Kommunikáció | Tanulmányok, esszék » Szekeres Anna - Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség a munkaerőpiacon

Alapadatok

Év, oldalszám:2011, 71 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:46

Feltöltve:2015. december 18.

Méret:1 MB

Intézmény:
[BGE] Budapesti Gazdasági Egyetem

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

SZAKDOLGOZAT Szekeres Anna 2011 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY SZAK Nappali tagozat PR és szóvivői szakirány Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség a munkaerőpiacon Készítette: Szekeres Anna Budapest, 2011 Tartalomjegyzék I. Bevezetés . 5 I. 1. A kutatás célja 5 I. 2. Hipotézis 6 II. A munka történeti áttekintése, fejlődése 7 II. 1 A női munka története 10 III. Az esélyegyenlőség kérdésköre 15 III. 1 Esélyegyenlőségi politika Magyarországon 16 III. 2 Férfi és női esélyegyenlőség Magyarországon 17 IV. Nemi szerepek a társadalomban és a családban 20 IV. 1 A nők és a férfiak foglalkoztatottságának áttekintése 22 IV. 2 A munkanélküliség helyzete hazánkban 28 IV. 3 Család vagy karrier 29 IV. 4 Család, az apa szerep felvállalása 32 V. Karriertervezés 33 V. 1 Nemek közti esélyek a vezetői szerep betöltésére 34 V. 1.1 A női vezetők

helyzete 35 V. 1.2 A férfi vezetők helyzete 37 VI. Társadalmi felelősségvállalás a munkahelyen 38 VI. 1 A CSR jelenléte Magyarországon 39 VI. 2 A családbarát cégek fontossága 40 VII. Kutatás 42 VII. 1 A kérdőívek kiértékelése 43 VII. 2 A mélyinterjúk kiértékelése 54 VII. 3 A kutatás eredményeinek értékelése, összefoglalása 61 VIII. Összefoglalás 63 3 IX. Bibliográfia 65 Mellékletek . 68 1. Kérdőív 68 2. Interjúkérdések 70 3. Ábrajegyzék 71 4. Táblázatok jegyzéke 71 4 „Amennyiben a munka értelmetlen, az élet is közel jár ahhoz, hogy értelmetlenné váljon.” A. Camus I. I. Bevezetés 1. A kutatás célja Az idézet kellőképpen tükrözi a munka jelentőségét az ember életében. Ahhoz, hogy élni tudjunk ebben a világban, pénzre van szükség, ám ennek a megszerzéséért dolgoznunk kell. Napjaink jelentős részét teszi ki a munka, s ez kihatással van egész személyiségünkre Már kisgyermek

korban megfogalmazódik az emberben, hogy mi szeretne lenni, ha felnő. Véleményem szerint mindannyian olyan munkára vágyunk, mely örömmel tölt el minket, megfelelő anyagi biztonságot nyújt, és lehetőséget ad arra, hogy karriert építsünk. Ahogy telik az idő, szüleink is biztatnak minket, hogy tanuljunk, fejlesszük képességeinket annak érdekében, hogy megálljuk helyünket a munkában, melynek köszönhetően kiegyensúlyozott életünk lesz. Tegyünk meg mindent azért, hogy megkapjuk azt a pozíciót, amire mindig is vágytunk. De vajon milyen esélyünk van erre, ha burkoltan ugyan, de itt is megjelenik a nemek közötti diszkrimináció? Kutatásom célja, kideríteni, hogy a munkahelyeken mennyire van jelen a nemek közötti egyenjogúság, Szakdolgozatom elsősorban a nők szemszögéből közelít, és azt vizsgálja, hogy milyen esélyei vannak a nőknek arra, hogy karriert építsenek amellett, hogy megfeleljenek az anya szerepnek, és közben

még a nőiességüket is megőrizzék. A munka milyen hatással van életükre, boldogan járnak-e be munkahelyükre, örömmel végzik-e napi teendőiket, vagy éppen ellenkezőleg, a szükség hajtja-e őket. Szembesül-e egy nő azzal, hogy hátrányból indul egy adott állás megszerzéséért, a férfiakkal szemben? 5 A statisztikai adatok arra mutatnak rá, hogy a nők kevesebb fizetésért végzik ugyanazt a munkát és, kevésbé megbecsült a munkájuk, mint a férfiaknak. Vajon valóban létezik a hátrányos megkülönböztetés a nemek között a munkaerőpiacon? A munkaerő-piaci diszkrimináció általános tilalmát megtaláljuk a Magyar Köztársaság Alkotmányában és természetesen a Munka Törvénykönyvében (a továbbiakban: Mt.) is A törvény ellenére az egyenlő bánásmód elve nem minden esetben érvényesül a gyakorlatban, mivel Magyarországon a szervezetek egy része nem, vagy kor alapján hátrányos megkülönböztetést alkalmaz.

