Gazdasági Ismeretek | Humánerőforrás-menedzsment » Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program

Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Oktatási Minisztérium Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2004-2006 TERVEZET 2002. október 24 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október TARTALOM BEVEZETÉS . 2 1. FOGLALKOZTATÁS ÉS HUMÁN ERŐFORRÁSOK 4 1. Foglalkoztatás 4 1.1 Munkaerő-piaci folyamatok 4 1.2 A foglalkoztatáspolitika intézményi keretei 9 1.3 Aktív munkaerő-piaci eszközök 10 2. Oktatás és képzés 11 2.1 A lakosság képzettségi szintje 11 2.2 Az iskolarendszerű oktatás és képzés 12 2.3 Az iskolai rendszeren kívüli képzés 15 3. Szegénység és társadalmi kirekesztettség 16 3.1 Jövedelmi egyenlőtlenségek 17 3.2 Erőforrások, jogok és szolgáltatások – a hozzáférhetőség nehézségei 18 3.4 A társadalmi kirekesztettség szempontjából különösen veszélyeztetett lakosságcsoportok . 19 4. Nők és

férfiak esélyegyenlősége 21 2. AZ OPERATÍV PROGRAM ELŐZMÉNYEI 23 1. A programok rövid tartalmi összefoglalása 23 2. A programok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok 27 3. A FEJLESZTÉSI IRÁNYOKAT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK 29 1. Erősségek 29 2. Gyengeségek 29 3. Lehetőségek 30 4. Veszélyek 30 4. STRATÉGIA 32 1. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program célkitűzései 32 2. Horizontális célok 36 5. A PRORITÁSOK BEMUTATÁSA 38 1. Prioritás: Aktív munkaerő-piaci politikák támogatása 38 2. Prioritás: Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő belépés segítségével . 41 3. Prioritás: Oktatás, képzés támogatása az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként . 44 4. Prioritás: Az alkalmazkodóképesség és a vállalkozói készségek fejlesztése 49 5. Prioritás: A Humánerőforrás-fejlesztéshez kapcsolódó infrastruktúra- fejlesztés 51 6.

Technikai segítségnyújtás 57 1 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október BEVEZETÉS Az Európai Unió a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése, a tagállamok, illetve a régióik közötti fejlettségi különbségek csökkentése érdekében a Strukturális Alapok rendszerén keresztül támogatást nyújt a tagállamoknak. A csatlakozást követően Magyarország is jogosulttá válik a Strukturális Alapok támogatásaira. A támogatások igénybevételére a magyar kormány elkészítette a N emzeti Fejlesztési Tervet, amelynek céljai és prioritásai alapján kell elkészíteni a támogatással megvalósuló fejlesztési intézkedéseket tartalmazó operatív programokat. A Nemzeti Fejlesztési Terv a „ Kreatív Magyarország” megteremtéséhez jelöl ki célokat, fejlődési pályát. Ez a forgatókönyv nem valósulhat meg az emberi erőforrások, a magyar munkaerő képzettségének növelése,

kezdeményezőkészségének fokozása, a megfelelő intézményi háttér megteremtése nélkül. A humánerőforrás-fejlesztés egyszerre cél és eszköz Cél, mert az alkotó munkát, az életkörülmények, a környezeti feltételek javítását, a családok és egyének szélesebb perspektíváját szolgálja, de eszköz is, mert mindez az emberek tudása és tevékenysége által valósul meg. A humánerőforrás-fejlesztés prioritásai átszövik, „emberközelbe” hozzák a gazdaság- és társadalompolitikai célokat. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program azokat a konkrét célokat és cselekvési irányokat tartalmazza, amelyek elengedhetetlenek a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtásához. Az Operatív Programban megfogalmazott célok és intézkedések két csomópont köré rendezhetők. Az általános cél, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv teljesítését – és Magyarország felzárkózását – minél kevésbé korlátozza tudás- és

ismerethiány, alkalmazkodási nehézségek, a rossz egészségi állapot, a gyenge munkavégző-képesség. Ezért a programok egy része az emberek minél szélesebb körének képzését, továbbképzését, a versenyképes tudás és a munkaerőpiacra való sikeres beilleszkedéshez szükséges készségek fejlesztését szolgálja. Ehhez nélkülözhetetlen a munkaerő-piaci szolgáltatások és az oktatás és képzés infrastrukturális feltételeinek javítása, fejlesztése, hatékonyságának növelése. Vannak azonban olyan családok, egyének amelyek nem tudnak élni ezekkel a lehetőségekkel, nem képesek teljesíteni az átlagos – és feltételezhetően növekvő – elvárásokat mert hiányzik hozzá az információjuk, a szükséges készségeik, ambíciójuk, társadalmi, családi hátterük, lakóhelyük adottságai, előítéletek akadályozzák boldogulásukat, stb. Ez folyamatos társadalmi feszültségek forrása, és rontja az ország összteljesítményét.

Az uniós csatlakozás sikere múlik azon, hogy mindenki képes legyen élni annak előnyeivel. Ezért az Operatív Program kiemelt célja az esélykülönbségek csökkentése, a társadalmi-gazdasági helyzetből fakadó hátrányok leküzdésének segítése. Az intézkedések ennek érdekében támogatást biztosítanak a leghátrányosabb helyzetű csoportok társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedését segítő programokhoz, a szolgáltatások hozzáférhetőségének, az oktatás és a szociális ellátórendszer infrastruktúrájának javításához, területi különbségeinek csökkentéséhez. A foglalkoztatás, a humánerőforrás-fejlesztés és a társadalmi befogadás elősegítését a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program a Strukturális Alapok közül elsősorban az 2 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásaira építve valósítja meg. Az ESZA az Európai

Foglalkoztatási Stratégia és a n emzeti foglalkoztatási akciótervek keretében megvalósítandó tevékenységekhez járul hozzá, a munkanélküliség megelőzése és leküzdése, a h umán erőforrások fejlesztése és a munkaerő-piaci beilleszkedés elősegítése, a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség, a fenntartható fejlődés, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése érdekében. Az Európai Szociális Alap az alábbi szakmapolitikai területeken támogatja és egészíti ki a tagállamoknak a munkaerőpiac és a humán erőforrások fejlesztésére irányuló tevékenységeit: - aktív munkaerő-piaci politikák kidolgozása és támogatása; esélyegyenlőség biztosítása a munkaerőpiacra való belépés tekintetében mindenki számára, különös tekintettel a t ársadalmi kirekesztés szempontjából veszélyeztetett csoportokra; az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként a szakképzés, az oktatás és a

tanácsadás támogatása és fejlesztése; képzett, gyakorlott és alkalmazkodóképes munkaerő biztosítása, a munkaszervezet innovációs és alkalmazkodási képességének erősítése; a nők munkaerőpiacra való belépésének és munkaerő-piaci részvételének támogatása. A fenti területek mindegyikén érvényesítendő, horizontális szempontnak kell tekinteni a helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatását, az információs társadalom munkaerő-piaci vonatkozásainak figyelembevételét, foglalkoztatási lehetőségeinek kihasználását, valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőségének általános érvényesítését. Az Európai Szociális Alap támogatásával megvalósuló beavatkozások eredményességének és hatékonyságának biztosítása érdekében az Operatív Program, az oktatási és képzési, valamint a társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztéséhez az E urópai Regionális

Fejlesztési Alap támogatásait is igénybe veszi. Egy adott szakterületen vagy egy adott régióban, térségben az Európai Szociális Alap, illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap által támogatott intézkedések kölcsönösen erősíthetik egymás hatékonyságát, a megfelelő szinergia megteremtésével lehetőség nyílik egy adott probléma kezelésének integrált megközelítésére. A fejlesztések sikerességét megalapozó integrált megközelítés szükségességét mutatja az is, hogy az Operatív Program számos minisztérium és szakterület együttműködésével készült, és ez az együttműködés a program eredményes végrehajtásához is nélkülözhetetlen. A stratégia kialakításában és az egyes intézkedések tervezésében a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium mellett részt vett a Gyermek-, Ifjúsági és Sport Minisztérium, az

Informatikai és Hírközlési Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal Roma Ügyekért Felelős Politikai Államtitkársága. Az Operatív Program a foglalkoztatási és humánerőforrás-fejlesztési helyzet elemzését, a célokat és fejlesztési irányokat meghatározó stratégiát, valamint az intézkedések céljának és tartalmának rövid összegzését foglalja magába. Az intézkedések tartalmi és végrehajtással kapcsolatos részleteit az Operatív Programhoz kapcsolódó kiegészítő dokumentum tartalmazza. 3 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 1. FOGLALKOZTATÁS ÉS HUMÁN ERŐFORRÁSOK Helyzetelemzés 1. FOGLALKOZTATÁS A kilencvenes évek elején a magyar munkaerőpiacot a foglalkoztatás és a gazdasági aktivitás drámai csökkenése, a munkanélküliség ugrásszerű növekedése, a munkaerő főbb szektorok és foglalkozások közötti átrendeződése jellemezte.

Ezzel párhuzamosan kiépültek és megszilárdultak a foglalkoztatáspolitika jogi és intézményi keretei, jelentősen hozzájárulva a piacgazdaságra való átmenet időszakában gyorsan növekvő és tömeges munkanélküliségből fakadó társadalmi feszültségek mérsékléséhez. A gazdaság stabilizálódását követően jelentősen csökkent a munkanélküliség, majd az évtized utolsó harmadában meginduló dinamikus gazdasági növekedéssel a foglalkoztatottság és az aktivitás is növekedni kezdett. Ez a kedvező tendencia azonban 2001-ben megtört, azóta a foglalkoztatás szintje stagnál. Továbbra is érzékelhetőek a munkaerőpiac akut problémái, így például a foglalkoztatottság rendkívül alacsony szintje, a magas inaktivitás, a munkaerő kirívóan rossz egészségi állapota, a munkaerő gyenge területi és szakmai mobilitása. Olyan új, strukturális jellegű feszültségek is kialakulóban vannak, mint a szakképzett munkaerő hiánya egyes

régiókban és foglalkozásokban. 1.1 Munkaerő-piaci folyamatok 1.11 Foglalkoztatási szint A piacgazdaságra való átmenet következményeként a f oglalkoztatottak száma több mint egynegyedével, közel másfél millióval csökkent. A foglalkoztatottság és a gazdasági aktivitás 1997-ben érte el mélypontját, amikor a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 52,7%-ra, aktivitása pedig 57,8%-ra, messze a közösségi átlag (60,5%, illetve 67,7%) alá süllyedt. 1997től a foglalkoztatás és a gazdasági aktivitás több mint két évtizedes csökkenés után újra növekedni kezdett, és 2001-re a foglalkoztatottak száma 214 ezer fővel 3.860 ezerre, az aktívak száma pedig 97 ezer fővel 4.092 ezer főre emelkedett 1. ábr a Foglalkoztatás és munkanélküliség Magyar or szágon, 1992-2001 70 60 50 40 30 20 10 0 1992 1993 1994 1995 1996 Foglalkoztatási ráta (15-64) 1997 1998 1999 2000 2001 Munkanélküliségi ráta (15-74) Forrás: Központi

Statisztikai Hivatal (KSH), Munkaerő-felvétel 4 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október Ezzel a foglalkoztatási ráta ugyan 56,6%-ra, az aktivitás pedig 60,0%-ra, nőtt, de a javulás ellenére még mindig jelentősen elmaradnak az EU 64%-os, illetve 69,0%-os átlagától. 2001 végétől a foglalkoztatás szintje stagnál. 1.12 Munkanélküliség A munkanélküliségi ráta 1993 e lején érte el 12,5 %-os csúcspontját, és azóta folyamatosan csökken. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország jelenlegi munkanélküliségi mutatói kedvezőek: 2001-re a munkanélküliek száma kevesebb, mint a felére, 233 ezer főre, a munkanélküliségi ráta pedig 5,7%-ra (EU:8,2%) mérséklődött. Ehhez hasonlóan, a tartós munkanélküliségi ráta, ami 1996-ban még megegyezett az Unió 5,2%-os átlagával, 2001-re szintén a felére, 2,7%-ra csökkent (EU:3,6%). A munkanélküliségi ráta utóbbi években bekövetkezett csökkenésének

hátterében azonban valójában kedvezőtlen folyamatok húzódnak meg. A relatíve kedvező munkanélküliségi mutatók elsősorban a munkanélküliségi ellátás folyósítási idejének rövidülését, az ellátásra jogosultak körének szűkülését, a munkakeresők regisztrációhoz fűződő érdekeltségének gyengülését és nem a ténylegesen állás nélkül lévők számának és arányának csökkenését jelzik. A munkanélküliek 46%-át a tartósan munkanélküliek jelentik, akik részben munkahelyhiány, részben a szakképzettség hiánya és/vagy a munkavégző képesség csökkenése miatt nem tudnak elhelyezkedni. Az évtized első felét jellemző recessziós munkanélküliség az utóbbi években, különösen a fejlődő és dinamikusan fejlődő térségekben egyre inkább strukturális jellegűvé vált. Bizonyos szakmákban, foglalkozásokban a munkanélküliség mellett jelentős munkaerőhiány is tapasztalható. 1.13 Inaktivitás A

munkanélküliség ugrásszerű növekedése mellett az átmenet időszakának másik meghatározó munkaerő-piaci folyamata az állásukat vesztett, vagy munkanélküliségtől fenyegetett munkavállalók inaktivitásba vonulása volt, ami különösen a kevésbé iskolázott, szakképzetlen dolgozókat és az idősebb korosztályokat érintette. 2001-ben a munkavállalási korú gazdaságilag nem aktívak száma 2,23 millió fő, közülük 31,0 % nappali tagozaton tanult, 13,1% gyermekgondozási ellátásban, 31,9% nyugdíjban részesült. A fennmaradó mintegy 25 % háztartásbelinek minősül, bár közülük egy kisebb hányad (17%) pénzbeli munkanélküli ellátást is kap, többségük megélhetéséről kevés információ áll rendelkezésre. Az inaktivitás magas szintjét részben az magyarázza, hogy a munkanélküliségi ráta csökkenése elsősorban nem a foglalkoztatás bővülésének, hanem a munkanélküliek munkaerőpiacról történő kivonulásának volt az

eredménye. Ezt a folyamatot a munkanélküliségből fakadó társadalmi feszültségek csökkentése érdekében – különösen a 90-es évek első felében – a kormányzat is ösztönözte a korai nyugdíjba vonulás lehetővé tételével, de az inaktivitás növekedéséhez a közép- és felsőfokú oktatás dinamikus kiterjesztése is nagyban hozzájárult. A munkavállalási korúak esetében az inaktivitás bizonyos életszakaszokban jelenthet egyfajta átmeneti állapotot, például a gyermeknevelés időszakát. Az igazi problémát az jelenti, hogy Magyarországon az inaktivitás gyakran nem átmeneti időszak az egyén életében, hanem a munkaerőpiacról való kirekesztődés szinte visszafordíthatatlan folyamatát indítja be. A munka világából való tartós kiszakadás a munkavégző-képesség és a motiváció leépüléséhez vezet, és egyre kisebb az esély a munkaerőpiacra való visszatérésre. 5 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program

TERVEZET 2002. október 1.14 Munkaerőhiány Az alacsony foglalkoztatás és a m agas inaktivitás ellenére egyes régiókban és foglalkozásokban a foglalkoztatók igényeit kielégítő munkaerő kínálat nem megfelelő, a szakképzett munkaerő hiánya, a munkaerő képzettségének és készségeinek gyengesége tapasztalható. Ez alapvetően arra vezethető vissza, hogy nem alakultak ki azok a munkaerőhiányt - újabb társadalmi feszültségek nélkül enyhíteni képes – mechanizmusok, amelyek a szakképzési, a munkahelyen belüli és kívüli felnőttképzési rendszert folyamatosan a munkaerő-piaci, gazdasági igényekhez igazítanák. 1.15 A munkavállalási korú népesség összetétele A foglalkoztatottak társadalmi-demográfiai összetétele általában kedvező irányban változott. Valamelyest mérséklődött a férfiak és a nők foglalkoztatási szintje közötti különbség, és megfordult az idősebb dolgozók munkaerőpiacról történő

kiszorulásának tendenciája is. A foglalkoztatottak képzettségi struktúrájának alakulása világosan jelzi, hogy a modernizálódó gazdaságnak minőségi munkaerőre van szüksége, ezért az iskolázatlanok és a szakképzetlenek gyors ütemben szorulnak ki a munkaerőpiacról. A foglalkoztatottak képzettségi szintje részben emiatt, részben a demográfiai cserének, valamint a felnőttképzés bővülésének köszönhetően folyamatosan javul. Az átlagosnál képzettebb fiatal korosztályok munkába állásával jelentősen emelkedett a kvalifikáltabb foglalkoztatottak száma, a szakképzetlen, legfeljebb általános iskolát végzettek létszáma négy év alatt 18%-kal esett vissza. Így 2001ben a foglalkoztatottaknak már csak egyhatoda tartozott ez utóbbi kategóriába, egyharmadegyharmaduk szakmunkás, illetve középiskolai végzettséggel rendelkezett, és több mint egyhatoduk felsőfokú végzettségű volt. 1.16 A munkaerőpiac szempontjából speciális

helyzetű lakosságcsoportok A munkaerő-piaci részvétel szempontjából, bizonyos életciklusokhoz is köthetően, egyes lakosságcsoportok sajátos helyzetben vannak. A nők a gyermeknevelés időszakában egy időre elhagyják a munkaerőpiacot, a pályakezdők a munkaerőpiacra való beilleszkedés, az idősebb korosztályok pedig a munkaerőpiacon való bennmaradás, illetve visszajutás nehézségeivel szembesülnek. Az alábbiakban e három demográfiai csoport munkaerő-piaci helyzetét foglaljuk össze; a különösen hátrányos helyzetű lakosságcsoportok - köztük a romák és a fogyatékosok - helyzetét a Szegénység és társadalmi kirekesztettség című fejezet mutatja be. Nők A nők foglalkoztatottsága és aktivitása még a „teljes foglalkoztatás” időszakában is jóval alacsonyabb volt a férfiakénál, és az átalakulás időszakában nagyjából a férfiakéhoz hasonló ütemben esett vissza. 1997 óta a nők foglalkoztatási szintje valamivel jobban

nőtt, mint a férfiaké, s így 2001-re a foglalkoztatási rátájuk 49,8%-ra emelkedett, ezzel a két nem közötti rátakülönbség 13,7%-pontra csökkent (EU:18,5%-pont). A munkanélküliség a nőket kezdettől fogva kevésbé érintette, mint a f érfiakat. A munkahelyek tömeges felszámolása a jellegzetesen nőket foglalkoztató területeket sem kímélte, de arányait tekintve mérsékeltebb volt, mint a többségében férfiakat foglalkoztató iparágakban és a mezőgazdaságban. 2001-ben a nők munkanélküliségi rátája 5,0%, a férfiaké 6,3% volt (EU: 9,7%, illetve 7,0%). 6 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október Fiatalok Az ifjúság munkaerő-piaci jellemzői nagyjából ugyanolyan mértékben térnek el az EU mutatóitól, mint ami az össznépesség esetében tapasztalható. Körükben mind a foglalkoztatottság, mind a munkanélküliség alacsonyabb a közösségi átlagnál. 2001-ben a 1524 évesek 32,4%-ának volt

munkája, szemben a 40,3%-os EU átlaggal A munkanélküliség nagyobb mértékben sújtja a fiatalokat mint a felnőtteket, ugyanakkor bíztató hogy az ifjúsági munkanélküliség az átlagosnál jobban csökken. Ennek eredményeként 2001-ben a 15-24 éves fiataloknak már csak 3,9%-a volt munkanélküli, fele annyi, mint az EU átlagában (7,8%). Ugyanakkor az is tény, hogy a 9,8%-os hagyományos munkanélküliségi rátájuk csaknem kétszerese a felnőttekének, de lényegesen alacsonyabb, mint 16,1%-os közösségi átlag. A fiatalok elhelyezkedését egyfelől - különösen a Kelet-magyarországi régió lemaradó és stagnáló térségeiben - a munkahelyhiány, valamint a vállalkozók és a munkavállalók közötti kapcsolatteremtés megoldatlansága nehezíti. Másfelől pedig az, hogy a fiatalok jelentős része szakképzetlenül, vagy nem a piaci igényeknek megfelelő képzettséggel kerül a munkaerőpiacra. A munkaadók elsősorban a már gyakorlattal rendelkező

munkavállalókat alkalmazzák, és nem vállalják fel a pályakezdők betanítását, képzését. Különösen igaz ez a munkavégzésre, a megfelelő munkavállalói magatartásra nem szocializáló hátrányos helyzetű, szegény, roma családokból és az állami gondozásból kikerülő, fiatalok esetében. Idősebb munkavállalók A kilencvenes évek elején a munkanélküliség előli menekülés egyik lehetséges útját az államilag ösztönzött korai és rokkantsági nyugdíjba vonulás jelentette. Az évtized második felében azonban fokozatosan szigorodtak a nyugdíjazás feltételei, így 1998 óta csökkent az egészségügyi vagy foglalkoztatáspolitikai okokból nyugdíjazott munkavállalási korúak száma. Mindenesetre a korábbi tömeges nyugdíjazások eredményeként jelenleg az 55 é v felettieknek csak csekély kisebbsége van jelen a munkaerőpiacon. Másfelől az is tény, hogy a gazdasági fellendülés nyomán a foglalkoztatottság bővülése –

részben a nyugdíjkorhatár emelésének hatására – az idősebb korcsoportokban volt a legnagyobb, de az 55-59 évesek foglalkoztatási rátája 2001-re ezzel együtt is csak 36,3%-ra emelkedett (EU 50%). Az idősebbek munkaerő-piacra való visszatérését nehezíti, hogy nehezebben alkalmazkodnak a megváltozott munkaerő-piaci elvárásokhoz, és gyakran a munkáltatók részéről diszkrimináció is tapasztalható az idősebb munkavállalókkal szemben. A kilencvenes években a munkavállalási koron túli népesség munkaerő-piaci részvétele is jelentősen visszaesett, az idősek kiszorulása a munkaerőpiacról elsősorban a munkanélküliség felfutásának időszakában volt jelentős. Az évtized elején még közel félmillió munkavállalási koron felüli dolgozott, az évtized végére számuk 70 ezerre csökkent. 1.17 A foglalkoztatás szerkezete A gazdaság átalakulásával jelentősen megváltozott a foglalkoztatás ágazati és területi struktúrája is. A

