Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Hajdu Gábor - Beruházási-ráta

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Összehasonlító gazdaságtan Beruházási-ráta Nyíregyháza, 2003. november 25 Készítette: Hajdu Gábor 2003/2004 tanév. I félév II. évfolyam Gazdálkodási szak Levelező tagozat A. csoport A beruházási folyamat szabályozása szigorúan központosított A tervezésidöntési folyamat keretében a n épgazdasági terv egyrészt beruházási kereteket oszt szét a minisztériumok között. A keretek felbontása a szokásos módon halad felülről lefelé A kereteket értékben határozzák meg, és rendszerint néhány fő kisadási tételre bontják, mint építésre fordítható összeg, gépekre és felszerelésekre fordítható összeg, ez utóbbin belül elválasztva a hazai és a külföldről behozott gépet. Másrészt a központi terv tételesen meghatározza, melyek lesznek a kiemelt beruházások. Központilag eldöntik, hogy a kiemelt beruházási akció eredményeképpen létrejövő új

létesítmény mit fog termelni és milyen technológiával, és hol fog működni, mikorra kell elkészülni és mennyibe kerül majd a megvalósítás. Gazdasági Aktivitás, bruttó hazai termék, beruházás Év Bruttó hazai termék GDp 1960 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 100 273 281 289 291 299 298 302 315 315 317 306 269 261 259 267 271 275 288 302 315 331 343 355 1960=100% Végső fogyasztás Összesen Ebből a lakosság összes fogyasztás a 100 100 232 224 238 229 241 232 242 234 245 236 249 239 255 244 264 254 256 243 259 249 252 240 239 226 240 226 253 230 247 230 231 215 224 209 229 212 238 222 248 232 259 244 273 257 297 281 Bruttó felhalmozás Beruházás Összesen Ebből Volumen Folyó állóeszköz index áron, ök milliárd Ft felhalmozá sa 100 100 100 42,6 318 340 359 213,4 312 326 341 209,4 301 320 333 215,6 278 310 323 224,2 272 298 314 231,5 262 289 307 239,6 285 308 314

259,2 294 338 338 295,1 284 307 312 290,4 288 329 325 339,6 275 306 293 356,3 217 274 257 491,9 173 267 253 555,6 229 272 259 638,3 274 306 291 842,7 296 293 276 1038,8 333 313 290 1337,6 374 342 315 1709,9 449 387 355 2137,9 477 410 374 2427,1 498 441 402 2831,7 468 457 415 3122,1 450 489 445 3408,5 Forrás:KSH 1 A beruházási éhség, a köztulajdonú vállalatok és intézmények összességét tekintve kielégítetlenek voltak. A terv végleges elfogadását megelőzően mindig több beruházási keretet igényeltek az alárendelt egységek, mint amennyit a felettes allokátor szétoszthatott volna. Mindig több volt a javaslat kiemelt beruházásra, mint amennyi az erőforrásokból tellett. Rendszerint olyan erős a nyomás a beruházási döntések előkészítőire, hogy végül is rendkívül ambiciózus, gyakran túlfeszített tervek születtek. Ami a beruházási tervek végrehajtását illeti, túlkereslet mutatkozik beruházási javak és szolgáltatások iránt.

Azokhoz a beruházási akciókhoz, amelyeket hivatalosan jóváhagytak, együttvéve több input kellett volna, mint amennyi fizikailag rendelkezésre állt. Ez horizontális hiány, amely a beruházási javak kibocsátóinak és felhasználóinak kapcsolatában mutatkozott be. A reakció főként a direkt bürokratikus szabályozás keretében ment végbe A felső szervek beavatkoztak, rögtönözve eldöntötték, hogy ki kapja a meg a pillanatnyilag szűkösen rendelkezésre álló terméket, vagy erőforrást, és ki az, aki elesik ezektől. Beruházásokra 1980-ban a m agyar költségvetés a G DP mintegy 10 százalékát fordította, fogyasztói árkiegészítésekre 8%-át, végül a k öltségvetési szervek gazdasági feladatokra fordított kiadásai a GDP 4-5%-át érték el. Mindezek az arányok többszörösen felülmúlják a kapitalista gazdaságok megfelelő mutatóit. A népgazdaság beruházásai népgazdasági ágak szerint Év Ipar 1980 1981 70153 65877

Építőip Mezőga ar zdaság és erdőgaz dálkodá s 5212 27417 4066 30690 1982 69122 3402 1983 71876 3320 Folyó áron millió Ft 31654 28978 Közlek Keresk Vízgaz Egyéb Anyagi edés, edelem dálkodá anyagi ágak posta és s tevéegyütt távközl kenysé és g 26991 24573 10118 10753 11687 12042 759 676 24751 25569 9541 9541 12223 13171 986 1313 152337 148667 7 151679 153776 Nem anyagi ágak Összes en 61039 60704 213376 209381 63815 215494 70257 224033 Forrás: KSH A klasszikus szocialista rendszerben a GDP-nek a bürökratikus apparátus fenntartására és a fegyveres testületek kiadásaira fordított hányada nem kisebb, mint a kapitalista országokban. Tehát, ha a beruházásokra több jut, akkor, akkor ez azért lehetséges, mert kevesebbet fordítanak a lakosság fogyasztására, ideértve mind a gáztartás közvetlen egyéni 2 fogyasztását, mind pedig azt a kollektív fogyasztást, amely a lakosság anyagi jólétéhez járul hozzá. A

klasszikus szocialista rendszerben nem működik semmiféle olyan gazdasági automatizmus, mint amit a kapitalizmusban az egyéni pénz megtakarítási döntés az egyéni beruházási döntés és a közvetítőként működő tőkepiac és kereskedelemi bankrendszer jelent. Népgazdasági beruházás népgazdasági ágak szerint Év Ipar Építőipar Mező- Közle- Posta Keres- Víz- Egyéb Anyagi Nem Öszgazda- kedés és kede- gazdá- anyagi ágak anyagi szesen ság és távköz- lem lkodás tevéágak erdőlés kenygazdálség kodás 1985 76377 2367 26861 20234 5638 10167 14158 1256 157018 82610 239628 1986 75464 2718 30383 23206 7105 9399 18281 1545 168101 91088 259189 1987 84022 3423 394587 24978 10475 11424 20808 1699 196287 98790 295077 1988 80922 3562 32011 23304 13213 11144 21400 2215 187771 102660 290431 1989 99512 4828 33908 24125 14842 18181 25640 2096 223132 116802 340014 Folyó áron, millió Ft Forrás: KSH Az

