Nyelvtanulás | Magyar » A nemek és a nyelvhasználat különbségeit felmérő kérdőív értékelése

„Csak az udvarias magatartás lehet demokratikus. Mert az udvariasság: önfegyelem, a viselkedés civilizációja, a másik ember tisztelete.” (Simon Zoárd) A nemek és a nyelvhasználat különbségeit felmérő kérdőív értékelése A szociolingvisztika a nemekkel kapcsolatban azt vizsgálja, hogy a társadalom nemek szerinti tagolódásának vannak-e, s ha igen, milyen nyelvhasználati következményei. Azaz azt, hogy a nem mennyiben járul hozzá a nyelvhasználat differenciálódásához. Ezzel összefüggésben két fogalmat tisztáznunk szükséges. Különbség teendő a biológiai nem és a társadalmi nem között. A társadalmi nem mindazon társadalmi tényezők összefoglaló elnevezése, amelyek különböző mértékben érintik a nőket és a férfiakat, s amelyekben a nők és a férfiak közötti társadalmi különbségek megmutatkoznak, kifejeződnek A nemek szerinti nyelvváltozatok kifejezés ugyanis azt sugallja, hogy vannak vagy lehetnek olyan

közösségek, amelyekben a női és a férfi beszélők radikálisan eltérő nyelvhasználatúak. Ez nem így van, hanem többnyire csupán a használat gyakoriságának az eltéréseit, tehát mennyiségileg jellemző tendenciát jelent. Ami a nemek és a nyelv viszonyát illeti, két alapállásból vizsgálódhatunk. Az egyik szerint a nyelv tükrözi a társadalomban jelentkező nemi különbségeket. A korábbi vizsgálatok egy részében vissza-visszatérő nézet volt, hogy a nemek szerinti nyelvhasználati különbségek a biológiai nemre s az ebből következő fizikai és lelki különbségekre vezethetők vissza. E szerint a nők jobban hajlanak a megőrzésre, a megtartásra, ezért ragaszkodnak a nyelvhasználatban a régieshez. Másfelől viszont nagyobb fokú alkalmazkodási képesség jellemzi őket, s ez nagyobb fokú érzékenységet s az új, a más, a választékos iránt nagyobb hajlamot alakított ki bennük. A másik alapállás szerint a nyelv és a

társadalom, tehát a nyelv és a nemek is kölcsönhatásban vannak egymással. E szerint viszont a nemek szerinti nyelvhasználati különbségek nem a nemiségre vagy a belőle eredeztetett pszichikai adottságokra, hanem arra a jelenségre vezethetők vissza, amelyet társadalmi nemnek nevezünk. Ez viszont azt jelenti: ha tudni akarjuk s magyarázni is kívánjuk, hogyan különbözik a női és a férfi nyelvhasználat, akkor arról is tudnunk kell, hogyan különböznek a nők mint társadalmi csoport a férfiaktól mint társadalmi csoporttól Vizsgálnunk kell tehát társadalmi kapcsolatrendszerüket, kommunikációs hálózatukat. A nyelvhasználat vizsgálatakor természetesen egyaránt figyelemmel kell lennünk a csoportok közötti és a csoporton belüli nyelvhasználat egyezéseire és eltéréseire. A mai szociolingvisztikában két megközelítéssel találkozunk. Az egyik az ún dominanciamegközelítés E szerint a társadalomra a férfiak dominanciája jellemző, a

nők tehát elnyomott csoport A köztük lévő nyelvhasználati különbségek a férfiak fölérendeltségéből és a nők alárendeltségéből következnek Például a szülők kislányaikat gyakrabban szakítják félbe beszélgetés közben, mint kisfiaikat. De a felnőttek körében is gyakrabban szakítják félbe a nőket beszélgetőpartnereik, mint a férfiakat. Ez annak a következménye, hogy a férfiak mondanivalóját általában fontosabbnak vélik, mint a nőkét. A szocializáció folyamán a kislányok korán érzékelhetik már, hogy őket félbe lehet szakítani, hogy tehát az ő mondanivalójuknak általában nincsen olyan súlya, mint a fiúkénak. A különbség-megközelítés a másik, az újabb nézet. Ez abból indul ki, hogy a nők és a férfiak a társadalomban betöltött eltérő szerepükből és helyzetükből következőleg sajátos társadalmi csoportot alkotnak, amely csoportok át- meg átszövik a társadalom valamennyi más szociológiai

