Szociológia | Tanulmányok, esszék » Márton Erika - Migráció az Európai Unióban

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Gazdaságelméleti Tanszék Összehasonlító gazdaságtan Házi dolgozat Migráció az Európai Unióban Készítette: Készült: 2003. december 27 Márton Erika Levelező tagozat II. évfolyam „C” csoport 2003/2004. tanév I félév TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezetés 3 II. Migrációs mozgások a világban 4 1. Tendenciák a 19 század közepéig4 2. Migrációs mozgások ma 6 III. Személyek szabad mozgása a csatlakozó államokban 9 1. A tagjelölt országok jelenlegi helyzete 10 1.1 Kormányközi egyezmények 11 2.„Személyek szabad áramlása” fejezet 13 2.1 A szakképesítések kölcsönös elismerése 13 2.2 Munkaerő mozgásának szabadsága 15 3. Migrációs potenciál felmérése 17 IV. Befejezés 22 Irodalomjegyzék . 23 2 I. Bevezetés Dolgozatom címe „Migráció az Európai Unióban”. A migráció latin szó, magyar megfelelője a vándorlás fogalma.

A migráció nem más, mint a népesség térbeli mozgása, egyik közigazgatási egységből (város, község, állam) a m ásik közigazgatási egységbe történő vándorlása. Elemzésemben a vándorlók köréből az országok között áramló munkaerőt emelem ki. A nemzetközi munkaerő-vándorlás az a migrációs terület, amely a menekültügy mellett a legtöbb súrlódást okozza az érintett nemzetek között. Valóban, az elmúlt néhány évben az Európai Unió soron következő bővítése kapcsán, a munkaerő- áramlás különösen aktuális és élénken vitatott téma volt. Elsőként a világ vándorlási trendjeit követem nyomon egészen a rabszolga-kereskedelem korától napjainkig. Az utolsó részben a napi aktualitásokkal rendelkező uniós csatlakozás migrációs vonatkozásait veszem sorra. Az uniós állampolgárok száma a személyek szabad mozgása az 1957-es Római Szerződés óta deklarált jog. Bár ennek tényleges megvalósulásáról a

Maastrichti Szerződés után lehetett beszélni. Az új bővítés által gerjesztett félelem ezen a területen is előtérbe hozta a közös, uniós színtű politika gondolatát. Ma már az is világos, hogy az aggodalmak hatására, a k elet-közép-európai országok csatlakozása után, a munkaerő-vándorlás területén derogációt fognak alkalmazni. A korábbi bővítések tapasztalati, és számos migrációs potenciálra vonatkozó vizsgálat eredménye arra utal, hogy ezek az intézkedések megalapozatlanok. 3 II. Migrációs mozgások a világban A vándormozgalmak története két, egymástól jól elkülöníthető részre bontható. Az első rész a 1 9. század közepéig tartó folyamatokat foglalja magába Ezeket a m ozgásokat számos kutató nem tekinti a nemzetközi vándorlás részének. A második rész, az úgynevezett modern kori migráció, a 19. század közepétől, azaz a tőkés fejlődés világméretű kibontakozásától tart egészen

napjainkig. Természetesen e két nagy korszak tovább tagolható, ezeket fogom az elkövetkezendőkben részletezni. 1. Tendenciák a 19 század közepéig Az 1600-tól 1790-ig terjedő időszak a „kényszer és a szerződések” kora a migráció területén. Amerika felfedezése erős áramlatokat generált Európából és Afrikából, melyek egy része önkéntes volt, de nagyobb részük kényszer hatása alatt történt. A kivándorlás hatalmas utazási költségekkel járt, emellett magas volt a kockázat és a bizonytalanság. Ehhez képest a gazdasági megtérülés alacsony volt, így csak a leggazdagabbak és a legmerészebbek engedhették meg maguknak ezeket a költségeket. Alapvetően azonban az emberek szerződések vagy kényszer következtében kerültek az új világba. A migránsok többnyire rabszolgák voltak Afrikából és fegyencek Nagy-Britanniából. A rabszolga-kereskedelem folyamatosan nőtt a 18. század során is, elsősorban ÉszakAmerika gyapot-

és dohánytermelő államaiba, valamint a Karib térség cukornádültetvényeire A kényszer migráció az Egyesült Államok területére a rabszolga- 4 kereskedelem 1807-es eltörlésével, majd a r abszolgák északi felszabadításával ért véget. Ez a Brit kolóniák területén 1834-ben következett be. Az európaiak közel kétharmada szerződéses szolgaként került át Nyugat-Európából. Migrációjukat - a magas költségek miatt – mások finanszírozták, az Új Világban pedig kereskedőkhöz vagy farmerekhez kerültek szolgálatra. Számuk a jelentős rabszolgatartás következtében, a 18. s zázad végére nagymértékben lecsökkent, majd a rabszolgaság eltörlésével szerepük újra felértékelődött. Bizonyos országok számára egészen az 1. világháború ki töréséig meghatározó volt a munkához jutás ezen formája, azonban összességében ezek a mozgások elhanyagolhatók voltak a migránsok későbbi szabad mozgásához képest. Az