állami vállalatok főleg külföldi cégek által történő privatizációjával megjelentek a korábbi állami nagyvállalatokhoz képest is tőkeerősebb magán vállalatok, a vállalkozás alanyi joggá válásával robbanásszerűen bővült a kis- és középvállalati kör, valamint az egyéni vállalkozók száma a politikai rendszerváltást követően. Az utóbbiban szerepet kapott az is, hogy a privatizálással az erőteljes racionalizálás, létszámcsökkentés széleskörűvé vált, a dolgozók egy része kapun kívülre került. A szervezeti, gazdasági, politikai, társadalmi átalakulást magába foglaló gyors folyamat, amelyre a k rónikus forráshiány nyomta rá bélyegét, a beruházások jelentékeny visszaeséséhez vezetett. A 90-es években a nagyvállalati kör beruházásai váltak a meghatározóvá. Különösen kiemelkedők a gépberuházások indexei Ha az 1990. é vet bázis évnek tekintjük, akkor a beruházások 1997-ig volumenben végig az

1990-es szint alatt maradtak. Az élénkülés 1993-94-ben kezdődött, 1995-ben a 3 gazdaságpolitikai korrekció hatására ismét mérséklődött. Az 1998 és 2000 közötti időszakban a beruházások egyenetlen ütemben ugyan, de bővültek. A beruházási ráta az 1995-ös helyi mélypontot (18%) követően 1997-re mintegy 21 %-ra növekedett. A beruházások GDP-hez viszonyított aránya becslések szerint elérte a 24,7 %-át 2000-ben. Bár Magyarországon a beruházások dinamikája elmaradt a k ilencvenes években a versenytárs Lengyelországétól és Csehországétól, ugyanakkor a lényegesen kisebb beruházás növekmény is elegendő volt a cseh GDP dinamika eléréséhez. A magyar beruházások hatékonysága a b eruházási folyamat döntési rendszere és gyakorlati megvalósulása több évtizedes reformfolyamat eredményeként már a rendszerváltás előtt is hatékonyabb volt, mint a cseh gazdaságé, s ez az előny a mélyreható magyar piacgazdasági

reformok következtében a kilencvenes években csak erősödött. Ebben különösen fontos szerepe volt a valódi tulajdonosokat létrehozó privatizációnak, valamint a külföldi tőke kiemelkedő mértékű beáramlásának és beruházásainak. Beruházások gazdasági ágak szerint Év Ipar Építő- Mező- Közle- Keres- Vízgaz Egyéb Anyag ipar gazda- kedés, kedele -dálko- anyagi i ágak ság és posta m dás tevé- együtt erdőés kenysé gazdál távköz g -kodás -lés 1989 99095 5027 33442 39004 17318 25641 2111 22163 8 1990 10640 6041 32505 41480 21529 20384 4345 23268 4 8 1991 11229 9063 23161 53662 28466 18079 7384 25211 9 4 Nemzetgazdaság beruházása, folyó áron, millió Ft Forrás: KSH Nem Összeanyagi sen ágak együtt 11793 33956 0 8 12357 35625 0 8 13460 38672 6 0 A beruházások anyagi-műszaki összetételében 1995-97-ben jelentős változás nem volt, az építési tevékenység aránya volt a legnagyobb a belföldi gépé 17%, az importé 22%,

míg az egyéb tevékenység 9% volt. 1998-ban és 1999-ben viszont az építési tevékenység aránya csökkent, mintegy 42%-os szinten állt be, csökkent a lakásépítési kedv is. Markáns arányeltolódás következett be viszont a gépek javára, az 1998-as 49,1%-ról a b eruházások 4 56,8%- ra növekedtek. 2000-ben ismét az építési tevékenység vált jellemzővé, elérte az 52,1%-ot, a gépbeszerzések aránya ekkor 47,4% volt. A központi és helyi költségvetési intézmények, szervezetek beruházásainak részaránya az összes nemzetgazdasági beruházásból az 1995-1997-es időszakban közel azonos szinten alakult. A vállalkozások beruházásainak aránya kevéssé módosult Az 1998-99 – ez időszakban megtört a költségvetési és társadalombiztosítási szervezetek beruházási lendülete. 1999-ben ez a szféra az előző évhez képest mintegy 3%-kal kevesebbet ruházott be, ezt viszont kompenzálta a vállalkozások továbbra is nagyobb ütemű

beruházása. A különböző hatások eredőjeként azonban a nemzetgazdaság összességében még mindég 5,3%-os volumennövekedést ért el. Az ágazati struktúrában a feldolgozóipar, valamint az ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás ág beruházásai voltak a legmagasabbak. Ez utóbbi tartalmazza a lakásberuházásokat. 1997-ben egyre dinamikusabbá vált a posta és távközlési ág beruházása, az 1995.évi összes beruházásból ez az ág még 15%-kal, 1997-ben viszont már 19%-kal részesedett. 2000-re visszatért a feldolgozóipari dinamizmus, megmaradt a szállítás, raktározás, posta, távközlési ágazat gyors növekedése, és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások igen magas aránya. A feldolgozóipar birtokolja a nemzetgazdasági beruházások egynegyedét, a gép-, berendezés állomány bővítésének 41%-át. A beruházások legjelentősebb területe a gépipar volt, amelynek részaránya a

feldolgozóiparon belül meghaladta a 4 2%-ot. A tartósan nagy arányú fejlesztések eredményeként a k ereskedelmi, vendéglátói, szállodai kapacitások a fővárosban megduplázódtak, és vidéken is jelentőssé váltak. 1999-ben az új beruházások közel 43%-a az iparban realizálódott, ennek több mint 68%-a volt gépbeszerzés. A 2000 évben már érződtek a központi beruházások az autópálya, vasút, árvízvédelem, első eredményei is. Jelentékenyen csökkentek viszont a beruházások a bányászatban és az ágazati válságnak köszönhetően a mezőgazdaságban. Beruházások anyagi-műszaki összetétel szerint Gazdasági Jogi Jogi szervezetek személyiség személyiség ű gazdasági nélküli szervezetek gazdasági szervezetek 1991 Építés 174426 90321 Összesen 264747 5 Jogi Jogi személyiség személyiség ű gazdasági nélküli szervezetek gazdasági szervezetek 1992 187011 90668 Összesen 277679 Gép Belföldi Import Egyéb Összesen

176746 86208 90538 32279 383451 Építés 217572 Gép 240818 Belföldi 95480 Import 145338 Egyéb 46692 Összesen 505082 Folyó áron, millió Ft 1993 10347 3080 7267 7731 108399 187093 89288 97805 40010 491850 214592 81814 132778 43886 445489 105993 16748 5365 11383 10489 133230 323565 257566 100845 156721 57181 638312 309670 317722 131571 186151 63039 690431 11536 3262 8274 7876 110080 1994 122770 16778 6077 10701 12758 152306 226128 85076 141052 51762 555569 432440 334500 137648 196852 75797 842737 Forrás: KSH A beruházások regionális eloszlása rendkívül egyenlőtlen. A legtöbb beruházás Közép-Magyarország régiójában valósult meg, 1995 é s 1997 köz ött durván 50%-os részaránnyal. Ennek természetes magyarázata van, hiszen a fővárosban és közvetlen környékén a lakosság mintegy 30%-a él és a maga a főváros egyidejűleg adminisztrációs, gazdasági, kereskedelmi, közlekedési, oktatási, kulturális és idegenforgalmi centrum.