egységét. A csoporthoz tartozás sajátos társadalmi kapcsolathálózat kialakítását és fenntartását s egyúttal meghatározott szubkultúrába tartozást is jelent. A nemek közötti nyelvhasználati különbségek az egymástól eltérő szubkultúrák tükröződése, s fontos funkciójuk a csoporthoz tartozás (a cso1 portidentitás) nyelvi kifejezése. A női és a férfi nyelvhasználati különbségek úgy is tekinthetők, mint a különböző - női és férfi - identitás megőrzésének a funkcionálásai. Azaz: a különbség-megközelítés szerint a nemek közötti eltérő nyelvhasználat a társadalmi nemnek a természetes következménye. Nemhez kötődő különbségek, csak a női vagy csak a férfi nyelvhasználatban előforduló elemek, jelenségek: - hangtani különbségek - alaktani különbségek - szókészleti különbségek Kérdőívemben – melyet mellékelek az értékelésemhez - a nemek és a nyelvhasználat összefüggését vizsgáló

kérdéseket tettem fel. Mivel a százhalombattai Széchenyi István Szakközépiskolában tanítok, így az ottani tanulókkal töltettem ki a kérdőívet Az iskolának van szakközépiskola és gimnázium része is, viszont én csak a szakközépiskolásokat kértem meg a válaszadásra. A megkérdezettek szinte kivétel nélkül városiak, és mindannyian a 14-19 éves korosztály tagjai közül kerültek ki A fiúk és a lányok fele-fele arányban jutnak szóhoz, viszont szinte minden kérdésnél van egy-egy olyan válaszadó, aki nem él a véleményalkotás lehetőségével. Ezt úgy oldottam meg, hogy a százalékokat mindig az adott válaszolók számához igazítottam. Az alábbiakban felsorolom a vizsgált területeket, s minden egyes gondolat alatt leírom az arról a témáról szakemberek által összegzett megállapításokat, majd ismertetem azokat a megfigyeléseket, amelyeket én tettem a vizsgálat értékelésekor. Nempreferenciás különbségek Nempreferenciás

különbségek, azaz olyan különbségek, amelyek tendenciaszerűen mutatják, hogy bizonyos nyelvi elemeket, szerkezeteket, kifejezésmódokat a nők vagy a férfiak használnak gyakrabban, részesítenek előnyben. Ezeknek a különbségeknek a magyarázata a nők és a férfiak eltérő társadalmi munkamegosztásában, illetőleg a föntebb említett társadalmi nemben rejlik. Kérdőívemben azt a k érdést tettem fel a t anulóknak, hogy ismerik-e a bonyolultabb szerszámok, illetve a sminkszerek elnevezését? Az eredmény meglepő: a lányok 66%-a ismeri a bonyolultabb sminkszerek elnevezését, viszont 83% állítása szerint nem ismeri a sminkszereket. A fiúk 76%-a ismeri a szerszámok elnevezését, s 68%-uk nem ismeri a sminkszerek elnevezését. Az, hogy én a kérdést ilyen direkt módon (Ismered-e ?) tettem fel, az volt az oka, hogy a tanulókban munkáló önbizalomhiányt, illetve (a lányok részéről) egyenrangúságra törekvést megfigyelhessem. Így - hogy

nem írtam példát, s nem arra kérdeztem rá - (: tehát, nem azt kérdeztem: Mit jelent az a szó, hogy ütvefúró? vagy: Mit jelent az, hogy lipstick?) azt a következtetést vonhatom le a, hogy a lányok szeretnék, ha őket a fiúk egyenrangúként kezelnék, olyan emberekként, akikkel el lehet beszélgetni (csaknem) minden témáról, így pl. a szerszámokról is Viszont ők már ismerik annyira a kozmetikumok világát, hogy tudják azt is, hogy rengeteg olyan termék és típus létezhet, amiről ők még sosem hallottak, ezért válaszolhattak így a kérdésemre. A fiúknak viszont nem kell elfogadtatniuk magukat a lányokkal, hiszen ők „felsőbbrendűek” (úgy érzem, még ma is ez munkál a fiők és a lányok kapcsolatában sok helyütt). Nem kell bizonygatniuk a másik nem előtt, hogy velük igenis el lehet beszélgetni különböző témákról (mint pl a kozmetikumok), sőt, ők „megtehetik” azt is, hogy lenézzék, olyan dolognak tartsák ezt a nőies

