Nyelvtanulás | Magyar » Stilisztika előadássorozat

Alapadatok

Év, oldalszám:2004, 29 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:145

Feltöltve:2007. augusztus 01.

Méret:343 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Stilisztika előadássorozat 09.13 Stilisztika: a stílus tudománya. Stílus: a nyelvi kifejezés módja Nyelvi stilisztika. Modern stilisztika: Magyarországon az 1960-70-es évektől. Stilisztika helye: Szikszainé Nagy Irma: Stilisztika Fábián-Szathmáry-?: A magyar stilisztika vázlata Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv stilisztikája Szabó Zoltán: tílustörténet 1982 -II- : A magyar szépírói stílustörténet főbb irányai 1998 Szathmáry: a Magyar stilisztika útja Stil. Lexikon 2004 Világir. Lexikon (4813 kötetek) Crystal: A nyelv enciklopédiája Novalis írta le először a stilisztika szót. Charles Bally: Saussure tanítványa, 1909-ben jelenteti meg a Traitè de Styl. Fr I-II I. kötet: elmélet II. kötet: gyakorlat A stilisztikát a nyelvészetben helyezi el. A szépirodalmi alkotás a szerző különlegességét, kreativitásátstb. fejezi ki, és nem azt, ami mindannyiunk szókincsében megvan explication de texte(s) A vita ma is folyik arról, hogy hová

sorolható a stilisztika. Stilisztika története, Helikon, 1970/3.4; 1988/34; 1995/3 Szabó Zoltán: Kis magyar stilisztika (Bev.) 5 vélemény: 1. a stilisztika a nyelvtudomány része stilisztika Irodalomtudomány Nyelvtudomány A kód helyett az üzenettel foglalkozik és legnagyobb egységnek a szöveget tekinti és nem a mondatot /1958/ Ma már van szövegtan: a szövegalkotás általános törvényszerűségeit vizsgálja. Stilisztika: a stílust vizsgálja. A nyelv valamilyen stílus formájában jelenik meg Roman Jakobson: a kommunikációnak 6 tényezője van és 6 funkciója. Balázs János: 1954-ben nyelész kongresszus. A stilisztikát kiiktatta a rendszer, csak ekkor hozhatták elő a tudományt. A nyelvtudomány része, de annak különálló ága Nincs külön stilisztika, csak nyelvtudomány. Zolnai Béla a magyar stilisztika megalapítója 2. Wellek R, WarrenE: a stilisztikának az irodalomtudomány részévé kell válnia stilisztika Irodalomtudomány

Nyelvtudomány Az irodalmi mű sajátos vonásait a stilisztika eszközeivel lehet megközelíteni. Az irodalmi elemzés ott kezdődik, ahol a nyelvészeti véget ér. Az esztétika jut központi szerephez Welleknél. A stilisztika ellennyelvtanná válik Jean Cohen: A költői nyelvezet struktúrája c. művében mondja ezt Wellek: a stilisztika izoláló, atomizáló. A nagy egészet a vizsgáló már nem képes megragadni Szabolcsi Miklós: az irodalomtudomány problematikája ott kezdődik, ahol a nyelvészeté véget ér. 09.20 3. két változata van: - irodalmi - nyelvészeti (Péter Mihály tanulmánya a Nyelvőrben) Mi a stílus? Ez rosszul feltett kérdés. Helyette: Mi a stílus az irodalomban, zenében, stb? Nincs általános stílus. A nyelvhasználat lehet művészi és nem művészi Vannak funkcionális stílusok. A nyelvi stílusok kölcsönösen lefordíthatók egymással, míg sz irodalmi stílus nem Spitzer: 1. Stilsprachen /stílusnyelvek (sajátos nyelv) 2.

Sprachstile /nyelvi stílusok (orvosi, tanári) Péter Mihály: 1. Irodalmi stilisztika 2. Nyelvészeti stilisztika A művészi próza átmenet a költészet és a nem szépirodalmi nyelv között. A költészet nyelve a mindennapi nyelvre épül, közös kódrendszerre. Lotman: a nyelv a valóság elsődleges modellálása. Erre épül a m ásodlagos modelláló rendszer, a költészet. Egymásra épül, elválaszthatatlan a 2 rendszer A 2 stilisztikát nem lehet külön tekinteni, csupán egynek a 2 vá ltozata. Ugyanaz a nyelv hordozója, csak másként funkcionál. Víg Árpád: a 2 elválasztása lehetetlen. Helikon, 1988/3-4.: a 2 stílus megkülönböztetése nem érdembeli Irodalomtudomány Irodalmi stilisztika Nyelvtudomány Nyelvészeti stilisztika 4. A stilisztika különálló tudomány Mi a stílus? 1994. (francia kutató) Delas: a stilisztika szót tegyük félre, és stilisztikait használjunk helyette. A stilisztika önálló tudományág. irodalomtudomány

nyelvtudomány stilisztika 5. A stilisztika önálló és nem önálló egyszerre A maga sajátos eszközeivel vizsgálja a dolgokat . nyelvtudomány irodalomtudomány stilisztika A stilisztika kapcsolódásai: a) nyelvtudomány Hangtan. (Fónagy Iván könyve) Lexikológia. Írói szótárak: Petőfi Szótár, Juhász Gyula Szótár, Arany Szótár, Zrínyi Szótár Grammatika. Spitzer: nincs semmi a sztintaxisban, ami korábban ne lett volna meg a stílusban. A nyelv fejlődése olyan szabálytalanságok felhalmozódásából jött létre, amelyek grammatikai ténnyé váltak. A grammatika nem más, mint megfagyott stilisztika A szépirodalomban ragadható meg leginkább a grammatik a és a stilisztika kapcsolata. 09.27 Szemantika. (jelentéstan) – kontextuális jelentés Mindkettő hasonló időszakban alakul ki Mindkettő parol jelenségeket vizsgál . Nyelvművelés. Simonyi Zsigmond (Magyar Nyelvőr szerk) „A nyelvhelyesség nem a nyelvtan, hanem a stilisztika

kérdése.” Balassa József (Simonyi utóda) „ A nyelvhelyesség kérdése inkább a stilisztikához tartozik.” Kemény Gábor „ A nyelvművelés alkalmazott stilisztika.” Szövegnyelvészet. 1960-70-es években alakul ki Felfogás ekkor: stílusa csak a szövegnek van. A stilisztika tehát alárendelődik a szövegtannak De ez nem így történt A szövegtan nézőpontja más: mi teszi a szöveget szöveggé? Stilisztika szempontja: mi te szi az adott szöveget egyedivé? Szikszainé nagy Irma, Leíró magyar szövegtan (stilisztikát is belesző, és példáit a szépirodalomból veszi).(Kodolányi: A vas fiai, Móricz: Rózsa Sándor, Makai Imre: ? ford) Szociolingvisztika. Pszichológia. Neurolingvisztika. Szemiotika. Pragmatika. Kognitív nyelvelmélet. Hermeneutika. Ezekkel is összefügg a stiliszika. Összefügg ezekkel is a stilisztika. Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv stilisztikája, A magyar nyelv szövegtana. b) irodalomtudomány Retorika.

(Arisztotelész, Cornifitius) Egy részét, az elocutio tanát magáénak tudja a stilisztika (díszítés) A retorikát a 19.sz-tól bírálják A romantika korszaka retorikaellenes Új tudományágak jönnek létre, a retorika háttérbe szorul. Új retorikai irányzat: Barthes és Genett – a klasszikus retorika anyagát elkezdik közvetíteni az olvasók számára. Du Marsais, és Fountainer (Mo-n: Víg Árpád) a stilisztikától vissza akarják szerezni azt a részt, ami a retorikához tartozott. μ – csoport (nű) Rhétorique generale (1970) (rendszerezés – példákkal) Kulcsfogalma: metabolé/a Metabola: alakzat, szóképeket és nyelvi képeket is magába foglalja. 4 féle: 1. metaplazmus (hangalakzat) igazán – igazándiból 2. metaszenéma (jelentésalakzat) „hidak nyája béget” Apollinaire – teljes metafora 3. metataxis (mondatalakzat) 4. Metalogizmus (gondolatalakzat) túlzás kevesebbet mondás – de ezek már pragmatikai kérdések is. Retorika és

stilisztika közötti versengés. Stilisztika meghalt. Mondták, de nem igaz Az újretorika lépett volna a helyébe. Adamik – Adamikné J. A – Acél: Retorika, Osiris Poétika. Jakobson munkássága – nálunk stilisztika. Hang, jel, vers, ’62, ’79 c. könyv A költészet grammatikája c. – műfajok – kompozíció (szövegszerkezet) inkább a poétikához húznak, de fontos a stilisztikában is. Hol a határ? Itt is munkamegosztásra van szükség, mint a retorikánál. Heidegger filozófiájának is nagy hatása van. Gadamer, Gans – recepció esztétikai felfogás Barthes: Hol kezdjük?, Helikon, 1970. Stil Száma (a strukturalizmus egyik megalapítójának tartanak, élete végén a dekonstruktív ir. szemlélet felé húz.) – Derrida előtt mondta 10.04 Verstan. Mózes H Gáldi L. Szepes – Szerdahelyi Irodalomtörténet, művelődéstörténet. 1. Expanzió (kiterjesztés) 2. (önkorlátozás) 1. Ullmann István /Steven/ Spitzer, Cressot, Riffatérre A stil.

kontextusában a szöveg, és nem a nyelv áll Cs. Gyimesi Éva (1975), Herceg Gyula – stílus elsősorban prózastílus mondatelemzés – általánosítás – szabad függő beszéd – hasonlatok ezekkel is foglalkozott. Mondattan kial Később szövegtan kial. Szabó Zoltán Balázs János: A szöveg, 1985 Szathmáry Stílus szövegtani jelenség. ’70 – es évek: Török Gábor: Líra logika poliszindeton: kötőszóhalmozás aszindeton: kötőszó elhagyás Mikrostilisztika: szöveg alatti vizsg. A tartalom nem stilisztikai kérdés, és a mű esztétikai kérdése sem. Sok mindent magába foglal a stil., de önmagát veszi el eközben A komplex műelemzés interdiszciplináris jelenség. A stil. feladata a stílus elemzése 2. ’80 – as években vetődött fel Meg kell találni a stil. helyét Vígh Árpád: MTA Stilisztikai Munkabizottságát megalapítja. Kutatási programot dolgot ki. Az alakzatok elméletévé kell válnia a stilisztikának (ism., halm, párh,

fokoz, gyengítés, stb nyelvi képek) Helikon 1988/3,4.szó ~ Ret. és stil alakzatok világa c kötet Gáspári László az alakzatokhoz a hasonlatot is bevonja. Kocsány Piroska – ismétlés, ismétlődés – stil. vizsg megértést szolgálják Ism. a művészetben c Daniel Delas (Barthes: írásmód [é criture]) prózai szövegekben: a tudom. stil a prózát elemezve mi lesz a versekkel? A költészet megváltozott. Molino: ugyanarról, de másképpen. Ez a stílus lényege poétika = rózsaablak – önmagára vonatkozik. Létrejön a szövegirodalom. Pl Tandori D valóságvonatkozás bizonytalanná válik Kibédi Varga Áron: nincs valóságaspektusa, nem ábrázolja, nem is kifejezi, hanem létrehozza a tárgyát a modern vers. Klasszikus próza: ábrázoló Klasszikus epika: kifejező New critisism – Archibald Mcleisch „a vers nem jelent, a vers van.” Hommage á c. Tandori vers expanció: interdiszciplinaritás minden stilisztika lesz, és semmi nem lesz az.

