Építészet | Tanulmányok, Esszék » Komanovics István - Piramisépítő eszköz

1 Piramisépítő eszköz!? Írta: Komanovics István Úgy kezdődött, hogy 2004-ben kiszáradt a kertemben négy tuja, kénytelen voltam kivágni. Legallyazás után négy darab három méteres egyenes szálfám lett. Mire tudom ezeket használni? Ezen tűnődve jutott eszembe, hogy ezekből egy egyszerű emelő–szállító eszközt lehet ácsolni, amivel a 36 db, régóta beépítésre váró 350 kg-os vasbeton gyámokat, a 10 % emelkedésű kertemben, a beépítési helyére tudom szállítani, hogy azokból terasz támfalakat építsek. Működni fog ez? Elméletileg működnie kell, döntöttem el, de mert a puding próbája az evés, azonnal neki is láttam, és két óra múlva késsz is volt az eszköz. Merthogy nyugdíjas gépészmérnök vagyok, és megfelelő acélanyagom is volt, ácsolásban viszont kevésbé vagyok jártas, kazánforrcső, szög és gömbacélból állítottam össze az eszközt. A próba, várakozáson felül sikeres volt! Szakaszosan egy-egy

lépésnyit, egyedül, fel és le irányban is, könnyedén odább tudtam mozdítani a kézi erővel megmozdíthatatlan gyámot! Este otthon, szerkesztéssel meg is állapítottam, hogy az eszközzel, a környezeti körülmények között megvalósítható súrlódási tényező adta vonóerőnél is kisebb erővel léptethető a teher. Nekiláttam hát az évek óta halogatott munkának és széthordtam, beépítettem a gyámokat, pedig a 72 kg-os testsúlyommal és 72 éves korommal nem voltam atlétának mondható. Közben a feleségem is kipróbálta az eszközt, és kisebb lépésekkel ugyan, de ő is léptetni tudta a maga 40 kilójával a gyámot, lejtőnek le, és fel is. A hevenyészve kivitelezett eszköz két szélső állását az 1 és 2 sz. fotó mutatja be 1. sz fotó Léptetésre készen 2. sz fotó Léptetés után 2 Az eszköz csúcsához erősített kötél húzása hatására a csúcs körív mentén elmozdul, közben a terhet kissé megemeli, és a húzás

irányába elmozdítja. Mire az eszköz függőleges helyzetbe kerül, a húzóerő folyamatos csökkenés után, nullaértékű lesz. Innen már a teher mozgatja az eszközt, míg a teher szilárdan talajt ér. A teherfüggesztő kötélzet ekkor meglazul, az eszköz pedig a talajra dől. Ezt az első kísérletek után a teher végére és az eszköz csúcsának ellenkező oldalára kötött megfeszülő kötéllel akadályoztam meg. Ezt a helyzetet a 2 sz fotó mutatja A függesztés megbontása, az eszköz talpainak előre húzása és a függesztés helyreállítása után az 1 sz. fotón ábrázolt helyzet áll elő, következhet az újabb lépés A munka befejezése előtt meglátogatott egy emelőgép szakon végzett évfolyamtársam. Miután meglátta és kipróbálta az eszközt, rendkívül felháborodott azon, hogy a tanulmányai során ilyen eszközről nem hallott, és egy egyszerű gépgyártóstól kellett ezt megismernie. Kijelentette aztán, ha Dzsószer fáraó

