Kémia | Felsőoktatás » Másodfajú fémek

Másodfajú fémek Cu Ag Au Mg Zn Cd Hg Ga In Tl félfémek Sn Pb Bi - A félfémek sajátságai részben a nemfémekre, részben a fémekre emlékeztetnek - A másodfajú fémek külső megjelenésükben, fizikai tulajdonságaikban már kifejezetten a fémekhez hasonlítanak: nyújthatók, hőt és elektromosságot vezetik, alacsony op. és fp, a rézcsoporté 10000C körüli, a Hg folyadék - A nagyobb rendszámúak ns2 elektronjai inert párok, ezért az oxidációfokok a vártnál kisebbek, pl. Tl: főleg +1, Pb: +2, Bi: +3 - Hidridjeik, ha léteznek igen labilis vegyületek - Egyesek (Zn, Ga, Sn, Pb) jó hidroxo-komplexképzők - A másodfajú fémek kémiailag szepaarálódnak el a fémektől és az átmeneti fémektől: vegyérték elektronjaik még nem elég jól elkülönült nemesfémhéjra épülnek. Az (n-1)d10 és az ns2 orbitálok keveredhetnek, ennek következménye: 1. Az ns2 elektronok kisebb szerephez jutnak, inert párként viselkednek a rendszám

növekedtével 10 2. Az (n-1)d héj feltöltött, ezért komplex vegyületekben (az átmenetifémektől eltérően) mindig csak a külső ns, np, nd-pályák vesznek részt (hasonlóság a félfémekhez) A RÉZCSOPORT - A nemesfémekhez tartoznak (a Cu félnemes fém). Oxidjaik, oxoanionjaik termikus stabilitása kicsi - Az I. oszlop elemeinek összehasonlítása: Li Na K Cu Rb Ag Cs Au Fr [ ]ns1 [ ](n-1)d10ns1 - Egy vegyértékelektronjuk van, a Cu-csoport (n-1)d elektronjai is szerephez jutnak, ezért ezek +1, +2 ill. +3 oxidációfokúak is lehetnek - Az alkálifémek igen gyengén komplexképzők, koord. Szám 4 vagy 2 - Az alkálifémek kis elektronegativitású elemek (1 ≥ ), a Cu-csoport elemeié közel állank a H-éhez (1,9-2,4) - Az alkálifémek op.-ja alacsony (< 2000C), a Cu-csoport elemeié lényegesen magasabb (960-11100C) - Oxidjaik bázisképzők, az alkálifém-oxidok jól, a Cu-csoport elemeinek oxidjai rosszul oldódnak vízben - Az alkálifémek

halogenidjei vízben jól, a Cu-csoport EX haloge-nidjei rosszul oldódnak - A Cu-csoport elemeinek fizikai, kémiai tulajdonságai - a Cu és az Ag 2-2 természetes izotóp keveréke, az Au „tiszta elem” - elektromos ellenállásuk a legkisebb - hasonlóság van az eggyel kisebb rendszámú elemekkel: Ni - Cu, Pd - Ag, Pt - Au - a Cu levegőn zöld színű bázisos Cu(II)-karbonát réteggel vonódik be (patina), az Ag H 2 S-tartalmú levegőn megfeketedik: 4 Ag + O 2 + H 2 S = 2 Ag 2 S + 2 H 2 O - csak oxidáló savakban oldódnak, Cu és Ag már HNO 3 -ban, az Au királyvízben: 3 Cu + 8 HNO 3 = 3 Cu(NO 3 ) 2 + 2 NO + 4 H 2 O Au + HNO 3 + 4 HCl = H[AuCl 4 ] + NO + 2 H 2 O - az Ag és Au alkáli-hidroxid olvadékokkal nem reagál, de alkáli-cianid oldatokban (O2 jelenlétében) oldódnak: 4 Ag + 8 KCN + 2 H 2 O + O 2 = 4 K[Ag(CN) 2 ] + 2 KOH - más fémekkel és egymással jól ötvöződnek (14 karát Au = 14 súlyrész Au + 10 súlyrész Ag v. Cu), Hg-nyal amalgámot

