Erotika, Szexológia | Történetek » Az első

Az Első Fél évszázad! Csak álltam a tükör előtt, kicsit keserűen, és bámultam magam. Elmúltam ötven, lezárhatok egy korszakot az életemben, és vajon mit hoz, mit hozhat az új? Néztem a tükörből visszatekintő önmagamra, és elmerengtem a látottakon. A koromhoz képest egész jól nézek ki, ahogy a kéményseprő mondaná. Szegény megboldogult férjem mindig kényes volt arra, hogy a neje dekoratív legyen. Nem sajnált pénzt (volt miből) sem a kozmetikusomra, sem fodrászra, sem szoláriumra, sem a kondicionálóteremre, sem a plasztikai sebészre, még ha nem is tudta soha megbocsátani nekem, hogy nem tudtam utóddal megajándékozni. Vállig érő szőke hajamban nem látszottak az ősz szálak, hála a jól bevált hajfestéknek. Barna szemeim sarkában már végérvényesen tanyát vertek a szarkalábak, de egyelőre még nem volt bántó barázdáik mélysége, egy kis könnyű sminkkel szinte észrevehetetlenné lehetett tenni a makacs kis

gazfickókat. Mélyvörösre rúzsozott ajkaim formájába szerencsére nem nagyon lehetett belekötni, és azt mondják, hogy amikor nyelvem hegyével végignyalintom őket, az bizonyos stimuláló hatással van a férfiakra. Bár bevallom, igen régen nem volt már alkalmam kipróbálni ezen képességemet. Nyakamon is megjelent már néhány ránc, ez letagadhatatlan, bár kortársaimat vizslatva rá kellett jönnöm, nem volt hiábavaló az a sok liposzómás meg mittudoménmilyen csodakrém használta. Ami pedig a melleimet illeti, hát be kell vallani, hogy szakmája mestere volt a doki. Csak alapos vizsgálódás után lehet megállapítani, hogy szilikonbetét teszi formássá és feszessé, az a két kis heg pedig szinte alig volt észrevehető. Nem túl nagy, nem kicsi, pont megfelelő, és szép. Legalább is nekem tetszik Ami pedig a negatív véleményeket illeti az úgynevezett mesterséges úton előállított testrészekről, az nem érdekel. Az tény, hogy a hasamon

nem volt már olyan feszes a bőr, mint évtizedekkel ezelőtt, de azért igyekeztem magam tornával karbantartani, így tűrhető maradt az alkatom, bár már néhány enyhe párnácska kialakult itt - ott, olyan asszonyossá téve a megjelenésem. De hát mit is várhat az ember, miután betölti az ötvenet, ugyebár? A vénuszdombom szőrtelen, igazán jól csak akkor éreztem mindig is magam, ha csupasz voltam odalent, s bár annak idején, mikor borotválni kezdtem, ez néhány emberben még megütközést keltett, de mára - mint tudjuk divattá vált, szinte fel sem tűnik. A fenekem sajna nem olyan, mint huszonéves koromban, a keménysége, feszessége már a múlté, de azért még a tűrhető kategóriába tartoztak, és bár a lábaim sem olyan jók, mint régen, azért még nem panaszkodom. Fülledt július volt, a nap gyémántszikrákat szórt szanaszét, amelyek a medence fodrozódó vizén darabokra törve visszasugározták melegét. Hűsölni jöttem ki a strandra,

jól kellett volna éreznem magam, mégis valami keserűség fojtogatott legbelül, a magány, és a kínzó vágy felkavaró keveréke. Egyedül éreztem magam, csak bámultam a medence széléről a vidám kis csoportokat, akik felfrissülésre áhítozva vetették magukat az azúrkék vízfelszínen visszatükröző bárányfelhők közé. Mardosott az irigység, szerettem volna újra fiatal lenni, közéjük vetni magam, és boldogan, felszabadultan kacagni velük, pajkosan játszani, és flörtölni a srácokkal. Ehelyett csak savanyúan üldögéltem a napozóágy szélén, és próbáltam elnyomni magamban a vágyat, amely néhány hete egyre hevesebben, egyre gyakrabban tört rám, s hiába volt legtöbbször kéznél a vibrátorom, már nem elégített ki olyannyira, mint ahogy azt én szerettem volna. Na bumm, ez biztosan az a bizonyos sokat emlegetett kapuzárás előtti pánik, vagy mi a fene. Elmentem a kávézóba, s figyelembe sem véve a pincérnő arcára kiült

