Gazdasági Ismeretek | Humánerőforrás-menedzsment » Integritás, fenntarthatóság, diszkrimináció, esélyegyenlőség és hivatásetika a közszolgálat emberi erőforrás gazdálkodásában

VIII. Integritás, fenntarthatóság, diszkrimináció, esélyegyenlőség és hivatásetika a közszolgálat emberi erőforrás gazdálkodásában 2. A fenntartható fejlődés fogalma; társadalmi jólét, környezetminőség, gazdaság 2.1 Bevezetés A fejezet célja annak bemutatása és értelmezése, hogy milyen kapcsolatban áll egymással a nemzetgazdasági teljesítmény, a fenntartható fejlődés kívánalma (amit jelen szakaszban elsősorban annak társadalmi oldaláról közelítünk meg), és az emberi erőforrás-gazdálkodás. Bemutatjuk a GDP fogalmát, összetevőit, és azokat az alternatív mutatórendszereket, amelyek a fenntartható fejlődés mérését szolgálják. A fenntartható fejlődés fogalmának, értelmezésének központi eleme, és egyben lényegi üzenete, hogy a gazdasági fejlődés, a termelés növekedése nem azonos a társadalmi fejlődéssel, a kohézió erősödésével, a megtermelt javak kiegyensúlyozott elosztásával. Az emberi

erőforrás-gazdálkodási munka során van lehetőségünk figyelembe venni és érvényesíteni a fenntartható fejlődés szempontjait; ennek lehetőségeiről szintén írunk a fejezetben. A fejezet a közgazdaságtani hátérrel abban a mélységben foglalkozik, ami szükséges a fenntarthatósági indikátorok értelmezéséhez, és a fenntarthatósági területek közül is a társadalmi területre fókuszál. 2.2 A GDP, mint mutató Vannak fogalmak, kifejezések, amelyekkel mediatizált világunkban gyakran találkozunk, akár pl. a hírekben Ezeken a csatornákon keresztül ezekkel a fogalmakkal nem önmagukban, hanem egy viszonyrendszer elmeiként találkozunk; be vannak ágyazva egy összefüggés- rendszerbe, és értelmüket sokszor egyszerű logikai elvonásokkal közelítjük meg, kiindulva abból az értelmezési közegből, amelyben a fogalommal találkozunk. Általában igaz ez hétköznapjainkban a GDP és a fenntartható fejlődés fogalmaira is. Közgazdasági

tanulmányok nélkül is leszűrhetünk annyit, hogy a GDP a gazdaság teljesítményével van összefüggésben, és növekedése jó; legalábbis a politikai kommunikációban sikerként jelenik meg, csökkenése pedig vészjelzéseket indukál. A fenntartható fejlődés is olyan kifejezés, amelyet mindannyian hallunk, használunk, jellemzően a környezetre, a természeti erőforrásokra, és azok végességére vonatkoztatva, és ritkábban a társadalmi folyamatokban is érvényesíthető szempontként. Mélyebb értelmezési és vizsgálati szándék esetén tárjuk fel az egyes fogalmak pontos szakmai, tudományos definícióját, és nézzük meg saját szakmánkra vonatkoztatva annak érvényességét, alkalmazhatóságát; így járunk most el a GDP és a fenntartható fejlődés fogalmaival is. A mérhetőség kívánalma alapeleme például a megismerésnek, a tervezésnek, a fejlesztésnek, és az érték, csereérték meghatározásának – kicsiben épp úgy,

mint nagyban, akár a teljes nemzetgazdaság szintjén. A GDP, mint mutató kialakulásának rövid összefoglalását Dabóczi Kálmán tanulmánya alapján adjuk (Dabóczi, 1998.) Természetes tehát, hogy – elsősorban nyilván az adóképesség meghatározása érdekében – már a korai civilizációkban is kérdés volt a termelési kapacitás. A „nemzeti jövedelem” ma létező modern fogalma azonban nagyjából a kapitalizmussal egyidős. Megalkotásának úttörői az 1600-as évek második felében az angol Petty, és honfitársa Gregory King, valamint a francia Boisguillebert és Vauban. Adam Smith mintegy száz évvel később foglalkozott a témával, majd a XX. század elején Alfred Marshall, és 1930-as években, a válság hatására, az amerikai Kereskedelmi Minisztérium Simon Kuznetz-t bízta meg, hogy fejlessze ki a nemzeti elszámolások egységes rendszerét. Végül az általa kidolgozott modell lett a prototípusa annak, amit ma GDP-nek nevezünk, azaz