képeznek - A Cu-csoport elemeinek előfordulása - elemi állapotban is: Au - ásványaikban: Cu 2 O kuprit CuCO 3 .Cu(OH) 2 malachit 2 CuCO 3 .Cu(OH) 2 azurit kalkopirit CuFeS 2 AgCl kerargit (szarukő) Ag 2 S aaargentit (ólom- és rézércekben) - A Cu-csoport elemeinek előállítása Cu: kalkopirit dúsítása flotációval, majd oxiddálád CuFeS 2 + O 2 Cu 2 S + FeS + SO 2 majd homokkal salarezes kéneskő kosítás, ezután reduktív pörkölés (smelting!): Cu 2 S + FeS + SiO 2 FeSiO 3 + CuS CuS + O 2 Cu 2 O + CuS Cu + SO 2 nyersréz nyersréz tisztítása elektrolízissel Ag: ólomércekből óloműzéssel, vagy Pattinson ill. Parkes eljárással, rézércekből az anódiszapból Au: aranymosás, amalgámozás, ciánlúgzás - A Cu-csoport elemeinek felhasználása Cu: elektrotechnikai ipar, ötvözetek (bronz: Cu+Sn, sárgaréz: Cu+Zn) Ag: elektrotechnikai ipar, fényképészet, ékszeripar Au: elektrotechnikai ipar, fényképészet, ékszeripar. - A Cu-csoport

elemeinek sztereokémiája +1 ox.fokkal mindhárom elem főleg óriásmolekulákat képez oxidok: Cu 2 O, Ag 2 O, Au 2 O szulfidok: Cu 2 S, Ag 2 S, Au 2 S halogenidek: CuX, AgX, AuX, vízben rosszul oldódnak cianidok, komplex cianidok: [Cu(CN) 4 ]3-, [Ag(CN) 2 ]-, [Au(CN) 2 ]-, koordinációszám 2 és 4 + 2 oxidációfokkal elsősorban csak a Cu (sík ) + 3 oxidációfokkal az Au (sík Pl. a Cu(II)Cl 2 Cu ) Cl Cl Cu Cl Cl Cu Cl Cl Cu A másodfajú fémek halogenidjei - +1 és +2 oxidációfokúak, 3- ill. 2-dim óriásmolekulák (atomrács - ionrács közötti átmenet) - a magasabb oxidációfokúak kovalens jellegűek, pl. SnCl 4 , PbCl 4 - a sztöchiometriai képlet megtévesztő lehet az oxidációs állapot szempontjából: TlI 3 Tl+ + I 3 In 4 Cl 6 3 In+ + InCl 6 3Ga 2 Cl 4 Ga+ + GaCl 4 - A Cu-csoport elemeinek halogenidjei EX EX 2 CuCl CuBr CuI CuCl 2 AgF AgCl AgBr AgI AgF 2 E2X6 EX AuCl AuBr AuI EX 2 AuF 3 E2X6 Au 2 Cl 6 Au 2 Br 6 Au 2 I 6 - a Cu

és Ag EX összetételű halogenidjei 3-d. rácsszerkezetűek (AgF, AgCl, AgBr, AgI), NaCl-szerűek, a fluoridok kivételével vízben és savakban rosszul oldódnak - a Cu(I)-fluorid és -jodid labilis vegyületek: 2 CuF CuF 2 + Cu 2 CuSO 4 + 4 KI = 2 CuI + I 2 + K 2 SO 4 fehér csap. - a vízben szuszpendált CuCl megköti a CO-t, melegítésre a megkötött CO ismét felszabadul. A dinukleáris komplex sík alakú, hasonlóan a CuCl 2 2H 2 O-hoz: OC H2O Cu Cl Cl Cu OH 2 CO Cl H 2 O - Cu - OH 2 Cl - a Cu(I) [CuX 4 ]3- halogenokomplexei tetraéderesek a Cu(II) [CuX 4 ]2- halogenokomplexei síknégyzetesek - az AgX oldhatósága az AgCl > AgBr > AgI sorrendben csökken, oldódnak KCNban, Na 2 S 2 O 3 -ban: AgI + 2 KCN = K[Ag(CN) 2 ] + 2 H 2 O AgBr + 2 Na 2 S 2 O 3 = Na 3 [Ag(S 2 O 3 ) 2 ] + 2 H 2 O fixirsó - az AgCl és kis mértékben az AgBr NH 4 OH-ban is oldódik: AgCl + 2 NH 4 OH = [Ag(NH 3 ) 2 ]Cl + 2 H 2 O - az AgX halogenidek fény hatására bomlanak

