Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Leadbeater-Powell - A láthatatlan világok élete, az asztráltestek világa

C.W Leadbeater – AE Powell A láthatatlan világok élete, az asztráltestek világa I. kötet Számítógépes változat: Hochrein András, 2003 MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT Charles Webster Leadbeater Szeretettel és méltánylással ajánlom e könyvet mindazoknak, akiknek fáradhatatlan munkássága és kutatása nyújtotta azt az anyagot, amelyből összeállítottam. „Ismerni az embert annyi mint ismerni Istent. Ismerni az Istent annyi mint ismerni az embert. A világegyetem tanulmányozása annyi mint tanulni úgy az Istent, mint az embert, mivel a világegyetem az Isteni Gondolat kifejeződése és a világegyetem visszatükröződött az emberben. Ha az én szabaddá akar válni, ismeretre van szüksége önmaga megismerésére, úgy amilyen a maga mivoltában.” Annie Besant Az asztráltest I. fejezet Általános ismertetés Mielőtt hozzáfognék az asztráltest és a v ele kapcsolatos jelenségek részletes tanulmányozásához, hasznos lesz, ha előbb

röviden körvonalazzuk a tanulmányozó előtt azt a területet, melyet ismertetni szándékozunk, hogy így megfelelő távlati képet nyújtsunk az egész tárgyról és néhány részének viszonylagos összefüggéséről. Röviden, az asztráltest egy olyan test, amely a tisztánlátó előtt a fizikai testhez hasonlít, melyet felvillanó színekhez hasonló aura vesz körül, továbbá amely a fizikai anyagnál finomabb anyagi fokozatokból áll, amelyben az érzések, a szenvedélyek, a vágyak és indulatok vannak kifejeződve és amely híd vagy közvetítő gyanánt működik a fizikai agy és az értelem közötti átvitelnél, mely utóbbi egy még ennél is magasabb testben működik – a mentális testben. Egyrészt míg minden embernek megvan az asztrálteste és használja is azt, másrészt aránylag kevesen tudnak létezéséről vagy képesek ellenőrizni működését és benne teljes tudatossággal működni. A legtöbb embernél alig más, mint kezdetleges

asztrálanyag-tömeg, melynek mozgása és működése alig áll magának az embernek – az Egónak a felügyelete alatt. Másrészt viszont az asztráltest jól kifejlődött és teljesen szervezett vertikulum, melynek megvan a saját élete és amely tulajdonosának sok és hasznos erővel szolgál. A fizikai test alvása alatt a fejletlen ember az ő aránylag kezdetleges asztráltestében álomszerű, határozatlan életet él és amikor fizikai testében újra felébred, egyáltalán nem vagy csak alig emlékezik áloméletére. A fejlett embernél ellenben, mialatt a fizikai test álomba merül, az asztráltestben tevékeny és hasznos és ennek emlékezetét bizonyos körülmények között át lehet hozni a fizikai agyba. Az ilyen ember élete megszűnik az öntudatnappalok és feledéséjjelek sorozata lenni, ehelyett élete a megszakítatlan öntudatosság folytonos életévé lesz, amely váltakozva a fizikai és asztrál világokban vagy síkokban folyik le. A legelső

dolgok egyike amit az ember az asztráltestében megtanul, a benne való utazgatás, mivel az asztráltest nagy sebességgel képes mozogni és az alvó fizikai testtől nagy távolságokra eljutni. Ezen jelenség nagyon sok ún „okkult” jelenségre vet fényt, mint amilyenek a sokféle kísérlet, a fizikailag sohasem látott helyek ismerete stb. Miután az asztráltest az érzések és indulatok teste, összetételének valamint működésmódjának ismerete nagy értékkel bír az emberi lélek sok aspektusának megismerésében, akár egyénileg, akár egyetemlegesen véve azt, és egyúttal a modern lélekkutatás által felfedezett sok jelenség, gépezetének egyszerű magyarázatával is szolgál. Az asztráltest szerkezetének, természetének, lehetőségeinek és határainak világos megértése lényeges annak az életnek a megértéséhez, melybe az emberek fizikai haláluk után belépnek. A számtalan sok vallás hívői által hitt sokféle „mennyország”,

„pokol”, és purgatóriumi lét mind- 4 mind természetszerűleg megtalálja a maga helyét és érthetővé válik amint megértettük az asztráltest és az asztrálvilág természetét. Az asztráltest tanulmányozása segítségünkre lesz a s zeánsz szobák sok-sok jelenségének, valamint betegségek bizonyos pszichikai vagy nem fizikai gyógymódjainak megértésénél is. Azok, akiket érdekel az ún. negyedik dimenzió szintén sok, a számtan és mértan segítségével leírt kialakított elmélet megerősítését fogják megtalálni az asztrálvilág jelenségeinek tanulmányozása révén úgy, amint azokat leírták azok, akik megfigyelték őket. Az ember asztráltestének tanulmányozása ilyenképpen messzire elvisz bennünket és a pusztán csak a fizikai világra és fizikai érzékekre alapozott életfelfogásunkat rendkívül kibővítjük. Amint előbbre jutunk, látni fogjuk, hogy a fizikai érzékek, bármily felbecsülhetetlenek legyenek is,

egyáltalán nem jelentik határát annak, amire az embert az ő testei azokra a világokra vonatkozóan, amelyekben él, megtanítani képesek. Az asztrálképességeknek cselekvő tevékenységre való felébresztése egy új világot tár fel a régin belül és amikor az ember képessé válik helyesen olvasni annak jelentőségeit, a saját életére és az egész természetre nézve olyan kiterjedt felfogásra tesz szert, amely feltárja az emberben rejtve levő majdnem korlátlan lehetőségeket. Ebből előbb vagy utóbb azonban elkerülhetetlenül megszületik az ösztönzés, majd később az ellenállhatatlan elhatározás, hogy uralja ezeket a világokat és önmagát is, hogy közelebb emelkedjék az ő földi rendeltetéséhez és értelmes együttműködővé váljék azzal, amit találóan a fejlődésben levő Legfelsőbb Akaratnak neveztek el. Most áttérünk az asztráltest és a vele kapcsolatban levő sokféle asztrál jelenség részletes tanulmányozására. 5

II. fejezet Az asztráltest összetétele és szerkezete Az asztrálanyagnak hét fokozata van, megfelelően a fizikai anyag hét fokozatának, melyek a szilárd, folyékony, légnemű, éterikus, éterfeletti, atomalatti és atomi. Ezen asztrál állapotok jelzésére még nem találtak ki elnevezéseket és vagy úgy szokták jelölni, hogy a legfinomabbtól kezdődően az 1-től 7-ig terjedő számokat adják nekik vagyis amikor a legdurvább a hetes számot viseli, vagy a megfelelő fizikai állapotoknak neveit adják nekik. Így például szilárd asztrálanyagról beszélünk, értvén alatta a hetedik vagy legalsó változatot; amely a legfinomabbtól számítva a negyedik az asztrál éteranyag és így tovább. Az asztrálanyag finomabb lévén a fizikainál, áthatja azt. Ennélfogva minden fizikai atom egy asztrálanyagból álló tengerben úszik, amely körülveszi és a fizikai anyagban levő minden közt kitölt. Természetesen jól ismert dolog az, hogy két atom

még a legkeményebb anyagban sem érintkezik egymással és két határos atom közötti tér a valóságban szerfölött nagyobb, mint maguk az atomok. A hivatalos tudomány már régen feltételezi a minden ismert anyagot – a legsűrűbb szilárdat éppen úgy, mint a legritkább gázt, - átható étert; és éppen úgy, mint ez az éter teljesen szabadon mozog a legsűrűbb anyag részecskéi között, aként hatja át viszont az asztrál anyag az étert és mozog tökéletes szabadsággal a részecskéi között. Ilyenformán egy, az asztrálvilágban élő lény elfoglalhatja ugyanazt a helyet, amelyet egy, a fizikai világban élő lény elfoglal, emellett azonban egyáltalán nem tudnak egymásról és egyáltalán nem akadályozzák egymás szabad mozgását. A tanulmányozó tisztában kell hogy legyen ezzel az alapvető fogalommal, mert ennek világos megértése nélkül lehetetlen megértenie a nagyszámú asztrális jelenséget. Az egymás áthatásának az elve teszi

világossá azt, hogy a t ermészet különféle birodalmai nincsenek egymástól elkülönülve a térben, hanem mindig itt léteznek körülöttünk úgy, hogy észrevevésükhöz és kikutatásukhoz nincs szükség térbeli mozgásra, hanem csak arra, hogy felnyíljanak bennünk ezek az érzékek, melyek segítségével észrevehetjük őket. Ily módon tehát az asztrálvilág vagy sík, inkább egy állapota a természetnek mint valami hely. Meg kell jegyeznünk, hogy a fizikai atomot nem lehet közvetlenül asztrális atomokra felbontani. Ha azt az erőt, amely a (megközelítőleg 14 milliárdnyi) „koilonban levő buborékot” egy végső (ultimate) fizikai atomba beleforgatja, egy akarat-erőfeszítés visszanyomja az asztrális küszöbén túlra, úgy az atom eltűnik és a „buborékok” felszabadulnak. Ugyanaz az erő egy magasabb síkon működve, nem egy asztrálatom által fejeződik ki, hanem 49 ilyen atomból álló csoport által. Hasonló viszont létezik melyet

a 49-es szám fejez ki, bármely két, egymással szomszédos természeti sík atomjai között: így egy asztrálatomban 493, azaz 282, 475, 249 „buborék” van, egy mentálisban 494 buborék és így tovább. Van okunk hinni, hogy az elektronok asztrálatomok. A fizikusok azt állítják, hogy a hidrogén kémiai atomja 700-1000 elektront tartalmaz. az okkult kutatás azt állítja, hogy a hidrogén kémiai atomja 882 asztrálatomból áll. Ez lehet véletlen, azonban nem valószínű Meg kell jegyeznünk, hogy a végső fizikai atom kétféle, éspedig nőnemű vagy hímnemű. A hímnemű atomba az erő az asztrálvilágból folyik bele és azon keresztül a fizikai világba ömlik; 6 a nőnemű atomba az erő a fizikai sík világából ömlik bele és keresztülfolyva az atomon az asztrálvilágba árad bele és ily módon eltűnik a fizikai világból. Az aszrálanyag csodálatos pontossággal megfelel a fizikai anyagnak, melyet áthat és a fizikai anyag minden változata

a neki megfelelő sűrűségű asztálanyagot vonzza. Így a szilárd fizikai anyagot áthatja az, amit szilárd asztrálanyagnak nevezünk, a folyékony asztrális, a folyékony fizikait, azaz a hatodik alsíkbeli anyag; hasonlóképpen van ez a gázszerű és a négy éter fokozatú anyaggal is, melyek mindegyikét a neki megfelelő fokozatú asztrálanyag hatja át. Amint szükséges, hogy a fizikai test a maga összetételében magában foglalja a fizikai anyagot annak összes állapotaiban, tehát a szilárd, folyékony, légnemű és éter állapotban, éppen olyan elkerülhetetlenül magában kell hogy foglaljon az asztráltest is mind a hét asztrál alsík anyagából való részecskéket, bár az arányuk természetszerűleg nagymértékben különböző lehet. Minthogy az ember asztrálteste mind a hét fokozatú anyagot magában foglalja, lehetséges számára, hogy a v ágy mindenféle változatát a l egteljesebb mértékben végigtapasztalja a legalacsonyabbtól a

legmagasabbrendűig. Az asztrálanyag sajátos felelés-fajtája az, amely képessé teszi az asztrálanyagot arra, hogy olyan hüvelyként szolgáljon, melyben az Én érzés tapasztalatokra tehet szert. Az asztrálsík közönséges anyagán kívül az, amit a Harmadik Elemi Birodalom vagy egyszerűen az asztrálsík Elemi-eszenciája (elemi-lényeg) néven ismerünk, szintén nagy mennyiségben foglaltatik benne az ember asztráltestében és alkotja azt, amit „vágy-elemlényeg”-nek nevezünk, s amiről a későbbi fejezetekben bővebben lesz szó. Az asztrál elemi eszencia az asztrálsík hat alsóbb síkjának anyagából áll, melyet a Háromság Második Személyéből kiáradó Második Kiömlés éltet. Az asztrálanyag hasonlóképpen éltetett legmagasabb vagy atomikus síkbeli anyagát Monádikus Eszenciaként ismerjük. A fejletlen emberben az asztráltest felhőszerű, lazán szervezett, bizonytalanul körvonalazott asztrálanyagból áll, melyben főként az

alacsonyabb anyagfokozatok az uralkodók, durva, sötétszínű és sűrű, - gyakran olyan sűrű, hogy a fizikai test körvonalai majdnem elvesznek benne - és így alkalmas arra, hogy válaszoljon azokra az ösztönzésekre, amelyek szenvedélyekkel és vágyakkal kapcsolatosak. Nagyságát tekintve minden irányban 25-30 cmnyire terjed a fizikai testen túl Az átlagerkölcsű és értelmű emberben az asztráltest már jóval nagyobb és a test minden oldalán mintegy 45 cm-nyire terjed, anyaga finomabb minőségű és sokkal kiegyensúlyozottabb és a ritkább anyagfajták jelenléte az egész testnek bizonyos fényt kölcsönöznek és körvonalai is tisztábbak és határozottabbak. A szellemileg fejlett ember asztrálteste még nagyobb és az asztrálanyag minden egyes fokozatának legfinomabb részeiből tevődik össze, melyben főleg a magasabbrendűek vannak túlsúlyban. Az asztráltestek színeiről oly sokat kell mondanunk, hogy ennek a tárgynak külön fejezetet

szántunk. Mindemellett itt annyit mégis mondhatunk, hogy a fejletlen típusokban a színek durvák és zavarosak és ahogyan az ember érzelmi, mentális és szellemi tekintetben fejlődik, a 7 színek is mindjobban fénylőkké válnak. A középkori alkímistáktól eredő „asztrál” elnevezés „csillagot” jelent, jelezni akarván vele az asztráltest fénylő kinézését. Amint azt már mondottuk, az ember asztrálteste nemcsak áthatja a fizikai testet, hanem minden irányban terjedőleg felhőszerűen körülveszi. Az asztráltest fizikai test határain túlterjedő részét rendszerint „aurá”-nak nevezik. Az erős érzés nagy aurát jelent. Itt megemlítjük, hogy az aura megnövekedett nagysága a beavatás előfeltétele és benne megláthatók a „tulajdonságok”. Az aura természetszerűleg minden egyes beavatással növekszik. Azt mondják, hogy Buddha aurája három mérföld sugarú volt. Minthogy a fizikai test nagyon erős vonzást gyakorol az

asztráltest anyagára, következésképp az asztrál részecskék legnagyobb része (mintegy 99%) a fizikai test határain belül van összetömörülve és csupán a fennmaradó 1% tölti ki a tojásalak többi részét és alkotja az aurát. Így aztán az asztráltest központi része pontosan a fizikai test formáját ölti fel és tényleg nagyon szilárd és határozott és egész tisztán megkülönböztethető a környező aurától. Általában a fizikai test asztrál másának (counterpart) nevezik. Az asztráltest mindazonáltal csak a külső forma tekintetében felel meg a p ontosan a fizikai testnek és egyáltalán nem vonja maga után azt, hogy a különféle szervek is hasonlóképpen működnek, ahogyan azt majd bővebben látni fogjuk a „Csakrák” című fejezetben. Nemcsak az ember fizikai testének, hanem minden fizikai testnek megvan a maga megfelelő és vele állandóan társult asztrálanyag fokozata, melyet nem lehet tőle elválasztani másképp, mint az

okkult erő nagymértékű megerőltetésével és akkor is csak addig az ideig lehet elválasztva tartani, amíg az erő határozottan ebből a célból van megfeszítve. Más szavakkal, minden fizikai tárgynak megvan a maga asztrális mása. Minthogy azonban az asztrál részecskék egymás között állandó, a fizikai folyadék részecskéihez hasonló könnyedségű mozgásban vannak, ezért valamelyik fizikai részecske és azon asztrál anyagmennyiség között, amely valamely adott pillanatban történetesen mint asztrálmása szerepel, nincsen állandó társulás. Egy tárgy asztrál része rendszerint némileg a fizikai részen túl is terjed, úgyhogy a fémeket, köveket stb. egy aurával körülvéve látjuk Ha az ember fizikai testének valamely részét eltávolítjuk pl. műtét által, úgy az élő asztrálanyag összetartozása sokkal erősebb, mint a levágott fizikai részhez való vonzódása. Következésképp egy tag asztrálmását a levágott fizikai taggal

együtt nem lehet elvinnni. Minthogy az asztrálanyag megőrzi ezt a sajátos formát, folytatólagosan is meg fogja tartani eredeti alakját, majd rövidesen vissza fogja húzni a megcsonkított forma határai közé. Ugyanez a jelenség játszódik le akkor, ha egy fának levágják az egyik ágát. Egy lélektelen testnél, mondjuk egy széknél vagy egy mosdótálnál, már nincs meg ugyanaz a fajta egyéni élet, hogy az fenntartsa az összefüggést. Következésképp ha egy fizikai tárgy eltörik, a mása szintén megosztódik. A finomsági szempontból rendezett hét anyag fokozaton kívül létezik még egy teljesen eltérő asztrálanyag osztályozás is éspedig az anyag típusának megfelelő osztályozás. A teozófiai irodalomban a finomsági fokokat rendszerint vízszintes beosztással, míg a típus függőleges 8 beosztásal jelzik. A típusok, melyeknek száma hét, oly tökéletesen vannak összekeverve mint a légkör alkotórészei és minden egyes

asztráltestben mind a hét típusból van anyag és az ezek közötti arány mutatja az ember valamire való hajlamát, hogy vajon az illető áhítatos vagy filozófus, művészi vagy tudományos, tevékenykedő vagy misztikus-e. Földünk és a fizikai bolygók asztrálrészei valamint naprendszerünk tisztán asztrális bolygói együttvéve alkotják a N ap-Logosz asztráltestét, ami azt mutatja, hogy a régi pantheisztikus felfogás igaz volt. Hasonlóképpen az asztrálanyag hét típusának mindegyikét bizonyos mértékben úgy tekinthetjük mint egy egészet, mint egy különálló testet és úgy is lehet gondolni, mint egy alistenség legfutólagosabb gondolata, mozgása vagy bármely fajta változása ilyen vagy olyan úton azonnal visszatükröződnek az összes megfelelő típusú anyagban. Ilyen pszichikai változások időszakosan meg is történnek, talán a fizikai síkbeli ki- és belélegzésnek vagy a szívünk dobogásának felelnek meg. Megfigyelték, hogy a

fizikai bolygók mozgása alapul szolgál az ezen változásokból eredő befolyások működésére; ez a magyarázata az asztrológia tudományának. Továbbá innen van az, hogy minden ilyen változás bizonyos mértékben minden emberre kell hogy hasson, éspedig olyan arányban, mely megfelel azon anyagtípus mennyiségének mely az ő asztrális testében van. Így az egyik változás az indulatokra hat, vagy az értelemre, vagy mindkettőre, egy másik erősítőleg hathat az idegizgalmakra és ingerlékennyé tesz. Ez az arány az, amely minden emberben, állatban, növényben vagy ásványban bizonyos alapvető jellegzetességet határoz meg, melyek sohasem változnak, amelyek néha az illető színének, sugarának vagy ismertetőjelének nevezünk. Ezt az érdekes gondolatfonalat tovább követni meghaladná e könyv célját és így az olvasót a „The hidden side of things” (A dolgok rejtett oldala) című könyv I. kötetének 43-48 oldalára utaljuk Minden típusban

hét altípus van, ami összesen 49 altípus. A típus vagy sugár az egész bolygórendszer alatt állandó marad, úgy, hogy egy „A” típusú elemi eszencia az „A” típusú ásványokat, növényeket és állatokat lelkesíti meg és belőle fognak kiemelkedni az ugyanezen típusú emberi lények is. Az asztráltest lassan, de állandóan kopik éppen úgy, mint a fizikai, azonban az elhulló részecskék pótlása táplálkozás helyett a környező aurából történik. Az egyéniség érzése az újonnan belépő részecskékkel azonnal közli, azonkívül a minden egyes ember asztráltestével összekapcsolódott elemi eszencia is kétségtelenül egy lényfélének érzi magát és annak megfelelően cselekszik, amit saját érdemének tekint. 9 III. fejezet Az asztráltest színei A tisztánlátó előtt az asztráltest egyik alapvető sajátossága az, hogy színekből áll, amelyek állandóan átvillannak rajta és ezek a színek érzéseknek, szenvedélyeknek

és indulatoknak felelnek meg; ezek kifejezései az asztrálanyagban. Az általunk ismert összes színek és még sok mostanában még ismeretlen szín a természet minden egyes magasabb síkján megvan, amint azonban az egyik fokozatról a másikra emelkedünk, mind finomabbakká, mindjobban fénylőkké válnak úgy, hogy azt írhatnám le mint a színek felső oktávjai. Minthogy ezeket az oktávokat lehetetlen papírra vetni, a fenti tényeket szem előtt kell tartani, amikor az asztráltest alább leírt színes ismertetéseit szemléljük. A következőkben felsoroljuk az alapvető színeket, valamint azokat az érzéseket, melyeket kifejezésre juttatnak. − − − − − − − − − − − − − − − − − − − 10 Fekete: sűrű felhőkben: gyűlölet és rosszindulat. Vörös: mély vörös felvillanások rendszerint fekete háttérben: harag. Skarlátvörös felhő: ingerlékenység. Ragyogó skarlátszín: az aura rendes határában „nemes

méltatlankodás”. Komor és vérvörös: félre nem ismerhető, bár nem könnyen leírható: érzékiség. Barnásszürke: tompa, kemény barnásszürke: önzés, az asztráltest leggyakoribb színe. Barnásvörös: tompa, majdnem rozsdaszínű: fösvénység; e szín rendszerint párhuzamos rudakban [sávokban??] helyezkedik el keretben [keresztben??] az asztráltestben. Vörösesbarna: mélyvörös vagy skarlátszínű felvillanásokkal megvilágítva: féltékenység. A közönséges emberben rendszerint sok van ebből a színből ha „szerelmes”. Szürke: nehéz, ólomszürke: levertség. A fösvénység barnásvörös színéhez hasonlóan párhuzamos vonalakban rendeződik el és kalitkaszerű. Szürke, élénk: csúnya, ijesztő szín: félelem. Karmazsin: nehéz és tompa: önzetlen szeretet. Amikor különösképpen ragyogó és ibolyával festett: az emberiség iránt érzett spirituális szeretet. Narancsszín: gőg vagy nagyravágyás. Gyakran ingerlékenységgel

párosul Sárga: intellektus; kezdve a mély és tompa árnyalattól a r agyogó aranyon át a tiszta és fénylő citrom vagy kankalin sárgáig. A tompa okkersárga az önző célok felé irányuló képességeket jelzi; a tiszta gummigutti sárga egy határozottan magasabb típusra vall; a kankalin sárga a s pirituális céloknak szentelt intellektusra mutat; az aranyszín a filozófiának szentelt tiszta értelem jele. Zöld: általánosságban nagyon változó jelentőségű és helyes értelmezéséhez nagyon sok tanulmány szükséges; legnagyobb részben alkalmazkodóképességet jelent. Szürkészöld, mély, iszapos kinézésű: álnokság és ravaszság. Smaragdzöld: sokoldalúság, ügyesség, találékonyság, melyeknek alkalmazása önzetlen. Halvány és fénylő kékeszöld: mély együttérzés és részvét, tökéletes alkalmazkodó képességgel párosulva, melyet egyedül csak ők tudnak. Ragyogó almazöld: erős életerő. Kék: a sötét: tiszta és vallásos

érzés. Hajlamos arra, hogy sok más tulajdonsággal megfessék, így jön létre az indigótól vagy a gazdagon mély ibolyaszíntől a piszkos szürkéskékig mindenféle árnyalattal. − − − Világoskék: amilyen az ultramarin vagy kobaltkék, egy nemes spirituális fogalom iránti odaadás. Az ibolyaszín rendszerint a vonzalom és az odaadás keverékét jelenti A fénylő liláskék, amelyhez szikrázó aranyos csillagok is párosulnak: a magasabbrendű spiritualitás, magasztos spirituális inspirációk. Ultraibolya: a pszichikai képességek magasabb és tisztább fejlettségét jelenti. Ultravörös: olyan ember alacsonyabb pszichikai képességei, aki rosszakat és a mágia önző formáit műveli. Az öröm úgy a mentál- mint az asztráltest általános ragyogásában és sugárzásában, valamint a testfelületének különleges hullámzásában nyilvánul meg. A jókedv e felület változó bugyborékolásában mutatkozik és így van ez az állandó

derűnél is. A meglepődés a mentáltest éles összehúzódásában nyilvánul meg és rendszerint áthúzódik úgy az asztrális mint a fizikai testre, melynek érzés színövének erős izzása kísér hogyha a meglepetés kellemes, míg kellemetlen meglepetés esetén a színnövekedés szürke és barna. Ez az összehúzódás gyakran okoz kellemetlen érzéseket és néha a plexus solarisra hat, amikor is rosszullétet és ájulást okoz, néha pedig a szívközpontra hat, ez pedig szívdobogást, sőt halált is okozhat. Meg fogjuk érteni, hogy miután az emberi érzések mindig kevertek, éppen ezért ezek a színek is ritkán tökéletesen tiszták, hanem éppen olyan kevertek. Így sok tisztaságát homályosítja el az önzés durva barnásszürke színe, vagy festi meg a gőg mély narancsszíne. A színek teljes jelentéséről olvasva még más szempontokat is figyelembe kell venni. Így az asztráltest általános ragyogását, körvonalainak arányos

határozottságát vagy határozatlan voltát; a különféle erőközpontok viszonylagos ragyogását. (Lásd az V fejezetet) Az értelem sárga, a vonzalom rózsaszínű, az odaadás kék színe mindig az asztráltest felső részében találhatók; az önzés, a fösvénység, a ravaszság és gyűlölet színei pedig az alsó részében; az érzéki érzések tömege rendszerint a kettő között úszkál. Ebből következik, hogy a fejletlen embernél a tojásalak alsó része nagyobb mint a felső, úgy, hogy az asztráltest alakja egy hegyével felfelé mutató tojásra hasonlít. A fejlettebb embernél az eset fordított és a tojásalak keskenyebb vége mutat lefelé. A törekvés mindig az, hogy a tojásalak arányos voltát visszaállítani törekszik, úgy, hogy az ilyen kinézés gyakran csak ideiglenes. Minden fajta tulajdonságnak, mely mint szín fejeződik ki, megvan a saját különleges asztrálanyag típusa és ezen színek átlag helyzete az illető anyagfokozat

különleges súlyától függ. Általános elv az, hogy a rossz vagy önző tulajdonságok a durvább anyag viszonylag lassú rezgéseiben, míg a jó és önzetlen tulajdonságok a finomabb anyagban fejeződnek ki. Szerencsénkre így lévén ez, a jó érzések mindig hosszabb ideig kitartanak mint a rosszak és egy erős szeretet vagy odaadás érzés hatása az asztráltestben még sokkal azután is megmarad hogy azt ami okozta elfelejtjük. Lehetséges, bár szokatlan eset, hogy az asztráltestben egy időben két erős rezgéssorozat indul meg, pl. a szeretet és a harag rezgései Az utóhatások egymás mellett mutatkoznak, azonban az egyik sokkal magasabb síkon mint a másik és ennélfogva tovább is tart. 11 A magasabbrendű önzetlen vonzalom és odaadás a legmagasabb asztrál alsíkhoz (atomi alsík) tartozik és ezek átvetítődnek a mentálsík megfelelő anyagába is. Ilyenformán a kauzál (felső mentál) testet érintik, nem pedig az alsó mentálist. Ez egy

olyan fontos pont, hogy a tanuló különösképpen meg kell hogy jegyezze magának. Az Egót, aki a felső mentálsíkon lakozik, így csak önzetlen gondolatok érintik. Az alsórendű gondolatok nem az Egót, hanem a permanens atomokat érintik. Következésképp a kauzáltestben az alsórendű érzéseknek és gondolatoknak megfelelően nem rossz színek, hanem hézagok vannak. Az pl mint a vonzalom és együttérzés hiánya mutatkozik: midőn az önzést ellentéte az önzetlenség váltja fel, a kauzáltestben a hézag kitöltődik. Az asztráltest durva színeinek az erősödése melyek az alacsonyabbrendű érzéseket jelzik, mivel nem találnak közvetlen kifejeződést a kauzális testben arra törekszenek, hogy kauzáltestben levő ellentétes erényeket jelentő színek fénylő voltát elhomályosítsák. Hogy az asztráltest kinézését felfoghassuk, szem előtt kell tartanunk, hogy az asztráltestet alkotó részecskék mindig gyors mozgásban vannak. A legtöbb

esetben a színfelhők egymásba olvadnak és egész idő alatt össze vissza kavarognak, hömpölyögnek és hömpölygésük közben hol eltűnnek, hol megjelennek úgy, hogy a fénylő köd felülete némileg emlékeztet az erősen forrásban levő víz felületére. A különféle színek tehát egyáltalán nem tartják meg ugyanazon helyzetüket, habár van egy rendes helyzetük, melybe visszatérni törekszenek. A tanítványnak ajánljuk Leadbeater által írt „Látható és láthatatlan ember” c. munka következő képeit, melyek az asztráltest tényleges kinézetét szemléltetik: VII. lap 88 oldalán, a vadember asztrálteste X. lap 94 oldalán, az átlagember asztrálteste XXIII. lap 123 oldalán, a fejlett ember asztrálteste A három ismertetett típus a vadember, az átlagember és a fejlett ember fő jellegzetességei az alábbiakban foglalhatók össze: A vadember típusa: nagy érzékiség, álnokság, önzés és kapzsiság a szembetűnők. Az erős haragot a

tompa skarlát színfoltok jelzik; egy nagyon kismértékű vonzalom mutatkozik valamint olyan értelem és vallásos érzés, amilyen alacsony fokban csak létezni képes. A körvonalak szabálytalanok, a színek pacázottak, nehezek és sűrűk. Az egész test nyilvánvalóan rosszul szabályozott, zavaros és ellenőrizhetetlen. Az átlagembernél, az érzékiség bár még mindig szembetűnő, de sokkal kevesebb; az önzés is uralkodó és személyes célok érdekében némi hajlam a cs alárdságra, bár a zöld két határozott tulajdonsággá kezd szétválni azt mutatván, hogy a ravaszság fokozatosan alkalmazkodássá válik. A harag már jellegzetes; a vonzalom, értelem és odaadás már jobban szembeszökők és magasabb minőségűek. A színek, mint egy egész, már határoltabb és határozottan ragyogóbbak, bár egyikük sem tökéletesen tiszta. A test körvonala már jobban határolt és szabályosabb. A fejlett embernél a nemkívánatos tulajdonságok már

majdnem teljesen eltűntek. A test hegyén keresztül lila csík húzódik, jelezve a spirituális törekvéseket. A fej felett és azt beburkolólag ott van az értelem ragyogó sárga színe. Ez alatt ott van az odaadás széles kék színű öve; ezután a törzsön keresztül ott a vonzalom még szélesebb rózsaszín öve és a test alsóbb részében az 12 alkalmazkodóképesség és a szimpátia nagy mennyiségű zöld színe található. A színek ragyogóak, világítóak, tisztán határolt övekben, a körvonalak jól megjelöltek és az egész asztráltest azt a benyomást kelti, hogy rendezett és tökéletes ellenőrzés alatt áll. Bár ebben a könyvben nem foglalkozunk a mentáltesttel, mégis meg kell említenünk, hogy amint az ember fejlődik, az asztrálteste mind jobban és jobban hasonlít a mentáltestéhez, míg végül alig lesz több, mint ennek a visszatükröződése az asztrálsík durvább anyagában. Természetesen ez magával vonja azt, hogy az

ember vágyait teljesen az értelem ellenőrzése alatt tartja és többé már nem alkalmas arra, hogy az indulatok hullámai magukkal ragadják. Kétségtelen, hogy az ilyen alkalmilag ingerlékennyé lesz, valamint a különféle nem kívánatos vágyaknak lesz kitéve, azonban most már tudja, hogy ezeket az alsórendű megnyilvánulásokat hogyan fojtsa el [???!!! hogyan legyen rajtuk úrrá ] és ne engedje át magát nekik. Egy későbbi fokon maga a mentáltest válik a kauzáltest visszatükröződésévé, minthogy az ember ekkor már megtanulja, hogy egyedül csak a felső Én ösztökéléseit kövesse és eszét kizárólag csak általa vezesse. Így egy Arhát értelem [és] asztráltestében alig lesz valami azok saját jellegzetes színeikből, ellenben a kauzális test utánzatai lesznek oly mértékben, amint azt alsóbb oktávjaikkal kifejezni képesek. Kedves opalizáló csillogásuk van, igazgyöngy-féle hatással, mely messze felette áll minden leírásnak vagy

ábrázolásnak. A fejlett ember asztráltestében ötféle rezgésszám van. A közönséges embernél legalább kilencféle frekvencia mutatható ki és ezen felül különféle árnyalatok keverednek. Sok embernek 50-100 rezgésszáma van és az egész test felületét apró örvények és keresztáramlatok sokaságára oszlik, melyek egyike a másik ellen küzd, őrült zűrzavarral. Ez a szükségtelen indulat és gyötrődés eredménye, márpedig a nyugati ember ezeknek a tömegéből áll, ami által erejéből sok elfecsérlődik. Az egyszerre 50 módon rezgő asztráltest nemcsak csúnya, hanem komolyan untató látvány is. Egy olyan fizikai testhez hasonlítható, mely az idegbénulás fokozott formájában szenved és amelynek minden izma egyszerre különféle irányban rángatózik. Az ilyen asztrális hatások ragályosak és minden közelben levő érzékeny emberre hatással vannak, amennyiben a nyugtalanság és a gyötrődés kínteljes érzését adják át neki.

Éppen ezért, mert milliónyi embert nyugtalanítanak - az ekképpen szükségtelenül a mindenféle ostoba vágyak és érzések -, ezért olyan nehéz az érzékeny embernek a nagyvárosban élni vagy nagy tömegben mozogni. Ezen felül az örökös asztrális zavarok hatással lehetnek az étermáson át is [a fizikai testre] és ideges betegségeket okozhatnak. A felhevülések központjai az asztrális testben olyanok, mint a kelések a fizikai testben – nemcsak kényelmetlen, hanem egyúttal gyenge helyek is, melyeken keresztül az életerő elfolyik. Ezen felül gyakorlatilag nem fejtenek ki ellenállást a rossz befolyásokkal szemben és meggátolják a jó befolyásokat érvényesülésükben. Ez az állapot szomorúan általános; orvossága: kiküszöbölni a gyötrődést, félelmet és bosszankodást. Az okkult tanítványnak nem szabad, hogy olyan személyes érzései legyenek melyek bármilyen körülmények között érzékennyé tegyék. Csak a f iatal gyerekeknek

van fehér vagy aránylag színtelen aurája és a s zínek csak akkor kezdenek mutatkozni, amikor a tulajdonságok fejlődni kezdenek. A gyermek asztrálteste gyakran a leggyönyörűbb látvány – szinte tiszták és ragyogóak, mentesek az érzékiség, 13 fösvénység, rosszakarat és önzés foltjaitól. Látni lehet benne azokat a r ejtett csírákat és törekvéseket, amelyeket elmúlt életéből hozott át, melyek egyike rossz, másika jó és így látni a gyerek jövő életének lehetőségeit. Az intellektus sárga színe - melyet mindig a fej közelében találhatunk - az eredete a szentek feje körüli dicsfénynek vagy nimbusznak, minthogy ez a sárga szín az asztráltest legszembetűnőbb színe és amelyet a legkönnyebben észrevehet a kezdő tisztánlátó. Néha - amit az értelem szokatlan tevékenységének tudhatni be -, a s árga szín még a fizikai anyagban is láthatóvá válik olyannyira, hogy a közönséges látással észre lehet venni. Már

láttuk, hogy az asztráltestnek van egy bizonyos normális elrendezettsége, melybe különböző rezgéssel csoportosulni törekszenek. Egy hirtelen szenvedély vagy érzésáram azonban az asztráltestben levő egész vagy majdnem egész anyagot ideiglenesen arra kényszeríti, hogy bizonyos [frekvenciájú] rezgéssel rezegjen, ilyenképpen teljesen meglepő eredményeket hozhat létre. Az asztráltest egész anyagát mint valami forgószél felkavarja úgy, hogy erre az időre a színek nagyon nagy mértékben összekeverednek. ezen jelenség színes példáit képek mutatják be a „Man visible and invisible”-ben („Látható és láthatatlan ember”) éspedig a XI. lap 98 ol dalán a hirtelen odaadást, a XIII lap 100 oldalán az erős haragot, a XIV. lap 103 oldalán egy félelmet okozó megrázkódtatást A tiszta vonzalom hirtelen hulláma esetén, amikor pl. egy anya felkapja gyermekét és összevissza csókolgatja, az egész asztráltest egy pillanat alatt

működésbe jön és erre az időre az eredeti színek majdnem elhomályosulnak. Az elemzés négy különálló hatást állapít meg: 1. Jól határoltak, szilárd kinézetű és belülről erős fénnyel izzó élénk színörvények vagy hengerek láthatók. ezek mindegyike a valóságban erős vonzalom gondolatformák, melyek az asztráltestben belülről keletkeznek és belőle az érzés tárgya felé ömlött ki. Az élő fény örvénylő felhői leírhatatlanok, bájosak, bár nehezen ábrázolhatók. 2. Az asztráltest vízszintes lüktető karmazsin színű vonalak kereszteződéséből áll, melyeket mozgásuk rendkívüli gyorsasága miatt még nehezebb ábrázolni. 3. Az egész asztráltest felületét rózsaszínű hártya-féle borítja úgy, hogy minden belül levőt ezen keresztül látni, mint valami festett üvegen át. 4. Az egész asztráltestet karmazsin színű áradat tölti be, amely bizonyos mértékig megfesti a többi színeket is és itt-ott félig

kialakult felhőhöz hasonló szabálytalanul úszkáló seprűkké sűrűsödik. Ez az egész jelenség valószínűleg csak néhány másodpercig tart, ezután a test újra rendes állapotba tér vissza, a különféle anyagzatok újból a rendes övezettel rendeződésüket öltik fel különleges fajsúlyuknál fogva. Ezenfelül minden egyes ilyen érzéshullám egy kissé növeli a tojásalak felső részében levő karmazsin színt és egy kissé könnyebbé teszi az asztráltest számára az elkövetkezhető legközelebbi vonzalom hullámra való válaszolást. Hasonlóképpen az olyan embernél, aki gyakran érez magasrendű odaadást, rövidesen egy nagy terület kék színnel fog rendelkezni az asztráltestében. Az ilyen impulzusok hatásai ekképpen nagyobbodók és a s zeretet és öröm élénk rezgéseinek sugárzásai ezenfelül másokra is jó hatással vannak. 14 Ha a karmazsint kékkel helyettesítjük, például egy hirtelen odaadás kitörés, mely egy

kontemplációba merült apácát önt el, majdnem azonos hatást hoz létre. Erős harag esetében az asztráltest hátterét nehéz, koromfekete villámló tömegekből álló hengerek vagy örvények sötétítik el, és belülről az élénk gyűlölet komor fénye világít ki. Ugyanolyan sötét felhősöprűket lehet látni amint betöltik az egész asztráltestet, miközben a szabadjára engedett harag tüzes nyilai lövődnek kik közülük villámhoz hasonlóan. ezek a rémületes felvillanások kardhoz hasonlóan képesek átjárni mások asztráltestét és így megsebezhetnek másokat. Úgy ebben az esetben is, mint másokban is minden egyes dühkitörés az egész asztráltest anyagát hajlamossá teszi, hogy némileg gyorsabban válaszoljon mint annak előtte minden egyes ezen nagyon is nemkívánatos rezgésekre. Egy hirtelen rémület okozta megrázkódtatás az egész testet különleges élénk szürke köddel borítja el, ugyanakkor azonos színű vízszintes

vonalak jelennek meg, amelyek azonban olyan hevesen rezegnek, hogy alig lehet őket különálló vonalként felismerni. Az eredmény leírhatatlanul iszonyatos. A testből erre az időre minden fény eltűnik és az egész szürke tömeg kocsonyához hasonlóan gyámoltalanul rezeg. Egy érzésáradat nem gyakorol nagy hatást a mentáltestre, bár egy időre majdnem lehetetlenné teheti, hogy a mentáltestből valamilyen tevékenység rajta keresztül a fizikai agyba juthasson, mert az asztráltest, mely az agy és a mentáltest között mint egy híd működik, olyannyira teljesen egy gyorsasággal rezeg, hogy nem képes egyetlen olyan hullámzást sem átszármaztatni, amely nincs vele összhangban. A fentiek az ideig-óráig tartó hirtelen érzéskitörésnek példái. Vannak azonban más, némileg hasonló hatások is, melyek sokkal állandóbb jellegűek, s melyeket bizonyos jellem hangulatok vagy típusok hoznak létre. Így pl. hogyha valaki szerelmes lesz, az asztráltest

olyannyira átalakul, hogy alig lehet felismerni, mint ugyanazon személyhez tartozót. Az önzés, ravaszság, a kapzsiság eltűnnek és a tojásalak legalsó részét az állati szenvedélyek nagymértékű kifejlődése tölti be. [???] Az alkalmazkodás zöldjét a féltékenység különleges barnás-szürke színe váltja fel és ezen érzés rendkívüli tevékenységét a harag ragyogó skarlátszínű felvillanásai mutatják. Ezeket a nemkívánatos változásokat azonban kiegyensúlyozza az a pompás karmazsinöv, mely a tojásalak oly nagy részét megtölti. Erre az időre ez az uralkodó jelenség és az egész asztráltest ennek fényével izzik. Befolyása alatt a rendes asztráltest általános volta eltűnik és a jó és rossz színek egyaránt mind ragyogóak és tisztán kialakultak. Az élet megerősödése ez különféle irányokban. Az odaadás kék színe is határozottan megjavult, sőt egy kis ibolya szín is megjelenik a tojásalak tetején, jelezvén a

képességet, hogy ez igazán magas és önzetlen ideálra válaszoljon. Az értelem sárga színe azonban egy időre teljesen eltűnik – s ez olyan tény, melyet a cinikus ezen állapot jellegzetességeként tekinthet! Az ingerlékeny ember asztrálteste rendszerint széles skarlátövet mutat szembeszökő vonásként és ezenfelül az egész asztráltestet apró, némileg kérdőjelhez hasonló úszkáló skarlátszínű foltok borítják. A fösvénység esetében a kapzsiság, önzés, álnokság és alkalmazkodóképesség természetszerűleg megnövekszik, az érzékiség azonban csökken. A legjellegzetesebb változás 15 mindamellett azon tojásalakot keresztező vízszintes párhuzamos furcsa vonalsorozat, mely egy kalitka benyomását kelti. A pálcikák mély barna, majdnem égetett, színezete szienna A kapzsiság bűnének úgy látszik az a hatása, hogy erre az időre teljesen meggátolja a fejlődést és nagyon nehéz dolog megszabadulni tőle, ha egyszer

erősen megvetette a lábát. A mély levertség a fukarság esetében hasonló hatást hoz létre, azonban a barna helyett a szürke színben. az eredmény leírhatatlanul komor és leverő hatást gyakorol a szemlélőre Nincs olyan érzésállapot, mely olyan fertőző volna, mint a levertség érzése. Az olyan nem intellektuális ember asztrálteste, akiben határozott vallásosság van, jellegzetes vonásokat mutat. Egy kis ibolyaszín azt a lehetőséget mutatja, hogy egy magasabb ideálra válaszoljon. Az odaadás kék színe szokatlanul jól fejlett, ellenben az értelem sárga színe gyér Van tiszta vonzalom és alkalmazkodás is, azonban szembeszökő az átlagnál nagyobb érzékiség, álnokság és önzés is. A színek rendellenessége összezavarodik, egyik a másikba olvad, a körvonal határozatlan, jelezvén ezzel az odaadó természetű ember határozatlan voltát. A rendkívüli érzékiség és az odaadó temperamentum gyakran láthatók együttesen, talán

azért, mert ezek az embertípusok főképp érzéséletet élnek és azok vezetik őket, ahelyett, hogy az ésszel ellenőrizni iparkodnának azokat. Nagy ellentéteket lehet tapasztalni a tudományos embereknél. Az odaadás teljesen hiányzik, az érzékiség sokkal az átlag alatt marad, ellenben az intellektus rendellenes fokig fejlődik. A vonzalom és az alkalmazkodás kismértékűek és szenvedélyes minőségűek. Egy nagy csomó önzés és kapzsiság van jelen és némi féltékenység is. Ragyogó narancsszínű óriási kúp az értelem sárga színének közepében a szerzett tudással kapcsolatos gőgöt és becsvágyat jelent. Az értelem tudományos és rendszeres életmódja eredményezi a színek elrendeződését, amennyiben azok szabályszerű övekké alakulnak és a köztük levő szélvonalak teljesen határozottak és tisztán jelzettek. A tanítványnak komolyan ajánljuk, hogy tanulmányozza azt a csodás könyvet, melyből a fenti adatokat vettük, mert a n

agy és tehetséges író, C. W Leadbeater munkái közül ez eg yike a legértékesebbeknek. Miután a fentiekben foglalkoztunk az asztráltestben levő színekkel, itt megemlítjük, hogy azokkal az elemi lényekkel való érintkezésnek, - amelyek az ember asztráltestével olyan szoros kapcsolatban vannak -, a hangok és színek az eszközei. A tanítvány emlékezhet egy színnyelvre tett homályos célzásra és arra a tényre, hogy az ősi Egyiptomban a szent iratokat színekkel írták le és a másolásban elkövetett hibákat halállal büntették. A szellemi lények előtt a színek éppen olyan érthetők, mint a szavak az emberek előtt. 16 IV. fejezet Az asztráltest működése Az asztráltest működéseit nagyjából a következő három fejezet alá lehet sorolni: 1. Lehetségessé teszi az érzést 2. Híd gyanánt szolgál az értelem és a fizikai anyag között 3. Úgy működik mint egy független öntudat és cselekvő test Ezzel a háromféle működéssel

az alábbiakban fogunk foglalkozni. Ha az embert princípiumokra (életelvekre) azaz az élet megnyilvánulási módjaira osztjuk, úgy a négy alsóbb életelv, amelyeket gyakran az „alsó quaternary”-nak neveznek, a következők: − Fizikai test, − Éter test, − Prána vagy vitalitás (életerő), − Káma vagy vágy. A negyedik princípium a Káma, az asztráltestben megnyilvánuló és általa feltételezett élet. Jellegzetessége az érzés tulajdonsága, amelynek kezdetleges alakja, a megérzés (sensation) és összetett alakjában érzelem (emotion), e kettő között sok fokozattal. Ezt néha vágyként összegezik, vagyis az, amelyre a t árgyak vonzó vagy visszautasító hatással vannak aszerint, hogy örömet vagy fájdalmat okoznak. Ilyenformán a K ama mindenféle érzést foglal magába és úgy írható le, mint a s zenvedélyes (passional) vagy érzés (emotional) természet. Magába foglal minden állati vágyat, mint amilyen az éhség, szomjúság, nemi

vágy; minden szenvedélyt, mint amilyenek a szeretet alsóbb alakjai, a gyűlölet, irigység és féltékenység; és az érző lét utáni, az anyagi örömök tapasztalása utáni vágy – „a hús vágya, a szemek vágya, az élet kevélysége”. Káma a bennünk levő állat, Tennyson „majma és tigrise”, az az erő, mely a legjobban hozzásegíti ahhoz, hogy a földhöz legyünk kötve és az érzéki csalódások révén megfojt bennünk minden magasabbrendű vágyakozást. Ez az emberi természetben levő leganyagibb és az, ami őt erősen a földi élethez köti. „Nem a molekulárisan alkotott anyag, az összes emberi testek között a legjelentéktelenebb, a Sthula Sharira ez, amely az összes princípiumaink között a legdurvább, ellenben a valóságban a középső princípium, az igazi állati központ; minthogy testünk annak csak hüvelye, a felelőtlen tényező és a közvetítő, melyen keresztül a bennünk levő állati az egész életét éli.”

(Secret Doctrine I 280) A Kámát vagy vágyat úgy is leírják, mint az Atma vagy akarat egyik visszatükröződését vagy alsóbb arculatát és a különbség köztük az, hogy amíg az akarat ön-elhatározott (self determinated), addig a vágyat a környező tárgyakból eredő vonzalmak vagy visszautasítások késztetik cselekvésre. A vágy ilyenformán koronájától megfosztott akarat, az anyag foglya, rabszolgája. A Káma egy másik szemléleti módja Ernest Wood: The Seven Ray (A hét sugár) című nagyszerű könyvében jut kifejezésre; a Káma „minden vágyat” jelent. Maga a vágy a három 17 világhoz tartozó dolgok szeretetének kifelé fordult arculata, míg a s zeretet tulajdonképpen az élet-szeretet és az isteninek szeretete és a felső vagy befelé fordult Énhez tartozik.” E könyv céljaira a vágyat és érzést használjuk mint a gyakorlatban rokon jelentésűt, pontosan véve azonban az érzés a vágy és értelem terméke. Az

asztráltestet gyakran mint Káma-Rupát ismerik és a régi szakkifejezéssel mint Állati-Lelket. A fizikai testet érő kívülről jövő lökések a Prána vagy életerő közreműködésével mint rezgések származtatnak át, azonban puszta rezgések maradnának, puszta mozgás a fizikai síkon ha a Káma, az érzés princípiuma a rezgést nem fordítaná át érzéssé. Eként az öröm és fájdalom addig nem jönnek létre, míg csak az érzések el nem érték az asztrális központot. Így van az, hogy a P ránával összekapcsolódott Kámát az „élet leheletének” hívják, a vitális érző princípiumnak, mely a test minden részére kiterjed. Úgy látszik, hogy a fizikai test egyes szervei, különösen kapcsolatosak a Kámával, ezek közül való a lép és a máj. Itt megjegyezhetjük, hogy a Káma vagy vágy az ásványi birodalomban éppen csak hogy tevékenykedni kezd, ahol mint kémiai rokonság fejeződik ki. Növényországban a Káma természetesen

már jóval fejlettebb és az alsóbb asztrális anyag használatának tekintetében már sokkal nagyobb képességet árul el. A növénytannal foglalkozók előtt ismert, hogy a vonzalom vagy idegenkedés azaz vágy, sokkal szembeszökőbb a növényi világban mint az ásványiban és hogy sok növény sok ügyességet és találékonyságot mutat célja elérésében. A növények gyorsan válaszolnak a szerető gondoskodásra és a reájuk irányuló emberi érzés határozottan hat rájuk. Örvendeznek a csodálatnak és válaszolnak rá; fogékonyak az egyéni ragaszkodás az idegenkedés és bosszúság iránt. Az állatok az alacsonyabbrendű vágyak lehető legteljesebb mérvű tapasztalására képesek, míg a magasabbrendű vágyakkal szemben sokkal korlátozottabb a képességük. Mindemellett megvan és kivételes esetekben egy állat képes lehet arra, hogy a vonzalom vagy odaadás rendkívül magas tulajdonságát nyilvánítsa ki. Az asztráltest második

működésére térve át, hogy t.i híd gyanánt működik az értelem és a fizikai anyag között – megjegyezzük, hogy a fizikai érzéket ért lökés melyet a Prána közvetít befelé, érzetté az érzőközpont tevékenysége révén válik, melyek a Kámában székelnek és a Manasz vagy értelem veszi észre. Így tehát az asztráltesten keresztül történő általános működés nélkül nem volna meg a kapcsolat a fizikai lökések és az értelem általi észrevevésük között. Fordított esetben, amikor gondolkozunk a bennünk levő mentálanyagot hozzuk mozgásba; az ekként létrehozott rezgések átadódnak asztráltestünk anyagának, az asztrálanyag hat az éteranyagra, ez pedig a sűrű fizikai anyagra hat, az agy szürke anyagára [szürkeállományára]. Az asztráltest ily módon valóban hidat képez a fizikai és mentális életünk között, minthogy közvetítőként szerepel a rezgések számára úgy a fizikaiból a mentálisba, mint a

mentálisból a fizikaiba és valójában főként a rezgések ezen ide-oda történő állandó átjárása fejleszti. 18 Az ember asztráltestének fejlődésében két határozott fokozatot lehet megkülönböztetni: az asztráltestet először is mint egy közvetítő testet meglehetősen magas fokra kell fejleszteni, majd pedig független testté kell fejleszteni, melyben az ember az asztrálsíkon működni képes. Az emberben a n ormális agy-értelem a K ámának a M anasszal vagy értelemmel való egyesüléséből jön létre és ezt nevezik Káma-Manasznak. A Káma-Manasz H P Blavatsky mint az ember józan azonban földi vagy fizikai értelmét írja le, mely az anyagba van bezárva és általa megkötve és ennélfogva az utóbbi befolyásának a t árgya. Ez az „alsó Én”, mely az illúziók ezen síkján működve azt képzeli magáról, hogy ő az igazi Én vagy Egó és abba esik, amit a buddhista filozófia „különváltság eretnekségének” nevez. A

Káma-Manasz - amely a Manasz a v ággyal együtt -, képletesen mint a külső dolgok iránt érdeklődő Manaszt írják le. Futólag megjegyezhetjük, hogy azon ténynek tiszta működése, hogy a Káma-Manasz az emberi személyiséghez tartozik és hogy a fizikai agyban és általa működik, az újraszületés folyamatának helyes felfogása szempontjából lényeges és önmagában véve is elegendő annak bizonyítására, hogy mindaddig lehetetlenség visszaemlékeznünk előző életeinkre, amíg az öntudatosság nem tud föléje emelkedni az agygépezetnek, minthogy ez a g épezet és ezzel együtt a Káma gépezet is, minden egyes életben új és nincs semmiféle közvetlen kapcsolatban az elmúlt életekkel. A Manasz önmagában nem volna képes hatni a fizikai agy molekuláira: amikor azonban egyesül a Kámával már képes mozgásba hozni a fizikai molekulákat és így létrehozni az „agytudatosságot” mely magába foglalja az agy emlékezetet és az emberi

értelem mindenféle működését úgy, mint azt rendesen ismerjük. Természetesen nem a felső Manasz, hanem csak az Alsó Manasz (a mentálsík négy alsó alsíkjának anyaga) az, ami a Kámával kapcsolatos. A nyugati pszichológiában ez a Káma-Manasz annak egy részévé lesz, amit ebben a rendszerben értelemnek neveznek. Minthogy a Káma-Manasz alkotja az összekötő kapcsot az ember felső és alsó természete között, képezi az élet küzdőterét és mint alább látni fogjuk, fontos szerepet játszik a halál utáni életben. A Manasz és a Káma társulása oly szoros, hogy a hinduk azt mondják, hogy az embernek öt hüvelye van, melyek egyike az értelem és a vágy összes megnyilvánulása számára szolgál. Ez az öt a következő: 1. 2. 3. 4. 5. Anandamayakosha: Vignamayakosha: Manomayakosha: Pranamayakosha: Annamayakosha: boldogság hüvelye megkülönböztető értelem és vágy életerő hüvely táplálék hüvely Buddhi Felső Manasz Alsó Manasz és

Káma Prána sűrű fizikai test A Manu által használt beosztásban a P ranamayakosha és az Annamayakosha együttesen vannak osztályozva és mint Bhutatman vagy elemi-én vagy cselekvés teste ismeretes. A Vignamayakosha és a Manomayakoshát az érzés-testnek nevezik és a Jiva nevet adja neki; mint azt a testet határozza meg, melyben a Tudó, a Kshetragna érzékennyé válik az örömökkel és fájdalmakkal szemben. 19 Külső viszonyaikban a Vignamayakosha és a Mannomayakosha, de kiváltképp a Mannomayakosha a Déva Világgal vannak viszonyban. Azt mondják, hogy a dévák beléptek az emberbe ami utalás az elemek élén álló istenségekre. Ezek a vezető istenségek teszik lehetővé az érzéseket az emberben, amennyiben a kívülről jövő érintkezéseket érzetekké változtatják át vagy az érintések megismerésévé belülről, ez lévén kiváltképpen egy déva tevékenysége. Innen ered ez a kapcsolat ezekkel az alsórendű Dévákkal, amely, hogyha

megszerezte a legfelsőbb ellenőrzést, az embert a világegyetem minden területének az urává teszi. Amint már fentebb mondtuk, a Manasz vagy értelem, nem lévén képes hatni az agy durva részecskéire, önmaga egy részét, azaz az Alsó Manaszt kiveti magából, mely asztrálanyagba burkolja magát, majd pedig éteranyag segítségével még a születés előtt áthatja ennek egész idegrendszerét. A Manasz vetületét gyakran mint a Manasz visszatükröződését említik, mint annak árnyékát, annak egy sugarát és még sok allegorikus név alatt ismeretes. H P Blavatsky a Key to Theosophy c. munkájában a 184 oldalon írja: „Ha egyszer bebörtönözve, inkarnálódva vannak, lényegük kettőssé válik, ami azt jelenti, hogy az Örök Isteni Értelem sugarai melyeket mint egyéni lényeket szemlélünk - kétszeres tulajdonságot öltenek magukra, amelyek alkotják a lények lényegi, benne lakozó, jellegzetes, felfelé vágyó értelmét, (Felső Manasz) és a

gondolkodás, az állati gondolkodás emberi tulajdonságát, melynek ésszerűsítését az emberi agy felsőbbségének köszönheti, ami a Káma-törekvés vagy Alsó Manasz.” Ily módon az Alsó Manasz bele van taszítva a quaternaryba és úgy tekinthető , hogy az egyik oldalon a Kámába kapaszkodik míg a másik oldalon fenntartja atyjával a Felső Manasszal való kapcsolatát. Akár a Káma húzza lefelé és teljesen elszakad a triadtól (atma-buddhi-manasz) melyhez természeténél fogva tartozik, akár győzedelmesen viszi vissza forrásához a földi életének megtisztított tapasztalatait – ez az életfeladat, melyet minden egyes testetöltésben megold. Ezt a pontot a „Halál utáni élet” c fejezetben behatóbban fogjuk tárgyalni Ily módon szállítja a Káma az állati és szenvedély elemeket; az Alsó Manasz célszerűsíti és hozzáadja az értelmi elemet. Az emberben ez a két princípium az élet tartama alatt egymással össze van fonódva és

ritkán működik különváltan. A Manaszt úgy lehet tekinteni mint egy lángot, s a Kámát és a fizikai agyat mint a belet és égőanyagot, amely táplálja a lángot. Minden ember Egója – akár fejlett, akár fejletlen az illető – ugyanazon lényegű és anyagú; az ami az egyik embert nagy emberré és a másikat közönséges együgyű emberré teszi, az a fizikai test milyensége és felkészültsége, továbbá az agy képessége abban a tekintetben, hogy hogyan adja át és fejezi ki az igazi benső ember világosságát. Röviden a Káma-Manasz az ember személyes énje, az alsó Manasz adja meg azt az egyéniesítő érintést, amely a s zemélyiséggel önmagát, mint az „én”-t ismerteti fel. Az Alsó Manasz a személyiséget megvilágító sugara a halhatatlan Gondolkozónak. Az alsó Manasz az, amely az érzékeknek és az állati természetnek a gyönyör végső érintését adja azáltal, hogy az előérzés, az emlékezés és képzelet erejét adja

neki. Bár e könyv terjedelme nem engedi meg, hogy túlságosan behatoljunk a Manasz és a mentáltest birodalmába, mégis segítségére lehet a tanítványnak, ha hozzátesszük, hogy a szabad akarat a Manaszban lakozik, a Manasz lévén a M ahat, az Egyetemes Értelem helyettese. A fizikai emberben az alsó Manasz a szabad akarat képviselője. A Manaszból ered a szabadság érzése, az a tudat, hogy kormányozhatjuk magunkat, hogy a felső természet uralja az alsót. Az önuralomhoz vezető úton ilyképpen egy fontos lépés, ha az öntudatot a Mama helyett a Manasszal azonosítjuk. 20 A Manasz nagy harca, hogy érvényesüljön a legjobb bizonyítéka annak, hogy természeténél fogva szabad. Az Egó jelenléte és ereje az, ami az embert arra képesíti, hogy válasszon a vágyak között és fölébe kerekedjék azoknak. Amint a Manasz kormányozza a Kámát, az alsó négyesség elfoglalja a maga igazi helyét a felső triad – atma, buddhi és manasznak való

alárendeltségben. Az ember princípiumait a következőképpen osztályozhatjuk: 1. Atma, Buddhi, Felső Manasz: 2. Kama-Manasz: 3. Éter-testmás, sűrű test: halhatatlan, feltételesen halhatatlan halandó Most áttérünk az asztráltest harmadik működésének szemléltetésére – amikor az az öntudatosság és cselekvés független eszközéül szolgál. Tárgyunk ezen részével – az asztráltest használatával, fejlődésével, lehetőségeivel és korlátozottságaival a saját síkján – lépésről lépésre a következő fejezetek legtöbbjében fogunk foglalkozni. Itt elegendő lesz ha nagyon röviden felsoroljuk azokat a fő módokat, ahogyan az asztráltestet az öntudat független eszközeként használni lehet. Ezek a következők: 1. A közönséges éber öntudat alatt, azaz mialatt a fizikai agy és az érzékek teljesen éberek, az asztrálérzékek erőit működésbe lehet hozni. Az erők néhánya megfelel a fizikai testben levő érzékeknek és

cselekvéserőknek. Ezeket a következő „Csakrák” című fejezetben fogjuk tárgyalni. 2. Alvás vagy transz alatt az asztráltest elkülönülhet a fizikai testtől és szabadon mozoghat és működhet saját síkján. Ezt az „Álomélet” című fejezetben fogjuk tárgyalni 3. Az asztráltest erőit úgy ki lehet fejleszteni, hogy az ember tetszés szerinti időben tudatosan és szabadon elhagyhatja a f izikai testét és megszakítatlan tudatossággal átléphet az asztráltestébe. Ezt „Az öntudat folytonossága” című fejezetben fogjuk tárgyalni 4. A fizikai halál után az öntudat visszahúzódik az asztráltestbe és az asztráltestben egy oly élet válik lehetővé, mely erősségében és tartalmában nagyon változhat, néhány tényezőtől függően. Ezt a „Halál utáni élet” című fejezetben fogjuk tárgyalni Tárgyunk ezen beosztásba számos mellékággal fogja alkotni ezen tanulmány hátralévő részének legnagyobb hányadát. 21 V.

fejezet A csakrák A csakra szó szerint kereket vagy forgó korongot jelent szanszkrit nyelven. Azoknak a megjelölésére szokás használni, amiket gyakran neveznek az emberben levő erőközpontoknak. Ilyen csakrák az ember minden vehikulumában vannak és olyan érintkezési pontok ezek, melyeken keresztül erő áramlik át az egyik vehikulumból a másikba. Ezen felül benső kapcsolatban vannak a különféle testek erőivel vagy érzékeivel. Az étertestmás csakráit teljesen leírtuk az „Éterikus testmás” c. munkában és a tanítványt ehhez a könyvhöz utasítjuk, mert az éter csakra tanulmányozása megkönnyíti az asztrál csakrák megértését. Az étercsakrák az étertestmás felületén vannak elhelyezve és rendszerint azon fizikai szervek nevével vannak elnevezve, amelyeknek megfelelnek. Ezek a következők: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. A gerinc alján lévő csakra, a köldök csakra, a lép csakra, a szív csakra, a gége csakra, a szemöldökök közötti

csakra, a fejtetőn levő csakra. Van ezenkívül még három alacsonyabb csakra is, minthogy azonban ezeket csa a fekete mágia bizonyos iskolája használja, így nem is foglalkozunk vele. Az asztrálcsakrák, melyek gyakran az éter testmás belsejében vannak, régi dimenziójú örvények (lásd XVIII. fejezet) és így az éteritől teljesen eltérő irányú kiterjedésük van, következésképpen, bár megfelelnek az étercsakráknak, egyáltalán sohasem esnek velük egybe, habár egyes részeik mindig érintkeznek. Ezeknek az asztrálcsakráknak ugyanazokat a n eveket adták mint az étertestmás csakráinak és működésük a következő: 1. A gerincoszlop alján levő csakra: ez a székhelye a Kundalininek, a Kígyótűznek, egy olyan erőnek, amely minden síkon létezik és amelynek segítségével ébresztetnek fel a többi csakrák. Az asztráltest eredetileg egy majdnem tétlen tömeg volt, mely csak a leghatározatlanabb öntudatossággal rendelkezett, nem volt

semminő határozott ereje, hogy bármit is tegyen és az őt körülvevő világra nézve semmiféle tiszta ismerettel nem rendelkezett. Az első dolog, ami megtörtént a Kundalini felkeltése az asztrálsíkon. 2. Köldök csakra A Kundalini, miután az első csakrában felébresztették a köldök központ felé mozgott, melyet éltetett és így felébresztette az asztráltestben az érzés erejét – a mindenfajta behatások iránti érzékenységet bár anélkül, ami hasonló ahhoz a határozott megértéshez, mely a látásból és hallásból eredt. 22 3. Lép csakra Ezután a Kundalini a l épcsakrába jutott el és annak révén éltette az egész asztráltestet, minthogy ezen csakra egyik működése a Prána, az életerő felvétele, amely szintén minden síkon létezik. A lépcsakra éltetése az embert az ő asztráltestében való tudatos utazásra képesíti, bár mindig anélkül, hogy az utazása alatt tapasztaltakra nézve határozott felfogása volna. 4.