Szakdolgozatomban a hagyományos alkalmazotti viszonyban végzett munkát szeretném elsősorban bemutatni, azonban a munka fogalma alatt természetesen a tulajdonosi vagy vállalkozói helyzetből végzett tevékenységek is beleértendők. I. 2. Hipotézis Hipotézisem szerint a nők hátrányból indulnak egy adott munka megszerzéséért folytatott „harcban” a férfitársaikkal szemben. A nemek közti egyenjogúság témájának fontosságát az adja, hogy a társadalom tagjainak egy részét igazságtalan megkülönböztetés éri. A nők szerepének társadalmi megítélése miatt indulnak kevesebb eséllyel a munka világában, hiszen egy fiatal nőre, aki gyermeket szeretne, nem lehet hosszútávon számítani, és ezzel a munkáltatók is számolnak. Nagy problémát jelent ez, és ilyen esetben úgy gondolom, hogy egyik felet sem lehet hibáztatni. Ám mégis, akkor mi a helyes út? Lehet-e egy nő egyszerre családanya és sikeres a munkájában is? Van-e olyan

esélye a karrierépítésre, mint egy férfinak? Dolgozatomban azt szeretném vizsgálni, hogy mi a megoldás arra, (egyáltalán van-e), hogy egyenlők legyenek az esélyek a nők és a férfiak között a munkaerőpiacon, oly módon, hogy egyik nem képviselőjének sem kell feladnia önmagát ennek elérése érdekében. Gondolok itt arra, hogy egy nő nem mond le a gyermekvállalásról csupán azért, hogy karriert futhasson be, s ugyanez vonatkozik a férfiakra is, hiszen nekik is megadatik – bár ritkábban élnek vele –, hogy otthon maradhassanak a gyermekükkel a születés után. Az idők folyamán az egyenjogúság hivatalosan is tért hódított, és létrejött a kétkeresős - családmodell, ám azt nem tudjuk pontosan, hogy ez valóban jó-e a 6 társadalomnak. Tény, hogy a gazdasági fejlődés elengedhetetlen feltétele az, hogy minél többen dolgozzanak, és ma már az is természetes, hogy a nőket arra nevelik, tanuljanak, hogy később minél jobban

megállják a helyüket. Ma már a főiskolákon és az egyetemeken egyre nagyobb a lányhallgatók aránya. Kíváncsi lennék, hogyha nem nevelték volna belénk kisgyermek korunk óta, hogy a felnőtt korunkban végzett munkánk meghatározó lesz életünk során, s mivel tudjuk, a pénz nélkülözhetetlen az életfenntartáshoz, ahhoz pedig fizetés kell –vajon mi nők úgy döntenék-e, hogy mindenképpen be szeretnénk lépni a bérmunka világába? Nos, a választ nem tudom, még nem. De remélem a szakdolgozat és a kutatás közelebb visz majd a válaszokhoz. II. A munka történeti áttekintése, fejlődése Az ember elődjének felemelkedése, a két lábon való járás szabaddá tette a mellső végtagokat, aminek következtében azok munkavégzésre alkalmasakká váltak. A munkamegosztás folyamatosan alakult ki, azaz más munkát végeztek az idősebbek és mást a fiatalabbak, más munkát a férfiak és mást a nők. A munka közösségi megszervezésének az

ősközösségi társadalmakban a termékek közösségi elosztása felelt meg. Az ősközösségben a gyűjtögető - vadászó életmód mellett megkezdődött az élelem termelése: a földművelés és az állattenyésztés. A gabonából félre kellett tenni a jövő évi vetőmagot – ez edénykészítést igényelt, kialakult a fazekasság. Az állattenyésztés elsődleges célja a hús biztosítása volt, s emellett megjelent a gyapjú felhasználásának és az állatok igába fogásának igénye. Az állatok gyapját, majd a len rostjait fonallá fonták, s ezeket megszőtték, megszületett a fonás és szövés mestersége. A munka társadalmi megosztása kezdetben népek, törzsek és nemzetségek közötti munkamegosztás volt: így beszélhetünk állattenyésztő és földművelő, mezőgazdasági és kézműves, termelő és kereskedő csoportokról. Az árutermelés az ősközösségi társadalmat kivéve jellemző az emberiségre. A pénz, az áru világa átszövi

az emberek egész életét. Az ősközösségben nem volt pénz, nem volt magántulajdon, nemek közötti munkamegosztás volt a jellemző. Az ókori államok viszont már árutermelő társadalmak voltak, melyben az ember maga is áruvá vált. Az őskor és az ókor határán a termékek előállítására már csak 1-1 ember szakosodott, így hatékonyabb lett a termelés, és javult a minőség is. Kialakult a gazdasági munkamegosztás, melynek 7 eredményeképp az előállított, megtermelt termékek egy része feleslegesség vált – kialakult az árucsere. Hátráltató tényező volt, hogy a cserére kínált áruk értékét nehéz volt meghatározni, ezért találni kellett a csere lebonyolítást segítő eszközöket, és így kialakult a cserekereskedelem. Csereeszközként legjobb tulajdonsággal a nemesfémek rendelkeztek, s kialakult a pénz, mint fizetőeszköz. Az ie. V évezredtől kezdődően számos népcsoport arra kényszerült, hogy életmódját

megváltoztassa. Ez kihatott a társadalmi szervezetre: az egyik oldalon megjelent a hivatásszerűen munkaszervezéssel foglalkozók csoportja, a másik oldalon olyan munkaerő, amely felett az előbbi csoport rendelkezik – különvált a szellemi és fizikai munka. Az ókori Athénban és Rómában a munka felfogása nagymértékben eltért a modern értelmezéstől. Itt még nem találkozunk a „munkának” megfelelő általános kifejezéssel A munkát - gazdálkodók, iparosok, kereskedők, képzetlen munkások és kézművesek munkájaként - negatívan értékelték. Mindezt a háztartáshoz kötődő tehernek, robotnak tekintették, ami a rabszolgák, nők és más, alacsonyabb rendű személyek feladata volt. A feudalizmus kezdetén csökkent az árutermelés, viszont az 1200 – 1300-as években ismét fellendült. Az ókori városokéval ellentétben a középkori és koraújkori városok polgár fogalmához már a munkát, foglalkozást végző egyén szerepe is

