Erotika, Szexológia | Történetek » A kolléganő

A kolléganő Hétfő volt. Sorsdöntő hétfő Az én sorsomat eldöntő Ezen a hétfőn dőlt el, hogy megfelelteme a próbaidő alatt, vagy sem Reggel még minden normálisnak tűnt, de amikor elindultam dolgozni, egy kis kő volt a gyomromban. És egész délelőtt csak nőtt Ideges voltam, nem tudtam a munkámra koncentrálni. Délre már akkora volt a kő, hogy csak néhány falatot bírtam magamba kényszeríteni az ebédnél. És visszatérve asztalomon egy cédula várt: a főnök kérte, hogy fél kettőkor menjek be hozzá. A hátralevő háromnegyed órában egyszerűen képtelen voltam bármit is csinálni, csak ültem az íróasztalnál, és bámultam magam elé. Még szerencse, hogy kollégáim tudták, miről van szó, és békén hagytak, egymáshoz is csak ritkán szóltak, hozzám meg egyáltalán nem. Fél kettő előtt pár perccel még kimentem a mosdóba, megigazítottam a frizurám, és szokásomtól eltérően bepúdereztem sápadt arcom. (Nem szoktam sminkelni

magam, a maximum egy leheletnyi alapozó meg rúzs, de most inkább holtnak láttam magam, mint elevennek.) Pontban a megadott időben beléptem a főnökhöz - Jöjjön, Éva, üljön le - invitált beljebb. Leültem a mutatott székre, és vártam az ítéletet. A főnök észrevette vagy megérezte vagy csak sejtette lelkiállapotomat, mert így kezdte: - Nyugodjon meg, Éva, jó hírem van. A kő ebben a pillanatban eltűnt, mintha sosem lett volna. - Én is, a főnökeim is meg vagyunk elégedve a munkájával. Természetesen nem hibátlan, amit csinált, de ezt egy pályakezdőtől nem is várta el senki. A lényeg az, hogy komoly baklövést, helyrehozhatatlant nem követett el. A közvetlen munkatársai szerint közéjük is jól beilleszkedett. Úgyhogy vegye tudomásul - csillant meg huncutul szemüvege -, amennyiben maga maradni akar, nekünk semmi kifogásunk ellene. Nagyon buta képet vághattam, mert felnevetett. - Véglegesítve van, Éva, hacsak nem akar maga elmenni. -

Dehogy akarok - mosolyodtam el én is, reggel óta először. - Én is nagyon jól érzem itt magam, a munka is nagyon tetszik. És én is úgy érzem, jól kijövök a kollégákkal Úgyhogy maradok, és köszönöm a bizalmat! - Akkor - nyújtott kezet felállva a főnök - Isten hozta immár végleg a csapatban! Visszafelé menet madarat lehetett volna fogatni velem. Elhatároztam, hogy megtréfálom a többieket. Úgy éreztem, kicsit meg is érdemlik, hiszen ők már biztosan tudták, mi a helyzet, de mégsem nyugtattak meg. Komor arccal léptem be a szobába, ahol négy nővel és három férfival dolgoztam együtt. Fiatalok voltak ők is, bár mindnyájan idősebbek nálam Leültem az asztalomhoz, és szó nélkül elkezdtem pakolni a holmimat. Közben lopva figyeltem őket Láttam, hogy értetlenkedő pillantásokat váltanak; szóval ők már tudták azt, amit én csak két perce tudtam meg. Végül Jutka, aki a legidősebb volt köztünk a maga 27 évével, odajött hozzám.

- Valami baj van, Évi? Mit mondott a főnök? - Igen, Jutka, baj van. A főnök azt mondta, hogy - felnéztem, és elnevettem magam - nem szabadultok meg tőlem. Véglegesítve vagyok! - Hurrá! Éljen! - hallottam mindenfelől. A következő pillanatban már körülvettek, és gratuláltak. Végül már kicsit sok is volt - Gyerekek, meg ne fojtsatok! Inkább ünnepeljetek velem este, mindenki a vendégem vacsorára a Spagettiben. Spagettinek emlegettük a két utcával odébb levő, kellemes hangulatú, jó konyhájú kis éttermet, melynek fő specialitásai az olasz ételek voltak. Gyakran jártunk oda ebédelni, én néha ott is vacsoráztam. Nem volt sok asztal, és a vendégek zömét a törzsközönség adta - Nekem randim lenne a barátnőmmel - aggodalmaskodott az egyik fiú. - Hát, ha nincs valami konkrét programotok, hozzad el őt is, ő is a vendégem - vágtam rá. Kicsit még kellett győzködnöm, de végül ráállt. A munkaidő hátralevő része hamar