foglalkoztatottak főbb gazdasági ágak szerinti átrendeződését – a nemzetközi tendenciáknak megfelelően - a mezőgazdaság súlyának csökkenése és a szolgáltatásokban dolgozók arányának növekedése jellemezte. 2001-ben a foglalkoztatottak 6,2%-a a mezőgazdaságban, 34,2%-a az iparban és 59,6%-a a szolgáltatásokban dolgozott (EU: 4,4%, 26,9% és 68,8%). A mezőgazdaság, a bányászat, a kohászat és az élelmiszer-feldogozás jelenős mértékű összezsugorodása többszázezerrel csökkentette a munkahelyek számát és hozzájárult egyrészt 7 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október a munkahelyhiányos régiók, kistérségek kialakulásához, másrészt tömegesen tette alkalmazhatatlanná ezen iparágak képzett és képzetlen munkavállalóit. Az 1989-93 közötti, mintegy másfélmilliós munkaerőtömeget érintő leépülési folyamat, elsősorban a fizikai foglalkozásúakat érintette, illetve a szellemi

foglalkozásúak nagyobb sikerrel tértek vissza a munkaerőpiacra, mint a fizikaiak, különösen a szakképzetlenek. Amíg a közigazgatás és a gazdasági élet felső és középfokú végzettségű vezetői és érdemi beosztottjainak aránya a foglalkoztatottak között 19-ről 32 százalékra emelkedett, addig az irodai és ügyviteli dolgozók és a szakképzetséget nem igénylő fizikai munkakörök aránya hasonló mértékben csökkent. Az ipar-, építőipar szakképzett és betanított munkaköreiben már 1995-ben megállt a csökkenés, és azóta némi emelkedés mutatkozik. A foglalkoztatás szerkezetét jelentősen megváltoztatta, hogy, a rendszerváltást követő gazdasági válság következményeként a foglalkoztató szervezetek méretstruktúrájában jelentős változás ment végbe. 1999-re megközelítően egymillió vállalkozás jött létre Az egyéni és mikró-vállalkozások az önfoglalkoztatásban betöltött szerepükkel együtt 1 milliót

meghaladó munkahelyet képviselnek. A kisvállalkozásokkal együttesen közel másfélmillió vállalkozó személy, illetve alkalmazott számára biztosítanak munkahelyet a mikró- és kisvállalkozások. Éppen ezért a foglalkoztatáspolitika szempontjából különösen fontos e vállalkozások működésének, munkaerő-ellátásának segítése, versenyképességük fenntartása, javítása. 1. táblázat: A foglalkoztatottak száma és aránya a vállalatok mérete szerint, 1999 Vállalat típusa Foglalkoztatottak száma Az összes foglalkoztatott százalékában Alkalmazott nélküli vállalkozás 314 573 10,8 Mikró vállalkozás (1-9 fő) 737 317 25,2 Kisvállalkozás (10-49 fő) 413117 14,1 Közepes vállalkozás (50-249fő) 553 064 18,9 Nagyvállalkozás (250 fő felett 907 576 31,0 Összesen 2 914 088 100,0 Forrás: A kis és középvállalkozások helyzete 2000, Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet éves jelentése (p.52) 1.18 Regionális egyenlőtlenségek A

gazdasági átalakulás térségenként rendkívül differenciáltan ment végbe, a régiók között jelentős munkaerő-piaci különbségek alakultak ki, amelyek az általánosan javuló munkaerőpiaci helyzet ellenére sem mérséklődtek számottevően. Míg az ország fejlettebb nyugati és központi részén a munkanélküliségi ráta 2001-ben a 4%-hoz állt közel, a foglalkoztatási ráta 60-63% volt, és egyes ipari gócpontokban már a szakképzett munkaerő hiánya jellemezte a helyi munkaerőpiacot, addig az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiókban a munkanélküliség az előbbiek kétszerese volt, és a foglalkoztatottság még az 50%-ot sem érte el. A foglalkoztatottak számának 2001. évi 10,4 ezer fős országos növekedése mögött a régiók foglalkoztatási helyzetének szerény mértékű változásai húzódtak meg: 5,6 ezer illetve 6 ezer fővel növekedett a foglalkoztatás Közép-Dunántúlon és azt Észak-Alföldön, 4,6 ezer fővel

Közép-Magyarországon, 2 ezer fővel Dél-Alföldön, miközben Nyugat-Dunántúlon és ÉszakMagyarországon kismértékben, Dél-Dunántúlon 5,7 ezer fővel csökkent. Bár a munkanélküliségi ráta jelentős regionális különbségei az utóbbi két év során némileg mérséklődtek, a két leghátrányosabb helyzetű régió (Észak-Magyarország, Észak-Alföld) munkanélküliségi rátája számottevően csökkent. Ugyanakkor, míg a legkedvezőbb helyzetű régióban, Nyugat-Dunántúlon a munkanélküliség szintje már harmadik éve 4% körüli, Észak- 8 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október Magyarország munkanélküliségi rátája 2001-ben még mindig ennek több mint kétszerese, 8,5% volt. A hátrányos helyzetű régiókban nem csupán a munkanélküliek és az inaktívak száma magas, de összetételük is kedvezőtlen; az átlagosnál magasabb a legfeljebb 8 osztályt végzettek és a tartósan munkanélküliek

aránya. Az egyenlőtlenségek mérséklődését nehezíti, hogy a munkahelyteremtő beruházások elsősorban az ország fejlettebb régióira irányulnak, az elmaradottabb térségekben rendelkezésre álló munkaerő mobilitását viszont olyan, egyelőre nehezen leküzdhető tényezők akadályozzák, mint például a munkaerő alacsony földrajzi mobilitási hajlandósága, vagy a lakáspiac merevsége. A munkaerő-piaci különbségek kistérségi és helyi szinten az elmúlt évtizedben többszörösére növekedtek, és a fent jelzetteknél nagyságrenddel nagyobbak is lehetnek. A munkanélküliség a néhány százfős aprófalvakban a l egmagasabb, ahol a n épesség társadalmi-demográfiai összetétele is kedvezőtlenebb az átlagosnál. A foglalkoztatás ágazati struktúráját is meglehetősen nagy regionális különbségek jellemzik. A mezőgazdaság foglalkoztatásban betöltött szerepe jóval az átlag feletti az alföldi régiókban és Dél-Dunántúlon. Az

iparban foglalkoztatottak aránya az elmúlt időszakban a már korábban is iparosodottabb régiók közül Közép- és Nyugat-Dunántúlon tovább növekedett, míg ÉszakMagyarországon stagnált. A szolgáltató szektorban foglalkoztatottak aránya KözépMagyarországon a legjelentősebb 1.2 A foglalkoztatáspolitika intézményi keretei 1.21 Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat A foglalkoztatáspolitika megvalósításának legfontosabb intézménye a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium irányítása alá tartozó Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) Az ÁFSZ a Foglalkoztatási Hivatalból, a fővárosi és a 19 megyei munkaügyi központból és az ezekhez tartozó 174 helyi kirendeltségből, valamint a Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központokból áll. A Foglalkoztatási Hivatal felelős a munkaügyi központok szakmai irányításáért, a munkanélküli ellátásokkal, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokkal és a

munkaerő-piaci szolgáltatásokkal kapcsolatos módszertani, informatikai, statisztikai adatfeldolgozási, elemzési és tájékoztatási feladatok ellátásáért. A munkaügyi központok és kirendeltségeik programjaikkal és szolgáltatásaikkal a munkát keresőket és a munkahelyet kínálókat segítik. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat feladata a munkaerő-piaci helyzet feltárása, a foglalkoztatási helyzet javítása érdekében a munkaerő-kereslet és kínálat összehangolásának elősegítése, térségi foglalkoztatási feszültségek oldása, a foglalkoztatás elősegítése és a munkanélküliség csökkentése, a munkanélkülivé vált személyek pénzügyi ellátásának folyósítása. Mindez együttesen szolgáltatási, hatósági és pénzügyi tevékenységek ellátását is jelenti. 1998 és 2001 között a regisztrált munkanélküliek átlagos létszáma 423,1 ezer főről 364,2 főre, 14 százalékkal csökkent, ezáltal a munkaügyi szervezet egy

dolgozójára jutó munkanélküliek havi átlag száma 115,1 főről 100,9 főre változott. Az elmúlt években a munkaügyi szervezet regisztrált munkanélküliek közül minden ötödik munkanélküli elhelyezkedését tudta segíteni. 9 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 1.22 A Munkaerő-piaci Alap Az aktív munkaerő-piaci programoknak és az ÁFSZ működésének pénzügyi forrásait elsősorban a Munkaerő-piaci Alap biztosítja. A munkáltatói és a munkavállalói járulékokból képződő Munkaerő-piaci Alapot a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium felügyeli. Az Alap felhasználásáról a háromoldalú Irányító Testület dönt, amely egyben a szociális párbeszéd egyik fóruma is. 1.3 Aktív munkaerő-piaci eszközök A kilencvenes évek első felében, a munkanélküliség tömegessé válásának időszakában a foglalkoztatáspolitika elsődleges eszközét az ún. passzív munkanélküliségi

ellátások jelentették. A munkanélkülivé vált embereknek nyújtott pénzbeli ellátások nagymértékben hozzájárultak a piacgazdaságra való átmenet időszakában gyorsan növekvő, tömeges munkanélküliségből fakadó társadalmi feszültségek mérsékléséhez. A gazdaság stabilizálódásával az ellátásra jogosult munkanélküliek utánpótlása egyre inkább elapadt, és ezzel párhuzamosan a passzív ellátások jelentősége csökkent, míg az aktív eszközöké fokozatosan nőtt. 2001-ben a munkanélküliek 22 s zázaléka vett részt aktív foglalkoztatáspolitikai programokban, és ezek finanszírozása az összes munkanélküliségi ellátásokra és támogatásokra fordított kiadások 55 %-át tette ki. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat legfontosabb aktív munkaerő-piaci eszközei a közvetítő szolgáltatások, a k épzési programok, a közmunka programok és a támogatott foglalkoztatás. Az aktív programok közül a közhasznú

foglalkoztatásnak, a munkaerő-piaci képzésnek és a tartósan munkanélküliek bértámogatással ösztönzött foglalkoztatásának volt meghatározó szerepe. A közhasznú foglalkoztatási programok esetében az önkormányzatok választják ki a résztvevőket és határozzák meg a közhasznú munka keretében elvégzendő – általában a település fenntartásához kapcsolódó - feladatokat. Egy-egy kiválasztott munkanélküli évente 3-6 hónap időtartamban kapott ilyen, a megélhetéshez némileg hozzájáruló tevékenységre lehetőséget. Az elmúlt években országszerte indultak olyan programok, amelyek a közhasznú munkát képzéssel, tanácsadással társítva arra tettek kísérletet, hogy a résztvevőket alkalmassá tegyék a másodlagos, illetve elsődleges munkaerőpiacra való visszatérésre. Az aktív munkaerő-piaci programokkal kapcsolatos tapasztalatok összességében azt mutatják, hogy a munkaerőpiacról tartósan kiszorult rétegek

munkavégző képességének megújítása és a munkaerőpiacra való visszailleszkedés elősegítése a jelenleginél komplexebb, egyénekre szabottabb eljárásokat másrészt a t érségi gazdaságfejlesztési programokba beágyazott megoldásokat igényel. A munkaerőpiacra való visszatérés vagy beilleszkedés elősegítése szempontjából különösen fontosak a képzési programok. Az iskolarendszerű képzés rugalmatlansága és a gazdaság igényeihez való nem kellő alkalmazkodása miatt a munkaerő-piaci képzések ma még elsősorban a vállalkozások elvárásainak megfelelő szakképzettséggel és készségekkel nem rendelkező, pályakezdő fiatalok számára megszerzett ismeretek kiegészítésének eszközét jelentik. Az elhelyezkedni nem tudók a munkaerő-piaci képzések keretében sajátítják el azokat a munkaerőpiacra való sikeres beilleszkedéshez nélkülözhetetlen ismereteket és készségeket, amelyek megszerzését az iskolarendszerű

képzésnek kellene biztosítania. A képzések tehát jellemzően a középiskolai végzettséggel megszerezhető kiegészítő ismeretekre irányulnak, és inkább az egyéni tanulási ambíciók kielégítését szolgálják, semmint a leghátrányosabb helyzetűek foglalkoztathatóságának javítását. A képzetlen, támogató szociális háttér nélküli, tanulási nehézségekkel küszködő, gyakran motiválatlan csoportok 10 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október esetében a munkaerőpiacra való beilleszkedés elősegítéséhez gyakorlatorientált, a kereső munkával, foglalkoztatással összekötött, a vállalkozások és a foglalkoztatási szolgálat tartós együttműködésére épülő képzési formákra van szükség. Az álláskeresők számára az ÁFSZ közvetítési szolgáltatásokat biztosít. A közvetítés hatékonyságát és eredményességét döntően befolyásolja, hogy a munkaerő-piaci szervezet megfelelő

kapcsolatrendszerrel rendelkezik-e a helyi munkaerőpiacon, vannak-e információi a helyi vállalkozások munkaerő-keresletéről, és kellően megbízható közvetítő szolgáltatást építettek-e ki, amely bizalmat ébreszt a szervezet által kínált munkaerővel szemben. A sikeres közvetítéshez egyfelől komplex munkaerő-fejlesztés, másrészt a foglalkoztatói igények alapos ismerete szükséges. A mai gyakorlat mindkét területen mutat súlyos hiányosságokat Az ÁFSZ részesedése a közvetítések piacán területenként eltérő. Általában elmondható, hogy minél nagyobb a település, annál kisebb aránya kerül a piacon lévő üres állásoknak a munkaügyi központok látókörébe. A munkáltatók főként hirdetések és személyes ajánlások alapján vesznek fel új dolgozót, és csak harmadsorban fordulnak munkaerőigényeikkel az Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz. Emellett is elmondható, hogy a szolgálat sikeresen elégíti ki a tömegesen

jelentkező képzetlen, illetve betanítható munkaerő iránti igényeket ugyanakkor nehezen reagál, az egyedi igényekre, és még kevésbé képes az igények kezdeményező feltárására. Bár az utóbbi években a munkáltatók egyre gyakrabban veszik igénybe az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkaerő-közvetítési tevékenységét, a j avulás ellenére 2001-ben is 100 regisztrált munkanélkülire mindössze 12,4 bejelentett üres álláshely jutott. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szolgáltatásai az állás nélkül lévők képességek, adottságok, szociális háttér tekintetében meglehetősen heterogén csoportjának csak egy bizonyos rétegét érik el. Az elhelyezkedni nem tudók kapcsolata a munkanélküliségi ellátás folyósítási idejének lejártát követően a munkaügyi szervezettel megszakad, és ezáltal esélyük a munkaerőpiacra való visszatérésre tovább csökken. 2. OKTATÁS ÉS KÉPZÉS 2.1 A lakosság képzettségi szintje A

lakosság képzettségi szintje javuló tendenciát mutat. A munkaerő-piaci szempontból legfontosabb, 25-59 éves népesség körében pl. jelentősen csökkent a legfeljebb általános iskolát (8 osztályt) végzettek aránya, miközben számottevően emelkedett a közép- és felsőfokú végzettségűeké. Ezáltal az aktív korúak átlagos képzettségi szintje közeledett az EU átlagához. Míg 1990-ben e korosztály közel a felének, 1999-ben már csak alig több mint egynegyedének volt legfeljebb csak 8 osztályos alapfokú végzettsége (EU:36%). A középfokú végzettségűek aránya összességében 40%-ról 60%-ra nőtt, de a nemzetközi „upper secondary”-szintnek megfelelő középiskolai érettségivel csak 30% rendelkezik (EU: 43%). A diplomásokat illetően már nem ilyen kedvező az összehasonlítás. A felsőfokú képzés látványos expanziója még nem igazán tükröződik a 25-59 éves népesség képzettségi struktúrájában, a főiskolai, egyetemi

végzettséggel rendelkezők aránya 12,1%-ról 13,9%-ra (EU: 21%) emelkedett. 11 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 2. táblázat: A 25-59 éves népesség iskolai végzettség szerinti összetételének változása, 1990-1999 (%) Legmagasabb befejezett iskolai végzettség 1990 1999 8 általános vagy kevesebb 47,6 26,5 Szakmunkás- és szakiskola 18,0 30,2 Középiskola 22,3 29,4 Felsőfokú iskola 12,1 13,9 Összesen 100,0 100,0 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, Magyarország (KSH) A komoly hagyományokkal rendelkező közép- és felsőfokú oktatásra, valamint a nemzetközileg is elismert, magas szintű tudományos és K+F kultúrára épülve több kulcsfontosságú szakterületen, főként a természet-, a műszaki és az orvostudományok területén sikeres kutatói iskolák jöttek létre. 2.2 Az iskolarendszerű oktatás és képzés A magyar oktatási rendszer európai viszonylatban fejlettnek tekinthető, és az ország

fejlettségi szintjéhez képest magasak a beiskolázási arányok. Az oktatásra, képzésre fordított GDP arányos közkiadások nagyságrendje valamivel az OECD átlag alatt van. Az elmúlt évtizedben számottevően javult a jelentős hagyományokkal rendelkező oktatási rendszer teljesítménye. Ez a növekedés azonban a képzés színvonalának bizonyos fokú csökkenését eredményezte. 2.21 A közép- és felsőoktatásban résztvevők aránya Nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó módon, bővült a közép- és felsőfokú képzésben résztvevők száma ill. aránya Az 1999/2000-es tanévben az egy évtizeddel korábbi 40%-os részvételi aránnyal szemben a középiskolás korosztálynak már 60%-a tanult érettségit adó középiskolában (EU átlag: 64%), s további 20%-a szakmunkásképző iskolában. A felsőoktatásban résztvevők összlétszáma csaknem megháromszorozódott, 102 ezer főről 279 ezer főre emelkedett, és ezen belül a 18-24

éves fiatalok részvételi aránya is a duplájára, 15%ra nőtt, ami azonban még elmarad a 23%-os közösségi átlagtól. A szakképzési szektort érintő változások legfontosabb jellemzője a szakmunkás tanulók számának közel felére és a szakközépiskolában tanulók számának több mint 40%-os növekedése volt. A jövőben várhatóan tovább mérséklődik majd a szakmunkás végzettségűek aránya, miközben növekszik az érettségizettek és diplomások aránya. 2.22 Fejlődési trendek a szakképzésben Jelentős változások jellemezték a szakképzést is. Az iskolakötelezettség korhatárának 18 évre való felemelése és a szakképzési rendszer megváltoztatása későbbre tette a szakoktatáson belüli specializációt, s a szakiskolai t anulók szakmai képzése csak 16 éves koruk után kezdődik. Kézzelfogható változások történtek az oktatási és a szakképzési rendszer országos igazgatásában a d ereguláció és a r endszer általános

decentralizációja érdekében. Létrejött az uniós követelményeknek megfelelő Országos Képzési Jegyzéket, és azt folyamatosan hozzáigazítják a gazdaság és a munkaerőpiac változó követelményeihez. 12 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 2.23 Feszültségpontok Általánosságban megállapítható, hogy az elért eredmények ellenére, a köz- és a felsőoktatás, valamint az iskolarendszerű képzés tartalma és területi elhelyezkedése tekintetében mindmáig nem tudott kellő gyorsasággal és rugalmassággal alkalmazkodni a vállalkozások technikai, tulajdonosi szerkezetében, méreteiben és az ipar területi átrendeződésében bekövetkezett rohamos léptékű és folyamatos változásokhoz. A főbb problémák az alábbiak: Elégtelen összhang az oktatási, képzési rendszerből kilépők képzettsége és a munkaerő-piaci igények között A közoktatás és a felsőoktatás rendszerből kilépők

képzettségének szintje és jellege nem eléggé felel meg a munkaerő-piaci elvárásoknak. A felsőoktatásban bizonyos szakmákban túlképzés folyik, miközben – különösen a dinamikusan fejlődő térségekben – krónikus hiány van kvalifikált szakmunkásokban. A közép- és a felsőfokú szinten zajló képzések struktúrája nem igazodott megfelelő mértékben a gazdaság igényeihez. Bizonyos szakmákban változatlanul túlképzés tapasztalható (pl. bölcsész- és természettudományi karok, pedagógusképzés, orvosképzés). 3. táblázat: A felsőoktatási férőhelyek megoszlása ágazantonként, 1990-2001 (%) Műszaki Mezőga Közgaz Jogtudo Bölcsész Termész Tanár-, Orvostu Összese Tanév 1990/91 1995/96 2000/01 23,6 25,4 24,3 Forrás: OM statisztikái zdasági dasági mányi 5,9 5,7 6,1 9,3 10,7 15,6 4 4 5,8 7,4 13,2 13,8 ettudom tanítóké domány ányi pző i 6,5 6,3 6,5 22,2 18,1 13,4 10 6,5 5 n 100 100 100 Megoldatlan az

oktatásból a munka világába történő átmenet újszerű problémáinak komplex kezelése. Hiányzik egy egységes pályaválasztási orientációs és tanácsadó rendszer Ennek oka egyrészt a megfelelően képzett szakemberek hiánya, másrészt az oktatási, képzési és a munkaerő-piaci intézmények információs rendszerei összekapcsolásának hiánya. Lemaradás az alapkészségek és kulcskompetenciák oktatásában A közoktatás nem kellően gyakorlatorientált, változatlanul nem fordít kellő figyelmet a foglalkoztatás-kompatibilis, aktív tanulási és kommunikációs készségek, valamint az életviteli kompetenciák elsajátítására. Ezt az elmaradást nemzetközi összehasonlító vizsgálatok (OECD) eredményei egyértelműen kimutatták. Ugyancsak jelentős elmaradás tapasztalható a tanulók és általában a lakosság idegennyelvi és informatikai ismeretei terén. Lemaradások a speciális képzési igényű és a társadalmi kirekesztődés

veszélyeinek különösen kitett fiatalok oktatásában A közoktatási rendszer nem tudott kellő gyorsasággal és rugalmassággal reagálni a társadalmi és kulturális változások újszerű jelenségeire sem. Ezzel összefüggésben, jelentős lemaradás tapasztalható a hátrányos helyzetű rétegek, különösen a roma népesség társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának elősegítése, valamint speciális oktatási és képzési igényeinek a kielégítése terén. A jövedelmi szempontból leghátrányosabb helyzetű családok gyermekei az átlagnál jóval kisebb eséllyel kerülnek be a közép- és felsőoktatásba. A roma fiataloknak csak kevesebb mint 10 százaléka tesz érettségi vizsgát, s munkaerő-piaci esélyeiket ez jelentősen korlátozza. Viszonylag magas a hátrányos helyzetű rétegek iskolai lemorzsolódása, és az átlagosnál gyengébb tanulmányi teljesítményük is. Nemzetközi összehasonlításban 13 Humánerőforrás-fejlesztési