DélAlföld és Észak- Magyarország régiókban 1997-ig áttörést nem sikerült elérni a beruházások terén, a két térség fogadta a legkisebb összegű beruházásokat. A közép-magyarországi régióban a beruházások a két régióhoz képest csaknem nyolcszoros értékűek. A beruházás ösztönzési rendszerben számottevő területi kedvezmények 1996-tól vannak érvényben, hatásuk csak ettől kezdve mutatható ki. A három kelet-magyarországi régió beruházásainak összértéke csaknem azonos összegű a három nyugat-magyarországival. Ez több szempontból érdemel figyelmet. A nyugat-magyarországi régiók lakossága kb 3 m illió, a keletmagyarországiaké viszont 4,1 millió A területek kis eltéréstől eltekintve azonosak, jóllehet a gazdálkodási körülményekben, domborzati adottságokban, település szerkezetben nagy különbségek vannak. Nyugat-Magyarország nyugati irányban jobban integrálódott, a természeti adottságai jobbak. A

Balatoni Régió turisztikai értéke és jövedelem termelő képessége összehasonlíthatatlanul nagyobb a keleti országrészben található hasonló erőforrásokhoz képest. Az 1998-99–es időszakban az ország keleti részében növekedtek ugyan a beruházások a korábbi időszakhoz képest, de ezek nem vezettek a területi különbségek lényeges csökkenéséhez a központi és Közép-Dunántúli régióhoz vagy összességében a nyugati országrészhez mérve a fejlődést, mert ott a beruházások lényegesen gyorsabban növekedtek, tovább növelve a szakadékot a két országrész között. A hátrányos helyzetű régiókban az iskolázottság alacsonyabb szintje is fékezi a beruházások fogadását. 6 Ezeken a területeken a regisztrált munkanélküliek 41%-a az általános iskola 8 osztályának megfelelő vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezik. A régiók közötti migráció még nem indult meg az alacsonyabb keresetek és a rosszabb

megélhetési viszonyok miatt. A vállalkozói aktivitás az 1000 lakosra jutó működő vállalkozások száma értéke ÉszakMagyarországon 55, ne m érte el az országos átlag 70%-át, a r égión belül legalacsonyabb Nógrádban és BAZ megyében. Nyilvánvaló, hogy önerőből ezeken a területeken nem lehet számítani a beruházások ugrásszerű növekedésére. A nemzeti tőke hiányában a külföldi működő tőke beáramlásának könnyítésével, az első időszakban erőteljes ösztönzésével lehetett kiegyensúlyozni az 1997-ig tartó visszaesést, illetve megállítani, majd növekedési pályára állítani a vállalati beruházásokat. A külföldi működő tőke befektetések ösztönzésében az 1990-es évtized közepétől új szakasz kezdődött. A szabályozórendszerben és ezen belül az adórendszerben végrehajtott módosítások a gazdasági szereplők közötti versenysemlegességet és a nemzeti elbánás elvét helyezték előtérbe. 1995-1996

folyamán az elfogadott privatizációs törvényt követően a külföldi vásárlások meghatározóvá váltak az energetikai iparban és bankszektorban. 1995-ben a tőkenövekmény 35%-át, azaz 168 milliárd Ft-ot a villamos energia-, gáz-, hő és vízellátásba fektették be. 1999 végére a bankszektor közel kétharmada került külföldi tulajdonba A tömeges privatizáció mellett az idő előre haladtával egyre inkább a szerkezetváltást és a korszerűsítést elősegítő zöldmezős beruházások dinamizálták a gazdaságot. Az ezredfordulóra a külföldi működő tőke értéke közel 21 milliárd USD–re nőtt, ezzel azonban nemcsak a magyar gazdaság lépett egy újabb, gazdasági növekedéssel jellemezhető fejlődési szakaszba, hanem jelentősen megváltoztak a külföldi működő tőke beruházásokért folyó nemzetközi verseny feltételei is. Napjainkra a tömeges privatizáció befejeződésével gyakorlatilag kimerültek a magánosításhoz

kapcsolódó működő tőke bevonás lehetőségei. Az 1990-es években a külföldi tőkebeáramlás területileg rendkívül koncentrált formában játszódott le: a külföldi tőke, döntően Budapesten mintegy 60% és környékén, valamint a nyugat-magyarországi megyékben települt le. Ezekben a térségekben ma már gyakran a munkaerőhiány akadályozza az újabb külföldi beruházásokat, ugyanakkor a tőke áramlása az ország keleti régiói felé ma még gyenge. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma az 1989. évi 1350-rõl több mint 26 ezerre nőtt. A legnagyobb beruházásokat a nagyvállalatok és ezen belül is a külföldi tulajdonú vállalatok hajtották végre. A külföldi tulajdonú vállalatoknál egyébként lényegesen nagyobb a nagyvállalatok részaránya, mint a h azaiaknál. A nagy és közepes vállalatoknak a gazdasági 7 növekedés gyorsításában, a jövedelmezőség, hatékonyság növelésében, a korszerű technológiák

transzferjében van kiemelt szerepük, míg a kisvállalkozások főként a foglalkoztatottság javításában játszanak szerepet. A beruházások anyagi-műszaki összetételének és ágazati megoszlásának változása a termelés technikai színvonalának növelése irányába hatott. Nemzetgazdasági szinten a magas technológiai szintű ágazatok beruházásainak aránya 1999-ben meghaladta a 16,3%-ot. Érzékelhetően nőtt a magas műszaki színvonalú ágazatokban beruházott eszközök aránya, 10,8%-ról 15,1%-ra. A beruházások anyagi-műszaki összetételében a gépeknél igen magas volt az import gépek részesedése, amely egyértelműen a technikai színvonal növekedéséhez vezetett. Reprezentatív felmérések szerint az innovatív gépipar eszközállománya tűnik a legkorszerűbbnek, elavult az élelmiszeripari, könnyűipari és hagyományos gépipari vállalkozásoké. A döntően magas színvonalú technológiát birtokló cégek aránya a vegyes tulajdonú

