Biológia | Tanulmányok, esszék » Bányász Tamás - A szervezet folyadékterei

Alapadatok

Év, oldalszám:2016, 41 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:46

Feltöltve:2016. március 27.

Méret:1 MB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

A szervezet folyadékterei, Homeostasis Bányász Tamás Az emberi test mint nyílt rendszer 1. Nyílt rendszerek: A szervezet anyag- és energiaforgalmat bonyolít a környezettel 2. Homeostasis: A folyamat, mely a szervezet (belső környezet) egyensúlyát biztosítja 1. Folyadékterek összetétele 2. Hőmérséklet 3. Ph 4. 1 Napi vízfelvétel és leadás (vízforgalom) Napi vízleadás: 2300 ml Napi vízfelvétel: 2300 ml 62% 91% 15% 9% Vízfogyasztás: 2100 ml Metabolikus termék: 200 ml 4% 4% 15% Insensibilis, Bőr: 350 ml Insensibilis, Tüdő: 350 ml Izzadás: 100 ml Széklet: 100 ml Vizelet: 1400 ml Patológiás veszteség: vérzés hányás hasmenés.etc A szervezet folyadékainak összetétele 1. Electrolitok: A vízhez hasonlóan a táplálékkal felvett elektrolitoknak kell pótolniuk a veszteséget - Források: - Élettani viszonyok között: táplálék - Klinikai viszonyok között: parenteralis adagolás - Veszteségek - Élettani viszonyok

között : vizelet, széklet, izzadság - Klinikai viszonyok között: hányás, hasmenés 2. Metabolizálódó komponensek: a szervezetben kémiai átalakuláson mennek kersztül. Pótlásuk a felhasználással kell, hogy egyensúlyt tartson Források: megegyezik az elektrolitokéval 2 Koncentrációk mérésekor alkalmazott mértékegységek 1. Molalitás: Mol oldott anyag egy kg oldószerben 2. Molaritás (M): Mol oldott anyag egy liter oldatban (M=mol/liter) 3. Elektrokémiai Ekvivalens (Eq): A sók mint a NaCl vagy CaCl2 pozitív és negatív ionokra disszociálnak (katio/anion). Egy “ekvivalens” az az ionizált anyagmennyiség amely egy molnyi protont (H +) helyettesít vagy azzal asszociál. - Monovalens ionokra egy ekvivalens egyenlő a moláris mennyiséggel - Divalens kationok esetén egy ekvivalens fél molnyinak felel meg - A plazmakoncentrációk esetén figyelembe kell venni: - Az anyagok egy része nem disszociál maradéktalanul vagy fehérjékhez és egyéb

plazmakomponensekhez kötődhet (Ca2+, billirubinetc) - A plazmatérfogatnak csupán 93% víz, a maradék 7% fehérje és lipid. is protein and lipid. Ezt a plazmavízre vonatkoztatott ionkoncentrációknál figyelembe kell venni, bár a jelentkező hiba nem jelentős. A festékhígításos technika + A = B A A Térfogat = (B Térfogat * B Koncentráció) / A Koncentráció Ha az A térfogat >> B térfogat 3 Indicator concentration (Arbitrary unit) Festékhígításos technika egy kompartment esetén 1.0 Compartment 1 0.8 0.6 0.4 0.2 0.0 0 10 20 30 Time Indicator concentration (Arbitrary unit) Festékhígításos technika két kompartment esetén 1.0 C1 C2 C1 with one compartment 0.8 Compartment 1 Semipermeable membrane 0.6 0.4 Compartment 2 0.2 0.0 0 10 20 30 Time 4 Indicator concentration (Arbitrary unit) Festékhígításos technika három kompartment esetén 1.0 Compartment 1 C1 C2 C3 C1 with one compartment C1 with two