Szív csakra Az a cs akra a m ás asztrállények rezgéseinek megértésére és azokkal való rokonszenvezésre képesíti az embert, úgy, hogy ösztönösen megérteni képes érzéseiket. 5. A gége csakra Azt az erőt nyújtja az asztrálvilágban, mely a fizikai világban a hallásnak felel meg. 6. A szemöldökök közötti csakra azt az erőt szolgálja, hogy az ember határozottan észrevegye az asztrális tárgyak alakját és természetét ahelyett, hogy csak homályosan érezné jelenlétüket. Ezzel a cs akrával párhuzamosan, ill. párosulva jelenik meg a l egkisebb fizikai vagy asztrális részecskének tetszés szerinti nagyságra való megnagyíthatóságának ereje, mintha mikroszkópot használna az ember. Ez a képesség az okkult kutatót a molekulák, atomok stb. észrevevésére és tanulmányozására képesíti Ezen képesség teljes ellenőrzése mindazonáltal inkább a kauzális testhez tartozik. A megnagyítás képessége egyike a keleti könyvekben

említett siddhi-knek, ahol mint egy „olyan erő van leírva, melynél fogva az ember tetszés szerint naggyá vagy kicsinnyé teheti magát”. A leírás találó, mert az alkalmazott módszer egy elképzelhetetlen apró ideiglenes látógépezet alkalmazása. Fordítva, a látottak megkicsinyítése egy ideiglenes és rendkívül nagy látószerkezet létrehozásával érhető el. A megnagyítás képessége teljesen eltér egy magasabb síkon való működés képességétől, mint ahogy egy csillagász azon ereje, hogy megfigyelje a bolygókat és csillagokat teljesen eltérő attól a képességtől, hogy közöttük mozogjon vagy működjék. A hindu versekben azt olvashatjuk, hogy a nyelv egy bizonyos részében való meditálás asztrállátást nyújt. Az állítás „vak” és a nyálkamirigyre vonatkozik, mely éppen a nyelv ezen része felett székel. 7. A fejtetőn lévő csakra Ez a csakra teszi kerekké és teljessé az asztráléletet és az embert képességeinek

teljeségével ruházza fel. A csakrák úgy látszik kétféle módon dolgoznak Az egyik embertípusban a h atodik és hetedik csakra a nyálkatest fölé hajlik, minthogy ezen típus számára ez a test jelenti a közvetlen kapcsolatot a fizikai és a magasabb síkok között. A másik embertípusban ellenben a hatodik csakra még a nyálkatestre támaszkodik, a hetedik csakra pedig addig hajlik, amíg örvénye a tobozmiriggyel nem találkozik. Az ezen típusú emberben a tobozmirigy ilyenformán éltetődik közvetlen összekötési vonalba kerül az alsó mentálissal anélkül, hogy a rendes útvonalon a közben fekvő asztrálsíkon észrevehetően keresztül menne. A fizikai testben ahogyan ismerjük, minden egyes érzéknek megvan a maga elkülönült szerve, a szemek a látásra, a fülek a hallásra, és így tovább. Az asztráltestben nem így van 23 Az asztráltest részecskéi a forrásban levő vízhez hasonlóan állandó örvénylésben és áramlásban vannak;

következésképp egyetlen olyan külön részecske sincs amelyik állandóan valamelyik csakrában maradna. ellenkezőleg, az asztráltest minden egyes részecskéje minden egyes csakrán keresztül megy. Minden csakrának az a működése, hogy azokban a részecskékben, melyek rajta keresztülfolynak, bizonyos válaszoló erőt ébresszen fel az egyik csakra a látás, a másik a hallás erejét stb. Következésképp egyetlen asztrál érzékszerv sincs az asztráltest valamelyik külön részéhez hozzákötve vagy arra korlátozva. Inkább az asztráltest részecskéinek összessége az, amely a válaszolás erejének birtokában van. Ennélfogva az az ember, aki kifejlesztette asztráltestének asztrállátását, minden egyes részét használja ha látni akar és így éppen olyan jól láthatja az előtte, mint a mögötte, a felette, az alatta vagy bármely oldalon levő tárgyakat. Ugyanígy van minden más érzékkel is. Más szavakkal, az asztrálérzékek egyformán

tevékenyek a test minden részében. Nem könnyű leírni azt a nyelvpótlót, amelynek segítségével a fogalmakat asztrális módon közlik. A hang a szó szoros értelmében lehetetlen valami az asztrálvilágban – és a valóságban nem lehetséges már a fizikai világ magasabb részében sem. Nem volna helyes az sem, ha azt mondanánk, hogy az asztrálvilág nyelvezete a gondolatátvitel, a legtöbb, amit mondhatunk az az, hogy különleges módon alakított gondolatok átvitele. A mentálvilágban egy gondolat pillanatnyilag átvivődik egy más ember értelmébe mindenféle szóhasználat nélkül, ennélfogva a mentálvilágban a nyelv egyáltalán nem okoz gondot. Az asztrálvilág közlési módja úgyszólván a középhelyet foglalja el a mentálvilág gondolatátvitele és a fizikai világ konkrét beszéde között és még arra is szükség van, hogy a gondolatot szavakban alakítsuk ki. Ezen kicserélés végett ennélfogva mindkét félnek szüksége van

valamilyen közös nyelvre. Az asztrális és éterikus csakrák nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással, azonban van közöttük egy nem könnyen leírható módon áthatva őket, egy szorosan szőtt szerkezetű háló vagy hüvely, mely egyetlen egy fizikai atomrétegből áll, amely nagyon össze van préselve és át van hatva egy különleges Prána fajtával. Az Isteni Élet, amely normálisan az asztrálisból a fizikaiba száll alá, olyan összetételű, hogy ezen a pajzson tökéletesen könnyedén tud áthatolni, azonban a pajzs akadályt képez minden más erő számára, amely nem tudja a két sík atomikus anyagát használni. Ez a szövedék természetes védelmet képez annak meggátlására, hogy e két sík között időnek előtte megnyíljék az összeköttetés, melynek kifejlesztése csak sérelmet eredményezne. Ez az, ami rendes körülmények között megakadályozza az áloméletre való tiszta visszaemlékezést és ez az, ami azt a pillanatnyi

öntudatlanságot okozza, amely a halál alkalmával mindenkor beáll. Ezen védelem nélkül a közönséges ember valamely asztrális lény révén bármely pillanatban olyan erők befolyása alá kerülhet, melyekkel nem tudna szembeszállni. Alkalmassá válna, hogy állandóan megszállják az olyan asztrállények, akik testét elfoglalni vágynak. 24 Ezt a szövedéket többféle módon lehet megsérteni: 1. Az asztráltestet ért nagy megrázkódtatás által pl egy hirtelen ijedelem széttépheti ezt a finom szervezetet és az embert, ahogyan ezt közönségesen szokták mondani, az őrületbe kergeti. Egy rettenetes haragkitörés ugyanezt eredményezheti, amint minden más nagyon erős indulat is létrehozhatja, amely robbanásfélét okoz az asztráltestben. 2. Az alkohol és kábítószerek használata, beleértve a dohányt is Ezek az anyagok olyan alkotóelemeket tartalmaznak, melyek felbomolva elpárolognak és némelyikük a fizikai síkból az asztrálisba megy

át. Még a tea és a kávé is tartalmaznak ilyen anyagot, azonban olyan kis mennyiségben, hogy csak a hosszú időn át folytatott élvezetük hozná létre a fenti hatást. Az alkotóelemek a csakrákon keresztül éppen az ellentétes irányba haladnak mint kellene és ha ez ismételten megtörténik, úgy komolyan megsérthetik, sőt végül szét is rombolhatják a finom szövedéket. Ez az elpusztítás vagy rombolás kétféle módon történhet meg a fenti embertípusnak az éterés asztráltestében levő alkotóelemek arányának megfelelően. Az egyik típusban az elpárolgó anyag rohanása valóságosan elégeti a szövedéket és emiatt nyitva hagyja az ajtót a mindenféle rendellenes erők és rossz befolyások számára. Azok, akik ilyen módon vannak megtámadva delírium tremensbe, megszállottságba vagy őrületbe esnek. A másik típusnál az elpárolgó alkotóelemek keresztülfolyásuk közben némileg megkönnyítik az atomot úgy, hogy lüktetését

nagymértékben meggátolja és megbénítja és a Prána azon különleges típusa, amely a szövedékbe bekapcsolja, többé már nem képes vitalizálni. Ennek eredményeképp a szövedék bizonyos módon annyira megkeményedik, hogy ahelyett, hogy rajta keresztül az egyik síkról a m ásikra túl sok folyna át, ez a mennyiség csak nagyon kevés. Az ilyen emberben a [pozitív] tulajdonságok hanyatlani kezdenek, aminek durva anyagiasság, kegyetlenség és állatiasság az eredménye. Az összes finomabb érzések kivesznek belőle, az önmaguk uralásának erejével együtt. Azt mondják, hogy ez az embertípus igen gyakori a dohányzás rabszolgái között. Minden benyomás amely egyik síkjáról a másikra hat, csupán csak az atomikus síkon törekszik áthaladni, amikor azonban megkezdődik ez a hanyatlási folyamat, az nemcsak a másik atomikus anyagot fertőzi meg, hanem még a második és harmadik síkok anyagát is úgy, hogy az éter- és asztrálsík között

közlekedés csakis az alsóbb síkokról lehetséges, ahol pedig éppen a kellemetlen és rossz befolyások találhatók. A közönséges ember öntudata még nem tudja használni a tiszta atomikus anyagot sem a fizikain, sem az asztrálison és ilyenformán rendes körülmények között lehetetlenség számára e két sík között a tudatos érintkezés. A megfelelő mód, hogy ezt elérjük, a testek megtisztításából áll, míg csak mindkét síkbeli atomikus anyag teljesen éltetve nincs úgy, hogy a kettő közötti érintkezés ezen az úton történhetik. Ebben az esetben a szövedék a legteljesebb mértékben megőrzi helyzetét és tevékenységét és többé már nem képez akadályt a tökéletes érintkezés útjában és ugyanakkor továbbra is folytatólagosan megakadályozza az alacsonyabb és nemkívánatos alsíkokkal való szoros kapcsolatot. 25 3. A harmadik mód, ahogyan a szövedék megsérthető az, amit spiritiszta nyelven „fejlődéshez való

ülésnek” neveznek. Nagyon is lehetséges és a valóságban nagyon is gyakori eset az, hogy valaki akinek asztrál csakrái jól fejlettek, úgy, hogy szabadon képes mozogni az asztrálsíkon, amikor azonban visszatér éber állapotába asztrál élményeiből semmire sem emlékszik. Ezzel a jelenséggel bővebben „Az álmok” című fejezetben fogunk foglalkozni. 26 VI. fejezet A Kundalini A Kundalini leírását, valamint az étertesttel és annak csakráival való különleges kapcsolatát illetőleg a tanítványt az „Éterikus testmás” című munkához utaljuk. Itt vele csak az az asztráltesttel való kapcsolatában fogunk foglalkozni. A Logoszból kiáradó három ismert erő a következő: 1. A Fohát, mely mint elektromosság, hő, fény, mozgás stb nyilvánul meg 2. A Prána, mely mint életerő mutatkozik 3. A Kundalini, mely mint Kígyótűz ismeretes Ez a három erő mindegyike minden egyes síkon létezik melyről valamit tudunk. Amennyire tudjuk, ezen

erők egyike sem változtatható át egy másikká: mindegyikük különálló és határozott. A „The voice of the silence” (A csend hangja) a Kundalinit a „Tüzes Erőnek” és a „Világ Anyjának” nevezi. Az elsőnek azért, mert folyékony tűzhöz hasonlóan tűnik fel amint a testen keresztül rohan és az az út, melyet követnie kell, csavaros út, hasonló egy kígyó tekerületeihez. A Világ Anyjának azért nevezik, mert általa éltetni lehet különféle testeinket úgy, hogy a magasabb világok sorban megnyílhatnak előttünk. Lakhelye az emberi testben a gerinc alján levő csakra és a közönséges emberben egész élete alatt itt nyugszik fel nem ébresztve és nem is gyanítva. Számára jobb ha alvó állapotban marad addig, amíg az ember határozott erkölcsi fejlettséget nem ért el, amíg nem eléggé erős hogy uralja és gondolatai nem eléggé tiszták, hogy arra képesítsék, hogy felébresztésének minden sérelem nélkül nézhet elébe.

Senkinek sem volna szabad kísérletezni vele anélkül, hogy határozott tanítást ne kapott volna olyan tanítótól, aki teljesen ismeri a tárgyat, mert a vele kapcsolatos veszélyek nagyon is valók és komolyak. Néhányuk tisztán fizikai Ellenőrizhetetlen mozgása gyakran okoz erős fizikai fájdalmat, gyorsan széttépheti a szöveteket sőt a fizikai életet is elpusztíthatja. Ezenfelül a fizikainál magasabb testeknek is okozhat maradandó sérülést. Korai felébresztésének egyik leggyakoribb hatása, hogy a t estben nem felfelé, hanem lefelé rohan és így a legkevésbé kívánatos szenvedélyekre ingerel, hatásaikat oly fokra emeli, hogy az ember teljesen képtelen azokat ellenőrizni és nekik ellenállni, mert oly erősen működik, hogy az ember teljesen tehetetlen velük [szemben]. Az ilyen emberek szatírokká, a romlottság szörnyeivé válnak, mert ez az erő az ember normális ellenálló-képességének határán túl van. Valószínűleg bizonyos

rendellenes erőkre tesznek szert, ezek azonban olyanok lesznek, melyek a fejlődés egy alacsonyabb rendjével hozzák őket érintkezésbe, mellyel az emberiség nem óhajtja fenntartani az érintkezést és a szolgaságukból való menekülés több újraszületésbe is kerülhet. Van a f ekete mágiának egy iskolája, mely ezen az úton célzatosan használja fel ezt az erőt, hogy általa éltethesse azokat a csakrákat, melyeket a Jó Törvény követői sohasem használnak. 27 A Kundalini korai felkeltésének még más kellemetlen lehetőségei is vannak. Mindent megerősít az ember természetében és sokkal gyorsabban eléri az alacsonyabb és rossz tulajdonságokat, mint a jókat. A mentáltestben a becsvágy nagyon hamar felébred és egyhamar hihetetlenül rendellenes fokra növekszik. Vele együtt rendellenes és sátáni gőg kíséretében valószínűleg az értelem is oly nagy mértékben megerősödik, ami a közönséges ember előtt teljesen

elképzelhetetlen. Ha valaki, aki nincs kioktatva, úgy találja, hogy a Kundalini véletlenül felébredt, azonnal olyan valakivel kellene érintkezésbe lépnie aki ezekben a dolgokban teljesen járatos. A Kundalini felébresztését – melynek módját nem hozzák nyilvánosságra – és annak megkísérlését, hogy áthajtsuk a cs akrákon – melynek sorrendje szintén megfontoltan el van titkolva a nyilvánosság elől – sohasem kellene megkísérelni kivéve egy Mester kifejezett sugalmazására, aki a kísérlet különböző fokozatai alatt őrködni fog tanítványai felett. A tapasztalt okkultisták a legkomolyabban intenek a Kundalini bármilyen úton való felkeltésének megkísérlésétől, kivéve ha az képesített vezetés mellett történik, a vele járó nagy és valóságos veszélyek miatt. Amint a Hatha jóga pradipika mondja: „a jóginak felszabadulást ad, ellenben megköti az esztelent”. (III 107) Néhány esetben a Kundalini magától ébred fel,

úgy, hogy tompa izzást észlelni; sőt önmagától mozogni kezdhet, bár ez ritka eset. Ebben az utóbbi esetben valószínűleg nagy kínt okozna, minthogy útja nem lévén előkészítve, útját úgy kell megtisztítania maga előtt, hogy a valóságban egy nagy csomó étersalakot éget fel, ami szükségképpen kínteljes folyamat. Hogyha önmaga ébred fel vagy véletlenül ébresztik fel, rendszerint a g erinc belsejében igyekszik felfelé rohanni, ahelyett, hogy azt a csavaros utat követné, amelybe az okkultista megtanulta belévezetni. Ha lehetséges, az akaratot kell működésbe hozni és a felfelé való rohanásnak útját állni. Ha azonban ez lehetetlennek bizonyul, ami a legvalószínűbb, nem kell megijedni. Valószínűleg a fejen keresztül ki fog rohanni és a környező légkörbe kiszökkenni és egy kis gyengeségen kívül feltehetőleg nem fog más bajt okozni. Nem kell mástól félni, mint az öntudat ideiglenes elvesztésétől. A legnagyobb veszély

nem a felfelé, hanem a lefelé és befelé fordulásával járnak együtt. Az okkult fejlődéssel kapcsolatban alapműködése az, hogy az étertestekben működő csakrákon keresztül küldve élteti ezeket a csakrákat és mint a fizikai és asztrál testek közötti összekötő kapukat teszi őket hasznavehetőkké. A „Csend hangja” azt mondja, hogy amikor a Kundalini eléri a szemöldök központot és teljesen élteti azt, ez azt az erőt nyújtja, hogy meghalljuk a Mester hangját ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az Egó vagy a Felső Én hangját. Ennek az oka az, hogy amikor a nyálkatest működni kezd, tökéletes összeköttetést alkot az asztráltesttel úgy, hogy rajta keresztül fel lehet fogni minden belülről [felülről] jövő üzenetet. Ezenkívül megfelelő sorrendben fel kell ébreszteni az összes magasabb csakrát is és valamennyit válaszolóképessé kell tenni a különböző alsíkokról eredő mindenféle asztrál befolyással szemben. A

jelen testesülés alatt a legtöbb ember ezt nem tudja elérni, ha ez az első eset, melyben ezekkel a dolgokkal komolyan foglalkoznak. Egyes indusok meg tudják ezt tenni, mert testeik örökségeképpen sokkal alkalmasabbak voltak mint a legtöbb másé; az emberek többsége számára teljesen egy későbbi életciklus munkájához tartozik. 28 A Kundalini legyőzését minden egyes újratestesülésünkben meg kell ismerni, minthogy a testek minden esetben újak, ha azonban egyszer már elértük, úgy ezek az ismétlések már sokkal könnyebbek lesznek. Működése a különböző embertípusok szerint eltérő Egyesek inkább látják a Magasabb Ént, mint hallják a hangját. Még a Felső Énnel való ezen kapcsolatnak is sok fokozata van; a személyiség számára az Egó befolyását jelenti; ellenben az Egó számára az már a Monád befolyása; a Monád számára viszont már azt jelenti, hogy a Logosz tudatos kifejezésévé válik. Úgy látszik, hogy a kor nem

játszik semmi szerepet a Kundalini felkeltésénél, a fizikai egészségre ellenben szükség van, tekintettel a vele járó feszültségre. Egy ősrégi szimbólum volt a thyrsus – egy fenyőtoboz végű bot. Indiában megtaláljuk ugyanezt a szimbólumot, azonban a bot helyett egy bambuszpálcát hét csomóval. A misztériumok néhány változatában egy vasrudat használtak, mely amint mondták, tüzet tartalmazott. A rúd vagy hét csomójú pálca a gerincoszlopot jelképezi annak hét csakrájával. A rejtett tűz természetesen a Kundalini. A thyrsus nemcsak egy szimbólumot jelez, hanem egy gyakorlatban is használt tárgy volt. Egy nagyon erősen magnetizált eszköz volt, amit a beavatottak arra használtak, hogy amikor teljes tudatossággal ebbe a magasabb életbe emelkedtek az asztráltestet a fizikaitól szabaddá tegyék. A pap, aki magnetizálta, a jelölt gerincére fektette és ezután valamit átadott neki a saját magnetizmusából, hogy segítségére legyen

neki ebben a nehéz életben és az előtte álló erőfeszítésekben. 29 VII. fejezet A gondolatformák Az úgynevezett gondolatformák keletkezésével főképpen a mentál- és az asztráltestek kapcsolatosak. A gondolatforma elnevezése nem egészen találó, mert a l étrehozott formák mentálanyagból állhatnak vagy ahogy az esetek többségében van, úgy mentál, mint asztrálanyagból. Bár ebben a könyvben elsősorban az asztráltesttel foglalkozunk és nem a mentáltesttel a gondolatformák, amint már mondottuk, az esetek többségében mégiscsak mentál- és asztrálanyagból állók. Ennélfogva a tárgy megértése miatt szükséges, hogy nagyon behatóan foglalkozzunk a tárgy mentál és asztrál oldalával. A tisztán intellektuális és személytelen gondolat, amilyen pl. ha valaki számtannal vagy mértannal foglalkozik – tisztán mentálanyagra van korlátozva. Ha viszont a gondolattal valami önző vagy személyes vágy van kapcsolatban, a

mentálanyagon kívül asztrálanyagot is vonz maga körül. Továbbá hogyha a gondolat spirituális természetű és hogyha azt szeretet és törekvés vagy mély önzetlen érzés hatja át, akkor valami még a buddhikus sík ragyogásából és dicsőségéből is adódik hozzá. Minden határozott gondolat kétféle hatást hoz létre: először egy sugárzó rezgést, másodszor egy lebegő formát. A mentáltestben keletkezett és abból kisugárzó rezgést színek játéka kíséri, melyet úgy írnak le, mint ami hasonlít a vízesés permetezéséhez amikor a napfény süt rá. Azonban az élő gyönyör és szín n. fokára emelve Ez a sugárzó mozgás, rezgés minden mentáltestből, melybe beleütközhet, a saját rezgésgyorsaságát [frekvenciáját] igyekszik kiváltani, azaz, ugyanazon gondolattípusokat létrehozni, melyből a rezgés ered. Meg kell jegyeznünk, hogy a sugárzó rezgés nem a gondolat tárgyát hordozza, hanem annak jellegét. Így, egy a Shri

Krishna iránti odaadásban elmerülten ülő hinduból kisugárzó gondolat-érzelem rezgéshullámok arra törekednek, hogy mindenkire akire hatnak, odaadó érzést váltsanak ki, nem szükségképpen Shri Krishna iránt, hanem egy keresztény esetében Krisztus, egy buddhista esetében az Úr Buddha iránt és így tovább. A rezgés ereje, hogy ilyen hatásokat hozzon létre, főképpen a gondolat-érzés tisztaságától és határozottságától függ, ezenfelül - ami természetes - a beléje helyezett erő mennyiségétől. A sugárzó rezgések hatékonysága abban az arányban fogy, ahogyan eltávolodnak forrásuktól, habár valószínű, hogy a változás a távolság köbével változik, ahelyett, hogy ahogyan a vonzerőnél és más fizikai erőknél van, a távolság négyzetével volna arányos és ez a hozzájött (negyedik) dimenzió miatt van. Az a távolság, amelyre egy gondolathullám hatékonyan ki tud sugárzódni, azoktól az ellenállásoktól függ

amelyekkel találkozik. Az asztrálanyag alacsonyabb típusainak hullámait rendszerint egyhamar elterelik vagy elnyomják az ugyanazon sík számtalan rezgései éppen úgy, mint a gyenge hangot elnyomja a város moraja. 30 A másik hatás – egy lebegő forma – úgy jön létre, hogy a mentáltest önmaga egy rezgő részét kiveti magából, mely a gondolat természete szerint alakult, mely megfelelő finomságú anyagot vonz maga köré a mentálsík környező elemi eszenciájából. Ez egy egyszerű és tiszta gondolatforma, mely csak mentálanyagból áll. Ha finom anyagfajtából alakult ki, úgy nagy lesz az ereje és energiája és ha egy erős és kitartó akarat irányítja, a leghatalmasabb eszközzé lehet. Ha valaki energiáját a vágy külső tárgyai felé irányítja, vagy pedig ha szenvedélyes vagy érzelmi tevékenységgel van elfoglalva, hasonló folyamat játszódik le az asztráltestben: annak egy része kivetítődik és az asztrálsíkról elemi

eszenciát gyűjt maga köré. Ilyen gondolat-vágy formákat a Káma-Manasz okoz, az állati természet uralma alatt lévő értelem, a Káma által uralt Manasz. Az ilyen gondolat-vágy forma testét az elemi eszencia alkotja és meglelkesítő lényét az a vágy vagy szenvedély mely kivetítette. Úgy a gondolat-vágy formákat, mint a tisztán mentális gondolatformákat mesterséges elemi lényeknek nevezik. A közönséges gondolatformák legnagyobb része az elsőhöz tartozik és a közönséges férfiak és nők kevés gondolatformáját nem színezi a vágy, szenvedély vagy érzelem. Úgy a mentális mint az asztrális elemi eszencia, amelyek saját fél intelligens élettel rendelkeznek, nagyon készségesen válaszolnak az emberi gondolat és vágy befolyásolására; következésképp minden impulzus, akár az ember mentáltestéből akár az asztráltestéből származzék, azonnal elemi eszenciából álló ideiglenes burokba öltözik. Ezek a m esterséges

elemlények ilyenképpen erre az időre élőlényekké válnak, erősen tevékenyek, s melyeket az a gondolat lelkesít meg, mely megteremtette őket. A gyakorlatban a pszichikus vagy tisztánlátó a valóságban gyakran tartja őket igazi élőlényeknek. Így, amikor az ember egy konkrét dologról gondolkozik – egy könyvről, házról, tájról – a tárgy egy kicsike képét alkotja meg mentálteste anyagában. Ezen kép a test felső részében lebeg, rendszerint az emberrel szemben, a s zemek síkjában. Addig marad itt, amíg az ember elmélkedik róla és rendszerint még egy kis ideig azután is és élete hossza a gondolat tisztaságától és erősségétől függ. A forma teljesen tárgyi, és mentál-látással bíró más egyének láthatják is. Ha valaki egy másvalakiről gondolkodik, úgy a leírt módon egy parányi kis képet alakít ki róla. A gondolatformát egy leydeni palackhoz szokták hasonlítani (statikus villamossággal töltött edény) amikor is az

edény az elemi eszenciának felel meg, a villamos töltés pedig a gondolatérzésnek. Amiként a l eydeni palack, ha más tárggyal érintjük, a gyűjtött villamosságát e tárgyba meríti, akként a mesterséges elemi lény is ha egy mentál- vagy egy asztráltestbe ütközik, a felhalmozott mentál- és asztrálenergiát ebbe a testbe üríti ki. Minden gondolat-vágy forma keletkezésnél szerepet játszó alapelvek a következők: 1. A szín, melyet a gondolat vagy érzés minősége határoz meg 2. A forma, mely a gondolat vagy érzés természete határoz meg 3. A körvonalak tisztasága, melyet a gondolat vagy érzés határozottsága határoz meg 31 Egy gondolatforma élettartama függ: 1. annak kezdő erősségétől, 2. annak táplálásától, amit a gondolat ismétlése nyújt, akár a létrehozó, akár mások részéről Létét ezzel az ismétléssel nyújtani lehet; az olyan gondolat ugyanis, amely felett töprengenek, nagy formaszilárdságot ér el. A

hasonló jellegű gondolatformák vonzódnak egymáshoz és egyik erősíti a másikat, ami egy formát nagy energiájúvá és erősségűvé tesz. Továbbá az ilyen gondolatforma úgy látszik ösztönszerű vággyal bír, hogy megnyújtsa életét és visszahat megteremtőjére, arra törekedvén, hogy kiváltsa belőle azon érzés megújítását, mely őt magát megteremtette. Hasonlóképpen, bár nem olyan tökéletes módon fog hatni mindenkire akivel érintkezésbe jöhet. Azok a színek, melyekben a gondolatformák kifejezik magukat, azonosak azokkal a színekkel, melyeket az aurában találunk. A színek ragyogása és mélysége rendszerint mértéke az érzés erejének és tevékenységének. Jelen célunkra a gondolatformákat három csoportra oszthatjuk: 1. Azokra, melyek egyedül megteremtőjükkel kapcsolatosak, 2. azokra, melyek más személyekkel kapcsolatosak, 3. azokra, melyek nem határozottan személyes jellegűek Ha az ember önmagáról gondolkodik vagy

valamely személyes kérdés képezi az alapot, amint ez a gondolatok hatalmas többségénél van, úgy a gondolatforma megteremtője közvetlen közelében fog lebegni. Azon idő alatt, amikor passzív állapotban van – vagyis amikor gondolatai és érzései különösképpen nincsenek elfoglalva – a saját gondolatformája vissza fog térni hozzá és magára szabadítja azt. Sőt, minden ember mint egy mágnes szerepel és magához vonzza a mások, sajátjához hasonló gondolatformáit és ilyenképpen kívülről vonz magához energia megerősítéseket. Azok, akik érzékenyek, ily esetekben azt gondolják, hogy az „ördög” kísértette meg őket, holott a saját gondolatformái azok, melyek ebben az esetben megkísértik őket. Az ugyanazon tárgyon való hosszas gondolkodás óriási erejű gondolatformát hozhat létre Az ilyen forma évekig lehet élő és az egész idő alatt egy valóban elő lény megjelenésével és erejével bírhat. Sok ember a szó igazi

értelmében egész élete alatta a saját teremtményeiből álló kalitkában mozog, a megszokott gondolatai által teremtett formáktól körülvéve. Ennek egyik fontos hatása az, hogy minden ember a világra ezen saját gondolatformáin keresztül néz és ekképp mindent általuk megszínezve lát. Így az ember saját gondolatformái visszahatnak reá és igyekszenek újra létrejönni, határozott gondolat és érzés szokásokat alakítva ki, melyek segítséget nyújthatnak, hogyha magasztos jellegűek, gyakran azonban gátolják és akadályozzák a növekedést, elhomályosítják a mentális látást és megkönnyítik az előítélet, makacs magatartás és kedélyállapot kialakulását, ami határozottan bűnné fejlődhetik ki. Amint a Mester írta: „Az ember az ő térbeli útját folytonosan benépesíti képzelete, vágyai, szenvedélyei és ösztönei szülötteivel, saját zsúfolt világával.” Ezek a gondolatformák ott maradnak az aurájában, számuk

folyton nő és folyton erősbödik, míg bizonyos fajtájuk annyira uralja a mentális és érzelmi életét, hogy az ember inkább válaszol az ő ösztönükre, minthogy 32 újból határozzon; így alakulnak ki a szokások, mint az ő felhalmozott erejének külső kifejezése és így épül ki a jellem is. Továbbá, mivel minden ember egy gondolatformákból való nyomot hagy maga után, következik, hogy amikor végigmegyünk az utcán, más emberek gondolatainak tengerében járunk. Ha az ember egy ideig üresen hagyja értelmét, más emberek ezen gondolatai áthatolnak rajta. Ha valamelyik történetesen vonzást gyakorol rá, úgy értelme megragadja, sajátjává lesz, s a saját erejének hozzáadásával megerősítve kivetíti magából, hogy ismét másra hasson. Ilyenformán az ember nem felelős azokért a gondolatokért, melyek agyába hatolnak, azonban felelős ha azokat felveszi magába, azokkal foglalkozik, majd megerősítve újból kiküldi. A

gondolatformák egy példája azok a nehéz kék színű alaktalan felhők, melyeket sűrű füstkoszorúhoz hasonlóan gyakran láthatunk hömpölyögni egy templomi gyülekezet felett. A templomokban, ahol a spiritualitás alacsony színvonalú, az emberek értelme alakok sorozatait teremtheti meg, melyek megmutatják, hogy hogyan foglalkoznak üzletükkel, spekulációikkal, ugyanakkor a nők értelme divatcikkek, ékszerek stb. képét alakíthatja ki A hipnotizmus egy másik gondolatforma példával szolgál. A hipnotizőr kialakíthat egy gondolatformát és azt egy tiszta papírra vetítheti ki, ahol az általa hipnotizált egyén számára láthatóvá válik, vagy oly tárgyiassá teheti az alakot, hogy a hipnotizált úgy láthatja és úgy érezheti, mintha az egy igazi fizikai tárgy volna. A hipnotizmus irodalma tele van ilyen példákkal. Ha a gondolatforma egy másik személyre irányul, úgy az eljut ahhoz a s zemélyhez. Kétféle eredmény egyike jöhet létre: 1. Ha

az illető aurájában van olyan anyag, amely a gondolatforma rezgéseire válaszolni tud, akkor a gondolatforma az illető közelében fog maradni, esetleg az aurájában és amint erre alkalom nyílik, önmagától felszabadul, ekképpen megerősíteni igyekezvén az illetőben ezt a rezgésszámot. Ha az a személy akire a gondolatforma irányul, történetesen el van foglalva, vagy már le van kötve valami határozott gondolatsorral, akkor a gondolatforma, miután nem képes az illető mentáltestébe hatolni, mely már egy bizonyos meghatározott rezgésszámmal rezeg, addig tartózkodik az illető közelében, amíg annak mentálteste eléggé meg nem nyugszik, hogy lehetővé válik az abba való behatolást. Amikor ezt teszi nagy értelmet és alkalmazkodást látszik elárulni, bár igazában egy olyan erő, amely a legcsekélyebb ellenállás irányába hat - amely az egész idő alatt rendületlenül egyenesen egyazon irányba nyomul előre és felhasznál minden csatornát

amit csak útjában találhat. Az ilyen elemi lényeket ugyanazon gondolat ismétlésével természetesen meg lehet erősíteni vagy élettartamukat meghosszabbítani. 2. Másrészt, hogyha az illető aurájában nincsen válaszolásra képes anyag, akkor a gondolatforma egyáltalán nem képes rá hatni. Ezért visszapattan róla éspedig olyan erővel, amely arányos azzal az energiával amellyel beleütközött és visszatérve megteremtőjéhez arra gyakorol hatást. Így például az ivás vágyának gondolatát nem volna képes beléptetni egy valóban józan emberbe. Beleütköznék ugyan az asztráltestébe, azonban nem tudván áthatni, visszatér küldőjéhez. 33 Az a régi mondás, hogy „Az átkok (ehhez lehet számítani az áldásokat is) hazajárnak pihenni.” ezt az igazságot foglalja magában és magyarázza azokat az eseteket, amikor, ahogyan azt sokan tudják, a jó és a magasan fejlett emberre irányított ilyen rossz gondolatok őt egyáltalán nem

támadják meg, ellenben néha rettenetes és pusztító hatást fejtve ki visszahatnak teremtőjükre. Innen ered az a nyilvánvaló következtetés is, hogy a tiszta értelem és szív a legjobb védelem a gondolatok és érzések ellenséges támadásával szemben. Másrészt a s zeretet és a v édelmezés vágyának gondolatformája melyet erősen egy szeretett lényre irányítunk, úgy hat, mint egy oltalmazó védőeszköz: minden alkalmat meg fog keresni, hogy szolgáljon és védelmezzen, erősíteni fogja az aurára ható barátságos erőket és gyengíteni az ellenségeseket. Tárgyát megvédelmezheti a tisztátlanság, ingerlékenység, félelem stb ellen Így hozzák létre és tartják fenn a barátságos gondolatok, a komoly jó kívánságok azt, amit a gyakorlatban „őrzőangyalnak” neveznek, amely mindig ott van az illető oldala mellett, bárhol tartózkodjék is. Sok anya gondolata és imája nyújtott már például segítséget és védelmet gyermekének.

Ezeket gyakran láthatják a tisztánlátók, sőt ritkán anyagiasulhatnak és fizikailag is láthatókká válnak. Nyilvánvaló ilyenképpen, hogy az egyik személy által a másikhoz küldött szeretetgondolattal együtt jár az, hogy a küldőtől a felvevőre egy bizonyos mennyiségű erő és anyag vivődik át. Hogyha a gondolat eléggé erős, akkor a távolság egyáltalán nem játszik szerepet, ellenben egy gyenge és terjengős gondolat csak korlátolt területen hatóképes. Első csoportunk egyik változatát képezik azok az esetek, amikor az ember mint egy távoli helyen lévőre gondol erősen önmagára. Az ilyenképpen létrehozott formában nagymennyiségű mentálanyag van, a gondolkodó képét ölti magára és eleinte kicsi és összenyomott. Majd tekintélyes mennyiségű asztrálanyagot vonz maga köré és rendszerint életnagyságúra terjeszkedik ki mielőtt megjelenik rendeltetése helyén. A tisztánlátók gyakran látnak ilyen formákat és elég

gyakran az illető asztráltestének vagy magának az embernek tartják. Amikor ez megtörténik, a gondolat vagy vágy elég erős kell hogy legyen, hogy a következő három dolog közül az egyiket megtehesse: 1. Mesmerikus befolyás által a gondolkodó képét idézze fel annak az embernek az értelmében, akinek ő megjelenni óhajt. 2. Ugyanazon erővel egy pillanatra az illető pszichikus képességeit úgy ösztönözze, hogy az képes legyen látni az asztrál látogatót. 3. Olyan ideiglenes anyagiasítást hozzon létre, amely fizikailag látható lesz A halál alkalmával történő látomások, melyek elég gyakoriak, legtöbbször a valóságban a haldokló asztrálalakja; lehetnek azonban olyan gondolatformák is, melyeket a haldoklónak az az óhaja hozott létre, hogy valamelyik barátja láthassa őt, mielőtt eltávoznék. Néha a látogatót közvetlenül a halál pillanata után vették észre ahelyett, hogy előtte látták volna meg, azonban különféle

okokból a látomás ezen alakja sokkal ritkább mint a másik. A családi kísértet lehet 1. gondolatforma, 2. szokatlan élénk benyomás az asztrálvilágosságban vagy 3. egy földhöz kötött ős, aki valami különleges helyen kísért 34 Ezzel kapcsolatban még hozzátehetjük, hogy amikor az embernek erős érzése van, amilyen például a bánat, rémület, gyűlölet, fájdalom, stb. olyan erős benyomás történik az asztrál fényre, hogy azokra a s zemélyekre, akik csak egy kis pszichikai képességgel rendelkeznek, benyomást gyakorolhat. Az érzékenység ideiglenes gyenge megerősödése arra képesítené az embert, hogy az egész jelenetet lássa; az az eredete a s ok kísérteties történetnek és az olyan helynek kellemetlen befolyásának, mint amilyenek a Tyburn Tree és Mme. Tussaud Rémületek Szobája. Az olyan helyeken történő látomások, ahol bűntettet követtek el, rendszerint a bűnös által kivetített gondolatformák, aki akár él, akár

nem, - leginkább azonban akkor amikor már halott – ismételten átgondolja tettének körülményeit. Minthogy ezek a gondolatok természetüknél fogva különösen élénken élnek a bűn elkövetésének évfordulóján, megtörténhet, hogy a gondolatforma elég erős arra, hogy anyagiasuljon úgy, hogy a fizikai látás számára láthatóvá válik, ami megmagyarázza azt a sok esetet amikor a látomás időszakos. Hasonlóképpen egy drágakő, amely sok bűnnek volt okozója, a bűnökre sugalló érzések benyomásait sértetlen tisztasággal sok ezer éven keresztül megtarthatja és állandóan kisugározhatja azokat. A jelenségi energia és koncentráció gondolata, akár áldás az, akár átok, egy elemi lényt kelt életre, amely gyakorlatilag egy óraműhöz hasonló függelékkel ellátott élő tárházelem. Úgy lehet megállítani, hogy szabályosan naponta bizonyos órában vagy bizonyos évfordulón szabadul fel vagy pedig életre keltése csak bizonyos

alkalmakra korlátozott lehet. Az elemlény ezen osztályáról sok esetet jegyeztek fel különösen Skóciában, annak a felföldjein, ahol egy család valamely tagjának halála előtt előre való figyelmeztetések történtek. Ezekben az esetekben rendszerint egy ős erő teljes gondolatformája az, amely a figyelmeztetést adja, annak szándékának megfelelően, amelyre hivatva van. Az eléggé erős kívánság – erős szeretet vagy elkeseredett gyűlölet összpontosított erőfeszítése – egyszer s mindenkorra egy ilyen lényt teremt, egy olyan lényt, amely azután egyáltalán nincs összeköttetésben teremtőjével és amely kijelölt feladatát megteremtőjének későbbi szándékait és vágyát egyáltalán figyelembe nem véve végzi el. Puszta ismételt megbánás nem képes visszahívni vagy meggátolni működését, mint ahogy egy kilőtt puskagolyót sem képes megállítani a megbánás. Erejét semlegesíteni csakis azzal lehet, hogy ellentétes

törekvésű gondolatokat küldünk utána. Alkalmilag egy ebbe az osztályba tartozó ilyen elemi lény, nem lévén képes erejét sem tárgyára sem pedig teremtőjére kiárasztani, egy vándorló démonfélévé lehet és bármely olyan személy magához vonzhatja, aki hasonló érzéseket ápol. Ha eléggé erőteljes egy pusztuló burkot ragadhat meg és abban lakhat, melyben eszközeivel sokkal jobban működhetik. Ebben az alakjában megnyilvánulhat egy médium által és jól ismert barát képében befolyásra tehet szert olyanok felett, akikre másképp csak kevés befolyással volna. Akár tudatosan, akár öntudatlanul megteremtett ilyen elemi lények, melyek ilyen vándordémonokká lettek, elkerülhetetlenül életük meghosszabbítását keresik akár úgy, hogy vámpír módra emberi lények életerejéből táplálkoznak, akár úgy, hogy befolyásolják őket, hogy áldozatot hozzanak neki. Az egyszerű félvad törzsek között gyakran sikerült magukat, 35

mint a falu vagy a család istenét elismertetni. A kevésbé kifogásolható típusok megelégszenek rizzsel vagy főtt táplálékkal; a legalacsonyabb és legutálatosabb osztály véráldozatokat követel. Manapság Indiában mindkét változat megvan és még nagyobb számban Afrikában. Azáltal, hogy híveikből főleg életerőt vonnak ki, valamint azon táplálék révén, melyet az áldozatokból nyernek, létüket évekre, sőt évszázadokra meghosszabbíthatják. Alkalmilag szelíd alakban nyilvánulhatnak meg, hogy emeljék követőik hitét és buzgalmát és ha megtagadják a nekik szóló áldozatokat, úgy elkerülhetetlenül valamilyen módon kellemetlenné teszik magukat. Atlantisz fekete mágusai – „a fekete arc urai” – a mesterséges elemi lények ezen fajtájában úgy látszik különösen szakemberek voltak, mert azok néhányan, ahogyan mondják, még a mai napig is képesek voltak megőrizni létezésüket. Kali, a rettenetes indiai istenség, úgy

látszik egy ezen típusbeli maradvány. A gondolatformák legnagyobb része egyszerűen emberek vagy más anyagi tárgyak másolatai vagy képei. Először a mentáltesten belül alakulnak ki, majd kilépnek onnan és az ember előtt függve maradnak. Ez áll mindenre amiről gondolkodhat az ember: személyekre, házakra, tájképekre vagy valami másra. Egy festő például mentáltestének anyagából leendő festménye eszméjét alakítja ki, azt maga elé vetíti a térbe, ott tartja „értelmi szemei” előtt és lemásolja. Ez a gondolat és érzésforma kitartó és úgy lehet tekinteni, mint a festmény láthatatlan mását, amely a saját rezgéseit kisugározza és mindenkire hat, aki befolyása alá kerül. Hasonlóképpen alakítja ki a r egényíró a m entálanyagban jellemeinek képeit, majd akaratával ezeket a kis bábukat az egyik helyzetből vagy csoportozatból a másikba mozgatja úgy, hogy történetének cselekménye szó szerint előtte folyik le. Az ilyen

esetben érdekes hatás jön létre. Valamely játékos kedvű természeti szellem meglelkesítheti ezeket a képeket és úgy intézheti, hogy azok egészen mást csinálnak, mint amit az író velük cselekedni szándékozott. Még gyakrabban egy elhalt író veheti észre a képeket és mivel az írás mestersége még mindig érdekli, a jellemeket átalakíthatja és cselekedeteiket befolyásolhatja a saját eszméinek megfelelően. Így azután az igazi író gyakran úgy találja, hogy cselekményei az eredeti tervtől eltérően teljesen másként alakulnak. Egy könyv olvasása közben lehetséges, hogy egy igazi tanítvány teljes figyelem összpontosítás mellett érintkezésbe jöhet azzal az eredeti gondolatformával, amely az író felfogását mutatja akkor, amikor írt. A gondolatformán keresztül még magát az írót is el lehet érni és ilyenformán további felvilágosításokat lehet szerezni vagy magyarázatokat nyerni meg nem értett szempontokra vonatkozóan.

A mentál- és asztrálvilágban jól ismert történeteknek sok ábrázolója létezik, minden nemzetnek rendszerint meglévén a maga külön képviselője a saját külön nemzeti ruházatba öltöztetett jellegzetességeikkel. Így léteznek itt olyan emberek kiváló és élethű gondolatformái mint Sherlock Holmes, Kettle kapitány, Robinson Crusoe, Shakespeare stb. A valóságban az asztrálsíkon nagyszámú aránylag állandó jellegű olyan gondolatforma van, amelyek gyakran nemzedékek felhalmozott munkásságának eredményei. Ezek közül sok idézett vallásos történetekre vonatkozik és hogy az érzékeny ember meglátja őket, annak a sok 36 teljesen hamisítatlan leírásnak amit a gyakorlatban jósok és jósnők adnak. Minden nagy történelmi eredménynek, ill. eseménynek, melyre sok ember állandóan gondol és melyet élénken elképzel, mintegy határozott gondolatformája létezik a mentálsíkon és ha valami erős érzés is kapcsolatos vele, úgy az

asztrálanyagban is anyagiasul és következésképp a tisztánlátó láthatja is. A fentiek ugyanúgy állnak természetesen a képzelt jelenetekre, helyzetekre és drámákra. A maguk tömegében szemlélve könnyű megérteni azt a rettenetes hatást, amit ezek a gondolatformák vagy mesterséges elemi lények a nemzeti és faji érzésre gyakorolnak és ekképp az értelem irányítására és előítéleteire, mert a hasonló gondolatformák tömörülni és egy egyesült lény-félét alkotni igyekeznek. Mi mindent ezen a légkörön keresztül látunk, minden gondolat többé vagy kevésbé megtörik rajta és asztráltesteink vele összhangban rezegnek. Mivel a legtöbb ember inkább felfogó mint kezdeményező természetű, majdnem gépiesen, mint ezeknek a gondolatformáknak visszaidézői cselekszenek melyek reájuk hatnak és ilyen módon a nemzeti légkör állandóan még jobban megerősödik. Ez a tény a nyilvánvaló magyarázata a tömegtudatosság jelenségének.

(lásd a XXV fejezetet) Ezen tömörült gondolatformák befolyása még tovább is terjed. A romboló hatású gondolatformák mint szétválasztó eszközök hatnak és gyakorta siettetik a fizikai síkbeli pusztulást, amennyiben „szerencsétlenségeket”, természeti megrázkódtatásokat, viharokat, földrengéseket, özönvizeket vagy bűntetteket, betegségeket, társadalmi felfordulásokat és háborúkat okoznak. Az is lehetséges, hogy egy halott vagy valamilyen nem emberi lény, mint amilyenek például a természeti szellemek, belépjen és éltesse ezeket a gondolatképeket. A gyakorlott látó meg kell, hogy tanulja a gondolatformának az élőlénytől való különböztetését még ha éltetett is az az asztrálvilág szembeszökő tényeinek azoktól az ideiglenes formáktól való megkülönböztetését, melyekben alakítva vannak. A gondolat-érzés formák harmadik csoportját képezik azok, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban valamely természeti

tárggyal és amelyek ennélfogva teljesen a s aját formáikban fejeződnek ki és a bennük lakozó tulajdonságokat abban az anyagban fejezik ki, melyet maguk köré vonzanak. Ebben a csoportban ennélfogva a mentál- és asztrálsíkok természetes formáinak felvillanásait láthatjuk. Az ezen osztályba tartozó gondolatok majdnem állandóan az asztrálsíkon nyilvánulnak, mivel a legnagyobb részük éppúgy érzések mint gondolatok kifejezői. Az ilyen formák elkülönülve lebegnek a légkörben és egész idő alatt olyan rezgéseket sugároznak ki, melyek a teremtőjük által kiválasztott eredeti rezgésekhez hasonlóak. Ha egyetlen más asztráltesttel sem jön érintkezésbe, a kisugárzás fokozatosan kimeríti energiakészletét, majd a f orma darabokra esik szét; ha azonban valamelyik közelében levő mentáltestben sikerül rokonszenves rezgéseket kiváltani, vonzás jön létre és a gondolatformát ez a mentáltest rendszerint felveszi magába. A fentiekből

látjuk, hogy a gondolatforma befolyása kevésbé messze ható, mint a gondolatrezgésé, ellenben sokkal nagyobb pontossággal működik. A gondolatrezgés hasonló rendű gondolatokat vált ki, mint amely létrehozta őket. A gondolatforma ugyanazt a gondolatot hozza újból létre. A rezgések ezekre hatnak és bennük az eredetivel egyazon színvonalú gondolatokat mozgathatnak meg, bár ezek egyike sem lehet vele azonos. A gondolatforma csak 37 nagyon kevesekre tud hatni, azonban ebben a néhány esetben pontosan a kezdeményező eszmét fogja újból kiváltani. A tanítványnak ajánljuk Annie Besant és C. W Leadbeater „Thought Forms” (Gondolatformák) című, ezzel a tárggyal foglalkozó örökbecsű munkáját, melyben sokfajta gondolat és érzés forma festett, színezett ábrázolását találhatjuk. Ez az egész fejezet valóban nem más, mint az ebben a munkában közreadott alapelvek összesűrített összefoglalása. A határozatlan gondolatok és érzések,

mint határozatlan felhők mutatkoznak. A határozott gondolatok vagy érzések tisztán határolt formákat teremtenek. Így egy külön egyénre irányuló határozott vonzalom gondolat formája lövedékhez hasonlóvá alakul ki: egy elhajított (projective) vonzalom gondolat némileg egy madárhoz lesz hasonlóvá, melynek központi része sárga színű és két rózsaszínű szárnyszerű kiálló része van; az általános szeretet rózsaszínű nappá lesz, melyből minden irányban sugarak áradnak ki. Az olyan gondolatok, amelyekbe az önzés vagy kapzsiság szembeszökő, rendszerint horogszerű alakot öltenek magukra és a horgok néha valóságban körülragadják a vágyott tárgyat. Általános szabály az, hogy az önző gondolatok energiája zárt körbe vonalon mozog és így elkerülhetetlenül visszatér és kiterjed a saját síkján. Egy teljesen önzetlen gondolat vagy érzés ellenben nyílt görbe vonalba rohan és ilyformán rendes értelembe véve, nem tér

vissza, hanem átfúrja magát a felette levő síkba, mert csak ebbe a magasabb állapotban, annak megnövekedett kiterjedtségében tud teret találni a k iterjedésre. Ezen keresztültörés révén az ilyen gondolat vagy érzés képletesen kifejezve magukat, egy ajtót nyit fel, melynek kiterjedtsége egyenlő az átmérőjével és így egy csatornát készít, melyen keresztül a magasabb síkok leáradni képesek az alsóbbakba – gyakorta csodás eredménnyel, miként az ima esetében, úgy a gondolkozóra mint másokra nézve. Az ima meghallgatásában való hit legmélyebb és legmagasabb rendű magyarázata abban rejlik. A magasabb síkokon mérhetetlen erőáradat áll mindig készen és arra vár, hogy amint egy csatorna nyílik, azon átömöljön. A tökéletes önzetlen odaadás gondolata egy ilyen csatornát készít és az ilyen gondolat a legmagasabb és legfenségesebb része magához a Logoszhoz száll fel. A Tőle jövő válasz az Isteni Élet alászállása,

amely a csatorna készítőjének nagymérvű megerősödésében és felemelkedésében nyilvánul meg, továbbá a belőle mindenfelé kiáradó erőteljes és jótékony befolyásban amely az Emberiség megsegítése céljából a m agasabb síkokon létező tartományon keresztül folyik. A spiritualitás erő tartományának ezen szaporulata a túlbuzgóság munkáiban való katolikus felfogásban levő igazság. A Nirmanakayak ezzel a nagy erőtartománnyal kiváltképpen kapcsolatban vannak. Egy Mesteren való meditálás kapcsolatot teremt Vele, amely a tisztánlátó előtt, mint egy fényvezetékféle jelenik meg. A Mester mindig megérzi tudat alatt egy ilyen vezeték belé ütközését és azon keresztül válaszként egy kitartó magnetikus áramot küld, amelynek hatása sokkal a meditáció után is tart. Az ilyen meditációban a rendszeresség nagyon fontos tényező A határozott, kitartó odaadás gondolata egy erősen virágra emlékeztető alakot ölthet magára,

míg a spiritualitás törekvés egy kék kúpot fog létrehozni, melynek csúcsa felfelé mutat. Az odaadás ilyen gondolatformái gyakran nagyon szépek és külső vonalaikban igen változatosak lehetnek, jellegzetességük mégis az égszínkék lánghoz hasonló felfelé hajló 38 szirmok. Lehetséges, hogy az odaadás formáinak virágszerű jellegzetessége vezetett ahhoz a szokáshoz, hogy a vallásos istentiszteleteknél virágot áldoznak, amelyben a virágok jelzik az asztrál látás előtt látható formákat. Az erős kíváncsiság vagy tudásvágy sárga kígyó alakot ölt magára; a harag vagy bosszúság kitörése vörös vagy narancssárga foltot; a kitartó harag egy éles, vörös tőr alakját ölti fel, a rosszindulatú féltékenység mint egy barna kígyó jelenik meg. Az olyan emberek által létrehozott formák, akik értelmüket és érzéseiket jól u ralják és akik határozottan gyakorlottak a meditációban, tiszták, nagyon szép szabályosak,

gyakran öltenek magukra jól ismert mértani formákat, mint pl. háromszögek, két, egymással keresztülfont háromszög, ötágú csillagok, hatszögek, keresztek és így tovább; ez jelzi a kozmikus renddel vagy metafizikai fogalmakkal foglalkozó gondolatokat. Több ember egyesített gondolatereje mindig sokkal nagyobb, mint különálló gondolataik erejének összessége; eredményük révén sokkal jobban van képviselve. A zene szintén hoz létre formákat, melyek technikailag talán nem gondolatformák – hacsak nem úgy vesszük őket, amit meg is tehetünk, mint szerzőik gondolateredményeit, amit a zenész ügyessége hangszerén keresztül kifejt. Ezek a zenei formák a zene típusa szerint változnak, továbbá a zenei eszköz szerint melyen játsszák, valamint az előadó képessége és kiválósága szerint. Ugyanez a zenedarab, pontosan lejátszva, mindig ugyanazt a formát fogja kialakítani, azonban ez a forma, ha a darabot templomi orgonán játsszák vagy

ha azt egy zenekar játssza, rendkívüli módon nagyobb és egyben más szerkezetű lesz, mint hogyha azt egy zongorán való eljátszás hozná létre. Ha ugyanazt a darabot hegedűn és egy fuvolán játsszák el, úgy szintén szerkezeti különbség lesz a létrehozott eredmények között. Nagy lesz a különbség a forma sugárzó szépségében is, hogyha azt egy igazi művész hozza létre, a forma tökéletes kifejezése és kivitelezése folytán, szemben az ügyetlen és gépiesen játszó muzsikus által létrehozott aránylag tompult hatással. A zene formái mint összefüggő építmények hosszú ideig megmaradhatnak – legalább egy vagy két óráig – és az egész idő alatt minden irányban kisugározzák jellegzetes rezgéseiket éppen úgy, mint a gondolatformák. A „Gondolatformák” című munkában három színes zenei gondolatforma van, amelyeket Mendelson, Gounod és Wagner zenéje alkotott. A létrejött formák nagyban változhatnak a különféle

zeneszerzők szerint. Egy Wagner nyitány nagyszerű egészet alkot, mintha lánghegyek volnának kősziklára építve. Egy Bach fúga rendezett formát épít fel, amely merész mégis pontos, egyenetlen és mégis arányos, párhuzamos arany és ezüst vagy vörös erecskékkel, melyekkel rajta átfutnak és a vezető gondolat fokozatos megjelenését jelzik. Mendelson „Liebe ohne Worte”-jének egyike egy olyan légies építményt hoz létre, amely hasonló a megfagyott ezüstben létrejött filigrán munkájú kastélyhoz. Ezek a zenei előadók által létrehozott formák teljesen eltérnek azoktól a gondolatformáktól melyeket maga a zeneszerző alkotott melyek gyakran sok éven, sőt évszázadokon keresztül megmaradnak, ha annyira megértették és méltányolták őt, hogy eredeti eszméjét megerősítették csodálóinak gondolatai. Hasonló épületeket hoz létre egy költő eszméje költeményéről vagy 39 egy író felfogása tárgyáról. Néha

természeti szellemekből álló tömegeket lehet látni, amint a zenei formákat csodálják és az ezek által kiárasztott hullámokban fürdenek. A gondolatformák festett képeit tanulmányozva fontos szem előtt tartanunk, hogy a gondolatformák négy kiterjedésűek. Ennélfogva gyakorlatilag lehetetlenség volna őket szavakkal megfelelően leírni, ami közönséges háromdimenziós tapasztalásaink szerint és még kevésbé lehet őket kétdimenziós papíron lerajzolni. A negyedik dimenzió tanulmányozói meg fogják érteni, hogy a legtöbb amit tenni lehet az, hogy a négydimenziós formákból egy metszetet ábrázolunk. Figyelemreméltó és nagyfontosságú az a tény, hogy sok magasabb típusú gondolatforma olyan alakot ölt fel, mely nagyon is emlékeztet a növényi és állati formákra. Így legalábbis feltehetjük, hogy a természeti erők oly irányban dolgoznak, melyek némileg hasonlók a gondolat és érzés munkavonalához. Minthogy az egész

Világegyetem a Logosz által létrehozott hatalmas gondolatforma, nagyon is lehetséges, hogy annak kis részei ugyancsak kisebb lények gondolatformáinak eredményei, melyek ugyanazzal a teremtő munkával foglalkoznak. Ez a felfogás természetszerűleg eszünkbe idézi azt a hindu hihet, hogy 330 millió Déva van. Megjegyzésre méltó az is, hogy noha egyes gondolatformák olyan összetettek és oly kitűnően szerkesztettek, hogy létrehozataluk messze túlhaladja az ember erejét, mégis erősen megközelíthetők gépies eszközökkel. A harmonográf néven ismert készülék egy finom csúcsból áll, melyet útján néhány olyan inga vezet, melyek mindegyikének megvan a s aját független lengése és ezek mindegyike egyetlen összetett mozgássá van összekapcsolva, mely átadódik a csúcsnak és melyet ez a csúcs egy alkalmas felületre feljegyez. Más, bár egyszerű formák, a jól ismert Chlandi-féle homloklapon létrehozott homlokzatokra emlékeztetnek, vagy

amelyet egy Bidofon hoz létre (lásd Margaret Watts Hughes: Eidophon Voice Figures) (Eidofon= hangalakzatok). A hanglépcsők és arpeggiok lasszószerű hurkokat és görbe vonalakat vetítenek ki; a zenekarral kísért ének egy csomó, a dallam ezüst fonalára fűzött gyöngyöt hoz létre; egy karénekben vagy páros énekben különféle színű összefonódó fonal és szövedék jön létre. Egy körmenetbeli himnusz egy sorozat pontos derékszögű alakot eredményez, egy lánc szemeihez vagy egy vonat kocsijaihoz hasonlókat. Egy anglikán egyházi ének ragyogó töredékeket alkot, melyek teljesen eltérnek a gregorián hangszínezet izzó egyformaságától, mely egy indiai pandit (tudóst) által énekelt szanszkrit versek hatásához hasonlít. A katonazene egy hosszú ritmikusan rezgő formafolyamatot hoz létre és ezen hullámzások szabályos ütemei a katonák asztráltestének hullámzását megerősíteni igyekszik, az állandó és erőteljes rezgések egymást

követő ütközése tölti be erre az időre az akaraterő helyét, melyet fáradtság által el lehet bágyasztani. A mennydörgés egy lángoló színcsomót teremt egy robbanás egy robbanó bomba kinézését mutatja vagy egy szabálytalan gömböt a belőle kivetítődő hegyes részekkel. A tenger hullámai, amint a parton megtörnek változó színű párhuzamos hullámszerű vonalat hoznak létre, melyek a viharban hegyláncokká lesznek. Egy erdő levelei közötti szél az erdőt csillogó hálóval fedi be, amely gyengéd hullámszerű mozgással hol emelkedik, hol süllyed. A madarak éneke görbe fényvonalakat és hurkokat mutat. Kezdve a campanero arany görbéjétől, egy papagáj sivításának alaktalan és durván színezett tömegéig. Egy oroszlán 40 ordítása szintén látható a magasabb anyagban és lehetséges, hogy egyes vadak ezt látni is képesek ami még növeli rémületüket. A doromboló macska sűrű rózsaszínű felhőfátylakkal veszi magát

körül, az ugató kutya jól határolt, élesen rajzolt lövedékeket lövell ki magából, melyek egy puskagolyóhoz hasonlóak és amelyek átfúrják az ember asztráltestét és komoly zavarokat okoznak abban. Egy véreb csaholása labdához hasonló gömböket vet ki magából melyek lassúbb mozgásúak és kevésbé sértők. Ezen lövedékek színe rendszerint vörös vagy barna és az állat érzelme, valamint hangja szerint változók. A tehén bőgése tompa végű fatörzshöz hasonló idomtalan alakot hoz létre. A juh bégetése sokhegyű és mégis alaktalan felhőt alkot, amely egy porfelhőhöz hasonlít. Egy galamb-pár turbékolása fordított S betűhöz hasonló görbe vonalat alkot. Áttérve az emberi hangra, egy haragos felkiáltás skarlátszínű lándzsaként vetítődik ki; az ostoba fecsegés áradata nehéz barnás szürke színű fémszerű vonalakból álló szövevényes hálót alkot, amely majdnem tökéletes akadályt képez minden magasabbrendű

vagy szebb gondolattal és érzéssel szemben. A fecsegő ember asztrálteste meglepő szemléltető tanítás a szükségtelen, haszontalan és kellemetlen beszéd értelmetlenségét illetően. Egy gyermek kacagása rózsaszínű görbe vonalakban bugyborékol; egy üresfejű ember nevetése egy szabálytalan tömegben végbemenő robbanó hatást vált ki, amely rendesen barna vagy piszkos-zöld színű. A gúnyolódás egy tompa vörös színű alaktalan lövedéket vetít ki, amely rendszerint barnán-zöld színűen és foltos és éles csúcsokkal sörtézett. Az öntudatos ember nevetése forrongó iszaptó kinézetű és színű. Az ideges nevetés barna és tompán sárga színű fonalakból álló hínárszerű fonadékot teremt és nagyon rossz hatással van az asztráltestre. A vidám, kedves nevetés arany és zöld színű kerekded formában hullámzik A lágy és zeneszerű fütyülés olyan valamit hoz létre ami egy kis flótához hasonló azonban élesebb és sokkal

fémszerűbb. A dallamtalan fütyülés kicsiny, piszkos színű áthatoló lövedékeket küld ki. A sürgés-forgás vagy nyugtalanság az aurában rémült rezgéseket okoz úgy, hogy semmiféle rezgés vagy gondolat sem juthat az aurába vagy abból ki torzulás nélkül, sőt a kiküldött jó gondolat ilyenképp szétroncsolódik és gyakorlatilag semlegessé válik. A gondolkozásbeli pontosság lényeges, azonban ezt nem sietséggel vagy sürgés-forgással, hanem tökéletes nyugalommal kell elérni. A vasúti mozdony éles sivítása még áthatolóbb és erőteljesebb lövedéket hoz létre, mint egy kutya ugatása és olyan hatást gyakorol az asztráltestre, amely a fizikai testet ért kardszúráshoz hasonlítható. Az asztrálseb néhány perc alatt begyógyul, ellenben az asztráltestet ért rázkódtatás már egyáltalán nem tűnik el olyan könnyen. Az ágyú tüzelése komoly hatással van az asztrál áramokra és az asztráltestre. A puska vagy pisztolylövés

kis tűkből álló áramot lövell ki. Az ismétlődő zaj az asztrál- és mentáltestre éppen azzal a hatással van, mint az ütések a fizikai testre. A fizikai testben az eredmény fájdalom, az asztráltetben ingerlékenységet jelent, a mentáltestben fáradtság érzését és a tiszta gondolkodás lehetetlenségét jelenti. Eléggé világos, hogy minden éles lármát vagy hirtelen hangot amennyire csak lehetséges, mindenkinek kerülni ajánlatos, aki jó állapotban akarja tartani mentál- és asztráltestét. Egy 41 város szüntelen zaja és zúgása különösen rossz hatással van a gyermek plasztikus asztrál- és mentáltestére. A természet összes hangja egyetlen hangba egyesül, amelyet a k ínaiak a „Nagy Hang”-nak vagy Kung-nak neveznek. Ennek szintén megvan a maga formája, amely minden forma összetétele, mérhetetlen és változatos mint a tenger, s amely a szférák zenéjében a mi Földünk hangját képviseli. Egyes írók azt mondják, hogy

ez megfelel a mi skálánk F hangjának Természetesen egy gondolatformát el is lehet pusztítani – ez néha meg is történik – például amikor valakit halála után rosszindulatú gondolatforma üldöz, melyet valószínűleg azok gyűlölete alkotott, akiket ő a fizikai világban megsértett. Habár az ilyen gondolatforma úgy jelenhet meg mint egy élőlény – leírtak egy esetet, amikor egy óriási torz gorillára emlékeztetett – mégis egyszerűen csak egy rossz szenvedély [érzelem] ideiglenes teremtménye és egyáltalán nem egy fejlődő lény, úgyhogy szétszórni annyi, mint széttörni egy leydeni palackot és semmi tekintetben sem vétkes cselekedet. A legtöbb ember tudatában van annak, hogy azok a cselekedetek, amelyek másokat sértenek, határozottan és nyilvánvalóan helytelenek, azonban kevesen vannak tudatában annak, hogy éppen olyan helytelen dolog féltékenységet, továbbá gyűlöletet, becsvágyat stb. érezni, még ha ezek az érzések

nem is jutnak szavakban vagy cselekedetekben kifejezésre. A halál utáni állapotok vizsgálata (XIII-XV. fejezet) elárulja, hogy az ilyen érzések megsebzik azt, aki ápolja őket és a halál után heves szenvedést okoznak neki. A gondolatformák tanulmányozása ilyenformán a komoly tanítvánnyal érezteti az ilyen teremtmények rettenetes lehetőségeit, valamint a helyes használatukat, illetve felelősségét. A gondolatok nemcsak dolgok, hanem rettenetesen hatalmas dolgok. Mindenki szüntelenül éjjel és nappal teremti őket. Gyakran nem lehet fizikai segítséget nyújtani azoknak, akik szükségben vannak, ellenben nem létezik olyan eset, amikor nem lehet gondolattal segíteni, vagy amelyben egy határozott eredmény elmaradhat. Senki ne habozzék ezt az erőt teljesen kihasználni, feltételezve mindig, hogy önzetlen célra használják és a fejlődés Isteni Tervének elősegítésére. 42 VIII. fejezet A fizikai élet A II. fejezetben általános

körvonalakban szemléltettük az asztráltest szerkezetét és összetételét Most áttérünk - nagy részletekben – annak tanulmányozására, hogy a fizikai test éber tudata alatt, hogyan létezik és hogyan használjuk. Azok a tényezők, amelyek a fizikai élet alatt az asztráltest természetét, tulajdonságait meghatározzák nagyjából a következőképpen csoportosíthatók: 1. a fizikai élet, 2. az érzés élet, 3. a mentális élet 1. A fizikai élet Már láttuk, hogy a fizikai test minden részének megvan a maga megfelelő asztrál „mása”. Amiként a szilárd, folyékony és gázszerű és éteri anyag, amelyekből a fizikai áll, lehet finom vagy durva, goromba vagy lágy, következésképpen olyan lesz a megfelelő asztrál burkolat is. A tisztátalan táplálékkal táplált fizikai test megfelelően tisztátalan asztráltestet fog létrehozni, míg ellenben a tiszta étellel és itallal táplált fizikai test elősegíti az asztráltest tisztaságát. Az

asztráltest az érzés, szenvedély és indulat vehikuluma lévén, következésképpen egy durvább típusú asztráltest főképpen a durva fajta érzés és indulat által lesz megközelíthető, míg egy finomabb asztráltest sokkal készségesebben fog rezegni a sokkal finomabb érzésekre és törekvésekre. Lehetetlenség, hogy a fizikai test eldurvításával egyidejűleg finomabb célokra rendezettebbé tegyük az asztrál- és mentáltestet; az sem lehetséges, hogy tiszta fizikai testünk legyen és mellette tisztátalan asztrál- és mentáltestünk. Ilyenformán mindhárom test függ egymástól A megevett étel nemcsak a fizikai testre, hanem a magasabb testekre is hatással van. A húsevés végzetes minden okkult fejlődésre és azok, akik élnek vele, komoly és szükségtelen nehézségeket gördítenek maguk elé, mert a húsétel erősítőleg hat az alacsonyabb síkok minden nemkívánatos elemére és szenvedélyére. Az ősrégi misztériumokban az emberek a

legnagyobb tisztaságban éltek és rendszerint vegetáriánusok voltak. A raja-yogista különleges szenvedélyeket vállal magára, hogy fizikai testét gondosan kidolgozott étkezési és alvási stb. rendszerrel megtisztítsa és csak olyan ételeket vesz magához, melyek sattvikusak, azaz „ritmikusak”. Az egész étkezési anyagokra vonatkozó rendszer arra irányul, hogy elősegítse a test előkészítését a magasabb tudatosság használatára. A húsételek raja síkúak, azaz mivel a t evékenység tulajdonsága alá tartoznak, ingerlők és az állati vágyak és cselekmények kifejezésére szolgálnak. Teljesen alkalmatlanok az idegszervezet finomabb típusai számára. Ennélfogva a yogi nem használhatja ezeket a gondolatokat magasabbrendű folyamatai számára. A rothadó táplálékot, mint a hús, vadhús, vadpecsenye stb. valamint az alkohol, tama síkúak vagy nehezek és ezért szintén kerülendők. 43 Az olyan táplálékok, melyek növekedni

törekszenek, mint a gabona és gyümölcsök, satvikusak, azaz ritmikusak, minthogy a legnagyobb mértékben életerősek és alkalmasak arra, hogy a testet érzékennyé és ugyanakkor erőssé tegyék. Bizonyos más anyagok szintén kártékonyan hatnak úgy a fizikai, mint az asztráltestre. Így a dohány tisztátalan részecskékkel hatja át a f izikai testet és oly anyagias kiáramlásokat okoz, hogy azokat gyakorta észlelni is lehet a s zaglás ér zékével. Asztrális tekintetben a d ohány nemcsak tisztátalanságot visz be a testbe, hanem kiölni igyekszik a test érzékeny voltát, amint mondják megnyugtatja az idegeket. Bár a mai modern élet körülményei között ez néha kevésbé káros lehet, semmint nyugtalanoknak hagyni az idegeket, mégsem kívánatos egy okkultista számára, akinek szüksége van arra, hogy minden rezgésre azonnal válaszolni tudjon és ugyanakkor természetesen teljesen ellenőrzésük birtokában kell hogy legyen. Hasonlóképpen nem

kétséges, hogy az alkohol úgy az asztrál mint a mentáltest szempontjából mindig rossz. A hússal és alkohollal táplált test mindig hajlandó arra, hogy egészségileg veszteség érje a felsőbb öntudatosság megnyílása révén és az ideges betegségek részben annak köszönhetők, hogy az ember öntudatossága oly testeken át igyekszik kifejeződni, melyek hústermékekkel vannak megfertőzve és alkohol által megmérgezve. Kiváltképpen a nyálkatestet mérgezi meg nagyon könnyen még nagyon kis mennyiségben mennyiségű alkohol is és ezáltal felsőbb fejlődése van meggátolva. A nyálkatest az alkohol által való megmérgezése az, amely a delírium tremenssel kapcsolatos rendellenes és képtelen látomásokhoz vezet. Azonfelül, hogy a hús, a dohány és az alkohol a fizikai és asztráltestet egyenesen eldurvítja, még ott van az a komoly lehetőség, hogy nemkívánatos lényeket igyekeznek vonzani, melyek a vér és az alkohol szagában találják