önkorlátozás: szűkre kell szabni, hogy többet tudjunk mondani, de eltűnik, ha tovább szűkítik. Oszt?????atlan filológia: írástudomány +nyelvészet Spitzer, Békési Imre 10.11 Stílus fogalma, meghatározása (2-4 tétel) Stílus tudománya a stilisztika. Gray, Bennison (1969): A stílus. Stílus valójában nincs. 1996. Tolcsvai Nagy G: A magyar stil Az a nyelvi jelenség, amit a köznyelv stílusnak nevez, létezik. A spontán beszélő tudatában van, hogy a tartalmakat más – más képpen fejezheti ki. – stílus Azt, hogy stílus van, azt tudjuk, de hogy mit jelent, azt nem Szt. Ágoston: ha kérdezőnek magyarázom, nem tudom – idő Ilyen a stílus is Stílus szó: lat. – gör ?????????? stílus/stylus – íróvessző, egyik vége hegyes, másik vége tompa, amiveltöröljük a törlendőket. Stíl., majd stílus lesz a szó „???????????????” ??????., stíl kivesztek a használatból Szótár: 1. bármely emberi tevékenység megnyilvánulási módja 2.

műalkotás(ok) sajátos kifejezésmódja Nyelvészeti stílus: Tágabb: tudatos műv.-i szövegen túl bármilyen szöveg stílusát vizsgálja Szűkebb: csak a nyelvi anyagú eszközökkel fogl. Elhangzó vagy leírt szöveg nyelvi megformálásmódja a stílus. /Kemény G) Kicsit pontatlan Beszélhetünk 1-1 mű, vagy szerző stílusáról, korszak, műfaj, irányzat. Hockett: idiolektus – egyéni beszédmód. Funkcionális stílusok: hivatali, tudom., publ, szónoki, levél stílus, szépirodalmi (ez problematikus) Diakr. fejl (tört-i fejl), szinkronikus fejlődés (egyidejű metszet) Mi tartozik a stílusba, mi nem: Nyelv.-i stil: szókincs, szóhasználat, ???????? elemek, (külső formák), hangzás, szerkesztésmód (mondatszint), (szöveg tagoltság) vizsgálata. A ny.-i elemet a funkcionalitásában kell megvizsgálni (tartalmi sík) Nem nyelvi és nem stil. réteget is figyelembe kell venni! Kompozíció: formateremtő elv. (poétikához – belső formához tartozik)

Belső forma: senki sem tudja mit jelent. Nyelvi kép – külső forma. Pragmatikai vonatkozások vizsg. I. Stil: A ret. isk (ókor): kifejtés technikája, díszítő forma Normatív jellegű. Milyennek kell lennie a stílusnak? Theophatosz Kr.e 4sz: 3 stílusnem van átvesz – lat. Ret: Vergiliusz kerekével szemlélteti stil. mediocris (közepes) Georgica - eposz, stílus gravis (nehéz, súlyos emelkedett) (kard, ló, Hector, Ajax) Aeneis Bucolica v. Eclogae stil. humilis (alacsony) Beszédmódhoz stílust rendel. Rétor (tanítja), discipulus (tanul) – nyelvi, költői eszközök – típusok Elsajátíthatók és a szabályok szerint lehet szép műveket írni. Romantikáig él. II. Stil: egyéni kifejezésmód Nehéz, hogy mi a jó stílus. Romantika 18 – 19.sz-ra válik meghatározóvá V Hugo: úgy írok, ahogy jól esik Nem tudja, de használja. Művei erősen retorizáltak Buffon (zoológus) 1753 –Fr. Akad Tagja lesz „Le stil c’est l’homme même” A

stílus, maga az ember. III. Croce (olasz fil., esztéta) A stil: jelentés Globális felfogás ez. – út a megsemmisítéshez A mű egy komplex egész, ami csak a maga egyediségében tanulmányozható. Nincs ált stílus, mindig csak egy biz. műnek van stílusa A stílus = mű IV.(Szegedy – Maszák felosztása ez) Szintetikus stílusfelfogás Spitzer pl. Nem nevezhető ??????? irányzatnak. Péter Mihály stil meghatározása Crystal enciklopédiája:91. o – stílus Nyelvi jegyek halmaza a stílus – megkülönböztetésre szolgál. Fónagy Iván: A stílus hírértéke c. Mit tekint stílusnak? A stílus. 1. díszítő elem: gramm, ret elemek, elocutiohoz tart (díszítés) 2. a nyelv művészi alkalmazása (Balley ellentéte) 3. dinamikus (affektív) tényező(??????? – val azonos) 4. egyéni mozzanatok összessége (Buffon + C rystal) A nyelvi megnyilatkozás egyéni jellemzője. Különbözik a többitől – nehezebb elemezni 5. Lényege a választás choice, choix –

szinonimák – mondatfajták közötti választássorozat – kifejezésmód Nem teljességgel tudatos 6. többlet (járulékos közlemény) Martinkó Andrásra hivatkozik itt 7. Gyakoriság (pl Jókai idegenszó-halmozás) – hírérték fontos – átmeneti valószínűség/predictability (szavak követési valószínűsége) – meghiúsult várakozás. (kicsi megjósoltság) Tóth Árpád: Orgona c. „megédesíti a fanyar szobát” 8. forma (külső vagy belső forma) 9. a cselekvés, alkotás, kifejezés módja a stílus 10.18 Szegedy – Maszák M.: – a stílus díszítőforma – maga a forma – stílus mint jelentés – nincs jó értelmezése a stílusnak (szintetikus stílus) Péter Mihály: szintetikus stílus meghalt (összegző) (tanulmány) Ált. Nyelv Tan 12 Kötetében jelent meg 4 mozzanat: – választás – összekapcsolás – konnotáció (a nyelvi jelentés) – meghat. normáktól való eltérés écazt – biz. elemek gyakorisága Enkvistre

támaszkodik itt. Stílus def.: kontextus (szöv körny) itt: komm Helyzet, amelyben a közlés elhangzik: műfaj szövegtípus előadás beszélgetés pragmatikai körülmények jeladó: válogatás, összekapcs. jelvevő: járulékos információ (kontextus) Van – e zéró stilisztikumú szöveg? Vita folyt erről. Terjed az a felfogás, hogy nincs olyan szöveg. De van egy kontextuális norma (amihez hasonlítanak) – gyakorisági értékeket nem mutatnak, – eltérés stílushatást eredményez. Szövegstílusról van itt szó mindig, nem általános stílusról. Szöveg alatti stílusról beszéltek Szöveg fölötti Stílus = csak szövegstílus a ’80 – as években Szabó Z.: „szövegstílusa csak a szövegnek van” Jeanette: „A stílus a szöveg aspektusa” (a szövegnek van stílusa, de nem minden stílus, ami a szövegben van.) Mi az a norma, amihez a stílusértéket meg tudjuk határozni. Szöv. típ st: pl: - szépírói st. - műfaji st. - kor st. Stílus

tipológia tanulmányozása fontos. Péter Mihály: jeladó: választás + összekapcsolódás st. = választás 1. electio (kiválasztás) – retorikában mindenki választ, aki kommunikál a Saussure: szintagmatikus viszony sz asszociatív viszony Az agy egy helyen tárolja a szinonimát, antonímát Jakobson átveszi ezt a 2 tengelyt, de művészi szögre fordítja. szelekció kombináció A választás: hangzás, szinonimák közti választást jelent sok szerzőnél. De nemcsak ebből választhat. - direkt (követett) közlés - képi, metaforikus közlés - alternatív választások (pl.: mondattípusok) - bekezdések (gyakori, ritka) - műfaj megválasztása A műfaj és a tartalom közötti feszültség stilisztikai. A választás a befogadó szempontjából is érvényes. Választás viszonyítása: szótárak • szinonima: O. Nagy: Szinonima szótár, Kiss G: Magyar szókincstár (fogalomköri szótár) • szövegtani, mondattani: Rácz E.: nyelvtan, M Gr, Új M Ny,

Strukt M Ny Ezek nem a m. standard leírása Mihez fordulhatunk? • Riffaterre: belső norma. A belső kontextus az olvasás során folyamatosan alakul ki az olvasóban. (Viszonyítási, elvárási norma alakul ki, ettől az író eltérhet) 2. gyakoriság kérdése: - szavak - nyelvi szintek Mihez viszonyíthatok? P.M – az adott szöveg gyakorisági adatait a hasonló típusú ??????? gyakorisági adataival érdemes összehasonlítani. Zéró stil szöveghez nem lehet hasonlítani • gyakorisági szótár Füredi M – Kelemen J. szótára (1965 – 77 közötti időből valók) Az első 3410 szócikket tartalmazza. Ez nem mindig használható Belső norma vizsgálata is megoldást nyújt. 10.25 3. konnotáció (hiányzik) Stanner, Szabó Z.: 1977 – es könyvében Péter M.:A nyelvi Tolcsvai – Nagy G.:A magyar nyelv stilisztikája – ezekben a konnotáció definíciói Kelemen Péter, Genette, Bakos, A k. a jelentések egy része Denotatív jelentés a jelentés magva Denot

Konnot. konnot. denot – üstökös állandósult k. béke – galamb denot. Jelent Részeivé válnak rabság – lánc – alkalmi k. tankönyvraktár – (asszoc.) Kennedy meggyilk Állandósult stílusérték: Része a szó jelentésének - nyelvjárás áll. konn - trágár beszéd - durva szavak Riffaterre: kontextuális norma Cambronne (Napóleon tisztje) – Nyomorultakban „szart” - ebben a szövegkörnyezetben a szó jelentése átértékelődik Mitrumhoz kapcs. Konnotáció: hexameter – emelkedettség, szolid unalom, hősiesség Radnóti: élethelyzet és mitrum közti kontraszt. József Attila: Ki –be ugrál , tercinában, mint Dante: Isteni sz. – itt: jelenlét Babits: örök folyosó-tart. , forma egysége Alakzatok- konn. Járulhat, asszociatív többlet Szórend- Fónagy: -expresszív, impresszív -szórend 1. téma- réma tagolás / tényközlés/ 2. réma – téma (sajátos jelentés, emocionális többlet) Mondatszerk.: hosszú, rövid mondatok,

hosszút rövid, rövidet hosszú követ Nyelvi képek: költészet (irodalom) – köznyelvtől eltérő mód. A szöveg egy adott pontján keletkezik, majd kihat magára a szövegre, és azt áthangolja: a konnotáció. Grice-féle maximák: a kommunikáció alapelveit foglalják magukban. Tolcsvai – Nagy G. alkalmazza a szépirodalomra INTERAKCIÓ megértés szándéka Szöveg, mint reprezentáció (tudati képzet) Beszélő/író megértés szándéka Hallgató/olvasó Szöveg, mint fizikai objektum (Levegő – hang; írás) TRANZAKCIÓ (’átvisz’) közlési csatorna A konnotáció felfogásának képessége perdöntő a stílusértelmezés szempontjából.(szövegértés) Jó olvasó nélkül hiába van jó író Derrida: befogadó – alkotó (egyenrangúak, sokszor a befogadó lesz fentebb). A konnotációt neéz megállapítani: -Állandósult, alkalmi -Asszociáció, jelentés 11.08 Funkcionális stilisztika (Adekvátság=odaillő, a tárgyhoz tartozó nyelvi

