Történelem | Tanulmányok, esszék » Sztálin

SZTÁLIN Szinte minden személyes jellegű esemény az életében homályba burkolódzik. Bizonytalan első házasságának időpontja, vagy az, hogy az oroszon kívül tudotte, értett-e más idegen nyelvet. A titokzatosság élete személyes vonatkozásai körül elkerülhetetlenül legendákat is szült, szinte minden személyes jellegű esemény az életében homályba burkolódzik Az 1906-1907-es években Sztálin szervezete meg és irányította a Kaukázus vidékén a bolsevikokat. A bolsevikok a forradalom érdekében különféle terrorcselekményeket hajtottak végre, bankok és postafiókok megtámadása során szerezték meg maguknak a szükséges pénzt. Magyarul fegyveres útonállással jutottak pénzhez. Sztálin is részese volt egyebek között az egyik legnagyobb ilyenféle fegyveres rablásnak 1907 júniusában, ő volt a terror-sorozat szerzője. A "cél szentesíti az eszközt", "a mozgalom érdeke mindent igazol" - ezek a megfontolások

vezették A mozgalom minden, a mozgalom érdeke a legelső, vallotta. 1917 előtt Sztálin jóval mérsékeltebb politikai irányzatot képviselt Leninnél, ekkor még csak a Pravda szerkesztője Több esetben is a menseviksekkel való megegyezés felé hajlott. 1917 áprilisa előtt pl a polgári demokratikus forradalom megvalósításáért harcolt, nem pedig a szocialista forradalomért, mit majd Lenin célul tűz ki. Sztálinnak tagadhatatlanul komoly szerepe volt a kaukázusi mozgalom kiszélesedésében 1901 után, ahol hatalmas szervező tevékenységet folytatott Neki alulról kellett felküzdenie magát a társadalomban, de ugyanez érvényes a mozgalomra is! Nem véletlen, hogy Lenin és közvetlen környezete felfigyelt működésére, hiszen akkor gyakorlatilag ez az egyetlen jól működő szervezete volt a bolsevikoknak szerte Oroszországban. Sztálin 1914-re felküzdötte magát a mozgalom legfőbb irányító testületéig Elsősorban szervezőtevékenysége az, ami

megkülönböztette őt a többiek közül, s az első számú vezetők közé emelte nagyon rövid idő alatt. Még Lenin életében Sztálin megdöbbentően nagy hatalmat halmozott fel a saját kezében. Két évvel a polgárháború után az orosz társadalom valójában már Sztálin vezetése alatt állt anélkül, hogy ismerte volna a vezér nevét Ennél is furcsább, hogy éppen a riválisai szavazták meg, s juttatták minden egyes hatalmi posztjára. Ezekkel a riválisaival később komoly drámákban mérte össze az erejét Közvetlenül a polgárháború után általa betöltött posztok közül három döntő jelentőségű volt: egyszerre volt Nemzetiségi Népbiztos, a Munkásparaszt Felügyelet vezetője és a Politikai Bizottság tagja. 1. Nemzetiségi népbiztosként a lakosságának csaknem a fele az ő hatáskörébe tartozott Senki sem volt annyira alkalmas erre a pozícióra mint Sztálin Alaposan ismerte a keleti népek szokásait és hagyományait Minden

ellenállás nélkül változtatta első saját birodalmává az ország ázsiai és félázsiai perifériáját. Számíthatott az itteni bolsevikok odaadó támogatására, hiszen ő képviselte érdekeiket Moszkvában. A későbbiek során sokukat megtaláljuk Sztálin mellett a Kremlben. 1 2. A Munkás-Paraszt Felügyelet élére saját felajánlkozása után Lenin nevezi ki, még 1919-ben. Ezt a népbiztosságot azért hozták létre, hogy ellenőrizze az adminisztráció összes ágát a legfelsőtől a legalsó szintig, és igyekezzen felderíteni a korrupciót és szakszerűtlenséget A Felügyeletnek kellett megbízható állami hivatalnok elitet is képeznie. Ellenőrei bárkit ellenőrizhettek, megfigyelve az ott folyó munkát Részt vehettek zárt konferenciákon, a Népbiztosok Tanácsának ülésein is Ennek eredménye lett, hogy a Felügyelet szemmel tudta tartani a kormánygépezet valamennyi fogaskerekét. Sztálin így az összes többi népbiztosságnál

közelebbről tudta ellenőrizni az egész államgépezet munkáját és hivatalnokait 3. Politikai Bizottsági tagsága volt Sztálin legfontosabb tisztsége A Politikai Bizottság Lenin, Trockij, Sztálin, Kamenyev, Zinovjev ötösfogatból állt 1921-től. Póttagjai Molotov, Buharin, Kalinyin voltak Tulajdonképpen ez volt az ország tényleges kormánya. Lenin volt a párt és ország vezetője, Trockij irányította a polgárháborút, szervezte a hadsereget, Kamenyev volt Lenin titkára, intézte mindennapos ügyeit, Buharin pedig felelt a sajtóügyekért, propagandáért. Sztálin pedig ismét kulcspozícióban volt, ugyanis ő volt az összekötő a PB és a szervezőbizottság között. A szervezőbizottság irányította a párt káderállományát, mozgósított katonákat, vezényelt munkára embereket Már ekkor is félelmetes hatalom volt a kezében, de még félelmetesebbé vált hatalma mikor megválasztották 1922-ben a Központi Bizottság főtitkárává. Ezt a

tisztséget jelentéktelennek tartotta mindenki a Politikai Bizottságból. Sőt le is nézték a korai időkben ezt a hivatalt, amelyben csak szervezéssel és irányítással kellett foglalkozni, és nem magasröptű politikai nézeteket gyártani. Pedig ebben Sztálin nagyon is tudta kamatoztatni szervezőkézségét. Papíron a Főtitkárság alá volt rendelve a PB-nek, a valóságban viszont a PB a titkárság nélkül csak félkarú volt. A Titkárság készítette el a napirendet a PB minden ülésére, gondoskodott a megvitatandó kérdésekről szóló dokumentumokról Közvetítette a PB határozatait alsóbb szintekre Mindennapi kapcsolatban állt fővárosi és vidéki pártfunkcionáriusok és szervezetek ezreivel Intézte a ki-nevezéseket, előléptetéseket Itt kell még szólni a Központi Ellenőrző Bizottságról E szerv ugyanaz volt a pártban mint a Munkás Paraszt Felügyelet a bürokráciában. Elképzelések szerint a pártot időről időre meg kellett

