbenső vagy átmeneti termék: • a kapcsolódó tevékenységek alapanyagai • általában belső felhasználásra kerülnek • termelésük a végtermékek előállításának alárendelt • értékük a végtermék értékéből vezethető le üzletágak, ágazatok mint termelési szerkezeti egységek: I. a vállalatok egy meghatározott

termékekkel, ill piaci szegmenssel rendelkező területei II. azok a szerkezeti egységek amelyeknek: • költségei és teljesítményei elhatárolhatóak • amelyek a vállalaton belül önálló jövedelem előállítási folyamatot jelentenek, tehát a vállalati jövedelemhez való hozzájárulásuk közvetlenül meghatározható III. a végtermék előállítás vertikális folyamatai, melyek egymással összefüggő tevékenységekből állnak Az üzletágat, ágazatot alkotó tevékenységek végtermék előállításában betöltött szerepük szerint: • termelő tevékenységek • szolgáltató tevékenységek • forgalmazási tevékenységek Az elsődleges vagy főtevékenység határozza meg az üzletágak típusát. A alapfunkciónak megfelelően: • termelő (feldolgozó) • szolgáltató • és forgalmazó (kereskedelmi) ágazatok, üzletágak különböztethetők meg Termelési irány, profil: a termelési profil a termelés fő iránya, sajátos arculata,

amelyet a vezető termékek jellege határoz meg. Vezető termékek: azok az árutermékek, amelyek előállítására a vállalatok a legtöbb eszközt fordítják, az árbevétel meghatározó legalább 25-30%-át adják. Vállalati típusok: a tevékenységek, ágazatok, üzletágak száma és fontossága szerint: • szűken specializált vállalatok (1-2 árutermékek) • néhány terméket kibocsátó vállalatok – leegyszerűsített szerkezet, kevés (3-6) végtermék • vegyes profilú vállalatok – sok termék, köztük néhány nagyobb volumenben előállított, profilt meghatározó termék • univerzális vállalatok – sok termék, közel azonos kibocsátással, profil nem határozható meg Termelési szerkezet, módosításának lehetőségei A tevékenységi kör változásával, az üzemméret módosításával. 1. A tevékenységi kör változtatásával: megoldások: • specializáció (szakosítás, szimplifikáció) és koncentráció (A) •

diverzifikáció és az erőforrások dekoncentrációja (B) A) specializáció, szakosítás: • a tevékenységi kör szűkítése • a termékek számának csökkentése • a termelési szerkezet egyszerűsítése • a termékpálya megbontása koncentráció: a termelési eszközök összevonása, összpontosítása, kevesebb tevékenységbe, üzletágba. a specializáció, szakosítás előnyei: • nagyobb lehet az üzemméret • az erőforrások koncentrációjával nagyobb létesítmények hozhatók létre, ezáltal a fajlagos beruházási ktg. csökkenthető • a nagyobb kapacitásokkal, az optimális termelési méret kialakításával kisebb lehet a termék önktge • kevesebb eszközféleség szükséges, amely nagyobb tételben szerezhető be kisebb lehet a fajlagos beszerzési ktg. • áttekinthetőbb a termelési struktúra, könnyebben irányítható a vállalat Az erősen specializált termelési szerkezet hátrányai: • a nagyobb kockázat, amely a termékek

árában nem biztos hogy elismerhető • a tárgyi eszközök esetleges kihasználtsága • mezőgazdasági vállalatoknál a termelés idényszerűsége és az ebből eredő finanszírozási problémák • a kockázat miatt szükségessé váló nagyobb tartalékolás, a kockázatkezelés nagyobb ktg-ei B) Diverzifikáció: • a tevékenységi kör bővítése, új tevékenységek termelési szerkezetbe illesztése • a termékek számának növelése • új piacok megszerzése Erőforrások dekoncentrációja: az erőforrások megosztása több tevékenység, üzletág között. A diverzifikáció előnyei: • sokszínű tevékenységi kör, heterogén termékszerkezet = nagyobb biztonság. A diverzifikáció tehát a kockázat kezelés egyik eszköze. • kiegyensúlyozható forgóeszköz-felhasználás és termékkibocsátás miatt az üzemvétel kisebb tartalékokkal, kisebb készletezéssel, könnyebben finanszírozható. • tőkefelhalmozódás esetén a szabad

