Irodalom | Tanulmányok, esszék » Dr. Fischer Alajos - Bébi, vagy az első szerelem című Márai regényről íródottkritikák elemző bemutatása

Dr. Fischer Alajos Bébi, vagy az első szerelem című Márai regényről íródott kritikák elemző bemutatása Dolgozatunkban bemutatjuk azokat a kritikákat, amelyeket regényünkről ismertetői írtak. Két időintervallumban jelentek meg a recenziók. Az elsők 1928/29- ben, (Braun Soma, Komlós Aladár, Császár Elemér, Forgács Antal, Ligeti Ernő, Mariay Ödön, Pünkösti Andor, Pap József, Zelk Zoltán), amikor megjelent Márai említett műve, a Pantheon Rt. kiadásában, az Új Magyar Regény sorozatban, 1928-ban, Budapesten. Egyébként Márai korábban inkább zsurnalisztaként volt ismert, de regényíróként jóval kevésbé. A másodszor 1943-ban (Sándor István, Bethlen Margit, Borbély László, Zimándi (Pius) István) jelentek meg az idézett mű kritikái, annak okán, hogy az "Őszi könyvpiacon", a Révai Kiadásban ismét megjelent a regény. A kritikák ismertetésekor először a megjelenés helyét (újság, napilap, hetilap, magazin

stb.), idejét írtuk le és mutattuk be, vállalva, hogy a különféle recenziókban ismétlődő megállapításokat cselekmény ismertetéseket újra meg újra leírjuk, hogy a recenzió gondolatmenetét híven rekonstruálhassuk, majd a szerzőről ejtettünk néhány gondolatot, végül a cikket (kritikát, recenziót, figyelemfelkeltő híradást stb.) mutattuk be a lehető legnagyobb szöveg- és mondanivaló hűséggel. A dolgozat második részében a kritikákat vetettük öszsze a teljesség igénye nélkül, a magunk által kiválasztott szempontok alapján. A „NÉPSZAVA” 1928. november 25- i számának 12 oldalán, a Könyvespolc című rovatban, Dr. B S álnéven, Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem (regény, Pantheon kiadás) cím- mel írt cikket Braun Soma. Braun Soma1 1890-1942. Irodalomtörténész, műfordító, aki a Budapesti Egyetemen 1913-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A Tanácsköztársaság bukása után három évet

töltött börtönben. Tanári állását elvesztette Fordított többek között Dreiser és Marx munkáiból . Népszava2 (1877- ) politikai hírlap, 1905-től napilap, irodalmi rovatában a szociáldemokrata írótábor művei mellett több jelentős költő, író, kritikus alkotásai is megjelentek. A cikk első mondatában, sűrítve leírja a regény tar- talmát. A következő nem mindennapi jelzős szerkezetek olvashatók a tanulmány elején: „békei kisváros, áporodott csönd, cselekvésben megvalósíthatatlan szerelem”. Az idős tanár szerelme közel jár a nevetségesség határához, kora és külsejének rajza miatt, amely „nem egy helyen a német élclapok professzorára emlékeztet”. Márai virtuóz módon áthidalja az előbb említett akadályt, melyet az önkéntelenül kínálkozó nevetségesség jelent. Tekintettel arra, hogy Márai Sándor Új Magyar Idoldalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó, Budapest 1994. I kötet 285 o 2

I. m II kötet 1486 o 1 rendkívül jó tollú író, nem lehet elhallgatni, „hogy a regény számos alakján nagyon megérzik az előre elgondolás”. Braun Soma ekként fogalmaz: A pedellus humoros alak, „az igazgató szelíden intrikál, a főigazgató epés, zord vénember”. Írónk pontosan, részletekbe menően, de sehol nem túlozva ábrázolja a tanár lelki válságát A többi szereplő figurája inkább csak vázlatos. Ennek ellenére - írja Braun Soma - „a regény legjelentősebb része a lelki ábrázolás”. A kritikus kiemeli a lélekábrázolást, mellyel kapcsolatban az a véleménye, hogy a regény „irodalmunknak határozott nyeresége és világirodalmi viszonylatban is megállja a helyét”. A „NYUGAT” 1928. évi II számának 695-696 oldalán Komlós Aladár, Márai Sándor Bébi vagy az első szerelem címmel irt kritikát a műről. Komlós Aladár3 (1892-1980) Író, költő, irodalomtörténész. 1918-ban a budapesti egyetemen

magyar-latin szakos tanári vizsgát tett. 1919-től Losoncon, majd Kassán volt tanár, ahonnan egy cikke miatt a szlovák hatóságok elbocsátották. Később Bécsbe költözött, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. Rendszeresen közölt cikkeket a Tűz című pozsonyi folyóiratban, majd az Újság vasárnapi mellékletében, melyet Márai Sándor szerkesztett, a Nyugatban és a Korunk című kolozsvári folyóiratban. 1946-ban egyetemi magántanár lett Budapesten A két háború között tanított a buda- pesti zsidó leánygimnáziumban. 1956-tól az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa, majd osztályvezetője Eszménye az európai értékeket és igényeket képviselő nemzeti irodalom; előadásmódja élményszerű, a magyar esszéírás hagyományait követi. A Nyugat4 (1908-1941) A XX. századi magyar irodalom meghatározó, korszakot jelentő folyóirata. 1922-től Babits, Gellért Oszkár, Osváth szerkesztők, főszerkesztő: Ignotus volt.

Szerkesztőit a szabadelvűség jellemezte A Nyugatbeli megjelenés volt, az íróvá avatás feltétele. Az első nemzedék (Ady, Móricz, Kaffka M, Krúdy, Babits stb) fóruma, de otthona a második (Németh L., Illyés Gy, Szabód) és a harmadik (Radnóti, Vas I, Weöres S) nemzedéknek Új kritikusok is színre léptek pl: Ignotus, Hatvani, Schöpfein, Komlós A Komlós Aladár tanulmányának bevezetőjében arról tudósit, hogy egy öregedő, vidéki, gimnáziumi latintanár naplóját tartja az olvasó a kezében, aki naplóbejegyzései tanúsága szerint a magányosságáról tesz okos, mély és érdekes megfigyeléseket. A cikk írója így értékeli a főszereplő bejegyzéseit: „pompás nyelvkészséggel jegyzi le, olyan friss jelzőket, olyan váratlan s az eredetiségig pontos szóösszetételeket talál, hogy gyakran az a benyomásunk, a tanár helyett egy I. m II kötet 1085 o Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó, Budapest II.

kötet 1500 o 3 4 igen tehetséges, fiatal, modern írót hallgatunk”. Ugyanakkor megjegyzi Komlós, hogy „egy elhanyagolt műveltségű tanár naplója - ha az író némi hűséggel igyekeznék követni annak elképzelhető stílusát - nem nyújtana lehetőséget mindannak a sokféle, gyakran szubtilis hangulatnak a kifejezésére, amelyet Márai a hősével feljegyeztet”. Márai minden nehézsége nélkül vállalta a naplóformában történő regényírást. A cikk írója így értékeli Márai íráskészségét: „E virtuóz író számára a virtuozitás rabság Mintha be volna zárva az írói kifejezésmódba s nem tudna kibújni belőle.” A tanulmány második részében, Komlós ismerteti a mű cselekményét úgy, hogy néhány momentumot kiemel és aprólékosabban elemez a többinél. Leírja, hogy a főszereplő egy vidéki gimnázium latintanára, aki egy tátraalji üdülőhe- lyen találkozik Tímár Ágostonnal, akit szerencsétlen,

különös férfinek tart. Egy kettejük között lezajlott beszélgetés „lelke mélyéig felkavarja és egyúttal magára eszmélteti a zárkózott professzort”. Komlós Aladár a regény első részének értékelését a következő gondolattal zárja: „van a sötétben egy hosszú és intim beszélgetésük, amely után csókkal válnak el” Ezt a történést nem akarja (vagy talán nem meri?) jobban kifejteni, tovább boncolgatni, sőt a következőket teszi hozzá előző idézett gondolatához:” a regénynek ez a része kevésbé sikerült, többek között azért is, mert hiányzik belőle a diszkréció, a magányos férfiak rajzának kissé túlhangsúlyozott romanticizmusa”. Leszögezi, hogy a túlzott romanticizmus abban is megnyilvánul, hogy „a két férfi elváláskor megcsókolja egymást. Nem hiszem, hogy ez a csók megtörtént. Az ilyen magányos férfiak nem csókolják meg egymást”- írja Komlós Aladár. A regény második és egyben nagyobb

