Agrártudomány | Növénytermesztés » Dr. Szalay László - Gyümölcsritkítás

Alapadatok

Év, oldalszám:2010, 3 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:75

Feltöltve:2016. április 17.

Méret:463 KB

Intézmény:
[BCE] Budapesti Corvinus Egyetem

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

2010. május Gyümölcstermesztők figyelmébe Rova­tvezető: ­ Dr. Szalay László egyetemi docens Gyümölcsritkítás Dr. Szalay László BCE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék A termőegyensúly fenntartásához, a rendszeres és jó minőségű termés biztosításához gyakran van szükség gyümölcsritkításra az ültetvényekben. Ez egy nagyon kényes része a technológiának, sok szakmai vita övezi, és a részletei még nem minden gyümölcsfajnál kidolgozottak. Az alapvető kérdések, amelyek fölmerülnek ezzel kapcsolatban: mikor, hogyan és mennyit? Nem ígérem, hogy ebben a rövid cikkben minden kérdésre megnyugtató választ fogok adni, de megpróbálom összefoglalni a gyümölcsritkítással kapcsolatos legfontosabb ismereteket mai tudásunk alapján. A nagy gyümölcsű fajoknál, friss fogyasztásra történő termesztés esetén a korszerű ültetvényekben ma már a technológia elengedhetetlen része e

gyümölcsritkítás. Ezzel állítjuk be az optimális terhelést a fán Természetesen ezt meg kell, hogy előzze a megfelelő időben és szakszerűen elvégzett metszés, ami az első lépés a terhelés beállításának folyamatában. Az alma, a körte, az őszibarack és a kajszi ültetvényekben a fajok eltérő virágzási és gyümölcsképzési sajátosságai miatt másmás gyümölcsritkítási módszerek vezetnek eredményre. Ezek azok a gyümölcsfajok, amelyeknél rendsze- A szakszerűen ritkított vesszőkön és gallyakon minden gyümölcs I. osztályú minőségű 90 resen végzünk ritkítást, de nagy gyümölcsű szilvánál, esetleg cseresznyénél is elképzelhető, ha a piac megfizeti. Első kérdés: Mikor? A válasz: minél előbb. A fölösleges gyümölcskezdemények is vizet és tápanyagot fogyasztanak, a lehető legkorábban meg kell szabadulnunk tőlük. Fölmerülhet a gondolat, hogy már virágzáskor, sőt korábban, virágrügy állapotban

szabaduljunk meg a fölöslegtől. Ezt a gondolatot azonban csak nagyon biztonságos, fagyveszélytől teljesen mentes termőhelyen dédelgessük Magyarországon sajnos kevés ilyen van, legtöbb helyen még virágzáskor is számíthatunk fagyokra. Ezért célszerű megvárni az elvirágzást, azután viszont minél hamarabb elvégezni a ritkítást. Minél későbbre halasztjuk ezt a műveletet, annál kisebb a hatékonysága. A fán maradt gyümölcskezdemények annál kevésbé tudnak megnőni megfelelő méretűre Gondoljuk el azt a szélsőséges esetet, hogy érés előtt két héttel eltávolítjuk a gyümölcsök felét a fáról. A fennmaradt gyümölcsök kétszeresükre fognak hízni? Nem, mert már idejük sincs rá. Tavasszal, az elvirágzás után meg szoktuk várni a tisztuló hullást, amikor a rosszul termékenyült gyümölcskezdemények lehullanak a fáról, ez a virágok sziromhullása után 1-2 héten belül megtörténi. Ekkor már látjuk, hogy milyen a

tényleges gyümölcsterhelés a fán. Ha túlkötődés van, be tudunk avatkozni Ebben az időpontban már azt is látjuk, hogy mely gyümölcskezdemények fejlődnek erőteljesebben, és melyek maradtak le a fejlődésben. Bármelyik ritkítási módszert használjuk is, a fejlődésben elmaradtakat igyekszünk eltávolítani, és a nagyobbakat fönnhagyni a fán. Második kérdés: Hogyan? Többféle módszer lehetséges. Ezeket három csoportra oszthatjuk: kézi, mechanikai vagy vegyszeres ritkítás képzelhető el. Legprecízebb megoldás a kézi ritkítás A kézi gyümölcsritkítás a legjobb megoldás, de egyben a legköltségesebb is. Ezzel tudjuk a legpontosabban beállítani az optimális terhelést a fán. Arányosan el tudjuk osztani a gyümölcskezdeményeket a fa gallyain és vesszőin. Nagyon fontos előny a többi módszerrel szemben, hogy pontosan azokat a gyümölcskezdeményeket hagyjuk meg a fán, amelyeket mi szeretnénk. A kézi gyümölcsritkítást csak kis

