Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Fekete Zoltán - A kamatok és megtakarítások alakulása a rendszerváltás után

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar A kamatok és megtakarítások alakulása a rendszerváltás után (összehasonlító gazdaságtan) Fekete Zoltán gazdálkodási szak levelező tagozat II. évf,C csoport Nyíregyháza, 2003. november 30 2003/2004. I félév A kamat fogalmának jogi megközelítése A pénztartozás járuléka a k amat A kamat az a százalékszerűen meghatározott szolgáltatás, amelyet a kötelezett a főtartozás összegén felül, ennek használatáért teljesít a jogosultnak. A kamat mértéke a főtartozás összegéhez, valamint a használat idejéhez igazodik, és a főtartozással egynemű dologban visszatérően kell fizetni A kamat lehet ügyleti és késedelmi kamat. 1. Az ügyleti, azaz a szerződéses kamatot a felek kötik ki szerződésükben Jellemző területe a b ankhitel- és kölcsönszerződésekben kikötött, a hitelező által rendelkezésre bocsátott pénz használatáért járó,

ellenszolgáltatásként kikötött ügyleti kamat. Magánszemélyek egymás közötti szerződéseiben az ügyleti kamat csak kikötés esetén jár, ebből következik, hogy magánszemélyek között szerződéses kikötés hiányában kamat csak a kötelezett késedelembe esésétől kezdve jár. Az egyéb szerződési kapcsolatokban az általános szabály az, hogy a kamat jár, kizárólag akkor nincs kamatfizetési kötelezettség, ha ez alól jogszabály kivételt tesz. A törvény maga állapítja meg az ügyleti kamat mértékét, ez azonban csak akkor irányadó, ha a f elek eltérően nem állapodtak meg, illetve jogszabály annak kötelező mértékét másként nem határozza meg. Az ügyleti kamat mértékét a törvény 1989 május 25 napjáig évi 8%ban, 1989 m ájus 26-tól 2000 a ugusztus 31-ig évi 20%-ban nevesítette 2000 szeptember 1. napjától az ügyleti kamat az éves költségvetési törvényben meghatározott kamatmértékkel azonos, mely a 2000. é vben

évi 12% 2001 és 2002 években pedig 11%.A kamat mértéket módosító törvénynek nincs visszaható hatálya A felek a törvényben meghatározott kamat mértékétől mindkét irányban eltérhetnek, szabadon köthetnek ki akár magasabb, akár alacsonyabb mértékű ügyleti kamatot. A bíróság a túlzott mértékben kikötött kamatot mérsékelheti. 1995 de cember 31-ig a törvény az általa meghatározott mértéket meghaladó ügyleti kamatkikötés semmisségét is kimondta. 2. A késedelmi kamat a p énztartozás késedelmes teljesítésének objektív következménye, amely a késedelembe eséstől akkor is jár, ha a kötelezett a késedelmét kimenti. Az ügyleti kamatra vonatkozó rendelkezésekkel, ennek mértékénél a felek megállapodása, illetve a k ülön jogszabály rendelkezése az irányadó, és a bíróság a túlzott mértékben kikötött késedelmi kamatot mérsékelheti. Megállapodás hiányában a késedelmi kamat mértéke 2000. augusztus 31-ig

évi 20%, 2000 szeptember 1-jétől december 31-ig évi 2 12%, 2001. é s 2002 é vekre pedig évi 11% Ügyleti kamatkikötést is tartalmazó szerződés esetén a késedelmi kamat mértéke a kikötött ügyeleti kamatnak 2000. augusztus 31-ig évi 8%-kal, 2000. s zeptember 1-jétől kezdődően a 2001 és 2002 évekre is irányadóan évi 4%-kal növelt mértéke. A fentiektől eltérő mértékű késedelmi kamat: - A pénzforgalomról és bankhitelről szóló rendelet szerint évi 6% - A jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részét kitevő napi késedelmi kamatfizetési kötelezettség , ha az illetékes egészségbiztosítási igazgatóság a pénzbeli ellátást késedelmesen teljesíti 1996. január 1 n apjától nincs különbség a magánszemélyek egymás közötti szerződéseinél és a gazdálkodó szervezetek, gazdasági tevékenység folytatására jogosult más jogi és magánszemélyek jogügyleteinél alkalmazható késedelmi kamat mértéke

