Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Czifráné Kiss Petra - Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van?

Nyíregyházi Főiskola Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? (Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat) Készítette: Czifráné Kiss Petra II. évfolyam Gazdálkodási szak Levelező tagozat „C” csoport Miskolc, 2003. november 28 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? I. A Magyar Nemzeti Bank története A XIX. Század elején Magyarország a Habsburg uralkodóház fennhatósága alatt állt A birodalomban a jegybanki feladatokat előbb az 1816. július 1-től működő Osztrák Nemzeti Bank, majd az 1878. szeptember 30-án létrejött a p aritásos alapon dolgozó Osztrák-Magyar Bank látta el. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a megalakuló első független magyar kormány a jegybanki feladatok ellátását a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankra bízta. Az első világháború következményeként 1918 október végén az Os ztrák-Magyar Monarchia

felbomlott, az Os ztrák-Magyar Bankot felszámolták. A központi banki feladatkört az 1921 július 11-én megalakult Magyar Királyi Állami Jegyintézet vette át. Az önálló magyar jegybank, a M agyar Nemzeti Bank részvénytársasági formában 1924. június 24-én kezdte meg munkáját. Első elnöke Popovics Sándor volt A központi bank teremtette meg az első világháborút követően inflálódott korona stabilizációját, majd kibocsátotta az új valutát, a pengőt. Átvette az állami számlák vezetését, az államadóság kezelését. Kamat- és hitelpolitikájával, váltóleszámítolási elveivel és gyakorlatával irányította az o rszág hiteléletét, befolyásolta a b ankrendszer működését. Hatáskörébe került a devizagazdálkodás felügyelete is. Megalakulásától – 1930 – részvényese és aktív tagja a Nemzeti Fizetések Bankjának (BIS) Az 1929 őszén kirobbant világgazdasági válság előidézte pénzügyi krízis 1931 júliusában

elérte Magyarországot is. A Magyar Nemzeti Bank ez időtől kezdve az 1990-es évek elejéig a k ötött devizagazdálkodás megvalósítója, e téren a hatósági f eladatok ellátója, gazdaságpolitikai felelőséggel és hatáskörrel rendelkező központi bank. A második világháború időszakában a jegybank erőfeszítései dacára a nemzeti valuta, a pengő inflációja bontakozott ki. A háború befejezését követően a pengő értékvesztése a világtörténelem eddigi legnagyobb méretű pénzromlását produkálta. A Magyar Nemzeti Bank közreműködésével valósult meg 1946. augusztus 1-jén a stabilizáció, jelent meg az új fizetőeszköz, a forint. A nagybankok – köztük a jegybank – magyar tulajdonú részvényeinek 1947 végén lezajlott államosítását követően a 2 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? bankrendszert felszámolták, a b ankrendszert egyszintűvé tették. Az egyszintű

bankrendszer fő jellemzői, hogy a központi bank a jegybanki funkciók mellett közvetlen kapcsolatban áll a gazdálkodó alanyokkal: lebonyolítja fizetéseiket, vezeti számláikat, hitelt folyósít számukra. A központi bank mellett működnek a kereskedelmi bankok, és ezek együtt látják el a központi bank funkcióját és a kereskedelmi bankok szerepét is. A Magyar Nemzeti Bank 1948 második felétől látta el ezt a két feladatot. Mint államosított központi bank, irányítása kormányzati fennhatóság alá került. 1987. január 1-jével Magyarországon visszaállt a kétszintű bankrendszer A jegybank szerepét a M agyar Nemzeti Bank tölti be, melynek az ál lam a t ulajdonosa. A kétszintű bankrendszerben van külön a központi bank vagy jegybank (ez áll az első szinten) és vannak a kereskedelmi bankok (a második szinten). Itt a központi bank nem áll kapcsolatban a gazdálkodókkal, mint az egyszintű bankrendszernél, hanem csak a bankrendszer

második szintjén lévő kereskedelmi bankokkal, melyek banki szolgáltatásokat nyújtanak az ü zleti szféra számára. A kétszintű bankrendszer kialakulásakor öt bank tölthette csak be a kereskedelmi banki funkciót: Magyar Hitelbank Rt., Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt, Budapest Bank Rt, Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. és az Általános Értékforgalmi Bank Rt II. 1987-1991. A jövő felélése A kétszintű bankrendszer 1987-es létrehozásával egy átfogó és visszafordíthatatlan gazdasági reformfolyamat kezdődött el. Ez a fejlődési folyamat az 1990-91-es évben érte el csúcspontját, amikor a bankrendszer aktivitásának világszerte elfogadott mérőszáma (az összesített banki mérleg főösszeg és a GDP átlaga, amely a bankszektor által lebonyolított pénzügyi közvetítés nagyságrendjére utal) 84,6% volt. 1988-ban 65,8%-ról indult és manapság szintén ezen szint környékén prosperál (64,6%). Ez a mutatószám az OECD

országokban 200 körül szóródik, a fejlődő bankrendszerrel rendelkező országokban 100% körül és növekszik. 3 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? Az alábbi fejezetben a „fejlődést” hozó első öt évet tekintem át, ami tulajdonképpen nem volt más, mint a jövő és az állami vagyon felélése. Próbálom megvilágítani azt a politikai és gazdasági környezetet amiben az A ntall kormány elmulasztotta a b ankrendszer privatizációjának addigi legkedvezőbb s talán még a mainál is jobb lehetőségét. III. 1 Örökölt hitelek, túlzott állami befolyás A Magyar Nemzeti Bankból 1987. január elsejével kivált nagy kereskedelmi bankok (MHB, OKHB, BB) a korábban az MNB által nyújtott hosszú lejáratú vállalati hiteleket a saját ügyfélkörükre vonatkozóan átvállalták és az összes kihelyezésüknek a pénzintézetek rendelkezésre bocsátott forrásokból nem fedezhető összegére

a jegybank refinanszírozási hitelt nyújtott. Az egyszintű bankrendszer idején az MNB-nél automatikus hitelezés folyt, ismeretlen fogalom volt a hitelbírálat. A súlyos szerkezeti problémákkal küzdő gazdaságba olyan hitelek áramlottak ki, melyek megtérülésére nem volt garancia. A kétszintű bankrendszer kialakításához fűzött egyik remény az volt, hogy ezt az örökölt hitelállományt fokozatosan üzletileg megalapozott hitelekkel váltják fel és a r ossz hitelektől lépésről-lépésre megszabadulnak. Tekintettel arra, hogy induláskor az új, nagy kereskedelmi bankok a működésükhöz szükséges alaptőkével a jogszabályokban meghatározott feltételek minimumáig (4-5%) voltak csak ellátva, a kihelyezéseikhez szükséges forrásokon belül igen jelentős mértékű volt a j egybanki refinanszírozás aránya és ezzel párhuzamosan a k ormányzati, politikai befolyás is. A gazdaságban, a reálfolyamatokban tapasztalt kedvezőtlen tendenciák