hozzátartozik. Megnőtt a hivatásszerűen űzött munka jelentősége, s itt már a szabad munka volt az uralkodó. A reneszánsz folyamán a férfiak valamennyi korábbi női foglalkozást magukhoz ragadták. Például Franciaországban a selyemgyártás, amint tökéletesedett, és átkerült a férfiak kezébe, s a nők számára csak a hálátlan, rosszul fizetett munkák maradtak, pl. a gubók előkészítése, vagy visszakényszerítették őket a mezőgazdaságba és a háztartásba. A XI. század végén a kézművesek érdekvédelmi szervezeteket – céheket – hoztak létre. A céhek kis mennyiségű, de kiváló minőségű termékeket készítettek A céhek specializálódott szakemberekből, ún. céhmesterekből álltak, akik gyakran vettek maguk mellé segítőket, inasokat, akik a munkafolyamat egészét sajátították el mesterüktől. A céhes termelés legfőbb jellemzője az egyes munkafolyamatok megosztásának hiánya volt. A manufaktúrák ezzel szemben,

amelyek a kora újkori Angliában alakultak ki, ugyanis a feltételek itt adottak voltak. A manufaktúrákban a bérmunkások a munkadarab részfolyamatát, részmunkáját végezték el, ennek következtében nagyobb mennyiségű, de 8 kevésbé jó minőségű késztermékeket állítottak elő. A manufaktúrákban 14 órás munkaidőben gyerekeket, nőket is alkalmaztak. A manufaktúra típusú munkaviszonyban nem volt érdekvédelem, viszont a termelékenység növekedésével kialakult a szabad verseny. „Ipari forradalom az az átfogó társadalmi, gazdasági és technológiai változás, amely 1769 és 1850 között először Nagy-Britanniában majd Európa és Észak-Amerika egyes régióiban zajlott le.”1 A manufaktúra régi szerszámait felváltották a gépek, a manufaktúra helyét átvette a gyár. Az átalakulás az eleinte szénfűtésű gőzgép feltalálásával, és a kezdetben a textilüzemekben elindult gépesítéssel kezdődött. A gazdasági

folyamatoknak a gőzhajók, és a gőzvasút bevezetése újabb lendületet adott. Az ipari forradalomnak jelentős hatásai voltak a társadalmi struktúrára is. Elindulása előtt a nyilvános és a magánszféra között erős átfedések voltak, a munka gyakran egybefolyt a háztartással a családtagok között elosztva. Ez a folyamat nagymértékben befolyásolta a nemi szerepek további alakulását. Mindezek miatt szükségesség vált a szállítás és a közlekedés továbbfejlesztése. Fulton 1807-ben gőzhajót épített, 1825-re elkészült az első vasútvonal, melyen már gőzmozdony járt. 1873-ban levegőbe emelkedett az első léggömb is Fejlődött a nehézipar, mivel a gőzgépek, mozdonyok, sínek gyártása új eljárásokat követelt. 1830 és 1850 között a szén- és vastermelés megháromszorozódott. Megindult a hírközlés fejlődése is, Morse feltalálta a vezetékes távírót. A század közepén lefektették az első tengeri kábelt A

gépgyártásban a forgácsoló gépek játszottak fontos szerepet. A faiparban az eszterga-, a maró-, a gyalu-, és a fúrógépeket továbbfejlesztették, minden alkatrészüket vasból készítették. Bevezették az egységes méreteket, a szabványokat Az ipari forradalom hatással volt a haditechnikára, és befolyásolta az országok katonai teljesítőképességét. Az ipari forradalommal együtt járt a lakosság gyors növekedése is. A viszonylagos népességfölösleg a városba özönlött és olcsó munkaerőként szolgált. A falusi és városi lakosság aránya megváltozott. Javultak a higiénés viszonyok (csatornaépítés, ivóvíz) Az ipari forradalom egyenes következménye volt a demográfiai robbanás. „Európában a XVII. és a XVIII század olyan felgyorsuló alapvető változások korszaka volt, amelyből végül a modern világ emelkedett ki. Ekkor vált uralkodóvá a munka modern, általános fogalma, amely fizikai és mentális tevékenységek

különösen 1 Wikipédia: Ipari forradalom alapján 9 széles körét ölelte fel és főként pozitív jelentéstartalmakat hordozott: a munka tudatos, szándékos tevékenységként jelent meg, amely a vágyak kielégítésére szolgált és az emberi élet kiteljesedésének része volt. Ide tartozik a kapitalizmus továbbterjedése jóval az iparosodás előtt, főleg a külkereskedelemben, a protoindusztriális háziiparokban és a nagybirtokokon. A társadalmi fegyelem valamint a szegénység társadalmi-erkölcsi hátrányos megkülönböztetése szintén részét képezte e politikának. Ezzel a munka az állami kezdeményezés és szabályozás tárgya, az államhatalom egyik forrása lett, és nyilvános értékké vált, bár egyre inkább magánalapon szerveződött.”2 A második ipari forradalom 1871 és 1914 között új találmányokat hozott a vegyészetben, az elektromosságban, az olajiparban és az acéliparban. Mivel Anglia és Franciaország fokozatosan