terjedelmű részében, Komlós szerint felgyorsulnak az események. „Nagy számú életteljes epizóddal tarkított a mű e része. A hős kevesebbet beszél az érzéseiről e helyett az önelemzést és az elbeszélést igen szerencsés arányban válogatva embereket, jeleneteket mutat be.” Sok életképet olvashatunk, melyben a magyarázó, direkt jellemzés helyett az „elhallgatás” veszi át a vezető szerepet. Komlós példaként hozza fel az első iskolai óra leírását mely bevezet a gimnázium nyolcadik osztályának életébe. Tímár Ágostontól megtanulta Gáspár, „hogy az embernek szeretnie kell valakit”, és most folyamatosan keresi szeretete tárgyát, közben nem veszi észre, hogy „már megtalálta azt egyik nyolcadikos tanítványában”, mint ahogy azt sem, hogy ez az érzés „már szerelem”. Közben felbukkan néhány érdekes figura az osztályból és a tanári karból. Tanúi lehetünk néhány izgalmas iskolai órának. A

főhős megállapítja magában „hogy ebben az évben mégis történt vele valami, egy ember megcsókolta, ketten pedig pénzt kértek tőle.” Komlós ezt az író beleélő erejének egyik legszebb „trouvaillejaként” említi A latintanár az események sorában lassan rádöbben arra, hogy tanítványába, Bébibe szerelmes „de azt már nem hajlandó, nem bírja felismerni , hogy a leküzdhetetlen gyűlölet, amellyel a leány egyik fiú osztálytársát Madárt üldözi nem egyéb féltékenységnél”. Márai nagyszerű írói képességét jelzi az a leírás, amelynek során a főhős a lakására rendelt tanítványával, Madárral „fullasztóan nyugodt beszélgetést” folytat. Az olvasó mindent elhisz, amit e jelenetben leírt a szerző. A mese akkor is teljesen zárt, következetes és világos marad, amikor a tanár elveszi Madártól a leány fényképét amiért a fiú az egész osztály előtt arculüti osztályfőnökét. A bekövetkező

tragédia teszi a történést kerek egésszé: „a tanár bezárt kapuk mögött baltával vár a fiú esetleges látogatására”. Komlós Aladár recenzióját a következő megállapítással zárja: „ a látszólag nyugodt sorok mögül annál dermesztőbben süvölt(sön) az őrület szele.” Az ÚJ NEMZEDÉK5 1928. december 30- i (vasárnap, 295 szám 8. oldal) számában "Új regényíró" címmel jelent meg elemzés Császár Elemér tollából, aki a Budapesti Szemlében6 "Egy új regényíró" címmel 1929-ben (Budapest, 212. kötet 5 6 Új Nemzedék 1828. december 30 295 szám 8 o Budapesti Szemle, 1929. 212 kötet, 616 szám 475-477 o 616. szám 475-477 oldal, szerk: Voinovich Géza) rr7 írói álnéven jelentett meg ugyan e témában tanulmányt. Császár Elemér8 irodalomtörténész, egyetemi tanár, aki 1874. augusztus 27-én született 1922-ben lett az MTA Irodalomtörténeti Bizottságának, majd a Kisfaludy Társaságnak tagja és a

Petőfi Társaság elnöke. Budapesten 1940 július 3-án halt meg. Az Új Nemzedék9 politikai lap, melyet 1913. decemberében hetilapként indított meg Milotay István 1919 októberétől a Központi Sajtóvállalat lapja lett Milotayék 1920ban kiváltak az Új Nemzedékből. 1920-tól megszűnéséig, 1944-ig Krüger Aladár, Tápay-Szabó László, Cavalier József, majd Saly Dezső szerkesztették. Budapesti Szemle (1873-1944) az MTA támogatásával megjelenő tudományos és irodalmi folyóirat. Szerkesztette, Gyulai Pál, 1910-től megszűnéséig Voinovich Géza. 1878-tól a Franklin Társulat adta ki. 1879-től havonta fűzték 1-267ig számozva Az irodalom erősebb hangsúlyt, de jelentős filozófiai, művészeti, politikai, történelmi tárgyú tanulmányok, értekezések szemlék jelentek meg Mindkét kritikában Császár Elemér megemlíti, hogy: „Úgy tudjuk, első regénye” ez Márai Sándornak. (Valójában A Gulyás Pál: Magyar írói

álnévlexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest 1956. 378. o 8 Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó, Budapest 1994. I kötet 347 szám 9 Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Benedek Marcell, Akadémiai Kiadó, Budapest 1978. III kötet 440 o 7 mészáros című korábbi regényét maga Márai ítélte feledésre.) Az Új Nemzedékben ez olvasható: „kifejező stílusa hosszabb írói gyakorlatra vall, és tárgyválasztása öntudatos íróra” enged következtetni. A cikk következő részében tudósítást kapunk a történésről. „Egészen hétköznapi történet" - kezdi gondolatsorát A mű első fele „puszta fotográfiája egy szürke átlagember külső és belső életének” Kisvárosi tanárt mutat be, akinek hétköznapjai, apró, jelentéktelen élményekkel tarkítva „időrendben felsorakoztatva” szürkén telnek. Az olvasó nem is sejti, hogy miért van szükség a tanár hosszú terjedelmű bemutatására.

Azért fontos ez, mert így az olvasó „egyre várja - lesi, hogyan fejlődik az előzőleg megismert motívumokból valami bonyodalom” Noha a mese nem indul meg rögtön a mű kezdetekor, az olvasó mégsem unja meg a regényt, mert folyamatosan várja, hogy mivé fajulnak az események. A regénynek különös ízt ad, hogy napló formában íródott, melyet a főhős készít saját mindennapjairól, melyből ki- tetszik a szürke tanárember, színtelen hétköznapjainak lelkében leképeződő élményei és folyamatai. Az író a valóság illúzióját kelti, így „a tanár minden lelki megmozdulását igaznak érezzük s a látszólag jelentéktelen vonásokból öszszerótt rajz egyénivé és jellemzővé lesz. Ez művészi hatásúvá emeli a történetet” A regény „derekán” indul meg a mese, melynek lényege, hogy az öregedő tanár észrevétlenül szerelmes lesz egyik leánytanítványába. Érdekes módon az "Egy új regényíró" című

esszéjében ugyanezt a szófordulatot használja Császár (lásd i. m 477 oldal 2 sor) E motívum lelki ábrázolása nem olyan hiteles és pontos, mint az előzők voltak mert, és itt szinte szóról szóra ugyanazt írja Császár Elemér, mint másik tanulmányában, nevezetesen, hogy „maga az író nem veszi még észre a maga szerelmét, mikor mi már tudjuk, pedig a mi egyetlen forrásunk a tanár naplója” (v. ö i m 277 oldal 7-9 sor). Császár dicsérőleg szól a regény záró fejleményeként megrajzolt főhős „lelki meghibbanásának” ábrázolását. A katasztrófa észrevétlenül, de nem váratlanul következik be. A cikket elismerő véleménnyel zárja, mely szerint a regényt többnek tartja, mint bíztató ígéret és várakozással tekint a szerző következő műve elé. A BUDAPESTI SZEMLÉBEN „Egy új regény író„ címmel írta meg kritikáját. Márait Császár Elemér itt is kész, kiforrott művésznek tartja és regényét "egy

tehetséges író első kísérletének" tekinti. Bébi, vagy az első szerelem- írja az irodalomtörténész, „tudtunkkal első regénye” Márainak, bár „költői célkitűzései” már megelőzték. Egyszerű föladat: „egy szürke átlagembernek élet - regénye” Egy vidéki jelentéktelen középisko- lai tanár meséli el sorsát. A regény „legnagyobb érdeme: belső igazsága”. „Hőse egyszerű lélek, de nem közönséges” „Értelme egy fokkal nehezebben nyílik, mint a többi mindennapi emberé, de szíve melegebb, erkölcsi érzéke biztosabb.” „Magát talán a legkevésbé ismeri.” Mindent ami vele és körülötte történik, lejegyezte, ahogy „az ő szegényes agyvelejében tükröződnek” az események - „s ezen a ponton lesz nyilvánvaló a szerző írói érzéke és művészete.” „Az a mód, ahogyan ő (a főszereplő ) az élet kicsinyes fordulatait látja és magának magyarázza, érdekessé varázsolja az

