Gazdasági Ismeretek | Vállalkozási ismeretek » Nemzetközi munkaerő-piaci politikák

Alapadatok

Év, oldalszám:2017, 107 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:18

Feltöltve:2017. január 21.

Méret:10 MB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Nemzetközi munkaerő-piaci politikák A foglakoztatás-politika hatóköre • Tág • Szűk Az EE felértékelődésének jele Felzárkózó országok (mind csinálta) Michele Spence (2008) • Nyitott export orientált, a világgazdaságba szervesen integrálódott gazdaság, • Makro stabilitás, alacsony infláció, fenntartható közkidások, • Magas beruházási és megtakarítási hányad, • A források piaci allokációja, igazodás a világpiaci árakhoz, • Hiteles, társadalmi befogadásra törekvő, tehetséges kormányzás. Felzárkózó országok(nem csinálták) Michele Spence (2008) • Energiaárak szubvencionálása, • Munkanélküliség csökkentésére közfoglalkoztatás, • Költségvetési hiány csökkentése hosszú távon megtérülő közkidások visszafogásával, • Speciális szektoroknak, ágazatoknak, vállalatoknak, foglalkozásoknak – nem szigorú feltételekhez kötött – nyújtott szubvenciók, védőintézkedések,

• Kísérletek az árak közvetlen szabályozására, • Exportkorlátozások Felzárkózó országok (rossz) Michele Spence (2008) • Urbanizációs folyamatok visszafogása, • Környezetvédelmi szempontok háttérbe szorítása • Ráfordításokkal, beiskolázási arányokkal operáló és nem az oktatás minősége alapján vezérelt oktatáspolitika, • Pénzügyi szervezetek nem megfelelő szabályozása • Közalkalmazottak alulbérezése • Túl korai valutafelértékelés EU célkitűzések 2008 novemberében napvilágot látott az Európai gazdasági fellendülési terv [CEC 2008], amely megfogalmazta, hogy: • Növelni kell a K+F szerepét, az e területre áramló beruházások volumenét, az innovációt és az oktatást; • Ösztönözni kell a rugalmasság és biztonság együttes érvényre juttatását (flexicurity), ami az embereket védi és segíti az alkalmazkodásban, a munkahelyekkel szemben; • Támogatni szükséges a

vállalkozásokat, különösen a kkv-kat, hogy bővítsék piacaikat otthon és külföldön; • Javítani kell az európai versenyképességet a gazdaság zöldítésével, mint az új munkahelyek és technológiák létrehozásának innovatív eszközével, ami segíti az energiabiztonság akadályainak a leküzdését és a környezeti célok elérését. EU ajánlások Ami a 2008-as válság negatív foglalkoztatási és szociális hatásait illeti, ezek csillapítására az Európai Bizottság a következő ajánlásokat tette: • A munkanélküliség elleni fellépés céljából a Bizottság lehetőséget ad az Európai Szociális Alap forrásainak átcsoportosítására olyan intézkedések támogatására, amelyekkel gyorsan visszavezethetők a munkanélküliek a munkaerőpiacra. • Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap egy részét válságkezelésre lehet fordítani. Segíteni kell a munkanélkülieket, hogy gyorsan és olcsón tudjanak új vállalkozást

alapítani. • Figyelemmel kell kísérni, hogy a válság hogyan hat a strukturális alkalmazkodásnak kitett szektorokra, és ahol ez ésszerű, ott átmeneti és célirányos támogatásokat indokolt nyújtani. • A flexicurity eszköztárából főleg az aktív munkaerő-piaci eszközöket kell alkalmazni, továbbá adó- és járulékreformokat végrehajtani a képzettségi és munkahelyi követelmények újbóli egymásra találása érdekében. A helyzet különösen drámai a munkaerőpiac peremére szorult emberek esetében, ami rendkívül fontossá teszi az alkalmazkodás elősegítését, továbbá a célirányos szociális védelem és a megélhetéshez szükséges jövedelem biztosítását. EU-us terv Az Európai Bizottság 2008. november 26-án hirdette ki az európai gazdasági fellendülés tervét, ami két pilléren és egy azoknak alárendelt elven nyugszik: 1. A vásárlóerő serkentésével nagyobb injekciót kell pumpálni a gazdaságba, hogy

élénkítse a keresletet és fokozza a bizalmat. 2. Rövid távú és közvetlen intézkedésekkel meg kell erősíteni Európa hosszú távú versenyképességét. 3. Az alkalmazandó alapelv: szolidaritás és szociális igazságosság Az európai gazdasági fellendülési terv intézkedéseket tartalmaz a válságból való kilábalás elősegítésére, a kisvállalkozások támogatásától kezdve az innovációba és a zöld gazdaságba való beruházásokon át a foglalkoztatás bővítéséig. KIHÍVÁSOK AZ ÁLLAMI FOGLALKOZTATÁSI SZOLGÁLATOKKAL SZEMBEN • Az állami foglalkoztatási szolgálatok egy évtizedet átfogó modernizációja az Európai Unióban jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy sikerült megelőzni és csökkenteni a tartós munkanélküliséget, továbbá átláthatóbbá tenni a munkaerőpiacot [Goelen 2009]. A múlttal szemben, amikor az állami foglalkoztatási szolgálat csak általános adminisztratív ellátást nyújtott a munkanélkülieknek,

a munkaerő-piaci intézmények jelenlegi feladata, hogy korai és eredményes választ adjanak a gazdasági visszaesés periódusaira. Ebben a helyzetben (EU ajánlás): • Nagyobb hangsúlyt kell helyezni az ÁFSZ-re, mert növekvő és változatos összetételű munkanélküliséggel kell megküzdenie. • Nagymértékben megnő az álláskeresők szükséglete az ÁFSZ munkaerő-piaci szolgáltatásai iránt, továbbá a proaktív és integrált esetkezelésre. • Elvárás az ÁFSZ-szel szemben, hogy szolgáltatáskínálatát tegye alkalmassá egyfelől arra, hogy támogató megoldásokat ajánljon a válság kivételes és nagyon nehéz körülményeihez illeszkedve, másfelől erősítse meg a korai beavatkozást célzó aktivizáló intézkedéseit (különösen tömeges elbocsátásoknál), az ügyfelek kategorizálását elhelyezkedési nehézségeik alapján, továbbá a rövidített munkaidő támogatását, a korábbinál hosszabb időszakon át. • Nagy nyomás