cégek körében a legmagasabb, kb. 18 %, míg a többieknél alig haladja meg a 10%ot A kisvállalkozások 54%-ban dominálnak az elöregedő gépek Legrosszabb helyzetben azok a cégek vannak, amelyeknek az állam is tulajdonosa, mindössze egytizedük rendelkezik 3 évnél fiatalabb gépekkel, berendezésekkel, és technológiákkal. Aggasztó a kisvállalkozások tőkehiánya és szűk piaci mozgástere. Ez a vállalati kör napjainkig nem volt képes annyi tõkét felhalmozni és mobilizálni, amennyi elégséges lenne ahhoz, hogy korszerű eszközöket beszerezve nagyobb cégek beszállítóivá válhassanak. Lényeges a támogatások megfelelő intenzitása és a beszállítói létrán felfelé haladáshoz fontos funkciókra összpontosítása. Az előbbihez nemzetközi összehasonlításból származó adalék: A háttériparon belül meghatározó szerepe van a megközelítőleg 350, autóalkatrész-gyártással foglalkozó vállalkozásnak. míg Japánban egy első vonalbeli

alkatrész-beszállító átlagosan 900 főt foglalkoztat, Nyugat-Európában pedig 270-et, addig Magyarországon az átlagos foglalkoztatottság csak 150–200 fő között mozog. A növekedés, felfutás támogatása tehát nem nélkülözhető. A beszállító és az integrátor/vásárló kapcsolatában a b eszállítói szerep a p asszív, illetve aktív bérmunkázótól a passzív, illetve aktív beszállítókon át a saját fejlesztői bázissal rendelkező alkatrész- és félkésztermék-gyártókig, a végtermék-piacon önállóan is versenyképes vállalkozásokig terjed. A szerep minősége a vállalat vezetési színvonalától, tőkeerejétől, fejlesztési, marketing képességeitől, humán erőforrás ellátottságától, stb. függ Legkülönfélébb intézményi és támogatási megoldásban célszerű elősegíteni ezek fejlesztését. 8 A nagyvállalati dominancával jár együtt az export területi koncentrációjának növekedése, vagy a

kereskedelmi mérleg deficitje, vagy a kiskereskedelmi bolthálózat csökkenése a bevásárló központok vonzáskörében. A vállalati mérlegadatok és a beruházások kapcsolatát elemezve triviális összefüggés mutatható ki a beruházások teljesítményértéke és a befektetett eszközök, a tárgyi eszközök, az ingatlanok és a műszaki gépek, berendezések értéke között, vagyis a már nagy eszközállománnyal rendelkező vállalkozások ruháznak be az átlagosnál nagyobb összegeket. A saját tőke és a beruházási hitelek a beruházások fő forrásai. Erős pozitív korreláció mutatkozik a beruházások értéke, valamint az értékpapírok, követelések és a vevőállomány nagysága között. A vállalatok likvid eszközeik jelentős részét értékpapírokban tartják, amit a viszonylag alacsony kockázat és a magas hozamok magyaráznak. Az amortizáció egyre inkább csak mint elszámolható költségelem jelenik meg. A nagyobb és külföldi

cégek eszközhatékonysága és likviditása jelentékenyen meghaladja a kisebb hazai cégekét. A piaci áron mért GDP-nek 1,72-szerese a jelenlegi tőkeállomány lakások nélkül mért értéke. Ezen érték elmarad a fejlett országokban tapasztalható 2-2,5 körüli értékektől, ezért ha a magyar gazdaság tartósan felzárkózási pályára kerül, akkor számítani lehet a tőke/termelés arány emelkedésére. Az évi 4,5-5 %-os növekedés a j elenlegi megtakarítási viselkedés mellett olyan mértékű külföldi finanszírozást igényel, ami egyrészt nem célszerű, másrészt minden valószínűség szerint megvalósíthatatlan. Vagy megelégszünk szerényebb növekedéssel, vagy fiskális politikával megteremtjük a forrásokat. Minthogy a jelenleginél magasabb beruházási hányadra van szükség, és a b eruházási szint forrásait nem teremti meg automatikusan a lakossági és vállalati megtakarítás, ezért a gyors növekedés nem valósítható meg a

költségvetési megtakarítás növelése nélkül. Az 1987 ut áni stagnálás, majd a kilencvenes évek mély recessziót jelző időszakát követően a GDP 1994-ben az előzetes becslések szerint 2% körül növekedett. Kedvező volt, hogy ezt a növekedést elsősorban a beruházások húzták, továbbá, hogy a nemzetgazdaság szinte minden területét érintette. Megállapítható, hogy ez a n övekedés a m agánszféra megerősödését eredményezte, ami a fejlődés szempontjából kívánatos volt. A növekedés minősítésénél kulcsfontosságú a lezajlott beruházási folyamatok elemzése, hiszen ezek tartalma árulkodik leginkább a növekedés további fenntarthatóságáról. A GDP-n belüli beruházási hányad az elmúlt évekbeli jelentős visszaszorulás után számunkra, az lett volna előnyös, ha a beruházások mindenek előtt a termelés modernizálódását, technikai lemaradásunk mérséklődését jelentették volna, versenyképesebbé 9 téve a

h azai termelést a bel- és külpiacokon egyaránt. Ez esetben van ugyanis kilátás arra, hogy érdemes a nagyobb fizetésimérleg hiányt is vállalni, mert azt, olyan modernizációs rés tágítja, amelyben a beruházások beérése megteremti a későbbi adósságtörlesztések alapjait. Az elmúlt év beruházási folyamatai ezzel szemben más tendenciát mutattak Az iparban a legnagyobb beruházás-növekedés a v illamos energia, gáz-, hő-, és vízellátás területén volt tapasztalható, azaz a nagy fajlagos tőkebefektetést igénylő területeken, ahol a beruházások viszonylag magas importigényűek, viszont jobbára csak közvetve segítik elő az exportpotenciál szélesítését. A feldolgozóipari fejlesztések elmaradtak az átlagostól, de még az 1993-ban tapasztalt növekedési mértéktől is. A beruházások szerkezetében perspektivikusan kedvezőtlen lemozdulást jelzett a gépipar és fémfeldolgozás arányának számottevő csökkenése. A vegyipari

beruházások növekvő része valósult meg a benzinkúthálózathoz kapcsolódóan a kőolaj-feldolgozó iparban. Az élelmiszeripari beruházások mennyisége nem nőtt az előző évi jelentős mértékhez képest. Főként a korábban privatizált vállalati körben eszközöltek fejlesztéseket, ahol azok elsősorban a gyártmánykorszerűsítésre és a gyártástechnológiára irányultak. A mezőgazdasági beruházások értéke a korábbi rendkívüli alacsony bázis után 1994ben több mint a kétszeresére emelkedett, elsősorban a gépbeszerzéseknek köszönhetően. E kedvező irányú változás fenntarthatóságát azonban megkérdőjelezi, hogy a befektetéseknek több mint 80 százaléka kormányzati támogatással valósult meg. A nemzetgazdasági átlagnál jóval nagyobb mértékben bővültek a beruházások a termelő infrastruktúrában, ami kétségkívül fontos és jelentős előrelépés, ám a külgazdasági aktívum termeléshez igencsak közvetlen

