Történelem | Középiskola » Az életmód változásai a XIX-XX. századforduló Magyarországán

Az életmód változásai a XIX-XX. századforduló Magyarországán Az 1870-1914 közötti időszakot a "boldog békeidők" névvel szokták illetni. Magyarországon, a dualizmus idején rohamos fejlődés és ennek következtében életmódváltás vette kezdetét. A dualizmus korának kormányai jelentős szerepet vállaltak az ország művelődésének, infrastruktúrájának, gazdaságának fejlesztésében. A dualizmus korában a magyar társadalom jelentősen átalakult. Ennek fő jellemzője a polgárosodás volt. A társadalom minden csoportja máshogy élte meg e jelenségeket. Az ipari forradalom hazánkban rendkívül gyorsan bontakozott ki Miközben Európa számos mezőgazdasága piaci gondokkal küzdött, a Monarchia védett, bővülő gazdasága rendelkezésünkre állt. Az agrárnépesség folyamatosan csökkent, ám a termelés gyors ütemben növekedett, ami a több ezer kilométer hosszú tiszai gátrendszer megépülésének volt köszönhető. A folyók

hajózhatóvá váltak és jelentős területeket lehetett bevonni a mezőgazdasági termelésbe. A gátakat kézi erővel építették a kubikosok, akik kompániába tömörültek és egyegy feladat elvégzésére, szerződtek. Ezen kívül továbbra is folytatódott a gabonakonjunktúra. A magyar termelést szerencsére nem érintette a világválság és az amerikai búza megjelenése, hiszen megvédte az osztrák-magyar védvám (1882) és a Monarchia piaca felvette a magyar termékeket. Az új eljárások bevezetésben és a gépesítésben a nagybirtokosok jártak élen. Általánossá vált az alagcsövezés, a műtrágya alkalmazása, a vetőgép és az aratógép használata. Eközben elterjedt a bérleti rendszer, így a tőkével rendelkezők növelték mezőgazdasági befektetéseiket. A magyar ipar fejlődése a kilencvenes években felerősödött, a hagyományos iparágak tovább korszerűsödtek. A malomipar a vas-és acélgyártás valamint a gépgyártás

világszínvonalúvá vált. Továbbra is fontos maradt az élelmiszeripar, ami már korábban is a magyar ipar szerves részét képezte. A gőzgép elterjedése és a vasbányászat megindulása iparvidékeket hozott létre (Szörény, Hunyad), a Ganz-gyár kiváló mérnökei (pl. Kandó Kálmán- villamosmozdony) egyre több szabadalommal büszkélkedhettek. Új iparágak is megjelentek: elektromos ipar, autó- és repülőgép-gyártás. A fellendülés azonban elképzelhetetlen lett volna külföldi tőke beáramlása nélkül, aminek jelentős része osztrák eredetű volt. Ez a pénz elsősorban a bankok révén, hitelként került az országba. Egyre több hitelintézet jött létre Magyarországon, pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Magyar Földhitelintézet. A termelés súlypontja a századfordulóra a Monarchián belül már Magyarországra tevődött. A társadalom átalakulása (polgárosodás) nem tudta ilyen gyorsan

követni az átalakuló világot. Az országban egymás mellett élt az új, polgáriasodó réteg és a régi formákat őrző világ, amelyek erősen hatottak egymásra. Ezt a jelenséget nevezzük "torlódó társadalomnak". A korszak másik fontos jelensége a demográfiai robbanás, aminek következtében - a jelentős kivándorlás és a járványok ellenére- az ország népessége 33%-kal nőtt. Ez és a technikai fejlődés gyökeres életmódbeli változásokhoz vezetett. Igaz, az új találmányok áldásaiban nem részesülhetett mindenki, de hatásai alól senki sem vonhatta ki magát. Először az arisztokrácia, aztán a középosztály, majd a munkásság, végül a parasztság életvitele alakult át. A korszak sajátossága, hogy a korábban kevesek számára elérhető tárgyak, kedvtelések tömegessé váltak. Megjelent a mindennapi életben a telefon, a villamos, az autó, a távolságok lerövidültek, a postai szolgáltatások olcsóbbá váltak. A