megállításának szükségessége miatt az indulást követő években a jegybank finanszírozási tevékenységét pénzszűkítő politika jellemezte. A monetáris irányítás ezzel kívánta megakadályozni a veszteséges gazdasági tevékenység növelését illetve fenntartását, a felesleges készletek további felhalmozódását és az infláció mértékének gyorsulását. 4 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? A jegybanki finanszírozás elvi célkitűzése volt a bankrendszer fejlesztése, a kezdetben kialakult egyensúlyhiány fokozatos megszüntetése. Ezt a s zándékot a jegybank oly módon kívánta megvalósítani, hogy bár a n agybankok induló pozíciója miatti, aránytalanul nagy vállalati hitelterhekből fakadó refinanszírozási igényeit elismerte, további refinanszírozás során a saját tőke (befizetett alaptőke + tartaléktőke) arányában történő normatív elosztásra törekedett. Ez a

jegybanki politika sok konfliktussal járt. A kereskedelmi bankok igen nagy nyomást gyakoroltak a jegybankra, az egyéb forrásbevonásnál addig lényegesen olcsóbb jegybanki hitel megszerzése érdekében. III. 2 Szerkezeti problémák Az 1987-ben létrehozott kétszintű bankrendszer még szinte minden elemében túlnyomórészt állami tulajdonban volt, annak ellenére, hogy a pénzügyi törvény módosítása minden pénzintézet számára előírta egy éven belül a részvénytársasági forma felvételét, ami elvileg lehetőséget biztosított nem állami jellegű tulajdonosok megjelenésére is. 1987-ben azonban a privatizáció politikailag még nem volt napirenden Az 1987-89-es évek tipikus tulajdonfejlődési iránya a bankszektorban a közvetlen állami (költségvetési) tulajdon előbb relatív, majd abszolút csökkenése és mindenekelőtt az állami vállalatok, szövetkezetek tulajdonhányadának erőteljes növekedése volt. A bankrendszer szerkezete

szintén egy egészségesebb állapot felé mozdult el, csökkent a nagybankok létrejöttéből fakadó erős koncentráltság. A nagybankok arányának csökkenése egyértelműen a középbankok csoportjának dinamikus növekedésére vezethető vissza. Az 1987-1991 között alapított új bankok ugyanis szinte kivétel nélkül középbankok voltak. 1987-ben fennmaradt a lakossági banki funkciók erős centralizáltsága, a lakossági bankműveletekben az OTP abszolút túlsúlya. Ez főként a lakáshitelezés problémáival magyarázható, valamint a l akossági bank tevékenységéhez szükséges kiterjedt 5 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? fiókhálózat hiányával. Az OTP, lévén a legnagyobb magyarországi bank, nagy előnyre tett szert a t öbbi bankkal szemben a l akossági szférában 1989-ig tartó monopol helyzete miatt. Csak 1989-ben került sor a lakossági bankműveletek decentralizációjára, így a

többi bank esélytelenül indult versenybe az értékes lakossági források megszerzéséért. Számottevő konkurensként csak a szerencsés helyzetben lévő Postabank tudott fellépni, támaszkodva a tulajdonosi kapcsolódás folytán a Magyar Posta fiókhálózatára. Továbbá, a s zintén 1989-ig fennálló devizaműveleti centralizáció érintette még hátrányosan az állami tulajdonú bankokat. Az MKB mellett a külföldi tulajdonú bankok is jogosultak voltak már 1989 előtt devizaműveletek végzésére. A kizárólag hazai tulajdonosokkal rendelkező bankok még a versenyfeltételek törvényi kiegyenlítődése után sem voltak képesek leküzdeni elmaradásukat. Kezdetben a b elföldi bankok devizajogosítványai még a legszerényebb körű felhatalmazással bíró külföldi bankok jogosítványainak a s zintjét sem érték el. Ezt a h átrányt csak tetézte az a t ény, hogy külföldi tulajdonosaik révén a vegyes bankok sokkal kedvezőbb feltételek mellett

jutottak devizahitelhez. III.3 Krónikus alultőkésítettség és a „connected lending” (kapcsolt hitelezés) A szakértők számára 87-ben egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy a három nagy utódbankot eleve alultőkésített állapotban hívták életre. Ezen kívántak segíteni a bankok legelső irányítói, amikor ügyfeleiket rávették, jegyezzenek a bank által kibocsátott új részvényekből. Ez volt 1988-89-es évek tipikus tulajdonos fejlődési iránya a bankszektorban. A közvetlen állami tulajdon előbb relatív majd abszolút csökkenésével párhuzamosan mindenekelőtt az állami vállalatok, szövetkezetek tulajdona növekedett erőteljesen. A cél a bankvezetők részére az állami (pénzügyminisztériumi) befolyással szembeni ellensúlyképzés és nem utolsósorban az égető szükségű alaptőke növelés volt. 6 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? Hamar kiderült azonban e

megoldás életképtelensége: a legrosszabb helyzetű ügyfelek váltak a b ank hangadó tulajdonosaivá, akik egyszerre követeltek magas osztalékot és alacsony hitelkamatokat, fittyet hányva a biztonságos bankműködés követelményeire. A bankrendszer megfelelő működésének három letéteményese van. Ezek a  tulajdonosok,  a felügyeleti szervek, és  a monetáris irányítás. E három befolyásoló csoport már az új pénzügyi rendszer létrejöttének első pillanatától működött, de egyrészt külön-külön is gyengén, illetve ellentmondásosan érvényesült tevékenységük, másrészt egymás hatékonyságát a cé lok és eszközök, továbbá a hatáskörök tisztázatlansága miatt nagyon rontották. A magyar bankrendszerben a tulajdonosi irányítás alapvető szerkezeti gyengeségeit nem önmagában az állami tulajdon ténye vagy túlsúlya okozta. Sokkal inkább az, hogy ez az állami tulajdon miniszteriális adminisztratív jellegű volt,

amely nélkülözte, vagy legalábbis erősen háttérbe szorította a vagyonérték és a hatékonyság növeléséhez fűződő szempontokat. Az adminisztratív tulajdonlás ugyanazon minisztériumhoz volt telepítve, amelyik a bankfelügyeletet is ellenőrizte, így a kétfajta irányítás egyébként természetes konfliktusa nem intézményes ellensúlyképzéssel, hanem rendre belső és ellenőrizhetetlen bürokratikus alkuval oldódott meg. Az is fontos momentum, hogy ugyan a monetáris irányításnak külön intézmény a letéteményese, az intézményes ellensúlyképzés ezen a vonalon sem valósulhatott meg, hiszen az M NB jóformán a m ai napig a kormány alá rendelten működik. Ebben a környezetben történhetett meg, hogy a három nagy utódbanknak (MHB, OKHB, BB) az 1991-ben végzett felmérés szerint a potenciális veszteségeket jelentő kétes és bukott hitelek összegzett állományából a közvetlenül még az MNB-től 87-ben örököltek csupán