Operatív Program TERVEZET 2002. október rendkívül alacsony a fogyatékkal élő fiatalok körében az integrált oktatásban résztvevők aránya. 4. táblázat: Lemorzsolódási arányszámok az oktatás különböző szintjein az induló létszámhoz képest (%) Tanév 1990/91 1996/97 1990/00 4.évfolyam 2,8 1,8 1,7 Forrás: OM statisztikái Általános iskola Gimnázium Szakközépiskola Szakmunkásképzés 8.évfolyam Összességében 1,1 0,9 0,9 3,4 2,6 2,4 11,9 9,3 8,5 16,7 8,7 3,0 23,0 23,0 31,6 Az iskolarendszer szelektivitása, esélyegyenlőtlenség A hátrányos helyzetű gyermekek integrációját nehezíti a magyar oktatási rendszerben tapasztalható esélyegyenlőtlenség és a rendszer erőteljes szelektivitása. A PISA 2000 elemzések szerint a m agyar oktatási rendszerben a t anulói teljesítményt az OECD átlagnál jóval nagyobb mértékben befolyásolja a szocio-ökonómiai háttér – Magyarországon a legkevésbé biztosít egyenlő esélyeket

az alacsonyabb iskolai végzettségű, a kulturális javakkal kevésbé ellátott, és a s zegényebb családokból származó gyermekeknek. Bár az elmúlt években reménykeltő programokat dolgoztak ki a cél érdekében, e programok megfelelő támogatás és jól előkészített adaptációs programok hiányában jórészt elszigetelt kísérletek maradtak. További fejlesztésre szorul az oktatási integrációs kapacitás megerősítése a pedagógusképzésen keresztül, az integráló és differenciáló pedagógia ismeretei, a kirekesztődött társadalmi csoportokkal kapcsolatos ismeretek a pedagógusképzésben és továbbképzésben. Az egész életen át tartó tanulás politikájának fogyatékosságai Még nem alakult ki az oktatás és képzés, a formális és az informális tanulás különböző formáit és szintjeit egységes rendszerként kezelő szakpolitikai szemlélet és gyakorlat. Fontos akadály az információs technológiák alkalmazásában

tapasztalható szűk fizikai és humán keresztmetszet, továbbá a távoktatás különböző formáinak korlátozott elterjedése. Korszerűtlen és területileg egyenetlen infrastruktúra, regionális hiányosságok A köz- és a felsőoktatás színvonala és fizikai infrastruktúrája a legtöbb területen elmarad az EU tagállamok átlagától, valamint a gazdasági-társadalmi változások és a t echnológiai fejlődés követelményeitől. Az iskolaépületek 65%-ának nem kielégítő a műszaki állapota, megoldatlan a szennyvízelvezetés. Településtípusok szerint markáns különbségek vannak bizonyos képzési szintekhez és típusokhoz, valamint az oktatási, pedagógiai szolgáltatásokhoz történő hozzájutás, az oktatás eszközellátottsága tekintetében. Részben a fenti tényezők magyarázzák a tanulók tanulmányi teljesítménye között településtípusok szerint tapasztalható számottevő eltérést. A felsőoktatás épület- és

eszközellátottsága sem tudta követni az egyetemi, főiskolai képzés gyorsütemű expanzióját. A felsőoktatási intézmények régióikban egyelőre nem töltenek be központi szerepet, tudásközpontként való működésük elmarad a kívánt szinttől. Komoly hiány mutatkozik a nyelv- és az informatikaoktatás terén 14 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 5. táblázat: A 8 osztályos tanulók teljesítménye településtípusok szerint 1999 (standard pontszám) Teszt Község Egyéb város Állampolgári ismeretek 464 499 Kognitív képességek 470 504 Matematika, algebra 471 497 Matematikai gondolkodás 474 495 Olvasás – szövegértés 456 502 Számítástechnika, szoftverismeretek 512 537 Számítástechnikai alkalmazások 511 542 Élővilág 473 500 Fizika 483 496 Földtan 475 496 Megjegyzés: 500 = a vizsgált tanulói csoport átlagos teljesítménye Forrás: OM statisztikái Megyeszékhely 521 523 517 512 529 554 558

508 505 503 Budapest 540 540 524 520 546 578 574 499 513 507 Az oktatási rendszer nem kielégítő költséghatékonysága Az oktatás költséghatékonysága szempontjából fontos problémát jelent a demográfiai folyamatok alakulása, melynek leglényegesebb eleme az iskoláskorú népesség folyamatos csökkenése, ugyanis az egy tanárra jutó diákok számának csökkenése amellett, hogy növeli az egy diákra jutó költségeket, nem vonja maga utána az oktatás minőségének javulását. Az oktatás és képzés különböző szintjein és területein még nem épült ki az oktatás, képzés hatékonyságának mérésére szolgáló egységes és hatékonyan működő értékelési és minőségbiztosítási rendszer. 2.3 Az iskolai rendszeren kívüli képzés Az 1990-es évek elején - a munkanélküliség kezelésére irányuló passzív eszközök alkalmazása mellett - a felnőttoktatás háttérbe szorult, és csak a 90-es évek közepe táján ismerték fel

kiemelkedő szerepét és jelentőségét a munkanélküliség elleni harcban és a munkaerőnek az új technológiai követelményeknek való megfeleltetésében. Ez az irányváltás nyilvánul meg a formális és nem formális továbbképzések különböző alakzatait biztosító jogi, intézményi és pénzügyi keretek állami kialakításában. Az állami szerepvállalás mellett számos képzést folytató magánvállalkozás is megjelent, illetve maguk a gazdálkodó szervezetek is egyre aktívabban képezik saját munkavállalóikat, melyet a szakképzési hozzájárulás keretében az állam is támogat. 2.31 Az egész életen át tartó tanulás intézményi háttere Az iskolai rendszeren kívüli képzések intézményrendszerében egy négypólusú rendszer jött létre: az állami képző szervezetek - melyek részét képezik a regionális munkaerő-fejlesztő központok -, a non-profit szervezetek, a képzést fő tevékenységként folytató gazdasági társaságok,

valamint a munkaadók. A képzések és a résztvevők száma 1997-2000 között dinamikusan, több mint 50%-kal nőtt, így a képzésben résztvevők száma 2000-ben meghaladta a 144 ezer főt 1. Az Országgyűlés 2001 decemberében fogadta el a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI törvényt, melynek egyik alapvető célja, hogy egységes szabályozás keretében biztosítsa a 1 OSAP adatbázis 15 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október képzésben résztvevők védelmét és a felnőttképzés rendszerének átláthatóságát, ellenőrizhetőségét. A törvény keretjellegűen szabályozza a felnőttképzés állami támogatási rendszerét. Normatív módon támogatást biztosít az első szakképesítést megszerzők és meghatározott hátrányos helyzetű társadalmi csoportok képzéséhez, és adókedvezményt nyújt a más támogatásban nem részesülő, képzésben résztvevő felnőttek részére 2. A felnőttképzésbe

belépő felnőttek nagyobb aktivitásának egyaránt akadálya a felnőttképzési intézményhálózat egyenetlen területi elhelyezkedése, másrészt a képző intézmények esetenként szűk programválasztéka, illetve egyenetlen szakmai-minőségi színvonala. A felnőttképzési törvény bevezette a képző intézmények önkéntes intézmény- és programakkreditációját, amely alapvető ösztönzést adott a minőségbiztosítás fejlesztéséhez, ez azonban még nem általános, így a minőségbiztosítás elterjedését, illetve általánossá válását ösztönözni szükséges. A megfelelő minőségű képzés biztosításának alapvető személyi feltétele a felnőttek képzésében közreműködő, a résztvevőket segítő szakemberek, szakoktatók továbbképzési rendszerének kialakítása. A felnőttek képzését hatékonyan segítheti, a képzésben részt vevők létszámát jelentősen növelheti az információs technológia és a távoktatás

szélesebb körű elterjedése. Ennek ma alapvető akadályát jelenti a megfelelő infrastruktúra, a felnőttképzési távoktatási centrumok, a távoktatási programok, illetve a távoktatásban jártas szakemberek hiánya. 2.32 A gazdaság és a képzés kapcsolata A szakképző intézményrendszer gazdasági és társadalmi szolgáltató funkciójának megfelelő ellátásának egyik alapvető feltétele a munkaerő-szükséglet mennyiségi és minőségi jellemzőinek, illetve azok változási irányainak ismerete. A szakképzés-tervezés ilyen igényű metodikája jelenleg nem általános, a m egbízható tervezéshez szükséges információ-csere a gazdasági szervezetek és a képző intézmények között ma még nem rendszerszerű. Szükséges továbbfejleszteni a felnőtt korban, az életpálya során szükségessé váló pályamódosítást, pályakorrekciót segítő intézményrendszert, valamint az ezt szolgáló módszereket. A felnőttek képzésében nem

általános a megelőző tudás pontos meghatározása, illetve figyelembe vétele a képzési programban, és ez csökkenti a képzés hatékonyságát, illetve eredményességét. Ugyancsak nem kellő mértékben elterjedtek a korszerű felnőttképzéstervezési és gyakorlati eljárások: a munkakör-elemzésen alapuló szakmai- és vizsgakövetelmény-meghatározás, illetve a moduláris tananyag- és képzés-szerkezet. 3. SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTETTSÉG A kilencvenes években lezajlott társadalmi-gazdasági átalakulás nagy terheket rótt az egész társadalomra, de a szegénység kockázata és a biztonság hiánya halmozottan jelentkezett egyes hátrányos helyzetű, különösen sérülékeny csoportoknál. Ilyennek tekinthetők a romák, a munkanélküliek, az alacsony iskolai végzettségűek és szakképzetlenek, a fogyatékkal élők, a rossz egészségi állapotú vagy szenvedélybeteg emberek, a v eszélyeztetett gyermekek, a gyermeküket egyedül

nevelő szülők, a hajléktalanok és a rossz lakhatási feltételek között, 2 2003. január 1-jétől 16 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október hátrányos helyzetű településeken élők. E csoportok társadalmi kirekesztődésének központi eleme a marginális munkaerő-piaci pozíció, ám a k irekesztettség széles értelemben a biztonság hiányára, a jövedelemszerző képesség bizonytalanságára, a társadalmi részvétel lehetőségének szűkösségeire, a támogatórendszerek korlátaira, vagyis az alacsony társadalmi életesélyekre utal. Magyarországon az adatgyűjtési rendszer még nem terjed ki a társadalmi befogadás fogalmába tartozó jelenségek komplex vizsgálatára, ezért néhány esetben csupán becslésekre lehet támaszkodni, és az adatok alapján nemzetközi összehasonlítás csak korlátozottan lehetséges. 3.1 Jövedelmi egyenlőtlenségek A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése már a nyolcvanas

évek elején megkezdődött. A felső és alsó decilisek közötti 4-4,5-szeres különbség 1997-ig emelkedett, és azóta a nagyjából a közösségi átlagnak megfelelő 7,5-8-szoros szinten stabilizálódott. Ehhez hasonlóan, az EU átlagokhoz közeli értékeket mutatnak a jövedelemi egyenlőtlenségek más indikátorai is. 2001ben a népesség leggazdagabb 20%-ának jövedelme 4,7-szeresen (EU: 5,2) haladta meg a legszegényebb 20%-ét, és a Gini-együttható 33%-os értéke is közel áll az EU 31%-os átlagához A kilencvenes években jelentősen átalakult a háztartások jövedelemszerkezete. A munkanélküliség és az inaktivitás növekedésével a munkaerőpiacról jövedelmet szerző háztartások száma csökkent, a jóléti támogatásokban részesedőké pedig nőtt. 2000-ben a lakosság 15,2%-a rendelkezett az egy főre jutó nettó jövedelem medián értékének 60%-ánál kisebb jövedelemmel, szemben az EU-val, ahol a szegénységi küszöb alatt a

népesség 18%-a él. Háztar tás-jellemzők alakulása, 1992-2001 90 80 70 piaci jövedelemmel rendelkező háztartások aránya 60 50 a medián jövedelem fele alatt élő háztartások aránya segélyben részesülő háztartások aránya 40 30 munkanélküli taggal rendelkező háztartások aránya 20 10 foglalkoztatott nélküli háztartások aránya 0 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 Forrás: TÁRKI, 2001 Más megközelítésben azonban a szegénység ennél sokkal nagyobb; a népesség mintegy egynegyede él az ún. társadalmi minimum alatti jövedelemből (2000-ben 25,6 ezer Ft/fő) Generációs szegénységkockázatok Az átalakulás a jövedelmi helyzet tekintetében nem egyformán érintette a generációkat. Az utóbbi egy évtizedben az idős korcsoportok aránya a szegények között kevesebb mint felére csökkent, miközben a gyermekek (gyermekes családok) szegénységi kockázata megkétszereződött. A csecsemők szegénységi kockázata

másfélszerese a hátrányos helyzetű felnőtt lakosságnál tapasztaltnál. Minden társadalmi, demográfiai csoport szegénységi 17 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október kockázatánál nagyobb a négy vagy több gyermeket nevelő családok (41%) és a gyermek(ek)et egyedül nevelők (36%) szegénységi kockázata. Területi különbségek A jövedelmek Közép-Magyarországot leszámítva regionális szinten viszonylag kiegyenlítettek. Közép-Magyarországon az egy főre jutó bruttó jövedelmek 17%-kal haladják meg az országos átlagot, és 36%-kal a legkedvezőtlenebb helyzetű észak-alföldi régió mutatóját. A társadalmi kirekesztettség kockázata és a szegénység újratermelődése fokozottan érvényesül a f ejletlenebb régiókban, az aprófalvas, leszakadó kistérségekben, a városok „slumosodott” negyedeiben, és a hátrányos helyzetű, munkalehetőségeket nem biztosító településeken. A területi

szegregáció társadalmi kohéziót gyengítő hatása abban rejlik, hogy a szociális szükségletek éppen azokon a legszegényebb, alacsony gazdasági teherviselőképességű településeken jelentkeznek halmozottan, ahol a népesség társadalmi-demográfiai összetétele is kedvezőtlenebb az átlagosnál, és a feszültségek kezelésére szolgáló eszközök és ellátó rendszerek csak szűkösen állnak rendelkezésre. 3.2 Erőforrások, jogok és szolgáltatások – a hozzáférhetőség nehézségei A szociális védelmi rendszer válaszai a növekvő és változó szükségletekre elégtelenek. A szociális támogató, segítő szolgáltatások intézményes kapacitásai csak részben kiépültek. A hozzáférhetőség tekintetében jelentős területi, szerkezeti egyenlőtlenségek mutatkoznak. Fejlesztésre szorulnak olyan, konkrét célcsoportokra koncentráló segítő és tanácsadó szolgáltatások, amelyek célja a munkavállalás, a munkaerő-piaci

beilleszkedés és visszailleszkedés elősegítése. Gyenge a szociális és családi problémák miatt kialakuló tanulási nehézségek, vagy iskolai lemorzsolódások megelőzését szolgáló háló. Hiányoznak a 14-18 éves korosztály beilleszkedési, magatartási, szocializációs problémáira válasz nyújtani képes segítő, támogató háttérszolgáltatások. Ezeknek a preventív jellegű szolgáltatásoknak a hiánya pedig jelentősen rontja a veszélyeztetett fiatalok társadalmi és munkaerő-piaci integrációját. A fiatalok (15-29 éves korosztály) társadalmi passzivitása, az egyenlőtlen hozzáférés az információkhoz, informatikai eszközökhöz „állampolgári deficithez” vezet és nem alakulnak ki azok a készségek, melyek nélkül már önálló életkezdésükkor olyan hátrányokat halmoznak fel, melyeket nem tudnak később sem kompenzálni. A szociális és gyermekvédelmi ellátások szakmai és infrastrukturális feltételei A szociális

szakma által képviselt „segítés kultúrájának” intézményes és szakmai feltételei még sok szempontból hiányosak. A növekvő és változó szükségletekre történő reagálás a képzések terén új készségek, speciális ismeretek elsajátítását teszi szükségessé. Gyenge az inter-professzionális együttműködés és az intézményrendszerek közötti koordináció. A szociális terület gyakorlati munkáját kevés kutatás és adatgyűjtés támogatja, különösen a társadalmi kirekesztettség kérdéskörében. A szociális ellátások törvényi és szervezeti keretei adottak, ugyanakkor mind az alap-, mind a szakellátás rendszerének kiépültsége és minősége jelentős különbségeket mutat a régió és egy adott település helyzetétől és adottságaitól függően. A fogyatékkal élő, szenvedélybeteg, illetve hajléktalan emberek ellátását szolgáló intézményrendszer kiépítetlensége, a meglévő ellátórendszer

korszerűtlensége tovább növeli ezen csoportok munkaerő-piaci hátrányait. 18 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október A gyermekvédelmi rendszer jogi szabályozása megfelel az európai normáknak. A gyermeki jogok érvényesülése és a hátrányos helyzetű gyermek társadalmi integrációja azonban számos ok miatt nehézségekbe ütközik. A családokat segítő szolgáltatások – amelyek különösen fontosak a hátrányos helyzetű, gyermeküket egyedül nevelő szülők munkaerő-piaci esélyeinek javítása szempontjából – nem épültek ki megfelelő mértékben és minőségben. A szülők – elsősorban a nők – munkavállalását segítő, korábban kiterjedt bölcsődei ellátás a kilencvenes évek elején bekövetkezett hirtelen visszaesést követően, az utóbbi években stagnál. Bár a gyermekvédelmi szakellátás feltételrendszere rendkívül kedvezőtlen, a gyermekotthonok jelentős része korszerűtlen, a

családias környezet kialakítására alkalmatlan épületekben működik; különösen igaz ez a fogyatékkal élő gyermekek ellátását biztosító intézményekre. 3.3 A szociális terület foglalkoztatási potenciálja A szakember-ellátottság tekintetében a legnagyobb lemaradás az alap- és nappali ellátásban foglalkoztatottak körében van. Szakember iránti keresletet jelent az új ellátási formák kiépítése (pl. fogyatékkal élők támogató szolgálatai) esetében, valamint a hiányzó speciális ellátások kialakítása. A helyi szükségletekre alapozott személyes jellegű szolgáltatási igények további növekedését valószínűsítik a családszerkezetben bekövetkezett változások, a népesség elöregedése, a nők munkavállalása, a növekvő nyugdíjkorhatár, aminek szintén van munkaerő-keresleti következménye. A családi és a m unkahelyi követelményekhez való alkalmazkodás, illetve ezek összeegyeztetése szintén

háttérszolgáltatásokat feltételez. A szolgáltatásfejlesztés egyfelől tehát jelentős helyi foglalkoztatási potenciált rejt magában, másfelől kulcsszerepet játszik a helyi közösségek szintjén a társadalmi befogadás elősegítésében és megerősödésében. 3.4 A társadalmi kirekesztettség szempontjából különösen veszélyeztetett lakosságcsoportok A szegénység és a társadalmi kirekesztettség egyik meghatározó oka a munkaerőpiacról való kiszorulás, a munkanélküliség és különösen a tartós munkanélküliség és az inaktivitás. Ennek veszélye fokozottan fenyegeti a társadalom egyes hátrányos helyzetű csoportjait, elsősorban a roma népességet és a fogyatékkal élőket. 3.41 Roma népesség A cigányság Magyarország legnagyobb etnikai kisebbsége, ami egyúttal Európa negyedik legnagyobb roma közösségét is jelenti. Mérvadó szakértői becslések szerint a cigány népesség száma jelenleg mintegy 450-600 ezer főre

tehető. A csökkenő nem-roma népességgel szemben létszámuk nő, és a demográfiai előrejelzések szerint a következő 50 évben népességen belüli arányuk a jelenlegi 5%-ról 11%-ra emelkedik. A romák szétszóródva élnek az ország területén, de többségük az ország fejletlenebb észak-magyarországi, észak-alföldi és dél-dunántúli régióiban sűrűsödik, s ennek megfelelően a népességen belüli arányuk is itt a legmagasabb. Szociális körülményeiket, társadalmi-gazdasági helyzetük valamennyi fő jellemzőjét tekintve a romák a magyar társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportját alkotják. Többségük hátrányos helyzetű, munkalehetőséget nem biztosító, az átlagosnál rosszabb életfeltételeket kínáló településeken, jellegzetesen falvakban, gyakran szegregált, hiányosan közművesített cigánytelepeken, vagy leromlott állapotú városi kolóniákban él. Lakásviszonyaik az utóbbi időben ugyan jelentősen javultak, de

még mindig igen kedvezőtlenek, a lakások 19 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október komfortmutatói messze elmaradnak az országos átlagoktól. Egészségügyi helyzetük és életesélyeik nagyon rosszak, születéskor várható élettartamuk - a halandósági viszonyok javulása ellenére is - 9-10 évvel kevesebb az országos átlagnál. A cigány népesség iskolázottsági színvonala a különböző pozitív intézkedések ellenére is rendkívül alacsony. A kilencvenes évek közepén mindössze 12%-uk rendelkezett középfokú, jellemzően szakmunkás végzettséggel, s a diplomások aránya ma is csak tizedszázalékokban mérhető. Képzettségi szintjük az utóbbi években ugyan jelentősen emelkedett, de a többségi társadalomtól való elmaradásuk nem mérséklődött. A roma fiataloknak csak 77%-a fejezi be az általános iskolát, s a nem romákhoz képest jóval kevesebben tanulnak tovább Az érettségit adó közép-