jelenséget, amely arra sem méltó, hogy foglalkozzanak vele. Dominancia-megközelítés 2 Amint a bevezetőben is említettem, e szerint a társadalomra a férfiak dominanciája jellemző, a nők tehát elnyomott csoport. A köztük lévő nyelvhasználati különbségek a férfiak fölérendeltségéből és a nők alárendeltségéből következnek Például a szülők kislányaikat gyakrabban szakítják félbe beszélgetés közben, mint kisfiaikat. De a felnőttek körében is gyakrabban szakítják félbe a nőket beszélgetőpartnereik, mint a férfiakat. Ez annak a következménye, hogy a férfiak mondanivalóját általában fontosabbnak vélik, mint a nőkét A szocializáció folyamán a kislányok korán érzékelhetik már, hogy őket félbe lehet szakítani, hogy tehát az ő mondanivalójuknak általában nincsen olyan súlya, mint a fiúkénak. Én is feltettem kérdőívemben a kérdést a t anulóknak: Gyakran szakítanak félbe téged mások? Te gyakran

szakítasz félbe másokat? Érdekes módon éppen a lányok szakítják félbe gyakran mások beszédét (77%). A fiúknál ez a szám csak 68% Ez feltehetően azzal függ össze, hogy a lányoknak mindig rengeteg mondanivalójuk van, mindig sürgősen el kell mesélniük a barátoknak valamit. Mint egy másik kérdésemből kiderül, a lányok nagyon szeretnek beszélgetni „semmiségekről”, tehát csak egész egyszerűen pletykálni, trécselni; mégpedig 94%-uk teszi ezt Ezen kívül 72%uk nem bírja ki egy napig sem a barátnői és a csevegés nélkül Ez arra is utalhat, ami viszont más jellegű kérdés, hogy a lányok őszintébbek, nyíltabbak, könnyebben kitárulkoznak barátaik előtt. A fiúk is szeretnek beszélgetni, de náluk a százalékszám alacsonyabb, 84%. S ők sem bírják ki a terefere nélkül egy napig, viszont ez csak a fiúk 59%-ára vonatkozik Mindemellett a lányok nemcsak félbeszakítanak, hanem félbe is szakíttatnak (72%). A fiúkat nem

szakítják félbe olyan gyakran (a félbeszakítottak aránya: 26%). Ezek alapján tehát ugyanarra a következtetésre jutottunk, mint a szakemberek által vizsgált kérdőívek tömkelege: igen, a szocializáció során még mindig belenevelik a lányokba, hogy az ő szavuknak nincs olyan nagy súlya, viszont a másik megfigyelésem: a lányok próbálnak kitörni, lázadnak ez ellen. Viccmesélés A viccmesélésben mutatkozó különbségek Pálfi Katalin vizsgálata alapján a következők: a férfiak bármely hasonló korú társaságban szívesen mesélnek vicceket, a nők csak szűk baráti körben. Az ok: a férfiak felszabadultabbak a társaságban, többet megengedhetnek maguknak Ezt mutatja, hogy az ún disznó viccek mondását a nők döntő többsége férfi privilégiumnak tartja A nők elnézőbbek a viccgyilkosokkal szemben. A valószínű ok: a nők a férfiaknál csekélyebbre értékelik saját viccelőadói képességeiket. A férfiak kevésbé

