Gazdasági Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Barna Dóra - Versenyképesség, rangsorok, jelentések

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és társadalomtudományi Kar VERSENYKÉPESSÉG, RANGSOROK, JELENTÉSEK (Összehasonlító gazdaságtan házidolgozat) Debrecen, 2003. november 25 Készítette: Barna Dóra Gazdálkodási szak Levelező tagozat II. évfolyam C csoport TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés . 3 A régiók és a helyi sajátosságok felértékelődése a globális versenyben. 4 A versenyképesség elméleti háttere . 5 A versenyképesség fogalma az Európai Unióban . 6 Modellek és módszerek a versenyképesség mérésére . 6 Versenyképességi rangsorok, jelentések . 7 Egyéb elemzők . 13 Hitelminősítők . 13 Néhány, a versenyképesség szempontjából fontos gazdasági tényező . 14 Összefoglalás . 17 Irodalomjegyzék . 18 Függelék . 19 2 BEVEZETÉS A közgazdaságtudományban régóta használt fogalom a versenyképesség, amely általában a vállalatok piaci versenyben való helytállását, illetve az országok nemzetközi versenyben való

sikerességét jelenti. Az elmúlt két évtizedben, a globalizáció felerősödésével párhuzamosan a versenyképesség az egyik kulcsfogalommá vált, amellyel az új feltételek közötti globális verseny jelenségeit, a versenyben való sikeres részvételt próbálják leírni mind vállalatok, mind országok és régiók esetében. A globalizáció nemcsak a nemzetgazdaságok jelentőségét mérsékelte, hanem a régiók gazdasági szerepét is felértékelte, a lokális üzleti feltételeket pedig elsődlegessé nyilvánította. Elfogadottá vált, hogy a globális verseny lényegében az egyes régiók, nagyvárosok versenye. Különösen az Európai Unióban nyert teret ez a szemlélet a regionális identitások felerősödésével együtt. A versenyképesség növekvő fontosságú kategóriává vált a fejlettség megítélésében. Meghatározására széles körben használt mutató az adott térségben egy főre jutó megtermelt jövedelmek összehasonlítása más

régiók, országok hasonló mérőszámával. E mutató felbontható két részre: • a munkatermelékenységre, amely az egy foglalkoztatottra jutó GDP értéke, • valamint a foglalkoztatottsági rátára, amely a foglalkoztatottak aránya a munkaképes korúak körében. Egy régiónak vagy országnak a versenyképesség növeléséhez alapvetően a munkatermelékenység magas szintjének és a foglalkoztatási arány minél magasabb szintjének elérésére kell törekednie. A versenyképesség tehát olyan fenntartható gazdasági növekedés, amely a magas foglalkoztatási arány melletti magas szintű termelékenységből származik. 3 A RÉGIÓK ÉS A HELYI SAJÁTOSSÁGOK FELÉRTÉKELŐDÉSE A GLOBÁLIS VERSENYBEN A versenyképesség fogalmának pontosítására való törekvés a globalizáció megerősödésével vált egyre érzékelhetőbbé. A globalizáció két alapvető folyamata, a dereguláció kibontakozása és a

kommunikációs-informatikai technológiák, technikák elterjedése egyre kevésbé tették, teszik lehetővé a nemzeti kormányok számára, hogy közvetlenül befolyásolják a nemzetközi versenyt hagyományos eszközeikkel (pl. exporttámogatások, vámok és illetékek stb.), ezért kerültek előtérbe a közvetett módszerek és eszközök. Ezek a közvetett módszerek a vállalatok versenyelőnyeit meghatározó háttérfeltételekre, azaz elsősorban a versenyképességet befolyásoló üzleti környezet tényezőinek javítására irányulnak. A versenyképesség egy gyűjtőfogalom, első megközelítésben a piaci pozíció szerzésére, megtartására és javítására való hajlamot, a piaci versenyben való helytállás képességét, az üzleti sikerességet jelenti. A globalizáció másik alapvető következménye a térségek, régiók szerepének megváltozása és felértékelődése. A régiók, földrajzi koncentrációk előtérbe kerülése nem

valamilyen politikai vagy eszmei „divatnak” a következménye, hanem a globalizáció egy új gazdasági teret hozott létre. A mai világban a vállalatok „bármit-bármikor-bárhonnan” beszerezhetnek, nagyon sok hasonlóan előnyös telephelyet hozhatnak létre. Ennek ellenére az empirikus vizsgálatok szerint a globális cégek tevékenységei térben nem terülnek szét egyenletesen, hanem erőteljes regionális specializáció (és földrajzi koncentráció) figyelhető meg. A nemzetközi verseny helyébe a globális verseny lépett, amelynek szereplői a nemzetek, multinacionális cégek mellett a régiók is, ezt a versenyt a hagyományos fogalmakkal már nem lehet megfelelő módon leírni. A versenyképesség fogalma ebben az összetett globális versenyben való helytállást próbálja meghatározni. 4 A VERSENYKÉPESSÉG ELMÉLETI HÁTTERE A versenyképesség mikroszinten a piaci versenyben való pozíciószerzés, ill. helytállás képességét jelenti az

