Erotika, Szexológia | Történetek » Az éjjeli látogató

Az éjjeli látogató Álmomban nálad jártam Képes vagyok testen kívüli létre, s ezt kihasználva, tisztességtelen módon beléptem szobádba. Az ablakon beszűrődő ezüstös éjjeli fény halványan bevilágította a szobát kerestelek merre vagy, s ekkor megpillantottam az ágyat, melyet világos rózsaszínű selyem huzat borított. Ott feküdtél hason, bal kezed a fejed alatt, bal lábad kissé felhúzva a vékony takaró, ami szinte csak egy lepedő volt, félig takarta mezítelen tested. A holdsugár huncut játékkal úszott a kecses bokádtól felfelé, végigsiklott lábszáradon, majd elérte combod fénylő, szinte ragyogó foltot hozott létre kerek fenekeden, s mint játékra éhes gyermek, ugrált önfeledten a puha párnán Folytatva felfedező útját, tovahaladt mellednek irányába, és mily szerencsés, ráakadt kebled egy picinyke részére, mely kikukucskált rejtekéből. Itt megállt egy pillanatra, édes csókot lehelt rá, tovább sietett, érintette

hónodalját, megcsiklandozta huncut mosollyal, s végül ráakadt édes kis arcodra, mely gyermeki nyugalmat sugárzott Tétován álltam ágyad mellett, szólni nem mertem. Fárasztó és kimerítő napod volt, tudom. Izmaid fájtak kissé, nehéz volt minden tagod Ágyad szélére ültem lassan, s megérintettem bokád. Végigsimítottam vádlid, ekkor halkan felszisszentettél. Gyengéden masszírozni kezdtem megfáradt lábad Éreztem puha bőröd kellemes melegségét. Rövidesen izmod ellazult, s oly puha lett, mint a selyempárna Lassan kezem átsiklott combodra, s ahogy elérte combod belső falát az ujjam, halkan felnyögtél. Nagy sóhaj hagyta el édes ajkad. Térded feljebb húztad, teret adva a kéznek Ebben a pillanatban a holdsugár megvilágította édes dombod, melyet csupaszon csillogott a fényben. Szívem nagyot dobbant, pulzusom az egekbe szökött, és éreztem, hogy gyöngyözni kezd homlokom. Lágyan, nagyon lassan elkezdtem masszírozni combod belső falát

körkörös mozdulatokkal. Egyre feljebb haladtam, míg el nem értem ágyékod peremét Ahogy simogattam nőies combod, ujjam néha elérte kelyhednek takaróját, kéjes mosolyt varázsolva arcodra. Egyre gyakrabban érintettem meg a tiltott gyümölcsöd Te feljebb húztad térdedet, feltárva szememnek, s a holdnak ajkaid. A halovány fényben rózsaszín virágod kitárta szirmait Ekkor remegő kézzel megérintettem a tüzes kaput, mely sugárzott a melegtől. Arcodon huncut mosoly villant, s ekkor már tudtam, hogy felébredtél, de szemed mégsem nyitottad ki eszembe jutott az a versike, amit neked írtam az elmúlt éjjel, mikor vágyaim kalandoztak szerteszéjjel: Ha nyelvecske lennék Ha nyelvecske lennék, siklanék édes ajkadon, Zongoráznék hófehér fogaidon. Birkóznék a társsal, ki épp olyan, mint én, S csendben várja, hogy rátaláljon a fény. Ha nyelvecske lennék, végigszaladnék nyakadon, A füled tövéig, mert ezt akarom, Játszanék fülednek puha