nehezedik az ÁFSZ-re, hogy gyors, egyénre szabott szerződésben rögzített szolgáltatásokat nyújtson az álláskeresőknek, képes legyen levezényelni a munkahely-változtatásokat és megbirkózni a dolgozók biztonság és iránti igényével, ami olyan szolgáltatásokat feltételez, mint a szakképzettségi szükségletek korai azonosítása, álláskeresési támogatás, tanácsadás és képzés a megfelelő munkahely megtalálásához. Ennek kapcsán figyelembe kell venni, hogy a munkaerőpiacon még mindig hiány van képzett munkaerőből, következésképpen szükség van a munkaerő-állomány képzésére, átképzésére és továbbképzésére Ebben a helyzetben (EU ajánlás): • Kihívás az ÁFSZ-nek, hogy eldöntse, hogyan tudja támogatni a válság miatt állásukat vesztő, képzett új ügyfeleiket (többnyire önkiszolgálással), valamint a pályakezdőket, mivel ők megkülönböztett figyelmet és célzott intézkedéseket követelnek, tekintettel

az ifjúsági munkanélküliség gyors növekedésére. • Az ÁFSZ-nek helyzetbe kell hoznia saját magát is, hogy képes legyen átcsoportosítani a munkaerő-állományt, a munkaerőpiac keresleti oldalával való együttműködés megerősítésén keresztül (a munkáltatóknak nyújtott szolgáltatásokkal). • Elvárás az ÁFSZ-szel szemben, hogy új ügyfélkezelési módszereket fejlesszen ki és beruházzon a jövőbe annak érdekében, hogy előre jelezze a foglalkoztatási trendeket és ahhoz illessze kapacitásait, mivel a válság felgyorsítja a munkaerő-piaci mozgásokat, már a fellendülés kezdetén. Ebben a helyzetben (EU ajánlás): • Az ÁFSZ-nek nagyobb forrásokkal kell rendelkeznie az aktív munkaerő-piaci eszközök iránti igények nagyobb ráfordításai és a saját működési költségének a növekedése miatt, ami előfeltétele annak, hogy legyen elég kapacitása az aktív eszközökre, de ne a szolgáltatási színvonal csökkentése

árán. Végül: az állami foglalkoztatási szolgálat nem tud foglalkoztatást generálni. Erre csak a gazdaság képes! A munkaügyi központok tevékenységeinek változása vázlatosan 1. -Az 1980-as évek közepén minden megyében létrejöttek a Munkaügyi (Munkaerő) Szolgáltató Irodák (MESZI). –1991-től a Megyei (Fővárosi) Munkaügyi Központok és kirendeltségeik. Legjellemzőbb tevékenységeik: – az ügyfelek nyilvántartásba vétele – segély megállapítása, folyósítása – munkaközvetítés – képzési támogatások megállapítása – közhasznú foglalkoztatás támogatása – gyakornoki foglalkoztatás támogatása Az ügyintézők a kirendeltségek hatáskörébe utalt feladatok mindegyikével foglalkoztak. 16 A munkaügyi központok tevékenységeinek változása vázlatosan 2. – Az 1991. évi IV törvény hatályba lépésével és a tömeges ügyfélforgalom hatására a kirendeltségi munkatársak 1992. év végére egy-egy

feladatcsoportra specializálódtak – Elkezdődött a kirendeltség belső munkamegosztásának az újra szervezése, és egyben a kirendeltségi létszám folyamatos bővítése is. – Kialakult a munkanélküli ellátásokkal foglalkozó hatósági (ellátási) ügyintéző, illetve a közvetítő munkakör. 17 A munkaügyi központok tevékenységeinek változása vázlatosan 3. – 1993-1996. között minden munkaügyi központ jelentős erőfeszítéseket tett az ún háromszintű – információs, hatósági, szolgáltatási csoportból álló – kirendeltségi modellre történő áttérésre. – E belső szervezeti megoldás megfelelő munkatársi létszámot, illetve megfelelő kirendeltségi alapterületet feltételezett. – 1995. év második felében elkezdődött a munkaügyi szervezet stratégiájának kidolgozása, valamint az elfogadását követően a megyei végrehajtás előkészítése. Az új alapvetés az volt, hogy az ügyfelekkel közvetlenül

kapcsolatos foglalkoztatást elősegítő támogatásokra vonatkozó döntések ott szülessenek meg, ahol ahhoz a legtöbb információ áll rendelkezésre, vagyis a kirendeltségeken. 18 A MUNKAÜGYI KÖZPONTOK REGIONÁLIS ÁTALAKÍTÁSA, ÉS ENNEK HATÁSAI 2. 2007. január 1-től a 20 munkaügyi központ helyett, az átalakítás következtében 7 regionális munkaügyi központ kezdte meg a működését. Az átalakítás szervezeti hatásai: - központi szervezeti egységek száma 121 egységgel csökkent - a területi szervezeti egységeinek száma 81 egységgel növekedett - összességében a szervezeti egységek száma 362-ről 322-re, mintegy 40 szervezeti egységgel csökkent. - a regionális munkaügyi központok legfelsőbb vezetői szintjén 13, vezető-helyettesi szinten 34, központi szervezeti egység vezetői szinten 108 fővel csökkent. Összességében a regionális munkaügyi központok létrehozása a vezetői létszám 72 fős 19 csökkenését

eredményezte. 2017-01-20 20 Hogyan ítélhető meg az átszervezés hatása, eredményei? 3. Partnerelégedettségi mutatók alakulása: – Az országos szinten az elégedettségi adatok tekintetében lényeges elmozdulás nem volt tapasztalható. A munkaadói elégedettség (évente közel 6000 munkaadó) országos szinten 2006-óta majdnem azonos szinten mozog, 94%-ról 95 %-ra emelkedett. Az ügyfél elégedettségi mutató (évente közel 120.000 álláskereső) országos értéke 81,9%-ról 79%-ra csökkent, ami 2,9%-os minimális elmozdulást jelentett. 21 Hogyan ítélhető meg az átszervezés hatása, eredményei? 4. A felmérésekből azonban az egyértelműen kitűnik, hogy az átszervezés az ügyfelek érdekeit alapvetően nem sértette, a szolgáltatásaink színvonala, jóllehet ezért jelentős többletteher hárult a munkaügyi központok munkatársaira, a 2008-as gazdasági válság ellenére sem csökkent. Ez a kép az egyes régiót, megyét,