tisztítani a karrieristáktól, azoktól akiket megszédített a hatalom, akik nem puritán módon a párt szerinti egyszerűségben éltek. Természetesen ezek a tisztogatások jó álcául szolgáltak mindenféle személyes vérbosszú esetén Eredetileg függetlennek kellett volna lennie, de később csaknem egy szintre került a Központi Bizottsággal. A két testület között az öszszekötő kapocs a főtitkárság lett, aminek élén Sztálin állt Ezzel kimondatlanul alkalma volt befolyásolni a tisztogatásokat, szívességből, kéz kezet mos alapon eltávolíthatott bárkit. Sztálin főtitkári kinevezése után két hónappal Lenin súlyos beteg lett. A PB-ban általános zűrzavar lett úrrá Sztálin viszont ezek után szinte 2 szárnyalni kezdett. Mivel nem kellett többé beszámolnia tetteiről éber és éles eszű felügyelőjének, még nagyobb határozottsággal juttatta saját barátait, csatlósait a hivatalokba. Egyedül Trockijnak tűnt fel a hatalom

koncentrálása, de hiába emelte fel ellene szavát, ugyanis Sztálin mindig ügyelt rá, hogy valamennyi lépését a korábban hozott közös döntésekkel igazoljon. Trockij így mindig szembe került a PB-al, hiszen ők kollektíven nevezték ki Sztálint ezekbe a tisztségekbe, és a kinevezések Lenin jóváhagyásával történtek. Tehát aki ezeket az ügyeket firtatta, az Lenint bírálta. Ezt a szembeállást egy fegyelmezett párthű kommunista nem vállalhatta fel Lenint betegsége alatt ő tájékoztatta az ország sorsáról, felolvasta a Pravdát neki, beszámolt a Politikai Bizottság munkájáról. Ekkor még megbízott benne Lenin. Előszőr akkor kezd aggályoskodni Lenin Sztálinnal kapcsolatban, mikor Sztálin erőszakosan akarta egyesíteni Oroszországgal a Grúzokat, Ukránokat. Lenin f üggetlen államok szövetségét javasolta, viszont Sztálin, mint nemzetiségügyi népbiztos csupán a birodalmon belüli autonómiára gondolt. Hiába valósult meg Lenin

elgondolása, a Kaukázuson túli köztársaságok felléptek az egyesülés ellen, amelyet Sztálin parancsára brutálisan elfojtottak Nem partnereket látott a társ kommunista pártokban. Fegyverrel terelte be őket a Szovjetunióba. Mindezek után 1922 december 30-án kimondták a Szovjetunió megalakulását. Lenin értesült ezekről a brutális eseményekről, de az is aggasztotta, hogy utasításai valahol elakadnak, az emberek bürokráciára, hatalommal való visszaélésre panaszkodnak. Kérdéseire egyre ritkábban kapott választ, Sztálin egyre gyakrabban vezette félre Kezdte felismerni, hogy Sztálin nem tájékoztatja a valós politikai viszonyokról, félrevezeti őt Ekkor következett be Lenin második rohama. Mikor már annyira felépült hogy tudott diktálni, lediktálta a PB-nak szánt végakaratát. Ebben írja, hogy Sztálin mérhetetlen hatalmat összpontosított kezében, és nem biztos benne, hogy elég körültekintően tud majd élni ezzel a hatalommal.

De szemben Trockijjal és a többi PB taggal nem szakmailag kritizálja Sztálint Ez később, az utódlás kérdésénél hatalmas súly-lyal esik latba. Elviselhetőbb egy nyers Sztálin mint egy politikailag labilisabb Trockij, aki hajlamos szembehelyezkedni a párt határozataival Nagyjából ekkor alakult ki a PB-ban a Sztálin-Zinovjev-Kamenyev trojka Céljuk, megakadályozni, hogy Trockij legyen Lenin utódja. Külön-külön egyikük sem ért fel szellemileg Trockijal, de együttesen volt esélyük, meghiúsítani az utódlást. Mivel a PB többi tagja mindig más-más úton járt, a szövetség mindig érvényesíteni tudta akaratát. Sztálin következő kihívása a soron következő kongresszus volt. Hogy csatasorba tudja állítani Sztálin az erőit, a káderosztály a párt kulcsembereiről vaskos, a lehető legteljesebb dossziékat vezetett. Nem csoda, hogy az elégedetlenkedők vereséget szenvedtek a kongresszuson. De újabb sztrájkok ütötték fel a fejüket az

iparban. Ehhez csatlakozott 42 neves kommunista, akik nyilatkozatot adtak ki a bürokratizmusról, a felülről irányítás ellen. Bírálták, hogy elfojtják a kritika és elégedetlenség nyílt kifejezését. A reformerek élére Trockij állt, aki korlátozott reformokat akart, persze pártvezérelt reformokra gondolt. Sztálinéknak ez is sok volt. Az kockázatos volt, hogy a megválasztott kongresz-szus elé vigyék a vitát 3 Ezért olyan konferencia összehívását határozták el, amelyen a helyi szervezeteket a titkárság által kinevezett küldöttek képviseltek. Bízhattak benne, hogy egy ilyen értekezlet a trojka mellett foglal állást, s határozatot hoz Trockij ellen. Közben támadásba lendültek: először az ellenzék vezéreit szétszórták diplomáciai kinevezésekkel, Trockij cikkeit kivonták a forgalomból. Ezután a lekáderezett kongresszus elítélte az ellenzéket, mint a leninizmustól való kispolgári elhajlást Három nappal később 1924