egyes vállalatok, egymás versenytársai között, makrogazdasági szempontból pedig az egyes nemzetgazdaságok között. A globális verseny felerősödése, széles körű kiterjedése maga után vonta a verseny fogalmának pontosítását, értelmezését is. Az elmúlt években vált széles körben elfogadottá a területi verseny, amelynek során a regionális, helyi gazdaság fejlődését bizonyos csoportok a helyi politikákon keresztül más térségekkel versengve próbálják befolyásolni explicit vagy gyakran implicit módon. Fő célja az ott élők életszínvonalának javítása Emiatt a területi versenyképesség fogalma is részben eltér a mikro- és makroökonómiai felfogásoktól. Az 1990-es évek közepén a versenyképesség egységes, kiterjesztett fogalmának megadására jó néhány kísérlet történt, közülük kiemelkedik az OECD által szervezett fórumok sora, amelyeken több dokumentumban és állásfoglalásban foglalkoztak a versenyképesség

értelmezésével és definiálásával. Az OECD szerint a versenyképesség kiterjesztett fogalma: a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas tényezőjövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint létrehozására egy fenntartható bázison, miközben a nemzetközi versenynek tartósan ki vannak téve. A versenyképességnek nincs egyetlen kiemelt mutatója, nem jellemezhető egyetlen tényezővel, hanem egymáshoz szorosan kapcsolódó, viszonylag jól mérhető és egyértelmű közgazdasági kategóriák együttesét jelenti. Alapkategóriái: • a GDP egy lakosra jutó nagyságát, • a munkatermelékenységet, • a foglalkoztatottsági rátát, • a gazdaság nyitottságát. 5 A VERSENYKÉPESSÉG FOGALMA AZ EURÓPAI UNIÓBAN Az Európai Unió dokumentumaiban a versenyképesség kifejezésnek háromféle alkalmazása figyelhető meg: egyrészt az ún. „hétköznapi”, amikor a piaci versenyben

való helytállás, a sikeresség szinonímájaként fordul elő mind vállalatok, mind országok és régiók esetében. Másrészt az iparpolitikával kapcsolatban, amely alatt egyre inkább ipari/ágazati versenyképességi politikát értenek. Harmadrészt közgazdasági tartalommal, amikor a versenyképesség a globális verseny feltételei közötti fenntartható endogén gazdasági növekedést és meghatározó tényezőit jelenti. Az utóbbi felfogás vált általánossá az EU regionális politikájában. Legfontosabb kapcsolódó dokumentumai: a Delor’s jelentés, a periodikus regionális jelentés, a kohéziós jelentés, a Versenyképességi Tanácsadó Csoport jelentései stb. MODELLEK ÉS MÓDSZEREK A VERSENYKÉPESSÉG MÉRÉSÉRE Nemzetközi szervezetek, kutatóintézetek, hitelminősítő intézmények rendszeresen publikálnak rangsorokat és jelentéseket, amelyek – az adott szervezet céljai, értékrendje, szakmai kritériumai és metodikái alapján –

nemzetközi fejlettségi, versenyképességi sorrendeket állítanak fel. Külön kategóriát képeznek a rendszerváltó országok átalakulási folyamatait egybevető és rangsoroló értékelések, illetve az EU-tagjelöltek felkészültségéről készített összevetések. A versenyképesség jövőbeli alakulásának vizsgálatához a figyelem azokra a tényezőkre irányul, amelyek a GDP egy foglalkoztatottra jutó nagyságát, a foglalkoztatottsági rátát, illetve a munkatermelékenységet alapvetően befolyásolják. Ezek a tényezők két csoportra oszthatók aszerint, hogy közvetve vagy közvetlenül fejtik ki hatásukat. Az első csoportba a kutatás-fejlesztés, az infrastruktúra, a humán tőke, a közvetlen külföldi befektetések, a kis- és középvállalkozások, valamint az intézményi és társadalmi tőke tartozik. A másik csoportot azok a társadalmi, gazdasági, környezeti és kulturális tényezők alkotják, amelyek a versenyképességre hosszabb

időtávon, áttételesen fejtik ki hatásukat, tehát az ország tartós 6 gazdasági teljesítményére hatnak. Ezek: a gazdasági szerkezet, az innovációs kultúra, a regionális elérhetőség, valamint a munkaerő képzettsége. A versenyképességet hosszú távon befolyásolja még néhány nehezen mérhető tényező, mint a társadalmi szerkezet, a döntési központok rendszere, a környezet állapota és a társadalmi kohézió. Versenyképességi rangsorok, jelentések 1. International Institute for Management Developement (IMD) A lausannei székhelyű nemzetközi oktatási és kutatóintézet 1989 óta évente adja ki negyvenkilenc ország nemzetközi versenyképességét összehasonlító tanulmányát. Az értékelés során közel háromszáz kritériumot vizsgál, a helyi kormányzati szervek és a gazdasági élet szereplőinek válaszai alapján felállítja az országok versenyképességi rangsorát. Az adatok egyik fele nemzetközileg összehasonlítható