az egy nemzetgazdaságban 1 év alatt létrehozott bruttó jövedelmet – bruttó hazai termék: GDP (Gross Domestic Product). A GDP 1953-ban az ENSZ által alkalmazott SNA (System of National Accounts: Nemzeti Elszámolások Rendszere) alapjává vált, annak első számú alapmutatója. 2.3 A GDP korlátai Az eltelt több, mint félévszázad alatt a világ jelentős változásokon ment keresztül a nemzeti és a globális gazdaság szintjén is, és a lezajlott társadalmi – kulturális folyamatok is hatással voltak a teljesítmény, a fenntarthatóság és a mennyiségi és minőségi szemlélet kérdéskörére. Felmerült a kérdés: tükrözi-e a tényleges társadalmi jólétet, jól-létet a GDP? Milyen jelenségek mérésére alkalmas, és milyenekre nem? Szükséges-e a korrekciója, kiegészítése, egyéb mutatókkal való közös értelmezése? Hogyan függ mindez össze a fenntartható fejlődés paradigmájával, a környezeti és társadalmi erőforrások

végességével, felelős felhasználásával? A válasz alapeleme, hogy a GDP mennyiségi mutató, akként fontos, és akként értelmezendő, de ha társadalmi, minőségi összetevőket hatásokat is mérni akarunk, akkor a GDP kiegészítésére, és egyéb mutatórendszerek alkalmazására is szükség van. A gazdasági növekedés a 21. században nem kezelhető a fejlődés szinonimájaként; a termelés és a fogyasztás össztársadalmi szintű bővülése nem azonos a valós társadalmi fejlődéssel, nem jelenti a jövedelem-eloszlási különbségek mérséklődését, az életminőség javulását, a társadalmi kohézió erősödését. Alapvetően a GDP az a mutató, amellyel a gazdasági növekedést mérik, és amelyből következtetnek a jólét alakulására; valamint ez az a mutató, amelyet a leggyakrabban figyelembe vesznek a gazdaság-politikai döntések meghozatala során. A GDP azonban nem képes jellemezni az összes létező gazdasági tevékenységet,

azaz még magát a gazdaságot sem, mivel – Tőkés és Ribizsár alapján (Tőkés, 2011; Ribizsár, 2012: 111.) • csak a piacon realizálódó ügyleteket veszi számításba, • csak a legális és könyvelt piaci forgalom számít bele, • a GDP-ben elsősorban a pénzmozgással járó tevékenységek vehetők számba. Ezen kívül a GDP nem ad képet a társadalomra jelentős hatással lévő állami szolgáltatásokról és beavatkozásokról, valamint a gazdasági és társadalmi folyamatok, az esetleges növekedés környezetre gyakorolt hatásairól: • a GDP logikája szerint az állam által biztosított közjavak, illetve szolgáltatások nem jelennek meg a GDP-ben; ezen nem-piaci teljesítmények (pl.: rendőrség, egészségügy) értékelése és a GDP-ben történő számbavétele problémás. • a GDP nem mutatja meg azt, hogy a jövedelem hogyan oszlik el a társadalomban, és nem képes megmutatni a családon belüli tevékenységeket sem; számos

olyan családon, háztartáson belüli tevékenységet (pl.: gyermeknevelés, idősgondozás) figyelmen kívül hagy, melyek társadalmi és gazdasági szempontból is produktívak és fontosak • nem képes elosztási, egyének közötti egyenlőtlenségi kérdéseket megmutatni • a GDP nem ad számot a természeti tőkéről, így a természeti tőke amortizációjával sem képes számolni, valamint a természet által nyújtott szolgáltatások értékét, mint jövedelmet sem tartalmazza, és nem veszi figyelembe az ember okozta természeti károkat, azok hatásait. Annak érzékeltetésére, hogy a GDP, mint mutatószám milyen ellentmondásos, kiválóan alkalmas az a példa, ami szerint a bruttó hazai termék növekszik pl. a bűnözés növekedésének hatására, katasztrófák és szennyezések idején, mikor is az ezek elhárítására/kezelésére fordított kiadások növekednek; egyértelmű, hogy ez a növekedés nem hozható összefüggésbe a