kifejezés, forma). Szathmáry I.: meghonosítása a funkcionális stilisztikának Ha nem funkcionális, akkor milyen lehet? Strukturális? Nem! Miképp él az író a nyelv eszközeivel? Kritériumai: szempontok – (nyelvi eszközöknél). A nyelvi értéket nem önmagában szemléli, mint a 19.sz-i esztétika, hanem az odaillőségét(nem a s zépséget). Néha a rossz a j ó, a cs únya a szép!Mikszáth:”az én pohárom” – helyes stilisztikailag, mert gyerekről ír (közben nem helyes). Eco: A rózsa neve – Salvatore szerzetes(furcsa, stilisztikailag adekvát nyelvet beszél). A stil. tanulmánytípusok: Szabó Zoltán: szövegnyelvészet és stilisztika, 1988. Tk Tanulmánytípusok Nyelvi szint Tárgyuk 1.stilisztikai minősítés szöveg alatt stilisztikai értékű nyelvi elem (stiléma) > Martinkó A.-tól származik 2.stilisztikai elemzés szöveg maga egyedi közlemény stílusa 3.stílustipológia (stílus jellemzés) szöveg felett stílustípus,

stílustípusok rendszere 1. több szöveg alapján egy stilémát vizsgálok, pl grammatikai kapcsolóelem (pl kötőszó), vagy hangtani vizsg. Fónagy 2. Szabó Z könyvének utolsó harmada stíluselemzést tartalmaz 3. A szöveg halmazát vizsgálja – J Soltész Katalin, Király I, Nemes I A szövegalatti stíluseszközök áttekintése: (Hangtani, szótani, mondattani) Szövegszint: a mondatnál nagyobb egység. Szöveg alatti: bevezetés, tárgyalás, befejezés, egységekre tagolás: bekezdés, mondattömb. Alatti: mondattal végződik Stilémák: - hangzás morfémák szintagmák mondatok nyelvi képek ( szöv. alattinak tekintik) – díszítő eszköz; de vannak olyan nyelvi képek, amelyek szövegszervező elvvé válnak Babits: Vidéki komédia( 6 hol das rózsakert – rózsa – motívum lesz, a cs ábítás behálózás színtere). Zolnai B.: A látható nyelv; a nyelv=nyelvi stílus Keszler B.: Helyesírásról; grammatikai cikkei (1.-höz) interpunkció

elhagyása (Apollinaire, Móricz: Tündérkert.) kurziválás lábjegyzetek – Arany J. bekezdésekre tagolás – Kosztolányi egymondatos regények – Eszterházy Fónagy Iván: hangtan; Szerdahelyi: hangszimbolikáról ír. Φυσει / füszej νεσει / teszej vita - nyelvi jelek motivációja - nyelvi jelek nem motiváltak Hangszimbolika megléte: kakukk, mama, nyelvi jelölt – denotátum kapcsolata. A hangzás sugall bizonyos jelentést. Arany J.: Ünneprontók c balladájaSajátos hangszerelés 2 szféra konfrontációja adja a ballada feszültségét. ’r’-ek hangszimbolikája Relatív gyakoriság – Péter Mihály – feltűnően gyakori elemek (tartalom sugallása, hangzógyakoriság kifejezze ugyanezt, tartalom(szemantika) és hangzás(fonetika) egybeessen). Pl hullalé, fülolaj – ellentétes (a kellemes hatást kioltja) Szükséges, hogy a befogadó észlelje hogy a tartalom és a hangzás között kapcs. Van Feltűnő sűrűség -> asszociációt

beindítja a tartalom és a hangzás között -> ’r’ ->jelentenek, sugallnak. Felerősödő hangszerelés Arany balladájának végén. Hangszimbolika: tisztázott és vitatott kérdés is egyben. Verstan és stilisztika közös kutatási területe: -metrum és ritmus kapcsolata: az elvont metrumképlet realizálódik és ritmusként jelenik meg (stilisztikailag érdekes). 2 interpretáció: 1. jambus: fékezett – hangulat visszaadása ( - ) 2. spondeus: jambikus lüktetés – remény ( + ) poliszyndeton –pl. ’és ’ ismétlése A ritmus összekapcsolódik a tartalmi mozzanatokkal. Kötött formával lekottázzuk amit mondani akarunk. Weöres S: XI szimfónia 3 Tétele Erős anapesztusos ritmusa van: ti-ti-tá-tá, ti-ti-tá-tá Fordulat: megfordul a ritmus: tá-tá-ti-ti 11-15. metrum sejtelmek a prózában: pl: Krúdy: Bukfenc c. – Don Quioete (jambikus lejtésű drámai jambus). Perkátai L :rimelő mondatok Krudynál Szókints, szóhasználat ( szövegalatti

sik) szóalkotás: szóképzés (Ady: Ló kérdez c.- hapax legomenon „el loval”); szóösszetétel(Ady: Ágyam hívogat c. „erőkút, csókcsárda” Szóhasználat: „mot – clé” kulcs szó(Guiaraud, Pierre) Mallarmeról írt könyvet. Annak a versnek a törmelékei lehetnek (szűz, hó, sírhant, angyal), amelyet nem tudott megírni. De ez csak hipotézis Krúdy: Piros(Adynál is) élet öröm szexualitás szimbóluma Szinbad novelák; kagyló, lepke(sajatos jelentésüek), tél(Porkolab J.:Krúdy – Hét bakony c) Berzsenyi: közelítő tél; enyhén népies, régies és idegen szavak: gerlice, gerezd(szölőfürt), útvesztő, Zephir, symphonia (együtthangzás), tyrsus, nektár. Kölcsey: feléje – föléje (védő óvó) Jókai: Gyémántos miniszter: idegen szavak. Székely asszony: nincs idegen szó, tiszta magyar népnyelv. Publicisztikák: Cholnoky Viktor – kaleidoszkóp (vehemens Peking Nanking szavak) a tárgy is befolyásolja a szöveg idegen szó

használatát Természet tudományi szakszó kincs felhasználássa a szép prózában: Déry Tibor: Befejezetlen mondat Zéman László: M Ny. 1973 Szókincs rétegződése: Perem, alap Tudományos és szaknyelv Archaizmusok( régi szavak ) Aktív élőnyelvi szókészlet szleng Kis G. – Pusztai F : Új szavak új jelentések 1997-ből Minya Károly: Mai magyar nyelvújítás, 2003. Mohos Angéla: Magyarító könyvecske (a farmer szót is áthúzza). Tótfalusi istván: Idegenszavak magyarból, Idegenszavak szótára. Purizmus, antipurizmus: Schöphlin Aladár, Kosztolányi vita (Nyelv és lélek c.) Zolnay Gyula, Zolnay Béla munkái Állandó szókapcsolat, frazeológia: - szólások (fogalom) - közmondások (ítélet) - szállóigék Bárdosi: Magyar szólástár Tóth B.: Szájrul szájra Békés I.: Napjaink szállóigéi, 1977 neologizmusok(új szavak) Írói névadás: Kovalovszky Miklós művei. J. Soltész Katalin: Krúdy névadása, Magyar Nyelvőr 1995 –

névtudományi konferencia, Miskolc, 2. Kötet, Gergely Piroskától Ottlik Géza és a nevek Nyr., 1995/ Kemény G Szintagmák szintje: Alakzatok (v. séma, scéma, figura): nyelvi képektől megkülönböztetjük Szathmáry: Alakzatok világa c. A retorikai stilisztikai alakzatok világa, 2003, konferenciakötet. 1. adiectio: hozzáadás, hozzátoldás ismétlés, fokozás, anafora, epifora, katafora, polisyndeton (Kis magyar retorika) 2. detractio: elhagyás ellipszis, aszindeton 3. imutatio: kicserélés implicit metafora 4. transmutatio: felcserélés enallage (jelző áthelyezése) „lila dalra kelt ”, hypallage (ok-okozat felcserélése) „ nyír rázza a szellőcskét” Mindkettő ny-i kép és alakzat! Szórend stilisztikája: Ismétlés Horváth Iván. Ismétlés a művészetben Kosztolányi : „ hosszú hosszú haját” Krúdy: (halmozás) Gordonkázás c. Mondattan stilisztikája: (szöveg alatti, nyelvi eszköz) Milyen a magyaros mondatszerkesztés? Van-e?

Karácsony Sándor: a mellérendelés a magyaros Bőthi Zsolt: A magyar irodalom kistükre. Egyik sem magyarosabb mint a másik (alá-mellérendelt). Grétsi László: It, 1954. (Ady versmondata) Herczeg Gyula: 3 kötete Szerkesztettség: mondatszerkezet, stilisztika ismérve. Tagmondat / Mondat = X Mondat hosszúsága – szószámban: rövid (Kosztolányi), hosszú (Krúdy) Ez is kell!!!! A FUNKCIONÁLIS STILISZTIKA MEGALAPOZÁSA – Szathmári István 2. Funkció, nyelvi funkciók, funkcionális szemlélet Fungor (-i, functus sum): 1. működés, 2 sajátos feladat, szerep, rendeltetés, 3 függvény Nyelv funkciója: közlés, kommunikatív funkció. Szavak jelentése is funkció, nyelvi kategóriák, jelenségek működése is az. Funkcionális szemlélet: Deme László: ~ elemei: a társadalmiságra, a gondolkodással való szoros kapcsolatra, a kommunikatív szerepre, a beszéd-, illetőleg szövegközpontúságra való utalások, amelyeknek a rendszerszerűség és a

szerkesztettség nem fölérendeltje, hanem csupán szolgálója. Péter Mihály: a nyelvet nem csupán jelek és kapcsolódási szabályaik rendszerének tekinti, hanem egyúttal az emberi tevékenység sajátos közegének is. A nyelv racionális-ábrázoló és érzelmi-értékelő oldala szerves egységben jelenik meg előttünk. A nyelvi rendszer szerkezetének valamennyi szintjén rendelkezik érzelmi tartalmak kifejezésére alkalmas eszközökkel ezek a nyelv racionális elemeivel, a k ontextussal és a kommunikációs helyzettel szerves összefüggésben látják el feladatukat. Nyelvi funkciók: Humboldt: a nyelv igazi mivolta a beszédtevékenység közben tárul elénk. Bühler: a n yelvi jel a j eladóra vonatkoztatva a kifejezés funkcióját tölti be, a címzett viszonylatában felhívó jellegű, és az üzenet tárgyát tekintve ábrázoló szerepű. Prágai iskola: a nyelvi tények rendszerszerűségének elismerése, és e tények funkcionális szemlélete, ami a

nyelvi eszközök és folyamatok bizonyos feladatra, célra irányultságát jelenti. (Havrének: irodalmi nyelv új értelmezése: mindennapi közlési funkció, speciális gyakorlati (szakmai), speciális elméleti (tudományos), költői funkció.) Szinkron vizsgálatok előtérbe, szintaxisban a mondat aktuális tagolása, nyelvi változások számításba vétele, stílus kvantitatív vizsgálata. Jakobson: kommunikáció 6 tényezőjéhez kapcsolt 1-1 nyelvi funkciót. Feladó – emotív, kontextus – referenciális, címzett – konatív, kontaktus – fatikus, kód – metanyelvi, üzenet – poétai. Halliday: a nyelvi szerkezetből indul ki, kommunikációs szituációt állítja középpontba. Ideatív funkció, személyközi, szövegi. Hymes: 7 kommunikációs funkció. Mo.: Gombocz Zoltán, Szabó Dénes, Károly Sándor, Deme László, Hadrovics László, Rácz Endre 3. Bally előtt Stilisztika: 19. sz vége, 20 sz eleje Gyakorlati kérdések görög és római