elvesztette vezető szerepét, a második ipari forradalom vezető hatalmai az USA és Németország lettek. Közép-Európa, Oroszország és a mediterrán országok jellemzője a megkésett, de követő fejlődés volt ahol a legfőbb problémát a tőkehiány jelentette. Az árucikkek tömegtermelése szintén fejlődésnek indult, az étel, az ital, a ruházat, a közlekedés, a korai rádiók, és gramofonok előállításának gépesítése a lakosság szükségleteit szolgálta, egyúttal egyre több munkahelyet teremtett. Lényeges változás következett be a gazdasági struktúrában: elegendő munka és tőke jött létre, amely egyre inkább az iparba áramlott – növekedett az ipari termelés, s a nehézipar lett a gazdasági növekedés és hatalom alapja. Fellendült a világgazdaság, így a nagyhatalmak közötti ellentétek még tovább éleződtek. A munka – mint a társadalmi élet hétköznapi velejárója- kialakult rendszerével és szabályaival az élet

szerves része lett, olyan fogalmakkal, mint a munkavállaló és munkáltató, érdekképviselet, munkaidő és szabadság. II. 1 A női munka története „A történelem folyamán a munka két részre oszlik: a férfi és női munkára. A nő már kezdetben hátrányos helyzetbe kerül, ő marad otthon, neveli a gyermekeket, műveli a földet, sző, varr, és vezeti a háztartást. „Ekkor még a háztartások egy-egy gazdasági 2 www.fszekhu/knyvtaraink/kozponti konyvtar/szociologiai gyujtemeny/mtda ekonyvtar/?article hid=2510 -48 Letöltés: 2011. április 28 16 óra 20 perc 10 közösséget alkottak, melyben a nő volt a termelő. Ez a munka nehéz és fáradságos volt, és bár nélkülözhetetlen volt a család fennmaradása szempontjából a nők teljesítményét egyszerűen nem tekintették munkának.”3 A nő biológiai adottságainál fogva táplálja gyermekeit, izomereje kisebb, mint a férfiaké. A terhesség hátráltatta a munkavégzésében Xenophán - az

eleai iskola alapítója így vélekedett erről: „A nőket az istenek benti tevékenységre teremtették, a férfiakat pedig minden másra.” A sajátos női alkatot sem lehet figyelmen kívül hagyni a női morfológiától kezdve egészen a női pszichológiáig, vagy az olyan egyszerű biológiai és társadalmi tényekig, mint a szülés, az anyaság. A feladat nem a nők „férfiasítása", hanem biológiai és társadalmi lényük harmonikus összehangolása. Tudjuk, hogy sok-sok mű foglalkozik az emberi munkával, de egyetlen szerző sem közelít a munkához a nők szempontjából. Valamennyi filozófus a dolgozó fogalmát azonosítja a férfi fogalmával. Tudományosan semmit sem tudunk az anyaság és a munkavállalás összefüggéseiről, de Evelyne Sullerotnál kirajzolódik a kétféle munkavállalás görbéje. Az egyik az, amely általában a kapitalista országokban érvényes, hogy, bár a lányok már fiatal korukban munkába állnak, férjhez menés

után a munkát abbahagyják. Gyermekeik iskolába kerülése után térnek csak vissza a munka világába. A munka megszakítása természetesen hátránnyal is jár: nehéz az újbóli elhelyezkedés, a szakképzettség megfelelő szinten tartása, mivel képzettségüknél így is alacsonyabbra értékelik és alacsonyabban fizetik őket, az előléptetés pedig szinte lehetetlen. Ezek a hátrányok visszahatnak az egész kollektívára és csökkentik minden dolgozó nőnek az értékét, legyen az akár férjezett, hajadon, anya vagy gyermektelen. A második modell főként a szocialista országokban volt általános: a nők az iskola elvégzésétől nyugdíjas korukig folyamatosan dolgoztak, s sokkal korábban mentek nyugdíjba, mint Nyugaton. Ennek a modellnek a követése igen nagy erőfeszítést igényelt az anyaság alatt. Sok társadalmi intézmény segítette a dolgozó nőket a szocializmus idején Egy híres amerikai író, dr. Spack, aki igen sok családneveléssel

kapcsolatos könyv szerzője, ezt írja: „Az orosz gyermekek, akiknek az anyja rendszerint mással is el van foglalva, nemcsak az anyasággal, bizonyos értelemben nyugodtabbak, alkalmazkodóbbak, mint az amerikai gyermekek.” Ez igen elgondolkoztató, és egyben bizonyítja, hogy a nők 3 http://adattar.vmmiorg/cikkek/1443/26 szemle sinko eva evelyne sullerotpdf Letöltés: 2011 április 27 19. 35 perc 11 számára a teljes életet nem csupán az anyaság és az otthoni munka jelenti, s a teljes életet élő nők jobban helytállnak az élet minden területén. Elmondható, hogy a középkorban, mely lenézte a kétkezi munkát, a nagy ügyességet igénylő mesterségeket szinte kizárólag a nők végezték. A női munka „tisztességtelen és gyalázatos". A nő továbbra is „benti" marad, csipkekészítéssel, hímzéssel, stb foglalkozik Egy hímzőnő bére azonban egy takács keresetének a felét sem éri el. Bár a reneszánsz már dicsőítette a