önmagukban semmitmondó, a valóságban százszor ismétlődő jelenségeket.” A szerző a regényben bemutatja egy kisvárosi iskola egyszerű, ám önmagában mégis bonyolult epizódokkal tűzdelt világát, az igazgató és a tanári kar szürke, kicsinyes életét, valamint egy tragikusan végződő tanár-diák szerelmet, pontosabban egy tanár végzetes szerelmét leánynövendéke iránt. „Az igénytelen tanár társadalmi szerepe, amely az utcára, egy-két családra és a korzóra korlátozódik, s közben egy tragikusan végződő gyermekszerelem: ez a regény anyaga.” Gyermekszerelem, mert egy gyermeklány és az „őszülő tanár szerelme valóban gyermekszerelem: naiv, esetlen, tartalmatlan” - írja az elemző kritikus. Császár Elemér Márai Sándort tehetséges írónak tart- ja, de véleménye szerint „művészi érzéke még nem tisztult ki, s ez első regényén súlyos nyomokat hagyott." Fölösleges epizódokkal, „henye”

alakokkal terheli túl a mesét, s magát a "cselekvényt csak a regény derekán indítja meg.” ( E ponton Császár Elemér kritikája némileg emlékeztet a Komlós Aladár által irt recenzióra, mely a Nyugatban jelent meg.) Az irodalomtörténész Császár az előbb említett hibát kisebbnek tartja, nagyobb bajnak véli, lozni. Például, hőse szerelméről hogy Márai szeret túaz olvasó már mindent tud a főhős által leírtak alapján, miközben ő maga még semmit sem lát. „Ez a mérsékelt hőfokú, egyszerű struktúrájú lélek szerelme hatása alatt elveszti józanságát, még erkölcsi érzéke is meglazul s végül megőrül.” „Arany balladáinak hősei is megroppannak, lelkükben összeomlanak, de emésztő szenvedélyek, s olyan izgalmak hatása alatt, amelyeket emberi lélek nem bír el.” A tanulmány szerzője írását azzal fejezi be, hogy reméli, Márai Sándor nem tartozik azok közé a tehetséges írók közé, akik az

ismeretlenség homályából csak egy regény erejéig tűnnek fel. „1928„ című cikket irt kötet, 42. oldalán Forgács Antal rövid „Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem” ( Pantheon kiadás ) címmel. Forgács Antal10 az 1930-as években kezdett írni a Társadalmi Szemlében. 1938-ig Budapesten, majd Párizsban, végül Grenobleban élt és írta verseit, kritikáit 1944 (1945?)-ben a Gestapó elhurcolta, és korában nyomtalanul harmincnégy éves eltűnt. Tanulmányát Forgács Antal három részre tagolja. Az első részben leírja, hogy a regény egy olyan vidéki kisvárosba vezet el bennünket, „ahol az emberek csendesen, lassan járkálnak az uccán”, és élik kicsinyes, eseménytelen életüket. A második részben a kritikus rámutat arra, hogy az unalmas életbe miképpen szövi bele Márai „ döbbenetesen éles pszichológiával „ regénye hőseit. Nem a mese a fontos, hiszen az elég „gyér”- írja Forgács, hanem „a

magánosságában kedélybeteggé lett tanár öregkori szerelemre gyulladása”, ami egyik fiú tanítványa vetélytársává teszi, és az e történésből kibontott - remek írói tollal megírt - cselekmény. Forgács tanulmányát frappáns fordulattal fejezi be, zárja le: „Márai Sándor, az író, a művész ott áll az események fölött”, figyeli a kis vidéki városban folyó eseményeket személyeket, tanárokat és diákokat, iskolaigazgatókat és iskolaszolgákat, „nézi s kissé fölényesen, kissé gúnyo- san, de nagyon nagy szeretettel mosolyog.” Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest, 1994 I. kötet 607 o 10 Az „ORSZÁG - VILÁG”11 című újság 1928. évi 262 számának Irodalom című rovatában Ligeti Ernő írt többek között Má- rai Sándor Bébi címmel kritikát. Ligeti Ernő12 (1891-1945) író, költő, újságíró. Jogi tanulmányokat folytatott, majd több erdélyi újságnak,

lapnak volt munkatársa. 1940-től a Magyar Nemzetnél dolgozott, a nyilas terror áldozataként halt meg. Ország - Világ (1879-1938) ismeretterjesztő, szépirodalmi képes hetilapnak indult, mely 1890-es évektől szépirodalmi hetilappá alakult át. Szerzői voltak többek közt Benedek Elek, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Mikszáth Kálmán és Reviczky Gyula. Ligeti Ernő rövid kritikájának elején arról ír, hogy Márai Sándort olyan írónak tartja, aki „megérdemli, hogy a kiadói nagydob szóljon mellette”. A cikkíró tudtával a Bébi című regénye az első hosszabb lélegzetű műve, de „írói egyénisége már annak előtte ismeretes volt néhány újszerű novellájából és verseiből, de főképen egészen egyéni újságcikkeiből, amelyek révén Márai ma már egyik legnépszerűbb neve az irodalmi zsurnalisztikának”. (Itt jegyzem meg, hogy Ligeti a Napkelet című lapjában már az 1920-as évek elején közölte Márai írásait) Ország

Világ, 1928. 262 szám Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest, 1994. II kötet 1225 o 11 12 Ligeti Ernő szerint Márai írásait a „franciás könnyedség” valamint a „kifejezés eleganciája” jellemzi. E képességei is megcsillannak új regényében, „de kitűnő lélekelemzést is nyújt", mellyel Mauriacra emlékeztet. Ligeti Ernő másként értékeli az öregedő tanárban felébredő első szerelmet, mint kortárs cikkírói. Így ír róla: „Nem is szerelem, a magányos ember fogantyúja csak, hogy megmentse magát az elmerüléstől.” A szerző dicsérőleg szól a tanár alakjának megformálásáról, tudniillik „a tanár úr alakja mesterien tevődik össze a sok száz eredeti megfigyelésből, amelyhez adva van azonnal a kifejezni tudás hajlékony eszköze”. Ligeti Ernő elismeri, hogy a mű története vékony szálon fut, azonban a naplóforma, „eleve kizárja a közvetle- nül drámai

feszültséget”. Márait a cikk szerzője azért is kivételes tehetségű írónak véli, megállapítja, hogy a mű az elejétől fogva egyre érdekesebbé, gyorsuló sebességűbbé válik. A főszereplő latin tanáron kívüli figurák „kitűnően meglesettek, ezeket mind az élet másolta át az író noteszkönyvébe”. „ A Bébi vagy az első szerelem című regény summa summarum: jó könyv, reménnyel teljes könyv, irodalmi értékű könyv” - e sorokkal fejezi be a cikk írója publikációját. A BUDAPESTI HÍRLAP13 Könyvesház- rovatában, 1928 december 25-én (292. sz) íródott íródott recenzió, szerzője álnéven (Myn.)14 jelentette meg cikkét (Feltehetően Mariay Ödönről van szó.) Mariay Ödön (1883-1952) író. Jogtudományt hallgatott Kolozsváron. A Közoktatási Minisztériumban az irodalmi- és képzőművészeti osztály vezetője lett. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Regényeket, színdarabokat és elbeszéléseket irt, melyek

egy részét lefordítottak olasz, német és francia nyelvre is. Budapesti Hírlap (1881-1939):az egyik legnépszerűbb országos, politikai napilap volt. Legfőbb programja a „magyarság szent ügyének” szolgálata Főszerkesztője és a kiadó tulajdonosa Rákosi Jenő volt. Olvasói az állami alkalmazottak, a kispolgárok és a dzsentri hivatalnok- értelmiség köreiből kerültek ki. Cikke bevezető soraiban leírja Mariay Ödön azon véleményét, miszerint "mostanában divatosak azok a regények, amelyek az emberi lélek tudatalatti rétegeinek rejtelmeit kutatják, akár freudista, akár más alapon." Ilyen műnek tartja Mariay az ifjú, tehetséges író Márai első regényét is. Hiányolja belőle azonban a regényre jellemző alkotóelemeket. Inkább nevezi, egy síkban mozgó, hosszú terjedelmű, Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest, 1994. I kötet 300 o 13 irodalmi eszközökkel, naplóformában,

"igen jól megirt" el- beszélésnek. A napló egy begubódzó, különcködő tanár "pontos lelki tükörképe" "A naplóban nézegeti önmagát, múltját és jelenét", észre sem veszi, hogyan tévedt rá lénye egy szakadékba vezető "halk, nyugodt, minden izgalmas élménytől távol eső" útra. A kritikus által csupa pozitív színnel megrajzolt tanár maga sem érti, miért lesz szerelmes egyik leánynövendékébe, "helyesebben mondva megkívánja azt". Szinte összeroppan, amikor szeme elől fellebben a fátyol, és nyilvánvalóvá válik, hogy "a csitri lány ,akire ő, mint nőre gondolni is alig mer" egy fiú diáktársával "gyanús barátságot tart" fenn. A tanárban a fiú- tanítvány iránt, egyfelől félté- kenység, másfelől pedig "neuraszténiás rögeszme" alakul ki, a leány iránti (titkolt) vágyódás és a fiú irányába érzett gyűlölet kapcsán. Az egész

város, a tantestület, a diákság mindvégig tudja, látja "ezt a furcsa szerelmet, melyről ő azt hiszi, hogy titok mindenki előtt." A leány fényképe miatt a diák az egész osztály láttára arcul üti tanárát, mely kibillenti lelki egyensúlyából. "Üldözési mániába esik és teljesen összeroppanva bezárkózik a lakásba, rossz sorsá- nak valamilyen beteljesedését várva." Ezzel ér véget az elbeszélés, mely "nem valami üdítő történet, mert hiszen mániák és monomániák" megírása sohaGulyás Pál: Magyar írói álnévlexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956 312. o 14 sem felemelő hatású az emberre. Úgy tartja a cikk szerzője, hogy itt azért van szó másról és többről, mert a kitűnő regényíró "pontos rajzot ad egy magányos, ideges ember teljesen befelé forduló és végül váratlan tragikumba hulló életéről". "Nagyon jól húzza meg - Márai - azt a vonalat, amely az igazi