élvezetüket. Ezek körülveszik az embert, gondolataikat beléhelyezik, befolyásukat ráerőszakolják asztráltestére úgy, hogy az illető auráját egy nemkívánatos lényekből álló burok veszi körül. A Jobb Kéz Örvényének Jógájában a hús, valamint a bor élvezete főképpen ezen okból van teljesen tiltva. Ezek a l ények mesterséges elemi lények, amelyek az ember gondolatait és vágyait befolyásolják, de amelyeket az ember gondolatai és vágyai teremtenek meg és ezenfelül olyan emberek is akik erkölcsileg romlottak s kiknek ezek az elementálok asztráltestükbe vannak bebörtönözve. Ezek az elemi lények olyan emberekhez vonzódnak, akiknek az asztrálteste olyan anyagot tartalmaz, amilyen az ő természetükkel rokonszellemű, viszont az elementálok természetszerűleg oly bűnöknek igyekeznek hódolni, amilyenekre önmagukat sarkallták, amíg fizikai testben voltak. Az asztrál tisztánlátó az utálatos elemi lények hordáit láthatja, amint

körülrajzzák a hentesboltokat, míg a sörházakban és borházakban főképpen az elementálok gyűlnek össze, ahol a folyadékok kiáramlásaiban lakmároznak és néha az ivók saját testeibe is befurakszanak. Majdnem minden olyan szer, amilyen az ópium, kokain, a teában levő thein, a kávéban levő koffein stb. pusztítólag hatnak a magasabb testekre Természetesen alkalmilag bizonyos betegségeknél majdnem szükségesek, azonban egy okkultista a lehető legkisebb mértékben él velük. Az, aki tudja, hogy ezt hogyan tegye, el tudja távolítani az ópium rossz hatását (melyet nagy szenvedések enyhítésére lehet használni) az asztrál- és mentáltestből, miután elvégezte a maga munkáját a fizikai testben. 44 A mindenféle piszok is sokkal jobban kifogásolható a magasabb világokban, mint a fizikaiban, amely egy alacsony fajta természeti szellemet vonz. Ezért szükséges, hogy az okkultista minden tekintetben ügyeljen a tisztaságra. Különös

súlyt kell helyezni a kezekre és a lábakra, mert ezeken a végtagokon könnyen megy a kiáramlás. A fizikai zaj, mint amilyen egy városban uralkodik, sérti az idegeket és így izgalmat és fáradtságot okoz. A hatást fokozza a sok különféle gyorsasággal rezgő más asztráltest hatása és ezek valamennyiét semmiségek izgatják és zavarják. Habár az ilyen izgatás csak felületes és az értelemből tíz perc alatt el is távozhat, mégis oly hatást hozhat létre az asztráltestben, amely 48 óráig is eltarthat. Ilyenképpen a modern városban élők nehezen tudják elkerülni az ingerlékenységet, különösen azok, akiknek teste sokkal nagyobb mértékben feszült és érzékeny mint a közönséges embereké. Általában azt mondhatjuk, hogy minden ami elősegíti a fizikai test egészségét, egyúttal kedvezően hat a magasabb testekre is. Az utazás azon sok tényezői közül, melyek az asztráltestre hatnak egyike az, amely az utazót a minden egyes hellyel

vagy vidékkel kapcsolatos éter és asztrál befolyásváltozásoknak teszi ki. Az óceánoknak, a hegységeknek, az erdőségeknek, a vízeséseknek valamennyinek megvan a saját különleges úgy asztrál és éter, mint látható élettípusa és ennélfogva a saját befolyásfaja is. Ezen láthatatlan lények közül sokan életerőt árasztanak ki és az éter, asztrál és mentáltestre minden esetben gyakorolt hatásuk végeredményben valószínűleg egészséges és kívánatos, habár ugyanakkor a változás némileg fárasztó lehet. Ennélfogva a városból vidékre való utazás úgy az emocionális, mint a fizikai egészség tekintetében jótékony hatású. Az asztráltestre hatással lehetnek az olyan tárgyak, mint egy talizmán. Ezek elkészítésének módjai az „Étertestmás” című munkában vannak leírva. Itt csak általános hatásukkal foglalkozunk. Ha egy erre alkalmas egyén egy tárgyat bizonyos célból erősen megtölt magnetizmussal, úgy az

talizmánná válik és ha helyesen készítette, úgy ezt a m agnetizmus sok éven keresztül változatlan erővel folytonosan ki fogja sugározni. Sokféle célra lehet felhasználni. Így például egy talizmánt meg lehet tölteni tisztaság gondolatokkal, melyek mint határozott rezgésgyorsaságot fognak kifejezni az asztrál- és mentálanyagban. Ezek a rezgésgyorsaságok, minthogy éppen ellentétjei a tisztátalanság gondolatának, minden feltámadó tisztátalan gondolatot semlegesíteni vagy legyőzni igyekeznek. A tisztátalan gondolat sok esetben egy véletlenül felszedett gondolat lehet és ennélfogva önmagában véve nem nagy erejű. A talizmán ellenben szánt-szándékkal és erősen meg van töltve úgy, hogy amikor a két gondolatáram találkozik, egyáltalán nem kétséges, hogy a talizmánnal kapcsolatos gondolatok fognak győzni. Ezenfelül a két ellentétes gondolatsorozat között kezdődő összeütközés fogja magára vonni az ember figyelmét és

így időt fog neki engedni, hogy összeszedje magát úgy, hogy nem is kell résen lennie, ahogyan ez gyakran történik. Egy másik példa az, amikor a talizmán hittel és bátorsággal van megtöltve. Ez két módon hat Először is a talizmánból kiáramló rezgések szembehelyezkednek a félelem érzésével amint ezek létrejönnek és így meggátolja, hogy azok egyesülhessenek és egyik a másikat megerősíthesse, mint ez gyakran történik, míg azután ellenállhatatlanokká nem válnak. A hatást 45 egy giroszkóp hatásával hasonlították össze, mely ha egyszer valamilyen irányba mozgásba kerül, erős ellenállást fejt ki egy másik irányba való elfordításával szemben. Másodszor, a talizmán közvetlen viselőjének értelmére is hat: amint érzi, hogy a félelem érzetek kezdenek fellépni, valószínűleg rágondol a talizmánra és csatasorba állítja saját tartalék erejét, hogy ellenálljon a nemkívánatos érzésnek. A talizmán egy harmadik

hatáslehetősége abban áll, hogy kapcsolatos azzal a személlyel, aki készítette. Ha viselője a levertség állapotában van, úgy felhívja a készítő figyelmét és annak válaszát váltja ki. A készítő tudatos lehet vagy nem erről a hívásról, Egója azonban minden esetben tudni fog róla és válaszolni fog azáltal, hogy a talizmán rezgéseit megerősíti. Bizonyos tárgyak már a természetüknél fogva nagymértékben amulettek vagy talizmánok. Ilyen minden drágakő és mindegyiknek határozott befolyása van, amelyet kétféleképpen lehet hasznosítani. 1. A befolyásolás bizonyos fajta elemi lényeket vonz hozzá, valamint olyan gondolatokat és vágyakat, amelyek természetszerűleg ezen eszencia által fejezik ki magukat. 2. Ezek a természeti sajátosságok alkalmassá teszik, hogy olyan magnetizmus hordozójává váljék, amely éppen abban az irányban igyekszik működni, mint ezek a gondolatok és vágyak. Így például a tisztaság amulettjéül

egy olyan követ kell választani, amelyek természetes hullámzásai nincsenek összhangban azzal az alaphanggal, amelyben a tisztátalan gondolatok kifejezik magukat. Jóllehet a kő részei fizikaiak, mégis, minthogy ezen a síkon egy kulcs szerint azonosak a tisztaság magasabb síkbeli kulcsaival, a kő magnetizálás nélkül is meggátolja a tisztátalan gondolatot és érzést. Továbbá a követ az asztrál- és mentálsíkokon gyorsan lehet tölteni a tiszta gondolat és érzés hullámaival amelyeknek ugyanezen kulcs az alapjuk. További példák: 1. A rudraksha bogyó, melyet gyakran használnak Indiában nyakláncként, mely kiváltképp alkalmas magnetizálásra ott, ahol kitartó szent gondolatra vagy meditációra van szükség és hol minden zavaró befolyást távol kell tartani. 2. A tulsi fából készült olvasó, melynek befolyása némileg eltérő Azok a tárgyak, melyeknek erős illatuk van, természetes talizmánok. Így a tömjénnek kiválasztott mézga

olyan sugárzásokat bocsát ki, mely kedvező a spirituális és odaadó gondolkodásra és a zavart okozó vagy rossz befolyás egyetlen formájával sincs összhangban. A középkori boszorkányok néha úgy keverték a tömjén alkotórészeit, hogy az éppen az ellentétes hatást váltotta ki, és ugyanez megfigyelhető ma is az ördögi szertartásokban is. Általában kívánatos dolog kerülni a durva és nehéz illatokat, mint amilyen a pézsma, mivel közülük sok az érzékiséggel rokon tulajdonsággal bír. Néha egy nem szándékosan magnetizált tárgy is szolgálhat egy talizmán erejével, ilyen pl. egy barát ajándéka melyet valaki visel, pl. egy gyűrű vagy egy levél is Egy tárgy, mondjuk egy óra, melyet rendszeresen viselünk, magnetizmussal telítődik meg és ha másnak a kezébe jut, az illetőre határozott hatást képes gyakorolni. A papírpénzek és érmék 46 rendszerint kevert magnetizmussal, érzéssel és gondolattal telítettek és így

zavaró és izgató hatást gyakorolnak. Ilyenképpen tehát egy ember gondolatai és érzései nemcsak az emberre magára és másokra gyakorolnak hatást, hanem átitatják a körülötte levő élettelen tárgyakat, sőt a falakat és a bútorokat is. Így ezeket a fizikai tárgyakat öntudatlanul magnetizálja úgy, hogy azok hasonló gondolatokat és érzéseket sugároznak más emberekhez akik befolyásuk körében tartózkodnak. 2. Az emocionális élet Alig szükséges hangoztatni, hogy az asztráltest milyenségét főképp azon érzések és indulatok faja határozza meg, melyek általa állandóan megnyilvánulnak. Akár tudatában van ennek a ténynek az ember, akár nem, amikor az ember egy indulatot fejez ki, asztráltestét használja, éppúgy a mentáltestét használja amikor gondolkodik vagy a fizikai testet amikor fizikai munkát végez. Ez természetesen teljesen eltérő attól, amikor az ember az asztráltestét mint egy független vehikulumot használja, melyen

keresztül öntudata teljesen kifejeződhet. E tárggyal később megfelelő helyen fogunk foglalkozni Az asztráltest, amint láttuk, a vágy megnyilvánulásának színtere, az a tükör, amelyben minden érzés azonnal visszatükröződik, sőt melyen minden gondolatnak mely a személyes énre vonatkozik ki kell fejeződnie. Az asztráltest anyagából testi formát kapnak azon sötét „elemi lények” melyeket az emberek rossz kívánságaikkal és gonosz érzéseikkel létrehoznak; belőle veszik testüket a jótékony elemi lények is, melyeket a jókívánságok, a hála és szeretet érzései hoznak létre. Az asztráltest használata révén növekszik, éppúgy, mint minden más test, megvannak saját szokásai is, amiket ugyanazon cselekvések állandó ismétlése alakított ki és rögzített meg. A fizikai élet alatt az asztráltest a felfogója úgy a fizikai, mint az alsóbb mentálisból jövő rezgéseknek - amelyekre válaszol is - és gépiesen ismétli azokat a

r ezgéseket amelyeket megszokott; amint a kéz megismétli a megszokott mozdulatot úgy ismétli meg az asztráltest a megszokott érzéseit vagy gondolatait. Minden olyan tevékenység, amit rossznak nevezünk, legyenek bár azok akár önző gondolatok akár önző indulatok, elkerülhetetlenül mint rezgések mutatkoznak az illető sík durvább anyagában, míg a jó és önzetlen gondolat vagy érzés az anyag magasabb típusait hozza rezgésbe. Minthogy a finomabb anyag sokkal könnyebben mozog mint a durva, következésképp egy adott mennyiségű erő mely jó gondolatot vagy érzést szolgál, talán százszor olyan nagy eredményt hoz létre, mint ugyanolyan mennyiségű, de durvább anyagba öntött erő. Ha ez nem így volna, a közönséges ember nyilvánvalóan sohasem tehetne semmiféle haladást. Valamely erő jóra fordított tíz százalékának hatása aránytalanul nagyobb, mint ezen erő 90 százalékának önző célokra fordított hatása és így egészében

véve az ember életről-életre észrevehető haladást ér el. Az olyan ember aki csak egy százaléknyi jót tesz, már egy kis haladást ér el. Az olyan ember, akinek mérlege egyensúlyban van úgy, hogy se nem halad előre, se nem esik vissza, határozottan rossz életet kell hogy éljen; s hogy valaki a rosszban lefelé haladjon, rendkívül megrögzött kell hogy legyen. Így azon emberek, akik fejlődésük érdekében semmit sem tesznek és akik mindent szabadjára engednek, mindennek dacára fokozatosan fejlődnek éspedig a Logosz ellenállhatatlan ereje 47 folytán, mely állandóan előre viszi őket. Azonban olyan lassan haladnak, hogy milliónyi éveket felölelő testetöltéseikben, viszontagságokba és haszon nélküli létbe merülnek, míg egy lépést tesznek előre. Az a módszer, ahogyan az előrehaladás megtörténik, bizonyosan egyszerű és tudatos. Amint már láttuk, a rossz tulajdonságok az illető sík durvább anyagának a rezgései, míg a jó

tulajdonságok az anyag magasabb fokozatai által jutnak kifejezésre. Ebből két figyelemreméltó eredmény következik Szem előtt kell tartanunk, hogy az asztráltest minden síkja különleges viszonyban van a mentáltest megfelelő síkjával. Így, a négy alsóbb asztrál alsík megfelel a kauzáltestben levő három anyagfajtának. Így van aztán az, hogy az alacsonyabb-rendű asztrálrezgések a kauzális testben nem találnak olyan anyagot, amely válaszolni képes nekik és így magasabb-rendű tulajdonságokat egyedül csak a kauzális testbe lehet beépíteni. Ebből az derül ki, hogy minden jó, amit az ember önmagában kifejleszt, maradandóan feljegyződik a kauzális testében végbemenő változás által, míg az a rossz, amit tesz, érez vagy gondol, nem érintheti a felsőbb Egót, hanem csak mentáltestében okoz zavart va gy bajt, amely minden egyes újraszületéskor megújul. A rossz eredménye az asztrál és mentál permanens atomban van felhalmozva;

ennélfogva az embernek, egészen és újból szembe kell néznie a rosszal, míg csak le nem győzte és gyökerestől ki nem fordította a reá való válaszolás tendenciáját. Ez nyilvánvalóan nagyon is más dolog, semhogy felvétessék az Egóba és önmaga egy részévé tétessék. Az értelem világából jövő minden benyomásra az asztrálanyag sokkal gyorsabban válaszol mint a f izikai s következésképpen az ember asztrálteste, amely asztrálanyagból áll, minden gondolatra reagálni képes, akár belülről jön az a gondolat – azaz saját értelméből -, akár pedig kívülről, azaz másoktól eredő. Ennélfogva egy olyan asztráltest amelyet tulajdonosa úgy alakított ki, hogy az megszokás szerűen a rossz gondolatokra válaszoljon, mint egy mágnes hat a közelében lévő hasonló gondolat és érzés formákra, egy tiszta asztráltest ellenben visszautasítólag hat az ilyen gondolatokkal szemben és azokat a gondolatokat és érzésformákat vonzza

magához, amelyek a sajátjával megegyező anyagból állóak és hasonló rezgésűek. Ezért tudnunk kell, hogy az asztrálvilág tele van más emberek gondolataival és érzéseivel és hogy ezek szüntelen nyomást gyakorolnak, amennyiben állandóan célba vesznek minden egyes asztráltestet, hogy azt hasonló rezgésbe hozzák. Továbbá vannak alacsonyrendű természeti szellemek, melyek a harag és a gyűlölet durva rezgéseinek örvendenek és minden ilyen természetű áramlatba belekapcsolódnak, ilyenképpen megerősítik a rezgéseket és új életet adnak nekik. Azok, akik durva érzéseknek adják oda magukat, állandóan az asztrálvilág ilyen dögvarjaival vannak körülvéve, melyek egymást lökdösik, hogy egy szenvedélykitörésnél megelőzzék egymást. Azok kedélyállapotok részének, amelyeknek a legtöbb ember kisebb vagy nagyobb mértékben alá van vetve, külső asztrálbefolyások az okai. Így pl a levertség oka ugyan lehet pusztán fizikai dolog,

amilyen pl. az emésztési zavar, hideglelés, fáradtság, de még gyakrabban okozza azonban egy asztrállény jelenléte, aki maga is levert és körülötte lebeg vagy azért, hogy 48 rokonérzést keressen vagy pedig abban a reményben, hogy az illetőből kivonja azt az életerőt, melyre szüksége volna. Továbbá, például egy olyan ember, aki szinte magánkívül dühös, ideiglenesen elveszti az asztrálteste feletti befolyást és a vágy elemi-lény lesz az uralkodó. Ilyen körülmények között az illetőt vagy egy hasonló természetű elhalt kerítheti hatalmába, vagy valami rossz mesterséges elemi lény. A tanítványnak komolyan és különösképpen kerülnie kellene a levertséget, mely nagy akadályt képez a haladásban, vagy legalábbis meg kellene kísérelnie hogy senki se lássa őt levertnek. A levertség arra készteti, hogy többet gondoljon önmagára mint a Mesterre és sokkal nehezebbé teszi a Mester befolyásának hatását. A levertség az

érzékeny emberre nagyon szenvedőleg hat és sok esetben oka a gyerekek éjjeli félelmének. Egy jelölt benső élete nem szabadna hogy folytonos ingadozásoknak legyen kitéve. Mindenekfelett a jelöltnek meg kell tanulnia, hogy ne legyen tépelődő. A megelégedettség nem összeférhetetlen a törekvéssel. Az optimizmust igazolja a jó végső győzelmének bizonyossága, bár igaz az, hogyha a fizikai síkot vesszük nem könnyű dolog fenntartani ezt az állítást. A nagyon erőteljes érzések nyomása, ha az ember túlzásba viszi, halált, őrületet vagy megszállottságot okozhatnak. A megszállottság nem szükségképpen az, amit rossznak nevezünk, bár igaz az, hogy minden megszállás káros. Ezen jelenségnél vehetjük például a vallási újraszületésnél előforduló megtérést. Ilyen alkalmakkor egyesek olyan túlhajtott érzéshullámba vetik magukat, hogy túllépik a biztonság határát, és ekkor megszállhatja őket ugyanazon vallásfelekezet

valamely elhalt követője és így egy időre egyazon testben két lélek működik. Ezen kilengések rettenetes energiája fertőző és egy tömeg gyorsan széthurcolhatja. Egy létrehozott asztrális zavar olyan természetű, mint egy óriási forgatag. E felé özönlenek az asztrális lények, akik érezni vágynak; ezek a m indenféle természeti szellemek örvendeznek a vad izgalmaknak és abban fürdenek, bármilyen jellegű is az akár vallásos, akár érzéki úgy, mint a gyerekek játszanak a hullámverésben. Az ilyen meggondolatlanul kiárasztott energiát kiegészítik és felerősítik. Az uralkodó eszme önző lévén, az asztrálanyag durva fajta és így a természeti szellemek is kezdetleges típusúak. A vallási újraszületés érzéshatása ilyenformán nagyon erőteljes. Ez a „megtérés” néha valóságos veszedelem. Az okkultizmus komoly tanítványa kerüljön minden ilyen érzéskilengést, melyek oly sok emberre nézve lehetnek veszélyesek. „Az

izgalom ellensége a spirituális életnek.” Az őrültségnek természetesen sok más oka is van; lehet egy vagy több vehikulumban – fizikai, éteri, asztrális, vagy mentális testben – meglévő hiányosság eredménye. Egyik változatának oka lehet az asztrálrészek és az étertest vagy mentáltest részei közötti rendezettség hiánya. Ilyen esetben nem lehet megszabadulni az őrültségtől mindaddig, míg az ember el nem jut a mennyei világba, azaz amíg el nem hagyta asztráltestét és át nem költözött a mentáltestébe. Az őrültség ezen típusa ritkaság. Egy ember asztráltestének rezgései által egy másik asztráltestre gyakorolt hatását keleten már régen felismerték és ez az egyik oka annak a mérhetetlen előnynek, amit egy tanítvány akkor 49 élvez, amikor egy olyan valakinek a közvetlen közelségében él, aki sokkal fejlettebb mint ő. Az indiai tanító tanítványa számára nemcsak különleges fajta gyakorlatokat vagy

tanulmányokat írhat elő asztráltestének megtisztítására, megerősítésére és fejlesztése céljából, hanem azáltal, hogy a tanítványt az ő közvetlen fizikai közelségében tartja, ezen szoros egyesülés révén a tanítvány vehikulumait a sajátjával összhangba hozni és abban megtartani igyekszik. Az ilyen tanító a saját testeit már lecsendesítette és hozzászoktatta őket, hogy azok néhány gondosan megválasztott rezgésgyorsasággal rezegjenek ahelyett, hogy százféle rezgésben tomboljanak. Ez a néhány rezgéssebesség nagyon erős és állandó, éjjel és nappal akár alszik, akár nem szüntelenül hat a tanítvány testeire és fokozatosan felemelik őt tanítójának alaphangjára. Hasonló okokból egy indiai, aki magasabb életet akar élni, visszavonul a dzsungelekbe, miként egy másik fajú ember visszavonulva a világtól remetévé lesz. Így legalább van levegője és nyugodtan hagyja az a végtelen harc, amit testeinek más emberek

gondolatai és rezgéseire való reagálása okoz és van ideje az összefüggő gondolatokra. A természet nyugodt befolyása bizonyos mértékben szintén segítséget jelent. Némileg hasonló az a hatás, amit az emberi lényekkel való szoros érintkezés az állatokra gyakorol. Az állatnak gazdájával szemben érzett odaadása, akit szeret, és mentális erőfeszítése, hogy megértse gazdáját, annak óhajait és örömeit, rendkívül fejlesztik az állat értelmét és erejét az odaadásra és vonzalomra. Ezenfelül az ember testeinek az állat testeire gyakorolt hatása nagyban elősegíti e folyamatot és ekképpen előkészíti az utat, hogy az állat egyéniesüljön és emberi lénnyé legyen. Akarat megfeszítéssel asztrálburkot lehet alakítani az asztrál aura külső részéből. Ennek háromféle célja lehet: 1. Kizárni az olyan érzések rezgéseit, mint a harag, gyűlölet, irigység, melyet egyik ember szándékosan irányít a másikra. 2. Kizárni

azokat az alacsonyabb típusú rezgéseket, amelyek az asztrálvilágban lebeghetnek és az ember aurájába ütközhetnek. 3. Védelmezi az asztráltestet a meditáció alatt Ezek a burkok rendszerint nem hosszantartók, ha azonban hosszú időre van rájuk szükség, akkor gyakran meg kell újítani őket. Az ilyen burok természetszerűleg nemcsak a kívülről jövő hanem a belülről jövő rezgéseknek is útját állják. Ennélfogva a tanítványnak e burkot csak a legdurvább asztrálanyagból kell előállítania, minthogy nem akarja megakadályozni a magasabb típusú asztrál anyagban végbemenő rezgések be- és kiáramlását. Általános szabályként azt lehet mondani, hogy a burok használása önmagunk részére bizonyos mértékben a gyengeség bevallása, mert ha olyan lenne az ember, amilyennek lennie kellene, akkor az ilyen mesterséges védelemre nem lenne szükség. Másrészt a burkokat előnyben lehet részesíteni olyanok segítségére, akiknek védelemre

van szükségük. Emlékezzünk arra, hogy az ember asztrálteste nemcsak közönséges asztrálanyagból áll, hanem egy csomó elemi lényegből is. Az ember élete alatt ez az elemi eszencia a körülöttünk levő hasonló anyagból van elválasztva, és egy időre azzá lesz, amit egy mesterséges elemi lény fajtájaként lehet leírni, azaz a vágy elemi-lény néven ismert fél intelligens különálló lénnyé. A vágy elemi-lény a saját útját követi, amely lefelé vezet az anyagba, anélkül, hogy figyelemmel lenne (vagy a valóságban valamit is tudna) az Egó szándékáról, amelyhez történetesen tartozik. Így tehát érdekei homlokegyenest ellenkeznek az ember érdekeivel, minthogy mindig az 50 erősebb és durvább rezgéseket keresi. Ez az oka annak az állandó küzdelemnek is, amit szent Pál így ír le: „a tagokban lévő törvény ellene van az értelem törvényének”. Továbbá, az ember értelemtestének mentálanyagával való azon kapcsolat e

testet még élénkebb rezgésűvé teszi és megkísérli a mentálanyagot a vele való rokonszenvre ösztökélni és így rávenni az embert arra, hogy azt higgye, hogy ő kívánja ezeket a vágyakat és érzéseket. Következésképpen egy kísértés fajtává lesz. Ennek ellenére a v ágy elemi-lény nem rossz A valóságban nem fejlődő lény, nincsen ereje újjászületni, csupán csak az eszencia, amiből áll az, ami fejlődik. Ezen árnyszerű lényeknek nincs is semmi szándéka az emberrel, mert egyáltalán semmit sem tud arról az emberről, akinek erre az időre egy részét képezi. Így tehát semmi tekintetben sem olyan ördög, hogy rémülettel kelljen rátekinteni miként maga az ember, bár kibontakozásának egészen más fokán. Helytelen azt képzelni, hogy azáltal, hogy vonakodunk ezt a v ágy elemi-lény durva rezgésekkel kielégíteni az ember akadályokat gördít fejlődése útjába, mert nem így van. Azáltal, hogy az ember ellenőrzi a

szenvedélyeket és kifejleszti a magasabb tulajdonságokat kiveti az alacsonyabbrendűt és segíti kifejlődni a magasabbrendű elemi-lény típust; az alacsonyabb fajta rezgéseket kielégítheti egy állat, talán még jobban mint egy ember, míg csakis egy ember képes kifejleszteni az eszencia magasabb típusait. Az embernek egész életén keresztül küzdenie kellene a vágy elemi-lénnyel és annak azon törekvéseivel szemben, hogy az alacsonyabb, durvább fizikai rezgéseket keresi, teljesen tisztán felismerve, hogy annak tudatossága, annak tetszése vagy nemtetszése nem a sajátja. Ő önmaga teremtette meg azt, és nem kellene annak rabszolgájává lennie, ellenben meg kellene tanulnia uralni azt és önmagát attól különváltan megismerni. Ezzel bővebben a XII. fejezetben fogunk foglalkozni 3. A mentális élet Harmadik és legutolsó tényezőnk, mely a rendes éber öntudat alatt asztráltestünkre hatást gyakorol, a mentálélet. A mentáltevékenységek két

okból a legmélyrehatóbb hatásokat gyakorolják az asztráltestre: 1. Mert az alsóbb mentálanyag a Manas oly ki nem bonyolíthatóan van egybekapcsolva az asztrálanyaggal, a K amával, hogy a legtöbb embernél majdnem lehetetlenség az egyiket a másik nélkül használni, azaz kevesen tudnak gondolkozni anélkül, hogy ugyanakkor ne éreznének, vagy érezni anélkül, hogy ugyanakkor, bizonyos mértékben ne gondolkodnának. 2. Mert az asztráltest szervezete és ellenőrzése az értelmen alapszik Ez egy példája annak az általános elvnek, hogy minden testet az a tudatosság épít fel, amely a közvetlen felette álló síkon tevékenykedik. A gondolat teremtő ereje nélkül az asztráltestet nem lehet megszervezni. Minden impulzusunk, amelyet az értelem a fizikai testbe küld, az asztráltesten keresztül kell mennie és abból is hoz létre hatást. Továbbá, mivel az asztrálanyag sokkal jobban válaszol a gondolatjelenségekre mint a fizikai, a mentálrezgések

hatása az asztráltestre aránylag sokkal nagyobb, mint a fizikai testre. Következésképpen egy ellenőrzött, gyakorlott és fejlett értelem az asztráltestet is ellenőrizni és fejleszteni törekszik. Amikor tehát az értelem ténylegesen nem ellenőrzi az asztráltestet, az utóbbi minthogy különösen fogékony a rajta átmenő gondolatáramlatok befolyásával szemben, örökösen felfogja ezeket a kívülről jövő ingereket és buzgón válaszol rájuk. 51 Eddig azokkal az általános hatásokkal foglalkoztunk, melyek a fizikai, emocionális és mentális élet természete a rendes élet alatt az asztráltestre gyakorol. Most azután, azonban csak általános körvonalakban, az asztráltest különleges képességeinek éber öntudat alatti használatával fogunk foglalkozni. Ezen képesség természete, valamint azoknak az asztráltestben levő különféle csakrákkal való kapcsolatát már leírtuk az V. fejezetben Magának az asztrálanyag erőinek

segítségével melyek a csakrák tevékenysége által bontakoznak ki, az ember nemcsak arra válik képessé, hogy rezgéseket fogjon fel az éteranyagból, melyeket az asztrálanyag az értelemnek ad át, hanem hogy rezgéseket fogjon fel közvetlenül az asztrálanyag környező világából, ezeket természetesen, hasonlóképpen átadja a mentáltesten keresztül a belül lévő igazi embernek. Azonban, hogy az ember ezen módon közvetlenül az asztrálvilágból foghasson fel rezgéseket, meg kell tanulnia öntudat központját asztráltestébe áttenni, ahelyett, hogy mint rendesen fizikai agyában legyen. Az alacsonyabb típusú emberben a Káma vagy vágy, még hangsúlyozottan, a legnagyobb mértékben szembetűnő sajátosság, habár a mentális fejlettség bizonyos fokig már szintén megvan. Az ilyen ember öntudata az asztráltest alsóbb részébe van központosítva, mivel életét a fizikai síkkal kapcsolatos érzetek irányítják. Ez az o ka annak, hogy az

asztráltest képezi a fejletlen ember aurájának legszembetűnőbb részét. Fajunk közönséges embere is még majdnem teljesen érzékeinek él, bár a magasabb asztrális is kezd előtérbe lépni, azonban számára az uralkodó kérdés, mely magatartását irányítja, még nem az, hogy mi a helyes és ésszerű, hanem egyszerűen az, amit ő maga megtenni vágyik. A műveltebb és fejlettebb embernél már az ész irányítja a vágyakat, ami annyit jelent, hogy az öntudatosság központja fokozatosan áthelyeződik a felső asztrálisból az alsó mentálisba. Lassanként amint az ember előrehalad, inkább az elvek uralják mint az érdekek és vágyak. A tanítvány tudja, hogy az emberiség még a IV. körben van, melyet a természet rendje szerint a vágy és érzés kifejezésének kellene szentelni, mégis inkább az intellektus kifejlesztésére vállalkoztunk, amely az V. kör jellegzetessége Hogy ez így van, azt annak a hatalmas ösztönzésnek lehet betudni, amit

a fejlődésünknek a Láng Urainak a Vénuszból történt alászállása, valamint az Adeptusok munkája adott, akik számunkra megőrizték ezt a befolyást és állandóan annak szentelik magukat, hogy minél nagyobb előrehaladást érhessünk el. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a kisebb faji ciklusban az V. gyökérfajban az értelmi testen munkálkodik, míg a IV. gyökérfaj inkább az asztráltesttel foglalkozik Annak dacára, hogy a tudatosság központja a legtöbb esetben az asztráltestben székel, az emberek legnagyobb része egyáltalán nincs tudatában e ténynek, minthogy egyáltalán semmit sem tudnak az asztráltestről és annak használatáról. Hosszú életsorozat hagyományai és szokásai vannak mögöttük, melyekben az asztrálképességeket nem használták, ezek a képességek mégis az egész idő alatt lassan és fokozatosan növekedtek egy burkon belül, valahogyan úgy, miként a kis csirke növekszik a tojáson belül. Így van az, hogy sok

embernek vannak asztrálképességei, melyekről egyáltalán semmit sem tudnak, melyek a valóságban egészen közel vannak a megnyilvánuláshoz és valószínű, hogy a közeljövőben, amikor ezek a dolgok sokkal szélesebb körben lesznek ismertek és megértettek, ezek a lappangó képességek keresztül törnek a burkon és az asztrálerők sokkal gyakoribbakká válnak mint amilyenek manapság. 52 A fent említett burok egy nagy önmagára irányuló gondolattömegből áll, amelybe a közönséges ember majdnem reménytelenül van beletemetve. Ez talán még nagyobb mértékben vonatkozik az áloméletre, mellyel a következő fejezetben fogunk foglalkozni. Fentebb az öntudatnak az asztráltestbe való központosításáról beszéltünk. Az emberi öntudatot egyszerre csak egy vehikulumba lehet összpontosítani, bár egyidejűleg határozatlanul a többiben is tudatos lehet az ember. Erre egyszerű hasonlatot lehet találni a közönséges fizikai látásból. Ha

ujjunkat arcunk elé tartjuk, a szemeket úgy lehet összpontosítani, hogy az ujjakat tökéletesen látjuk, ugyanakkor a távoli hátteret is láthatjuk, habár tökéletlenül, mert kívül esik a gyújtóponton. A gyújtópontot egy pillanat alatt úgy meg lehet változtatni, hogy a hátteret látjuk tökéletesen, ujjunkat ellenben, amely kiesik a gyújtópontból csak határozatlanul és homályosan. Pontosan ugyanezen módon, ha valaki, aki kifejlesztette az asztrális és mentális tudatosságát, a fizikai agyba összpontosítja magát, amint ez a mindennapi életben történik, úgy tökéletesen látni fogja az emberek fizikai testeit és ugyanakkor látni fogja az asztrális és mentális testeiket is, azonban csak homályosan. Egy pillanatnál rövidebb idő alatt képes megváltoztatni a gyújtópontját úgy, hogy tisztán és tökéletesen képes látni az asztráltestet; ebben az esetben látni fogja a fizikai és mentális testeket is, de nem minden részletükben.

Ugyanaz áll a mentális látásra és a magasabb síkok látására is. Így egy magasan fejlett emberbe, aki öntudatát a kauzálsíkon (felső mentál síkon) túlra is kiterjesztette, úgy, hogy szabadon képes működni a buddhikus síkon is, és van egy kis öntudata az atmikus síkon is, a öntudat központja a felső mentális és buddhikus sík között van. Benne a felső mentális és felső asztrális jobban ki vannak fejlődve mint ezek alsóbb részei és habár megvan a fizikai teste, ezt csak azért tartja meg, hogy benne munkálkodjék és nem azért mert gondolatait és vágyait ott akarja összpontosítani. Az ilyen ember föléje emelkedett minden Kámának amely az újraszületéshez kötheti őt és fizikai testét ennélfogva csak azért tartja meg, hogy az eszközként szolgálhasson a magasabb síkok erői számára, hogy így itt lent eljussanak a fizikai síkra is. 53 IX. fejezet Az álom élet Az alvás igazi oka, úgy látszik az, hogy a testek

kifáradtak. A fizikai testben nemcsak minden izom-megerőltetés, hanem minden érzés és gondolat is bizonyos könnyed fizikai változást hoz létre. Az egészséges test mindig ellensúlyozni igyekszik ezeket a v áltozásokat, azonban ez, amíg a test ébren van nem mindig sikerül. Következésképp minden érzés, gondolat vagy cselekvés egy kicsi, majdnem észrevétlen veszteséget jelent, melyek összegzett hatása annyira kimeríti a fizikai testet, hogy az nem képes további gondolkodásra vagy munkára. Néha pár percnyi alvás is elég hogy helyrejöjjön, amit a fizikai elemi lény végez. Az asztráltest nagyon hamar kifárad a fizikai agy-részecskék mozgatásának nehéz munkájában és hosszabb tőle való elkülönülésre van szüksége, hogy képes legyen erőt gyűjteni hogy újra végezze egyhangú munkáját. A saját síkján ellenben az asztráltest gyakorlatilag képtelen kifáradni; tudnak 25 éven át tartó szüntelen munkálkodásra vonatkozó

esetről is, amikor nem mutatta a fáradtság jelét. Habár a szertelen és hosszantartó érzés az embert a k özönséges életben nagyon gyorsan kifárasztja, nem az asztráltest az, amely kimerül, hanem a fizikai szervezet, amelyen keresztül az érzés kifejeződik. Hasonlóképpen van a mentáltesttel is. Amikor mentális fáradtságról beszélünk, az a valóságban helytelen kifejezés, mert az agy és nem az értelem az, ami kifárad. Az értelem kifáradása nem létezik. Amikor az ember az alvásban (vagy halál esetén) elhagyja testét, a környező asztrálanyag nyomása - amely a valóságban az asztrálsík nehézkedési erejét jelenti – az asztrálisan üres térbe azonnal más asztrálanyagot hajt. Az ilyen ideiglenes asztrális más, már ami az elrendezettségét illeti, pontos mása a fizikai testnek, amellett azonban semmi valóságos kapcsolatban nincs vele és sohasem használható vehikulumként. Pusztán csak véletlen találkozása a részecskéknek,

és az éppen jelenlévő megfelelő fajta asztrálanyagból áll. Amikor az igazi asztráltest visszatér, ezt az idegen asztrálanyagot a legcsekélyebb ellenállás nélkül kitaszítja. Ez nyilvánvalóan egyik oka annak, amiért rendkívüli gondot kellene fordítani arra, hogy az ember milyen környezetben tér alvásra, mert ha a környezet rossz, úgy az ember asztráltestének távolléte alatt kifogásolható típusú asztrálanyag töltheti be a fizikai testet, olyan befolyásokat hagyva vissza, melyek csak kellemetlenül hathatnak a visszatérő igazi emberre. Amikor az ember aludni tér „magasabbrendű” életelvei a fizikai testből az asztráltestbe húzódnak ki, a sűrű test és az étertest magára marad az ágyban és az asztráltest felette lebeg a levegőben. Az álom tehát az ember fizikai teste helyett egyszerűen az asztráltestét használja; egyedül csak a fizikai test merül álomba és nem szükségképpen maga az ember. Az asztráltest, amikor így

visszahúzódik a fizikai testből, rendszerint megtartja a fizikai test alakját, úgy, hogy az illetőt könnyen felismerheti bárki, aki ismeri őt fizikailag. Ez annak a 54 ténynek tudható be, hogy az asztrál és fizikai részecskék között vonzódás áll fenn, mely az egész fizikai élet alatt fennmarad és ez olyan szokást vált ki az asztrálanyagban, amely akkor is megmarad, amikor az asztrálanyag ideiglenesen kivonul az alvó testéből. Ez okból egy alvó ember asztrálteste egy központi részből áll, amely megfelel a fizikai testnek, és amely aránylag nagyon sűrű, továbbá egy körülvevő aurából, amely aránylag sokkal ritkább. Egy nagyon fejletlen ember, amilyen egy vadember, majdnem olyan alvó lehet, mint ahogyan a fizikai teste alszik, mert asztráltestében csak egy nagyon kicsinyke határozott tudatosságra képes. Ugyanakkor képtelen alvó fizikai testének közvetlen közeléből eltávozni és ha megkísérelné azt asztráltestében,

bizonyára rémülten ébredne fel fizikai testében. Asztrálteste egy némileg alaktalan tömeg, egy lebegő ködkoszorú, amely nagyjából tojás alakú, azonban nagyon szabálytalan és határozatlan körvonalakkal; a benső forma a fizikai test sűrű asztrálmásának vonásai és alakja ugyancsak határozatlan, foltos és meg nem különböztethető, azonban minden esetben felismerhető. Az ilyen egyszerű fajtájú ember tudatossága alatt arra használja asztráltestét, hogy az értelemből áramokat küld rajta keresztül a fizikai agyhoz. Alvás alatt azonban, minthogy a fizikai agy nem működik, az asztráltest fejletlen lévén, képtelen önmagától benyomásokat felfogni és így az ember gyakorlatban öntudatlan, mivel a s zegényesen szervezett asztráltest által képtelen tisztán kifejezni magát. A benne lévő érzésközpontokra az átvonuló formák hatást gyakorolhatnak és benne válaszolhat is az olyan ingerekre, melyek az alsó természetet izgatják.

Azonban a szemlélőre tett hatás a maga egészében az alvás és határozatlanság hatása és mivel az asztráltest minden határozott tevékenység híján van, lustán és tökéletlenül a fizikai forma felett lebeg. A teljesen fejletlen emberben ennélfogva a magasabb életelvek, azaz maga az ember, majdnem éppen olyan alvó állapotban van, mint a fizikai test. Néhány esetben az asztráltest kevésbé tespedt és ábrándosan úszik ide-oda a különféle asztráláramlatokban, alkalmilag felismerve másokat és akik hasonló állapotban vannak, mindenféle tapasztalatokon keresztülmenve, melyek emlékezete reménytelenül zűrzavaros és az, ami tényleg történt gyakorta nevetséges torzképbe van öltöztetve. (Lásd az Álmok c X fejezetet) Ez okozza, hogy a következő reggel az illető azt gondolja, hogy valami nevezetes álma volt. A fejlettebb embernél már nagy az eltérés. A benső alak már határozottabb és megkülönböztethető – az ember fizikai

kinézetének tökéletesebb másolata. A környező ködkoszorú helyét élesen határolt tojásalak foglalja el, amely alakját változatlanul megtartja, melyek az asztrálsíkon folyvást körülötte örvénylenek. Az ilyen típusú ember nem öntudatlan az asztráltestében, hanem teljesen tevékenyen gondolkozó. Mindazonáltal alig vehet tudomást környezetéről, mint a vadember Nem azért mert képtelen látni, hanem mert annyira bele van burkolva gondolataiba, hogy nem lát, bár láthatna ha úgy akarná. Bármilyen gondolatok is foglalkoztatták értelmét az elmúlt nap alatt, rendszerint folytatja azokat amikor elalszik, úgy, hogy azáltal egy olyan önmaga gyártotta sűrű fallal van körülvéve, hogy a gyakorlatban semmit sem figyel meg abból ami körülötte végbemegy. Alkalmilag egy kívülről jövő erőszakos lökés, vagy valami önmagából kiinduló 55 erős vágy széttépheti ezt a ködburkot és megengedi valami határozott benyomás

észrevételét. Ezután a köd újból körülzárja és olyan megfigyelés nélkül álmodik tovább, mint annak előtte. A még jobban fejlett ember esetében, amikor a fizikai test aludni tér, az asztráltest kisiklik belőle és az ember teljes tudatossággal tartózkodik benne. Az asztráltest tisztán körvonalazott és határozottan szervezett, az em berhez hasonló és az ember testként képes használni, olyan testként, amely sokkal alkalmasabb mint a fizikai test. Az asztráltest fogékonysága megnövekedett, míg végül azonnal válaszol saját síkja minden rezgésére, a finomabbra éppúgy, mint a durvábbakra; a nagyon magasan fejlett ember asztráltestében azonban a gyakorlatban természetszerűleg nincs alkalom a durva rezgésekre való válaszolásra. Az ilyen ember sokoldalúan éber, sokkal tevékenyebb, sokkal pontosabban és a megértés sokkal nagyobb erejével dolgozik, mint amikor be van zárva a sűrűbb fizikai testbe. Ezenfelül mérhetetlen

gyorsasággal képes ide-oda mozogni bármely távolságra anélkül, hogy az alvó fizikai testben a legcsekélyebb zavart is okozná. Találkozhat barátaival, eszmecserét folytathat velük, akár testben élők azok, akár nem, ha azok történetesen éppen olyan emberek az asztrálsíkon mint ő. Találkozhat nálánál sokkal fejlettebbekkel és azoktól figyelmeztetéseket és tanításokat kaphat; vagy jót tehet azokkal, akik kevesebbet tudnak mint ő. Különféle nem emberi lényekkel jöhet kapcsolatba (lásd az Asztrállények c. XX és XXI fejezetet), erősítőleg vagy elrettentően mindenféle fajta jó és rossz asztrál befolyások hathatnak rá. Barátságot köthet olyanokkal, akik a világ más részén laknak, előadásokat tarthat vagy hallhat; ha tanítvány, találkozhat tanítványokkal és az asztrálvilág nyújtotta további képességekkel, olyan feladatokat oldhat meg, melyek a fizikai világban nehézségeket jelentettek. Egy fizikus például a test

alvása alatt olyan eseteket láthat, melyek különösen érdeklik őt. Ilyenképpen új felvilágosításokat szerezhet, melyek mint intuíció fajta jöhetnek át éber tudatosságába. A magasan fejlett ember asztrálteste, minthogy teljesen rendezett és éltetett, éppolyan öntudat eszközzé válik az asztrálsíkon mint a fizikai test a fizikai síkon. Minthogy az asztrálvilág a szenvedély és az érzés igazi hazája, azok, akik valamilyen érzésnek adják oda magukat, azt a Földön ismeretlen erővel és élességgel érezhetik. Mert a fizikai testben egy érzés hatása a fizikai síkon való áthatolással kimerül, míg az asztrálvilágban - az érzés saját világában – az erő teljessége érvényesíthető. Így van azután az, hogy az asztrálvilágban a vonzalmat vagy odaadást sokkal erősebben lehet érezni mint a fizikai világban lehetséges; hasonlóképpen az asztrálvilágban a szenvedés olyan erős lehet, mely a rendes fizikai világban

elképzelhetetlen. Ezen állapot egyik előnye az, hogy az asztrálvilágban minden szenvedés és kín önkéntes és teljesen ellenőrzött és így az ottani élet sokkal könnyebb a megértő embernek. A fizikai kínt az értelemmel ellenőrizni lehet ugyan, azonban rendkívül nehéz; az asztrálvilágban ellenben mindenki egy pillanat alatt megszüntetheti az erős érzés okozta szenvedést. Az embernek csak az akaratát kell működtetnie mire a szenvedés azonnal eltűnik. Ez az állítás megdöbbentően hangzik, mindamellett igaz; ilyen az akarat és az értelem hatalma az anyag felett. 56 Ahhoz, hogy az ember az asztráltestében teljesen öntudatán legyen, már nagyfokú haladást kell elérnie; amikor az ember már áthidalta a fizikai és asztrál tudatosság közötti mélységet, számára többé nem létezik sem éjjel sem nappal, minthogy élete folyamatos. Az ilyen ember számára, úgy amint ezt értik a halál is megszűnt létezni, minthogy ezen

megszakíthatatlan tudatosságát nemcsak éjjel és nappal tartja meg, hanem magának a h alálnak a k apuján túl is egészen az asztrálsíkon eltöltendő életének végéig, amint ezt látni fogjuk ha majd a halál utáni élettel foglalkozunk. Az asztráltestben való utazás oly gyors, hogy azt lehet mondani, tér és idő le van győzve; mert bár az ember áthatol a téren, oly gyorsan halad, hogy a szétválasztás ereje majdnem egyáltalán nem létezik. Az ember két-három perc alatt körülrohanhatja a világot Az emberiség magasabb fajainak bármely meglehetősen előrejutott és művelt embere már majdnem teljesen kifejlesztette az asztráltestbeli öntudatát és asztráltestét tökéletesen képes vehikulumként használni, bár sok esetben nem így tesz, mert még nem végezte el azt a határozott erőfeszítést, amelyre első ízben szüksége van, ami azután szokássá válik. A közönséges embernél a nehézség nem abban áll, hogy az asztráltest nem

képes működni, hanem az, hogy ez a t est ezernyi év alatt megszokta, hogy csupán a fizikai testen át szerzet benyomások mozgassák, úgyhogy az emberek még nem jöttek rá arra, hogy az asztráltestet saját síkján is önállóan képesek működtetni és hogy az akarat képes közvetlenül reá hatni. Az emberek asztrális tekintetben „fel nem ébredtek” maradnak, mert megszokás szerint azokat a jól ismert fizikai rezgéseket várják, melyek kiváltják az asztráltevékenységet. Így tehát azt lehet mondani, hogy az asztrálsíkon éberek, azonban a legkisebb mértékben sem az asztrálsík számára, és így környezetükről csak nagyon határozatlanul szereznek tudomást, ha egyáltalán tudomást szereznek. Amikor valaki egy Mester tanítványává lesz, akkor az ő asztrálsíkbeli álomkóros állapotából egyszerre felrázódik és teljesen éberré válik ezen sík őt körülvevő valóságaival szemben; tanulni kezd belülről és munkálkodni kezd

közöttük, úgy, hogy álom órái már nem üresek, hanem tevékenységgel és hasznos elfoglaltsággal telnek anélkül, hogy a f áradt fizikai test egészséges pihenését a legkevésbé is befolyásolná. A „Láthatatlan segítők” című XXVIII. fejezetben sokkal bővebben fogunk majd foglalkozni az asztráltest gondosan kitervezett és megszervezett munkásságával; itt elmondhatjuk mielőtt még elérnők ezt a fokozatot, hogy már egy nagy csomó hasznos munkát el lehet végezni és végeznek is állandóan. Az, aki azzal a határozott szándékkal fekszik le, hogy bizonyos munkát elvégez, kétségtelenül keresztül fogja vinni szándékát, amint megszabadult fizikai testétől. Amikor azonban elvégezte a munkát, valószínű, hogy saját magára irányuló gondolatainak köde fogja körülzárni, hacsak meg nem szokta, hogy új munkairányba fogjon amikor fizikai agyától különváltan működik. Természetesen néha a kiválasztott munka olyan, hogy az

alvással töltött egész időt kitölti úgy, hogy az ilyen ember a lehető legteljesebb mértékben erőfeszítést fejt ki, már amennyire ezt asztrál fejlettsége engedi. Mindenkinek minden éjjel arra kellene magát elhatároznia, hogy valami hasznos dolgot fog végezni az asztrálsíkon; megvigasztalni olyant, aki zavarban van; az akaraterőt használni arra, hogy erőt öntsön egy olyan barátjába aki gyenge vagy beteg; megnyugtatni olyant, aki nyugtalan vagy valami hasonló más szolgálatot teljesíteni. 57 Bizonyos mértékű siker abszolút biztos és ha a segítő gondosan megfigyeli, úgy gyakran észre fog venni olyan tüneteket, melyek a fizikai világban elért határozott eredményre vonatkoznak. Az ember négyféle módon „ébreszthető fel” az ő asztráltestében való teljes tudatosságra: 1. A fejlődés rendes folyamata által, mely lassú, azonban biztos 2. Önmaga által, aki megtanulta a tényeket, elvégezte a szükséges kitartó

erőfeszítést, hogy belülről eltisztítsa a ködöt, és fokozatosan legyőzze azt a restséget, melyet megszokott. Ahhoz, hogy megtehesse ezt, az alvás előtt el kellene határozni, hogy amikor elhagyja testét, igyekszik felébredni és látni valamit vagy valami hasznosat tenni. Ez természetszerűleg pusztán csak meggyorsítása a fejlődés természetes folyamatának. Kívánatos, hogy az ember először fejlessze ki a józan észt és az erkölcsi tulajdonságokat, elsősorban két okból: először, nehogy tévesen használja azokat az erőket melyeket megszerezhet; másodszor nehogy erőt vegyen rajta a félelem az olyan erők jelenlétében, melyeket sem megérteni, sem pedig uralni nem képes. 3. Mágikus szertartások valami véletlen vagy törvényellenes használata által a f átylat úgy szétszakíthatja, hogy azt sohasem lehet teljesen összezárni. Ilyen eseteket találunk leírva H P. Blavatsky „A bewitched life” (Elvarázsolt élet) című és Lord Lytton

„Zanoni” című munkájában. 4. Egy barát gyakorolhat hatást kívülről az embert körülvevő burokra és fokozatosan magasabb lehetőségek felé emelheti fel. Ezt azonban sohasem kellene megtenni, hacsak a barát nem teljesen biztos abban, hogy a felébreszteni szándékoltban megvan a bátorság, az odaadás és más tulajdonságok, melyek a hasznos munkához szükségesek. Azonban az asztrálsíkon oly nagy szükség van segítőkre, hogy minden törekvő biztos lehet abban, hogy felébredése egy napot sem fog késni, hogyha azt látják, hogy kész erre. Hozzátehetjük még, hogyha éppen egy gyermeket ébresztenénk fel az asztrálsíkon, az asztráltest fejlődése olyan gyorsan haladna előre, hogy nagyon hamar abban a helyzetbe kerülne e síkon, amely alig van alatta egy felébredt felnőtt helyzetének és természetesen nagyobb előnye van, már ami a hasznosságot illeti, mint a legbölcsebb, de még fel nem ébredt embernek. Azonban mindaddig, amíg a

gyermek-testen át kifejeződő Egó nincs azon szükséges tulajdonságok birtokában, melyek egy határozott és amellett szerető hajlammal együtt járnak, addig egyetlen okkultista sem venné magára azt a nagyon komoly felelősséget, hogy felébressze őt az asztrálsíkon. Azonban lehetséges egy gyermeket felemelni az úton úgy a gyermek a leghatásosabb munkásnak bizonyul az asztrálsíkon és olyan teljes lélekkel veti magát a munkába, hogy örömteljes dolog látni. Amíg aránylag könnyű dolog felébreszteni valakit az asztrálsíkon, gyakorlatilag lehetetlen, kivéve a mesmerikus befolyás legkevésbé kívánatos alkalmazását, ismét elaltatni őt. Az alvó és éber élet ilyenképpen tehát úgy tekintendők, mint a valóságban egy élet; alvás alatt tudatában vagyunk ennek a ténynek, és mind a kettőnek folytatólagos tudatával bírunk, azaz az asztrál emlékezet magában foglalja a fizikait, bár ami természetes is, a fizikai emlékezet nem mindig

foglalja magába az asztráltapasztalatok emlékét. 58 Az alvajárás (somnabulizmus) nyilvánvalóan ötféle módon jöhet létre: 1. Az Egó képes lehet sokkal közvetlenebbül hatni a fizikai testre mialatt a mentál- és asztráltest távol vannak; az ilyen természetű esetekben az ember képes lehet költő módjára írni, festeni, stb. amelyek éber állapota erőit mesze túlhaladják 2. Az ember fizikai teste gépiesen működhetik és a megszokás erejével, amikor is maga az ember nem ellenőrzi. Ilyen esetek azok, amikor szolgák éjjel tüzet gyújtanak vagy valamely más házi dolgukat végzik, melyeket megszoktak; vagy amikor az alvó fizikai test bizonyos mértékben végrehajtja azt a gondolatot amely az értelmet alvás előtt foglalkoztatta. 3. Egy, akár élő akár testét levetett külső lény megszállhatja az alvó ember testét és a saját céljaira használhatja fel. A legvalószínűbb, hogy ez történik az olyan emberrel aki médiumitásra

hajlamos, azaz, akinek testei a r endesnél lazábban egyesültek és így sokkal könnyebben válnak is szét. Az átlagos embernél az a t ény, hogy az asztráltest alvás alatt elhagyja a fizikai testet nem nyit utat a megszálláshoz, mivel az Egó mindig szoros kapcsolatban marad a testével és gyorsan visszatérne bármely ilyen kísérlet esetén. 4. Egy teljesen ellentétes állapot ugyancsak hasonló eredményt hozhat létre Amikor a princípiumok vagy testek a rendesnél sokkal szorosabban függnek össze, ahelyett, hogy az ember távoli helyeket csak asztráltestével látogatna meg, erre fizikai testét használja, mert nincsen tőle teljesen szétválasztva. 5. Az alvajárás valószínűleg az emberben levő azon különféle tudatrétegek bonyolult problémájával is kapcsolatos, melyek rendes körülmények között nem képesek megnyilvánulni. Az álomélettel szoros rokonságban van a transzállapot, amely azonban csak mesterségesen létrehozott, álomállapot. A

médium és az érzékenyek gyorsan lépnek át a fizikai testből az asztráltestbe, rendszerint öntudatlanul. Az asztráltest ilyenkor gyakorolhatja tevékenységeit mint amilyen a távoli helyre való utazás, benyomások gyűjtése a környező tárgyakról és azoknak a f izikai testbe való áthozatala. A médium esetében az asztráltest ezeket a benyomásokat a t ranszba ejtett test segítségével leírhatja; azonban szabály az, hogyha a médium transzállapota megszűnik, az agy az ekként rágyakorolt benyomásokat nem tartja meg, minthogy a szerzett tapasztalatoknak semmiféle nyoma nem marad a fizikai emlékezetben. Alkalmilag az asztráltest mégis képes maradandó benyomást gyakorolni a fizikai agyra, úgy, hogy a médium a transz alatt szerzett ismeretekre visszaemlékezni képes. 59 X. fejezet Az álmok Az asztráltestben való tudatosság és az abban való t evékenység egyazon dolog; ezen asztráltudatosság és tevékenység emlékezete az agyban

azonban teljesen eltérő dolog. A fizikai emlékezés vagy nem emlékezés egyáltalán nincsen hatással az asztrálsíkbeli tudatosságra, sem pedig az asztráltestben való tökéletesen könnyed és szabad működés lehetőségére. A valóságban nemcsak hogy lehetséges, hanem egyáltalán nem is olyan szokatlan dolog, hogy az ember a fizikai test alvása alatt szabadon és hasznosan tevékenykedjék asztráltestében és mégis úgy térjen vissza a f izikai testbe, hogy a legkisebb mértékben sem emlékszik vissza arra az asztrálmunkára, melyben éppen része volt. A fizikai- és az as ztráltest közötti tudatosság megszakadása annak tudható be, hogy vagy fejletlen az asztráltest, vagy pedig hiányzik egy megfelelő éterhíd az asztrál és sűrű test között. Ez híd szorosan szőtt atomikus szövedékből áll, amelyben a rezgéseknek keresztül kell haladniuk és amely egy pillanatnyi fátyolhoz hasonló öntudatlanságot okoz az alvás és az ébrenlét

között. Az egyetlen mód, hogy az asztráltest emlékezetét áthozzuk a f izikai agyba, az asztráltest elegendő fejlettsége és az étercsakrák felébresztése, melyek egyik működése az erőket az asztrálisból az éteribe áthozni. Ezenkívül tevékeny működésben kell lennie a nyálkatestnek is, amely összpontosítja az asztrálrezgéseket. Felébredéskor néha az az érzésünk, hogy olyasvalamit tapasztaltunk, aminek semmi emlékezete nem maradt meg. Ez az érzés azt mutatja, hogy megvolt az asztrál öntudatosság, bár az agy nem eléggé fogékony, hogy felfogja történetét. Máskor meg az asztráltestben levő embernek sikerül pillanatnyi benyomást gyakorolni az étermásra és a sűrű testre, ami az asztráléletre való élénk emlékezetben nyilvánul meg. Ez néha megfontoltan történik, amikor az ember úgy érzi, hogy olyasvalami történt, amire vissza kellene emlékeznie a fizikai síkon. Az ilyen emlékezet gyakran eltűnik és többé nem lehet

visszaidézni; az emlékezet visszaidézésére irányuló kísérlet azáltal, hogy a fizikai agyban erős rezgéseket kelt, még jobban elnyomja a finomabb asztrálrezgéseket, következésképp a siker még inkább lehetetlenné válik. Vannak olyan események is, melyek olyan élénk benyomást gyakorolnak az asztráltestre, hogy azok egy reperkusszió fajta lévén a fizikai agyba belevétetnek. Más esetben valakinek új ismeretet sikerül belevésni agyába anélkül, hogy emlékezne is arra, hogyan és hol szerezte ezt az ú j ismeretet. Ilyen esetben sok embernél fordul elő, amikor oly problémák megoldása merül fel hirtelen az öntudatban melyek azelőtt megoldatlanok voltak, vagy amikor hirtelen világosság derül olyan kérdésekre, amelyek korábban homályosak voltak. Az ilyen eseteket úgy lehet tekinteni, hogy az asztráltest szervezetében és működésében már haladás történt, bár a fizikai test még csak részben fogékony. Olyan esetekben, amikor a

fizikai agy válaszol az álmok élénkek, ésszerűek és összefüggőek mint amilyeneket sokan álmodnak időről-időre. 61 Kevesen vannak olyanok, akik az asztráltestben létük alatt gondot fordítanak arra, hogy a fizikai agy visszaemlékszik-e vagy sem, és tíz közül kilenc idegenkedik a t estbe való visszatéréstől. Az asztrálvilágból a fizikai testbe való visszatéréskor nagy kényszerérzetet érezni, mintha az embernek egy nagy vastag ruhába kellene öltöznie. Az asztrálsíkon való élet öröme olyan nagy, hogy hozzá képest a fizikai élet egyáltalán nem is látszik életnek. Sokan úgy tekintik a fizikai testbe való mindennapi visszatérést mint ahogyan az emberek gyakran a hivatalba való elmenetelüket végzik. Határozottan nem teszi ellenszenvesen, de nem tennék meg, hogyha nem volnának arra kényszerítve. A magasan fejlett vagy előrehaladott embernél az asztrál és fizikai világok közötti éterhíd néha meg van építve úgy, hogy

a fizikai és az asztrális világok közötti öntudat folytonossága tökéletes. Az ilyen embereknél az élet megszűnik az emlékezések nappalából és a f eledések éjjeléből állni és helyette évről évre, megszakítatlan öntudatosságú folytonos egésszé lesz. Alkalmilag az olyan ember, akinek rendszerint nincsen semmiféle emlékezete az asztrál életből, akaratlanul, valami baleset vagy betegség folytán vagy határozott eljárásokkal szándékosan áthidalhatja a fizikai és asztrális öntudat közötti szakadékot úgy, hogy ettől az időtől kezdve asztrális öntudata folytatólagossá és így az áloméletre való emlékezete tökéletessé lesz. Természetesen, mielőtt ez megtörténhet, asztrális öntudatát teljesen ki kellett hogy fejlessze asztráltestében. Az, ami hirtelen történt, nem más, mint a fizikai és asztrális közötti fátyol szétszakítása, nem pedig az asztráltest kifejlesztése. Az áloméletet tekintélyes mértékben

módosítani lehet mint a mentális fejlődés közvetlen eredményét. Minden egyes, az értelem által a fizikai agyba küldött impulzusnak az asztráltesten kell keresztülhaladnia és mivel az asztrálanyag sokkal inkább válaszol a gondolatrezgésekre mint a fizikai anyag, következésképpen az asztráltestre gyakorolt hatás is megfelelően nagyobb. Így, ha valaki megszerezte a mentális ellenőrzést, azaz megtanulta uralni az anyagot, megtanult összpontosítani és gondolkozni akkor és úgy ahogyan akar, akkor megfelelő változás fog beállni asztrális életében; és ha ezen élet emlékezetét áthozza a f izikai agyba, álmai élénkek, maradandók, ésszerűek sőt oktatók lesznek. Általában minél jobban gyakorlott a fizikai agy a mentáltest rezgéseire való válaszolásban, annál inkább meg van könnyítve az alvásbeli és éber tudatosság közötti hasadék áthidalása. Az agy mind engedelmesebb eszközévé kellene hogy legyen az embernek, és az ő

akaratából eredő impulzusok szerint kellene hogy működjön. Közönséges események álmodásának semmi köze sincs az asztrálmunkához, mivel az álmodás a fizikai agyban megy végbe, mialatt az igazi ember távol van. Az valóban nem számít hogy a fizikai agy mit csinál mindaddig, amíg ment a nem kívánatos gondolatoktól. Ha egy álom megindult, lefolyását rendszerint nem lehet megváltoztatni, ellenben az áloméletet közvetve bizonyos mértékben ellenőrizni lehet. Különös fontossággal bír, hogy az utolsó gondolat, amellyel az ember elalszik, nemes és felemelő legyen, mert ez az a kulcs, amely nagyban meghatározza a bekövetkező álom természetét. Egy rossz vagy tisztátalan gondolat rossz és tisztátalan befolyásokat és teremtményeket vonz, melyek visszahatnak az értelemre és az asztráltestre és alacsony és földi vágyakat igyekeznek kiváltani. Másrészt, ha az ember magas és szent dolgokra összpontosított gondolatokkal alszik el,

gépiesen mások hasonló erőfeszítései által létrehozott elemi lényeket fog maga köré vonzani és ennek következtében álmai tiszták és magasztosak lesznek. 62 Minthogy e könyvben főként az asztráltesttel és a vele szorosan kapcsolatos jelenségekkel foglalkozunk, szükségtelen megkísérelnünk kimerítően foglalkozni az álom öntudat némileg terjedelmes tárgyával. Mindazonáltal, hogy megmutassuk azt a s ajátos szerepet, melyet az asztráltest az áloméletben játszik, hasznos dolog lesz nagyon röviden körvonalazni azokat a fő tényezőket, melyek az álmok létrehozatalában szerepet játszanak. Aki az egész anyagot részletesen akarja tanulmányozni, azt C. W Leadbeater „Álmok” című kiváló könyvéhez utaljuk, melyből az alábbi tényeket merítettük: 1. Az alvó fizikai agy a maga gyermekes félöntudatával és a maga szokásával, hogy minden ingert képes formában fejezzen ki, 2. az agy éteri része, amelyen szüntelen folyamban

