Agrártudomány | Növénytermesztés » Szőlészeti kártevők és kórokozók monitorozása

XII. Szőlészeti kártevők és kórokozók monitorozása Kártevők Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) Az európai szőlőültetvényeknek jelenleg két komoly fitoplazma okozta betegséggel kell szembenézniük: a Flavescence dorée és a Bois noir. A két betegséget különböző patogének okozzák. A Flavescence dorée kialakulásáért a Candidatus Phytoplasma vitis, a Bois noir kialakulásáért Candidatus Phytoplasma solani a felelős. A kórokozók terjesztésében kabóca fajok játszanak szerepet. Közülük legjelentősebb az amerikai szőlőkabóca E faj gazdanövénye kizárólag a szőlő, ezáltal a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma ültetvényekben való terjedésében komoly szerepe van. A fitoplazma elleni nincs közvetlen védekezési módszer, terjedésének megakadályozásában a vektor szervezet elleni védekezésnek van meghatározó szerepe. A kabóca elleni növényvédelmi kezelések szükségesének, számának és időpontjának

megállapításához elengedhetetlen a kártevő nyomon követése. Ehhez a lárvák esetében levélvizsgálatok szükségesek május közepétől, a kifejlett egyedeknél sárga ragadós lapok ültetvényben való kihelyezésével lehetséges a monitoring (1. kép) 1. kép Amerikai szőlőkabóca imágók nagyszámban a sárga ragadós lapon 2019-ben május 13-án kezdtük az amerikai szőlőkabóca monitorozását. E tevékenységet június hónapban tovább folytattuk. Június 4-én megjelentek a L2-es fejlettségű lárvák. A beköszöntő kánikulában felgyorsult a lárvák fejlődése, június 19-án már L4-es lárvákat észleltünk több dűlőben, június 26-án pedig az L5-ös lárvák is megjelentek. A lárvák 1 Fogott egyedek száma (db) megfigyelése alapján a rovarölő szerek védekezéseket június közepén, végén kellett elvégezni. A sárga ragadós lapokat az imágók megfigyelésére június végén helyeztük ki Az első imágót egy mezőzombori

ültetvényben észleltük július 2-án. Ezt követően egyre több helyen jelentek meg az imágók. Rajzáscsúcsuk augusztus elején-közepén volt (1 ábra) A rajzás szeptember második felében ért végett. A megfigyelési adatok alapján ismét dönthettünk a védekezés szükségességéről. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Csapda leolvasások időpontja 1. ábra Az amerikai szőlőkabóca imágóinak a rajzásmenete 2019-ben, egy tarcali ültetvényben Szilva-takácsatka (Eotetranychus pruni), Szőlő-gubacsatka (Colomerus vitis) 2019 júniusától nagyobb jelentősége ismét a szilva-takácsatkának volt. Kártétele számos ültetvényben volt látható. A megszedett levélminták mikroszkópos vizsgálatai pedig megerősítették a terepi bejárások során tapasztaltakat. A tünetek többnyire foltszerűen jelentkeztek az ültetvényekben (2. kép) A szőlő-gubacsatka károsítása is látható volt több ültetvényben (3. kép), azonban védekezés nem volt

indokolt. 2 2. kép: Szilva-takácsatka károsításának tünete szőlőlevélen Kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) 2019-ben a tünetek számos ültetvényben észlelhetőek voltak (4. kép) A károsítás mértéke sehol nem volt jelentős, így a védekezés sem volt indokolt. A kígyóaknás szőlőmoly új kártevő a Tokaji borvidéken, ezért nyomon követése a következő években is fontos lesz. 3. kép: Kígyóaknás szőlőmoly kártétele Tarka és nyerges szőlőmoly (Lobesia botrana, Eupoecilia ambiguella) Az első nemzedék nagyobb egyedszámát követően (2. ábra), a második és a harmadik nemzedék egyedszáma is alacsony volt (5. kép) Ennek hátterében nagy valószínűséggel, azok a nyári időszakok állnak, amikor a sugárzási értékek magasak voltak, továbbá forró és légköri 3 aszályos napok követték egymást. Egy-egy fertőzöttebb molyos ültetvénytől/dűlőtől eltekintve nem vagy csak kismértékű

molykárosítással találkoztunk az év második felében. Nyerges szőlőmoly nem fogtak a kihelyezett csapdák. A klimatikus változások kedvezőtlenek voltak e kártevő számára, növényvédelmi szerepe minimálisra csökkent. 70 60 50 40 30 20 10 0 2019.0326 2019.0426 2019.0526 2019.0626 2019.0726 2019.0826 2 ábra: Tarka szőlőmoly hím egyedeinek rajzásmenete a tarcali Bakonyi dűlőben végzett csapdázás alapján 4. kép: A tarka szőlőmoly hím egyedek kis egyedszámban a kihelyezett csapdában Amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) Június elejétől a lepkekabóca lárvái borvidék szerte láthatóak volt a hajtásokon, a levélnyélen és a leveleken. A vegetáció további részében nyomon követük a károsító jelenlétét több ültetvényben is (5. kép) Védekezésre nem volt szükség, de a következő esztendőkben is figyelemmel kell kísérnünk a kártevő előfordulását és károsítását. 4 5. kép: Amerikai lepkekabóca imágója,