35%-ot tesznek ki, a többi az elmúlt évek hitelpolitikájának volt „köszönhető”. ( A hitelállományon belül ugyanez volt az arány az ö rökölt és új hitelek között, ami arra enged következtetni, hogy nem sikerült javítani a kihelyezések minőségén.) 7 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? Bizonytalan jövőjű vállalati tulajdonosaikhoz kiáramlott hitelek mögött nem állt alapos hitelbírálat. A hitelek odaítélésénél tág tere volt a szubjektív döntésnek A bankok bőkezű mecénásaként áldoztak a kultúra, a sport, a különféle alapítványok és persze a színfalak mögött a különböző pártok „oltárán”. Akkoriban már előre lehetett látni a gazdaság súlyos szerkezeti problémáiban meglévő veszélyt. A KGST megszűnése, a keleti piacok összeomlása mind intő jele volt az elkövetkezendő recessziónak. A bankszektort felkészületlenül érte a csapás A helyzet

ilyetén alakulásában komoly szerepe volt a törvényi háttér és a számviteli beszámoló rendszer elmaradottságának. III. 4 A beszámoló és információs rendszer elmaradottsága A számviteli törvény (1992) bevezetése előtt komoly eltérések mutatkoztak a hazai és a fejlett piaci országok számviteli rendszerének nyilvántartási és értékelési szabályaiban.  A pénzügyi beszámolójelentés mai zárt rendszeréhez képest az 1992 előtti magyar rendszerben ezer mankó segítségével lehetett csak összekötni a mérleget az eredmény kimutatást és az eredmény felosztását.  Számos bevétel és kiadás nem volt része az eredmény kimutatásnak, ami eléggé félrevezetővé tette a a hazai adatrendszert, a mai alapján a döntések is születtek.  Jelentős volt az eltérés a nyilvántartási rendben, a készletek csoportosításában és a definíciók tartalmában.  Az akkori szabályozás nem tartalmazott előírásokat a konszolidált

(összevont) beszámoló jelentés összeállítására vonatkozóan.  Az értékelési szabályok különbözősége miatt a beszámolójelentés (ami adózási szempontokat követett) alkalmatlan volt arra, hogy a g azdasági társaságok pénzügyi helyzetéről reális képet adjon. Az értékpapírok értékelése számos visszaélésre adott lehetőséget. 8 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? Abban, hogy a kormányok nem kezelték kiemelten az információs rendszerek és ezen belül a pénzintézeti információs rendszerek problémáját, valamint, hogy nem szigorítottak kellően a kétes követelések után képzendő kockázati tartalék képzésének előírásain, továbbá, hogy szemet hunytak afölött, hogy a nagybankok gyakran nem tartották be a likviditási, kockázatmérséklési, prudenciális szabályokat, végül, hogy nem teremtették meg egy hatékony, szankcionális és képes Bankfelügyelet

költségvetési, adózási illetve eseti személyes érdekeket preferáló, rövid távú tulajdonosi szemlélete mutatkozott meg. A Kormány 1990-ben csak nyereségadó bevételből 24,6 milliárdot „zsebelt be” a bankok (az állami tulajdonban lévők) 42.2 milliárd Ft-os nyeresége mellett, ami után még osztalék is járt a „jó gazdának”. Emellett a pénzintézetek mérlegeiben kétesnek feltüntetett követelések állománya 1987-től, 1990-ig 2,8 milliárd Ft-ról a tizenötszörösére, 43,3 milliárd Ft-ra duzzadt (közrejátszott a növekedésben az évről évre szigorodó céltartalék képzési előírás) és a képzett tartalék csupán egy elenyésző tízmilliárd forint volt. (Az akkori bankrendszernek publikus források szerint is legalább 20 milliárd forintnyi veszteséget kellett volna leírnia). III.5 A bankrendszer egyéb problémái Az állam hosszú távú tulajdonosi szempontokat nélkülöző magatartása erősen érződött a

bankszolgáltatások és a bankok műszaki technikai színvonalán is. Elégtelen illetve elavult volt a számító- és irodagépesítés, a helységek célszerűségi, kényelmi és esztétikai állapota. Hiányoztak a pénzintézeti biztonsági berendezések, bevezetetlenek voltak bizonyos pénzintézeti szolgáltatások. A jegybank részéről megnyilvánuló restrikciós monetáris politika sem kedvezett a korszerű bankszolgáltatások kialakulásának, ám a hitelkereslet indukálta forrásszűke volt igazából az az o k, ami miatt a b ankok nem kényszerültek tevékenységi körük bővítésére. 9 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? A bankok személyi állománya és menedzsmentje is megújulást igényelt. Az indulás költségeit tetézte a fiókhálózat bővítésének extraköltsége. (Nyugat-Európában egy bankfiók körülbelül 1800-2500 lakost szolgál ki és ha ezzel szembeállítjuk az egy magyar

bankfiókra jutó majdnem tízszeres értéket és hozzávesszük a területek közötti arányeltolódás tényét is, akkor világosan látni a még ma is fennálló elmaradottságot). Sajnálatos volt az a t apasztalat, hogy a v egyes bankok féltékenyen őrizték (amíg a bankprivatizáció meg nem indult) az általuk megszerzett (behozott) külföldi ismereteket, technikát. Ennek az egész bankrendszerre történő kisugárzása csak az ilyen bankokban foglalkoztatottak állásváltoztatásával lett volna lehetséges, ami az ésszerűtlenül magas fizetések miatt ritka volt. III. 6 A pénzintézetek számbeli növekedése 1987-ben 23 bank készítette mérlegét, 1991-re a mérlegkészítő pénzintézetek száma 35re bővült. Ezek között hat nagy kereskedelmi bank (OTP, MHB, OKHB, BB, MKB, PB), 23 kis és középméretű bank, valamint 6 szakosított pénzintézet szerepelt. A bankszektor banktípusainak számbeli változása Megnevezés 1989 1990 1991 1992