összefüggéstelen képek folynak keresztül, 3. a vágyaktól és indulatoktól remegő asztrális test, 4. az Egó (kauzális test), amely bármely öntudat állapotban lehet, a majdnem teljes érzéketlenségtől kezdve képességének tökéletes uralásáig, mindezek az álom létrehozatalában nagy szerepet játszanak. Amikor az ember aludni tér, Egója még jobban visszahúzódik önmagába és különféle testeit a szokottnál jobban saját magukra hagyja. Ezek a különálló testek sokkal fogékonyabbak a kívülről jövő benyomásokkal szemben mint máskor és nagyon kezdetleges saját tudatossággal rendelkeznek. Ennek következtében bőséges ok van az álmok létrehozatalára, valamint más testekben az alvás alatt nyert tapasztalatoknak a f izikai agyban való zavaros visszaemlékezésére. Az ilyen zavaros álmok így következményei: 1. egy szétszórt képekből álló sorozatnak és azon lehetetlen átalakításoknak, melyeket az alsó fizikai agy

érzéketlen gépies működése hoz létre, 2. egy alkalmi gondolatokból álló áramlatnak, amely az agy éter részén átömlik, 3. a földi vagy örökké nyugtalan áradatának, amely az asztráltestben jön létre és amelyeket valószínűleg asztrális befolyások ösztökélnek, 4. egy fejletlen Egó tökéletlen dramatizáló kísérletének, 5. különféle vagy mindezen befolyások keveredésének Röviden le fogjuk írni a minden egyes álomfajta alapelemeit. a.) A fizikai agy álmai Amikor az Egó az alvás alatt egy időre lemond az agy ellenőrzéséről, a fizikai testnek még megmarad bizonyos saját tudatossága, és ezenfelül még ott van a fizikai test egyéni sejtjeinek összetett tudatossága. A fizikai tudat hatalma az agy felett sokkal gyengébb, mint az Egó hatalma az agy felett és ennek következtében a tisztán fizikai változások az agyra sokkal nagyobb mértékben képesek hatni. Az ilyen fizikai változások példái: a vér keringésében beálló

rendellenességek, emésztési zavarok, hőség, hideg stb. A homályos, fizikai tudatosság bizonyos sajátosságokkal bír: a.) Nagy mértékben gépies, képtelennek látszik megragadni egy fogalmat, kivéve abban az alakban amelyben maga is cselekvő; következésképpen minden inger, akár belülről, akár kívülről jön az, közvetlenül érzékelhető képekké alakul át; b.) [Innen valószínűleg hiányzik egy rész, mert az eredeti magyar anyagban a sorrend 1, 3, 4, ] 63 c.) elvont fogalmakat vagy emlékeket képtelen megragadni, mint amilyeneket azonban egyszerre átalakítja képies érzékelhető dolgokká; d.) minden helyi gondolatirányzat számára valóságos térbeli átvitellé lesz, azaz egy Kínára vonatkozó futó gondolat az öntudatot képzeletben azonnal Kínába viszi; e.) nincs ereje hogy megítélje a következményeket, az előtte megjelenő képek értékét vagy objektív igazságát ; mindet éppen úgy veszi ahogyan látja azokat, de sohasem

lepődik meg bármi történjék is, még ha lehetetlen és képtelen dolgok is azok; f.) a gondolattársítás elvének van alárendelve és következésképpen az olyan képek, melyek nem tartoznak össze, hacsak nem azon tény által, hogy olyan eseményeket ábrázolnak, melyek egymáshoz közeli időben történtek, hajlamosak, hogy ki nem bonyolítható zavarrá vegyüljenek; g.) egymagában a legcsekélyebb külső befolyásokkal szemben is érzékeny mint a hangok vagy érintések és h.) majdnem hihetetlen fokban megnagyítja és eltorzítja őket Ilyenképpen a fizikai agy képes arra, hogy sok álom, azonban nem minden álom rovására elegendő zavart és túlzást okozzon. 2. Az éter agy álmai Az éter agy a kívülről jövő benyomásokkal szemben a test alvása alatt még sokkal érzékenyebb mint a r endes éber öntudat alatt. Amíg az értelem tevékenyen elfoglalt és így az agy teljesen alkalmazásban van, a gyakorlatban teljesen áthatolhatatlan a kívülről

jövő gondolatok behatolásával szemben amely pillanatban azonban az agy tétlen marad, következetlen zűrzavar áradata kezd rajta keresztül ömleni. Az emberek legnagyobb részénél azok a gondolatok, melyek az agyukon keresztül folynak, a valóságban egyáltalán nem az ő gondolataik, hanem más emberek kitaszított gondolatfoszlányai. Tehát alvás közben minden olyan átvonuló gondolatot, amely egy alvó agyában egy némileg hozzáillőt talál, megragad ez az agy és sajátjává teszi, ekként egy egész fogalomsort indítva meg; ezek alkalmilag eltűnnek és az összefüggéstelen célnélküli áramlat megkezdi keresztülfolyását az agyon át. Meg kell jegyeznünk, minthogy a világ mai fejlettségi állapotában valószínűleg sokkal több rossz mint jó gondolat folyik körülöttünk, a nem uralt agyú ember nyitva áll mindenfajta kísértés számára, amit azonban értelem és agy ellenőrzéssel elkerülhetne. Még ha kivetette is egy alvó ember éter

agyából ezeket a g ondolatokat egy másik személy önkéntes törekvése, az agy mégsem marad teljesen passzív, hanem lassan és álomszerűen a saját múlt emlékének tárházából kezd képeket kifejleszteni a maga számára. 3. Az asztrál álmok Ezek egyszerűen az asztráltestnek a fizikai test alvása alatti életére és működésére vonatkoznak emlékezések a fizikai agyban, amelyekben az előző szövegben már említést tettünk. A megfelelően jól fejlett ember asztrálteste fizikai testétől tekintélyes távolságra képes eltávolodni minden kényelmetlenség nélkül és azokról a helyekről, melyeket meglátogathatott, vagy azokról az emberekről, akikkel találkozhatott többé kevésbé határozott benyomásokat hozhat vissza. Mint már mondottuk, az asztráltest minden esetben erősen befolyásolhatja minden gondolatát vagy sugalmazás amely vágyat vagy érzést vált ki, bár azon vágyak természete, melyek benne a leggyorsabban váltanak ki

választ, természetszerűleg az ember fejlettségétől és asztráltestének tisztaságától függ. 64 Az asztráltest mindenkor fogékony az átvonuló gondolatáramok befolyásával szemben és amikor az értelem nem ellenőrzi tevékenyen, örökösen felfogja ezeket a kívülről jövő ingereket és szorgalmasan válaszolgat rájuk. Az alvás alatt még ennél is jobban befolyásolható Ennek következtében pl. az az ember, aki teljesen kipusztított egy fizikai vágyat, mely benne előzőleg az alkohol iránt meglehetett, oly annyira, hogy éber állapotban határozott undort érezhet vele szemben, mégis gyakorta álmodhatja azt, hogy iszik, és ebben az állapotban az alkohol befolyásának gyönyörét is tapasztalhatja. Nappal az asztráltest vágya az akarat felügyelete alatt van, amikor azonban az as ztráltest az al vás alatt felszabadul, bizonyos mértékben kikerül az Egó uralma alól és valószínűleg külső asztrálbefolyásra válaszolva a régi

szokás újra feltámad. Ez az álom valószínűleg sok embernél előfordul, akik határozottan megkísérlik vágytermészetüket az akaratuk ellenőrzése alá hajtani. Az is lehetséges, hogy valaki iszákos lehetett az elmúlt életében és asztráltestében még mindig van valami anyag, amelyet abba az iszákosság által a maradandó (permanens) atomban létrehozott rezgések vonzottak. Bár ez az anyag ebben az életben nincs éltetve, az álomban, az Egó felügyelete gyenge lévén, az anyag válaszolhat a kívülről jövő rezgésekre és az ember azt álmodja hogy iszik. Az ilyen álmok, ha egyszer megértettük azokat, ne okozzanak gondot; mindazonáltal úgy kell tekinteni azokat mint figyelmeztetéseket arra nézve, hogy még megvan a lehetősége annak, hogy odaadjuk magunkat az ivásnak, minthogy az újra feléledt. 4. Egó álmok A fejlődéssel megváltozik az asztráltest természete. Még nagyobb azonban a változás, amely az Egóban vagy a benne lakozó isteni

emberben végbemegy. Akinél az asztráltest nem több, mint egy úszó ködfelhő, az Egó majdnem olyan alvó, mint a fizikai teste, minthogy vak a saját magasabb síkjának befolyásaival szemben és ha valami hozzátartozó fogadalom [fogalom?] eljut is hozzá, alsóbb testei felett kis vagy semmi ellenőrzést nem gyakorol, a tapasztalatot képtelen lesz belevésni a fizikai agyba. Az alvók, a teljes feledéstől kezdve, egészen a teljes asztrál-öntudatosságig, mindenféle fokozatúak. Eszünkben kell tartanunk, mint azt már mondottuk, hogy bár lehetséges, hogy a magasabb síkokon sok fontos tapasztalatunk legyen, mindazonáltal az Egó képtelen lehet azokat az agyba belevésni, úgyhogy vagy egyáltalán semmi fizikai emlékezet sincs, vagy csak egy legteljesebb mértékben zűrzavaros emlékünk. Az Egó tudatosságának és tapasztalatainak alapjellegzetességei, akár meg van azoknak emlékezete az agyban, akár nincs, a következők: a.) Az Egó tér és idő

mértéke olyannyira eltér attól, amelyhez éber állapotunkban szoktunk, hogy majdnem úgy van, mintha egyáltalán nem léteznék számára sem idő, sem tér. Sok esetet ismerünk amikor néhány pillanat alatt, már ahogyan mi mérjük azt, az Egó olyan tapasztalatokat mehet át, melyek sok éven át tartónak tűnhetnek fel, amikor is az egyik esemény a másik eseményt teljesen és lényegtelen részletességgel követi. b.) Az Egónak az a képessége, hogy hirtelen dramatizál Egy fizikai hang vagy érintés az Egóhoz a rendes ideggépezet mellőzésével közvetlenül is eljuthat, egy másodperc töredékkel hamarabb, mint ahogyan eléri a f izikai agyat. A másodperc ezen töredéke azonban elegendő arra, hogy az Egó egy drámafajtát vagy jelenetet hozzon létre, mely abban a vezető eseményben nyilvánul és csúcsosodik ki, amely felébreszti a fizikai testet. Az agy az egyéni álmot összekeveri a tárgyi eseménnyel és ennélfogva úgy képzeli mintha az

álomeseményeket ő tényleg átélte volna. 65 Ez a szokás azonban különösen azon Egók sajátossága látszik lenni, melyek ami a spiritualitást illeti, aránylag véve még fejletlenek. Amint az Egó spirituális tekintetben fejlődik, gyermeksége ezen kedves játékai fölé emelkedik. Az az ember, aki elérte a folytonos öntudatosságot, a magasabb síkhoz tartozó munkával annyira el van foglalva, hogy erre a dramatizálásra semmi energiát nem fordít és így az álmok ezen osztálya számára megszűnik. c.) Az Egó bizonyos mértékben birtokában van az előre meglátás képességének is, amennyiben néha előre meglátni képes olyan eseményeket, melyek majd meg fognak történni, vagy inkább megtörténhetnek, hacsak valami nem történik megakadályozásukra és ezen eseményeket belevésheti a fizikai agyba. Sok ilyen jós vagy figyelmeztető álmot jegyeztek fel. A figyelmeztetést néha figyelembe vehetik és megtehetik a szükséges lépéseket és

így az előrelátott eredmény megváltoztatható vagy teljesen elkerülhető. d.) Az Egó, amikor alvás alatt testen kívül van, jelképekben látszik gondolkodni Egy fogalom, melynek kifejezésére itt sok szóra van szükség, egyetlen egy szimbolikus kép segítségével tökéletesen közölhető vele. Ha egy ilyen jelképes gondolat vésődött az agyba és éber állapotban megvan az emlékezete, az értelem szavakba fordíthatja át; másrészt lehetséges, hogy pusztán csak mint egy jelkép jön át az agyba átfordíthatatlanul és így zavart okozhat. Az ilyen természetű álmokban úgy látszik rendszerint mindenkinek megvan a saját jelképes rendszere; így a víz közeli zavart, a gyöngy könnyeket jelenthet és így tovább. Ha valaki azt óhajtja, hogy hasznos álmai legyenek, azaz ébertudatában képes legyen előnyét élvezni annak amit Egója az alvás alatt tanulhat, akkor ennek elérése érdekében bizonyos lépéseket kell tennie. Lényeges, hogy éber

állapotában megszokja már a kitartó és rendszeres összpontosított gondolkodást. Az, aki gondolatait tökéletesen ellenőrizni képes, mindig pontosan tudni fogja, hogy miről gondolkozik és miért; és úgy találja hogy az agy, amely így arra gyakorlott, hogy az Egó sugalmazásaira hallgasson, használaton kívül nyugalomban fog maradni és elkerüli, hogy felfogja vagy válaszoljon a gondolatok környező tengeréből eredő alkalmi áramoknak. Az ember ilyenképpen sokkal hajlamosabbá válik a magasabb síkokról eredő befolyások felfogására, ahol a felfogás élesebb és az ítélet valódibb mint az a f izikai síkon valaha is lehetne. Alig szükséges hozzátennünk, hogy az ember egyúttal mestere kell hogy legyen legalábbis az alacsonyabb szenvedélyeinek. Egy nagyon elemi mágikus eljárással az ember kivetheti éteragyából a gondolatok rohamát, mely kívülről hat reá. E célból, amikor lefekszik, képzelje el auráját és erősen akarja, hogy annak

külső felülete egy őt a külső befolyásoktól védő burokká váljék. Az aurikus anyag engedelmeskedni fog gondolatainak és kialakítja a burkot. Ez az elérendő cél érdekében felbecsülhető lépés. Annak nagy fontosságát, hogy az ember elalvás előtti legutolsó gondolatát valamely nemes és magas dologra rögzítse, már említettük volt; ezt azoknak akik álmukat uralni akarják, szabályosan gyakorolniuk kell. Talán hasznos lesz, ha itt megemlítjük az öntudat négy fokozatának hindu elnevezéseit: 66 1. Jagrat a közönséges éber öntudat 2. Svapna az álomöntudat, amely az asztráltestben működik és tapasztalatait az agyba bevésni képes. 3. Sushupti a mentáltestben működő öntudat, amely nem képes tapasztalatait az agyba belevésni. 4. Turiya a transzállapot, a buddhikus testben működő öntudat, amely annyira elkülönült az agytól, hogy külső eszközökkel nem könnyű visszaidézni. Ezeket a neveket azonban csak viszonylagosan

használják és a szövegnek megfelelően változtatják. Így a jagratról szóló egyik magyarázatban a fizikai és asztrálsík egyesítve vannak, a hét osztály megfelel a négy fizikai anyagállapotnak és a XVI. fejezetben említett három anyagosztálynak. További felvilágosítást illetőleg A. Besant: „Bevezetés a yogába” c munkájának 16 és folytatólagos oldalait, valamint „Tanulmány az öntudatról” c. munkáját ajánljuk, ahol az éber öntudat azon része van meghatározva, amely a legkülső test által működik. 67 XI. fejezet Az öntudat folytonosága Amint már láttuk, hogy az egyik ember vehikulumából a másikba teljes öntudatossággal léphessen át, például a fizikaiból az asztrálba, vagy fordítva, szükséges, hogy a testek közötti kapcsolatok kifejlődhessenek. A legtöbb ember mit sem tud ezekről a kapcsolatokról és a kapcsolatokat nem éltetik tevékenyen és ezért a fizikai test szerveihez hasonló csenevész állapotban

vannak. Használat által kell azokat fejleszteni és azzal kell működésbe hozni, hogy az ember figyelmét reájuk szegezi és akaratát használja. Az akarat felszabadítja és irányítja a Kundalinit, azonban, hacsak előzőleg meg nem történik a vehikulumok teljes megtisztítása, a Kundalini rombolólag hat ahelyett, hogy éltetné az energiát. Innen van az, hogy minden okkult tanító ragaszkodik annak szükségességéhez, hogy a valódi yogát tisztulás előzze meg. Ha valaki alkalmassá tette magát arra, hogy a kapcsolatok éltetésében segítség nyújtassék neki az ilyen segítség magától értetődőleg elkerülhetetlenül elérkezik hozzá azok részéről, akik mindig keresik az alkalmat, hogy segítségre legyenek a komoly önzetlen törekvésben. Egy napon majd úgy találja, hogy mialatt teljesen ébren van elválik fizikai testétől és az öntudatosság minden megszakítása nélkül szabadnak találja magát. Az egyik testből a másikba való

átlépés gyakorlattal majd természetesebb és könnyebb lesz. A kapcsolatok kifejlesztése áthidalja a fizikai és asztrális öntudat közötti szakadékot úgy, hogy az öntudat folyamatossága tökéletes. Azután így a tanuló nemcsak azt tanulja meg hogy pontosan lásson az asztrálsíkon, hanem azt is, hogy a látottak emlékezetét pontosan átfordítsa az asztrálisból a fizikai agyba. Ennek megkönnyítése céljából gyakorolja magát abban, hogy öntudatát megszakítás nélkül vigye át a fizikai síkról az asztrálisba és mentálisba és viszont; mert amíg ezt nem tudja megtenni, addig megvan annak a lehetősége, hogy emlékezete részben elveszhet vagy eltorzulhat azon tiszta közbeeső részek alatt, melyek a különféle síkokbeli öntudatosságának időszakait egymástól elválasztják. Ha valaki tökéletesen megszerezte az öntudat áthozatal erejét, a tanítványnak az az előnye lesz, hogy az összes asztrálképességeit használni tudja nemcsak

mikor alvás vagy transz alatt testén kívül van, hanem akkor is, amikor a rendes fizikai élete alatt teljesen ébren van. Ahhoz, hogy a fizikai ébertudat magába foglalja az asztráltudatosságot is, szükséges, hogy a nyálkatest tovább fejlesztessék és hogy az atomok negyedik területe is tökéletessé tétessék. Azon módszeren kívül, hogy az ember az öntudatát ugyanazon a síkon, például az asztrális atomikus alsíkról a legalsóbb mentálisra átvigye, van egy másik összeköttetési vonal is, amelyet „atomikus rövidítésnek” lehet nevezni. Ha az asztrális, mentális, stb. atomikus alsíkokat úgy vázoljuk magunk elé, hogy ezek egy bot mentén egymás mellett fekszenek, a t öbbi alsíkokat úgy vázolhatjuk, mintha azok a botról hurkokban lógnának le, mintha egy darab zsinór volna lazán a bot köré csavarva. Nyilvánvaló ezután, hogy az ember az egyik atomikus alsíkról a másikra a bot mentén jutna el röviden vagy pedig a függő hurkokon,

melyek az alacsonyabb alsíkokat jelképezik, föl és alá haladva. Gondolkodásunk rendes folyamata az, hogy állandóan az alsíkon haladunk keresztül; ellenben a zseni felvillanásai a megvilágosító eszmék csak az atomikus alsíkon haladnak át. 68 Van egy harmadik lehetőség is amely síkjainknak a kozmikus alsíkhoz való viszonyával kapcsolatos, azonban az sokkal érthetetlenebb semhogy egy oly munkában tárgyalhassuk, amely csak az asztrálsíkkal és jelenségeivel szándékozik foglalkozni. Természetes, hogy a fizikai és asztrálsík közötti öntudatfolytonosság elnyerése egymagában nem elegendő, hogy emlékezzünk az elmúlt életekre. Ehhez sokkal magasabb fejlettség szükséges, melynek természetével nem szükségtelen itt foglalkoznunk. Az, aki ilyenképpen az asztrálteste feletti teljes uralomra tett szert, természetes fizikai testét nemcsak alvás alatt hagyhatja el, hanem tetszés szerinti időben és messze távolságokra távozhat el stb. A

médiumok és érzékeny emberek asztráltestüket öntudatlanul vetik ki amikor transzba esnek, azonban a transzból való visszatérés rendszerint nem jár együtt a s zerzett tapasztalatok agyemlékezetével. A gyakorlott tanítványok asztráltestüket tudatosan képesek kivetni és a fizikai testtől messze távolságokra képesek eljutni, visszatéréskor a szerzett tapasztalatoknak teljes és részletes emlékezetét hozva magukkal. Az ilyen kivetett asztráltestet megláthatják az érzékenyek vagy akik véletlenül ideiglenesen rendellenes idegállapotban vannak. Sok olyan asztrál látomást jegyeztek fel, amikor a halál pillanatához közelálló haldoklónál a közelgő alvás olyannyira meglazította az életelveket, hogy lehetővé tette ezt a megjelenést olyanok számára, akik ezt a mutatványt máskor képtelenek lennének megtenni. Az asztráltest sok betegség esetén is felszabadul Az ilyen asztrálutazások feltétele a fizikai test tevékenységtől való

mentessége. Az, aki érti a módját ideiglenesen megsűrítheti az asztráltestét azáltal, hogy a környező légkörből fizikai anyagrészecskéket vonz beléje és így eléggé „anyagiasul” hogy fizikailag láthatóvá váljék. Ez a m agyarázata annak a sok „látomás”-nak amelyben egy fizikailag jelen nem levő személyt barátai rendes fizikai látással meglátták. 69 XII. fejezet A halál és a vágy elemi-lény Halál alkalmával az öntudat a fizikai testből egy rövid időre, rendszerint néhány órára az étermásba húzódik vissza, majd pedig az asztráltestbe lép be. Így a halál a levetkőzés vagy kihúzódás folyamatából áll. Az Egó, az ember halhatatlan része, egymásután megszabadul külső hüvelyeitől, először a sűrű fizikaitól, azután az étermástól és majd amint később látni fogjuk még az asztráltesttől is. A tulajdonképpeni kilépés majdnem minden esetben tökéletesen szenvedésmentesnek látszik, még a

rettenetes szenvedéssel járó hosszú betegség után is. A halott békés kinézése bizonyítja ezt az állítást és legnagyobb részt azoknak közvetlen bizonyságából is van merítve, akiket erre nézve közvetlen a halál pillanata után megkérdeztek. A halál tényleges pillanatában, még ha hirtelen is történik az, az ember egész elmúlt életét a legkisebb részletekig meglátja önmaga előtt elvonulva. Egy pillanat alatt látja az okok egész láncolatát amelyek élete alatt működtek; látja és most megérti önmagát olyannak, amilyen a valóságban, önámítástól és hízelgéstől mentesen. Szemlélőként állva ott, s lenézve a küzdőtérre végigolvassa életét. Az öntudat állapota közvetlen a halál pillanata után békés és álomszerű. Van egy bizonyos ideig tartó öntudatlanság is, mely néhány pillanatig tart, bár néhány percig is előfordulhat, esetleg néhány óráig, néha napokig vagy hetekig. A fizikai test és asztrálmása

közötti természetes vonzódás olyan, hogy a h alál után az asztrálmás a m egszokás erejénél fogva megtartja megszokott alakját; következésképpen az ember fizikai kinézése a halál után majdnem változatlanul megmarad. Majdnem – mert tekintettel arra, hogy az asztrálanyagot a gondolat nagyon könnyen alakítja, az, aki a halál után önmagáról megszokásból mint olyan fiatalról gondolkozik, amilyen tényleg a halál alkalmával volt, valószínűleg némileg fiatalabb kinézést fog magára ölteni. A halál után nemsokára, legtöbb esetben, fontos változás megy végbe az asztráltestben, ami a vágy elemi-lény működésének következménye. Az asztráltest anyagának nagy részét az elemi eszencia képezi; ez az eszencia élő, bár nem értelmes, és erre az időre el van szakítva az asztrális eszencia általános tömegétől. Vakon, ösztönösen és ész nélkül a saját célját követi és vágyainak kielégítésében és fejlődése

elősegítésében nagy ügyességet árul el. Az ő fejlődése abban áll, hogy alászáll az anyagba és célja, hogy ásványi Monáddá legyen. Ennélfogva életcélja az, hogy oly közel jusson a fizikai síkhoz, amennyire csak lehetséges és durvább rezgésekből oly sokat tapasztaljon ki amennyit csak lehet. Nem tud, de nem is tudhat semmit sem az emberről, akinek asztráltestében az idő szerint él. 70 Arra vágyik, hogy megtartsa önálló életét és érzi, hogy ezt csak az emberrel kapcsolatban teheti meg; tudatában van az ember alsóbb értelmének és rájön, hogy minél több mentális anyagot képes önmagában elkeverni, annál hosszabb ideig tartó lesz asztrálélete. A fizikai test halálakor, tudván, hogy különvált életének ideje korlátozott, és tudva, hogy az ember asztrálhalála kisebb vagy nagyobb gyorsasággal bekövetkezik, hogy az ember asztráltestét a lehető leghosszabb életűvé tegye, annak anyagát közös központú gyűrűbe

vagy burokba rendezi úgy, hogy a legdurvább van legkívül. A vágy elemilény szempontjából ez nagyon helyes okoskodás, mert a legdurvább anyagot lehet a legtovább együtt tartani és képes legjobban állani a harcot. Az újrarendezett asztráltestet Vatana-nak vagy szenvedőtestnek is nevezik. Egy nagyon rossz ember esetében, akinek testében a legdurvább anyag van túlsúlyban, a test neve Dhurvan vagy erős test. Az asztráltest újrarendezése a fizikai test másának felületén, nem pedig az őt körülvevő tojásalak felületén megy végbe. Ennek célja megakadályozni az asztrálanyag szabad és teljes keringését, amely rendszerint az asztráltestben megy végbe. Ezenfelül az ember csak azokra a r ezgésekre képes válaszolni, melyeket asztráltestének legkülső része fog fel. Így az ember úgyszólván egy asztráldobozba van bezárva, minthogy csak azt képes látni és hallani, amely a legalacsonyabb és legdurvább síkhoz tartozik. Bár magas

befolyások és gyönyörű gondolatformák között él, létezésüket illetőleg majdnem teljesen öntudatlan, mert az asztráltestének azon részecskéi, melyek ezekre a rezgésekre válaszolni képesek volnának úgy el vannak zárva, hogy nem érhetők el. Következésképpen, mivel más emberek asztráltestének csak a legdurvább anyagát képes érzékelni és egyáltalán semmit sem tud a saját korlátozottságáról, felteszi, hogy azok a személyek akiket lát, csupán csak azokkal az elégtelen jellegzetességekkel rendelkeznek, amelyeket ő észrevenni képes. Minthogy csak azt képes látni és érezni ami a legalacsonyabb és legdurvább, a körülötte lévő emberek úgy tűnnek fel előtte, mint a bűn szörnyűségei. Ilyen körülmények között alig lehet csodálni, hogy az asztrálvilágot pokolnak tekinti. Az asztráltestnek a v ágy elemilény által való újrarendezése egyáltalán nem befolyásolja a tojásalakon belül levő forma felismerhetőségét,

bár a végbemenő természetes változás egészében arra törekszik, hogy a formát az idő előrehaladtával némileg halványabbá és spirituálisabb kinézésűvé tegye, melyek okait azonnal megmagyarázzuk. Az idő előrehaladtával a legkülső burok vagy gyűrű szétoszlik. Ekkor az ember képes a következő magasabb asztrálsík rezgéseire válaszolni és így a „következő alsíkra” emelkedni; így megy ez egyik alsíkról a másikra. Minden egyes alsíkbeli tartózkodása természetesen olyan időtartamú lesz, amely megfelel az asztráltestében levő és ezen alsíkhoz tartozó anyag mennyiségének valamint tevékenységének. Amikor azt mondjuk, hogy az ember az egyik alsíkról a másikra „emelkedik”, egyáltalán nem szükséges, hogy a térben mozogjon, inkább öntudatát viszi át az egyik alsíkról a másikra. Az 71 újrarendezett asztráltestű ember öntudatközpontja a külső burokból a befelé következőbe tolódik át. Az ember így

közömbössé válik az anyag egyik rendjének rezgéseivel szemben és helyette egy magasabbrendű anyag rezgéseire válaszol. Ily módon úgy tetszik mintha az egyik világ a maga jeleneteivel és lakóival együtt lassan eltűnnék látása elől , míg egy másik lassan kifejlődnék. Amint a burok rendszerint lassan szétoszlik, az ember úgy találja, hogy a fizikai tárgyak mása mind homályosabbá válik, ellenben a gondolatformák mind jobban és jobban élőkké válnak számára. Ha ezen folyamat alatt időnként másokkal találkozik, úgy képzeli, hogy az illetők jelleme állandóan javul és ez pusztán azért van, mert ő maga képessé vált ezen jellemek magasabb rezgéseinek észrevételére. Az asztráltest újrarendezése valóban állandó akadálya annak, hogy valaki barátait igazán és teljesen lássa azok asztráltestének minden állapota alatt. Az asztráltest újrarendezésének ezt a f olyamatát, amely a l egtöbb embernél megtörténik,

meggátolhatja azzal, hogy az ember akaratát ellene szegezi. A valóságban bárkinek aki megérti az asztrálsík állapotait, teljesen ellene kellene szegülnie az asztráltest vágy elemilény általi újrarendezésének. Ez esetben az asztráltest részecskéi keverten maradnak, úgy mint az élet alatt, és ennek következtében az ember ahelyett, hogy egy időben csak egyetlen asztrál alsíkra volna korlátozva, minden alsíkon szabad marad asztrálteste összetételének megfelelően. Az elemilény, mivel a m aga sajátságos fél-öntudatlan módján meg van ijedve, meg fogja kísérelni ezt a félelmét átvinni az emberre, aki kizökkenti őt az újrarendezésből. Ezért olyan hasznos az, hogy az ember ezeket a dolgokat már halála előtt ismerje. Ha az újrarendeződés vagy burokképződés már megtörtént, még lehetséges, hogy ezen állapotot megtörje olyasvalaki, aki segíteni óhajt az illetőn, aki ily módon az egész asztrálsíkon való munkára szabadul

fel, ahelyett, hogy csak egy síkra lenne korlátozva. 72 XIII. fejezet A halál utáni élet: az életelvek Azt nem lehet állítani, hogy az emberben halálakor hirtelen változás megy végbe, ellenkezőleg, az ember halála után teljesen ugyanaz marad mint annak előtte volt, kivéve, hogy többé nincs fizikai teste. Ugyanaz az értelme, ugyanaz a hajlama, ugyanazok az erényei, bűnei; a fizikai test levetése nem jelent többet, mint egy kabát levetése. Azonfelül azok az álláspontok, melyek között magát találja ugyanazok, melyeket saját gondolatai és vágyai már megteremtettek számára. Nem létezik olyasmi mint kívülről jövő jutalom vagy büntetés, csupán csak a valóságos eredménye annak, amit ő maga tett, mondott és gondolt míg a fizikai világban élt. Amint a halál utáni asztrál élet leírásával előrehaladunk felismerjük, hogy a való tények nagymértékben megegyeznek a katolikusoknak a purgatóriumra, valamint a görögöknek

Hadesre vagy az alvilágra vonatkozó felfogásával. A halál nagy, egyetemes szintezőként való költői felfogása pusztán csak tudatlanságból született lehetetlenség, mert tény, hogy a fizikai test elvesztése a l egtöbb esetben sem a jellemben sem az értelemben semmi változást nem okoz, és így az úgynevezett halottak között is épp oly sok értelembeli különbség van mint az élők között. Az első és legfontosabb tény, amit meg kell értenünk, hogy a halál után nem valami furcsa élet következik, hanem a jelen fizikai élet folytatása, azonban bizonyos megváltozott feltételek mellett. Olyannyira így van ez, hogy amikor valaki először jut el az asztrálsíkra a fizikai halál után, nem mindig ismeri fel, hogy ő meghalt; és még akkor is, amikor rájön hogy mi történt vele, nem mindig érti meg mindjárt hogy az asztrálvilág miben különbözik a fizikaitól. Sok esetben azt a tényt, hogy öntudatosak, teljes bizonyítéknak tekintik hogy

nem haltak meg, és ez így van a lélek halhatatlanságába vetett hite dacára. Ha az ember annak előtte sohasem hallott az asztrálsík életéről hajlamos, hogy többé kevésbé megzavarják őt azok a teljesen váratlan körülmények melyek között magát találja. Végül is elfogadja ezeket a meg nem értett állapotokat szükségesnek és elkerülhetetlennek tartván őket. Az új világba tekintve első pillanatra valószínűleg csak kevés eltérést lát és feltételezi, hogy ugyanarra a világra tekint mint annak előtte. Amint már láttuk, az asztrálanyag minden egyes fokozatát vonzza a fizikai anyag megfelelő fokozata. Ennél fogva, ha úgy képzeljük, hogy a fizikai világ kitöröltetett a létből, anélkül, hogy bármi más változás történt volna, annak teljes másolatát még megtaláljuk az asztrálvilágban. Következésképpen az asztrálsíkon lévő ember látja a megszokott falakat, bútorokat, embereket, stb. éppen olyan tisztán

körvonalazva a legsűrűbb asztrál anyagtípus által, mint annak előtte mindig. Ha azonban alaposabban megvizsgálná ezeket a tárgyakat észrevenné, hogy az összes részecskék látható gyors mozgásban vannak ahelyett, hogy csak láthatók lennének mint a fizikai síkon. Azonban, ahogyan azt néhányan alaposan megfigyelték az aki meghal, először nem is veszi észre hogy valami változás történt vele. Így azután, különösen a nyugati országokban, nehezen hiszik el, hogy meghaltak, egyszerűen azért, mert még látnak, hallanak, érezni és gondolkodni tudnak. A történtek felfogása valószínűleg lassanként megtörténik, amint az illető rájön, hogy bár láthatja 73 barátait, azonban nem tud mindig érintkezni velük. Néha beszél hozzájuk és nem látszanak hallani őt; meg akarja érteni őket, és úgy találja hogy nem tud benyomást gyakorolni rájuk. Sőt, majd egy idő múlva arra is rájön, hogy álmodik, mert más alkalommal, amikor

barátai alszanak, tökéletesen tudnak róla és beszélnek vele mint régen. Majd fokonként kezdi megállapítani azokat a különbségeket melyek a jelen élete és azon élet közt van, melyet a fizikai világban élt. Például rövidesen úgy találja, hogy számára minden szenvedés és fáradtság megszűnt. Arra is rájön, hogy az asztrálvilágban a gondolatok és vágyak látható formában fejezik ki magukat, bár ezek legnagyobb részt a sík finomabb anyagából állnak. Élete előrehaladtával ezek mind jobban szembeszökőkké válnak Ezenfelül, bár az asztrálsíkon levő ember rendszerint nem képes látni barátai fizikai testeit, láthatja és látja is az asztráltestüket és következésképpen ismeri rezgéseiket és gondolataikat. Így nem lesz képes részleteiben is követni azok fizikai életének eseményeit, ellenben azonnal észreveszi az olyan érzéseket mint a szeretet, gyűlölet, féltékenység és irigység, mert azok asztráltestük által

kifejezésre jutnak. Így, bár az élők gyakran feltételezik, hogy „elvesztették” a halottat, a holtak egy pillanatig sincsenek abban a hitben, hogy elvesztették az élőket. Valójában az asztráltestében élő embert (a halál után) sokkal gyorsabban és mélyebben befolyásolják a fizikai világbeli barátainak érzései mint amikor a Földön volt, mert a halottnak nincs fizikai teste mely megtompítja észrevételét. Az asztrálsíkon lévő ember rendszerint nem teljes asztrálmását látja a tárgyaknak, hanem csak azt a részét, amely ahhoz a külön síkhoz tartozik amelyben ő abban az időben él. Ezenfelül, az ember nem mindig ismeri fel bizonyossággal egy fizikai test asztrálmását még ha látja is őt. Rendszerint nagyfokú tapasztalatra van szüksége, mielőtt a tárgyak azonosságát tisztán meg tudja állapítani és minden kísérlete hogy foglalkozzék velük, könnyen lesz határozatlan és bizonytalan. Ennek példáit gyakran látni a

kísértetjárta házakban, ahol kődobálás és fizikai tárgyak határozatlan és esetlen mozgatása történik. A halott gyakran nem jön rá, hogy nem szükséges dolgoznia egy élőért, ennie, aludnia és így az ember a h alála után folytathatja az ebéd készítést és elfogyaszthatja a t eljesen képzelete által teremtett ételeket, sőt házat építhet magának hogy abban lakjék. Feljegyezték egy ember esetét, aki egy házat épített magának, követ kőre rakott, amikor is minden egyes követ külön-külön teremtett meg saját gondolataival. Természetesen ugyanezzel az erőfeszítéssel egyszerre az egész házat is megteremthette volna. Néha rávették, hogy mivel a köveknek nincs súlyuk, a fizikai sík állapotaitól eltérő állapotok között van és így további felfedezésekhez juttatták. Hasonlóképpen, valaki aki előtt az asztrálélet feltételei újak, egy szobába való be- és kilépését továbbra is az ajtón keresztül folytathatja, nem

jővén rá, hogy a falakon éppen olyan könnyedén mehet keresztül. Ugyanazon okból a földön járhat, bár éppúgy repülhet is a levegőben Ha valaki már a földi élete alatt megismerkedett olvasás útján vagy másképpen az asztrálélet általános feltételeivel, a halál után természetesen többé-kevésbé ismerősnek találja magát e téren és ennek következtében nem kell a fejét törnie, hogy mit is csináljon. 74 Az e tárgyra vonatkozó okkult tanítás értelmes megismerése, amint a t apasztalás mutatta, a halál után magában is rendkívüli előnnyel bír az illetőre nézve és pusztán az, hogy valaki hallott az asztrálélet feltételeiről már nagy előnyt jelent, bár ezeket a tanításokat úgy tekinthette, mint egyikét a sok feltevésnek és többet már nem is törődött velük. Mások, akik az asztrálvilágot illető ismeretük szempontjából nem ilyen szerencsések, legjobb, ha áttekintik helyzetüket és kísérletet tesznek hogy

meglássák a körülöttük levő élet természetét és azt, hogy hogyan lehet az a l eghasznosabb számukra. Ezen felül jól teszik ha egy tapasztalt baráttal beszélnek erről. A fent leírt élet állapotai alkotják a Kámalokát, szó szerint a Káma vagy vágy helyét, a skolasztikus irodalom limbuszát. Általában a Kámaloka azt a helyet jelenti, amelyet értelmes és félig értelmes lények népesítenek be. Sokféle típusú és alakú élő népesíti be, melyek annyira eltérnek egymástól, mint ahogy egy fűszál eltér egy tigristől vagy a tigris az embertől és természetesen az elhunyt emberi lényeken kívül sok más lény is él itt. Áthatja a fizikai világot és az asztrálist a fizikai világ hatja át, azonban, minthogy az anyag állapota e két világban eltér egymástól, együtt léteznek anélkül, hogy az egyik világ lényei tudomással bírnának a másik világ lényeiről. A két világ lakói egymás jelenlétéről csak rendellenes

körülmények között vehetnek tudomást. Így tehát a Kámaloka nincs elkülönítve az asztrálsík többi részétől mint egy határozott hely, hanem csak azon lények öntudatállapotai által van elkülönítve akik hozzá tartoznak. Ezek a lények olyan emberi lények - lévén akik levetették már a sűrű testet és az étermást -, akik még nem váltak el a Kámától, azaz az érzés és vágytermészetüktől. Ezt az állapotot Pretalokának is nevezik a preta azaz emberi lény lévén, aki elvesztette ugyan fizikai testét, azonban még meg van terhelve állati természetének ruházatával. A Kámaloka állapot az asztrálsík minden egyes alsíkján megvan. A meghaltak először a nagyfokú nyugtalanság állapotában vannak, egyesek pedig tényleg meg vannak rémülve. Ha találkoznak azokkal a gondolatformákkal melyeket ők és fajtájuk teremtett meg – egy személyes ördög, egy haragos, és kegyetlen istenség és az örök büntetés gondolataival –

gyakran jutnak a s zánalmas félelem állapotába és hosszú ideig tartó heves mentális szenvedésen mehetnek keresztül, mielőtt megszabadulnának az ilyenfajta hamis felfogástól. Az igazság érdekében meg kell említenem, hogy ez a rémületes rossz csak az úgynevezett protestáns felekezetek között veszi fel legélesebb alakját. A nagy római katolikus egyház a purgatóriumra vonatkozó tanításaival sokkal jobban megközelíti az asztrálsík helyes fogalmát és ájtatos hívei mindenesetre megállapítják, hogy az az állapot amiben röviddel a halál után találták magukat csak ideiglenes, és feladatuk az, hogy erős spirituális törekvéssel megkíséreljék az abból való kiemelkedést, amint csak lehetséges, mialatt minden szenvedést ami érheti őket úgy fogadnak, mint amelyre jellembeli fogyatékosságaik csökkentése céljából szükségük van, mielőtt magasabb és ragyogóbb régiókba emelkedhetnének. A fentiekből látjuk, hogy bár az

embereket vallásuk megtanította, hogy mi vár rájuk és hogyan éljenek az asztrálsíkon, ezt a legtöbb esetben nem teszik meg. Így aztán azon új világra vonatkozólag, amelyben magukat találják, jó sok magyarázatra van szükség a halál után, éppúgy, mint annak előtte is, azonban csak kevesen vannak akik értelmesen fogták fel a fejlődés tényét, és akik némileg megértvén helyzetüket, tudják, hogy mi a legjobb teendő. Manapság sok ember, úgy „élő” mint „holt” foglalkozik azzal, hogy keresse és segítse azokat, 75 akik a halál utáni életet illetőleg tudatlanságban haltak meg. (Lásd a „Láthatatlan segítők” című XXVIII. fejezetet) Szerencsétlenségre azonban, miként a fizikai síkon, úgy az asztrálsíkon is a tudatlanok csak ritkán készek arra, hogy hasznát vegyék a bölcsek tanácsának vagy példájának. Az olyan számára, aki fizikai halála előtt már megismerkedett az asztrálélet állapotaival, ezen élet

egyik legkellemesebb jellegzetessége a szükségességektől való teljes mentesség, mint pl. az evés és az ivás, melyek a fizikai életet terhessé teszik. Az asztrálsíkon az ember valóban szabad, szabadon teheti azt amit akar és azzal tölti idejét amivel akarja. Amint már említettük, az aki fizikailag meghalt, folytonosan visszahúzódik önmagába. Az egész élet és halál ciklust így egy ellipszishez lehet hasonlítani, melynek csak a legalacsonyabb része nyúlik le a fizikai világba. A ciklus első része alatt az Egó belemerül az anyagba Az ív központja a fizikai élet központja kellene hogy legyen amikor az Egó kifelé való rohanását befejezte és a visszahúzódás hosszú útjába kezd. Ilyenképpen minden fizikai testetöltést úgy lehet tekinteni, mint az Egónak, akinek lakhelye a mentálsík magasabb része, kifelé, az alsóbb síkba való kihelyezését. Az Egó a lelket mint valami beruházást vetíti ki és reméli, hogy befektetését

tapasztalatokkal gazdagabban veszi vissza, amely új tulajdonságokat fejlesztett benne. A halál utáni életnek az asztrálsíkon eltöltött része ennélfogva határozottan a visszafelé, az Egó felé húzódás időszaka. A fizikai élet utolsó része alatt mind kevesebb kellene az ember gondolatainak és érdeklődésének pusztán a fizikai dolgokra irányulnia; hasonlóképpen az asztrálélet alatt mind kevesebb figyelmet kellene szenvednie az alsóbb asztrális anyagnak, melyből a fizikai tárgyak mása áll és a legmagasabbrendű anyaggal kellene foglalkoznia, melyből a gondolat és vágyformák állnak. Nem annyira térbeli helyzetét változtatta meg, bár részben ez is történt, (lásd XIV. fejezet) mint inkább érdeklődése központját változtatta meg, így azután az elhagyott fizikai világ mása lassan eltűnik látása elől és élete mindjobban a gondolatvilágban való életté lesz. Vágyai és érzései még kitartanak, és ennek következtében, amit

annak a k észségnek tudhatni be, amellyel az asztrálanyag vágyainak és gondolatainak engedelmeskedik – az őt körülvevő formák nagyon nagy mértékben a saját érzéseit fogják kifejezni, melyek természete határozza meg főképpen, vajon élete boldog vagy szomorú lesz-e. Bár ebben a k önyvben nem foglalkozunk a h alál utáni élet azon részével, melyet a „ mennyei világban” azaz a mentálsíkon tölt el, mindamellett hogy megértsük, hogy mi tö rténik az asztrálsíkon az asztráltesttel, szem előtt kell tartanunk, hogy az asztrálélet az élet és a halál teljes körforgásában, főleg egy közbeeső állapot, előkészület a mentálsíkbeli életre. Amint már láttuk, nem sokkal a fizikai halál után, az asztráltest felszabadul; az öntudat szempontjából kifejezve, a Kama-Manas szabad. Ebből, az alsó Manas ezen része, mely nincs ki nem bonyolíthatóan elkeveredve a Kámával, lassan elválik, oly tapasztalatokat vivén magával, melyek

alkalmasak a felső mentáltestbe való beépítésre. Időközben az alsó Manas azon része, amely még elkeveredve marad a K amával, az asztráltestnek egy némileg zavaros tudatosságot ad az éppen lezárt élet eseményeinek töredékes emlékezetével. Ha a vágyak és érzések erősek voltak és a mentálelem gyenge, akkor az asztráltest nagyon megerősödik és hosszú ideig fennmarad az asztrálsíkon. Nagyfokú öntudatot árul el, amelyet a belekeveredett mentálanyag okoz. Másrészt, hogyha az éppen bezárult életet mentalitás jellemezte és inkább tisztaság semmint szenvedély, úgy az asztráltest alig erősödik, 76 csupán csak halvány képmása lesz az embernek és aránylag gyorsan fog szétoszlani és elenyészni. 77 C.W Leadbeater – AE Powell A láthatatlan világok élete, az asztráltestek világa II. kötet 78 XIV. fejezet A halál utáni élet részleteiben Az ember asztráltestét szemlélve két fő tényezőt kell figyelembe venni:

1. Azt az időtartamot, melyet az ember valamely alsíkon eltölt 2. Az ezen alsíkbeli öntudata nagyságát Az időtartam hossza az ezen alsíkon levő anyag mennyiségétől függ, melyet a fizikai élete alatt épített asztráltestébe. Szükségképpen addig fog ezen az alsíkon maradni, míg csak az annak megfelelő anyag ki nem vált asztráltestéből. Amint már láttuk, a fizikai élet alatt az asztráltest milyenségét melyet önmagának felépített, közvetlenül szenvedélyei, vágyai és érzései, közvetve pedig gondolatai, valamint fizikai szokásai – étel, ital, tisztaság, mértékletesség stb. határozzák meg A nyers és durva asztráltest amely a nyers és durva élet eredménye – okozza, hogy az ember csak az alacsony asztrálrezgésekre válaszol úgy, hogy a halál után az asztráltest hosszú és lassú feloszlásának folyamata alatt az asztrálsíkhoz kötve fogja magát találni. Egy finom asztráltest, amely a t iszta élet eredménye, azt

eredményezi, hogy az ember nem válaszol az asztrálvilág alacsonyrendű és durva rezgéseire, hanem csak annak magasrendű befolyásaira; következésképp a h alál utáni életében sokkal kevesebb zavarban lesz része és fejlődése gyorsan és könnyen fog előrehaladni. Az öntudat nagysága attól függ, hogy fizikai élete alatt az egyes alsíkok anyagát mily mértékben éltette és használta. Ha a f öldi élet alatt az állati természetet élte és megengedte annak tobzódását, hogyha az értelmi és spirituális részt elhanyagolta vagy elnyomta, akkor az asztrál vagy vágytest a h alál után hosszú ideig fog megmaradni. Míg hogyha a földi élet alatt legyőzte és megfékezte a vágyat, ha megtisztította és a felső természet szolgálatába állította azt, akkor az asztráltest kevés erőt nyer és így gyorsan szétoszlik és eltűnik. Az átlagember azonban halála előtt egyáltalán nem szabadul meg minden alsórendű vágytól és ennek

következtében kisebb-nagyobb mértékben teljes tudatossággal bíró hosszú időt vesz igénybe az egyes asztrálsíkbeli alsíkokon míg a létrehozott erők feldolgozzák magukat és így szabadon engedik az Egót. Az általános elv az, hogy amikor az asztráltest egy sík iránti vonzalmát kielégítette, durvább részecskéinek nagy része lehull és a lét némileg magasabb állapotának közelében találja magát. Sajátos vonzása úgyszólván állandóan csökken, és ennek következtében állandóan felfelé emelkedik a sűrűből a könnyebb rétegbe és csak akkor áll meg útjában, ha egy időre egyensúlyba jutott. Az asztrálvilág bármely adott alsíkján lenni annyit jelent, hogy az ember kifejlesztette az asztráltestében levő azon részecskék iránti érzékenységét, melyek ezen alsíkhoz tartoznak. Az 79 asztrálsíkon tökéletes látással bírni azt jelenti, hogy az ember az asztráltest minden egyes részecskéjében kifejlesztette az

érzékenységét úgy, hogy egyidejűleg az összes alsíkokat látni lehet. Az, aki jó és tiszta életet élt, akinek legerősebb érzései és vágyai csak önzetlenek és spirituálisak voltak, nem fog vonzódni az asztrálsíkhoz és ha teljesen magára marad, alig van ami a síkon érdekli vagy tevékenységre ébreszti itt tartózkodásának viszonylag rövid időtartama alatt. Földi szenvedélyeit még a földi élete alatt leigázta, az akaraterejét magasabbrendű csatornákba irányította, az alsóbbrendű vágyaknak alig van az asztrálsíkon kimerítendő erejük. Így azután itt tartózkodása nagyon rövid ideig fog tartani és a legvalószínűbb, hogy álomszerű fél-öntudatlansággal fog bírni míg csak álomba nem merül, mely alatt magasabb életelvei véglegesen elválnak asztráltestétől és belépnek a mennyei világ boldogsággal teljes életébe. Még szakszerűbben kifejezve, a Manas a földi élet alatt megtisztította a Kamát, mellyel össze van

fonódva úgy, hogy ami a halál után megmarad a Kamából csupán csak maradvány, amitől a visszahúzódó Egó könnyen megszabadul. Az ilyen ember azért kevés tudatossággal fog rendelkezni az asztrálsíkon. Előfordulhat, hogy valakinek az asztráltestében előző életeinek eredményeképpen sok durva asztrálanyag van. Ha úgy nőtt fel és úgy élt, hogy nem éltette ezt a durva anyagot, bár abból sokat kivethetett és finomabb anyaggal helyettesíthette, még mindig sok megmaradhatott abból. Ennek következtében az illetőnek egy ideig az asztrálsík egyik alacsony alsíkján kell maradnia, míg csak az egész durva anyag ki nem hullott. Minthogy azonban a durva anyag nem volt éltetve, az illető csak kevés tudatossággal fog bírni és itt tartózkodása alatt gyakorlatilag aludni fog. Van egy kritikus pont az anyag állapotainak minden egyes párja között; a jeget annyira lehet melegíteni, hogy a legkisebb hőemelkedés folyékonnyá teszi; a vizet oly

állapotba lehet hozni, hogy a legcsekélyebb hőemelkedés is gőzzé változtathatja. Ugyanúgy az asztrálanyag minden állapotát oly finomságú fokra lehet emelni, hogy minden hozzájövő finomítás a következő magasabb állapotba változtatja át. Ha valaki ezt az asztráltestében levő minden anyagállapottal megtette úgy, hogy az a lehető legfinomabb fokban megtisztult, akkor a szétbomlasztó erő első érintése megtöri annak összetartozását és eredeti állapotába oldja fel, felszabadítva őt, hogy átmehessen a következő alsíkra. Így azután az asztrálsíkon való áthaladása elképzelhetetlen gyorsasággal történik meg és a síkon keresztül a mennyei világ magasabb állapotába gyakorlatilag véve egy pillanat alatt fog átvillanni. A halál után a mennyei világba vezető útján mindenkinek keresztül kell haladnia az asztrálsík minden alsíkján. Hogy azután tudatos lesz néhányukra vagy valamennyiükről és hogy milyen mértékben, az a

fent felsorolt tényezőktől függ. Mindezen okokból világos, hogy azon öntudat nagysága amellyel valaki az asztrálsíkon rendelkezhetik és az az idő, amit a mennyei világ felé haladtában itt eltölt, széles határok között mozoghat. Vannak akik csak néhány órát vagy napot töltenek az asztrálsíkon, mások sok évig, esetleg évszázadokig maradnak itt. A közönséges ember a halál után az asztrálsíkon átlagosan 20-30 évet tölt el. Kivételes eset Erzsébet királyné, aki annyira szerette hazáját, hogy csak nemrég ment át a mennyei világba és 80 halála óta idejét azzal töltötte, hogy megkísérelte – egész mostanáig majdnem sikertelenül belevésni utódaiba az ő elgondolásait arra nézve, hogy mit is kellene tenni Angliáért. Egy másik figyelemreméltó példa Viktória királynő esete, aki nagyon gyorsan haladt keresztül az asztrálsíkon és lépett be a mennyei világba; gyors haladását kétségtelenül a hozzá fűződött

milliónyi szerető és hálás gondolatformáknak, valamint a veleszületett jóságának tudhatók be. A földi életek közti időtartam általános kérdése bonyolult. Itt ezeknek időközöknek csupán az asztrális részét érinthetjük röviden. További részleteket illetőleg a tanulót a „The inner life” című munka II. kötetéhez utaljuk A számításba jövő három tényező a következő: 1. Az Egó osztálya, 2. az egyéniesülés mikéntje, 3. a legutolsó földi élet hossza és természete Az alábbi tábla az as ztrál élet átlaghosszát mutatja úgy, amint azt az Egó osztálya meghatározza. [Az eredeti magyar anyagban nincs táblázat.] Az egyéniesülés mikéntje némi eltérést okoz, azonban ez az eltérés aránylag sokkal kisebb az alsóbb osztályokban. Azok, akik értelmi úton egyéniesültek az életek között sokkal inkább törekszenek hosszabb időközt tartani, mint azok, akik más módon egyéniesültek. Általánosságban, aki fiatalon

halt meg, rövidebb időközt fog tartani, mint aki idős korban halt meg, azonban az aránylag hosszabb asztrális életre hajlamos, mert azon erős érzelmek legnagyobb része, melyek az asztráltestben élik ki magukat, a fizikai élet első felében keltődnek. Arra kell gondolnunk, hogy az asztrálvilágban a mi rendes időmérés módszerünket aligha lehet alkalmazni. A félelem vagy a szenvedés egy néhány órát már a fizikai életben is majdnem végtelenné nyújt és az asztrálsíkon ez a jellegzetesség százszorosan megnövekszik. Az asztrálsíkon az időt csak érzékeivel mérheti az ember. Ezen tény elferdítésének eredménye az örök kárhozat téves fogalma. Láttuk tehát, hogy az eltöltött idő és a tapasztalat öntudatosságban az asztrálsík minden egyes alsíkján nagymértékben függ a fizikai világban eltöltött élet milyenségétől. Egy másik nagyfontosságú tényező az ember értelmi magatartása a fizikai halál után. Az asztráléletet

éppúgy lehet az akarattal irányítani mint a fizikai életet. A kis akaraterővel rendelkező ember a fizikai és az asztrálvilágban nagymértékben azoknak a körülményeknek van kiszolgáltatva, amelyeket önmaga számára teremtett meg. A határozott ember mindig fel tudja magát találni és saját életét képes élni. A folyamatot nagyban meg lehet gyorsítani ha az ember rájön annak szükségességére, hogy megszabaduljon a rossz vágyaktól melyek fogva tartják őt és megteszi a szükséges erőfeszítéseket. Az aki nincsen tisztában a dolgokkal, rendszerint töpreng a vágyai felett és így meghosszabbítja azok életét; kétségbeesetten kapaszkodik az asztrálanyag durvább részeibe, 81 mert az ezekkel kapcsolatos érzések látszanak legközelebb állóknak ahhoz a f izikai élethez mely után még vágyódik. A helyes eljárási mód természetesen az volna, hogy kiölje a földi vágyakat és oly gyorsan visszahúzódjék önmagába amennyire csak

lehetséges. Az asztrálélet tulajdonságainak pusztán intellektuális ismerete és a valóságban, a t eozófiai igazságok általános ismerete felbecsülhetetlen értékkel bír az ember halál utáni életében. A legnagyobb fontossággal bír, hogy az ember a fizikai halál után teljesen világosan felismerje, hogy ő állandóan visszahúzódik az Egó felé, és hogy ennek következtében gondolatait amennyire csak lehetséges el kellene fordítania a földi dolgoktól és figyelmét s pirituális dolgokra irányítani, melyek a maguk idején, akkor fogják foglalkoztatni őt, amikor az asztrálsíkról a mentális vagy mennyei világba fog átlépni. Ilyen magatartást tanúsítva meg fogja könnyíteni az asztráltest természetes felbomlását ahelyett hogy szükségtelenül és haszon nélkül az asztrálvilág legalsó síkjain késlekedjék. Szerencsétlenségre sokan vannak, akik vonakodnak gondolataikat felfelé irányítani, ellenben kétségbeesett

állhatatossággal kapaszkodnak a földi dolgokba. Idő múltával a fejlődés természetes folyamatában, fokozatosan elvesztik az alsóbb világokkal való érintkezést, minthogy azonban minden lépésnél ellenállást fejtenek ki, sok szükségtelen szenvedést okoznak maguknak és komolyan késleltetik felfelé haladásukat. A dolgok természetes folyásával szemben tanúsított ezen tudatlan ellenállásban a fizikai holttest birtoklása segítségére van az embernek; ez esetben a holttest támpontul szolgál a fizikai síkon. Ezen törekvés legjobb ellenszere az elégetés, amely megsemmisíti a fizikai síkkal való kapcsolatot. A halál utáni élet néhány tipikus példája fogja legjobban megvilágosítani ezen élet természetét és célszerűségét. Egy közönséges színtelen embert, aki különösképpen se nem jó se nem rossz, a halál természetesen semmi tekintetben sem változtatja meg, továbbra is csak színtelen marad. Következésképpen nem lesz része

semmiféle különleges szenvedésben és semmiféle különleges örömben; sőt a valóságban ezt az életet némileg unalmasnak találhatja, mivel érdeklődése fizikai élete alatt nem irányult semmiféle különleges dologra, s így asztráléletének sem lesz semmilyen tartalma. Ha a fizikai életében pletykán, sporton, üzleten vagy ruházkodáson kívül semmi mással nem foglalkozott, amikor ezek többé nem léteznek számára, valószínűleg találni fog időt, hogy erősen foglalkozzék ezekkel a dolgokkal. Az olyan ember, akinek alacsony típusú erős vágyai voltak, aki mondjuk iszákos vagy érzéki ember volt, sokkal rosszabb helyzetben van. Nemcsak hogy megmaradtak vágyai és hajlamai (emlékezzünk arra, hogy az érzékek központjai nem a f izikai, hanem az asztráltestben a Kamában vannak), hanem sokkal erősebbek lesznek mint annak előtte valaha is voltak, mivel az asztrálanyagban teljes erejük jut kifejezésre, egyikük sem lévén lekötve nehéz

fizikai részecskék mozgatásával. Az ilyen ember, az asztrálélet legalacsonyabb és legromlottabb állapotában lévén, gyakran elég közel látszik lenni a fizikaihoz, hogy bizonyos szagokat megőrizzen, bár az így létrehozott 82 élvezet csak arra elegendő, hogy még jobban izgassa mértéktelen vágyait és az őrültség határáig gyötörje őt. Minthogy nincsen többé fizikai teste melynek segítségével képes csillapítani vágyait, nincs meg annak a lehetősége, hogy rettenetes szomjúságát csillapítsa. Ez az eredete a tisztítótűzre vonatkozó számtalan hagyománynak, amely majdnem minden vallásban megvan, melyek helyesen jelképezik a leírt kínzó állapotokat. Egy ilyen állapot nagyon hosszú ideig is eltarthat, minthogy csak az önmaga folytonos gyengülésével szűnik meg. Az egész folyamat észszerű és gépies volta világos; az ember a s aját cselekedeteivel önmaga teremtette meg állapotait és határozta meg azok erejének és

tartósságának pontos fokát. Továbbá ez az egyetlen mód, ahogyan megszabadulhat bűneitől. Mert hogyha közvetlen újraszületne, akkor az új életét pontosan ott kezdené, ahol a megelőzőt befejezte, azaz szenvedélyeinek és vágyainak rabszolgája és annak lehetősége, hogy önmaga ura legyen, mérhetetlenül meggyengülne. De amint történik, vágyai kiégnek, és következő testetöltését azok nélkül kezdheti meg és Egója a komoly lecke után hajlamos lesz minden erőfeszítésre, hogy alsóbb testeit hasonló ballépéstől visszatartsa. Az igazi iszákos néha képes egy éteranyag fátylat maga köré vonni és így részben anyagiasulni. Ekkor magába szívhatja az alkohol gőzét. Ezért igyekszik másokat is az iszákosságra kényszeríteni, hogy azután képes legyen részben belépni a fizikai testükbe és megszállni őket, hogy testükön át még egyszer közvetlen végigtapasztalhassa azokat az érzéseket melyek után vágyik. A megszállás

lehet ideiglenes vagy állandó. Amint azt az előbb említettük az elhalt érzékies ember minden testet hatalmába keríthet amelybe csak belopózni képes, hogy kielégítse durva vágyait. Máskor bosszúból szállhat meg valakit; Feljegyezték, hogy egy alkalommal valaki ellensége leányát szállotta meg. A megszállásnak ellenszegülni vagy azt meggátolni a legjobban úgy lehet, hogy az ember az akaraterejét használja. Ha előfordul, az majdnem mindig azért van, mert az áldozat eleinte önként adta oda magát a megszálló befolyásának és így első lépése az, hogy a leigázást megakadályozza. Az értelmet határozott ellenállásként kitartóan a megszállás ellen kell fordítania erősen elképzelve, hogy az emberi akarat erősebb mint bármely rossz befolyás. Az ilyen megszállás teljesen természetellenes és mind a k ét félre nézve a l egnagyobb mértékben káros. A túlhajtott dohányzás asztráltestre gyakorolt hatása a halál után