1790 és 1850 közötti időszakra tehető az első szabadtelepesek megjelenése. A magas költségek miatt a folyamat kezdetben lassú volt. Az Egyesült Államok területén már a századfordulón nagyobb volt a beáramló telepesek száma, mint a rabszolgáké, de máshol ez az átalakulás csak később következett be. Amerika egészét tekintve, illetve Ausztráliában is csak az 1830-as évektől lett nagymértékű a szabadtelepesek száma, míg Európában egészen az 1880-as évekig a bevándorlás zömét az afrikai kényszermunkások tették ki. A telepesek javarészt Dél-Nyugat-Európából származtak és általában nagyobb családi csoportokban utaztak. Néhányan a háborúk elöl menekültek vagy a jobb demokratikus jogokat, illetve a vallási szabadságot keresték, de a fő vonzerőt a növekvő jólét, a földtulajdon lehetősége jelentette. Ausztrália, és főleg Dél-Amerika területére nehezebben vándoroltak a telepesek, hiszen az még hosszabb utazást

és nehezebb kinti körülményeket jelentett. Ezeken a területeken így 5 tovább tartott a kényszer- és szerződéses munkaerő alkalmazása. Az országok ingyenes utak biztosításával próbálták ösztönözni a szabad migrációt. 2. Migrációs mozgások ma A következőkben az 1980-as évek végétől jelentkező tendenciákat tekintem át, az adatokat jellemzően két OECD tanulmány felhasználásával elemzem. Az OECD minden évben közzéteszi éves jelentését a migrációs folyamatokról, melyet Trends in International Migration címen publikál a Continuous Reporting System on M igration (SOPEMI) keretében. Az 1980-as évek folyamán, illetve a 90-es évek kezdetén a migrációs mozgások a a legtöbb OECD országban felgyorsultak. A csúcs 1993-ban következett be a legtöbb befogadó országban, ekkortól visszaesés volt megfigyelhető, majd 1997 óta egy ismételt növekedési tendencia mutatható ki. A mozgások növekvő száma mellett észlelhető

jelenség a bevándorlások diverzifikáltsága. A bevándorlók egyre több nemzetiségből kerülnek ki, változó a belépők képzettsége és a belépés módja. A fogadó országokat tekintve az Egyesült Államok továbbra is fontos célország, a bruttó bevándorlók száma itt az egyik legnagyobb az OECD országok között. Azonban ha a lakosság méretéhez viszonyítjuk a betelepülők létszámát, az USA csak a középmezőnyben foglal helyet. Az Európai Unió az elmúlt négy évtizedben nettó befogadó területté vált. Az 1980-as évektől kezdve a bevándorlás hatalmas méreteket öltött, mely a 90-es évek elején érte el a csúcsát. Ez az emelkedés köszönhető volt a vasfüggöny leomlásának, illetve számos 6 háborúnak és etnikai konfliktusnak, melyek megnövelték a menekültek számát elsősorban Németországban, Hollandiában, az északi országokban és az Egyesült Királyságban. Japán esetében a nettó migráció hagyományosan

elhanyagolható mértékű volt, azonban az elmúlt időszakban lazítottak a bevándorlási korlátokon, így megnőtt az érkezők száma, de ennek a népességhez viszonyított aránya továbbra is alacsony. A küldő országok száma és eloszlása is változott a legtöbb OECD országban. Azt lehet mondani, hogy még mindig zömmel azokból az országokból érkeznek a bevándorlók, melyeket földrajzi közelség vagy történelmi kötelék fűz a célországhoz. Látható azonban az is, hogy a korábbi összetétel változóban van. A vasfüggöny leomlásával megindult a migráció Közép- és kelet Európából, valamint az egykori Szovjetunió területéről. Az etnikai konfliktusok és a háborúk következtében, a volt Jugoszlávia felöl számottevő menekültáradat érkezett Európa több országába. A küldő országok diverzifikáltságára utal azonban az is, hogy a kínaiak az öt fő bevándorló nemzet között vannak számos OECD országban, bár még mindig

nem a legnagyobb arányban. A legtöbb országban a bevándorlás fő oka a család-újraegyesítés, különösen igaz ez az Egyesült államokban és Franciaországban, ahol az új érkezők háromnegyede emiatt érkezik az országba. Ezenfelül a munkavállalási céllal érkező bevándorlókat is kísérik családtagjaik. Természetes azonban, hogy a betelepülő családtagok ugyanúgy megkapják a munkavállalási engedélyeket. Az elmúlt évtizedben nőtt viszont a menedéket kérők száma a legtöbb OECD országban, és nemcsak az EU területén. Ennek hatására a legtöbb ország meggyorsította a kérelmek feldolgozását, valamint bizonyos korlátozó intézkedéseket vezetett be, mely során számos országra vonatkozóan vízum-követelményeket vezettek be. 7 A bevándorlók harmadik fő kategóriájába azok tartoznak, akik elsősorban munkavállalási céllal érkeznek az országokba. Bár korlátozott azok száma, akik állandó munkavállalási engedéllyel