a megfigyelést végző munkatárs kezén Amerikai bivalykabóca (Stictocephala bisonia) Az elmúlt években csupán elvétve, egy-egy egyedét észleltük a bivalykabócának, 2019-ben több ültetvényben is észleltük az imágók jelenlétét, a vegetáció második felében. Károsítása kettős, táplálkozása során a hajtásokon szívogat, továbbá a kifejlett nőstény egyedek tojásaikat a hajtásokba helyezik, ami sebzésekkel jár. Kártétele nyomán a megsértett hajtásrész felett, a levelek a fonáki részük felé sodródnak, a hajtás ízközei rövidülnek, és nem vagy csak részlegesen fásodnak. Ezek a tünetek pedig a szőlő aranyszínű sárgaság tüneteire hasonlítanak. Mivel utóbbi megbetegedése a szőlőnek karantén kórokozó, fontos a tőkéken megjelenő tünetek pontos azonosítása. Foltos szárnyú muslica (Drosophila suzukii) A foltoszárnyú muslica arról vált ismertté, hogy rokonaival ellentétben a nőstényeknek fogazott tojócsövük

van, amelynek segítségével képesek átlyukasztani az épp sértetlen gyümölcshéjat, így biztosítva megfelelő környezetet és táplálékot az utódok számára. A komolyabb problémát a gyümölcshússal táplálkozó lárvák okozzák, de emellett maga a peterakás is utat nyit a mikrobák számára a sérült gyümölcshéjon keresztül. ÉszakOlaszországban már vannak olyan megfigyelések, amelyek azt mutatják, hogy szőlő is a potenciálisan tápnövények közé sorolható különösen a vékony héjú fajták. Ebből adódóan fontos követni jelenlétét, életmódját. A kártevő monitorozása vörösbor+almaecet+detergens tartalmú csapdákkal történt augusztus és szeptember hónapokban. A csapdák által begyűjtött muslica egyedeket mikroszkópos vizsgálattal azonosítjuk. A mintákban nem találtuk meg a foltosszárnyú muslica egyedeit. 5 Vad és madárkár A seregélyek (Sturnus vulgaris) okozta kár 2019-ben jelentős volt több ültetvényben

is. Számos területen alkalmaztak különféle védekezési módokat, leghatékonyabbnak továbbra is a szőlősorok lehálózása és az ültetvények őrzése minősült. A vadak (őz – Capreolus capreolus, vaddisznó – Sus scrofa) által okozott termés kiesés az erdő közeli ültetvényekben volt inkább megfigyelhető, a vegetáció elején, hosszabb csapadékszegény időszak következtében, illetve a vegetáció végén, a termésérés időszakában. Az érintett területeken szükséges volt a hajtások, majd a termés védelme. Kórokozók Lisztharmat (Erysiphe necator) Habár a 2019-es esztendő növényvédelmi szempontból a peronoszpóra elleni védekezésről marad emlékezetes a lisztharmat alakulását is alaposan nyomon kellett követni. A kórokozó azokban az ültetvényekben okozott terméskiesést (7. kép), ahol nem megfelelő növényvédelmet alkalmaztak, illetve zöldmunkák terén komoly hiányosságok voltak. A nyár végén azokban az ültetvények,

ahol a lisztharmat fertőzés mértéke nagy volt, a bogyók felrepedése utat nyitott az ecetes rothadás megjelenésének. 2019-ben is a megelőzésen (a lombon való felszaporodás elkerülésén) volt a hangsúly lisztharmat tekintetében. 6. kép: Lisztharmat tünete fürtön Peronoszpóra (Plasmopara viticola) 2019-ben növényvédelmi szempontból a peronoszpóra volt igazán meghatározó. E témát a tapasztalatokat egy áttekintő cikkben összegeztük, az Intézet által kiadott Szőlőlevélben: 2019-ben újra középpontban a peronoszpóra A 2019-es esztendő is komoly növényvédelmi kihívások elé állította a szőlőtermesztőket, növényvédelmi szakembereket. A növényvédelem gerincét leggyakrabban 6 a lisztharmat elleni védekezés határozza meg. Akadnak azonban olyan esztendők is, amikor nem a lisztharmat a meghatározó, vagy mellette egy másik kórokozó – legtöbb esetben a peronoszpóra – fellépésére is számítani kell. Ilyen esztendő