között, mivel egy 1995 évi törvény hatályon kívül helyezte a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyaiban a késedelmi kamat mértékéről szóló 1990-es kormány rendeletet. Egy választottbírósági határozat például megállapította az MNB alapkamat kétszeresének megfelelő kamatlábnak a késedelem minden hónapja után további 10-10%kal történő emelésére vonatkozó kikötés túlzott voltát arra is hivatkozva, hogy az a magyar gazdasági életben szokatlan, és a kamat-kikötést az emelés mellőzésével mérsékelte. 3 A gazdasági jellemzők Minden kormány, mikor megörökli a korábbi kormánytól az ország irányítását olyan külső és belső gazdaságpolitikai folyamatok által korlátozott viszonyokat talál, amik mind a társadalmi-, gazdasági szerkezetre, mind a t evékenységéinek lehetőségeire korlátozó hatással vannak. A jelenlegi kormány még szerencsésebb helyzetben volt a rendszerváltozás utáni

kormányokkal szemben, mivel az elmúlt több mint tíz év elemzéseiből fontos stratégiai tanulságokat vonhat le a gazdaságot illetően. A rendszerváltozás alatt végrehajtott gazdasági intézkedések viszont nélkülözték a piacváltás stratégiájának alapos megtervezését és a hazai piac szereplőinek kiforratlanságai miatt egy egyensúlyhiányos gazdaság alakult ki. A külkereskedelmi mérleg hiánya jelentős és növekvő tendenciát mutat, ami hozzájárult a fizetési mérleg hiányának növekedéséhez. A fizetési mérleg hiánya szükségszerűvé tette a reálkamatok magas szinten tartását, aminek következtében a belső egyensúly 1 megtartása csak rendszeresen visszatérő kiadási megszorításokkal valósítható meg. A belső államadósság a gazdasági visszaesés miatt túl szigorúan vett törvényeknek, mint jegybank-, pénzintézeti-, csődtörvény-, számviteli törvénynek tudható be. Jelenleg a költségvetés bevételeinek 25%-át a

belső államadósság nominális kamatai viszik el, és a nyugdíjreform által okozott hiány is a kamatkondíciók romlásához vezetett. Másik oldalról a r eálszféra hozzáadott érték teljesítményének dinamikája lényegében nem javult amiből a külgazdasági mérleg romlása következett. Magyarországon az államháztartás egyenlege a rendszerváltozás előtt is és azután is egyensúlyban volt, az államháztartás hiánya a GFS-egyenlegének 2 hiánya tehát kizárólag a kamattehernek köszönhető. Ezek a kamatterhek a külföldi adósságszolgálat finanszírozásának kamatnövelő hatásával együtt értékelendő. Nem kellett volna viszont a rendszerváltást követően a kamatterheknek ilyen jelentős mértékű növekedésének bekövetkeznie, ez nem természetes velejárója a folyamatnak. Négy, 1991-ben elfogadásra került törvényben lehet az okokat keresni, ezek a csőd, számviteli-, pénzintézeti- és a jegybanki törvény. A

csődtörvény még nemzetközi összehasonlításban is szigorúnak mondható volt, számos még megmenthető vállalatnak pecsételte meg a sorsát, negatívan befolyásolva ezzel a külkereskedelmi mérleget. 1 2 Belső egyensúly alatt az államháztartás kiadásainak és bevételeinek viszonyát értjük Az államháztartás kamatkiadásokat is tartalmazó egyenlege 4 A számviteli és pénzintézeti törvény a vállalati csődök miatt nehéz helyzetben lévő bankokkal szemben támasztott olyan elvárásokat, amiket azok saját erejükből nem tudtak teljesíteni, így a költségvetés az ún. ba nkkonszolidáció útján finanszírozta a bankok nyugati normáknak való megfelelését. A jegybanktörvény előírta, hogy az államháztartás hiányát a pénzpiacról kell finanszírozni jegybankkölcsön helyett. Mivel a pénzpiaci kamatok magasabbak a jegybanki kamatoknál, és a magas infláció magas nominálkamatokat okozott a államháztartás hiányának