compartment 0.8 0.6 Semipermeable membrane Compartment 2 0.4 Semipermeable membrane 0.2 0.0 Compartment 3 0 10 20 30 Time A víz megoszlása a szervezet folyadéktereiben Sejtvíz: 25 L Interstitialis víz: 8 L Tömöttrostos kötőszövet víztere: 3 L Plazmavíz: 3 L Csontvíztér: 2 L Transcellularis víztér: 1 L 60% 19% 2% 5% 7% 7% 5 A szervezet folyadéktereinek mérése Víztér Indikátor Teljes víztér 3H Extracellularis tér 22Na, 125I-iothalamat, Intracellularis tér Számítható: Teljes víztér – Extracelluláris tér Plazma víztér 125I-albumin, Vértérfogat 51Cr-jelölt Interstitialis víztér Számítható: Extracelluláris tér – Plazma víztér 2O, 2H 2O, antipyrine thisulphate, inulin Evans kék vörösvértestek A szervezet víztereinek kompartmentjei 1. Intracelularis tér (sejtvíz): A testtömeg mintegy 36%-a 2. Extracellularis tér: A testtömeg mintegy 24%-a sok szubkompartmenttel - Plazmavíz: 3 L, a

testtömeg ~ 4.5%-a Az elsődlegesen hozzáférhető kompartment. - Interstitialis tér: 8 L, a testtömeg ~ 11.5%-a A sejtek közvetlen környezete. - A maradék 6 L extracellularis tér több kistérfogatú szubkompartmentre oszlik, pl csontvíztér, transcelluláris tér, stb. - Patológiás kompartmentek (kóros folyadéktermelés) - Transsudatum: megemelkedett lokális vérnyomás - Átlátszó (víztiszta) folyadék - Nem tartalmaz proteint (Negativ Rivalta teszt) - Alacsony sűrűség - Exsudatum: fokozott membránpermeabilitás - Zavaros - Proteint tartalmaz (Positiv Rivalta teszt) - Magas sűrűség 6 Az ozmózis jelensége C1 víz C2 Semipermeable membrane C1 < C2 1. Ozmotikus erők: Ha két kompartmentet amelye eltérő konecntrációjú oldott anyagot tartalmaznak féligáteresztő membrán választ el egymástól amely gátolja az oldott anyagok mozgásást de lehetővé teszi a víz diffúzióját, akkor a koncentrációk kiegyenlítődéséig vízmozgás jön

létre a membránon keresztül. 2. Osmozis: Koncentrációkülönbség által kiváltott vízmozgás 3. Ozmotikus koncentráció - ozmolaritás: az oldat egy literében lévő részecskék száma / moláris mennyisége (Osmol/l) - ozmolalitás: egy kilogramm oldószerben lévő részecskék száma / moláris mennyisége 4. Ozmotic nyomás: Az a nyomásérték amely képes meggátolni az ozmózist - van’t Hoff törvény: π = CRT Folyadékok ozmolaritása a plazma ozmolaritásához viszonyítva 1. A plazma ozmolaritásának élettani értéke: 286 mOsmol/L (280-290) - Isotóniás (izozmotikus) oldat: ozmotikus koncentrációja az plazma élettani ozmotikus koncentrációs tartományában van 2. Nem élettani ozmolaritású oldatok - Hypotóniás (hypozmotikus): π < 280 mOsmol/L - Hipertóniás (hyperozmotikus): π > 280 mOsmol/L 3. A szervezet különböző folyadektereinek ozmolaritása kismértékben eltér - A plazma ozmolaritása mgasabb mint az interstitium ozmolaritása

(Starling erők) - A bőr alatt a szubatmoszferikus nyomás a folyadékok felszívódásást okozza. Kevesebb mint 1 Hgmm pozitív nyomás elegendő nagy térfogatok injektálására a subcutisba. - A szervezet legtobb természetes üregében ahol fennáll a folyadékegyensúly a környező szövetekkel szubatmoszferikus hidrosztatikai nyomást mérhetünk (Epiduralis tér: -4 to -6, Izületi terek: -4 to -6, Intrapleuralis tér: -8 Hgmm) Nem izotóniás oldatok s.c, im (de nem iv!) injekciója fájdalmas 7 A szervezet víztereinek patológiás változásai 1.: A teljes víztér 1. Hypervolaemia: a keringő vértérfogat megnövekedése 2. Hypovolaemia: a keringő vértérfogat csökkenése 3. Megnövekedett ECF tér: Víz vagy oldatok nagymértékű felvételét követően jön létre (Vízmérgezés). A plazma ozmolaritása lehet normális, magas, vagy alacsony. Amíg az extracelluláris tér ozmolaritása normális, a sejttérfogat sem változik. 4. Csökkent ECF tér:

Hányás, hasmenés, égés akut következménye lehet Serkenti az ADH termelést, szomjúságot okoz, tünetei hasonlóak a dehidráció tüneteihez. 5. Dehydráció (exiccosis): Csökkent ECF térfogat jelentős vízvesztés következményében. A plazma ozmolaritása fokozott Hypovolemiat okozhat A szervezet víztereinek patológiás változásai 2.: Elektrolitok 1. Hypernatraemia: Általában csökkent intracelluláris térfogat jele (a sejtek zsugorodnak, funkciójuk károsodik, idegsejtek fokozottan érzékenyek) 2. Hyponatraemia: Általában megemelkedett intracelluláris térfogat jele (sejtduzzadás) 3. Hyperglycaemia: vízretencióra vezethet következetes hyponatraemiával 4. A K, Ca2+ és Mg2+ koncentráció változásai nem vezetnek a vízterek tárfogatának megváltozására (de számos egyéb veszélyük van!!!). 8 A szervezet víztereinek patológiás változásai 3.: Ozmolaritás 1. Megemelkedett extracellularis ozmolaritás: 1. Fokozott vízvesztés

(perspirátio insensibilis!!!!) 2. Fokozott izzadás Normális viszonyok között az izzadság csak kevés nátriumot tartalmaz. 3. Diabetes insipidus (centralis vagy nephrogen) 2. Csökkent extracellularis ozmolaritás: 1. Fokozott vízfelvétel 2. Inappropriate ADH Secretion (SIADH) szindróma A fokozott ADH termelés vízretencióra vezet hyponatraemiaval és koncentrált vizelet ürítésével. A szervezet víztereinek patológiás változásai 4.: Terápia 1. A terápiás célból alkalmazott folyadékok ozmolaritását illeszteni kell a plazma aktuális ozmolaritásához 1. Isotóniás oldat: a sejttérfogatot nem változtatja meg 2. Hypertoniás oldat: csökkenti a sejttérfogatot 3. Hypotoniás oldat: növeli a sejttérfogatot 2. Leggyakrabban használt iv oldatok: 1. Dextrose oldat: gyorsan metabolizálódik, növeli az extracelluláris teret és csökkenti az ozmolaritást. 2. Krisztalloidok / Ringer: különböző koncentrációban kerülnek felhasználásra az igénytől

függően (0.2%, 09% and 5%) 3. Dextrose / Ringer: változó konentráció-kombinációk térfogat és kalória pótlásra 4. Plazma expanderek: Hipertóniás, nem membránpermeábilis makromolekulákat (Dextran, mannitol, inulin) tartalmazó oldatok. A makromolekulák a vérpályában maradnak és vizet vesznek fel az extracelluláris térből. 9 A vér – Fizikai jellemzők - Térfogat (80 ml/Testsúlykg) - Férfiben: 5-6 l. - Nőben: 4-5 l. - A víznél 5x viszkózusabb - pH 7.35-745 között (enyhén lúgos) - A színe élénkpirostól (oxigenált) mélyvörösig (deoigenált) terjed A vér összetevői 1. Alakos elemek (37-54 %) - Vörösvértest (erythrocita): 99.9% - Fehérvérsejt (leucocita): <0.1% - Vérlemezke (thrombocita): <0.1% 2. Plasma (46-63%) - Víz: 93% - Oldott anyag: 7% 10 A vér funkciói 1. Transzport funkció (belső környezet) • Oxigén & széndioxid  Vörösvértest (Haemoglobin)  Plasma (víz - bikarbonát) • Tápanyagok (GI

tractus – Raktárak - Sejtek)  Raktározás  Puffer • Salakanyagok (anyagcsere végtermékek, fölös víz és ionok) • Hormonok (A belső elválasztású mirigyek termékei) • Hő  Magas fajlagos hőkapacitás  A szöveti véráramláson keresztül a hőtranszport is regulálódik 2. Védő funkció • Immun funkció • Fehérvérsejtek • Antitestek • Véralvadás A plasma összetétele Plasma • Víz (93%) • Plasma Proteinek (6%) • Albumin (60%): Fenntartja az oncoticus nyomást, transport funkció • Globulin (35%): Immun funckció & transport • Fibrinogen (4%) (Serum!!!!) • Regulatorikus proteinek, hormonok • Egyéb oldott anyagok (1%) • Electrolytok (Na+, K+, Ca2+, Mg2+, Cl-, HCO3-, HPO42-, SO42-) • Organikus tápanyagok (lipidek, szénhidrátok, aminosavak) • Organic végtermékek (urea, húgysav, creatinin, bilirubin, ammonium ion) 11 A vörösvértestek (erytrocyták) tulajdonságai 1. Koncentrációjuk a vérben: 4-6