összpontosítanak, figyelnek a viccek nyelvi megfogalmazására, a nők viszont hajlanak arra, hogy előre megtervezzék mondataikat A százhalombattai felmérés eredményei a következőket mutatják: A lányok 58%-a, míg a fiúk 54%-a szeret viccet mesélni. A lányok 54%-a nem jön zavarba akkor sem, ha fiúk előtt kell viccet mesélnie. Itt már eltérő tapasztalatra tettünk szert a kérdőívek általános eredményeivel szemben. A fiúk 60%-a felszabadultan mesél viccet lányok társaságában is A lányok 51%-a szeret disznó viccet is előadni. Ez az eredmény az általános és korábbi tapasztalatoktól szintén eltér A fiúk 54%-a szeret disznó vicceket mesélni; eszerint nincs túl nagy eltérés a fiúk és a lányok viccmesélési szokása között, hiszen itt a különbség csupán 3%. A lányok 85%-a elnéző a viccbe belesülő társaikkal szemben. Ez a szám a fiúknál csak 60% Az utolsó (40.) kérdésem, kérésem az volt, hogy írjanak le egy viccet A

lánytanulók többségénél (58%) nem találtam viccet, de ennek lehetséges, hogy csupán az időhiány volt az oka (mivel a kérdőívek kitöltése órán történt) Akik viszont írtak viccet (42%), azok szinte kivétel nélkül (14%) csúnya, disznó viccet (28% a csúnya viccet írók százaléka) osztottak meg velem/velünk. A fiúk közül szintén azok voltak többségben, akik nem írtak viccet (46%), s a viccírók közül itt is domináns szerepben voltak a csúnyavicc-írók (34%). 3 Káromkodás Egy felmérés szerint (Sárkány Anita) minden férfi káromkodik, a nők egy része nem, a többség nagyon ritkán. Kérdőívem eredményei a következőket mutatják: A Százhalombattán tanuló szakközépiskolás lányok (85%) és a fiúk (77%) is káromkodnak otthon. Érdekes, hogy itt a hölgyek nagyobb százalékkal szerepelnek A tanulók bevallása szerint viszont a szüleik általában nem káromkodnak a jelenlétükben. Ez a fiúk szüleinél 77%, a lányok

felmenőinél 60%. Eszerint ebben a pontban sem térnek el egymástól a különböző nembeliek A lányok és a fiúk is káromkodnak az osztálytársaik körében. Ez a százalék mindkét nemnél ugyanaz: 91%-uk káromkodik az osztálytársak körében. (Ez rettenetesen magas szám, s ha elképzeljük, hogy ezek alapján milyen kép alakul ki egy fiúban egy nőről, vagy egy nőről [lányról] önmagáról Mi lesz az identitással? Mi alapján teszünk különbséget nőies és férfias között?) A lányok többsége (72%) nem káromkodik a tanítási órákon. Ez talán azzal függ össze, hogy a lányok szeretnek jó véleményt kialakítani magukról a tanárokban. A fiúknál más lett az eredmény: a fiúk egyik fele káromkodik (50%), a másik fele nem káromkodik (50%) a tanítási órákon. Nyelvi attitűd Ami pedig a nyelvi attitűdjüket jelenti: a szakértők vizsgálatok alapján a nők számára leginkább visszataszító: a) a csúnya, közönséges, durva b) a

tudálékos és c) a hibás beszéd. A férfiak számára viszont: a) a tudálékos női b) a közönséges, csúnya és c) a hibás beszéd. A százhalombattai tanulók válaszai alapján: A nők számára leginkább visszataszító: a) a helytelen beszéd (69%) b) a tudálékos beszéd (38%) c) a durva beszéd (13%) A férfiak számára leginkább visszataszító: a) a helytelen beszéd (47%) b) a tudálékos beszéd (41%) c) a durva beszéd (12%) Tehát az ő válaszaik alapján azt állapíthatjuk meg, hogy mindkét nem számára ugyanaz a beszédmód a legvisszataszítóbb, a sorrend megegyezik. Eszerint ebből a szempontból nincsen különbség a nemek között. A durva beszéd talán azért lehet a legkevésbé ellenszenves számukra, mivel ők is gyakran használják az ilyen formákat, sokszor bántják meg egymást szavaikkal. A tudálékos beszéd pedig napjaink része: ott van az iskolában, a hivatalban, a televízióban, mindenhol. A tanulók – sajnos – hozzá vannak