közvetetten kapcsolódik. A beruházások finanszírozásában tapasztaltak választ adnak arra a kérdésre, hogy miként lendülhettek fel a befektetések az általában negatív profitráta és a magas pozitív reálhitelkamatlábak mellett. Azaz olyan feltételek közepette, amelyek ellentmondanak a beruházási érdekeknek. A növekedés mindenekelőtt annak volt köszönhető, hogy kiterjedtek az államháztartásból finanszírozott infrastrukturális fejlesztések. Ezek, a jövedelmezőségi szempontokat nélkülöző befektetések adták a beruházások körülbelül egyharmadát. A maradék kétharmad nagyobbik része is állami kedvezményekkel finanszírozódott. A magánkereslet pedig kizárólag a külföldi hitelpiacokon jelent meg. A beruházások egy része tehát érzéketlen volt a kedvezőtlen finanszírozási és jövedelmezőségi feltételekre, más részénél viszont feltételezhetően a magas inflációs várakozás és a jövedelemeltitkolás lehetősége

semlegesítette a pozitív reál-hitelkamatlábak által közvetített magas jövedelmezőségi követelményeket. 10 Mindez arra utal, hogy a beruházási konjunktúra korántsem a piacgazdaság logikáját követve lendült be, hanem inkább még az előző rendszer jegyeit magán hordva. A működőtőke-beáramlás alakulása (millió dollár) Megnevezés 1990 1991 1992 1993 1994 Készpénzben beérkezett működőtőke 311 1459 1471 2339 1147 Tárgyi apport 589 155 170 142 173 Összesen 900 1614 1641 2481 1320 Forrás: Magyar Nemzei Bank A külföldi működőtőke beruházásokra vonatkozó statisztika számokat meglehetősen nagy óvatossággal kell kezelni. Magyarország esetében sem mondhatjuk, hogy teljes körű adatokkal rendelkezünk. Nem tartják például nyilván a tőkeemeléssel bevont működőtőkét, az anyavállalattól felvett beruházási hiteleket, s az apport is részben becsült. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a

regisztrált tőkebeáramlás jól jelzi a kedvezőtlen tendenciát, a külföldi befektetők kivárását, rosszabb esetben elfordulását Magyarországtól. 1993-hoz képest közel 50 százalékkal, de 1991-hez és 1992-höz viszonyítva is mintegy 20 százalékkal esett vissza a tőkebefektetések mértéke. Véleményük szerint ez nem magyarázható egyszerűen a választások okozta bizonytalansággal. A már hazánkban működő külföldi részvételű vállalkozások, elsősorban a multinacionális vállalatok önmagukban is vonzó hatást gyakorolnak az újonnan befektetni vágyóknak. Magyarországon eddig szakmai befektetők ruháztak be, de még nagy lehetőségek vannak a külföldi tőke számára a privatizációban. Magyarországon a korai indulás, a piacgazdaság kiépítésében játszott úttörő szerep tetemes előnyt biztosított régióbeli versenytársaihoz képest a tőkevonzás tekintetében. Egyes befektetési szakemberek szerint az 1988 és 1990 között

magalapozott lehetőségeinket herdáljuk immár negyedik éve. Már az Antal-kormány idején csökkent a tőke biztonságérzete, 11 ugyanakkor stabil volt a belpolitikai helyzet és 1993 elejéig a külföldi tőkét leginkább érdeklő makrogazdasági adatok viszonylag kedvezően alakultak. Azonban Magyarország 1994-ben a kormány felemás módon kezdett neki a problémák megoldásának, s ezzel eltaszította az új befektetési célokat kereső tőkét. A legtöbb vegyesvállalatot 1993 vé géig a kereskedelemben hozták létre, itt valósult meg az összes vállalatalapítás több, mint 50 s zázaléka. 1990-ben az összes alapított vállalat 15, míg 1993-ban mér mintegy 20 százaléka tartozott ebbe a körbe. 1990 és 1993 között a legnagyobb tőkeértéket minden évben a feldolgozóiparba fektették. A kereskedelembe hozott tőke nagysága 1991- től csökkent, míg a szolgáltatásoké nőtt. A befektetők országok szerinti megoszlásai azt mutatják, hogy mind

az alapított vállalatok számát, mind a befektetett tőke nagyságát tekintve Németország, Ausztria, USA, Olaszország, Anglia, Franciaország, és Svájc a legnagyobb beruházók. A beruházások teljesítményértéke, évente (folyó áron, milliárd Ft) Megnevezés 1995 1996 1997 Nemzetgazdasági beruházás összesen 1 038,8 1 337,6 1 701,3 674,8 884,5 1 166,9 166,3 172,4 199,0 197,6 280,6 335,4 Ebbõl: vállalkozás Költségvetési és társadalombiztosítási szervezet egyéni (nem piaci) gazdaságitevékenység Forrás: KSH A gazdaság egyensúlyának stabilizációja után, 1997-ben és 1998-ban, az export mellett a b eruházási tevékenység is táplálta a n övekedést. A beruházási ráta 1994 és 1998 között, 20,1%-ról 23,6%-ra, 3,5 s zázalékpontot emelkedett. A nemzetgazdaság beruházásainak volumene az 1995. évi mérséklődést követően 1996-tól 1998 III negyedévéig egyre gyorsuló ütemben emelkedett. A beruházások

1998-ban 11,4%-kal nőttek az előző évhez képest, ami egyúttal azt is jelentette, hogy az 1994. évi szintet 20%-kal 12 haladták meg. A nemzetgazdasági beruházások negyedét képviselő feldolgozóipar beruházásainak volumene 1998-ban az 1994. évinek 1,7-szeresét tette ki A kilencvenes évek második felében a fenntartható gazdasági növekedést többek között a beruházások bővülése alapozta meg, a felhalmozás dinamikája rendre meghaladta a bruttó hazai termék növekedésének éves ütemét. Ez az arány a 2001 évben felborult, mivel a beruházások a 2001 előtti növekedési ütemnek kevesebb mint a felével bővültek. A 2000 évi 7,4%-os beruházás növekedést követően a 2001 első negyedévben 5,3%-kal, a második negyedévben 3,6%-kal, a harmadikban mindössze 2,9%-kal, míg a negyedik évnegyedben 3,1%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest a beruházások volumene. Így az év egészében a beruházások volumene 3,5%-kal