fejlesztési pénzeszközök új tevékenységbe való felhasználásával nagyobb eszközhatékonyság érhető el. A túlzott diverzifikáció hátrányai: • korlátozott erőforrás kapacitásnál kevesebb terméknél alakítható ki az optimális üzemméret, emiatt csökkenhet a jövedelem • a fejlesztési források elaprózódása miatt nagyobb a beruházások fajlagos ktg-e • a bonyolultabb termelési struktúra megnehezíti az üzemek áttekintését, és irányítását • a fejlesztésre fordítható pénzeszközök megosztása miatt megnő a technológiai korszerűsítések időigénye. A termelési szerkezet bővítésének irányai teljes termékskála típusú bővítés: • technológiában közelálló, jól társítható, azonos eszközökkel előállítható termékkel bővül a termékszerkezet • azonos a funkció, hasonlóak a piaci körülmények és hatások • az alkalmazkodás kevésbé beruházás igényes • jól kihasználható

gépkapacitás, kisebb fajlagos termékegységre jutó gépktg A vertikális diverzifikáció: • a termelés belső logikájára, a tevékenységek egymáshoz való kapcsolódására épül • a termékpálya kapcsolódó szakasza, tevékenysége kerül a tevékenységi körbe • csökken a kiszolgáltatottság az alapanyag előállító és feldolgozó, a feldolgozó és kereskedő kapcsolatában • a termékpálya más szakaszaiban keletkező jövedelmek a bővítést végző cég akkumulálja • Eltérő termék-előállítási folyamatok miatt a termelési szerkezet módosítása beruházásigényes. A termékpiaci hatások ugyanazok A laterális vagy oldalirányú bővítés: • olyan tevékenységbe fektetnek tőkét, amely távol áll az eredeti profiltól • teljesen más szükségletet elégítenek ki • az addig előállított termékektől igen eltérő technológiákkal valósul meg. Emiatt beruházás-igényes a szerkezet módosítás. • az új tevékenység,

új a meglévőtől nagyon eltérő szakismereti struktúrát követel Divizionális szerkezeti forma kialakítását indokolja: • a vállalati méret növekedése • a nagyfokú diverzifikáció • a vállalati telephelyek közötti nagy távolság jellemzői: • az elsődleges munkamegosztás tárgyi elvű, tehát terület, termékcsoport, vagy termék szerint tagolják a szervezetet, a koordinációt és ellenőrzést egy kisebb létszámú központi egység végzi. • • • • • a koordináció alapfeladatai a feladatok és források felosztása, a hatékonysági eredményességi kritériumok meghatározása, valamint a teljesülésük kontrollja a divíziók és vezetőik nagy önállósággal rendelkeznek a divízióknak funkcionálisan erősen specializált szerkezetnek, külön fejlesztési, termelési és értékesítési apparátusuk van a divizionlis szervezet egésze decentralizált, a divíziók irányítása centralizált a vállalati egységek

működésükének összehangolása a tervre, a pénzügyi és az elszámolási rendszerre épül előnyök: • a stratégiai és az operatív irányítási feladatok elkülönülnek • a vállalati egységek piaci érdekeltsége és orientációja kifejezett, a kedvezőtlen piaci hatások elsődlegesen a divíziókat, csak közvetve a vállalat egészét érintik • a tevékenységi kört érintően a szükséges alkalmazkodási döntések gyorsan meghozhatók • a szervezet operatív válaszképessége a rugalmasság alapja • a divízió és az egyén érdekazonosságát biztosító ösztönzési rendszer alkalmazható A divizionlis szervezet formái: • a költségközpont • a nyereségközpont • a befektetési központ A költségközpontos szervezet sajátosságai: • a vállalati ktg-eket megosztják és a divíziókhoz rendelik • a divíziók költséghelyként működnek • a szervezeti egységeket a tervezett és a tényleges költségek közötti eltérés