volt az idei is A lisztharmat mellett a peronoszpóra (1. kép) is jelentős károkat okozott a szőlőültetvényekben 7. kép: Peronoszpóra levéltünete (Fotó: Pableczki B) A borvidék dűlőiben járva az idei év során számos olyan ültetvénnyel találkozhattunk, ahol a peronoszpóra fertőzés mértéke igen nagy méreteket öltött. Már május végén, június elején láthatóak voltak a jellegzetes olajfoltok a lombozaton. A bogyó fejlődés előre haladtával pedig észlelhetőek voltak az egymást követő fertőzési hullámok tünetei. A nem megfelelően védett ültetvényekben pedig a nyár során egyre nagyobb termés kieséssel kellett számolni. Augusztus végén, egyes területeken már közel 100%-os lombvesztés következett be (2. kép) 8. kép: Korai lombvesztés augusztus végén (Fotó: Pableczki B) A meleg, párás és csapadékos május és júniusi időjárás kedvező feltételeket teremtett a peronoszpóra számára. A meleg körülmények

között lerövidült az inkubációs idő, a gyakori esőzések pedig hosszú időre biztosították a nedves levélfelületet. Majd július és augusztus során is többször alakultak kedvezően a feltételek a peronoszpóra számára. 7 A termelők esetében a kedvezőtlen időjárás több nehézséget is okozott. A csapadékos időjárás miatt nehezebb volt elvégezni az éppen aktuális zöldmunkákat, ezt pedig sűrűbb, lassan felszáradó és a permetszer számára nehezebben átjárható lombozatot teremtett. Az esős körülmények a gyomnövényekre is kedvező hatással voltak. Erőteljes gyomosodás volt megfigyelhető a vegetáció során az ültetvényekben. A túlzott gyomosodás pedig párásabb viszonyokat alakított ki a szőlősorokban. Ilyen körülmények között a növény szövetei lazábbak, fogékonyabbak a fertőzésekre. A nedves, felázott talaj miatt az ültetvények nehezen járhatóak voltak, emiatt nem lehetett tartani az ideális permetezési

fordulókat. A két kezelés közötti hosszabb időszak által bekövetkezhettek a fertőzések. A növényvédelmi kezelések kapcsán pedig két tényező szerepét kell még kiemelni. Az elmúlt évek növényvédelmi viszonyait és növényvédő szerek megválasztását. Amíg a lisztharmat – évjárattól függően gyengébb vagy súlyosabb mértékű – fellépésére minden évben számítni lehet, addig a peronoszpóra komolyabb, járványszerű megjelenése négyötévente valósul meg. Megszokottá válhat, hogy évekig nem fenyeget a peronoszpóra, egyszerűbb, olcsóbb növényvédő szerekkel és akár hosszabb permetezési fordulókkal is sikeresek a növényvédelmi kezelések. Ezek alapján egy járványos esztendőben pedig nem kerül megfelelően értékelésre az aktuális veszély helyzet. Bátrabban támaszkodnak a termelők a korábbi évek tapasztalataira, amikor is a kontakt készítmények elegendőek voltak. Idén azonban az erősebb hatású,

felszívódó hatóanyagot is tartalmazó készítmények többszöri alkalmazására volt szükség a sikeres termésvédelemhez. E tekintetben tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az előbb említett készítmények csak magasabb költségek árán szerezhetőek be. Az ágazat jelenlegi, igencsak nehéz helyzetében a drágább készítmények alkalmazása pénzügyileg megterhelő, főleg a csak szőlőtermesztéssel foglalkozó kisebb termelőknek. Végül pedig meg kell említeni a zöldszüret jelenségét is. A támogatott program feltételei között szerepelt, hogy a zöldszüret után is gondoskodni kell az ültetvények növényvédelméről, ez láthatóan nem valósult meg mindenhol. Ez szintén kedvezett a peronoszpórának Amint látható, számos tényező együttes hatása tette lehetővé azt, hogy az idei szőlőtermesztési és növényvédelmi szezon kapcsán a peronoszpóra jelentős mértékű fellépése legyen megjegyezendő. 8 9. kép: A peronoszpóra

ábrázolása (Fotó: Pierre Viala: Maladies de la Vigne) Szürkerothadás (Botrytis cinerea) Júniusban, a szőlő virágzásakor a csapadékos, párás időjárás veszélyt jelentett, a botritisz szempontjából érzékeny fenológiai állapotban. Ezáltal a virágzás időszakában végzett növényvédelmi kezeléseknél fontos volt biztosítani a védelmet e kórokozó ellen. Virágzásban végül nem okozott kárt a szürkerothadás. Később a tünetek megjelentek a leveleken, majd augusztus elején a kései fajták a zöldrothadás tünetét rögzíthettük, a fertőzés szintje nem volt jelentős. Augusztus végén a tömöttebb fürtű Furminton voltak láthatóak fertőzött gócok. Az ültetvények között eltérő volt a fertőzés mértéke A szürkerothadás mellett számos dűlőben észlelhetőek voltak az ecetes rothadás tünetei is. Itt az ültetvények között jelentősebb eltérések voltak láthatóak, egyes parcellák komoly terméskiesés következett be. Az