január 21-én Lenin meghalt Előtérbe került Lenin politikai végrendelete. Sztálin természetesen mindenáron meg akarta gátolni, hogy megtárgyalják Lenin végrendeletét, hiszen ő már ismerte azt Lenin titkárai révén, akik tájékoztatták őt, hogy mi várható ránézve. A KB ülésén akartak dönteni arról, hogy nyilvánosságra hozzák-e a végrendeletet a kongresszuson Ezt elég biztosan kihasználta volna az ellenzék Sztálin eltávolítására, vagy legalább is kordába tartására. Sztálint a trojka másik két tagja mentette meg: Zinovjev biztosított mindenkit, hogy Lenin aggodalma alaptalan volt, hisz harmonikus Sztálin és a párt együttműködése Arra egyébként Sztálin mindig is ügyelt, hogy a törvényesség látszatát fenntartsa, az nem számított, hogy ezeket a törvényeket ő hozta. Az ún lenini végrendelet sem veszélyeztette Lenin bírálata személyiségének vonásait tette szóvá az ő esetében, míg minden más személyt, akit a

szöveg érint, politikai, vagy elméleti hibákban marasztalt el. A párt vezető kádereinek szemében sokkal elfogadhatóbb lehetett a "durva" Sztálin, akivel szemben csak olyasvalaki jöhetett volna szóba, mint mondjuk Trockij, aki "sohasem lett bolsevik", Lenin megfogalmazása szerint. A végrendelet nem vonta kétségbe sem alkalmasságát a vezetésre, sem politikáját, sem elvi szilárdságát. Sztálin ezekben a kritikus napokban ügyelt arra, hogy jó szinben tűnjön fel a közvélemény előtt. Lenin halálakor is beszédeket, cikkeket jelentetett meg Lenin nagyságát méltatva, beszédeket mondott Lenin munkásságáról, szellemi hagyatékáról. Kamenyev pedig arról győzte meg a KB-t, hogy így, mivel Sztálin elvtársra nem igazak a megállapítások, most már nem is ta nácsos nyilvánosságra hozni a végrendeletet. Így 40-en a 10-hez arányban a politikai végrendelet a kongresszus előtt ismeretlen maradt. Sztálint ezek után semmi sem

akadályozhatta terve véghezvitelében Következő győzelme volt amikor az 1924-ben Moszkvában ülésező Kommunista Internacionálé elítélte az oroszországi ellenzéket, és egyben Trockijt. Most már a nemzetközi kommunista pártokat is maga mögött tudhatta. Meghamísitotta Trockij szerepét a forradalomban, a pétervári Szovjet vezetőjéből lefokozva a KB egyszerű végrehajtójává, újságcikkek tömkelegét zúdították ellene, követőit eltávolították a pártból, így a trojka frontális támadást intézett Trockij ellen. Sztálin okosan, két elvbarátját uszította Trockijra, míg ő döntőbíró szerepében tetszelgett a háttérben közöttük, pl Trockijnak a forradalomban játszott szerepéről, persze mindig triumvirátusának két tagját támogatva. Trockij lassan feladta harcát és önkritikát gyakorolt Sztálin örült Lassan sikerült megtörnie legnagyobb ellenfelét Sztálin először 1924-ben fogalmazta meg nézeteit az egy országra

korlátozódó szocializmusról Óriási újítás volt ez Sztálin részéről, hiszen Leninék csak egy állomásnak tekintették a világ4 forradalom palettáján az oroszországi forradalmat. De Sztálin kijelentette, hogy meg tudnak állni saját lábukon, és a szocializmus építését nemcsak elkezdeni, hanem befejezni is tud-ják. Ezt a szemlélet tulajdonképpen véletlenül vetette fel Mivel Sztálin olvasott Trockij permanens forradalom elméletéről, természetesen ennek ellenkezőjéről akarta meggyőzni az országot. De végül ez lett a Sztálinizmus egyik dogmája, és akik nem hittek benne, hosszú évekig eltünhettek a GULAG-on. Végül 1925-ben bírja rá Trockijt, hogy mondjon le a Hadügyi Népbiztosságról. Ezt a félelmetes és utolsó adut Trockij hű kommunistaként nem játszotta ki e llenfele ellen, így megsemmisítésre ítélte magát. Ezek után több mint egy évig nem vett részt a vitákban, szürke iparban kamatoztatható feladatokkal

bízzák meg. Mivel Trockij kivonta ma-gát a küzdelemből, elszakadt a Trojkát összetartó egyetlen kötelék. Inmár kétségkívűl Sztálin volt a párt vezére, de ekkor még nem volt akkora hatalma, hogy a tagok alávessék magukat bárki egyszemélyi diktatúrájának. Mivel felszámolta a trojkát, Sztálin a PB testületéből, akik Sztálin, Zinovjev, Kamenyev, Trockij, Buharin, Rikov, Tomszkij voltak, három jobboldali platformostól: Buharin, Ri-kov és Tomszkij támogatásától függött. Sztálin ahogy egy csöppet is meginogni látta stabil helyzetét, azonnal keresztűlvitte akaratát. Újabb támogatóit választatta be a PB-ba: Vorosi-lovot, Molotovot és Kalinyint. Az újabb vita a NEP politikájának értelmezéséről robbant ki A NEP alatt az országban vegyes gazdálkodás működött Az állami kézben lévő ipar jelentette a szocialista szektort,, a k ereskedelmet és a k isipart a magánvállalkozások ural-ták. Ekkor még a mezőgazdaságban a

magántulajdon dominált. Sztálin a mérsékeltekhez csapódott és csatlakozott Buharin „Gazdagodjatok!” jelszavához A j obboldal hitt benne, hogy a szocialista gazdaság előbb utóbb bekebelezi a kulákokat is, de a virágzó gazdaságokat kell támogatni, mert ezek tudják ellátni a várost élelemmel, nem az éppen hogy csak vegetáló szegényparaszt földjei, akik még magukat sem tudják ellátni gabonával. Zinovjev és Kamenyev baloldala elitélte a muzsikpárti politikát, szerintük minél erősebbek lesznek a nagygazdák annál könnyebben tudják majd visszatartani az élelmiszert, és annál könnyebben tudnak új engedményeket kicsikarni a kormánytól. Szerintük az iparban erőteljesen ip-rosítani kell, hogy a traktorok, szerszámok megjelenjenek a földeken Két egykori védelmezőjével most már szemtől szembe állt Sztálin De azért mindent megtett, hogy a középút képviselőjeként jelenjen meg pártja előtt A szegény és középparasztok mellett