fejlődéssel. Annak szemléltetésére, hogy mely jelenségek tartoznak, illetve nem tartoznak a GDP körébe, az alábbi ábra szolgál: 2.3 számú ábra: a GDP és a jólét Forrás: https://csakmakro.fileswordpresscom/2011/10/cikk gdp tokeslacijpg Az ábrához és a fejezet témájához is remek illusztráció a Dabóczi által vázolt autós parabola, amit érdekessége és érzékletessége okán az alábbiakban rövidítve közlünk (Dabóczi, 1998.): „Ha valaki autóval akar utazni, akkor a vezetőülés előtt és mellett számos érdekes berendezést talál: kormányt, váltót, pedálokat (gáz, kuplung, fék), kilométer-számlálót, kilométerórát, fordulatszámmérőt, üzemanyag-szintjelzőt stb. Mindezek azt szolgálják, hogy a vezető rendelkezhessen a legfontosabb információkkal, és lehetősége legyen az autót az úti célnak megfelelően irányítani. Egy merész mozdulattal dobjuk ki az összes berendezést és műszert kormányt, váltót, mindent

-, kivéve a fordulatszámmérőt és a gázpedált Ráadásul az ablakokat fedjük be sötét fóliával, hogy ne legyen külső viszonyítási pontunk. Vállalkozna-e valaki arra, hogy ezt az "autót" vezesse? Valószínűleg - és remélhetőleg - nem, mert mindenki tudja, hogy csak fordulatszámmérővel és gázpedállal nem lehet autót vezetni, és biztos, hogy nem lehet célba érni. () Tételek: (1) A fordulatszámmérő a motor (főtengely) percenként megtett fordulatainak számát mutatja. (2) A gázpedállal azt tudjuk befolyásolni, hogy a fordulatszám növekedjen-e, vagy sem Ellentételek: A fordulatszámmérő nem mutatja, (1) hogy haladunk-e, és ha igen, akkor milyen sebességgel (lehet, hogy üresben pörgetjük a motort, esetleg hátramenetben); (2) hogy milyen irányban haladunk, ha egyáltalán haladunk; (3) hogy mindenki a kocsiban van-e, nem felejtettünk-e valakit otthon; (4) hogy van-e elég üzemanyag a tartályban, amely a kívánt távolságra

elegendő, s nem tudjuk azt sem, mennyibe kerül egy liter üzemanyag. Kiegészítő tételek, következmények: (1) Külső viszonyítási pontra van szükség (rendszeren kívüli fix pont!), hogy érzékelni lehessen az elmozdulást. (2) Az utasoknak kell meghatározniuk a célt, hogy hová kívánnak eljutni. Ezt semmilyen műszer nem jelölheti ki helyettük (3) Iránytűre, térképre vagy útjelző táblára van szükség, amelyek segítenek elérni a célt. (.) Az autó a társadalom szimbóluma, a gazdaság a motor az autóban A GDP jelenti a fordulatszámmérőt, ami a gazdaság aktivitását mutatja, s az utasok az emberek. A "vezető" a kormányzat. Az üzemanyag a rendelkezésünkre álló természeti erőforrások összessége A gázadás a gazdasági növekedést jelképezi. Az autóval történő elmozdulás a társadalmi változást szimbolizálja, ami, ha a cél irányába mutat, akkor fejlődésként értelmezhető. A sebesség a társadalmi változások

dinamikáját érzékelteti. Ezek után újrafogalmazhatók a tételek: (1) A GDP azt mutatja, hogy a legális gazdaságban mennyire intenzív élet zajlik, azaz mennyi pénz cserél időegység alatt gazdát. (2) A gázadással a gazdaság növekedését segítjük elő, azaz hogy nagyobb legyen az adott időszak kimutatott pénzforgalma. Ellentétételek: A GDP nem mutatja, (1) hogy a társadalom elmozdult-e, s ha igen, akkor milyen mértékű változások mentek végbe; (2) hogy vajon a kitűzött célok irányában halad-e (fejlődik) a társadalom, ha egyáltalán halad; (3) hogy az esetleges fejlődésből nem zártunk-e ki valakit; (4) hogy elég-e a rendelkezésünkre álló természeti erőforrás, illetve a valóságban mennyibe kerülnek ezek számunkra. Kiegészítő tételek, következmények: (1) Külső viszonyítási pontra van szükség (rendszeren kívüli fix pont!), hogy érzékelni és értékelni lehessen az elmozdulást. Társadalmi változások esetében ez az