Kereskedelmi bankok 22 28 29 30 34 35 34 Szakosított pénzintézetek 4 4 6 5 5 7 7 1 1 1 Befektetési bankok Összesen: Takarékszövetkezetek 1993 1994 1995 26 32 35 35 40 43 42 260 260 260 257 255 254 248 10 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? A bankrendszer szerkezete az eltelt öt év alatt összességében egészségesen változott. Ha a nagy kereskedelmi bankokéval összesítjük az OTP mérleg főösszegét már 1987-től kezdve (csak 1989-ben vált kereskedelmi bankká az ország legnagyobb bankja), akkor az 1987-es 93,7%-os nagybanki mérleg főösszeg koncentráció 1991-ben 80,0%-ra mérséklődött. Ez az arány még mindig túl nagy volt, ugyanakkor hiányoztak bizonyos speciális pénzintézetek (befektetési bank, lakásfinanszírozó és építési takarékpénztárak, jelzáloghitel-intézetek). A nagybankok arányának csökkenése egyértelműen a középbankok

csoportjának dinamikus növekedésére vezethető vissza. Ebben a csoportban egyaránt találunk belföldi és külföldi tulajdonosokkal rendelkező pénzintézeteket. 1987 és 1991 között a két alcsoport nagyjából ugyanolyan ütemben „vett el piacot” a nagy utódbankoktól, ugyanis ezek örökölt ügyfélkör nélkül, a maguk által megteremtett piaci szegmensen kezdték működésüket. A középbankok aránya a pénzintézetek összesített mérleg főösszegében az 1987. évi 4,7%-ról 1991 végére 18,9%-ra nőtt Az egyes bankcsoportoknak a vállalati szektor finanszírozásában betöltött szerepének változása jól szemlélteti a folyamatot. A vállalati hitelek megoszlása bankcsoportonként (%) Bankok 1989 1990 1991 Utódbankok 68,9 59,05 52,69 Belföldi kis- és középbankok 5,59 6,19 7,63 Aktív vegyesbankok 5,79 7,26 8,79 Egyéb 19,72 27,5 30,89 Bankrendszer összesen: 100,0 100,0 100,0 11 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis

országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? III. 7 Törvény és privatizáció A magyar bankrendszer torz jelenségei miatt („connected-lending”, az ál lami tulajdon túlzott dominanciája, alacsony szintű tőkeellátottság, stb.) szükségessé vált a bankok működésének törvényi szintű szabályozása, s így 1991. decemberében megszületett a LXIX. Számú un Pénzintézeti törvény 1989-90-ben egyre erőteljesebbé vált a külföldi tőke szerepvállalása a hazai bankszektorban. A külföldi tőke a már meglévő pénzintézeteknél végrehajtott alaptőke emelés révén (Inter Európa Bank, Postabank), állami részvénycsomag megszerzésével (Általános Értékforgalmi Bank), de leginkább pénzintézetek alapításával (Creditanstalt, Leumi) igyekezett hadállásokat szerezni az egyre liberalizálódó bankpiacon. Az állami tulajdon magánkézbe adásának felmerülésekor (1989-90) természetesen szóba került a n agy állami bankok is. A

pénzintézeti törvény létrejöttével a k ormányzat bankprivatizációval kapcsolatos hezitációja némileg mederbe terelődött (25 %-ra kell mérsékelni a bankrendszerben az állami tulajdont, határidő 1997. január 1) és elvi döntés született, hogy a pénzintézeti rendszer reformjának következő fontos lépéseként sor kerül egyes nagybankok privatizációjára. A tőkebázis növelése az egye súlyosbodó helyzet láttán elsődleges gazdasági (gazdaságpolitikai) érdekké vált, de a l egnagyobb bankokban az ál lami tulajdon dominanciája mellett erre sem belföldi (általános tőkehiány, jelentéktelen tőkepiac), sem külföldi forrásokból nem volt esély. (Szakmai befektető kisebbségi tulajdonhányad mellett nem fektet be, a portfólió befektetői tőke fő mozgásterülete pedig a tőzsde). Így vezetett el a pénzintézeti törvény megalkotása és logikája a bankprivatizációhoz. Ám a privatizációra váró bankok többségének válsága

(ami igazi mélységét csak később érte el) hátráltatta a privatizáció 1991-93-as lebonyolítását, mivel ennek kezelése jelentős és elhúzódó állami beavatkozást igényelt. Paradox módon még ésszerűnek is látszott az a kormányzati stratégia, amely a privatizáció előfeltételeként tűzte ki célul a bankok konszolidálását. 12 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? IV. Út a „gondolat” felmerüléséig, célok és elvek A kétszintű bankrendszer születésekor az állami tulajdon még tabu volt. Az üzleti bankok kialakítása során olyan tulajdonosi és irányítási formát választottak, amely formailag megfelelt a modern bankok irányítási gyakorlatának, de nem érintette az állami tulajdon mentségét. Ez egy olyan részvénytársasági forma volt, ahol a tulajdonos szerepét egyfelől a központi költségvetés, másfelől a bank ügyfélkörét alkotó állami vállalatok

játszották el. Az előbbit a gazdasági és politikai stabilitásért viselt felelőssége, az utóbbit pedig a hitelhez jutás érdeke korlátozta tulajdonosi szerepe gyakorlásában. Az adott politikai környezet ihlette banktulajdonosi struktúra sokáig ható kedvezőtlen következményekkel járt. A kormány és az erős vállalati-ágazati lobbik függőségében tartott bankok működése ugyanis a deklarált üzleti célok ellenére sem változott érdemben. A bankvezetők egzisztenciális függése a kormánytól és a bankok szoros hitelezői-tulajdonosi összefonódása a v állalatokkal egyaránt gátolta a p rudens banki magatartás kialakulását és jócskán hozzájárult a k ilencvenes években bekövetkezett bankválságokhoz. Jelentős részben a megfelelő tulajdonosok hiányának tudhatók be a bakok hibás üzleti stratégiái, rövidlátó expanziós törekvései, amelyek felerősítették örökölt ügyfélkörük válságának hatásait. Az állami bankok

részletes privatizálásának kérdése már 1989-ben felvetődött, de a szakmai viták elhúzódása és az általános helyzet képlékenysége miatt a p olitikai elhatározás sokáig váratott magára. A bankrendszer tulajdonreformja során elérendő célok meghatározásakor kiindulópontként feltétlenül szükséges leszögezni, hogy végső soron ugyanaz volt a célja, mint a gazdaság egészében végrehajtandó privatizációnak: a hatákony piacgazdaság, a verseny megteremtése. 13 és a vállalkozás feltételeinek Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? A pénzintézeti rendszer tulajdonreformja ugyanakkor a b anküzem közismert sajátosságai (idegen tőkével való gazdálkodás, nagyobb kockázat, szélesebb hatókörű pénzügyi kapcsolatok, stb.) miatt különleges figyelmet érdemelt Bokros Lajos, egy 1990-ben a témáról írt tanulmányában igen találóan fogalmazta meg a

bankprivatizáció esszenciáját. „Nem elég általában privatizációt végrehajtani, hanem a tulajdonosi, a felügyeleti és a monetáris irányítás hatékony egyensúlyát kell kiépíteni.” A fenti megállapításból és a bankrendszer általános helyzetéből kiindulva egyszerű megfogalmazni, hogy mik is voltak a privatizáció részletes céljai. IV. 1 Megfelelő tulajdonosi szerkezet kialakítása 1. A túlzott állami tulajdon lebontása a. Az állam túlzott befolyása torz jelenségek kialakulását eredményezte. Sokáig tartott míg a pénzintézetek működését szabályozó törvények elérték a fejlett országokban szokásos szintet. Az állami mohóság (fiktív eredmények utáni nyereségadó és osztalékigény) kiszipolyozta a bankokat. b. Az állami tulajdonos rövid távú szemlélete miatt nem fejlesztette a bankokat. c. Az állami tulajdon (a törvényileg megszabott 25%-os szintig történő) lebontása minden bizonnyal hatékonyság