millió/mm3 (4-6 T/l) 1. Nemi különbségek 2. Nagy egyedi eltérések 2. Biconkáv alak 1. Nagy felulet 2. Lehetővé teszi a deformálódást 3. Leegyszerűsített sejt 1. Nincs sejtmag nem osztódik (átlagos élettartam: 120 nap) 2. Nincs mitochondrium nincs anyagcsere 3. Nincs riboszóma nincs protein szintézis 4. Haemoglobin transzport (280 millió haemoglobin molekula/sejt) 1. Magas szénsavanhydráz tartalom 2. Magas HCO3-/Cl- pumpa aktivitás A Haemoglobin tulajdonságai 1. Szerkezet 1. Negyedleges szerkezet: α2ß2 2. Alegységek: : 1 Haem + 1 globin 3. Minden haem alegység tartalmaz 1 vas iont (2+ ↔ 3+) 2. Funkció 1. Oxigen kötés és transzport 2. CO2 kötés és transzport 3. Haemoglobin koncentráció a vérben 1. Gyermekkorban: 140-200 g/l 2. Felnőtt férfi: 140-180 g/l 3. Felnőtt nő: 120-160 g/l 12 A tengerszint feletti magasság hatása a vér haemoglobin koncentrációjára a Tibeti és a Han populációban 100 Tibetan Han 90 Hgb (g/l) 175 80

150 70 125 60 100 50 2000 3000 4000 Altitude (m) 5000 6000 Oxygen available relative to sea level (%) 200 Tianyi et al. J Appl Physiol 98:598-604, 2005 Erythropoesis Az erythrociták képzése 1. Az erythropoiesis helye: vöröscsontvelő (köbös és lapos csontok) 2. Az eythropoiesis sebessége: 25 millió vvt/másodperc Totipotens sejt vagy Stem cell Multipotent Stem cell Lymphoid sejt Proerythroblast Korai erythroblast 1 fázis: riboszóma szintézis Késői erythroblast Normoblast Reticulocyta 2 fázis: Haemoglobin akkumuláció 3. fázis: A mag kilökődése Erythrocyta 13 Az erythropoiesis sebességét meghatározó tényezők 1. 2. 3. 4. A szervezet általános tápláltsági állapota Erythropoietin Vas B12 Vitamin Az erythropoiesys sebességét meghatározó tényezők 1: Erythropoietin Az erythropoietin szekréció szabályozása Ösztrogén - ACTH - AC szteroidok - Androgenek - + Csökkent O2 igény (hypothyreosis) - Erythropoiesis (Hgb

szintézis) - Anaemia Hystotoxicus hatások Csökkent véráramlás Csökkent O2 szaturáció a vérben Fokozott O2 igény (Hyperthyreosis) + Hypoxia (vesében) + Fokozott erythropoietin elválasztás 14 Az erythropoiesys sebességét meghatározó tényezők 2: Vas 8. A vas megoszlik a szövetekben 1. A gyomorba a vas Fe2+ és Fe3+ formában kerül Fe2+ 2. Fe3+ Fe2+ átalakulás HCl hatására Fe2+ 7. A májban a vas Apoferritinhez kötődve mint Ferritin raktározódik Fe2+ Fe3+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ Fe2+ 6. A vas a vérben transferrinhez kötődik Fe2+ Fe2+ 3. A Fe2+ Gastroferritinhez kötődik Fe2+ 4. A gastroferritinhez kötött vas a vékonybélbe kerül 5. A vas felszívódva a véráramba kerül Erythropoietic factors 3: Vitamin B12 B12 5 methyl THF B12 B12 B12 B12 Homocysteine B12 B12 B12 B12 Methionine THF 5-10 methylene THF RNA [Uracil] {protein synthesis} DHF DNA (Thymine)