munkát, a századvégi forradalmárok a nők iskoláztatására vonatkozó követeléseket megtagadták, csupán a fiúoktatás megszervezésével foglalkoztak. Caroline Rudolphi, aki iskolát alapított Hamburgban, a nők neveléséről ezeket a modern hangzású szavakat írta: „Csináljatok lányaitokból emberi egyéniségeket. Ne azzal kezeljétek, hogy nagyvilági dámákat vagy háziasszonyokat neveltek belőlük. Elsősorban erős jellemek legyenek, akik szükség esetén egyedül is megállják helyüket a világban". Ez lett az első feministák ismételt jelmondata Ezzel ellentétben Jean-Jacques Rousseau az „Emilé vagy a nevelésről" című művében azt hirdette, hogy a leánynevelés fő célja az legyen, hogy a nőt a férfi szolgálójává formálja. A nő csak foglalkozzék a férfi árnyékában férje és gyermekei jólétével. A fizetett munka, illetve a család és háztartás elkülönülése a nemek közötti kapcsolatok tekintetében

is nagy jelentőséggel bírt, mivel a férfi- és női szerepek határozottabb megkülönböztetéséhez vezetett. Az iparosodást megelőzően a munka rendszerint határozott időbeosztás nélkül, kevésbé szabályozottan folyt. A nap és az év természetes ritmusa határozta meg az ütemet, szigorú időhatárok nem voltak. A munka ugyan időigényes is lehetett, de általában megszakításokkal, szünetekkel, egyéb tevékenységekkel és pihenéssel tarkított, s emiatt nehezen mérhető volt. Az iparosodás, valamint a fizetett munka és a háztartás, illetve a család élete közötti különbségtétel jóvoltából az időbeosztás szabályozása pontosabb lett. A munka most már saját idővel rendelkezett, a fizetett munka és az egyéb tevékenységek jobban elhatárolódtak egymástól A nők egyenjogúságáért küzdő mozgalmak – a feminizmus - gyökerei a francia forradalom idejére nyúlnak vissza, de csak a XIX. században bontakoztak ki A társadalom

fokozatos demokratizálódásával egyre tarthatatlanabbá vált, hogy a nők nem rendelkeztek választójoggal. Ennek elérése érdekében indult meg a XX század elején a szüfrazsettmozgalom, amely különösen Angliában volt erős 1857 márciusában, New Yorkban közel negyvenezer munkásnő sztrájkolt az egyenlő bérért, és a munkaidő csökkentéséért. A 12 demokratizálódó társadalmakban egyre inkább tarthatatlanabbá vált, hogy a nők nem rendelkeztek választójoggal. Az első világháború alatt nagy szükség volt a nők munkaerejére is. Bebizonyosodott, hogy a nők is képesek sok olyan feladat ellátására is, amelyet korábban csak férfiak végeztek. Angliában a nők a háborúban való részvételükkel ugyan választójogot kaptak, azonban ezt követően is másodrendű állampolgárként kellett élniük. A fizetésük jóval alacsonyabb volt, magasabb pozícióba nem jutottak, az oktatási rendszer is hátrányos megkülönböztetést

alkalmazott velük szemben. A XX. században a női munka - a háztartási, a könnyűipari, az oktatási és egészségügyi, valamint az adminisztratív munka körére terjedt ki, melynek hátterében a társadalom nőkről alkotott általános értékítélete húzódott meg. A XX századi tipikus női munkavállalók társadalmi osztály, korcsoport és családi helyzet tekintetében nagy szórást mutatnak. Például sok európai társadalomban elfogadott volt a XX század során az egyedülálló nők munkavállalása, ugyanakkor ugyanezek a társadalmak kifejezetten elítélték a házas nők, az asszonyok munkavállalását. A legtöbb társadalomban abból a feltételezésből indult ki ez az értékrend, hogy a házas nők rászorulnak a férfiakra, eltartottnak kell lenniük és ezért gondolni sem szabad arra, hogy munkát vállaljanak a házasságkötés után. A szegényebb, munkásosztályból kikerült nők nagyon sokszor láthatatlanná váltak a történetírók

munkáiban, hiszen a történeti feldolgozások jelentős része elsősorban Nyugat-Európában a középosztálybeli nők munkavállalását elemzik. Nagyon sok nő számára az egyenlő bérezés esélye az egész XX. századon keresztül csupán hiú ábránd maradt. Az európai történelemben nem igazolódott be az a feltételezés, hogy a politikai jogok, például a választójogok megszerzése automatikusan a gazdasági jogok kiegyenlítődéséhez is vezet. Számos országban bevezettek ugyan az egyenlő bérezésre vonatkozó jogszabályokat, de a gazdasági döntések mögött a tradicionális értékrend húzódik meg a mai napig. A munkabérek összehasonlítása egy-egy adott üzemben, egy adott történeti korszakban személetesen tudja illusztrálni a törvényhozás és a mindennapi társadalmi gyakorlat között gyakran feszülő ellentéteket. Nagyon fontos ugyanakkor a munka világában bekövetkezett változásokat is elemezni, bemutatva a változások okait,

következményeit is. A női munkavállalással kapcsolatos gyakorlat változásait nagyon sok esetben közvetlen társadalmi kampányok és politikai küzdelmek előzték meg. Nagyon sokszor tették nehézzé a munkaadók a nők 13 számára a politikai mozgalmak bevitelét a munkahelyekre és ennek megfelelően alakult ki a részmunkaidős, gyakran alacsony kvalifikációs munkavállalói gyakorlat a nők számára. A gazdaság szocialista átalakítása idején, a kiterjedt iparosítás hirtelen megnövekedett munkaerőigényét a nők tömeges munkába állításával lehetett csak kielégíteni. Az állam bölcsődéket, óvodákat épített, hogy a gyermekvállalás ne tartsa vissza a nőket a munkától. „Az ötvenes évek új, szocialista nőideálja, a dolgozó nő, aki férje harcostársa, festményeken és szobrokban megörökítve, traktoros lányként buzdította a tudatosodás alacsonyabb szintjén álló nőtársait a munkavállalásra.”4 A hetvenes évekre