szokva. Becézés 4 Ami a becézést illeti: a nők 80%-a gyakran, 20%-a ritkán becéz. Ezzel szemben a férfiaknak csak fele becéz, s csak a kisgyermekekkel beszélgetve. Kérdőívem alapján: A fiúk és a lányok is szoktak becézni másokat, s adnak is becenevet másoknak. A megkérdezett lányok 87%-a, a fiúk 88%-a szokta becenevén szólítani társait, barátait stb A lányok 64%-a „kereszteli el” az embereket, ad új becenevet másoknak, míg ez a fiúknak 78%-a. A fiúk 91%-át becézik, a lányoknak viszont csak 57%-át. Kérdőívemből és beszélgetéseinkből az derült ki, hogy a fiúk nemcsak gyermekeket becéznek (sőt, gyermekeket elég ritkán), hanem társaikat, tanáraikat (esetleg a hátuk mögött). Azért születhetett ez az eredmény, mert a középiskolába járó tanulók idejük nagy részét kortársaikkal, s nem gyermekek (esetleg testvérek) társaságában töltik Ha felnőttek töltötték volna ki a kérdőívet, minden bizonnyal más

következtetést vonhatnánk le, hiszen az ő életük egészen más tevékenységekre, szituációkra összpontosít, s ott valószínűleg több gyermekeket becéző formát találnánk Volt egy olyan feladat a kérdőívben, amelyben sok (kb. 20) becenév közül ki kellett választaniuk azokat, amelyeket fiúk is használhatnak mások elnevezésére A fiúk 65%-a jelölt meg tíz becenévnél többet (tehát ezeket ők használnák / -ják mások megszólításakor). A lányok 80%-a ítélte úgy, hogy fiúk is használhatnak beceneveket, mégpedig sokfélét, fiúkat és lányokat is megszólítókat. Ebből azt állapítottam meg, hogy nem érzik férfiatlannak, érzelgősnek a becenevek használatát, ezt mind a lányok, mind pedig a fiúk összeegyeztethetőnek tartják a férfias viselkedésmóddal. Viszont volt egy másik feladat is, ahol nem ez lett az eredmény. Szóelvonással keletkezett szavak közül (sali, ubi, maci, uszi stb.) kellett kiválasztaniuk szavakat a fenti

szempont szerint A fiúk 80%-a nem használta ezeket a szavakat, s a lányok 83%-a jelölt meg tíz szónál kevesebbet, tehát ezen szavak használatát már egyik nem sem érzi megengedhetőnek egy férfi számára. Névadás A névadás és a névhasználat körében is vannak általánosnak mondható különbségek. Így például az, hogy a férfiak névízlése jóval konzervatívabb, mint a nőké, illetőleg hogy a férfinév átöröklése-örökítése jóval gyakoribb, mint a női neveké. A becenév kérdése is idetartozhat, viszont ezt a becézés címszó alatt már kifejtettem. A kérdőív tanúsága szerint: A százhalombattai lányok 62%-ának a r égiesebb nevek tetszenek inkább, úgymint: Attila, Péter, Zsófia, Anett, Boglárka, László, Eszter. A fiúk tetszését is a nevek ezen csoportja nyerte meg, mégpedig 70%-uknak tetszenek jobban ezek a nevek az olyan újabbaknál, mint Márkó, Mercédesz, Ciprián, Afrodité, Mirjám, Kevin. Kértem őket, hogy

írjanak le néhány olyan keresztnevet, amelyet például szívesen adnának majd a saját gyermeküknek (vagy esetleg saját maguknak), s ebből az tűnt ki, hogy a lányok általában (64%-uk) olyan neveket soroltak fel, amelyek újkeletűek, tehát itt ellentmondás tapasztalható, viszont a fiúk többsége régies keresztneveket (51%) írt. Azonban azt is meg kell állapítani, hogy a fiúk két csoportja (régies és újabb keresztneveket kedvelők) között nincs lényeges eltérés, hiszen az csupán 2%. Mégis meg kell jegyeznünk azt, hogy általában a férfiak névadása konzervatív jellegű. A lányokkal kapcsolatban az az észrevételem, hogy minden bizonnyal befolyásolják őket az ismertebb személyiségek (tévésztárok, popsztárok stb.), hiszen javarészt új, idegen nyelvből átvett neveket részesítettek előnyben a régi magyar keresztnevekkel szemben. 5 Köszönésformák A szakértők kutatásai alapján a csókolom köszönésmódot felnőttek csak