rosszalló csodálkozást, legurítottam egy dupla whisky - t. Egy icipicit kábán, bizsergő gyomorral tértem vissza a medencéhez, hogy újra átadjam magam a nap sugarainak, amikor is egy egészen rövid pillanatra összeakadt a tekintetem egy sráccal, aki csak épp egy lélegzetvételnyire bukott ki a víz alól. Beleborzongtam Aztán rögtön el is mosolyodtam magamban, hülye vagy Katikám, tiszta hülye, a srác húsz éves, ha lehetett, egész véletlenül rád nézett, és ennyi. Ne légy bolond! Igyekeztem nem tudomást venni erről az említett momentumról, amely csak növelte a lelkemben felgyülemlő keserűséget, s már épp legyűrtem volna, amikor megéreztem, hogy valaki figyel. Nem tudom, hogyan, nem tudom, miért, egyszerűen megéreztem, hogy valaki néz, hogy valakinek a pillantása szinte perzseli a bőröm. Óvatosan, a napszemüvegem jótékony rejteke alatt körbekémleltem. Megdöbbenésemre az a bizonyos fiú tekintete volt az, amely pásztázta a

testem, s arcán meglepő érdeklődés tükröződött. Ismét megborzongtam, mintha hideg fuvallat rohant volna végig a gerincem táján, és elkaptam a fejem. Úgy éreztem, teljesen megőrültem, hisz egyrészt mi a fene tetszhet egy magamfajta vénasszonyon egy ifjúnak, másrészt meg, hogyan tehet rám ilyen felkorbácsoló hatást egy jóformán még gyerek szempárja? De egyik énem bármennyire is tiltakozott, nem tudtam legyőzni a felburjánzó izgalmat, amely begyűrűzött a tudatomba, és újra visszanéztem. Még mindig engem bámult, és észrevette, hogy elcsíptem tekintetét. Édesen, kisfiúsan elpirult, majd zavarában forgatni kezdte fejét erre - arra, ám láttam, hogy közben lopva felém pillantgat. Haja divatosan egész rövidre volt nyírva, zöldeskék szemében zavarodottság csillogott, bár ez nem tudta elnyomni a mélyéből áradó értelmet, intelligenciát. Helyes kis körszakáll keretezte ajkait, kicsit dacossá téve az arcát ezzel, amely nem

volt feltűnően szép, de bátran jóképűnek, markánsnak mondható. Húsz év körülinek saccoltam, bár ezt nem lehetett egyértelműen eldönteni. Testalkata sportos volt, nem túl izmos, de nem is vékony, vagy genetikailag jó adottságokkal született, vagy pedig valamilyen szinten karbantartotta magát. Szürke, száras úszónadrágot viselt, és én azon kaptam magam, hogy néhány másodpercre elidőzöm az ágyéka környékén. Megint belém vágott a felismerés, hogy milyen őrült ostobaságok fordulnak meg a fejemben, ezért gyorsan felpattantam, és a kávézó felé indultam, hogy lelkem háborgását egy jótékony itallal lecsillapítsam. Jóideig éreztem a hátamban a tekintetét, és bármennyire is nem akartam, a tudatom ösztönös asszonyi része arra kényszerített, hogy járás közben egy leheletnyit riszáljam a csípőm. Lassú, apró kortyokkal ürítettem ki a whisky - s poharat, s megpróbáltam rendbe szedni a gondolataimat. Ugyan, mit vagyok

