Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Kockázatkerülő magyarok

Kockázatkerülő magyarok A magyar befektető számára nem a hozam, a biztonság a fontos. Más megközelítésben ez azt is jelenti: az átlagos befektető sokszor hagy ki igen jó lehetőségeket, vagyis: rosszul dönt. Ha pedig profinak gondolja magát, és a hozamért kockáztat, általában veszít. A magyar lakosságnak több mint a fele nem rendelkezik megtakarítással - a GfK Piackutató Intézet szerint a háztartások majd 60 százalékának nincs félretett pénze. Ennél is alacsonyabb a hosszú távra gyűjtők aránya: a 2003-ban készült felmérés szerint legtöbben rövid távon takarékoskodnak, azért spórolnak most, hogy később költhessenek. A lakosság 11 százaléka konkrét cél nélkül gyűjt, 18 százaléka pedig a váratlan kiadások fedezésére, további 7 százalék utazásra, 4-4 százalék pedig autóra vagy valamilyen nagyobb értékű műszaki cikk megvásárlására. A maradék - vagyis a háztartások felének a f ele - rendelkezik valódi,

hosszabb távú megtakarítással: ők lennének a hazai pénzügyi befektetők. Ám a körülbelül egymillió háztartás zöme valójában nem fekteti be a pénzét: a legtöbben bankbetétben tartják befektetéseiket. A meglehetősen konzervatívnak mondható befektetői szokásokon a pénzügyi szolgáltatói rendszer fejlődése mit sem változtatott. Az elmúlt tíz évben csupán a nyugdíjpénztárak megalakítása jelentett elmozdulást a lakossági vagyon arányaiban - ám ez sem az előrelátás elterjedésének tudható be. A magánnyugdíjpénztárakban tartott vagyon egyszerűen azért növekedik, mert a fiatalabb korosztályok járulékának egy tekintélyes része a nyugdíjreform óta automatikusan ide vándorol. A lakosság pénzügyi vagyonának továbbra is majdnem 20 százalékát a k észpénz vagy a folyószámlán tartott pénz teszi ki - ez nem minősül megtakarításnak. A vagyon egy másik jelentős része vállalkozásokban fekszik: az üzletrészekben

valamivel több mint az ötöde, nem tőzsdei részvényekben további öt százalék. A maradék - a vagyon 50-55 százaléka - nevezhető valódi pénzügyi megtakarításnak, és ennek is a felét (a teljes lakossági vagyon 26 százalékát) teszi ki a bankbetét. Kötvényekben (olyan értékpapírokban, amelyek nem részvények) a vagyon 8-9 százaléka található, míg biztosításokban további 6 százalék fekszik. Mindez annyit jelent: a magyar befektetők konzervatívak, és nem szeretnek kockáztatni. A megtakarítások jó része ugyanis biztonságos, de - más lehetőségeknél - jóval alacsonyabb hozamú befektetésekben található. A magasabb jövedelemmel kecsegtető tőzsdei befektetések (a befektetési jegyekkel együtt) alig több mint öt százalékát teszik ki a lakossági vagyonnak, ami annyit is jelent: igencsak szűk réteg úri szórakozása a pénzügyi befektetés. Kétségtelen: a tőzsde korábban jóval népszerűbb volt. 1998 elején még a

lakossági vagyon hat százaléka, több mint 350 milliárd forint volt tőzsdei részvényekben. Mára az arány a tíz évvel ezelőtti egy százalék közelébe süllyedt: a befektetés értéke alig haladja meg a 150 milliárd forintot. Mondhatnánk: a tőzsde visszaesésével párhuzamosan vették ki a hazai befektetők a pénzüket - csakhogy az is látszik, hogy igencsak helytelenül cselekedtek. A BUX 1997-ben hatezer pont közelében járt, ma már a 12 ezret ostromolja: vagyis öt év alatt 100 százalékos hozamot érhettek volna el a tőzsdeindex részvényeibe fektetők. Csakhogy a börzén kereskedő magyarok éppen akkor adták el a részvényeiket, amikor azok - az orosz válság után - keveset értek. A lakossági befektetők ezt követően - feltehetően az 2000-2002-es időszak rossz hozamai miatt - nem is jelentek meg a tőkepiacon, így aztán ki is maradtak a 2003 óta szinte folyamatosan tartó fellendülés áldásaiból. A legtöbben persze ingoványos