értékrendszer szükségességét jelenti. (2) Nekünk kell meghatározni a célt, hogy hová akarunk eljutni Ezt semmilyen gazdasági mutató nem jelölheti ki helyettünk. Sem a GDP, sem pedig maga a gazdaság. A mutatók csak abban segíthetnek - ha jól használjuk fel őket -, hogy elérhessük a célt (3) Iránytűre, térképre vagy útjelző táblára van szükség, amelyek segítenek elérni a célt.” 2.3 számú táblázat: Szöveges illusztráció a GDP korlátairól: autóvezetés és GDP növekedés parabola 2.4 A fenntarthatóság alternatív mutatószámai Ha GDP növekedése, mint a fejlődés szinonimája nem értelmezhető korlátok nélkül, akkor mit definiáljunk fejlődésként? Mit állítsunk az erről való gondolkodás középpontjába? Milyen választ adhatunk erre a kérdésre a globalizáció, a népességrobbanás, a gyors technológiai fejlődés korában? 1983-ban az ENSZ Közgyűlés határozata alapján megkezdte munkáját az ENSZ Környezet

és Fejlődés Világbizottsága, és 1987-ben ,,Közös jövőnk címmel jelentést adott ki; ebben a gazdasági növekedés olyan új értelmezését adta, amely a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít. A jelentés nagyon röviden és tömören határozta meg a fenntartható fejlődés fogalmát: "a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket" (UNESCO portál). A fenntartható fejlődés paradigmája is igényli a mérhetőséget; szükség van arra, hogy lássuk: milyen mérhető eredményei vannak a beavatkozásoknak, egyáltalán, meghatározzuk, milyen jelenségek tartoznak a mérendő és mérhető indikátorok körébe. Az elmúlt években éppen a GDP korlátai miatt egyre gyakrabban merült fel annak az igénye, hogy a GDP helyett, illetve mellett a társadalmi fejlődés és a

közpolitikai teljesítmény mérésére új indikátorrendszer kerüljön kidolgozásra és bevezetésre. A fenti példázat a problémakör és igény teljes körű alátámasztását illusztrálta. Borzán – Farkas – Szigeti nyomán áttekintjük az alternatív mutatókat (Borzán – Farkas – Szigeti, 2012: 4-5). A közelmúltban többféle mutatószám-rendszert fejlesztettek ki a világban (ENSZ, EU intézményei; Eurostat, EEA, OECD, valamint egyes országok saját rendszereket is kialakítottak); ezek célja az is, hogy a GDP-ben meg nem mutatkozó szempontokat is mérhetővé tegyék. A GDP-től eltérő / együtt alkalmazható indikátorokat használ • az OECD, ez a Better Life Index (BLI); • az ENSZ, ez a Human Development Index (HDI); • számos, a területen jelentős civil szervezet, pl a New Economics Forum, ez a Happy Planet Index (HPI); • valamint az Európai Unió; ez az EU fenntartható fejlődési stratégiájához kapcsolódó EU SDI, amiről az

EUROSTAT kétévente készít jelentést; • ökológiai lábnyom mutatója; ez az EF, az Ecological Footprint Ezek az indikátorrendszerek a fenntartható fejlődés fogalmát tágan értelmezik, annak a környezeti, a gazdasági és a társadalmi dimenzió is fontos része: a fenntartható fejlődés a társadalmi haladás (méltányos életkörülmények, szociális jólét) elérése, megtartása érdekében a gazdasági fejlődés biztosítását és a környezeti feltételek megőrzését jelenti. A fenntartható fejlődés a tágan értelmezett életminőség javulását szolgálja, amely nem szűkíthető le az anyagi jólétre, hanem • magában foglalja a környezet minőségét, • a demokratikus jogok érvényesülését, • a természeti erőforrásokhoz valamint a társadalom nyújtotta szolgáltatásokhoz és intézményekhez való hozzáférést, • a teljes testi, lelki egészséget, a szabadidőt, a biztonságot is (UNESCO portál). A társadalmi jólét a

környezetminőség és a társadalmat alkotók életminőségének együttes megnyilvánulása. A fenntarthatóság elvei szerint élő társadalomban többek között érvényesül a szociális igazságosság, amelynek az alapja a lehetőségekhez való hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása, és a társadalmi terhekből való közös részesedés; az életminőség folytonos javítására való törekvés. (Összefoglalva az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága portálja alapján). Ez a komplex megközelítés az alapja annak, hogy a fenntarthatóság és a közszolgálati humánerőforrás-gazdálkodás kapcsolódásait érdemben vizsgáljuk. 2.5 A közszolgálati humánerőforrás-gazdálkodás szempontjából kiemelt fenntarthatósági területek Ha röviden áttekintjük néhány kiválasztott, fenntarthatósági szemlélettel kialakított indikátorrendszer tartalmi elemeit, feltárhatjuk a kapcsolódásokat az emberi erőforrásgazdálkodás területével. •