retorikában, poétikában 17 sz: ars dictandi-k. Retorika: 3 stílusjegy: fennkölt, közepes, egyszerű stílus. Szónoki beszéd: jóhangzás, zeneiség, trópusok, alakzatok, ornata syntaxis, illő stílus. 18. sz: stilisztika önállósága Adelung: első munkája még nem stilisztika. Wackernagel: először választotta külön a retorikától és a poétikától (1873). Wundt: a szó lélektani szempontból összetett jelenség. Erdmann: megkülönböztette a szó mellékjentését és hangulati értékét. (1900) Saussure: forradalmasította a nyelvtudományt. Tételei: 1 a n yelv rendszer, melynek minden tagja függ a többitől. 2 A történeti nyelvészettel egyenrangú a leíró nyelvészet 3 szembeállítja az élő nyelvet a nyelv egyéni felhasználásával (langue – parole). Stílus új alapokon való vizsgálata 4. Bally és a stilisztika Bally (1865-1947): genfi iskola képviselője, Saussure tanítványa. Tudományos alapokra helyezte a stilisztikát Ebből

született a funkcionális stilisztika. Hatással volt Gomboczra, Zolnaira, Balázsra 1. A nyelv vizsgálatában a valós létből indul ki Ez a spontán élőbeszédet jelenti Figyelembe veszi a beszédpartner társadalmi helyzetét, a beszélő és a partner közti viszonyt. 2. Korabeli élő francia nyelv eszközeit akarta feltérképezni 3. 4. Átveszi a langue-parole dichotómiát S-től. A parolé-t tanulmányozza A stílus parole-jelenség Szinkrón-diakrón-t is átveszi. Szinkrón és statikus szemléletű volt Az anyanyelvi élő gyakorlat által teremtett minden asszociáció szinkrón jellegű. A stilisztika leíró, statikus nyelvészeti forma 5. Deszkriptív stilisztika híve Minősít, de nem értékel 6. Elfogadta a kifejezőeszközök rendszerének eszményét 7. A nyelvi-stiláris jelenségeknek a mondanivaló közlésében betöltött szerepét kutatja 8. Nyelv és gondolat összefüggése: a nyelvnek és az egyes nyelvi elemeknek az érzelmi (affektív)

oldalát állította előtérbe. A nyelvi elsősorban az értelemkifejezés eszköze, de kifejezi érzelmeinket is Utóbbin a hangsúly. Az ember affektív lény Stílus- és stilisztikafelfogása: 1. Stilisztika feladata: a nyelv kifejezőeszközeinek tanulmányozása affektív tartalmuk szempontjából, kutatja az expresszív típusokat (érzelmi mozgás visszaadása). Vizsgálja a stílusok hallgatóra gyakorolt hatását. A gondolat mindig affektív A nyelvnek a karakterét az e xpresszív értéke adja meg Stílus: a nyelv érzelmeket visszaadó kifejezőereje. 2. Minden nyelvi jelnek stilisztikai értéke van. 3. Szépirodalmi stílus vizsgálatát kirekesztette a stilisztikából. 4. Előkészítette a szociolingvisztikát: argó, familiáris szavak vizsgálata. 5. A konnotáció-elmélet egyik őse. 6. Beszédtett-elmélet csírái ott vannak nála. 7. Hangutánzó, hangfestő szavakról értekezik. 8. Bevezeti a „szabad függő beszéd” fogalmát. Tudományos módszere: 1.

Mindig nyelvi tényekre épít 2. Eljárásmódja a meghatározott összehasonlítás (Helyettesítés, oppozíciók) 3. Rendszerezés, logikus osztályozás, világos összefoglalás 4. Első helyen az elmélet, aztán a gyakorlat 5. Józan kritika Jelenségek vizsgálata, vizsgálati módja: 1. Szavak és kifejezések érzelmi összetevőjének elemzése (Természetes affektivitású elemek, környezetfelidéző affektivitású nyelvi tények.) 2. Lexikai és frazeológiai szinonimák elemzése Traité két kötete: teljes korabeli francia szó- és kifejezéskészlet modern feldolgozása. Kommunikációs és stilisztikai lehetőségek számbavétele. 1 kötet: elméleti alapvetés, szemléltető példák 2 kötet: gyakorlattal világítja meg az elméleti részeket. Megalapozza az affektív mondattant. Minősítő rendszert nem épített ki Komikus, ironikus, festői, pejoratív és amelioratív hangulatú természetes affektivitású elemeket különböztet meg. A nyelvi rétegek

közül kitér az í rott, a b eszélt nyelvre. Hivatalos, tudományos, szépirodalmi és hétköznapi nyelveket tárgyal. 5. Bally tanítványai Marouzeau: 2 fontos stilisztikát írt. 1. A stílust magatartásnak, attitűdnek tekintette, amit a beszélő vagy író érvényesít a nyelvvel mint anyagraktárral, lehetőséggel kapcsoltban. 2. Bevezette a ’választás, válogatás’ terminust 3. ’Expressivité’ terminussal élt: kifejezőerő, a nyelvi jelenség érzelmi-hangulati elemein kívül magában foglalja az értelmi oldalból, a használati kötöttségből, a szemantikai mozgásból, a szituációból adódó mozzanatokat is. 4. Bevonja a költők, írók nyelvét is 5. Történeti stilisztikai elemzésre is példát ad Cressot: 1. A stilisztika feladatát a választás értelmezésében jelöli meg 2. Expresszivitás nála is van 3. Szépirodalmon belül marad 4. A történeti stilisztika híve (is) 6. Bally és tanítványai után Prágai iskola: 1. Bevezette a

funkcionális stílus kategóriáját 2. Körüljárta a stílusjelenségeket 3. Irodalmi nyelv új nyelvészeti értelmezése, funkcionális stílusok elkülönítése és jellemzése Havránek: 4 funkcionális dialektusának (ld: fent) elkülönítését 3 ismérv alapján tartja lehetségesnek: a kifejezés meghatározottságának, teljességének, automatizmusának fokozatai. (Érthetőség, meghatározottság, pontosság) Megszületik egy fontos fogalom: adekvátság. A funkcionális stílusok egy-egy nyelvnek olyan változatai, részrendszerei, amelyeket az illető nyelvnek a társadalom egyes tevékenységi szféráiba betöltött funkciója határoz meg. Stílusjelenségek: Mathesius 2 aspektusból vizsgálta: mint valóságot és mint a szituáció által meghatározott jelenséget. Hausenblas, Havránek, Mathesius nézeteit továbbfejleszti Doležel Stílus szerinte: a k ifejezés lehetőségeinek egy adott nyelvi rendszeren belüli változatai. Stilisztikai jelenségek

kvantitatív vizsgálata Mathesius: nyelvi variencia: 1-1 nyelv a nyelvhasználat különböző dimenzióiban történetileg kialakult változatok (variánsok) összessége. Elise Riesel: (1954) 1. A funkcionális szemlélet alapvető marad 2. Középpontban a nyelvi stílusok állnak, vagyis azok a komplex kifejezésmódok, amelyek meghatározott társadalmi, illetve közlési célból jönnek létre. 3. Nyelv, beszéd és stílus viszonyát tárgyalja 4. Ez a szemlélet a szövegre, a kommunikációs helyzetre és a beszédszituációra mindig tekintettel van 5. Először a szókészlet, aztán a grammatikai eszközök, utána a fonostilisztikai kérdéseket tárgyalja 6. A szépirodalmi stílust a nyelvi és irodalomtudományi alkotóelemek elválaszthatatlan egységének jelzik Schneider: nyelvtani kategóriák stilisztikai értékeinek bemutatására vállalkozik. Fónagy Iván: a stílust többletként, járulékos közleményként értelmezte. Legutóbbi negyedszázad:

Forradalmi változás a nyelv- és irodalomtudományban. Kommunikációelmélet, szociolingvisztika, pragmatika, beszédtett-, interakciókutatás, szövegvizsgálat. Szemantika, szemiotika, strukturalizmus, generatív, kognitív nyelvészet. Retorika, poétika újjászületett Irodalomelmélet fellendült Hermeneutika Funkcionális stilisztika: kiteljesedett. A szöveg a nyelvi-stilisztikai jelenségek élettere. Valóságos nyelv A szövegstilisztikai jelenségeket 2 csoportban kell tárgyalni: 1. a mondaton túlmutató és 2 a szöveg egészére kiható nyelvi és nyelven kívüli eszközök keretében. 1. Mondaton túlmutató: mondatfonetikai eszközök, kapcsoló elemek, utalás eszközei, aktuális mondattagolás, megnyilatkozás, alakzatok. 2. Szöveg egészére kiható: szövegfonetikai eszközök, szereplők, cselekvések, tér, idő, okság, motívumszerkezet, közlésformák, képszerkezet, képrendszer, szövegrészek, szöveg tagoltsága, szövegfajták, műfajok,

stílusegység, stílustörés, mennyiség, cím lehetőségei. 6. A funkcionális stilisztika mérlege Kiépített egy valós, életképes stilisztikai rendszerezést. A nyelvhasználatra, a stílusra tette a hangsúlyt, alkalmas megoldást kínál a különböző szintű oktatásnak. Szépirodalmi művek stilisztikai elemzését nem tudta elvégezni, de szilárdabbat nyújtott az eddigieknél. Életképes stílusfelfogás. A stilisztika tételek a következők: 1. A stilisztika helye a társ- és rokontudományok körében (viszonya a nyelvészethez és az irodalomtudományhoz). 2. A stílus fogalma, meghatározása, és a 20sz-i stílusfelfogások 3. A funkcionális stilisztika fogalma, alapelvei /A Hol tart ma a stilisztika? fejezete alapján./ 4. A stílus és műelemző módszer fejlődése /Régi 6 és 8 tételek/ 5. A nyelvi műalkotás rétegei, rétegzettsége /régi 10 tétel+ egy lap, amit Angéla fénymásolt először, arról tudni a 6 réteget, és két szabadon

választottat közülük nagyon tudni, példákkal meg mindennel!!!/ 6. Kép /Utolsó, utolsóelőtti óra/ Ezt nem árt megnézni!!!! STILISZTIKA – a nyelvtudománynak az irodalomtudománnyal érintkező ága, amely a nyelvi elemek (szavak, toldalékok, mondatok stb.) stilisztikai (közlő, kifejező, hatáskeltő stb) értékeit vizsgálja Megállapítja a nyelvi elemek célszerű és hatásos felhasználásának módját, vagyis azt kutatja, hogy stílusértéküknél fogva mik az egyes stílusrétegeknek és stílusárnyalatoknak a jellemző, tipikus eszközei. A stilisztikának ez a része a stíluselmélet Tanulmányozza továbbá az egyes nyelvi elemek, valamint a stílusrétegek és stílusárnyalatok fejlődésének történetét. A stilisztikának ez a része a stílustörténet Végül feladata az írók, költők egyéni stílusának elemzése, ez a stíluskritika. STÍLUSRÉTEG – a beszéd és az írás meghatározott területén jellemzően használt nyelvi

kifejező eszközök rendszere, illetve az ezek használatát szabályozó törvényszerűségek összessége. STÍLUSÁRNYALAT – a stílusnak az a sajátossága, amelyben megnyilatkozik a beszélő, író lelkiállapota, valamint a hallgatóhoz, a beszédhelyzethez (lásd Beszédhelyzet, szövegkörnyezet) és a témához való személyes viszonya. A közlendőt tehát legtöbbször áthatja valamilyen érzelmi, hangulati színezet. Ennek megfelelően szoktunk különböző stílusárnyalatokról beszélni, például népies, ünnepélyes, családias, tréfás stb. A tréfás stílus például kedveli a szójátékokat, a játszi szóképzést, a neologizmusokat, a humor kedvéért megváltoztatott mondatszerkesztést stb. Például: (Mikszáth Kálmán: A pénzügyminiszter reggelije) A gúnyos stílus meg a nevetségessé tevés, a megbélyegzés kedvéért halmozza a rosszalló szavakat és kifejezéseket, s hanglejtésében is eltér vagy eltérhet a tárgyilagos, higgadt