észrevehető. A méreg annyira megtölti az asztráltestet, hogy az befolyása alatt megkeményedik és képtelen helyesen dolgozni vagy szabadon mozogni. Erre az időre az ember olyan mintha meg volna bénítva – képes ugyan beszélni, mégis ki van zárva a m ozgásból, és majdnem teljesen el van zárva a m agasabb befolyásoktól. Amikor asztráltestének megmérgezett része elhasználódott, kiemelkedik ebből a kellemetlen állapotból. Az asztráltest éppen úgy változtatja részecskéit mint a fizikai test, azonban itt n em létezik olyasmi ami megfelel az étkezésnek és emésztésnek. A kihullott asztrálrészecskéket a légkörből más részecskék pótolják. Az éhség és szomjúság tisztán fizikai vágyai itt n em léteznek Ellenben a f alánk vágya az ízlés érzését kielégíteni és az iszákos vágya az alkohol után 83 asztrálisak lévén, még megvannak, és amint már említettük, ezek nagy szenvedést okoznak annak következtében, hogy

hiányzik a fizikai test melynek segítségével egyedül elégíthetők ki. Sok mítosz és hagyomány van, melyek a leírt állapotokat példázzák. Ezek egyike a Tantalusz mondája, aki őrjítő szomjúságtól szenvedett, mégis arra volt kárhoztatva, hogy lássa, amint a vizet éppen akkor veszik el ajkától, amikor majdnem érintette azt. Egy másik, amelyik a becsvágyat jellemzi, Sisyphus mondája, aki arra volt kárhoztatva, hogy egy nehéz sziklát görgessen fel egy hegyre, de csak azért, hogy ismét legurulni lássa. A szikla itt a b ecsvágyó terveket jelképezi amelyeket az ilyen ember folyvást alakít, de csak azért, hogy lássa hogy nincs fizikai teste mellyel kivitelre kerülhetnek. Néha kimeríti önző becsvágyát, rájön, hogy nem szükséges hogy a sziklát görgesse, majd békén hagyja a hegy alján. Egy másik történet a sziklához kötözött Titusé, kinek a máját egy keselyű marcangolja, amely azonban újra kinő amikor megette. Ez azt az

embert ábrázolja, akit a Földön elkövetett bűnei miatt érzett lelkiismeret furdalás kínoz. A legrosszabb, amit egy közönséges világi ember a maga számára előkészít, az a haszonnélküli, kimondhatatlanul unalmas lét, amely természetes következménye az öndédelgetésben, köznapiasságban és pletykálkodásban eltöltött életnek. Azok a dolgok melyek után vágyik többé már nem léteznek számára, mert az asztrálvilágban nincs semmi elvégzendő dolog és bár oly nagy lehet a társasága, amilyent csak kíván, a társaság az ő számára most már egy nagyon eltérő dolog lesz, mert mindaz amire a társas élet épül itt már nem létezik. Ilyenképpen tehát az ember maga alkotja meg a maga mennyországát vagy tisztítótüzét, ezek azonban nem helyek hanem öntudatállapotok. Pokol nem létezik, csupán csak a teológiai elképzelés találta ki. Sem a pokol sem a tisztítótűz nem lehetnek örökké tartók, mert egy véges ok nem hozhat létre

végtelen okozatot. A legrosszabb fajta ember halál utáni állapotát mindamellett talán legjobban a „pokol” kifejezés írhatja le; bár nem örökké tartó. Így pl néha megtörténik, hogy egy gyilkost üldöz az áldozata és sohasem képes elmenekülni annak zaklató jelenlététől. Az áldozat (hacsak maga is nem valami alacsony típusú) öntudatlanságba van burkolva és ez a nagy öntudatlanság a gépies üldözésnek új rémséget látszik kölcsönözni. Az élveboncolónak szintén megvan a maga „pokla”, ahol megcsonkított áldozatainak tolongó alakjai között él, amelyek siránkoznak, remegnek és üvöltenek. Ezeket nemcsak az állati lelkek éltetik, hanem a kínzó iránti gyűlölettől lüktető elemi élet is, aki legrosszabb kísérleteit gépies szabályossággal újra és újra megismételve tudatában van összes iszonyatainak és azon szokás, melyre földi élete során szert tett, mégis önkínzásra ösztökéli. Az ilyen állapotok nem

önkényesek, hanem minden egyes esetben elvégzett műtétek által működésbe hozott okok elkerülhetetlen következményei. A természet leckéje szigorú, végeredményben azonban mégis izgalmas, mert a lélek fejlődéséhez vezet, minthogy teljesen helyes, javító és üdvös. A halál utáni állapot a legtöbb emberre nézve sokkal boldogabb mint a földi élet. A legelső érzés, melynek a halott tudatára jön, a legcsodálatosabb és gyönyörrel teljes szabadság érzése, nincs miért aggódnia, nem vár reá kötelesség, kivéve amelyeket önként vállalt magára. 84 Ebből a szempontból világos, hogy bőségesen igazolt az az állítás, hogy azok akik fizikailag „élnek”, fizikai testbe vannak eltemetve, valóban kevésbé élők, mint azok, akiket halottnak neveznek. Az úgynevezett halottak sokkal szabadabbak és anyagi feltételek által kevésbé gátoltak lévén, sokkal hatékonyabban képesek dolgozni és tágabb teret találnak a

tevékenységre. Az olyan ember, aki nem engedte meg asztrál teste újrarendeződését, az egész asztrálvilágban szabad és nem találja azt kellemetlenül zsúfoltnak, mivel az asztrálvilág sokkal nagyobb mint a fizikai világ felülete, míg népessége némileg kisebb és az emberiség asztrálvilágbeli átlagélete rövidebb mint a fizikai világbeli átlagélete. A halottakon kívül az asztrálvilágban természetesen ott van az élőknek mintegy egyharmad része is, akik az alvás alatt egy időre elhagyták fizikai testüket. Bár az egész asztrálsík bármelyik lakója számára aki nem engedte újrarendeződni asztráltestét nyitva áll, a legnagyobb részük mégis a Föld felületéhez közel marad. Egy magasabb embertípusra térve át, vegyük szemügyre olyan valakit, akiben némi érdeklődés van pl. a zene, az irodalom, tudomány stb iránt Annak szüksége, hogy az ember a nap nagy részét „keresettel” töltse el, itt nincs meg; az embernek

szabadságában áll azt tenni amit éppen akar, amennyiben azt a fizikai anyag nélkül megvalósítani képes. Az asztrálvilágban nemcsak a legfontosabb, illetve legfenségesebb zenét lehet hallani, hanem sokkal jobban is lehet hallani mint annak előtte, mert az asztrálvilágban más és teljesebb harmóniák vannak, mint amilyeneket az aránylag tompa fizikai fülek meghallani képesek. A művész számára, annak nagy megelégedettségére, a magasabb asztrálvilág egész szépsége nyitva áll előtte. Az ember gyorsan és könnyen képes az egyik helyről a másikra mozogni és a Természet csodáit nyilvánvalóan sokkal könnyebben megláthatja mint azt valaha is megtehetné a fizikai síkon. Ha történész vagy tudós, rendelkezésére állnak a világ könyvtárai és laboratóriumai; a természeti folyamatok iránti megértése sokkal teljesebb lesz mint annak előtte, mert most éppúgy láthatja a benső mint a külső működőket, és sok olyan okot láthat meg,

melyeket annak előtte nem, mert most éppen úgy láthatja meg, melyeket annak előtte csak hatásaiban látott. Mindezekben az esetekben öröme nagyban megnövekedett, mert itt nincs semmiféle fáradtság. (Lásd a IX.fejezet 3 bekezdését) Az emberszerető ember áldásos munkáját itt sokkal erőteljesebben végezheti el mint valaha és sokkal jobb körülmények között mint a fizikai világban. Ezernyi ember van akin segíteni tud, és az igazi áldás nyújtás nagyobb bizonyosságával. A halál után az asztrálvilágban bárki tanulmányoknak szentelheti magát és teljesen új felfogásokra tehet szert. Így a teozófiát elsősorban megtanulhatják az asztrálvilágban Egy esetet jegyeztek fel mikor valaki itt tanulta meg a zenét bár ez szokatlan dolog. Általában az asztrálsíkbeli élet sokkal tevékenyebb mint a fizikai, minthogy az asztrál anyag sokkal jobban éltet mint a fizikai anyag és a forma is sokkal plasztikusabb. Az asztrálsíkon úgy az öröm mint

a haladás lehetőségei minden tekintetben sokkal nagyobbak mint a fizikai síkon. A lehetőségek magasabbrendűek lévén bizonyos fokú értelemre van szükség, hogy az ember hasznukat vehesse. Ha valaki amíg a Földön volt, egész gondolkodását és energiáját anyagi dolgoknak szentelte, kevéssé látszik képesnek arra, hogy haladottabb munkának szentelje magát, minthogy félig elsorvadt értelme nem lesz elég erős a nagyobb élet nagyobb lehetőségeit felfogni. 85 Akinek élete és értékei magasabb típusúak voltak, az asztráléletének néhány éve alatt sokkal több jót tehet mint valaha is tehet leghosszabb fizikai életében. Az asztrálörömök sokkal nagyobbak lévén a fizikai világ örömeinél, meg van annak a veszélye, hogy az embert elfordítják a haladás ösvényétől. Az asztrálélet gyönyörei nem jelentenek azonban veszélyt annak számára, aki megérzett valami magasabbat. A halál után az embernek arra kellene törekednie, hogy

az asztrálsíkon oly sietve haladjon át, amennyire csak lehetséges, állandó használhatósággal, nem adva oda magát többet azok élvezeteinek. Bármelyik fejlett ember minden tekintetben ugyan olyan tevékeny asztrálteste alatt mint a fizikai alatt; saját és mások haladását a halál után épp oly kétségtelenül elősegítheti vagy késleltetheti mint azelőtt és ennek következtében az egész idő alatt a legnagyobb fontosságú karmát teremt. A valóságban teljesen az asztrálvilágban élő ember öntudata rendszerint sokkal határozottabb mint amilyen az alvás alatti asztrálélete volt, és ennek megfelelően jobban képes gondolkodni és határozottsággal cselekedni úgy, hogy a jó vagy rossz karmát teremtésére szolgáló alkalmak is nagyobbak. Általában azt lehet mondani, hogy az ember karmát teremthet bármilyen fejlett is az öntudatossága vagy akárhol cselekedhet vagy választhat. Az asztrálsíkbeli cselekedetei ilyenképpen karmikus

gyümölcsöket hozhatnak a következő földi életébe. A legalsó asztrális alsíkon, minthogy más dolgok foglalják le figyelmét, az ember keveset törődik a fizikai világban történtekkel kivéve ha rossz társaságot látogat. A következő alsíkon, a hatodikon, azok vannak, akik mindig amíg éltek, vágyaikat és gondolataikat főképpen csak világi dolgokra összpontosították. Tehát még mindig azon a helyen és személyek körül lebegnek, amelyekkel amíg a Földön éltek szoros kapcsolatban voltak és az ezekkel kapcsolatos sok dologról tudhattak. Azonban sohasem látják a fizikai anyagot, hanem mindig csak annak asztrális mását. Így például egy nézőkkel tele színháznak megvan az asztrális mása melyet az asztrállények láthatnak. Azonban nem láthatják őket úgy, ahogyan mi látjuk, sem a szereplők öltözékeit vagy kifejezéseit és mivel a j átékosok érzései nem valódiak hanem csak színleltek, az asztrálsíkon semmi benyomást nem

hoznak létre. Akik a hatodik alsíkon vannak, amely a Föld felületén van, a fizikailag létező hegyek, fák, tavak stb. asztrálmásaival körülvéve találják magukat A következő két alsíkon az ötödiken és a negyediken a fizikai dolgok ezen tudata szintén lehetséges, habár kisebb mértékben. A következő alsíkon a harmadikon és a másodikon, a fizikai síkkal csak egy médiumon át történő külön erőfeszítéssel lehet érintkezni. A legmagasabbról, az első síkról, még a médium útján való érintkezés is nagyon nehéz. Azok, akik a magasabb alsíkon élnek, rendszerint olyan élményekkel látják el magukat, amilyeneket kívánnak. Így az asztrálvilág egyik részében az emberek ön-teremtette tájképekkel 86 veszik körül magukat, mások a mások alkotta kész tájképeket fogják fel. (A különféle síkok és alsíkok leírása a XVI. fejezetben található) Néha az emberek azokat a különleges jeleneteket alkotják meg maguknak,

melyek a különféle szentírásokban vannak leírva. Ügyetlenül megkísérlik, hogy fákon növő drágaköveket, tűzzel kevert üvegtengert, belül szemekkel teli teremtményeket, százfejű és karú istenségeket alkossanak. Azon a h elyen, melyet a s piritiszták nyári országnak neveznek, az egyfajú és egyvallású emberek halál után éppúgy összetartani törekszenek, mint ahogy a földi élet alatt tették úgy, hogy egy nyári országból álló hálózat van a vidékek felett, melyek hozzá tartoznak azokhoz akik teremtették, közösséget alakítanak, melyek éppen oly nagyban különböznek egymástól, mint hasonló közösségek itt a Földön. Ez nemcsak a természetes rokonság hanem azon tény következménye is, hogy a nyelvbeli akadályok az asztrálsíkon nem léteznek. Ez az elv az asztrálsíkokra általában érvényes. Így Ceylonban a s piritiszta szeánszokon úgy találták, hogy a jelentkező lények buddhisták és hogy a síron túl

megerősítve találták vallásaik előre megalkotott nézeteit pontosan úgy, amint a különféle keresztény szekták tagjai Európában. Az emberek az asztrálsíkon nemcsak a saját gondolatformáikat találják meg, hanem a mások által alkotottakat is, - ezek némelyike hasonló gondolkodású ezernyi más ember nemzedékeinek gondolkodása által teremtődött meg. Nem ritka az az eset, amikor a szülők kívánságaikat gyermekeikbe belevésni igyekeztek, különösen olyan egyesülést illetőleg melyre szívükben vágynak. Az ilyen befolyás átütő, minthogy a közönséges ember az állandó kényszert a saját félig öntudatos vágyának hajlamos tekinteni. A halottak sok esetben nevezték ki magukat az élők őrangyalává, az anyák gyakran védik gyermekeiket és így tovább. Az elhalt zenész vagy író a saját eszméit belevésni képes a fizikai világban lévő íróba vagy zeneszerzőbe úgy, hogy sok élő által írottnak tartott könyv valójában a

halott munkája. Aki az írást végzi, tudatában lehet a befolyásnak vagy lehet teljesen annak tudata nélkül is. Egy vezető regényíró azt állította, hogy történetei úgy jönnek hozzá – nem tudja honnan – hogy azokat igazán nem ő írta, hanem általa írták. Ő a dolgot felismerte: valószínűleg mások is vannak ebben a helyzetben csak nem tudnak róla. Az elhalt orvos halál után gyakran tovább érdeklődik betegei iránt és a másik oldalról gyógykezelheti őket, vagy utódjának olyan kezelési eljárásokat igyekszik sugalmazni melyeket az újonnan szerzett asztrálképességeivel hasznosnak lát. Még a természetes halált halt legtöbb „jó” ember, valószínűleg egyáltalában nincsen tudatában semmiféle fizikainak, mert az asztrálöntudatra ébredése előtt az összes alsó fokozaton áthaladt, még ezek között is vannak egyesek, akiket egy hátramaradott miatt érzett nagy aggodalom visszahúzhat a fizikai világgal való érintkezésbe.

A rokonok és barátok szomorúsága ugyancsak felkeltheti a figyelmét egy olyannak, aki átlépett asztrálsíkra és visszahúzni igyekszik őt, hogy ismét érintkezésbe jusson a Földdel. Ez a lefelé húzó irányzat az ismétléssel csak növekszik és valószínű, hogy az illető erőfeszítést fog tenni, 87 hogy érintkezésben maradhasson a fizikai világgal. A földi dolgok meglátásának ereje egy időre növekedni fog nála, majd hirtelen csökken és akkor az illető erejének eltűnését látva valószínűleg mentálisan szenvedni fog. Sok esetben nemcsak hogy mérhetetlen és teljesen szükségtelen szenvedést okoznak maguknak, hanem erős és zabolátlan bánatukkal sokszor komoly kárt is okoznak, azoknak akiket gyászolnak. Az asztrálsíkbeli élet egész tartama alatt, legyen az akár hosszú akár rövid, az ember ki van téve a földi befolyásnak. A Földön lévő barátok szenvedélyes bánata és vágyódása, melyet fentebb említettünk, az

elhunyt ember asztráltestében rezgéseket hoz létre és így eljut az értelméhez az alsó Manaszhoz. Ekképpen álomszerű állapotából a földi élet élénk emlékezetére ébredve megkísérelheti, hogy földi barátaival érintkezésbe lépjen lehetőleg egy médium útján. Az ilyen felébredést gyakran kíséri nagy szenvedés és az Egó visszahúzódásának természetes folyamatát mindenesetre késlelteti. Az okkult tanítás nem tanácsolja a halott elfelejtését, ellenkezőleg azt tanítja, hogy a halottra vonatkozó szeretetteljes emlékezés egy olyan erő, amely ha helyesen irányítjuk, a halottnak segítségére van a mennyvilág felé vezető útjában és a közbenső állapotokban való áthaladása valóban értékes lehet, mert a gyászolás nemcsak haszonnélküli, hanem káros is. Valóban ösztönszerű, hogy a hindu vallás a Shrabbha szertartásokat, a katolikus egyház pedig a halottakért való imákat írja elő. Az imák, az őket kísérő

szertartásokkal együtt elemi-lényeket teremtenek, melyek a Kámalokabeli lény asztrálteste ellen hatnak, meggyorsítják annak szétesését és így elősegítik a mennyei világ felé vezető útját. Amikor például misét szolgáltatnak, azzal a határozott célzattal, hogy segítségére legyenek a meghaltnak, ez az erő alááradása révén kétségtelenül jó hatással lesz az illetőre: a reá való erős gondolás kétségtelenül megragadja a figyelmét és amikor a templomba vonzódik ő is részt vesz a szertartásokon és annak eredményeiben nagyban osztozik. Ha esetleg még öntudatlan, úgy a pap akarata és imája az erőáramot az illető felé irányítja. Még a legáltalánosabb jellegű ima vagy óhaj is amely a holt javát célozza - bár valószínű, hogy határozatlan és ennélfogva kevésbé hatásos mint egy határozottabb gondolat -, összevéve olyan hatást hoz létre, amelynek fontosságát nehéz lenne túlozni. Európa keveset tud arról, hogy

mit köszönhet azoknak a nagy vallási rendeknek, amelyek annak szentelik magukat, hogy éjjelnappal szüntelenül az elhalt hívőkért imádkozzanak. 88 XV. fejezet A halál utáni élet: különleges esetek A gyakorlatban nincs különbség egy elhalt pszichikus és egy elhalt közönséges személy halál utáni öntudata között, kivéve hogy a pszichikus minthogy valószínűleg sokkal jobban ismeri az asztrálanyagot, sokkal otthonosabban fogja magát érezni új környezetében. Pszichikusnak lenni csak annyit jelent, hogy az illetőnek bizonyos tekintetben érzékenyebb fizikai teste van mint a legtöbb embernek; következésképpen a fizikai test levetése után ez az egyenlőtlenség többé nem létezik. A hirtelen halál, amilyen egy szerencsétlenség, szükségképen nem kell, hogy valami módon rossz hatással legyen az asztráltestre. A legtöbb ember számára a természetes halál előnyösebb, mert a koros ember lassú elsorvadása vagy hosszantartó

betegség pusztítása majdnem elkerülhetetlenül együtt jár az asztrál részecskék nagymérvű meglazulásával és szétoszlásával úgy, hogy amikor az ember öntudatát visszanyeri az asztrálsíkon, legalább a fő munkát már elvégezte. A legtöbb esetben, amikor szerencsétlenség vagy öngyilkosság által a Kama (vágy) és a Prana (életerő) közötti kapcsolat nem könnyen szakad meg és ennek következtében az asztráltest erősen éltetett. A princípiumoknak a fizikai burokból való kihúzódása - amikor ez hirtelen halál következménye - hasonló a magnak az éretlen gyümölcsből való kiszakításához. Az asztrálanyag legdurvább részének nagy része még mindig a személyiségen csüng, amely ennek következtében a hetedik vagy legalsó asztrálsíkhoz van kötve. Az a m entális rémület vagy zavar amely néha a h irtelen halált követi, természetesen kedvezőtlen az asztráléletre. Bizonyos esetekben a megrázkódtatás és rémület a halál

után egy ideig megmaradhat. A fejvétellel járó büntetések áldozatai, eltekintve attól a sértéstől, amit az asztráltestnek a fizikaiból való hirtelen kirántása okoz, a gyűlölettől, szenvedélytől és a bosszúállástól lüktetve különösen veszedelmes elemet képeznek az asztrálvilágban. Fizikai testében levő gyilkos kellemetlen lehet a társadalomra nézve és világos, hogy sokkal veszedelmesebb amikor hirtelen kikerül a testből; és amíg a társadalom meg tudja magát védeni a fizikai testben levő gyilkostól, addig ezidőszerint védelem nélkül áll azokkal a gyilkosokkal szemben, akik szenvedélyeik teljes virágában kerülnek az asztrálsíkra. Az ilyenek mint más gyilkosok felbujtói szerepelhetnek. Jól ismert dolog, hogy egy különleges fajta gyilkosság ugyanabban a közösségben újra és újra megismétlődik. Az öngyilkos helyzetét még jobban komplikálja az a tény, hogy elhamarkodott tette rendkívüli módon csökkentette a

felső Én azon erejét, hogy alsó énjét visszavonja önmagába és ennélfogva más és nagy veszélyeknek tette ki. Emlékeznünk kell azonban arra, amint már mondottuk, az öngyilkosságok bűntettei a körülmények szerint lényegesen különböznek egymástól, kezdve Szokratész erkölcsileg feddhetetlen tettétől a mindenféle fokozaton át egészen a h itvány gazfickó tettéig, aki azért követ el öngyilkosságot, hogy saját bűne fizikai 89 következményeit elkerülje, és természetesen a halál utáni helyzet is ennek megfelelően változik. Az öngyilkos karmikus következményei rendszerint súlyosak; bizonyos hatással vannak a következő életre és valószínűleg több mint egy életre. A Természet ellen elkövetett bűn ez, amely beleütközik a fizikai élet hosszára nézve előírtakra. Ugyanis minden embernek meg van határozva az élethossza, melyet az előző okok bonyolult szövedéke - éspedig a Karma – határoz meg és az életidőnek a

személyiség szétválása előtt a kijelölt ideig kell tartania. Az értelem megtartása a halál idejében határozza meg a személy elkövetkező állapotát. Így nagy különbség van aközött, aki életéről önzetlen indítóokokból mond le és aközött, aki önkényesen, önző indítóokokból, mint amilyen a félelem stb. rombolja szét testét A tiszta és spirituális értelemmel bíró ember, aki szerencsétlenség áldozata stb. természetes életidejét boldogan átalussza. Más esetekben az ember öntudatos marad és gyakran egy ideig a földi élet végtelenében keveredve egy régióban marad, amely asztrálteste legkülső rétegének felel meg. A rendes Kamalokabeli élet nem kezdődik meg hamarabb, amíg a földi élet természetes szövedéke le nincs gombolyítva és élénk tudatában van úgy az asztrál mint a fizikai környezetének. Ennélfogva egy pillanatig sem kell azt feltételezni, hogy azért mert az asztrálélet sokban felette áll a

fizikainak, ennek következtében az ember jogosult öngyilkosságot elkövetni vagy keresni a halált. Az ember fizikai testben olyan célból testesül meg, amelyet csupán a fizikai világban érhet el. Vannak olyan leckék, melyeket sehol máshol nem lehet megtanulni csakis a fizikai világban és minél hamarabb tanuljuk meg azt annál hamarabb szabadulunk meg annak szükségességétől, hogy visszatérjünk az alsóbb és sokkal korlátoltabb világba. Az Egó nem sajnálja a fáradtságot, hogy fizikai testben testesüljön meg és hogy keresztül élje a kisgyermekség fárasztó időszakát, melyen keresztül fokozatosan és sok erőfeszítéssel némi uralomra tesz szert új testei felett, ennélfogva erőfeszítéseit nem kellene balgán pocsékolnia. Ebben a tekintetben az önfenntartás ösztöne az egyik aminek engedelmeskednie kellene, mert az a kötelessége az embernek, hogy földi életét a legjobban használja fel és addig tartsa meg, ameddig csak engedik a

körülmények. Ha valaki, akit hirtelen megöltek, alacsony, kegyetlen, önző és érzéki életet élt, teljesen tudatos lesz a hetedik asztrál alsíkon és hajlamos arra, hogy egy rettenetes rossz lénnyé fejlődjék. Oly vágyaktól égve, melyeket többé nem képes kielégíteni, megkísérelheti, hogy szenvedélyeit egy médium útján elégítse ki, vagy valamely érzékeny személy útján, akit megszállhat. Az ilyen lények ördögi gyönyört találnak abban, hogy mindenfajta asztrális csalást felhasználjanak, hogy másokat is ugyanabba a kicsapongásba vigyenek, melybe maguk is kerültek. Ebből az osztályból, valamint az éltetett burokból valók a megkísértők (Lásd a XIX. fejezetet) az egyházirodalom ördögei. Az alábbiak részletes leírást tartalmaznak a h irtelen halál áldozatairól akár öngyilkosok akár szerencsétlenség áldozatai voltak, ha az ilyen áldozatok durva és romlott emberek. „Ha bűnös érzéki emberek, úgy boldogtalan

árnyként vándorolnak ide-oda m íg csak el nem érkezik haláluk órája. Földi szenvedélyek teljes virágzásában elszakadva, melyek ismerős helyekhez kötik őket. Csalogatják azok az alkalmak, melyeket kielégítésük céljából a médiumok nyújtanak. Ők a középkori Pishacha-k, az Incubi-k és Succuba-k; ők a sóvárgás, a mértéktelenség, kéjelgés és kapzsiság démonai, ők azok a fokozott ravaszságú, gonoszságú és 90 kegyetlenségű elemi lények, akik áldozataikat rettenetes bűnökre ingerlik és tobzódnak ténykedéseikben.” A csatákban megölt katonák nem számítanak teljesen ebbe az osztályba, mert az az ok, amiért harcolnak, absztrakt értelemben véve akár helyes akár nem, ők mégis úgy gondolják, hogy helyes; számukra a kötelesség szava ez, és életüket önként és önzetlenül áldozzák fel. Rémséges volta dacára ennélfogva, a háború egy bizonyos síkon hatalmas tényező lehet a fejlődésben. Ugyancsak ez

képezi az alapját a mohamedán fanatikusok felfogásának, akik azt hiszik, hogy aki a vallásért küzdve hal meg, annak a következő világban nagyon jó élete lesz. Ha egy gyermek fiatalon hal meg, valószínűtlen, hogy sok közösséget fejlesztett volna ki az asztrálvilág legalacsonyabb síkjával, és mint tapasztalatanyagot ritkán találni őket a legalsó asztrális síkon. Sok ember olyan kétségbeesetten ragaszkodik az anyagi élethez, hogy a halál alkalmával az asztráltestük nem tud teljesen elválni az éteritől és így ennek következtében még éteranyaggal körülvéve ébrednek fel. Ezek nagyon kellemetlen helyzetben vannak: az őket körülvevő éterburok által el vannak vágva az asztrálvilágtól és ugyanakkor természetesen el vannak vágva a közönséges fizikai élettől is, mivel fizikai érzékszerveik hiányoznak. Ennek eredménye, hogy elhagyatva, némán és rémülten hányódnak ide-oda, képtelenül arra, hogy valamelyik sík

lényeivel érintkezzenek. Nem képesek rájönni, hogy csak az anyagtól kellene elszakadniuk és akkor néhány pillanatig tartó öntudatlanság után, az asztrálsík rendes életébe mennének át. Azonban ragaszkodnak nyomorúságos fél-öntudatukkal szürke világukhoz, ahelyett, hogy inkább abba merülnének bele amiről azt gondolják hogy a teljes megsemmisülés, sőt magába a pokolba, melyben hinni megtanították őket. Idő múltával az étertest kimerül és a Természet rendes folyamata minden igyekezetük dacára újra helyreáll. Teljes kétségbeesésükben néha meggondolatlanul még a megsemmisülés gondolatát is jobbnak tartják mostani helyzetüknél, melynek eredménye aztán meglepően kellemes rájuk nézve. Néhány esetben egy másik asztrállény segíthet rajtuk azáltal, hogy rábeszélik őket, hogy hagyják el azt ami rájuk nézve az életet jelenti és emelkedjenek ki belőle. Más esetben oly szerencsétlenek lehetnek hogy felfedezik hogyan

újíthatják meg bizonyos mértékben a fizikai élettel való kapcsolatukat egy médium útján, habár szabály az, hogy a médium „szellemi vezetője” nagyon helyesen megtiltja a médiumhoz való közeledést. A „védőnek” igaza van, mert az ilyen lények rémületükben és szükségükben teljesen lelkiismeretlenekké válnak és megszállnak, esetleg meg is őrjítenek egy médiumot úgy küzdvén, mint ahogyan a vízbefúló küzd az életéért. Sikert csak akkor érhetnek el, ha a médium Egója testeinek kézbentartásában meggyengült azáltal, hogy nemkívánatos gondolatoknak vagy szenvedélyeknek adja oda magát. Néha egy lény képes megszállni egy gyermek testét, kiűzve belőle azt a zsenge személyt, akinek szánva volt, vagy néha megszállhatja egy állat testét, mivel a csoportlélek, amely egy egy állatnál az Egónak felel meg, kevéssé tartja kezében a t estet, mint az Egó. Az ilyen megszállás lehet teljes vagy részleges. A megszálló

lény így újra érintkezésbe jut a fizikai síkkal, lát az állat szemein keresztül, az állatnak okozott minden fájdalmat megérez a valóságban, már amennyire a saját öntudata tekintetbe jön, erre az időre ő az állati lény. 91 Az az ember, aki így egy állattal keveredik össze nem tudja tetszése szerint elhagyni az állati testet, hanem csak fokozatosan és nagy erőfeszítéssel, ami valószínűleg több napra terjed. Rendszerint csak az állat halálával szabadul fel és még akkor is marad benne asztrális kevert anyag, melyet le kell vetnie. Az állat halála után az ilyen lélek rendszerint megkísérli egy ugyanazon nyájhoz tartozó másik állat megszállását vagy valami más teremtményét, akit kétségbeesésében meg tud ragadni. A leggyakrabban megszállt állatok kevésbé fejlettek, mint pl. a marha, juh és a disznó A fejlettebb teremtményeket, mint pl a kutyát, macskát, lovat úgy látszik nem lehet egykönnyen megfosztani testüktől,

bár alkalmilag ilyen esetek is előfordulnak. Minden megszállás, akár emberi, akár állati test legyen az, rossz és hátrányos a m egszálló lélekre nézve, minthogy ideiglenesen megerősíti az anyagba való kapaszkodását és késlelteti természetes átlépését az asztráltestbe és emiatt nemkívánatos karmikus kapcsolatot is teremtenek. Az olyan ember asztrálteste, aki bűnös vágyból vagy másképpen nagyon erős kapcsolatot teremt valamilyen típusú állattal, állati jellegzetességeket mutat és kinézésében arra az állatra emlékeztethet, akinek tulajdonságait a földi élet alatt támogatta. Nagyon ritka esetben az ember egyesülhet az állat asztráltestével és mint egy rab hozzá lehet láncolva az állat fizikai testéhez. Az ember tudatos az asztrális világban, megvannak az emberi képességei, azonban nem képes uralni az állati testet és nem képes magát kifejezni ezen test által a fizikai síkon. Az állat teste inkább börtönként

szerepel mint testként és ezen felül az állati lélek nincs kivetve, hanem megmarad saját teste birtokosának. Az ilyenfajta esetek magyarázzák meg, legalábbis részlegesen a keleti országokban oly gyakori hitet, hogy az ember bizonyos körülmények között állati testben testesülhet meg. Hasonló sorsra juthat egy olyan ember, aki az újraszületés felé vezető útjában visszatér az asztrálsíkra, amint ez az „Újraszületés” című fejezetben le van írva. Azok csoportját, akiket az aggodalom határozottan a földhöz köt, a földhöz kötötteknek nevezik; amint azt szent Márton kifejezte, az ilyen emberek „visszamaradók” és nem „visszatérők”, minthogy képtelenek arra, hogy teljesen elszakadjanak a fizikai anyagtól amíg csak olyan lekötöttségre nem találnak amely különösképpen megragadja érdeklődésüket. Már láttuk, hogy a fizikai halál után az igazi ember állandóan visszahúzódik külső testeiből, és hogy különösen a

Manas vagy értelem elválni igyekszik a Kamától vagy vágytesttől. Bizonyos ritka esetekben a személyiség vagy alsó Manas oly erősen a Kama uralma alá kerülhet, hogy az alsó Manas teljesen szolgaságba kerül és nem tud elválni. A felső és alsó mentális közötti kapcsolat, „az ezüst fonal, amely a Mesterhez köti őt”, kettészakad. Ezt az okkultizmusban a „lélek elvesztésének” szokták nevezni. A személyes én elvesztése ez, mely elkülönült szülőjétől a felső Egótól és így pusztulásra ítélte magát. Az ilyen esetekben, még a földi élet alatt az alsó négység kivonja magát a triádból, azaz az alsóbb életelvek, melyeknek feje az alsóbb Manas el van vágva a magasabb életelvektől, az Atma, Buddhi és Felső Manastól. Az ember kettészakadt, magával vivén azon Manastikus világosság visszatükröződéseit, melyeknek az egész életén keresztül vezetnie kellett volna őt. Az ilyen teremtmény értelmességéért sokkal

veszedelmesebb mint egy fejletlen állat; emberi formája van ugyan, természetében azonban állat, az igazság és a szeretet minden érzéke nélkül. 92 A fizikai halál után az ilyen asztráltest egy rettenetes hatalmú lény és abban páratlan eset, hogy bizonyos ritka körülmények között újraszületni képes az emberek világában. Nincsenek ösztönei, kivéve az állatit, csupáncsak szenvedélyei által űzetve, azonban sohasem érzései által, felruházva olyan ravaszsággal, melyben egyetlen állat sem versenyezhet vele, olyan megfontolt gonoszsággal és eléri a rossz legmagasabb mértékét, él természetes ellenségeként minden emberi lénynek. Az ezen osztályba tartozó lény – mely mint elemetál ismeretes - , minden egyes újraszületéssel alacsonyabbra süllyed, míg végre a rossz erő lassú kimerülése következtében – el lévén vágva az élet forrásától – elenyészik, feloszlik és így mint egy különálló lét veszendőbe ment.

Az Egó szempontjából tekintve ennél a személyiségnél nincsen meg a hasznos tapasztalatok aratása; a „ sugár” semmit sem hozott vissza magával és az alsó élet teljesen és egészében sikertelen. Az elementál szót a különféle írók sokféle értelemben használják, azonban ajánlatos, hogy használatát a fent leírt lényre alkalmazzuk. 93 XVI. fejezet Az asztrálsík Ezt a f ejezetet, amennyire a tárgy bonyolult volta megengedi, az asztrálsík vagy világ természetének, kinézésének, sajátosságainak stb. leírására fogjuk korlátozni Egy későbbi fejezetet az asztrálvilágban élő lények felsorolásának és leírásának fogunk szentelni. Az értelmes tanuló fel fogja ismerni, hogy fizikai nyelven mily rendkívüli módon nehéz megfelelő leírást nyújtani az asztrálvilágról. A feladatot ahhoz hasonlították amikor valami ismeretlen trópusi erdő kutatóját arra kérik, hogy írja le teljesen azt a vidéket, melyet bejárt. Az

asztrálvilág leírásának nehézségeit két tényező még jobban nehezíti: 1. A látottak emlékezetének az asztrálsíkról a fizikaira történő pontos átfordításának nehézsége, és 2. a fizikai nyelv elégtelensége sok olyan dolog kifejezésére, amit le kell írni Az asztrálvilág legfeltűnőbb jellegzetességeinek egyike az, hogy folytonosan változó alakokkal van tele. Nemcsak elemi eszenciából álló és egy gondolat által meglelkesített gondolatformákkal találkozunk itt, hanem nagy tömeg elem-eszenciát is, melyből folyvást alakok merülnek fel és amelybe ismét eltűnnek. Az elemi eszencia minden alsíkon száz és száz változatban van meg, mintha az egész levegő gyöngyházhoz hasonló változó színekkel látható és állandó hullámzó mozgásban lévő volna. Ezen asztrálanyagon keresztül állandóan gondolatáramok hatolnak át; erős gondolatok melyek hosszú ideig mint lények maradnak meg, gyenge gondolatok, melyek elemi eszenciába

burkolóznak, majd újból kilebegnek belőle. Már láttuk, hogy az asztrálanyag hét finomsági rendben – szilárd, folyékony, gázszerű stb. -, a hét fizikai fokozatnak megfelelően található. Ezen hét anyagi rend mindegyike alapját képezi az asztrálsík hét síkja, vagy alosztálya egyikének. Szokássá vált ezen hét síkról úgy beszélni, mintha egyik a másik fölé volna elrendezve, a legsűrűbb lent és a legfinomabb felül; és sok vázlatban tényleg így is vannak ábrázolva. A szemléletesség ezen módjában van valami igazság, azonban nem a teljes igazság. Minden egyes alsík anyaga áthatja az alatta lévő alsík anyagát, következésképpen a Föld felületének mind a hét alsík együtt ugyanazon a helyen létezik. Viszont az is igaz, hogy a magasabb asztrál alsíkok messzebbre terjednek a fizikai Földtől mint az alsóbb alsíkok. Az asztrálsíkok közötti viszony kifejezésére egy nagyon világos hasonlat van a fizikai világban A

folyadékok nagymértékben áthatják a szilárdakat, pl. a víz a t alajban, a gáz áthatja a folyadékokat (a vízben rendesen nagy mennyiségű levegő van) és így tovább. Így lényegileg igaz, hogy a Földön lévő folyékony anyag tömege a tengerekben, folyókban és a szilárd föld alatt van. Hasonlóképpen a gázszerű anyag tömege a víz felülete felett nyugszik és sokkal messzebbre nyúlik a térben mint a folyékony vagy a szilárd. Hasonlóképen van az asztrálanyaggal is. Az asztrálanyag legsűrűbb tömörülete messze a fizikai gömb határain belül fekszik. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az asztrálanyag ugyanazoknak az általános törvényeknek engedelmeskedik mint a fizikai anyag és a Föld középpontja felé vonzódik. 94 A hetedik, vagy legutolsó asztrálsík bizonyos távolságra belehatol a Föld belsejébe úgy, hogy a benne élő lények tényleg a Föld kérgén belül találhatják magukat. A hatodik alsík részben egybeesik

a Föld felületével. A harmadik alsík, melyet a spiritiszták „nyári ország”-nak neveznek, sok mérföldre nyúlik a légkörbe. Az asztrálvilág külső határa körülbelül a Hold-pálya távolságának közepéig terjed úgy, hogy Föld közelben a Föld és Hold asztrálsíkja rendszerint érintkeznek egymással, Föld távolban azonban nem. Innen ered az asztrálsíknak a görögök által adott neve – a Hold alatti világ Ebből az következik, hogy a Hold bizonyos időben asztrálközeledés lehetséges a Holddal, azonban bizonyos más időben nem. Feljegyeztek egy esetet, amikor egy ember elérte a Holdat, azonban mielőtt visszatérhetett volna várnia kellett, amíg a két test közelsége folytán a közeledés lehetősége újból helyreállott. A hét alsík természetszerűleg három csoportba tagozódik: 1. A hetedik vagy legalsóbb, 2. a hatodik, ötödik, és negyedik, 3. a harmadik, második és az első alsíkok Az egyes csoport tagjai közötti

különbségeket két szilárd, pl. az acél és homok közötti különbséghez, a csoportok közötti különbséget pedig a szilárd és folyékony közötti különbséghez lehet hasonlítani. A hetedik alsík fizikai hátteréül a fizikai világ szolgál, habár az csak részben és torzítva látható, minthogy mindez, ami világos, jó és szép láthatatlan. 4000 évvel ezelőtt Ani könyve egy egyiptomi papyruson a következőképpen írja le: „Miféle hely ez ahova én jutottam? Nincs vize, nincs levegője, mély, megfejhetetlen, fekete mint a legfeketébb éj és benne az emberek segítség nélkül bolyonganak, benne az ember nem élhet nyugodt szívvel.” Arra a szerencsétlen emberi lényre nézve, aki ezen a síkon van, tényleg igaz az, hogy az egész Föld tele van sötétséggel és vad lakóhellyel, azonban olyan sötétség ez, mely önmagából árad ki és okozza azt, hogy ottléte a rossz és rémület örök éjszakájává vált – ami egy igazi pokol,

bár minden más pokolhoz hasonlóan, teljesen az ember saját teremtménye. Sok tanuló kellemetlennek találja ezen rész kikutatását mert ott a sűrűség és a durva anyagiasság oly érzése él, amely felszabadult asztrális számára leírhatatlan, undorító, minthogy azt az érzést váltja ki, mintha valami fekete, ragadós fluidumon keresztül vezetne az útja, ugyanakkor lakói, valamint azok befolyások melyekkel itt találkozik az ember, nem nagyon kívánatosak. Az átlagos ember valószínűleg kevés olyat talál itt, ami visszatarthatja őt a hetedik alsíkon. Itt rendesen azok a személyek ébrednek teljes öntudatosságra, akiknek vágyai durvák és kegyetlenek – ilyenek az iszákosok, az érzékiek, az erőszakos bűnözők stb. A hatodik, ötödik és negyedik alsík hátterét az a fizikai világ képezi, mely nekünk otthonos. A hatodik alsík élete olyan mint a r endes fizikai élet, leszámítva a f izikai testet és annak 95 szükségleteit. Az

ötödik és negyedik alsíkok már kevésbé anyagiasak és jobban eltávolodnak az alsóbb világoktól és annak érdekeitől. Mint a fizikai világban, úgy itt is a legsűrűbb asztrálanyag nagyon is sűrű az asztrálélet rendes formái számára; azonban az asztrálvilágban vannak más formák is, melyek a f elület tanulmányozói előtt teljesen ismeretlenek. Az ötödik és negyedik alsíkon a tisztán földi kapcsolatok mint kisebb fontosságúakká válnak és az itt levő emberek arra törekszenek, hogy környezetüket mindinkább úgy alakítsák, hogy az összhangban legyen állhatatosabb gondolataikkal. A harmadik, második és első alsíkok, bár ugyanazt a helyet foglalják el, azt a benyomást keltik, hogy még jobban eltávolodtak a fizikai világtól és ennek megfelelően kevésbé anyagiasak. Ezen síkok lényei elvesztik a Föld és dolgainak látását, rendszerint erősen el vannak mélyedve önmagukba és nagymértékben önmaguk teremtik meg a saját

környezetüket - bár ezek eléggé tárgyiak -, hogy más lények is észrevehessék. Ilyenképpen kevéssé éberek a sík valóságaival szemben, ellenben ehelyett saját elképzelt városaikban élnek, melyet részben a s aját gondolataik által teremtettek meg, részben azonban már meg voltak és hozzáadódtak az elődeik által teremtettekhez. Itt találjuk a vörös indiánok örök vadászmezőit, az északiak Walhaláját, a muszlimok hurival tele paradicsomát, a keresztények arannyal és drágakövekkel kirakott Új Jeruzsálemét, az anyagias reformátorok lyceummal teli mennyországát. Itt van a spiritiszták „nyári országa” is, melyben városok, házak, iskolák, stb. vannak, melyek bár eléggé valósak, mert egy ideig fennálltak, a világosabb látás előtt néha mégis kevéssé hasonlóak ahhoz, aminek teremtői hiszik. Mindamellett sok alkotás igazi, bár csak ideiglenes szépségű és az a látogató, aki nem ismer magasabbrendűt, megelégedetten

járhat-kelhet a nyújtott természetes tájak felett, melyek semmivel sem állnak magasabban, mint bármi a fizikai világban. Természetesen ha úgy tetszik, a táj képét a saját képzeletének megfelelően alkothatja meg. A második alsík különösen az önző és nem spirituális vallásos emberek lakhelye. Itt viseli arany koronáját és imádja országa és kora istenségeinek a saját durván anyagias képviselőjét. Az első sík különösen azoknak felel meg, akik anyagias, de intellektuális törekvésűek és ezt nem embertársaik érdekében tették, hanem vagy önző becsvágyból vagy egyszerűen értelemgyakorlás céljából. Az ilyen személyek ezen az alsíkon sok éven át maradhatnak, boldogan, hogy kidolgozhassák értelmi problémáikat, azonban senkinek sem téve jót és csak csekély haladást érve el a mennyei világ felé vezető útjukon. Ezen az alsíkon, amely az atomikus alsík, az emberek nem alkotnak képzeletbeli fogalmakat, amint azt az

alacsonyabb síkokon teszik. A gondolkozók és a tudomány emberei tanulmányuk céljaira majdnem az egész asztrálsík minden erejét felhasználják, mert bizonyos korlátozott utakon képesek majdnem a fizikaiig alászállani. Így pl lecsaphatnak egy fizikai könyv asztrálmására és kivehetik belőle a szükséges adatokat. Élénk érintkezésbe kerülnek egy szerző értelmével, belevésik saját eszméiket, viszont az övét felfogják. Néha komolyan késleltetik a mennyország felé vezető útjukat, azon mohóság miatt, mellyel tanulmányukat folytatják és tapasztalatokat gyűjtenek az asztrálsíkon. 96 Habár az asztrálanyagról mint szilárdról beszélünk, a v alóságban sohasem az, hanem csak aránylagosan szilárd. Egyik ok, amiért a középkori alkimisták az asztrálanyagot vízzel jelképezték az volt, mert az asztrálanyag folyékony és áthatolható. A legsűrűbb asztrálanyag részecskéi is sokkal távolabb esnek egymástól, nagyságukhoz

képest, mint a gázrészecskék. Így azután a két legsűrűbb asztráltestnek könnyebb egymáson keresztülmenni, mint a legkönnyebb gáznak a levegőn keresztülhatolni. Az emberek az asztrálsíkon keresztülmehetnek és állandóan át is mennek egymáson és a megrögzített asztrál tárgyakon. Ott soha nincs összeütközés és rendes körülmények között két egymást átható test észrevehetően nem is hat egymásra. Ha azonban az áthatolás egy ideig tart, mint amikor például két személy színházban vagy templomban egymás mellett ül, akkor nagyobb lehet az egymásra gyakorolt hatás. Ha valaki egy hegyről azt gondolja hogy az akadály, úgy nem tud rajta keresztülmenni. Megtanulni azt, hogy nem akadály, éppen a tárgya annak többek között, amit a „föld bizonyságának” neveznek. Az asztrálsíkon végbemenő robbanás ideiglenesen éppen olyan szerencsétlen lehet mint a puskapor robbanás a fizikai síkon, azonban az asztrálrészek gyorsan

újból össszegyűlnek. Így aztrán az asztrálsíkon szó szerinti értelemben vett szerencsétlenség nem lehetséges, mivel az asztráltest folyékony lévén, tartósan nem sérthető meg vagy pusztítható el mint a fizikai. Egy tisztán asztrál tárgyat asztrál kézzel el lehet mozdítani ha valaki ezt óhajtja, ellenben egy fizikai tárgy asztrálmását már nem. Egy asztrálmás elmozdításához szükséges lenne egy kezet anyagiasítani és elmozdítani a fizikai tárgyat és akkor az asztrálmás természetszerűleg vele mozdulna. Az asztrálmás azért van ott, mert ott van a fizikai tárgy, mint ahogy a rózsa illata azért tölti be a szobát, mert ott van a rózsa. Senki sem képes egy fizikai tárgyat elmozdítani az asztrálmásának elmozdításával mint ahogy lehetetlen a rózsát elmozdítani az illatának elvitelével. Az asztrálsíkon senki sem érintheti meg valaminek a f elületét úgy ahogy azt érzi, hogy az kemény vagy lágy, durva vagy sima, meleg

vagy hideg; ellenben érintkezésbe kerülve az áthatoló tárggyal, az ember eltérő rezgésgyorsaságról vesz tudomást, amely természetesen lehet kellemes vagy kellemetlen, ingerlő vagy leverő. Így ha valaki a földön áll, akkor asztráltestének egy része áthatol a lába alatti talajon keresztül, azonban az asztráltest erről a tényről nem tudatos, nem tudva olyasmiről ami megfelel a keménység érzésének vagy a mozgás erejében való eltérésnek. Az asztrálsíkon nincs egy meredek felett való átugrás érzésének, hanem egyszerűen a felette való átrepülés érzése. Bár a világosság minden síkon a Napból ered, mégis az a hatás, amit az asztrálsíkon kivált teljesen eltér a fizikai síkbeli hatástól; az asztrálvilágban szétszórt ragyogás van, amely szembeszökően egyetlen különös irányból sem jön. Minden asztrálanyag már önmagában véve ragyogó, bár egy asztráltest nem hasonlít egy festett gömbhöz, hanem inkább egy

élő tűzből álló gömbhöz. Az asztrálvilágban soha nincsen sötétség Egy fizikai felhőnek a Nap előtti elvonulása az asztrálvilágban nem csinál különbséget, sem pedig, ami természetes is, a Föld árnyéka nem okozza azt, amit mi éjjelnek nevezünk. Minthogy az asztráltestek átlátszók, árnyék sem létezik. 97 A légköri és az éghajlati feltételek az asztrál és mentálsíkon gyakorlatilag semmiféle eltérést nem okoznak a munkában. Ellenben egy nagyvárosban a gondolatformák nagy tömege miatt nagy az eltérés. Az asztrálsíkon sok olyan áramlat van, melyek tovavinni igyekeznek azokat, akiknek nincs akaraterejük, vagy akiknek van ugyan, azonban nem tudják hogyan használják azt. Az asztrálvilágban olyasmi, mint az alvás nem létezik. Felejteni az asztrálsíkon éppen úgy lehet, mint a fizikain. Az asztrálsíkon talán még könnyebb is felejteni, mert ez a világ olyan élénk. Egy személy ismerete az asztrálvilágban

szükségképpen nem jelenti a fizikai világban való ismeretét is. Az asztrálvilágot gyakran nevezik a csalódások birodalmának – nem azért mert talán sokkal illuzórikusabb volna mint a fizikai világ, hanem mert a gyakorlatlan látó által onnan visszahozott benyomások rendkívüli valótlansága miatt. Ez, az asztrálvilág két figyelemreméltó jelenségének tudható be: 1. Sok lakójának bámulatos alakváltoztatásra képesítő ereje van, valamint a gyakorlatban korlátlanul varázslatot gyakorolnak azokkal szemben, akiket tréfájuk tárgyául kiválasztottak, és 2. az asztrál látás nagyban eltér a fizikai látástól és sokkal kiterjedtebb mint az Így asztrál látással egy tárgyat úgyszólván egyszerre minden oldalról látunk, egy szilárd tárgy belsejének minden része épp oly tisztán nyitva áll a látás előtt, mint a külső rész és minden mentes a távlati torzítástól. Ha valaki asztrálisan néz az órára, látja az elejét és

külön-külön az összes kereket. Egy csukott könyvre nézve annak minden oldalát látja, nem az összes előtte vagy mögötte lévő oldalakon keresztül, hanem egyenesen lenézve rá, mintha csak ezt az egy oldalt kellene látnia. Könnyű belátni, hogy ilyen körülmények között első tekintetre még a legismertebb tárgy is teljesen felismerhetetlen lehet, és hogy egy gyakorlatlan látogató nagy nehézséggel találja magát szemben annak megértésében, amit valóban lát és még sokkal többel, hogyha látomását a közönséges beszéd nagyon hiányos nyelvére akarná lefordítani. Már egy pillanatnyi szemlélet azt mutatja, hogy az asztrál látás sokkal inkább megközelíti az igazságot mint a fizikai látás, mely ki van téve a távlati torzításnak A tévedés ezen forrásain kívül a dolgot még bonyolultabbá teszi az a tény, hogy ez az asztrál látás olyan anyagi formákat ismer fel, melyek bár még tisztán fizikaiak, közönséges feltételek

mellett láthatatlanok. Ilyen például a légkört alkotó részecskék, mindazok a kiáramlások, melyek állandóan kiáramlanak minden egyes élőből, valamint a négy éteranyag fokozat. Továbbá az asztrál látás a rendesen látható színkép határain túl, más és teljesen eltérő színeket tár fel a látás számára és a tudomány által ismert ultra-ibolya sugarak az asztrál látás számára tisztán láthatók. 98 Így, hogy egy konkrét példát vegyünk, egy szikla asztrál látással nézve nem egy tétlen kőtömeg. Az asztrál látással 1. az egész fizikai anyagot látjuk annak csak egy nagyon kis része helyett; 2. látjuk a fizikai részecskék rezgését; 3. az állandó mozgásban levő különféle fokozatú asztrálanyagból álló asztrális más is látható; 4. látható az egyetemes élet (Prána) amint keresztül keringi a sziklát és kisugárzik belőle; 5. egy sziklát körülvevő aura látható; 6. látjuk a kő kisajátított elemi

eszenciáját, mely áthatja s mely mindig tevékeny A növényi, állati és emberi birodalomban ez az összetettség természetesen sokkal nagyobb. Az asztrálsíkon előforduló tévedések sorozatának egyik példája a látó által látott és leírandó számok gyakori megfordítása úgy, hogy mondjuk a 139-et 931-nek adják vissza. A megfelelő Mester által gyakorolt okkult tanulónál az ilyen tévedés lehetetlen kivéve ha nagyon siet, vagy gondatlan, mert az ilyen tanítványnak hosszú és válogatott oktatáson kell keresztülmennie, hogy az ilyen látása tökéletes legyen. A gyakorlott látó idővel biztonságra és megbízhatóságra tesz szert az asztrálsík jelenségeivel való foglalkozásban, mely sokkal felülmúlja azt, ami a fizikai életben lehetséges. Teljesen téves felfogás az asztrálsíkról megvetéssel beszélni és azt gondolni, hogy nem érdemli meg a figyelmet. Természetesen szerencsétlen dolog volna bármely tanulónak elhanyagolnia a

magasabbrendű fejlődését és megelégedni az asztrál öntudatosság elnyerésével. Néhány esetben tényleg lehetséges először a magasabb mentális képességeket kifejleszteni és egy időre úgyszólván átugrani az asztrál síkot. Ez azonban nem a Bölcsesség Mesterei által alkalmazott módszer. A legtöbb embernél az ugrásokkal és korlátokkal egybekötött haladás nem alkalmazható; ennélfogva lassan és lépésről lépésre kell előrehaladni. „A csend hangjában„ három csarnokról van szó. Az első a tudatlanság csarnoka, ez a fizikai sík; a második a tanulás csarnoka, az asztrálsík. Ezt azért nevezik így, mert az asztrál csakrák megnyitása oly sokkal többet nyújt mint ami a fizikai síkon látható, hogy az ember úgy érzi, sokkal közelebb van a dolgok valóságához; mindamellett ez még mindig csak a próbatanulás helye. Még sokkal valóbb és határozottabb tudásra teszünk szert a Bölcsesség Csarnokában, amely a mentálsík. Az

asztrálsík tájainak egy fontos része az, amelyet gyakorta bár helytelenül az asztrál világosságbeli feljegyzéseknek neveznek. Ezek a feljegyzések, melyek a valóságban az Isteni emlékezet egy fajta anyagiasulásai – egy élő fényképszerű ábrázolása mindannak, ami valaha történt, valóban és maradandóan egy sokkal magasabb síkba vannak belevésve és az asztrálsíkon csupáncsak többé kevésbé megszakított módon visszaverődve léteznek; úgy, hogy az akinek látásereje nem emelkedik ennél feljebb, valószínűleg csak alkalmi és össze nem függő képeket fog nyerni a múltból összefüggő elbeszélés helyett. Ezek a mindenféle fajta elmúlt eseményekre vonatkozó visszavert képek állandóan létrejönnek az asztrálvilágban és az itt kutató környezetének egy fontos részét alkotják. Az asztrálsíkon való érintkezés minden lény tudása által korlátozott éppúgy, mint a fizikai világban. Az, aki értelmi testét használni

képes, az itt lévő emberi lényeknek gondolatait sokkal gyorsabban és készségesebben tudja átadni a mentális benyomások segítségével mint a Földön. Az asztrálsík közönséges lakói azonban rendszerint nem képesek ezen erő gyakorlására, úgy látszik, hogy a Földön uralkodó korlátokhoz hasonló akadályok korlátozzák őket – bár talán 99 kevéssé mereven. Következésképpen (amint az előbb is említettük), mint a Földön, úgy itt is a közös rokonérzés, hit és nyelv által összekapcsolt csoportokba társulva találjuk őket. 100 XVII. fejezet A különféle asztrál jelenségek Okunk va feltételezni, hogy nem fog hosszú ideig tartani, amíg egy-két fizikai-feletti erő alkalmazása révén nagyjából megismerhetjük e világot. A spiritiszta szeánszokon mindennapi tapasztalat egy gyakorlatilag ellenállhatatlan erő alkalmazása, például valami rendkívüli súly mozgatása stb. Van néhány módja annak, ahogyan az ilyen

eredményeket létre lehet hozni Ezek közül négyre utalunk. 1. A Föld területén az egyik saroktól a másikig nagy éter áramlatok folynak olyan tömegben amelyek ezt az erőt éppen olyan ellenállhatatlanná teszik, mint amilyen a növekvő ár ereje és vannak eljárások melyek segítségével ezt az óriási erőt biztosan fel lehet használni, bár az uralására tett ügyetlen kísérlet a legnagyobb veszedelmekkel jár együtt. 2. Létezik egy éternyomás, amely némileg megfelel a l égköri nyomásnak, bár annál mérhetetlenül nagyobb. A gyakorlati okkultizmus tanítja, hogy egy adott étertestet hogyan lehet elkülöníteni a többi étertől úgy, hogy az éternyomás ezen rettenetes erejét működésbe lehet hozni. 3. Egy hatalmas potenciális (lehetőség szerint) energiakészlet van, amely a finomabbnak a durvábba való involúciója alatt az anyagban alvó állapotban marad és az anyag állapotának megváltoztatásával ennek nagy részét fel lehet

szabadítani és fel lehet használni úgy valahogy, ahogyan a hő alakjában rejlő energia a látható anyag állapotának megváltoztatásával felszabadítható. 4. Sok eredményt lehet létrehozni az úgynevezett szimpatikus rezgés által Az anyag azon osztályának alaphangját kiemelve, melyben a hatást létrehozni kívánjuk, számtalan rokonszenves rezgést lehet kiváltani. Amikor ezt a fizikai síkon tesszük meg, például azáltal, hogy egy hárfán megütünk egy hangot, és egy csomó más egyformán hangolt hárfát hozunk oda, hogy azok rokonszenvesen válaszoljanak, úgy semmi más erő nem jön létre. Az asztrálsíkon azonban az anyag már kevésbé tétlen, hogy amikor rokonszenves rezgések által működésbe hozzuk, a saját élő erejét az eredeti impulzushoz hozzáadja, mely így sokszorosan megszaporodhat. Az eredeti impulzus további ritmikus ismétlésével a rezgéseket olyannyira meg lehet erősíteni, hogy az eredmény az okhoz mérten minden

látszólagos arányt felülmúl. Ezen erő által elérhető eredményeket illetőleg alig létezik határ egy-egy Mester kezében, aki teljesen tudatában van erő lehetőségeinek, mert a Világegyetem felépítése maga is KIMONDOTT SZÓ által létrehozott rezgések eredménye. A mantramok vagy varázsigék azon osztálya, mely eredményét nem valamely elemilény uralása révén, hanem pusztán bizonyos hangok ismétlése révén érik el, hatásosságát illetően szintén a rokonszenves rezgések ezen működésén alapszik. A szétporlasztás jelenségét szintén rendkívüli gyors rezgések működtetésével lehet létrehozni, melyek legyőzik a kezelt tárgy molekuláinak tapadását. Egy némileg más típusú még magasabb rezgés ezeket a m olekulákat alkotó atomjaikra választja szét. Az így éteri állapotba visszavezetett test nagyon nagy gyorsasággal mozgatható az egyik helyről a másikra és amely pillanatban az erő, mely ezt végrehajtja visszavonatik, az

éternyomás az anyagot az eredeti állapotának felvételére kényszeríti. Szükséges, hogy megmagyarázzuk, hogy egy tárgy alakja hogyan marad meg ha azt felbontjuk azután megint vissza anyagiasítjuk. Ha pl egy fémkulcsot hő által gőzállapotba helyezünk, a hő 101 elvonásával a „kulcs” megszilárdul, azonban kulcs helyett az csupán csak egy fémdarab lesz. Ennek az az oka, hogy az elemi eszencia, amely a kulcsot alakítja, a kulcs állapotának megváltozásával szétszóródik, nem azért mintha a hőség hatással lenne az elemi eszenciára, hanem mert amikor ideiglenes teste mint egy szilárd test elpusztul, az elemi eszencia visszaömlik az ilyen lények nagy tartályába éppen úgy, mint ahogyan az ember magasabb részei, bár teljesen érintetlenül a hőtől vagy hidegtől, a fizikai testből a test elégetésekor mégis ki vannak kényszerítve. Következésképp amikor a kulcs féme ismét lehűlt szilárd állapotába az a „föld” elemlényeg

amely beléje visszaömlött, már nem ugyanaz, amely előtte benne volt, s ennélfogva nincs semmi alapja annak, hogy a kulcs alak ismét visszatérjen. Ha valaki egy kulcsot azért porlasztott szét, hogy azt az egyik helyről a másikra szállítsa, úgy az elemi lényeget gondosan ugyanabban az alakjában tartja meg míg meg nem történt az átvitel, és akkor, amikor az akaraterejét visszavonja, az elemi lényeg mint egy minta szerepel, melybe a megszilárdult részecskék beleömlenek vagy inkább köréje csoportosulnak. Az „apport”-ok, azaz tárgyaknak majdnem pillanatok alatt nagy távolságra történő vitelét néha ezen a módon végzik, mert nyilvánvaló, hogy szétporlasztott állapotban tökéletes könnyedséggel vihetők keresztül minden szilárd tárgyon, amilyen egy ház fala vagy egy lezárt doboz oldala. Az anyagnak az anyagon való keresztülhatolása így, ha megértettük, épp olyan egyszerű, mint a víz keresztülhatolása egy szitán vagy a gáz