életből kikapcsolódott férfit a kiválasztott lelkiskála minden pontján tisztán megmutatja." Mivel az adott korszakban sok ilyen típusú mű látott napvilágot, semmi rendkívüli nincs a regényben, szögezi le a cikkíró, de Márai hallatlan erénye, hogy "sohasem dolgozik kirívó, ízléstelen színekkel mindig érezzük, hogy olyan író beszél hozzánk, aki tiszteli a maga komoly hivatottságát." A kritika zárógondolata szerint, minden remény meg van arra, hogy Márai "talentuma teljes kiforrtával, az új magyar regényirodalom" számára számottevő értéket fog termelni. Az "ÚJSÁG"15 című napilapban látott napvilágot 1928 november 11-én (vasárnap, IV. évfolyam 256 szám) a "Tudomány és Irodalom" rovatban, Pünkösti Andor recenziója. Pünkösti Andor16 :(1892- 1944) író, újságíró. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. 1918- 1941 között az Újság színikritikusa. Előbb a

Magyar Színház művészeti igazgatója, majd a Nemzeti Színház rendezője, kéÚj Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. III kötet 2163-2164 o 15 sőbb a Madách Színház igazgató- rendezője lett. Antifasiszta beállítottsága miatt üldözték, öngyilkosságba kergették (Az) Újság (1903- 1944) napilap, melynek 1925-től lett Újság a neve. A főszerkesztők és a szerkesztők többször változtak. 1928-ban felelős szerkesztő Sz. Bagyó János volt. Márai előbb párizsi tudósítóként, utóbb rovatvezetőként tevékenykedett itt 1936-ig Márai összes tulajdonságát összesűrítve azt írja a kritikus, hogy "a fiatal magyar író maupassanti elbeszélő készséggel rendelkezik." E tulajdonsága révén lesz írása különös zamatú, a legtriviálisabb történés is érdekessé, színessé és frappánssá válik. Szereplői "egyszerűségükben és természetességükben is

gyilkosan izgalmasakká" lesznek. Pünkösti megjegyzi, hogy azon írók egyike Márai, aki "tud írni", és így művei pompásan fogalmazottak. A kritikus "finom és pompás analízisű regény"-nek tartja. "Az elnyomott erotikus élet hirtelen torz kirobbanása az az alaptéma, amire ez a szuggesztív erejű regény épül. Hőse vagy helyesebben áldozata egy rokonszenves, okos, rendes középiskolai tanár, akit már fehér hajjal érint meg először a szerelem fuvalma." Beleszeret abba az "illúziótömegbe", amit a tizenhat éves leány tanítványáról képzel A szerelem lassan fejlődik ki benne, ugyanolyan lassan, Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. III kötet 1666 o 16 mint ahogyan egy fiúnövendéke és közte alakul ki egy titokzatos rivalizálás. A napló-regény (?) szemlélődő hangvétele alatt a cselekmény "lázasan, túlfűtötten, áttüzesedve

száguld.” Márai a lélekelemzés módszerét használja a mese kifejlesztésében. "Egészen kis motívumokat figyel meg, parányi kis mozgató erőket mutat ki, kendőzetlen célzásokkal", melyek mind egy-egy lépéssel közelebb visznek a tragikus vég felé. "Minden magyarázkodás nélkül tudatosít olyan lelki folyamatokat, amelyek lent a tudatalattiság mélyében történnek és feltárásuk szinte brutalitás erejével hat." Máraiban ötvöződik a nagyszerű író képessége és a rutinos lélekbúvár adottsága (?). A lelki történés hátterében meghúzódnak egy vidéki gimnázium mindennapos történései, tantestülete, tanulói és a koedukáció miatt összezárt két nemből "kibimbózó szerelem". A regényben- írja a kritikus- első helyen áll az "írásait átfűtő művelt európai szellem", a másodikon pedig a "drámai feszültséget" kiválóan ábrázoló Márai, aki könyvének színvonalát

ezen adottságaival igen magas színvonalra emeli. Az eddig jól ismert "brilliáns tollú" újságíró- Márait, e regényével hamar a szívébe fogja zárni a közönség, mint regényírót is. A Pantheon kiadásában és Székely Kovács Olga "plasztikusan megragadó címlapjával" a karácsonyi könyvpiac nagy eseménye lesz a regény, fejezi be cikkét Pünkösti Andor. A „KORUNK”17 című újság 1929. évi I számának Szemle rovatában (70-71 oldal) terjedelmes cikket írt Pap József, Bébi vagy az első szerelem címmel (A megjegyzésben leírja, hogy Márai Sándor regénye, megjelent a Pantheon Rt. Új Magyar Regény sorozatában Budapest, 1928) Pap József18 költő- író. 1896-ban zsidó család gyermekeként Brassóban született Jogtudományt hallgatott Kolozsváron, majd az 1926-29-es években a Korunk munkatársa lett Az 1920-as évek végén Németországba emigrált, és ott könyvkiadó vállalatot alapított. Korunk (1926-1940,

1957) kolozsvári magyar bal-, majd szélsőjobboldali világnézeti szemle, szépirodalmi közlései igen jelentősek, többek között József Attila, Faludy György, Berkó Sándor verseit hozta. A cikk bevezetőjében a szerző Karinthy: Tanár úr, kérem című kötetéből idéz és ennek mintájára gondolja el Márai Sándor alkotási módját. „- Vegyünk egy tanárt, - mondja Márai Sándor, a gondolkodó. És Márai Sándor az író készségesen ismétli” Vesz egy vidéki latintanárt, aki 54 éves, napjait teljesen egyformán tölti, problémái soha nem voltak, szerelmes nem volt, nem tudja, hogy szeret-e valakit, nem tudja hisz-e Istenben. Gyermekkorában meg akarta pá- 1926. február – 1940 szeptember, kolozsvári magyar világnézeti szemle. Dienes László alapította, 1929-től Gaál Gábor szerkesztette A második bécsi döntés után betiltották. 18 Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest, 1994 III.

kötet 1570 o 17 lyázni az Akadémia filológiai nagydíját, és most bevallja, hogy már minden elfelejtett, „kiadta a tudását”. Van pénze a bankban, és néhány kínos visszatérő álma, „és van egy Tímár nevű, beteg, kétes foglalkozású ember, aki - teljesen magyarázhatatlanul - sohasem érzett hatással van rá”. Tímár Ágoston, aki okos embernek szegődött ebbe a regénybe, meg is teszi a kötelességét, de ahogy megteszi ezt, talán az egyetlen kirívó hiba a könyvben - írja Pap József. Tímár Ágoston úgy fejti fel a „tanár úrról a fércet”, hogy csak egyetlen helyen vágja el, de ettől a férc mindenütt meglazul. És amikor teljesen széjjelmegy, a tanár úr „felrobban” Márai Sándor, a gondolkodó ember ezzel a regényével azt mutatja be, hogy rengeteg emberben van hasonló férc, amelyet ha senki nem vág át, akkor akármeddig el lehet ve- le élni. De ha valaki átvágja, akkor attól úgy meglazul a férc, hogy a tanár