talajnak érzik a bankbetéteken túl elterülő befektetési termékpalettát, ám ezt jobbára egyenlősítik is a részvények megvásárlásával. A befektetési alapokat sokan tartják a bankbetétekkel azonos kockázatú lehetőségnek például, holott ez egyáltalán nincs így. Szükség van némi felkészültségre akkor is, ha a polgár ilyen módon bízza profikra a pénzét: a többség az alapok múltbéli teljesítményét figyeli például, ami hiba lehet. Tavaly a magas - júniustól 9,5, decembertől pedig 12,5 százalékos - jegybanki alapkamat miatt jelentősen estek a legbiztosabb befektetésnek számító kötvényalapok hozamai. (A kamatok emelése az alapok befektetéseinek értékét csökkentette ugyanis, ami a hozamelszámolásokban is megjelent: júniustól 1-4, decembertől 3-12 százalékot estek a hozamok.) A jegybanki kamatemelések veszteségét a befektetők későn vették észre - csak amikor az három hónap múltán megjelent az újságok

hozam-adataiban. A befektetők ezt követően kezdtek menekülni a kötvényalapokból, amelyek részesedése egyre csökken a hazai háztartások megtakarításaiban. Pedig most lenne érdemes a kötvényalapokba fektetni a pénzt - feltéve, ha valaki arra számítana, hogy a jegybank kamatot csökkent. Ekkor ugyanis a kötvényalapok befektetései felértékelődnének - ahogyan egyébként a magasabb hozamú állampapírok is többet érnek majd. A lakossági befektetők azonban láthatóan nem törődnek a nekik kínált magas kamatokkal és a nagyobb hozam lehetőségével. Az egyértelmű késztetés ellenére a háztartások nem takarítanak meg mostanában, hanem inkább hitelt vesznek fel, és költekeznek. Pedig ez gazdasági szempontból - ilyen magas kamatok mellett teljesen irracionális döntés Biztos befektetések A lakosság kockázatkerülését lovagolják meg a tőkepiac legújabb termékei, a garantált hozamú befektetési alapok. A kevesebb mint egy éve

megjelent alapokból mára a legtöbb termékkategóriában (részvény, ingatlan, kötvény, pénzpiac) alakul egy-kettő. Az alapok jegyeit csupán az indulásukkor lehet jegyezni, igaz, már ekkor kiderül róluk, mennyit fizetnek az általában 1-4 éves futamidő végén. Ez jellemzően meghaladja az éppen aktuális banki betéti kamatok szintjét. A piacon jelenleg legtöbb ilyen alappal rendelkező K&H bankcsoport a minimális évi hétszázalékos hozamtól maximálisan akár a huszonhárom százalékig is felmegy. Ügyfelei tájékoztatására a legtöbb alapkezelő és befektetési szolgáltatást nyújtó bank készít kiadványokat. Ezekből általában kiderül, hogy milyen kockázatfokú eszközökbe fektetik a pénzt, és szerepel bennük az is, miért olyan kockázatos egy-egy termék. Ezek az információk csupán a pénzügyi termékek eladásához szükséges, törvény által előírt tájékoztatásra terjednek ki. Olyan befektetési tanácsokat azonban,

amelyekből kiderülne, hogy aktuálisan éppen mibe érdemes pénzt tenni, illetve kivonni, még a saját bankjuknál is csupán tanácsadóktól kaphatnak az ügyfelek, külön díj ellenében