statisztikákból származik, a másik fele pedig az adott országban dolgozó menedzserek válaszaiból. A mutatók négy kategória – a gazdasági teljesítmény, a kormányzati és az üzleti hatékonyság, valamint az infrastruktúra – öt-öt alcsoportjába rendeződnek, tükrözve a foglalkoztatási mutatóktól a marketingkultúrán át a társadalmi értékekig számos tényező versenyképességi hatását. A fő vizsgálati szempontok a következők: • a gazdaság fő mutatói, • a gazdaság nemzetköziesedése, • a kormányzati politika hatékonysága, • a pénzügyi helyzet és a tőkepiacok, • az infrastruktúra állapota, • a vezetés és a menedzsment színvonala, • a tudomány és technológia helyzete, valamint • az emberi tényező. (Függelék 1. sz és 2 sz táblázat) 7 2. Világgazdasági Fórum (WEF) A davosi szervezet évente kiadja az ötvenkilenc ország versenyképességét elemző jelentését a Global Competitiveness Report-ot,

amely két alapvető dimenzió mentén vizsgálja a világ országainak versenyképességét. A makrogazdasági dimenzió az általános technológiai színvonalat, a közszféra állapotát, valamint a makrogazdasági feltételrendszert öleli fel. A mikrogazdasági dimenzió pedig a vállalati szféra állapotát, különös tekintettel termelékenységének alakulására. Az intézet a két szempont alapján az országok középtávú növekedési, fejlődési kilátásait minősíti rangsor formájában. Egy korábban kiadott jelentése megvizsgálta a gazdasági „alkotókészség” mérésére szolgáló mutatót az Economic Creativity Index-et is, amely a világgazdaság technológiai fejlődéséhez történő kapcsolódás képességét fejezi ki annak alapján, hogy az egyes országok milyen eredményeket értek el a saját tudományos és műszaki fejlesztéseik területén, valamint, hogy a technológiai átvételt és annak alkalmazását milyen mértékben sikerült

megvalósítaniuk. A WEF 2000-es jelentésében első alkalommal tette közzé a környezetvédelmi szabályozás rendszerét vizsgáló mutatóját, az Environmental Regulatory Indexet. (Függelék 3. sz táblázat) 3. Freedom House A több mint hatvan éves múltra visszatekintő amerikai központú nemzetközi civil szervezet évente több tanulmányt ad ki a politikai- és szabadságjogok helyzetéről a világ különböző országaiban. A szervezet az Egyesült Államokban széleskörű társadalmi és politikai támogatottsággal rendelkezik, a kuratóriumában demokrata és republikánus politikusok, üzletemberek, szakszervezeti vezetők, volt kormánytisztviselők, tudósok foglalnak helyet. A működéséhez szükséges pénzügyi forrásokat amerikai kormányzati és civil szervezetek biztosítják. A Freedom in the World 1999-2000 a világ összes országát három kategóriába sorolja szabad, részben szabad és nem szabad – és az egyes részterületek egytől

hétig terjedő (ahol az egyes a legszabadabb) történő pontozása alapján összesített eredményt tükröző rangsort állít fel. A Freedom House átalakuló, rendszerváltó országokról szóló jelentése részletesen kitér: • a demokratizálódási folyamat legfontosabb területeire, • a politikai folyamatok előrehaladására, 8 • a civil társadalom fejlettségére, • a kormányzat, • a közigazgatás és alkotmánybíróság, • a jogalkotás, az igazságszolgáltatás és a jogszabályi környezet helyzetére, valamint • a sajtószabadság és a korrupció mértékére. A Freedom House éves jelentéseiben meghatározza az egyes országok gazdasági liberalizációjának fokát, amely három tényező vizsgálatából tevődik össze: a privatizáció mértéke, a makro-, valamint mikroszintű gazdaságpolitika megítélése. (Függelék 5sz táblázat) 4. Nemzetközi Valutaalap (IMF) A Nemzetközi Valutaalap nem publikált tanulmányában százötven

ország politikai intézményrendszerének fejlettségét és a demokratizálódás előrehaladottságát vizsgálja. Az elemzés egyaránt támaszkodik a gazdasági kockázatelemzők és hitelminősítők megítélésére és a különböző nemzetközi szervezetek által összegyűjtött minősítésekre, valamint több közvélemény-kutató intézet felmérésére. Az egyszeri értékelés az 1997-98-as állapotokat veszi figyelembe, az alábbi szempontok szerint értékelve: • politikai szabadság és politikai erőszakmentesség, • jogállamiság, • jogszabályi környezet, • kormányzati működés hatékonysága, • véleménynyilvánítás és elszámoltathatóság, • korrupció ellenőrzése. (Függelék 4. sz táblázat) 5. Világbank A Világbank Economic Review című kiadványa 1989-től 1997-ig évente meghatározta a liberalizáció szintjét mérő mutatót az átmeneti országokban. A mutató három tényező értékelése alapján állapította meg az