méretű, gondosan alakított és szakszerűen metszett fákon tudjuk hatékonyan elvégezni. A korszerű ültetvényekben ilyeneket találunk Ezek lehetnek központi tengelyes, nyitott vagy speciális faalakok, a lényeg az, hogy a metszés, a gyümölcsritkítás és a szüret a földön állva, vagy esetleg alacsony, 1-2 lépcsőfokos, könnyen mozgatható állványról elvégezhető legyen. Ha magas állványokat vagy létrákat kell használni az ültetvényben, az nagymértékben lelassítja a munkát és gazdaságtalanná is teheti az ültetvény működtetését. Itt kell megjegyezni, hogy vannak olyan új ültetvények is, és valószínűleg ez a jövő útja, amelyek magas támrendszerrel, jégeső ellen védőhálóval és öntözőrendszerrel vannak felszerelve. Ezekben az ültetvényekben a technikai elemek felszereléséhez és működtetéséhez feltétlenül szükség van önjáró, több szintes gördülő állványokra Ha már ilyenek vannak, a fákat is magasabbra

nevelhetjük, mert ezek segítségével a metszés, a ritkítás és a szüret is hatékonyan elvégezhető. A kézi gyümölcsritkítást a fa fölső részén kezdjük, és lefelé haladjunk a művelettel. A vázágakon és a gallérágakon pedig bentről kifelé haladva végezzük a munkát Ha így járunk el, nem sodrunk le mozgásunkkal gyümölcskezdeményeket a már leritkított ágrészekről. ni a fáról. Megfelelő gyakorlattal gyorsan halad a munka, de sokkal kevésbé precíz, mint a kézi ritkítás. Nem mindig azok a gyümölcskezdemények hullanak le, amiket mi szeretnénk. Próbálkoztak más mechanikai módszerekkel is, de azok nem igen váltak be. Azokban az ültetvényekben, amelyekben a fákat rázógépes szüretre alakították ki, és rendelkezésre áll a törzsrázó, megpróbálták ezt ritkításra is használni. Elvirágzás és tisztuló hullás után megrázták a fákat. Sajnos a hatása előre nehezen kiszámítható Vagy kevés gyümölcskezdemény

hullik le, vagy túl sok, és ez utóbbi még nagyobb baj. Emellett a fa külső részén lévő, nagy méretű gyümölcskezdemények hullanak le elsősorban, amiket leginkább szeretnénk, hogy fönt maradjanak. Próbálkoztak még az erős vízsugárral történő permetezéssel is, szintén nem vált be. A mechanikai módszerek közé sorolhatók azok a szerkezetek, amelyeket a virágok vagy kis gyümölcskezdemények ritkítására dolgoztak ki az utóbbi években. A sorokban végighaladó traktor által vontatott eszközön dróthálóból kialakított, vagy gumiujjakkal ellátott forgó szerkezet végzi a ritkítást Csak speciálisan kialakított koronaformán végezhető, jelenleg kísérleti stádiumban van Vegyszeres gyümölcsritkítás – főként növényi hormonokkal A módszerek harmadik csoportja a vegyszeres gyümölcsritkítás. Ennek története 1925-ben kezdődött Ang- Gyorsabb, de pontatlanabb a mechanikai módszer Mechanikai gyümölcsritkítást

kényszerhelyzetben szoktunk csak alkalmazni, amikor nincs elég munkaerő, vagy kifutottunk az időből, és nagy területen gyorsan kell elvégezni a munkát. Ennek leggyakoribb módszere, hogy egy 2,5-3 méter hosszúságú farúd végére 40 cm hosszúságú gumicső darabot húzunk, aminek a vége szabadon lenghet. Ezzel az eszközzel kíméletesen ütögetjük azokat az ágakat, amelyeken túlkötődés van, és igyekszünk a fölösleges gyümölcskezdeményeket lever- 91 2010. május liában. Egy almaültetvényben megfigyelték, hogy a virágzás után növényvédelmi céllal kijuttatott nyári hígítású mészkénlé (Ca-poliszulfid) ritkította a gyümölcskezdeményeket, a fejlődésben elmaradottak egy része lehullott a fákról. Mint kiderült, a szer perzselő, élő növényi szöveteket károsító hatása érvényesült. Ezután tudatosan kezdték használni ritkításra ezt a vegyületet, és újabb anyagokat is elkezdtek keresni, amelyek

gyümölcsritkításra használhatók. Réz-szulfát, cink-szulfát, vas-szulfát, kátrányolaj-párlat szerepelt például a kipróbált anyagok között. Többféle töménységben, többféle fejlődési fázisban, virágzás közben és elvirágzás után kísérleteztek a szerek kijuttatásával. Mindegyikkel az volt a probléma, hogy a fejlődő leveleket is erősen károsította, nehéz volt a megfelelő hatékonyságú töménységet és kijuttatási időpontot meghatározni, és a kezelés eredményességét az időjárás is erősen befolyásolta. A mai gyakorlatban nem ezek a gyümölcsritkítás fő hatóanyagai, csak kiegészítőként használjuk őket, érdekes módon leginkább a legelőször felfedezett kalciumpoliszulfidot (mészkénlét). Újabban bekerült a perzselő hatású szerek közé az ammónium-tioszulfát, mellyel almaültetvényekben bíztató eredményeket értek el. A XX. század közepén egy új vegyületet használtak sokfelé, elsősorban az