megijedve egy gyerektől! Elmélázott, azért bámult Esetleg tetszhetem is neki, és akkor mi van? Megnézett, nekem jól esett, ez tagadhatatlan, aztán kész, ennyi. Valószínűleg soha többé nem futunk össze Mire visszamegyek, addigra kipécéz magának egyet a korabeli lányok közül, és már azzal fog szemezgetni. Jót mulat magában, mert észre vette, hogy zavarba jöttem tőle. Azt gondolja: nézd már a nyanyát, egy cseppet jól tartja magát, és már rögtön azt hiszi, hogy ráizgultam. Aztán rám sem hederít többé. A tuják méregzöld lombjainak résén át pillantottam meg. Kinyújtózkodva állt a medence szélén, és összehúzott szemöldökkel forgott lassan körbe. Keresett valakit Amint kilépve a buja lombok közül láthatóvá váltam, rögtön összeakadt a pillantásunk. Arcán egy mosoly suhant át, egy kedves kis mosoly, és engem hirtelen valami földöntúli nyugalom, és derű kerített hatalmába. Félre tettem azt a bizonyos "józan

eszem", és csupán ösztöneimre hallgatva cselekedtem. Hasam kicsit behúztam, épp csak annyira, hogy ne legyen feltűnő, de mégis karcsúbbnak látsszak, vállaimat picit hátrafeszítettem, had feszüljenek jobban a melleim, és igyekeztem a csípőmet úgy ringatva járni, hogy az kellemes látványt nyújtson. Nyugodt voltam, és valami viharos jókedv tört rám. Franc essen bele, nem vagyok én még olyan rossz nő, és ha tetszem ennek a gyereknek, miért ne élvezném ki? Egy habkönnyű flört belefér, más úgysem lehet belőle, tekintve a körülményeket. Nem mintha nem lenne már szükségem egy férfira, egy hús - vér hímtagra, hisz olykor rettentően gyötör a vágy, na de ebből nem lehet semmi. Jócskán az anyja lehetnék, és az, hogy egy kicsit legelteti a szemét, nem jelenti azt, hogy igazán akarna tőlem valamit, ugyebár. Visszaültem a napozóágyamra, levettem a napszemüvegem, és teljes hidegvérrel álltam a pillantását. Szemeink

összeakaszkodtak, elmerültünk egymás tekintetében, és mindketten bátortalanul elengedtünk egy - egy kis mosolyt. A nap kíméletlenül tűzött, éreztem, hogy égeti a bőröm, lehajoltam a táskámhoz, hogy elővegyem a naptejet, és mire újra felnéztem, nem láttam a fiút a tömegben. Bosszúsan fürkésztem az emberkavalkádot, hátha meglelem, amikor egy kellemes mély hang szólalt meg mellettem. Összerezzentem - Ne haragudjon hölgyem, hogy megzavarom, de válthatnánk pár szót? - kérdezte a srác, mélyen a szemembe nézve. - Hogyne. - motyogtam alig hallhatóan - Mit akar? - Először is engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Varga Gergely - Záhonyi Katalin. - mondtam rekedten a nevem, és kezet nyújtottam Lágy, mégis erős, határozott szorítása volt. És néhány pillanattal tovább tartotta kezem az övében, mint az egy ilyen üdvözlésnél általában szokásos. - Még egyszer bocsánatot kérek, hogy zavarom, de úgy érzem, mindenképpen el kell

önnek mondanom valamit. - Éspedig? - Kérdeztem majdnem ingerülten, küzdve a gombóccal a torkomban. Látszott rajta is, hogy nem érzi magát fényesen a bőrében, kicsit akadozó, mégis bársonyos volt a hangja, és kisfiúsan pironkodott. - Nézze, én még soha nem csináltam ilyet, és. Ne vegye rossznéven, de Úgy éreztem, muszáj elmondanom. - Nyögje már ki! - mordultam rá, sokkal barátságtalanabbul, mint azt valójában akartam. - Szóval, csak azt akartam elmondani, hogy maga fantasztikusan jól néz ki. Az egyik legvonzóbb nő, akit valaha is láttam. - hadarta gyorsan, aztán sarkon fordult, és köszönés nélkül elrohant, belecsobbant a vízbe, és elvesztettem a tömegben. Elhűlve pihegtem a meglepetéstől, s bár pokolian jól esett, amit mondott, mégis rettentő csalódottság kerített hatalmába. Kétségbeesésemet az is csak fokozta, hogy percek alatt elborult az ég, mennydörgés csattant fel, megerősödött a szél, és néhány kövér