idejében élek, jó segítője (vagy vetélytársa) lettem volna a fáraó építészének, Inhotep-nek, mert ezzel az eszközzel piramist is lehet építeni. Ezt nem fogadtam el, mert építész vénám hajszálérnyi sincs, másrészt abban az időben rendelkezésre kellett álljanak olyan eszközök, melyekkel a piramisok építése megoldható volt, merthogy a piramisok állnak, amit a saját szememmel is láttam. Igaz, hogy mellettük állva, rendkívül parányinak éreztem magamat. Akkor és ott, de azóta sem jutott eszembe gondolkodni azon, hogy hogyan és milyen eszközök használatával építették a piramisokat, de a kollégám kijelentése szöget ütött a fejembe. Valószínűtlennek tartottam, hogy ezt az egyszerű eszközt én találtam fel. Lehetséges, hogy ennek valamilyen fából kivitelezhető formája ismert és alkalmazott volt a piramisok építése korában? Feltételezhető, hiszen hasonló bonyolultságú egyszerű teheremelő (vízkiemelő) eszköz, a

saduf, már ismert volt ekkor. Viszont ma is tapasztalható, hogy a fejlettebb eszközök megszületése és elterjedése után, pár emberöltő alatt elfeledés lesz a sorsa a divatja múlt eszköznek, ahogy pl. manapság a mechanikus majd az elektronikus számológépek elterjedése után már senki nem használja a golyós számológépet, jó, ha hallott róla. Említhetném a palatáblát és palavesszőt is, én ezeket használva tanultam meg írni, a mai írni tanulók viszont, nemigen hallottak róluk, pedig én még vagyok. A kérdés nem hagyott nyugton, télen bejártam a megyei könyvtárba, adatokat keresni a feltételezésem alátámasztására. A személyzet igen segítőkész volt, elém hordtak minden szerszám, emelő és szállító készülék-gép tárgyal foglalkozó könyvet, de a keresett eszközre egyikben sem találtam utalást. Végig lapoztam a piramisok építésével foglalkozó több könyvet is és Albertó Siliotti Egyiptomi piramisok című

könyvének, negyvenedik oldalán nagy örömömre rábukkantam az eszköz ábrázolására. 3 Az örömöm csak pillanatokig tartott, mert kiderült, hogy ez megtévesztésig hasonlít ugyan az általam készített eszközre, de ezt vízszintezőnek használták a piramisépítéseknél. Lásd a 3 sz fotót 3 sz. fotó Mert rendkívül szellemesnek találtam a megoldást, rövidesen elkészítettem magamnak a szintezőt. Természetesen nem fából Lásd a 4 sz fotó 4 sz. fotó Nem tudom, manapság van-e másnak is ilyen eszköz a birtokában, az viszont biztos, hogy nagyon sokan naponta szinteznek a munkájuk végzése során. A további keresgélésem során Herman Ottó: A magyar halászat könyve című művében az emelő halászat ősi eszközei leírásában bukkantam olyan eszközre, ami felidézte bennem a Dunán látott stégre, vagy tanyahajóra szerelt olyan „A” eszközt, aminek szárai csuklósan vannak a stéghez, vagy tanyahajóhoz erősítve, a csúcsára

van függesztve az emelő háló, és ide van kötve annak süllyesztésére – emelésére szolgáló kötél is. Ez azt látszik bizonyítani, hogy az „A” eszközt valóban nem én találtam fel, az már létezett az ősi időkben is. Hogy az általam használthoz hasonló, de fából készült „A” eszközt használtak a kváderkövek szállítására és emelésére a piramisok építésénél, nem tudom bizonyítani (az a hivatott kutatók feladata), de jelentősen valószínűsítik a következők: 1./ A 3 sz ábrán látható szintező alkotója olyan fizikai ismeretek birtokában volt, hogy megalkothatta az „A” eszközt. 4 2./ A Níluson feltehetőleg előbb folyt halászat, mint a Dunán Amikor a kelmeszövés technikája már ismert volt, bizonyára halászhálót is képesek voltak készíteni. Ha az emelőhálós halászat és eszközei is ismertek voltak a piramisépítések előtt, akkor az „A” eszköz már ismert kellett legyen Ezt erősíti