növelő lesz. 2. Tulajdonos-ügyfél összefonódása (connected-lending) megakadályozása a. Az 1988-89-es évek tipikus tulajdonfejlődési iránya a bankszektorban a közvetlen állami (költségvetési) tulajdon előbb relatív, majd abszolút csökkenése és mindenekelőtt az állami vállalatok, szövetkezetek tulajdon hányadának erőteljes növekedése volt. Ezt a részvénycsomagot vissza kellett államosítani, 14 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? mivel ezek új tulajdonosok még rosszabbnak bizonyultak a r égi állami tulajdonosnál. b. A kapcsolt hitelezés (connected-lending) megjelenésével sérült a hitelallokációs mechanizmus. 3. A külföldi tőke szerepvállalását szabályozni kell a. A nagybankok szektororientációja miatt félő, hogy a külföldi tulajdonos az ország szempontjából hátrányos befolyásra tesz szert. b. Egyedi engedélyezési procedúra kialakítása szükséges a

100%-os külföldi tulajdonú pénzintézetek alapításához (piac és fogyasztóvédelem). c. Fontos egy maximumkorlát megszabása a külföldi tulajdon arányára (40%). d. Megkérdőjelezhető a külföldi beruházók különböző kedvezményeinek szükségessége. 4. Meg kell határozni azon területeket, ahol az állam megőrzi 100%-os tulajdonát IV. 2 A krónikus alultőkésítettség megszüntetése, feltőkésítés 1. Portfólió tisztítás a. A felhalmozott kétes kintlévőségek után képzett céltartalék állomány felhasználása nagy terhet jelentett, úgy a b ankok, mint az ál lami tulajdonos számára is (konszolidáció). A tőkevesztés még súlyosabb helyzetbe sodorta az állami bankokat, biztonságos, jövedelmező működésük nem biztosított a tőkeellátottság törvényileg előírt minimális (8%) szintjét. Komoly a tőkeigénye a törvényi és felügyeleti előírások betartásának (céltartalékok, OBA, stb.) 2. Óriási

beruházásigény 15 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? a. A fiókhálózat bővítésére égető szükség van. Az ország lefedettsége igen torz és hiányos, az egy fiókra jutó ügyfelek száma igen magas (24.000) ezek kiadás megtérülése 40-50 év. Tőkeszegény országunkban az ilyen – speciális kötöttséget jelentő befektetési szabályoknak is alávetett – célokhoz nehéz, illetve szinte lehetetlen az al acsony hozadékot és hosszú távú megtérülést is vállaló hazai tőkét találni. b. A műszaki-technikai állapot elavulása. Elégtelen, illetve elavult a számító- és irodagépesítés, a helyiségek célszerűségi, kényelmi és esztétikai állapota. Hiányoznak a pénzintézeti biztonsági berendezések, bevezethetetlenek bizonyos pénzintézeti szolgáltatások stb. Ezek megoldásához nemcsak tőkére, hanem legtöbbször kizárólag nyugati importból beszerezhető, devizában

fizetendő speciális gépekre is szükség van. A 100%-os külföldi tulajdonú bankok nem adják át saját technikai bázisukat. c. A személyi állomány és a menedzsment is megújítást igényel. Közismerten nagy a hiány a nyelveket, a jogi és pénzügytechnikai részleteket, a számítógépek mindennapi használatát ismerő szakemberekben. Az ilyen jellegű igények kielégítése túlnyomórészt külföldi tanulmányutakat, számítógép-programokat stb. igényel A magasan kvalifikált munkaerő megszerzésének másik útja az elcsábítás. De azokban a k ülföldi bankokban, ahol vannak erre érdemes személyek, ott a fizetések olyan irreálisan magasak, hogy szinte lehetetlen ennek a módszernek a sikere. Tehát marad a kinevelés, melynek költségei magasak és csak egy (kisebb) része teremthető elő forintban. d. A szerkezet, a szervezet és a működés racionalizálása. Az állami bankok mesterséges kialakítása következményeként túlzott

szektororientáció jellemezte azokat. Ezt a több szempontból is hátrányos tulajdonságot meg kell változtatni, meg kell osztani a g azdasági ágak közti kockázatokat és el kell kerülni, hogy a külföldi tulajdonos túlzott befolyást szerezzen egy olyan bankban, amelyek egyes nemzetgazdasági ágazatok legfőbb infrastrukturális beruházások). 16 finanszírozói (pl. energetika, nagy Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? e. A banki szervezetek túlburjánzottak, redundánsak, hatékonytalanok és pazarlóak. A fejlett országok bankjainak szervezetei kb százszor hatékonyabban működnek. A teljesítményhez képest igen magas a költségszint Ezek a szervezési munkálatok is csak idővel eredményeznek költségcsökkenést, hatékonyságnövelést. Kezdetben az átállás extra költséggel jár IV. 3 Az elszalasztott lehetőségek ára A fent felsorolt problémák mindig is nyilvánvalóak voltak a s

zakmabeliek és talán a döntéshozók számára is. Az állami bankok problémáira egyedüli gyógyírt jelentő privatizáció szükségessége szintén egyértelmű volt. A kérdés az, hogy mi gátolta a szakmai berkekben közkézen forgó helyzetértékeléseknek és megoldási, kivitelezési javaslatoknak a p olitikai döntési szintjére való emelkedését. Vajon mi hátráltathatta a bankprivatizáció koncepciójának részletes kidolgozását, holott lett volna komoly, külföldi és hazai tapasztalatokkal felvértezett szakembergárda, aki előkészíthette és levezényelhette volna a bankszektor államtalanításának folyamatát. Sajnos az Antall-Boros kormányzat kezdeti éveiben soha vissza nem térő lehetőséget mulasztott el koncepciótlanságával és tétovázásával, amiről nem lehet tudni, hogy szándékos volt-e, vagy a h ezitálás oka a b izonytalanságból és az i nformációhiányból fakadó túlzott óvatosság. Az Antall kormány