kirendeltségek területét tekintve azonban sokkal árnyaltabb volt. 22 Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 2007. évtől kibővült feladatai • Rehabilitációs járadékban részesülők komplex rehabilitációjában való részvétel. • A fiatalok társadalmi integrációjának elősegítése a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat működtetésével. • A Társadalmi Párbeszéd Központ működtetése. • Nemzeti Pályainformációs Központ működtetése. • Rendszeres szociális segélyezettekkel kapcsolatos feladatok ellátása. 2017-01-20 23 ÁFSZ - MUNKÁLTATÓKNAK NEM MINŐSÜLŐ – ÜGYFELEINEK KÜLÖNBÖZŐ STÁTUSZ SZERINTI CSOPORTOSÍTÁSA (I-II.) I. OLYAN ÜGYFELEK, AKIKNEK ÜGYE ELBÍRÁLÁS ALATT ÁLL, S EZÉRT STÁTUSZUK MEGÁLLAPÍTÁSA MÉG NEM TÖRTÉNT MEG 1. Álláskeresőként, pályakezdő álláskeresőként való nyilvántartásba vételüket kezdeményezők 2. Álláskeresőként való nyilvántartásba vételt nem igénylő eljárást

kezdeményezők, érintettek II. ÁLLÁSKERESŐKÉNT NYILVÁNTARTOTT SZEMÉLYEK CSOPORTJA 1. Álláskeresési támogatásban részesülők 1.1 Álláskeresési járadékban részesülők 1.2 Álláskeresési segélyben részesülők 2. Vállalkozói járadékban részesülők 3. Rendszeres szociális segélyben, rendelkezésre állási támogatásban részesülők 4. Álláskeresési támogatásban és rendszeres szociális segélyben is részesülők 5. Ellátásban nem részesülők 6. Rendszeres szociális járadékban részesülők 24 ÁFSZ - MUNKÁLTATÓKNAK NEM MINŐSÜLŐ – ÜGYFELEINEK KÜLÖNBÖZŐ STÁTUSZ SZERINTI CSOPORTOSÍTÁSA (III-IV.) III. AZ ÁFSZ EGYES MUNKAERŐPIACI SZOLGÁLTATÁSAIBAN, FOGLALKOZTATÁST ELŐSEGÍTŐ TÁMOGATÁSAIBAN RÉSZESÜLŐ, VAGY EZEKKEL ÉRINTETT, NEM ÁLLÁSKERESŐKÉNT NYILVÁNTARTOTT SZEMÉLYEK 1. Közvetítést kérők 1.1 Különleges foglalkoztatási állományba helyezett köztisztviselő, ügykezelő 2. Munkaerő-piaci

szolgáltatást igénybe vevők 3. Munkaerő-piaci programban résztvevők 4. Álláskeresőként történő nyilvántartásba vételhez nem kötött támogatásban részesülők (munkaerőpiaci képzésben részt vevők), és munkáltatónak nyújtott foglalkoztatást elősegítő támogatások esetén az eljárás érintettjei 5. Álláskeresőként történő nyilvántartásból törlésüket követően, vagy a nyilvántartásuk szüneteltetése mellett egyes foglalkoztatást elősegítő támogatásban részesülők, vagy annak érintettjei 6. Rehabilitációs járadékban részesülők 7. Rendszeres szociális segélyben részesülők nyilvántartott házastársa, élettársa IV. KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI ELJÁRÁS EGYÉB ALANYAI 25 A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ SZOLGÁLTATÁSOK, TÁMOGATÁSOK (1.) Munkaerő-piaci szolgáltatások [Flt. 13/A §] Munkaerő-piaci és foglalkozási információk nyújtása Munkatanácsadás Pályatanácsadás Álláskeresési

tanácsadás Rehabilitációs tanácsadás Pszichológiai tanácsadás [30/2000. GM rendelet 4 §] Munkaerő-piaci szolgáltatáshoz kapcsolódó keresetpótló juttatás [30/2000. GM rendelet 26- 28. §] Képzések elősegítése [Flt. 14 §] Képzési költség [6/1996. MÜM Rend 6 § (1) bek] Keresetpótló juttatás [6/1996. MÜM Rend 6 § (2) bek] Kereset kiegészítés [6/1996. MÜM Rend 6 § (2) bek] 26 Képzéshez kapcsolódó költségtérítés (szállás, étkezés, utazás) A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ SZOLGÁLTATÁSOK, TÁMOGATÁSOK (2.) Foglalkoztatást bővítését szolgáló támogatások [Flt. 16 §] Közhasznú munkavégzés támogatása [Flt. 16/A §] Önfoglalkoztatás támogatása [Flt. 17 §] Munkahelyteremtés támogatása (Flt. 18 §) Munkahelymegőrzés támogatása (Flt. 18 §) Munkaerő-piaci programok támogatása (Flt. 19/B §) Bérköltség támogatása (Flt. 19/B §-ának (3) bek) A csoportos létszámleépítés hátrányos

következményeinek enyhítését célzó támogatás [6/1996. MÜM Rend 21/A §] 27 A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ SZOLGÁLTATÁSOK, TÁMOGATÁSOK (3.) A munkába járással összefüggő terhek csökkentését célzó támogatások [39/1998. Korm rend] Vállalkozások visszatérítendő, működési célú támogatása [1994. évi LXVI tv] Megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása (Flt. 19§) Befogadó munkahelyek támogatása [Flt. 19 §] Rehabilitációs célú foglalkoztatás támogatása [Flt. 19 §] Munkába helyezéshez, munkahely megtartáshoz nyújtható bértámogatás [177/2005. Korm Rend.5 §] A foglalkozási rehabilitációhoz nyújtott bértámogatás [177/2005. Korm Rend 6 §] Munkahelyi segítő személy foglalkoztatásához nyújtott támogatás [177/2005. Korm Rend 7. §] Költségkompenzációs támogatás [177/2005. Korm Rend 8 §] Rehabilitációs költségtámogatás [177/2005. Korm Rend 9 §] 28 A

FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ SZOLGÁLTATÁSOK, TÁMOGATÁSOK (4.) Közmunka [49/1999. Korm Rend] Közcélú foglalkoztatás (Szoctv. 36 §) Egyéb támogatások START program (2004. évi CXXIII Tv) A tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetése alóli mentesség (1998. évi LXVI Tv) START PLUSZ, START EXTRA programok Járulékfizetési kedvezmény munkanélküliek alkalmazása esetén (1998. évi LXVI Tv) 29 Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat főbb szolgáltatásai (I.) 30 Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat főbb szolgáltatásai (II.) 31 Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat főbb szolgáltatásai (III.) 32 Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat főbb szolgáltatásai (IV.) 33 A MEGÁLLAPODÁSOS EREDMÉNY CÉLOKKAL TÖRTÉNŐ VEZETÉSI RENDSZER (MEV) FŐBB EREDMÉNYEI 34 A Megállapodás Eredménycélokkal Történő Vezetés (MEV) főbb, 2009. évre vonatkozó mutatói (1) – A nyilvántartott álláskeresők éves

érintett létszáma 2009. évben 1116 ezer fő volt – A nyilvántartott álláskeresők közül 2009. során 425,8 ezer fő vált foglalkoztatottá (38,23% ) vált foglalkoztatottá. – Az elhelyezkedők nagyobb része (60%-a, 255,4 ezer fő) támogatás nélkül, 40%-a pedig (170,5 ezer fő) támogatással talált munkát. – A munkaerő-piaci képzésekbe bekapcsolódok száma 34,6 ezer fő volt, ami 13,7%-kal elmarad bázisévi (40,1 ezer fő) létszámtól. 35 A Megállapodás Eredménycélokkal Történő Vezetés (MEV) főbb, 2009. évre vonatkozó mutatói (2.) – 2009. évben 283,4 ezer fő foglalkoztatására érkezett munkaerőigény a munkaügyi kirendeltségekre, amely 14,3%-kal kevesebb, mint az előző évben. – A munkaerőigény bejelentésétől a megszűnéséig 2009. évben átlagosan 30,6 nap telt el, a támogatott álláshelyeknél 30,3 nap, a nem támogatottaknál pedig 31,2 nap. – A 25 év alattiak esetében a bekerülést követő 6 hónap alatt

szolgáltatást kapott 51,1 ezer fő, ami a belépők 32,3%-át jelentette. – A 25 éves és idősebb csoportból az első 12 hónap alatt összesen 237,9 ezer fő kapott érdemi segítséget, ami az e korcsoport teljes beáramlás 46,7%-a. – A bejelentett nem támogatott munkaerőigényekre 5 napon belül 93,2%-ban megkezdődtek az intézkedések, ami jobb arány, mint az elmúlt év hasonló időszakában volt. A támogatott munkaerőigények esetében pedig 95,6%-ban. 36 AZ ÖNKORMÁNYZATOK SZEREPE A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN 37 A HAZAI FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA FINANSZÍROZÁSA 38 A MUNKAERŐ-PIACI ALAPRÓL A Munkaerő-piaci Alap egy elkülönített állami pénzalap Az alap célja: az álláskeresők támogatásának biztosítása –a munkaerő alkalmazkodásának, az álláskeresők munkához jutásának támogatása –a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalói szociális biztonságának elősegítése –a képzési rendszer

fejlesztésének támogatása –a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítése –hozzájárulás a korengedményes nyugdíjak kifizetésének részbeni finanszírozásához –az egyes alaprészekből finanszírozott ellátások, támogatások működtetésével kapcsolatos kiadások fedezetének biztosítása –hozzájárulás az állami foglalkoztatási szerv működési és fejlesztési kiadásainak finanszírozásához –az Európai Foglalkoztatási Szolgálat működési és fejlesztési kiadásainak finanszírozásához történő hozzájárulás. 39 A Munkaerő-piaci Alap részei a pénzeszközök felhasználásának célja szerint – szolidaritási alaprész – jövedelempótló támogatás alaprész – foglalkoztatási alaprész – bérgarancia alaprész – a képzési alaprész – rehabilitációs alaprész – működési alaprész – vállalkozói alaprész 40 Munkaerő-piaci Alap főbb kiadási előirányzatai

2011-2015. évre (mFt) Aktív támogatások Foglalkoztatási és képzési támogatások Foglalkoztathatóság EU-s társfinanszírozása Közfoglalkoztatás kiadásai TÁMOP 1.1 Munkaerő-piaci szolgáltatások és támogatások TÁMOP 1.2 Foglalkoztatást ösztönző normatív támogatások Járulékkedvezmény megtérülés Szakképzési és felnőttképzési célú kifizetések Passzív kiadások Álláskeresési támogatások Nyugdíjbiztosítási Alapnak átadás Bérgarancia kifizetések Működési célú kifizetések Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap elő- és társfinanszírozás Egyenlegtartási és kockázatkezelési keret Összesen: 183 806,80 40 519,80 14 000,0 3 970,70 60 264,6 64 000,00 270 000,0 30 925,20 7 500,0 5 500,00 5 800,00 33 091,10 16 000,0 142 481,30 134 800,00 50 000,0 681,30 400,0 7 000,00 6 150,0 10 850,00 3 050,0 850,00 10 000,00 337 238,10 427 364,6 41 Programok • A nemzetközi tapasztalatok arra is rávilágítanak, hogy

a leginkább hatásos programok sem tekinthetők csodaszernek. (A legsikeresebb programok tipikus példája, a hetvenes években futott kisméretű amerikai National Supported Work elnevezésű komplex bértámogatási program 30 százalékról 40 százalékosra növelte a résztvevők foglalkoztatási esélyeit.) • Job Corps (Egyesült Államok) • National Supported Work (Egyesült Államok) • New Deal for Young People (Egyesült Királyság) Svédország • A nagy kiterjedésű nemzeti programok közül a svéd tapasztalatok a legjobban dokumentáltak. A kilencvenes évek végén Svédország működtette a világ egyik legnagyobb kiterjedtségű aktív foglalkoztatáspolitikáját. 1997-ben, amikor az országban 10 százalék fölé nőtt a munkanélküliek száma, a munkaerő 4,5 százaléka vett részt aktív foglalkoztatáspolitikai programban, és a GDP 3 százalékára volt tehető a programok összköltsége. Azóta ezek a számok jelentősen csökkentek, de

