Gazdasági Ismeretek | Államháztartás » Farkas Melinda - Neokorporatizmus avagy tárgyalásos gazdaság

Nyíregyházi Főiskola Gazdálkodási szak Levelező tagozat Neokorporatizmus avagy tárgyalásos gazdaság Készítette: Farkas Melinda 2003. Tartalomjegyzék 3.oldal Gazdasági rendszerek elmélete 4.oldal Neokorporatizmus 5.oldal Érdekcsoportok 6.oldal A tárgyalásos gazdaság intézményrendszere 7.oldal Peter J. Katzenstein nézetei 8.oldal Felhasznált irodalom 2 A gazdasági rendszerek elmélete A gazdaság egészének működésmódja, a működés intézményrendszere felől közelít a valósághoz, a gazdaságokban különbségeket és azonosságokat keres, próbálja megmagyarázni a sikereket és a sikertelenségeket. A gazdasági rendszerek mechanizmusokból, szervezeti elrendeződésekből és szabályokból tevődnek össze, amelyek a szűkös erőforrások csoportosításával kapcsolatos döntések meghozatalának, és végrehajtásának módját határozzák meg. „Magába foglalja mindazokat az intézményeket, szervezeteket, magatartási

mintákat, amelyek közvetlenül vagy közvetve hatnak a gazdasági viselkedésre és teljesítményre.” A gazdasági rendszerek közötti különbségek legfontosabb jellemzői: • • • • A döntéshozatal szervezeti elrendeződései Mechanizmusok, amelyek az információkról és a gazdasági tevékenységek, koordinációjáról - bürokratikus és piaci koordináció (Kornai) - gondoskodnak A tulajdonjogok A mechanizmusok, amelyek a célok kitűzésére és az emberek ösztönzésére szolgálnak, azaz a motivációs struktúra. A gazdasági rendszerek elemzésekor megkülönböztetünk tiszta modelleket és reálrendszereket. A tisztamodellek persze a valóságban nem léteznek, ezek elképzelt szituációk. A gazdaságokban elkülönítésre kerül a domináns, uralkodó szerveződési elv és ez kerül elemzésre. A tiszta modellek lehetnek: • Árutermelő, piacgazdasági rendszerek  Kisárutermelő gazdaság  Klasszikus tőkés árutermelés 

Részvénytársasági árutermelés • Tervgazdasági rendszerek  Egylépcsős tervgazdaság  Kétlépcsős tervgazdaság A reálrendszerek a valóságban létező gazdaságok, alapjaikat a tisztamodellek jellemzői adják, de annál sokkal bonyolultabbak. Összetettségük a kialakulásuk történelmi és országbeli körülményeitől függ. Lehetnek: • Egyszerű gazdaságok  Termelő háztartás  Liberálkapitalizmus • Államilag szervezett gazdaságok vagy tervgazdaságok  Sztálini parancsuralmi rendszer  A rendszer reformkísérletei 3  A korlátozott vállalati önállóságon alapuló „ sem, terv, sem piac „ mechanizmus • Perspektivikus rendszerelképzelések  Ökológiai világképen alapuló rendszerelképzelés  Információs gazdaság • Modern vegyes gazdaságok  olasz fasiszta korporatív rendszer  jóléti állam  neokorporatív vagy tárgyalásos gazdaság Neokorporatizmus vagy tárgyalásos gazdaság

Különböző allokációs rendszerek keveredését szokták vegyes gazdasági rendszernek nevezni. Ha az állam nem kap domináns szerepet, csak egyike a lehetséges döntéshozóknak társadalmi vagy neokorporatizmusról beszélünk Jellemzői: • • • Eltérő érdekű csoportok között az állami közvetítés nem hatalmi kényszeren, hanem tárgyalásokon alapszik. Az állami beavatkozás ellensúlyozza a piaci hatásokat a hátrányosan érintett iparágakban. A gazdaság nem működő képes a gazdasági élet szereplőinek együttműködése, kompromisszum-képessége nélkül Az ellentétes érdekek összehangolása hosszú távú szempontokat is figyelembe véve, alkuk rendszerén jön létre. A tárgyalásos gazdaság kialakulása: A gazdaságban, egyszerre kellett biztosítani a piaci mechanizmusok érvényesülését, a tőke hatékonyságát, a gazdaság teljesítőképességének javítását, az infláció elkerülését de ugyanakkor a politikai élet