szerencsétlenségére 1992-ben felszínre került az állami bankok zömének technikai fizetésképtelensége és válságos állapota, ami miatt félbe kellet szakítani a bakok magánosításának folyamatát és előbb konszolidálni kellett a pénzintézeteket. A privatizáció újraindítása 1994-ig húzódott és ez az újrakezdés sem volt egy felhőtlen sikertörténet. Nem lehet felbecsülni azt a k árt, amit a g azdaság egészét sújtó recesszió okozott a bankprivatizációs folyamatban. 500 milliárd Ft-ot költött a kormány konszolidációra, a 17 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? külföldi tulajdonú bankok előretörése miatt óriási volt az állami bankok piacvesztése, ami természetesen magával vonta azok leértékelődését. Az az állami tulajdon, ami a bankrendszerben 1994-ben fennállt, csak töredéke volt az 1 990-91-es értékének, ami ráadásul napról-napra zsugorodott. Szerencsére

a Horn kabinetben tudatosult, hogy bankjainkat nem az értük kapható pénzért kell eladni, hanem azért, hogy azok megszabaduljanak alkalmatlannak bizonyult tulajdonosaitól, az adófizetők pedig megszabaduljanak a felelőtlen tulajdonlásból rájuk, ránk háruló terhektől. V. Vélemények és tervek a bankprivatizáció stratégiájából 1. A koncepciók sarokpontjai Mielőtt végigtekinteném a különböző elgondolásokat és terveket, felvázolom, hogy melyek a privatizációs stratégia főbb szempontjai, amelyek eltérő szemlélete megkülönböztette egymástól az egyes véleményeket. a.) A tulajdonos Alapvető fontosságú volt az akkori és jövőbeli tulajdonosok kiléte. Az állami tulajdon lebontásában mindenki egyet értett, de komoly eltérések mutatkoztak a többi, szóba jöhető tulajdonos személyéről. Vitatott volt az állam közvetett tulajdonlása az állami vállalatokon keresztül és a külföldi tulajdonosokkal kapcsolatban is sok

vélemény ütközött. Sokan kívántak nagyobb szerepet adni a dolgozói és a vezetői tulajdonlásnak. Tehát az alapkérdés az volt, hogy kinek és milyen súllyal engedjenek tulajdonszerzést a bankokban. 18 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? b.) Az állami tulajdon mértéke A vita végletes volt, sokan érveltek az állam teljes kivonulása mellett, de a politikusok, tartva a gazdaságpolitikai befolyásolási lehetőségük beszűkülésétől próbálták a másik véglet felé terelni a véleményeket. c.) A sorrend A rengeteg sajátossággal rendelkező bankokat nem lehetett egy homogén tömegként kezelni, így nagy jelentőssége volt a sorrendnek. A bankvezetők mind menekülni szerettek volna az állami fogságból. A rossz bankok is azt remélték, hogy először a „selejtet” adják majd el, a jó bankok pedig arra vártak, hogy minél jobb állapotban lévő, minél értékesebb tulajdonrészeket

privatizálja majd az állam először. VI. Nehézkes indulás Jóllehet, már az 1991-ben megalkotott pénzintézeti törvény előírta, hogy 1997-ig 25%-ra kell leszorítani az állam közvetlen és közvetett tulajdoni hányadát az üzleti bankokban, a törvény megszületése után eltelt két év során a bankok közvetlen állami tulajdoni hányada nemhogy nem csökkent, de az ál lamigazgatási felügyelet alá vont vállalatok bankrészvényeinek átvételével még nőtt is. Az állami tőkeemeléssel megvalósított bankkonszolidáció hatására tovább erősödött a kormány tulajdonosi jelenléte a bankok irányításában, 1994 végére többségükben elérte a 80-90%-ot. 19 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? Az állami tulajdonhányad a bankszektorban 1994.0831-én Bank neve Jegyzett tőke Állami tulajdon Állami részarány (Mrd Ft) (Mrd Ft) (%) MHB 74,1 66,5 89,8 K&H 51,9 46,9 90,4

OTP 28,1 22,5 80,4 BB 17,2 14,4 83,3 Takarékbank 11,6 10,2 87,5 MBFB 11,5 11,5 100 MKB 7,2 3,5 49,3 Mezőbank 9,4 7,3 77,5 Dunabank 5,8 5,5 95,3 Agrobank 5,8 2,1 35,6 Corvinbank 3,2 2,2 69,2 Iparbankház 2,2 1,1 51,1 Konzumbank 1,1 0,1 8,8 ÁÉB 1,0 0,5 50,0 Postabank 15,5 3,1 19,9 245,6 197,4 80,4 Együtt A konszolidáció beindulása előtt csak néhány bank részleges privatizációjára került sor. Az első fecske az Inter-Európa Bank volt, amelyben az 1989. évi tőkeemelés során a torinói San Paolo Bank szerzett 20%-os részesedést. A magyar gazdaság finanszírozásában viszonylag csekély szerepet játszó Általános Értékforgalmi Bank fele 20 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? részben külföldi pénzügyi befektetői kézbe (a Közép-Európai Fejlesztési Társaságéba) került 1990-ben. Ugyanebben az évben jutott három osztrák bak

kisebbségi tulajdonába a Postabank, amelyben a döntő tulajdonos továbbra is a magyar állam és vállalatai maradtak. A bankrészvények kisebb-nagyobb hányada a t ulajdonos vállalatok privatizálása révén is magántulajdonba került, de ezt a f ajta „spontán privatizációt” megállította az ál lami vállalatok banki részvényeinek központosítása az Á llami Vagyonügynökségben. A nagyobb bankok privatizációja csak később, a konszolidációs folyamat beindulás után kezdődött meg. VII. Gondolatok a külföldi befektetőkkel kapcsolatban A külföldi befektetőknek a bank privatizációbani részvétele a tőkeigény miatt elkerülhetetlen volt. Sokáig élt a félelem a döntéshozókban a külföldi tulajdonosok térnyerésétől. A magyar pénzintézeti rendszer erősen koncentrált és szektorspecializált volta miatt fokozottan neuralgikus téma volt a gazdaságra óriási befolyással lévő bankok külföldieknek történő eladása. Féltek

attól, hogy a külföldiek csak piacot akarnak venni, féltékenyek voltak a tisztán külföldi alapítású bankok kimagasló piaci eredményeire és korlátozni akarták az újabb külföldi bankok magyarországi indítását. Ma már a magyar bankrendszer döntően külföldi és magántulajdonban van. A történelmi tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a m agántulajdonosi érdekek által működtetett bankok hatékonyabbak – hosszú távon legalábbis – és jobban szolgálják a fogyasztók érdekeit. Ez ma már nem is képezi vita tárgyát Ma már az i s túlhaladott kérdés, hogy kell-e valamilyen megfontolásból korlátozni a külföldi tulajdont a b ankszektorban. Bár a külföldi tulajdon súlya alapján a m agyar bankrendszer a nemzetközi élmezőnybe tartozik, nem lenne értelme az eddig – kényszerűen is – progmatikusan kezelt kérdés jelentősséget felfújni. A választóvonal 21 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer

hazai tulajdonban van? ugyanis nem a m agyar és a k ülföldi, hanem az ál lami és a m agántulajdonosok között húzódik meg. Nincs érdemi különbség magyar és külföldi befektetők között akkor, ha mindkettő magántulajdonos. A magyar magántulajdonos sem fog pusztán „nemzeti érzületből” lemondani az őt megillető profitról, hitelezni a nem hitelképes vállalatokat, vagy saját zsebből önként kifizetni a betétesek veszteségét. De a pénzügyi rendszer különleges nemzetgazdasági szerepe sem indokolja a bankok nemzeti tulajdonának védelmét: a pénzfunkciók működésének zavartalanságát megfelelő állami (bankfelügyeleti, monetáris) szabályozással lehet biztosítani. Az Európai Unió egységes belső piacának megteremtésével ráadásul gyökeresen megváltozott a h elyzet. A tagországok kormányai ma már a p énzügyi szektorban sem tehetnek nemzeti alapon megkülönböztetést. A külföldi tulajdon nagy súlyának akkor

lehetne nemzetgazdasági vagy politikai jelentősége, ha a tulajdoni hányadok néhány ország kezében összpontosulnának. Erről azonban nincs szó, hiszen a k ülföldi tulajdon igen diverzifikált, szinte minden, a térségünk iránt érdeklődő ország képviselteti magát valamely bankban. VIII. A konszolidált bankok magánosítása Az 1993-94-95-ös évek során folytatódtak a korábbiakban tapasztalható strukturális változások a magyar bankrendszerben. A többségi állami tulajdonban lévő nagybankok további térvesztése mellett az átrendeződés a nem állami tulajdonú kis és középbankok javára történt meg. A külföldi tulajdonú közép- és nagybankok egyre erőteljesebb versenyt kényszerítettek ki a hazai piacon. Draskovics Tibor, pénzügyminisztériumi államtitkár 1994-es nyilatkozata szerint, az állami bankok (a konszolidáltak) a t eljes bankrendszer teljesítményének 30%-át adták, hiteleik pedig a g azdaság 60%-át ellenőrizték.

Ekkoriban döbbent rá a kormányzat az állami bankok óriási piacvesztésének tényére és próbáltak valamit tenni a f olyamat megállítására. 22 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? Megkezdődtek a bankok hatékony működéséhez szükséges belső racionalizálások, nem egy bank esetében a drasztikus létszámleépítések. Tudniillik a hitelkonszolidációs segítséget az állam először a 93-94-ben kapcsolta össze a bankokkal szemben támasztott szigorúbb tulajdonosi követelményekkel. A költségtakarékossági lépések egy jelentős részétől azonban még nem lehetett kezdetben költségcsökkentést várni, mivel az racionalizáló lépések egy része kezdetben még plusz költséggel is járt. A gazdasági környezet romlása mellett így a konszolidáció hibái is hozzájárultak ahhoz, hogy az érintett bankok nagy részének a jelentős állami segítség után sem javultak a piaci és

jövedelmezőségi kilátásai. Ráadásul a gyengélkedő bankok felkínálására rossz időpontban, akkor került sor, amikor a magyar gazdaság nem tudott kedvező makrogazdasági perspektívát felmutatni a befektetőknek, miközben más – jobb kilátású – országokban is zajlottak bankprivatizációk. De könnyű piacra lépést kínáló magyar szabályozási környezet sem kedvezett a bankeladásoknak, hiszen a zöldmezős alapítás vonzó feltételeket kínált a kétes kimenetelű bankvásárlással szemben. A fentiek is szerepet játszhattak abban, hogy az 1995-ben felkínált konszolidált bankok közül csak a Budapest Bankot sikerült részlegesen privatizálni és azt is csak pótlólagos állami rásegítéssel: 1995 elején 12 milliárd forint tartaléktőkét adott át a kormány a banknak azzal a feltétellel, hogy a privatizáció kudarca esetén ezt az összeget vissza kell fizetnie. Mivel a hozomány ellenére két komoly kérő (a svájci Credit Swiss

First + Boston és a holland ING) is visszalépett vásárlási szándékától, az önmagát szűk időkorlátok közé szorító eladó kénytelen volt elfogadni az egyetlen olyan ajánlatot, amellyel a tőkekölcsön lejárata előtt lebonyolítható volt az adásvétel. Így végül 1995 decemberében az EBRD és az amerikai General Electric Capital Services (GEC) vásárolta meg 87 millió dollárért (tehát névértéke) a bank részvényeinek 60%-át kitevő 12 milliárd forintnyi pakettet. Minthogy a vételár durván megegyezett a privatizáció érdekében adott tőkejuttatás nagyságával, az állam számára nullszaldóval zárult az ügylet, amelynek nyomán az EBRD 32,4%-os részesedést szerzett a bankból. Az 1995-ben eladásra szánt többi konszolidált bank privatizációs kísérlete kudarcot vallott. A válságba jutott, ezért csendes felszámolásra ítélt pénzintézetek közül csak a 23 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer

hazai tulajdonban van? Dunabank életképes banküzemeit sikerült magántulajdonosoknak (ING) értékesíteni, míg az I nvestbankot, az I parbankházat és a L eumi Hitel Bankot további állami segítséggel lehetett csak kivezetni a piacról. A Konzumbanknak a teljesen állami tulajdonú Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank nyújtott mentőövet, míg a Mezőbank működőképességét az Agrobank beolvasztása során nyújtott állami tőkejuttatással sikerült biztosítani. A privatizációs akciók és a tőkeemelések mellett a konszolidált bankok többségénél végrehajtott tőkeleszállítás is hozzájárult ahhoz, hogy 1995 végére a közvetlen állami tulajdon 40% alá csökkent, s a külföldi tulajdonosok részesedése már meghaladta a 25%ot, ami szokatlanul magas más országokkal összehasonlítva. A jegyzett tőke alapján számított tulajdonosi szerkezet változása Tulajdonosok 1994 1995 1996 Mrd Ft % Mrd Ft % Mrd Ft % Közvetlen állami

tulajdon 193,3 65,9 86,7 39,4 76,9 29,8 Összes belföldi tulajdon 248,8 84,9 141,6 64,4 131,8 51,1 Külföldi tulajdonosok 44,3 15,1 78,2 35,6 126,4 48,9 Jegyzett tőke összesen 293,1 100,0 219,8 100,0 258,2 100,0 A magyar bankok iránti kereslet általánosan megfigyelhető élénkülésében minden bizonnyal szerepet játszik országunk – a nemzetközi hitelminősítésekben is tükröződő – javuló makrogazdasági helyzete is, valamint az európai integráció erősödésének hatására térségünk felértékelődése. 24 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? IX. Összefoglalás 1. A magyar kétszintű bankrendszer helyzete tíz éves fejlődése után A magyar bankrendszer mára túljutott kiterjedt válságán. Részben a konszolidációk, részben az egészséges bankok térnyerése hatására megerősödött a bankszektor tőkebázisa, javult a portfoliók minősége és újból