adott ország minősítését egy nulla és egy közötti skálán, ahol a felső határ a liberalizáció legmagasabb szintjét jelenti. Ezek a szempontok: • a belső piac liberalizációja, 9 • a külkereskedelem liberalizációja, valamint • a privatizáció és bankrendszer reformjának előrehaladottsága. (Függelék 6. sz táblázat) 6. Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank minden évben kiadja a rendszerváltó országok gazdaságát értékelő jelentését. A bank elemzéseiben meghatározza az átmenet jelzőszámait, amelyeket nyolc mutató értékelésének átlaga határoz meg. Ezek közül három a privatizáció és a szerkezetváltás mértékét értékeli, három a piac liberalizációját és a piaci verseny szabadságát, két mutató pedig a pénzügyi szektor reformját vizsgálja. Az egyes mutatók egytől négyig változhatnak, nagyságrendjükkel jelezve az ország szerkezetének

hasonlóságát a fejlett országokéhoz. (Függelék 7 sz táblázat) 7. Deutsche Bank A Deutsche Bank tíz uniós tagjelölt ország EU-hoz történő felzárkózásának gazdasági szerkezeti közelítése terén elért eredményei alapján évente felállítja a konvergencia mutatóját, amely a kiválasztott mérőszámoknak az Európai Unió átlagához mért megvalósulását fejez ki százalékban. Az értékelés öt területen lejátszódó folyamatokat elemez: • a reálgazdasági folyamatok (GDP/fő, GDP szektoriális megoszlás, stb.), • az infláció és fiskális politika (infláció, költségvetés/GDP, deficit/GDP, stb.), • a külgazdasági kapcsolatok nemzetgazdasági súlya (FDI/GDP, kereskedelmi integráció, stb.) • a gazdaságpolitikai és jogi környezete (az EBRD mutatókra támaszkodik), valamint • a koppenhágai kritériumok. (Függelék 8. sz táblázat) 8. Heritage Foundation Az amerikai kutatóintézet a "gazdasági szabadságot"

meghatározó tíz különböző tényező alapján értékel százhatvanegy országot, és állít fel közöttük rangsort. A Freedom House 10 módszeréhez és minősítéséhez hasonlóan az országokat belső gazdasági környezetük megítélése szempontjából három csoportba osztja: szabad, részben szabad és nem szabad. A gazdasági szabadság mutatóját az alábbi tényezők összesített értékelése adja: • kereskedelempolitika, • állami beavatkozás, • közvetlen külföldi tőkebefektetés, • bér- és árszínvonal, • jogszabályi rendszer, • adóterhek, • monetáris politika, • bank- és pénzügyi rendszer, • tulajdonjog és • feketegazdaság. (Függelék 9. sz táblázat) 9. Fraser Institute A kanadai székhelyű Fraser Institute a világ különböző országaiban tevékenykedő ötvenöt kutatóintézet értékelése alapján százhuszonhárom ország gazdasági szabadságát értékeli és rangsorolja. A mutatót ötévenként

adják ki, amely lehetővé teszi az egyes országok gazdasági szabadságát meghatározó feltételek középtávú változásának figyelemmel kísérését. Az együttműködésben részt vevő kutatóintézetek között megtalálható az amerikai CATO Institute, a német Liberales Institut der Friedrich Naumann Stiftung, a brit Institute of Economic Affairs, a francia Association pour la Liberté Economique et le Progres Social. Magyar részről a Századvég Alapítvány működik közre a mutató kidolgozásában. (Függelék 10. sz táblázat) 10. Transparency International A Transparency International nemzetközi civil szervezet minden év végén közzéteszi kilencven országra kiterjedő korrupciós indexét, a Corruption Perceptions Index-et (CPI). A rangsor megállapításában az üzleti szféra, a kockázati elemzők, valamint a közvélemény-kutatók felméréseire, illetve értékeléseire hagyatkoznak, s a korrupció 11 mértékét egytől tízig terjedő