letelepedhetnek az OECD országokban, mégis növekvő a kereslet az ideiglenes munkások iránt. Az ideiglenes munkavállalás lehetősége elősegíti a menedzserek és a magasan képzett munkaerő mozgását is. A bevándorlók jellemzőit tekintve a külföldiek többnyire csak alacsonyabb végzettséggel rendelkeznek, ami főleg abból ered, hogy korábban az országok az alacsony képzettségű munkások iránt támasztottak keresletet, akiket az iparban vagy a mezőgazdaságban alkalmaztak. Ma már a legtöbb ország igyekszik szelektálni a bevándorlásokat, a hangsúly a magasan képzett munkaerő bevonzásán van. Tipikusan jó példa erre Németország esete, ahol is a 60-as évektől alkalmazott vendégmunkás rendszer következtében hatalmas volt a képzetlen, főleg török munkás beáramlása. Ma már az ország munkanélküliséggel küzd, és igyekezne szigorítani a bevándorlási politikáját, azonban bizonyos szektorokban még mindig nem megoldott a

munkaerő-ellátás. Ezek pedig a magas képzettséget igénylő hightech, információs területek Fontos hangsúlyozni, hogy az eddigi adatok valójában alábecsülik a tényleges migrációs mozgásokat, hiszen az illegális bevándorlások és a tartózkodások egyik országban sem elhanyagolható mértékűek, bár számúkat pontosan megmondani lehetetlen. Az Egyesült Államokban egyes becslések szerint az illegális bevándorlások elérik a legálisan érkezők számának egyharmadát. Az arány Európában, Ausztráliában ennél is nagyobb Összefoglalóan ki lehet jelenteni, hogy a nemzetközi migráció meghatározó jelenség a mai globalizálódó világban. Számos országban állandó napirenden lévő vita tárgya a 8 beáramló munkaerő szabályozása. Különösen aktuális téma ez az Európai Unióban a bővítéshez közeledve. Már maguk a számadatok is rávilágítanak arra, hogy a munkaerő beáramlásával kapcsolatos félelmek néha alaptalanok.

Több országban a külföldi munkaerő aránya nem olyan magas, hogy az negatívan hatna a munkaerőpiacukra. III. Személyek szabad mozgása a csatlakozó államokban 1993 júniusában a koppenhágai csúcsértekezleten az EU kimondta, hogy megnyitja kapuit azon országok előtt, akik csatlakozni kívánnak, és teljesíteni tudják a megadott politikai és gazdasági feltételeket (demokratikus jogállamiság, emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása, működő piacgazdaság, versenyképesség a belső piacon, a közösségi vívmányok teljes elfogadása). Előfeltétel még, hogy csak az Európai Megállapodással rendelkező országokkal kerülhet sor a bővítésre, de ezek közül is az EU határozza meg, hogy mely országoknak ajánlják fel a csatlakozást. Az EU saját maga részére is fogalmazott meg követelményt: bővítésre csak akkor kerülhet sor, ha az Unió erre fogadóképes lesz. Ezt az Unió az 1997-es Amszterdami Szerződéssel és a 2001-es

Nizzai Szerződéssel intézményi oldalról biztosította, ugyanakkor 1999-et követően pénzügyi oldalról is megtörtént a háttér biztosítása. 1998-ban megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások az első öt közép-kelet-európai országgal és Ciprussal (az ún. l uxemburgi csoporttal), majd 2000-ben a m ásodik öt országgal és Máltával (az ún. helsinki csoporttal) A 2002. december 12-13 között megtartott koppenhágai csúcson lezárultak a csatlakozási tárgyalások a 10 tagjelölt országgal. 9 A csatlakozási tárgyalások során az egyik legérzékenyebb terület, a mezőgazdaság és a költségvetés mellett, a személyek, és különösen a munkaerő szabad áramlása. A következőkben a Magyarországra vonatkozó pontokat fogom áttekinteni, csupán néhány esetben térek ki más csatlakozó államok jellemzőire. 1. A tagjelölt országok jelenlegi helyzete Az uniós csatlakozásig érvényben lévő helyzetet jelenleg az országok közötti