stabilitását is. Ezek a célok kompromisszumok nélkül nem voltak megvalósíthatók, egyezségek nélkül a különböző érdekcsoportok csak saját céljaik elérésére törekednének. Egyes országok elvetették az állami dominancián alapuló jóléti gazdasági formát, de már nem akarták a másik intézményrendszert sem. Így választották a tárgyalásokon, kompromisszumokon alapuló tárgyalásos gazdaságot. Az állam csak egy a döntéshozók közül, de fontos szerepe van a megegyezések betarttatatásában és gyakran lép fel kezdeményezőként is. Gazdasági szövetségek alakultak, ezek a szövetségek hozhatnak gazdasági döntéseket, vagy feladatuk lehet még, hogy a közös érdeket érvényesítsék vagy a fogyasztók érdekvédelme. 4 Legfontosabb érdekcsoportok: • • • • Kamarák Vállalkozók érdekszövetségesei Szakszervezetek Fogyasztók szövetségesei Az érdekcsoportok politikai hatalma a következőktől függ: • • • A

csoport képviseletétől Konfliktusképességétől Pénzügyi erejétől A kamarák az állampolgárok és az állam közötti közvetítő szerepet töltik be. A kamarák vezetői politikai pályára lépnek, arra törekednek, hogy a parlamentbe kerüljenek. Így alakult ki a gazdaság és a politika érdekképviselet összefonódása. Vannak mezőgazdasági kamarák, munkás kamarák. Ezek később több országban összeolvadtak a szakszervezetekkel. A vállalkozók szövetségei a szakszervezetek ellensúlyozására alakultak. A bértárgyalásokon azonban partnerei egymásnak. A tárgyalásokon a megállapodások e két csoport között kötődtek, mert érdekellentétük veszélyeztette a társadalom stabilitását. Elismerték egymás jogait. A szakszervezeteknek volt sztrájkjoga, a vállalkozók szövetségének, pedig elbocsátó és üzembezáró joga volt, ha nem sikerül a megállapodás. A kompromisszumok a munkafeltételekről és a munkabérekről szóltak. A

megállapodásokat a parlament utólag szentesítette Döntése joga volt még egy sor állami intézménynek is, így a parlament és a minisztériumok mellett hatalmat kaptak a különböző érdekszervezetek. Ezek a szervezetek nevezhetők korporatív szervezeteknek. A korporatív szervezetek létrejöttével a hatalom szétterült. Az állami hatalom és a polgári társadalom határai többé nem váltak szét élesen. Ez már az állam és érdekcsoportok közötti tárgyaláson alapuló rendszer. A parlament szerepe már formálissá válik, a pártok a korporatív szervezetekkel már a parlamenti döntéseket megelőzően egyezségre jutnak. Általában a tárgyalásos gazdaság azokban az országokban terjedt el, ahol a társadalmi konzesszusnak hagyományai vannak, illetve az érdekszervezetek kialakultak és koncentráltak. Itt koncentrált még az ipar és a termelés is 5 A tárgyalásos gazdaság intézményi rendszere A tárgyalásos gazdaság megállapodásainál

stratégiai szempontok játszanak szerepet. A szereplők viselkedését általában normatív szabályzók befolyásolják, amik nem mindig törvényesek. A rendszer működését a társadalmi-gazdasági ideológia szabja meg, ez olyan normarendszert jelent, amit jogi szankciók nélkül is betartanak. Ezekkel elérhető a különböző csoportok döntéseinek összehangolása. Az ideológiát nem az állam és nem egy párt határozza meg, hanem az intézmények egymásra hatása, konzultációja révén alakul ki. Az ideológiák megfogalmazásánál, ügyeltek, arra hogy az, mindenki számára érthető legyen mindenki tisztában, legyen azzal, hogy azok betartása illetve megszegése saját tevékenységére nézve milyen következményekkel jár. A tárgyalásokat nem feltétlenül előzik meg megbeszélések. A tárgyaláson minden szereplő igyekszik elérni célját úgy, hogy megegyezés szülessen. A tárgyalásdöntési szituáció, számos szereplő kísérli meg, hogy

saját célját ismertesse, és elfogadhatóvá tegye, vagy legalábbis elérje, hogy más szereplők döntéseikkor számoljanak az ő helyzetével. A tárgyalás három szinten folyik: • • • Belső tárgyalások, amelyek a csúcsszervek, a nekik alárendelt szervezetek és tagjak között folynak Külső színtéren, politikai-, kampány, és más intézményeken belül. A tárgyaláson, ahol már minden érdekképviselet jelen van Az intézmények teremtik meg a tárgyalás feltételeit és hangolják össze az egyéni és társadalmi célokat. A politikai intézmények felvázolják a társadalomban megoldandó problémát, és javaslatokat tesznek arra vonatkozóan, milyen lépéseket kell megtenni ezek megoldása érdekében. A kampány intézmények a gazdasági társadalmi problémákat elhelyezik a politikai színtéren. Feladatuk, hogy a problémát olyanná formálják, hogy a társadalom számara elfogadhatóvá váljon. A kormány a szakszervezetek, a politikai