továbbá az, hogy az öntözéses gazdálkodáshoz szükséges vízkiemelő feladatára is alkalmas az ilyen telepített eszköz, ami állati erővel is működtethető. 3./ A kerék felfedezése előtt a terheket emberek, vagy állatok szállították a szárazföldön a súlyuktól függően vonszolva, vagy megemelve - lépkedve Az „A” eszköz, a kor szerinti lehetőségnek megfelelő módon, lépkedve szállítja a terhet, a vonszolásnál kisebb vonóerővel az út és a vonszoló eszköz felesleges koptatása nélkül. 4./ A követ a távolabbi kőfejtőből hajóhoz kellett szállítani, hajóra – dereglyére kellett rakni, le kellett emelni a hajóról, a piramishoz, majd valamilyen rámpán, vagy emelővel a piramis addig megépült szintjére, és azon a beépítési helyére kellett szállítani. A különböző feladatok mindegyikének maradéktalan ellátására alkalmas, biztonságosnak mondható eszközt, egyik olvasott technológiában sem találtam. Az „A”

eszköz viszont a felsorolt feladatok mindegyikének ellátására alkalmas és biztonságos! Nem úgy mint a gördítve, vagy síkosított pályán felfelé vonszolásos feltételezett technológiák, hiszen ezeknél egy átlagosan 2,8 tonnás kő véletlen elszabadulása rendkívül nagy rombolást – károkat, de tömegkatasztrófát is okozhatott volna, ami még az akkori viszonyok között is, a munkálatok megtorpanását, sőt vallási okok miatt, a munka befejezésének lehetetlenülését is okozhatta volna. Több feltételezett technológia például egyszerűen nem foglalkozik a 10 tonnát is elérő súlyú kőlapok (vagy ennél is nehezebbek) helyükre szállításának módjával. Több „A” eszköz sorba rendezésével, ez a feladat is megoldható, minden körülmények között, nagy biztonsággal. Az „A” eszköz egy lehetséges kiviteli formáját a makettjének 5 sz. fotója mutatja (5 sz. fotó) 5 Az eszköz anyaga fa és szizál kender. A fa

megmunkálása (faragás, csapolás, fúrás, deszkahasítás, stb.) ebben a korban már megoldott volt (lásd korabeli hajók), nem okozhatott gondot az eszköz alkatrészeinek fából elkészítése és összeépítése. Fémanyag nem kell hozzá A szizál kender hazája Afrika, és már akkor is készítettek belőle kötelet. A szükséges vastagságú és hosszúságú vonó és megtartó kötelek, továbbá „szabványos” méretű teheremelő végtelenített kötélhurkok elkészítése már akkor sem okozott technikai problémát. Erőviszonyok: Négy méter magasságú eszköz esetében, ha egy léptetés hossza 2 méter, akkor szerkesztés szerint egy 3 tonnás teher megmozdításához szükséges legnagyobb erő a 6. sz ábra szerint 934 kg 6. ábra Szükséges létszám: Mert a megmozdító erő egy méter elmozdulásig nulla értékre csökken, majd egy és két méter között fokozatosan 934 kg ellensúlyozandó erőre növekszik, egy emberre 30 kg kezdő vonóerőt,

valamint fékezőerőt, biztonsággal számításba lehet venni. Ezzel a húzóerőt szolgáltató személyek száma 934: 30 =31,13, kerekítve 31 főre adódik. Ugyanennyi szükséges a fékező csoportban is, ha a teher talajhoz ütközése megengedhetetlen, ellenkező esetben csak az eszköz eldőlését megakadályozó max. 5fő létszám szükséges. Egy fő szükséges továbbá a meglazult függesztő kötélzet gyors oldása, majd a talpak előre húzása után a gyors újra egyesítéséhez. Erre a műveletre és személyre sincs szükség, ha a szállítási útvonalon a saruk haladási 6 nyomvonalán léptetés távolságonként saruhossznyi és 16 – 20 cm. magasságú kiemelkedés van, vagy a saru két szintes Ezzel egy szállító csapat szükséges maximális létszáma 31+31+1=63 fő. A minimálisan szükséges csapatlétszám 31+5= 36 fő. A szállítás sebessége: Percenként három – tíz, kétméteres lépés tehető meg. Ezzel a szállítás sebessége