nőknek mondják, nők csupán kivételesen használják. Felmérésem eredményei a következők: Mivel én 14-19 éves fiatalokat kérdeztem meg, így az eredmény nyilván el fog térni a fentiektől. A fiúk közül mindenki (100%) használja a ’csókolom’ formát A fiútanulók és a lánytanulók nagy része (79% - 64%) az idősebb néniknek köszön így. Férfit csak kevesen köszöntenek ezzel a megszólítással: fiúk közül 14%, lányok közül 36%. Fiatal nőt pedig a fiúk 7%-a köszönt ily módon, míg a lányok közül senki (0%). A nemi élet szavai A tabu a fő magyarázata annak, hogy a nemi életről szólván a nők jóval gyakrabban használtak, használnak ártatlan szavakat, kifejezéseket. Ezzel szemben az én megfigyelésem a következő: A fiúk és a l ányok körében vizsgálódva ugyanarra a m egállapításra juthatunk: inkább az erősebb, kifejezőbb, újabb formát használják a régiesebb helyett. Természetesen csak a csókolózás és az

együttjárás szavait, szinonimáit kellett rangsorolni, mégis kiviláglott a következő: nemhogy az erősebb, kifejezőbb, hanem a trágárabb, közönségesebb formát részesítik előnyben a finomabb, eufemisztikusabbal szemben. A trágár (disznó) viccekből pedig egyértelműen levonható ugyanez a következtetés. Társadalmi elvárások A nőkkel és a férfiakkal, a kislányokkal és a kisfiúkkal szembeni elvárások társadalmanként különbözhetnek, s akár nagyon el is térhetnek egymástól. A szocializációs folyamatban a lányok és a fiúk egyaránt a nemüknek általában megfelelő nyelvi és nem nyelvi szokásokat, normákat sajátítják el. A nemi szerepekre való felkészülés/felkészítés egyik útja és eszköze a nyelv. Nővé vagy férfivá válni, nőnek vagy férfinak lenni tehát azt is jelenti, hogy megtanuljuk a nemünknek megfelelő nyelvhasználatot. Teljesen megegyező a Százhalombattán tanuló fiúk és a lányok vélekedése az

alábbiakról: Véleményük szerint - a fiúk és a lányok is sírhatnak (fiúk: 80%, lányok: 97%) - egy lány sem sírhat bármikor, tehát neki is uralkodnia kell magán (fiúk: 51%, lányok: 62%) - a fiúknak és a lányoknak is uralkodniuk kell az érzéseiken (fiúk: 77%, lányok: 65%) - egy lány könnyebben elsírhatja magát (fiúk: 77%, lányok: 94%) - a lánynak erősnek kell lennie, tartania kell magát, különben gyengének tartják (fiúk: 91%, lányok: 71%) Eszerint a családi szocializáció során olyan nézeteket, olyan előítéleteket szereztek, amely szerint egy kis eltérés mutatkozik a fiúk és a lányok viselkedésében - tehát itt nem a nyelvi viselkedésükről 6 van szó -, a lányoknak lányosabb viselkedésmódot kell és lehet folytatniuk, betartaniuk, a fiúknak erősebbnek és határozottabbnak kell lenniük. Választékosság, helyes beszéd A nemek szerinti nyelvhasználati különbségek a biológiai nemre s az ebből következő fizikai és