nőtt. Önmagában a növekedés üteme is szerény, hiszen a kilencvenes évek közepétől folyamatosan nőtt a beruházások bővülésének dinamikája, és 1998-ban a beruházások volumene 12,7%-kal haladta meg az előző évit; ugyanakkor a struktúra az, ami igazán okot ad az aggodalomra, mivel a legfontosabb ágazatokban a beruházások volumene stagnált, vagy egyenesen csökkent, ami előrevetíti az idei gazdasági növekedés kilátásait. A feldolgozóiparban a 2001-ben egészében stagnáltak a beruházások, ezen belül a negyedik negyedévben már 1,2%-os csökkenés következett be. Ugyancsak nem kedvező, hogy a gépberuházások volumene a 2001 évben nem érte el a 2000es szintet. 12,3%-kal csökkent a beruházások volumene az energetikai szektorban és a negyedik negyedévre szerény mértékűre, 1,4%-ra csökkent az egyébként még jól teljesítő építőipar beruházásainak volumene is; igaz ez utóbbi ágazatban az éves beruházási ráta még 4,1%. A

beruházások teljesítményértéke gazdálkodási forma szerint (folyó áron, milliárd Ft) Megnevezés 1997 1998 1999 Vállalkozás 1 119,2 1 428,8 1 675,2 257,6 379,4 338,4 Költségvetési és társadalombiztosítási szervezet, nonprofit szervezet Egyéni (nem piaci) gazdasági 13 tevékenység 333,1 329,6 413,5 1 709,9 2 137,9 2 427,1 Nemzetgazdasági beruházás összesen Forrás: KSH Érdemes megvizsgálni a kormányzati gazdaságpolitika beruházásokat élénkítő szerepét. Attól eltekintve, hogy a k étéves költségvetés még kétszámjegyű beruházási dinamikával számolt, a gazdaság élénkítésére szánt csodaszer a S zéchenyi-terv. A 2001-es statisztikai adatok a kormányzati optimizmust nem támasztják alá, sőt tételesen cáfolják. Élénkítés helyett a beruházások csökkenő dinamikáját mutatják a számok. A Széchenyi-terv keretében a mai napig az egyetlen konkrét megvalósult beruházás a Lánchíd. A terv

keretében 2001-ben ténylegesen 5 milliárd forint kifizetés történt; érzékeltetésül az éves beruházások összes értéke 3109 milliárd forintot tett ki. A Gazdasági Minisztérium a terv zászlóshajójának tekinti az idegenforgalom fejlesztését szolgáló beruházásokat. Ehhez képest a tavalyi évben a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás területén a beruházások volumene stagnált, a negyedik negyedévben 1,1%-kal csökkent. A kormányzatnak az egészségügy szerepét meghatározó politikáját tükrözi, hogy a 2001-es évben az egészségügy és a szociális ellátás beruházásainak volumene az előző évihez képest 6,1%-kal csökkent; ráadásul nem először a ciklus folyamán, mivel 1999-ben ezeknek a beruházásoknak a volumene 12,7%-kal csökkent, ugyancsak az előző évi teljesítéshez képest. Amíg 1998-ban a nemzetgazdasági beruházások 2,4%-a jutott az egészségügyre, addig 2001ben, már csak 1,8%-a. A tényadatok szerint a

kormányzat által kiemelt ágazatként kezelt oktatási beruházások volumene a 2000-hez képest 3,8%-kal nőtt, az ágazat beruházásainak részaránya 1998-hoz képest mindössze 0,1 százalékponttal emelkedett a nemzetgazdasági beruházásokon belül. A beruházások jelentős tételét képezi a lakásépítés. Azonos időszakokat a kormányváltást követő három évet összehasonlítva az állapítható meg, hogy az előző kormányzati ciklusban több lakást építettek, mint a jelenlegiben. Az 1995–1997-es időszakban 81 105, az 1999–2001-es időszakban pedig 68 870 volt a használatba vett lakások száma. A lakásépítési statisztika adatai szerint a 2001 évben 28 000 lakás készült el, 30%-kal több, mint a megelőző évben. A 2001-ben kiadott építési engedélyek száma 47 900, ami 7,1%-kal meghaladja az előző évben kiadott engedélyek számát. Az építési engedélyek 14 számának növekedése nem éri el az előző évit, mivel a 2000.

évben 44 700 engedélyt adtak ki, 46,2%-kal többet, mint a megelőző évben. A lakásépítés 2001-es jelentős növekedése tehát bizonyos értelemben ellensúlyozza az előző években végbement kedvezőtlen folyamatokat. A tavaly kiadott használatbavételi engedélyek száma megközelíti az 1996. é vi és 1997 évi új lakásszámot, ezekben az években ugyanis rendre 28 300, i lletve 28 1 00 lakás épült. A lakásépítések legutóbbi két évben megfigyelt regionális elhelyezkedése úgy tűnik tükrözi az országban az utóbbi években újra növekvő területi különbségeket. A Közép-dunántúli és a Nyugat-dunántúli régióban 42,9%-kal, illetve 42,6%-kal, A Közép-magyarországi régióban 30,4%-kal épült több lakás, mint a megelőző évben, ugyanakkor a többi régióban ennél lényegesen szerényebb volt az építkezések dinamikája, sőt Csongrád és Tolna megyében kevesebb lakás épült, mint 2000-ben. Nemzetgazdasági beruházások

anyagi-műszaki összetétel szerint Anyagi műszaki összetétel Vállalkozás Építés Gép Belföldi Import Egyéb Összesen 583849 1074614 519248 555366 16726 1657189 Építés Gép Belföldi Import Egyéb Összesen 649513 1239232 600126 639106 20929 1909674 Építés Gép Belföldi Import Egyéb Összesen 721431 1217906 590978 626928 40944 1980281 Építés Gép 798029 1209634 Költségvetési és Egyéni (nem társadalombiztosí piaci) gazdasági tási szervezet tevékenység Beruházásai 1999 236509 371116 101265 34808 53948 14643 47317 20165 650 7606 338424 413530 2000 293029 456909 122976 40946 73030 15098 49946 25848 755 8260 416760 505296 2001 362775 600069 128664 48607 75892 16721 52772 31886 779 916 492218 649592 2002 446739 714506 172154 25522 15 Összesen 1191474 1210687 587839 622848 24982 2427143 1398632 1403154 688254 714900 29944 2831730 1684275 1395177 683591 711586 42639 3122091 1959274 1407310 Belföldi Import Egyéb Összesen Folyó áron,