szinte teljes körűvé (87%) vált a nők foglalkoztatottsága. Később azután a gazdaság érdekei mást kívántak, és a hetvenes évektől az „új mechanizmus”- ra keresztelt, a gazdaság szerkezetátalakítását célzó törekvések idején a teljes foglalkoztatottság tarthatatlanná kezdett válni, és lassan a munkanélküliség réme fenyegetett. Az amúgy is alacsony születési számokat orvosolandó 1967-ben bevezették a gyest, majd 1985-ben a gyedet, amivel a szülőkorú nőket igyekeztek ismét kivonni a munkavállalók köréből, és az állami ideológiában ismét megjelentek a hagyományos női szerepek, a család és az anyaság méltatása. 1990-ben az aktív korú nőknek már csak 67%-a volt foglalkoztatott, szemben a férfiak 83%-os foglalkoztatottságával. A szocializmus „vívmányai” a női életlehetőségek alakulásának terén, amelyekre még a nyugati feministák is irigykedve tekintettek, enyhén szólva ellentmondásosnak mondhatók.

Kétségtelen, hogy a nők nagy tömege azzal, hogy tanulhatott és dolgozhatott, valódi esélyt kapott egy önállóbb, a saját céljaikat jobban követő élet kialakításához. Ezek a változások azonban érintetlenül hagyták a társadalmi közvélekedés mélyebb rétegeit, és a nők által végzett munka értékelésében, a családon belüli munkamegosztásban konzerválódtak a hagyományos beidegződések. A nők többnyire a rosszul fizetett szakmákban tudtak elhelyezkedni, még azonos beosztás esetén is jóval kevesebbet kerestek férfi kollégáiknál, és csak elenyésző számban kerülhettek vezető pozíciókba. A munkába állás megduplázta terheiket, hiszen munkaidő után a háztartás és a gyereknevelés hagyományos női szerepköre továbbra is teljes egészében rájuk hárult, ugyanúgy, mint háztartásbeli korukban. A volt szocialista országok a női foglalkoztatás a szempontjából kivételnek számítottak Európában. A nők többsége

dolgozott, ha akart, ha nem, mivel az uralkodó ideológiai szemlélet elvárásának meg kellett felelniük, valamint azért is, mert az erőltetett 4 http://www.antennamagazinhu/2004-01/szabadhtml Letöltés: 2011 május 2 20 óra 25 perc 14 iramú iparosítás óriási munkaerőt kívánt. S végül dolgozott azért is, mert két alacsony fizetés kitett egy elfogadhatót, így a „kétkeresős családmodell" bevezetése lehetővé tette a bérek alacsonyan tartását. Az egykori Varsói Szerződés tagállamaiban a növekvő női foglalkoztatás a nők helyzetének javulását vonta maga után. Munkavállalásuk folytán nőtt a társadalmi elismertségük, csökkent a férfiakkal, illetve családjukkal szembeni kiszolgáltatottságuk. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a negatív hatásokról sem, azaz a nők túlterheltségéről, a családi összetartás gyengüléséről A XXI. század elejére érve, a lányok és asszonyok által a XX századi családban nagyra

becsült értékek, mint amilyen például a rugalmasság, a kommunikációs készségek, kooperatív készségek felértékelődnek a munkavállalásban. Ezek mind olyan készségek, amelyekben a nők hagyományosabban jobbak, mint a férfiak. Talán ezzel magyarázható, hogy a nők iskolai eredménye egyre jobb a közép-, és felsőoktatásban és munkaerő-piaci előrejutási esélyeik is jelentősen javultak számos európai országban. III. Az esélyegyenlőség kérdésköre Napjainkban még mindig aktuális téma az esélyegyenlőség kérdése. Mit jelent ez a fogalom? „Az esélyegyenlőség biztosítása a hátrányos helyzetben lévő csoportokat/személyeket érintő olyan pozitív intézkedéseket jelent, amelyek lehetővé teszik, hogy a hátrányos helyzetben lévők hátrányait csökkenteni vagy megszüntetni lehessen.”5 Az esélyegyenlőség mellett gyakran hallhatjuk az egyenlő bánásmód elvét is, ám fontos megemlíteni, hogy a kettő nem ugyanaz.