finanszírozása jelentősen megdrágult. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően az 1990-ben még a költségvetés 10%-át kitevő kamatkiadások 1998-ra a adóbevétel több mint harminc százaléka fordítódott erre a célra. Adósságszolgálat a költségvetési bevételek százalékában 40,0 35,0 30,0 25,0 % 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Az infláció ütemének csökkenése miatt a b ruttó kamat-és adósságszolgálati kiadásokra tervezett kiadások csökkenését tervezték 1998-ra és 1999-re, 1998 ha rmadik negyedévének végére azonban a reálkamatszint megugrott, így a terv nem valósulhatott meg teljes mértékben. A költségvetés kamategyenlege viszont GDP-arányosan az 1997-es évi 7,9%-ról 1999-re 6,5%-ra csökkent. 5 Monetáris politika - Kamatpolitika Az 1995-ben bevezetett stabilizációs csomag az árfolyammozgás stabilitásának fenntartására törekedett, ezzel elősegítve az infláció

mérséklődését. A jegybank a forintkamatokra és a n ominális árfolyamra gyakorolt hatással befolyásolja az infláció alakulását, a nominális árfolyam alakulásának előre történő bejelentése befolyásolja a gazdaság szereplőinek várakozásait ami ugyanakkor hatással van az árképzési mechanizmusra illetve az infláció alakulására. A fizetési mérleg hiány finanszírozási forrásainak megléte feltétele az valutaárfolyam inflációfékező hatásának kifejtéséhez, ennek eléréshez hozzájárult a stabilan másfél milliárd forint körül mozgó működőtőkebeáramlás, illetve a kamatpolitika. A forint államkötvényhozama fontos szerepet játszik a kamat alakulásban. Ehhez a hazai megtakarítások mobilizálása, illetve a külföldi források igénybevétele szükséges. A vállalati hitelkamatok és az ipari termelői árak változásának alakulása 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 Ipari termelői árak 2000. jan 1999. szept 1999. máj

1999. jan 1998. szept 1998. máj 1998. jan 1997. szept 1997. máj 1997. jan 1996. szept 1996. máj 1996. jan 1995. szept 1995. máj 1995. jan 0,0 vállalati hitelkkamat A jegybanki kamatok általában az állampapírkamatokhoz igazodtak, bankok által a vállalatoknak nyújtott hitelek és betétek kamataira viszont a jegybanki kamatok gyakoroltak hatást, így a jegybanki kamatok csökkenése a v állalati szféra kamataira is hatással volt. A reálkamat – vagyis a vállalati hitelkamatok és az ipari termelői árak közötti rés 1999 vé gére a korábbi 3-4%-ról 12%-ra nőtt, főleg az ipari termelői árak erőteljes csökkenése miatt. 6 A kamatoknak kellően magasnak kell lenniük ahhoz külső tőkebeáramlással enyhíteni lehessen a költségvetés fizetési mérleg hiányát. A sikeres kamatpolitikának köszönhető, hogy az 1998 őszén bekövetkező nemzetközi pénzügyi pánik nem gyakorolt jelentős romlást pénzügyi helyzetünkre, a külső