Svédország továbbra is a magasabb részvételi arányú országok közé tartozik. • A svéd rendszer sajátossága, hogy a munkakeresést segítő szolgáltatást nem is tekintik külön programnak, hiszen az a biztosítási rendszer része és mindenkinek jár. • Fontos eleme a svéd rendszernek, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai programokban való részvételért pénzügyi támogatás jár, ami a passzív segélyezésnél magasabb összeg. • A svéd hatástanulmányok többsége kiemeli a káros ösztönzés hatását a programok sikertelenségében. Dánia • A hatásvizsgálatok alapján a dán nemzeti programok tapasztalatai pozitívabbak a svédekeinél. • A kilencvenes évek közepétől a munkanélküli-segély folyósításának feltétele lett az évenkénti (később félévenkénti) részvétel valamilyen aktív foglalkoztatáspolitikai programban. • A legsikeresebb programnak a magáncégek munkahelyi képzése bizonyult, ami a program kezdete

utáni 1 évvel már pozitív hatást mutatott, és a 3–6. évben már konstans 10 százalékos bértöbbletet produkált a résztvevők javára. Svájc • Svájcban 1997-ben reformálták meg a passzív segélyezési és aktív foglalkoztatáspolitikai programrendszert, amelynek eredményeként az aktív programok súlya jelentősen megnőtt. A programokat az egyes kantonok szervezik, de a szabályozás országos szintű. A részvétel a munkanélküliek körülbelül 15 százaléka számára kötelező. workfare • A klasszikus – elsősorban segélyekre alapuló – jóléti ellátórendszer átalakítása, a segélyek nyújtásának a társadalom számára hasznos munkához kötése és bizonyos mulasztások esetén pénzügyi szankciók érvényesítése, a workfare (a work és a welfare) rendszer kiépítése amerikai eredetű. A kifejezés már az 1970-es évektől ismert, de e programok használata az 1990-es évektől terjedt el a fejlett és a fejlődő

világban is. • Az Egyesült Államokban 1981-ben született meg az a törvény, amely felhatalmazta az egyes tagállamokat, hogy a segélyeket munkához kötő programokat indítsanak. Öt év elteltével már 29 tagállamban működtek ilyen programok. • Ugyanakkor az Egyesült Államokban csak nagyon korlátozottan használnak aktív munkaerő-piaci eszközöket, és a szociális segélyrendszer sem olyan mértékben kiterjedt, mint az európai országokban. USA-New Deal Workfare • A workfare programoknak kétféle változata van. Az első, kifejezetten a jóléti ellátásokról való leválást, a függőség megszűnését és az elsődleges munkaerőpiacra történő visszavezetést célozza, míg a második inkább a képességek javítását, a foglalkoztathatóságot (tréningek, képzettség) kívánja elősegíteni azoknál, akik szociális ellátásban, segélyekben részesülnek. • A gyakorlatban az egyes programok rendszerint

mindkét megközelítést alkalmazzák: a jövedelemtranszfer megváltoztatásán túl igyekeznek az elhelyezkedést is ösztönözni (a megvont vagy lecsökkentett segély helyett bér). Közfoglalkoztatási programok • A kimondottan közmunkaprogramok nemcsak workfare, hanem átmeneti közösségi projektek vagy munka intenzív projektek néven is ismertek. • Sok kevésbé fejlett országban szinte az egyedüli munkaerő-piaci beavatkozást jelentik. A fejlett országokban viszont – az elemzések és értékelések negatív eredményeinek hatására – visszahúzódóban van a használatuk, mert költségesek, és más aktív munka-erőpiaci beavatkozások hatékonyabbnak bizonyultak, elsősorban a helyettesítési és kiszorítási hatások miatt. közfoglalkoztatási programok célja I. • • • • • • szezonális és/vagy ciklikus munkanélküliség csökkentése, a közvetlen munkahelyteremtés, a regionális és strukturális munkaerő-piaci problémák

kezelése, egyes hátrányos helyzetben levő munkaerőcsoportok segítése, a szegénység elleni küzdelem, a szegények jövedelemhez juttatása és egyfajta stimuláció a gazdaságnak A magas és közepes jövedelmű országokban – ahol nincsenek költségvetési vagy adminisztratív akadályai egy gyors reagálású program lebonyolításának – elsősorban makro ökonómiai okokból, leggyakrabban valamilyen rövid távú sokkra adott válaszként, magas munkanélküliség esetén átmenetileg alkalmazzák a közfoglalkoztatási programokat. közfoglalkoztatási programok célja II. A fejlődő országokban az előbbi célokat kiegészíti vagy helyettesíti: • a katasztrófa utáni helyzetek kezelése, • rossz termésű évek jövedelem kiesésének, • szezonális munkanélküliségnek a lefaragása, • infrastruktúra teremtése stb. A legtöbb ilyen program alacsony bérért, rövid távú (tipikusan 3–12 hónap) foglalkoztatást kínál, jellemzően az

építőipari, agrár- és vidékfejlesztési szektorokban, valamint közösségi (oktatási, egészségügyi, szociális) szolgáltatásokban. közfoglalkoztatási programok célja II. A fejlődő országokban: • Az akadályok miatt gyakori a programok célzásának kombinálása: egyrészt a leghátrányosabb településekre koncentrálják, ami már egyfajta szelekció, másrészt a szegények által általánosan elért piaci bér (vagy, ahol létezik, a minimálbér) alatt kínálják fel a közfoglalkoztatási béreket – aminek önszelekciós hatása van, így valóban csak azok jelentkeznek, akiknek más lehetőségük nincs jövedelemszerzésre (self-targeting). • Ezekben az országokban a közfoglalkoztatási programok a szegénység elleni küzdelem, a garantált foglalkoztatás, esetleg az önfoglalkoztatáshoz vezető átmenet céljait szolgálják, szemben a fejlett vagy közepes jövedelmű országokkal, ahol az egyszeri makro sokk kezelés, illetve az aktív

munkaerő-piaci jelleg inkább meghatározó. közfoglalkoztatási programok célja III. • A jóléti szolgáltatások közmunkához kötése abból az elméleti alapból indul ki, hogy a munkanélküli-járadék és -segély, illetve egyéb passzív ellátások csökkentik a munkavállalási hajlandóságot, amit az aktív programok együttműködési követelményei – például a közmunka – és a hozzájuk kapcsolt szankciók ellensúlyozhatnak. • Mivel az információk aszimmetrikusak, ez a szisztéma segíti, hogy a szolgáltatás a célközönséget érje el, azaz szűrő hatás (screening) érvényesülhet azáltal, hogy a feltételek miatt valóban csak a leginkább rászorulókat vonzza a programba, s távol tartja a jobb módúakat, ami csökkentheti a kormányzati adminisztratív költségeket. Ennek a hatásnak a működését igazolja a Dutta és szerzőtársai (2012) tanulmánya: az indiai workfare program részvevőit jövedelmi csoportokba osztva