és a felsőfokú képzésben az átlagoshoz képest annak ellenére is nagyságrendekkel kevesebben vesznek részt, hogy az utóbbi évek intézkedéseinek köszönhetően (ösztöndíjak, kollégiumok) az ilyen képzésben résztvevők létszáma ugrásszerűen emelkedett. Munkaerő-piaci szempontból a piacgazdasági átalakulás legnagyobb vesztese a cigányság. A rendszerváltást követően a foglalkoztatáshoz szokott munkaképes korú romáknak több mint a fele veszítette el állását, s így valamennyi foglalkoztatási mutatójuk lényegesen rosszabb, mint a többségi társadalomé. Az iskolázatlan és szakképzetlen romák számára az elsődleges munkaerőpiac alig kínál kereső foglalkozást, és még az alkalmi munkavállalás területén is hátrányban vannak. Foglalkoztatottsági szintjük durván a fele, munkanélküliségi rátájuk három-ötszöröse, az egy keresőre jutó eltartottak aránya háromszorosa a nem cigány lakosságénak. Így sokuknak csupán

a családi pótlék és a szociális segélyek biztosítják a megélhetéshez szükséges jövedelmet, ezért a roma háztartások fele él tartós szegénységben. Az állandósuló, immár több mint egy évtizedes munkanélküliség miatt egyre szélesebb körben fenyeget az inaktivitás normává rögzülésének veszélye. Ugyanakkor a romák munkaerő-piaci beilleszkedését a munkáltatók részéről tapasztalható diszkrimináció nehezíti. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a társadalom nagy többsége nincs tisztában a roma lakosság problémáival, nem érdekelt helyzetük javításában, és a helyi társadalmakban a romákkal szemben gyakran előítéletesség tapasztalható. 3.42 Fogyatékkal élők A társadalmi kirekesztődés a fogyatékkal élők mintegy 900 ezer főre tehető csoportját különösen sújtja. Munkaerő-piaci helyzetük EU összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen Túlnyomó többségük inaktív státusú, rokkantsági

ellátásban részesül. Annak ellenére, hogy a munkáltatókat törvény kötelezi arra, hogy legalább 5%-ban megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak, mindössze egytizedük foglalkoztatott (EU: 40%). Iskolai végzettségük alacsony, gazdasági aktivitásuk mindössze egyhatoda az össznépesség átlagának. A foglalkozási rehabilitációt nehezíti, hogy az orvosi minősítési rendszer elsősorban nem a megmaradt vagy fejleszthető képességek, készségek felmérésére, hanem a passzív ellátás megalapozására irányul. Noha a védett foglalkoztatás rendszere országosan kiépült, a fogyatékkal élők foglalkoztatási lehetőségei szűkösek, többnyire alacsony jövedelmet biztosító munkakörökre korlátozódnak, és jelentős területi egyenlőtlenséget mutatnak. Elhelyezkedési lehetőségeiket nehezíti az intézmények és a tömegközlekedési eszközök akadálymentesítésének alacsony szintje. 3.43 Szenvedélybetegek A foglalkoztatáspolitika

szemszögéből kiemelendő a szenvedélybetegsége miatt munkanélkülivé válók számának növekedése. Hiányoznak a szenvedélybetegek, és közöttük is a k ábítószer-függőségükből gyógyulók reintegrációs programjai. Ennek következtében 20 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október egyre többen szorulnak ki a munkaerőpiacról. Ugyancsak aggodalomra ad okot, hogy a hajléktalanok között igen magas azoknak az aránya, akik szenvedélybetegségük, és ezen belül is 10 százalék körüli azoknak az aránya, akik drogfüggőségük miatt veszítették el állandó lakhatási lehetőségüket, mely természetes módon hat ki munkaképességükre, munkaerő-piaci helyzetükre. 4. NŐK ÉS FÉRFIAK ESÉLYEGYENLŐSÉGE A nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség nemcsak az Európai Unió, hanem Magyarország jogrendjének is egyik legfontosabb demokratikus alapelve. Ezen a téren a magyar jogi szabályozás lényegében

összhangban van az európai normákkal. Az Alkotmány, a Munka Törvénykönyve és más jogszabályok tartalmazzák a d iszkrimináció különféle formáinak tilalmát, köztük a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A jogérvényesítés területén azonban hasonló gyakorlati problémák tapasztalhatók, mint a közösség tagállamaiban (panaszmechanizmus, szankciók, közvetett diszkrimináció). Magyarországon a nők helyzete részben hasonló a közösség tagállamaiban tapasztaltakhoz, de az eltérő történelmi fejlődés miatt több területen is, különösen munkaerő-piaci helyzetüket tekintve különbözik attól. A nők férfiakhoz viszonyított foglalkoztatási jellemzői vegyes képet mutatnak, egyes munkaerő-piaci mutatóik kedvezőbbek, mások pedig kedvezőtlenebbek az európai átlagnál. A nők foglalkoztatottsága kezdettől fogva, még a „teljes foglalkoztatás” időszakában is alacsonyabb volt a férfiakénál (1980-ban 15

százalékponttal), és a rendszerváltozást követően nagyjából a férfiakéhoz hasonló ütemben esett vissza. A 15-64 éves nők foglalkoztatási szintje az utóbbi években a férfiakénál valamivel jobban nőtt, így a két nem közötti különbség 13,7 százalékpontra csökkent, ami lényegesen kisebb, mint a 18,5%-os közösségi átlag. A nők 49,8%-os foglalkoztatási rátája kevésbé marad el az európai szinttől, mint a férfiaké, teljes munkaidőre számított foglalkoztatottságuk pedig mintegy 4 százalékponttal magasabb az EU átlagnál. Ennek oka, hogy míg az EU-ban a nők egyharmada dolgozik részmunkaidőben, addig Magyarországon csak 5-6%-a. A munkanélküliség megjelenése és tömegessé válása a nőket látszólag kevésbé érintette, s így - az uniós tagállamok többségétől eltérően – munkanélküliségi rátájuk alacsonyabb a férfiakénál (5,0%, illetve 6,3%). A nők kedvezőbb mutatóját számos különböző ok magyarázza,

így az, hogy a gazdasági átalakulás kevésbé érintette azokat az ágazatokat, amelyekben jellemzően nők dolgoznak, valamint az alacsonyabb nyugdíj korhatár, a gyermeknevelés és a rugalmas munkavállalási formák hiánya miatti alacsonyabb munkaerőpiaci részvételük. A magyar nők foglalkoztatását egyaránt jellemzi a horizontális és a vertikális szegregáció. Az előbbire utal a női munkaerőnek a szolgáltatásokban és bizonyos alacsony presztízsű, rosszul fizetett, hagyományosan női foglalkozásokban való koncentrációja, illetve felülreprezentáltsága. Ezt igazolja, hogy például a f érfiak 50%-ával szemben a nők 71%-a dolgozik a szolgáltató ágazatokban, valamint az, hogy az egészségügyben és az oktatásban foglalkoztatottak több mint háromnegyede nő. Miközben az összes foglalkoztatott között a nők aránya 45% (EU: 45%), addig az irodai jellegű foglalkozásokban 93%, vagy a felsőfokú végzettséget igénylő, de csak kisegítő

jellegű munkakörökben 65%. A nők vertikális szegregációját mutatja, hogy szakmai-foglalkozási struktúrájuk annak ellenére is kedvezőtlen, hogy iskolai végzettségük magasabb, mint a férfiaké. A magánszektorban a foglalkozási 21 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október hierarchia csúcsát jelentő vezetőknek például csak mintegy egytizede, a vállalkozóknak pedig 30%-a nő. A férfiak és a nők keresete közötti különbség a kilencvenes évtized második feléig csökkent, s azóta a közösségi átlagnál alacsonyabb szinten stabilizálódott. Magasabb iskolai végzettségük ellenére a nők bruttó átlagkeresete 19,5%-kal (EU: 28%), nettó átlagkeresete 16%-kal, az összehasonlítható munkakörökben pedig mintegy 13%-kal alacsonyabb a férfiakénál. A statisztikai adatokkal megragadható munkaerő-piaci esélyhátrányok mellett a nők bizonyos csoportjai esetében bizonyos fokú látens diszkrimináció is

kimutatható. Leginkább a kisgyerekes anyák, valamint a gyermekgondozás vagy egyéb ok miatti távollét után ismét elhelyezkedni kívánó nők számára rendkívül nehéz a munkaerőpiacra való visszatérés. Ennek egyik oka a velük szemben tapasztalható hátrányos megkülönböztetés, de ugyanígy szerepet játszik a munkavégző-képesség és a versenyképes tudás és készségek megszerzése és megújítása terén hozzáférhető lehetőségek hiánya. 22 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 2. AZ OPERATÍV PROGRAM ELŐZMÉNYEI PHARE programok a foglalkoztatás, illetve az oktatás és a képzés területén, 1994-2002 A Strukturális Alapok támogatásával megvalósuló programok tervezésére és végrehajtására való felkészülésben fontos szerepet játszanak az előcsatlakozási alapok. A foglalkoztatás és a humánerőforrás-fejlesztés területén az előcsatlakozási alapok közül a PHARE program

támogatásával valósultak/valósulnak meg olyan projektek, amelyek tapasztalataira a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében megvalósuló projektek előkészítése és megvalósítása során – a PHARE és a Strukturális Alapok szabályozása és működése közötti különbségek figyelembevételével – építeni kell. A programok lebonyolításával, eljárásrendjével kapcsolatos tapasztalatok mellett a PHARE programok keretében megvalósult, modell-értékű projektek szakmai tartalmát, eredményeit is érdemes számba venni, hogy a Strukturális Alapok támogatásai a sikeres példák elterjesztését is szolgálhassák. 1. A PROGRAMOK RÖVID TARTALMI ÖSSZEFOGLALÁSA Az oktatás és a gazdaság kapcsolatainak erősítése HU-94.05 (8 millió euró) A program a gazdasági szféra és az oktatás kulcsszereplői közötti együttműködést volt hivatott erősíteni. A program négy fő oktatási-gazdasági terület támogatását ölelte fel: - a

felsőoktatás és a gazdaság közötti együttműködés fejlesztését, - új szegmens létrehozását a felsőfokú szakképzés területén: az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzést, - távoktatási tananyagok fejlesztését, - a szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok középfokú oktatását. A program az oktatás minőségének javításához járult hozzá, és támogatásával a piaci igényeknek megfelelő oktatási és továbbképzési tanfolyamok valósulhattak meg. Ezenkívül ez a Phare program az 1999-es és 2000-es Phare-programok előfutárának is tekinthető. A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatása HU-99.0401 (12,5 millió euró) Az Oktatási Minisztérium és a Szociális és Családügyi Minisztérium közös kezdeményezésére kidolgozott pályázat az 1999-es Phare-program keretében került kiírásra. A program a következő elemekből tevődik össze: - Az általános

iskolai lemorzsolódási arány csökkentése: - Speciális dajkaképző programok kidolgozása, továbbfejlesztése és megvalósítása, - Pedagógusképző és továbbképző programok továbbfejlesztése, adaptálása, - Általános iskolai és óvodai pedagógiai programok továbbfejlesztése és megvalósítása, - Általános iskolák és óvodák higiéniai felszereltségének javítása Magyarországon, - Iskolabusz-program kis- illetve szórványtelepülések iskolái számára Magyarországon, 23 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október - Speciális középfokú képzés: - Iskolai rendszerű speciális felzárkóztató és szakképesítő programok kidolgozása, továbbfejlesztése és megvalósítása, - Iskolarendszeren kívüli képzések, képzési-foglalkoztatási programok kidolgozása, továbbfejlesztése és megvalósítása, - Roma fiatalok továbbtanulási esélyeinek növelése: - Kollégium kialakítása, felszerelése roma

fiatalok számára Szolnokon és Ózdon, - Középiskolai tehetséggondozó, felsőfokú szakképzési, valamint felsőfokú tanulmányokat előkészítő és támogató programok kidolgozása, továbbfejlesztése és megvalósítása. ESZA típusú kísérleti projekt a képzésből a munka világába történő átmenet támogatására HU-00.0802 (5,33 millió euró) A 2002-ben indult program célja a gazdasági és szociális kohézió előmozdítása a szakképzés, az élethosszig tartó tanulás, a felnőttképzés fejlesztésén keresztül az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Tervben kijelölt három régióban. A program céljai: - az emberi erőforrások, a képzési politikák, a módszerek és intézményi struktúrák fejlesztése az EU előírásokkal összhangban; - a hátrányos helyzetű és tanulási nehézségekkel küzdő tanulók esélyeinek növelése az oktatásban és a munkaerő-piacon; - a közép- és felsőfokú szakképzési rendszer hozzáigazítása a

munkaerő piaci igényekhez; - a szakképzési intézmények és vállalkozások közötti regionális együttműködés erősítése; - regionális pályaválasztási és pályaorientációs tanácsadó hálózat kiépítése és fejlesztése fiatal felnőttek és pályakezdők számára. A projekt elsődleges célja a foglalkoztathatóság és a szakképzéshez történő egyenlő hozzáférés elősegítése. Szakmai tartalma és végrehajtási struktúrája az Európai Szociális Alap által finanszírozott projektek fogadására való felkészülést is szolgálja. A három célrégión belül a projekt azokra a tanulókra és fiatal felnőttekre fordít figyelmet, akiket leginkább fenyeget a munkanélküliség, valamint azokra a képző intézményekre, amelyek kulcsszerepet játszhatnak a probléma megoldásában. A projekt kapcsolódik a nemzeti oktatáspolitikai célok megvalósításához és jövőbeni eredményeit tekintve várhatóan kiterjed az ország más régióira

is, illetve további nemzeti támogatásban részesül. Hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának és foglalkoztatásának elősegítése HU00.0803 (2,4 millió euró) A program új típusú támogatást biztosít azoknak a hátrányos helyzetű csoportoknak, amelyek a legkomolyabb nehézségekkel néznek szembe a munkaerőpiacra lépés és a stabil munkahely megtalálása szempontjából. A projekt támogatása a h árom PHARE régióra irányul (DélAlföld, Észak-Alföld, Észak-Kelet Magyarország) A pályázati alprogramok három hátrányos helyzetű lakosságcsoport (re)integrációját szolgálják: (halmozottan) hátrányos helyzetű fiatalok, roma kisebbséghez tartozók, valamint fogyatékkal élők. Roma Társadalmi Integrációs Program HU-00.0201 (3,5 millió euró) A program legfőbb célja a roma kisebbség szociális és gazdasági körülményeinek javítása, elsősorban a mikro-regionális fejlesztési tervek és diszkriminációellenes tevékenységek

segítségével, valamint a romák hatékonyabb tájékoztatásával az őket érintő témákkal kapcsolatban. A projekt három komponensből áll, amelyek a következő célok megvalósítását támogatják: közösségi jóléti innovációs kísérleti projektek megvalósítása, antidiszkriminációs 24 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október intézkedések, információs szolgáltatások – központi információs adatbázis létrehozása a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalban. A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatása HU-01.0101 (10 millió euró) A program legfontosabb célkitűzése a szociálisan hátrányos helyzetű, elsősorban roma lakosság támogatása, esélyegyenlőségének megteremtése, különösen az oktatás, a képzés, a közösségfejlesztés, az érdekképviselet és a munkaerő-piaci esélyek javításának területén. Az Európai Unió

politikai irányelvével összhangban a program célul tűzte ki a kapcsolat javítását a többségi társadalom és a roma kisebbség között a társadalmi kohézió erősítése érdekében. A programon belül lehetőség nyílik roma közösségi házak és információs központok hálózatának kiépítésére, a szükségletekhez alkalmazkodó oktatási programok, valamint a munkaerő-piaci esélyeket javító képzések indítására. A program a következő komponenseket foglalja magába:      Roma közösségi és információs központok kialakítása Mediátorok képzése roma közösségi és információs központok számára A hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyermekek fejlesztését, felzárkóztatását szolgáló alternatív pedagógiai programok adaptálása, továbbfejlesztése és alkalmazása Romológiai tanulmányok és képzések bevezetése – felsőoktatási képzésben résztvevők, valamint azon foglalkozási csoportok tagjai

számára, akik napi munkájuk során kapcsolatba kerülnek a roma kisebbséggel EQUAL-komponens: munkaerő-piaci esélyeket javító képzések. Autonóm szociális párbeszéd erősítése HU-01.0401 (2 millió euró) A projekt általános célkitűzése egy komplex működő szociális párbeszéd rendszer kialakítása. Ez a kormányzati szintű szociális párbeszéd kiegészítését jelenti a szektorális és az üzemi szintű párbeszéddel. A projekt elsősorban a szektorális párbeszéd erősítésére koncentrál – ennek keretében 21 ún. ágazati bizottság létrehozására kerül sor, valamint azok tagjainak átfogó európai uniós és tárgyalástechnikai képzésére. A program twinning, azaz ikerintézményi együttműködés formájában valósul meg, azaz annak végrehajtását egy tagállami partnerintézmény segíti. Nők munkaerő-piaci reintegrációja HU-01.0402 (4,175 millió euró) A projekt általános célkitűzése a nők és férfiak

esélyegyenlőségének biztosítása a munkaerőpiacon a gazdaságilag inaktív nők munkaerő-piaci reintegrációja által. A program két komponensből áll: az egyik a legjobb európai gyakorlat átvétele az ösztönző intézkedések fejlesztése és végrehajtása terén – intézményfejlesztés tagállami partnerintézmény segítségével. A második komponens egy pályázati alap, amelyre a munkaerőpiactól távollevő nők reintegrációjára, ill. önfoglalkoztatására irányuló projektekkel lehet pályázni Access - Civil társadalom erősítése HU-01.0403 (2 millió euró) Az ACCESS a nem kormányzati (NGO), illetve non-profit (NPO) (társadalmi/civil) szervezetek kezdeményezéseit és intézményi kapacitásának erősítését támogatja vissza nem térítendő társfinanszírozás által. A támogatás olyan projektek támogatását tűzi ki célul, melyek szem előtt tartják a közösségi joganyag (acquis communautaire) érvényesítését, továbbá egyes

szociális szükségletek elsőbbségét. Ezenfelül a nem kormányzati, társadalmi 25 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október szervezetek Európai Unióban működő hálózatokban való részvétele is támogatást élvezhet. Végrehajtó Ügynöksége a CFCU, szakmai felelőse a MEH. A foglalkozási rehabilitáció eszköztárának rendszerszemléletű fejlesztése HU-01.0502 (6 millió euró) A projekt célja a fogyatékkal élők és megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci esélyegyenlőségének előmozdítása a 3 kelet-magyarországi régióban a foglalkozási rehabilitáció komplex eszköztárának rendszerszemléletű és korszerű technológiákra építő fejlesztésével. A projekt pályázati program keretében valósul meg. A támogatható tevékenységcsoportok a foglalkozási rehabilitáció rendszerszemléletű fejlesztése érdekében: 1. A fogyatékkal élők és megváltozott munkaképességűek szakképzésének

fejlesztése, 2. Fejlesztő felkészítés, terápiás foglalkoztatás, 3. A szolgáltatások, valamint a humán erőforrások fejlesztése a foglalkozási rehabilitáció terén, 4. Integrált vagy határozott idejű, kimenet-orientált tranzitfoglalkoztatás Küzdelem a munka világából történő kirekesztődés ellen HU-02.0104 (10,8 millió euró) A projekt célja olyan helyi kezdeményezések támogatása, amely a tartósan munkanélküli és rendszeres szociális segélyből élő halmozottan hátrányos helyzetű lakosságcsoportok, különösen a romák határozott idejű, a helyi közösségi és közszolgáltatásokban történő támogatott foglalkoztatását, s ezzel párhuzamosan munkaerő-piaci integrációját valósítják meg. A projekt önkormányzatok, önkormányzati társulások és civil szervezetek számára kiírt pályázati program keretében valósul meg. A támogatható tevékenységcsoportok a következők: - Helyi kezdeményezésekre épülő

munkaerő-piaci integrációs program a szociális szolgáltatások fejlesztése érdekében, különösen az új típusú szolgáltatások kidolgozása, illetve a meglévők minőségének javítása, az alap- és szakellátást nyújtó szolgáltatások minőségének fejlesztése, a civil szervezetek által nyújtott szociális szolgáltatások körének szélesítése és minőségének javítása - A halmozottan hátrányos helyzetű lakosságcsoportok, különösen a romák életkörülményeinek és társadalmi beilleszkedésének javítását célzó helyi kezdeményezésekre alapuló munkaerő-piaci integrációs programok, különösen a környezetvédelem, környezet-egészségügyi és –rehabilitációs tevékenységek, a települési infrastruktúra fenntartása és fejlesztése, a telepszerű lakókörnyezetek felújítása, illetve felszámolása, szociális szolgáltatások nyújtása terén Vállalkozói készségek fejlesztése a középfokú és felsőoktatásban

HU-01.0503 program (3,2 millió euró) A középfokú oktatásban, a felsőoktatásban, a tanárképzésben és a felnőttképzésben megvalósuló program a vállalkozási ismeretek és a vállalkozást segítő kompetencia alapú készségek fejlesztéséhez kíván hozzájárulni, amely a kis- és középvállalkozások tudáshátterének erősítésén keresztül elősegíti a munkaerő-piaci esélyek növelését, valamint a foglalkoztatottság növekedését. A program elemei a következők: Vállalkozókészség-fejlesztés, gazdálkodási és vállalkozási ismeretek oktatása, „diákvállalkozások” létrehozása és működtetése a középfokú oktatásban; Továbbképzési program középiskolai tanárok számára a vállalkozói készségfejlesztés módszertani megalapozására, vállalkozási ismeretek és készségek fejlesztésére, valamint „diákvállalkozások” szervezésére; 26 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program - TERVEZET 2002.