alapján minősítik • érdekeltség: a termelési vagy szolgáltatási feladatok teljesítése az ésszerű költséggazdálkodás mellett (ktgminimalizálás) A költségközpontok létrehozása indokolt: • amikor az értékesítés irányultságát vagy árait illetően korlátozott • amikor a pénzügyi eredmény megállapítása a bonyolult termékkapcsolatok miatt körülményes • amikor a piac megválasztását üzletpolitikai szempontok miatt a központ illetékességi körébe utalják Költségközpontos forma alkalmazásának veszélyei: • a divízió érdekeit a vállalati érdekek elé helyezi • a teljesítmény növelésére nem ösztönző elszámolási árak alakulnak ki • éa költségminimalizálásra való késztetés miatt a termelés vagy szolgáltatás megújításra irányuló törekvések háttérbe szorulnak, emiatt a vállalat lemarad A nyereségközpontos szervezeti forma sajátosságai: • érdekeltség a részleg minél nagyobb gazdasági

eredményében • döntési jog minden olyan a divíziót érintő kérdésekben, amellyel a részleg és így a vállalat jövedelme növelhető. A nyereségközpont kialakításának feltételei: • a divízió egyben jövedelem-kalkulációs egység legyen • közvetlen kapcsolatban legyen a piaccal és a beszerzési források és a vevők közül saját hatáskörben választhasson • az eredményszámításban csak az általuk befolyásolható tételek szerepelhetnek. előny: • a nagyobb stratégiai és operatív rugalmasság • a piac hátrányos változásainak hatásai a divíziók szintjén tarthatók és ott zsilipelhetők • a közvetlenebb érdekeltség az eredményes vállalti működésben Veszély: • a szervezeti egység érdekeit a vállalati érdekek elé helyezi • a teljesítmény visszatartás, a tartalékolás és az ezekből következő szervezeti veszteségek önálló tőkebefektetési központ sajátosságai: • a vállalati központ tőkét és

afeletti rendelkezési jogot delegál a divízióhoz, amely rögzített kertek között önállóan dönt a befektetésről • érdekeltség nem önmagában a jövedelem összegében, hanem a tőkehatékonyságban, a jövedelmezőségben színvonalában A mátrix szerkezeti forma Alkalmazásának és működésének feltételei: • dinamikus és heterogén környezet • komplex, nagy újdonságtartalmú és nagyobb rizikóval járó működtetési feladatok • tárgyi elvű munkamegosztás • fejlett kommunikációs képesség jellemzők: • a tárgyi és funkcionális elvű munkamegosztás egyszerre van jelen a szervezetben • a két dimenzió vezetői együttesen döntenek, azonos kompetenciával rendelkeznek • döntési centralizáció érvényesül a többvonalas irányítási elv mellett előnyök: • adaptív • innovatív • a szervezet tagjait nagyobb teljesítményre ösztönzi • más szervezeti felépítésen, struktúrán belül is létrehozható

(mikromátrixok) • új vezetési kultúra kialakulását segíti az együttes tanulás folyamatában hátrányok: • a vezetők rivalizálása, kompetencia viták • a túlhajtott csoportmunka • a döntések esetleges hárítása • a felelősségvállalástól való tartózkodás • az összeomlás veszélye krízis helyzetben • az esetleges konfliktusok feloldása pótlólagos beavatkozásokat igényelheti Vállalati szervezet A gazdasági szervezet emberek és eszközök rendszere. Sajátos nyílt rendszer, mert környezetével szoros kölcsönhatásban van. Három fő kritérium jellemzi: − Céltudatosság (törekvés valamilyen eredmény elérésére ,,,,, célok, a célok preferált célok, tárlati célok és ideálok) − Az elemek közötti munkamegosztás − A vezetés (min. 1elemnek, részhalmaznak a funkciója, a többi ill az egész rendszer együttes tevékenységének a meghatározása.) A vállalati szervezet mindazon szervezeti egységek együttese,