elszaladt. - Akkor fél hétkor a Spagettiben! - emlékeztettem mindenkit, amikor négykor szedelőzködni kezdtünk. Hazafelé menet még beszóltam a vendéglőbe, hogy estére lefoglalom a nagyasztalt, amely tízszemélyes volt. Otthon gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem Olyan ruhát választottam, amely egyszerre volt kényelmes is, elegáns is. Negyed hét után pár perccel már ott voltam a Spagettiben. Épp hogy megtárgyaltam egy-két dolgot a pincérrel, mikor befutott először Jutka, majd sorban a többiek, végül pár perc késéssel Péter is megérkezett a barátnőjével. Érdekes módon mindenkin más, elegánsabb ruha volt, mint napközben. Az egyik fiún például most először láttam nyakkendőt. A pincér, ahogy azt megbeszéltem vele, mindenki elé letett egy pohár pezsgőt. Felálltam, felemeltem a sajátomat - Én sok mindenhez értek, de még több dologhoz nem. Például nem tudok pohárköszöntőt mondani. Úgyhogy csak azt kérem, örüljetek velem

együtt a véglegesítésemnek - Éljen! Egészségedre, Évi! Gratulálok! Persze hogy örülünk! - hallottam, miközben felhajtottam az italt. - Mindenki azt rendel, amit akar! Érezzétek jól magatokat! - ültem vissza. A vacsora jó hangulatban folyt. Beszélgettünk, persze főleg a munkáról, ahogy az kollégák közt szokás, viccelődtünk, ugrattuk egymást. Fél tíz felé kezdett oszlani a társaság. Először Péterék tűntek el, majd a többiek is odajöttek hozzám még egyszer gratulálni búcsúzóul. Jutka maradt utolsónak Pár percig csendben ültünk, aztán Jutka hirtelen hozzám fordult. - Évi, kérdeznék valamit, ha megígéred, hogy nem utálsz meg érte. - Nem hiszem, hogy tudnál olyat kérdezni. - Ne légy benne biztos! Szóval. - elhallgatott, forgatta a poharát, láthatóan kereste a szavakat Végül felhajtotta a majdnem egész pohár bort, és megint rám nézett. - Évi, te leszbikus vagy, ugye? - Miből gondolod? - lepődtem meg. - Hát. inkább

csak megérzés Észrevettem, hogy máshogy beszélsz, viselkedsz a fiúkkal, mint a lányokkal. Például most is, ahogy elbúcsúztak A fiúkkal csak kezet fogtál, a lányokat meg megpusziltad. Még Péter barátnőjét is, akit nem is ismersz Egyébként egyébként elég jó arányban ismerem fel a magamfajtát. Ezen annyira meglepődtem, hogy én is elárultam magam. - Szóval te is.? - Igen, én az vagyok. Voltam ugyan pasival, de hagyjuk Leszbi vagyok, és kész - Hagyjuk. Jól sejtetted, én is leszbi vagyok - vallottam be most már egyenesen -, bár voltam én is férfival. De azt is hagyjuk Egyet árulj csak el! - kértem - Micsodát? - Hogy miért most kérdezted meg. - Nem is tudom. Talán a bor bátorított fel - meredt üres poharára -, talán ez a mai ünneplés, a kedvességed. de lehet, hogy csak azért, mert két hónapja szakítottunk a barátnőmmel pontosabban ő szakított velem. és azóta nem voltam senkivel Csak azt tudom, hogy mióta ismerlek, kívánlak.

és most, hogy tudom, te is leszbi vagy, még az eddiginél is jobban - Jutka, én már három hónapja nem voltam senkivel, az is csak egy futó kaland volt a strandon, ha azt nem számítjuk, akkor már öt. Én ugyan - fogtam meg a kezét - sosem néztelek úgy, hogy kívánlak, de azt azért tudom, hogy szép és kívánatos vagy. Úgyhogy most már csak egy kérdés maradt. Intettem a pincérnek, jelezve, hogy kérem a számlát. - Mégpedig az a klasszikus kérdés, hogy hozzád megyünk vagy hozzám, igaz? - nevetett Jutka. Jött a pincér. - Igen - mondtam, miközben végigfutottam a számlán -, pontosan ez a kérdés. A számla végösszege nagyjából megfelelt az elképzeléseimnek, fizettem, komoly borravalót adva. - Akkor mi alapján döntsük el? Fej vagy írással? - kérdeztem. - Jobbat tudok - mosolygott Jutka. - Te hol laksz? Megmondtam a címemet. - Akkor hozzám megyünk, én közelebb lakom - döntötte el. Tényleg közel lakott, alig volt több öt