almaültetvényekben gyümölcsritkításra. Ez nem más, mint a dinitro-orto-krezol (DNOC), melynek ilyen célú felhasználását 1940-ben írták le először. Virágzási időszak alatt kipermetezve gátolta a bibéken a pollentömlő képződést. Ma már nem használjuk A vegyszeres gyümölcsritkításnak a növényi hormonok felfedezése, hatásaik pontos feltárása és szintetikus előállításuk megoldása adott igazi lendületet. Ma a hormonális szerek használata a legelterjedtebb az ültetvényekben. Ezek közül is leginkább a különböző auxinokat és az etilénképző szereket alkalmazzuk. Gondos technológiai fegyelem mellett a környezetvédelem követelményeinek 92 is megfelelnek ezek a szerek, hiszen olyan anyagokról van szó, amelyeket a növények mindennapi életük során is előállítanak. A kezelések során nem teszünk mást, mint a növények hormonháztartását módosítjuk céljaink elérése érdekében. Az etilén egy gáz halmazállapotú,

öregedést, érést elősegítő növényi hormon. Etilénfejlesztő szereket (Ethrel, Flordimex) virágzási időszakban kijuttatva, a később nyíló, fejlődésben elmaradt virágok lehullását érhetjük el. Az auxinokat virágzás után, kis gyümölcs állapotban használjuk. Az a hatásuk, hogy átmenetileg csökkentik a fiatal gyümölcskezdeményekbe irányuló tápanyagszállítást. Élesedik a gyümölcskezdemények közötti verseny, és a fejlődésben elmaradtak lehullanak Kevésbé elterjedtek, de használnak gyümölcsritkításra a citokininek és a gibberellinek csoportjába tartozó szereket is. Korábban a növényvédő szerként ismert karbaril hatóanyagot is használták gyümölcsritkításra, ez a szer már nem engedélyezett erre a célra. A vegyszeres gyümölcsritkítást az árutermelő ültevényekben széles körben jelenleg csak az almánál használják, a többi gyümölcsfajnál kísérleti stádiumban van a felsorolt szerek alkalmazása. Ha

megnyugtató eredményt akarunk elérni, az almánál is szükség van a vegyszeres ritkítás után kézi utánigazításra. Harmadik kérdés: Mennyit? Pontos mérnöki számítást igényel annak meghatározása, hogy hány darab gyümölcskezdeményt hagyjunk a fán a ritkítás után. Visszafelé kell számolnunk. Tudjuk, hogy hány tonna termést szeretnénk hektáronként, és azt is, hogy hány fát ültettünk egy hektárra. Ebből ki tudjuk számítani, hogy hány kg gyümölcsnek kell lenni szüretkor egy fán. Ismerjük az adott fajta gyümölcseinek átlagtömegét, ez alapján meghatározzuk, hogy hány darab gyümölcskezdemény maradjon a fán ritkítás után. Metszéskor ennek a gyümölcs darabszámnak a kineveléséhez szükséges mennyiségű termőgallyat, illetve termővesszőt hagyunk a fán. Faalaktól, famérettől, ültetvénysűrűségtől függően eltérő a gazdaságos termesztéshez szükséges fánkénti gyümölcs darabszám. Alma és körtefákon a 2

és 3 éves termőgallyak rövid termőrészeinek végén helyezkednek el azok a vegyes rügyek, amelyekből a termés lesz. Metszéskor tehát megfelelő számú termőgallyat hagyunk a fán, emellett egyéves vesszőket is, amelyekből a későbbi évek termését szolgáltató gallyak képződnek. Korszerű ültetvényben az almafákon a gallyakat és a vesszőket nem vágjuk vissza, körte ültetvényben a gallyakat fele hosszúságukra visszavágjuk. Minden vegyes rügyből egy virágzat képződik, mely 5-6 virágot tartalmaz. Gyümölcsritkítás után virágzatonként csak egy gyümölcskezdeményt hagyunk. Az őszibarackfákon egyéves szálvesszőket hagyunk metszéskor, ezek oldalán, a nóduszokon helyezkednek el a virágrügyek, amelyekből virág, majd gyümölcs lesz. Gyümölcsritkításkor egy-egy szálves�szőn 5-6 db gyümölcskezdeményt hagyunk. A kajszifákon hosszú veszőket és rövid nyársakkal berakódott gallyakat egyaránt hagyunk a fákon metszéskor. A

gallyak lehetőleg ne legyenek 3-4 évesnél idősebbek Azért is előnyös, ha vesszők és nyársak is vannak a fákon, mert ezeken nem egy időben nyílnak a virágok. A fán belül a virágzási időszak megnyújtása a terméskötődés és a fagykárok elkerülése szempontjából is előnyös. Elvirágzás után nyársanként 1-2 gyümölcskezdeményt hagyunk, a vesszőkön pedig 3-4 ujjnyi távolságra hagyunk gyümölcskezdeményeket. Üzemi ültetvényben a kézi gyümölcsritkítás végzésekor, különösen a dolgozók betanításának időszakában rendszeresen meg kell számolni, hogy hány darab gyümölcskezdemény maradt a fákon. Ha szükséges, korrigálni kell, mert az optimális gyümölcsterhelés beállítása az alapja annak, hogy kiváló minőségű termést szüretelhessünk. n