amelyek a vállalat keretéban a gazdasági célok megvalósítása érdekében történik. A vállalati szervezet magába foglalja: − A müködési folyamatokat megvalósító szervezeti egységet − azok veszteség − közöttük lévő kapcsolatokat A szervezetnek, mint struktúrának jellemzői − A szervezeten belüli munkamegosztás − A hatáskörmegosztás (döntés centralizálása, decentralizálás) − A koordináció − A konfiguráció (szélesség és mélység tagolás) A szervezet müködését meghatározó tényezők: − A tartalom (a gazdasági tevékenységek, a szükséges ill. meglévő gépek, berendezések, épületek és azok technikai színvonala, a dolgozó ember) − A struktúra (a szervezet különböző funkcióinak, tevékenységének, részegységének kapcsolati rendszere, egymáshoz való illeszkedése. Jellemzője a hierarchia − A kommunikáció rendszere (alapkövetelmény: a szükséges információ megfelelő időben a szükséges

helyen rendelkezésre álljon) − Az ellenőrzés (a kitűzött célnak való megfelelés, ill. hogy attól való eltérés rendszeres kontrollja) − A döntéshozatal (döntési rendszer, döntési folyamat) Elemei: − A munkakör − A munkaszervezeti alapegység − A szervezeti egység − Az üzem 1.Munkakör: − A vállalati szervezet legkisebb egysége − Összetevői: a feladatkör, a hatáskör és a felelősségkör − A feladatkör az elvégezendő teendők összessége. Meghatározza, hogy kinek, mit, hogyan, milyen eszközökkel és kikkel együttműködve kell teljesítenie. − Hatáskör: anyagi eszköök és személyek feletti rendelkezési jog, mely a feladatok teljesítéséhez kapcsolódik. Lehet: Tárgyi: a teendőkre vonatkozó Területi: szervezeti egységekre vonatkozó Időhatárok: között érvényes − A felelősségi kör: annak rögzítése, hogy a munkakör vezetője miért vonható felelősségre, és jutalmazható. − Követelmény: a

feladatkör, a hatáskör és a felelősségi kör összhangban legyen. 2.Szervezeti alapegység: − A munkakörök összerendezése és kapcsolatainak meghatározásával alakítható ki − Az a legkisebb dolgozói együttes, amely egy személy koordináló és irányító tevékenysége mellet végez munkát − Építő eleme az egy munkavállaló és az általa elvégzett feladat mennyisége − Gyakran az alkalmazott eszköz, gyártóberendezés határozza meg a szükséges munkavállalók számát és ezzel a szervezeti alapegységet. 3.Szervezeti egységek: − A szervezeti alapegységekből és/vagy azonos jellegű, kapcsolódó feladatokat teljesítő munkavállalókból (munkakörből) alakíthatók ki − Függetlenített vezető irányítja − Lehetnek állandó szervezeti egységek és időszaki szervezeti egységek. 4.Az üzem (gyár) gyáregység − Több szervezeti egységből áll − Termelés és a gazdálkodási komplex egysége. − A működéshez szükséges

erőforrásokat, kapacitásokat is magába foglalja. A szervezeti felépítés meghatározása: Feladatok: − Az azonos feladatokat ellátó személyek, a szervezeti alapegységek és szervezeti egységek egymás mellé rendelése – a SORALKOTÁS − A sorok alá- és fölé rendelése – a szervezet LÉPCSŐZÉSE − A szervezeti lépcsők közötti kapcsolatok meghatározása − A vezetési szervezet kialakítása (döntés- előkészítés, végrehajtás és ellenőrzés munkakörei) Szerezeti és működési szabályzat A tagoltáságot a vállalkozás mérete határozza meg. Kisebb volumen, kevesebb termék − Kapcsolt munkakörök − A szervezeti alapegységek közvetlen irányítása − Közösségként való működés − A személyes kapcsolatok − Egyezség szerinti munkamegosztás és összenhangolás − Elmaradhat a vezetés és a végrehajtás szerinti feladatmegbontás Nagyobb üzemméret − Elengedhetetlen a szervezet tagolása − Specializált