áthatolása egy folyadékon. Az anyagiasítást (materializáció) vagyis egy tárgynak az éter állapotból a szilárd állapotba való átváltoztatását a f enti folyamat megváltoztatásával hozható létre. Ebben az esetben is kitartó akaratmegfeszítésre van szükség, hogy elejét vegyük annak, hogy az anyagiasított anyag visszajusson éter állapotba. Az anyagiasítás különféle fajtái a „Láthatatlan segítők” című fejezetben olvashatók. Az elektromos zavarok mindenféle nehézséget okoznak az anyagiasítás vagy porlasztás véghezvitelénél, valószínűleg a ragyogó fény, az erős rezgések romboló hatása miatt. A megkettőzés úgy jön létre, hogy a másolandó tárgyról egy tökéletes mentális kép alakul, majd pedig erre e mintára felhalmozódik a s zükséges asztrális és fizikai anyag. E jelenség létrehozása nagyfokú összpontosító erőt igényel, mert a megkettőzendő tárgy minden részecskéjét - a külsőket éppúgy mint a

belsőket - egyidejűleg szem előtt kell tartani. Az, aki a szükséges anyagot nem képes közvetlen környezetéből kivonni, az néha kölcsönvehet az eredeti tárgy anyagából is, amely ezután ennek megfelelően súlyában csökken. Levelek vetítését különféle módon lehet létrehozni. A Mester egy darab papírost tehet maga elé, majd arról amit leírni óhajt mentális képet alkot, majd az éterből kivonja azt az anyagot, amely a k ép tárgyiasításához szükséges. Ugyanazt az er edményt ugyanazon könnyedséggel létrehozhatja egy a levelezőtársa előtt fekvő papíron, bármekkora is legyen a köztük levő távolság. Egy harmadik módszer, amely gyorsabb és ennélfogva gyakrabban alkalmazott abból áll, hogy a levél egész anyagát valamelyik tanítvány értelmébe vési bele és rábízza a v etítés gépies munkáját. Ezután a t anítvány elképzeli azt a l evelet, amelyet a Mester kezével a papírra írni 102 látott, majd azt imént

leírt módon tárgyiasítja az írást. Ha úgy találja, hogy nehéz az anyagot az éterből kivonni és az írást egyidejűleg rávetíteni a papírra, akkor használhat tintát vagy színes port, mellyel sokkal gyorsabban végezheti azt el. Éppen olyan könnyű ily módon egyik vagy másik ember kézírását utánozni és közönséges eszközökkel lehetséges az ily módon létrehozott hamisítást felfedezni. Egy Mester tanítványának megvan a csalhatatlan próbaköve, amelyet alkalmazhat, ellenben mások számára az eredetiséget csak a levél tartalma és annak szelleme igazolhatja, míg a kézírás akármilyen tökéletesen is van utánozva, értéktelen. Az a tanítvány, aki a munkában még kezdő, valószínűleg csak néhány szót képes egyszerre elképzelni, ellenben az, akinek sok a tapasztalata egy egész oldalt vagy egy teljes levelet képes egyszerre megjeleníteni. Ezen eljárással a spiritiszta szeánszokon néha egészen hosszú levelet lehet

létrehozni néhány másodperc alatt. Képeket ugyanazon módon lehet megjeleníteni kivéve, hogy itt egyszerre az egész képet kell láthatóvá tenni és ha sokféle színre van szükség, akkor azokat el kell készíteni, elkülönítve megőrizni és helyesen alkalmazni. Nyilvánvaló, hogy itt tág tere van a művészet alkalmazásának és azok, akik gyakorlott művészek, sokkal nagyobb sikert érnek el mint azok, akiknek nincs ilyen tapasztalatuk. A palatábla írást néha a precipitáció útján hozzák létre, habár sokkal gyakrabban kicsi szellemkéz részek anyagiasulnak, amelyek éppen hogy elegendők hogy megfogják az iront. A levitáció, az emberi testnek levegőben való lebegéséből áll, amelyet a szeánszokon gyakran „szellemkezek” hoznak létre. Létre lehet hozni levegő és víz elemlények segítségével is Keleten mindig, nálunk azonban csak alkalmilag egy másik eljárást alkalmaznak. Az okkult tudomány ismer egy - a valóságban magnetikus

természetű - nehézségi erőt semlegesítő vagy megfordító eljárást, amelynek segítségével a lebegést könnyen létre lehet hozni. Kétségtelen, hogy a r égi Indiában és Atlantiszban ezt a m ódszert alkalmazták a l éghajók felemeléséhez és nem valószínűtlen, hogy hasonló módszert alkalmaztak a piramisok építésénél is. A lebegés előfordul néhány indiai aszkétánál és a legnagyobb keresztény szenteknél is, akik mély meditációban lévén így emelkedtek fel a talajról mint pl. szent Teréz és gupertioni szent József. Minthogy a fény éter-rezgésekből áll, nyilvánvaló, hogy az aki megérti, hogy hogyan hozza létre ezeket a rezgéseket, létre tudja hozni a „szellem fényeket” úgy a szelíden foszforeszkáló mint a vakító villamos változatban vagy pedig azokat a táncoló fénygömböket, melyekben bizonyos fajta tűz-elemilények oly készségesen alakítják át magukat. A tűzfogás mutatványa égési seb nélkül úgy

lehetséges, hogy az ember a kezét a legvékonyabb éteranyag réteggel vonja be, és így állja a tüzet. Van azonban más módja is Tűz létrehozatala szintén az asztrálsík segítségével megy végbe. Ennek három módja van: 1. Megindítani és fenntartani ezt a r ezgésgyorsaságot amelynél a g yulladásnak be kell következnie. 2. Negyedik dimenzióbeli kicsiny izzó anyagtöredéket odajuttatni, majd lángra lobbantani 3. Kémiai alkatrészeket odajuttatni, melyek gyulladást okoznak 103 Fémek átalakítását úgy lehet megvalósítani, hogy egy darab fémet atomi állapotba vezetnek vissza, majd pedig az atomokat egy másik formában újra rendezik. A reperkusszió-t vagy visszaütést a „Láthatatlan segítők” című fejezetben fogjuk tárgyalni és létrejövetele a fentebb leírt rokonszenves rezgéseknek tudható be. 104 XVIII. fejezet A negyedik dimenzió Az asztrálvilágnak sok olyan jellegzetessége van amely figyelemreméltó pontossággal

megegyezik a negyedik dimenzió világával, úgy, mint azt a mértan és a számtan elénk tárja. A valóságban ez a m egegyezés oly szoros, hogy ismerünk eseteket, ahol a negyedik kiterjedés mértanának pusztán értelmi tanulmányozása nyitotta fel a tanítvány asztrál látását. C. H Hinton e tárgyra vonatkozó művei a következők: − Scientific romances (Tudományos elbeszélések I., II kötet), − A new era of thought (A gondolkodás új korszaka), − The fourth dimension (A negyedik dimenzió) C. W Leadbeater erősen ajánlja ezeket a könyveket és azt állítja, hogy a negyedik dimenzió tanulmányozására az általa ismert legjobb módszer az asztrálsíkon uralkodó állapotok felfogásához és hogy C. H Hinton negyedik dimenzióra vonatkozó fejtegetése az egyetlen,, amely itt valamely magyarázat félével szolgál az asztrál látás állandóan megfigyelt tényeire nézve. Még későbbi munkák Claude Bragdon néhány könyve: − Beautiful meccesity

(Gyönyörű szükség), − The primer of higher space (A magasabb Tér kézikönyve), − Fourth dimensional vistas (Negyedik dimenzióbeli látványok) stb. Továbbá P. D Ouspensky: Tercium organum (Harmadik szerv) a legtanulságosabb és ezen kívül még számosak. Azok számára, akik e t árgyat még egyáltalán nem tanulmányozták, az alábbiakban nagyon vázlatosan körvonalazva felsorolunk néhány negyedik dimenzió alapját képező fő sajátosságot. Egy pont-nak, amelynek „helyzete van de nagysága nincsen” nincs kiterjedése; egy vonal-nak, amelyet egy pont mozgása idéz elő, egy kiterjedése van, hosszúsága; egy felület-nek, melyet egy vonalnak önmagával derékszögben történő mozgása hoz létre, két kiterjedése van, hosszúsága és szélessége; egy szilárd test-nek, melyet egy felületnek az önmagához mérten derékszögben végzett mzgása hoz létre, három kiterjedése van, szélessége, hosszúsága és vastagsága. A tesseract egy

feltételezett tárgy, melyet egy szilárd test önmagához mérten derékszögben végzett mozgása hoz létre, négy kiterjedése van, hossza, szélessége, vastagsága és egy negyedik, amely ezen háromhoz mérten derékszögű, melyet azonban a mi háromkiterjedésű világunkban képtelenség ábrázolni. 105 A következő táblázat segítségével egy tesseract tulajdonságát lehet levezetni: pontja vonala felülete szilárd teste Egy pontnak van 1 Egy vonalnak van 2 1 Egy négyoldalú felületnek van 4 4 1 Egy kockának van 8 12 6 1 Egy tesseractnak van 16 32 24 8 A tesseract, ahogyan azt C. H Hinton leírja C W Leadbeater szerint valóság és teljesen ismert alakzat az asztrálsíkon. J Van Manten: Some occult experiences (Néhány okkult tapasztalat) című könyvében megkísérelte egy négy kiterjedésű ábrázolását. Azonos és tanulságos párhuzam van azon jelenségek között, melyeket egy háromdimenziós tárgy hozhat létre egy kétdimenziós

képzeletbeli világban, melyben egy olyan lény él, melynek csak két dimenzióról van tudata és sok asztrál jelenség között, úgy amint azok előttünk a három dimenzióban megjelennek. Így: 1. Egy tárgyat, amely teljesen körül van véve vonallal, a harmadik kiterjedés segítségével ki lehet emelni a zárt térből. 2. A tárgyat a h armadik kiterjedésben való keresztülmeneteléssel tetszés szerint lehet megjelentetni a két kiterjedésű világban vagy onnan eltüntetni. 3. Egy papírlap által képviselt két kiterjedésű világ meghajlításával két távollévő pontot együvé lehet hozni, sőt egymásra fektetni és így lerontani a távolság két kiterjedésű fogalmát. 4. Egy jobboldalas tárgyat a harmadik kiterjedésen keresztül meg lehet fordítani és mint egy baloldalas tárgyat ismét megjelentetni. 5. A harmadik kiterjedésre lenézve egy két kiterjedésű tárgyra az utóbbi minden pontját egyszerre és a távlati torzítástól menten lehet

látni. Egy két kiterjedésre korlátozott lény előtt ez a d olog „csodásnak” és teljesen érthetetlennek tűnnék fel. Érdekes, hogy pontosan hasonló mutatványban van részünk, amint ezt a spiritiszták is tudják: 1. 2. 3. 4. 5. 6. Lények és tárgyak előtűnnek vagy eltűnnek. Tárgyak apportja történik meg nagy távolságokról. Tárgyak kerülnek elő lezárt dobozokból. A tér teljesen megsemmisültnek látszik. Egy tárgy megfordítható, azaz egy jobb kéz bal kézzé változtatható. Egy tárgy - pl. egy kocka – minden része egyszerre látható éspedig minden távlati torzítástól mentesen, hasonlóképpen egy zárt könyv egész tartalma egyszerre látható. Az erő előtörése pl. a csakrában, amely szemmel láthatóan sehonnan sem ered, természetesen a negyedik dimenzióból történik. Egy felületre kiöntött folyadék két irányban igyekszik kiterjedni, amikor is a h armadik kiterjedésben nagyon vékonnyá válik. Hasonlóképpen a gáz

három kiterjedésében igyekszik 106 szétterjedni és lehetséges, hogy eközben ritkábbá lesz annak negyedik kiterjedésében, azaz egy gáz sűrűségét annak negyedik kiterjedésbeli viszonylagos vastagságában lehet mérni. Világos, hogy nem kell megállnunk a negyedik kiterjedésnél, mert tudjuk, hogy számtalan térbeli kiterjedés lehetséges. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy az asztrálvilág négy kiterjedésű, a mentális öt kiterjedésű, és a buddhikus sík hat kiterjedésű. Világos tehát, hogyha azt mondjuk, hét kiterjedés van, akkor mindenkor és mindenhol hét kiterjedés létezik, azaz nem létezik egy három vagy négy kiterjedésű lény. Ez csak a szemlélő korlátozott észrevevő képességében van, nem pedig a s zemlélt tárgyban. Ouspensky ezt a fogalmat nagyon szépen kidolgozta a Tercium organum (Harmadik szerv) című munkájában. Az ember kifejlesztheti asztrál öntudatosságát és mégsem lehet képes észrevenni és

méltányolni a negyedik kiterjedést. A valóság az, hogy az átlagember egyáltalán nem veszi észre a negyedik kiterjedést amikor belép az asztrálsíkra, s a legtöbb ember leéli asztrál életét anélkül, hogy az őt körülvevő anyagban felfedezné a negyedik kiterjedést. Az olyan lények mint pl. a természeti szellemek, akik az asztrálsíkhoz tartoznak, természetüknél fogva meglátják a tárgyak negyedik kiterjedését, azonban még ők sem tökéletesen, minthogy ők csak az asztrálanyagot veszik észre e tárgyakban és a fizikait nem, éppúgy, miként mi a fizikait vesszük észre és nem az asztrálist. Az egyik tárgynak a másikon való keresztülhatolása nem érinti a negyedik kiterjedés kérdését, minthogy szétporlasztással vihető végbe – ami három kiterjedésű eljárás. Az idő nem a negyedik dimenzió; de segítséget nyújthat, e feladat megoldásához, ha ezt az idő szempontjából nézzük. Egy kupak egy darab papíron való

keresztülhatolása egy a papíron élő lény előtt mint egy nagyságban változó kör tűnne fel; a lény természetesen képtelen lenne észrevenni a kör minden egyes állapotát úgy, hogy azok mint egy kúp részei együtt léteznek. Hasonlóképpen számunkra egy szilárd tárgy növekedése a buddhikus síkról nézve megfelel egy kúp látásának mint egy egésznek és így némi fényt vet a múltra, jelenre és jövőre vonatkozó érzékcsalódásunkra és a jövőbelátás képességére. Az idő földöntúli (transzcendentális) szemléletét nagyon szépen tárgyalja C. H Hinton a Stella című történetében, amely a Scientific romandes című könyvnek a II. kötetében jelent meg Két nagyon érdekes utalás van erre vonatkozólag a Titkos tanítás I. és II kötetében Érdekes és jelentős megfigyelés, hogy a mértan úgy amilyen az ma, csak töredék, exoterikus előkészítése az ezoterikus valóságnak. A tér valódi érzékelését elveszítve, ezen

tudás felé az első lépés a negyedik dimenzió felismerése. Elképzelhetjük, hogy a Monád fejlődése kezdetén végtelen kiterjedésben képes mozogni és látni, amelyekből minden egyes lefelé történő lépésnél egy elesik úgy, hogy végül is már csak három marad meg a fizikai öntudat számára. Az anyagba való alászállás folytán ilyenképpen el vagyunk zárva a mindenség ismeretétől, kivéve azon világok egy részét, melyek körülvesznek bennünket, de még azt is ami megmaradt csak tökéletlenül látjuk. A négy-kiterjedésű látással megfigyelhetjük, hogy a bolygók, melyek a mi három-kiterjedésű látásunk szerint egymástól oly távol vannak, egymástól elkülönülve, négy kiterjedésű látással nézve egybe vannak kapcsolva, ezek gömbök a valójában oly szirmok pontjai, melyek egy-egy 107 részét képezik egy nagy virágnak: innen ered a hinduk azon elképzelése, hogy a naprendszer egy lótuszvirág. Egy magasabb

kiterjedtség révén közvetlen kapcsolat létezik a Nap és a Föld központjai között úgy, hogy elemek vannak a Földön anélkül, hogy azok a felületen keresztülmentek volna. A negyedik dimenzió tanulmányozása közvetlen miszticizmus felé vezet. Így C H Hinton állandóan használja „az én kivetítése” kitételt, amivel azt mutatja, hogy egy szilárd testnek a negyedik dimenzióban való észlelése céljából szükséges hogy azt ne csak egyetlen nézőpontból tekintsük, hanem egyszerre minden szemszögből, ami annyit jelent, hogy az „én” elszigetelt részleges nézőpontján túl kell szárnyalni és az általános önzetlen nézőponttal helyettesíteni. Emlékezzünk csak szent Pál híres mondására amely az ephezusiakhoz írt III. levelének 17-18 versében van: „Íme, hogy a szeretetben meggyökerezvén és fundamentumot vetvén, képesek legyetek minden szentekkel együtt megérteni azt, hogy mi a szélesség, a hosszúság, a mélység és

magasság.” 108 XIX. fejezet Az asztrállények: emberiek Ha mindenféle asztrállényt fel akarnánk sorolni és le szeretnénk írni, a feladat éppen olyan nehéz volna, mint a mindenféle fizikai lény felsorolása és leírása. Megkíséreljük táblázatosan összeállítani a fő szabályokat és azokat röviden leírni. Asztrállények Emberiek Fizikailag élők Holtak 1. Átlagos ember 1. Átlagos ember 2. Pszichikus 2. Árnyak 3. Mester vagy tanítványa 4. Fekete mágus vagy tanítványa 3. A burok 4. Az éltetett burok Nem emberiek 1. Elemi eszencia 2. Állatok asztrálteste 3. Természeti szellemek Mesterségesek 1. Öntudatlanul alkotott lények 2. Tudatosan alkotott elemi lények 3. Emberi mesterséges lények 4. Dévák 5. Öngyilkosok és hirtelen elhaltak 6. Vámpírok, emberfarkasok 7. Fekete mágus és tanítványa 8. Megtestesülésre váró tanítvány 9. Nirmanakaya Hogy a felsorolást egészen teljessé tegyük, még hozzá kell tennünk,

hogy a fentieken kívül a Naprendszer más bolygóiról való nagyon magas rendű Adeptusok, sőt még nagyobb távolságról jött még fenségesebb látogatók is megjelennek alkalmilag, ámbár lehetséges, bár majdnem felfoghatatlan, hogy az ilyen lények valaha is manifesztálódjanak egy olyan alacsony síkon mint az asztrálsík. Ha azt akarják, akkor ezen bolygó asztrálanyagából egy ideiglenes testet alkotnak maguknak. Másodszor ezen a bolygón két más fejlődés is folyik, bár úgy látszik, hogy nem cél az, hogy azok vagy az emberek rendes körülmények között kapcsolatban legyenek egymással. Ha összeköttetésbe jutunk velük, úgy ez valószínűleg fizikailag történik, mert a mi asztrál síkunkkal való kapcsolatunk nagyon gyenge. Megjelenésük egyetlen lehetősége a szertartásos mágiában előforduló rendkívül valószínűtlen véletlentől függő amelyet a leghaladottabb mágusok néhánya tud csak végezni; azért alkalmilag ez is

megtörtént. 109 Az emberi osztály a.) A fizikailag élők 1. Az átlagos ember Ez az osztály az olyan személyekből áll, akiknek fizikai teste alszik és akik különféle öntudatfokozatban ide-oda lebegnek az asztrálsíkon, amint ezt az „Alvás élet” című IX. fejezetben már leírtuk 2. A pszichikus A pszichikailag fejlett ember rendszerint teljesen éber amikor a fizikai testén kívül van, azonban megfelelő gyakorlat hiánya miatt a látottak megtévesztik. Gyakran képes lehet az összes asztrál alsíkot keresztülbarangolni, néha azonban valamely alsík különösképpen vonzza és ritkán képes ennek befolyása fölé emelkedni. A látottak emlékezete természetesen a tökéletes igazság és a teljes elferdítettség vagy a tökéletes feledékenység között változhat. Mivel feltesszük, hogy nincs egy Mester vezetése alatt, mindig az asztráltestében fog megjelenni, mivel mentáltestében nem tud működni. 3. Az Adeptus és tanítványai Ez az

osztály rendesen nem az asztrál hanem a m entálsík négy alsó alsíkjának anyagából álló mentáltestét használja. Ezen test előnye az, hogy segítségével pillanatok alatt át lehet jutni a mentálsíkról az asztrálsíkra és vissza és mindenkor a saját síkja nagyobb erejének és élesebb érzékeinek használatát engedi meg. Minthogy a mentáltestet asztrál látással nem lehet meglátni, a benne tevékenykedő tanítvány megtanulja, hogy hogyan gyűjtsön maga köré egy ideiglenes asztrálburkot arra az esetre, ha azt óhajtaná, hogy észrevehetővé váljék az asztrállények számára. Az ilyen test, habár pontos mása az ember külsejének, egyáltalán semmilyen anyagot nem tartalmaz a s aját asztráltestéből, de éppúgy megfelel neki, mint ahogy az anyagiasítás megfelel a fizikai testnek. Fejlődésének egy korábbi fokán a tanítványt asztráltestében lehet találni éppúgy mint mást, azonban bármelyik testét használhatja is. A

megfelelő tanító vezetése alatt lévő tanítvány mindig teljesen tudatos és az összes alsíkon könnyen képes tevékenykedni. 4. A fekete mágus és tanítványa Ez az osztály némileg megfelel az Adeptus és tanítványa osztályának, kivéve, hogy a f ejlettség a j ó helyett a r osszban van és a szerzett erők önzetlen célok helyett önző célokat szolgálnak. Alacsony fokozatai között vannak azok a négerek, akik az Obeah és Voodoo iskolák szertartásait gyakorolják és a vad törzsek orvosemberei. Intellektus tekintetében magasan állók és ennélfogva feddésre méltóbbak a tibeti fekete mágusok. b.) A fizikailag holtak 1. A közönséges ember halála után Ez az osztály nyilvánvalóan nagyon népes és mindenféle fokozatú személyekből áll, akik öntudatuk állapota tekintetében eltérnek egymástól amint ezt már bővebben leírtuk a „Halál utáni élet” című XII.-XV fejezetekben. 2. Az árnyék A XXIII fejezetben látni fogjuk, hogy

amikor egy ember asztrálélete letelt, meghal az asztrálsíkon és hátrahagyja szétoszló asztráltestét pontosan úgy, mint amikor fizikailag meghal és hátrahagyja a felbomló fizikai hullát. 110 A felső Egó a legtöbb esetben nem képes manasztikus (mentális) életelvét teljes mértékben visszavonni alsóbb életelveiből, következésképpen ezen alsóbb mentálanyag egy része az asztrálanyaggal elkeveredve visszamarad. A mentálanyag ekképpen visszamaradó része minden egyes alsík durvább anyagából áll, melyet az asztráltestnek sikerült kirántania a mentáltestéből. Ez az asztrálhulla, melyet mint árnyat ismerünk, egy olyan lény, mely semmiféle értelemben véve sem az igazi egyén, mindamellett pontosan az illető külsejét mutatja, meg van az emlékezete és minden aprólékos sajátossága. Ennélfogva nagyon könnyen összetévesztik az illetővel ami a szeánszokon gyakran meg is történik. A személytelenné válás tényével nem

rendelkezik, mert amennyire értelme terjed szükségképpen azt kell feltételeznie, hogy ő az egyén, pedig csupán csak egy lélek nélküli tömege legalacsonyabb tulajdonságainak. Egy árnyék élettartama azon alsó mentálanyag mennyiségétől függ, mely meglelkesíti, minthogy ez állandóan fogyóban van, ezért értelmileg el is fogy, bár nagy mennyiségű ravaszsággal is rendelkezik és életcélja érdekében még arra is képes, hogy a médiumtól ideiglenesen értelmet vegyen kölcsön és így érintkezzék valakivel. Természeténél fogva nagyon hajlamos arra, hogy mindenféle rossz befolyások alá kerüljön, és mivel el van különülve Egójától nincs is összetételében semmi ami a jó befolyásokra válaszolni képes volna. Így azután készségesen odaadja magát az alacsonyabb fajtájú fekete mágusok különféle alacsony céljainak. A birtokában levő mentálanyag lassan szétoszlik és visszatér saját síkja anyagába. 3. A burok A burok az

ember asztrálteste szétbomlása legvégső állapotában, miután az értelem minden része elhagyta. Ennélfogva semmiféle állhatatossága vagy értelme nincsen és az asztráláramlatokkal ide-oda sodródik. Néhány pillanatra azonban még akkor is feléleszthető kísérteties életutánzattá, ha történetesen egy médium aurájának hatása alá kerülne. Ilyen körülmények között még mindig pontosan az elhunyt külsejére fog emlékeztetni és bizonyos mértékben visszaadni képes annak megszokott kifejezéseit és kézírását. Megvan azon képessége is, hogy vakon válaszoljon azokra a rendszerint legalacsonyabb-rendű rezgésekre, melyek benne árnyékbeli létének utolsó ideje alatt gyakran életre keltek. 4. Az éltetett burok Ez a lény szorosan véve nem emberi, de ide soroltuk, mert külső öltözéke az a p asszív lélektelen burok, az emberiség járuléka. Az az értelem, vágy és akarat amellyel rendelkezik, az őt meglelkesítő elemi lényegé

(lásd VII. fejezet), lévén ez az elemi lény maga is az emberi gondolat teremtménye. Az éltetett burok mindig rosszakaratú, igazi kísértő démon, akinek rossz befolyását csak erejének mérve korlátozza. Az árnyhoz hasonlóan gyakran használják az Obeah és Voodoo mágusai. Egyes írók mint elementált említik 5. Az öngyilkosság és a hirtelen halál áldozatai Ezekről már írtunk a „Halál utáni élet” című XV. fejezetben Megjegyezhetjük még, hogy ez az osztály, épp úgy mint az árnyak és éltetett burkok, az, amit kisebb vámpíroknak lehet nevezni, mert mikor erre alkalmuk van, létüket úgy hosszabbítják meg, hogy életerőt vonnak ki azokból az emberi lényekből, akiket befolyásolni képesek. 111 6. Vámpírok és emberfarkasok Ez a két osztály ma már nagyon ritka; néha előfordulnak, főképpen az olyan vidékeken, ahol tekintélyes mértékben van képviselve a Negyedik Gyökérfaj, mint Oroszországban és Magyarországon. Alig

lehetséges, hogy az ember annyira lealacsonyuljon, önző és állatias életet éljen, hogy vágyai által tőrbecsalva végül az egész alsó értelem elkülönüljön a felső Éntől. Ez csak ott lehetséges, ahol az önzetlenség vagy spiritualitás minden sugara el van nyomva, és ahol nincsen semmiféle megváltó tulajdonság. Az ilyen elveszett lény már rövidesen a halál után képtelen megmaradni az asztrálvilágban és ellenállhatatlanul teljes tudatossággal az „ő saját helyére”, a titokzatos nyolcadik szférába vonzódik, ahol olyan tapasztalatok után, melyeket jobb le nem írni, lassan feloszlik. Ha öngyilkosság van hirtelen halál áldozata volt, úgy bizonyos körülmények között, kiváltképp ha tud valamit a fekete mágiáról, ettől a sorstól, hogy mint kísérteties vámpír éljen, megszabadítja magát. Minthogy a nyolcadik szférába csak a test halála után juthat, ezért testét kataliptikus álomban őrzi azáltal, hogy félig

anyagiasított asztrálteste segítségével más emberi lényekből vért von ki és azt beléje ömleszti és így ily többszöri gyilkossággal elhalasztja végső sorsát. A leghatásosabb ellenszere ennek, ahogy a népies babona helyesen feltételezi, a test elégetése, ekként megfosztva a lényt támaszpontjától. A sír megnyitásakor a test rendszerint frissnek és egészségesnek látszik és a k oporsó néha vérrel telt. Az elégetés a vámpírizmus e fajtáját nyilvánvalóan lehetetlenné teszi A farkasember csak az ember fizikai élete alatt nyilvánulhat meg és elkerülhetetlenül vele jár a mágia némi ismerete, ami mindenesetre arra képesíti őt, hogy kivetítse asztráltestét. Amikor egy teljesen kegyetlen és állatias ember kivetíti asztráltestét, azt bizonyos körülmények között más asztrállények megragadják és anyagiasítják, nem emberi formába, hanem vadállat, rendszerint farkas alakjában. Ilyen állapotban a környező vidéken

kóborol, megölve minden más állatot, sőt emberi lényeket is, ekként nemcsak a vér utáni vágyát elégítve ki, hanem ellenségéit is, akik kergetik. Ebben az esetben, miként gyakran a rendes anyagiasításkor is, az asztráltestben okozott sérelem a reperkuszió különös tüneménye folytán (lásd a XXVIII. fejezet 19 pontját) az ember fizikai testén is visszaadódik. A fizikai test halála után azonban az asztráltest, mely külsejét valószínűleg megtartja, ugyanazon alakban kevésbé lesz sebezhető. Ekkor azonban már sokkal kevésbé lesz veszedelmes és hacsak nem talál valami megfelelő médiumot, képtelen lesz teljesen anyagiasulni. Az ilyen anyagiasulásokban valószínűleg nagy mennyiségű étermásból eredő anyag és talán némi fizikai testből eredő folyékony és gázszerű anyag is van, mint az néhány anyagiasítás esetében szokott lenni. Ez a fluidikus test mindkét esetben úgy látszik nagyobb távolságra képes eltávolodni a

fizikai testtől az éteranyagot tartalmazó testnél. Úgy a vámpírok mint az emberfarkasok megnyilvánulása rendszerint a fizikai testük közvetlen szomszédságára van korlátozva. 112 7. A fekete mágus és tanítványa Ez az osztály, megfelelő változattal, azonos az újraszületésre várakozó tanítványéval, azonban ebben az esetben az ember a természetes fejlődés menetével dacolva mágikus eljárásokkal tartja vissza magát az asztrálsíkon és ezek az eljárások néha a legborzalmasabb természetűek. Igazán nem kívánatos felsorolni vagy leírni ezen osztály különféle alosztályait, minthogy az okkult tanuló csak elkerülni óhajtja őket. Ezek a lények akik így életüket a természetes határon túl hosszabbítják meg, ezt mások kárára és azok életének egy más alakba való elszívása által teszik meg. 8. Az újraszületésre váró tanítvány Jelenleg ez egy ritka osztály Annak a tanítványnak aki elhatározza, hogy „nem fogadja

el a mennyországot” azaz, aki nem akar belépni a mennyországba, hanem folytatni akarja munkáját a fizikai síkon, néha, azonban csak egy nagyon magas tekintély hozzájárulásával, megengedik, hogy Mestere egy megfelelő újraszületést készítsen elő számára. Azt mondják, hogy még akkor is, amikor biztosítva van az engedély, arra az időre a tanítvány szigorúan az asztrálsíkra kell hogy korlátozza magát, mert ha csak egy pillanatra is érinti a mentálsíkot, úgy valami ellenállhatatlan áramlat ismét a normális fejlődés keretei közé sodorhatja és belép a mennyei világba. Alkalmilag a tanítvány közvetlen felnőtt testbe helyezhető, melyet korábbi birtokosa már nem használ tovább, azonban egy megfelelő test ritkán adódik. 9. A Nirmanakaya Tényleg nagyon ritka eset, hogy egy olyan magasztos lény mint egy Nirmanakaya megnyilvánuljon az asztrálsíkon. A Nirmanakaya az, aki elnyerte a jogot, hogy számtalan korszakot ki nem mondható

boldogságban töltsön el, mégis úgy választott, hogy kapcsolatban marad a Földdel, úgyszólván ezen világ és a Nirvana között lebegve, azért, hogy spirituális áramokat termeljen, mellyel a fejlődést elő lehet segíteni. Ha meg akar jelenni az asztrálsíkon, úgy valószínűleg egy ideiglenes asztráltestet teremt magának e sík automatikus anyagából. Ez azért lehetséges, mert a Nirmanakaya megtartja kauzális testét és így a permanens atomot is, amelyet egész fejlődése alatt magával hordott úgy, hogy bármely pillanatban amikor akarja mentál, asztrál vagy fizikai testet anyagiasíthat köréje. 113 XX. fejezet Az asztrállények: nem emberiek A nem emberi osztály 1. Az elemi lények Az „elemi lények” kifejezést különféle írók arra használják, hogy vele a lények különféle fajtáját jelöljék. Itt arra használjuk, hogy fejlődése különféle fokozatain azokat a monádikus lényeket jelöljük vele, melyeket úgy is lehetne

jelölni, mint az Isteni Erő vagy Szellem anyagba való kiáramlásait. A legfontosabb az, hogy a tanítvány megértse, hogy ezen elemi lények fejlődése az ív lefelé vezető részén történik, amint azt gyakran nevezik, azaz az anyaggal való teljes elkeveredés irányába, amit az ásványvilágban látunk, az anyagtól való távolodás helyett; következésképpen számára az előre haladás az anyagba való leszállást jelenti a magasabb síkok felé felemelkedés helyett. Mielőtt a „kiáramlás” eléri az egyéniesülés fokát, amikor meglelkesíti az embert, már hat fejlődési fokon ment keresztül és lelkesítette meg azokat, éspedig az első elemi birodalmon (a felső mentálsíkon), a második elemi birodalmon (az asztrálsíkon), az ásványi, növényi és állati birodalmakon. Néha ásványi, növényi és állati Monádoknak nevezik, habár ez határozottan félrevezető, minthogy már sokkal annak előtte hogy eléri ezeket a birodalmakat, nem egy,

hanem sok Monáddá vált. Itt természetesen csak az asztrál elemi lényekkel fogunk találkozni. Ezek a lények, azaz az Isteni kiáramlás, amely le, a m entálsík atomikus anyagáig már beburkolta magát az anyagba, azután pedig közvetlen az asztrálsíkra merült alá és egy atomikus asztrálsík anyagból álló testet gyűjtött maga köré. Ilyen összetételű az asztrálsík elemi lényege, amely a harmadik anyagi birodalomhoz tartozik, amely birodalom közvetlenül megelőzi az ásványi birodalmat. Az asztrálsíkbeli 2.401 differenciációja alatt a különféle alsíkok anyagából sok és különféle összetételeket vonz magához. Ezek azonban csak ideiglenesek és lényegében ugyanaz a világ marad. Pontosan kifejezve nem létezik olyan dolog mint egyetlen elemi lény azzal a cs oporttal kapcsolatosan melyet éppen szemlélünk. Amit találunk, az egy hatalmas elemi lényeg készlet, amely csodálatosan érzékeny még a leggyorsabb emberi gondolattal szemben

is és elképzelhetetlen hajlékonysággal válaszol a másodperc kis töredéke alatt az emberi akarat vagy vágy által benne létrehozott rezgéseire. Abban a pillanatban azonban, amikor az ilyen akarat vagy gondolat befolyása által élő erővé lett átalakítva, egy elementállá lesz és a „mesterséges” osztályba tartozik, melyről a következő fejezetben lesz szó. Elkülönített léte azután rendszerint eltűnik, mert mint az impulzus kimerült, újra visszamerül az elemi lényeg azon el nem különült tömegébe, melyből ered. Az asztrálsík látogatójára az elemi eszencia változó alakú szüntelen áradata elkerülhetetlenül befolyást gyakorol, az amely folyvást körülötte örvénylik, s amely 114 gyakran fenyegeti határozott erőfeszítését, amely elől azonban mindig kitér: csodálkozni fog a lények hatalmas seregén, melyeket ebből az óceánból ideiglenesen különálló létre előhívnak az ember gondolatai és érzései, akár jók

azok, akár rosszak. Az elemi lényeget nagyjából azon anyagfajnak megfelelően lehet osztályozni amelyben lakozik, így szilárd, folyékony, gázszerű stb. elemi lényekre Ezek a középkori alkimisták „elemei”. Nagyon helyesen azt tartották, hogy egy „elemi lény”, azaz a megfelelő élő elemi lényeg egy része tartozik minden „elemhez” vagy az alkotó része minden fizikai lényeghez. Az elemi eszencia ezen hét főosztályának mindegyikét ismét hét alosztályra lehet osztani, ami összesen 49 alosztályt ad. Ezenfelül, teljesen különállóan ezen egyirányú osztályoktól van hét tejesen eltérő elemi lényeg típus is, a közöttük levő különbség azonban nem annyira az anyagiasság fokozatától, mint inkább a jellegétől és rokonságtól függ. A tanítvány ezzel az osztályozással amely a Hét Sugárral kapcsolatos, mint a „függőleges” osztályozással fog megismerkedni. Minden egyes sugártípusban szintén hét alosztály van,

melyek összesen 49 függőleges alosztályt alkotnak. Az elemi eszencia fajták teljes száma tehát 49*49, azaz 2.401 A függőleges osztály nyilvánvalóan sokkal maradandóbb és alapvetőbb mint a vízszintes osztály, mert az elemi lényeg a fejlődés lassú folyamata alatt keresztülmegy a különféle vízszintes osztályokon, azonban egész útja alatt a saját függőleges osztályában marad. Amint az elemilény néhány pillanatra a különböző külső befolyásoktól érintetlen marad, amit alig lehet elképzelni, úgy nincsen semmilyen határozott formája, ellenben a legcsekélyebb ráhatás nyugtalan és örökké változó alakok megtévesztő zűrzavarába alakítja, és ez az ide-oda rohanó forma a forrásban lévő víz felületén keletkező buborékok gyorsaságával tűnik ismét el. Ezek az elenyésző alakok, habár általában valamilyen fajta élő teremtmények, emberi vagy másfélék, alakjai az eszenciában nem fejezik ki jobban az elkülönült

lények létezését, mint ahogyan az éppen olyan változatos sok formájú hullámok kifejezik, melyeket egy sima tó felületén egy hirtelen szélroham néhány pillanat alatt kelt. Ezek az asztrálvilágosság hatalmas tárházából eredő puszta visszatükröződések, mégis rendszerint bizonyos mértékben magukévá teszik az őket létrehozó gondolatáramlatok jellegét, habár majdnem mindig torzítással és rémítő és kellemetlen kinézéssel. Amikor az elemi lényeg a félig tudatos önkénytelen gondolatok áramlatának megfelelő formákba alakul, mely gondolatokat az emberek többsége meggondolatlanul az agyán keresztül enged, az intelligencia mely kiválogatja a megfelelő alakokat világosan nem a gondolkodó értelméből származik, nem származhat magából az elemi lényegből sem, mert ez egy olyan birodalomhoz tartozik, amely még távolabb áll az egyéniesüléstől mint az ásványi, és teljesen meg van fosztva a tudatos mentálerőtől.

Mindamellett a lényeg csodálatos alkalmazkodóképességgel bír, amely nagyon is megközelíti az intelligenciát; kétségtelenül ez a tulajdonság az, amiért a régebbi könyvekben úgy beszélnek róla, mint „az asztrálvilág félintelligens teremtményeiről”. 115 Az elemi birodalmak sajátossága nem ismeri a jó és a rossz fogalmát. De van itt v alami rokonszenv fajta vagy törekvés, amely majdnem minden alosztályát áthatja és amely inkább rosszindulatúakká teszi őket az emberekkel szemben mint barátságosakká. Innen ered az újonc tapasztalata az asztrálsíkon, ahol óriási változó alakú kísértetekből álló csapatok haladnak el előtte fenyegetőzve, amelyek azonban mindig visszavonulnak vagy szétszóródnak amint az ember merészen szembenéz velük. A középkori írók azt állítják, hogy ez a h ajlam vagy törekvés teljesen az ember hibájának az eredménye és a más élőlényekkel szemben érzett közönyössége vagy

ellenérzése okozza. A múlt „aranykorában” nem így volt ez, de még ennél is jobb lesz majd a jövőben, amikor az ember megváltozott magatartása következtében úgy az elemi lényeg, mint az állati birodalom újból vezethető lesz az ember által és az embereknek segítőjévé válik az ellenkezője helyett. Így világos, hogy az elemi birodalom mint egy egész, nagymértékben az, amivé az emberiség gondolkodása teszi. Az elemi eszencia sokféle változatában lakozó erőkből sok hasznot lehet húzni, hogyha azokat egy, a kezelésükben gyakorlott ember hozza működésbe. A mágikus szertartások legnagyobb része majdnem teljesen a v elük való mesterkedésen alapszik, akár a m águs akaratának közvetlen hatása révén, akár pedig valami sokkal határozottabb asztrállény segítségével, akit e célból előidéz. A szeánsz szobák fizikai jelenségeinek majdnem mindegyikét segítségükkel hozzák létre és ugyancsak ez a működő erő a

kísérteties házakban végbemenő kődobálásoknál, csengetéseknél. Az utóbbiak kísérletek lévén arra, hogy valamelyik földhöz kötött emberi lény magára vonja a figyelmet vagy pusztán a mi harmadik osztályunkhoz tartozó kisebb fajta természeti szellemek rosszindulatú csínye. Azonban az elemi lény sohasem kezdeményező, egyszerűen csak egy rejtett erő, amelynek egy külső erőre van szüksége, hogy mozgásba jöjjön. 2. Az állatok asztráltestei Ez egy rendkívül nagy osztály, amely ennek dacára nem foglal el jelentős helyet az asztrálsíkon, mert tagjai rendszerint csak kevés ideig tartózkodnak itt. Az állatok legnagyobb része még nem egyéniesült maradandóan, és ha egyikük elhagyja fizikai testét, az a monadikus lényeg, amely rajta keresztül megnyilvánult újra visszatér a csoportlélekbe ahonnan eredt, magával vivén azokat a tapasztalatokat, melyekre a földi élet alatt szert tett. Közvetlenül ezt azonban nem képes megtenni,

mivel az állat asztrálteste éppen úgy újrarendeződik mint az ember teste, és az állat az asztrálsíkon él, melynek élettartama sohasem nagy, azon értelemnek megfelelően változik, amelyet az állat kifejlesztett. Ez a legtöbb esetben nem több álomszerű tudatnál, azonban tökéletesebb, boldognak tűnik fel. Az az aránylag kevés háziállat, amely már elnyerte az egyéniesülést és ennek következtében ebben a világban nem fog többé állatként újraszületni, már hosszabb és sokkal élénkebb életet él az asztrálsíkon mint kevésbé fejlett társai. Az ilyen egyéniesült állat rendszerint földi otthona közelében marad és szoros kapcsolatban barátjával és oltalmazójával. Ezt az időszakot az alvó öntudatosságnak nevezett még boldogabb időszak követi, amely addig tart, amíg valami emberi formát nem ölt magára. Ezen egész idő alatt olyan állapotban van, amely hasonlít a mennyei világban lévő ember állapotához, bár egy

némileg alacsonyabb fokon. 116 Ezen osztály érdekes alosztályát alkotják a „Titkos tanítás” I. kötetében említett emberszabású majmok, akik már egyéniesültek és készek az emberi testetöltésre a következő körben. A „művelt” országokban ezen állati asztráltestek sokban hozzájárulnak az asztrálsík általános ellenséges érzületéhez, mert az állatoknak a vágóhidakon való és a sportból történő lemészárlása sok milliónyi állatot juttat az asztrálvilágba, s így telve vannak az emberek iránti rémülettel és irtózattal. Ez utóbbi években ezeket az érzéseket nagyban megerősítette az élveboncolás gyakorlata. 3. Mindenféle természeti szellemek Ez az osztály oly nagy és oly változatos, hogy valamennyiük közös jellegzetességéről csak némi fogalmat lehet alkotni. A természeti szellemek egy, a miénktől teljesen eltérő fejlődéshez tartoznak, nem voltak és nem is lesznek az emberiség tagjai. Egyetlen

kapcsolatunk velük az, hogy ideig óráig ugyanazt a síkot foglaljuk el. Egy magasabbrendű fejlődés állatainak látszanak lenni Hét nagy osztályba tartoznak és ugyanazon hét anyagi állapotban lakoznak, melyet a megfelelő elemi lényeg változatok hatnak át. Így vannak föld, víz, levegő, tűz vagy éter természeti szellemek. Határozott, intelligens asztrállények, akik ezen anyagállapotok mindegyikében laknak és működnek. Egyedül csak a levegő szellemek laknak rendszerint az asztrálvilágban, azonban tagjainak száma oly mérhetetlen, hogy abban mindenütt jelen vannak. A középkori irodalom a földszellemeket gyakran gnómoknak, a vízi szellemeket udineknek, a légi szellemeket sylfeknek, és az éter [tűz] szellemeket salamandereknek nevezték. A népies nyelven különbözőképpen hívják őket: tündéreknek, sellőknek, barna emberkéknek, périknek, dzsineknek, törpéknek, szatíroknak, faunoknak, koboldoknak, manóknak, hegyirémeknek stb.

Alakjuk sokféle és változó, a leggyakrabban azonban emberi, de némileg kisebb. Majdnem minden asztrál lényhez hasonlóan tetszés szerint bármely alakot képesek magukra ölteni, bár kétségtelenül megvan a kedvelt alakjuk, amelyet akkor viselnek amikor nincs különösebb okuk hogy más formát vegyenek magukra. Fizikailag rendszerint láthatatlanok, azonban megvan a képességük, hogy amikor akarják, anyagiasítással láthatóvá tegyék magukat. Ezen osztályok mindegyikének az élén egy nagy Lény áll, aki vezető és irányító intelligenciája a természet ezen osztályának, mlyhez az ő ellenőrzése alatt álló lények osztálya igazgat és energizál. Ezeket a hinduk a következőképpen ismerik: I. II. III. IV. V. Indra, az akasha vagy éter ura, Agni a tűz ura, Pavana a levegő ura, Varuna a víz ura, Kshiti a föld ura. A természeti szellemek hatalmas birodalma, amint fentebb állítottuk, főképpen az asztrálvilág, bár a birodalom egy nagy

része a fizikai sík étersíkjaihoz tartozik. 117 Rendkívül nagyszámú alosztályuk vagy fajuk van, és az egyes egyének értelmüket és helyzetüket tekintve éppen olyan eltérőek mint az emberi lények. Legnagyobb részük elkerüli az embereket. Az emberek szokásai, kiáramlásai visszataszítóak számukra, és az asztrál áramlatok állandó rohanása, melyet az emberek nyugtalan, fegyelmezetlen vágyaikkal hoznak létre, zavarja és bosszantja őket. Ennek dacára alkalmilag barátságot kötnek emberi lényekkel, sőt segítségükre is vannak. A segítő magatartás ritka, a legtöbb esetben vagy közönyt vagy rosszallást mutatnak, máskor meg ördögi élvezetet találnak abban, hogy rászedik és becsapják az embereket. Sok ilyen eset fordul elő elhagyott hegyes vidékeken és szeánszokon. Csalásaikban nagyban segítségükre van az a varázserő, hogy áldozataik csak azt látják és hallják amit ők belekényszerítenek, éppen úgy, mint ez a

mesmerizáltaknál van. A természeti szellemek azonban nem képesek uralni az emberi akaratot, hacsak nincs valami nagyon gyenge értelmű emberrel dolguk, vagy akik engedik, hogy a rémület megbénítsa akaratukat. Azonban csak az érzékeket szedhetik rá és varázserejüket egyszerre nagyszámú emberen is tudják gyakorolni. Az indus szemfényvesztők csodás mutatványainak némelyikénél az ő segítségüket veszik igénybe a tömeges érzékcsalódás létrehozásánál. Úgy látszik, kevés felelősségérzettel rendelkeznek és akaratuk kevéssé fejlett mint az átlagemberé. Ennélfogva mesmerikusan könnyen kezelhetők és használhatók a mágus akaratának keresztülvitelére. Sokféle célra használhatók és a feladatot erejük határán belül híven és biztosan teljesítik. Ők okozzák bizonyos hegyvidékeken a megkésleltetett utazók varázsba ejtését is, például házakat és embereket mutatva ott, ahol a v alóságban nincsenek. Ezek az

érzékcsalódások gyakran nem csak pillanatnyilag, hanem hosszabb ideig is eltarthatnak, amikor is az ember egész hosszú sorozat képzeletbeli, meglepő kalandon megy keresztül, majd ragyogó környezete hirtelen eltűnik és ő egyedül marad egy magányos völgyben vagy szélseperte síkságon. Hogy az ember a velük való barátságot ápolhassa, meg kell hogy szabaduljon azoktól a fizikai kiáramlásoktól, melyektől undorodnak, mint amilyen a hús, alkohol, dohány és az általános tisztátalanság kiáramlásai, valamint mentesnek kell lennie az érzékiségtől, haragtól, gyűlölettől, azaz úgy fizikailag mint asztrál tekintetben kifogástalanul tisztának kell lennie. Az állandó nyugodt és vad hullámzás nélküli magasrendű és tiszta érzések olyan légkört teremtenek, amelyben a t ermészeti szellemek élvezettel fürdenek. Majdnem minden természeti szellem gyönyörködik a zenében, s hogy élvezzék, még a házba is képesek belépni, megfürdenek a

hanghullámokban és velük összhangban lebegnek. Ugyancsak a természeti szellemeknek kell tulajdonítani a spiritiszta szeánszokon létrejövő úgynevezett fizikai jelenségeket is; tényleg sok szeánszot ezek a cs intalan teremtmények töltenek ki. Kérdésekre képesek felelni, hamis üzeneteket adva ütésekkel vagy kopogásokkal és szellemi fényeket mutatnak be, továbbá tárgyaknak nagy távolságokról való elhozatalát, bármely jelenlévő értelméből való gondolatolvasást, írások vagy rajzok vetítését, sőt anyagiasításokat is. Erejüket természetesen még sok más fogásaiknál is képesek felhasználni. A legkisebb mértékben sem lehet őket megbántani vagy becsapni, ellenben őszintén örülnek, ha sikerül mulatságuk és örülnek annak a félelem okozta odaadásnak és 118 vonzalomnak is melyet reájuk mint „kedves szellemekre” és angyali segítőkre pazarolnak. Osztoznak az ülésezők gyönyörében és úgy érzik, hogy jó munkát

végeztek hogyha ekképpen megvigasztalták a szenvedőt. Néha az emberek alkotta gondolatformákba öltöznek és nagyszerű tréfának tartják, ha felvirágoznak szarvakat, ha egy farokkal ellátott kísértetet ostoroznak és lángot okádnak amint ide-oda rohannak. Néha egy-egy befolyásolható gyermeket megrémítenek ilyen megjelenésükkel, azonban a természeti szellemek kedvéért meg kell említeni, hogy ők maguk nem képesek félni és így nem értik az eredmény súlyát és valószínűleg azt gondolják, hogy a gyermek rémülete színlelt és egy részét képezi a játéknak. A természeti szellemek egyikének sincs állandóan újraszülető egyénisége. Ennélfogva úgy látszik, hogy fejlődésük alatt sokkal nagyobb fokú értelem fejlődött ki az egyéniesülés megtörténte előtt. A különféle osztályok élettartama nagyon különböző, az egyiké egészen rövid, másoké sokkal hosszabb mint az emberi élettartam. Létük egészében véve

egyszerűnek, örömteljesnek, felelőtlennek tűnik fel, olyannak, amilyenben egy boldog gyermeknek lehet része kivételesen kedvező fizikai körülmények között. A természeti szellemeknek nincsen nemisége, nincs betegsége és nincs náluk a létért való küzdelem. Erős vonzalommal rendelkeznek, szoros és tartós barátságot képesek kialakítani A féltékenység és harag náluk is lehetséges, azonban teljesen megszűnik ellenállhatatlan örömükkel, melyet a természet működése felett éreznek és amely a legfőbb jellegzetességük. Testüknek nincs belső szervezete, így nem szakíthatók ketté vagy sérthetők meg, sem hőség, sem a hideg nem hat rájuk. A félelmet nem ismerik Bár furfangosak és pajkosak, ritkán rosszindulatúak. Hacsak határozottan ki nem váltják belőlük. Általában nem bíznak az emberben és haragszanak ha valami új jövevény megjelenik az asztrálsíkon úgy, hogy az illető rendszerint kellemetlen vagy elrémítő alakban

találkozik velük. Ha azonban nem ijed meg, rövidesen úgy tekintik, mint egy szükséges rosszat és többé nem is veszik figyelembe, sőt egyik-másik barátságossá is válhat. Egyik legkedvesebb örömük, azokkal az asztrálsíkon levő gyermekekkel játszadozni és őket százféle módon szórakoztatni, akiket mi „holtak”-nak tartunk. Egyesek közülük, akik kevésbé gyermekesek és komolyabbak, néha mint a fa-istenségeket vagy falusi istenségeket tisztelnek. Méltányolva a n ekik szánt hízelgést kétségtelenül készségesen viszonoznak minden kis szolgálatot amire csak képesek. Az Adeptus tudja, hogy hogyan vegye igénybe a t ermészeti szellemek szolgálatait és gyakran bíz rájuk kisebb tennivalókat, a közönséges mágus ellenben csak felszólítással teheti meg azt, azáltal, hogy figyelmüket mint egy kérő felkelti és valami üzletfélét köt velük vagy pedig idézés útján, azaz engedelmességre kényszerítve őket. Mindkét módszer

nagyon nemkívánatos; az idézés nagyon veszedelmes is, minthogy az végzetessé válható ellenségeskedést válthat ki. A Mester egyetlen tanítványa sem engedné meg az ilyenfajta kísérletet. 119 A természeti szellemek legmagasabb típusai a s ylphek vagy légszellemek, akiknek az asztráltest a legalsó testük. Az átlagemberével egyforma értelmük van Rendes módszerük az egyéniesülés elnyerésére a közvetlen felettük lévő fokozat tagjaival - az asztrál angyalokkal – való érintkezés, valamint az azok iránti szeretet. Azok a t ermészeti szellemek akik ki akarják tapasztalni az emberi életet, megszállhatnak egy fizikai világban élő embert. Voltak idők, amikor a természeti szellemek egy bizonyos osztálya fizikailag anyagiasította magát és így lépett nőkkel és férfiakkal nemkívánatos érintkezésbe. Talán ez az eredete a szatírokról és faunokról szóló legendáknak, habár ezek egy teljesen eltérő nem emberi fejlődéshez

tartoznak. Továbbá érdekes megjegyezni, hogy bár a természeti szellemek birodalma nagyon eltér az emberitől - minthogy nemiség, félelem vagy a létért való küzdelem nélkül való – kibontakozásának végeredményben minden tekintetben azonos az emberiség által elértekkel. 4. A dévák Azok a lények, akiket a hinduk déváknak neveznek, máshol mint angyalok, az Isten fiai stb. szerepelnek Az emberiségtől eltérő fejlődéshez tartoznak, egy olyan fejlődéshez, mely úgy tekinthető, mint az emberiség feletti birodalom. A keleti birodalomban a déva szót általában mindenféle nem emberi lény megjelölésére is használták. Itt csak a fenti korlátozott értelemben használjuk Emberekké sohasem lesznek, minthogy legtöbbjük már túl van ezen az állapoton, azonban vannak közöttük néhányan, akik a múltban emberi lények voltak. A dévák testei sokkal fluidikusabbak mint az emberi testek, az aura szerkezete lazább, sokkal nagyobb mérvű

kiterjeszkedésre és összehúzódásra képesek, és bizonyos lángoló tulajdonságuk van, amely tisztán megkülönböztethető a közönséges ember aurájának fénylő voltától. A déva aurájának benső alakja, amely majdnem mindig emberi formájú, kevéssé határolt mint az embernél; a déva sokkal inkább a külső részben, sokkal inkább az aurájában él mint az ember. A dévák rendszerint mint óriás nagyságú emberi lények jelennek meg. Számos nyelvezetük van, amely valószínűleg nem olyan határozott mint a mi nyelvünk, bár bizonyos tekintetben többet fejez ki. A dévák gyakran vannak jelen és készek a saját irányukhoz tartozó tárgyat megmagyarázni és fejtegetni bármely emberi lénynek, aki eléggé fejlett, hogy felfogja azokat. Bár a Földdel vannak kapcsolatban, a dévák egy hét láncból álló nagy rendszeren át fejlődnek és mi a hét világból álló világunk a maga egészében csak egy világ előttük. Emberiségünk nagyon

kevés tagja érte el azt a síkot amelyen kapcsolatba lehet jutni a déva fejlődéssel. A déva birodalom legtöbb újonca a naprendszer más emberiségéből származik, melyek néhánya alacsonyabb fokon álló, mások meg magasabb rendűek a miénknél. A déva fejlődés célja az, hogy a legmagasabb osztályukat egy sokkal fejlettebb fokra emelje mint amelyet megfelelő idő alatt az emberiségnek el kell érnie. 120 A dévák három alacsonyabb osztálya a következő: I. A kanadévák, akiknek legalacsonyabb teste az asztrális, II. A rupadévák, akiknek legalacsonyabb teste a mentális, III. Az arupadévák, akiknek legalacsonyabb teste a felső mentáltest, vagy kauzáltest Az arupadévák és a rupadévák megnyilvánulása az asztrálsíkon éppen olyan ritka, mint egy asztrállény anyagiasulása a fizikai síkon. Ezen osztályok felett még négy más nagy osztály van és a déva birodalom felett és azon túl ott vannak a Planéta Szellemek nagy sorozata. Itt

főkép a kamadévákkal foglalkozunk. Az átlag közöttük sokkal magasabb fokú, mint közöttünk, mert mindaz ami határozottan rossz, már régen kiküszöbölték. Hajlamaik nagyon eltérőek és egy igazán spirituális ember fejlettség tekintetében sokkal magasabban állhat mint néhányuk. Figyelmüket bizonyos mágikus idézetekkel fel lehet kelteni de az emberi akarat amely uralni képes őket, csak egy bizonyos magas osztályú Adeptus akarata lehet. Rendszerint alig bírnak tudomással a fizikai világunkról, bár néha egyikük másikuk segítséget is nyújthat olyasféleképpen ahogyan valamelyikünk egy bajban levő állaton segíthet. Azonban megértik, hogy a jelenlegi fokon az emberi ügyekbe való beavatkozás inkább több bajt okoz mint jót. Meg kell említenünk a devarajas-t, bár szorosan véve nem tartoznak egyik osztályukba sem. E négy déva olyan fejlődésen ment keresztül, amely semmiféleképpen nem felel meg a mi emberiségünknek. Úgy

beszélnek róluk mint a Föld Kormányzóiról, a négy sarkalatos pont angyalairól, vagy Chatur Maharaja-ról. Nem a dévák, hanem a négy földi elem, a föld, a víz, a tűz és a levegő felett uralkodnak a bennük lakozó természeti szellemekkel és lényekkel együtt. Más reájuk vonatkozó adatokat az alábbi táblázat tartalmaz. Név Az irány elementál tű pontja Csoportok Jelképes színe Dhritarashtra Kelet Gandharva-k Virudhaka Dél Kumbhanda-k Kék Virupaksha Nyugat Naga-k Vörös Yaksha-k Arany Vaishravana Észak Fehér A „Titkos Tanítás” mint a „szárnyas gömböket és tüzes kereszteket” említi őket és a keresztény Bibliában Ezekiel hasonló szavakkal kísérli meg leírni őket. Reájuk vonatkozó utalásokat minden vallás szimbológiájában találni és mint az emberiség védelmezőit mindig a legnagyobb tiszteletben tartották őket. Az ember földi élete alatt ők a Karma irányítói és ilyenképpen rendkívül fontos

szerepet játszanak az ember sorsában. A Kozmosz nagy karmikus Istenségei, a Lipiká-k, amikor az ember asztrál élete végén az életelvek végleges elválása végérvényesen megtörténik, 121 minden egyes személyiség tetteit mérlegre vetik, és úgyszólván megadják az étermás mintáját, amely pontosan megfelel az ember következő születésére vonatkozó karmájának. Minthogy azonban a Devaraja-k uralják azokat az „elemeket”, amelyekből ezt az étermást össze kell állítani, ők azok, akik az elemek arányát úgy rendezik, hogy pontosan megfeleljen a Lipika szándékának. Az ember egész életében ellensúlyozzák azokat a v áltozásokat, melyeket az ember állapotában a saját maga és a körülöttük levő akarata létrehozott, úgy, hogy a karma pontosan és igazságosan teljesedésbe mehet. Ezekre a lényekre vonatkozóan tanulságos ismertetést találhatunk a „Titkos Tanítás” I. kötetében Tetszés szerint vehetnek magukra emberi

testet és feljegyeztek olyan eseteket, amikor meg is tették ezt. Az összes magasabbrendű természeti szellemek valamint a mesterséges elemi lények csapatai mind közreműködnek óriási munkájukban; azonban az összes szál az ő kezeikben van és az egész felelősség őket terheli. Az asztrálsíkon ritkán nyilvánulnak meg, azonban ha megteszik, bizonyos, hogy azok lakói között a legfigyelemreméltóbbak. Valójában nem négy, hanem két dévaraja kell hogy legyen, azonban a beavatás körén kívül alig tudni róluk valamit és még kevesebbet lehet mondani a magasabb háromról. 122 XXI. fejezet Az asztrállények: mesterségesek A legnépesebb osztályt a mesterséges lények alkotják és az embere nézve is a l egnagyobb fontossággal bírnak. Rendkívül tökéletlen, félig értelmes lényekből áll, amelyek annyira eltérnek egymástól mint ahogyan az emberi gondolatok eltérnek egymástól és gyakorlatilag lehetetlen részletesen osztályozni őket.