{Cell division} 15 Vésejtszámok - A vérben található sejtes elemek számának meghatározása - Az egyik leggyakrabban alkalmazott laboratóriumi teszt. A különböző betegségekben jelentős változás következik be a vérsejtek abszolút számában, vagy azok arányaiban. - Pontosan csak vénás vérből határozható meg. - Meghatározható manuálisan (Bürker kamra) vagy műszeresen. Hematocrit - Definíció: a sejtes elemek (~vvt) térfogataránya a teljes vérben - Normál érték: - Férfiak: 46% (40-54) - Nők: 42% (37-47) - Meghatározás: centrifugálással elkülönítjük az alakos elemeket a plazmától - Diagnosztikus jeelntősége - Alacsony Hct: anaemia - Magas Hct: Polycythemia / dehydration 16 A vörösvérsejtszám változásai (pathologias aspektusok) - Emelkedett vvt szám: Polycythemia - Csökkent vvt szám: Anaemia - Csökkent erythropoiesis - Vashiány - B12 hiény - Aplasticus anaemiák / csontvelő betegségek - Fokozott erythrolysis -

Haemolysis - Haepatosplenomegaly - Vérzés - Acut (sérülés) - Chronicus (GI vérzések) - Menstruáció - Terhesség / szülés Polycythemia - Emelkedett haematocrit normal vértérfogattal - Pathomechanismus: - Primaer: Kontrollálatlan erythropoiesis a csontvelőben (Polycythemia Rubra Vera) vagy tumor - Secondaer: Kórósan megemelkedett erythropoietin termelés (pl localis hypoxia, tumor) - Keringésélettani hatás: Megemelkedett haematocrit és TPR - Therapia: - Hagyományos (inkább csak történeti érdekesség): Venasectio - Jelen: a pathologias stimulus megszüntetése vagy az erythropoiesis közvetlen gátlása 17 Anaemiak osztályozása (festékindex alapján) 1. 2. 3. 4. Hypochrom (vashiányos vagy hypochrom microcytaer anaemia) Hyperchrom (anaemia perniciosa) Normochrom (aplasticus anemia) Egyéb típusok Anaemiák 1: Hypochrom anaemiak - Patomechanismus: Vashiány - Vasbeviteli vagy felszívódási zavar - Fokozott vasszükséglet(terhesség, szoptatás,

gyermekkori gyors növekedési zavarok) - Symptomák: nem specifikusak - Laboratóriumi jelek: - Csökkent HCT, Hgb, MCV, MCH - Alacsony ferritin és vas szint a serumban - Fokozott vaskötő kapacitás (TIBC) a vérben - Therapia: Vasbevitel (Oralis, ritkán i.v) 18 Anaemia 2: Hyperchrom (megaloblastos) anaemia - Pathomechanismus: B12 (vagy extrem ritkán folsav) hiány - Valójában Intrinsic factor hiány (Primaer B12 hypovitaminosis NINCS) - Primaer - Secondaer (hypaciditas, anaciditas, alcoholism, tumor. etc) - Symptomák: - Neurologiai: neuritis, dementia - Nem specifikusak: súlycsökkenés, sápadtság, hasmenés, stomatiotis - Laboratórium jelek: - Csökkent (néha extreme módon alacsony) vvt szám, HCT, Hgb - Fokozott MCV, MCH - Periferiás kenetben: Macrocytosis - Therapia: - Parenteralis (!!!!!!) B12 bevitel - Folsav, vas, C vitamin Anemia 3-4: Normochrom és egyéb típusok - Hemorrhagiás: Acut vagy chronicus vérvesztés (GI/urogenitális tractus .stb) -

Hemolyticus: A vvt-k életideje lecsökken - Abnormális haemoglobin szintézis - Bacterialis/viralis infectio, autoimmun betegségek - Toxinok - Aplasticus: Csökkent haemopoiesis csontvelőbetegség miatt - Tumor / immunbetegség - Csontvelőpusztulás (fertőzés, ionizáló sugárzás, drogok, mérgek) - Sarlósejtes vérszegénység: A haemoglobin ß láncban bekövetkezett mutáció - A mutáció következtében a haemoglobin oldékonysága csökken hypoxiában vagy alacsony pH értéken sickle cell formation - Fokozott malária rezisztencia - Thalassaemia - A Hgb gén regulatorikus szakaszán bekövetkezett mutació miatt az adoott lánc csökkent szintézise, esetenként teljes hiánya - Mediterrán területeken magas incidencia - Fokozott malária rezisztencia 19 Vércsoportok Vércsoportok Történet - ? től XVI századig: Maya inka inca orvosok sikeresen alkalmazták a vértranszfúziót terápiás célból. - 1628 Itália: Az első Európai írásos emlék emberi