Better Life Index (BLI) (Kerényi, 2011: 506- 526) • Háztartás (lakhatás): Egy főre eső szobák száma; Lakások alapvető közművek nélkül • Jövedelem: A háztartás rendelkezésére álló jövedelem; A háztartás pénzügyi egészsége • Munka (foglalkoztatás): Foglalkoztatási ráta; Hosszú távú munkanélküliségi ráta • Közösség: A támogató szociális háló minősége • Oktatás: Oktatási végzettség; A diákok szövegértési képessége (PISA-teszt) • Környezet: Légszennyezettség • Állampolgári szerepvállalás (kormányzás): Részvételi arány (választásokon); A törvényhozás körüli konzultációk • Egészség: Várható élettartam; Önmagunk által észlelt egészségi állapot • Elégedettség az élettel, • Biztonság: Gyilkosságok száma; Megtámadási ráta • Munka-élet egyensúly: A munkavállalók nagyon sok órát dolgoznak-e; A gyermeket nevelő nők foglalkoztatási hányada;

Kikapcsolódással töltött szabadidő • Human Development Index (HDI): Az átfogó, négy indikátorból és három dimenzióból álló összetett index Human Development Index (HDI) az egy főre jutó GNI értéke, a születéskor várható élettartam, a kombinált bruttó beiskolázási arány és a felnőtt írni-olvasni tudás mérőszámának kombinációjával méri az egyes országok fejlettségének szintjét. • Happy Planet Index (HPI): A mutató 3 tényezőt tartalmaz: várható élettartam, ökológiai lábnyom és elégedettség az élettel, vagyis az ökológiai lábnyom mutatót kiegészíti az emberek életminőségét meghatározó objektív és szubjektív faktorral. • EU SDI társadalmi dimenziója (KSH, 2013: 8-9.): o Demográfia: Függőségi arány; Teljes termékenységi arányszám; Belföldi vándorlás; Nemzetközi vándorlás; Városi népesség aránya o Foglalkoztatottság: Gazdasági aktivitás; Foglalkoztatási arány; Atipikus

foglalkoztatás; Munkanélküliségi ráta; Tartós munkanélküliségi ráta; A munkaerőpiacról való kilépés átlagos életkora; Női–férfi kereseti rés o Életkörülmények: Szegénységi arány; Szegénységi kockázat; A jövedelemeloszlás egyenlőtlensége; A foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők aránya; Lakossági eladósodottság rátája; Fürdőszoba nélküli lakások aránya o Fogyasztás: Fogyasztási szerkezet; Tápanyag- és élelmiszer-fogyasztás; Kiskereskedelem o Kommunális ellátottság: Lakossági közüzemi vízfogyasztás; Háztartások villamosenergia-fogyasztása; Internethasználat; Személygépjármű-állomány; Turizmus o Egészség: A várható élettartam; Vélt egészség; Krónikus betegségek; Anyagi okból meghiúsult Alkoholfogyasztás; orvos-beteg Öngyilkosság találkozások; következtében Dohányzók aránya; meghaltak aránya; Halálozások kiemelt halálokok szerint; Standardizált halandósági

hányados o Oktatás: Alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők aránya; Rosszul olvasó tanulók aránya; Korai iskolaelhagyók; Hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók; Számítógépes ismeretek; Egész életen át tartó tanulás; Gyermekek óvodai és bölcsődei elhelyezési lehetősége o Társadalmi kapcsolatok: Civil szervezetek; Az e-kormányzás elérhetősége • Ökológiai lábnyom: Azt mutatja meg, hogy egy adott ország, település a földrajzi kiterjedése hányszorosának megfelelő területet vesz igénybe ahhoz, hogy szükségleteit (élelmiszer, víz, ruházkodás, energia, szállítás, lakóhely, alapanyagok, stb.) kielégítse, illetve "megtermelt" hulladékát elhelyezze. Ha ezeket a fenntarthatósági mutatókat összevetjük az emberi erőforrás-gazdálkodási tevékenységek mérésére szolgáló mutatókkal, megállapíthatjuk, hogy melyek azok a HR kulcsmutatók, amelyekre a fenntarthatósági szemléletre