Teljesen az ember teremtményei lévén az emberhez szoros karmikus szálak fűzik őket, és az emberre gyakorolt hatásuk közvetlen és szüntelen. 1. Az öntudatlanul létrehozott elemi lények A VII fejezetben már leírtuk, ahogyan ezek a vágy és gondolatformák létrejönnek. Az ember vágya és gondolata az elemi lényeget egy pillanat alatt sajátos formájú élő lénnyé alakítja át. A forma egyáltalán nincs megteremtőjének ellenőrzése alatt, hanem saját életét éli, melynek hossza arányban van azon gondolat erejével amely létrehozta és ez az időtartam néhány perctől kezdve, több napig terjedhet. További részleteket a VII fejezetben közöltünk 2. A tudatosan létrehozott elemi lények Világos, hogy a tudatosan létrehozott elemi lények ha azokat olyanok hozzák létre, akik szabadon cselekszenek és pontosan tudják hogy mit csinálnak, sokkal erőteljesebbek lehetnek mint az öntudatlanul létrehozottak. Úgy a fehér, mint a fekete iskolák

okkultistái munkájuk közben gyakran használnak mesterséges elemi lényeket, és az ilyen teremtmények erejét kevés feladat múlja felül ha tudományosan vannak elkészítve és ha tudás és ügyesség irányítja azokat. Az, aki tudja hogy hogyan kell ezt megtenni, fenntartja a kapcsolatot elemi lényével és vezetheti azt úgy, hogy az gyakorlatilag éppen úgy fog működni, mintha Mesterének teljes értelmével volna felruházva. Az elemi lények ezen osztályának leírását itt szükségtelen megismételnünk, minthogy azt a VII. fejezetben már megadtuk 3. A mesterséges emberi lények Egy nagyon különös csoport ez, melynek csak nagyon kevés tagja van, azonban fontossága felülmúlja számarányát, ami a spiritiszta mozgalommal való belső kapcsolatára vezethető vissza. Keletkezésének megmagyarázásához vissza kell mennünk az ősi Atlantiszba. Az okkult tanítás páholyai között, melyek megelőzik a beavatást, s melyeket a Jó Törvény Adeptusai

alakítottak, van egy, amely még megtartotta ugyanazokat a régi szertartásokat és ugyanazon atlantiszi nyelvet tanítják, amelyet mint szent és rejtett nyelvet a régi Atlantiszban használtak. Ezen páholy tanítói nem állnak egy Adeptus fokozatán és a páholy nem képezi közvetlen részét a himalájai Fehér Testvériségnek, bár vannak egyes himalájai Adeptusok, akik régebbi testesüléseikben kapcsolatban voltak velük. A XIX. század közepén ezen páholy fejei Európa és Amerika materializmusa feletti kétségbeesésükben elhatározták, hogy új eszközökkel fognak ellene küzdeni és olyan alkalmakat fognak nyújtani, amelyek révén minden gondolkozó ember bizonyosságot szerezhet a fizikai testtől különálló életre vonatkozólag. 123 Az ekként megindított mozgalom a modern spiritizmus hatalmas épületévé nőtte ki magát melynek hívői milliókra mennek. Bármilyen más eredmények következtek is be, az kétségtelen, hogy a spiritizmus

segítségével nagy tömeg ember szerezte meg a legalább is egy valamilyen fajta jövő életben való hitet. Ez nagyszerű eredmény, bár egyesek azon a véleményen vannak, hogy túl nagy volt az ára. Az alkalmazott módszer abban állott, hogy egy közönséges embert a h alála után teljesen felemeltek az asztrálsíkra és bizonyos mértékben megtanították a hozzá tartozó erőkre és lehetőségekre, majd pedig spiritiszta kört bíztak reá. Ő a maga részéről más elhaltakat „fejlesztett” ki ugyanazon irányba és ezek mindnyájan hatottak azokra, akik a szeánszokon voltak és médiumokká „fejlesztették” őket. A mozgalom vezetői alkalmilag kétségtelenül megnyilvánultak asztrál formában a körökben, azonban a legtöbb esetben pusztán csak irányítottak és vezettek úgy, ahogy azt szükségesnek tartották. Kétségtelen, hogy a mozgalom olyan nagyra nőtt, hogy nemsokára teljesen kicsúszott a kezükből, tehát a sok későbbi fejleményért

csak közvetve tekinthetők felelősnek. Az „ellenőrzők” asztráléletének meghosszabbítása, akiket a körök vezetésével bíztak meg, határozottan késleltette természetes haladásukat és bár úgy gondolták, hogy ezért a veszteségért teljes kárpótlást nyújt a m ások igazsághoz való vezetésének jó karmája, rövidesen mégis úgy találták, hogy lehetséges volt hosszú ideig hasznot húzni a „szellemvezetésből” anélkül, hogy az komoly és maradandó kárt ne okozott volna az illetőnek. Néhány esetben visszavonták a „vezetőket” és másokkal pótolták őket, más esetben azonban úgy gondolták, hogy nemkívánatos ezt a cserét megtenni és akkor azt a figyelemreméltó segítőeszközt alkalmazták, amely a „mesterséges emberi” teremtmények különös osztályához vezetett. Az eredeti „vezető” felső életelveit a hosszan késleltetett fejlődésben továbbengedték a mennyei világba, ellenben a visszamaradó árnyat (lásd

XIX. fejezet: Emberi osztály 2 pontját) birtokukba vették, fenntartották és úgy működtek vele, hogy az gyakorlatilag éppen úgy tudott megjelenni a körben mint annak előtte. Ezt eleinte úgy látszik a páholy tagjai végezték, végül azonban úgy határoztak, hogy annak az elhalt személynek, akit megbíztak, hogy a néhai „szellemi vezető” után következzék, kellett ezt megtennie, amennyiben el kellett foglalnia az utóbbi árnyékát vagy burkát és a valóságban egyszerűen viselni azzal a kinézését. Ez az amit a „mesterséges emberi” névvel jelölünk. Néhány esetben több cserét látszottak megcsinálni anélkül, hogy gyanakodtak volna, azonban néhány spiritiszta kutató megfigyelte, hogy bizonyos idő elteltével a „szellem” tulajdonságaiban és magatartásában hirtelen bizonyos változások állottak be. A himalájai Testvériség egyetlen tagja sem vállalkozna arra sohasem, hogy egy ilyenfajta mesterséges lényt alakítson és soha

nem is egyeznének senki olyannal, aki helyesnek találná ezt az eljárást. Eltekintve az okozott csalástól, az elrendezés gyenge pontja az, hogy az eredeti páholy mellett mások is alkalmazhatják e t ervet és semmi sem akadályozhatja meg a fekete 124 mágusokat abban, hogy helyettesítsék a közlő szellemeket amint tudjuk, ezt tényleg meg is tették. 125 XXII. fejezet A spiritizmus A „spiritizmus” szóval ma az asztrálvilággal való érintkezésnek azt a sokféle módját jelöljük, amely egy médium segítségével történik. A spiritiszta mozgalom eredetét és történetét a XXI. fejezetben már közöltük Azt az éterszerkezetet, amely lehetségessé teszi a spiritiszta jelenségeket az „Éterikus testmás” című munkában már teljesen leírtuk és így a tanítványt ehhez a munkához utaljuk. Számunkra most már csak egy marad hátra, hogy szemlélet alá vegyük a láthatatlan világgal való érintkezés ezen módjának értékét, ha

ugyan van, és azon források természetét, ahonnan e közlések jöhetnek. A Teozófiai Társulat első napjaiban H. P Blavatsky nagy hevességgel írt a spiritizmusról és nagy súlyt helyezett az egész dolog bizonytalan voltára, valamint a m egszemélyesítéseknek túlsúlyára, a v alódi megjelenésekkel szemben. Nem kétséges, hogy ez a vélemény nagyban befolyásolta és eldöntötte azt a kedvezőtlen magatartást, amellyel a Teozófiai Társulat tagjai a spiritizmussal, mint egésszel szemben elfoglaltak. Leadbeater püspök azt állítja, hogy az ő személyes tapasztalatai kedvezőbbek voltak, több évet szentelt a spiritizmussal való kísérletezésnek és azt hiszi, hogy ő maga tapasztalta mindazokat a jelenségeket amelyekről az erről szóló irodalomban olvasni lehet. Azt tapasztalta, hogy a jelenségek legnagyobb része igaz. Az általuk adott üzenetek gyakorta unalmasak és vallási tanításaikat úgy adják le, hogy azok rendszerint „kereszténység

és víz”; mindamellett szabadelvűek és a régi bigott állásfoglalásnál előnyösebbek. Leadbeater püspök megállapítja, hogy a spiritisztáknak és teozófusoknak sok közös alapjuk van, pl. hogy a halál utáni élet valóságos, örök bizonyosság, és hogy az örök haladás és végső boldogság a jó és a rossz számára egyformán szintén bizonyosság. Ez a két tétel rendkívül fontos, mivel a régi állásfoglalással szemben oly hatalmas előnyt nyújtanak, hogy némileg sajnálatos, hogy a spiritiszták és a teozófusok még nem tudtak kezet fogni és egyenlőre megmagyarázni ezen a területen, csak kis dolgokban térnek el egymástól legalábbis addig, amíg a világ nem érettebb nagyobb igazságok befogadására. Ebben a munkában tág tere van ezen igaságot kereső két területnek. Azok akik a jelenséget óhajtanak látni, és azok akik semmit sem képesek elhinni amíg azt a szemükkel nem látták, természetesen a spiritizmus felé fognak

törekedni. Viszont azok akik több tudásra vágynak mint amit a spiritizmus rendszerint nyújt, természetszerűleg a teozófia felé fordulnak. Így mindkét mozgalom alkalmas a s zabad és tág látóköröknek, de teljesen különböző irányúaknak. Ezen két mozgalom közötti összhang és megegyezés tekintettel a szóban forgó nagy célokra, kívánatos lenne. A spiritizmus javára kell írnunk, hogy célját, amennyiben nagy számú olyan embert akik semmiben sem hittek, nyert meg mindenesetre valamilyen fajta jövendő életben való erős 126 hitnek. Ez amint az utolsó fejezetben mondottuk, kétségtelenül nagyszerű eredmény, bár vannak egyesek akik azt gondolják, hogy túl nagy volt az ára. Kétségtelen, hogy a spiritizmus veszélyt jelent az érzelmi, ideges és könnyen befolyásolható természetekre és tanácsos a kutatásokat nem túlhajtani oly okból, melyek most már nyilvánvalóak kell hogy legyenek a tanítvány előtt. Azonban nincs jobb

módja, hogy letörjük a fizikai síkon túl eső dolgok iránti hitetlenséget, minthogy néhány kísérletet végzünk és talán meg is éri az eredmény a kockázatot. Leadbeater püspök habozás nélkül kijelenti, hogy a néhány esetben kétségtelenül előfordult csalás és tévedés dacára, nagy igazságok képezik a s piritizmus alapját, amelyeket bárki felfedezhet aki rászánja a kutatásra az időt és türelmet. Természetesen erről a tárgyról nagy és növekvő irodalommal rendelkezünk. Továbbá a láthatatlan segítők által végzettekhez (lásd XXIII. fejezetet) hasonlóan végeztek néha a médium közvetítésével vagy valaki révén aki jelen volt egy szeánszon. Így, bár a spiritizmus nagyon gyakran tartott vissza lelkeket akik gyors szabadulást értek volna el, mégis segítséget is nyújtott másoknak és így megnyitotta számukra a haladás ösvényét. Voltak esetek, amikor egy elhalt személy médium közvetítése nélkül is képes volt

megjelenni barátainak és rokonainak, és elmondhatta nekik kívánságait. Azonban az ilyen esetek ritkák és a földhöz kötött lelkek aggodalmukban a legtöbb esetben csak egy médium vagy egy tudatos láthatatlan segítő segítségével képes magukon segíteni. Így nagy hiba csak az árnyoldalát nézni a spiritizmusnak. Nem szabad elfelejteni azt a sok jót, amit azáltal tett, hogy a halottaknak alkalmat adott arra, hogy hirtelen és váratlan haláluk után dolgaikat még rendezhessék. Ne csodálkozzunk azon sem, ha találunk a spiritiszták között szűk látókörű, előítéletekkel tele embereket, akik nem tudnak semmit pl. a reinkarnációról Valószínű, hogy az angol és amerikai spiritiszták többsége még nem ismeri e tényt, de vannak spiritiszták, akik már tanítják. Már láttuk, hogy amikor valaki meghal, rendszerint azokhoz csatlakozik akiket a Földön is ismert; pontosan ugyanolyan fajta emberek között mozog mint fizikai élete alatt. Így van

azután, hogy az ilyen ember halála után is nehezen ismeri el az újraszületés tényét. A legtöbb embert az előítéletek elzárnak az új fogalmak elől, ezeket az előítéleteket magukkal viszik az asztrálvilágba is és így az okoskodás és józan ész itt sem közelítheti meg őket jobban mint a fizikai világban. Természetesen a nyílt eszű ember nagyon sokat tanulhat az asztrálsíkon; gyorsan megismerkedhet a teozófiai tanításokkal és vannak elhaltak akik valóban így is tesznek. Így történik meg azután az, hogy e tanítások nagy része megtalálható a spiritiszta közleményekben. Tudnunk kell, hogy van egy magasabbrendű spiritizmus is, amelyről a nyilvánosság mit sem tud és amely az elért eredményeiből semmit sem közöl. A legjobb spiritiszta körök szigorúan zártkörűek, kevésszámú résztvevővel. Az ilyen körökben ismételten ugyanazok találkoznak és sohasem engednek be egyetlen kívülállót sem, nehogy változást okozzon a

magnetizmusban. A feltételek ily módon teljesen megfelelőek és az elért eredmény gyakran a meglepőbb. Az úgynevezett halottak gyakran épp annyira részt vesznek a család mindennapi életében mint az élők. Az ilyen szeánszok rejtett oldala nagyszerű Az őket körülvevő gondolatformák jók és a környezet mentális és spirituális síkjának emeléséhez hozzájárulnak. 127 A nyilvános szeánszokon teljesen alacsony nívójú elhunytak jelennek meg a kevert magnetizmus miatt. A spiritizmus általános gyakorlása ellen egyik legkomolyabb ellenérv az, hogy az emberben az öntudat a h alál után a t ermészet alsóbb részéből a felsőbb felé igyekszik. Az Egó, mint már ismételten mondottuk, állandóan visszavonul az alsóbb világból, ennélfogva nyilvánvaló, hogy nem szolgálhat fejlődése javára az, ha az alsóbb részt természetes öntudatlanságából felébresztjük és az emelkedő öntudatot visszahúzzuk a Földdel való érintkezésbe

csak azért, hogy egy médiumon keresztül közléseket adjon. Így tehát kegyetlen jótétemény a Földszférába visszahúzni azt, akinek alsó Manasza még kámikus kielégülések után sóvárog, mert ez késlelteti az előrehaladást és félbeszakítja azt. Kámaloka-beli tartózkodása alatt ekképpen meghosszabbodik, az asztráltest táplálékot nyer és az Egóhoz való kapcsolódása fennmarad; a l élek szabadságát ez késlelteti és „a halhatatlan fecskét a Föld lépe még fogva tartja”. Különösen az öngyilkosság vagy a hirtelen halál esetében nem kívánatos újra felébreszteni a Trishna-t, vagy az érző-létezés utáni vágyat. Ennek különös veszélye az, hogy mivel az Egó visszahúzódóban van önmagába, mind kevéssé lesz képes befolyásolni és vezetni öntudatossága alsóbb részét, amelynek, amíg az eljárás teljessé nem válik, meg van az ereje, hogy karmát teremtsen és a körülmények hatása alatt hajlamosabb inkább a rossz

karmát szaporítani mint a jót. Ezenfelül azok, akik rossz életet éltek és akik az elhagyott földi élet alatti élvezetei után sóvárognak, melyeket többé közvetlenül nem képesek megízlelni, médiumokat vagy szenzitíveket igyekeznek maguk köré gyűjteni és megkísérlik hogy a saját kielégülésükre használják fel őket. Ezek a legveszedelmesebbek azok között az erők között, amelyekkel a meggondolatlanok és a kíváncsiak tudatlanságukba szembetalálják magukat. Egy kétségbeesett asztrállény belekapaszkodhat egy szenzitív ülésezőbe és megszállhatja vagy követheti őt otthonába és megszállhatja valamelyik hozzátartozóját. Sok ilyen eset fordul elő és a legtöbb esetben majdnem lehetetlen megszabadulni az ilyen megszálló lénytől. Már láttuk, hogy a Földön maradó barátok szenvedélyes bánata és vágyakozása az elhunyt lényeket ugyancsak visszahúzni törekszik a Földszférába, ami gyakran nagy szenvedést okoz az

elhunytnak és beleavatkozik a fejlődés természetes folyamatába. Áttérve most már azon lényekre akik egy médiumon keresztül megnyilvánulhatnak, a következőképpen csoportosíthatjuk őket: − Asztrálsíkon elhunyt emberi lények; − A devachánban lévő elhunyt emberi lények; − Árnyak; − Burkok; − Éltetett burkok; − Természeti szellemek; − A médium Egója; − Adeptusok; − Nirmanakayak. 128 Minthogy az „Asztrállények” című XIV. fejezetben ezek legnagyobb részét már leírtuk, itt már csak kevés mondanivalónk van róluk. Elvileg minden asztrálsíkon levő elhunytnak módjában van egy médiumon keresztül közléseket leadni, bár ez az alsóbb síkról sokkal könnyebb és mind nehezebbé válik amint a lény felfelé emelkedik a magasabb síkokra. Miután minden ugyanaz marad, természetes dolog, hogy a szeánszokon nyert közlések többsége az alsóbb síkokról nyilvánul meg és ennélfogva aránylag fejletlen lényektől

valók. Emlékezetükbe idézzük (lásd XV. fejezet) hogy az öngyilkosok és a hirtelen halál más áldozatai, beleértve a kivégzett bűnösöket is, akik a fizikai élet teljében haltak meg, különösen hajlamosak, hogy egy médiumhoz vonzódjanak abban a reményben, hogy Trishna-jukat azaz életszomjukat kielégíthetik. Következésképpen a médium az oka annak, hogy bennük egy új Skandha sorozat alakul ki, egy új test, amelynek sokkal rosszabb tendenciái és szenvedélyei vannak mint amilyenek az elveszetté voltak. Ez nagyon sok rosszat hoz létre az Egó számára és okozza, hogy az előbbinél sokkal rosszabb létre születik újra. A devachanban, azaz a mennyei világban lévő lénnyel való érintkezés egy kis magyarázatra szorul. Ha egy érzékeny vagy médium tiszta és nemes természetű, akkor felszabadult Egója felemelkedhet a devachán síkra és ott érintkezésbe léphet a devachánban lévő lénnyel. A benyomás gyakran az, mintha a devachánban

lévő lény jött volna a médiumhoz, holott éppen az ellenkezője áll, vagyis a médium Egója emelkedett fel a devachánban lévő lény síkjára. A devachánban lévő lények tudatosságának sajátos feltételei következtében az ilyen módon nyert üzenetek felől nem lehetünk teljesen nyugodtak. A legjobban a médium vagy szenzitív tudhatja, láthatja vagy érezheti azt, amit a devachánban lévő külön lény tud, lát és érez. Így, ha megengedjük az általánosítást, sok lehetősége van a tévedésnek, minthogy a devachánban lévő minden egyes lény a mennyei világ saját külön részében él. A tévedés ezen forrásán felül, bár a devacháni lény gondolatai, tudása és érzései képezik a lényeget, valószínű, hogy a médium saját személyisége és már meglévő fogalmai fogják megszabni a közlés formáját. Gyakran egy árnyék (lásd XIX. fejezet Emberi osztály 2 pont ját) jelenhetik meg és adhat közléseket egy szeánszon, minthogy

éppen úgy néz ki mint az elhalt lény és birtokában van emlékezetének, sajátosságainak stb. Gyakran tartják magának a lénynek, bár ő maga nincs tudatában annak, hogy ő személytelen. A valóságban a lény „legalsóbb tulajdonságainak lélek nélküli tömege”. A burok (lásd XIX. fejezet) szintén pontosan emlékeztet az illető elhunyt személyre, holott nem több mint az illető asztrálhullája, melyet az értelem minden részecskéje elhagyott. Egy médium aurájába jutva néhány pillanatra az igazi lény alakjára változtatható. Az ilyen „kísértet” lelkiismeretlen, jó impulzusok nélkül való, a s zétbomlás felé tart és következésképpen csak a rossz érdekében tevékenykedhetik, akár úgy tekintjük őket hogy életerejüket a szeánszoknál történő vámpírizálás útján hosszabbítják meg, akár pedig úgy, hogy a médiumot és az ülésezőket egyáltalán nemkívánatos asztrál kapcsolatokkal szennyezik be. 129 Az

éltetett burok (lásd XIX. fejezet) szintén nyilatkozni képes egy médium közvetítésével Amint láttuk egy asztrálhullából áll, amelyet egy mesterséges elemi lény lelkesít meg és mindig rosszakaratú. Ennélfogva nyilvánvalóan nagy veszély forrását jelenti a spiritiszta szeánszokon Az öngyilkosok, az árnyak és éltetett burkok kisebb vámpírok, melyek életerőt vonnak ki azokból az emberi lényekből, akiket befolyásolni képesek. Innen van az, hogy a médium és az ülésezők gyakran ki vannak merülve egy szeánsz után. Az okkult tanítvány megtanulta, hogy befolyásukkal szemben hogyan védje meg magát, azonban e tudás nélkül az útjukba kerülőnek nehéz elkerülnie, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben befolyásuk alá ne kerüljön. Az árnyak és a b urkok használata a s zeánszoknál sok spiritiszta közlésre az értelmi terméketlenség bélyegét süti. Látszólagos értelmességük csak visszaadásokban merül ki Az eredetnélküliség

rögtön meglátható, minthogy az új irányú független gondolkodásnak semmi jelét nem árulják el. A természeti szellemek. Hogy e teremtmények milyen szerepet játszanak a szeánszoknál, azt a XX. fejezetben már leírtuk A szeánszok sok jelenségét sokkal inkább magyarázhatjuk a tudatalatti erők csalfa játékával, mint a „ szellem” cselekedeteivel, akik míg testben vannak, bizonyára képtelenek volnának ilyen ténykedésre. A médium Egója. Ha a médium tiszta, komoly és világosságra törekvő, úgy az ilyen felfelé törekvés találkozik a felső természet leáradásával, a felsőből világosság áramlik alá és megvilágítja az alsó öntudatot. Ekkor az alsó értelem egy időre egyesül kiinduló pontjával, a felső Egóval és oly sokat vesz át a felső értelem tudásából, amennyit csak megtartani képes. Így azután a közlések némelyike néha magától a médium Egójától eredhet. A szeánszokon vonzott lények fajtája

természetesen nagyon függ a médium típusától. Az alacsony típusú médiumok elkerülhetetlenül kellemetlen látogatókat vonzanak, akiknek eltűnő életereje a szeánszokon erősödik meg. De ez nem minden; ha egy ilyen szeánszon egy megfelelő alacsony fejlettségű férfi vagy nő van jelen, úgy a kísértet ehhez a személyhez vonzódik, hozzá kapcsolódhat és áramlatokat indíthat meg az élő személy asztrálteste és a holt személy asztrálteste között és sajnálatos eredményeket hozhat létre. Egy Mester vagy Adeptus gyakran érintkezik tanítványával anélkül, hogy az érintkezés rendes módjait használná. Ha egy médium egy Mester tanítványa, úgy lehetséges, hogy egy Mestertől eredő üzenet jön „rajta keresztül” amit egy közönséges „szellemtől” eredő üzenetnek tarthatnak. A Nirmanakaya egy tökéletes ember, és kapcsolatban marad a Földdel, bár levetette ugyan fizikai testét, de még megtartja többi alsó életelveit, hogy

az emberiség fejlődését elősegítse. A nagy lények közléseket adhatnak és ritka alkalmakkor adnak is egy médiumon keresztül. Amíg valaki a médiumitással kapcsolatban nem tett szert bő tapasztalatra, addig nehéz elhinni, hogy milyen sok egészen közönséges ember ég a vágytól, hogy mint egy nagy világtanító lépjen fel. Szándékuk rendszerint becsületes és valóban azt hiszik, hogy olyan tanításokkal rendelkeznek melyek meg fogják menteni a világot. A pusztán világi dolgok értéktelenségét megállapítva úgy érzik, nagyon helyesen, hogyha képesek volnának az emberiségre ráerőszakolni a saját eszméiket, akkor a világ egyszerre más helyzetbe kerülne. 130 Ha a médium abba a hitbe esett, hogy ő az egyetlen csatorna a válogatott és fenséges tanítások számára és szerényen elutasít minden személyes érdemet, az ülésezők gyakran képzelik ezen közlő lények valamelyikét legalább is egy arkangyalnak vagy az istenség

valamilyen megkülönböztetett megnyilvánulásának. Szerencsétlenségre az ilyen lények rendszerint elfelejtik, hogy amikor ők a fizikai világban éltek, más lények hasonló közléseket tettek különféle médiumokon keresztül, akiknek azonban ők a legkisebb figyelmet sem szentelték. Nem jönnek rá, hogy mások akik még el vannak merülve a világi dolgokban, szintén nem fognak rájuk hallgatni. Az ilyen lények gyakran nagy neveket vesznek fel, mint pl. Washington, Julius Ceasar vagy Michelangelo nevét, abból a kétesen megbocsátható okból, hogy a tanításokat így majd hajlamosabbak lesznek elfogadni mintha azok pl. Kis Pétertől vagy Nagy Jánostól erednének Az ilyen lények néha látva, hogy mások telve vannak a Mesterek iránti tisztelettel, ezeket az igazi Mestereket személyesítik meg, hogy így sokkal egészségesebben fogadják el tanításaikat. Vannak olyanok is, akik a Mester munkájának ártani akarnak azáltal, hogy az ő formáját veszik

fel és így befolyásolják a tanítványait. Bár majdnem teljesen utánozni képesek fizikai kinézését, mégis teljesen lehetetlen utánozni a Mester kauzális testét. Azt, aki birtokában van a k auzális látásnak nem lehet megtéveszteni az ilyen megszemélyesítéssel. Néhány esetben annak az okkult páholynak a tagjai, amely a spiritiszta mozgalom létrehozói, egy médium útján maguk is adtak értékes tanításokat igen érdekes tárgyakról. Ez azonban rendszerint szigorúan bizalmas zártkörű szeánsz volt, és sohasem nyilvános előadás, melyért beléptidíjat kellett fizetni. A Csend Hangja nagyon bölcsen mondja: „Ne keresd Gurudat ezekben a csalfa régiókban.” Nem kellene vakon elfogadni egyetlen ön-kinevezett asztrálsíkbeli tanító tanítását sem. Az összes innen jövő közléseket és tanácsokat éppen úgy kellene fogadni mint ahogyan hasonló tanácsokat a fizikai síkon fogadunk. A tanításokat értéküknek megfelelően kell fogadni,

miután lelkiismeretesen megvizsgáltuk azokat. Az ember nem csalhatatlanabb azáltal mert tökéletesen halott mint amikor fizikailag élő volt. Az ember sok évet eltölthet az asztrálsíkon és mégsem tudhat többet mint amikor elhagyta a fizikai világot. Ennek megfelelően nem kellene nagyobb jelentőséget tulajdonítani az asztrálvilágból vagy bármely magasabb síkból jövő közléseknek mint egy a fizikai síkbeli befolyásnak. A megnyilvánuló „szellem” gyakran tényleg az aminek mondja magát, azonban gyakran egyáltalán nem az. A közönséges ülésezőknek nem áll módjukban megkülönböztetni az igazat a hamistól, mert az asztrálsík segítségét a fizikai síkon lévők félrevezetésére oly mértékben fel lehet használni, hogy még abban sem lehet megbízni, ami a legmeggyőzőbb bizonyosságúnak látszik. Egy pillanatig sem tagadjuk, hogy a szeánszokon igen fontos közléseket tettek az igazi lények, azonban azt állítjuk, hogy gyakorlatilag

lehetetlen, hogy egy közönséges ülésező teljes bizonyossággal megállapíthassa nincs e többféle tekintetben félrevezetve. A fentiekből láthatjuk, hogy milyen sokféle forrásból eredhetnek az asztrálsíkról kapott közlések. Amint H P Blavatsky mondott: „A jelenségek okai nagyon különfélék és Adeptusnak kellene lennünk, és tényleg megvizsgálnunk és kikutatnunk, hogy mi is történt, 131 hogy így minden egyes esetben képesek legyünk megmagyarázni, hogy tényleg mi az igazi alapja a jelenségnek.” Hogy állításunkat teljessé tegyük, azt mondhatjuk, hogy az átlagember halála után az asztrálsíkon azt teheti amit megtehet a fizikai életben is; közléseket adhat írásban, transzban vagy az asztráltest kifejlesztett és gyakorlott erőinek használatával, mind a testét levetett, mind a még testben élő személyekről. Ennélfogva sokkal okosabb dolognak tűnik ha az ember önmagában fejleszti ki saját lelkierőit ahelyett, hogy

kellő tudás nélkül veszélyes kísérletezésekbe fogna. Ily módon biztonságban lehet tudásra szert tenni és meggyorsítani a fejlődést. Az embernek meg kell tanulnia, hogy a halál nem vehet rajta erőt, test börtönének kulcsa a saját kezében van és megtanulhatja, hogy hogyan használja amikor éppen akarja. Úgy a spiritizmus mellett mint az ellene szóló hasznavehető tanulmányok mérlegeléséből az tűnik ki, hogy gondos és óvatos alkalmazása igazolható, de csakis az anyagiasság letörése céljából. De ha egyszer elértük ezt a cél t, alkalmazása annyira veszélyesnek látszik úgy az élőkre mint a holtakra nézve, hogy általános szabályként nem ajánljuk alkalmazását, bár kivételes esetekben biztonsággal és üdvösen lehet gyakorolni. 132 XXIII. fejezet Az asztrál halál Most eljutottunk az asztráltest élettörténetének végéhez és annak halálát és végleges feloszlását illetőleg már alig van mondanivalónk. Amint

láttuk az Egó állandó visszahúzódása okozza, különböző idő alatt, hogy az asztráltest részecskék fokozatosan megszűnnek működni és ez a folyamat, a legtöbb esetben, a sűrűségi fok szerint rétegesen elrendezett testben veszi kezdetét, melyben a legsűrűbb réteg kívül van. Az asztráltest lassanként eltűnik és feloszlik amint az Egó félöntudatos erőfeszítése folytán az öntudatosság fokozatosan kivonul belőle és így az ember fokról fokra lassanként leveti magáról mindazt ami visszatartja őt a mennyei világtól. Az asztrálsíkon való tartózkodás alatt, a K ámalokában, a s zenvedélyekkel, érzelmekkel és vágyakkal egybeszövődött értelem megtisztította ezeket, tiszta részüket felvette önmagába, és mindazt ami méltó a felső Énhez, beleépítette magába úgy, hogy a Káma visszamaradó része pusztán csak egy maradék, melyből az Egó, az Atma – Buddhi - Manas-ból álló Hallhatatlan Triád könnyen megszabadulhat.

A Triád vagy Egó lassanként bevonja önmagába az éppen bevégződött élet emlékeit, annak szeretetét, reményeit, törekvéseit stb. és felkészül, hogy elhagyja a K ámalokát és belépjen a d evachán boldogság-teljes állapotába, az „istenek lakhelyébe”, a „mennyei világba”. Itt nem foglalkozhatunk a mennyei világot elért ember történetével, mivel ez kívül esik tárgyalásunk célján, remélem azonban, hogy ezen sorozat harmadik kötetében foglalkozni fogunk vele. Röviden mégis elmondhatjuk, hogy a devachánban eltöltött idő az élettapasztalatok áthasonításának ideje, a mérlegkészítés, mielőtt megtörténnék az újabb testetöltésbe való alászállás. Az a n appal tehát, mely a földi élet éjszakáját követi, a m egnyilvánulás tárgyi időszakával szemben az alanyi időszak. Amikor az ember a Kámalokából átmegy a d evachánba, oda nem viheti magával a r ossz gondolatformákat; az asztrálanyag mentálsíkon nem

létezhet és a m entálanyag nem képes felelni a rossz szenvedélyek és vágyak durva rezgéseire. Amit az ember magával vihet amikor végérvényesen lerázza magáról asztráltestének maradványait, azok a rejtett csírák vagy törekvések, melyek amikor táplálékra vagy kivezető csatornára találnak, mint rossz vágyak és szenvedélyek nyilvánulnak meg az asztrálvilágban. Ezeket a csírákat azonban magával viszi és devacháni élete alatt az asztrál állandó atomban (permanens) rejtve maradnak. A Kámalokabeli élet végeztével az arany életszövedék visszahúzódik az asztráltestből, azt szétbomlani engedi és beburkolja az asztrál állandó atomot, amely azután visszahúzódik a kauzális testbe. A vágy elemi-lénnyel való végső küzdelem (lásd II. fejezet) az asztrálélet végén folyik le, mert az Egó ekkor igyekszik visszavonni mindazt amit az éppen bevégzett élet kezdetén a testetöltésbe alábocsátott. Amikor ezt igyekszik megtenni, a

vágy elemilény részéről, melyet önmaga teremtett és táplált, határozott ellenállással találkozik. 133 Minden közönséges ember mentál anyagának egy része annyira elkeveredett az asztrálanyaggal, hogy lehetetlen tőle teljesen megszabadulni. A harc eredménye tehát az, hogy a mentálanyag egy része, sőt még a felső vagy kauzális anyag egy része is visszamarad az asztráltestben miután az Egó teljesen elszakadt tőle. Viszont, ha az ember élete alatt teljesen legyőzte alacsonyabb vágyait és sikerült az alsóbb értelmet teljesen megszabadítani a vágytól, akkor a gyakorlatban nincs harc, és az Egó nemcsak azt képes visszavonni, amit ebbe a testetöltésbe „helyezett”, hanem annak összes eredményét is, azaz a t apasztalatokat, képességeket stb. melyeket szerzett Annak a folyamatnak teljes tárgyalását, ahogyan az Egó önmaga egy részét egy testetöltésbe alábocsátja, majd pedig újból visszavonni igyekszik, érthetően e sorozat

harmadik és negyedik kötete számára kell fenntartanunk, melyek a mentál- és kauzáltesttel foglalkoznak. Az asztráltestből és az asztrálsíkból való kilépés ekképpen egy második halált jelent, az ember egy asztrál holttestet hagy maga után, mely azután feloszlik és anyagai visszaadódnak az asztrálvilágnak éppúgy, miként a fizikai test anyagai visszatérnek a fizikai világba. Ezt az asztrál holttestet és azt a sokféle lehetőséget ami vele történik, az „Asztrállények” című XIX. fejezetben már leírtuk 134 XXIV. fejezet Az újraszületés Miután azok az o kok melyek az Egót a m ennyei világba vitték kimerültek és a s zerzett tapasztalatok teljesen áthasonultak, az Egó újból szomjúságot érez az érző anyagi lét után, amelyet csak fizikai síkon lehet kielégíteni. Ezt a szomjúságot a hinduk trishna-nak nevezik Először úgy tekinthetjük, mint önkifejezési vágyat, másodszor mint a külső benyomásokra irányuló

vágyat melyek egyedül képesítik arra, hogy élőnek érezze magát, mert ez a fejlődés törvénye. A trishna a karma által látszik működni, amely az egyén számára éppen úgy mint a kozmosz számára, az újraszületés elsődleges oka. Devacháni tartózkodása alatt az Egó minden szenvedéstől és bánattól megszabadult, azonban az a rossz, amit elmúlt életében elkövetett nem a halál, hanem csak a tetszhalál állapotában van. A múlt rossz törekvéseinek csírái már akkor élednek, amint az új személyiség az újraszületésre készülni kezd. Az Egó magára veszi a múlt terhét, a csírák vagy magok mint a múlt élet aratása lép előtérbe. Ezt a buddhisták Skandha-nak nevezik Ilyenképpen a Káma a skandha-k seregével együtt a devachán küszöbén várakozik ahonnan az Egó újból felmerül, hogy magára öltse az újabb testesülést. A skandhák anyagias tulajdonságaiból, érzésekből, elvont ideákból, értelmi törekvésekből és

mentál erőkből áll. Az a folyamat, melyben az Egónak át kell mennie, abban áll, hogy figyelmét először a mentál egységre irányítja, amely közvetlenül újrakezdi tevékenységét, majd az asztrál állandó atomra, melybe akaratát helyezi. Azok a törekvések, melyek amint láttuk a tetszhalál állapotában vannak, kivetítődnek és először mentálsíkbeli anyagot, valamint a második elemi birodalomból eszenciát vonz köréje, melyek pontosan kifejezésre juttatják azt a mentális fejlettséget, melyet legutolsó mennyei élete végén elnyert. Tehát pontosan ott kezdi, ahol abbahagyta Következő lépésként az asztrálvilágból anyagot, valamint a harmadik elemi birodalom lényegéből eszenciát vonz maga köré és így nyeri azokat az anyagokat, melyekből az új asztrálteste felépül és így idézi elő az elmúlt életéből áthozott vágyak, indulatok, szenvedélyek újra való megjelenését. Az asztrálanyagot az újraszületésre alászálló

Egó természetesen nem tudatosan, hanem gépiesen gyűjti. Ez az anyag ezenfelül pontos másolata annak az anyagnak, amely az ember asztráltestében az utolsó asztrálélete végén volt. Így az ember az életét minden egyes világban ott kezdi, ahol az utolsó alkalommal abbahagyta. A tanítvány a fentiben a karma tevékenységének egy részét fogja felismerni, mellyel ebben a kötetben szükségtelen foglalkoznunk. Minden egyes újraszületés elkerülhetetlenül, gépiesen, 135 teljesen belekapcsolódik az előző életekbe úgy, hogy az egész sorozat egy folytonos, szakadatlan láncot alkot. Így az ember köré vont asztrálanyag még nem alakult egy határozott asztráltestté. Először is azon tojásalakot ölti magára amely a legmegközelítőbb kifejezése annak, amit a kauzális test igazi alakjának tekinthetünk. Amint a kisgyermek fizikai teste kialakult, a fizikai anyag heves vonzást gyakorol az asztrálanyagra, amely a tojásalakban meglehetősen

egyformán volt elosztva és így annak nagy részét a fizikai test körvonalain belül összpontosítja. Az asztrálanyag a növekvő fizikai test minden változását követi. Az asztráltest 99%-a fizikai test területén belül van összpontosítva és csak mintegy 1%-a az, ami a t ojásalak többi részét tölti ki és alkotja az aurát, amint ezt a II. fejezet közepén leírtuk Az asztrálanyag köré történő anyaggyűjtés folyamata néha gyorsan történik, néha azonban hosszabb folyamat. Amikor ez befejeződött, akkor az Egó abban a karmikus ruházatban van, melyet ő maga készített elő a maga számára, készen, hogy a Karma Uraitól elfogadja azt az étermást, melybe mint öntő minta az új fizikai test bele fog épülni. (lásd „Az étermás” című munkát) Az ember tulajdonságai így eleinte még nem tevékenyek, ezek egyszerűen a tulajdonságok csírái melyek az új testekben megnyilvánulásukhoz területeket biztosítottak maguknak. Hogy vajon

ebben az életben ugyanazon tendenciákká fejlődnek-e ki mint voltak, az főképpen attól függ, hogy milyen ösztökélést kapnak attól a környezettől melyben első évei alatt a gyermek van. Ösztökéléssel bármelyiküket, akár jó, akár rossz legyen az, tevékenységre lehet kelteni vagy ezen ösztökélés hiányában ki lehet éheztetni. Ha erősítjük, úgy sokkal erősebb tényezővé válik az ember jelen életének ezen idejében, mint amilyen az előző életében volt, ha kiéheztetjük, úgy pusztán csak egy terméketlenül maradt csíra marad, mely egyhamar elsorvad és elhal és a következő újratestesülésben egyáltalán nem mutatkozik. Így azt mondhatjuk, hogy a gyermeknek még nincsen határozott értelmi- vagy asztrálteste, ellenben körülötte és benne megvan az az anyag, amelyekből ezeket ki lehet alakítani. Így pl. tegyük fel, hogy egy ember előző életében iszákos volt; a Kámalokában az ivás vágya kiégett belőle és

határozottan megszabadult tőle. Azonban, bár a vágy maga kihalt, még mindig megmarad ugyanaz a jellemgyengeség, amely lehetővé tette, hogy leigázzák. Következő életében asztráltestében lesz majd olyan anyag, amely hajlamos ugyanazon vágynak kifejezést adni, ő azonban egyáltalán nincs kötve, hogy ezt az anyagot ugyanúgy használja mint azelőtt. Ha gondos és megfelelő szülők kezei alatt valóban megtanulja, hogy az ilyen vágyakat rosszként szemlélje, föléjük kerekedik és annyira elnyomja őket, hogy eltűnnek és az asztrálanyag éltetés nélkül, használat híján elkorcsosul. Emlékezzünk rá, hogy az asztráltest anyaga lassan ugyan, de állandóan eltűnik és pótlódik, tökéletesen úgy, mint a fizikai test anyaga és amint az elkorcsosult anyag eltűnik, azt sokkal finomabb rendű anyag helyettesíti, a bűnöket végül így győzzük le és válnak a tulajdonképpen lehetetlenné a jövő számára; az önuralom ugyanakkor az ellentétes

erényt alakítja ki. Az ember életének első néhány éve alatt az Egó csak kevéssé tartja kézben testeit és így a szülőtől várja a segítséget, hogy kedvező feltételek közé jusson. Ezen ki nem alakított testek rugalmasságát lehetetlenség túlozni. A fizikai testtel annak első éveiben sokat lehet tenni, mint pl. az erőművésznek nevelt gyermeknél, az asztrál és mentál 136 testnél ennél sokkal nagyobb eredményt lehet elérni. Ezek minden egyes rezgésre mellyel találkoznak, válaszolnak és mohón felfognak minden befolyást akár jó, akár rossz, amit a környezet áraszt. Így aztán, habár az első években könnyen alakíthatók, mégis oly szokásra tehetnek szert, melyek csak nagy nehézséggel változtathatók meg. Így tehát a gyermek jövője sokkal nagyobb mértékben van az ő kezükben, semmint azt a legszeretőbb szülő is elképzelni tudja. Csak a tisztánlátó képes megállapítani, hogy a gyermek jelleme milyen rendkívüli

és gyors módon nemesedik, hogyha a felnőttek jelleme jó. Egy nagyon szembeszökő esetet jegyeztek fel amelyben egy tanító kegyetlensége oly helyrehozhatatlanul megsértette egy gyermek testeit, hogy a gyermek számára lehetetlenné vált ezen életben teljesen elérni azt az előrehaladást amit reméltek tőle. Olyan életbevágóan fontos egy gyermek első környezete, hogy azon élet amelyben valaki eléri az Adeptusságot környezetét illetőleg teljesen tökéletes kell hogy legyen. A rendkívül erős asztráltesttel bíró alacsonyabb típusú Monád esetében, aki nagyon rövid időtartam után született újra, néha megtörténik, hogy az elmúlt asztrál életben visszahagyott árny vagy burok még megvan és ebben az esetben valószínű, hogy az új személyiség vonzást gyakorol reá. Ha ez megtörténik, úgy az árny vagy burok erősen magával hozza a régi szokásokat és gondolkodásmódot és néha az elmúlt élet tényleges emlékezetét is. Az olyan

ember esetében aki olyan rossz életet élt, hogy a halál után az Egó eldobta asztrál és mentáltestét, és miután nincs teste, kell hogy gyorsan újakat alkosson magának. Amikor az új asztrál és mentáltest készen van, közöttük és a még fel nem oszlott régi testek közötti rokonság érvényre jut és a régi asztrál és mentáltestek azzá a legrémületesebb alakká válnak, amit mint a „küszöb lakóját” ismernek. Rendkívüli esetben egy olyan újraszületésben visszatérő ember aki bűnös vágyból vagy másképpen nagyon erős kapcsolatba került egy állattal, magnetikus rokonság folytán ezen állat asztráltestéhez lehet kapcsolva melynek tulajdonságait ösztökélte és mint egy rab az állat fizikai testéhez lehet láncolva. Így megkötve nem képes előrejutni az újraszületésbe; tudatos az asztrálvilágban, megvannak az emberi képességei, azonban nem képes uralni azt az állati testet melyhez hozzá van kapcsolva, sem nem képes a

fizikai síkon kifejeződésre jutni ezen testen át. Ilyenképpen az állat teste inkább börtön semmint egy test. Az állat lelke nincs kivetve hanem megmarad a saját teste birtokosának és urának. Az ilyen bebörtönzöttség nem újraszületés, holott könnyű belátni, hogy az ilyen természetű esetek magyarázzák meg részben a keleten oly gyakran előforduló hitet, hogy az ember bizonyos körülmények között állati testben születhetik újra. Az olyan esetekben amikor az Egó nem süllyedt a teljes bebörtönzöttség állapotába hanem olyan állapotban amelyben az asztráltest vált állatiassá, az Egó rendes úton emberileg újraszülethet, azonban a fizikai testében erősen megmutatkoznak az állat jellegzetességei, aminek bizonyságai azok a szörnyetegek, akik kinézetükben visszataszítóan állatiak, pl.: disznó arcúak, kutya arcúak, stb. A tudatos emberi lény szenvedése, aki így ideiglenesen el van vágva az előrehaladástól és az

önkifejeződéstől igen nagy, bár természetesen javítólag hat. Szenvedésük némileg hasonlít olyan Egó szenvedéséhez, aki beteg aggyal bíró testhez van kötve, pl. az idióták, holdkórosok, stb holott ezek szintén valamilyen bűn eredményei 137 Az őrültség gyakran kegyetlenség eredménye, különösen amikor a kegyetlenség szándékos. 138 XXV. fejezet Az érzések uralása Ez a könyv hiányos lenne, hogyha nem hangsúlyoznánk először annak szükségességes voltát, hogy a tanítványnak uralnia kell asztráltestét, másodszor, hogy azt fokozatosan olyan öntudat eszközzé kell kiképeznie, amely teljességgel alá van rendelve az igazi ember, az Egó akaratának és harmadszor, annak szükségességét, hogy idejében állandóan fejlessze és tökéletesítse az asztráltest különféle erőit. Az átlagos világi ember keveset tud és kevés gondot fordít az ilyen dolgokra, az okkult tanítványnál azonban elsőrendű fontosságú, hogy

megszerezze a minden egyes, fizikai, asztrál és mentálteste feletti teljes uralmat. Bár vizsgálat és tanulmány céljából ezt a három testet el kel különíteni egymástól és külön-külön kell őket tanulmányozni, a gyakorlati életben mégis úgy találjuk, hogy valamennyi egyidejű gyakorlását egyszerre is folytathatjuk és az egyikben megszerzett bármely erő bizonyos mértékben segítséget jelent a másik kettő gyakorlásában. Már láttuk a VIII. fejezet elején annak kívánatos voltát, hogy a fizikai testet étel, ital, egészséges élet stb. útján megtisztítsuk, hogy így a lehető legkisebbre csökkentsük az asztráltest ellenőrzésének nehéz voltát. Ugyanezt az elvet kell alkalmazni még nagyobb mértékben a m entáltestre, mert végeredményben csak az értelem és akarat használata révén lehetséges az asztráltest vágyainak, szenvedélyeinek és érzékeinek uralása. Az érzés pszichológiájának pontos és gondos tanulmányozása

végeredményben sok vérmérséklet számára nagyon nagy segítséget jelent, mert világos, hogy sokkal könnyebb ellenőrzés alá vonni egy olyan erőt, melynek eredetét és természetét alaposan megértettük. E célból melegen ajánlom azoknak az elveknek áttanulmányozását, melyek Bhagavan Das: „The science of the emotions” című munkájában vannak lefektetve. (E könyv csodás tartalmáról Miss K. Browning „An epitome of the science of the emotions”) „Az érzelmek tudománya” című munka tartalmát a következőkben lehet röviden összefoglalni: Minden megnyilvánult létet az Én-re, a n em Én-re és kettőjük közötti viszonyra lehet felbontani. A viszonyt fel lehet osztani: 1. Megismerésre (Gnyanam); 2. Vágyra (Ichca); 3. Cselekvésre (kriya) Tudni, vágyni és cselekedni – ez a három foglalja magában a tudatos élet teljességét. Az érzés vagy érzelem kétféle: kellemes vagy fájdalmas. A kellemes, amely alapjában véve a többség

érzése, vonzalmat, szeretetet hoz létre; a fájdalom, amely alapjában véve a k evesebb érzés, visszautasítást, gyűlöletet hot létre. A vonzalomból fakad minden szeretet érzés, a visszautasításból a gyűlölet. Minden érzés szeretetből vagy gyűlöletből fakad, vagy mindkettőből, erősségi fokban különbözve egymástól. 139 Egy külön érzés pontos természetét tehát az a viszony határozza meg amely a k özött aki tapasztalja és a tárgy között amely az érzés indítóoka fennáll. Aki az érzést tapasztalja amennyiben a külön érzéssel kapcsolatos körülmények figyelembe jönnek, nagyobb, akkora vagy kisebb lehet mint az érzés tárgya. Ezt a b oncolgatást követve az érzés elemek hat lehetséges típusához jutunk el, amelyek az alábbi táblázat három oszlopában vannak felsorolva. A negyedik oszlop az első elemek alosztályait adja, melyek egymástól erősségi fokban térnek el, és minden egyes csoportban a legerősebb van

legfelül és a gyengébb van alul. Minden emberi érzés ezen hat érzés elem egyikéből áll, vagy ami még gyakoribb, közülük kettő vagy több van együvé kombinálva. A tanítvány a fentebb említett elemek részletes kidolgozására utaljuk. Munkájának bőséges jutalma lesz A tárgyhoz való viszony Elsődleges érzés elem Minőség Mennyiség 1. 2. Szeretet Gyűlölet 3. Felsőrendű Tisztelet Egyenlő Vonzalom Alsórendű Jóakarat Felsőrendű Félelem Egyenlő Harag Alsórendű [?] Érzés fokozatok 4. Imádás, odaadás, tisztelet, becsület, elismerés, bámulat Vonzalom, bajtársi barátság, udvariasság Részvét, gyengédség, kedvesség, szánalom Rémület, borzalom, félelem, aggodalom ellenséges gorombaság, idegenkedés, hidegség, tartózkodás Megvetés, lenézés, dölyf, gőg Egy másik érdekes tanulmány azon tanítvány részére, aki az önuralom elnyerése miatt önmegismerésre törekszik, az egyesített vagy

tömegöntudat tanulmányozása. Az erre vonatkozó legjobb könyv melyet e könyv írója megismert a M. Conway „The crowd in peace and war” (A tömeg háborúban és békében.) 140 Sir Martin csodálatosan, világosan és gazdagon írja le a következő alapvető tényeket. 1. Az emberek nagy többsége bizonyos pszichológiai „tömegekben” nevelkednek fel és mindannyiuk élete oly embercsoportokhoz tartozik melyek hasonlóképpen gondolkoznak és mindenekfelett hasonlóképpen éreznek. Ilyen embercsoportok az otthon, a barátok, társak, az iskolák, az egyetemek, a vallási felekezetek, a politikai pártok, bölcseleti iskolák, fajok és így tovább. Még azok is, akik ugyanazt az újságot olvassák vagy akik egy kis klub tagjai, egy-egy pszichológiai tömeget alkotnak. 2. Ezeket a tömegeket főképpen az érzések vagy indulatok alakítják ki, táplálják és uralják, nem pedig a gondolatok. Egy tömegben megvan minden érzés, azonban nincs intellektusa,

érezni képes, de gondolkodni nem. A tömeg véleményében ritkán vagy sohasem játszik szerepet az ész, hanem pusztán csak ragadós szenvedélyek sepernek végig villamos áramként az egész testületen és ezek gyakorta csak egyetlen agyból erednek. Ha valakit megragadott ez a tömeg, gyorsan elveszti az egyéni gondolkodás vagy érzés erejét és eggyé lesz a tömeggel, osztozik annak életében, véleményében, magatartásában, előítéleteiben. 3. Csak keveseknek van meg az erejük és bátorságuk arra, hogy kitörjenek azokból a különböző tömegekből melyekhez tartoznak. A legnagyobb rész egész élete alatt azon tömegek befolyása alatt marad, melyek felvették őket magukba. A szerző ezután felsorolja és leírja a különféle tömegerényeket és kimutatja, hogy az egyének erényeitől eltérnek, amennyiben sokkal alacsonyabb és sokkal kezdetlegesebb fokon állnak. Minden egyes tömegnek, képtelen lévén az önmaga vezetésére, egy vezetőre van

szüksége és talál is. Ezek a vezetők három típusúak lehetnek: 1. A tömeg kényszerítő Ez olyan valaki aki azáltal uralja és vezeti a t ömeget, hogy saját személyisége egyszerű erejével saját eszméit szabja ki rájuk. Ezen típus pl Napoleon, Disraeli, Ceasar és Charlemagne. 2. A tömeg magyarázó Ez a típus teljesen eltér a tömeg kényszerítő típusától: olyasvalaki, aki természetes érzékenységénél fogva megérzi azt, amit a t ömeg érez vagy érezni fog és tisztán, rendszerint szemléltető nyelven fejezi ki a tömeg érzéseit. Az ilyen emberek rendszerint ritkán gondolnak ki önmaguktól problémákat, majd pedig hirdetik hitvallásukat. Inkább arra várnak, hogy a tömeg érzései alakot öltsenek, akkor aztán belerohannak a verekedés közepébe és ékesszólóan, erővel és lelkesedéssel elmondják azokat a dolgokat amikről az embereknek homályos érzésük van. Ezen típus példái nagyon mindennaposak, különösen a politikai

mezőkön. 3. A tömeg képviselők A tömeg vezetőinek ez a típusa nem annyira egyéni erő mint inkább festői fej. Tipikus példái egy alkotmányos király, egy konzul, egy nagykövet, egy bíró (legalábbis Angliában). Ezek az emberek nem mások, mint a megszemélyesített „közvélemény”. A nép hangján beszélnek, értük cselekszenek és őket képviselik a világ szemében. El kell, hogy nyomják saját egyéni véleményüket és épp úgy látszanak érezni ahogy a közönség érez, és a közóhajnak vagy érzésnek megfelelően látszanak cselekedni. A fent említett és rendkívül ügyes könyvben leírt vezető alapelveket csak nagyon vázlatosan írtam le és a tanítványt arra ösztökélem, hogy maga tanulmányozza át gondosan e könyvet. Ez nemcsak abban áll, hogy segítségére, hogy sokkal helyesebben fogja fel az erőket melyek a 141 „közönséget” uralják, hanem hogy azok való értéke mellett felbecsülje a mai idők sok kérdésével

szemben elfoglalt álláspontját, véleményét és magatartását. Legnagyobb fontossággal az bír, hogy az okkult tanítvány minden érzésében és gondolatában tudatosan és szabadon cselekedjék. A görög mondás, hogy „Ismerd meg tenmagad” nagyszerű tanács mert az önismeret minden jelölt részére abszolút szükséges a h aladáshoz. A tanítványnak nem szabad megengednie, hogy a köztudatban vagy gondolatformában való elmerülés levegye a lábáról, mely egy olyan légkört alkot mely megszínez mindent, és amely nyilvánvalóan uralja és kormányozza azt a tömeget amely mozog. Nem könnyű ellenállni egy olyan néphangulatnak, amely olyképpen hat, hogy azok a gondolatformák és gondolatáramok melyek betöltik a légkört szüntelenül ostromolnak bennünket és az okkultizmus tanítványának mégis meg kell tanulnia ellenállni. Továbbá fel kell ismernie a csoportvezetőket és elkerülni azt, hogy azok uralják, meggyőzzék, eszmék elfogadására

vagy különböző cselekedetekre vegyék rá, hacsak teljesen önként nem teszi ezt, saját képességének éberségével. A pszichológiai csoportok és tömegvezetők befolyása a világban manapság tényleg nagyon nagy, és valószínűleg így volt a múltban is és azok az erők, melyeket kezelnek finomak és messzire hatók, úgy, hogy az a tanítvány, aki önuralomra törekszik és aki vezetni igyekszik a saját érzés- és gondolatvilágát, ezekkel a lelkesítő befolyásokkal szemben folytonosan résen lenni kényszerül. Azon a véleményen vagyok, hogy az „Érzések tudománya” és „A tömeg a b ékében és háborúban” című könyvek tanulmányozása megbecsülhetetlen értékű bevezetés az asztráltest kifejlesztésének és gyakorlásának feladatához, míg csak hasznos és engedelmes szolgája nem lesz az Egó akaratának. Egy másik tanulmányra is nagyon ösztönzöm a tanítványt, éspedig a tudatalatti értelem tanulmányozására, melyet gyakran

neveznek „tudattalannak”. E tárgyba való bevezetésül ajánlom T. J Hudson „The law of psychic phenomena” című könyvét E könyv tanulmányozásánál a tanítvány vegye figyelembe, hogy a könyvet 1892-ben írták. A mai ismeretek birtokában szükségtelen teljesen elfogadni Hudson tanulmányát, os ztályozását vagy mű kifejezéseit. Ennek dacára a könyv nagy értékkel bír azért mert egészséges tudományos kételkedésre bátorít sok pszichikai jelenség magyarázatának túl készséges elfogadásával szemben és másodszor nagy erővel érezteti azokat a szörnyű lehetőségeket, melyek az emberi természet öntudat alatti részében rejtve vannak, s melyeket a gondos tanítvány arra használhat, hogy nagymértékben ellenőrizheti saját asztráltestét és általában saját jellemét megtisztíthatja és felépítheti. Természetesen van sok más és teljesen modern munka is melyek szintén nagy segítségünkre lehetnek. Hudson röviden ezeket

állítja: 1. Az ember mentalitása két részre osztható, melyek mindegyikének megvannak a s aját különálló erői és működései. Ezeket objektív (tárgyi) és szubjektív (személyi) értelemnek nevezi. 2. Az objektív értelem az, amely megismeri az objektív világot, megfigyelései eszközéül a fizikai érzékszerveket használja és a legmagasabb működése az ész. 142 3. A szubjektív értelem a környezetét a fizikai érzékszervektől független eszközökkel ismeri meg. Ez az érzések székhelye és az emlékezet tárháza Legmagasabb működését akkor fejti ki amikor az objektív szervek tétlenek, pl. a sonnanbulizmus vagy a hipnotizmus állapotában. A Hudson általa szubjektív értelemnek tulajdonított sok más képesség tisztán az asztráltest képessége, például a távoli helyekre való utazás, gondolatolvasás, stb. Továbbá, míg az objektív értelmet ellenőrzésében nem lehet befolyásolni az ész, a pozitív tudás vagy az

érzékszervek bizonyosságával szemben, addig a s zubjektív értelmet a s zuggeszció ereje állandóan megközelítheti, akár távolról ered az, akár saját tulajdon objektív értelmétől. A modern ismeret segítségével szemlélve az asztrál- és mentáltestet, valamint a gondolat- és érzésformák természetét és hasznát, a tanítvány érdekes és független megerősítését fogja megtalálni sok olyannak, amit a teozófus írók tanítottak, és amint már mondottuk, képes lesz jobban elképzelni, hogy a saját pszichológiai befejezettségében elvben korlátlan erők rejtőznek, melyeket oly arányban képes működésbe hozni, amelyet nagyra becsült okkultisták ismertettek, mint amilyen például a meditáció. Ezenfelül talán még élesebben fogja érezni mint annak előtte azt, ahogyan a Káma vagy a vágy, és Manas vagy értelem egymásba vannak keveredve és hogy hogyan lehet azokat szétválasztani, mindkettő nagyobb javára és megerősödésére.

Jusson mindig eszünkbe, hogy a vágyat a gondolat által lehet megváltoztatni és végül uralni. Amint az értelem megtanulja a f elügyelet gyakorlását, a v ágy akarattá változik át és a kormányzást akkor már nem a külső tárgyak végzik a vonzás vagy taszítás által, hanem az ember szelleme, az Egó vagy a benső kormányzó. Most pedig térjünk vissza a mi sokkal sajátosabb teozófiai íróinkhoz és jussunk előbbre az asztráltest fejlesztésében és gyakorlásában szerepet játszó bizonyos más tényezők szemléletében. Nyilvánvaló, hogy a tanítványnak arra kel törekednie, hogy bizonyos kisebb hibákat, érzésbeli gyengeségeket uraljon és kivessen magából. Ebben a feladatban fontos szem előtt tartani, hogy az olyan bűn, mint pl. az ingerlékenység, amely ismétlődött elnézés folytán lett szokássá, mint egy benne lakozó tulajdonság nem az Egóban lett felhalmozva, hanem az asztrálatomban (lásd a XXIII. fejezetet) Bármilyen nagy is

az itt felhalmozott erő, tudományos bizonyosság az, hogy a kitartó akarat a maga idejében győzedelmeskedni fog. Az Egó oldalán ott a saját akaratereje és mögötte ott van magának a Logosnak a végtelen ereje, mert a fejlődés útján való előrehaladás az Ő akarata. Az egység eszméjének megértése így adja meg az embernek a megfelelő indítóokot a jellemképzés kétségtelenül kemény és néha kellemetlen munkájához. Bármily nagy legyen is a harc, a végtelenség erői az ő oldalán vannak és végeredményben kötelessége legyőzni a rossz véges erőit melyeket múlt életeiben gyűjtött össze. Az az ember aki ki akarja ölni vágyait, hogy karmáját tökéletes egyensúlyba hozza és így nyerjen el a maga számára felszabadulást, célját el is érheti. Mindamellett nem képes elkerülni a fejlődés törvényét és az ellenállhatatlan nyomás előbb vagy utóbb ismét előre fogja hajtani és így az újraszületésre kényszeríteni. A vágy

megölése nem az igazi okkultista útja A személyes szeretetet nem kell kiölni, hanem annyira ki kell terjeszteni, hogy végtelenné legyen; a s zeretetet felfelé kell irányítani nem pedig lefelé. Ha ezt nem értjük meg, és a feladat nehéz volta okozna néhány esetben problémát és így a szeretet elfojtása következne be annak növelése helyett. A túláradó szeretet és nem a szeretetlenség fogja 143 megmenteni a v ilágot. A Mahatma a részvét óceánja; és nem jéghegy A szeretet megölésére való törekvés a balkéz ösvényének útja. Szükséges azonban, hogy teljesen kiseperjük magunkból az alacsonyabb és durvább vágyakat; ami megmarad azt meg kell tisztítani. Vágyni vagy óhajtani erőveszteséget jelent; az okkultista ahelyett akar. Az akarat a vágy magasabb változata Azt is mondják, hogy „Hold testet” azaz az asztráltestet meg kellene ölnünk. Ez nem azt jelenti, hogy minden érzésünket és indulatunkat el kell pusztítani,

inkább azt jelenti, hogy az asztráltest teljesen a felügyeletünk alá kell, hogy kerüljön, hogy képesek legyünk a Hold testet tetszésünk szerint megölni. Amint az ember fejlődik, akaratát egyesíti a Logosz akaratával és a Logosz fejlődést akar. Szükségtelen mondanunk, hogy egy ilyen kiengesztelt állapot természeténél fogva kiküszöböl minden becsvágyat. A „Csend hangja” figyelmeztet bennünket, hogy az asztrálvilág minden virága alatt, bármily szép legyen is az, ott van összetekeredve a v ágy kígyója. A vonzalom esetében például mindennek föléje kell emelkedni; ellenben a magas, tiszta és önzetlen vonzalmat sohasem lehet túlszárnyalni. Minthogy az egyik jellegzetessége magának a Logosznak, szükséges tulajdonság a Mesterekhez és a Beavatáshoz vezető ösvényen való előrehaladásban. 144 XXVI. fejezet Az asztrálerők kifejlesztése A pszichikai erők birtoklása szükségképpen nem jár együtt a magas erkölcsi jellemmel,

mint ahogy a fizikai erő birtoklása sem. Maguk a pszichikai erők sem jelei valami más irányba való nagy fejlettségnek. Míg tehát nem igaz az, hogy egy nagy pszichikus szükségképpen spirituális ember, másrészt igaz az, hogy egy nagy spirituális ember elkerülhetetlenül pszichikus. A pszichikai erőket bárki kifejlesztheti, aki fáradtságot vesz magának és a tisztánlátást és a mesmerizmust megtanulja, mint ahogy megtanulhat zongorázni hogyha hajlandó a szükséges nehéz munkát elvállalni. Az asztrálérzések minden emberben megvannak, azonban általánosan rejtve maradnak és mesterségesen kell őket kikényszeríteni, hogyha a fejlődés jelenlegi fokán használni akarjuk. Rövidesen minden mesterséges ösztökélés nélkül tevékennyé válnak. Nagyon sok emberben mesterségesen felébreszthetők és fejleszthetők. Az asztrál érzékek tevékenységének feltétele minden esetben a fizikai érzékek tétlen volta, minél tökéletesebb a fizikai

tétlenség, annál nagyobb az asztráltevékenység lehetősége. A primitív népek vagy egy előrehaladottabb faj gyakran vannak birtokában a tisztánlátásnak. Ezt néha alsóbbrendű pszichizmusnak is nevezik, és egyáltalán nem azonos azzal a képességgel, amellyel a megfelelően gyakorlott és fejlettebb ember rendelkezik és nem is érik el ugyanazon az úton. A pszichizmus alkalmi mutatkozása, a fejletlen emberben egy tömör érzésfajtában nyilvánul meg, amely inkább az egész testhez tartozik semhogy egy külön szerv révén megnyilatkozó pontos és határozott észlelés volna. Ez volt kiváltképpen az atlantiszi gyökérfaj jellegzetessége Ez nem az asztrál csakrák útján működik, hanem a fizikai érzékszervekkel kapcsolatos asztrálközpontok útján. Ezek nem határozottan asztrálisak, bár az asztráltestben lévő asztrál anyaghalmazok. Ezek az asztrál és fizikai testek közötti összekötő hidak és a szó igazi értelmében véve nem

kifejlesztett asztrálérzékek. A „második látás” az érzékenység ezen típusához tartozik és tapasztalatát gyakorta jelképes módon adja át. A hídul szolgáló érzékszervek ingerlése a csakrák kifejlesztése helyett, melyek az asztrálszervek, nagy hiba. Ez az alsóbbrendű pszichizmussal a szimpatikus idegrendszerrel kapcsolatos, ellenben a magasabbrendű pszichizmus a cerebrospinális rendszerrel van kapcsolatban. A szimpatikus idegrendszer feletti felügyelet életre keltése visszafelé haladás és nem előrejutás. Az idők folyamán az alsóbb pszichizmus eltűnik, hogy egy későbbi fokon újra megnyíljék amikor is az akarat ellenőrzése alá kerül. A hisztérikus és nagymértékben ideges emberek alkalmilag tisztánlátókká válhatnak, és ez a tény egyik tünete betegségüknek és annak következménye, hogy a fizikai test annyira gyenge, hogy már nem képez semmi akadályt az asztrál- és éterlátással szemben. A pszichizmus ezen

osztályának egyik rendkívüli példája a d elírium tremens; ezen betegség áldozatai gyakran képesek ideiglenesen észrevenni bizonyos undorító elemi lényeket és éterlényeket. 145 Kívánatos, hogy azok, akik még nem fejlesztették ki az ét erlátást értelmileg helyesen ítéljék meg, hogy annak jelenségei a jogos megfigyelő számára éppen úgy nyitva állnak, mint a fizikai világ jelenségei. Vannak bizonyos yoga gyakorlatok, melyek segítségével az asztrálérzéket okos és egészséges módon ki lehet fejleszteni. Ellenben nemcsak haszonnélküli, hanem veszélyes is lehet ezt megkísérelni mindaddig, amíg valaki keresztül nem ment a tisztulás előkészítő fokozatain. Úgy a fizikai mint az asztráltestet először meg kell tisztítani azáltal, hogy az evés, ivás és a mindenféle gyűlölet érzéseknek felszabadítása stb., rossz szokásainak bilincseit levetjük Általánosságban, nem kívánatos mesterséges eszközökkel kierőszakolni

az asztráltest fejlesztését, mert amíg el nem nyertük a spirituális erőt, addig az asztrál látványok, -hangok és más jelenségek zavarók sőt ijesztők. A múlt karmájának megfelelően előbb vagy utóbb, az aki követi a „régi és királyi” ösvényt, fokozatosan feljut az asztráljelenségekhez; élesebb látása felébred és minden oldalról egy tágultabb világegyetem új látnivalói fognak kibontakozni előtte. Ez a magyarázata annak a mondásnak, hogy: „Először keressétek a mennyeknek országát és mindezek a dolgok eljönnek hozzátok.” Az asztrálerők kifejlesztése önmagában egy olyan cél, amely elkerülhetetlenül elvezet ahhoz, amit keleten a f ejlődés laukika módszerének neveznek. Az elnyert erők csak a jelen személyiségre érvényesek és nem lévén más aki vigyázzon rá, a tanítvány nagyon is hajlamos arra, hogy helytelenül használja azokat. Ehhez az osztályhoz tartoznak a H atha yoga gyakorlatok, a pranayama vagy

légzés ellenőrzés, az elemi lények invokálása és mindazok a rendszerek, amelyek valamilyen úton a fizikai érzékek elhalását vonják maguk után, mint pl. a bódítószerek vagy amint ez a dervisek között szokásos őrjöngő vallási tánc által míg végül szédülés és érzéketlenség lép fel; vagy pedig a mesmerizálás által, amikor az asztrális érzékek felszínre kerülhetnek. Más módszerek a k ristályba nézés mely nem vezet máshoz mint egy legalacsonyabb fokú tisztánlátáshoz invokációk ismétlése vagy varázsigék használata szertartások által. Aki szavak vagy varázsigék által transzba ejti önmagát, következő életében valószínű, hogy mint médium térhet vissza vagy legalább is médiumitásra lesz hajlamos. A médiumitást egyáltalán nem kell pszichikai erőnek tekinteni, mert egy médium nem gyakorolja az erőt, hanem ellenkezőleg, lemond a saját teste feletti felügyeletről más lények kedvéért. Ilyenképpen a

médiumitás nem erőt hanem állapotot jelent. Sok történetet olvashatunk bizonyos misztikus kenőcsökről, vagy orvosságokról, melyeket a szemekre kenve az embert tündérek stb. látására teszi képessé A szemek megkenése ingerelheti ugyan az éterlátást, azonban semmi esetre sem képes megnyitni az asztrállátást, bár bizonyos kenőcsök az egész testre elkenve nagyban segítségére lehetnek az asztráltestnek, hogy a fizikai testet teljes tudatosság mellett hagyja el – egy olyan tény, melynek ismerete a középkori időknél messzebb nyúlik, amelyet néhány boszorkány próba alkalmával nyújtott bizonyítékokból láthatni. A lokottara módszer a Raya yoga vagy spirituális haladás módszeréhez tartozik, és kétségtelenül a legjobb. Bár lassúbb, az e módszer által elnyert erők a maradandó egyéniséghez tartoznak és sohasem vesznek el újból és e mellett egy Mester vezetése biztonságot ad mindaddig, amíg parancsait pontosan követik. 146

A Mester által való gyakorlás egy másik nagy előnye az, hogy bármilyen képességre tegyen is szert a t anítvány, azok határozottan a k ezében vannak és amikor csak szükséges teljes mértékben és állandóan használhatók. A gyakorlatlan emberben ellenben ezek az erők csak nagyon részlegesen, valamint megszakításokkal nyilvánulnak meg, úgyszólván saját tetszésük szerint látszanak megjelenni vagy eltűnni. Az ideiglenes módszer hasonló ahhoz, amikor az ember a ló elkábításával tanul meg lovagolni. A maradandó módszer hasonló ahhoz, amikor az ember lassan tanul meg lovagolni úgy, hogy az bármely lovon sikerül. A maradandó módszer igazi fejlődést jelent, a másikkal szükségképpen nem jár együtt a fejlődés, mivel a szerzett erők a test halálával elveszhetnek. Az asztrálsíkbeli tágabb látás nem tiszta boldogság, mert feltárja a világ szenvedését és nyomorúságát, kapzsiságát és rosszaságát. Schiller szavai jutnak

eszünkbe: „Miért vittél engem ekképpen az örök vakok városába, hogy nyitott érzékkel hirdessem a Te jóslatodat? Vedd vissza tőlem ezt a szomorú tisztánlátást, vedd el szemeimtől ezt a kegyetlen világosságot! Add vissza az én vakságomat, érzékeim boldog sötétségét, vedd vissza a Te borzasztó ajándékodat!” A tisztánlátó erő, ha helyesen és okosan használjuk, segítség és áldás lehet, helytelenül használva akadály és átok. A velejáró nagy veszélyek a gőgből, tudatlanságból és tisztátalanságból erednek. Nyilvánvalóan együgyűség ha egy tisztánlátó azt képzeli, hogy csak ő van felruházva és hogy ő az egyetlen személy aki angyali vezetés mellett kiválasztottak, hogy új rendeltetéshez jusson és így tovább. Ezenfelül mindig vannak olyan vidám és csintalan asztrállények, akik készek és alig várják az alkalmat, hogy segítsenek ilyen csalásokat és akik minden szerepre vállalkoznak, amit csak rájuk lehet

bízni. Hasznos ha a tisztánlátó tud valamit e tárgykörből és megért valamit a magasabb síkok feltételeiből és ha lehetséges némi tudással rendelkezik a tudományos tárgyakra vonatkozóan. Ezenfelül a tisztátalan életű és rossz szándékú ember a láthatatlan világban elkerülhetetlenül magához vonzza a legrosszabb elemi lényeket. A tiszta gondolkodású és életű ember másrészt meg van védve a más síkok nemkívánatos lényeinek befolyásától. Sok esetben az asztrál tudatosság felvillanhat anélkül, hogy egyáltalán felébredne az éterlátás. A fejlődés ezen szabálytalan volta egyike azoknak az alapvető okoknak, amiért olyan nagy a tisztánlátásbeli tévedés lehetősége, különösen a korábbi fokokon. A dolgok rendes folyása mellett az ember az asztrálsík valóságainak észrevevésére nagyon lassan ébred fel, éppúgy, mint a kisgyerek a fizikai világ valóságaira lassan ébred rá. Azok, akik önként és korán lépnek az