esőcsepp koppant a földön, csobbant a vízben. A többi strandolóval egyetemben, mindenről lemondva már, összekapkodtam cuccaimat, és kiügettem a kocsimhoz. Mire bepakoltam, és beültem a volán mögé, már erőteljesen zuhogott. Elfordítottam a kulcsot, a motor felmordult, sebességbe tettem az autót, és kihajtottam a parkolóból. Amint kiértem az útra, megláttam a srácot, amint törölközőt a fejére borítva szalad a járdán. Csupán egy rövidnadrág, és egy trikó volt rajta, a heves esőtől már alaposan átázva. Mintha transzban lennék, nem is gondolkodva a fékpedálra tapostam, megálltam mellette, és legördítettem az ablakot. - Szálljon be! - De hát. - megrekedt benne a szó, ahogy a meglepetéstől elkerekedett szemekkel rám nézett - Szálljon már be! - rivalltam rá élesen. Élesebben, mint ahogy azt kellett volna, de valahogy ideges lettem. Némán engedelmeskedett, és bevágódott mellém. - Hazaviszem. Hol lakik? - Igazán köszönöm,

de. Nem mehetek most haza - Miért? - A bátyám felvitte a barátnőjét, és megkért, hogy estig ne kerüljek elő. Kérem, tegyen ki valahol. Mondjuk egy buszmegállóban Megvárom, míg eláll az eső, aztán Majd lesz valahogy. - motyogta lesütött szemmel - És kérem, ne haragudjon azért, amit - Nem haragszom. - válaszoltam csendesen Néhány perc kínos csend következett, mindketten a közlekedési lámpára bámultunk, és az ablaktörlő monoton mozgása közben vártuk, hogy a fény zöldre váltson. Váltottam, elindultunk. - Itt jó lesz, tegyen ki. - mondta szinte suttogva - Nem hagyhatom, hogy ilyen időben az utcán kóboroljon. Megfázik, tüdőgyulladást kaphat Eljön hozzám, megszárítkozik, és ha elállt az eső, mehet az útjára. Nem válaszolt, csak sóhajtott egyet, és lehajtotta a fejét. Amikor kinyitottam a bejárati ajtót, és egy fejmozdulattal betessékeltem, akkor egyik énem már tudta, sejtette, hogy mit fogok tenni. Persze a másik énem

(tiszta skizó voltam) erőteljesen tiltakozott, de azt már valahogy nem akartam figyelembe venni. A szekrény mélyéről előszedtem hajdani férjem egy shortját, és találtam egy farmeringet is. Kezébe nyomtam a fiúnak, és betuszkoltam a fürdőszobába. - Zuhanyozzon le, és öltözzön át. Ő némán bólintott, kerülte a tekintetem, és a tiltakozás legapróbb jele nélkül engedelmeskedett. Gyorsan összekapkodtam néhány széjjelhagyott cuccot, két öblös poharat feltöltöttem Martinival, megijesztettem egy hangyányi vodkával, citromkarikát és olajbogyót dobtam bele. Mire végeztem, a srác, még mindig lehorgasztott fejjel, kijött a fürdőből. A ruha nagy volt rá, és ez olyan gyámoltalanná tette a megjelenését. - Helyezze kényelembe magát. - mondtam, és bevetettem magam a fürdőbe A törülközőtartóra akasztott cuccait bedobtam a mosógépbe, megnyitottam a csapokat, és lemostam magamról a strand klóros vizének nyomasztóvá vált szagát.

A tisztaság, frissesség érzése némileg a megifjodás illúzióját keltette bennem, és én most örömmel hagytam, hogy eluralkodjon rajtam ez az érzés. Könnyű sminket dobtam magamra, igyekezve elleplezni ráncaimat, ajkamat kedvenc rúzsommal vörösre pingáltam, hajam hátrafogtam. Fekete csipketangát húztam, majd belebújtam selyemkimonómba, gondosan ügyelve arra, hogy a dekoltázs mutasson valamit. Kis kárörömmel figyeltem, ahogy elpirulva kortyolja a Martinit, és közben mindent megtesz annak érdekében, hogy még véletlenül se pillantson rám, különösen ne a kimonó alól kibukkanó, keresztbe vetett lábaimra. Lassan kezdett elviselhetetlenül kínossá válni a csend. Megköszörültem a torkom, és megszólaltam. - Talán tegeződhetnénk, ha nem bánod, úgy talán könnyebb lenne a kommunikáció. - Izé. Köszönöm Megtisztelsz - Meglepően udvarias fiatalember vagy te, hallod? Manapság szokatlan az ilyesmi. - Izé. Most erre nem tudom, mit