de a kulákok ellen emelt szót Közben Sztálin számára nagy előnyt jelentett, hogy Trockij és két egykori trojka társa habozott szövetséget kötni. Ezek után nem lehetett meglepő, hogy az 1926-os XIV. kongresszuson Sztálin vereséget mért egykori partnereire. Kamenyev és Zinovjev hevesen tiltakozott a főtitkári uralom ellen, és sikertelenűl próbálták elérni, hogy a párt megismerje Lenin végrendeletét. Zinovjev hiába volt a Leningrádi, Kamenyev pedig a Moszkvai szovjetek vezetője, híveik kiálltásait elnyomta a Sztálini többség. A kon gresszus után Sztálin következő lépése volt, hogy megfossza az ellenzéket, a forradalmat komolyanvevő leningrádi bázisától. Sztálin Kirovot küldte Leningrádba, hogy 5 kiszorítsa Zinovjevet a vezetésből. A trojka maradéka csak ezek után kötött szövetséget Trockijjal De Sztálin könnyedén nevetség tárgyává tudta tenni három vetélytársát, csupán fel kellett idéznie mindazokat amit

nemrégiben egy-másról mondtak és írtak. Természetesen a köpönyegforgatóknak nem hitt senki Sztálin jól tudta, hogy ellenfelei erkölcsi aggályaik miatt nem fognak új pártot alapítani, és nem viszik ki ellen-téteiket az utcára. Az új trojka most már sorozatosan vereségeket szenvedett Fényesen leplezték le szervezkedéseiket, titkos összeesküvéseiket Hiába tanúsítottak önvizsgálatot, ismerték el nyilatkozatban, hogy megsértették a pártfegyelmet, kizárták a Pb-ből Zinovje-vet és Trockijt A harc akkor lángolt fel újra mikor a nemzetközi helyzet kritikussá fordult NagyBritannia megszakította diplomáciai kapcsolatait a Szovjetunióval, ekkor fordult Csang-Kaj sek a kínai kommunisták ellen, akik addig támogatták őt, felmondták a brit és szovjet szakszervezetek közti egyezményt. Az ellenzék kiadott egy hangzatos nyilatkozatot, amelyben Sztálint és Buharint hibáztatták a kudarcokért. Trockij ekkor tette un Clemenceau nyilatkozatát

(Clemenceau nyilatkozatot tett közzé 1917-ben az akkori kormánnyal szemben, és hozzá nem értéssel vádolta a kormányt, mielőtt átvette a hatalmat, és győzelemre vitte a Németország elleni háborút.) Ebben hozzá nem értéssel az előrelátás és a határozottság hiányával vádolta meg Trockij Sztálint, Buharint, Rikovot és Voro-silovot, s figyelmeztette őket, hogy vészhelyzetben kormányváltozásra fog törekedni. Külön felvonulást szerveztek híveikkel Moszkva és Leningrád utcáján, nézeteiket mivel nem publikálhatták, titkosan nyomatták ki. Az ellenzék ezzel gyakorlatilag törvényen kívül helyezte magát A decemberi kongresszus kimondta, hogy az ellenzéki csoporthoz tartozás összeegyezhetetlen a párttagsággal. Természetesen kizárták az ellenzék vezetőit Trockijjal, Zinovjevvel, Kamenyevvel, Rakovszkijjal együtt a pártból. Az ellenzék kettészakadt Vol-tak akik megtagadták nézeteiket, köztük Zinovjev és Kamenyev Trockijt,

Rakovszkijt viszont száműzték. Miután leszámoltak a baloldallal Buharin, Rikov és Tomszkij a jobboldallal együtt azt hitte, hogy hamarosan átveszik Sztálintól a vezető szerepet. De a Politikai Bizottságban mindig Sztálinnal együtt szavazott Molotov, Kujbisev, Vorosilov, Kalinyin, Rudzutak és két új tag is. Ezt a többséget kihasználva kezdte meg kiszorítani Sztálin Buharin híveit a befolyásos posztokról, de egyenlőre a PB-ban elkerűlte a nyílt összecsapást. Ugyanis egy sokkal nagyobb krízis vonta el figyelmét. Oroszország városaiban megjelent az éhinség réme A kormány 1928-ban 2 millió tonnával kevesebb gabonát vásárolt fel a parasztoktól, mint amennyire a lakosság ellátásához szüksége lett volna. A parasztok többségének nem voltak politikai indítékai, amikor visszatartották az élelmet. Persze voltak akik meg akarták dönteni a szovjetek hatalmát, de többségüket a gazdasági körülmények indították a szabotázsnak erre a

formájára. Az 1917-es mezőgazdasági fordulat most bosszulta meg magát: a nagybirtokok feldarabolása biztosította ugyan a parasztság támogatását a háborúban, de csökkent a földművelés termelékenysége, képtelenné vált a városi lakosság ellátása élelmiszerrel. Sztálinnak el kellett indítania az un második forradalmat ha túl akarták élni 6 a válságot. Sztálinnak fogalma sem volt róla, hogy milyen átfogó és erőszakos lesz a változás. Még a legszélsőségesebb baloldali kommunisták is fokozatosan képzelték el a kollektivizálást. De Sztálin kimondta a halálos ítéletet a magángazdálkodás felett Kiadta, hogy szét kell zúzni a kulákokat, li-vidálni kell őket mint osztályt. A PB rendkívüli intézkedésekre adott utasítást, ami a parasztporták kifosztását, törvénytelen itéleteket, deportálást jelentett Minden korábbi kijelentésének ellentmondva Sztálin most azt állította, hogy a kulákok a gabona

visszatartásával tönkreteszik a szovjet gazdaságpolitikát. Egész nyáron folyt a nagytakarítás. A kollektív büntetés elvét alkalmazva Ukrajnából, KözépÁzsiából, Kubany vidékéről egész körzeteket deportáltak szibériai kényszermunkatelepekre Itt szervezték meg a Lágerigazgatóságot, a későbbi hírhedt GULAG-ot. A PB értetlenül állt Sztálin poltikája előtt De ugyanilyen pálfordulás ment végbe iparpolitikájában Hol vannak már azok az idők amikor szuperiparosítóknak nevezte ellenzékét Óriási terveket hajtatott vég-re, óriási pénzöszszegekkel Iparosítási őrület lett rajta úrrá Teljesen hatalmába kerítette az eszme, hogy egyetlen huszárvágással megváltoztatja Oroszországot Számára nem volt most már olyan cél és törekvés amelyet a párt, de leginkább ő ne tudna megvalósítani. Egész falvakat citáltak kényszermunkahelyekre, városi üzemekbe Buharin, Rikov és Tomszkij hiába próbált gátat vetni az új