ecetes rothadás kapcsán meg kell említeni, hogy súlyosabb lisztharmat fertőzés könnyen nyitott utat a terjedésének. Az ősz során megindult a fürtökön az aszúsodás is, amit termelők november elejéig kis is tudtak használni. A novemberi csapadék sokat rontott a fürtök állapotán. Fekete rothadás (Guignardia bidwellii) A fekete rothadás számára a csapadékos, párás és meleg körülmények kedveztek. Június első napjaiban meg is jelentek az első levéltünetek. A vegetáció előre haladtával bogyón is észleltük a tüneteket. A fekete rothadás okozta növényvédelmi probléma elsősorban a felhagyott ültetvényekben, az ökológiai művelésben részesülő területeken, illetve azokban az ültetvényekben jelentkezett, ahol a korábbi években is jelen volt a kórokozó. 9 10. kép: Fekete rothadás levéltünete egy bodrogkeresztúri ültetvényben Fás betegség A szőlőtőkék fás betegségeinek tünetei a nyár közepétől láthatóak

voltak az ültetvényekben. A beteg tőkék megjelölése és eltávolítása, visszavágása fontos feladata a termelőknek. Szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma (Flavescence doreé) A Tokaji borvidéken szőlőn egyelőre nincs jelen az aranyszínű sárgaság. Hatósági vizsgálatok azonban kórokozó más gazdanövényén, erdei iszalagon (Clematis vitalba) kimutatták a jelenlétét. A fitoplazma vektor (amerikai szőlőkabóca) elleni védekezés, illetve a gyanús tünetek monitoringja a következő esztendőkben is kiemelt feladat lesz. Időjárás és fenológia A károsítók megfigyelésének szerves része az időjárási viszonyok és a szőlő fenológiai állapotának nyomon követése. Időjárás tekintetében az év rendkívül csapadékszegény februárral és márciussal indult, ez az időszak áthúzódott április első két dekádjára is. Ezt követően kifejezetten csapadékos hetek, hónapok következtek. Júniusban egy rövidebb, augusztusban viszont

egy hosszabb kánikulában volt részünk. Gyakori volt rövid, heves esőzések, amikor néhány tíz perc, egy-másfél óra alatt, több tíz mm csapadék hullott. Ez esőzéseket több alkalommal is jégeső kísérte, ami néhány dűlőben érezhető terméskiesést okozott. A szüreti időszakban többnyire kedvező körülmények között zajlott a termés szedése A csapadékos időszakok nehezítették a kézi és a gép munkák elvégzését. Több ültetvényben is erőteljes gyomosodás volt megfigyelhető, ami párásabb viszonyokat eredményezett a szőlősorokban, ez pedig kedvezett a kórokozóknak. 10 2020 A téli hónap során elmaradtak komolyabb lehűlések, 2020 első két hónapjában a hőmérséklet sehol nem csökkent -10°C-ig. Az idei tél kedvező feltételeket biztosított a károsítók átteleléséhez. Ahogy károsítókat, úgy a szőlő áttelelését sem veszélyeztette a téli időjárás. Fenológiai szempontból február 20-a után

rögzíthettük az első könnyező metszési felületeket, általánossá válása pedig március 8-ra írható fel. Összefoglalás A 2019-es esztendő számos kihívás elé állította a szőlőtermesztők. Az ültetvények jelentősebb részén a különböző kártevők és kórokozók nem okoztak gondot, jó minőségű alapanyagot tudtak betakarítani a termelők. A nem megfelelően művelt ültetvényekben a peronoszpóra és a lisztharmat komoly terméskiesést okozott. A szőlő aranyszínű sárgaság megbetegedését okozó fitoplazma jelen van a Tokaji borvidéken, bár szőlőről még nem sikerült azonosítani, erdei iszalagon már több helyről begyűjtött mintában kimutatták. Kártevők kapcsán, mindenképp meg kell említeni a tarka szőlőmoly második és harmadik nemzedékénél tapasztalt alacsonyabb egyedszámot, amely mögött időjárási tényezők állnak. A szilva-takácsatka kártétel egyre több ültetvényben volt látható, megfigyelésére és

kártételének megelőzésére fokozott figyelmet kell majd fordítani a következő években. Az ecetes rothadás ismét problémát okozott számos ültetvényben, a tavalyi évben. A sikeres növényvédelem alapja a különböző károsítók, a fenológiai és az időjárási körülmények folyamatos és pontos nyomon követése, a rendszerszemléletű gondolkodás és tervezés. 11