mondjak - pirult el már sokadszorra Kibámultam az ablakon. A kertben álló fákat elhomályosította az égi áldás szürke függönye - Mondd csak, tényleg tetszem neked, vagy csak heccből tetted azt, amit tettél? - Én tényleg. Csak azt Én - Nyögd már ki! - szóltam rá igyekezve szelíddé alakítani a hangom. Mélyet sóhajtott. - Gyönyörű vagy! - Ugye tudod, hogy az anyád lehetnék? Nem válaszolt, az ujjait tördelte. - Hány éves vagyok szerinted? - Negyven? - Ne hízelegj! Őszintén! - Negyvenhárom? - Ötven! - Én. Sajnálom - Mit sajnálsz? Ez az én problémám. - mosolyodtam el az ártatlanságán - Te hány éves vagy? - Tizennyolc leszek! - vágta rá hadarva. Belémbújt a kisördög. - Mikor pontosan? - Jövő júniusban. - suttogta alig hallhatóan Alig múlt tizenhét a srác. Harminchárom voltam, mikor megszületett És most itt ül a fotelemben, én meg titkon abban reménykedem, hogy történni fog közöttünk valami. Talán neki is

megfordult ilyesmi a fejében, csak persze. Úristen, ez tiszta hülyeség Nem vagyok normális! De olyan jó nemnormálisnak lenni. - És mondd csak, mi tetszik rajtam pontosan? - Minden. Az arcod, az alakod Mindened - És miért? - Nem tudom. Csak! De nagyon! - Ugyan, ez nem lehet igaz. A korodbeli lányok frissek, fiatalok, gyönyörűek Én meg egy vénasszony vagyok. - Nem a kor számít. - Aranyos vagy, de ez nem igaz. Nagyon is számít - mondtam, és már végérvényesen biztos voltam benne, hogy akarom őt. - Van barátnőd? - Nincs. - És. Voltál már lánnyal Vagyishogy szűz vagy még? - Igen. Azaz nem Szóval voltam, nem vagyok szűz De miért kérdezel tőlem ilyeneket? kérdezte majdhogynem sírós hangon - Csak kíváncsi vagyok. Ideülnél mellém a kanapéra? Egy szó nélkül süppedt mellém, a puha, meleg bőrbe, de fejét az ablak felé fordította. - Még mindig esik. - mondta alig hallhatóan Felé fordultam, megérintettem az állát, magamhoz fordítottam az

arcát, és lassan közelítettem ajkaimat az ajkaihoz, adva elegendő időt arra, hogy meneküljön, ha akar. De nem akart Finom, puha szája volt, enyhén mentolos ízű. Bátortalanul engedte nyelvemet a szájába, lassan, határozatlanul csókolt vissza. - Azt akarom, hogy szeress! - súgtam a fülébe, miután ajkaink elváltak egymástól. Lerángattam róla az inget, és magamról a kimonót. Forró volt a testünk, szinte égettük egymást, ahogy ölelésünk egyre szorosabbá vált, csókjaink pedig egyre hevesebbé. Én körmeimet a hátába vájtam, ő pedig tapogatózva a melleimet kereste, és amint tenyere rátalált, végigsimítva az izgatottságtól megkeményedő mellbimbómat, a vágy végérvényesen elborított, tetőtől talpig. Ahogy ifjú teste, életereje összeforrott az enyémmel, egy pillanat alatt elfelejtettem a köztünk lévő korkülönbséget, és csak arra koncentráltam, hogy mindkettőnknek nagyon jó legyen. Érezhető volt rutintalansága, de az