úrhoz hasonlóan „senkiért sem lehet jótállni.” A továbbiakban Pap József nagy alapossággal vezeti végig a mesét, egészen a tragédia bekövetkeztéig. A cikk írója így méltatja Márai regényét: „Az első betűtől az utolsóig virtusos, kristálytiszta állagú, céltudatos, fölényes és igen élvezetes munka.” Pap József a regény megírásának lehetőségét abban látja, hogy a cselekmény a háború előtt játszódik Befejezésképpen filozófiai gondolatait fejti ki a polgári irodalommal kapcsolatban, tudniillik „a polgári irodalom már nem tud felelni a polgárnak és a pol- gár már nem tud kérdezni semmit a saját korától.” Ők mindent elintéztek egymással, és az életük szinte csak káprázat, „amelynek egy-két nemzedék fogja meginni a levét” Azért nincs új polgári könyv igazi hőssel, mert „mert minden kor meghalt már, amikor nem érti meg, nem fogadja be az új hőst”. Pedig az új hős itt van, akárhogy is

igyekszünk, hogy ne lássuk meg. Azonban az Új Hős nem ágálhat, nem ér rá, mert a fegyházban ül forradalmár volta miatt. Ezért mindenki mondjon le a polgári hősről és a polgári tragédiáról, „mert a polgárnak már nincs eszménye, amelyért hősi halált haljon. A polgár már csak beteges önéletrajzot ad, mint ebben a könyvben is”. Ahhoz, hogy írni lehessen, el kell feledni a gazdasági-politikai problémákat, a világháborút, a forradalmakat és visszamenni azokba az időkbe, „amikor még társadalmi felelősség nélkül olyan ragyogó- egyszerű tollal és olyan éles, kissé kaján hatással felszerelve, mint a Márai Sándoré, szép könyvet lehetett írni”. Márai kihozta regényéből azt, ami egyáltalán kihozható volt, mint polgári irodalmi terméket. „Ez nem történeti regény - írja Pap József befejezésül - ,ez nekrológ egy korról amelyből elegünk volt Nagyon jó könyv Haszontalan könyv.” A

„SZÁZADUNK”19 című társadalomtudományi folyóirat 1929. évi 4. évfolyam 4 kötetében található (szerkesztője Vámbéry Ruszten és Varró István) r i20 álnéven (feltehetően Szalacsy Rácz Imre, Újvári Péter vagy Révész Imre, részletesebben lásd a lábjegyzetben) viszonylag hosszabb recenzió Márai Bébi vagy az első szerelem című regényéről. A Századunk című társadalomtudományi folyóirat a Hú- szadik Század örököseként a polgári radikalizmus eszméit terjesztette, helyet adott azonban a szocialista, a kommunista és a népi íróknak is. A tanulmány szerzője már a bevezetőben leszögezi, hogy Márai Sándor azon írók közé tartozik, akinek egyetlen ismertetőjele írói volta. Nála „az irodalom élettartalom, sőt életforma; akiknél az irodalomnak nincsen más pretenziója mint irodalmi”. Azzal a korabeli divatos kérdéssel folytatja, hogy az irodalom ennyivel betölti-e hivatását, vagy pedig állást kell-e

foglalnia például világnézeti, politikai Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. III kötet 1916 o 20 Gulyás Pál: Magyar írói álnévlexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest 1956. 371-372 o Révész Imre (Pápa, 1889. június 30 – Debrecen 1967 február 27) , református egyháztörténész, teológus, 1912-1920-ig teológiatanár a Kolozsvári Egyetemen, 1930-tól az egyháztörténelem tanára a Debreceni Egyetem Hittudományi Karán, 1938-1949-ig a Tiszántúli Egyházkerület püspöke. 1935-től az MTA levelező, 1946-tól rendes tagja Szalacsy Rácz Imre (Szalacs, 1900. november 23 – Debrecen, 1956 november 26) író, költő, újságíró, Debrecenben szerzett református teológiai és bölcsészettudományi oklevelet és ugyanott lett bölcsészdoktor is Tanár, kereskedelmi tanonciskolai igazgató, később politikai okok miatt hivatalnok. Újvári Péter (Tolcsva 1869. április 24 – Budapest, 1931 január 16) író,

újságíró. 1889-től Szegeden élt és a Szegedi Híradó munkatársa, majd helyettes szerkesztője volt. 1901-ben Magyar Szó címmel szépirodalmi folyóiratot alapított 1915-ben a Budapesti Újságírók Egyesüle19 kérdésekben. Bár a cikk írója nem tartja feladatának, hogy erre válaszoljon, úgy gondolja, hogy eddig az irodalmi igazság a l’art pour l’art- hoz közelebb álló írók oldalán volt, kevésbé a „tudatos társadalomirányító szerepet vállalókén” . Mielőtt rátérne Márai művészetének elemzésére, leszögezi a cikkíró, hogy: „Az irodalomban nem érdekel a politika néha tartalmilag is többet jelent számomra a megírás mint a mondanivaló. Más szóval többet az ahogy, mint az ami” Ezt követően rátér Márai művészetének értelmezésére. Először „a megírás elegáns biztonságát" említi meg. Ez a biztonság azonban nem ugyanaz, mint amellyel annyiszor találkozik az olvasó, hanem „Márainál az

írni- tudás különélő, szintaxist formáló, néha elszabadult szellemként garázdálkodó jelenség”, aminek az író esetében „determináns szerepe van”. Márai Sándor, íróként úgy közelíthető meg, „ha azt mondom róla, hogy européer-magyar” és ez azért nagy jelentőségű, mert legtöbb írónk vagy européer, vagy egyszerűen magyar. A Bébit. az irodalmi művek között az analitikus regények közé sorolja „Kisvárosi, kispolgári tragédia a vakondokok tragédiája”. Olyan szerencsétlen ember tragédiája, aki élete egyetlen sorsdöntő pillanatában, kívülkerült az önmaga számára épített falon. A hivatalnok-tanár tragétének ügyvezető titkárává választották Csehszlovákiában több újságot alapított. A műveivel megteremte a magyar zsidó irodalomat diája, a magányos emberé „akinek a lelkébe becsempészték a mechanizmust destruáló szeretetet”. A kritikus kiegészíti az előzőekben leírtakat, miszerint

Márai nem csak a megírás bravúros művésze, hanem az analízisnek is. A regény hibái, hogy „talán vannak „nagy” hibák, mint például az, hogy az első rész nem elég mozgalmas de kis hibák nincsenek különösen a főszereplők figurája hiánytalan és hibátlan”. A tanulmány zárómondatában megállapítja a szerző, hogy Márai Sándor nemcsak az analízis művésze hanem „ugyanúgy mestere a szintézisnek is” . „ÍRÓ” A „MUNKA”21 című folyóirat 1929. évi VI számának 191 oldalán Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem címmel, Zelk Zoltán irt kritikát. Zelk Zoltán22 (Érmihályfalva, 1906. december 18 – Budapest, 1981 április 23) falusi zsidó családból származó költő, író, aki autodidakta módon képezte magát. 1925-től tagja volt az Magyar Szocialista Munkáspártnak, és ugyanettől az évtől publikált Kassák folyóirataiban. 1942-44-ig munkaszolgálatos volt. Az 50-es évek elejétől a Magyar Írók

Szövetségének elnökségi tagja lett. Baumgarten-, Kossuthés József Attila díjat kapott, 1956-os tevékenységéért börtönben ült Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. II kötet 1420 o 21 A Munka (1928- 1939) művészeti és társadalmi folyóirat volt, melyet Kassák Lajos szerkesztett és adott ki. A lapot a célkitűzése szerint az avantgárd kései kulturális poli- tikai műhelyének szánta, melyben fő hangsúlyt kapott a szociális elégedetlenség és a tényirodalom. A Korunkkal folytatott ideológiai csatározások nem akadályozták meg abban, hogy a köré szerveződő „Munkakör” a korabeli szellemiség kiemelkedő, baloldali fórumává váljék. A cikk írója így kezdi tanulmányát: vajon miért váltott ki a címben említett könyv „eszmei csetepatét” egyes körökben? Zelk Zoltán sem a formakísérlet újdonságát, sem az új forradalmi eszméket nem találja indokoltnak, hanem azt

vallja, hogy „Márai könyve tipikusan polgári írás”. Egyfelől az írói állásfoglalás, illetve állás nem foglalás miatt, másfelől a vergődő, talajtalan figurái miatt véli polgári regénynek. „Kvalitásaiban az utóbbi évek legjobb írásainak egyike” - írja Zelk -, melynek okaként Márai Sándor íráskészségét és „pompás emberábrázolását, józanságát” említi meg. A cikk olvasója nem tudja eldönteni, hogy Zelk Zoltán a regényt milyennek ítéli meg, mert azt írja, hogy a „tudatosság több ebben a munkában mint az invenció, inkább jól megírt könyv, mint az elfojthatatlan mondanivalók írásba kívánkozása.” Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. III kötet 2306 o 22 Zelk a napló-regény tartalmát dicséri, kiemelve, hogy az agglegény életéből hiányzott és hiányzik a szerelem, mely miatt a bennsejében „valami megnevezhetetlen betegség” keletkezett. A

főszereplő neurózisát tényként írja le a cikk írója. Zárásképpen kiemeli a jól megrajzolt figurákat, a rejtelmes Tímárt, valamint „a pubertásában hol szimpatikus, hol antipatikus Madárt”. „Hamar elfelejthető”- ezzel a gondolattal zárja cikkét Zelk, mert élményt adó ereje nincs, bizonytalan érzéseket kelt, de „megmutatja írójának nem mindennapi tehetségét”. „KATHOLIKUS SZEMLE”23 1938. évi 1 számának 32 oldalán tesz említést Sándor István a „Mai regényhősök” című fejezetben Márai Sándor Bébi vagy az első szerelem című regényéről. Sándor István24 (1907- 1994) irodalomtörténész, néprajzkutató, bibliográfus. A Szegedi Főiskola tanára volt 1936- 1945 között. A Katholikus Szemle (1887- 1944) a Szent István Társulat tudományos folyóirata. Rovatai voltak többek között: bölcselet és hittudomány, szépirodalom és művészet, valamint a történelem. A „kis ember élményvilágában saját