munkakörök − Nagyobb létszám − Valamennyi szervezeti egység jelen van − Egy vezetőhöz beosztható létszám: − Egyszerre kiadható munka, általáson eligazítás és rutinszerű ellenőrzéseknél a beosztott személyek vagy egységek száma 10. − Gyors információáramlást és feldolgozást biztosító vállalati információs renszerek alkalmazáskor e feletti az irányított egységek (személyek) száma. − Alapvető és gyors áttekintést igénylő döntéseket hozó vezetőnél 3-7 szervezeti egység A tagolás, a munkamegosztás formái. − Területi − Termék szerinti − Funkcionális A szervezeti egységek közötti kapcsolatok formái: A vállalati működési folyamatban együtt működő szervezeti egységek) munkaköröket, alapegységeket) formalizált kapcsolatrendszer köti össze. A formális kapcslatok alaptípusai: Függelmi kapcsolat Szakmai kapcsolat Függelmi kapcsolat: a szervezeti egységek (munkakörök) alá- és mellé- és

fölérendelése. Célja: − A szervezeti fegyelem biztosítása − A vezetői elképzelések érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtése − A szervezetben közreműködő személyek és egységek helyének meghatározása Érvényesítésének alapelve: minden személy és egység csak közvetlen iránytájától fogadhat el utasítást, és csak közvetlen alárendeltjéről rendelkezhet. (szolgálati út a függelmi viszony érvényesítésének vonala) A függőségi viszonyt érvényesítő kapcsolatok: − A függelmi kapcsolat − Az ellenőrzési kapcsolat A fegyelmi kapcsolat az utasítások megszegése, nem előírás szerinti végrehajtása esetén a felettes vezető által lefolytatható fegyelmi eljárás és a fegyelmi büntetés kiszabásának (szankcionálás) joga ismerteti el. Az ellenőrzési kapcsolat alap a függelmi és fegyelmi kapcsolat fenntartásához. A függelmi kapcs. előbbiek szerint Jogosultság az utasítások kiadására, ahogy

végrehajtásának ellenőrzésére és nem megfelelő teljesítés szankcionálására A szakmai kapcsolatok: a függelmi viszonyban nem lévő személyek és egységek együttműködését szabályozzák Típusai: 1. Funkcionális kapcsolat 2. Adatszolgáltatási kapcsolat 3. Igénylési kapcsolat 4. Tanácskozási kapcsolat 1.a függelmi viszonyban nem lévő személyek közötti szakmai kapcsolat − Lényege, hogy a végrehajtó annak ellenére köteles a szakmai vezetők utasításait végrehajtani, hogy a rendelkezést kiadónak függelmi viszony tekintetében – nincsen alárendelve − A vezetők utasítási joga a szakterületüket érintő kérdésekre terjed ki 2.az információ áramlás idejét határozza meg: Lehet: kétirányú tájékoztatási kapcsolat és egyirányú jelentési kapcsolat. 3.az anyag és az eszközellátást szolgálja: Függőségi viszonyban nem lévők egymástól eszközt igényelhetnek, mely igényekkel a másik félnek biztosítania,

teljesítenie kell. 4.A személyek és a vállalaton belüli egységek viszonyát rendezi a döntés, előkészítés és a döntéshozatal folyamatában. Önálló tőkebefektetési központ: sajátosságai: • a vállalati központi tőkét és afelett rendelkezési jogot delegál a divizióhoz, amely rögzített keretek között önállóan dönt a befektetésről • érdekeltség nem önmagában a jövedelem összegében, hanem a tőkehatékonyságban, a jövedelmezőség színvonalában van