közművesítés is óriási változásokat eredményezett A vezetékes ivóvíz bevezetésével megjelentek a fürdőszobák, a csatornázás következtében elterjedt az angol WC, ami óriási higiéniai lépés volt. Az éhínségek megszűntek A munkaidő csökkenése és a jövedelem növekedése következtében divatossá váltak a szabadidős tevékenységek. Sportklubok, mozik, cirkuszok alakultak, megindult a külföldi turizmus. Pest-Buda 150. 000 lakójával már a szabadságharc idején is vitathatatlanul az ország fővárosa volt. Hatalmas ütemben fejlődött, lakóinak száma a századfordulón már 700. 000-re növekedett, így Európa tíz legnagyobb városa közé tartozott. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítéséből megszületett Budapest. A liberális vezetőréteg a város tervszerű fejlesztése érdekében létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, melynek elnökei Andrássy Gyula és Podmaniczky Frigyes voltak. A gyors fejlődés következtében

hatalmas építkezések indultak. Az építkezések során lassan elkülönültek egymástól a város eltérő funkciójú negyedei. Ekkor folyt a Duna vonalának rendezése, a rakpartok kiépítése, ekkor épült a Margit híd (1876), a mai Szabadság híd (1896) és az Erzsébet híd (1903). Fővárosunk a világ egyik legegységesebb városképével rendelkezik, hiszen az épületek túlnyomó része az eklektika stílusjegyeit viseli magán. Nehezen megoldható probléma volt a korban a főváros és a vidék között kialakuló hatalmas különbség, ami napjainkban is fennáll. A magyar kormányok az oktatásnak kiemelt szerepet tulajdonítottak az ország felemelése szempontjából, s fejlesztése érdekében komoly anyagi áldozatokat is vállaltak: elemi és középiskolák százai épültek. Eötvös József bevezette a tankötelezettséget (1868), melynek következtében az analfabéták száma egyharmadra csökkent. Reformjait Trefort Ágoston folytatta A korszak

folyamán alapított új egyetemeken (Kolozsvár, Debrecen, Pozsony, Zágráb) az elit európai színvonalú műveltséghez és képzéshez jutott. A magyar kultúra a századfordulóra már együtt élt Európa szellemi áramlataival, Budapest kulturális élete igyekezett követni Párizst, mint a legfejlettebb nyugati nagyvárost. Irodalmi életünk sokszínű volt. Ekkor alkotott Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc és a nyugatosok (Ady, Babits, Kosztolányi, Karinthy, Juhász Gyula, Tóth Árpád). A korszakban a középosztály terjeszkedésével jelentős mértékben megnőtt az irodalom iránt érdeklődő közönség száma is, ami megkövetelte a sajtó és a könyvkiadás folyamatos működését is. Az arisztokrácia és a középosztály zenei műveltsége is igen magas volt. Ekkor alkotott Lehár Ferenc, Huszka Jenő, Kodály Zoltán és Bartók Béla is. A változó világszemlélet a képzőművészetre is komoly hatással volt. A szecesszió – kivonulás -

követői hazánkban a népművészet felé fordultak. Az irányzat jelentős alakja a festészetben Rippl-Rónai József volt Az építészetben Lechner Ödön és Kós Károly próbálta dominánssá tenni a népi motívumokat. A honfoglalás ezeréves évfordulóját az ország nagy pompával ünnepelte meg. A Városligetben rendezett kiállítás az ország történetét, a 19 század óriási eredményeit idézte, a korszak embere büszke lehetett hazájára, hiszen az ország a század utolsó évtizedeiben sok területen felzárkózott a fejlett nyugathoz