alapozott emberi erőforrásgazdálkodási tevékenységnél – a tervezés, a megvalósítás és a mérés, értékelés során is – külön figyelemmel kell lennünk. A HR kontrolling számos mutatót ismer és mér; a HVG HR Plusz 2011-es elemzése alapján ezek közül most a leggyakrabban használt mutatókat tekintjük át, és kiemeljük a fenntarthatósági szempontból legfontosabbnak ítélhető mutatókat. • Általános mutatók az állományról: átlagéletkor; kormegoszlás; nemek aránya a szervezeten belül • Felvétel, beválás: egy főre jutó toborzási költség; felvételi költség/felvettek száma; fluktuációs ráta; fluktuáció költsége; felvettek beválási aránya az első 3 és 6 hónapban, illetve két évben • Fejlesztés, előmenetel: egy főre jutó képzési költség; azonnal előléptethetők aránya • Szervezeti működés és megítélés: vezetés megítélése, hitelessége; munkavállalók elkötelezettsége; munkáltató külső

megítélése; atipikus foglalkoztatás aránya; táppénz aránya a teljes dolgozói létszámra nézve • Bérpolitika: teljesítményalapú fizetések szórása; férfi-női kereseti rés • HR szolgáltatások: HR állomány / összlétszám aránya; HR költségek/a szervezet teljes munkaidős létszáma; elégedettség a HR szolgáltatásaival A fenntarthatósági mutatók és a HR kulcsmutatók között az alábbi elsődleges átfedéseket figyelhetjük meg: Better Life Index HR kulcsmutatók Férfi-női kereseti rés Atipikus foglalkoztatási formák Személyi állomány korösszetétele Munka és magánélet egyensúlya EU SDI 2.5 számú táblázat: Fenntarthatósági indikátorok és HR kulcsmutatók jelentős érintkezései A fent jegyzett mutatókra az alábbi definíciók alkalmazhatóak: • Férfi-női kereseti rés: Jövedelemegyenlőtlenség a közigazgatás személyi állományában a férfiak és a nők között. A szervezeten belül az azonos

munkakört betöltő, összehasonlítható helyzetben lévő férfiak és nők jövedelme közötti különbség. • Atipikus foglalkoztatási formák: A szervezet átlagos összmunkaidejéhez viszonyítva azon munkaidő aránya, amit a munkatársak atipikus foglalkoztatási formákban dolgozva töltenek el (részmunkaidő, távmunka, egyéni munkarend, behívásos munkavégzés. • Személyi állomány korösszetétele: A szervezet személyi állományának korösszetétele. Az összesített adat vizsgálata az alábbi bontásokban indokolt: férfi – nő; vezető – nem vezető beosztás. • Munka és magánélet egyensúlya: A munkatársak elégedettsége azzal, hogy mennyire van lehetőségük összeegyeztetni a munkájuk és a magánéletük során felmerülő feladataikat, igényeiket, és milyen rugalmassággal kezelhetik ezek határait. 2.6 Fenntarthatóság a közszolgálat humánerőforrás-gazdálkodási gyakorlatában A fent bemutatott érintkezések a

kiindulópontját jelenthetik a fenntarthatósági szemlélet megjelenítésének a közszolgálatban is. A fenntarthatósági szempontok érvényesítése a humánpolitikai stratégiai tervezés, az egyes intézkedések végrehajtása, és az eredmények mérése során egyaránt megvalósítható; a fenti mutatók a közszolgálati emberi erőforrás-gazdálkodási tevékenység tervezése, gyakorlása, és mérése, értékelése során is vizsgálhatóak. A humán kontrolling számos mutatót ismer, kezel és mér; ezek között szerepet kell kapjanak a fenntarthatósági szemléletet is kifejező indikátorok. Ezen átfogó HR indikátorokon túl olyan indikátort is meghatározhatunk, és mérhetünk szervezeti szinten, ami közvetlenül a személyi állomány képzésével áll kapcsolatban. A fenntartható fejlődés szempontjainak megismertetése és érvényesítése ugyanis szoros kapcsolatban van a személyi állomány, elsősorban a vezetők felkészültségével, a