vér transzfúziójáról. A vértranszfúzió gyakran okozott azonnali vagy késői halálos kimenetelű agglutinációt vagy haemolysist. A transzfúziós reakció első precíz leírása - 1660 Anglia (Dr Richard Lower): Állati vér transzfúziója terápiás célból. Sikertelen próbálkozások gyakori halálesetekkel. - 1875: Léonard Lalois francia fiziológus megfigyeli, hogy amikor különböző vérmintákat kever össze, az egyes minták az agglutinációs/haemolyticus sajátságaik alapján csoportokba rendezhetőek. - 1900: Karl Landsteiner leírja az emberi ABO vércsoportrendszert - 1939: Levin és Stetson leírják az Rh vércsoportrendszer sajátságait anélkül, hogy elneveznék az egyes csoportokat - 1940: Landsteiner és Wiener publikálja az anti-D antitesteket és az Rh típusokat mint független vércsoportrendszert - 1940 – Napjainkig: Több mint 30 vércsoportrendszer van nyilvántartva 20 Terminológia - Vércsoport: A vérminták osztályozása a

vvt-k felszínén található (vagy onnan hiányzó) öröklött antigén sajátságú makromolekulák (proteinek, szénhidrátok, glycoproteinek vagy glycolipidek) alapján - Agglutináció: a vvt-k kicsapódása nem csoportazonos vérminták keveredése esetén (precipitáció, koaguláció) - Agglutinin: agglutinációt okozó anyag a plazmában(antitest) - Agglutinogen: antigén sajátságú anyag amely agglutinin termelődést vált ki - Transzfúzió: vérátömlesztés, a leggyakrabban alkalmazott szervtranszplantáció Leggyakoribb vércsoportrendszerek 1. ABO 2. Rh 3. 4. 5. 6. MNS (M+ & N+) Kell (K+ & K-) Lewis (Lea & Leb) . etc 21 AB0 vércsoportrendszer Egy génpár három allélje határozza meg a vércsoportot 0 A RBC B Fucose Galactose N acetyl-glucosamine N acetyl-galactosamine Az AB0 rendszer Genotipus Fenotipus Agglutinin 00 0 Anti A + Anti B AA or A0 A Anti B (beta) BB or B0 B Anti A (alpha) AB AB - (Agglutinogen) 22

Az AB0 rendszer agglutininjei 1. A születés után közvetlenül az újszülött plazmája sok esetben nem tartalmaz A/B agglutinineket. Az agglutinin-termelés a 10-ik életévben éri el maximumát majd fokozatosan csökken. 2. A táplálékkal a szervezetbe kerülő baktériumok fala A/B agglitinogeneket tartalmaz. 3. Az A/B agglutininek IgM és IgG immunoglobulinok Az Rh rendszer Két génpár többszörös alllélkombinációkkal 1. RhD: - D antigént határoz meg (416aa 12 membránt keresztező szegmenssel - Egyetlen allél, a D antigén deléció vagy mutáció eredményeként vagy jelen van (D+) vagy hiányzik (D-) 2. RhCE 97%-ban identikus az RhD-vel Két antigén többféle kombinációját határozza meg (CE, Ce, cE, ce) Az E és e egyetlen aa-ban különbözik a negyedik EC hurkon : Pro226Ala A C és c négy aa-ban különbözik a második EC hurkon, de csak egyetlen aa található az EC oldalon: Ser103Pro A két gén nagyon közel helyezkedik el egymáshoz ugyanazon a

kromoszómán (1p34-p36) ami megnöveli az egyes génszakaszok kicserélődésének lehetőségét nagyszámú polimorf hibridprotein megjelenését eredményezve. 23 Rh fenotipusok 1. Rh+: anti-D agglutininnel reakciót adó agglutinogen jelenléte jellemzi 2. Rh-: anti-D agglutininnel reakciót adó agglutinogen hiánya jellemzi - C vagy E agglutinogenek Rh- negatív személyben inkompatibilis transzfúzió esetén enyhébb lefolyású transzfúziós reakciót eredményezhetnek 3. Nágyszámú nem típusos, vagy átmeneti forma ismert az Rh+ és Rhközött: - Gyenge D - Parcialis D (D mosaic) - RhCE-n expresszált D epitope - Etc. Az Rh rendszer agglutininjei 1. Rh- egyén plazmájában mindaddig nincsenek anti-D agglutininek amig Rh+ vvt-t nem találkozik az immunrendszere 2. Az anti-D agglutinin termelődés mértéke az inkompatibilis transzfúziók számával arányosan nő 3. Az anti-D agglutininek képesek áthatolni a placentán a magzatban agglutinációt/haemolysist