jövedelmezővé vált a szektor tevékenysége. A bankrendszer helyzetének javulása mellet is fennmaradt a szektor erőteljes polarizációja. A külföldi banktulajdonosi háttérrel rendelkező pénzintézetek teljesítménye messze meghaladja a többségi magyar (jórészt állami) tulajdonban lévő bankokét. A piac egynegyedét elfoglaló többségi külföldi tulajdonú bankok hozták létre az adózott eredmény kétharmadát 1995-ben. Eszközarányos jövedelmezőségük háromszorosa, tőkearányos jövedelmezőségük pedig csaknem kétszerese volt a többségi magyar tulajdonú nagybankokénak. Az utóbbi évek jelentős változást hoztak a magyar bankrendszer tulajdonosi struktúrájában. Kezdetben elsősorban a külföldi bankok alapításai révén erodálódott a magyar állam tulajdonosi befolyása szektorban. 1994-től azonban a jelentősebb bankok körében beindult privatizációk is hozzájárultak ehhez. Az állami bankok részaránya (a tb-alapokat is

ide számítva) 1995-ben 67-ről 43%-ra csökkent, miközben a külföldi tulajdonos aránya 15%-ról 36%-ra emelkedett. Számításba véve az 1996 során történt további részvényeladásokat (az állam eladta maradék 26,83%os MKB részesedését) és privatizációkat (AÉB, MHB), valamint a k ülföldi banktulajdonosok által végrehajtott tőkeemeléseket és alapításokat, 1996 végén a magyar állam az összbanki tőke egyharmadával rendelkezik. 25 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? A bankszektor tulajdonosi struktúrájának változása (a jegyzett tőke alapján) Tulajdonos 1994 1995 1996 Mrd Ft % Mrd Ft % Mrd Ft % 193,3 65,9 86,7 39,4 76,9 29,8 2,6 0,9 8,3 3,8 8,3 3,2 195,9 66,8 95,0 43,2 85,2 33,0 Önkormányzatok 0,6 0,2 2,0 0,9 2,0 0,8 Egyéb belföldi tulajdonosok 52,3 17,8 44,6 20,3 44,6 17,3 248,8 84,9 141,6 64,4 131,8 51,1 Külföldi tulajdonosok

44,3 15,1 78,2 35,6 126,4 48,9 Jegyzett tőke összesen 293,1 100,0 219,8 100,0 258,2 100,0 Közvetlen állami tulajdon Tb-alapok Állami tulajdon összesen Összes belföldi tulajdon A külföldi bankok letelepedése és fejlődése, valamint az állami bankok eladása révén lassan végbemegy a szektor privatizációja. Ennek pozitív hatásai már ma is megnyilvánulnak a s zolgáltatási színvonal javulásában és a k iegyensúlyozottabb versenyben. A külföldi tulajdoni arány 1996 végére megközelítette a magyarországi banktőke 50%-át. Az üzleti aktivitás alapján is jelentős szerepet játszik a külföldi tőke a magyar bankrendszerben. A többségi külföldi tulajdonú bankok részesedése a bankrendszer összesített mérleg főösszegben 1996 végére elérte az 50%-ot, ami európai összehasonlításban igen magas arány. Ennél magasabb arány csak Belgiumban (55%), az Egyesült Királyságban (60%) és Luxemburgban (91%) volt (1990-es

adat). 26 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? 2. Tulajdonosi struktúra a bankokban A pénzintézeti szektor hatékony működésének akadálya volt az is, hogy nem zajlott le a bankok legfőbb tulajdonosi körét alkotó állami vállalatok privatizációja és ráadásul az ügyfélkör is leginkább állami vállalatokból állt. Az állami vállalatokon kívül az állam közvetlen tulajdonosi minőségben is részt vett a pénzintézeteknél. 1991-ben a közvetlen állami tulajdonhányad 64%-ot, míg a közvetett rész 22%-ot képviselt az öt legnagyobb bank esetén. Az állam túlzott befolyása és közhatalomként történő fellépése a bankszektorban tág teret ad a nem piaci jellegű beavatkozásnak, és a szubjektív megítélésnek. Ez utóbbi sérti a többi banktulajdonos érdekeit és azért is veszélyes, mert a mindenkori kormányzat érdekeknek megfelelően befolyással bír a pénzintézetek

fejlődésére. Az állam a bankszektorban nem lehet jó tulajdonos. Ellentétes szerepét mutatja, hogy a központi költségvetés gazdájaként a minél nagyobb adóbevételben és tulajdonosként a minél nagyobb osztalékban érdekelt. Az osztalék pedig akkor több, ha nagyobb az adózott eredmény. Az állami tulajdon inkább gátat jelent a pénzintézetek számára, mivel rontja a tőkeallokáció hatékonyságát és a bankok piaci alapon történő működését. A pénzintézeti törvény szerint 1997-ig 25%-ra kellett csökkenteni az ál lami tulajdoni arányát az ü zleti bankokban. A nagybankokban azonban ennek ellenére ez a hányad nőtt A bankok privatizációja és portfólió állományának javítása tehát a pénzintézeti szektor hatékonyabb és stabilabb működését eredményezi. 27 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? Tartalomjegyzék I. A Magyar Nemzeti Bank története .2 oldal II. 1987-1991.

A jövő felélése 3 oldal III. 1 Örökölt hitelek, túlzott állami befolyás .4 oldal III. 2 Szerkezeti problémák .5 oldal III. 3 Krónikus alultőkésítettség és a „connected lending” (kapcsolt hitelezés) .6 oldal III. 4 A beszámoló és információs rendszer elmaradottsága .8 oldal III. 5 A bankrendszer egyéb problémái .9 oldal III. 6 A pénzintézetek számbeli növekedése .10 oldal III. 7 Törvény és privatizáció .12 oldal IV. Út a „gondolat” felmerülésig, célok és elvek .13 oldal IV. 1 Megfelelő tulajdonosi szerkezet kialakítása 14. oldal IV. 2 A krónikus alultőkésítettség megszűntetése, feltőkésítés .15 oldal IV. 3 Az elszalasztott lehetőség ára .17 oldal V. Vélemények és tervek a bankprivatizáció stratégiájáról 18. oldal VI. Nehézkes indulás 19. oldal VII. Gondolatok a külföldi befektetővel kapcsolatban .21 oldal VIII. A konszolidált bankok magánosítása .22 oldal IX.

Összefoglalás .25 oldal 28 Jelent-e valamilyen előnyt egy kis országban, ha a bankrendszer hazai tulajdonban van? Felhasznált Irodalom  Tarafás Imre: Bankrendszer és monetáris politika Magyarországon  Magyar Nemzeti Bank  Losonczi Csaba – Magyar Gábor: Pénzügyek a gazdaságban  Közgazdasági Szemle, XLIV. évf, 1997 július-augusztus 29