politikai vonalnak, s megvédeni a tisztogatás áldozatait Természetesen Sztálin az egész PB egységét hangsúlyozta, amivel a parasztok szemében a jobboldal is felelős lett Sztálin irányvonaláért. Az előző ellenzékek legalább harcoltak Sztálinnal, mielőtt vereséget szenvedtek, de Buharinék még erre sem voltak képesek A vita korai szakaszában 1928 júliusában Buharin nagyjából úgy fordult támogatásért Kamenyevhez, ahogy egykor Kamenyev és Zinovjev Trockijhoz. Most már Sztálin sem adott a formalitásokra. Megakadályozta, hogy ismét kialakuljon ellene egy trojka Egyre jobban nyeregben érezte magát, most már zsarnoki módon, lelkiismereti aggályok nélkül, a közvéleményt figyelmen kívül hagyva, a párt szellemi elitjét lenézve uralkodott. Mindebben az összes ellenzéki csoport egyetértett, de ez sem volt elég ahhoz, hogy egyetlen összetartó mozgalomban egyesüljenek. A maradék ellenzéket felmorzsolta a magyar történelemből is ismert

szalámitaktikával Mivel szakított muzsikpárti politikájával a balosok újra elkezdtek hinni benne: Sztálin –mondogatták- végül mégiscsak elfogadta nézeteinket, hiszen lecsap a kulákokra, iparosítja az országot. És voltak akik hittek Sztálinnak. Megtagadták nézeteiket, barátaikat, akiket inkább a számüzetést, vagy börtönt választották. 1928-1929-ben egymás után tértek vissza Moszkvába számüzetésükből a bűnbánó párttagok, és lettek az új gazda kiszolgálói. Természetesen Trockij hajthatatlan maradt, Sztálin ezért száműzte Oroszországból Miután egyetlen lehetséges ellenfelét kiiktatta a hatalomból, sietett felszámolni a megmaradt jobbszárnyat. Gyenge ellenállás volt ez az ellenzék részéről, miután ők is beálltak a sorba: megtagadták nézeteiket, s ezzel vásároltak maguknak néhány nyugalmas évet. Sztálin ezzel a csúcsra ért A hatalmi harc befejeződött, félreállította minden vetélytársát. Közben a hibás

politika és rendkívüli száraz7 ság következtében minimum 1.5-2 millió ember halt éhen, és 3 millió embert telepítettek ki. A k ulákokat nem engedték belépni a romokból felépűlt kolhozokba akik családjukkal együtt tízmillió embert tettek ki Ők éheztek, nem csoda, hogy lázadások, fegyveres felkelések szerveződtek Ukrajnában, Szibériában, Dél-Oroszországban Több mint 2000 felkelést vertek ezidő alatt le A parasztok maguk vágták le elkeseredésükben állataikat A mezőgazdaság termelése 1933-ban visszaesett az 1913-as színvonalra, sőt az állattenyésztés nem érte el az 1913-as szintnek a 70%-át sem. Főleg kezdetben, 1928-30-ban az ipar terén is jellemző volt a fejetlenség. A megindított építkezések nagy számával nem álltak arányban a technikai és pénzügyi feltételek, hamarosan tetemes hiány keletkezett a költségvetésben. Az új, "megbízható" szovjet értelmiség alkalmazásában látták a "kártevő

akciók", bányarobbanások, üzemi balesetek megelőzését. A munkaerő technikai színvonalának elmaradottságából fakadó nehézségekért a régi műszaki szakembereket tették felelőssé. Az első koncepciós perek (az ú n iparpárti és az ún. Metro-Vickers-perek) éppen ezt a törekvést szolgálták Pedig a rabszolgamunka, az alacsony gépesítettség, éhezés miatt hullottak az emberek. Sztálin népszerüsége a mélyponton volt. Közvetlen környezetében körlevelek jártak kézről kézre, amelyek hatalmának megdöntését sürgették. Első felesége is öngyilkos lett. Ő egy nagy emberhez ment férjhez, de rá kellett döbbenie, hogy Sztálin ezreket küld a halálba, nincs benne semmi megértés az emberekkel szemben. Egy valaminek kell teljesűlnie: amit ő kitűzött maga elé Ekkor rendült meg először és utoljára önbizalma. Néhány héttel később már leszámol az ellene szervezkedőkkel. Talán maga is megrettenve a változásoktól,

beszédében a hivatali apparátusra hárítja a felelősséget De itt már magabiztosan beszél, és biztosít mindenkit, hogy nincs tovább szükség fokozott ütemű iparosításra. De már akkor óriási árat fizetett érte az ország Hiába közli Sztálin, hogy az ipar és mezőgazdaság területén 5 év helyett két és fél év alatt sikerűlt teljesíteni a kitűzött célokat. Ezek a nyers számok nem tájékoztattak a lakosság szenvedéséről, áldozatairól A harmincas években kezdődik Sztálin pályafutásának homályos fejezete, a tisztogatási perek sorozata, amelyekben a bolsevikok régi gárdájának csaknem felét megsemmisítette. A bolsevik rendszer ezidáig nem nagyon mutatta a jakobinus őrület jelét A mensevik vezetőket inkább száműzték bebörtönözték, de nem végezték ki őket Még 1929-ben sem végzi ki Trockijt, pedig már megtehette volna. Viszont Trockij nem olyan hálás ezért Tovább folytatja bírálatait a távolból és megjelentetett

egy lapot melyben hevesen bírálta Sztálint Trockij mozgalmához újból csatlakoztak az egykori ellenzékiek, egykori önkritikát gyakorlók. Az ellenzék régi tagjaitól már nem félt Sztálint Bizonyos volt benne, hogy politikai elégedetlenségüket csak szavakban hírdetik, tenni egy tapodtat sem tesznek érte. De az új ellenzéki fiatalság már kiadta a jelszót: Vissza a tiszta leninizmushoz! Ők már nem éreztek tiszteletet a nagy Öregek iránt. A párt XVII. Kongresszusa bátortalan kisérletet tett Sztálinnak a főtitkári tisztségből való eltávolítására Többen azt tervezték, hogy a leningrádi pártitkárt, Szergej Kirovot választják meg főtitkárnak, Sztálint pedig áthelyezik a Nép-biztosok 8 Tanácsa elnökének. A szavazás során Kirov 3, Sztálin pedig 292 ellenszavazatot kapott, azaz a kongresszusi küldöttek egynegyede ellene szavazott. Ha ez az eredmény nyílvánosságra jutott volna, valószínüleg a KB nem választotta volna meg