hatásokat ki tudta védeni. A stabil pénzpolitikának viszont meg volt az ára: a kis és közép vállalkozások, sőt a lakosság lakásépítési, karbantartási, korszerűsítési hitelfelvételei elé gördített akadályt A hitelek szerepének mérséklődéséhez vezetett a hitelkamatok magas színvonala, mind a belföldi vállalati mind a lakossági hitelek GDP-hez viszonyított arányában. A monetáris politikát összefoglalóan úgy lehetne értékelni, hogy az sikeres volt amennyiben az infláció mérséklését és az ország külső egyensúlyának biztosítását tekintjük, viszont a magas reálkamatok nagy terhet jelentenek a k öltségvetésre, amik visszafogják a gazdaság fejlődését, és nem teszik lehetővé a fejlődés hosszú távon való fenntartását. A közép-európai rendszerváltáson szintén átesett Lengyelország gazdaságpolitikája egyértelműen restriktív volt,1998-ban kimondottan a gazdaság növekedésének lassítására törekedtek.

Amikor ez az orosz válság és a nyugat-európai lassulás miatt túlságosan is jól sikerült, a jegybank enyhítésképpen kamatot csökkentett, ám a kereskedelmi bankok még így is 13 é s 22% körül mozogtak, vagyis a reálkamatláb 6-14%-os volt. A szigorú költségvetési politika mögött egyfelől a kedvezőtlen gazdasági mutatók álltak, másrészt hogy a szigorítás nem csak a stabilizációt, hanem a gyors növekedést is elősegíti. A másik volt szocialista országban, Csehországban az 1997-es koronaválságot követően a monetáris hatóságok a közvetlen inflációs célkitűzés követésére tértek át. Az új rendszerben definiált inflációcsökkentési célt 1998-ban jelentően túlteljesítették, év végén a nettó - adó- és egyéb adminisztratív árváltozások hatásától megtisztított - infláció 1.7% volt. A belső kereslet vártnál nagyobb és hosszabban eltartó csökkenése mellett az infláció tovább csökkent, az infláció

mérséklődésével párhuzamosan 1999 őszéig 5,5%-ra mérsékelte az alapkamatokat. 7 Megtakarítások A következőkben a korszak makroökonómiai változásai közül a jövedelem alakulásának, a kamatok változásának és a megtakarításoknak a kapcsolatára koncentrálunk. A lakosságra a nyolcvanas években a jövedelméhez viszonyítva 4-5%-os megtakarítás volt a jellemző. A rendszerváltozás utáni első években már több mint 13%-os volt ez az arány, ami azért is érte váratlanul az gazdasági elemzőket, mivel akkoriban a reálbérek 8%-os és a reáljövedelmek 4%-os csökkenése volt tapasztalható. A megtakarítás ilyen mértékű növekedése több tényező hatására vezethető vissza. Szerepet játszott benne: • a befektetési lehetőségek kibővülése, • a kamatszint számottevő növekedése (amely már 1991 második felétől pozitív reálkamatot eredményezett), • erősödő jövedelemdifferenciálódás, amelynek során

kialakulhatott egy olyan társadalmi réteg, amely viszonylag nagy megtakarítási szint mellett is növelni tudta fogyasztását, • bizonytalansági tényező, a munkahely elvesztésének lehetősége • az import liberalizálás, az áruhiányok megszűnése (csökkent a jövedelem azonnali elköltésének szándéka). Mivel az átlagbérek, a nominális jövedelem és az infláció az előrejelzéseknek megfelelően alakult, az ebben az időszakban bekövetkező fogyasztás csökkenés a megtakarítási hányad növekedésével magyarázható. A vártnál nagyobb megtakarítás hozzájárult a fizetési mérleg javulásához, mivel csökkentette az importkeresletet, de a GDP vártnál nagyobb csökkenésének is okozója volt. 1993-ban a gazdaságpolitikában elérendő új cél a beruházások növekedésének elérése, egészen pontosan, az, hogy az előző két évben a belföldi felhasználás nagysága érje el vagy legalább közelítse meg az export növekedését. A