október Gazdálkodási és vállalkozói ismereteket oktató tananyagmodul kidolgozása és bevezetése a felsőoktatásba és felnőttképzésbe. A magyar munkaerő-piaci szervezet modernizációja HU-02.0202 (1,9 millió euró) A projekt célja az országos munkaerő-piaci szervezet intézményeinek fejlesztése ikerintézményi együttműködés (twinning) eszközével. A Foglalkoztatási Hivatal tagállami szakértői segítséggel személyi és információs szolgáltatásait fogja fejleszteni: 21 helyi intézményben (megyei és városi munkaügyi központok) új szolgáltatási modell kerül bevezetésre, munkatársainak képzéseket szervez az Európai Unió vonatkozó rendszerének alkalmazásáról, valamint irodákat szerel fel korszerűbb, a hatékonyabb szolgáltatási rendszer kialakítását lehetővé tevő eszközökkel. 2. A PROGRAMOK TAPASZTALATOK ELŐKÉSZÍTÉSÉVEL ÉS VÉGREHAJTÁSÁVAL KAPCSOLATOS A programok egy része pályázati rendszer keretében

foglalkoztatási és képzési projektek megvalósítását, új módszerek kidolgozását és bevezetését, kísérleti tevékenységek megvalósítását, új szolgáltatások kialakítását, az oktatási-képzési rendszer humán erőforrásainak fejlesztését és infrastrukturális feltételeinek javítását támogatta, az intézményfejlesztési programok pedig egy adott szervezet – például a munkaügyi szervezet – korszerűsítését, szolgáltatásainak fejlesztését szolgálták. A programok szakmai tartalmának kidolgozása és a programok előkészítése a társtárcák, a célcsoportok és a régiók képviselői, az érdekvédelmi szervezetek és más szakemberek bevonásával történt, az egyes programok jellegétől, szakmai tartalmától függően. Általában elmondható, hogy azok a programok sikeresek, amelyek igazodnak az adott ágazat, szakterület közép vagy hosszú távú stratégiájához, fejlesztési céljaihoz, hiszen fenntarthatóságuk is csak

így biztosítható. Ugyanakkor a pályázati programok tervezésével kapcsolatban fontos tapasztalat, hogy a programok megfelelő szakmai és technikai előkészítése érdekében a részletes feltételeket, a támogatás felhasználásának lehetséges módszereit modellezve,– a hatékonyság elvének figyelembevételével – alulról felfelé építkezve érdemes kidolgozni (bottom-up megközelítés). Részletesen fel kell tárni a támogatható tevékenységek, a projekt végrehajtásáért majdan felelős projektgazda szervezetek (egyben potenciális pályázók), illetve partnerhálózatok/társulások körét (és informálásuk módját), a célcsoport szükségleteit, a projekt hozzávetőleges forrásigényét (a mindenkori piaci viszonyok figyelembevételével), a szabályszerű végrehajtásból fakadó kötelezettségeket (pl. adatszolgáltatási kötelezettség a monitoring rendszerbe) és a lehetséges buktatókat. A fent említett tényezőket, a modellezést

követően, még a pályáztatás megtervezése előtt, konkrét formában is írásba kell foglalni; a pályázati kiírás és egyéb dokumentumok megszövegezésére csak ezután kerülhet sor. A pályázati programok lehetőséget biztosítottak új típusú megközelítések, módszerek kipróbálására, adaptálására az oktatás és képzés rendszerében. Az alternatív, kísérleti programok kidolgozásában és megvalósításában fontos szerepet játszottak a civil szervezetek is. A pályázati programok tapasztalatai alapján egyértelművé vált, hogy a non-profit és civil szervezetek abszorpciós kapacitásának növeléséhez, a támogatási programok sikeres végrehajtásához és eredményességéhez rendkívül fontos megfelelő felkészítést és 27 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október háttértámogatást biztosítani. Ennek érdekében a potenciális pályázóknak (különösen azoknak, akik a k orábbi programok

keretében már pályáztak, de pályázatuk szakmai és technikai színvonala nem volt megfelelő, ezért támogatást nem kaptak) képzések és a projektek szakmai tartalmának fejlesztését, a pályázatok megírását segítő szolgáltatások formájában kell segítséget adni. Az eredmények mérésével kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy a programok keretében végzett tevékenységek hatásának és eredményeinek méréséhez megfelelő kvantitatív és kvalitatív indikátorokra van szükség; ezek kidolgozása, továbbfejlesztése a későbbi programok eredményeinek mérhetősége szempontjából is szükséges. 28 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 3. A FEJLESZTÉSI IRÁNYOKAT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK SWOT elemzés A SWOT elemzés a foglalkoztatási helyzet és a humánerőforrás-fejlesztés eszközrendszerének elemzése alapján összegzi azokat tényezőket, amelyek a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív

Program fejlesztési irányait meghatározzák. 1. ERŐSSÉGEK  Folyamatosan növekszik a közép- és felsőoktatásban résztvevők aránya.  A foglalkoztatottak képzettségi szintje folyamatosan emelkedik.  A munkaerő számos szakterületen versenyképes és nemzetközileg elismert szaktudással rendelkezik.  A nők és a férfiak részvétele a munkaerőpiacon viszonylag kiegyensúlyozott.  A foglalkoztatottak ágazati struktúrája korszerűsödik.  Kiépült és megszilárdult az ország egészére kiterjedő, passzív ellátásokat és aktív munkaerő-piaci programokat egyaránt biztosító foglalkoztatási szolgálat.  Megteremtődtek a korszerű ellátórendszer szervezeti keretei a szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, valamint a fogyatékkal élők esélyegyenlősége és a foglalkoztatási rehabilitáció területén.  Fokozottabban érvényesül a partnerség elve, erősödik a szakmai és érdekképviseleti szervezetek

részvétele a döntési folyamatokban. 2. GYENGESÉGEK  Az oktatás és képzés rendszere nem biztosítja megfelelően a foglalkoztatás szempontjából meghatározó készségek és képességek elsajátítását.  A fiatalok jelentős része a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzettség és készségek nélkül lép be a munkaerőpiacra.  A gazdasági aktivitás és a foglalkoztatottság szintje alacsony.  A magas inaktivitás ellenére egyes foglalkozásokban és térségekben a s zakképzett munkaerő hiánya tapasztalható.  A munkanélküliek jelentős részét a tartósan munkanélküliek teszik ki.  A munkanélküliség és a munkaerőpiacról való tartós kirekesztődés különösen jelentős mértékben sújtja a roma népességet.  Kirívóan rossz a népesség – és különösen a munkavállalási korú népesség - egészségi állapota. 29 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 

A régiók között és a régiókon belül is jelentős munkaerő-piaci különbségek alakultak ki, amelyek az általánosan javuló gazdasági helyzet ellenére sem mérséklődtek számottevően.  A szociális szolgáltatások kiépítettsége és hozzáférhetősége terén jelentős területi egyenlőtlenségek vannak, a szociális intézmények eszköz- és humánerőforrás-ellátottsága hiányos.  Az oktatás és képzés rendszerében nem alakultak ki azok a mechanizmusok, amelyek a képzések tartalmát folyamatosan a gazdaság igényeihez igazítanák.  A családi élet és a munka összeegyeztetését nehezíti a r ugalmas foglalkoztatási lehetőségek szűkössége és a gondozási szolgáltatások egyenlőtlen hozzáférhetősége.  Hiányos és korszerűtlen, térségenként és településtípusonként jelentős különbségeket mutat az oktatási infrastruktúra.  A szociálisan hátrányos helyzetű vagy speciális problémával küzdő

csoportok társadalmi beilleszkedését segítő szolgáltatások infrastrukturális feltételei rendkívül hiányosak.  A szociális ellátórendszer szerkezete és kiépítettsége nem követi a növekvő és differenciálódó ellátási szükségleteket.  Nem kielégítő a társadalmi kirekesztődés veszélyeinek különösen kitett – elsősorban roma – fiatalok oktatása és képzése. 3. LEHETŐSÉGEK  A humánerőforrás-fejlesztésre fordítható források növekedésével bővül a foglalkoztatható munkaerő-állomány.  A tudás-intenzív iparágak növekedésével felértékelődik az oktatás és képzés szerepe.  Az egész életen át tartó tanulás elvének fokozatos térhódítása hozzájárul a munkaerő versenyképességének javulásához és a társadalmi esélykülönbségek csökkentéséhez.  Az európai uniós normákhoz való alkalmazkodás a munkavédelem és munkabiztonság területén minőségjavulást eredményez.

 A civil szervezetek erősödő szerep- és feladatvállalása a közszolgáltatások területén növeli a szolgáltatások rugalmasságát és hatékonyságát.  A társadalmi szolidaritás erősödése, az előítéletek elleni küzdelem növeli a kirekesztett csoportok integrációs esélyeit.  Az információs és kommunikációs technológiák elterjedése javítja a szolgáltatások minőségét és elérhetőségét. 4. VESZÉLYEK  A munkaerő-költség versenyképessége. emelkedésével gyengül a magyar munkaerő relatív  A munkahelyhiány akadályozza a f oglalkoztatási szint növelését és a t artós munkanélküliség arányának növekedéséhez vezet. 30 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október  A felsőoktatás tömegessé válásával csökken a felsőfokú végzettség társadalmi presztízse.  A kedvezőtlen demográfiai folyamatok állandósulásával a munkaképes korú népesség

aránya és száma hosszabb távon csökken.  A nyitottabb munkaerőpiac fokozza a magasan képzett szakemberek elvándorlását.  A munkavállalók munkahelyi képzésének elégtelensége gyengíti a munkaerő alkalmazkodóképességét, különösen a kis- és középvállalkozások alkalmazottai esetében.  A munkanélküliség állandósulása a f iatalabb munkanélküliség újratermelődéséhez vezet.  A társadalmi különbségek növekedésével a szolidaritás tovább gyengül, és az előítéletesség fokozódik.  A szegénységi kockázatok újratermelődéséhez vezet. fennmaradása generációk a társadalmi esetében a t artós egyenlőtlenségek 31 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 4. STRATÉGIA Az Operatív Program céljai és fejlesztési irányai A foglalkoztatás, az oktatás és képzés, valamint a s zociális terület helyzetének elemzése az alábbi kulcsfontosságú kihívásokra

hívja fel a figyelmet:  A gazdaság versenyképességének javítása érdekében biztosítani kell, a gazdasági aktivitás növelését, a potenciális munkaerő minél nagyobb részének mobilizálását.  A gazdasági fejlődés egyenetlenségéből fakadó területi munkaerő-piaci különbségek mérséklése érdekében a foglalkoztatási szolgálat aktív eszközeinek a helyi munkaerőpiac problémáira hatékony megoldásokat kell kínálnia.  A tudásalapú társadalom kihívásainak alkalmazkodását kívánja meg.  Az oktatás és képzés rendszerének biztosítania kell a foglalkoztatás szempontjából meghatározó készségek és képességek elsajátítását.  A foglalkoztatás és a humánerőforrás-fejlesztés stratégiájának különösen hangsúlyos eleme kell, hogy legyen a leghátrányosabb helyzetűek munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedésének elősegítése.  A roma népesség esélyegyelőségének általános

érvényesítése érdekében a foglalkoztatás, az oktatás és képzés és a szociális ellátórendszer területén egyaránt erőfeszítéseket kell tenni.  A eredményes és hatékony oktatási rendszer és szociális szolgáltatások biztosításának feltétele a megfelelő színvonalú, területileg kiegyenlített, mindenkinek hozzáférhető oktatási, képzési és szociális infrastruktúra. való megfelelés a munkaerő fokozott 1. A HUMÁNERŐFORRÁS-FEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM CÉLKITŰZÉSEI A Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiája meghatározza azokat az átfogó célokat és a fejlesztési irányok főbb sarokpontjait kijelölő specifikus célokat, amelyek mentén az életminőség javítása – a Nemzeti Fejlesztési Terv legfőbb célkitűzésének elérése - megvalósul. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program a Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiájának megvalósításához a n épesség képzettségi és tudásszintjének

emelésével, a munkaerő foglalkoztathatóságának és alkalmazkodó képességének javításával, a t ársadalmi esélykülönbségek csökkentésével, a hátrányos helyzetűek társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedésének elősegítésével, az oktatás és képzés infrastruktúrájának javításával és a szociális védelmi rendszer erősítésével járul hozzá. 32 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program céljai: 1. 2. 3. a foglalkoztatási szint emelése, a munkaerő versenyképességének javítása a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzettség biztosításával, a társadalmi beilleszkedés elősegítése. 1. A foglalkoztatási szint emelése A gazdaság versenyképességének javítása és a t ársadalombiztosítási rendszer fenntarthatóságának biztosítása a potenciális munkaerő nagyobb munkaerő-piaci részvételét feltételezi. A munkanélküliség

viszonylag alacsony szintje Magyarországon rendkívül alacsony foglalkoztatottsági szinttel párosul, ezért a munkanélküliségi ráta további csökkentése helyett elsősorban a foglalkoztatási szint növelésére kell helyezni a hangsúlyt. A foglalkoztatási szint növeléséhez elengedhetetlen a munkaerő iránti kereslet növelése. A munkahelyteremtést elsősorban a gazdaságpolitika eszközei segíthetik elő, új munkalehetőségek létrehozásához azonban a humánerőforrás-fejlesztés is hozzájárulhat az újonnan létrejövő munkahelyek igényének megfelelő munkaerő biztosítása révén. A munkaerő-kínálat oldaláról a foglalkoztatás bővítését a munkanélküliek és a munkaerőpiacról kiszorult, inaktív népesség munkaerőpiacra való visszatérésének lehetővé tételével és a munkanélküliség tartóssá válásának megelőzésével kell elősegíteni. Ennek legfontosabb eszköze a gazdaság igényeinek megfelelő képzettség és

készségek megszerzésének támogatása és az egyéni adottságokhoz, igényekhez és lehetőségekhez igazodó szolgáltatások biztosítása. A munkanélküliség megelőzése és sikeres leküzdése érdekében az aktív munkaerő-piaci programokban résztvevők számának és a ráfordítások arányának további növelése mellett az eredményesség javítására kell helyezni a hangsúlyt. A tartós eredmények elérése érdekében a foglalkoztatási szolgálat tevékenységében meghatározóvá kell válniuk a személyre szabott munkaerő-piaci szolgáltatásoknak, a közvetítésnek és a tanácsadásnak. Megfelelő információs rendszeren alapuló tervezéssel, irányítással, monitoringgal és értékeléssel biztosítani kell a programok eredményességét és hatékonyságát. A szolgáltatásoknak azokat az állásnélküli, inaktív személyeket is el kell érniük, akik ma még kívül esnek a munkaerő-piaci szervezet látókörén. Az egyes szakmákban és

régiókban jelentkező munkaerőhiány leküzdése érdekében meg kell könnyíteni, és ösztönözni kell a munkavállalók szakmai és területi mobilitását. 2. A munkaerő versenyképességének javítása a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzettség biztosításával A tudásalapú gazdaság megteremtéséhez képzett, a t ársadalmi változásokhoz és a munkaerőpiac új kihívásaihoz alkalmazkodni képes munkaerő szükséges. Az iskolarendszerű oktatás minősége, a keretei között elsajátított tudás meghatározó módon befolyásolja a munkaerőpiacra belépő fiatalok munkavállalási esélyeit és lehetőségeit. Ezért 33 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október az oktatás-képzés rendszerének fejlesztésével biztosítani kell, hogy a f iatalok az iskolarendszerű képzésben megszerezhessék azokat a kulcsfontosságú készségeket és ismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek a munkaerőpiacra való sikeres

beilleszkedéshez, és egyben az egész életen át tartó tanulás megalapozását is jelentik. Egyfelől a munkanélküliség megelőzése, másfelől a megfelelő szakképesítéssel rendelkező munkaerő biztosítása szempontjából stratégiai fontosságú az oktatási rendszer és a gazdaság közötti kapcsolatok erősítése. Az oktatási rendszer struktúrájának és az általa átadott tudásnak, készségeknek folyamatosan követnie kell a munkaerőpiac igényeit. Támogatni kell a fiataloknak a képzésből a munka világába való átmenetét segítő törekvéseket. Ahhoz, hogy a munkavállalók megszerezhessék, és folyamatosan megújíthassák a munkaerőpiacon való részvételhez szükséges készségeiket és ismereteiket, biztosítani kell az egész életen át tartó tanulás lehetőségét a munkaerőpiac igényeihez igazodó képzési, továbbképzési, átképzési programok keretében, mindenki számára hozzáférhető módon. Ösztönözni kell a

munkavállalók formális, nem formális és informális tanulását. A gazdaság igényeinek megfelelő képzettséggel rendelkező munkaerő biztosításához, az információs társadalom által megkövetelt ismeretek és készségek megszerzését is biztosító oktatási és képzési rendszer kialakításához, nélkülözhetetlen az oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó fizikai infrastruktúra fejlesztése. 3. A társadalmi beilleszkedés elősegítése A társadalmi beilleszkedés elősegítésének, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés megelőzésének és leküzdésének fontos eszköze a munkaerő-piaci részvétel, a foglalkoztatás. A munka világába való bekapcsolódás, a jövedelem mellett, a társadalmi kapcsolatok kialakítását és megőrzését is biztosítja. A kirekesztődés és szegénység elleni küzdelem a foglalkoztatás mellett ugyanakkor magába foglalja a forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés

biztosítását, a kirekesztés kockázatainak elkerülését, a legelesettebbek segítését, valamint minden érintett bevonását ezekbe a folyamatokba. A munkaerő-piaci esélyteremtés és a társadalmi kirekesztődés megelőzése érdekében nagyobb figyelmet kell szentelni az esélyegyenlőség biztosítására az oktatásban és képzésben való részvétel, valamint a segítő szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében. Az iskolarendszerű oktatásban a tanulási hátrányokkal küzdő és speciális képzési igényű fiatalok oktatását és képzését a különleges adottságoknak és szükségleteknek is megfelelő képzési programok kialakításával, az oktatásban való eredményes részvételt akadályozó körülmények leküzdését segítő szociális szolgáltatások biztosításával kell elősegíteni. A munkanélkülivé válás és a kirekesztődés megelőzése érdekében erőfeszítéseket kell tenni az iskolai lemorzsolódás megelőzésére

és a lemorzsolódott fiataloknak a képzésbe való visszasegítésére. Kiemelt figyelmet kell fordítani a többszörösen hátrányos helyzetű családokban élő, a bentlakásos gyermekvédelmi intézményekből, fiatalkorúak börtönéből, vagy javítóintézetből kikerülő, fokozottan veszélyeztetett gyermekek és fiatalok támogatására. A társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportjainak - iskolázatlanok és szakképzetlenek, fogyatékkal élők, roma kisebbséghez tartozók, hajléktalanok, hátrányos helyzetű térségekben élők, szenvedélybetegek - munkaerőpiacra való belépésének vagy visszatérésének segítéséhez 34 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október olyan integrált megközelítés szükséges, amely figyelembe veszi a h átrányos társadalmigazdasági helyzetből fakadó problémák összetettségét, halmozódását. A foglalkoztathatóság javítását szolgáló programokat a t öbbirányú

támogatás biztosítása érdekében személyre szabott segítő szolgáltatásokkal kell ötvözni. A munkavégzés lehetőségét biztosítani kell azok számára is, akik foglalkoztatásához speciális feltételek szükségesek. Az új munkalehetőségek kialakításához a jelenleginél nagyobb mértékben kell építeni a s zociális gazdaság foglalkoztatási és jövedelemtermelési potenciáljára. A fenti célok elérését a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program a következő fejlesztési területek mentén valósítja meg: 1. Aktív munkaerő-piaci politikák támogatása - A munkanélküliek munkaerő-piaci integrációja; - Ifjúsági munkanélküliség megelőzése; - A munkaerő-piaci szolgáltatások hatékonyságának és eredményességének javítása; - A nők munkaerő-piaci részvételének elősegítése. 2. Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerő-piacra történő belépés segítésével - Hátrányos helyzetűek – köztük a

romák, tartósan munkanélküliek, fogyatékkal élők, szenvedélybetegek – foglalkoztathatóságának javítása; - A hátrányos helyzetűek, különös tekintettel a roma fiatalok képzettségének és iskolázottságának növelése; - A hátrányos helyzetű csoportoknak a munkaerő-piaci és támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása. 3. Oktatás és képzés fejlesztése az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként - Az egész életen át tartó tanulás megalapozása kompetencia alapú képzési programokkal az iskolarendszerű oktatásban; - Az iskolából a munka világába történő átmenet segítése; - A hátrányos helyzetű fiatalok eredményes integrált iskolai részvételének elősegítése; - Oktatás informatikai bázisának erősítése. 4. Az alkalmazkodó-képesség és a vállalkozói készségek fejlesztése - A vállalkozások alkalmazkodóképességének fejlesztése; - A munkahelyteremtés elősegítése a

humánerőforrás-fejlesztés eszközeivel - Az egész életen át tartó tanulás lehetőségének biztosítása mindenkinek hozzáférhető módon; - A gazdaság igényeihez igazodó, korszerű képzési kínálat kialakítása. 5. A humánerőforrás-fejlesztéshez kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztés - Az oktatási infrastruktúra fejlesztése és területi különbségeinek csökkentése; - Az oktatás és képzés informatikai infrastruktúrájának átfogó fejlesztése; - A társadalmi beilleszkedést segítő szolgáltató rendszer infrastruktúrájának fejlesztése. 35 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 2. HORIZONTÁLIS CÉLOK Romák esélyegyenlőségének általános érvényesítése A társadalmi-gazdasági helyzetet meghatározó valamennyi tényezőt tekintve, a romák a magyar társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportja. Ezért a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programon belül a roma népesség

esélyegyenlőségének általános érvényesítését horizontális szempontnak tekintjük, amelyet minden releváns intézkedés végrehajtása során figyelembe kell venni. Ezenkívül a Nemzeti Fejlesztési Terv – az ország fejlődése szempontjából kiemelkedő fontosságú célok alapján és a Strukturális Alapok felhasználásával kapcsolatos rendeletekkel összhangban – meghatározza azokat a horizontális szempontokat, melyeket minden operatív program minden prioritásának és intézkedésének végrehajtásánál érvényesíteni kell. A Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott horizontális célok a következők: Fenntartható fejlődés biztosítása Az Amszterdami Szerződés értelmében az Unió pénzügyi eszközeit hosszú távon gondolkodva, a gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió és a környezet védelme, más szóval a fenntartható fejlődés érdekében kell működtetni. Ennek megfelelően a fejlesztések irányát úgy kell

meghatározni, hogy ne veszélyeztessék a környezet minőségét és biztosítsák az erőforrások fenntartható használatát. A környezet és fejlődés ügyének összekapcsolásával biztosítható a folytonos szociális jólét, a jövő generációk igényeinek kielégítése és természeti, társadalmi és kulturális értékeink megőrzése. Esélyegyenlőség biztosítása A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség elvét a Strukturális Alapokra vonatkozó szabályozásoknak megfelelően a Nemzeti Fejlesztési Tervben és valamennyi operatív programban érvényesíteni kell. A nők gazdasági, társadalmi, tevékenységekben való részvételi esélyeit a férfiakéhoz hasonlóan minden esetben biztosítani kell. Emellett azonban a nők munkaerő-piaci helyzetének javítására és az esélyegyenlőség érvényesülésére irányuló pozitív intézkedések is szükségesek. Foglalkoztatási szint emelése A foglalkoztatás bővítése a

Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program egyik átfogó célja. Emellett azonban a Nemzeti Fejlesztési Terv és a többi operatív program horizontális célja is, azaz a S trukturális Alapok támogatásával megvalósuló minden fejlesztésnek a foglalkoztathatóság javításán, a vállalkozások ösztönzésén, a munkahelyteremtés támogatásán, a vállalkozások és a munkavállalók alkalmazkodási képességének javításán keresztül elő kell segítenie a foglalkoztatási szint emelését. Társadalmi és területi kohézió erősítése A fejlesztéseknek hozzá kell járulniuk a társadalmi és területi kohézió erősítéséhez, a szegénység és a t ársadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, a közösségek összetartozó erejének előmozdításához, a diszkrimináció minden formája elleni küzdelemhez, különös tekintettel a roma népességre. A regionális, területi különbségekkel összefüggő munkaerő- 36

Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október piaci esélyhátrányok és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségeinek csökkentése a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program kiemelt célja. Egészséges társadalom A magyar társadalom fizikai és mentális egészségi állapotát tükröző mutatók jelentős javítása az életminőség és versenyképesség szempontjából egyaránt kiemelt fontossággal bír. Az egészségügyi ellátó rendszer átalakítása, a széleskörű szűrővizsgálatok beindítása mellett kiemelt jelentőséget kell kapjon a megelőzés és az egészséges életmód tömeges elterjesztése. Innovációra alapozott versenyképesség-növekedés Az Operatív Program végrehajtása során relatív előnyben kell részesíteni az adott fejlesztési környezetben az adott probléma felszámolása érdekében még nem alkalmazott, újszerű, illetve az adott területen a már létező legmodernebb

megoldások alkalmazásával megvalósuló projekteket, valamint az olyan fejlesztéseket, melyek példaértékűnek és követendőnek tekinthetők más térségek számára is. 37 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október 5. A PRORITÁSOK BEMUTATÁSA 1. PRIORITÁS: AKTÍV MUNKAERŐ-PIACI POLITIKÁK TÁMOGATÁSA A munkanélküliség megelőzéséhez, munkanélküliek újbóli elhelyezkedésének elősegítéséhez, a munkanélküliség tartóssá válásának megelőzéséhez, az egyéni szükségletek korai felismerését és a foglakoztathatóság javítását szolgáló eszközök szükségesek. A megfelelő képzettség és készségek megszerzését képzési, átképzési programokkal, munkatapasztalat-szerzéssel, pályaorientációval, tanácsadással kell segíteni. Az álláskeresők számára több és hatékonyabb segítséget kell biztosítani elhelyezkedésük elősegítéséhez a munkaközvetítés színvonalának javításával,

személyre szabott szolgáltatások biztosításával. A nők és férfiak esélyegyenlősége az operatív programok mindegyikében horizontális célként jelenik meg. Emellett azonban a nők munkaerő-piaci helyzetének javításához pozitív intézkedések is szükségesek. A nők munkaerő-piaci részvételét, újbóli munkába állását képzési programokkal, a h ozzátartozók ellátását biztosító szolgáltatások fejlesztésével, valamint a vállalkozóvá válást segítő képzésekkel és támogatásokkal kell elősegíteni. 1.1 intézkedés: A munkanélküliség megelőzése és kezelése Az intézkedés célja, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat képzési/átképzési programjainak és a foglalkoztatást elősegítő egyéb aktív munkaerő-piaci eszközeinek és szolgáltatásainak támogatásával elősegítse: - a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését és vállalkozóvá válását; - a munkanélküliek és a munkaerőpiacról kiszorult, inaktív

népesség munkaerőpiacra való visszatérését és a munkanélküliség tartóssá válásának megelőzését; - az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvételét, munkavégző-képességének és szakmai ismereteinek megőrzését, megújítását. A foglalkoztatási szolgálat képzési kínálatát úgy kell kialakítani, hogy egyrészt jobban igazodjon a gazdaság és a munkaerőpiac elvárásaihoz, másrészt hogy az a leghátrányosabb helyzetű, alacsony iskolai végzettségű vagy iskolázatlan csoportok és különösen a roma népesség foglalkoztathatóságának javítását is szolgálja. A fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedésének és vállalkozóvá válásának támogatása Az elhelyezkedni nem tudó, szakképzetlen, vagy nem piacképes szakképesítéssel rendelkező fiatalok esetében a munkanélkülivé válás megelőzését olyan gyakorlatorientált képzési, átképzési és készségfejlesztő programok segíthetik, amelyekhez

munkatapasztalat-szerzési lehetőség is kapcsolódik. A piacképes szakképesítéssel rendelkező pályakezdő fiatalok számára az eredményes álláskereséshez és elhelyezkedéshez, vagy önálló vállalkozás indításához szükséges ismeretek és készségek megszerzését kell biztosítani személyre szabott információs, tanácsadási, készségfejlesztési, pályaorientációs és álláskeresési szolgáltatásokon keresztül. A munkanélküliek munkaerőpiacra való visszatérésének segítése A munkanélküliség tartóssá válásának megelőzése és sikeres leküzdése érdekében tovább kell fejleszteni a foglalkoztatási szolgálat szolgáltatásainak azokat az elemeit, amelyek lehetővé 38 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október teszik a m unkanélküliség kockázatának korai azonosítását. Képzéssel vagy a foglalkoztathatóság javítását segítő egyéb szolgáltatásokkal minden munkanélküli felnőttnek

biztosítani kell az új kezdési lehetőséget, még mielőtt munkanélküliségének időtartama a 12 hónapot elérné. A tartós eredmények elérése érdekében a k épzési programok mellett személyre szabott, az egyéni adottságokhoz és lehetőségekhez igazodó munkaerő-piaci szolgáltatásokat, közvetítést és tanácsadást is biztosítani kell. A szolgáltatásoknak a regisztrált munkanélküliek mellett azokat a munkaerőpiacról kiszorult, állásnélküli, inaktív személyeket is el kell érniük, akik ma még kívül esnek a munkaerő-piaci szervezet látókörén. Az idősek munkaerő-piaci részvételének segítése Az intézkedés az életkor miatt munkaerő-piaci szempontból veszélyeztetett, idősebb korosztályt a munkavégző képesség és a szakmai ismeretek megőrzése, megújítása, a munkaerőpiac által igényelt ismeretek, készségek megszerzése érdekében, megfelelő továbbképzési lehetőségekkel és a foglalkoztathatóság javítását

szolgáló programokon keresztül támogatja. Informatikai ismeretek és készségek fejlesztése Mindhárom célcsoport munkaerő-piaci részvétele szempontjából különösen fontos a felhasználói szintű informatikai ismeretek és az informatikai eszközök használatához kapcsolódó készségek fejlesztésének biztosítása. Ehhez egyrészt az informatikai készségek és ismeretek elsajátítására irányuló képzési programok, másrészt a képző szervezetek megfelelő informatikai eszközökkel való ellátásának támogatása szükséges. 1.2 intézkedés: A foglalkoztatási szolgálat fejlesztése Az intézkedés célja a jobb minőségű, hatékonyabb és eredményesebb munkaerő-piaci szolgáltatási rendszer kialakítása az Állami Foglalkoztatási Szolgálat korszerűsítésével, a munkaközvetítés rendszerének fejlesztésével, a munkaügyi központok és kirendeltségeik informatikai infrastruktúrájának javításával, és a munkaerő-tervezés és a

munka- és pályainformációs és tanácsadó rendszer fejlesztésével, a munkaerő-piaci szolgáltatások minőségbiztosítási rendszerének kialakításával. A munkaközvetítés szakmai hátterének és informatikai eszközeinek fejlesztése A munkaközvetítés rendszerének eredményességének és hatékonyságának javításához az intézkedés a munkahelykeresőknek és a munkaadóknak nyújtott elhelyezési és tanácsadási szolgáltatások bővítésével, a foglalkoztatási szolgáltatásokat nyújtó rendszer és a h elyi munkaügyi kirendeltségek számítógépes hálózatának fejlesztésével járul hozzá. A munkaközvetítési szolgáltatásoknak a munkát keresők és a munkaadók mind szélesebb köre számára kell biztosítaniuk naprakész információt a helyi, térségi, regionális munkaerőkeresletre, illetve -kínálatra vonatkozó adatokat. Ehhez a munkaügyi központok kirendeltségeinek korszerűsítése, integrált elektronikus nyilvántartási és

önkiszolgáló számítógépes információs rendszer kialakítása, továbbfejlesztése szükséges. A foglalkoztatási szolgálat munkatársainak képzése, továbbképzése A foglalkoztatási szolgáltatások fejlesztéséhez, minőségének javításához szükséges a munkaügyi központok alkalmazottainak képzése és továbbképzése. Tekintettel arra, hogy a foglalkoztatási szolgálat ügyfeleinek jelentős része roma, képzési/átképzési programokkal elő kell segíteni, hogy a munkaügyi központok roma programjainak előkészítésében és végrehajtásában minél több roma munkatárs vegyen részt. 39 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október A munkaerő-tervezés fejlesztése A munkaerő-tervezés fejlesztése érdekében az intézkedés támogatja a foglalkoztatás és munkaerő-kereslet, illetve -kínálat terén várható változások előrejelzésére szolgáló rendszerek kialakítását/továbbfejlesztését,

gazdasági/munkaügyi kutatások, országos, regionális és helyi munkaerő-piaci és vállalati előrejelzések készítését, az oktatási, képző intézmények és a vállalkozások közötti információáramlás segítését. A munka- és pályainformációs rendszer fejlesztése A munka- és pályainformációs, illetve tanácsadó rendszer fejlesztésének támogatásával az intézkedés egyrészt a pályakezdők és a munkavállalók munkaerő-piaci tájékozottságát, tudatos képzés-, illetve szakmaválasztását segíti elő, másrészt hozzájárul egy olyan információs rendszer kialakításához, amely biztosítja, hogy a foglalkoztatási szolgálat naprakész információval rendelkezzen a különböző képzési, szakképzési, átképzési programok iránti igényekről, illetve a képzés-kínálatról. A regionális és helyi ifjúsági szolgáltató irodákkal való együttműködés kialakításával, az ifjúság-segítő szakemberek képzésével,

munkaerő-piaci ismereteinek, tájékozottságának fejlesztésével lehetővé válik a jelenleginél kiterjedtebb szolgáltatási rendszer kialakítása. A munkaerő-piaci szolgáltatások minőségbiztosítási rendszerének kialakítása Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat képzési programjai, szolgáltatásai hatékonyságának és eredményességének javításához, a s zolgáltatások színvonalának emeléséhez az intézkedés támogatja a megfelelő minőségbiztosítási rendszer kidolgozását és bevezetését. 1.3 intézkedés: A nők munkaerőpiacra való visszatérésének segítése Az intézkedés a foglalkoztatás bővítéséhez, a társadalmi beilleszkedés elősegítéséhez és a nők munkaerőpiacra való visszatéréséhez mind a munkaerő-kereslet, mind a munkaerő-kínálat oldaláról hozzájárul. Az intézkedés célja egyrészt a nők foglalkoztathatóságának javítása, munkavégző képességének és ismereteinek megújítása, a munkába

álláshoz és a vállalkozóvá váláshoz szükséges ismeretek és készségek fejlesztése, valamint az önfoglalkoztatóvá válás támogatása. Másrészt a cs aládi és a m unkahelyi kötelezettségek összehangolásának elősegítése a rugalmas foglalkoztatási formák bevezetésének ösztönzésével és gondozási szolgáltatások biztosításával. Ez utóbbi egyben a szolgáltatási szektor foglalkoztatási potenciáljának jobb kihasználását is szolgálja. Képzés, készségfejlesztés, munkaerő-piaci szolgáltatások Az intézkedés a munkanélküli és inaktív nők munkába állásához szükséges ismeretek és készségek megújítását, megszerzését képzési programokkal, távoktatási programokkal, munkaerő-piaci szolgáltatásokkal, tanácsadással, a foglalkoztatás támogatásával segíti elő. Önfoglalkoztatóvá válás támogatása Az intézkedés a nők vállalkozóvá válását képzésekkel, a v állalkozói készségek fejlesztését

szolgáló programokkal, tanácsadási szolgáltatásokkal és az önfoglalkoztatóvá válás pénzügyi támogatásával segíti elő. A nők vállalkozási tevékenységére különösen nagy lehetőségek rejlenek a szolgáltatási szektor ma még nem kellően kihasznált foglalkoztatási potenciáljában. Gondozási szolgáltatások biztosítása Ahhoz, hogy a kisgyermekes vagy hozzátartozó otthoni gondozását ellátó nők részt tudjanak venni a képzési programokban, illetve munkát vállaljanak vagy vállalkozói tevékenységet 40 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október folytassanak, olyan gondozási szolgáltatások is szükségesek, amelyek a képzés/munkavégzés idejére biztosítják a kisgyermek vagy más hozzátartozó gondozását. Ezért az intézkedés az ilyen jellegű szolgáltatások nyújtásához is támogatást biztosít, különösen akkor, ha az munkanélküli és inaktív nők számára kínál foglalkoztatási

lehetőséget. 2. PRIORITÁS: TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM A MUNKAERŐPIACRA TÖRTÉNŐ BELÉPÉS SEGÍTSÉGÉVEL A tartósan munkanélküliek és az inaktívak esetében meglazulnak a munka világához fűződő kapcsolatok, ezen csoportok visszasegítése a munkaerőpiacra hosszabb folyamat, amely többirányú támogatást biztosító programokat tesz szükségessé. A több éve vagy akár korábban egyáltalán nem dolgozók esetében a foglalkoztathatóság javítását célzó képzési programokat megelőzően különösen fontos a motiválás a képzésben (és hosszú távon a munkaerőpiacon) való részvételre, az egyéni képességek és készségek felmérése és a képezhetőség javítása. A tanulási nehézségekkel küzdő és hátrányos helyzetű fiatalok munkanélkülivé válásának megelőzésére elsősorban az oktatási rendszer keretein belül kell erőfeszítéseket tenni. Az iskolarendszerű képzésből lemorzsolódott fiataloknak az

oktatási rendszeren kívüli, foglalkoztatással összekapcsolt alternatív képzési programok keretében kell biztosítani a szakképzettség megszerzésének lehetőségét. A társadalmi kirekesztés elleni hatásos küzdelem elengedhetetlen feltétele, a társadalmi kirekesztődés jobb megértését szolgáló adatgyűjtések, felmérések és kutatások támogatása, a segítő szakemberek, pedagógusok folyamatos képzése és továbbképzése, valamint a foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi és szociális intézményközi és programközi koordináció feltételeinek a megerősítése. A személyre szabott szolgáltatások biztosításában fontos szerepet kell kapnia a civil szférának és a helyi foglalkoztatási kezdeményezéseknek. 2.1 intézkedés: A hátrányos helyzetű és roma gyermekek esélyegyenlőségének biztosítása Az intézkedés célja, hogy különböző fejlesztések révén megerősítse az oktatási rendszer integrációs kapacitását,

ezzel elősegítve az oktatás teljes vertikumában a hátrányos helyzetű különösen a roma gyermekek - esélyegyenlőségét. Olyan programok megerősítése és elterjesztése, amelyek az oktatási rendszer erőteljes szelektivitását csökkentve, az egyenlő iskolai esélyek megteremtését célozza a hátrányos helyzetű rétegek, különösen a roma népesség társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának elősegítése érdekében. Ezzel párhuzamosan arra törekszünk, hogy növekedjen a különböző fogyatékkal élő fiatalok körében az integrált oktatásban résztvevők aránya, és csökkenjen a speciális iskolákba utalt gyermekek körében a roma gyermekek erőteljes felülreprezentáltsága. Hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségét biztosító integrációs eljárások, módszerek támogatása Az intézkedés támogatást biztosít a már sikeres pedagógiai programok, módszerek, eljárások elterjesztéséhez, e p rogramok, valamint az

integráló- és differenciáló pedagógia szakmai 41 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október tapasztalatainak beépítéséhez a p edagógusképzési- és továbbképzési rendszerbe a gyakorlati képzési helyek biztosításán, képzéseken, segédeszközök kidolgozásán keresztül. A hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyerekek integrációját segítő Országos Oktatási Integrációs Központ és hálózat fejlesztése Az alintézkedés célját az oktatási integrációs program szakmai támogatása érdekében létrehozott regionális és kistérségi integrációs hálózati pontok szakmai fejlesztésén és munkáján keresztül kívánja elérni. Ezt a horizontális intézmények közötti tanulás elősegítésével a programot támogató módszertani bank fejlesztésével, a kiadványok, segédeszközök, módszertani anyagok fejlesztésével és terjesztésével, a programhoz szükséges kommunikációs programokkal

kívánja megvalósítani. Szelekciós/diszkriminációs mechanizmusok folyamatos jelzőrendszerének felállítása Ezt szolgálja a s zelekciós/szegregációs mechanizmusok felszámolása érdekében folyamatos jelzőrendszer felállítása és ezen keresztül egy hatékony antidiszkriminációs politika képviselete a közoktatás rendszerében, a speciális eljárások, módszerek összegyűjtése és alkalmazása az oktatás minden szintjén. Elősegíti az integrált oktatás minőségbiztosítását, és egyben a f olyamathoz nyújtott kormányzati és más források monitorozását biztosító indikátorrendszer kidolgozását és széleskörű alkalmazását. Fogyatékkal élő fiatalok integrált oktatása Az intézkedés szintén hozzájárul, hogy bővüljön a fogyatékkal élő tanulók eredményes oktatását biztosítani tudó közoktatási intézmények kínálata, és hogy a közoktatási intézmények a j elenleginél szélesebb körben váljanak alkalmassá a f

ogyatékos gyermekek integrált oktatására. Jelentősen emelni kell azoknak a fogyatékkal élő gyermekeknek és fiataloknak az arányát, akik lakóhelyükön/lakóhelyük közelében, családjukban élve részesülnek képességeinek, érdeklődési körüknek megfelelő oktatásban. 2.2 intézkedés: A társadalmi beilleszkedés segítése, a kirekesztés elleni küzdelem szakmai feltételeinek megerősítése A hátrányos helyzetű családokban és gyermekvédelmi intézményekben felnövő gyermekek munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedési esélyei jóval alacsonyabbak, mint az átlagnépességé. Leszakadásuk tartóssá válása és a hátrányos helyzet újratermelődése gátja a megfelelő irányú mobilitásnak. Az intézkedés célja, hogy támogatást biztosítson az olyan foglalkoztathatóság javítását segítő, célzott programokhoz, képzésekhez, tanácsadási szolgáltatásokhoz, amelyek növelik esélyüket a munkavállalásra, a munkahely

megtartására, vagy magasabb presztízsű munkalehetőséghez jutásra. A hátrányos helyzetű fiatal gyermekes családokat – és különösen a gyermeküket egyedül nevelő szülőket – segíteni kell a munkanélküliség megelőzésében, a már meglévő munkanélküliség megszüntetésében felkészítő programokkal. A kirekesztés elleni küzdelemben kiemelt célcsoportnak kell tekintetni a roma népességet, valamint a fogyatékkal élő embereket. 42 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október Szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok munkaerő-piaci esélyeinek növelése A hátrányos helyzetű családokban vagy bentlakásos intézményekben élő szegény, fogyatékkal élő, speciális problémával küzdő gyermekek és fiatalok munkaerő-piaci esélyeinek növelése képzéssel, felkészítő programokkal, tanácsadással, mentálhigiénés programokkal, pályaorientációval, továbbá foglalkoztatásuk elősegítése a

szakmai gyakorlat megszerzésének támogatásával az ifjúsági munkanélküliség elkerülése érdekében. A hátrányos helyzetű fiatal családfenntartók, illetve szülők munkanélküliségének megelőzése, a fennálló munkanélküliség kezelése, a munkaerő-piaci beilleszkedés segítése felkészítő- és mentálhigiénés programokkal, illetve munkavállalásuk megkönnyítése a gyermek nappali felügyeletét biztosító rugalmas napközbeni szolgáltatásokkal különös tekintettel az egyszülős családokra és a hátrányos helyzetű roma népességre. Kutatásfejlesztés és a stratégiai tervezés, valamint a döntéstámogatási rendszerek kapacitásainak megerősítése és összekapcsolása A társadalmi beilleszkedést elősegítő programok hatékonyságát, a kirekesztés problémájának jobb megértését kutatásfejlesztéssel, stratégiai tervezéssel, valamint a döntéstámogatási rendszerek kapacitásainak megerősítésével és

összekapcsolásával kell javítani. Ennek érdekében az intézkedés támogatást biztosít a s zolgáltatások hatékonyságának javításához a kutatási kapacitások erősítésével, a kutatási eredmények becsatornázásával a szakmapolitikai döntésekbe és a s tratégiai tervezés folyamatába, továbbá a gyorsan lezajló társadalmi változásokat követni tudó, új módszereket befogadni képes humán potenciál folyamatos képzésével, továbbképzésével. Az országos jelnyelvi tolmácshálózatban résztvevő szakemberek és kliensek képzése, továbbképzése A siket és nagyothalló személyek fogyatékkal élő emberek társadalmi beilleszkedését és munkaerő-piaci részvételét az intézkedés az országos jelnyelvi tolmácshálózatban résztvevő szakemberek és érintettek képzésének és továbbképzésének támogatásával, az uniós elvárásoknak megfelelő szolgáltató rendszer kiépítésével segíti elő. Közösségfejlesztés, civil

szervezetek, kezdeményezések és önkéntes munka támogatása A társadalmi kohézió megteremtése, a társadalmi kirekesztés és előítéletek csökkentése érdekében erősíteni kell a helyi partnerséget, a helyi szervezetek és szakemberek együttműködését, az érintettek bevonását. Ezt az intézkedés képzésekkel és az együttműködést javító programokkal, az önkéntes segítők bevonásának támogatásával, valamint a helyi civil és állami/önkormányzati szervezetek együttműködését, a helyi közösségek fejlesztését szolgáló tevékenységekkel segíti elő. 2.3 intézkedés: Hátrányos helyzetű lakosságcsoportok foglalkoztathatóságának javítása Az intézkedés célja, hogy a foglalkoztathatóság javítását szolgáló programok támogatásával esélyt teremtsen a leghátrányosabb helyzetű csoportok – elsősorban a szakképzetlen fiatalok, a tartósan munkanélküliek, a romák, gyógyult szenvedélybetegek és a fogyatékkal