millió Ft 626986 582648 41351 2049014 101537 70617 468 619361 11926 13596 88 740116 740449 666861 41907 3408491 Forrás: KSH Magyarországon a beruházási ráta 2000-ben 25% körül volt. Ez nemzetközi összehasonlításban viszonylag elfogadható adat, de bizonyosan nem elég egy 5% körüli gazdasági növekedés tartós fenntartásához. Ha az EU gazdasági növekedésének közel a dupláját szeretnénk akár 15-20 évig is elérni, ehhez az ottaninál jóval magasabb, valószínűleg legalább 30%-os beruházási ráta tartozik. Az EU Bizottság és a magyar kormány 2000, áprilisi közös értékelése szerint 28-30%-os beruházási ráta 2003-2004-re várható. Mindez a beruházások évi 10-12%-os növekedését feltételezi. A képet színesíti, hogy a jelenlegi beruházási rátából mintegy 4%-pontot a működő tőke beáramlása finanszírozza, mégpedig feltűnően jó növekedésgeneráló hatékonysággal. Sajnos erre a tényezőre - legalábbis arányát

tekintve - a későbbiekben egyre kevésbé számíthatunk. Ezért is a kis- és középvállalatot is jellemző magas beruházási dinamika tartósan nehezen képzelhető el a megtakarítási ráta újbóli emelkedése és az adóterhek csökkenése nélkül. A lakossági fogyasztás jelenlegi, a jövedelmeknél is gyorsabb bővülését, ugyan számos tényező magyarázza, de ezt a tendenciát előbb-utóbb mégis meg kell próbálni visszafordítani. Ezért a megtakarítási hajlandóságot erősítő, a hosszú távú befektetéseket támogató lépésekre lenne szükség. A beruházási ráta jelenlegi szintjén belül a l egnagyobb probléma az államháztartási beruházási kiadásainak az igen alacsony színvonala. Az infrastruktúra gyors fejlesztése a tartósan dinamikus gazdasági növekedés, illetve az országon belüli területi kiegyenlítődési tendencia érvényesülésének alapfeltétele. Ráadásul az EU felvételi tárgyalások során erre az ország

kötelezettséget vállal, hiszen - esetenként kisebb halasztással - át kell venniük az EU igen szigorú követelményrendszerét. Az infrastruktúra jó néhány területén viszont a fejlesztés jelentős nagyságú állami finanszírozást igényel. Ezért az államháztartás beruházási kiadásait középtávon a jelenlegi, a GDP 4-5%-a közötti szintről legalább 8%-ra szükséges emelni. A növekményből mintegy 1%-pontot hazai forrásokból kellene fedezni, miközben legalább 2%pontot az EU taggá válást követően megnyíló közösségi forrásokból lehetne finanszírozni. Az államháztartási beruházási kiadások ilyen szintre történő emelésére már csak azért is szükség 16 van, hogy a taggá válás után képesek legyünk felszívni az EU - összességében a G DP 4%ában limitált - forrásait. A távlatos cél így a nemzetgazdasági és ezen belül különösen az államháztartási beruházások gyors növekedése. Ezzel szemben tavaly a

beruházások csak 6,6%-kal, a kívánatos dinamika alig több mint felével emelkedtek, miközben az államháztartás beruházásai csökkentek. Igaz idénre javulás várható Ezzel együtt a jelenlegi tendenciákhoz képest az állami beruházásoknál láthatóan fordulatszerű változásra van szükség. A Széchenyi terv megjelenése elsősorban éppen azért üdvözölhető, mert jelzi, hogy a gazdasági kormányzat végre - igaz döntően csak 2001-től - felismerte e fordulat elvi szükségességét. A Széchenyi terv iránya és gazdaságpolitikai üzenete így egyértelműen pozitívnak értékelhető. Ugyanakkor a részleteket tekintve számos megválaszolatlan kérdés marad A Fejlesztési Terv nyilvánvalóan állami finanszírozást igénylő területeket figyelmen kívül hagy. Nem esik szó benne a bevezetőben említett környezetvédelmi beruházásokról a vasút fejlesztéséről, továbbá az agrárium uniós felkészülését segítő beruházási

támogatásokról sem. A program szövegezése nem teszi világossá a m egkívánt költségvetési többletek nagyságát, hiszen a jelzett célokra eddig is történt ráfordítás. A két évre előzetesen rögzített 434 milliárd forintos költségvetési előirányzat legnagyobb tétele a lakásprogram, ami társadalmi és gazdasági szempontból kedvező prioritásképzés, de igazság szerint nem tekinthető az EU csatlakozás vagy a hazai növekedési feltételek tartós javítása szempontjából alapvető kérdésnek. Az autópálya-fejlesztésre szánt 120 milliárd forint növekedésgeneráló hatása már egyértelmű. A további konkrét alprogramok valóban fontos és támogatandó célokat fogalmaznak meg. Összességében a jelenlegi összetétel azt jelzi, hogy a terv arányai csak részben illeszkednek az állami fejlesztési determinációkhoz. Ezért a S zéchenyi programot ki kellene egészíteni további programokkal és ezek alapján elő kellene készíteni

az államháztartás beruházási kiadásainak 2006-ig történő teljes körű programozását. Ezt a dokumentumot Kossuth-tervnek is nevezhetnénk A Kossuth-tervet akár a magyar Országgyűlés határozata is megerősíthetné. Egy széles konszenzuson alapuló döntés után ugyanis könnyebben lehetne folytatni az EU források - taggá válásunk utáni felhasználására való hazai felkészülést. Megfelelő felkészülés nélkül reális veszély, hogy a felvételt követően hosszú évekig csak egy részét tudjuk lehívni az elvileg igénybe vehető közösségi forrásoknak. A 2001-2002-es költségvetés tervezési köriratából eddig nyilvánosságra került információk nem teszik egyértelművé a felhalmozási kiadások prioritását. Így felsejlik egy olyan költségvetés-politika veszélye is, amelyik végül - a folyó kiadások növelésére 17 vonatkozó igények előtt meghátrálva - igazából még sem valósítja meg az állami beruházási kiadások

előnyben részesítését. A magas beruházási ráta, illetve a szükséges infrastrukturális fejlesztések megvalósítása persze elvileg ebben az esetben is elérhető. Ehhez azonban az állami finanszírozásúnak gondolt beruházások döntő részét vállalkozói beruházásként kellene megvalósítani. Ezt a finanszírozási rendszert az M1-es sztráda építésénél már kipróbálták, de a megoldás kudarcba fulladt. Egy ilyen modell érvényesítése esetén rövidesen csillagászati díjakra lehetne számítani az igénybevételi díjakban, ha egyszer piaci bankhitelből kell finanszírozni a fejlesztéseket. Látszólag adódik egy másik lehetőség is a szükséges infrafejlesztések MFB hitelekkel való finanszírozása formájában. A 2003-tól alkalmazandó EU számítási metodika szerint viszont az MFB autópálya-hitelezés már formálisan is növeli az államháztartási hiányt. Így tehát a reálisan követhető fő út a következő években mégiscsak