beszédmódtól. Például: őzés (Temesi Ferenc: Por Második kötet, L-Zs Magvető Kiadó, Budapest, 1987. 237) A fenti stílusárnyalatok természetesen nem különülnek el egymástól (például az ódai stílus egyszerre irodalmi, emelkedett és ünnepélyes, a tréfás stílus lehet irodalmi, de lehet népi is stb.), mert hiszen ugyanazt a nyelvi anyagot szemlélik, ha különbözö nézőpontból is. EGYÉNI NYELV és STÍLUS. – Minden embernek van egyéni stílusa és nyelvhasználata, de ábécénkben az irodalmi nyelv és stílus a mérvadó, illetőleg a vizsgálati példa. Az egyéni nyelv és stílus azt a nyelvi anyagot jelenti, amelyet az író, a költő a közös nyelvi rendszerből felfogásának és művészi céljának megfelelően kiválaszt és használ, illetve alkotó módon tovább is fejleszt. Az írók és a költők tehát kiemelkedő szerepet töltenek be a nyelv és a stílus fejlesztésében és gazdagításában. Közülük a legkiválóbbak éppen

egyéni nyelvükről és stílusukról, eredetiségükről híresek. Például: (Ady Endre: Intés az őrzőkhöz), v ( Juhász Ferenc: Rezi bordal) Irodalmi és köznyelvünkben a következő stílusrétegeket különböztetjük meg: 1. Az írásbeli közlés és kifejezés stílusai: 1.1 tudományos stílus, 1.2 publicisztikai stílus, 1.3 hivatalos stílus, 1.4 szépirodalmi 1.5 levélstílus; vagy művészi stílus, 2. A szóbeli érintkezés és közlés stílusai: 2.1 társalgási stílus, 2.2 2.3 előadói stílus szónoki stílus, Az egyes stílusrétegek szó- és kifejezéshasználatukban, valamint mondatfűzésükben különböznek egymástól. * 1.1 TUDOMÁNYOS ÉS SZAKMAI STÍLUS TUDOMÁNYOS STÍLUS - SZAKMAI STÍLUS - TARTALOMKÖZPONTÚSÁG - TERMINOLÓGIA (SZAKSZAVAK)- VIZUÁLIS ÁTTEKINTHETŐSÉG- VIZUÁLIS ESZKÖZÖK (GRAFIKONOK, ÁBRÁK, FÉNYKÉPEK, TÁBLÁZATOK) - BONYOLULT MONDATSZERKESZTÉS - TUDOMÁNYOS MŰFAJOK - TUDOMÁNYOS STÍLUS – a tudományos

művek (monográfia, tanulmány, tudományos cikk, referátum, korreferátum, recenzió stb.) jellemző stílusa A tudomány célja a valóság törvényeinek, összefüggéseinek világos és egyértelmű megismertetése érvelő bizonyítással. Ennek megfelelően a tudományos stílusból az érzelmi és festői hatású nyelvi elemek szinte teljesen hiányoznak. Az érthetőség kedvéért egyértelműen, pontosan fogalmaz. Nagy számmal használ műszavakat, viszont a szemléletesség, képszerűség nyelvi eszközeivel takarékosan bánik. Az érzelmi hatásokat a mondatformák terén is mellőzi. Szereti a ténymegállapító, kijelentő tartalmú mondatszerkezeteket. Általában világos, áttekinthető szórendre törekszik. Gyakoriak benne az összetett mondatok, közülük is az alárendeléses formák. Ezekben fontos szerephez jutnak a kötőszók, mint a logikus mondatfűzés nélkülözhetetlen eszközei. A tudományos stílus átfogó fogalom, hiszen ide sorolandó

a f ilozófia, a társadalomtudományok (pl. szociológia, jogtudomány), a természettudományok (pl. fizika, biológia), az alkalmazott tudományok (pl orvostudomány, kohászat) és a művészetek (pl. zene, színház) stílusa Következésképpen a tudományos művek sok eltérést mutatnak egymáshoz képest, pl.: Elképzelhetünk egy háromdimenziós szimbolikus teret, amit P vektornak hívunk. Az e térbeli 0 pont ba helyezzük a r észecske P impulzusvektorának kezdőpontját; - A futuristák hiperbolikus falánkságának konkrét okai voltak. A háború iskolaéveik, serdülőkoruk idejére esett. - A fotográfiában célszerű, hogy a fénysűrűséget a m egvilágítás és a felületi reflexió szorzataként értelmezzük. Az eltérés az idézett részletek nyomán is nyilvánvaló. Azonban az eltérő megnyilatkozásoknak is vannak közös jellemzőik. Mondanivalójukat mindig valamilyen céllal hozzák létre a szerzők. E célnak megfelelően válogatják meg

szavaikat, kifejezéseiket, nyelvtani szerkezeteiket. A tudományos igényű művek kerülik az ismétléseket, a bőbeszédűséget. Tartalmilag elsődleges a téma pontos körülhatároltsága, a hozzá nem szorosan kapcsolódó elemek elhagyása. Az érzelmi megnyilvánulások és a szubjektív vélemény ritkán kap helyet szakmai jellegű szövegben, amely szerkezetileg logikus és áttekinthető. A terminológiát (szakszavak, szakkifejezések) következetesen használja, csökkentve ezzel a félreértés esélyét. A nyelvi lelemény sem a tudományos művek sajátja A tudományos stílusban íródott műveknek nemcsak szerkezetileg, de vizuálisan is áttekinthetőnek kell lenniük. Ennek érdekében a tudományos stílus pontos utalásokat, zárójeles magyarázatokat tartalmaz, pl: Ez tartalmazza a földtani korú képződmények térbeli helyzetét és az anyagokra vonatkozó főbb adatokat (248. ábra). A tudományos stílus számos vizuális eszközt is használ. Például

grafikont, ábrákat, fényképeket, táblázatokat. Az írásképhez, illetve a vizuális eszközökhöz sorolandók a kiemelés különféle módjai: a vastagbetűs írás, az ú j bekezdés, az aláhúzás, a számozás. A tudományos szöveg ezek valamelyikével, akár többel is él, hiszen a szövegösszetartó erő (kohézió) nagyobb, mint egy köznyelvi szöveg esetében. A tudományos művek nyelvileg eltérnek az irodalmi nyelvtől, bár szókincsük egy részét ez adja, többségben vannak a szakszavak, szakkifejezések. Ezek a laikus számára ismeretlen elemek Gyakoriak az idegen szavak, jellegzetes szóalkotások is. Pl vektortér, impulzusvektor, futurista, hiperbolikus, fénysűrűség, felületi reflexió. Mondatszerkesztésükben a s zakszövegek a b onyolult, többszörösen összetett, nagyobb terheltségi fokú mondatokat használják. A szakkönyvek szükségszerűen több és bonyolultabb kötőszót használnak. Ezek a kötőszavak is a szöveg

összefogottságát hivatottak szolgálni. Fontos szerepük van az előre-, illetve hátrautalásban, valamint a tagmondatok pontos összefűzésében, A tudományos stílus nemcsak tartalmi, formai jellemzőket takar, hanem különböző műfajokat is. Ide tartoznak a tudományos folyóiratok tanulmányai, cikkei, az ismeretterjesztő könyvek, a szakkönyvek, a monográfiák. * 1.2 PUBLICISZTIKAI STÍLUS – a sajtó, az újságírás nyelve. Feladata, hogy tájékoztasson az időszerű eseményekről, és azokkal kapcsolatban alakítsa a közvéleményt. A publicisztikai stílus jellemző vonása ezért a közérthetőség, a meggyőzésre, a közvetlen hatásra való törekvés. Ennek megfelelően kedveli a közkeletű nyelvi kifejező eszközöket, fordulatokat, szólásokat, a hatásos neologizmusokat; szereti az időszerű vonatkozásokat, nagy számban használja a figyelemfelkeltő, hatásos címeket. A beszélt nyelvhez hasonlóan olykor pongyola. A mondatok szerkezeti

felépítésében általában a világosságra törekszik. A PUBLICISZTIKAI STÍLUS JELLEMZŐI, RENDELTETÉSE PUBLICISZTIKA - PUBLICITÁS - AKTUALITÁS - PERIODICITÁS - HETEROGENITÁS - SAJTÓNYELV - TIPIKUS NYELVI HIBÁK A PUBLICISZTIKÁBAN-CÍMADÁS A publicisztika szó a latin publicare szóból származik, jelentése közhírré tesz, közhasználatra ad. A publicisztika fogalmán szűkebb értelemben egy újságírási műfajcsoportot értünk, többek között a cikk, a kritika, a kommentár stb. tartozik ide Szélesebb értelemben a sajtó és az írásbeli propaganda (népszerűsítés, reklámozás) gyűjtőneve, ezzel nem zárva ki azt, hogy a médiában (rádió, televízió) is találkozhatunk több műfajával. Az ismertebbek: filmlevél, jegyzet, művészeti kritika, a tévében elhangzó esszék, riportok, interjúk stb. A lapok tartalmuk szerint sokfélék lehetnek. Művészeti, irodalmi, kritikai (Új Művészet, Holmi, 2000, Tiszatáj stb.), tudományos (Magyar

Tudomány, Magyar Nyelvőr, Századok stb), tudományosismeretterjesztő (Édes Anyanyelvünk, História, Élet és Tudomány stb), egyes csoportokat megcélzó periodikák (rendszeres időközökben megjelenő sajtótermékek): ifjúsági, nyugdíjasoknak szóló, családi, pártlapok, bizonyos igények kielégítését szolgálók: szórakoztató, pletyka, egészségügyi stb. lapok Megjelenésük gyakorisága szerint beszélünk napi- és hetilapokról, illetve folyóiratokról, amelyek havonta, esetleg ennél ritkábban (pl. negyedévenként) jelennek meg A nyolcvanas évek sajátos folyóiratformája, a szamizdat (saját maga által kiadott, átvitt értelmében illegális) alkalomszerűen látott napvilágot. A publicisztikai stílust heterogén nyelvhasználat jellemzi. Az igényes, választékos újságírói nyelv a szépirodalmi és a tudományos stílushoz áll közel, de gyakran merít a hivatalos nyelvhasználatból, a szaknyelv kifejezéseiből. (Gondoljunk Móricz

Zsigmond vagy Krúdy Gyula riportjaira, Ady Endre és Bálint György vagy Németh László publicisztikájára.) Van egy középső, még igényesnek mondható nyelvi szint, amely a köznyelvi társalgási nyelvre épül, s egy kevésbé igényes, lazább megformálású nyelvezet, a bulvársajtó nyelvezete. A főbb publicisztikai műfajok a következők: I. I. Tájékoztató műfajcsoport: információ, hír, közlemény, riport, interjú, portré, nyilatkozat. II. II. Publicisztikai műfajcsoport: cikk, vezércikk, nyílt levél, hírmagyarázat, kommentár, jegyzet, glossza, ismertetés, recenzió, bírálat, kritika, esszé. A műfajhatárok nem merevek, változhatnak, és vannak átmeneti formák A műfajok, nyelvi, stilisztikai eltérései ellenére nyelvi megoldásaikban azonos követelményeknek felelnek meg. Mondatépítésükben egyszerűségre és világosságra kell törekedniük, mivel a túlburjánzó, tekervényes tagmondathalmozás követhetetlen az olvasó szemének,

és megnehezíti a megértést. A szöveg egyik fő követelménye a követhető, áttekinthető kompozíció, ezért gyakoriak a megértést segítő kapcsoló elemek és az értelmezést segítő, magyarázó kifejezések. A mondanivaló pontos, világos elrendezése a t ények hatásos, értelmezhető csoportosítása által valósul meg Alkalmanként érzelmi hatású szerkezeteket is használnak, a kérdések, a felkiáltások, az alakzatok feltűnő gyakorisága a személyességet és a meggyőző szándékot fejezik ki. A szókészletben gyakoriak az időszerű vonatkozások: hely- és időmegjelölés, nevek említése, intézményekre hivatkozás stb. Különösen a sportsajtóban kedvelik a k épes kifejezéseket Pl: A labdát elkanalazzák, emberfogást alkalmaznak stb. A neologizmusok gyakorisága a címekben szembetűnő: Bérmérséklet, Kispadkeringő, Pékdiszkó. Szívesen használják a közkeletű szólásokat, pl lerántja a leplet - vagy fittyet hány a javaslatra.