„Az egyenlő bánásmód követelménye szerint tilos hátrányosan megkülönböztetni, diszkriminálni egyes személyeket, csoportokat bizonyos tulajdonságaik alapján.”6 Vagyis az esélyegyenlőség magában foglalja az egyenlő bánásmód elvét, így ahhoz, hogy az esélyegyenlőség létrejöhessen nem elég csupán az egyenlő bánásmód elvére támaszkodni. Mindemellett úgy gondolom feltétlenül szükséges tisztázni a diszkrimináció, valamint a pozitív diszkrimináció fogalmát is. 5 http://www.mtdtanacsadohu/userfiles/file/definiciok bkf 200811pdf 1 o Letöltés: 2011 április 24 18 óra 22 perc 6 Lásd: 5. lábjegyzet 15 „A hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció)7 az egyenlő bánásmód követelményének megszegése.” „Az előnyben részesítés (pozitív diszkrimináció), célja nem többletjogok osztogatása, hanem a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű személyek olyan szintre juttatása, hogy képesek legyenek élni az

egyébként mindenkit megillető jogaikkal. Erre azért is van szükség, mert a diszkrimináció leküzdéséhez több minden kell, mint csupán a diszkrimináció tilalma.”8 A pozitív diszkriminációt egyébként leggyakrabban a munkaerő-piaci részvétel, valamint a közéletben való részvétel segítésére alkalmazzák. III. 1 Esélyegyenlőségi politika Magyarországon „Az esélyegyenlőségi politika9 azt kívánja meg a szervezetektől, hogy a diszkrimináció tilalmán túl konkrét lépéseket is tegyen a hátrányos helyzetű személyek tényleges egyenjogúsága érdekében. Az esélyegyenlőségi politika tehát nem esik egybe az egyenlő bánásmód biztosításával: mindazon jogi és nem jogi eszközöket jelenti, amelyek azt a célt szolgálják, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesüljön az élet egyes területein, így a munkahelyen is.” Nyilvánvaló, hogy az esélyegyenlőség érvényesüléséhez szükség van esélyegyenlőségi

politikára, amely tartalmazza mindazon jogi eszközöket, amelyek segítségével minden ember egyformán érvényesülhet. Magyarországon az 1949-es Alkotmányban jelenik meg először a nemi diszkrimináció tilalma. Ekkor már elfogadott volt, hogy a nőket és a férfiakat egyenlőnek tekintsék, a nők vállalhattak munkát. Később volt kísérlet arra, hogy bevezetik az esélyegyenlőségi törvényt, ám az nem került az országgyűlés elé. Végül elfogadták az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 2003. évi CXXV törvényt, mely nem kifejezetten a férfiak és nők közötti esélyek egyenlősítéséről, inkább az egyént érintő hátrányos megkülönböztetés tilalmáról és az ehhez kapcsolódó eljárásokról szól. A 7 http://www.mtdtanacsadohu/userfiles/file/definiciok bkf 200811pdf 4 o Letöltés: 2011 április 24 18 óra 22 perc 8 9 Lásd: 7. lábjegyzet Lásd: 7. lábjegyzet 16 törvény kimelkedő célja az

Európai Unió joganyagával való minél erősebb összhang megteremtése. III. 2 Férfi és női esélyegyenlőség Magyarországon „A férfiak és a nők közötti, vagyis a nemi diszkrimináció jelenti az egyik leggyakrabban előforduló esetkört, amire jó példa az, ha egy munkahelyen az egyik nem képviselői hasonló munkakörben egyenlő teljesítmény esetén kevesebb bért kapnak, mint ellenkező nemű munkatársaik. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a nemi diszkrimináció korántsem csak a nők hátrányos megkülönböztetését jelenti, éppen úgy diszkrimináció a férfiak hátrányos helyzetbe hozása is.”10 A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosítása fontos napirendi kérdés. Magyarország politikája nem csupán a nőkkel szembeni megkülönböztetést tiltja, hanem a nemek közti diszkriminációt, vagyis a férfi polgárok is élhetnek ugyanazokkal a jogokkal, mint a nők. Azonban meg kell említeni, hogy a nőket sokkal több

hátrányos megkülönböztetés éri, mint a férfiakat. Sajnos a nemek közti esélyegyenlőség még ma sem érvényesül teljes mértékben. A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Unió egyik alapvető elve és stratégiája, amely az 1997-es Amszterdami Szerződésben is szerepel. A nemek társadalmi egyenlősége csak akkor valósul meg, ha a nők és a férfiak azonos mértékben vesznek részt a közélet és a magánélet minden területén, és egyformán képesek befolyásolni a társadalmi folyamatokat. Érdemes megemlíteni, hogy egy 2009-ben végzett tanulmányban, mely a különböző diszkriminációk előfordulását és gyakoriságát elemezte a nemi diszkrimináció az utolsó helyen szerepel. „Az elmúlt tizenöt év hazai kutatásai alapján a nők-férfiak esélyegyenlőségéről szólva a magyar lakosság túlnyomó többsége egyértelműen konzervatív álláspontot képvisel. Nemzetközi viszonylatban is a magyar családokra jellemző

leginkább a 10 http://www.mtdtanacsadohu/userfiles/file/definiciok bkf 200811pdf 16 o Letöltés: 2011 április 24 18 óra 22 perc 17 tradicionális munkamegosztás, a nők túlzott leterheltsége, és ugyanakkor ennek a ténynek az érintettek általi tudomásul vétele, elfogadása.”11 A kormánynak a munkaerőpiacot egységesen kellene kezelnie, az esélyegyenlőség megvalósulásának érdekében. A nőknek speciális programokra lenne szükségük, hogy a gyermekvállalás után zökkenőmentesen vissza tudjanak állni a munka világába. Sok esetben ez nem megy problémamentesen, melynek okai lehetnek többek között, hogy nincs lehetőség rész- és távmunka vállalására, ismereteik megkophatnak. Magyarország teljesítménye jelenleg számos gazdasági mutató vonatkozásában elmarad az Unió átlagától. A lemaradás egyik lényeges összetevője gazdasági aktivitásba bevont személyek alacsony száma. A munkavállalási korú népesség gazdasági