Kétoldalú szerződések, valamint az Európai Megállapodások szabályozzák. Lényege, hogy szabad letelepedést alapvetően csak az önálló vállalkozóknak és a gazdasági társaságoknak, valamint azok kulcsszemélyzetének biztosít. A munkavállalók csak az egyes országokkal megkötött kvóta erejéig léphetnek az adott tagország területére. Az EU munkaerőpiacának 0,2%-át, az összes Unióban tartózkodó külföldi munkaerőnek csupán a 6%-át adja a k özép-kelet-európai tagjelölt országokból érkező munkaerő, ami háromnegyed részben Németország és Ausztria területére vándorol. Ezek a t ények támasztják azt alá, hogy a közösségi munkaerőpiacra gyakorolt hatás gyakorlatilag jelentéktelen. Magyarországra ráadásul több uniós állampolgár érkezik munkavállalási szándékból, mint fordítva. Az adatok azt is mutatják, hogy a térség egészét tekintve nem jelentős a migrációs tendenciál. Ha ehhez hozzávesszük számos

kutatás eredményét, amelyek szintén ezt támasztják alá, valamint azt a tényt hogy a déli kibővítés során alkalmazott átmeneti intézkedéseknek nem volt jelentőségük, akkor megkérdőjeleződik az EU álláspontja az átmeneti időszak alkalmazásával kapcsolatban. Egyértelművé válik, hogy pusztán politikai döntésről van szó, a tagországok állampolgárainak megnyugtatásáról. Ahogy említettem, a tagjelöltek lakosai nagyobbrészt Németország és Ausztria területén, azaz a határmenti régiókban vállalnak unkát. Ez a migráció jellemzően határmenti 10 ingázás, melynek sajátságos jellemzője, hogy nem a jövedelmek reálértékét hasonlítják össze a munkavállalók, hanem a nominális jövedelmeket, mivel keresetüket otthon fogják elkölteni, és nem a befogadó ország területén. Így valószínű, hogy ez hosszabb távon, a reáljövedelmek eltűnése után is, fenn fog maradni. Mielőtt rátérnék a csatlakozás utáni

várható helyzet ismertetésére, röviden összefoglalnám Magyarország kormányközi egyezményeit. Ezek számbavétele egyrészt fontos azért, mert jelenleg is ezek alapján lehetséges a magyarok külföldi munkavállalása, másrészt ezek a kétoldalú egyezmények fogják a csatlakozás után is szabályozni az egyes országokkal való kapcsolatainkat, legalábbis az első időszakban. Változás a feltételek enyhítésében és a kvóták emelésében várható. 1.1 Kormányközi egyezmények Magyarország az 1980-as évek közepétől kezdődően törekedett kétoldalú foglalkoztatási egyezmények létrehozására. Az első ilyen egyezmény Németországgal jött létre 1989-ben Az egyezmények elsődleges célja a magyarok külföldi munkavállalásának elősegítése, de az is fontos szempont, hogy ezáltal a fiatal szakemberek lehetőséget kapnak új, korszerű technikák megismerésére, nyelvtudásuk tökélesítésére. Vendégmunkás, illetve gyakornoki

szerződések kötik Magyarországot számos európai országhoz (Luxemburg, Svájc, Ausztria, Németország, Hollandia, Szlovákia). A szerződéses szakmunkások számára kínálnak lehetőséget, országonként eltérő feltételekkel. Rendszerint a fiatalok számára adott a lehetőség, amennyiben megfelelő szakképesítéssel, szakmai gyakorlattal, illetve nyelvtudással rendelkeznek. Gyakornoki programban csak egyszer lehet részt venni, korábbi munkavállalás kizáró feltétel. A 11 meghatározott létszámkeret, belépési kvóta országonként igen különböző, az időtartam általában 1 - 1,5 év. Szezonális munkavállalási egyezményünk Németországgal, Svájccal és Ausztriával van. A munkavállalás időtartama 3 és 9 hónap között lehet, alapszintű nyelvtudás előírt, de egyéb követelményt nem támasztanak a munkavállalókkal szemben. Konkrét számadatok azonban nehezen adhatók meg, mert bejelentési kötelezettség nincs. Ingázó

munkavállalásra vonatkozó szerződést Ausztriával kötött Magyarország 1998-ban. Ennek értelmében három határmenti megye (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala) lakó vállalhatnak munkát Ausztria határközeli régiójában, Burgenlandban. A munkavállalás meghatározott szakmákban, hat hónap időtartamra történhet a megadott kvóta erejéig. Az államközi szerződések keretében munkát vállalók jellemzői • A munkavállalási keretek nincsenek feltöltve, köszönhetően a rossz informáltságnak, az esetleges szigorú kritériumoknak, de legfőképpen az alacsony magyar migrációs potenciálnak; • A legfontosabb célországok Ausztria és Németország; • A fiatal férfi munkavállalók vesznek részt jellemzően a külföldi munkavállalásban; • Meghatározó a szálloda- és vendéglátó iparban dolgozók száma, valamint az építőipari, gépipari szakmákban is nagy számban találhatók meg magyarok; • A külföldi munkára