A sajtó szóanyagában gyakran vagyunk tanúi stílustalanságoknak. Aránytalanul nagy teret kaptak a terpeszkedő kifejezések, pl. végrehajtást eszközöl, növekedést mutat és a terjengős határozók is elszaporodtak (Pl. megfelelően, kapcsolatosan, követően stb) A divatszavak, az el csépelt frázisok gyakori ismétlődése semmitmondóvá és szürkévé teszik a s tílust (pl. jogosítvány, napirenden van, látványos előrelépés, felszámol stb). Találkozhatunk fölöslegesen használt idegen szavakkal, pl tőkés reláció, lízing, volumen, regresszió stb a magyar megfelelők helyett. A beszélt nyelvhez hasonlóan gyakoriak a klisészerű szerkezetek, így a közös nevezőre jutnak, kudarcot vallanak stb. Még az is előfordul, hogy szókeveredéssel hibásan jelennek meg, mint pl. „egységes nevezőre jutnak", „fittyet hány rá" (a „fütyül rá" helyett) Az egyéni nyelvi lelemény elengedhetetlen az újságírásban, de a

túlzásba vitt ötletparádék a címsűrítmények között már nehézkesek és zavaróan hatnak. Pl: Tőrdöféskampány, Gyermekházassággondok stb A szállóige-aktualizálás vagy az idézés élénkítő hatású lehet. Különösen a címben, de szellemeskedésnek hat pl a következő: Régi rang, hol késel az FTC homályában. A jó cím ötletes és hatásos, de pl az ilyen alliteráció erőltetett: Sima siker, Szánalmas színvonal. A bulvársajtóból ismert nyelvi igénytelenségek, vulgáris, sőt durva kifejezések elszegényítik a nyelvet, s kedvezőtlenül hatnak a mindennapi nyelvhasználatra. Mint láttuk, a címadás szoros összefüggésben áll a s tílussal. Némi túlzással elmondható, hogy „a cím fontosabb, mint a cikk." Felhívó erejénél fogva előreutaló, sejtető hatásával megragadja az olvasó figyelmét Lehet tömör, sokszor egyszavas, a t émaszót tartalmazó, leíró jellegű, lehet ötletes (szenzációs); lehet egy szerkezet vagy

megszerkesztett mondat, szerepelhet benne szólás, idézet és újabban kedvelt eljárás a szójáték is (Iker - siker, Tanácstalan tanács, stb). A címek stílushatása gazdagon árnyalt, különösen a bulvársajtóban lehet harsány, meghökkentő stb. Kifejező értéke van a publicisztikában a nem nyelvi jeleknek, az írásképeknek: a tördelésnek (elrendezés, beosztás), betűtípusnak és -nagyságnak. A tipografizálás (a betűtípus kiválasztása) az értelmezés egyik eszköze. Vastagított (kiemelt), dőlt (kurzív), kis- és nagybetűk vezetik az olvasó figyelmét Néhány műfaj rövid jellemzése: A hír rövid, közérdekű, aktuális (szokatlan) eseményről szól. A kommentár vagy hírmagyarázat háttérinformációt is ad. A közlemény tényközlő tudósítás megtörtént vagy várható dolgokról. A tudósításban a helyszínről kapunk információt, a riportban meg is szólalnak a szereplők Az interjú lehet személyes megnyilatkozás vagy

párbeszédes formájú, sok szempontból hasonlít a riporthoz. A cikk tág műfaj, tárgya mindig aktuális, politikai, kulturális, gazdasági stb. téma A glossza rövid, ironikus hangvételű írás, általában vitázó vagy bíráló szándékú. AZ ÚJSÁGÍRÓI-PUBLICISZTIKAI STÍLUS Az újságírói-publicisztikai stílus a politikai és társadalmi kérdéseket felelősen, meggyőző erővel és irodalmi színvonalon tárgyalja. AZ ÚJSÁGÍRÓI-PUBLICISZTIKAI STÍLUS JELLEMZŐI -a rövidség (az emberek nem akarnak többet olvasni, s hallgatni a lényegnél), a figyelemfelkeltés (főleg a főés alcímekben), -a világos és meggyőző érvelés, -érzelmi hatáskeltés, - lehetőleg a szakzsargontól idegen legyen, de a divatszavakkal érzékeltesse a naprakészséget -fontos: a szövege tartalmát tekintve igaz legyen - vagy annak hasson, sokszor csattanóval zár, HIBÁI -az idegen szavak és mondatfűzések túlsúlya, hallgatóság igényeinek félreismerése,

lekezelése Amelyek - előfordulnak mind az írott, riport mind a hangos sajtóban: (interjú) glossza kommentár -tudósítás A - sajtóban megjelenhető szövegforma: vezércikk tárca A publicisztika számos műfaja szépirodalmi is egyben (útijegyzet, útleírás, levél, krónika, ismeretterjesztő cikk). Noha az apróhirdetés része az írott és a hangos sajtónak, de ez műfajnak nem, csak szövegformának tekinthető. * 1.3 KÖZÉLETI ÉS HIVATALOS STÍLUS JELLEMZŐI, NEMKÍVÁNATOS TÜNETEI. RETORIKAI ALAPFOGALMAK KÖZÉLET - KÖZÉLETI STÍLUS - HIVATALOS STÍLUS - KÖZÉLETI ÍRÁSBELISÉG – KÖZÉLETI SZÓBELISÉG: ELŐADÓI (SZÓNOKI) STÍLUS - RETORIKAI SZERKEZETEK: LEJTÉSES, FOKOZÁSOS, PIRAMIDÁLIS SZERKEZETEK A közélet az emberek társadalmi érintkezésének tere. Tágabb értelemben az o rszágos gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális intézmények működését, szűkebben mint „kis közélet" a magánélet fölötti

társasélet színterét jelenti. (Iskola, munkahely, lakóhely, vallás, sport, kulturális körök stb) A nyelvhasználat tükrözi ezt a rétegződést, s mivel a közéleti, hivatalos tevékenység szorosan érintkezik a mindennapi élettel, a stílusréteg változatai is találkozhatnak, vegyülhetnek egymással. A közéleti írások elsősorban tájékoztató és felhívó jellegűek, sajátosságuk, hogy cselekvés értékűek. (Hivatalos bejelentés, bírói végzés stb) A hivatalos stílus az állami szervek, hatóságok vagy intézmények és magánszemélyek hivatalos érintkezési formáiban használatos; a törvényalkotás, rendeletek, közlemények, üzleti levelezés, útmutatók, tájékoztatók nyelvi kifejezésmódja. Kommunikációs funkciója a tájékoztatás és a felhívás, hiányzik a kifejező szerep, mivel sem hangulatot, sem érzelmet nem közvetít. A hivatalos stílus műfajai - az írásbeliség és a szóbeliség különbségéből adódóan

nyelvhasználatukban eltérőek. Írásbeli műfajok: jogszabályok, törvények, rendeletek, határozatok; utasítás, szabályzat, közlemény, felszólítás, értesítés, bejelentés, kérvény, meghatalmazás, elismervény, meghívó, hivatalos levél, jegyzőkönyv, feljegyzés, beszámoló, jellemzés, önéletrajz. Szóbeliek: tárgyalás, hozzászólás, felszólalás, vita, előadás és az alkalmi ünnepi beszéd (szónoklat). A megformálás nyelvi igényessége szerint alsóbb szintű változat a „kisközéleti" műfajok között a felszólalás és a hozzászólás, írásban az ügyintéző levél és az útmutató. A legigényesebb a hagyományosan kimunkált klasszikus szónoklat, a tudományos stílussal érintkező előadás és a szigorú szerkezetű jogszabályok nyelve. A hivatalos stílus különböző nyelvváltozatokra épül, de elsősorban a jogtudomány szaknyelvét építi az igényes szintű köznyelvre. Témától és műfajtól függően él

egyéb szakmai nyelvek, igényesebb megnyilatkozásokban az irodalmi nyelv és - ritkábban a familiáris nyelv elemeivel is. A hivatalos stílus sokféle kötöttséggel jellemezhető. A szövegszerkesztés legfőbb szabálya az egyértelműségre és a pontosságra törekvés. Az arányos, logikus felépítéssel és a jól követhető tagolással biztosíthatjuk a könnyebb megértést: írásban bekezdésekkel, paragrafusokkal, számokkal, betűjelekkel, az utaló- és kötőszókkal: szóban a gyakoribb előre- és visszautalásokkal, ismétlésekkel. A beszédben a szövegtagolást a nyelv zenei eszközeinek változatos alkalmazásával is érzékeltetjük: a kifejező hangsúly, a megértést segítő tempó és a hatásos szünetek, az árnyalást kifejező dallam a jó hangzás eszközei. A hallgatóság figyelmét fenntartja a tiszta artikuláció és az eleven, hatásos előadásmód, a hatáskeltő alakzatok, a mondatpárhuzamok, ellentétek, a fokozás, a túlzás: a

kérdő és a felkiáltó mondatok. A mondatformálás követelményei eltérőek írásban és szóban. A világosság egyaránt feltétel, de írásban előfordulhatnak bonyolultabb mondatszerkezetek, sok tagmondatos, többszörös összetételek. Gyakran közbevetett hivatkozással és ismétléssel hangsúlyozzuk a lényeges gondolatot. Az élőszó könnyen érthető, egyszerűbb, rövidebb megformálást kíván. Kerülni kell a közbevetéseket, viszont a hallgatóság előzetes ismeretei lehetővé teszik a hiányos szerkezetű mondatok alkalmazását Szóhasználat tekintetében minden hivatalos műfaj megegyezik abban, hogy a fogalmi pontosságot biztosító szakszavak és állandó szókapcsolatok gyakran fordulnak elő. Használják a többnyire latin eredetű idegen szavakat, kötött nyelvtani formákat, semleges stílushatású szinonimákat. A nyelvi igénytelenség elsősorban a szóhasználatban mutatkozik meg, gyakran sablonos a fogalmazás, esetleg terjengős vagy