élők – munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedésére. Mindehhez olyan integrált megközelítés szükséges, amely figyelembe veszi a h átrányos társadalmi-gazdasági helyzetből fakadó problémák összetettségét, halmozódását, és a foglalkoztathatóság javítását szolgáló programokat az egyéni adottságokhoz igazodó, támogató szolgáltatásokkal egészíti ki. Az intézkedés ezért az olyan kezdeményezéseket, alternatív munkaerő-piaci szolgáltatásokat támogatja, amely a foglalkoztatás és szociális területen működő - elsősorban non-profit 43 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október szervezetek ilyen irányú tevékenységének összekapcsolására épülnek, annak érdekében, hogy a célcsoport tagjai egyszerre többirányú támogatást kapjanak. Hátrányos helyzetű fiatalok munkaerő-piaci esélyeinek javítása Az iskolarendszerű képzésből lemorzsolódott, szakképesítéssel nem rendelkező

fiatalok képzését az intézkedés a foglalkoztatással összekapcsolt alternatív (iskolarendszeren kívüli) képzési programokon keresztül támogatja. A gyakorlatorientált képzési programokhoz a szociális helyzetből fakadó hátrányok leküzdését segítő támogató szolgáltatások, készségfejlesztés, tanácsadás is kapcsolódik. Tartósan munkanélküliek foglalkoztathatóságának javítása A tartósan munkanélküliek és az inaktívak esetében meglazulnak a munka világához fűződő kapcsolatok, ezen csoportok visszasegítése a munkaerőpiacra hosszabb folyamat, amely többirányú támogatást biztosító programokat tesz szükségessé. Az intézkedés támogatja a több éve vagy akár korábban egyáltalán nem dolgozók foglalkoztathatóságának javítását célzó képzési programokat, és azokat a szolgáltatásokat, amelyek a képzésben való részvételt, az egyéni képességek és készségek felmérését és fejlesztését, az

elhelyezkedést és a munkaerőpiaci beilleszkedést segítik. Fogyatékkal élők foglalkoztatásának elősegítése A fogyatékkal élő emberek foglalkoztathatóságának javítását és munkaerő-piaci részvételét az intézkedés a célcsoport képzésben és foglalkoztatásban való részvételéhez szükséges szakmai és tárgyi feltételek megteremtésének és fejlesztésének, a képzési programok megvalósításának, az integrált foglalkoztatást megvalósító munkahelyek létrehozásának, alternatív megközelítések és munkamódszerek bevezetésének, a speciális munkafeltételek és a védett munkahelyek megteremtésének támogatásával segíti elő. Foglalkoztatási és szociális szolgáltatások minőségbiztosítása A foglalkoztatási és szociális szolgáltatások fejlesztése érdekében az intézkedés támogatást biztosít a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatását és/vagy képzését segítő non-profit szervezetek

minőségfejlesztési tevékenységéhez, a minőségbiztosítási rendszer bevezetéséhez. 3. PRIORITÁS: OKTATÁS, KÉPZÉS TÁMOGATÁSA AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS POLITIKÁJÁNAK RÉSZEKÉNT A munkaerőpiacra való sikeres beilleszkedés és a gazdaság változó követelményeinek való folyamatos megfelelés az egész életen át tartó tanulás politikájának széleskörű érvényesítését követeli meg. Már az alapfokú oktatásban meg kell alapozni részben a későbbi tanulás feltételeinek tekinthető, részben a munkaerőpiac által megkövetelt, részben pedig a mindennapi életben, a szélesebb vagy tágabb társadalmi környezetben való boldoguláshoz nélkülözhetetlen készségeket és képességeket. Ezért a fejlesztési terület támogatja az alapkészségek, a kulcskompetenciák fejlesztését az iskolarendszerű oktatás keretei között, különös tekintettel a munkaerőpiac által megkövetelt készségekre – mindenekelőtt az

idegennyelv-tudás és a számítógépes ismeretek – és a s zemélyes életvitel szempontjából nélkülözhetetlen kompetenciákra, mint a kommunikációs készségekre. Ahhoz, hogy a fiatalok oktatási, képzési rendszerben szerzett ismeretei lehetővé tegyék számukra a munkaerőpiacon való sikeres helytállást, elkerülhetetlen az oktatási, képzési 44 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október rendszer és a gazdaság igényeinek összehangolása. Ezt a c élt szolgálja a gazdasági környezethez alkalmazkodó és integrált szakképző intézmények, valamint szakiskolai rendszer átfogó fejlesztése is. Külön kezelendő a megfelelő képzettséget elsajátító fiatalok munka világába történő zökkenőmentes átmenetének segítése. Egységes pályaorientációs, pályaválasztási rendszer működtetése, illetve a gyakorlatközpontú oktatás is a munkaerőpiacra történő belépés folyamatát segíti. A

technológiailag minden eddiginél gyorsabban változó gazdasági környezetben az információs és kommunikációs technológiák széleskörű elterjesztése szükséges az oktatás minden szintjén és formájában. Ebben a folyamatban különleges figyelmet kell kapniuk a kistelepüléseknek és a ritkán lakott térségeknek. Elkerülhetetlen az oktatásinformatika tartalmi fejlesztése, és a pedagógusok informatikai ismereteinek növelése. A közoktatás, a felsőoktatás és a szakképzési rendszerek minősége javítható az átfogó és egységes mérési és értékelési rendszerek bevezetése révén. 3.1 A készségek és képességek fejlesztése, köztük az idegennyelv-tudás fejlesztése az oktatás minden szintjén Az intézkedés alapvető célja mind az iskolarendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli oktatásban azoknak a k észségeknek, képességeknek a f ejlesztése, a személyes életvitel szempontjából nélkülözhetetlen azon kompetenciák

kialakítása, amelyek a t ársadalmi beilleszkedéshez, a munkaerő-piaci alkalmazkodáshoz elengedhetetlenek. Az alapkészségek fejlesztése az iskolarendszerű oktatásban Az alapkészségek fejlesztése az iskolarendszerű oktatásban kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon. Olyan elemi készségeket, képességeket és kompetenciákat szükséges hangsúlyosan fejleszteni, amelyek lehetővé teszik, hogy a megszerzett ismeretek alkalmazható tudássá váljanak. Az elmúlt időszak különböző nemzetközi és hazai vizsgálatai igazolták, hogy diákjaink bizonyos alapvető készségek és képességek, valamint a problémamegoldó gondolkodás terén jelentős elmaradásokat mutatnak. Ennek érdekében szükséges a hatékony és problémát kezelni tudó eljárások, módszerek, eszközök kidolgozása. Szociális és életviteli kompetenciák fejlesztése A szociális és életviteli kompetenciák, a kommunikációs készségek kiemelt fejlesztésére az oktatási, képzési

rendszer teljes vertikumában szükség van, mert az iskolarendszert elhagyó fiatalok egy része nem rendelkezik olyan tudással, képességstruktúrával, amely megkönnyítené a társadalmi mobilitást, a piacképes szakmák elsajátítását. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a pedagógusképzés és a p edagógus-továbbképzés is alkalmazkodjon e célokhoz, valamint olyan tanítási tartalmakat tudjunk közvetíteni, amelyek figyelembe veszik a megváltozott szükségleteket, és hangsúlyos elemként tudják kezelni a kommunikációs és kooperációs készségeket. E célok megvalósítása során szükség van arra, hogy a pedagógusképzésben a hallgatók megfelelő pedagógiai felkészítést kapjanak, illetve a pedagógus-továbbképzés keretében is legyen lehetőség a pedagógusok felkészítésére. Szakképzettséghez szükséges készségek és képességek fejlesztése Ugyancsak a társadalmi változások és a mobilitási szükségletek indokolják, hogy a

kialakult készségek, képességek, kompetenciák megfeleljenek a munkaerő-piaci elvárásoknak. Szükség van olyan gyakorlatorientált képzési programokra az iskolarendszerű és iskolarendszeren 45 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október kívüli szakoktatás és szakképzés keretei között, amelyek piacképes tudást eredményeznek és növelik a munkaerő-piaci esélyeket. Átlátható közoktatási minőségértékelési rendszerek kialakítása és támogatása Az átlátható közoktatási minőségértékelési rendszerek kialakításával a közoktatás rendszerében a minőségfejlesztési programok terjedése várható. E fejlesztések nyomán újabb innovációkat is megalapozhatunk. Az intézkedés a korábban állami és civil kezdeményezések eredményeként alkalmazott különböző minőségfejlesztési eszközöket a komplex minőségpolitikába illesztheti, és megteremti a rendszerelemek közötti kapcsolatot. A

komprehenzív iskola modelljének kidolgozása és megvalósítása Az intézkedés a különböző tantervű és működésű oktatási intézmények útján megvalósuló társadalmi szelekciót kívánja oldani a komprehenzív iskola modelljének megvalósításával. A komprehenzív iskola a tanulók egyéni sajátosságaihoz belső differenciálódással rugalmasan alkalmazkodó önálló intézménytípus. Célként fogalmazódik meg a 12 évfolyamos, eltérő kimeneti eredményekhez vezető oktatási folyamatok, a komprehenzív működést biztosító szervezetfejlesztési koncepciók kidolgozása, és annak kipróbálása néhány kijelölt, egymástól társadalmi-gazdasági szempontból eltérő környezetben. Ennek érdekében szükséges egy kutatás-fejlesztési és képzési anyagokat készítő tudományos team működési feltételeinek biztosítása. Az idegen nyelvi képzés feltételrendszerének fejlesztése Az idegen nyelvi képzés feltételrendszerének

fejlesztésével, a képzési igényeknek megfelelő tananyagfejlesztéssel (különös tekintettel a kevésbé elterjedt nyelvekre) várhatóan emelkedik az idegen nyelven kommunikálni tudó fiatalok száma. Szükséges a nyelvtanulók nyelvhasználatának gyakorlatiasabbá tétele, hogy a tanult nyelv ne csak a n yelvi órákon, hanem más műveltségterületekhez és egyéb iskolai tevékenységekhez kötődve is kommunikációs eszközként jelenjen meg, ezzel javítva a munkaerő-piaci esélyeket. Ez különösen a hátrányos helyzetű fiatalok nyelvoktatásában fontos. A magasabb szintű nyelvtudás eléréséhez szükséges az idegen nyelvek tanulásának-tanításának költségvetési, szakmai, szervezeti és személyi feltételeit javítani. Bővíteni kell a nyelvi kínálatot az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésben egyaránt. Az idegen nyelvi kultúra színvonalának emelése szükségessé teszi a pályán lévő pedagógusok nyelvtudásának

fejlesztését. Meg kell teremteni annak a személyi, szervezeti és tartalmi feltételeit, hogy a nem nyelvszakos pedagógusok legalább egy uniós nyelvből fejleszthessék nyelvtudásukat. Az európai országok közötti kulturális és gazdasági kapcsolatok szorosabbá válása indokolttá teszi a t ananyagok nyelvi kínálatának bővítését, különös tekintettel a szomszédos országok nyelveire. A környezettudatosság erősítése és a környezeti nevelés fejlesztése az oktatás minden szintjén A környezettudatosság erősítése elengedhetetlen része az egész életen át tartó tanulás folyamatának. A természeti környezet csak a t ársadalmi és gazdasági környezettel való összhangban, kölcsönkapcsolatainak mélyreható ismerete révén őrizhető meg a jövő generációk számára. A fenntartható fejlődés olyan gondolkodásmód kialakítását igényli a környezeti nevelés minden szereplőjétől – a társadalom minden tagjától –, amely

képes a világ kihívásait rendszerben szemlélni, és azokra választ adni úgy, hogy nem szül újabb ellentéteket az ember és a t ermészet között. Környezettudatos, hitelesen tájékoztatott, jogkövető magatartást tanúsító állampolgárok képesek csak értékeink megbecsülésére és megőrzésére, az emberi környezet állapotának megóvására, illetve helyreállítására, a 46 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október fenntartható fejlődés eszméjének, céljainak megvalósítására. A környezet- és természetvédelmi oktatás, szemléletformálás a fenti célok mellett a társadalmi beilleszkedést, a humánerőforrás-fejlesztést is szolgálja. 3.2 intézkedés: A munka világába történő átmenet segítése a képzés tartalmának fejlesztésével Az intézkedés célja: - a szakképzésben és a felsőoktatásban nyújtott szakképesítések/szakképzettség jobban megfeleljenek a munkaerőpiac igényeinek,

- a szakiskolákban a tanulási nehézségekkel küzdő, hátrányos helyzetű tanulók tudásszintjének emelése, a piacképes szakmák tanulásának és a munkaerő-piaci esélyegyenlőség biztosítása, - a pályaorientációs rendszer továbbfejlesztésével megkönnyítsük a fiatalok munkaerőpiacra történő belépését, a képességeiknek és végzettségüknek megfelelő szakmákban való elhelyezkedését. Moduláris rendszerű képzés és tananyag fejlesztése Az intézkedés támogatást biztosít a moduláris rendszerű képzés és tananyag fejlesztésére, amelynek során mód van az előzetesen megszerzett tudás értékelésére és beszámítására. A szakképesítések/szakképzettség egymásra építésével, a képzettség különböző szintjein történő ki- és visszalépések lehetőségének biztosításával megkönnyíti a többszöri szakmaváltást. Biztosítja a különböző oktatási rendszerekben, illetőleg egyéni úton és munkahelyi

tapasztalatok során megszerzett ismeretek beszámíthatóságát. Gyakorlatközpontú oktatási módszerek elterjesztése Az intézkedés támogatja a gyakorlatközpontú oktatási módszerek elterjesztését, a gyakorlati tevékenységet és a tanulást kombináló, a munkaerő-piaci beilleszkedést közvetlenül támogató oktatási programok kialakítását és bevezetését az iskolarendszerű szakképzésbe. A szakiskolai rendszer átfogó fejlesztése a célcsoport szakmaválasztékának és munkaerőpiaci esélyeinek növelése céljából Az alintézkedés célja a szakiskolákban a hátrányos helyzetű, a tanulási nehézségekkel küzdő, valamint a különleges képzési igényű tanulók tudásszintjének emelése, a piacképes szakmákra való felkészítése és ezzel esélyegyenlőségük előmozdítása, ezzel párhuzamosan a szakiskolák menedzsmentjének felkészítése a cél eléréséhez szükséges változások kezelésére és a fejlesztési feladatok

folyamatos végzésére. A hátrányos helyzetű és roma fiatalok reintegrációja a szakképzésbe Az alintézkedés célja, hogy hatékonyan elősegítse a szakiskolákban tanulók bennmaradását és a hátrányos helyzetű, tanköteles kort betöltött, de alapiskolai végzettséggel nem rendelkező fiatalok visszakerülését a szakképzésbe. Ezáltal is elősegítve, hogy piacképes szakmához jussanak és jelentősen javuljanak foglalkoztatási esélyeik. Pályaorientációs, pályaválasztási és követő rendszerek fejlesztése Az intézkedés feladatának tekinti a pályaorientációs, pályaválasztási és követő rendszerek fejlesztését, a pályaválasztás, a pályaválasztási tevékenység erősítését az iskolai rendszerű oktatásban, illetőleg az iskolán kívüli intézményrendszerekben, valamint a karrier-tanácsadási intézményhálózat kialakítását és fejlesztését. 47 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október

Önállóan fejlődni képes, a gazdasági környezethez alkalmazkodó és integrált szakképző intézmények fejlesztése Támogatja az intézkedés az önállóan fejlődni képes, a gazdasági környezethez alkalmazkodó és integrált szakképzést végző intézmények fejlesztését, az első szakképesítés megszerzését és a ráépülő felnőttképzést, továbbképzést biztosító intézményi kör kialakítását. Intézményi profilváltás elősegítését, többcélú és funkciójú oktatási és képzési centrumok kialakítását. A munkaerő-piaci változásokat önállóan követő, azokhoz alkalmazkodni képes intézmények kialakítását. 3.3 Az információs és kommunikációs technológiák széleskörű alkalmazása az oktatás teljes vertikumában Az informatika tartalmi fejlesztése Az intézkedés az információs és kommunikációs technológiák széleskörű elterjesztését kiegészítő vertikális tartalomfejlesztést, illetve módszertani

fejlesztést célozza az oktatás minden szintjén (alap-, közép- és felsőfokú oktatás, iskolarendszerű szakképzés) és formájában (távoktatás, nem formális oktatás). Ez magában foglalja a pedagógusok informatikai ismereteinek növelését (alapképzésben és továbbképzésben egyaránt), az oktatási tananyagok fejlesztését és az informatikai eszközök alkalmazására épülő pedagógiai eljárások (új tanulási környezet, kiscsoportos munka stb.) fejlesztését is A korábbi kezdeményezések (Sulinet) által kialakított bázisán folytatódik a minőségi és mennyiségi fejlesztés. Az informatika tartalmi fejlesztése során a célcsoportok szerint differenciált tartalomszolgáltató portál kialakítása és üzemeltetése, a minőségi, speciálisan az iskolákra irányuló tartalomszolgáltatás bővítése valósul meg. Ez kiterjed az interaktív és a multimédiás tartalmak növelésére, valamint e-learning oktatási anyagok fejlesztésére és

terjesztésére. Fontos komponens az Európai Unió normáinak megfelelő ECDL-típusú oktatás megszervezése. Távoktatás fejlesztése az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésben Rendkívül fontos feladat a távoktatás fejlesztése, amely az intézkedés által az iskolarendszerű képzésben valósul meg, és amelyet az iskolarendszeren kívüli, felnőttképzésben tervezett programok egészítenek ki. A távoktatás fejlesztése során célzott módszertani kutatásokat folytatnának a megbízott intézmények. Emellett szintén cél egyfajta magyar oktatási e-learning szabvány kialakítása, minősített elektronikus tananyagok bevezetése és folyamatos monitorozása, valamint az e-learning tananyag Interneten keresztül történő szolgáltatása, és portál üzemeltetése. Az oktatási statisztikai rendszer EU-konformmá tétele További komponens az oktatás-statisztikai rendszer adatszolgáltatási, adatgyűjtési rendszerének EU-konformmá

tétele, a területi statisztikákkal való harmonizálása. A felsőoktatási intézmények irányítási és gazdasági rendszerének korszerűsítése Az intézkedés a felsőoktatási intézmények gazdálkodási körülményeinek átvilágításán alapuló olyan átszervezések és fejlesztések folytatását foglalja magába, melynek eredményeként az intézmények önálló gazdálkodási lehetőségei bővülnek, önálló bevételszerző tevékenységük erősödik. Az intézkedés keretében olyan menedzsment rendszer épül ki, melyből az ágazati tervezés tendenciái meghatározhatók. 48 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október Az intézkedés céljai különféle egymásra épülő, egymást kiegészítő tevékenységek útján valósulnak meg: információs tartalomfejlesztés, software-fejlesztés, tananyagfejlesztés, pedagógusképzés, -továbbképzés, módszertani kutatások folytatása, ezeket támogató eszközök

beszerzése. Az intézkedés célcsoportját a következők alkotják: oktatási intézmények, pedagógusok, diákok, hallgatók. Az intézkedés megvalósulása az iskolarendszer egészében segíti a megfelelő informatikai és egyéb kulcskészségek és képességek (pl. kommunikáció, problémamegoldás stb) elsajátítását. Hatására az oktatók modern módszerekkel megújult tartalmakat közvetítenek a tanulók felé, akik az új tanulási környezetben aktívabb formálóivá válnak a tanulás folyamatának. 4. PRIORITÁS: AZ ALKALMAZKODÓKÉPESSÉG ÉS A VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE A tudásalapú társadalom, a gyorsan változó gazdasági körülmények új típusú követelményeket támasztanak a munkaerővel szemben. A szakmailag jól képzett, és alkalmazkodó képes munkaerő biztosítása a versenyképesség fontos feltétele. A fejlesztési terület a szakmailag jól képzett, gyakorlott és alkalmazkodni képes munkaerő biztosítását és a

vállalkozói készségek fejlesztését szolgálja a munkaerőpiac igényeihez igazodó felnőttképzési programok révén. A humánerőforrás-fejlesztés eszközeinek hozzá kell járulniuk a vállalkozások versenyképességének javításához, munkahelyteremtéshez, beruházásokhoz kapcsolódó képzési programok támogatásán keresztül. Mindez a gazdaság folyamatosan változó igényeihez igazodó, megfelelő színvonalú és tartalmú képzés-kínálattal és infrastruktúrával rendelkező képzési rendszert feltételez. A mobilitás megkönnyítése és az egész életen át tartó tanulás ösztönzése érdekében javítani kell a végzettség, a szerzett tudás és készségek elismerésének jelenlegi gyakorlatán. Meg kell teremteni a mindenki számára hozzáférhető, korszerű informatikai eszközökkel támogatott oktatás és képzés feltételeit. A fejlesztéseknek az új technológiákhoz és piaci körülményekhez való jobb alkalmazkodást kell

elősegítenie a munkavállalók és a vállalkozók készségeinek és ismereteinek és az egész életen át tartó tanulás lehetőségét biztosító képzési rendszer fejlesztésével. 4.1 intézkedés: Munkahelyteremtéshez és a vállalkozói készségek fejlesztéséhez kapcsolódó képzések Az intézkedés célja egyrészt a m unkahelyteremtéshez kapcsolódó elméleti és gyakorlati képzési programok támogatása, és ezen keresztül egy adott térség gazdaságfejlesztésének elősegítése, a helyi munkaerő-kínálat és -kereslet összehangolása, másrészt a v állalkozások indítását és működtetését segítő képzési programok biztosítása. Munkahelyteremtéshez kapcsolódó képzési programok A helyi beruházásokhoz kapcsolódó, megfelelő szakképzettséggel rendelkező munkaerő biztosítása érdekében az intézkedés támogatja a helyi munkaerőigények, az adott területen (vonzáskörzetben) rendelkezésre álló munkaerő képzettségének