jelentkezők zöme jó gazdasági és munkaerőpiaci helyzetű megyékből származik Láthattuk, hogy a magyarok jellemzően nem töltötték be a számukra biztosított munkavállalási kereteket, ami mindenképp magyarázható az alacsony migrációs szándékkal is. Ez előrevetíti azt, hogy a korlátok teljes feloldásával sem fog a magyarok tömeges kivándorlására sor kerülni. Természetesen azzal az U nió tagjai is tisztában 12 vannak, hogy nem Magyarország jelenti számukra a potenciális veszélyforrást, azonban a munkaerő-áramlás korlátozását kollektíven, minden új tagra vonatkozóan kell alkalmazniuk. 2. „Személyek szabad áramlása” fejezet A tárgyalások folyamán elért megállapodások, fő szabályként, mindaddig ideiglenesek, amíg valamennyi kérdésben nincs átfogó megállapodás. Ez elméletben azt is jelenti, hogy valamely fél kérésére a végleges lezárásig, bármely fejezet újratárgyalható. A „Személyek szabad

áramlása” fejezet ideiglenes lezárására Magyarország és az EU között 2002. június 12-én került sor. A fejezet rögzíti: • a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerésére vonatkozó közösségi szabályokat, • a letelepedési jogra és a munkavállalásra vonatkozó szabályozást. • a választójogra és • a szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó közösségi vívmányokat. 2.1 A szakképesítések kölcsönös elismerése Az oklevél, a végzettségi szint elismertetése kétféle célból történhet: továbbtanulási vagy munkavállalási célból. A tanulmányi célú elismeréssel kapcsolatos kérdések a tagállamok hatáskörébe tartoznak, nem létezik rájuk közösségi szabályozás. Az elismerést rendszerint az az oktatási intézmény végzi, amelyben a tanulmányokat kívánják folytatni. 13 Munkavállalási célú elismerés terén először is két esetet kell megkülönböztetni a

foglalkozás szabályozott vagy nem szabályozott volta szerint. Szabályozott az a szakma, melynek megkezdését, gyakorlását egy államilag szabályozott képzés eredményeként megszerzett oklevél, bizonyítvány birtoklásához kötik. Ezek az esetek tartoznak a közösségi jog hatálya alá. Nem szabályozott szakmák esetében az elismerés kérdésében a jogállam illetékes hatósága jár el. Az automatikus elismerés lényege, hogy minden olyan szakmánál, amely szerepel valamely ágazati irányelvben, a fogadó állam nem vizsgálhatja, hogy a képzés megfelel-e a hazai előírásoknak. Ilyenkor a diplomát, illetve a szakképesítést automatikusan azonosnak kell tekinteni a hazai oktatási intézményben szerzett oklevéllel. Ebbe a kategóriába tarozó szakmák: az általános orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az állatorvos, az építész, az ápolónő és a szülésznő. Az elismerést ilyen esetekben nem lehet egyéb (pl nyelvi) követelményekhez kötni.

Az adott munkáltató pedig eldöntheti, hogy kívánja-e, akár nyelvtudás nélkül is, alkalmazni a jelentkezőt. Könnyített elismerésre a többi szabályozott szakma esetében kerül sor. Az illetékes hatóságnál kell kérvényezni a szakmai elismerést, amely ezt négy hónapon belül bírálja el. Elutasítani a kérvényt nem lehet arra való hivatkozással, hogy nem megfelelő képzés során szerezték az adott képesítést, ilyen esetben kiegészítő feltételként szakmai gyakorlat igazolását, alkalmazkodási időszak teljesítését vagy alkalmassági vizsga letételét lehet előírni (két utóbbi között általában a jelölt választhat). Újabban már előírják a befogadó ország nyelvének ésszerű szinten történő ismeretét is. A Bizottság 1999-es értékelő jelentésében azt állapították meg, hogy Magyarország diplomák és a szakképesítések kölcsönös elismerése terén nagymértékben megfelel a közösségi vívmányoknak.

Különbség figyelhető meg például abba, hogy a magyar 14 módszerben nincs meg az a lehetőség, hogy a jelentkező válasszon a betanulási időszak és a pályaalkalmassági vizsga között. 2.2 Munkaerő mozgásának szabadsága Magyarország csatlakozásának pillanatától kész és képes alkalmazni a személyek szabad áramlásához tartozó közösségi vívmányokat, mentességi kérelmet nem terjesztett elő. Az Európai Unió ugyanakkor, tekintettel egyes országok érzékenységére, a tagjelöltek csatlakozása után átmeneti időt kíván alkalmazni. Az Európai Bizottság 2001 áprilisában terjesztette elő javaslatát az átmeneti időszak alkalmazására. A javaslatról ma már, a csatlakozási tárgyalások lezárása után, egyértelműen tudható, hogy be fog következni, bár az igaz, hogy nem minden országban. Ez is azt mutatja, hogy a döntés nem gazdasági jellegű volt, hiszen akkor a legtöbb ország bevezetné a megszorító intézkedéseket,