percnél. Igaz, eléggé kiléptünk; hűvös is volt, meg a vágy is siettetett. Jutka egy ízlésesen és szerelemre berendezett garzonban lakott. A szobát egy hatalmas franciaágy uralta, jóval nagyobb, mint az én kétszemélyes, kinyitható díványom. Igaz, ez az ágy be sem fért volna a hálószobámba. (Csak később tudtam meg, hogy a lakás nem az övé: bútorozottan bérelte, csupán az ágy volt a sajátja.) Gyorsan körbevezetett, majd javasolta, hogy egy közös zuhannyal indítsunk. Természetesen beleegyeztem Jutka kivett két fürdőlepedőt a szekrényből, és mindketten rekordgyorsasággal vetkőztünk le. A szobában csak hangulatvilágítás égett, de a kis fürdőben alaposan szemügyre tudtam venni Jutkát. Pont az ellentéte volt nyári alkalmi partneremnek, Marinak. Arca nagyon szép volt, de alakja már annál kevésbé. Mellei formásak voltak ugyan, de nagyon kicsik, és majdnem a felét a bimbó udvara foglalta el. Ugyanakkor a bimbók alig

látszottak, és, mint később kiderült, még legnagyobb, legduzzadtabb állapotukban is jóval kisebbek voltak, mint az enyémek nyugalmi helyzetben. Dereka alig volt vékonyabb csípőjénél, köldöke nem bemélyedt, hanem kidudorodott férfiasan lapos hasából. Puncija ugyan frissen volt borotválva, de lába már megérett egy alapos szőrtelenítésre. Ráadásul nem is volt szép lába Amikor megfordult, hogy beállítsa a zuhanyt, a fenekét vettem szemügyre. Hát, az sem volt világbajnok Ám pár perc múlva már mindez nem számított. Jutka felhúzott egy fürdősapkát, nekem is átnyújtott egyet, majd beállt a zuhany alá, és hívogatóan intett. Melléléptem A víz hőfoka pont a megfelelő volt. Jutka egy kis tusfürdőt nyomott előbb a saját tenyerébe, majd az enyémbe Aztán elkezdett mosdatni. És innentől elfelejtettem, hogy nincs jó alakja, hogy majdnem hat évvel idősebb nálam, hogy tulajdonképp alig ismerem, hogy pár perce láttam először

meztelenül. Máig nem tudom, hogyan csinálta, milyen rafinériával, de noha egyetlen igazán érzékeny pontomat sem érintette meg, mégis izgalomba jöttem. Még azt is elfelejtettem, hogy tenyeremben ott a tusfürdő, csak mikor Jutka megfogta a kezemet, akkor tértem kicsit magamhoz. Én is elkezdtem őt mosdatni, és ő is percek alatt felizgult Igaz, én nem hagytam ki sem a mellét, sem a punciját. Nemsokára le is öblítette magát, majd megfogta vállamat, és elkezdett lefelé nyomni. Vékony karjában meglepő erő volt, pillanatok alatt térdre kényszerített. No nem mintha ellenkezni akartam volna! Jutka nekidőlt a falnak, bal lábát meglepő hajlékonyságról téve bizonyságot felemelve rátette jobb vállamra, majd fejemet odahúzta puncijához. Orromat megcsapta a jól ismert illat, keveredve egy ismeretlennel, a tusfürdőével. De kellemes volt És kellemes volt Jutka puncijának az íze is Kívül ugyan lemosta a folyamatosan csorgó víz , de belül bizony

a felizgultságtól volt nedves, és mikor elkezdtem nyalni, azonnal megéreztem a mindenkinél más, és mégis mindig azonos ízt. Jutka azonban türelmetlen volt, erősebb ingerekre vágyott. Épp hogy rátaláltam csiklójára, mikor megszólalt: - Ujjazz meg! Két. nem, három ujjal! Nehezen tudtam szűk puncijába feldugni mutató, középső és gyűrűs ujjamat. Ám amikor már bent voltak, még meg sem mozdítottam őket, Jutka máris élvezett. Nyögött, hörgött, sikoltozott. És egész teste mozgott, párszor azt hittem, hogy eltörik az ujjam Nagyon hamar el is jutott a csúcsra, amit nemcsak kiáradó nedvei jeleztek, hanem elcsendesülő hangja, megnyugvó teste is. Eltolta magától fejemet, ujjaim kicsúsztak kitágult hüvelyéből Felhúzott, és hosszan megcsókolt. Ügyes, tapasztalt nyelve volt, fürgén mozgott számban Persze nem maradtam adósa én sem, és amikor az én nyelvem járt az ő szájában, bebizonyítottam, hogy nem csak alul ügyes. A csók

