Történelem | Tanulmányok, esszék » Nagy János - Titus Flavius Vespasianus

Titus Flavius Vespasianus Római császár, uralkodott 69 – 79 Flavius Sabinus és Vespasia Polla fia, Titus Flavius Vespasianus i.sz 9-ben született a középitáliai Reatéban. Apja homályos eredetű családból származott, de mint adóbérlő, jelentős vagyont szerze tt. Vespasianus hosszú pályafutása sirán Caligula és Claudius alatt érte el a legmagasabb rangokat. A szenátori hivatalokkal kapcsolatos tartományi missziókat lelkiismeretesen végezte el, britanniai hadm űveletiért triumfális kitüntetéseket kapott. Tagja volt, Nero görögországi kíséretének, de majdnem vesztét okozta, hogy a császár fellépései alatt rendszerint elszunnyadt 66 végén Nero mégis őt b ízta meg a judeai felkelés leverésével. Vespasianus nagy haderőt vont össze, megszilárdította a katonaság fegyelmét, energikusan és eredményesen indította el a hadműveleteket. Jeruzsálem elfoglalásá nak befejezését azonban fiára, Titusra bízta, mert Nero halálát

követő utódlási harcok során az alexandriai csapatok őt kiáltották ki császárrá, s midőn ehhez a judeai seregek is csatlakoztak, Vespa sianus belement a küzdelembe. Csapatait Itáliába küldte, ő maga Egyiptomba ment, hogy Róma fő gabonaforrását a maga számára biztosítja. Vitellius halála után a senatus császárnak ismerte el. Vespasia nus legfőbb céljának a polgárháborúkban szétzilálódott államrend megszilárdítását és a birodalom anyagi helyzetének rendbehozatalát tekintette. A fia által befejezett zsidó háborút követő fényes triu mphus után teljes békét teremteve, energikus rendszabályokkal gondoskodott az államháztartás szükségleteiről, melyeknek összegét 40 milliárd sestertiusban jelölte meg. Az új adók bevezetése és a régi ek felemelése nem volt ugyan népszerű cselekedet, de végül is a közjavát szolgálta, Vespasianust pedig jobban érdekelték a realitások, mint a külsőséges vagy hangulati tényezők.

A megtizedelt senatust Itália és a tartományok egészséges elemeivel töltötte fel, mindenfelé serkentette a romanizációt és támo- gatta a városi fejlődést. Az új jövedelmekből bőkezűen költött közhasznú és reprezentatív építkezésekre, megerősítette és kiterjesztette a határokat, s így újonnan alapított dinasztiájára egy mindenk éppen megszilárdított és virágzó államot hagyott hátra. Vespasianus józan, gyakorlatias és pózolástól mentes egyénisége új és egészséges légkört teremtett az excentrikus önkényuralkodók után. Suetonius: Vespasianus élete Alacsony származásából sohasem csinált titkot, gyakran még büszkélkedett is vele Semmiféle külső díszre nem vágyott; diadalmenete napján, belefáradva a szertartás vontatottságába, unalmába, nem tudta elhallgatni, hogy „úgy kell neki, ha volt olyan balga, hogy öregségére, diadalmenetre vágyakozott, hiszen ezzel sem, ősei nevének sem tartozott, sem maga

nem remélt ilyesmit soha”. Arányos alkatú em ber volt, keze, lába izmos, erős, arckifelezése mintha mindig erőlködne Vacsoránál, de más alkalmakkor is, mindig jókedvűen, tréfálkozva intézett el ügyeket. Nagy érzéke volt a tréfához, de annyira vonzódott annak durva, mocskos fajtájához, hogy még a trágár szavaktól sem tartózkodott Titus, a fia egyszer szemére vetette, hogy még a vizelés megadóztatását is kieszelte; Vespasianus erre Titus orra alá dugta az első befizetésből származó pénzdarabot, s közben azt tudakolta, „bántja-e a szaga”. Titus tagadó válaszára azt mondta: „Pedig látod, ez vizeletből való”. Követek jelentették neki, h ogy elhatározták, közpénzből, nagy költséggel, óriás szobrot emelnek neki; Vespasianus eléjük tartotta tenyerét, homorítva, és felszólította őket, hogy tegyék bele most azonnal a pénzt, itt az alap ké szen Betegsége első rohamánál megjegyezte: „Ó jaj, azt hiszem, isten

lesz belőlem”. Vespasianus. Szoborba illesztésre készült márványfej 78/79ből, a császár életének utolsó évéből Koppenhága, Ny Carlsberg Glyptotek, lelt sz.: 2585 A késő-köztársasági realizmust felújító józan és szókimondó portréstílusban készült ragyogó alkotás a 70-es évek Vespasianus egyik legjellemzőbb képmása. Vonásaiból gazdag élettapasztalaton és józanészen alapuló okosság, egyenes, szókimondó természet és közvetlen, joviális emberség olvasható ki