hanem egyes országok nyomására meghozott politikai határozat. A korlátozásokat alapvetően Ausztria és Németország kívánságára vezetik be, lévén ők ma is a legfőbb befogadói a keletről jövő áramlatoknak. Az EU csatlakozást követően egy 2+3+2 modellre épülő korlátozást kíván bevezetni. Az első két évben a tagországok saját nemzeti szabályozásukat alkalmazhatják. A harmadik év elejével az EB jelentést készít az uniós munkaerőpiacról és a migrációs helyzetről, és ennek alapján javaslatot tehet az átmeneti időszak lerövidítésére, vagy akár azonnal kötelezővé teheti az általános nyitást. A döntésről egyhangú határozatot kell hozni, egyetlen ország vétója esetén is fennmarad az átmeneti periódus. Bármelyik EU-tag meghosszabbíthatja a korlátozást, de erről értesítenie kell a Bizottságot. Öt év elteltével a megszorításokat csak azok a tagállamok tarthatják fenn, amelyek bizonyítják, hogy a

liberalizálás súlyos zavarokat okozna a munkaerőpiacukon. 15 A tagjelölt országok nem üdvözölték a kárukra hozott döntést, uniós politikai egyenjogúságuk szimbólumát látják sértve. Különösen Lengyelországot érintette kellemetlenül a hír, hiszen ott igen magas a munkanélküliségi szint, és magas a migrációra való hajlam. Az is igaz, hogy pontosan emiatt voltak a németországi félelmek, és kérték a korlátozást. Magyarország bizonyos feltételekkel fogadta el a döntést: • Mind az EU, mind Magyarország számára ún. standstill kötelezettséget ír elő, mely szerint a cs atlakozás utáni szabályozás nem lehet korlátozóbb, mint a csatlakozás napján hatályos rendelkezések, sőt az EU-tagállamok vállalják, hogy lényegesen javul majd a magyar munkavállalók bejutása az Unió munkaerőpiacára; • Az EU biztosítja a Magyarországról érkező munkavállalók számára a közösségi preferenciát harmadik

országok munkavállalóival szemben; • Ha valamelyik tagállam korlátozó intézkedéseket hoz Magyarországgal szemben, akkor a viszonosság alapján hazánk is ezzel egyenértékű nemzeti szabályozást alkalmazhat; • A tagállamok kötelesek tájékoztatni Magyarországot arról, hogy milyen rendszert kívánnak alkalmazni belépésünk után. A jelenlegi tagországok közül Írország a legliberálisabb, és a csatlakozás első napjától teljes mértékben, minden korlátozás nélkül megnyitják munkaerőpiacukat. Dánia, Hollandia, Nagy-Britannia és Svédország az írországihoz hasonló rendszert fog alkalmazni, ugyanakkor fenntartja a jogot bizonyos védelmi intézkedések meghozatalára. 16 Görögország, Olaszország és Spanyolország szintén nem kíván érdemi korlátozásokat bevezetni, legfeljebb két éves átmeneti időszakot fognak alkalmazni jelentős korlátozásoktól mentesen, de erről még hivatalos értesítés nem érkezett. Belgium,

Finnország és Franciaország kétéves átmenetet óhajt alkalmazni, a korlátozások mértékéről még nem nyilatkoztak. Luxemburg és Portugália részéről hivatalos állásfoglalás még nem hangzott el, bár utóbbi valószínű megvárja a spanyol döntést, a munkaerőhiánnyal küzdő Luxemburgtól nyitást várhatunk. Ausztria és Németország alkalmazza a l egszigorúbb korlátozásokat az új tagokkal szemben. Megmarad a jelenleg is érvényben lévő kvótarendszer, de a kvóták emelésével lehet számolni. A munkaerő-áramlással ellentétben, az Unió csatlakozásunk pillanatától biztosítja a diákok, a nyugdíjasok, a magukat önerőből eltartó és mindezek családtagjai uniós tagországba történő szabad mozgását. Bármely tagállamba szabadon be- és kiutazhatnak, ott tartózkodhatnak, valamint – megfelelő anyagi forrás és teljes körű betegbiztosítás birtoklása esetén – ott lakhatnak és le is telepedhetnek. 3. Migrációs potenciál

felmérése Az előző fejezetekben több esetben említettem, hogy alaptalan az Európai Unió azon félelme, hogy az újonnan csatlakozó nemzetek munkavállalói tömegesen fogják ellepni az Unió területét a csatlakozás után. Ez az alapvetően társadalmi és politikai félelem odáig vezetett, hogy az EU tagországai átmeneti megszorításokat vezethetnek be a munkaerővándorlás terén a csatlakozást követő időszakban. Így valóban nem lesz lehetőség a csatlakozók nagyszámú kivándorlására. 17 Számos kutatás, kérdőíves felmérés azonban arra mutat rá, hogy a szigorítások nélkül sem kerülne sor az új tagok állampolgárainak nagy számú külföldi munkavállalására, mivel a migrációra való hajlam a legtöbb kelet-közép-európai országban nem magas. A migráció ezekből az országokból jelenleg is alacsony, a nagy jövedelmi különbségek ellenére is. Az adatok azt is mutatják, hogy a munkaerő nem a nyugat-európai országokba