bemutatja, hogy a gazdagabbak között valóban gyakorlatilag nulla a részvételi arány, míg a legalsó jövedelmi percentilisekben 35 százalékos. közfoglalkoztatási programok célja IV. A workfare típusú közfoglalkoztatási programok mellett a következő érveket szokták felhozni: • politikai népszerűség • friss munkatapasztalat biztosítása a résztvevőknek, • jól tervezett közmunkaprogramok valóban hasznos infrastruktúrát teremthetnek, ami segítheti a növekedést, csökkentheti a területi egyenlőtlenségeket stb. is • nagyléptékű közmunkaprogramoknál lehet béremelő hatása a magánszektor béreire nézve. • a társadalmi kohézió erősítése közfoglalkoztatási programok célja V. A workfare típusú közfoglalkoztatási programok ellen a következő érveket szokták felhozni: • stigmatizálhatja a résztvevőket • a közfoglalkoztatásban kínált munkalehetőségek rendszerint egyszerű, képzettséget nem igénylő

tevékenységek, amelyek segítik a valódi, a munkáltatók által is értékelhető munkatapasztalat megszerzését a későbbi elhelyezkedési esélyekhez, sőt a munkakeresésre fordítható idő korlátozásával még rontják is azt • helyettesítési hatás • a programok túl nagymértékű használata kiszoríthatja (crowd out) a magánfoglalkoztatást, ezáltal akár még növelheti is a szegénységi ollót • költségvetési helyettesítési hatás érvényesülhet • az úgynevezett beragadási hatás (locking-in effect) érvényesül Közfoglalkoztatási programok célja V. A workfare típusú közfoglalkoztatási programok ellen a következő érveket szokták felhozni: • megjelenhet a holtteher-veszteség (mint minden kormányzati beavatkozás esetén), azaz, hogy az adott munkahely létrejött volna-e a közfoglalkoztatástámogatás nélkül is • munkahelytorzító hatás ( job displacement effect) is érvényesülhet az egyén oldaláról, ami azt

jelenti, hogy azok is inkább a közfoglalkoztatásban vállalnak munkát, akik el tudnának helyezkedni a program nélkül az elsődleges munkaerőpiacon is. A közmunkaprogramok formái I. 1. Éves szinten meghatározott időtartamú foglalkoztatást garantáló programok, például meghatározott hosszúságú foglalkoztatás biztosítása a betakarítási szezonon kívül. (Erre példa az indiai National Rural Employment Guarantee Scheme, mely később más néven Mahatma Gandhi National Rural Employment Guarantee Scheme működött, és a Maharashtra államban működő Employment Guarantee Scheme.) 2. Kormányzati foglalkoztatási programok, amelyek főként gazdasági és politikai válságok vagy munkaerő-piaci feszültség idején nyújtanak tömeges, hosszabb távú, folyamatos foglalkoztatást (erre legismertebb példa az Egyesült Államokban az 1930-as években bevezetett New Deal, vagy a 2002-ben bevezetett argentin Jefes de Hogar program). Jellemző, hogy ezeket a

nagyobb léptékű programokat a gazdasági helyzet változásával felfüggesztik vagy átalakítják. Az Egyesült Államokban e programok az infrastruktúra fejlesztésében komoly, tartós hatású eredményt értek el. Közmunka nem csak fizikai eszközök létrehozását vagy karbantartását jelentheti. Vannak olyan kísérleti programok is, amelyek szociális vagy egészségügyi szolgáltatásokban közfoglalkoztatnak – például az Egyesült Államokban 2010 óta alkalmaznak közmunkásokat idősek, AIDS betegek otthoni gondozására vagy kisgyermekek napközbeni ellátására stb. A közmunkaprogramok formái II. 3. Természeti katasztrófák után, valamint átmeneti munkaerő-piaci feszültségek idején rövid távú foglalkoztatást biztosító programok. Ez a legjellemzőbb forma például Afrikában és DélÁzsiában Az ilyen programok célja kettős: egyrészt a károk megszüntetése, másrészt átmeneti, egyszeri jövedelemtranszfer biztosítása a

szegényeknek. 4. Kifejezetten élőmunka-intenzív foglalkoztatási programok – melyek esetében a cél egyrészt az aggregált foglalkoztatás növelése, másrészt értékes infrastruktúra létrehozása. Ezt a formát sokszor használják nemzetközi adományozó szervezetek is, hogy az általuk finanszírozott kiadásokból a szegények is részesüljenek. Erre példa az AGETIP program Szenegálban, illetve az ILO Employment Intensive Infrastructure Programming (EIIP) programja, valamint számos, a Világbank által finanszírozott program Közmunkaprogramok finanszírozása • A programok finanszírozásának módja is változó. Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Ázsiában jellemzően nemzeti (és regionális, helyi) kormányzati forrásokból, míg Afrikában a multilaterális szervezetek és adományozók finanszírozásával valósulnak meg a közmunkaprogramok. Ez utóbbiak általában csak átmeneti foglalkoztatást nyújtanak, s nem

garantálják a foglalkoztatást. • A programok költségigényét befolyásolja az eszközigény (főleg ha nagy értékű infrastruktúráról van szó), de nem elhanyagolhatók az adminisztratív, szervezési és menedzsmentköltségek sem. • A fizikai infrastruktúrát létrehozó közmunkaprogramokban a munkaerő költsége általában 30–60 százalék között mozog, míg a szolgáltatások ellátására szervezett programokban akár 80–90 százalékot is elérhet. Közmunkaprogramok résztvevői • A közfoglalkoztatási programokban részt vevők kiválasztása történhet az alacsony bérszint biztosította önkiválasztás (self-selection) útján, vagy eleve a hátrányos helyzetű helyi közösségekre koncentrált programmal, de akár a személyes anyagi helyzet felmérésével rászorultsági alapon (means testing), vagy ezek bármely kombinációjával. • Mivel e programok legtöbbször átmeneti foglalkoztatást nyújtanak, a résztvevők leggyakrabban