tehetetlen kicsinységének tudata játssza a főszerepet, az a tudat, hogy jeÚj Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. II kötet 984 o 23 lentéktelen, nem számíthat senkire, magányosan, elhagyatva áll a világmindenségben”- ezzel a mondattal kezdi Sándor István azt a gondolatsort, amelyben érinti Kertész Erzsébet: Júliusi szerelem, Zilahy Lajos: A fegyverek visszanéznek, Karácsony Benő: Napos oldal és Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem című regényét. „S ezen a vonalon érkezünk el az alázatos ember igen halvány körvonalakkal jelentkező típusához, akinek feltűnése az adott viszonyok között - lázadás”. Az új szabadságfogalom elfogadása vezethet eredményhez, mely Márai Sándor Bébi című regényének latintanár főhőse vergődik a kereszténység és nihilizmus közt. „Itt belül, itt kérem üres minden” - idézi Sándor István Márai hősének szavait. „Két orvosság

van Két út Az egyik a szerelem, a másik az Isten. Ez a kettő kérem Nem ismerem, egyiket sem ismerem Számomra nincs áram ebben a két szóban.” A cikk szerzője az előző idézettel vezeti át azt a gondolatsort melynek lényege egyfelől, hogy a főszereplő megtalálja-e a szerelmet, a család adta boldogságot, a társdalomba történő beilleszkedést, másfelől az Istent és a kereszténységet, „vagy az alázatos ember megmarad önmagában a maga tárgytalan alázatával”. Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. III kötet 1762 o 24 A Katolikus Szemle című újság szellemében zárja a cikkét Sándor István. „Isten! Belátok mindent! Belátom, hogy mi, a porszemek hiába harcolunk a te akaratod ellen.” (Temay István: Vasárnapi hús. Budapest 1937 198 l) Az „ÜNNEP”25 című magazin 1943. december hó 1-i (X évfolyam 23. szám) jelent meg rövid, figyelmet felhívó kritika, Bethlen

Margit tollából Gróf Bethlen Margit26 ( 1882- 1970) író, szerkesztő, Bethlen András földművelésügyi miniszter leánya, Bethlen István miniszterelnök felesége. 1935 és 1944 között az említett irodalmi magazin főszerkesztője volt 1916-tól jelentek meg írásai Közreműködött Szendrey Júlia naplójának és írásainak kiadásában. Több drámát is irt, melyet bemutattak Az Ünnep (1934- 1944) képes szépirodalmi magazin. Főszerkesztője Gr Bethlen Margit volt, szerkesztői pedig Megyery Ella és Dénes Zsófia Szerzőit korának elismert írói közül toborozta, de helyet kaptak a „hivatalosan elismert” művészek is. „Amit érdemes elolvasni” című oldalon kilenc regényről ad rövid ismertetést. „Last not least” ( végül, de nem utolsó sorban) szól Márai Sándor egyik fiatalkori munkájáról, a Bébi vagy az első szerelem című regényéről. Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. III

kötet 2176 o 25 „Ebben a húsz év előtti munkában benne van már a későbbi Márai egész tehetsége különös íze és zamatja.” Elragadtatással nyilatkozik Bethlen Margit Márai empátiájáról, a húszas éveiben lévő író „milyen csodálatos pontossággal elemzi ki a nála harminc évvel idősebbek lélekrajzát”. Nem csak mint egy nagy író fiatalkori kezdeménye, de mint önálló mű is különös és érdekes könyv. "Okvetlen el kell olvasni!"- zárja cikkét gr. Bethlen Margit A MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA27 1943. októberi számának 80 oldalon olvasható Borbély László cikke a Könyvtárszobában című főrovaton belül, a Beszélgetések könyvekről című rovatban. Borbély László28 ( Bp. 190529) Gyakran Rizai álnéven jelentette meg cikkeit. A bp-i egyetemen jogi doktori címet szerzett 1931-től banktisztviselőként dolgozott, majd 1930. január 1-től lett az említett lap munkatársa, majd 1937-től felelős szerkesztője. 73

éves korában vonult nyugállományba A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság (1889- 1944) a magyar protestáns teológiai élet és az irodalom segítésére Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. I kötet 224 o 27 Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. II kötet 1285 o 28 Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. I kötet 263 o 29 Borbély László 1999. október 6-án 95 éves korában leánya elmondása szerint szellemileg frissen alkot, levelezik barátaival, kollegáival, írótársaival. 26 létrehozott társaság, mely kiadta a Protestáns Szemlét (1889- 1944) is. E rovatban olvasható Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem című regény kritikája. Ezen kívül még itt található Georges Simeon: Az örökös, Radnóti Miklós: Orpheus nyomában (műfordítás), Nagy Jenő: Sárkányfogak között és Wass

Albert: A kastély árnyékában című művek recenziója is. E rövid cikk bevezetőjében leírtakból arra következtethetünk, hogy az 1928-ban megjelent regényt, 1943-ban az „Őszi könyvpiacon” ismét kiadták (A Révai Könyvkiadó gondozásában). Bébi vagy az első szerelem egy „végzetes reménytelen és megnyilvánulásában groteszk szerelmi történet” A történés egy felvidéki városkában játszódik, szereplői „nyárspolgárok - s kivetnek maguk közül mindenkit, aki lázadozik a hétköznapok szürke korlátai ellen”. A regényt „mesterműnek” tartja, az ember akaratától független törté- nések valamint az érzelmek démoni rajza miatt. A recenzió további részében a szerző filozofikus megközelítésben, elszakadva a konkrét cselekménytől nyilatkozik a könyvről: „Hiába szabunk magunk elé normákat, hiába őrizzük meg évtizedeken át szigorú életszabályainkat és elveinket, egy napon reánk törnek titokzatos

erők - amelyek ellen hasztalan küzdünk - nincs megállás s menthetetlenül sodródunk, katasztrófák, örvények felé.” Borbély László az újabb kiadás alkalmából utal az 1928-as megjelenésre, hogy Márai regénye „annak idején is egy csa- pásra meghódította az olvasóközönséget”. Nyilvánvaló, hogy az újabb kiadásnak is nagy sikere lesz. Márai 1943-ra már beérkezett író, „mestere a lélekábrázolásnak, művésze a nyelvnek és a stílusnak”. A „MAGYAR KULTÚRA”30 1943. december 20-i számában (30 évfolyam 24 szám, alapította: Bangha Béla s j, főszerkesztő: Vid József s j, felelős szerkesztő: dr Nyisztor Zoltán) Zimándi Pius (István) írt rövid kritikát Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem című regényének második kiadásáról (Révai Kiadás). Zimándi Pius (István)31 (1909-1973) magyar-latin szakos tanár, irodalomtörténész, premontrei szerzetes volt, aki a szerzetesrendek feloszlatása után az MTA

Nyelvtudományi Intézetének munkatársa lett. A Magyar Kultúra (1913- 1944) társadalmi és tudományos szemle. Kiadója a Pázmány Péter Irodalmi Társaság A konzervatív eszmei és politikai nézeteket hirdető katolikus körök orgánuma volt. Noha Márai első regényéről van szó, már benne van a műben az író egész lénye, tudatos mondatszerkesztése, a különös problémák keresése és önvallomásai is. Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. II kötet 1278 o 30 Akik a későbbi Márait ismerik, azokra lehet, hogy meglepően hat , „mennyire készen pattan ki első művéből is, mennyire kiforrott”. Zimándi Pius említést tesz az író hibáiról is melyet az első műves művész kiforratlanságának, kissé hűvös szemléletének tulajdonit. Problémának érzi a kiagyaltság merevségét, ami miatt nem kerül eléggé közel az olvasóhoz a főhős alakja. „Az írónak anyagával szemben

tanúsított alázatát tükrözi a lényeges kifejezések szinte szenvedélyes keresése”. Zimándi Pius azzal az elismerő mondattal fejezi be cikkét, hogy „már ebben a regényben is (benne van) az egész Máraimű”. Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk.: Péter László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994. III kötet 2313 o 31 A kritikák értelmező, összehasonlító tanulmányozása A könyvismertető cikkek tanúsága szerint az 1928-29 között keletkezettek arról a kiadásról szólnak, melyet 1928 karácsonya alkalmából adott ki a Pantheon Rt Kiadó, az Új Magyar Regény sorozatban, Székely Kovács Olga címlapjával. Márai Sándor regénye 1943-ban az „Őszi Könyvpiacon”, Révai Kiadásban ismét megjelent, erről szólnak az 1943-ban megjelent tanulmányok. A cikkeket, tanulmányokat a Magyar Irodalomtörténet VII. kötet 90. oldalán olvashatók alapján kerestük meg Nem találtam meg, a Magyar Hírlap 1928. november 25-i (268.) számában,