folyó fizetési mérlegben megfigyelhető többlet azt tükrözte, hogy a belföldi beruházás szintje kisebb volt mint a belföldi megtakarítások. A magyar gazdaságban rendkívül sok területen a gazdaság működésének fenntartásához új beruházásokra van szükség, nem szabad olyan gazdasági környezetet fenntartani, amely mellett a beruházások szintje még a h azai megtakarítások szintjét sem éri el. A makrogazdaság szabályozásának ebben a helyzetben olyan 8 feltételeket kell teremtenie, amelyek mellett a fizetési mérlegben nem alakul ki többlet. Természetesen az is lényeges, hogy a növekvő felhalmozáson belül ne a készlet, hanem az állótőke-beruházás növekedjen. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert pl 1993-ban amikor eltűnt a fizetési mérleg többlete, nem mondhattuk azt, hogy a gazdaságpolitika sikeres volt, mivel a hiány egyrészt a szándékoltnál nagyobb lett, és a megtakarítások csökkenése, nem pedig a felhalmozás

növekedése eredményezte a hiány kialakulását. Igaz, volt növekedés a felhalmozásban is, de nagyobb súlya volt a készletfelhalmozás növekedésének. 1990 1991 1992 1993 79,4 263,1 271,6 182,8 költségvetési deficit (md Ft) 1,4 114,1 197,1 199,7 Hitelkamatlábak 25% 32% 31% 26% Betéti kamatlábak 20% 26% 21% 14% A lakosság nettó megtakarítási pozíciója (md Ft) A lakossági megtakarítások, a költségvetési deficit és a kamatláb alakulása A költségvetés és az államháztartás 1990-es kiegyensúlyozott állapota 1993 végére igen leromlott és jelentős deficit halmozódott fel. A hiány kialakulása nem a szándékolt gazdaságpolitikai célok miatt nőtt meg, hanem a kialakult körülmények miatt. A megtakarítások ilyen mértékű növekedése miatt, a költségvetési deficit nélkül az egyes években kisebb lett volna az aggregált kereslet, és ezért nagyobb termeléscsökkenést kellett volna elviselni, ám a

történtek nem ezt mutatják. Ez azt jelenti, hogy ezekben az években nálunk is érvényesült a Barro-Ricardo ekvivalencia-téte 3l. 3 E szerint a tétel szerint makroökonómiai szempontból közömbös, hogy a költségvetés a többletkötelezettségeit adókból fedezi, vagy adósságból, mert ez uóbbi esetben a racionálisan cselekő gazdasági szereplők, számítva a későbbi adónövelésre, csökkentik fogyasztásukat, növelik megtakarításukat, és mindezek miatt nem növekszik a kamatláb 9 A lakosság nettó pénzügyi megtakarításai Megtakarítások készpénz takarékbetét értékpapír biztosítási összesen díjtartalék 181,2 332,8 125,3 30,5 669,8 1990. dec Nettó megtakarítói pozíció 300,9 1991. dec 204,9 432,0 213,8 37,3 888,0 647,0 1992. dec 269,6 582,4 277,9 41,3 1171,2 918,9 1993. dec 322,2 66,0 308,0 52,1 1378,3 1095,5 1994. dec 363,2 866,5 430,1 59,4 1719,2 1401,8 A forint és deviza-megtakarítások

reálhozama közötti különbség döntő befolyással van a devizahelyettesítés alakulására. Ezért érdemes megvizsgálnunk a hazai reálkamatok alakulását a 90-es években. A nominális kamatok és az inflációs ráta összevetésénél azonban felmerül a probléma, hogy ex post, vagy ex ante inflációval számoljuk-e a reálkamatok alakulását. Bár közgazdasági tartalmát tekintve az ugyanarra az időszakra vonatkozó kamatok és árszínvonal-változás összevetése a r elevánsabb, a t apasztalatok mégis azt mutatják, hogy a deviza-megtakarítások döntő részét birtokló lakosság elsősorban a múltbeli inflációs adatokat hasonlítja össze az aktuális kamatokkal, és ez alapján hozza meg döntéseit. Ennek egyrészt az az oka, hogy ezekről rendelkezik publikus információkkal, hiszen a médiában általában nagy nyilvánosságot kapnak az aktuális inflációs adatok, másrészt a g azdaságpolitika hitelességével kapcsolatos bizalmatlanság miatt