cimpájával, Mint kisfiú, megkopott autójával. Bejárnám hátad, erre is, meg arra, Gerinceden rohannék feneked irányába. Dobolnék a két puha párnán, mint felbőszült indián, Lejutnék a völgybe a szűk csatornán át. Nem hagynám szárazon, a kedves kis lyukat, Bebújnék, boldogan ugrálnék rajta sokat. Elmennék eztán a szomszéd várba, Ki társaságom már nagyon várja. Itt is sokat időznék, hogy élvezzem kelyhed, S örömet szerezzek neked, kedves. S ha már hallanám halk sikolyod, Átsuhannék a vénuszdombon. Fel a hasadon, köldöködbe bújnék, Utána a puha halmokon csúsznék, S elérve kebled barnás dudorát, Benedvesíteném édes udvarát. Felmásznék formás kis nyakadon, Hogy legyek ismét csillogó ajkadon. Ha nyelvecske lennék, bejárnám testedet, Hogy boldoggá tegyem drága lelkedet. A versike hatására paplanod lassan lehúztam rólad, és csodálatos, meztelen alakod szinte világított a sötétben. Odahajoltam hátadhoz, s

nyelvemmel óvatosan bőrödhöz értem Mint a versben, útjára indult az érzéki fegyver, s gyengéden falta éned, nedves kis csíkot hagyva maga után végig a gerinceden, néha-néha jobbra, s balra rövid kitérőt kerítve. Elértem tomporod, de emlékeztem, hogy fáj neked egy emlék, ezért lelassítottam, és ha lehet még gyengédebben haladtam lejjebb, a kis barlang irányába. Ekkor a feszes kis farpofák, mint erős fogó összezártak. Kezem megsimogatta mindkét felét bájos ülepednek, s te engedve a csábításnak, lassan ellazítottad izmaid, s hagytad, hogy forró nyelvem megtalálja a kis lyukat. Sima, oly sima és selymes, oly jó játszani vele! Halk sóhajok jelezték, nem is bánod e kellemes varázst, melyet nedves nyelvem ritmikus mozgása okozott, midőn bejárta barlangod minden zugát. Egy idő után combod megemelve, már hasaltam lábaid közt, s most gátad érzékeny pontjait kutatva nedvesítettem testedet. Megtaláltam végre a gyönyörök

kelyhét, annak őrzőit, az ajkakat. Végigsiklott nyelvem a falak közt, s kényeztettem őket, amit magam is úgy élveztem, mint te magad Lágyan, nagyon lágyan ujjam körbesiklott a nedves ajkakon, s érzéki köröket írva le, simogatta az élet kapuját. Lélegzeted szaporábban vetted, halk, alig hallható hangok hagyták el ajkadat, tested egyre gyorsabban mozgott fel, s alá, mígnem nyelvem rátalált duzzadt csiklód rejtekére táncolt az ujjam, apró sikolyok zenéjére pár perc tánc után ujjam elsiklott barlangod felett, s ekkor megállt, mint gyermek ki fél a sötétben, tétován, lassan elindult az ismeretlen mélységbe. Sikamlós forróság vette körül Szemed egy pillanatra kinyitottad, csak néztél előre, szólni sem tudtál. Egyek voltunk együtt mozogtunk fel-le, körbe-körbe. Az ujjam társat kapott, s most már ketten járták varázslatos táncuk benned, a csodálatos nőben. A nyelvem hegye is táncot járt hatalmasra duzzadt csiklódon. A tempó,

melyet diktáltál, egyre gyorsabbá vált, és az ujjak egyre mélyebbre hatolva, egyre nagyobb teret követelve maguknak kitöltötték hüvelyed. Addig járták ázott táncuk, mígnem tested hirtelen megállt, combod kissé összezártad, remegtél a boldogságtól, melyet a gyönyör adott. Éreztem a görcsös szorítást, éreztem, hogy elönt a boldogság forró itala. Megmarkoltad a párnád, mély, nagyon mély sóhaj hagyta el szád Elvettem a testedtől kezem, odahajoltam arcodhoz. Éreztem ziháló, forró leheleted, gyengéden megcsókoltam nedves ajkad, finoman megharaptam, éreztem édes ízét. Szemed már csukva volt, arcodon gyermeki mosoly. -Mennem kell- suttogtam -Most mennem kell S tudtam, hogy másnap csak kellemes álomnak hiszed látogatásom, de megnyugtatott a gondolat, hogy szép és kellemes nap vár reád, és talán titkon reméled, éjjel újra eljő a titokzatos látogató