Sztálint főtitkárnak. Tisztában voltak ezzel a diktátor hívei is, és meghamísitották a szavazás eredményét, így nem lehetett akadálya újbóli főtitkárrá választásának. Sztálin borzasztó bosszút állt Kivégeztette a szavazatszedő bizottság mind a 41 tagját, a pártkongresszus 1966 küldöttjéből több mint ezret, az újjáválasztott 139 KB-i tag közül 110-et. A népszerű Kirovot valószínüleg meggyilkoltatta. A mai napig tisztázatlanok a gyilkosság körülményei De Sztálin természetesen felhasználta ellenfelei felszámolására Kirov gyilkosságát Bebeörtönöztette Kamenyevvet, Zinovjevet, felszámoltatta a Leningrádi darázsfészket, hi-szen a forradalom eszméjét itt sohasem tudta kiírtatni. Gyanus leningrádi bolsevikok tíze-zreit deportáltatta Megrémülve, hogy hozzá is be juthat merénylő, kivégeztette és börtönbe csukatta testőrségének több tagját. Az állítólagos Kirov merénylőivel tömött vonatszerelvények

haladtak a GULAG felé A Pravda és az Izvesztyijá tele volt olyan történetekkel, hogy Oroszország és Ukrajna minden városában titkos ellenzéki sejteket fedeztek fel, a parasztok összetörték szerszámaikat. Mindenhol ott volt viszont Sztálin meghosszabbított keze, a politikai rendőrség. A megkezdődött perekben leginkább a nagy jelentőségűek: a 16-ok pere (Zinovjev, Kamenyev), 17-ek pere (Radek, Pjatakov, Szokolnyikov), 21-ek pere (Buharin, Rikov, Jagoda). A vádlottak padjára került a Lenini Politikai Bizottság minden tagja Sztálin és Trockij kivételével, aki azonban távollétében is fővádlott volt. Köztük volt egy miniszterelnök, több miniszterelnök helyettes, a Kommunista Internacionálé elnöke, titkára, több funkcionárusa, a szakszervezetek vezetője Tomszkij, aki még a tárgyalás előtt ön-gyilkos lett, a Katonai Főparancsnokság vezetője, a hadsereg politikai biztosai, minden fontos katonai körzet főparancsnoka, csaknem valamennyi

európai és ázsiai nagykövet, és végül a politikai rendőrség két főnöke Jagoda, és Jezsov, akik még a korábbi koncepciós eljárásokban gondoskodtak a bizonyitékokról. Mindannyiukat azzal vádolták, hogy merényletet akartak elkövetni Sztálin és a Politikai Bizottság többi tagja ellen, vissza akarták állítani a kapitalizmust, meg akarták semmísiteni az ország katonai és gazdasági erejét, összeesküvést szőttek a vezetők ellen de csak Kirovot tudták megölni. A vádlottak beismerő vallomása várható volt. Megtörte őket a fizikai és lelki terror Előszőr csak a pártfegyelem kisebb-nagyobb megsértését ismerték be, majd minden bűnt beismertek. Sztálin vérengzésének több oka lehetett: Sztálin azért küldte halálba embereit, hogy bűnbakot keressen gazdasági-politikai kudarcaiért. Természetesen ezeket a pereket elrettentésnek is szánta a párt vonalától elhajlókkal szemben Megsemmisítette őket mert bennük látta egy

alternatív kormány lehetőségét, így viszont megsemmisűlt minden olyan politikai centrum, amelyből egy ilyen kisérlet kiindulhatott volna. Még egy nagyon fontos indoka lehetett, egy olyan, amely miatt egységesnek kell lennie nemzetének: ez pedig Hitler agresszióinak kezdete, ez az az időszak mikor Hitler az erejét próbálgatja. Sztálinnak nem voltak olyan 9 illúziói, hogy a háborút el lehet kerűlni, csak azon töprengett, hogy Hitlerrel vagy Hitler ellen tartson ebben a jövendő háborúban. Gyanította, hogy a Nyugat a német terjeszkedést megpró-bálja Oroszország felé terelni. Az ellenzék vezérei ha élnek, biztos cselekvésre szánják magukat akkor mikor Hitler megtámadja a Szovjetuniót és meg sem áll Moszkváig, tanui a Vörös Hadsereg szörnyű vereségeinek 1941-1942-ben, látnak fogságba esett orosz katonák százezreit, a nemzet mély apátiáját, mikor Sztálin erkölcsi tekintélye is a sárba van taposva. Sztálin azonban nem engedte,

hogy idáig esetleg eljussanak a dolgok Biztos volt benne, hogy válság esetén meg akarják dönteni majd hatalmát, hát elébe ment a dolgoknak. Ahogy szélesedett a tisztogatások köre, egyre kevesebb fontos személyiség érezhette magát biz-tonságban Nem kerülhette el a tisztogatás a Vörös Hadsereget sem. Hogy Sztálin koholt vádak miatt fejezte le hadseregét, azt nem tudhatjuk biztosan. Sokan vélekednek úgy, hogy valóban szó volt összeesküvésről aminek élén a legtehetségesebb katona Tuhacsevszkij állt Ő volt a Vörös Hadsereg modernizálója, a polgárháború győztes parancsnoka, aki ráadásul a katonák kedvence is volt. Lehet, hogy Sztálin egy Napóleont látott benne, de az mindenesetre biztos, hogy egy erős katona bármikor veszélyeztethette Sztálin pozícióját összeesküvéssel vagy anélkül. Mindenesetre Sztálin alapos munkát végzett. A második világháború előtti években kivégeztetett 5 marsallból 2-t, az 57