programkedvezményezettként és nem közalkalmazottként vannak nyilvántartva, ezáltal a munkaügyi szabályozás és a vonatkozó bérszintek sem érvényesek rájuk.(Magyarország?) • A legtöbb közmunkaprogramban kompenzációként és nem bérként számolják el a fizetéseket, ami így a hivatalos minimálbér szintje alatt is lehet, sőt rendszerint társadalombiztosítási és egészségügyi járulékot sem vonnak le belőlük. Közmunkaprogramok sikere I. • A programok szabályozása, szervezése, gyakorlati lebonyolítása, adminisztrálása és irányítása összetett folyamat, de az irodalomban általánosan elfogadott, hogy sikerességük és hatásosságuk épp az időzítésen, a bérek szintjének megfelelő megállapításán s így a résztvevők megfelelő motiváltságának kialakításán, az elvégzett munka és/vagy elkészített infrastruktúra minőségén stb. múlik • Mivel a közmunkaprogramok sokszor decentralizáltak, hangsúlyozni kell a

helyi önkormányzatok felelősségét a projektek és a résztvevők kiválasztásában.(Út a munkába és jelenleg) • A 1990-es években lezajlott nagy svéd munkaerő-piaci reform aktív eszközeit elemezve, több értékelés metaanalízisével Calmfors és szerzőtársai (2002) arra jutottak, hogy a munkahelyteremtő programok akkor lehetnek hatékonyak, ha minél jobban imitálják egy valós foglalkoztatás helyzetét, vagyis ahhoz minél közelebb állnak. Közmunkaprogramok sikere II. • A 1990-es években lezajlott nagy svéd munkaerő-piaci reform aktív eszközeit elemezve, több értékelés metaanalízisével Calmfors és szerzőtársai (2002) arra jutottak, hogy a munkahelyteremtő programok akkor lehetnek hatékonyak, ha minél jobban imitálják egy valós foglalkoztatás helyzetét, vagyis ahhoz minél közelebb állnak. • Véleményük szerint a kisebb, de koncentráltabb programok hatékonyabbak lehetnek, különösen, ha a tartós munkanélküliekre

vonatkoznak, s kevésbé a fiatalokra. A svéd tapasztalatok szerint nem jó az aktív eszközöket a munkanélküli-segély újrajogosultságához kötni. Közmunkaprogramok sikere II. • Card és szerzőtársai (2010) 199 programot (köztük kelet-európai és fejlődő országokkal foglalkozó) 97 értékelést meta elemzésnek vetett alá, s megállapította, hogy nem az aktív munkaerő-piaci programok nagysága, bevezetési ideje vagy a makrogazdasági helyzet számít, hanem elsősorban a program típusától függ eredményességük. • Míg az egyéni tanácsadás, álláskeresési segítség, munkaközvetítés illetve a bértámogatás alkalmazása (nagyjából ebben a sorrendben) eredményes lehet, addig a közmunkaprogramok a későbbi elhelyezkedés és kereset szempontjából sikertelenek. A képzések eredményessége vegyes, a kisméretű, jól célzott képzések működhetnek Közmunkaprogramok sikere III. • Kelet-közép-európai értékelés

Rodriguez-Planas–Benus (2010) tanulmánya, amely az 1999– 2002 között futó romániai programokat vizsgálta párosításos módszerrel, munkapiactörténeti változókat is felhasználva. Az eredmények az egyes programtípusokra különböztek egymástól, a munkakeresést és kisvállalkozást segítő programoknak volt pozitív hatása a résztvevők foglalkoztatási esélyeire, míg a közmunkaprogramok szignifikánsan hatástalanok voltak. • A szlovák aktív munkaerő-piaci programokat Ours (2000) elemezte, s ellentétben a többi vizsgálattal arra jutott, hogy Szlovákiában a közmunkaprogramok hatásosak voltak – szignifikánsan csökkentették a résztvevők munkakereséssel töltött idejét, és növelték a későbbi foglalkoztatási epizódok hosszát. E kivételes eredményhez hozzájárulhatott a közmunkaprogramban részt vevő magánvállalatok nagy száma is (Hudomiet–Kézdi, 2011). Ours tanulmánya ugyanakkor hatástalannak találta a szlovák

bértámogatási programokat, és javarészt a képzéseket is. közmunkaprogramok sikere IV. • A világ legnagyobb önkéntes közfoglalkoztatási programja, az indiai NREGS program tényellentétes, szakadásos regressziós vizsgálatában azt mutatta ki, hogy a program inkább a szegénység elleni küzdelemben számít, de az indiai rurális munkaerőpiacra nincsenek hatásai (Zimmermann, 2012) • NREGS nem garantál foglalkoztatást minden szegénynek, egyfelől sorban állást, tehát fokozatos adagolást generál, másrészt a célzásban vannak területi egyenlőtlenségek, valamint sok vonal feletti család is hozzáfért. Közmunkaprogramok sikere (összegzés) • Általánosságban az az értékelők véleménye, hogy amennyiben jól célzottak, a közmunkaprogramok az átmeneti foglalkoztatás biztosításával a szegénység elleni küzdelem, a szociális védőháló eszközei lehetnek. Az értékelési eredmények szerint ez a hatás is inkább csak rövid

távon érvényesül, és akkor, ha a közmunkás bérek a képzetlen munkaerőkre vonatkozó minimálbérek alatt maradnak. A munkaerő-piaci esélyeket, reintegrációt elősegítő aktív munkaerő-piaci programként azonban a közmunkaprogramok nem állják meg a helyüket, ráadásul meglehetősen költségesek is. Éves önkormányzati tervek a foglalkoztatotti létszámról Kálmán Judit: A közfoglalkoztatási programok,2014 Kálmán Judit: A közfoglalkoztatási programok,2014 Kálmán Judit: A közfoglalkoztatási programok,2014 Cseres-Gergely Zsombor & Molnár György,2014 Hazai közfoglalkoztatás • A közfoglalkoztatásban érintett mintegy 450 ezer főből 70 ezren egyszer voltak közfoglalkoztatottak, majd ismét visszakerültek a regiszterbe Mintegy 42 ezren vannak azok, akik a regisztráció után közfoglalkoztatottak lettek, és utána vagy kikerültek a munkaügyi rendszerből, vagy 2013 végén még

közfoglalkoztatottak voltak. • Alig 7 százalékuk az, aki közfoglalkoztatottként került ki a rendszerből, a többiek még benne vannak. • Van olyan eset is, amikor tízszer lép valaki oda vissza kétféle állapot között. A munkaügyi rendszerben befutott pálya, az egyes epizódok sorrendjének, hosszának elemzése arra utal, hogy a közfoglalkoztatásból a rendszeren kívülre kerülés esélye kisebb, mint más programokból, és minél többször vesz részt valaki közfoglalkoztatásban, annál kisebb a valószínűsége, hogy kikerül a rendszerből. Koltai Kilépés a közmunkából • Egy polgármester azt mondta: „Az értelmes munka kevés, a kvázi munkahelyek, az itt szerzett tapasztalatok a munka világában nem jelentenek semmit”, „ez csak inkább a csapatszellemet segíti. • Egy 2010-es kutatás, amely a közfoglalkoztatókat kérdezte, megállapította, hogy a válaszadók 2,7 százaléka szerint több esetben segítette az