csökkenő inflációs prognózisok mellett is rendszeresen felülbecsülték a várható inflációt, és ezért a 90-es évek első felében a lakosság inflációs várakozásai inkább voltak nevezhetők extrapolatívnak (vagyis a múltbeli adatokat vetítik ki a jövőre nézve is), mint racionálisnak. Így a „reálkamatok” vizsgálata során ebben a fejezetben is ezt a megközelítést fogjuk alkalmazni. Az aktuális inflációs ráta (CPI) és a banki betéti kamatok közötti összefüggést szemlélteti a következő ábra. 10 1991-ben a nominális kamatszint mindvégéig enyhe emelkedést mutatott az év során, ami – az év közepétől folyamatosan csökkenő infláció következtében - az év utolsó hónapjaira jelentős pozitív reálkamatot eredményezett az állampapírok esetében. A banki betéti kamatok azonban csak 1992-tol kezdődően, mindössze három negyedéven át haladták meg a fogyasztói árindexet. Az MNB arra törekedett 1992-ben, hogy a

piaci kamatszint kövesse az infláció csökkenő trendjét, a kamatcsökkenés azonban csak lassan indult meg. Miközben a vállalkozói hitelek átlagos reálkamata még 13-15% körül alakult az év végén, a lakossági és vállalati betétek reálkamata ismét negatívvá vált. A következő évben a megtakarítási hajlandóság is erősen visszaesett, részben az inflációs várakozásoktól jelentősen elmaradó betéti kamatszint következtében. Az infláció trendjének megfordulásával párhuzamosan a b etéti kamatok is növekedésnek indultak 1994-ben. A még mindig nagyon széles kamatrés azonban továbbra is arra ösztönözte a vállalkozásokat, hogy a hazai bankrendszer megkerülésével, közvetlenül külföldről vonják be a szükséges forrásokat. A 95-ös gazdaságpolitikai váltás után a monetáris és költségvetési politika immár jobban összhangba került, a gazdaság tartós és dinamikus növekedési pályára állt, az infláció

folyamatosan csökkent és 1999 elejére egy számjegyűvé vált. Mindezt a kamatok folyamatos csökkenése kísérte és 1996-tól megszűnt a korábbi évekre jellemző negatív reálkamat, sőt az elmúlt évben már jelentős pozitív reálhozamot érhettek el a megtakarítók a forintbetéteiken. 11 Jellemző még az elmúlt három évre, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya –az 1998 növekedés ellenére – a kezelhető tartományban maradt. Mindezek a reálgazdasági monetáris folyamatok a bankrendszer mérlegstruktúrájában és denominációs összetételében visszatükröződtek. A betétekben elhelyezett lakossági megtakarítások deviza/forint arányában két egymással ellentétes tendencia figyelhető meg a 90-es években. Egyrészt 1990 és 1995 év vége között folyamatosan nőtt a devizabetétek aránya az összes betéten belül, a kezdeti 20%-ról közel 45%-ra. Az 1991 é vi kiugró részaránynövekedés részben az IBUSZ Bank

megalakulásával magyarázható Az egyes évek utolsó negyedéveiben megfigyelhető kisebb részarány-csökkenések a már említett kamatjóváírások következményei. 1996 első negyedévétől kezdve azonban megfordult ez a tendencia és a l akosság immár egyre nagyobb arányban tartotta megtakarításait hazai pénznemben. A lakosság teljes inflációt is beszámító megtakarítása 1998-ban és 1999-ben a jövedelmek 12%-át tette ki. Ekkor már stagnálás jellemző a deviza/forint arányban, ami elsősorban a nemzetközi pénzügyi válságok következtében fellépő nagyobb árfolyamvolatilitással (a forint a sávon belül maximális mértékben értékelődött le 1998 őszén) és az ebből eredő bizalom-vesztéssel és a „devizamegtakarításokba meneküléssel” magyarázható. 1998-ban a lakosság teljes hitelintézeti betétállománya 20 %-kal növekedett. A forint betétállomány 272 M d Ft-tal, reálértékben 11,5 % -kal, a 12