skálán számszerűsítik, ahol a legmagasabb érték a legkisebb mértékű korrupciót mutatja. (Függelék 11 sz táblázat) 11. PriceWaterhouseCoopers A PriceWaterhouseCoopers a közelmúltban (2001-ben) első alkalommal jelentetett meg egy harmincöt országra kiterjedő elemzést, amely az államok politikai, gazdasági, jogi és társadalmi környezetének a nemzetközi pénzügyi szereplőkre kifejtett hatását méri. Az értékelés • a korrupciót, • a tulajdonjogokkal kapcsolatos szerződéseket, • a kormány makroszintű gazdaság- és fiskális politikáját, • a számviteli szabványokat, valamint • az üzleti szabályozók kiszámíthatóságát vizsgálja. Az elemzés célja az áttekinthetőség hiányából fakadó veszteségek számszerűsítése, elsősorban a működőtőke-beáramlás területén. A fent említett kérdéskörökben végzett értékelésből három olyan értéket állapít meg a tanulmány, amelyek a nemzetközi tőkemozgásokat

befolyásolják és az adott országok gazdasági életének átláthatóságára vonatkoznak: • átláthatatlansági érték (opacity factor) Minél alacsonyabb, annál tisztább és átláthatóbb az illető állam gazdasági környezete. A gazdasági átláthatatlanság fogalmát a tiszta, pontos, könnyen megfigyelhető és széles körben elterjedt üzleti, jogi, politikai gyakorlatok hiányaként határozzák meg. • pótadó (tax-equivalent) A külföldi működőtőke számára az átláthatatlanságból következő pótlólagos költségterhet jelent. • átláthatatlansági kockázati prémium (opacity risk premium) Az adott ország nemzetközi pénzpiacokon kibocsátott kötvényeire - az átláthatatlanság mértékétől függően – bázispontokkal számszerűsített kamatfelárak összegét jelenti. (Függelék 12. sz táblázat) 12 EGYÉB ELEMZŐK Political Risk Services 1979 óta rendszeresen közzéteszi az egyes országok politikai, gazdasági és

pénzügyi kockázatáról alkotott véleményét. Economist Intelligence Unit Londoni szervezet, amely negyedévente négy kategóriában - politikai, gazdaságpolitikai, gazdasági strukturális és likviditási kockázat - értékeli az államokat országkockázati rangsorba rendezve őket. A felkért szakértők fentebbi kategóriák szerint súlyozott válaszainak eredményeként kialakuló mutatók alapján készíti el rangsorát. HITELMINŐSÍTŐK Az állami és jegybanki kötvények, illetve a bankbetétek besorolása a legjelentősebb nemzetközi hitelminősítő intézetek által hatással van az ország versenyképességére és a gazdasági növekedésének finanszírozhatóságára. Minél kedvezőbb egy ország besorolása, annál alacsonyabb kamattal és kisebb kamatkockázati felárral vehet fel hitelt az állam és a jegybank, illetőleg bocsáthat ki kötvényt a nemzetközi piacokon, a külföldiek pedig kevésbé kockázatosnak minősíthetik magyarországi

betéteiket. Az államkötvények kamatkockázati szintje hatással van a vállalatok versenyképességére, mivel a nemzetközi piacokon kibocsátott kötvényeik után fizetendő kamat szintjének meghatározásakor a bázist mindig az adott ország államkötvényeinek a kamatszintje jelenti. Hitelminősítők: • Japan Credit Rating Agency (japán), • Moody’s Investor Service (amerikai), • Standard & Poor’s (amerikai), • Fitch IBCA (brit), • Thomson Financial Bankwatch (amerikai), • Duff and Phelps Credit Rating Cooperation (amerikai). 13 NÉHÁNY, A VERSENYKÉPESSÉG SZEMPONTJÁBÓL FONTOS GAZDASÁGI TÉNYEZŐ A versenyképesség dinamikus felfogása a felgyorsult technológiai fejlődéshez alkalmazkodó, rugalmasan megújuló, a komparatív előnyök kialakulását előmozdító innovatív gazdasági környezet fontosságát jelenti. A nemzetközi versenyképesség javítása elsősorban olyan tényezőkön múlik, amelyek középés

hosszú távú szemléletben kezelhetők. Rövidtávon különösen a külföldi közvetlen befektetéseknek jut fontos szerep. Ezek közül a legfontosabbak a kutatás-fejlesztés, a humán tőke és az infrastruktúra helyzete. Hosszú távon jelentkezik a környezetvédelmi infrastruktúra, a környezeti állapotok, valamint a lakosság egészségügyi állapota. 1. Közvetlen külföldi tőkebefektetések, külföldi tőke jelenléte A külföldi működőtőke beáramlása a nemzetgazdaságba általában új ágazatokat, új piacokat, új technológiát, új munkahelyeket hoz létre, és a munkatermelékenységet is növeli. Az egyes országokban fontos a tőzsde kapitalizációjának mértéke. A tőzsdei forrású, illetve azon belül is a külföldi eredetű tőke GDP-n belüli aránya azt jelzi, hogy a közvetlen külföldi befektetések mellett az adott ország vállalatai fejlődésének finanszírozásában jelentős szerepet vállal a külföldi tőke. 2. Kutatás és