tart, hanem a többi kelet-közép-európai országba, sőt néhányan már azt is érzékelik, hogy célországokká váltak, és be vándorlási politikára van szükségük. Csehország például 2001-ben m ár e gy olyan rendszert vezetett be, amely – a kanadai pontrendszeren alapulva – a képzett munkaerő becsábítására törekszik. A következőkben több tanulmányt felhasználva kísérletet teszek a kelet-közép-európai migrációs potenciál jellemzőinek összefoglalására. Elemzésemben a következő négy kutatás eredményeit használom fel: 1. A bécsi Város- és Regionális Kutatóintézet tanulmánya, amely az osztrák Gallup intézet és annak kelet-európai partnerei segítségével készült; 2. A Magyar Háztartási Panel migrációs potenciálra vonatkozó eredményei; 3 A Nemzetközi Migrációs Szervezet, IOM számára készített felmérés; 4. A Pricewaterhouse Coopers (PWC) kutatásai. Az utóbbi 2001-ben, a többi három viszont 1998-ban készült

Elemzési szempontjaim a következők: 1. a potenciális migránsok számának, népességen belüli arányának becslése; 2. c élországok behatárolása; 3 a mozgást kiváltó okok összefoglalása; 4. a migránsok jellemzőinek számbavétele A potenciális migránsok nagyságrendje Az IOM felmérése szerint nagyon erős a kivándorlási szándék a lengyelek esetében, hosszabb időre szándékoznak menni és már konkrét előkészületeket is tettek. Vannak, akik már eladták házukat, sokuk információkat gyűjt, sőt még engedélyeket is kértek és 18 lakóhelyet is kerestek. A magyarok, szlovénok, csehek esetében az érdeklődés inkább csak látens, ők tényleges lépésekre ritkán szánják el magukat. A kutatások különböző arányokat hoznak ki a migrációs potenciál becslésével kapcsolatban, ezek részletezésétől azért tekintenék el, mert szempontjaik különbözők, de a végkövetkeztetés ugyanaz: legerőteljesebb a migrációs

hajlandóság Lengyelországban, míg Magyarországon az arány jellemzően alacsony a többiekhez viszonyítva. Célországok Az összes kutatás megállapítása szerint az Unión belül egyértelműen Ausztria és Németország a főállomások, de a fejlettebb államok nagyon jelentős hányadban jelölték meg az Egyesült Államokat. A PWC adatai szerint a lengyelek 53%-ánál az Unió a p referált célterület, azon belül is leginkább Németországban (25%) szeretnének munkát vállalni. A többi ország közül Olaszország (12%), az Egyesült Királyság (10%), Franciaország (10%), Spanyolország (9%) és Hollandia (8%) a megjelölt célországok. A megkérdezettek 20%-a Kanada és az Egyesült Államok területén vállalna munkát. A csehek 33%-a választaná az EU területét kivándorlás esetén, ott is inkább Németország (16%), Ausztria (11%), az Egyesült Királyság (8%) vagy Franciaország (7%) a legvonzóbbak számukra. 14%-uk az Egyesült Államokat

választaná célországnak Magyarországon a megkérdezettek 75%-a nem akar külföldre költözni, ott élni és dolgozni. A vállalkozóbb szelleműek 23%-a választaná az EU-t, ebből 12% Németországot és 8% Ausztriát. Az Egyesült Államokat a magyarok is nagy számban jelölték meg. 19 A vándorlást befolyásoló tényezők Minden országban egyaránt szerepet játszanak a taszító és a vonzó tényezők, de jellemzően utóbbi a meghatározó. Legtöbb esetben szó nincs otthoni gazdasági ellehetetlenülésről, egyszerűen a külföld nyújtotta jobb élet utáni vágy vonzza őket a célországba. Természetesen a mozgást kiváltó ok alapvetően gazdasági: magasabb kereseti lehetőségek, életszínvonal, életkörülmények javítása. A PWC megmutatta, hogy ezek az indokok Lengyelországban kiemelkedően magasak, amit az alacsonyabb átlagjövedelem magyarázhat. Az okok között találhatunk politikai jellegűeket is: az IOM szerint sokan hivatkoznak

etnikai konfliktusokra, vagy a nagyobb szabadságot jelölik meg vonzó faktorként. A magasabb jövedelem egy ponton túl már nem jelent elsődleges tényezőt, különösen igaz ez Magyarországra nézve. A csehek például indokként hozzák fel azt, hogy szeretnék megtapasztalni, milyen egy másik országban élni. A magyarokra az érvényesülési kilátások, a nagyobb karrier esélye, a továbbképzési lehetőségek nagyobb hatást gyakorolnak, mint a jövedelem. A felmérések igyekeztek a vándorlást akadályozó egyéni vagy intézményes tényezőket is feltérképezni. Akadály a vándorláshoz szükséges anyagi bázis hiánya, épp ezért soha nem a legszegényebb réteg indul útnak, hanem a közepes jövedelműek. A leglényegesebb visszatartó erőt a családi és baráti kapcsolatok jelentik. Ezenkívül a biztos munkahely is eltántoríthat a külföldi munkavállalástól, különösen az értelmiségiek esetében. A PWC kérdéseire a lengyelek azt a választ