Lukács J cikkét A fent említett napon nem jelent meg újság, a 268. számban sem található a tanulmány Az 1928-as kiadásról szóló kritikák közül legrövidebb, inkább csak figyelemfelkeltő, az Ország Világban (Ligeti Ernő) jelent meg, a leghosszabbak közé tartozók - ezek elemzés szintűek - a Korunkban (Pap József), a Nyugatban (Komlós Aladár), a Budapesti Hírlapban (Mariay Ödön), valamint a Budapesti Szemlében (Császár Elemér) kerültek bemutatásra. Az 1938-ban megjelent „Mai regényhősök” (Katolikus Szemle; Sándor István) című nyolc oldalas tanulmányból csupán tizenegy sor jut regényünk megemlítésére, azért, hogy a „nagystílű” regényhőstől az „alázatos ember” bemutatásáig eljusson a cikk szerzője. Sándor István tanulmányában arról tudósítja olvasóit, hogy a korabeli regényhősöket „hat egyre visszatérő embersémával” ábrázolják az írók, „akikhez hetedikül az individualizmus elvét

feladó alázatos ember alakja járul.” Nevezetesen, a „nagystílű” regényhőst Móricz Zsigmond: Erdély, a „csavargó” - „kereső” ikertípust, Körmendi Ferenc: A boldog emberöltő és Kassák Lajos: Az utak ismeretlenek, a „fenegyereket” Karácsony Benő: Napos oldal, az „elveszett ember” tragikus alakját Zilahy Lajos: A fegyverek visszanéznek, a „kisembert” Kertész Erzsébet: Júliusi szerelem, s végül ezen a vonalon érkezünk el az „alázatos ember” halvány körvonalakkal jelentkező típusához Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem című regényében. Mind a három cikk, mely 1943-ban jelent meg az Őszi Könyvpiac szenzációjaként - írja Borbély László - a regény második megjelenése alkalmából rövid, figyelemfelkeltő, visszaemlékező (1928-ra) és igazoló-jellegű, mármint ami Márai Sándor írói tehetségét jelenti. „Ebben a húsz év előtti munkában benne van már a későbbi Márai egész tehetsége,

különös íze és zamatja” - olvashatjuk Bethlen Margit tollából. Az 1928-29-ben, valamint az 1943-ban megjelent kritikákat a következő szempontok alapján hasonlítottuk össze egymással: 1,Márai Sándor tehetségének megjelenítése, 2,A napló-regény eredetiségéről tett megállapítások, 3,A regény cselekményének ismertetése, 4,A főszereplő személyiségábrázolása 5,Tímár Ágoston bemutatása 6,S. Freud pszichoanalitikai megközelítésének említése 7,Egyéb lélektani megközelítések 8,A regény hibáinak feltárása 1. Márai Sándor tehetségének méltatása Mindegyik cikkíró véleménye megegyezik abban, hogy Márai Sándor „rendkívül jó tollú” író (Braun Soma32), aki „pompás nyelvkészséggel” rendelkezik, magas képességein túl „az előkészítés jóságát, az egész regényt mintegy kísérletileg igazolja: az a jelenet amikor a tanár leeresztett zsalugáterek mögött várja otthon a lakására hívott diákot”

(Komlós Aladár33, Nyugat). Kifejező stílusa „hosszabb írói gyakorlatra vall és tárgyválasztása öntudatos íróra” (Császár Elemér34, Új Nemzedék). Ugyanő a Budapesti Szemlében a Bébi vagy az első szerelem című regényt úgy ítéli meg, mint egy „kiforrott írói egyéniség egy tehetséges író első kísérlete,” és folytatja, hogy „a szerző írói érzéke és művészete” ott válik nyilvánvalóvá, amikor a főhős mindent lejegyez ami vele és körülötte történik „úgy amint az események az ő szegé32 33 34 Népszava, Braun Soma 1928. november 25, 268 sz 12 o Nyugat, Komlós Aladár, 1928. II sz 695-696 o Új Nemzedék, Császár Elemér, 1928. december 30, 295 sz 8 o nyes agyvelejében tükröződnek”. (Császár Elemér35, Budapesti Szemle) Ligeti Ernő tanulmányában méltatja; „megérdemli szerzőnk, hogy mellette kiadói nagydob szóljon”. hogy Mária az Megemlíti, egyik legnépszerűbb név az irodalmi zsurna-

lisztikában. Stílusára a „franciás könnyedség” valamint „ a mesterségbeni képesség öntudata jellemzi”. „Kitűnő lélekelemzést nyújt, anélkül, hogy valóban különösebb affinitása volna, engem a francia Mauriacra emlékeztet.” (Ligeti Ernő36, Ország Világ) Pünkösti úgy véli, hogy Márai Sándor maupassant-i elbeszélő készséggel rendelkezik. Írásai „különös zamatúak és egészen különös lüktetésű életet” mutatnak be, ezért „a legtriviálisabb jelenségeket is érdekessé, színessé és frappánssá” teszik. (Pünkösti Andor37, Újság) Borbély László szerint „a regény mestermű az érzelmek démoni, az emberi akarattól független történéseinek rajza mestere a lélekábrázolásnak, művésze a nyelvnek és a stílusnak.” (Borbély László38, Magyar Protestánsok Lapja) 2. A napló-regény eredetiségéről tett megállapítások A napló-regény forma melyben a Bébi vagy az első szerelem íródott

Komlós Aladár szerint Márai „zsenialitását” 35 Budapesti Szemle, Császár Elemér, 1929. 212 kötet 616 sz 475-477 o. 36 37 38 Ország Világ (1928) u. o Újság, Pünkösti Andor, 1928. november 11, 16 o Magyar Protestánsok Lapja, Borbély László, 1943. október 80 o jelzi, amennyiben vállalja e műfaj nehézségeit. Császár Elemér a napló formát úgy ítéli meg, hogy az „különös ízt ad” a regénynek. (Császár Elemér39, Budapesti Szemle) Ugyanő az Új Nemzedékben a napló formáról így ír: „a szerző szerencsés érzékkel magának a tanárnak följegyzéseiben adja az anyagot, a naplóját íratja oda és olvastatja velünk ” A regény „formája is: napló, amely eleve kizárja a közvetlenül ható drámai feszültséget”. (Ligeti Ernő40, Ország Világ) Mariay Ödön cikkében megemlíti, hogy a könyv „megokolatlanul viseli a regény elnevezést (inkább) igen jól megírt, mindvégig irodalmi eszközökkel dolgozó

érdekes elbeszélés”, mely napló formában mutatja be „az önmagába begubózkodó tanár embernek a pontos lelki tükörképét. A hőse ebben a naplóban nézegeti önmagát, múltját és jelenét ” (Mariay Ödön41, Budapesti Hírlap). A Magyar Protestánsok Lapjában Borbély László már a bevezetőben leszögezi, hogy a „Bébi vagy az első szerelem egy megcsontosodott agglegény naplója.” (Borbély László42, Magyar Protestánsok Lapja) 3. A regény cselekményének ismertetése A regény cselekményének eredetiségét a kritikusok zöme elismeri. Császár Elemér (Új Nemzedék43) úgy gondolja, hogy 39 40 41 42 43 Budapesti Szemle, (1929) u. o Ország Világ (1928) u. o Budapesti Hírlap, Mariay Ödön 1928. december 25 292 sz 49 o Magyar Protestánsok Lapja (1943) u. o Új Nemzedék (1928) u. o tárgyválasztása öntudatos íróra vall, ugyanő (Budapesti Szemle44) egy másik cikkében a műben felesleges epizódokat és „henye alakokat”

talál. Komlós Aladár (Nyugat45) a mű első részét kevésbé sikerültnek tartja, szemben a másodikkal, amikor „a regény ott kezd sodrába ragadni, - s ettől kezdve el sem enged többé - mikor a tanár visszatér az iskolába ez a - nagyobbik - rész az, amelyről Márainak igazi víziója lehetett”. Pap József (Korunk46) logikusan felépített, kristálytiszta állagú remekműnek véli. Zelk Zoltán (Munka47) „kvalitásaiban az utóbbi évek legjobb írásainak” egyikeként emlegeti, melyben félőnek gondolja, hogy „a tudatosság több , mint az invenció”. Borbély László (Magyar Protestánsok Lapja48) egyszerűen a regényt „mesterműnek” hiszi. Zimándi Pius (Magyar Kultura49) csatlakozik Zelk Zoltán véleményéhez, ami a „kiagyaltság merevségét” illeti, ugyanakkor megjegyzi, hogy Márai Sándor tudatosságát jellemzi az, hogy a regénye témájául különleges problémát keres. 4. A főszereplő személyiségábrázolása Budapesti