technológiai fejlesztés A kutatás és fejlesztés területének legfontosabb mutatói a K+F tevékenységre fordított ráfordítások GDP-n belüli aránya, illetve a lakosságra jutó kutatók száma. Ezek elsősorban a tevékenység adott országon belüli intenzitását jelzik. (az IMD és a Világbank elemző munkája is kiterjed erre a területre). A kutatás-fejlesztésbe való befektetés eredményességének mérésére az egy lakosra jutó szabadalmak számának összehasonlítása használható. Fontos megjegyezni, hogy az országok között tátongó technológiai szakadék nem kizárólag saját kutatási-fejlesztési tevékenységgel csökkenthető. A vállalatok külföldi közvetlen befektetések során megvalósuló technológia transzfereken keresztül is véghez vihetnek fejlesztéseket és növelhetik versenyképességüket. 14 3. Infrastruktúra és humán tőke A versenyképesség telekommunikációs kiaknázásához és informatikai

nélkülözhetetlen hálózat a kiépítettsége fejlett és közlekedési, kihasználása. A versenyképességet az előzővel megegyező mértékben befolyásolja a humán tőke minősége, a hatékony oktatási és továbbképzési rendszer megléte. 4. Közlekedési infrastruktúra A közlekedési infrastruktúra fejlettségének országok közötti összehasonlítására az egy négyzetkilométerre jutó utak hossza használható. A vizsgálat kiterjed mind az autóutak, mind vasútvonalak stb. hosszára, minőségére 5. Oktatás E területtel kapcsolatban a versenyképességi rangsoroknál vizsgálják: • az oktatásra fordított kiadások nagyságát, • a felsőoktatási képzésben részvevők számát, • a 14-17 évesek közül középiskolákban tanulók számát, • az ezer főre jutó egyetemisták és középiskolások számát. 6. Telekommunikáció és információs technológia Az elemzések legfontosabb mutatói ezen a területen: 7. • ezer

lakosra jutó telefonvonal, • ezer lakosra jutó mobiltelefon, • ezer lakosra jutó személyi számítógépek, • tízezer háztartásra jutó Internet előfizetések száma. Környezetvédelmi infrastruktúra A Columbia Egyetemen működő Nemzetközi Földtudományok Információs Központja (CIESIN), a davosi Világgazdasági Fórum és a Yale Egyetem évente egyszer együttesen közzéteszi a százhuszonkét országra kiterjedő, fenntartható fejlődésre vonatkozó mutatóját, az ún. Environmental Sustainability Index-et (ESI) Az elemzés huszonkét mutató értékelése alapján állít fel rangsort az országok között, hatvanhét változó figyelembe vételével. Az ESI az országok „környezeti egészségét” méri, vizsgálva a fenntartható emberi életminőség szintjét, az országok környezeti kihívásokkal szembeni 15 fellépésének hatékonyságát, valamint a közös környezeti problémák kezelésére irányuló szomszédos és távolabbi

országokkal való együttműködés mértékét és hatékonyságát. A környezetvédelmi infrastruktúra minősége a fenntartható fejlődés biztosítása szempontjából alapvető fontosságú. A vizsgálódások fő szempontjai: 8. • a szennyvíztisztítás, • a csatornázottság • a hulladékkezelés. Életminőség Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) 1990 óta meghatározza a világ százhetvennégy országára vonatkozó humán fejlettségi mutatóját (Human Development Index), amely három csoportba osztja az egyes országokat (magas, közepes és alacsony humán fejlettségi szint). A mutató a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó jövedelem mellett további két tényezőt vesz figyelembe: a születéskor várható élettartamot és az iskolázottsági szintet (ezen belül az analfabéták arányát). 9. Egészségügy Az egészségügy színvonalát, fejlettségét elsősorban az alábbi adatok alapján minősítik: • egészségügyi

kiadások nagysága, • az állami ráfordítások aránya az egészségügyi kiadásokon belül, • egy főre jutó egészségügyi kiadás nagysága, • ezer lakosra jutó orvosok száma, • ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma. 16 ÖSSZEFOGLALÁS A versenyképesség összetett fogalom, amelyet számtalan tényező alakulása befolyásol, így egy-egy országról tényleges képet a fent említett ranglisták együttes áttekintésével kaphatunk. Az elmúlt évtizedben nyilvánvaló lett az a felismerés, hogy a vállalati, valamint a nemzetgazdasági versenyképességnél egyaránt döntő a gazdasági tevékenységek térbeli elhelyezkedése, mivel iparáganként a versenyelőnyök többsége az országon belül csak néhány térséghez, sokszor egy-egy régióhoz, városhoz kapcsolódik. A globalizáció hatására átalakuló gazdaságokban az egyik legmarkánsabb folyamat a lokalizáció felerősödése. A globalizáció– lokalizáció ugyanazon