devizabetéteké pedig 93 Md Ft-tal, összehasonlító árfolyamon számolva 7,5 % -kal emelkedett. A lakossági devizahitelezés 1995 végéig jogszabályilag nem volt lehetséges, de a korlátozás megszüntetése után is minimális szinten maradt a devizahitel-állomány, ezért ennek elemzésétől eltekintünk. A lakossági megtakarításokkal kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a nominális kamatszint változása erősen hat a betétállomány alakulására, függetlenül attól, hogy az adott időszakban mekkora volt az inflációs ráta és a lakosság megtakarítási hajlandósága. Ezért pl 1991-92-ben a magas kamatok következtében nagyobb volt a forint betétek állománynövekedése, mint pl. a jóval alacsonyabb kamatokkal jellemezhető 1993-as évben. Az állomány-változásra természetesen hatással van a n ominális kamatok és az inflációs várakozások közötti összefüggés is, a megtakarítási hajlandóság befolyásolásán keresztül. A

lakosság inflációs várakozásai – az elmúlt évek tapasztalatai alapján – jóval rugalmatlanabbak a többi gazdasági szereplő várakozásainál és mint már a korábbi fejezetekben említettük jellemzőbb a visszatekintő inflációs rátával való kalkulálás. Ennek is jelentős szerepe volt abban, hogy 1993-ban az enyhén csökkenő infláció és a jelentősebb mértékben visszaeső nominális kamatszint mellett csökkent a lakosság megtakarítási hajlandósága. Ugyanakkor a következő évben, hasonló inflációs ráta és növekvő nominális kamatok mellett jelentősen nőtt a megtakarítási hajlandóság, jóllehet előretekintő inflációval számolva nem volt magasabb a reálkamat.Érdemes összehasonlítani a lakossági megtakarítások alakulását a f orint reál-effektív árfolyamindexével. Miközben 1993-ig folyamatosan és jelentős mértékben felértékelődött a forint – ami a forint-megtakarításokat preferálja – addig a lakosság

egyre inkább devizában tartotta betéteit. Igaz, hogy a forintbetétek reálkamata a vizsgált időszakban mindvégig nagyon alacsony, sőt több esetben negatív volt, de a forint reál-felértékelődése következtében devizában sem lehetett nagyobb hozamot elérni. Ez a jelenség inkább a gazdasági átmenet következtében megnőtt bizonytalansággal, a nem eléggé hiteles monetáris politikával és a lakosság állandósuló leértékelési várakozásaival magyarázható. 1994-ben már a növekvő reáljövedelmek is elősegítették a lakossági megtakarítások állományának bővülését. A Bokros-csomag reáljövedelem-csökkentő intézkedési és az új árfolyamrendszer hitelességének a lakosság körében mintegy egy évig tartó kiépülése következtében 1995-ben még tovább nőtt a deviza-megtakarítások aránya. 13 A radikális változás 1996-ban következett be, amikor egyre nagyobb méretet kezdett ölteni a devizamegtakarítások

forintra konvertálása. A deviza/forint betét arányának csökkenése mellett hangsúlyoznunk kell, hogy az alternatív megtakarítási formák (befektetési alapok, nyugdíjpénztárak stb.) egyre szélesebb körű elterjedésének következtében a lakosság megtakarításainak csak egyre csökkenő részét helyezte el bankbetétben, következésképpen a teljes megtakarítás-állományhoz viszonyítva még szembetűnőbb a deviza visszaszorulása. 14 Felhasznált irodalom Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ: Gazdasági helyzetkép (2000) Mellár Tamás: Rendszerváltás és stabilizáció (1995) A világ és Magyarország gazdasága középtávon 1999-2003 (1999) Zsoldos István: A lakosság megtakarítási és portfolió döntései Magyarországon 19801996. 15