területre vonatkozó ismereteivel. Ilyen lehet pl.: • Fenntarthatósági tartalmi elemeket tartalmazó minősített továbbképzési programokon részt vett tisztviselők száma és aránya az összes továbbképzésben részt vett tisztviselő számához viszonyítva. • Fenntarthatósági tartalmi elemeket tartalmazó minősített továbbképzési programokon részt vett vezetők száma és aránya az összes továbbképzésben részt vett vezető számához viszonyítva. A fenntarthatósági szemlélet és az érvényesítésének mérésére szolgáló indikátorok alkalmazásának lényege, hogy az elosztási igazságosságot, az erőforrásokkal való felelős gazdálkodást, a munka és a magánélet egyensúlyának megteremthetőségét, a technológiai fejlődéssel együtt járó lehetőségeket az atipikus foglalkoztatás elterjesztésére mindig szem előtt tarthassuk. A közszolgálat (számos sajátosságával, és hangsúlyos szolgálat jellegével együtt) is része

a munkaerőpiacnak, és a fenntarthatósági szemlélet erősítésével vonzereje, minőségi munkaerőmegtartó képessége növelhető. A fenntarthatósági szemlélet érvényesítésének egyik kiemelkedő eszköze, ha az ilyen irányú beavatkozásokat tudatosan láthatóvá, tervezhetővé és mérhetővé tesszük az emberi erőforrásgazdálkodás és a továbbképzés területén is. Irodalom: Dabóczi Kálmán: A mérhető balgaság, avagy miért nincs olaj a közgazdaságtan lámpásában? KOVÁSZ, II. évfolyam, 2 szám, 1998 Nyár (32-57 oldal) http://epa.oszkhu/00700/00721/00003/gdpklmokhtml Letöltés ideje: 2015. március 20 Dr. Borzán Anita - Dr Farkas Szilveszter - Dr Szigeti Cecília: A „nemnövekedés” elméletének megjelenése a kompozit indikátorokban http://iffegyesulet.hu/aas szoveg/file/202 288 borzanfarkasszigeti nemnovekedespdf Letöltés ideje: 2015. április 03 Kerényi Ádám: A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Better

Life indexének bemutatása Pénzügyi Szemle, 2011 december http://www.aszhu/penzugyi-szemle-cikkek/2011/a-gazdasagi-egyuttmukodesi-es-fejlesztesiszervezet-better-life-indexenek-bemutatasa/506-526-kerenyiapdf Letöltés ideje: 2015. március 20 KSH: A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon 2012 KSH 2013 https://www.kshhu/docs/hun/xftp/idoszaki/fenntartfejl/fenntartfejl12pdf Letöltés ideje: 2015. március 09 Ribizsár István: A fenntartható fejlődés közgazdaságtani értelmezése http://www.ecou-szegedhu/downloadphp?docID=39918 Letöltés ideje: 2015. március 12 Tőkés László: GDP, mint jóléti mutató? 2011. https://csakmakro.wordpresscom/2011/10/27/gdp-mint-joleti-mutato/ Letöltés ideje: 2015. április 09 Unesco Magyar Nemzeti Bizottsága: A fenntartható fejlődés fogalma, célkitűzése http://www.unescohu/termeszettudomany/fenntarthato-fejlodesre/fenntarthato-fejlodes091214 Letöltés ideje: 2015. március 11 HVG HR Plusz 2011 – idézi:

https://jobline.hu/karrierplusz/magazin/20110128 mit csinal valojaban a HR 2 resz Letöltés ideje: 2015. március 03 Érdeklődőknek: UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága: A fenntartható fejlődés honlapja http://www.ff3hu/ Európai Parlament Beyond GDP Projekt http://ec.europaeu/environment/beyond gdp/indicators enhtml Innovációval a Fenntartható Fejlődésért Egyesület – Fenntarthatósági füzetek http://iffegyesulet.hu/hu/szoveg/fenntarthatosagi-fuzetek/3 Ökológia lábnyom kiszámítása: 2 magyar és 2 angol nyelvű ökológiai lábnyom kalkulátor • www.gliahu/okolabnyom www.kothalohu/labnyom www.footprintnetworkorg www.myfootprintorg