folyamat két vetülete. Az internalizáció helyébe a globalizáció, a nemzetközi (nemzetek közötti) verseny helyébe a globális verseny lépett, amelynek egyik jellemzője, hogy a verseny a régiókhoz kötődő vállalatok között zajlik, ezáltal lényegében a régiók, városok gazdasági bázisai vetélkednek egymással. Azaz, a régió nemcsak egy országon belüli területi szint, hanem napjainkban a globális verseny alapegysége is. Az új évezred regionális és településpolitikájában a városok szerepe felértékelődik, a különböző szinteken és funkciókkal rendelkező központok együttese, azok hálózata, de maguk az egységek is összetett feladatrendszert vállalhatnak át a területi rendszer alakításában. Azok az országok, amelyek a gazdaságfejlesztés hosszú távú programozásában eltekintenek a területi tényezők kompetitív jellemzőitől, nem képesek a nemzetgazdaság hatékonyságát a megfelelő ütemben erősíteni. A

fenntartható, viszonylag gyors gazdasági növekedéshez stratégiai feladat - a GDP egy lakosra jutó nagyságának, a foglalkoztatottsági ráta növelésén túl a munkatermelékenység és a a gazdaság nyitottságának fokozása mellett - a vállalatok versenyképességének javítása, az adott ország versenypozíciójának erősítése. Ennek érdekében szükséges, hogy a kormányok megteremtsék az ehhez szükséges kiszámítható gazdaságpolitikai környezet és a gazdaság működéséhez szükséges hosszú távú, áttekinthető keretfeltételeket. 17 IRODALOMJEGYZÉK Figyelő. 2002 május 6 Heti Válasz. I évfolyam 9 szám, 2001 június 08 Lengyel Imre: Globalizáció, régiók és versenyképesség. Budapest, 2001 Lengyel Imre – Deák Szabolcs: Az országok és régiók versenyképességének mérésére alkalmazott módszerek. Budapest, 2001 Magyar Hírlap. 2002 november 14 www.fraserinstituteca www.imdch www.opacitycom www.transparencyorg

www.weforumorg 18 1. sz táblázat: IMD versenyképességi rangsor – 20 millió fölötti lakosú országok Ország 1999 2000 2001 2002 2003 Argentína 15 22 23 26 29 Ausztrália 3 3 3 3 2 Brazília 17 15 16 15 21 Dél-Afrika 22 20 17 16 18 Egyesült Királyság 6 5 6 5 7 Franciaország 8 7 8 9 8 Fülöp-szigetek 12 17 18 18 22 India 19 18 19 17 20 Indonézia 25 24 24 25 28 Japán 10 10 9 11 11 Kanada 2 2 2 2 3 Kína (Mainland) 11 11 12 12 12 Kolumbia 23 23 21 20 16 Korea 21 12 11 10 15 Lengyelország 20 19 25 22 27 Maharashtra (India) 0 0 0 0 19 Malajzia 9 9 10 6 4 Mexikó 14 14 15 19 24 Németország 4 4 4 4 5 Olaszország 13 16 13 14 17 Oroszország 26 26 22 21 26 Románia 0 0 0 0 23 Sao Paulo (Brazília) 0 0 0 0 13 Spanyolország 7 8 7 8 9 Tajvan 5 6 5 7 6 Thaiföld 16 13 14 13 10 Törökország 18 21 20 23 25

USA 1 1 1 1 1 Venezuela 24 25 26 24 30 Zhejiang (Kína) 0 0 0 0 14 Forrás: IMD World Competitiveness Yearbook 2003 19 2. sz táblázat: IMD versenyképességi rangsor – 20 millió alatti lakosú országok Ország 1999 2000 2001 2002 2003 Ausztria 10 12 9 8 10 Bavaria (Németország) 0 0 0 0 18 Belgium 13 13 12 13 13 Chile 16 16 17 15 16 Csehország 20 20 21 19 21 Dánia 7 10 10 4 3 Észtország 0 0 16 16 17 Finnország 5 3 4 2 1 Görögország 19 19 19 21 26 Hollandia 1 1 1 1 8 Hong Kong 6 8 2 10 4 Ile-de-France 0 0 0 0 15 Írország 8 5 8 9 11 Izland 11 11 11 11 9 Izrael 15 15 13 17 22 Jordánia 0 0 0 0 29 Katalónia (Spanyolo.) 0 0 0 0 20 Lombardy (Olaszország) 0 0 0 0 24 Luxemburg 3 6 5 5 6 Magyarország 18 18 18 18 23 Norvégia 12 9 14 12 12 Portugália 17 17 20 20 25 Rhone-Alps (Franciao.) 0 0 0 0 19 Svájc 4 4