adták, hogy a munkavállalás legfőbb akadályát számukra az adja, hogy nem rendelkeznek megfelelő információkkal a munkalehetőségekről, nyelvtudásuk hiányos és a munkaengedélyekhez hozzájutni nehézkes. Magyarországon különösen jellemző, hogy a családi, baráti kötelékek, a 20 lokálpatriotizmus, a nyelvhez, a kultúrához való erős ragaszkodás a legerőteljesebb visszatartó vagy visszahúzó erő. A migránsok jellemzői A kivándorolni szándékozók kétharmada férfi, a nők aránya Magyarországon a legmagasabb (40,1%). Életkor tekintetében a migránsok 76%-a 40 évesnél, és a 2 4 év alattiak aránya 40,5%-ot tesz ki. A migránsok fiatal korából is adódik, hogy a kivándorlók nagyobb részt egyedülállók. Jellemző a magas képzettségi szint, a potenciális migránsok között. Ez hazánkban különösen magas, a migrálni szándékozók közel 50%-a érettségivel vagy annál magasabb végzettséggel rendelkezik, viszont a magasabb

kereset reményében 77%-uk hajlandó lenne a végzettségénél alacsonyabb munkakörben dolgozni. 21 IV. Befejezés A migrációs mozgások tekintetében az 1800-as évek végén Magyarország arányából is jelentős kivándorlások voltak megfigyelhetők az Egyesült Államok irányába. Zömmel vidéki családok vándoroltak ki a szegénység elöl menekülve, a jobb megélhetést keresve. A két világháború időszaka nagy népességmozgásokat jelentett hazánk számára, bár ezek egy része csupán annyit jelentett, hogy az ide-oda csatolt területek lakosai a magyarországi népesség részévé váltak. Mindkét háború következménye volt, hogy a békeszerződések értelmében hatalmas területek kerültek át a szomszédos országokhoz, melyhez az áttelepítések és népességcserék révén kényszerű migráció társult. Az 1940-es évek végétől korlátozott volt minden ki- és beáramlás hazánk és a többi szocialista ország területén. Ebben az

időszakban alapvetően csak az illegálisan kivándorlók hagyhatták el az országot. Tömeges disszidálásra az 1956-os forradalmat követően került sor A nemzetközi vándorlásba Magyarország csak a rendszerváltás után kapcsolódhatott be újra. A jelenlegi trendeket nézve ma egy kelet-nyugat mozgás érzékelhető, de hazánk esetében láthattuk, hogy a migrációra való hajlam kevésbé jelentős. Azt is jeleztem már korábban, hogy többen vannak az Unió területéről hazánkban, mint tőlünk bármelyik jelenlegi tagállam területén. A környező országok felénk irányuló mozgásai, a menedéket kérők száma, közelgő uniós tagságunk arra utalnak, hogy eljön az az idő, amikor hazánk nettó befogadó ország lesz. Tagságunk várható időpontja 2004. május 1-je Tehát ha ma valaki munkát szeretne vállalni valamely külföldi országban, akkor figyelembe veheti azt, hogy jövőre az Unió teljes jogú tagjaként sokkal liberálisabb szabályozás

lesz ránk érvényes. Több ország jelezte, hogy munkaerőpiacát teljes mértékben megfogja nyitni az újonnan csatlakozók előtt, így nem kerül sor átmeneti intézkedések alkalmazására. 22 IRODALOMJEGYZÉK • Becsey Zsolt (2001): Az Európai Unió keleti bővítésének előnyei az Európai Unió számára, PH.D Értekezés, BKAE, Budapest • Hárs Ágnes (2001): A magyarok külföldi foglalkoztatásának (legális) lehetőségei, in Európai Tükör Műhelytanulmányok 80.szám: A munkaerő szabad áramlása Magyarországról nézve, Miniszterelnöki Hivatal ISM, Budapest • Hárs Ágnes (2002): A munkaerő migrációja és az uniós csatalakozás, Külgazdaság 46.évf, április • Kocsis Györgyi (2001): Munkavállalás az Európai Unióban – Szabadság miatt zárva, HVG, 23 évf., 16szám • Személyek szabad áramlása: Kormányközi Konferencia a M agyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásról (www.kumhu,) • Tóth Pál

Péter (2001): Népességmozgások Magyarországon a XIX. és XX században, in Lukács Éva- Király Miklós (szerk.): Migráció és Európai Unió, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2001 23