(fényképészet) hν AgBr Ag + Br - az Au halogenidjei az AuF 3 kivételével bomlékonyak, az Au(III)-klorid, -bromid, jodid dimer vegyületek, vízzel, savval komplexet alkotnak: Au 2 Cl 6 + 2 H 2 O = 2 H[AuCl 3 OH] Au 2 Cl 6 + 2 HCl = 2 H[AuCl 4 ] - A Cu-csoport elemeinek oxo-vegyületei - Oxidok: Cu 2 O CuO Ag 2 O Au 2 O Au 2 O 3 de létezik 2 AgO ≈ Ag(I)Ag(II)O 2 vízben, lúgokban oldhatatlanok, ásványi savakban, KCN-ban oldódnak - Hidroxidok: CuOH AgOH AuOH már vizes oldatban bomlanak, Au(OH) 3 gyengén amfoter, lúgos oldatban [Au(OH) 4 ]- van. - A Cu-csoport elemeinek szulfidjai E2S Cu 2 S Ag 2 S Au 2 S ES CuS E2S3 ES 2 Au 2 S 3 - ásványként is előfordulnak kalkozin Cu 2 S CuS kovellin Ag 2 S argentit - vízben oldhatatlanok, az Ag és Au szulfidjai KCN-ban oldódnak: Ag 2 S + 4 KCN + H 2 O = 2 K[Ag(CN) 2 ] + KSH + KOH - az Au szulfidjai (és az SnS) alkálifém-poliszulfidokban is oldódik A MAGNÉZIUM ÉS A CINK-CSOPORT - Mg; Zn, Cd, Hg a II. oszlopba

tartoznak, két vegyérték elektronjuk van (ns2) - A Mg és a Zn-csoport elemeinek fizikai, kémiai tulajdonságai - sok természetes izotópjuk van, Mg: 3, de Cd: 8. - a Mg op.-ja a legnagyobb (6500C), de a Hg folyadék - a Hg csak oxidáló savaaaaaakban oldódik, a Zn amfoter elem - a Mg jó redukálószer, oxidjának képződéshője és termikus stabilitása igen nagy (magnezit tégla!) Cr 2 O 3 + 3 Mg = 2 Cr + 3 MgO - a HgO hevítve elbomli (félnemes fém) 2 HgO = 2 Hg + O 2 - A Mg és a Zn-csoport elemeinek előfordulása - elemi állapotban csak a Hg fordul elő - ásványaikban, kőzeteikben: MgCO 3 magnezit MgCa(CO 3 ) 2 dolomit MgSO 4 .7H 2 O keserűsó ZnS szfalerit HgS cinnabarit - a Cd a szfalerit kísérője szulfid (CdS) alakban - A Mg és a Zn-csoport elemeinek előállítása Mg: karbonátokból karbo- vagy szilikotermiásan: MgO + C = Mg + CO MgO + 2 CaO + Si(Fe) = CaSiO 4 + 2 Mg + Fe Zn, Cd: szfalerit pörkölése után az oxidok szenes redukciója levegő

kizárásával 2 ZnS + 3 O 2 = 2 ZnO + SO 2 a keletkező fémgőzök kondenzációs leválasztásával, a kolonna tetejétől lefelé: Cd Zn Pb, Bi, As, Sb Hg: a szulfid pörkölése a fémet közveeetlenül adja: HgS + O 2 = Hg + SO 2 - A Mg és a Zn-csoport elemeinek felhasználása Mg: könnyűfém-ötvözetek, redukáló anyag, régebben fényképeszet Zn: szárazelemek, cinkbádog, ötvözetek Cd: alacsony op.-ú ötvözetek, elektrokémiai ipar Hg: műszeripar, stb. - A Mg és a Zn-csoport elemeinek sztereokémiája - a Hg +1 ox.számú vegyületei diszproporcióra hajlamosak - főleg +2 ox.fokúak, de koordszámuk lehet 3, 4 vagy 6 is: H 5 C 2 - Zn -C 2 H 5 , (2) H5C2 Mg H5C2 [Zn(CN) 4 ]2H 3 C - Cd - CH 3 H 3 C - Hg - CH 3 O C2H5 (3) C2H5 [Zn(NH 3 ) 6 ]2+ H 5 C 6 - Cd - C 6 H 5 [HgI 4 ]2- [Cd(CN) 4 ]2- - A Mg és a Zn-csoport elemeinek halogenidjei E2X2 Hg 2 X 2 EX 2 MgX 2 X=F,Cl,Br,I op.,fp csökk EX+ EX 3 - MgX 2 X=F,Cl,Br,I op.,fp csökk MgX+ MgX 3 -