még jobban felizgatott. Most én nyomtam le Jutka vállát, és ő készségesen térdelt le Nekidőltem a falnak, és felemeltem a lábam. Nem tudtam annyira, mint ő, így csak combomat fektettem a vállára. Jutka fantasztikusan nyalt Igaz, nálam is megtette hatását a hosszú böjt; az előző héten a fáradtságtól (meg talán az előrevetülő idegességtől is) még masztizni sem volt kedvem, úgyhogy Jutkának nem kellett kezét használnia, már a nyelvétől pillanatok alatt elélveztem. Éreztem, ahogy buzgón szürcsöli kicsorduló, kifolyó nedveimet Miután visszatértem a repülésből, én húztam fel és csókoltam meg őt. Befejeztük a zuhanyozást és szárazra dörzsöltük egymást, majd a finom, puha törülközőkbe burkolózva visszamentünk a szobába. Én leültem a dohányzóasztalka mellé, Jutka állva maradt. - Kérsz egy konyakot? - Kösz, azt nem, de egy ásványvizet innék, ha van. - Persze hogy van - nyitotta ki Jutka a szekrénybe rejtett

hűtőt. - Milyen legyen? Dúsított, natúr, szénsavmentes? - Mindegy, csak hideg legyen - válaszoltam, majd magamba döntöttem az elém tett pohár tartalmát. Tényleg hideg volt, jólesett - Igazság szerint belőled fogyasztanék el még egy adagot. - Hát, hogy egészen őszinte legyek - sétált oda Jutka az ágyhoz -, én is szívesen repetálnék belőled. Ledobta a törülközőt és leheveredett. Kinyújtotta a karját - Jössz? Folytatjuk? - Még szép, hogy folytatjuk - álltam fel. Az ágyhoz már meztelenül érkeztem, és gyorsan Jutka mellé feküdtem. Most lassan, ráérősen simogattuk, izgattuk egymást. Nyoma sem volt az iménti fékevesztett rohanásnak a kielégülés felé. Hosszan időztünk egy-egy érzékenyebb ponton, visszatértünk egy előző helyre, kerestünk egy másikat. Mindketten csak a kezünket használtuk: Jutka oldalt fordulva, én a hátamon fekve. Már eléggé fel voltunk izgulva, mikor Jutka is a hátára fordult, és oldalra nyúlva

kivett valamit az éjjeliszekrényből. - Ezt ismered? Használtad már? - adta a kezembe. Egy felcsatolható műfarok volt. Érdeklődéssel nézegettem - Tudom, mi ez, de látni még sosem láttam ilyet - jegyeztem meg. - Kipróbálnád? - Nem nagyon szeretem az eszközöket - vallottam be. - A vibri még rendben, a kézi dildó is elmegy, de ez már túlságosan emlékeztetne egy pasira. De ha szeretnéd, felvehetem éppen - Tedd meg - kért Jutka. - Én sem szeretem túlzottan, de a vibriből elég volt mostanában Belebújtam. Úgy kellett felvenni, mint egy tangát Jutka segített eligazítani, aztán meghúzta a szíjakat, hogy szorosan legyen, ne tudjon elmozdulni. Aztán megint hanyattfeküdtem, ahogy Jutka kérte; hasam aljáról mereven állt fel a műfallosz. Jutka valami krémet kent rá - Síkosító - magyarázta közben. Félredobta a tégelyt, majd fölém guggolt. Óvatosan puncijába igazította a rudat, majd lassan ráereszkedett. A műfarok lassan eltűnt benne,