az államháztartás beruházási kiadásainak gyors növelése. Természetesen úgy, hogy a folyó kiadások emelkedése emiatt csak viszonylag lassúbb lehet és így az államháztartási hiány az egyensúlyi szempontból elfogadható szinten marad. A dinamikus gazdasági növekedés időszakában erre a költségvetés-politikai fordulatra van reális lehetőség. Az állóeszköz-felhalmozás mintegy 90 százalékát kitevő beruházások növekedése az eszközfelhalmozásnál valamivel élénkebb volt. A volumenváltozás az előző évihez viszonyítva 3,5 százalékot tett ki, szemben az eszközök 2000. évi 3,1 százalékos bővülésével A fejlesztési hajlandóság múlt évi mérséklődése már az évközi adatok alapján is érzékelhető volt A lassulás oka az üzleti szféra felhalmozásának mérséklődése, ezt az állami és a helyhatósági beruházások, valamint a dinamikusan emelkedő lakásberuházások csak részben tudták kompenzálni. A 2002 első

negyedévi beruházások volumene 8,6 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az előző negyedévihez képest a beruházások 1,8 s zázalékkal emelkedtek, szezonálisan korrigált indexszel mérve. Az első negyedévi beruházások összege meghaladta a 471 milliárd forintot, ez 46 milliárd forinttal több a bázisidőszaki értéknél. A zömében állami és önkormányzati kezdeményezésű épület, építmény, út, vasút, közműhálózat, beruházások volumene az átlagot lényegesen meghaladóan, több mint 14 százalékkal nőtt, a gépberuházások reálértéke 4 százalékkal haladta meg a bázisidőszaki szintet. A beruházási piac tagoltsága nem csökkent. Az állami és önkormányzati fejlesztések az év egészében dinamikusan emelkednek. Tovább bővül a lakásépítés, a kiadott építési engedélyekre és a m egkezdett építkezésekre alapuló becslés alapján 2002-ben mintegy 33 ezer lakás felépítésével számolunk.

Az üzleti beruházások élénkülése az év második felére 18 prognosztizálható. Az exportkereslet lassan és folyamatosan bővül, a hazai kereslet élénk, a vásárlóerő jelentős hányadát azonban importtermékek vásárlása köti le. A forintárfolyam és a reálkeresetek második éve tartó emelkedése a vállalkozók versenyképességét mintegy 20 százalékkal vetette vissza. Ez nehezíti valamennyi exportőr és hazai piacon importtermékekkel versenyző vállalkozás helyzetét. A fejlesztések közel negyedét képviselő feldolgozóipari beruházások az első negyedévben 5,8 százalékkal maradtak el a bázisidőszaki szinttől. Jelentős a visszaesés a kereskedelem és a szálláshely-szolgáltatás ágazatok beruházásainak volumenében is. A termelő ágazatok közül magas a beruházási ráta az építőiparban 22,5% és a mezőgazdaságban 4,8%. Itt az év hátralévő részében is élénk, fejlesztési tevékenységet tartunk

reálisnak. A nagyvállalatok beruházási hajlandósága májusban és júniusban emelkedett. A december óta azonban messzemenő következtetések nem vonhatók le. A beruházások tartós javulásával a harmadik negyedévtől kezdődően számolunk. A beruházási szándékokat leginkább gyengítő tényező továbbra is a belföldi kereslet alacsony dinamikája, a finanszírozás és a h itelkamatok magas költségei. A cégek értékítéletében növekedett az elégtelen exportkereslet, és csökkent a bizonytalan jövő súlya. 2002 első négy hónapjához viszonyítva májusban kedvezőbb a vállalatok kapacitáskihasználtsága. A korábbi 50 s zázalékhoz közeli arányokkal szemben legutóbb a cégek 60 százaléka nyilatkozott megfelelő kapacitásháttérről tevékenysége bővítéséhez. Kapacitáshiány gyakorlatilag nem gátolja a fogyasztói igények kielégítését. A versenyhelyzet javításának lehetőségei közül legtöbben a költségek

csökkentését emelték ki. 50 százalék véleménye szerint a működési költségek lefaragása segíthet valamelyest vállalkozása piaci pozícióján. A termékek és a t echnológia magasabb szintre emelésétől 36 százalék, a marketing technikák fejlesztésétől 33 százalék várja piaci helyzete javulását. Az előző negyedév viszonylag magas beruházási rátáját, a kereslet folyamatos élénkülését, az intenzív infrastrukturális és lakásberuházásokat figyelembe véve éves szinten közepes, mintegy 7 s zázalék körüli beruházási rátával számolunk, amelyben a külföldi tőke szerepvállalása a múlt évinél kedvezőbb lesz. Egy nemzetgazdaság az egy év alatt létrehozott bruttó hazai terméket háromféle célra használhatja fel: fogyasztásra, felhalmozásra és exportra. A felhalmozás legnagyobb tétele, a beruházás értelemszerűen szorosan összefügg egyrészt a következő időszakok termelésével, másrészt a lakosság

életkörülményeit számottevő mértékben meghatározó infrastrukturális 19 ellátottsággal. A különféle közgazdasági irányzatok nagyjában-egészében mind egyetértenek abban, hogy egy egészséges és növekedni képes gazdaságban 22–25 százalék körül van a beruházási ráta, azaz a beruházásoknak a teljes hazai felhasználásban elfoglalt aránya. Ezt jóval meghaladó ráta csak a lakossági fogyasztás drasztikus korlátozásával valósítható meg; ez történt hazai gazdaságtörténetünkben az ötvenes évek első felében. Persze, ha egy beteg gazdaság ennél sokkal kevesebbet tud felhalmozni, akkor ott csakugyan veszélybe kerül a jövő. A kilencvenes évtized a beruházásokat illetően meglehetősen változatos képet mutat: 1991-ben az előző évhez viszonyítva 12 százalékkal csökkent a beruházások volumenindexe, s ezt egy másfél százalékos további csökkenés, majd kétévi emelkedés követte. Aztán, 1995ben ismét 5 s

zázalékkal kevesebb beruházásra került sor, azóta azonban mindig az előző évhez viszonyítva egy 5, 8 és fél, végül több mint 10 százalékos növekedés következett be. A beruházási ráta 1997-ben már 20 százalék fölé emelkedett. A múlt évben a beruházások 87,5 százaléka a gazdasági jellegű nemzetgazdasági ágakban teljesült, 12,5 százaléka jutott a társadalmi szolgáltatásoknak pontosabban és részletesebben közigazgatásra, védelemre, kötelező társadalombiztosításra, oktatásra, egészségügyi és szociális ellátásra, egyéb közösségi és személyi szolgáltatásra. A három legnagyobb tételt a feldolgozóipar 26 százalék, a szállítás, a raktározás, a posta és a távközlés 19 százalék, továbbá az ingatlanügyletek, a bérbeadás és a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás 18 százalék jelenti. 20