3x2x60=360 m/ó és 10x2x60=1200 m/ó közötti értékkel vehető számításba. Az irodalmi adatok rendkívül szórnak az építő elemül szolgáló kváderkövek kitermelési és beépítési helye közti távolságot illetően. A Kufev piramist illetően azonban közel azonosan 20 év körüli építési idővel és 2,3 –2,65 millió kváderkő beépítésével számolnak. Az építési idő, a kövek száma, azok átlagos szárazföldi szállítási úthossza és az elemek átlagos szállítási sebessége, meghatározzák a csupán szárazföldi szállításhoz szükséges személyek számát. Ez nettó létszám, amihez hozzá kell adni a kiszolgálásukkal foglalkoztatottak létszámát is. Ennek a létszámnak a csökkentésére csupán a szállítási sebesség növelése ad módot. Az egyszerű, szakaszos működésű „A” emelő cca. 36 fő létszámú, szállító csapatot követel. Az eszköz, működési elvének megtartásával, de a dinamikus erőhatások

elviselésére robusztusabb felépítésével és két „A” eszköz egybeépítésével szükségtelenné válik a fékező csapat és a kötöző személy, ám szükségessé válik 2 – 4 saruzó személy. Ez az eszköz hasznosítani képes a teher mozgási energiáját, ezzel lényegesen csökken a húzóerő szükséglet (állati vonóerőt is hasznosíthatóvá tesz), de ami a legfontosabb, a folyamatos működése 2 – 3 km/óra szállítási sebességet is képes biztosítani. A kettős „A” eszköz egy lehetséges kiviteli formája elölnézetét a 7 sz. ábra mutatja 7 7. ábra Az eszköz működését az oldalnézetének következő képei mutatják be. A 8. ábrán az eszköz oldalnézete látható felemelt teherrel, indulásra készen 8. ábra A 9. sz ábra a fél lépés helyzetet mutatja A vonókötél húzására a belső „A” az elöl lévő saruján támaszkodva a függőleges helyzetig elfordult, miközben a külső „A” 8 tehermentesült,

lelépett a sarujáról, majd a saruvonszoló keretbe akadva magával vonszolta a sarut, a szárak függőleges helyzetbe kerüléséig. 9. ábra A 10. ábra a lépésvégi állapotot szemlélteti A vonókötél további húzása és a mozgásba levő teher tömegerejének együttes hatására a teherhordó belső „A” a saruján levő forgáspontja körül továbbfordult. A külső „A” saruinak húzói a sarukötél húzásával továbblendítették a külső szárakat, a saruk ütközésig alájuk kerültek, majd a lépéshatároló kötél megfeszülésének hatására a szárak ráléptek a saruikra, és terhelés alá kerültek. Ez a ciklus ismétlődik megállásig, illetve a célba érésig 10. ábra 9 A teher felemelése: A lépéshatároló kötelek egyik végének kiakasztása után a két „A” nagyobb terpeszében történik a teher felkötése, majd cca. 1/4 lépésnyi terpeszszűkítés és a lépéshatároló kötelek újra beakasztása után útra kész

a „szerelvény”. A teher lehelyezése a felemelés műveletének fordítottja. Ahogy azt már említettem, az eszköz hatékony teheremelőként is használható. A két „A” szárai terpesztésének csökkentésével emelkedik a teherhordó elem és vele a ráfüggesztett súly, a terpesztés növelésével viszont süllyed. Az egy lépésben emelés/süllyesztésnek határt szab az, hogy a terpesztés növelésével elviselhetetlenre növekszik az emelő/süllyesztő erő. Egy 4,0 m aktív szárhosszúságú kettős „A” eszközzel egy három tonnás súly adott mértékű emeléséhez tartozó terpesz méretét és az indítási maximális emelőerőt az alábbi táblázat szemlélteti. /Egyszerű „A” esetében a teher súlypontja és a szárak talpalási pontja közti távolság a fél terpesz!/ Egy lépésben maximális emelés /m/ 0,5 1,0 1,5 2,0 Szükséges terpesz /m/ 3,873 5,292 6,245 6,928 Maximális emelő erő /t/ 0,83 1,323 1,873 2,598 Én megelégedtem a