ösvényre, az ilyen tudást rendellenesen fejlesztik ki és ennek következtében eleinte sokszor tévednek. Veszély és baj könnyebben fordulnak elő, hogyha minden ilyen tanítvány nem állana olyan megfelelő tanító felügyelete alatt akik már ismerősek az asztrálsíkon. Ez az oka, amiért próbaképpen mindenféle rettenetes látnivalót mutogatnak az újoncnak úgy, hogy megértheti és megszokhatja azokat. Ha ez nem történnék meg, olyan megrázkódtatásnak lenne kitéve, amely nemcsak megakadályozhatná abban, hogy hasznos munkát végezzen, hanem tényleges veszéllyel is járhatna fizikai testére. 147 Az asztrálvilágba való első bevezetés különféle módon történik. Egyesek egész életükben csak egy ízben lesznek fogékonyak hogy eléggé tapasztalhassák egy asztrállény jelenlétét vagy valami asztráljelenséget. Mások azt tapasztalják, hogy mind gyakrabban látnak és hallanak olyan dolgokat, amelyekkel szemben mások vakok és süketek,

mások meg álom tapasztalatokra kezdenek szert tenni. Ha valaki érzékennyé kezd válni az asztrál befolyásokkal szemben, néha hirtelen valami megmagyarázhatatlan álom hatása alá kerülnek. Ez részben az elemi lények által az emberrel szemben érzett természetes ellenszenvből származik, aminek oka az ember fizikai síkbeli sok romboló tevékenysége, melyek visszahatnak az asztrálsíkra, részben pedig annak a sokféle mesterséges elemlénynek tudható be, melyek az ember értelme hozott létre. Ezt különösképpen Chicagóban és annak környékén figyelték meg. Egyesek néha tudatosak lesznek az emberi aura ragyogó színeiről, mások arcokat látnak, tájakat vagy színes felhőket, melyek elvonulnak a szemeik előtt a sötétben mielőtt elalszanak. Talán a legközönségesebb tapasztalás növekvő tisztasággal visszaemlékezni az álom alatt más síkokon szerzett tapasztalatokra. Néha valaki egész élete alatt egyetlen egyszer felfogja például egyik

barátjának halálórájában való megjelenését. Ennek oka kétféle lehet és mindkét esetben a haldokló erős vágya alkotja a hajtóerőt. Ez az erő a haldoklót arra képesítheti, hogy anyagiasítja magát egy pillanatra, ez esetben természetesen nincs szükség tisztánlátásra, sokkal valószínűbb, hogy mesmerikusan hat a felfogóra, egy pillanatra eltompítja fizikai érzékeit és ingerlőleg hat a magasabbrendű érzékekre. A fejlett asztrállátással rendelkező embert természetesen többé már nem korlátozza a fizikai anyag: keresztüllát minden fizikai testen, a fizikailag át nem látszó tárgyak előtte éppen olyan átlátszóak, mint az üveg. A zenekari előadáson színekben és formákban látja az előadó gondolatait és abban a helyzetben van, hogy sokkal teljesebben megértse őt mint asztrállátás nélkül. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyesek a szónoktól sokkal többet kapnak mint amennyit a puszta szavak nyújtanak. Egyesek sokkal

többet fognak találni emlékezetükben mint amennyit a szónok kifejtett. Mindezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy az asztráltest fejlődik és mind fogékonyabbá válik és válaszol a szónok által kialakított gondolatokra. Egyes helyek jobban megkönnyítik az okkult munkát mint mások; így Kaliforniában nagyon száraz az éghajlat és a levegőben sok a villamosság ami nagyon kedvez a tisztánlátás kifejlődésének. Egyes pszichikusoknak 28°C hőmérsékletre van szüksége, hogy jó munkát végezzenek, mások csak alacsonyabb hőmérsékleten dolgoznak jól. Minthogy a gyakorlott tisztánlátó meglátni képes az ember asztráltestét, következésképpen az asztrálsíkon senki sem képes elrejtőzni vagy elpalástolni magát ami valóban, annak fog látszani az előítéletek nélküli megfigyelő előtt. Szükséges, hogy az előítélet szót használjuk, mert az ember saját testeinek közvetítésével látja, ami némileg hasonló ahhoz, mint amikor az

ember egy tájat színes üvegen át néz. Amíg meg nem tanulja, hogy ne engedjen ezen befolyásnak, az ember másban legkirívóbban azokat a tulajdonságokat hajlamos meglátni, melyekre önmaga a l egegészségesebben válaszol. Gyakorlatra van szükség, hogy az ember 148 elkerülje ezen személyes befolyás által létrehozott torzítást, hogy azután lépes legyen tisztán és pontosan megfigyelni. Azon pszichikusok legnagyobb része akik alkalmilag nyernek felcsillanásokat az asztrálvilágból, valamint a s piritiszta üléseken közléseket adó lények legnagyobb része elmulasztja, hogy közölje az e könyvben leírt asztrálsíkbeli bonyolultságokat. Ennek az az oka, hogy kevesen látják az asztrálsíkon úgy a dolgokat amilyenek azok valóban, hanem csak hosszas tapasztalás után. Még azok is, akik teljesen látnak, gyakran túlságosan megszédülnek, a megértést és emlékezést illetőleg összezavarodnak és alig van valaki aki tapasztalatát a fizikai

sík nyelvezetére le tudná fordítani. Sok gyakorlatlan pszichikus sohasem vizsgálja meg a látottakat tudományosan, egyszerűen megőrzi a benyomást amely lehet teljesen helyes de lehet teljesen hamis vagy esetleg teljesen félrevezető is. Amint már láttuk, az asztrálvilág lakói gyakran cselfogással élnek, amelyekkel szemben a gyakorlatlan ember teljesen védtelen. Az olyan asztrállény finomabb érzékei, aki állandóan egy médiumon keresztül munkálkodik, annyira eldurvulnak, hogy érzéketlenné válhatnak az asztrálanyag magasabb fokozataival szemben. Csak a fizikai síkról jövő gyakorlott látogatóban, aki mindkét síkon teljesen tudatos, lehet egészen megbízni, aki úgy az asztrál mint a fizikai síkon egyszerre és mindent lát. Az igazi, gyakorlott és teljesen megbízható tisztánlátónak olyan képességekre van szüksége, melyek egy az asztrálisnál magasabb síkhoz tartoznak. A puszta asztrállátás előtt gyakran mutatkoznak innen eredő

felvillanások vagy visszaverődések, főleg gyakran azon egyszerű értelmű emberek között, akik kedvező feltételek között élnek - amit másodlátásnak neveznek -, s amelyek között a Skót felvidék lakói jól ismert példával szolgálnak. Ahogy vannak fizikailag vak emberek, épp úgy vannak asztrálisan vakok is úgy, hogy sok asztráljelenség kerüli ki az asztrállátást. Tény, hogy az asztrállátás alkalmazásakor eleinte sok hibát lehet elkövetni, minthogy egy gyermek hibákat követ el amikor először kezdi el használni fizikai érzékeit, bár egy idő múlva pontosan kezd látni és hallani az asztrál síkon úgy mint a fizikain. A tisztánlátás kifejlesztésének másik módja, amelyet minden vallás egyformán használ, és amely gondosan alkalmazva egyetlen embernek sem lehet kárára és ez a meditáció, melynek segítségével néha nagyon tiszta fajtájú tisztánlátást lehet kifejleszteni. A meditáció folyamatát tömören írja le C. W

Leadbeater „A halál másik oldala” című könyvében és természetesen sok más könyvben is találunk erre vonatkozó leírást. A meditáció segítségével rendkívüli érzékenységet fejleszthetünk ki és ugyanakkor tökéletes egyensúlyt, egészséget és épséget. A tanítvány hamarosan rájön, hogy a meditáció határozott gyakorlása magasabb típusú anyagokat épít bele a testbe. Nagy érzéseket lehet érezni, melyek a buddhi síkról erednek, azon síkról, mely a mentálsík felett van és az asztráltestbe vetítődnek. Emellett azonban a mentáltestet és a kauzáltestet is ki kell fejleszteni, hogy meglegyen az egyensúly. Az asztrálöntudatosságból nem lehet egyszerűen felugrani a buddhikus síkra anélkül, hogy a közbeeső testeket ki ne fejlesszük. Egyedül az érzés segítségével sohasem lehet tökéletes egyensúlyra 149 vagy kitartásra szert tenni; a nagy érzések, melyek a helyes irányba kormányoznak bennünket, nagyon könnyen

elferdülhetnek és kevéssé kívánatos irányba vihetnek bennünket. Az érzések indítóerőt képeznek, azonban az irányító erő a bölcsességből és a kitartásból erednek. Az asztrál és buddhikus síkok közötti szoros kapcsolat egy példáját találjuk a keresztény misében. Az ostya megszentelése pillanatában egy erő sugárzik ki amely a buddhikus síkon a legerősebb, bár a felső mentál világában is erőteljes, ezenfelül tevékenységét az első, második és a harmadik asztrálsíkon is megfigyelték, bár ez visszatükröződése lehet a mentálisnak vagy lehet a s zimpatikus rezgések egyik hatása is. E hatást megérezhetik olyan emberek is, akik nagyon messze vannak a templomtól, mivel az egész környéket egy nagy erő és békehullám önti el, holott sokan egyáltalán nem hozzák kapcsolatba a végzett szentmisével. A fentieken kívül egy másik hatás is létrejön amely arányban áll és eredménye a szertartás alatt jelenlévő minden

egyes egyén által érzett odaadás tudatos érzésének. Egy sugár - mely olyan mint a tűz – árad ki a felemelt ostyából és erős izzásba hozza az asztrális felső részét. Ez az asztráltesten keresztül, a vele való szoros kapcsolat révén a buddhikus testre is erős hatást gyakorol. E kettős – az asztráltest és a b uddhikus test – kölcsönösen egymásra hatnak és visszahatnak. Hasonló a hatás, amikor az oltári Szentséggel áldást osztanak. 150 XXVII. fejezet Az időbeli és térbeli tisztánlátás A távolfekvő helyeken végbemenő események észlelésekor négy módszer lehetséges. 1. Egy asztrál áramlat segítségével Ez a m ódszer némileg azonos egy acélrúd magnetizálásával és abból áll, hogy a megfigyelőtől a megfigyelni szándékolt jelenethez vezető asztrál atomokból álló sok párhuzamos vonalat az akarat megfeszítésével polarizálunk. Az összes atomok tengelyeikkel szorosan egymással párhuzamosan tartanak úgy,

hogy egy ideiglenes csőfélét alkotnak, melyen a tisztánlátó keresztülnézhet. Ezt a vonalat egy történetesen keresztező megfelelő erős asztráláramlat megzavarni, sőt szétrombolni is képes, ez azonban ritkán történik meg. A vonal kialakítása vagy az egyik részecskéről a másikra történő energia átadás vagy pedig egy magasabb síkról eredő erő használata révén jön létre mely egyszerre hat az egész vonalra. Az utóbbi eljárás sokkal nagyobb fejlettséget igényel, továbbá egy tekintélyesen magasabb síkhoz tartozó erő ismeretét és használatához szükséges erő birtoklását igényli. Aki azonban ezen az úton képes egy vonalat megalkotni saját használatára, az már egyáltalán nem is szorul egy ilyen vonalra, mert egy magasabb képesség segítségével sokkal könnyebben és tökéletesebben képes látni. Ezt az ár amlatot vagy csövet egészen öntudatlanul és akaratlanul is létre lehet hozni és gyakran az egyik vagy másik

végről kivetített erős érzés vagy gondolat eredménye, mely a látó vagy pedig a látott személytől indul ki. Ha két személy erős vonzalomban egyesül, úgy valószínű, hogy közöttük állandó, kölcsönös gondolatáramlat folyik és az egyiknél hirtelen fellépő szükség vagy baj ezt az áramlatot ideiglenesen olyan sarkító erővel ruházhatja fel amely szükséges hogy megteremtődjék az asztrális távcső. Az ekképpen nyert látvány hasonló amit egy távcsövön keresztül látunk. Az emberi alakok pl. rendszerint nagyon kicsinyeknek tűnnek fel, azonban tökéletesen tisztán Néha ezen a módon nemcsak látni, hanem hallani is lehet. E módszernek határozott határai vannak, mert általa az asztráltávcső a jelenetet csak egyetlen irányból közvetíti és így a látókör korlátozott és részleges. Valóban, az ilyen cső útján irányított asztrállátás éppen olyan korlátozott, mint amilyen hasonló körülmények között a fizikai

látás volna. A tisztánlátás ezen fajtáját nagyban megkönnyíti ha kiindulási pontul egy fizikai tárgyat használunk az akaraterő összpontosítására. A legközönségesebb egy kristálygömb, és leghatékonyabb mint fókusz, minthogy az elemi lényeg elrendezettségénél fogva olyan benső tulajdonságokkal rendelkezik, melyek ingerlően hatnak a pszichikai képességekre. Más tárgyakat is használnak hasonló célra, ilyen egy pohár, egy tükör, egy tintafolt (Indiában és Egyiptomban), egy vércsepp (az új zélandi maorik között), egy vizes tál (az indiai ánoknál), egy tó (Fezben) vagy majdnem minden fényezett felület vagy egy holt élettelen fekete tárgy, mint pl. egy maroknyi porrá tört faszén egy csészében Vannak egyesek, akik akaratukkal meg tudják határozni azt amit látni akarnak, ami annyit jelent, hogy tetszés szerint ide-oda tudják irányítani távcsövüket. A többség azonban csak alkalmi csövet alkot és csak azt látja ami ennek

végén történetesen végbemegy. 151 Egyes pszichikusok csak akkor képesek a csőrendszert használni, amikor mesmerikus befolyás alatt állnak. E pszichikusok két csoportra oszlanak: − Azokra, akik maguk képesek megalkotni a csöve; − azokra akik a mesmerista által létrehozott csövön néznek keresztül. Néha a cső segítségével nagyítás is lehetséges, bár ezekben az esetekben valószínű, hogy egy teljesen új erő kezd kibontakozni. 2. Egy gondolatforma kivetítése révén Ez a módszer önmaga mentálképének kivetítéséből áll, mely köré asztrálanyag is van vonva és e képpel a kapcsolatot addig tartják fenn, amíg az akarat lehetővé teszi, hogy általa benyomásokat foghassanak fel. Az alak ily módon úgy működik mint a látó öntudatának kiküldöttje. Az ilyen benyomásokat a gondolkodóval a szimpatikus rezgések közlik. Tökéletes látás esetében a l átó majdnem úgy képes látni mintha a gondolatforma helyén önmaga

állna. Ezzel a módszerrel tetszés szerint meg lehet jelölni a nézőpontot is. A tisztánlátás ezen fajtájával a tisztánhallás ritkábban kapcsolatos mint az előbbivel. Amely pillanatban a gondolat összpontosítás megszűnik, az egész látvány eltűnik, megismétléséhez egy újabb gondolatformát kell alkotni. A tisztánlátás ezen fajtája ritkább mint az előbbi, mivel mentális felügyeletre van szükség és finomabb természetű erőket kell alkalmazni. Ez az eljárás kivéve egy egészen kis távolságot, fárasztó 3. Az asztráltestben való utazás által, álomban vagy transzban Ezt az eljárást az előző fejezetekben már leírtuk. 4. A mentáltestben való utazás által Ebben az esetben az asztráltest a fizikai testtel együtt visszamarad és ha szükséges, hogy az ember az asztrálsíkon mutatkozzék, erre a célra egy ideiglenes asztráltestet vagy mavavirupát alkot, amit a XXIX. fejezetben írunk le A távolban lejátszódó eseményekre

vonatkozólag adatokat lehet szerezni ha egy asztrállényt idézünk meg vagy hívunk segítségül, amilyen egy természeti szellem, aki felvilágosítás beszerzésére kérünk vagy kényszerítünk. Ez természetesen nem tisztánlátás hanem mágia Ahhoz, hogy egy asztrálsíkon levő személyt megtaláljunk az szükséges, hogy kapcsolatban legyünk vele, amihez rendszerint egy nagyon kicsi összeköttetés elegendő mint amilyen egy fénykép, egy általa írt levél, egy valamikor hozzátartozott tárgy stb. ekkor az illető alaphangját mondjuk ki, mire ha akit keresünk az asztrálsíkon van, közvetlen választ ad. Az asztrálsíkon levő ember alaphangja egy átlagfajta hang, mely kiemelkedik mindazon különféle rezgésekből melyek asztráltestében megszokottak. Hasonló átlaghangja van minden ember mentál- és más testének is, és az összes alaphang együttvéve alkotják az ember akkordját, vagy mint gyakran nevezik misztikus akkordját. A gyakorlott látó egy

pillanat alatt pontos összhangba hozza saját testeit az illető hangjával, majd akaratmegfeszítéssel kiküldi annak hangját. A három világban bárhol legyen is a keresett ember, azonnal válasz érkezik tőle. Ezt a választ a látó azonnal meglátja úgy, hogy magnetikus összekötő vonalat képes alkotni az illetővel. A tisztánlátás egy másik fajtája arra képesíti a látót, hogy olyan eseményeket fogjon fel melyek a múltban játszódtak le. Ennek az erőnek három fokozata van, kezdve a gyakorlott emberrel aki tetszése szerint lapozhat az Akasha Krónikában, egészen az alkalmi látóig aki csak néha kap 152 egy-egy felvillanást. A közönséges pszichometrikusnak egy tárgyra van szüksége amely kapcsolatban van azzal a m últbeli eseménnyel, melyet látni óhajt vagy ami természetes, használhat egy kristályt vagy más tárgyat az összpontosítás céljára. Az Akasha Krónika feljegyzései az Istenség emlékezetét alkotják, melyről röviden a

XVI. fejezetben szólottunk. Az asztrálsíkon látott feljegyzések csupán csak visszatükröződései egy sokkal magasabb síkról eredő információnak és rendkívül tökéletlennek, töredékesek és gyakran egészen torzak. A szél által fodrozott víz felületén látható visszatükröződésekkel szokták összehasonlítani. A mentálsíkon a feljegyzések teljesek, pontosak és pontosan olvashatók. Ez természetesen a mentálsíkon szükséges feltételeket igényli 153 XXVIII. fejezet A láthatatlan segítők Aki az előző lapokat áttanulmányozta, az észre fogja venni, hogy azok az esetek amikor az emberi ügyekben láthatatlan „közbenjárók” szerepelnek, ami időről időre előfordul, anyagi szempontból teljesen megmagyarázhatatlanok. Ellenben könnyen, ésszerűen és egyszerűen megmagyarázhatók olyan által, aki tud valamit az asztrálsíkról és annak lehetőségeiről. A „láthatatlan segítők” létezését keleten mindig is ismerték,

Európában itt vannak azok a görög történetek, melyekben az emberi dolgokban istenek léptek be, valamint a római Castor és Pollux legendája, akik a Regillus tó melletti ütközetben a gyermek állam légióit vezették. A középkorból sok szent történetét ismerjük, akik a döntő pillanatban megjelentek és a háború sorsát a k eresztény csapatok javára döntötték el. Ilyen pl szent János esete, aki a s panyol csapatokat vezette, és ilyenek a védőangyalok esetei, akik utazókat mentettek meg komoly veszélytől, sőt a haláltól. Az embereknek segítséget nyújthat az asztrálsík lakóinak néhány osztálya is. Jöhet a természeti szellemektől, a déváktól, azoktól akik fizikailag holtak, azoktól akik amíg fizikailag éltek szabadon tudtak mozogni az asztrálsíkon. Az olyan esetek amikor természeti szellemek nyújtottak segítséget az embernek, ritkák. A természeti szellemek (lásd XX. fejezet) legnagyobbrészt elkerülik az emberek

lakóhelyét, mivel nem szeretik kiáramlásaikat, sürgés forgásaikat, nyugtalanságaikat. Ezenfelül magasabb rendjeiket kivéve, általában következetlenek és gondolatnélküliek és sokkal inkább hasonlítanak a boldog, játszó gyermekhez, semmint higgadt, felelősségteljes lényekhez. Szabály az, hogy egyáltalán nem lehet abban hinni, hogy az ilyen munkában kitartóan tudnának segíteni, bár néha egyik másikuk vonzódik az emberi lényhez és sok jó szolgálatot tesz neki. Az Adeptus vagy Mester munkája főképpen a mentálsík arupa síkján folyik le, ahol az emberek igazi egyéniségét képes befolyásolni, nem pedig a p uszta személyiségét, mert fizikai és asztrálvilágban ennél többet nem lehet elérni. Ezért ritka eset az, amikor ő szükségesnek vagy kívánatosnak tartja, hogy egy olyan alacsony síkon munkálkodjék mint az asztrálsík. Ugyanez áll a d évákra is, a l ények ezen osztályának azon tagjaira, akik néha válaszolnak az

emberek magasabbrendű vágyódásaira és könyörgéseire és akik inkább a mentálsíkon dolgoznak mint az asztrál- vagy fizikai síkon, és sokkal inkább az újraszületés közötti időszakban mint a fizikai létezés alatt. Segítséget nyújtanak néha olyanok, akik csak nemrégen haltak meg fizikailag és akik szoros kapcsolatban maradtak a földi dolgokkal. A tanítvány azonban könnyen megállapíthatja, hogy az ilyen segítség a dolgok természeténél fogva rendkívül korlátozott kell hogy legyen, mert minél önzetlenebb és segítőkészebb egy személy, annál kevésbé valószínű, hogy a halál után teljes öntudatossággal az asztrálsík alacsonyabb alsíkjain időzve találjuk, ahonnan a Föld a legkönnyebben hozzáférhető. 154 Továbbá, hogy egy elhalt személy befolyásolni legyen képes egy még életben lévő személyt vagy utóbbi kell hogy szokatlanul érzékeny legyen, vagy a segíteni szándékozó kell hogy bizonyos tudásmennyiséggel

és ügyességgel rendelkezzen. Ezek a feltételek természetesen csak ritkán vannak meg teljes mértékig. Ebből az következik, hogy a segítés munkája az asztrál- és mentálsíkon jelenleg főképpen a Mester tanítványainak, valamint bárki más kezében van akik eléggé fejlettek, hogy e két síkon tudatosan működni képesek legyenek. Az asztrálsíkon végzett munka bármilyen változatos is legyen, természetesen a maga egészében a fejlődés elősegítésének egyetlen nagy célja szolgálatába van állítva. Néha az alsóbb birodalmak – elemi, növényi, állati – fejlesztésével kapcsolatosak, ami bizonyos feltételek mellett meggyorsítható. Néha valóban csupán csak az emberrel való kapcsolat és ennek felhasználása révén lehetséges ezen alsóbb birodalmak előrejutása. Így például egy állat csak bizonyos, az ember által megszelídített állatosztályokon át tud egyéniesülni. Az egész munka legnagyobb és legfontosabb része egy vagy

más úton az emberiséggel, főképp az ő spirituális fejlődésével kapcsolatos, bár nagyon ritkán tisztán fizikai segítséget is lehet nyújtani. C. W Leadbeater „Láthatatlan segítők” című kiváló munkájában a fizikai közbenjárás néhány tipikus példáját említi. A láthatatlan segítők az ő kiterjedtebb látásukkal néha képesek észrevenni olyan veszélyt, amely valakit fenyeget és ezt a gondolatot a fenyegetett személybe vagy valamelyik barátjába, aki segítségére lesz, belevéshetik. Ily módon néha hajótöréseket előztek meg. Más esetben a segítő annyira anyagiasíthatja magát, vagy őt anyagiasíthatja egy sokkal tapasztaltabb segítő, hogy képes lehet megmenteni valakit a veszélytől, például egy gyermeket egy égő házból, egy örvénybe került fuldoklót vagy hazavezetni egy gyermeket aki eltévedt stb. Leír egy esetet, amelyben egy segítő egy gyermeket talált, aki egy sziklára esett és elvágta az egyik ütőerét.

A segítő anyagiasította magát, hogy beköthesse a sebet és elállíthassa a vérzést amely egyébként végzetes lett volna. Közben egy másik segítő felkeltette a veszély gondolatait a gyermek anyjában és arra a helyre vezette. Kérdezhetné valaki, hogy lehetséges, hogy egy asztrállény tudomást szerez a fizikai világról vagy egy szerencsétlenségről. A felelet az, hogy minden kiáltás, amelyben erős érzés vagy indulat van, hatást hoz létre az asztrálsíkon, és pontosan ugyanazt a fogalmat nyújtja mint a fizikai síkon. Szerencsétlenség esetén a szenvedés vagy ijedelem által okozott érzésroham egy nagy fényhez hasonlóan fellobban és felkelti egy asztrállény figyelmét, aki valahol a közelben tartózkodik. Ahhoz hogy valaki létrehozhassa egy asztráltest szükséges anyagiasítását, hogy ezáltal tisztán fizikai cselekvéseket eszközölhessen, nyilvánvalóan lényeges, hogy ismerje azt a módszert, ahogyan el kell járnia. Az

anyagiasításnak három határozott változata van: 1. Első típusa az olyan anyagiasítás, amely érinthető ugyan, azonban a rendes látással nem látható. A szeánszokon ez a leggyakoribb eset, kis tárgyak mozgatására és „közvetlen hang”-hoz használják. Olyan anyagféleséget használnak, amely se nem veri vissza a fényt, se nem nyeli azt el, de amely bizonyos körülmények között arra használható, hogy hangot 155 hozzon létre. Ezen osztály egyik változata az, amely hatni képes az ultraibolya sugarakra és így lehetségessé teszi a „szellemfényképek” készítését. 2. Az anyagiasított látható de nem érinthető 3. A tökéletes anyagiasítás révén látható és tapintható is Sok spiritiszta ismeri mindhárom típust. Az itt közölt anyagiasítások akarat megfeszítéssel jönnek létre. Ez az erőfeszítés, mely az anyagot természetes állapotából egy másikba akarja átváltoztatni, ideiglenesen a kozmikus akarat ellen irányul.

Az akarat megfeszítésnek az egész időn át kell tartania, mert ha az értelmet akár csak egy fél másodpercre is elvonjuk, az anyag fényvillanáshoz hasonlóan visszafolyik az eredeti állapotba. Spiritiszta szeánszokon a teljes anyagiasítást rendszerint a médium és az ülésezők testéből vett éter- és asztrálanyagból hozzák létre. Ilyen esetekben világos, hogy a médium és az anyagiasult test között a legszorosabb kapcsolat áll fenn. Ennek jelentőségét látni fogjuk A gyakorlott segítő, aki szükségesnek találja, hogy létrehozzon egy ideiglenes anyagiasult testet vagy más egyebet, teljesen más módszert alkalmaz. A Mester egyetlen tanítványa sem engedné meg sohasem, hogy bárkinek a teste ilyen megerőltetésnek legyen kitéve, mint amilyen végbemegy akkor, amikor valakinek a testét anyagiasításhoz felhasználják. Az ilyen módszerre nincs is szükség. Egy sokkal kevésbé veszélyes mód a környező éterből vagy a fizikai levegőből

összesűrített. Ez bár kétségtelenül túlhaladja a szeánszokon megnyilvánuló átlaglény erejét, az okkult kémia tanítványa számára nem jelent semmi nehézséget. Ilyenkor a fizikai test pontos másával van dolgunk, melyet mentális erőfeszítés hoz létre olyan anyagból, mely teljesen idegen a t est számára. Ennek következtében ebben az esetben reperkusszió néven ismert jelenség nem jöhet létre, mint megtörténik akkor, amikor az anyag a médium testéből való. A reperkusszió olyankor fordul elő amikor az anyagiasult formán sérülés keletkezik, ami azután tökéletes hűséggel visszahúzódik a médium testének ugyanazon részére. Esetleg, ami gyakori a spiritiszták szeánszain, létrejöhet ott ahol krétával dörzsölik be mondjuk az anyagiasított kezet, majd az anyagiasult kéz eltűnésével a krétázást megtalálják a médium kezén. A segítő által az éterből vagy a levegőből alakított formán okozott sérelem reperkusszió

révén éppúgy nem hathat a segítő fizikai testére, mint ahogy egy márványszobor megsértése nem hat egy emberre. Ha valaki az asztrálsíkon elég balgán azt gondolná, hogy egy fizikai síkhoz tartozó veszély például egy tárgy ráesése valakit megsérthet, úgy a reperkusszió révén lehetségessé válik a test megsértése. A reperkusszió lényege érthetetlen és eddig még egyáltalán nem értették meg teljesen. Hogy tökéletesen megérthessük valószínűleg szükséges, hogy a rokonrezgések törvényeit több síkon is megismerjük ne csak egy síkon. 156 Tekintettel az akaraterő óriási hatására, minden egyes sík anyaga felett, kétségtelen, ha ez az erő elég erős, gyakorlatilag bármilyen eredményt el lehet érni annak közvetlen működtetése révén, hogy valami ismerete volna vagy csak gondolna is az ember azon részére amely a munkát végzi és hogy hogyan végzi. Úgy látszik, hogy nincs határa annak, amely fokra az akarat

fejleszthető. Anyagiasítás céljára ez az erő jónak bizonyul, bár közönséges értelemben véve művészet, melyet éppen úgy meg lehet tanulni, mint bármi mást. Az asztrálsíkon lévő átlagember épp úgy nem képes anyagiasulni ha nem tanulja meg előzetesen azt, hogy hogyan tegye meg ezt, mint ahogy egy átlagember ezen a síkon nem képes játszani hegedűn anélkül, hogy előzőleg meg ne tanulta volna. Mindamellett vannak kivételes esetek, amikor az erős rokon érzés és nagy óvatosság arra képesítenek egy embert, hogy ideiglenesen anyagiasuljon, még ha nincs is tudatában annak, hogy hogyan tegye azt. Említésre méltó, hogy egy asztrálsegítő fizikai közbelépésének ezen ritka eseteit gyakran a segítő és megsegített közötti karmikus kapcsolat is lehetségessé teszi. Ily módon régi szolgálatokat lehet viszonozni és az egyik életben végzett szívesség a következő életben visszafizethető még ha olyan szokatlan módon is ahogy

fentebb leírtuk. Nagy szerencsétlenségeknél, amikor sokan pusztulnak el, néha megengedik egy két embernek, hogy „csodálatos módon” megmeneküljenek és ez azért történik így, mert nem az a karmájuk, hogy éppen akkor haljanak meg, azaz az Isteni Törvény szerint nincs olyan adósságuk, amit ezen a különleges módon lehet megfizetni. Ritka alkalmakkor egy Mester is nyújt fizikai segítséget emberi lényeknek. Leadbeater püspök leír egy vele történt esetet. Egy úton menve hirtelen egy indiai tanítója hangját hallotta, aki abban az időben 7.000 mérföldnyire volt tőle, s aki azt kiáltotta: „Ugorj félre!”. Erősen hátraugrott, éppen abban a pillanatban, amikor egy nehéz vas kéményfej csattant a kövezeten alig egy méternyire tőle. Egy másik figyelemre méltó eset is történt, amelyben egy hölgyet, aki egy veszélyes utcai verekedés közben komoly veszélybe került, hirtelen kiragadtak a tömegből és teljesen sértetlenül egy

szomszédos üres mellékutcában tettek le a földre. Testét függőlegesen a közbeeső házak fölé kellett emelni és a következő utcába letenni és mialatt átemelték egy valószínűleg éteranyagból álló fátylat vontak köréje úgy, hogy amíg a levegőben volt láthatatlanná vált. A „Halál utáni élet” című fejezet átolvasása után nyilvánvaló, hogy a láthatatlan segítők munkásságának tág tere nyílik azok között, akik meghaltak. A halál utáni életet illetőleg ezek a legnagyobb tudatlanságban vannak, és ezenfelül sokan, legalábbis a nyugatiak, a „pokol” és az „örök kárhozat” kilátásával vannak megfélemlítve, ennélfogva tehát sok a tennivaló, hogy ezeket az embereket való helyzetükről valamint az asztrálvilág természetéről, melyben vannak, felvilágosítsák. A láthatatlan segítők által végzett munka főrésze az újonnan elhaltak megnyugtatása és vigasztalása amennyire lehetséges, a szükségtelen

rémület okozta félelemtől való 157 megszabadításuk, amely nagyon is gyakran elfogja őket, és nemcsak szenvedést okoz, hanem késlelteti is a magasabb szférák felé való előrehaladást. A segítők ezenfelül arra törekednek, hogy képessé tegyék őket arra, hogy amennyire csak lehetséges megértsék az előttük levő életet. Azt mondják, hogy ezt a munkát az előbbi korszakokban kizárólag nem emberi lények egy magasabb osztálya végezte. Egy idő óta azonban azok az emberi lények akik az asztrálsíkon tudatosan tevékenykedni képesek, azt az előjogot nyerték, hogy a szeretet ezen munkájában segítséget nyújtsanak. Olyan esetekben, amikor az újrarendeződés az asztráltest vágy elemi lényege által történt meg, az asztrálsegítő ezt a rétegződést megszakíthatja és az asztráltestet előbbi állapotába helyezheti vissza úgy, hogy az elhalt az egész asztrálsíkot áttekintheti annak csak egyetlen alsíkja helyett. Mások, akik

régebben vannak az asztrálsíkon, szintén kaphatnak segítséget az asztrálsík különböző fokozatain át vezető útjukon, magyarázatok és tanácsok révén, intést kaphatnak annak veszélyes voltáról és a hátráltatásra vonatkozóan, hogyha megkísérlik egy médium útján az élőkkel való érintkezést és bár ritkán, de egy olyan lényt akit már belevontak egy spiritiszta körbe, egy magasabb és egészségesebb életbe vezethetnek. Az ilyen tanítás emlékezete természetesen nem vihető át közvetlen a következő újraszületésbe, azonban a benső igazi tudás mindig megmarad és így az erős hajlam arra, hogy közvetlen elfogadja hogyha az új életben ismét hallja azt. Egyes nemrég elhaltak annak látják magukat az asztrálsíkon amik valóságban és ennélfogva bűnbánattal vannak eltelve. Ez esetben a segítő megmagyarázhatja, hogy a múlt az már elmúlt és hogy az egyetlen megbánás az, ha az ember eltökéli magában, hogy jobban fog

cselekedni a jövőben és hogy minden ember olyannak kell, hogy legyen, és azon fáradoznia, hogy megjavítsa magát és a jövőben igazabb életet éljen. Mások viszont amiatt vannak zavarban, hogy helyrehozni vágynak valami igazságtalanságot, amit a Földön tartózkodásuk alatt követtek el és ezáltal akarnak lelkiismeretesen segíteni, hogy napfényre hoznak egy féltékenyen őrzött alávaló titkot, hogy feltárják egy papiros vagy pénz helyét és így tovább. Néha sikerül a segítőnek ilyen tekintetben közbenjárnia a fizikai síkon és így kielégíteni a halottat. Azonban a legtöbb esetben a legjobb amit tenni lehet az, hogy az ember megmagyarázza hogy már túl késő helyrehozni a dolgot és ennélfogva hiábavaló bánkódni a zavar miatt és igyekszik rábeszélni, hogy hagyjon fel földi gondolataival melyek a földi élettel szoros kapcsolatban fogva tartják és az új életben tegyen meg minden tőle telhetőt. Óriási munkát lehet végezni az

élőknél azáltal, hogy az ember jó gondolatokat helyez azok értelmébe, akik készek azok befogadására. Tökéletesen könnyű dolog volna - olyannyira könnyű, hogy azok előtt akik e tárgyat gyakorlatilag nem ismerik teljesen hihetetlen - hogy egy segítő uralkodjék egy átlagember értelmén és azt gondoltassa vele ami éppen tetszik a segítőnek anélkül, hogy még csak gyanítaná is, hogy e tárgyat illetőleg kívülről befolyásolták. Az ilyen eljárás azonban egyáltalán nem megengedhető. Mindaz amit tenni lehet az az, hogy jó gondolatot vés a személy értelmébe, a k özé az ezernyi gondolat közé, melyek állandóan keresztülhullámzanak rajta és reméli, hogy az ember felfogja, a sajátjává teszi és eszerint cselekszik. 158 Ily módon nagyon változatos segítséget lehet nyújtani. Vigaszt adni sok esetben olyanoknak, akik bánatosak vagy betegek, meg lehet kísérelni a kibékítést olyanok között, akiket nézet vagy érdekbeli

viszálykodás választ el egymástól. A komoly igazságkeresőket az igazság felé vezethetik, gyakran lehetséges megoldást juttatni olyasvalakinek az érdekében, akik spirituális vagy metafizikai kérdésekben bizonytalan. Az előadónak segítséget lehet nyújtani sugalmazások által, melyeket belevéshetnek az előadó agyába. A rendszeres láthatatlan segítő rövidesen sok pácienst szerez magának akiket minden éjjel meglátogat éppúgy mint a földi orvos rendszeresen meglátogatja a betegeket. Ily módon minden munkás egy kis kör központjává lesz, sok segítő vezetőjévé, akik számára állandó alkalmazást tud találni. Az asztrálsíkon bármilyen sok munkás is találhat munkát magának és mindenki aki akarja – férfiak, nők és gyerekek – egyike lehet ezeknek a munkásoknak. A tanítványt gyakran használják arra, hogy közreműködjék abban, amit a gyakorlatban az ima meghallgatásának neveznek. Bár igaz, hogy minden komoly spirituális

vágy, ami imába kifejezhető, egy olyan erő amely gépiesen bizonyos eredményeket vált ki és tény az is, hogy egy ilyen spirituális erőfeszítés alkalmat nyújt a jó erők befolyására. A készséges segítő ily módon egy csatornát alkothat, melyen keresztül erő áradhat. Ez áll a meditációra is, de sokkal nagyobb mértékben. Sok esetben egy ilyen segítő, akihez a kérő imáját intézi, lehet egy szent, stb. sok ilyen eset van. Az erre a munkára alkalmas tanítványokat arra is fel szokták használni, hogy való és szép gondolatokat sugalmazzanak írókba, költőkbe, művészekbe, zenészekbe. Sokkal ritkábban, egyeseket az erkölcsi fejlődésüknél. valamely általuk követett irányból fenyegető veszélyre lehet figyelmeztetni, a rossz befolyásokat elhárítani egyes személyektől vagy helyektől vagy ellenállás kifejteni a fekete mágusok mesterkedésével szemben. A láthatatlan segítőkre az asztrálsíkon oly sok munka vár, hogy a

tanítványnak egyenesen kötelessége magát minden rendelkezésére álló eszközzel alkalmassá tenni ennek elvégzésére. A láthatatlan segítők munkája nem volna elvégezve, hogyha nem volnának olyan fokon álló tanítványok, akik ezt a legjobban végzik, amire csak képesek. Amikor túl emelkednek ezen a fokon és magasabb munka elvégzésére is képessé válnak, bizonyára magasabbrendű munkát juttatnak nekik. Szem előtt kell tartanunk, hogy amikor erőt juttatnak egy segítőnek, azt megszorítással adják. Sohasem szabad önző célra használni azokat, sohasem arra, hogy kíváncsiságot elégítsenek ki vele, sem arra, hogy mások dolgával törődjék vagy hogy spiritiszta szeánszon bizonyítékokat nyújtson, azaz soha ne csináljon olyat, ami a fizikai síkon jelenségnek bizonyul. Üzenetet vihet egy halottnak, azonban, hacsak erre közvetlen utasítást nem kap a Mestertől. Vissza a halottól választ már nem vihet az élőnek. Így aztán a

láthatatlan segítők köteléke nem egy felderítő hivatal, hanem egyszerűen az a célja, hogy olyan munkát végezzen amilyet kap vagy ami éppen az útjába kerül. Amint egy okkult tanítvány előrehalad, ahelyett, hogy csak egyéneknek segítene, megtanulja az osztályokkal, nemzetekkel és fajokkal való foglalkozást. Amint megszerzi a szükséges tudást és erőket, akasha és asztrál világosság nagyobb erőit kezdi kezelni, és megmutatják neki, hogy minden egyes időszakos befolyást hogyan használjon fel a lehető leghasznosabban. 159 Kapcsolatba hozzák őket a nagy Nirmanakayakkal és egyik alamizsna osztójukká válik, megtanulja, hogyan ossza szét azokat az erőket, melyek az ő magasztos önfeláldozásuk gyümölcsei. Nem titok az, hogy ehhez milyen tulajdonságok szükségesek hogyha valaki segítő óhajt lenni. Ezeket alkalmilag leírták ugyan, mégis hasznos lesz felsorolni őket. 1. Az értelmi egység amit néha összpontosultságnak neveznek A

leendő segítő a mások megsegítésének munkáját első és legmagasabb kötelességévé kell hogy tegye; az a munka, amit a Mester elvégzés miatt neki ad, élete egyik nagy feladata kell hogy legyen. Továbbá értelmes különbséget kell tennie nemcsak a hasznos és haszontalan munka között, hanem a hasznos munkák különféle fajtái között is. A gazdaságos tevékenység az okkultizmus egyik alaptörvénye és minden egyes tanítvány annak a legmagasabb munkának kell hogy szentelje magát, amire csak képes. Lényeges az is, hogy a tanítvány a f izikai síkon megtegyen mindent, hogy előrevigye embertársai megsegítésének nagy célját. 2. Az önuralom Ez magában foglalja a vérmérsékletet, illetve annak teljes uralását úgy, hogy semmiféle látott, hallott dolog ne okozzon valóban izgalmat, mert az ilyen izgalom következményei az asztrálsíkon sokkal komolyabbak lennének mint a fizikai síkon. Ha egy asztrálsíkon lévő teljesen felébredt

képességekkel bíró ember valakivel szemben haragot érezne ezen a s íkon, ezzel komoly és talán végzetes bajt okozna neki. Az asztrálvilágban érzett minden ingerlékenység, izgalom vagy türelmetlenség megnyilvánulása a segítőt egyszerre félelmetessé tenné úgy, hogy azok akiken segíteni óhajtana rémülten menekülnének előle. Egy esetet jegyeztek fel, amikor egy láthatatlan segítő olyan izgatott állapotba került, hogy asztrálteste nagyon megnövekedett, hevesen rezgett és tüzes színek villantak ki belőle. Egy új halott, akin segíteni akart, annyira megrémült a feléje tartó óriási, lángoló, villogó gömb látásától, hogy a vallásbeli ördög alakjának tartva őt, rémülten menekült előle és a rémület még növekedett azáltal, hogy a segíteni akaró állhatatosan követte őt. Ezenfelül lényeges az idegek uralása és semmiféle elrettentő vagy fantasztikus látomás, amellyel találkozhat, ne legyen képes a tanítvány

tántoríthatatlan bátorságát megrendíteni. Amint előzőleg már mondottuk, az idegek ezen uralását biztosítandó, és hogy alkalmassá tegyék őt az elvégzendő munkára, a jelöltnek minden időben keresztül kell mennie azon, amit a föld, víz, levegő és tűz próbának neveznek. A tanítványnak meg kell győződnie arról, hogy amikor az asztráltestében van, még a legsűrűbb szikla sem képez akadályt szabad mozgásában úgy, hogy büntetlenül leugorhat a legmagasabb kőszirtről és abszolút biztonsággal ugorhat egy tomboló vulkán közepébe vagy mérhetetlen óceán legmélyebb mélységébe. A tanítványnak minderről meg kell győződnie, hogy biztonsággal és ösztönösen tevékenykedhessék. Továbbá szükség van az értelem és a vágy uralására is. Az értelem uralására azért, mert az összpontosítás ereje nélkül lehetetlenség volna jó munkát végezni az asztrálsík széthúzó áramlatai közepette. A vágy uralására azért,

mert az asztrálvilágban vágyódni annyit jelent, hogy a t anítvány szembetalálhatja magát saját teremtményeivel, melyek alaposan megszégyeníthetnék. 160 3. A nyugalom Ez a gyötrődés és levertség hiányát jelenti Minthogy a munka legnagyobb része azoknak a megnyugtatásából áll, akik zavarban vannak és azok felvidításából akik szomorúak, így nyilvánvaló, hogyha a saját aurája állandó nyugtalanságban van vagy a levertség szürkéje sötétíti el nem tudja munkáját maradéktalanul elvégezni. Semmi sem olyan végzetes az okkult haladásra, mint a csekélységeken való töprengés. Az optimista szemlélet mindig a legközelebb állt az Isteni nézőponthoz és ezért az igazsághoz, mert csak a jó és szép maradandó, míg a rossz a maga természeténél fogva csak ideiglenes. A higgadt nyugalom derültséghez vezet, amely örömteljes és lehetetlenné teszi a levertséget. Amint előzőleg már mondottuk, a levertség rendkívül ragályos

és aki láthatatlan segítő akar lenni, teljesen ki kell hogy küszöbölje magából. Az ilyen embert nehézség közepette is az abszolút derültség jellemzi valamint sugárzó öröme hogy másokon segítsen. 4. A tudás Minél több tudással rendelkezik valaki valamely irányban, annál hasznosabbá válik. Azáltal, hogy gondosan áttanulmányoz mindent ami az asztrálsíkra és az asztrálmunkára vonatkozólag az okkult irodalomban leírtak, alkalmassá kell magát tennie, mert nem várhatja, hogy mások, akiknek ideje már teljesen el van foglalva, magyarázattal szolgáljanak olyanra nézve, amit a fizikai világban már meg kellett volna tanulnia, fáradtságot véve magának a könyvek átolvasására. Talán nincs is olyan tudás, amit az okkultista munkájában fel ne használhatna. 5. A szeretet Ez amely tulajdonságok között a legutolsó és egyútal a legnagyobb, a legjobban félreértett. Világosan, nem valami gerinctelen érzelgősség, amely határtalan és

ömlengő általánosságokban bővelkedik, amely fél attól, hogy síkra szálljon az igazért nehogy a tudatlan testvérietlenséggel bélyegezze meg. Amire szükség van, az az a s zeretet, amely elég erős arra, hogy úgy cselekedjék, hogy nem is beszél róla; a szolgálat erős vágya amely mindig résen van, hogy megragadja az alkalmat, de amely inkább szeret ismeretlen maradni; az az érzés amely annak a szívében fakad, aki megértette a Logosz nagy munkáját és ha egyszer meglátta azt, tudja, hogy ebben a h árom világban nem létezik számára más minthogy azzal a lehető legnagyobb mértékben azonosítsa magát, hogy bármilyen szerény módon is és bármilyen nagy távolságban is, de csatornájává legyen az Isten ezen csodás szeretetének, amely az Isten békéjéhez hasonlóan minden emberi felfogást meghalad. Emlékezünk rá, hogy két asztrálsíkon lévő egyénnek, hogy asztrálisan érintkezzenek egymással, szükségük van egy közös nyelv

ismeretére, ezért minél több nyelvet beszél egy segítő, annál hasznosabb. Az a mérték amit egy láthatatlan segítőnek el kell érnie, nem valami lehetetlen dolog; ellenkezőleg, minden ember elérheti, habár időbe kerülhet annak elérése. Mindenki tud valamit a szomorúságról vagy nélkülözésről, mindegy hogy az élők vagy holtak között van. Amikor aludni tér, el kell határoznia magát, hogy amíg alvás közben az asztráltestében van, minden lehetőt megtegyen az illető megsegítésére. Az, hogy éber tudatában van-e valami emlékezete annak amit tett e tekintetben vagy sem, az nem jelent semmit. Abban biztos lehet, hogy valamit elért és néhány nap múlva, előbb vagy utóbb, nyilvánvalóvá válik, hogy sikert ért el. Az olyannál, aki az asztrálsíkon teljes tudatossággal bír, az elalvás előtti utolsó gondolat nem játszik szerepet, mert megvan az ereje, hogy az asztrálvilágban készségesen áttérjen az egyik gondolatról a másikra.

Az ő esetében gondolkozásának általános irányzata válik 161 fontos tényezővé, mivel értelme éjjel és nappal egyformán hajlamos lesz a megszokott gondolatkörben mozogni. 162 XXIX. fejezet A tanítványság Már utaltunk arra, hogy megvan annak a lehetősége, hogy valaki a Bölcsesség egyik Mesterétől nyerjen irányítást, különösen az asztráltestet illetően. Lehetséges, hogy még egy kissé jobban megvilágítsuk ezt a tárgyat, amely az okkult tanítvány életében az egyik legnagyobb mozzanat. A jellemet illetően megkívánt tulajdonságokat az előző fejezetben már részletesen leírtuk. Amikor valaki ahhoz a ponthoz közeledik, hogy alkalmassá válik arra, hogy a Mester tanítványává fogadja, akkor a Mester „próbára” teheti őt, ami azt jelenti, hogy bizonyos időre nagyon szoros megfigyelés tárgyává lesz. A próbatanítványról a Mester egy úgynevezett „élő képet” alkot, azaz az illető kauzális, mentális, asztrális

és éteri testének pontos mását. Ezt a képet egy olyan helyen tartja, ahol könnyen hozzájuthat és magnetikus kapcsolatba hozza az illetővel úgy, hogy az illető saját testeiben végbemenő minden gondolat- és érzésváltozás hűen visszaadódik e képben. Ezeket a képeket a Mester minden egyes nap megvizsgálja, és ezen az úton a tanítvány gondolkodásában vagy érzéseiben végbemenő legkisebb zavarról is pontos feljegyzést kap és ennek alapján képes eldönteni, hogy mikor fogadhatja őt a következő fokozat – az elfogadott tanítvány – még sokkal szorosabb viszonyába. Amikor egy tanítványt „elfogadnak” akkor az élő képet szétoszlatják és a tanítvány olyan mértékben vetetik fel a Mester öntudatosságába, hogy bármit gondol vagy érez az mind a Mesterének asztrál- és mentáltestén belül van. Ha most szerencsétlenségére, egy olyan gondolat jut a tanítvány eszébe, amely nem alkalmas arra, hogy a Mester szállást adjon neki,

akkor a Mester azonnal akadályt állít fel vele szemben és azonnal kiveti magából ezt a rezgést. Ezen csodálatosan szoros társulás folytán létrejövő hatás a tanítvány testeinek összhangba jövetele és összehangolódása. A tanítvány így a Mester öntudatának ellenőrzésévé válik úgy, hogy a N agy Lény ereje rajta keresztül átárasztható és a világ határozottan jobbá lesz az ő benne való jelenléte számára. Amikor a tanítvány odaadó gondolatot küld a Mesterhez ez olyan mintha egy szelep nyílna fel, a Mestertől nagy szeretet és erő árad alá, és a Mester ereje mindig kifelé és miként a napfény minden irányban szétárad. A tanítvány oly szoros kapcsolatban van a Mester gondolatával, hogy bármikor láthatja, hogy valamely adott tárgyra nézve milyen az ő gondolata és ily módon gyakran menekül meg a tévedéstől. A Mester ezenfelül bármely pillanatban egy gondolatot küldhet a tanítványán keresztül vagy egy üzenetet

vagy egy sugallatot alakjában. Az elfogadott tanítványnak megvan a joga és kötelessége, hogy a Mester nevében áldást adjon. Azt, amikor egy Mester a t anítványa testét felhasználja soha nem szabad összetéveszteni a közönséges spiritiszta médiumitással, mivel a helyzet teljesen más. A spiritiszta ellenőrzés a legmagasabb fokon többé kevésbé megközelítheti a Mester és tanítvány közötti viszonyt, ez azonban csak nagyon ritkán történik meg és akigha teljes mértékben. 163 A két jelenség közötti eltérés alapvető, a két állapot oly távol esik egymástól, mint a két sarkpont. A médiumitásban a személy passzív és készen áll bármely asztrállény befolyásának befogadására aki történetesen a közelében van. A befolyás alatt rendszerint öntudatlan és amikor a transzállapotból felébred, semmire sem emlékszik. Állapota valóban az ideiglenes megszállás egyik állapota Néha még maga a szellemi vezető sem képes

megvédeni a médiumot a nemkívánatos sőt szerencsétlen befolyástól. Amikor ellenben egy Mester úgy határoz, hogy egy tanítványán keresztül beszél, a t anítvány teljesen tudatában van annak ami történik és tökéletesen tudja, hogy abban a pillanatban kinek adta beszélő szervét. Ott áll teste mellett, azonban rendkívül óvatos és éber Minden rajta keresztül kimondott szót hall és mindenre világosan emlékszik. E két eset között semmi közös vonás nincs, kivéve azt, hogy mindkét esetben egy másik valaki használja ideiglenesen valakinek a testét. A harmadik állapot egy még bensőségesebb állapot. A tanítvány a Mester „fiává” lesz, és a tanítvány kauzáltestében levő Egója a Mester kauzáltestébe van beburkolva. Ez az egyesülés olyan szoros és olyan szent, hogy még maga a M ester ereje sem képes meg nem történtté tenni, annyira, hogy a két öntudatot egymástól hacsak egy pillanatra is elkülönült állapotba hozza.

Ezen állapot elérése előtt természetesen a Mester teljesen bizonyos kell hogy legyen, hogy a tanítvány asztráltestében vagy értelmében semmi olyan nem támadhat, amit valaha is ki kell onnan vetni. Ennek a viszonynak – a próbatanítványságnak, az elfogadott tanítványságnak és a f iúság állapotának – természetesen semmi köze sincs a b eavatáshoz vagy az Ösvényen való lépésekhez. Az utóbbiak az ember viszonyát nem a Mesteréhez, hanem a N agy Fehér Testvériséghez és annak fenséges Fejéhez mérten fejezik ki. Minden azonban sokkal kimerítőbben van leírva semmint az itt lehetséges vagy kívánatos volna, C. W Leadbeater „A Mesterek és az Ösvény” című munkájában, amely a fehér okkultista számára nagy értékű könyv. Mielőtt elhagynánk e tárgyat megemlítjük, hogy a beavatás alkalmával a Monád azonosítja magát az Egóval és ez a cselekmény érdekes hatást vált ki az asztráltestben. Az asztráltest nagy ritmikus

rezgést kap anélkül, hogy ez megzavarná egyensúlyi állapotát, aminek következtében ettől fogva sokkal finomabb képességgel érez mint annak előtte anélkül, hogy alapjától eltántorodna vagy kicsúszna saját ellenőrzése alól. A tanítványokat Mestereik különféle módon használják fel. Egyeseket abban a munkairányban, melyet a „Láthatatlan segítők” című fejezetben már fejtegettünk; másokat arra alkalmaznak, hogy személyesen részt vegyen abban a munkában amelyet magukra vállalhatnak. Megint másokat azzal bíznak meg, hogy kevésbé fejlett lényeknek asztrális előadást tartsanak vagy segítségére legyenek vagy tanítsák az olvasókat akik az alvás alatt ideiglenesen szabadok vagy akik a halál utáni életüket élik. Ha egy tanítvány elalszik, rendszerint Mesterénél jelentkezik. Ha történetesen nincs számára különleges munka, úgy a megszokott éjjeli munkásságát folytatja bármi legyen is az. Elvégzendő asztrálmunka

mindig bőven akad. A hirtelen katasztrófák például rendszerint sok, a rémület állapotában levő embert taszítanak az asztrálsíkra akik segítségre szorulnak. Az 164 asztrálmunka gyakorlásának legnagyobb részét rendszerint a Mester idősebb tanítványainak egyike osztja ki. A tanítvány ne tévessze össze az asztráltestet a Mayavai rupa-val vagy „illúzió testtel”. A Mester tanítványa amikor elalszik, rendszerint az asztráltestét is visszahagyja a fizikaival együtt és mentáltestében jár-kel. Ha az asztrálmunka elvégzése céljából ideiglenesen asztráltestre van szüksége, akkor a következő anyagból anyagiasít magának egyet. Ez a test vagy hasonlít a fizikai testhez vagy nem, formája azonban az elérendő célnak megfelelő. Tetszés szerint lehet fizikailag látható vagy láthatatlan. Úgy is készíthető, hogy azt a fizikai testtől nem is lehet megkülönböztetni. Érintése tömör és meleg, éppúgy látható, és arra is

képes, hogy egy rendes élőlényhez hasonlóan beszélgessen. Csakis a Mestereknek és tanítványaiknak van lehetőségük rendelkezni a Mayavi rupát megteremtő erővel; ezt a második beavatáskor vagy közvetlen előtte szerzik meg. A Mayavi rupa használatának egyik előnye az, hogy nincs kitéve az asztrálsík csalódásainak mint az asztráltest. Abban az esetben ha a mentáltest tevékenykedik és az asztráltestet a fizikaival együtt nyugvó állapotban hagyja vissza, ha szükséges, a megmerevedett asztráltestet könnyedén egy burokkal veheti körül, vagy olyan rezgéseket indíthat meg benne, melyek minden rosszabb befolyással szemben áthatolhatatlanná teszik. A régi Görögországban az Agrarban végzett kisebb misztériumokban az alaptanítás az asztráltestre és a halál utáni asztráléletre vonatkozott. A beavatott hivatalos ruházata az őzbőr volt, melynek színezete az asztráltestet volt hivatva jelképezni. Eredetileg a tanító asztrál- és

éteranyagból olyan képeket hozott létre, amelyek bizonyos fizikai életbeli szokások asztrális eredményeit mutatták be. Később ez egy játék vagy dráma alakjában történt, melyben résztvettek a papok vagy pedig gépszerűen bábokat mozgattak. A beavatottaknak sok rájuk vonatkozó sajátos kifejezésű vagy velős mondásuk volt, melyek közül néhány nagyon jellegzetes volt. Így „a halál élet és az élet halál” vagy az „Aki az élete alatt valóságot követ, az a halál után is követni fogja őket, és aki az élete alatt valótlanságokat követ, azokat a halál után is követni fogja.” Az Eleuzisban végzett nagy görög misztériumok az értelemtesttel és a mentálsíkkal foglalkoztak; a mentáltest szimbóluma Jázon aranygyapja volt. A misztériumokban használatos egy másik szimbólum volt a Thyrsus, egy fenyőtoboz végű bot, amelyről gyakorta azt mondták, hogy tűzzel van tele. Indiában egy hét c somóval bíró bambuszbotot

használnak. A Thyrsust a p ap magnetizálta és a j elölt gerincére fektette és ekképpen adtak át valamit a pap magnetizmusából és segítették a tanítványt, hogy teljes tudatossággal menjen át az asztrálsíkba. A tűz a Kundalinit szimbolizálta Az északi buddhisták öt pszichikai erőt számolnak, melyeket az az ember nyerhet el aki előrehalad az Ösvényen. 1. A levegőn és a szilárd tárgyakon való áthatolás és a mennyei világ meglátogatásának képessége még a fizikai élet alatt. Ez talán nem is jelenthet többet, mint az asztráltestben való szabad mozgás képességét, és az említett mennyei világ talán pusztán az asztrálsík felsőbb síkjait jelenti. 2. Isteni tisztánhallás, ez nyilvánvalóan a tisztánhallás asztrálképességét jelenti 165 3. Képesség megérteni és rokonszenvezni mindazzal, ami mások értelmében van, ez úgy látszik a gondolatolvasás vagy telepátia. 4. Az előző életekre való visszaemlékezés ereje

5. Az Isteni tisztánlátás Egyes felsorolásokban ehhez hozzátartozik még a bölcsesség általi felszabadulás, amely az újraszületéstől való mentesség elnyerését jelenti. Ez nyilvánvalóan egy nagyon magas eredmény, és aligha látszik ugyanazon csoportba tartozónak mint később felsorolt erő. 166 XXX. fejezet Befejezés Bár mostanában kevesen vannak olyanok akiknek közvetlen személyes ismeretük van az asztrálvilágról, annak életéről és jelenségeiről, mégis sok okunk van azt hinni, hogy azok kis csoportja, akik ezeket a dolgokat saját tapasztalásukból ismerik, gyorsan növekedni fog, és valószínű, hogy a közeljövőben ez a szaporodás különösen nagy lesz. A pszichikai képesség, különösen a gyermekek között, többé kevésbé gyakoribb lesz, minthogy lassanként el fogják fogadni és megszűnnek azt egészségtelennek és tabunak tekinteni és valószínű, hogy úgy mértékben mint erősségben növekedni fog. Így nemrég

erősen elterjedt könyvek jelentek meg, melyek a természeti szellemekkel vagy ahogyan jobban ismerik a tündérekkel foglalkoznak, sőt ezekről a kedves teremtményekről valamint a természet háztartásában végzett munkájukól fényképet is közölnek. Egy kis erőfeszítéssel minden nyílteszű kereső talál ifjú és öreg embereket, akik gyakorta látnak dolgozó vagy játszadozó tündéreket valamint sok más lényt és asztrálvilágbeli jelenségeket. Ott van továbbá a rendkívül elterjedt spiritizmus amely az asztrálvilágot és annak sok jelenségét a Föld minden részén sok milliónyi személy számára tárgyilagosan valóvá és teljesen ismertté tette. A fizikai tudomány az ionjaival és elektronjaival az asztrálvilág küszöbén áll, míg Einstein és mások kutatásai gyorsan felfoghatóvá teszik a negyedik kiterjedtség fogalmát, melyet az asztrálvilág tanulmányozói már oly régóta ismernek. A pszichológia birodalmában a modern boncoló

eljárások azt ígérik, hogy lehetségessé válik megismerni az emberi pszichikai gépezet alsó töredékének igazi természetét és ezzel megerősítik azokat az állításokat és tanításokat, melyeket az ősi keleti könyvek és a mai teozófusok és okkultisták közreadtak. Így pl egy pszichológiával és pszichoanalízissel foglalkozó jól ismert könyv szerzője nemrégen azt a nézetét fejtette ki, hogy nála az „összetett” (complex) azonos a buddhista rendszer „skandhara”-jával, míg egy másik világhírű pszichológus egyik barátomnak azt mondta, hogy az ő pszichológiai – nem pszichikai – kutatásai elkerülhetetlenül az újraszületés tényéhez vezették. Ez néhány jele annak, hogy a nyugati maradi tudomány olyan eredményekhez vezet, amelyek azonosak a kelet bizonyos részein mát korszakokkal ezelőtt ismertekkel és amelyeket megközelítőleg a múlt század alatt egy kis csoport újra felfedezett, akik keleti tanítások által

vezettetve kifejlesztették magukban azokat a képességeket melyek az asztrál valamint a magasabb világok közvetlen megfigyeléséhez és kutatásához szükségesek. Azt nem is kell mondani, hogyha a v ilág az asztrálsík és jelenségeinek létezését általánosságban elfogadja – ami nem késlekedhet tovább – elkerülhetetlenül és mérhetetlenül ki fogja bővíteni és el fogja mélyíteni az embernek önmagára és rendeltetésére vonatkozó felfogását és egyúttal forradalmasítani fogja a külvilággal szemben elfoglalt magatartását beleértve a természet többi fizikailag látható vagy láthatatlan birodalmait is. Ha az embernek sikerül meggyőződnie az asztrálvilág valóságáról, kénytelen újból értékelni azokat a tényezőket, melyek életére hatással vannak és meghatározzák tevékenységét. 167 Előbb vagy utóbb azonban elkerülhetetlen az a tágabb körű felfogás, hogy a tisztán csak fizikai dolgok nagyon kis szerepet

játszanak az emberi lélek és szellem életében és hogy az ember lényegében egy spirituális lény, aki rejtett erőit a különféle testek, a fizikai, asztrális és mentális, valamint más testek segítségével bontakoztatja ki, melyeket időről időre magára ölt. Ez a felfogás fogja elfoglalni minden más nézőpont helyét és az embereket életük teljes átalakulásához vezeti. Hogyha megismeri a saját való természetét, azt a tényt, hogy az egymást követő földi életeken keresztül, melyek között más és finomabb világokban tartózkodik, állandóan fejlődik és mindjobban spirituálissá válik, ez a m egismerés logikusan és elkerülhetetlenül annak meglátásához vezeti az embert és amikor úgy dönt abbahagyhatja a fejlődési áramlat széles folyóján való késedelmes lassú hányódást és ehelyett megragadhatja a s aját életútjának kormányát. A dolgok és a s aját benne lakozó képességei „észrevevésének” növekedésével

a következő fokozatra fog átlépni, ahol az „ősi és keskeny” Ösvényhez közeledik, amelyben meg fogja találni Azokat, akik megelőzték társaikat, elérték a tisztán emberi fejlődés legnagyobb lehetőségeit. Ezek Azok, Akik, mohón ugyan, azonban mégis véghetetlen türelemmel várják, hogy ifjabb testvéreik a közönséges világi élet gyerekszobájából az Ő magasabbrendű életükbe lépjenek, ahol az Ő vezetésük mellett, továbbá részvétüktől és erejüktől segítve a spiritualitás azon szédületes magasságába emelkedhessenek amelyet Ők elértek és maguk részéről is az emberiség megváltóivá és segítőivé legyenek és siettessék a fejlődés hatalmas Tervét annak célja felé VÉGE 168