felmérésével, a képzési szükségletek meghatározásával, és a munkaadó igényeinek megfelelő képzési programok kidolgozásával és megvalósításával kapcsolatos tevékenységeket. A munkahelyteremtéshez 49 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október kapcsolódó képzéseknek elsősorban a munkanélküliek foglalkoztathatóságának javítására, képzésére, egy adott munkakörre való betanítására kell irányulnia, konkrét munkahelyteremtő beruházásokhoz kapcsolódva. Vállalkozói kultúra és ismeretek fejlesztése A kis- és középvállalkozások növekedési esélyeit nagyban befolyásolja a vezetők felkészültsége, a vállalkozások stratégiai gondolkodása, innovációra való nyitottsága, a fejlődési lehetőségek felismerésének készsége. A magyar kis- és középvállalkozások vezetőinek és alkalmazottainak jelentős része nem rendelkezik a vállalkozás működtetésének sikerességéhez

szükséges ismeretekkel és készségekkel. Ezért az intézkedés támogatja a korszerű vállalkozói ismeretek, az üzletmenet hatékony megszervezéséhez szükséges tudás megszerzését biztosító képzési programokat, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások alkalmazottaira. Az intézkedés támogatást nyújt olyan képzési programokhoz, módszertani és oktatási anyagok készítéséhez, a legjobb alkalmazott eljárások összegyűjtéséhez és terjesztéséhez, amelyek azt szolgálják, hogy a mikro- és kisvállalkozások vezetői és alkalmazottai megszerezzék a vállalkozások fejlődéséhez szükséges tudást és készségeket. A csatlakozást követő időszakban különösen fontos a vállalkozások alkalmazkodásának segítése a megváltozott feltételekhez, az Európai Unióra vonatkozó ismeretek megszerzésének támogatásával. Az elektronikus gazdaságban való eredményes részvétel segítése A kis- és középvállalkozásoknak

jelentős kihívást jelent az információs társadalom elvárásainak való megfelelés. Ezért az intézkedés célja, hogy támogatást nyújtson olyan képzési programokhoz, amelyek a kis- és középvállalkozások vezetőinek és alkalmazottainak az elektronikus gazdaságban való eredményes részvételéhez szükséges ismereteinek, készségeinek, illetve az informatikai eszközök alkalmazásához szükéges készségeinek fejlesztését szolgálják. Az intézkedés támogatja továbbá az informatikai képzési programokhoz szükséges informatikai eszközök beszerzését. 4.2 intézkedés: A felnőttképzés rendszerének fejlesztése Az intézkedés célja a felnőttképzés rendszerének fejlesztése annak érdekében, hogy a munkavállalók megszerezhessék, és folyamatosan megújíthassák a munkaerő-piaci részvételhez szükséges készségeiket és ismereteiket, a munkaerőpiac igényeihez igazodó képzési, továbbképzési, átképzési programok

keretében. Az intézkedés célcsoportjába az állami (regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok), non-profit és magán képző szervezetek, valamint az új képzési programokban részvevők egyaránt beletartoznak. Korszerű felnőttképzési módszerek kidolgozása és alkalmazása A képzési programok hatékonyságához és eredményességéhez szükséges, hogy a képzés tartalma és módszerei igazodjanak a képzésben részvevő speciális célcsoportok készségeihez, tudásszintjéhez, adottságaihoz. A képzési programok ilyen irányú fejlesztését az intézkedés a megelőző tudás pontos meghatározását, a szakmai- és vizsgakövetelmény-meghatározás rendszerének fejlesztését, illetve a m oduláris képzés-szerkezet kialakítását, fejlesztését és elterjesztését szolgáló tevékenységek támogatásán keresztül segíti elő. A Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központok hálózatának fejlesztése A képzési kínálat

bővítése és a területileg egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében intézkedés hozzájárul a regionális munkaerő-fejlesztő és képző központok szervezetének 50 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október fejlesztéséhez, a képzési kapacitás növelésének, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzések kidolgozásának és a képzési programokhoz szükséges korszerű eszközök beszerzésének támogatásával. A távoktatás módszertanának fejlesztése és tárgyi feltételeinek biztosítása A korszerű képzési programok/módszerek alkalmazását és elterjesztését az intézkedés a képzések módszertana kidolgozásának, a képzésekben részt vevő szakemberek módszertani továbbképzésének támogatásával segíti elő. Különösen fontos ez a távoktatási programok kidolgozása és meghonosítása érdekében, hiszen ezen távoktatás kiterjedtebb alkalmazásának akadálya részben a távoktatásban

jártas szakemberek (tanárok, tutorok) hiánya. A távoktatási programok megvalósításához, emellett, az intézkedés támogatja a szükséges informatikai háttér kialakítását is, a k épzéshez nélkülözhetetlen, korszerű informatikai eszközök beszerzésének támogatásával. A felnőttképzés minőségbiztosítása A megfelelő színvonalú és tartalmú képzési programok biztosításához szükséges a képző szervezetek minőségbiztosítási rendszerének kialakítása. A képző szervezetek egy része különösen a nagyobb intézmények - már alkalmaz valamilyen minőségbiztosítási rendszert, ennek elterjesztését azonban a k isebb szervezetek esetében is ösztönözni kell. Ennek érdekében az intézkedés támogatást biztosít képző szervezetek (állami és magán) minőségfejlesztési tevékenységéhez, a szervezetek alkalmazottainak minőségbiztosítással kapcsolatos képzéséhez. 5. PRIORITÁS: A HUMÁNERŐFORRÁS-FEJLESZTÉSHEZ

KAPCSOLÓDÓ INFRASTRUKTÚRA- FEJLESZTÉS A prioritás az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával az oktatási és képzési, valamint a társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztését támogatja, az Európai Szociális Alap által támogatott humánerőforrás-fejlesztési beavatkozások eredményességének és hatékonyságának biztosítása érdekében. Az Operatív Program infrastrukturális fejlesztései azon intézmények fejlesztését szolgálják, amelyek nélkülözhetetlenek a megfelelő képzettséggel és készségekkel rendelkező munkaerő biztosításához és a társadalmi beilleszkedés elősegítéséhez. Ezek elsősorban az oktató és képző intézmények, a speciális szükségletű, fogyatékkal élő gyermekeket befogadó, valamint a munkaerő-piaci rehabilitációhoz is kapcsolódó és szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmények. A hatékony oktatási technikák és módszerek

alkalmazásának, a megfelelő szintű készség- és képesség-fejlesztés feltételeinek biztosításának számottevő intézményi infrastrukturális beruházási vonzata van. Külön figyelmet kell fordítani a kistelepülések és a ritkán lakott és hátrányos helyzetű térségek viszonyainak a javítására. A tervezett intézkedések a közoktatási és a felsőoktatási intézmények épületállományának és a kapcsolódó szolgáltatások (kollégiumok, könyvtárak, kutatóhelyek) háttér-infrastruktúrájának a korszerűsítését, illetve bővítését támogatják. Jelentős hangsúlyt kapnak a legmodernebb információs és kommunikációs technológiáknak megfelelő hardware-fejlesztések és hálózatbővítések, valamint integrált beléptetési rendszerek, továbbá a távoktatási hálózatok kiépítéséhez 51 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október kapcsolódó fejlesztések is. A fejlesztések eredményeképpen

nagyságrendileg bővül a pedagógusok, diákok és hallgatók otthoni számítógép-állománya. A szociális és gyermekvédelmi intézményrendszer korszerűsítésével a fejlesztések a területi különbségek csökkentését, a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést és az ellátások minőségének javítását szolgálják, elősegítve a hátrányos helyzetű csoportok – hajléktalanok, szenvedélybetegek, speciális problémákkal küzdő gyermekek és fiatalok, fogyatékkal élők – munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedését. 5.1 intézkedés: Az informatikai infrastruktúra átfogó fejlesztése az oktatás teljes vertikumában Az intézkedés célja egy széles körű informatikai infrastruktúra-fejlesztési program megvalósítása. Az intézkedés a tanulási környezet és ez által az oktatás minőségének javítását célozza a közoktatási intézmények, valamint a tanulók otthoni informatikai felszereltségének javításával. Az

intézményi és otthoni számítógép-használat kiterjesztése, az oktatási intézmények internet-használatának technikai feltételeinek biztosítása, a pedagógusok otthoni számítógép-használatának támogatása rendkívül fontos az új technológiák elterjesztéséhez, az oktatási módszerek és tartalmak fejlesztéséhez, megújulásához. Az egységes programként tervezett intézkedés legfontosabb elemei a következő lennének: a NIIF gerinchálózatának fejlesztése, a kiépített SuliNet végpontok számának növelése, az oktatási laborok számának növelése, a pedagógusok otthoni számítógép-használatához kapcsolódóan behívó-kapacitás létesítése, a diákok és hallgatók otthoni számítógép-használatának segítése, valamint a számítógéphez jutás támogatása. A tevékenységek során az informatikai fizikai infrastruktúra fejlesztése valósul meg a hardver-eszközállomány cseréjével/növelésével (számítógép

beszerzés, internet-használat technikai feltételeinek biztosítása), valamint a nagy átviteli sebességű számítógépes hálózatok, tárhelyek, szerverek kiépítésével, bővítésével. Az intézkedés az oktatási intézmények átfogó és differenciált infrastrukturális fejlesztését valósítja meg. 5.2 intézkedés: Az oktatási infrastruktúra fejlesztése A) Közoktatási rekonstrukciós és fejlesztési program Az intézkedés alapvető célja az oktatási infrastruktúra rossz műszaki, egészségügyi és higiénés állapotának megszüntetése, valamint egyes mikrotérségekben és speciális oktatási területeken a hiányzó feltételek pótlása. Leromlott műszaki állapotú közoktatási épületek rekonstrukciója, valamint új épületek kialakítása Az intézkedés a gyógypedagógiai és integrált nevelésben-oktatásban részesülő gyermekek, tanulók megfelelő elhelyezési feltételeinek megteremtését támogatja. Magába foglalja óvodák,

általános-, közép- és szakiskolák leromlott műszaki állapotú, életveszélyes, egészségre ártalmas épületeinek, tanműhelyeinek rekonstrukcióját (felújítás, bővítés, korszerűsítés), illetve új, korszerű tantermek, csoportszobák, tanműhelyek 52 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október kialakítását – ami egyben a f eladatellátás racionalizálását is segíti településen belül és települések között. Szükség van a fogyatékos gyermekek oktatását szolgáló intézmények rossz műszaki állapotú épületeiben a működési feltételek javítására, valamint az integrált nevelést felvállaló intézményekben az integráció feltételeinek kialakítására; a már integrált nevelést folytató intézményekben pedig a működési feltételek további javítására. Ennek eredményeképpen megteremtődnek a különleges ellátást igénylő (értelmi fogyatékos, látás- és halláskárosult,

mozgássérült, halmozottan fogyatékos) gyermekek és tanulók gondozásához szükséges feltételek (pl. akadálymentesítés, a mindennapi élethez és az oktatáshoz nélkülözhetetlen speciális műszaki megoldások, az egészségügyi követelményeknek megfelelő elhelyezési-működési feltételek). Ellátási feszültségek csökkentése Az intézkedés a közoktatási intézmények zsúfoltságának csökkentését az iskolai tantermek és óvodai csoportszobák számának növelésével (bővítés, át- vagy hozzáépítés útján) szolgája azokban a térségekben (pl. nagyvárosi agglomerációk, bizonyos mikrorégiók), ahol a gyermeklétszám emelkedik a természetes szaporodás, a beköltözés vagy az iskolatípus iránt más okból megnövekedett igény (pl. ún „divatszakmákat” oktató intézmények, közgazdaságtanból, informatikából, média-kommunikációból kiemelt képzési formákat folytató, illetve regionális tehetséggondozó iskolák

esetében) következtében, és a feladatellátásra kötelezett helyi önkormányzatok saját erőből nem képesek a szolgáltatás feltételeit biztosítani. Kollégiumi férőhelyek korszerűsítése Szintén cél a zsúfolt, elhanyagolt, rossz műszaki és elhelyezési feltételek között működő, legtöbbször regionális funkciót ellátó általános-, közép- és szakiskolai kollégiumok férőhelyeinek korszerűsítése a meglévő épületek rekonstrukciójával és átalakításával (pl. kisebb létszámú és esztétikusabb lakószobák kialakítása, megfelelő számú és egészségügyi színvonalú vizesblokk létrehozása, a tanulási és szabadidős célú közös helyiségek számának növelése, az ellátást biztosító helyiségek színvonalának emelése). Ily módon azok a jövőben biztosítani tudják a kulturált pihenés és a tanulás feltételeit, ami a kollégiumok kihasználtságának javulását eredményezi. Fontos adalék még, hogy a

hátrányos helyzetű tanulók iskolai lemorzsolódásának megelőzésében kiemelten jelentős szerepe van a megfelelő szintű kollégiumi ellátásnak. Erdei iskolák támogatása Az intézkedés az általános iskolák erdei iskolai programjának üzemeltetéséhez kellő számú és megfelelő infrastrukturális háttérrel rendelkező helyszín kialakítását is támogatja; a már meglévő lehetséges helyszínek működési feltételeinek (megközelíthetőség, ellátás, lakó-, oktatási és szabadidős célú helyiségek, higiénés körülmények) javításával, és a program működtetéséhez szükséges, az ellátást és a speciális jellegű oktatást biztosító személyi feltételek megteremtésének támogatásával együtt. Ezen program keretei között a fiatalok ismereteinek elmélyítése elsősorban kooperatív tanulási technikára épülő módszerek segítségével történik, kihasználva az együttes tevékenységben rejlő közösségfejlesztés

lehetőségeit. A gyermekek megismerkednek a természeti, épített és kulturális környezettípusok, élőhelyek értékeivel és kapcsolatrendszerének komplexitásával, az ökológiai összefüggésekkel, törvényszerűségekkel, természet- és környezetvédelmi feladatokkal. Az erdei iskola így a környezettudatos gondolkodásra, az egészséges életmódra nevelés és a szocializáció színtere 53 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október is. Ezért fontos, hogy minél több általános iskolás korú tanuló vegyen részt ebben a programban az ország minden részében. B) A felsőoktatási infrastruktúra fejlesztése a felsőoktatási fejlesztési program továbbfejlesztésével Az intézkedés alapvető célja az Intézményi Fejlesztési Tervek megvalósítását szolgáló Intézményi Beruházási Tervek teljesülése, az oktatás és kutatás hatékonyságának növelése. Oktatási, kutatóhelyi, könyvtári, kollégiumi,

sportcélú és hallgatói infrastruktúra fejlesztése a felsőoktatásban A felsőoktatásban résztvevők számának növekedését nem követte az intézményrendszer infrastruktúrájának hasonló ütemű fejlesztése. Ennek érdekében szükséges a műszaki előkészítés megvalósítása, az épületrekonstrukció, épület bővítés vagy épület létrehozás. Informatikai infrastruktúra fejlesztése a felsőoktatásban A megnövekedett hallgatói létszám szükségessé teszi az intézményeken belüli informatikai fejlesztést. Ennek érdekében szükséges a belső hálózati fejlesztés, hardware fejlesztés, illetve software beszerzés. Ezen tevékenységek hatásaként várható a felsőoktatási intézmények infrastrukturális ellátottságában jelentkező különbségek csökkenése. 5.3 intézkedés: A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése A hátrányos helyzetű, elöregedő, vándorlási deficittel küszködő,

városhiányos, telepszerű lakókörnyezetű, tanyás térségek hátrányai megmutatkoznak a helyi foglalkoztatási lehetőségekben és a szociális feszültségek, szükségletek enyhítésére létrejövő szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások alulfejlettségében, kiépítetlenségében. A szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások fejlesztésének célja az egyes hátrányos helyzetű csoportok társadalmi integrációjának megkönnyítése. Az ellátórendszerben elsősorban azokat az ellátásokat célszerű fejleszteni, amelyek a munkaerőpiacon különféle okból hátrányos helyzetű csoportok (fogyatékkal élő, szenvedélybetegek, hajléktalan emberek, veszélyeztetett, valamint szociálisan hátrányos helyzetű, továbbá speciális szükségletű gyermekek) rehabilitációját, sikeres társadalmi integrációját szolgálják. A környezeti és kommunikációs akadálymentesítés elsősorban a fogyatékos emberek társadalmi integrációját segíti

elő, azonban lényegesnek tartjuk az ak adálymentesítés azon aspektusát, amely a kisgyermekes anyák, valamint az idős személyek számára teremt kedvezőbb feltételeket. A támogatások egy jelentős részének továbbra is a tárgyi és környezeti feltételek fejlesztésére kell irányulnia. A rurális térségek foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésére nyújt lehetőséget a kitörési pontot képviselő szociális földprogram, amelyben a hátrányos helyzetű népességen belül a romák is nagy számban részt vehetnek. 54 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program TERVEZET 2002. október Az intézkedés támogatást nyújt: - a hajléktalanok, szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek, fogyatékosok és idősek ellátását biztosító szociális szolgáltatások kialakításához, illetve korszerűsítéséhez mind a nappali, mind az átmeneti és tartós elhelyezést nyújtó ellátások esetében; - a fogyatékkal élő embereket támogató

szolgáltatások fejlesztéséhez, amelyek a sajátos eszközrendszerrel segítik a foglalkoztatásban és a társadalmi életben való részvételt; - a közösségi pszichiátriai ellátás fejlesztéséhez, a pszichiátriai betegek rehabilitációjának, egészségügyi- és szociális ellátásának, foglalkozási rehabilitációjának javítása érdekében; - a hajléktalanok, szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek, fogyatékosok, idősek átmeneti ellátását biztosító szolgáltatások fejlesztéséhez; - a jelzőrendszeres házi gondozás fejlesztéséhez, a hozzátartozó otthoni ápolását végző családtag munkavállalásának elősegítése érdekében; - a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások fejlesztéséhez (házi gyermekfelügyelet, családi napközi, alternatív napközbeni ellátások); - a gyermekek átmeneti gondozását biztosító ellátások és a gyermekotthonok fejlesztéséhez, - a szociális igazgatás informatikai

korszerűsítésére, - a szociális földprogram folytatására. 55 H UMÁNERŐFORRÁS - FEJLESZTÉSI O PERATÍV P ROGRAM PRIORITÁSOK ÉS INTÉZKEDÉSEK Aktív munkaerő-piaci politikák támogatása Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő belépés segítésével Oktatás, képzés támogatása az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként Alkalmazkodóképesség és vállalkozói készségek fejlesztése A munkanélküliség megelőzése és kezelése A hátrányos helyzetű és roma gyermekek esélyegyenlőségének biztosítása Készségek és képességek fejlesztése köztük az idegennyelvtudás fejlesztése az oktatás minden szintjén Munkahelyteremtéshez és a vállalkozói készségek fejlesztéséhez kapcsolódó képzések támogatása Az informatikai infrastruktúra átfogó fejlesztése az oktatás teljes vertikumában A foglalkoztatási szolgálat fejlesztése A társadalmi beilleszkedés segítése,

a kirekesztés elleni küzdelem szakmai feltételeinek megerősítése A munka világába történő átmenet segítése a képzés tartalmának fejlesztésével A felnőttképzés rendszerének fejlesztése Az oktatási infrastruktúra fejlesztése A nők munkaerőpiacra való visszatérésének segítése Hátrányos helyzetű lakosságcsoportok foglalkoztathatóságának javítása Az információs és kommunikációs technológiák széleskörű alkalmazása az oktatás teljes vertikumában A humánerőforrás-fejlesztéshez kapcsolódó infrastruktúrafejlesztés A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Oktatási Minisztérium Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium 56 6. TECHNIKAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS A Strukturális Alapok támogatásával megvalósuló programokhoz kapcsolódó ún. technikai segítségnyújtás az intézkedésekkel kapcsolatos

előkészítő, monitoring és értékelési tevékenységeket támogatja 3. Tekintettel arra, hogy az Operatív Program az ESZA és az ERFA támogatásával megvalósított intézkedéseket is tartalmaz, az eg yes alapokból támogatott intézkedések végrehajtásának támogatását két külön intézkedés biztosítja. 1. Az ESZA finanszírozású intézkedések végrehajtásának támogatása Az intézkedés az Operatív Program végrehajtását, ezen belül az ESZA által támogatott intézkedések végrehajtással kapcsolatos adminisztrációs költségeit, a p rogramok előkészítését, végrehajtását, monitoringját és értékelését, a tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos kötelezettségek teljesítését, tanulmányok készítését, stb. támogatja 4 A pályázati rendszeren keresztül támogatott projektek esetében – különösen akkor, ha a projektmegvalósítók non-profit és civil szervezetek – a megfelelő szakmai tartalmú és eredményes

projektek kidolgozásához a pályázók felkészítésére különös figyelmet kell fordítani. Ezért az intézkedés támogatást biztosít a pályázati kiírások elkészítéséhez, illetve a potenciális pályázók körének felkészítéséhez, a p rojektek kidolgozásának szakmai támogatásához. Az OP végrehajtásának támogatása keretében az intézkedés támogatást biztosít a horizontális szempontok – különösen a romák és a nők esélyegyenlőségének – érvényesítéséhez, a végrehajtásban érintett szervezetek és testületek tagjainak tájékoztatásán és képzésén keresztül. Az OP intézkedéseknek a romák esélyegyenlősége szempontjából történő monitoringját nehezíti, hogy az etnikai alapú adatgyűjtés jogi-alkotmányossági szempontból nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben lehetséges. Az intézkedés célja, hogy támogassa olyan indikátorok kidolgozását, amelyek az adott keretek között lehetővé teszik a

programoknak a roma népesség esélyegyelősége szempontjából való vizsgálatát, szakértői segítséget biztosítson az OP végrehajtásával kapcsolatos jelentések elkészítéséhez, az ehhez szükséges adatgyűjtéshez és -elemzéshez. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőségének elvét az NFT minden egyes operatív programjának végrehajtása során érvényesíteni kell. Az intézkedés célja, hogy minden útmutatók és indikátorok kidolgozásával, tanulmányok, felmérések készítésével segítse az operatív programok végrehajtásában közreműködő szervezetek és testületek tagjait az esélyegyenlőség szempontjának érvényre juttatásában és monitoringjában. 2. Az ERFA finanszírozású intézkedések végrehajtásának támogatása Az intézkedés az Operatív Programnak az Európai Regionális Fejlesztési Alap által támogatott intézkedések végrehajtásával kapcsolatos adminisztrációnak, a p rogramok előkészítésének,

végrehajtásának, monitoringjának és értékelésének, a tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének költségeihez járul hozzá. 3 4 1260/1999/EK rendelet 23.cikk 1784/1999/EK rendelet 6. cikk 57 58