okozva (Erythroblastosis fetalis) 24 Transfusiós szabályok - Teljes vér transfusiojara csak extrem ritka esetekben kerül sor - Kizárólag csoportozonos (AB0/Rh) vért transfundalunk - NINCS Universalis donor vagy Universalis acceptor Haemostasis 1. A sérült érfalon keresztüli vérvesztés megakadályozása 2. A szöveti regeneráció lehetővé tétele 3. Három fő fázisa: 1. Vascularis fázis 2. Vérlemezke (Thrombocyta) fázis / Fehér thrombus képződés 3. Koagulációs fázis 25 Hemostasis, 1. fázis: Vascularis fázis Érsérülés Simaizom kontrakció az erek falában (vascularis spasm) Érátmérő ↓ Vérzés csökken A vascularis fázis jellemzői - Legrövidebb reakció idő (A sérült érfal azonnali reakciója) Időtartama ~ 30 perc Endothel reakció indítja el Az endothel sejtek reakciói: - Az endothel sejtek kontrakciója szabaddá teszi a basalis membránt (koagulációs fázis) - Az endothel sejtek tapadóssá válása

(kapillárisok-kiserek záródhatnak) - Humoralis faktorok felszabadulása facilitálja a várlemezke és koagulációs fázist (ADP, prostacyclin és szöveti faktorok) - A kapillárisok, vénák és arteriák reakciója eltérő lehet - A vascularis fázis hatékonysága függ a sérülés jellegétől (kiterjedés, orientáció,anatómiai helyzet .stb) 26 Hemostasis, 2. fázis: Vérlemezke fázis / Fehérthrombus képződés A thrombocyták élettani jellemzői - Lapos, korong alakú, 1-4 µm átmérőjű képződmények sejtszervek nélkül Thrombocyta szám: 350,000/mm3 (150,000-500,000) Csontvelői megacaryocyták termelik Átlagos élettartam a vérben: 8-12 nap Hemostasysban vesznek részt Thrombocyta funkciók – Thrombocyta aktiváció 1. Az érsérülést követően ~15 másodperccel aktiválódnak 2. A sérült érfalhoz tapad és ideiglenes alvadékot képez a sérülésen (Thrombocyta aggregació, vérlemezke dugó) 3. A haemostasisban lényeges anyagokat

szállít, raktároz és szabadít fel 1. ADP: Elsődleges thrombocyta aggregációs faktor 2. Thromboxan A2: thrombocyta aggregáció és vasoconstrictio 3. Serotonin: vasoconstrictio 4. Ca2+: thrombocyta aggregáció és koaguláció 4. Felszíni receptoraihoz nagyszámú Thrombocyta Activációs Faktor kötődhet(Collagen, Thromboxan A2, Thrombin, Fibronectin, ADP, Laminin, cathecolaminok.) Thrombocyta Activáció 27 Hemostasis, 3. fázis: Koagulációs fázis Általános jellemzők 1. Az érsérülést követően ~ 30-40 másodperccel kezdődik 2. Enzimek aktivációs kaszkádja amely végül a vízoldékony Fibrinogen-t oldhatatlan Fibrin-né alakítva egy térhálót hoz létre amely 1. a fehérthrombus-ra tapad, 2. növekedése közben magába zárja a sejtes elemeket, 3. majd alvadékot hozva létre zárja a sérülést Koagulációs fázis: alapelvek - Az alábbi alvadási faktrok szükségesek: - 11 különböző protein, legtöbbjük a májban termelődik. -