MgX 4 2- CdX 2 X=F,Cl,Br,I op.,fp csökk CdX+ CdX 3 - CdX 4 2- HgX 2 X=F,Cl,Br,I op.,fp csökk HgX+ HgX 3 - HgX 4 2- [ EX 4 2MgCl 4 ]2- - a Hg-nak összetett halogenidjei is vannak, benne -Hg-Hg- kötésekkel, a többié csak EX 2 összetételű - a HgI 2 vörös v. sárga színű, a többi színtelen - a fluoridok: 3-d. rácsban, Cl-,Br-,I- : 2-d rácsban kristályosodnak - a Cl-, Br- és I- vegyületek molekuláris jellege a Hg(II) esetén már kifejezett (alacsonyabb op., fp) - az EF 2 fluoridok és a Hg 2 X 2 halogenidek vízben rosszul oldódnak - az EX 2 halogenidek gőzállapotban líneeárisak - a MgX 2 halogenidek (X=Cl, Br, I) higroszkóposak, MgX 2 .6H 2 O alakban kristályosodnak - vízmentesen az oxid és szénpor, valamint a megfelelő halogén hevítésével keletkeznek - a Hg(I) halogenidek reakcióikban diszproporcionálódnak; a jodid már spontán bomlik, a fluorid vízzel hidrolizál Hg 2 Cl 2 + H 2 S = HgS + Hg + 2 HCl Hg 2 I 2 = HgI 2 + Hg Hg 2 F 2 +

H 2 O = Hg + HgO + 2 HF - a vízben rosszul oldódó HgI 2 a I- -ion feleslegben oldódik: HgI 2 + 2 KI = K 2 [HgI 4 ] (Nessler-reagens az NH 3 kimutatására) - A Mg és a Zn-csoport elemeinek oxidjai, hidroxidjai - Amfoter oxid: ZnO - Bázikus oxid: MgO, HgO - Oxidok: MgO, ZnO, CdO, HgO és Hg 2 O - Hidroxidok: Mg(OH) 2 , Zn(OH) 2 , Cd(OH) 2 víízben igen rosszul oldódnak MgO: tűzálló bélés (magnezit tégla), síkpor, gyógyyyászat ZnO: festékpigment, gyógyászat, kozmetika Zn(OH) 2 : amfoter, még NH 4 OH-ban is oldódik, de nem hidroxo-, hanem NH 3 -komplex formában Zn(OH) 2 + 4 NH 3 = [Zn(NH 3 ) 4 ](OH) 2 Cd(OH) 2 is hasonlóan viselkedik - A Mg és a Zn-csoport elemeinek szulfidjai - ES összetételűek: MgS fehér ZnS CdS HgS fehér sárga fekete (szfalerit (cinnabarit) v. würtzit) - vízben oldhatatlanok, a HgS kivételével HNO 3 -ban oldódnak - A Mg és a Zn-csoport elemeinek nitridjei és foszfidjai Nitrid Mg 3 N 2 Zn 3 N 2 Cd 3 N 2 Hg 3 N 2 Azid Hg(N 3 )

2 Amid Foszfid Mg(NH 2 ) 2 Zn(NH 2 ) 2 Cd(NH 2 ) 2 (Hg(NH 2 Cl) x Mg 3 P 2 - a Zn, Cd-nak ammin-komplexei is vannak - a nitridek és foszfidok vízzel hidrolizálva NH 3 -at és PH 3 -at fejlesztenek - HgNH 2 Cl amido-halogenidek képződése: [HgI 4 ]2- + NH 3 HgNH 2 I + HI - A Mg és a Zn-csoport elemeinek karbidjai, cianidjai, karboniljai - Karbidok (C 3 4- tetrafunkciós) Mg 2 C 3 2MgC 2 (C 2 bifunkciós) ZnC 2 CdC 2 HgC 2 acetilidek, vízzel hidrolizálva acetilént fejlesztenek: MgC 2 + 2 H 2 O = Mg(OH) 2 + C 2 H 2 - Cianidok, cianokomplexek Mg(CN) 2 Zn(CN) 2 [Zn(CN) 4 ]2Cd(CN) 2 [Cd(CN) 4 ]2Hg(CN) 2 [Hg(CN) 4 ]2vízben rosszul az alkáli sók vízben oldódnak oldódnak - Karboniljaik főleg az átmeneti fémeknek van A GALLIUM-CSOPORT - Ga, In, Tl: ns2np1 három vegyértékelektron s-elektronok gyakran inert párok, pl. Tl: +1 oxfok (hasonlóság az alkálifémekhez) - Ga: elektronhiányos elem (hidridekben, halogenidekben, elemorganikus vegyületekben), alacson op.:

≈ 300C (Tl ≈ 3300C) - elemi állapotban nem fordul elő, elég szétszórt elem (pl. a bauxitban, a vörösiszapban dúsul) - felhasználás: Ga: hőmérők (10000C-ig), ötvöző elem, katalizátor (Tl méreg) - sztereokémia: Ga főleg sp3, Tl sp3d2 is. Cl Cl Cl Ga Ga Cl Cl Cl H CH 3 Ga CH 3 Ga H CH 3 CH 3 CH 3 Ga CH 3 Ga CH 3 - Hidridek Ga 2 H 6 CH 3 CH 3 CH 3 digallán, diboránhoz hason tulajdonságú - A Ga-csoport elemeinek halogenidjei EX E2X4 Ga 2 Cl 4 EX 4 - EX 3 GaF 3 X=Cl,Br,I Ga 2 X 6 In 2 X 6 X=Cl,Br,I TlX Tl 2 X 4 TlX 6 3X=Cl,Br,I Tl 4 Cl 6 - TlI 3 E 2 X 9 3- GaBr 4 - InF 6 3- InCl 4 InBr 4 - TlX 3 TlCl 4 - TlI 3 TlBr 4 - Tl 2 Cl 9 3- - Halogenokomplexek ClCl- Tl Cl Cl- - Cl Tl 2 Cl 9 3- Tl - ClCl- TlCl 5 2X=Cl,Br,I TlIII - TlX oldhatósága hasonlít az AgX-éhez Cl- EX 6 3GaF 6 3- GaCl 4 - Tl+ + I 3 - Cl- EX 5 2- ClTlII TlII TlII TlIII Tl 6 Cl 12 4+ TlII - A Ga-csoport elemeinek oxidjai, összetett

oxidjai - Oxidok: Ga 2 O 3 In 2 O 3 fehér színű vegyületek In 2 O Tl 2 O Tl 2 O 3 csak a Tl 2 O vízoldható - TlOH erős bázis - A Ga-csoport elemeinek szulfidjai - A Ga-csoport elemeinek nitridjei, foszfidjai Nitrid Azid Amid GaN InN Tl 3 N Tl(N 3 ) Foszfid GaP InP AZ ÓN (Sn), AZ ÓLOM (Pb) ÉS A BIZMUT (Bi) - Sn, Pb: ns2np2 - négy vegyértékelektron, de s2 elektronjaik már inert párok is, oxidációfokok tehát: Sn: (+2) +4, a +2-es vegyületek erősredukálószerek Pb: +2 (+4), a +4-es vegyületek erős oxidálószerek - Bi: 6s26p3 - öt vegyértékelektron, de főleg +3 ox.fokú - Az Sn, Pb és Bi fizikai, kémiai tulajdonságai - Sn, Pb: sok természetes izotóp, az Pb a természetes radioaktív bomlási sorozatok utolsó, már stabilis izotópja (206Pb, 207Pb, 208Pb), az Pb-ban az izotóparány ingadozó - Bi: tiszta elem - allotróp módosulatok: α-ón, β-ón (por alakú, mikrokristályos, gyémánt térrács, ónpestis 100C alatt) - Sn, Pb: alacsony op., Bi:

rideg, op alacsony - levegőben védő oxidréteg (SnO 2 , PbO), magasabb hőmérsékleten elégnek (SnO 2 , PbO, Bi 2 O 3 ) - az Pb felületén kevés CO 2 -tartalmú vízzel védő bázikus ólomkar-bonát, Pb 2 (OH) 2 CO 3 védőréteg alakul ki (vízvezetékek) - Pb, Sn: amfoter elemek Sn, Bi: csak oxidáló savakban oldódnak (SnO 2 .xH 2 O, β-ónsav) Pb: HCl-ben, H 2 SO 4 -ben PbCl 2 ill. PbSO 4 védőréteg keletkezik, akadályozza az oldó- dást - Az Sn, Pb és Bi előfordulása csak vegyületeikben: SnO 2 ónkő (kassziterit) PbS galenit cerusszit PbCO 3 PbCrO 4 vörös ólomérc (krokoit) Bi 2 S 3 bizmutin Bi 2 O 3 bizmutokker - Az Sn, Pb és Bi előállítása Sn: szénnel, redukcióval SnO 2 + 2 C = 2 CO + Sn Pb: galenitből (flotációs dúsítás után, reduktív pörköléssel): PbS + O 2 = PbSO 4 2 PbS + 3 O 2 = PbO + 2 SO 2 PbSO 4 + PbS = 2 Pb + 2 SO 2 2 PbO + PbS = 3 Pb + SO 2 redukciós eljárás: galenit + CaO + SiO 2 pörkölés PbO + C (koksz) Pb PbO + CO