ösztönei működésbe léptek, és ez ellensúlyozta a tapasztalatlanságot. Némi kis irányítással a nyakamtól elindulva csókokkal, könnyű harapásokkal eljutott melleimig. Szinte rátapadt, szívta nyalta a bimbóimat, felkorbácsolva bennem a vágyat. Egy pillanatra átsuhant rajtam, hogy vajon észreveszi - e, hogy nem eredetiek, de aztán megéreztem a hüvelyemben a kéjnedvek erőteljes termelődését, és már nem érdekelt az égvilágon semmi, csak a szeretkezés, a vágy, a gyönyör. Felváltva nyalogatta a melleimet, előbb gyengéden, aztán egyre hevesebben, erőteljesebben, szinte már durván, fogai karcolták bőröm, de a majdnemfájdalmat azonnal enyhítette forró ajkainak simogatása, puha nyelvének dédelgetése. Nem bírtam magammal, kezem elindult, hogy végre markomba kaphassam férfiasságát, és amint rátaláltam, a szöveten keresztül is megbabonázott izzása, kőkeménysége. Lehámoztam magamról ezt az ifjú, izgatottságtól feszült

remegő testet, hanyatt löktem, majd pedig szinte letéptem róla a rövidnadrágot. Oly régóta vágytam már valami ilyesmire, hogy nem bírtam megálljt parancsolni a bujaságomnak, bár tudtam; gyengédnek és lassúnak kellene lennem, azzal fokoznám igazán a kéjt, de. Azonnal a számban akartam érezni azt a lüktető húsdarabot! Összerándult, szinte felsikoltott, mikor ajkaim körbeölelték az előnedvektől már jócskán síkos makkját, én pedig csak tuszkoltam magamba, mélyen a torkomig, érezni akartam, kiélvezni az ízét, az orromba hatoló, semmihez sem hasonlítható férfiillatát. Nyelvemmel kitapogattam az ereket kőkemény hímvesszőjén, amely egyáltalán nem volt impozánsan nagy, mégis úgy éreztem, hogy nekem pont most, pont ez a tökéletes. Tudtam, ha azt akarom, hogy miközben szeretkezünk, ne süljön el fegyvere túl korán, akkor ezt a szopást végig kell csinálnom, és mikor újra harcra kész lesz, addigra szűnik benne a feszültség,

és jobban tudja majd uralni magát. De mivel már türelmetlen voltam, ágyékom izzott, éreztem, hogy szeméremajkaim virágként szétnyílnak, és a kéjnedvek tejesen síkossá tették hüvelyem, ezért nem akartam soká várni. Így hát egyre gyorsabban és gyorsabban mozgattam a fejem fel és alá, jobb kezem ujjait ráfeszítettem farkának tövére, balommal a heréit morzsolgattam finoman. Egyszer csak teste teljesen kimerevedett, zihálása felerősödött, és én azt éreztem, hogy forró ondósugár ostromolja a torkomat. Mennyeien édesnek éreztem, és csak nyeltem, miközben a kéj kínja megdobálta alattam a testét. Lassítottam a mozgásomon, hagytam, hogy a teste többi része elernyedjen, csak finom farka a számban, az ne engedje el magát, gyengéd szívóhatással akadályoztam meg, hogy elhagyja a vér. Amikor újra megéreztem, hogy ismét akcióra kész, minden teketória nélkül ráültem lovaglóülésben, és bevezettem magamba. Nem is tudom szavakkal

elmondani, hogy mit is éreztem. Olyannyira hiányzott már, oly régóta vártam már rá, és pont egy ilyen ifjú mén, aki bőven a fiam lehetne, pont ő kívánt meg engem! Hatalmasat élveztem. Hogy vele mi volt, hogy ő hogyan élte meg Töredelmesen bevallom, nem tudom, akkor egyáltalán nem érdekelt, csak az számított, hogy orgazmusom legyen. De nem hiszem, hogy haragudott volna rám ezért. Ha mégis, hát utóbb jónéhányszor megháláltam neki önzetlenségét. Nos így kezdődött, hogy rákaptam arra, hogy ifjakat csábítsak el. Minél fiatalabbakat, minél többet, fiúkat, lányokat, mindegy. A hamvasságukból táplálkozom Tudom, igazából nem helyes ez így, de nekem ez az életem