lelki különbségekre vezethetők vissza. E szerint a nők jobban hajlanak a megőrzésre, a megtartásra, ezért ragaszkodnak a nyelvhasználatban a régieshez Másfelől viszont nagyobb fokú alkalmazkodási képesség jellemzi őket, s ez nagyobb fokú érzékenységet s az új, a más, a választékos iránt nagyobb hajlamot alakított ki bennük. Kérdőívemben régies vagy azonos alakú szavak jelentését kellett megadni. A fiúk 54%-a, míg a lányok 88%-a oldotta meg helyesen a feladatot. Ezzel is igazoljuk azt, hogy a nők jobban vonzódnak a régieshez a nyelvhasználatban, általában ismerik az archaikus szavak jelentését. Egy megjegyzés: talán mindezen az olvasás megszerettetésével és a h elyes nyelvhasználat oktatásával lehetne segíteni. A mai középiskolai oktatásban (hiába van kommunikáció óra, ami egyáltalán nem a nyelvhasználatról szól) semmi szerepe nincs a helyes, követendő nyelvhasználat ismertetésének, gyakorlásának, holott

szerintem a nyelvtan szerepe az oktatásban ez lenne Viszont a következő feladatban máris megcáfolnak a tények. A kies és az ajtóstul / -stól formák jelentésére, helyességére voltam kíváncsi. A tanulók többsége (nem tudták: fiúk: 82%, lányok: 82%) sem azt nem tudta, hogy mi a kies szó jelentése, sem azt, hogy az ajtóstul forma helyes Talán a tanulók szókincsének gazdagságára utal, hogy megítélésük szerint nem kell sokáig keresniük a szavakat beszéd közben, s nem is akadnak meg csupán azért, hogy a helyes, megfelelő szót megtalálják. Nyelvi konzervativizmus Újabb keletű jövevényszavak és magyar szavak közül kellett választani: melyik tetszik jobban? Általában az angolból, franciából átvett szavakat részesítették előnyben a magyar megfelelővel szemben. A fiúk 91%, a lányok 85%-a választotta az új vagy idegenből átvett formát Úgy érzem, a nyelvi konzervativizmus ennek a korosztálynak az életében nem tölt be

szerepet. Nyelvi udvariasság Feltettem néhány olyan kérdést is a kérdőívben, amelyek arra irányulnak, hogy a tanulók nyelvi udvariasságának fokáról képet nyújtsanak. Már az a tény, miszerint a fiúk többsége (68%) képes meghallgatni másokat - tehát nem szakítja félbe mások beszédét - is a nyelvi udvariasság olyan fokát mutatja, amely sajnos sok helyen nem jelenik meg (pl. néhány televízióban látható riportban), pedig alapvető nyelvi illemszabály Sajnálatos azonban az, hogy a lányok gyakran szakítják félbe beszédpartnereiket, ebből messzemenő következtetéseket lehetne levonni, de alapos vizsgálatok híján nem érdemes. Inkább nézzük a következő kérdést: A fiúk 80%-a úgy nyilatkozott, hogy tapintatosan beszél embertársaival, tehát nem szívesen bánt meg másokat, nem udvariatlan stb. A lányoknak ennél kevesebb, 77%-a mondja el ugyanezt magáról Úgy látszik, nagyobb fokú nyelvi udvariasságot mondhatnak magukénak a mai

tizenéves fiúk (legalábbis Százhalombattán), mint a lányok Ezzel szemben később azt írják ugyanezen lányok (mégpedig 94%-uk), hogy udvariasnak tartják magukat, s úgy vélik, más is annak tartja őket. A fiúknak csak a 91%-a érzi magát udvariasnak Összegzés: 7 Úgy érzem, alapvető különbséget nem találtam a fiúk és a lányok nyelvhasználatában a százhalombattai fiatalok vizsgálata során, inkább az a meglátásom, hogy egyre inkább kezd azonossá válni a kifejezésmód (főként a káromkodásra gondolok itt). Az egyenjogúság, egyenrangúság elérésének hajszolása közben talán nem kellene figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy éppen azzal, hogy a trágárság következtében női nemünk nem egyenértékűvé válik a férfiéval, hanem leértékelődik. A lépten-nyomon használt durvaságok, szitkozódások által a nem elveszti szépségét, emberi tartását, s közönségessé válik. A fiatal lányok nyelvhasználatán (s

természetesen nemcsak az övékén) ezért lenne sürgető feladat változtatni, mégpedig tudatosítva bennük a szebbik nem előnyeit, hátrányait, s kiaknázatlan lehetőségeit 8