= Pb + CO 2 tisztítás: buzgatással, a megolvasztott fémet keverik, szennyezések elsalakosodnak Bi: oxidból szenes redukcióval Bi 2 O 3 + 3 C = 2 Bi + 3 CO - Az Sn, Pb és Bi felhasználása Ónbádog, ötvözetek, csapágyfém: Sn,Sb, Pb, Cu, bronz: Cu, Sn, lágyforrasz: Pb, Sn, betűfém: Pb, Sn, Sb, akkumulátor, szerkezeti anyagok - Az Sn, Pb és Bi sztereokémiája sp3, sp3d2 SnCl 4 [Pb(OH) 6 ]2SnCl 2 , PbCl 2 BiCl 3 - hidridjeik: igen bomlékonyak, (EH 2 ) n valószínűleg - oxidjaik: SnO PbO Bi 2 O 3 SnO 2 PbO 2 Pb 3 O 4 BiO+ (bizmutil kation) - Az Sn, Pb halogenidjei EX 4 EX 2 SnX 2 SnX 4 X=F,Cl,Br,I op,fp nő EX 3 SnF 3 SnCl 3 SnI 3 - PbX 2 X=F,Cl, Br,I PbF 3 - PbF 4 PbCl 4 PbI 3 - EX 4 2- EX 6 4- EX 6 2EX 8 4SnX 6 2X=F,Cl,Br,I SnCl 4 2- PbCl 4 2- PbCl 6 2- PbF 8 4- - +2 vagy +4 oxidációfokú vegyületek, az EX 2 gőzállapotban V-alakú, az EX 4 tetraéderesek - a Pb(IV)-nek nincs bromidja és jodidja (a Pb(IV) erősen oxidál, a Br- és a I-

pedig redukál) - az Sn halogenidjei higroszkóposak, hajlamosak a hidrolízisre, az Sn(II) halogenidek redukálók SnCl 2 + FeCl 3 = SnCl 4 + 2 FeCl 2 - a PbX 2 (X=Cl, Br, I) víízben rosszul oldódnak, alkáli halogenid (judid) feleslegben EX 4 2- komplexben oldódnak: HgI 2 vörös [HgI 4 ]2PbI 2 sárga [PbI 4 ]2Bi 2 I 3 fekete [BiI 4 ]- A Bi halogenidjei E 24 X 28 Bi 24 Cl 28 EX 3 BiX 3 X=F,Cl,Br,I BiF 5 BiI 4 - EX 5 EX 4 - BiF 6 3- EX 6 3- - a Bi 24 Cl 28 szubhalogenid, klaszterkötéseket tartalmaz - BiX 3 : F- rosszul oldódik víííízben, a többi hidrolizál (BiOCl, BiOBr) BiCl 3 BiBr 3 BiI 3 fehér sárga barnás fekete ↓ KI BiI 4 - oldódik - Az Sn, Pb és Bi oxovegyületei - Oxidok: SnO SnO 2 PbO - Hidroxidok: Sn(OH) 2 Pb(OH) 2 PbO 2 Pb 3 O 4 Bi 2 O 3 H 2 [Sn(OH) 6 ] BiO(OH) SnO: vízben rosszul old., savak oldják SnO 2 : vízben, savakban rosszul old., MOH-ban feltáródik M 2 [Sn(OH) 6 ] sószerűek, könnyen vizet veszítenek PbO, PbO 2 :

savakban, lúgokban oldódnak, amfoter oxidok Pb 3 O 4 : mínium, vörös, PbO hevítésével levegőn keletkezik Bi 2 O 3 : nem amfoter, csak savak oldják BiO(OH): Bi(OH) 3 -ból vízvesztéssel - Az Sn, Pb és Bi szulfidjai SnS PbS SnS 2 fekete sárga SnS 2 oldódik (NH 4 ) 2 S-ben és M 2 S x poliszulfidokban