pártok és bankok egyaránt létesítettek ilyen intézményeket. A diszkurzív intézmények feladata, hogy a problémákat elemzésekkel alátámasztva, következetesen megfogalmazzák. A tárgyaló intézmények határozzák meg a tárgyalások menetrendjét, a soron következő témákat. Egyeztető és szankcionáló intézmények feladata a viták rendezése, szankciók alkalmazása, ha szabály vagy megállapodás-szegés történik. Lehetnek ad hoc vagy állandó testületek, több pártból állnak, szorosan összefonódva érdekszervezetekkel. 6 Peter J. Katzenstein elemzései foglalkoznak a neokorporatizmussal Nézete szerint a világgazdasági alkalmazkodás sikeressége egyéb tényezők mellett a társadalmi, politikai feltételek, intézményrendszer oldaláról a korporatív struktúrákkal kapcsolatos konszenzusteremtéshez kötődik. Katzenstein a neokorporatizmust demokratikus korporatizmusként határozza meg. Fő sajátosságai: • • • Szociális

partnerség ideológiája A gazdasági érdekcsoportok centralizált és koncentrált jellege A politikai szereplők közötti politikai alkuk A konszenzus nem jöhet létre közvetlenül a társadalmi partnerek között, hanem azokat érdekképviseletük, csúcsszervezetük dolgozzák k közösen. a sikeres döntések elengedhetetlen feltétele az, hogy az alkuban kevés számú, kompetens és megbízható szereplő vegyen részt. A demokratikus korporatizmus kialakulását és megerősödését Katzenstein, összekapcsolja a nemzetgazdasággal. Azokban az országokban, ahol kialakult nagy fokú volt a nyitottság a világgazdaság felé ebből adódott a katonai, politikai gazdasági sebezhetőség. Más tényezők is megemlíthetők, pld. több nemzetiség együttélése, vallás miatti megosztottság elkerülésének igénye a harmincas és negyvenes évek eseményi tudatosították ezekben az országokban, hogy nem engedhetik meg maguknak a belső, országon belüli

konfliktusokat. A demokratikus korporatizmus is különféle formákat ölt. Katzenstein megkülönböztet liberális és demokratikus korporatizmust. A liberális korporatizmus jellemzői: politikailag erős, nemzetközileg nyitott, centralizált üzleti közösséggel és decentralizált, gyenge munkásmozgalom. A demokratikus korporatizmus (neo-korporatista) jellemzői: centralizált szakszervezeti mozgalom, üzleti közösségek politikailag gyengék, nemzetközileg nem nyitottak és decentralizáltak. A liberális modellt megtestesítő országok offenzív stratégiát folytatnak, amely alacsony vámszínvonlon, magas exportintenzitáson, jelentős, a korszerű ágazatokban termékinnovációt célzó kutatás-fejlesztési kiadásokon és magas hozzáadottérték-tartalmú a kereslet változásaira viszonylag rugalmatlanul reagáló szolgáltatásokon alapul, amilyen a bank és biztosítási üzletág, az elitturizmus. A társadalmi modellt képező országokban defenzív

alkalmazkodási stratégiát alkalmaznak, ahol valamivel alacsonyabb a vámszínvonal, valamivel alacsonyabb export intenzitás, a hagyományos ágazatokban folyamat innovációt szolgáló alacsonyabb K-F kiadások, továbbá alacsonyabb hozzáadott értéket tartalmazó vagy viszonylag nagy keresleti rugalmasságú szolgáltató szféra támaszt alá, mint például a tömegturizmus és a hajózás. A két szférát elválasztja még a tőke és a munkaerő ereje és jellege. Katzenstei szerint a liberális korporatizmus magasabbra értékeli a hatékonyságot, mint a társadalmi méltányosságot. A demokratikus korporatizmusban ezzel szemben a méltányosságot helyezik előtérbe a hatékonyággal szemben. A magyar politikai szféra továbbfejlesztése szempontjából is nagy jelentőségű, az a következtetése, amely szerint a nemzetgazdasági dimenziók korlátai lés nemzetgazdasági nyitottság miatt a kis országokban nagyobb a serepe a társadalmi konszenzusteremtésnek,

mint a nagy nemzetgazdaságokban. 7 Felhasznált irodalom: 1. Losonc Miklós Nemzetgazdasági dimenziók, korporatizmus és világgazdasági alkalmazkodás 2. Bevezetés a gazdasági rendszerek elméletébe - Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem - Aula Kiadó 1990 3. Összehasonlító gazdaságtan - Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem - Aula Kiadó 1996 8