végül már csak alig félujjnyi látszott ki Kicsit helyezkedett még, majd lassan elkezdett ütemesen mozogni. Felemelkedett és visszaereszkedett, olykor kicsit elfordult, vagy előre meg hátra dőlt. Közben kezemet odahúzta mellére, én meg simogattam, dörzsöltem a bimbókat. Amikor Jutka elkezdett kicsit hevesebben mozogni, éreztem, hogy az alsó szíj dörzsöli az ajkaimat, így én is egyre jobban élveztem a dolgot. Közben Jutka már megint egyre hangosabb volt Először csak lihegett, majd nyögött, aztán hörgött, végül sikoltozott. Aztán egy nagy sikítással elélvezett és rám rogyott. Talán egy perc is beletelt, amíg megmozdult Felemelkedett, a műfarok hangos cuppanással kicsúszott belőle. Néhány gyors mozdulattal megszabadított a szerkentyűtől, majd rátapadt puncimra. Nyalta, szopta a csiklómat, lefetyelte az egyre bővebben áradó kéjnedvet. Aztán három ujjal megujjazott; sikerült is pillanatokon belül felrepítenie a mennybe, és

percekig ott is tartott. Amikor ismét tudtam észlelni, mi is van körülöttem, Jutka már megint mellettem feküdt. Egy kicsit csókolóztunk még, aztán szinte egyszerre aludtunk el. Arra ébredtem, hogy Jutka kelteget. - Évi, haza kéne menned átöltözni. Ne lássák bent, hogy abban a ruhában vagy, amiben este! - Hány óra van? - ásítottam. - Negyed hat. Akkor tényleg ideje felkelni, ha még haza is akarok ugrani. Kitámolyogtam a fürdőbe, egy kis hideg vízzel megmostam az arcom, ettől végre felébredtem. Gyorsan felöltöztem, és elindultam. Jutka még kioktatott a kapu nyitásának trükkjére, majd egy gyors csókváltás után már tényleg hazafelé tartottam. Szerencsére két sarokkal odébb le tudtam inteni egy taxit, hamar hazaértem. Ledobáltam a ruháimat, vettem egy gyors frissítő zuhanyt, és megittam nem a szokásos egy, hanem két kávét. Közben megnéztem, érkezett-e levelem az interneten, majd felöltöztem, és mentem dolgozni. Pár perccel

a munkaidő kezdete előtt értem be. Jutka már bent volt, és a számítógépén ügyködött, ugyanúgy, mint a mindig elsőnek érkező (és elsőnek távozó) Péter. Köszönésemre mindketten csak egy odavetett sziával reagáltak, és folytatták, amit csináltak. Megértettem, hogy Jutka szeretné elkerülni, hogy a többiek rájöjjenek, több van köztünk, mint egyszerű munkatársi kapcsolat. Vigyáztam hát, nehogy eláruljam magamat, magunkat Ez sikerült is. Nem csak aznap, hanem később is Mert több mint négy hónapig voltam Jutka szeretője (inkább én voltam az övé, mint ő az enyém), és ezalatt tanultam is néhány újdonságot tőle. Főleg a szexuális segédeszközök terén Nem csak a felcsatolhatót mutatta be, hanem az U alakú dildót is, melynek vastagabbik szárát a hüvelybe, a vékonyat pedig a fenékbe helyezve különleges élvezethez juthat az ember lánya. Megismertetett a pillangóval is, kaptam is tőle egyet. És tőle kaptam karácsonyra

azt a vibrit is, amely ma is a kedvencem: oldalsó bütyke használat közben a csiklót ingerli, így fokozva a gyönyört. Ő tanított meg arra is, milyen apró jelekből lehet felismerni, hogy egy másik nő leszbikus, vagy legalábbis kapható a női szerelemre. Ebben az időben rendszeresen hetente egyszer én aludtam (már amennyit aludtam) Jutkánál, egyszer pedig ő nálam. És a hétvégéket felváltva töltöttük hol nála, hol nálam Nem mindegyiket, mert egyszer ő utazott el rokonlátogatóba, kétszer meg én kerestem fel mostohaapámat és -bátyámat. Az egyik ilyen alkalom a karácsony volt, a másik meg a húsvét Ekkor egy hetet töltöttem náluk, és amikor az ünnep után visszatértem, hatalmas meglepetés fogadott. Nem csak én lepődtem meg egyébként, hanem kollégáim is. Kedden ugyanis a főnök bejött hozzánk, és közölte: Jutka felmondott, és már nem is jön be többet. Estefelé elmentem Jutka lakására, ahol az egyik szomszédtól megtudtam:

Jutka a lakását is felmondta, és még pénteken el is költözött. Nem hagyta meg a címét sem náluk, sem a lakás tulajdonosánál, csupán annyit mondott, hogy más városba költözik. Napokig vártam, hogy kapok tőle valamilyen hírt, de nem kaptam. Soha többé nem láttam