Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Fogyasztói magatartás

2. A FOGYASZTÓI MAGATARTÁS A fogyasztás célja: Szükségletek kielégítése, ennek korlátja viszont a szűkösség. Nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni szükségleteinket, ezért rangsort alkotunk: ez a preferencia-rendszer. Ezt a jószágnak tulajdonított hasznosság határozza meg. Hasznosság: A jószág hasznos tulajdonságainak összessége, valamint az a szükségkielégítési fok, amit a fogyasztó a jószág elfogyasztása révén nyer. A hasznossággal rokon értelmű kifejezés az érték. A mikroökonómiában feltételezzük, hogy minden egyén a hasznosságból kiindulva képes értékelni és rangsorolni a fogyasztási lehetőségeket, jószágkosarakat. A fogyasztó kereslete a belső igények és a külső feltételek összehangolásának eredményeként alakul ki (rendelkezésünkre álló nomináljövedelem, jószágok ára, hasznosság). • • Nominális jövedelem: a rendelkezésünkre álló, adott pénznemben kifejezett pénzeszközök számszerű

értéke. Reáljövedelem: a nominális jövedelem és a termékek, szolgáltatások ára által meghatározott megvásárolható javak halmaza. Pontosan úgy kapjuk meg ha a nominális jövedelmet elosszuk az érvényes árszínvonallal. Maslow-féle piramis: Az egyén mindig felfelé mozdul el a szükséglethierarchia mentén, annak függvényében, ahogy az éppen motiváló szükségletek kielégülnek. Mindig a következő, még ki nem elégített szükséglet motivál. Termék piaci kereslete: Az egyén ténylegesen akkor válik fogyasztóvá, ha képes (van rá jövedelme) és hajlandó (a termék számára hasznos) egy termék megvásárlására. Ennek a döntési mechanizmusnak az eredményeképpen alakult ki a fogyasztók összességére nézve a termék piaci kereslete. A kardinális hasznosság elmélete • • Gossen I. törvénye: Az egymást követő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő (csökkenő

határhaszon törvénye). Gossen II. törvénye: Feltételezi, hogy a hasznosság hasznosságegységekkel (számszerűen) mérhető, azaz, hogy a fogyasztó számszerűsíteni tudja a jószágnak tulajdonított hasznosságot. Teljes haszon (TU): az a szám, amely megmutatja, hogy az egyes jószágmennyiségek elfogyasztása után mennyi hasznot szerzett a fogyasztó. Határhaszon (MU): az a szám, amely megmutatja, hogyan változik a fogyasztó összhaszna, ha egy egységgel növeli valamely termék fogyasztását. MU = TU változása / Q változása (Q = fogyasztás) Telítettségi pont: egy adott jószág olyan mennyisége, amelynél a fogyasztó összhaszna már nem nő tovább. Optimális választás: a fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó pénzegység által nyerhető határhaszon bármelyik termékre azonos. Közömbösségi görbe Olyan jószágkombinációk összességét jelöli, amelynek összhaszna ugyanannyi, ezért közömbös számára,

hogy melyiket szeri meg. Közömbösségi térkép: a közömbösségi görbék összessége. Vannak olyan jószágkombinációk, amelyek ugyanolyan hasznossággal bírnak, de magasabb szükségletkielégítési szintet jelentenek a fogyasztó számára. Ha az azonos hasznossággal bíró kombinációkat egy színvonalon helyezzük el, akkor jutunk a közömbösségi görbéhez. (ábra: 8 db csoki + 2 alma = 4 db csoki + 5 db alma)  A racionális fogyasztó az origótól minél távolabb levő közömbösségi görbéről kíván választani. Költségvetési egyenes Azon jószágkombinációk összessége a közömbösségi térképen, amelyeket a fogyasztó adott pénzjövedelmének teljes elköltése mellett megvásárolhat rögzített piaci árak mellett. A költségvetési egyenesen elhelyezkedő jószágkombinációk megvásárolhatók a pénz teljes elköltése mellett, az azon kívül esők a fogyasztó számára elérhetetlenek (az egyenes alatt marad még jövedelem).

(ábra: a költségvetési korlát hozzáér az y tengelyhez  ha minden pénzét y-ra költi/ x tengelyhez  ha minden pénzét x-re költi) (ha az egyenes alatt helyezkedik el, marad még jövedelem) A fogyasztó akkor választ optimálisan, ha a költségvetési egyenes és az elérhető legmagasabb közömbösségi görbe érintkezési pontjához tartozó jószágkosarat választja. I = Px * x + Py y pl. 1000 Ft = 50 db * 10 Ft + 25 db 20 Ft