hadtestparancsnokból 50-et, a 186 hadosztályparancsnokból 154-et, és közel 40.000 tisztet, a teljes állomány csaknem 65%-át Vérengzései elől senki nem lehetett biztonságban, mert Sztálin úgy vélte, hogy so sem lehet biztos benne, hogy az áldozatok hívei közül valaki nem akar majd bosszút állni. Halálra kárhoztatott volt az összes pártvezető, akit Zinovjev, Kamenyev, Buharin, Rikov emelt fel. A diplomaták akiket kivégzettek neveztek ki, tisztek akik pozitív jellemzését Tuhacsevszkij írta alá Más országokból menekűlt kommunisták, akik korábban kapcsolatban álltak a bolsevik párt e-gyik-másik ellenzéki körével, frakciójával. Ők automatikusan bekerűltek a hálóba Ekkor végezték ki Kun Bélát is Sztálin bosszúja utolérte Trockijt is, hiába telepedett le Mexikóban Egy felfogadott bérgyilkossal lelövette. Viszont a nép hallgatott Ha voltak is olyan emberek akik tényleg megpróbáltak véget vetni Sztálin uralkodásának, a

tömegek háta mögött cselekedtek, összeesküvők szűk és szigorúan titkos csoportjaként. Ebben rej-lett végzetes gyengeségük Sztálin győzelmének mélyebb oka pedig az volt, hogy sokak számára diktatúrája csak szenvedést és ínséget hozott, de letagadhatatlanul mások előtt o-lyan távlatokat nyitott meg, amelyekről még csak nem is álmodhattak korábban. Ők való-ban érdekeltek voltak Sztálin uralmának fenntartásában A tisztogatások következtében a társadalmi élet minden területén számtalan betöltendő állás keletkezett. A szegényparaszt-ságot anyagilag is érdekeltté tették az átalakulásban A rekvirálások, nagy területeken a kulákok és középparasztok kitelepítése egyet jelentett kifosztásukkal, ingó és ingatlan ja-vaik szétosztásával a szegényparasztok között Meglehetősen nagy átrétegződésre került sor, s a társadalom nem kis részének életszínvonala, körülményei javultak, míg másokat érdekeltté tettek a

rendszer kiépítésében Ezek a ré10 tegek nyújtották a tömegbázist a sztálini politika számára. Hasonló átrétegződést figyelhetünk meg a párt vezető gárdájában, általában a felső- és középvezetés soraiban, ha nem is azonos mértékben, s nem is ugyanazon folyamat keretei között. Az nyilvánvaló, hogy a sztálini korszak három évtizede alatt természetes rotáció következtében is sor került bizonyos arányú kádercserére. A középvezetők szintjén azonban más is történt A gazdasági és társadalmi átalakulások következ-tében robbanásszerűen megnőtt a középvezetők száma (a hadseregtől, a belső karhatalom-tól kezdve egészen a gyárigazgatók és kolhozelnökök, a párttitkárok tömegéig), s ez a rendkívül gyors növekedés a társadalmi felemelkedés lehetőségét biztosította egy széles társadalmi réteg számára, gyakorlatilag a származástól függetlenül. Ebben a rétegben is történtek mozgások,

változások, felemelkedések és bukások, tulajdonképpen nyitottnak tekinthető ez a réteg lefelé is, felfelé is, vagyis ide beemelkedni is lehetett, s innen bejutni a felső vezetők soraiba is. Maga az egész réteg annyiban rendkívül fontos, hogy igazából ez volt Sztálin személyi diktatúrájának tömegbázisa. Kiválasztásukban, ha nem is közvet-lenül, de közvetett, áttételes módon jelen volt, Sztálin apparátusa. Sztálin tudatosan alkal-mazott egyfajta mesterséges rotációt. Mind a legfelsőbb párt- és állami vezetésben, mind a közvetlenül ez alatti szinten rendszeres váltógazdálkodásra került sor. Egy-egy személy többnyire két- három évig töltött be egyegy fontos pozíciót Folytonos mozgást látunk Ez a rotációs rendszer azt a célt szolgálta, hogy megelőzze a hatalmi koncentrációt, ami akkor jöhetett volna létre, ha valaki hosszú éveken át megül egy helyen egy bizonyos fontos pozícióban A sztálini terror a felső

vezetők első generációjának teljes garnitúrájára kiterjedt, s jórészt a közvetlenül alattuk álló személyeket is érintette, őket többszörösen is. Nem csupán a kádermozgás egyik variációjárói volt szó. Azt az áthelyezések rendszeresí-tésével minden nehézség nélkül meg lehetett oldani Gyakorlatilag az egész népet a tartós alultápláltság szintjén tartották, vagy legalábbis alig valamivel afölött, a fogyasztási javak minimumát bocsátották forgalomba Ehhez volt szükség arra az ideológiára, amelyik az állandó megtámadottság érzetét és félelmét idézte fel a nép tudatában. Ezt a célt szolgálta az osztályharc éleződésének elmélete éppen úgy, mint a perek, tisztogatások, sokszor az öntisztulások A lezárult forradalom, azaz a hatalom megragadásának befejezett folyamata után valahogyan el akarták kerülni a megállapodottság, a konszolidáció érzését, hiszen békés, vagyis "normális" állapotok

között nem lehetett volna az emberektől, áldozatokat kívánni. Nem csupán a korrupció, az összefonódás lehetőségét akarták tehát korlátozni, hanem az egész társadalmat a forradalom lázas állapotában kívánták tartani. Sztálin a párt túlnyomó többsége és sok tekintetben a nép nagy része számára nem tömeggyilkos, még csak nem is egyszerű diktátor volt, hanem karizmatikus vezető, aki az egyszerű emberek többsége akaratának kifejezője volt. A külső veszély megnövekedése pedig kiélezhette a belső ellentéteket a szovjet párt vezetésében is Az ellenzéki irányzatok fizikai megsemmisítésére is futotta erejükből Trockij a 30-as években,és az ellenzék más irányzatai is aktívan politizáltak. A sztálini politika a potenciális ellenzék, a pár11 ton belüli más vonal ki-alakulásának csíráit is ki akarta irtani a szovjet párt vezetéséből. A tömeges megtorlások, a munkatáborok mellett azok az újabban mind