elhelyezkedést a közmunka, míg 37 százaléka szerint semmilyen mértékben nem segítette az elhelyezkedést (Petz, 2011). Egy 2010-ben készült kontroll csoportos vizsgálat azt találta, hogy a közfoglalkoztatásban résztvevők átlagosan 4,6 százaléka helyezkedett el, az elhelyezkedés esélye pedig attól függően nőtt, amilyen mértékben állt távol a munkáltatói szervezet az önkormányzati közegtől. Kilépés a közmunkából • Egy munkaügyi kirendeltség vezetője arról panaszkodott, hogy „ha három nap alatt kell feltölteni egy 200 fős programot, akkor minden épkézláb embert berendelnek”, függetlenül attól, hogy ki tudnák-e ajánlani esetleg nyílt piaci munkahelyre. • A közfoglalkoztatás szervezőit megkérdezték arról is, hogy a programban való részvételnek köszönhetően szerintük milyen arányban tudnak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon. Nem tettek különbséget a bejelentett és a „feketemunka”, illetve a

tartós és az alkalmi munka között. Az igen erős szórás miatt a válaszok értékelésekor az adatok móduszával számoltak, amely összességében 10 százalékos értéket mutatott. Értékteremtés • A kormányzat a közfoglalkoztatás átalakítása során legfontosabb célként az értékteremtő munkát jelölte meg, kiemelve a mezőgazdasági termelést, valamint a közüzemi szolgáltatások (köztisztasági, környezetgazdálkodási) ellátását. • Értékteremtés szempontjából három közfoglalkoztatási területet találunk. A legnagyobb nyilvánosságot azon értékteremtő Start-mintaprogramok kaptak, amelyek állattenyésztést, növénytermesztést, illetve különböző termékek előállítását célozták. Másik terület, amelyben a közmunkások valamilyen közszolgáltatást végeznek. Ezek jellemzően közúti, mezőgazdasági útkarbantartás, gyom-, parlagfű irtás. A harmadik terület az integrált szervezésű közfoglalkoztatás. Ebben

az esetben egy-egy munkahelyen csak néhány közmunkás „besegít” egyes közfeladatok ellátásába. Ilyenek például a polgármesteri hivatalokban a kézbesítői, portaszolgálati, egészségügyi, oktatási feladatok, a kulturális intézményekben a karbantartói, takarítói, konyhás stb. munkakörök, továbbá az egyházi vagy civil szervezetek segítő munkatársi funkciói. Értékteremtés • Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-3025/2012. számú ügyben megállapította, hogy a közfoglalkoztatók (jellemzően önkormányzatok) egyáltalán nem rendelkeztek sem szellemi (szakértelem, képzettség), sem pedig termelési infrastruktúrával. • A szükséges termelői infrastruktúra kiépítése, a szükséges piaci beágyazódás kialakulása hosszabb távú, tervszerű és konzekvens települési (sőt térségfejlesztési) folyamat részeként lehet csak hatékony. A közfoglalkoztatottak számára a státusjellegű funkciók a

legfontosabbak egy kutatás szerint: • Ez a típusú munka biztosította a hasznosság érzését, és kiemelkedően a családi jövedelem biztosítását. A közfoglalkoztatás legnagyobb előnyeként a megélhetést, a többletjövedelmet emelték ki a résztvevők. 61 százalékuk szerint fontos, hogy ezzel a jövedelemmel hozzájárulnak a család bevételeihez. Közel 50 százalékuk ezzel a jövedelemmel megélhetést biztosított családja számára, így esetükben a közfoglalkoztatás a családfenntartói státust is erősítette. Többen kiemelték, hogy a közmunka nyugdíjszerző időnek minősül, így közelebb kerülhetnek a biztonságot jelentő nyugdíjba vonuláshoz. Sokan (40 százalék) egyetértettek abban is, hogy hasznos feladatot látnak el közmunkásként. Ugyancsak fontos szempontként jelentkezett, hogy ez a közmunka helyben van, nem kell ingázni. A kapcsolati háló erősödését a kérdezettek hozzávetőlegesen 20 százaléka érzékelte,

Nagyjából hasonló arányban (18 százalék) voltak azok is, akik számára fontos az aktivitás. Egy kutatás szerint (Koltai): • A közfoglalkozottak csak kevés hosszú távú lehetőséget láttak ebben a foglalkoztatásban. • A munkavállaláshoz szükséges képességek fejlődését kicsit több mint 14 százalékuk várta, míg a későbbi elhelyezkedéshez is csak kevesek szerint járul hozzá a közfoglalkoztatás (16 százalék). Vagyis a közfoglalkoztatás reintegrációs funkcióját nagyon kicsinek tartják • Sőt néhányan, egyenesen romboló hatásúnak tartották maguk is a közmunkát. Közmunkások munkaviszonyai • A közmunkában érintettek körében a viszonylag magas, 30–40 hónapos összmunkaidőt azok értek el, akiknek nyolcnál több foglalkoztatási epizódjuk volt nyolcéves időtávon. Az egyetlen munkaviszonyból megszerzett összmunkaidő átlagosan nagyon alacsony, még ha létezik is egy kisebbség, melynek tagjai a

középosztályi minták szerint, egyetlen, hosszú munkaviszonyból értek el akár 80–90 hónapot is elérő „összteljesítményt”. • Hogy milyen éles a kontraszt az átlagos munkavállaló és az átlagos közmunkás között, azt jól érzékeltetik a KSH munkaerő-felmérésének, 2005. április–júniusi hullámának adatai. E szerint a Magyarországon ekkor munkában állók átlagosan 106 hónapja, az általános iskolát végzettek 100 hónapja, sőt, még az annál kevesebbet végzettek is 63 hónapja dolgoztak a kérdezéskori munkahelyükön. Mivel az egy időben zajló, egy adott pillanatban megfigyelt epizódok legnagyobb valószínűséggel a félidejüknél tartanak, a befejezett munkaviszonyok átlagos hossza durván a fenti értékek duplájára tehető. (Köllő, 2015)