magam készítette eszközzel, azzal egymagam, minden feladatot meg tudtam oldani, A kettős „A” ötlete a már említett (sajnos két éve elhunyt), Szücs János okl. gépészmérnök barátomtól ered, ő fundálta ki a rendkívüli felháborodásában A kettős „A” sokkal, de sokkal „termelékenyebb” a szimpla „A”-nál, de míg az univerzálisnak mondható, ez csak ott használható maximális teljesítménnyel, ahol a jelentős dinamikus erőhatás megengedett. A piramis építés során mindkét változatnak bőven akadt felhasználási területe. Egyikőnk sem állította azt, hogy ezekkel az eszközökkel építették a piramisokat! Egyetértettünk viszont abban, hogy ilyen munka puszta kézzel nem volt elvégezhető, ahhoz a kor technikai ismeretei biztosítottak ma kezdetlegesnek ítélhető, de a feladat megoldásához elengedhetetlenül szükséges eszközöket. Az akkor használt eszközökből csak azok ismertek ma is, melyeket a kutatók még

fellelhettek. Ezekből is csak azok, amelyek feladatát felismerték és leletként kezelték. Közismert Egyiptom fa ínsége. Nem feltételezhető, hogy a „munkanélkülivé” vált tekintélyes méretű fa eszközök ne valaki épületfájaként végezzék. Igen halvány a remény, hogy valamikor rábukkan valaki egy valami célból jól elrejtett és megmaradt, ilyen eszközre, de nem kizárt! Az adott kor szerszámai – eszközei közismertek voltak. Minek fecsérelt volna írástudó ember drága papíruszt, tintát és időt ezek és használatuk leírására? Ezért megmaradt írásos nyom fellelésére is igen halvány a remény, de nem kizárt, ha a kutatás a korabeli halász szerszámokra és vízkiemelő eszközökre is kiterjed. A kutatás azonban az arra hivatottak feladata, az én lehetőségeimet meghaladja. 10 Epilógus és ajánlás. Azért vetettem papírra a fentieket, hogy ismertessem a gondolataimat és tapasztalataimat a hivatott egyiptológus

kutatókkal, nehogy elmenjenek egy ilyenre, vagy hasonlóra utaló nyom mellett technikai ismeret esetleges hiánya miatt. Az a kutató, aki ilyen, vagy hasonló eszközre, ábrázolására vagy leírására bukkan, felfedezi a piramisok építésének igen nagy valószínűséggel alkalmazott módját. Sokakat izgat ez a máig megfejtetlen rejtély. Ennek megfejtése további építmények, dolmenek, Stonehenge, Húsvét szigeti nagy szobrok, Maya létesítmények stb. anyagszállítási és építési módjának megértéséhez is segítséget nyújthat! Ha viszont a fentiek már ismertek ebben a körben, akkor újból a spanyolviasz feltalálása vétségébe estem, ezért a tisztes kör elnézését kérem az ismereteik akaratlan lebecsülése miatt. A munkámat elsősorban Fábián Zoltán úrnak ajánlom, mert hajlandó volt az általam készített eszközt megtekinteni, kipróbálni, és ígéretet tenni, hogy a következőkben ilyen témára is nyitott szemmel végzi a

munkáját, sőt gyakorlati munkája során alkalmazza is az „A” eszközt, ha szüksége lesz rá, és az idén sikerrel alkalmazta is. Pécs 2007. 03 21 Komanovics István Aranydiplomás gépészmérnök /72/ 316-714