sűrűbben napfényre kerülő tömegsírok, ame-lyek megsemmisített áldozatok ezreinek, olykor tízezreinek tetemeit tartalmazzák mind ezt tanusítják. Sztálin uralma alatt a Szovjetunióban 3800000 embert tartoztattak le, és 790000 személyt végeztek ki. A vizsgált időszakunkban 1937-1938 volt a terror betetőzése: ekkor 1372392 személyt tartóztattak le akikből 681692 embert lőttek agyon. Tehát a letartóztatottak majd felét ki is végezték Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy: A birtokos parasztság érdekeinek figyelembe vé-telével jött létre a történelmi kiegyezés a párt és a parasztság között: az új gazdaságpoliti-ka (NEP). Ezért azonban a párt - törekvéseit tekintve - súlyos árat fizetett: gyakorlatilag befagyasztotta az új társadalom megvalósításával kapcsolatos forrófejű elképzeléseit. A NEP-pel rendkívül törékeny egyensúly jött létre, amelyet akár egy rossz termés is felborít-hatott. S ez egyértelmű lett volna a harc

kiújulásával a párt és a parasztság között. Ilyen körülmények között csak egy rendkívül szervezett, központosított párt lehetett képes a ha-talom megtartására, kezdetben kisebb körzetekben, majd fokozatosan kiterjesztve uralmát az egész országra. Vitázó párt, platformokat ütköztető és azokon folyamatosan vitatkozó párt bukásra lett volna ítélve A pártküzdelmek során mindig azok győztek, akik a plat-formszabadság eltörlésének fenntartásán fáradoztak A párt szoros egysége, mindaz, ami ebből a helyzetből következett, logikusan vezetett el a személyi diktatúrához, az abszolút hatalom kialakulásához. Ha a párt, vagyis egy kisebbség kényszeríti rá akaratát az óriási többségre, akkor az átalakulás ütemétől s lebonyolításának mikéntjétől függetlenül is tör-vényszerűen létrejön a párt diktatúrája az országban, s a logikus következmény: egy szűk vezető csoport diktatúrája a pártban. Innen pedig

csupán nagyon kis lépés kell az abszolút személyi hatalom kibontakozásához. Az ún "kollektív" vezetés amúgy is csupán azt jelen-ti, hogy lehetőség van a felmerülő különféle, megoldások figyelembevételére, maga a ve-zetés azonban bármilyen kormányzati rendszer keretében csupán egy személyhez kötött lehet Ez a helyzet a magyarázata annak, hogy Sztálin személyi diktatúráját a párt tömegei, sőt a vezető testületek tagjainak túlnyomó többsége sem személyi diktatúraként, hanem mint egy karizmatikus vezetőnek a többi érdekében folytatott küzdelmét élte meg. Enélkül nem kapunk magyarázatot arra, mi volt az oka annak, hogy számos kipróbált személyi hívének közvetlen hozzátartozóit, feleségét, testvérét tartóztatták le, tartották évekig kon-centrációs táborban, végezték ki, miközben az érintett személy, mint a párt felelős vezetői-nek egyike dolgozott tovább Sztálin közvetlen környezetében. De

végső soron ezek a vi-szonyok magyarázzák azt is, miért vállalták el a perbefogott kommunisták a rájuk kiosztott szerepeket. A modern gyáripar túlnyomó része idegen tőkével létesült, s zömmel külföldi tu-lajdonban volt Ezek államosítása, a külföldi tőke kisajátítása egy egész történeti szakaszra lehetetlenné tette a külföldi beruházásokat a szovjet-orosz iparosításban. Nem lévén 12 kül-földi tőke, a belső felhalmozást kellett fokozni Az önerőből történő iparosítás egy paraszti többségű országban csak a parasztság rovására történhetett. Ez elkerülhetetlenül kiélezte a parasztok, elsősorban természetesen a birtokos parasztok és a bolsevikok viszonyát, s ez-zel mozgásba hozta azt a mechanizmust, amely a párt önkényuralmához vezetett az or-szágban, s Sztálin és a pártvezetés szűk csoportjának diktatúrájához vezetett a pártban, s az egész országban A Lenin betegségével, majd halálával kirobbanó

utódlási harcokban, a frakcióküzdelmekben végül is Sztálin részéről született meg a korszak meghatározó jelsza-va, a cselekvést megalapozó ideológia megfogalmazása: a szocializmus építése egy or-szágban. A gazdaságot és a társadalmat át kellett formálni Oroszországban, s ez nyilvánva-lóan a parasztsággal kiéleződött küzdelmet, az iparosítás fokozott ütemét, az erőteljes fel-halmozást, s mindennek következményeképpen a pártdiktatúra, és végső soron a sztálini személyi diktatúra kibontakozását, rendszerének kiépítését és megszilárdítását, egyfajta olyan társadalmi helyzet kialakulását jelentette, amelyet az osztályharc kiéleződése, sőt e-gyes esetekben a párt részéről történt kiélezése jellemzett Ha külföldi tőkére nem lehet számítani csak a mezőgazdaságból lehet kivonni tökét, hiszen a lakosság nem agrár része a népességnek olyan kis részét tette ki, hogy a belőlük kisajtolható tőke alig

jelentett valamit A Sztálin vezette többség végül gyorsan döntött, mégpedig olyképpen, hogy felszámolja az egyéni árutermelő parasztgazdaságokat. Ezzel nagyon hosszú időre eldőlt a diktatúra vagy demokrácia kérdése. Buharintól Trockijon át Dzerzsinszkijig mindenki a kapitaliz-mus visszaállításában találta meg az új potenciális diktátor funkcióját 1926-ban Dzerzsin-szkij - nem sokkal halála előtt - egy Kujbisevnek írt levelében a következőket írta:"Ha nem találjuk meg a megfelelő vonalat és ütemet, ellenzékünk nőni fog, és akkor az ország megtalálja a maga diktátorát - a forradalom sírásóját -, bármilyen vörös tollak is legyenek a kosztümjén Csaknem az összes diktátor egykor vörös volt – Mussolini, Hitler és Pilsud-ski is. 13