Nyelvtanulás | Magyar » A mellérendelő összetett mondatok

A mellérendelő összetett mondatok Az olyan összetett mondatot, amelynek tagmondatai önállóak, és csupán tartalmuk alapján kapcsolódnak egybe, mellérendelt összetett mondatnak nevezzük. A mellérendelő viszonyban levő tagok egy szinten helyezkednek el, egyenrangúak: nincsenek egymással nyelvtani függésben, hanem csak tartalmi kapcsolatban vannak. Fajtái: 1.) kapcsolatos OO: továbbfűzi, újabb tartalommal egészíti ki az elsőt a) egyszerű kapcsolatos (és, s, meg) b) ellentétesen hozzátoldó (nemcsak hanem ) c) hozzátoldó kapcsolatos viszony (is, sem) d) megosztó kapcsolatos (hol hol ) e) összefoglaló kapcsolatos (is is, sem sem ) f) fokozó kapcsolatos (sőt) 2.) ellentétes O←O: ez két mondat szembeállítására vagy egymást kizáró tartalomra épül a) szembenálló (azonban, ellenben, pedig, viszont) A két tagmondat tartalma szembenáll egymással. b) kizáró (nem hanem, ellenkezőleg, inkább, csak) Az egyik tagmondat tagadást vagy

tiltást a másik viszont ezzel ellenkező állítást vagy parancsolást fejez ki. c) megszorító ellentétes (de, ám, ámde, mégis, mégsem) A második tagmondat megszorítja, korlátozza az első tagmondat érvényét. 3.) választó O~O: tagmondatai különféle lehetőséget tartalmaznak Választási lehetőségeet ad a különféle lehetőségek közül. Tagmondatok két vagy több lehetőséget tartalmaznak a) kirekesztő (vagy, vagy vagy) Csak annyi lehetőség van, ahányat a tagmondatok tartalmaznak, és ezek közül választani kell. b) megengedő választó (akár akár) 4.) következtető OO: nem tisztén mellérendelő mondatok, mert tagmondataik között szorosabb kapcsolat van, és nincs megfordíthatóság A második tagmondat az elsőből adódó következtetést, okozatot, következményt mondja meg (így, ezért, tehát, ennél-fogva) Szoros kapcsolatban áll az okhatározói alárendeléssel. 5.) magyarázó O←O: nem tisztán mellérendelő mondatok, mert

tagmondataik között szorosabb kapcsolat van, és nincs megfordíthatóság A második tagmondat az elsőben adott tartalom okát, indokát, előzményét világítja meg Szoros kapcsolatban áll az okhatározói alárendeléssel a) okadó magyarázó (hiszen, úgyis, úgyse, ugyanis, tudniillik) b) kifejtő magyarázó ( azaz, azazhogy, vagyis, mégpedig, illetve, tudniillik)