éppen idegenszerű. A szóbeli közéleti műfajok közül az előadói stílus a nagy hagyományú szónoki stílusra épül, noha ma már a hatásosság forrása nem az i rodalmias retorika, hanem a személyes hitel és a tartalmas, világosan megformált mondanivaló. A jó szónok felkészült, igényes, hatásos és természetes Tud kapcsolatot teremteni közönségével, tud rögtönözni, megtalálja a közönségének megfelelő gondolati és nyelvi szintet. A szónoklat célja mindig a kommunikációs helyzetnek megfelelő: lehet ismeretet közlő, megértést szolgáló, felhívó, meggyőző, érzelmileg ösztönző, hangulati hatást keltő. Értékét a gondolatok eredetisége és a megfogalmazás igényessége jelenti. A szónoklat hangnemét a közönség, az alkalom (szituáció), a tárgy és az előadó személyisége határozza meg. A legfontosabb szempont, hogy a szónok első hallásra felkeltse az érdeklődést a téma iránt, és hogy érthető legyen a

mondanivaló. A klasszikus retorika három beszédfajtát különböztet meg: a törvényszéki beszédet, a tanácskozó beszédet, valamint az ünnepi alkalom szónoklatait, a dicsőítő vagy gáncsoló beszédet. A XVII században ismeretes még az erkölcsi kérdéseket boncolgató tanító beszéd. A beszédek tipikus szerkezete a következő: a bevezetés (exordium), a tárgyalás (tractatio) és a befejezés (conclusio), amelyek további részekre tagolódnak. Az első rész tartalmazza a beszéd tárgyát jelentő tételt, a captatio benevolentiaet, a jóindulat megnyerésére szolgáló fordulatot. Ezzel hat a szívre és az értelemre, felkelti a kíváncsiságot, majd a továbbiakban megteremti az átmenetet a következő részhez, röviden felsorolva a téma tárgyalandó elemeit. A második rész, a „dolgok" kifejtése, az elbeszélés vagy narratio (narráció). Benne mutatja be a helyet, időt, személyt és magát a tárgyalandó problémát. Majd sor kerül a

gondolati mag közlésére, a r észletezésnek nevezett propositio vagy partitio mozzanatára. Különösen a törvényszéki beszédekben fontos a bizonyítás (argumentatio), az érvek és ellenérvek felsorakoztatása. Ez a főrész, ebben mutatkozik meg leginkább a szónok gondolati vagy nyelvi leleménye. Példák, összehasonlítások, képek (képmás: imago, görögül eikón, latinul icon), célzások, irodalmi toposzok (ismétlődő formulák), aranymondások s alakzatok teszik meggyőzővé és hatásossá az előadást. Fontos a mérték, mert ha a kidolgozás túl részletező, az a világosság rovására megy. A kifejtés logikai megszerkesztésének nincsenek szabályai. Ha a részletek felől jutunk el az általánosításhoz, induktív, ha a tételtől indultunk el a részletekig, deduktív módon építkezünk. Az érvek közül Cicero szerint legtanácsosabb először említeni a legfontosabbat (lejtéses szerkezet), mások szerint a fokozatosság elve a

meggyőzőbb, amikor is a lényeget utoljára mondjuk ki (fokozásos kifejtés). Ha érvekkel vesszük körül a bizonyítandó tételt, piramidális a bizonyítás szerkezete. A beszédek harmadik, befejező része a peroratio (epilógus, tetőzés, berekesztés). Itt vonjuk le a tanulságokat, foglaljuk össze az elmondottakat, s fokozzuk az érzelmi, indulati hatást. (Gyakran a túlzás és nagyítás eszközei segítségével.) Az is lehet, hogy éppen itt teremtjük meg a gondolati és érzelmi egyensúlyt A befejezésnek erénye a rövidség. Az idők folyamán sokat változott a szónoklat stílusa, ma is tanulhatóak a mesterségbeli fogások. Babits Mihály szerint mindenki számára adott a felkészülés lehetősége, mivel az iskola voltaképpen „retorikai", mert minden tantárgy gondolkodni és beszélni tanít. „A nagy írók művei stilisztikai és retorikai példatárak, s az i degen nyelvekből . megérted a gondolkodás és kifejezés masináját A

számtan levezetéseivel a r etorika egy része: a d edukciók tana. A természetrajz megfigyelésre, a f izika az i nduktív következtetésre tanít meg. Ha felelsz tanárod kérdésére, gondolkodni tanulsz; ha összefoglalod, amit tanultál, beszélni." (Irodalmi nevelés) HIVATALOS STÍLUS – a törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények, általában a hivatalos érintkezés stílusa. Ez a s tílusréteg kisebb-nagyobb mértékben szókincsében és mondatfűzésében is eltér a köznyelvi (beszélt és írott) stílustól. Legfontosabb jellemzői a következők: sajátos műszavak és kifejezések használata (folyósít, jogerőre emel stb.); merev formák, fordulatok megőrzése (elrendeltetik, minekutána stb.); a mondatokat túlterhelő szóhalmozás; az idegen szavak kedvelése (konkrét, probléma, volumen stb.); szószaporító, gyakran helytelen kifejezések (intézkedést foganatosít, előjegyzésbe vesz stb.); bonyolult, körülményes, gyakran nehezen

érthető mondatok Újabban örvendetesen terjed az egyszerűségre, közérthetőségre törekvés is. A mindenkori hivatalos nyelvet, elsősorban annak fonákságait (visszásságait) szívesen használják fel az írók nyelvi jellemzésre, gyakran a humorkeltés eszközeként. Különösen sokszor él vele a korabeli közigazgatási életet jól ismerő Mikszáth Kálmán. * 1.4 SZÉPIRODALMI vagy MŰVÉSZI STÍLUS – a stílusrétegek közül a legnagyobb jelentőségű. Egyrészt azért, mert stíluseszközként felhasználja a nyelv valamennyi elemét, az összes többi stílusréteg eszközeit is. Másrészt azért, mert olyan művészi hatásra való törekvés jellemzi, amilyet a többi stílusrétegben hiába keresünk. Nyelvi-stilisztikai tekintetben a szépirodalmi stílusnak három fő jellemvonását emelhetjük ki: 1. A legváltozatosabb nyelvi-stilisztikai eszközök felhasználása 2. Rendkívüli választékosság 3. A művészi hatásra való törekvés

Például: Elhull a virág, eliramlik az élet (Petőfi Sándor: Szeptember végén) A szépirodalmi stílusban az író egyénisége jobban érvényesül, mint a többi stílusrétegben. Például: Szent lázadások, vágyak s ifju hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igazi életű. Igen, én élni s hódítani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér föl már szitkozódás, piszok: Lyányok s ifjak szívei védenek. (Ady Endre: Ifjú szivekben élek) Két fő változata van: a költői és a prózai stílus. Közülük a költői a választékosabb. A szépirodalmi stílus Az írók és szónokok a művelt stílus szavaiból válogatják szókészletüket. Tudatosan törekednek arra, hogy egyéniségüket különböző szóhasználattal jellemezzék. A régi századok írói és költői stílusukban használtak olyan ünnepélyes szavakat, amelyek ma már nem használatosak (Jókai, Vörösmarty). A mai

kortárs írók saját koruk kifejezéseit illesztik stílusukba. Stílustörésnek nevezzük, ha egy témában más korban használatos szót alkalmazunk. Egy klasszikus író vagy költő néha felismerhető a gyakrabban használt szóképeiről. A művészi stílus a képszerűségre, a megjelenésre törekszik. Ennek eszközei: - költői jelző: szemléletessé, láthatóvá teszik a jelzett tárgyat. Pl: csónakos virágú, karcsú szelíd rekettye - hasonlat: két dolog vagy tárgy vagy személy összehasonlítása közös tulajdonságuk alapján. A „mint” kötőszó kapcsolja össze, előtte vessző van. Pl: Olyan fehér, mint a hó - megszemélyesítés: dolgok, tárgyak, természeti jelenségek felruházása élőhelyek tulajdonságaival. Pl.: „Úgy született hajdan a vers.” -metafora: összevont hasonlat egy szóban kifejezve, a hasonló és a hasonlított. Pl: Babits: „Léckatonáim”=versei -metonímia: gondolatátvitel, a két fogalom anyagbeli vagy időbeli

vagy ok-okozati kapcsolata alapján. Pl.: Babits: „Sodrában a szörny? malomnak” szinesztézia: két különböző érzékelési terület egyszerre hatása. Pl: Tóth Árpád: „Lila dalra kelt” -allegória: Egy eszme jelképes megszemélyesítése, az ókor és a középkor kedvelt eszköze az irodalomban, a képzőművészetbe. Pl.: Csokonai: A Reményhez -szimbólum: gondolat vagy eszme érzékeltető jele, bonyolult lelki tartalmak kifejezése, főleg a XIX. és a XX századi lírában Önálló műfajjá a múlt század második felében a francia szimbolista költők tették. Pl: Ady: Ugar, Élet * 1.5 LEVÉLSTÍLUS: tulajdonképpen írásban megjelenő társalgás, így elsősorban a társalgási stílus jegyei jellemzők rá: a könnyed és természetes nyelvi eszközök használata. Mivel azonban írott formában él, szókincsében és mondatfűzésében megtaláljuk az írott stílus jegyeit is. A levélstílus sajátos átmenet a szóbeli (beszélt) stílusokhoz.

Önálló stílusként csak formai elemei miatt vehető figyelembe A levél stílusa nagymértékben függ attól, hogy ki, kinek (magánszemélynek vagy hivatalnak) írja a levelet, s mi a levél tárgya. * 2.1 TÁRSALGÁSI STÍLUS – a beszédbeli érintkezés stílusa. Legfontosabb jellemzői: a közvetlenség, a természetesség, a gyakran pongyola kifejezésmód és mondatfűzés. Szókincse ezért rendkívül sokrétű: csoportnyelvi, tájnyelvi, zsargon-, argó-, idegen szavak stb. egyaránt megtalálhatók benne Kedveli a t réfás, gúnyos, sőt durva, vulgáris szavakat, másfelől a becézés, kedveskedés, udvariaskodás nyelvi kifejezőit, továbbá nagyításokat, túlzásokat. Szereti az egyszerű, könnyen érthető, rövid mondatokat. Fő jellegzetességei: a rövid, gyakran csak egy szóból álló nem teljes vagy hiányos mondatok, továbbá a közbevetések, félbeszakítások stb. használata Ezeket legtöbbször a párbeszédes helyzet teszi érthetővé Az

írók főként a jellemzés és a reális ábrázolás céljából élnek a társalgási stílus adta lehetőségekkel. A TÁRSALGÁSI STÍLUS. A MŰVELT TÁRSALGÁS KÖVETELMÉNYEI A TÁRSALGÁSI STÍLUS-MŰFAJAI: PÁRBESZÉD, ELBESZÉLÉS, MAGÁNLEVÉL, NAPLÓKAPCSOLATTARTÁS - A MEGSZÓLALÁS NEHÉZSÉGEI - KOMMUNIKÁCIÓS KONFLIKTUSOK KÖSZÖNÉS- ÉS MEGSZÓLÍTÁSFORMÁK - UDVARIASSÁGI FORMULÁK - NYELVI DURVASÁG KÖZHELY TÖLTELÉKSZÓ - NYELVI HUMOR - A MŰVELT TÁRSALGÁS HELYSZÍNEI Sokféleképpen elmondhatjuk ugyanazt. A megértés; nyelvi és életbeli sikereink attól függenek, hogy miképpen fejezzük ki magunkat. Életünkben legnagyobb szerepe a t ársalgási stílusnak van. Ez a m indennapok és az e mberi kapcsolatok közlési formája. A társalgási stílus a mindennapi, kötetlen társas érintkezésben használt nyelvi formák összefoglaló elnevezése. Élőszóban és írásban is megjelenik. Legalapvetőbb műfaja az élőszóban a párbeszéd (két

vagy több ember társalgása), egy történet elbeszélése (élettörténet, modern „mese", „igaz" történet), írásban a magánlevél, az üzenet és napló. A beszédhelyzettől, a beszélgető partnerektől, a témától függően sokféle változata képzelhető el. A beszélőnek rendszerint a kötetlen társalgásban van a legnagyobb lehetősége személyiségének kifejezésére, „könnyed", „újító", szabálytalanabb nyelvi formák igénybevételére, de szavaiban a társas érintkezés hagyományos előírásai, kötöttségei is megjelennek. A társalgási stflus legfőbb jellemzője, hogy benne a kapcsolatnyelvvel (az ún fatikus nyelvhasználattal) találkozunk, amelyben a beszéd fő célja a kapcsolatfelvétel és -tartás. Köszönhetünk egymásnak hagyományos köszönésformával (Jó napot kívánok, Kezit csókolom, Szia), alkalmazhatunk megszólításos köszöntést (Hogy tetszik lenni, kezét csókolom?) és helyettesíthetjük