Ezek a proteinek általában proenzimek, amelyek aktiválódásuk után az alvadási folyamat kulcslépéseihez szükségesek - Egyes alvadási faktorok szintézise K vitamint igényel - Ca2+ - A koagulációs kaszkádban enzimek aktiválnak proenzimeket. A proenzim aktivációja rendszerint egy olyan enzimet eredményez amely egy újabb proenzimet fog aktiválni (láncreakció / aktivációs kaszkád). - Három kaszkád működik az véralvadásban: - A fő fázis: A fibrin térháló kialakítása - Intrinsic útvonal: A véráramon belül aktiválóddik - Extrinsic útvonal: Extravasalis tényezők aktiválják - A véralvadék létrejöttét követően azonnal aktiválódnak a fibrinolyticus folyamatok (a sérült érfal regenerációjával párhuzamosan). 28 A három kaszkád viszonya Intrinsic útvonal Extrinsic útvonal Főfázis Intrinsic útvonal: contact activáció - A sérülés helyén szabaddá váló hidrophyl közeg (pl collagen rost, aktivált thrombocyta,

vagy bármilyen „idegen” felszín) aktiválja a proenzimeket (Factor XII) - Az aktivációs kaszkád végén az aktivált enzimek, Ca2+ thrombocyta factor (PF-3) létrejön a vérlemezke eredetű Thromboplastin 29 Extrinsic útvonal: szöveti aktiváció - Az extravascularis szövetekből vagy endothel sejtekből szöveti faktor szabadul fel. - Minél nagyobb a szövetkárosodás annál nagyobb mennyiségű szöveti faktro szabadul fel. - A szöveti faktor kombinálódik Ca2+-al és egy alvadási faktorral (VII faktor) és létrejon a szöveti eredetű Thromboplastin Közös útvonal (Főfázis): A Fibrinháló kialakulása - Az Intrinsic / Extrinsic útvonal végén létrejött Thromboplastin kialakulásával kezdődik - Kulcslépései: Prothrombin aktiváció. - . majd a Thrombin átalakítja a vízoldékony Fibrinogent oldhatatlan Fibrinné. - . és Fibrin 3D térhálót hoz létre amely magába ágyazza a sejtes elemeket 30 A koagulációs kaszkád Összjáték az

Intrinsic és Extrinsic útvonalak között 1. A sérült véredény mindkét útvonalat aktiválja 1. Extrinsic útvonal: Szöveti Thromboplastin 2. Intrinsic útvonal: Hydrophyl felület 2. Az extrinsic útvonal gyorsabban aktiválódik (aktiváló szubsztrát az exravasalis térből): gyorsan képződő kistérfogatú alvadék 3. Az intrinsic útvonal egy hosszabb/összetetteb kaszkád nagyobb erősítési tényezőval: lassabb de erősebb válaszreakció. 4. A két kaszkád additív jelleget mutat 31 Mi történik az alvadék létrejötte után: 1. A thrombus retrakciója - A fibrinháló létrejöttekor a fibrin hozzátapad a sérült érfalhoz, az erythrocytákhoz és thrombocytákhoz. - A thrombocyták aktiválódnak és a thrombus összehúzódik, ezzel: - Összehúzva az érsérülést ezzel csökkentve a rés nagyságát, a vérzés mértékét valamint stabilizálva a sérült szöveteket - Csökkentve a sérült terület nagyságát megkönnyítve a fibroblastok,

simaizomsejtek és endothe sejtek számára a szöveti rekonstrukciót. Mi történik az alvadék létrejötte után: 2. Fibrinolysis - A sérült terület gyógyulásával az alvadék lebontásra kerül (fibrinolysis) - A folyamat során a Plasminogen-t két enzim aktivál(hat)ja - Thrombin: a főfázis eleme - Szöveti plasminogen activator: a sérült szövetekből szabadul fel - A plasminogen plasmin-ná alakul amely lebontja a fibrinhálót ezzel fellazítva az alvadék szerkezetét Fibrinogen Trombin Coagulation Alvadék, Fibrin háló Plasmin Fibrin fragmentumok Fibrinolysis 32 Pathologiás aspestusok 1. Hemophilia / megnyúlt alvadási idő 1. Hemophilia A: A VIII Factor hiánya okozza A leggyakoribb veleszületett alvadási zavar (83%). X kromoszómához kötött 2. Hemophilia B: IX Factor defektus, ugyancsak X kromoszómához kötött 2. Fokozott koagulációs tendenciák 1. Thrombus & Embolus 1. A thrombus a véredények belső felszínén képződik a

sérült területeken kialakuló plakkokon. 2. Embolus: A véráram által elsodort, leszakadt Thrombus 3. Fokozott thrombocyta activáció / aggregáció : stroke, MI 33 A vörösvértestek életciklusa 34 35 36 37 38 39 40 41