Irodalom | Tanulmányok, esszék » Girasek Edmond - Reneszánsz vonások Janus Pannonius verseiben

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 4 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:572

Feltöltve:2004. június 10.

Méret:52 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Girasek Edmond 1/d. Reneszánsz vonások Janus Pannonius verseiben Janus Pannonius a reneszánsz kor legnagyobb irodalmi alakja és az első magyar költő, aki a reneszánsz korral ellentétben nem nemzeti nyelven, nem magyarul írta verseit, hanem a középkori műveltég nyelvén latinul. Janus évekig tanult Itáliában a reneszánsz szülőhazájában, ahol első magyarként, vagy talán első kelet-európaiként sajátította el a reneszánsz művészet tanait. Valószínüleg a mai Szlavónia területén született majd kikerült Itáliába tanulni, Itt kezdi el érdekelni a Magyarországon akkor még nem meglévő modern kutúra a reneszánsz. Miután hazakerül Itáliából itthon Mátyás király, mint művelt embert kinevezi a pécsi egyházmegye püspökének. Janus Pannonius egyben a humanizmus első embere Magyarországon. Műveben megtalálhatók a reneszánsz jegyek. Az Itáliában szerzett tudás a műveltség, a tudomány szeretete megmutatkozik, verseiben, például

a Búcsú Váradtól című versében, sem a várostól, hanem a könyvtáról búcsúzik, ami általában a műveltség otthona, a művelt emberek találkozóhelye. Ez a búcsúzás így szól: "Könyvtár ég veled, itt a búcsuóra, Híres könyvei drága régieknek." A műveltségen kívül, fontos számára természet szépsége, ami szintén reneszánsz vonás. Ez azért nem középkori vonás, mert a 2 középkorban, nem volt, nem lehetett szép a természet, mivel az akkori felfogás szerint a földi élet siralomvölgy, ami ugye nem lehet szép. A természet szépségén kívűl még az is, reneszánsz vonás, hogy a saját hazájáról, annak természeti szépségéről is igen elismerően ír verseiben. A Búcsú Váradtól című költeményében ahol nemcsak a könyvtártól, hanem a természettől is búcsúzik: "Még mély hó települ a téli földre, Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke, Szürke suly a ködös fagy zúzmarája, S el kell

hagyni a szép Körös vidékét," Janus Pannonius rendelkezik egy kis költői öntudattal, mely igen fontos a reneszánsz kori költőknél. Ő büszke magára, mert tudja magáról, hoy ő egy nemzetközileg elismert művész, és nemcsak önmagára, hanem a saját hazájára is ahol, még nem volt igazán elterjedve a reneszánsz műveltség. Ez a tulajdonsága kiválóan megfigyelhető a Pannónia dicsérete című epigrammájában: "Eddig csak Itália földjén termettek csak a könyvek, S most Pannónia is ontja a szép dalokat. Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld! A kötői öntudat mellett igen fontos a költészetében az, hogy a verseiben mindig első személyben ír. A verseiben előfordulnak antik mitólogiai utalások is, melyek az "Itália földjén" megszerzett műveltségének köszönhető, ugyanis itt magyarországon nem lehetett eféle könyveket, tudást szerezni. Az Egy 3

dunántúli mandulafáról című művében ezek mellett előfordulnak szemes érzelmek ami szintén reneszánsz vonás: " Hercules ilyet a Hesperidák kertjébe se látott, Hősi Ulyxes sem Alcinous szigetén" Az antik mitológiai utalások csak a művelt reneszánsz emberekre volt jellemző. Janus Pannonius igen szókimondó ami szintén újkori, reneszánsz vonás. A szókimondása kitűnően látszik a Gryllushoz írt versében: "Gryllus nem medve volt az anyád, de szuka" Fontos számára a humanizmus, mivel nem szereti, sőt mélyen elítéli a háborút, mint akkoriban a reneszánsz emberek. Ő úgy gondolja, hogy a háború, a betegség az emberek ellen van szemben a középkor emberével, aki számára a betegség egyenesen megváltás volt mert ezáltal el tudott menekülni a földi éltből, a siralomvölgyből. De mivel ő reneszánsz felfogású, ezért igen megvetően beszél a betegségről. Azt írja a Mikor a táborban megbetegedett című

versében, hogy a háború szörnyű dolog, de a betegség még szörnyűbb: "Táborozom költő létemre, s nem remegek ha Gyors paripán száguld, és nyilat ont a pogány; Más rémít: ártalmas láz fene lángja emészt el, Kardnál metszőbb tűz marja, fogyasztja tüdőm" Ezenkívűl jellemző rá a családi kapcsolatok fontosnak tartása. ez is megfigylehető a Gryllushoz írt epigrammájaban, ahogy megvédi az anyját a barátja gúnyolodásával szemben. 4 Janus Pannonius ezen reneszánsz jegyek és a műveltsége miatt nevezhető igazi reneszánsz költőnek. Ő volt a reneszánsz irodalom Európa szerte elismert, kiemelkedő alakja