Szemle (1929) u. o Nyugat (1928) u. o 46 Korunk, Pap József, 1929. I sz 70-71 o 47 Munka, Zelk Zoltán, 1929. 6 sz 191 o 48 Magyar Protestánsok Lapja (1943) u. o 49 Magyar Kultúra, Zimándi Pius, 1943. december 20 XXX évf 24 sz 192. o 44 45 Mindegyik cikk írója részletesen kitér a főszereplő jellem- és „lélekábrázolására”. „ a tanár külsejének rajza nem egy helyen a német élclapok professzorára emlékeztet. Nehéz föladat ennek az önkéntelenül kínálkozó, nevetségességnek a legyőzése és még nehezebb tragikus síkra lendíteni. Márai határozott érdeme, hogy ezt a nehézséget szinte maradéktalanul sikerült áthidalnia ” (Braun Soma, Népszava50) Komlós Aladár (Nyugat51) Márai empátiájának egyik legszebb felfedezésének, ötletének, leleményének tartja, hogy a főszereplő megállapítja magában „hogy ebben az évben mégis történt vele valami, egy ember megcsókolta, ketten pedig pénzt kértek tőle”. Forgács Antal

(„1928”52) kiemeli, hogy szerzőnk remek írói tollal írta meg a mű cselekményét és ábrázolta a „kedélybeteggé lett tanárt”. Gróf Bethlen Margit (Ünnep53) Márai beleélőképességét dicséri, hogy „az akkor még a húszas években levő író milyen csodálatos pontossággal elemzi ki a nála harminc évvel idősebbek lélekrajzát”. Szintén ő, valamint Zimándi Pius (Magyar Kultúra54) egybehangzóan vallják, hogy „már ebben a regényben is az egész Márai-mű” benne van. A regényt olvasva Császár Elemér arról tudósít bennünket, hogy fokozatosan 50 51 52 53 o. Népszava (1928) u. o Nyugat (1928) u. o „1928” Forgács Antal, 1928. 42 o Ünnep, Gróf Bethlen Margit, 1943. december 1, X évf 23. sz 1 tárul elénk „egy igen érdekes lelki kép az átlag típusnál szürkébb, kissé korlátolt, vidéki tanárnak lelki képe” (Császár Elemér, Új Nemzedék55). Pünkösti Andor szerint a regény „hőse, vagy

helyesebben áldozata egy szimpatikus, okos, rendes középiskolai tanár akit már fehér hajjal érint meg először a szerelem fuvalma” (Pünkösti Andor56, Újság). 5. Tímár Ágoston bemutatása A Bébi főszereplője „találkozik egy szerencsétlen különös férfival, aki azonnal megérzi rajta társát, az „abszolút magányosságban” és furcsa tolakodó közeledésével és nyilatkozataival lelke mélyéig felkavarja és egyúttal magára eszmélteti a zárkózott professzort.” (Komlós Aladár57, Nyugat) Pap József is megemlíti Tímárt, okos embernek tartja aki elvégzi az író által neki szánt feladatot, ráébreszti a főhőst magányára. (Pap József58, Korunk) 6. S Freud pszichoanalitikai megközelítésének említése Mariay Ödön (Myn.) az egyetlen kritikus aki (Budapesti Hírlapban) megemlíti, hogy „mostanában divatosak azok a regények, amelyek az emberi lélek tudat alatti rétegeinek rej54 55 56 57 58 Magyar Kultúra, (1943) u. o Új

Nemzedék (1928) u. o Újság, (1928) u. o Nyugat (1928) u. o Korunk (1929) u. o telmeit kutatják, akár freudista, akár más alapon”. (Mariay Ödön59, Budapesti Hírlap) 7. Egyéb lélektani megközelítések Komlós Aladár véleménye szerint Márai „nagyszámú életteljes epizóddal” tölti meg a regényt ahol „a hős kevesebbet beszél az érzéseiről ehelyett az önelemzést és az elbeszélést igen szerencsés arányban válogatva embereket, jeleneteket mutat be” (Komlós Aladár60, Nyugat). Braun Soma kiemeli, hogy „ a lelki ábrázolás pontos, részletekbe menő és sehol nem túlzott a tanár lelki válságainak leírásában. És még valami: az őrültség határán álló vénember öreges és tébolyult stílusát mesteri ügyességgel mutatja ez a könyv, amely a lelki regényekben nem túlságosan gazdag irodalmunknak, határozott nyeresége és világirodalmi viszonylatban is megállja a helyét. (Braun Soma61, Népszava) Forgács Antal

(„1928”62) elismerően nyilatkozik az íróról mely szerint „ a gyilkos unalmas életbe ebbe a gondolkozó lényt megbénító és a perverzitások karjába kergető világba folyton embersorsot tár fel Márai döbbenetes éles pszichológiával”. A Budapesti Hírlapban Mariay Ödön63 úgy vélekedik, hogy a történet nem valami üdítő „mert hiszen mániák és monomániák megírása sohasem tesz fölemelő hatást az emberre”. 59 60 61 62 63 Budapesti Hírlap (1928) u. o Nyugat (1928) u. o Népszava (1928) u. o „1928” (1928) u. o Budapesti Hírlap (1928) u. o „Márai a mese kifejlesztésében a lélekelemzés legpontosabb módszereivel jár el. Egészen kis motívumokat figyel meg, parányi kis mozgatóerőket mutat ki, kendőzött célzásokkal és utalásokkal konstruál apró dinamókat amelyek mind a nagy cselekményt viszik egy kis lépéssel a tragikus szakadék felé. minden magyarázkodás nélkül tudatosít olyan lelki folyamatokat amelyek

lent a tudat alattiság mélyében történnek és feltárásuk szinte a brutalitás erejével hat rutinos lélekbúvár ” – írja Pünkösti (Pünkösti Andor64, Újság) Császár Elemér szerint a főszereplő „kedélymozgalmai az ő helytelenül értelmező vagy tévesen kapcsoló pszichognózisa előtt tudatosak lesznek.” Zelk Zoltán méltatásában említést tesz arról, hogy a főszereplő „csak most találta meg az első nőt aki szerelmessé tudja tenni a neurotikus tanár urat?” (Zelk Zoltán65, Munka) 8. A regény hibáinak feltárása Komlós Aladár a regény első részét kevésbé sikerültnek tartja „a diszkréció hiánya itt nem csak a napló megszövegezésében, hanem a magányos férfiak rajzának kissé túlhangsúlyozott romanticizmusában is megnyilvánul” (Komlós Aladár66, Nyugat). „ a regény számos alakján nagyon megérzik 64 65 66 Újság (1928) u. o Munka (1929) u. o Nyugat (1928) u. o az előre elgondolás.”

Például a pedellus, az igazgató, a főigazgató és a diákok sablonos színben tűnnek fel. Márai Sándornak „erre semmi szüksége (nincs) mert biztos és soha el nem akadó kézzel vezeti elbeszélését a kifejléshez” – vélekedik Braun Soma. (Braun Soma67, Népszava) Mariay Ödön szokatlannak találja, hogy e könyv a regény elnevezést viseli, „mert hiszen az igazi regény alkotóelemei hiányoznak belőle. Hosszú lélegzetű, napló alakban megírt meglehetősen egy síkban mozgó elbeszélése ez.” (Mariay Ödön68, Budapesti Hírlap) „Máraiban van tehetség - olvashatjuk Császár Elemér véleményét - de művészi érzéke még nem tisztult ki Fölösleges epizódokkal, henye alakokkal terheli túl a mesét a cselekvényt csak a regény derekán indítja meg. Nagyobb baj, hogy szeret túlozni. Hőse szerelméről már mi egészen tájékozottak vagyunk, maga a hős még nem, ez önmagában nem elgondolhatatlan de a tanár regényében mi

semmi másról nem értesülünk, csak arról amit ő maga mond el nekünk: mi tehát tőle tudjuk azt, amit ő még nem tud!” (Császár Elemér69, Budapesti Szemle) A kolozsvári újságíró Pap József Tímár Ágostont okos embernek tartja, aki megteszi a kötelességét, „de ahogy megteszi ez talán az egyetlen kirívó hiba a könyvben, amely 67 68 69 Népszava (1928) u. o Budapesti Hírlap (1928) u. o Budapesti Szemle (1929) u. o ettől eltekintve céltudatos, fölényes és igen élvezetes munka.” (Pap József70, Korunk) 70 Korunk (1929) u. o