is a köszönést különböző kijelentésekkel, álkérdésekkel (De jól nézel ki!, Hol jársz itt, ahol a madár se jár?). A társalgásban sok gondot okoznak a megszólításformák: úr, asszony, kisasszony, pajtás, jóember, barátom stb. A rendszerváltozás kapcsán megfigyelhettük az elvtárs-úr megszólításformák cseréjét, ennek zavarait. Tágabb értelemben a köszönés- és a megszólításformák a nyelv udvariassági formái közé tartoznak. Szűkebb értelemben a tessékelés, elnézéskérés, kínálás stb. szókészletét, a magunk háttérbe tolására (Szerény véleményem szerint, Bátor vagyok megjegyezni) és a hallgató személyének kiemelésére (Szíves közreműködésed, Mit parancsol?) szolgáló kifejezéseket értjük rajta. A nyelvi udvariasság, művelt társalgás mellett meg kell említeni a durvaságot is. Indokolatlanul terjed a nyelvi durvaság: a mások személyiségének, a magasabb értékeknek a nyelvi lebecsülése, a trágár

szavak nyilvános használata. A társalgás kiüresedettségét jelzi a közhelyek (nyelvi klisék, divatszók) használata. A közhely mélyebb tartalmi, gondolati töltés nélkül használt kifejezés. Mindannyian élünk ezekkel az eszközökkel, hiszen mindig mindent újragondolni, végiggondolni nem tudunk. De törekednünk kell arra, hogy a közhelyek ne laposítsák el végleg mondanivalónkat és gondolkodásunkat. Vegyünk néhány mindennapi társalgási helyzetet! Hogyan szólítsam meg a kislányt az utcán? Mit mondjak, ha föl akarom kérni táncolni? Miről beszélgessünk a randevún? - Csak .köszönő viszonyban vagyok az egyik házbéli lakóval, de egymás mellé kerülünk a buszon: beszélgessünk vagy hallgassunk? - Fogalmam nincs, hogy honnan ismerem ezt a fiút, de biztos, hogy ismerem - kérdezzek rá vagy próbáljam meg „semmitmondó szövegeléssel" megfejteni? - Fáraszt az egyik kollégám bőbeszédűsége: állítsam le, vagy kerüljem el? -

Idős tanárom javasolta, hogy mostantól tegeződjünk: hogyan tudom őt visszategezni? - Hogyan szólítsam meg a levél elején dr. Kovács Andrásné minisztériumi főelőadót? (Tisztelt vagy Kedves?, Kovács Andrásné vagy főelőadó?, önmagában név vagy beosztás, esetleg tegyem hozzá: Asszony?) stb. Ilyen és ehhez hasonló helyzetekkel naponta szembesülünk, s jól-rosszul meg is oldjuk a kommunikációs konfliktusokat, túltesszük magunkat a megszólalás nehézségein. Mindezek a nem eléggé tisztázott kapcsolatból, társadalmi helyzetből, hagyományból (megszokásból, illemből) és ezekhez kapcsolódó egyéni viszonyulásból, korábbi élményeinkből fakadnak. Hagyomány és kötöttség jelenlétét és szabályozó erejét jól mutatják a k öszönések és a megszólításformák. A köszönésformák függenek a korosztálytól (felnőtt-gyermek), a nemtől (férfi-nő), a földrajzi helyzettől (vidék-város), a társadalmi helyzettől

(főnök-beosztott), a szervezettől (pl. vallási köszönés, bányászköszönés), a napszaktól, a beszédhelyzettől (érkező, távozó), s lehetnek általánosan elfogadottak és alkalmiak (egyéniek, tréfásak). Hernádi Miklós összeállította a Közhelyszótárt, amelyben - különösen - a hetvenes évek gyakori, tipikus beszédfordulatait gyűjtötte össze. Természetesen a közhelyek tartománya változik Lehet, hogy valami közhely, szokásszerű, unalmas fordulat volt a hetvenes években, és eredeti, új formaként hat napjainkban. Hernádi elkészítette a közhelyek tipológiáját (jellemző alaki jegyek alapján való csoportosítását). Bár kategóriái egyéniek, mégis érdemesek a bemutatásra Az axióma (sarkigazság)-közhely cáfolhatatlan alapigazságot közöl, amelyet senki nem von kétségbe: Emberek vagyunk, Az életben mindenért meg kell küzdeni. Az evidencia (nyilvánvalóság)-közhely bárgyúsága miatt dühítő: A jég, az kérem,

csúszós valami, Van, aki bevallja, van, aki tagadja. A szólásmondás-közhelyek közé besorolhatunk minden szólást, közmondást, szállóigét, tömegkommunikációs eredetű (pl. reklám-) szlogent: Megvette már az e hetit?, Ne mondja, hogy az OMO-tól lett ilyen! A szólam-közhely kenetes, dagályos: A reményt sohasem lehet feladni. A frázis-közhely megmutatja, hogy az e mberi problémák, konkrét helyzetek iránt érzéketlen a h asználója: A fennálló jogszabályok nem teszik lehetővé. Az önismétlő közhely nem mond semmit: Így van ez, és nem másként, Ezek mennek, meg a bárányfelhők. A modoros és a humoros közhelyek a nyelvi humor megnyilvánulásai: Ilyen ez a szelavi; Rilke, a híres izlandi zeneszerző; Ki követte el ezt a szobrot?; Én minden héten nyerek három harmincat a lottón, ugyanis nem lottózom. A közhelyeket a Közhelyszótár kulcsszók szerint csoportosítja. Kedvenc társalgási témák, műfajok jutnak eszünkbe, ha belelapozunk

a szótárba: BALATON. A MAGYAR TENGER Balcsi Össznépi lavór Hullámzó Balaton tetején A Balatonon hovatovább több a külföldi, mint a magyar. Már alig lehet magyar szót hallani Megérjük, hogy csak útlevéllel utazhatunk a Balatonra. Jól elrontották a Balatont is! Nagyon be van épülve Nagyon ki van épülve Hovatovább már nem lehet hozzáférni a v ízparthoz. A Balatonnak nincs párja Sekély és melegvizű: ilyen nincs több Európában. Óriási különbség van az északi és a déli part között A déli parton kilométereket kell gyalogolni, hogy a víz az ember hasáig érjen. Aztán továbbmegy az ember, és megint csak a bokájáig ér Gyerekekkel jobb a déli part. Már nincs is igazi hal a Balatonban MÁR A BALATON SEM A RÉGI! POLITIKA. Az alkalmazkodás művészete Az alkalmazkodás tudománya Az erős kéz politikája Művészet-e, vagy tudomány a politika? - hálás értelmiségi vitatéma. A politika, kérem, nem tisztességes embernek való. A

politikának mindig szem előtt kell tartania a realitásokat A politikában sohasem tudhatja az emher . Én, kérem, nem politizálok Én nem ártom bele magam a politikába, csinálják helyettem elegen A politikai vicc (kabaré) A TÁRSADALOM BIZTONSÁGI SZELEPE. A töltelékszó vagy beszédtöltelék lényegében ugyancsak közhelynek tekinthető. Pl ez a közhelytöltelék: „Majd csak lesz valahogy, úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna" Beszédtölteléknek minősül, ha az állítmányt vagy az al anyt különösebb cél nélkül halmozzuk a mondatban: Megkérdeztem, megérdeklődtem tőle, hogyan is történt ez a dolog, ez az eset. Leggyakrabban kötőszók, módosítószók, módosító értelmű határozószók, módosító mondatrészletek használatosak beszédtöltelék szerepben. Pl hát, szóval, és ekkor, nos így, na m ármost, tulajdonképpen, természetesen, történetesen, mindenesetre, nézetem (véleményem, meglátásom) szerint, őszintén

szólva, én úgy gondolom, mi úgy gondoljuk, nem tagadom, bevallom őszintén, bevallom férfiasan, hogy úgy mondjam stb. A beszédtöltelékek használata nem minden esetben elítélendő, de túlzott alkalmazásuk igénytelenné teszik a társalgási stílust. A mindennapi társalgást figyelve a közhelyek, beszédtöltelékek aránya nő, s emögött gondolkodási hibákat, az érzelmek elsivárosodását is megfigyelhetjük. A közhelyek túlzott elszaporodása az egyéni szókincs csökkenését és elszürkülését is magával hozza. Mindezt kommunikációs, szókincs- és személyiségfejlesztő módszerekkel lehet ellensúlyozni. A mai világban szűkülnek s kisközösségi terek, amelyek nyelvi szempontból beszélgető helyszíneknek is nevezhetők. A nyilvános és a magánéletben legyenek helyszínei és alkalmai a beszélgetésnek, a társalgásnak. A megbeszélés sok társadalmi, közösségi és egyéni konfliktus megelőzését vagy megoldását szolgálhatja

(„tárgyalásos megegyezés"). A „kibeszélés" pedig a lélek megtisztulását szolgálja Hallgassuk meg Domján Edit: Beszélj! című sanzonját, amelyben a színésznő-énekesnő a Beszélj! felszólítást százféle alakban mondja- énekli-suttogja-könyörgi-kiáltja el. Egy hangjáték is készült e s anzon alapján, amelyben megszólal Antal László nyelvész: „Ha a s zó magasabb értelmében vett nyelv az e mber kizárólagos tulajdona, s láthatóan az, akkor aligha kérhetünk többet, emberibbet egymástól, mint azt, hogy beszélj!" * * 2.2 SZÓNOKI STÍLUS SZÓNOKI STÍLUS – a szónoki beszédek, a szónoklatok stílusa. A szónok célja az, hogy a hallgatóságot meggyőzze igazáról, és megfelelő állásfoglalásra, illetve elhatározásra bírja. Ezért szívesen használ választékos, ünnepélyes, sokszor túlzó szavakat. A fokozás, a nyomósítás kedvéért gyakran él rokon értelmű szavakkal. A közérthetőség kedvéért

általában kerüli az idegen szókat, az archaizmusokat és a neologizmusokat. A mondatszerkesztésben a cáfolás vagy bizonyítás végett szereti a halmozott mondatrészeket, a felsorolásokat, kihasználja a f igyelemfelkeltés nyelvi eszközeit. Szívesen alkalmazza a k ifejező erejű felkiáltó és kérdő mondatokat stb. * 2.3 ELŐADÓI STÍLUS: tulajdonképpen a tudományos stílus beszélt változatának tekinthető, s mint ilyen egyrészt ennek, másrészt a szónoki stílusnak a s ajátosságait ötvözi. Sok helyen és sok alkalommal jut kifejezésre, ez jelentkezik az oktatásban is a tanár és a diák részéről egyaránt. Minden előadónak, minden előadásnak az a célja, hogy mondanivalóját a hallgatóság megértse. Ennek érdekében világítja meg a f ogalmakat és az összefüggéseket. Főbb ismertetőjegyei: a témára vonatkozó bevezetés találó, eligazító intonálása, a magyarázatra szoruló fogalmak, terminus technicusok ismertetése,

közbevetett – olykor élénkítő funkciójú – kérdések alkalmazása, az elhangzottak vissza-visszatérő megismétlése más megfogalmazásban. Ezek a mozzanatok jól megfigyelhetők a következő, írásban utólag rögzített előadás idézett részében