6 3 5 Svédország 9 7 7 7 7 Szingapúr 2 2 3 6 2 Szlovákia 0 0 22 23 27 Szlovénia 14 14 15 14 14 Új-Zéland 14 14 15 14 14 Forrás: IMD World Competitiveness Yearbook 2003 20 3. sz táblázat: World Economic Forum, versenyképességi mutatók, rangsor, 2000 Megnevezés Magyar- Cseh- Lengyel- Szlovákia ország ország ország Current Competitivness 32 34 41 36 Growth Competitivness 26 32 35 39 Economic Creativity 21 41 25 42 Forrás: www.weforumorg 4. sz táblázat: Gazdasági mutatók Megnevezés Magyar- Cseh- Észt- Lengyel- Románia Szlovákia Szlovénia ország ország ország ország GDP (mrd $) 48,4 53,1 5,1 154,1 34,2 18,8 21,7 GDP/PPP (mrd $) 113,4 137,6 11,8 342,2 130,3 55,2 31,0 GDP/fő ($) 4.805 5.170 3.585 3.984 1.523 3.491 10.981 GDP/PPP/fő ($) 22.303 11.256 13.389 8.223 8.845 5.807 10.230 5,3 3,1 6,4 4,1 2,0 2,2 4,9 GDP növ. (2000,%) Forrás: IMF,

World Economic Outlook, 2000. október, 2001 május 5. sz táblázat: Freedom House: Gazdasági szabadság (1-7), 2000 Megnevezés Magyar- Cseh- Észt- Lengyel- Szlovákia Szlovénia ország ország ország ország Gazdasági liberalizáció 1,75 1,92 1,92 1,67 3,25 2,08 Privatizáció 1,5 1,75 1,75 2,0 3,0 2,25 Makroszintű gazdaságpolitika 2,0 2,0 2,0 1,5 3,25 2,0 Mikroszintű gazdaságpolitika 1,75 2,0 2,0 1,5 3,5 2,0 Forrás: Freedom House: Freedom in the World, 2000 21 6. sz táblázat: World Bank: Liberalization Index (0-1), 1994-1997 Év Magyar- Cseh- Észt- Lengyel- Szlovákia Szlovénia ország ország ország ország 1994 0,86 0,9 0,89 0,86 0,83 0,82 1995 0,9 0,93 0,93 0,89 0,86 0,85 1996 0,9 0,93 0,93 0,89 0,86 0,87 1997 0,93 0,93 0,93 0,89 0,86 0,89 Forrás: De Melo, Denizer, Gelb: „Patterns of Transition from Plan to Market”, WB Economic Review, Washington, 1997 7. sz táblázat:

EBRD - Transition Indicators (1-4), 1999-2000 Év Magyar- Cseh- Észt- Lengyel- Szlovákia Szlovénia ország ország ország ország 1999 3,7 3,4 3,5 3,5 3,3 3,3 2000 3,75 3,5 3,5 3,5 3,35 3,3 Forrás: EBRD, Transition Report 2000 8. sz táblázat: Deutsche Bank - Convergence Indicator, EU-15 %, 1999-2001 Év Magyar- Cseh- Észt- Lengyel- ország ország ország ország 1999 65,6 66,0 62,7 2000 70,3 69,4 2001 71,8 71,6 Forrás: DB Research, EU Enlargement Monitor, Frankfurt 22 Szlovákia Szlovénia 60,8 57,4 71,2 66,3 62,9 61,7 71,3 69,4 65,6 64,3 73,4 9. sz táblázat: Heritage Foundation - Index of Economic Freedom, rangsor 1997-2001 Év Magyar- Cseh- Észt- Lengyel- Szlovákia Szlovénia ország ország ország ország 1997 68 18 32 73 70 89 1998 71 27 24 61 82 71 1999 69 22 30 52 80 62 2000 41 22 22 53 74 74 2001 42 27 14 54 59 63 Forrás:

database.townhallcom/heritage/index/indexoffreedomcfm 10. sz táblázat: Fraser Institute: Economic Freedom of the World Index, 1990-1998 Év Magyar- Cseh- Észt- Lengyel- Szlovákia Szlovénia ország ország ország ország 1995 49 49 67 57 64 81 1998 42 51 57 82 78 70 Forrás: www.fraserinstituteca/publications/books/econ free 2000 11. sz táblázat: Transparency International: Corruption Perception Index, (CPI-pont – 110), 1998-2000 Év Magyar- Cseh- Észt- Lengyel- ország ország ország ország 1998 33 (5,0) 37 (4,8) 26 (5,7) 1999 31 (5,2) 39 (4,6) 2000 32 (5,2) 42 (4,3) Forrás: www.transparencyorg 23 Szlovákia Szlovénia 39 (4,6) 47 (3,9) - 27 (5,7) 44 (4,2) 53 (3,7) 25 (6,0) 27 (5,7) 43 (4,1) 52 (3,5) 28 (5,5) 12. sz táblázat: PriceWaterhouseCoopers - Opacity Index, 2000 Év Magyar- Cseh- Lengyel- ország ország ország O-factor (0-100) 50 71 Tax-Equivalent (%) 17 33 Forrás: www.opacitycom

24 Litvánia Románia USA 64 58 71 36 28 23 34 34