aktivitása nemenként 1. sz táblázat Évek Gazdaságilag aktívak ezer fő Férfi Aktivitási arány % Gazdaságilag aktívak ezer fő 69,0 1 753,4 Aktivitási arány % Nők 1998 2 181,8 57,7 1999 2 224,8 70,3 1,795,1 59,1 2000 2 239,9 69,8 1,817,2 58,8 2001 2 233,7 69,6 1 807,2 58,5 2002 2 224,1 69,5 1 824,5 58,0 2003 2 233,8 70,0 1 856,5 59,2 2004 2 217,3 69,5 1 859,4 58,4 2005 2 240,5 70,2 1 891,6 59,5 2006 2 263,0 71,1 1 915,5 59,2 2007 2 270,7 71,4 1 899,4 58,7 2008 2 249,4 70,7 1 898,5 57,7 2009 2 241,5 70,6 1 897,9 58,0 2010 2 252,8 71,0 1 940,7 59,4 Forrás: http://portal.kshhu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/mpiacal/mpal9807 01 02ahtml Letöltés: 2011 április 30. 21 óra 35 perc A nemek közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmát a munkaerőpiacon az Alkotmány 66.§(1) bekezdése rögzíti, amely szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát minden polgári és

politikai, valamint gazdasági, szociális és 11 http://elib.kkfhu/edip/D 13502pdf Letöltés: 2011 április 30 21 óra 25 perc 18 kulturális jog tekintetében. Az Mt 5§(1) bekezdése pedig kimondja, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni nemre való tekintettel. A magyar jog továbbá rendelkezésekkel és közvetett módon is tiltja az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megszegését. Az Alkotmány 70/B§(2) bekezdése szerint: „az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga”. A diszkrimináció tilalma mellet szükség van a rejtett diszkrimináció tilalmára is, vagyis, hogy az állam tiltsa a közvetett, rejtett diszkriminációt, mely akkor jön létre, ha a nőkre és a férfiakra ugyanaz a szabály vonatkozik, de azt csak az egyik nemre vonatkoztatják. Erre példa lehet a kevesebb fizetés vagy a rosszabb munkakörülmény A munkáltatóknak

ugyanazokat a körülményeket és előléptetési feltételeket kell biztosítani a nőknek és férfiaknak egyaránt. A nőket leginkább a gyermekvállalás kapcsán érik hátrányok. A törvény és jog melletük van, de nem garantált, hogy a szülési szabadság után vissza tudnak menni munkahelyeikre dolgozni. Vannak esetek, hogy a fiatal nőkkel a munkáltató burkolt szerződést szeretne íratni, arra vonatkozóan, hogy bizonyos ideig nem eshet teherbe, mert az a munkahelye elvesztését vonja maga után. Nem véletlen, hogy a nők diploma után dolgozni mennek, és várnak a családalapítással annak ellenére, hogy a törvény kimondja, hogy a nőket nem érheti hátrány a terhesség és az azt követő időszak alatt. A munkáltató nem bocsáthatja el alkalmazottját, azért mert terhes, a munkavállaló munkakörülményeit egészségi állapotához köteles igazítani, valamint a szülési szabadság után biztosítania kell korábbi állását. A jog szerint minden

nőt megillet 24 hét egybefüggő szülési szabadság Az, hogy a valóságban ez mennyire érvényesül, már egy másik kérdés. A nőket érintő hátrányokról rengeteg könyv látott napvilágot az elmúlt években. A törvények, jogok ellenére sajnos a mai napig éri őket hátrányos megkülönböztetés, melynek oka sokak szerint az előítéletekben keresendő. Folyamatosan foglalkoznunk kell ezzel a témával, és remélhetőleg idővel a jogszabályok a gyakorlatban is teljes mértékben érezhetőek lesznek, és ez a nagyban hatással lesz mindennapi életünkre. 19 IV. Nemi szerepek a társadalomban és a családban A nők és a férfiak helyzete a társadalomban folyamatos változásokon megy keresztül. A legnagyobb változás a munkaerőpiacokon jelenik meg, a XX század második felétől egyre több nő áll be a munka világába és ezzel párhuzamosan csökken a gyerekvállalások száma. Az otthoni teendők, a gyermeknevelés azonban leginkább a nőkre

hárul a munka mellett. A kétkeresős családmodell általánossá válása óta azonban ez természetesnek tűnik. A mai társadalomban azonban a gazdasági fejlődés szempontjából az az eredményes, ha minél többen dolgoznak, hiszen többen fizetnek adót, csökkennek a szociális kiadások, a nyugdíjrendszer is biztosabb talajon áll. Azonban nem feltétlenül biztos, hogy ez a jó a mai társadalomnak, ha a nőknek már az a természetes, hogy dolgozniuk kell, hogy megteremtsék maguknak és családjuknak a biztonságot. Manapság már nem igen hallani arról, hogy egy nő arra vágyik, hogy fiatalon gyermeket szüljön és otthon maradjon, amíg a férfi gondoskodik a család anyagi biztondágáról. De valóban így lenne ez? Tényleg az a nők vágya, hogy dolgozzanak, elhalasztva a munka kedvéért a gyermekvállalást? Van egyáltalán választásuk, azt illetően, hogy mit szeretnének? Nos, nem hinném. A nők túl vannak terhelve, nem mindig tudnak mindkét szerepnek

eleget tenni, és ez általában konfliktushoz vezethet mind a család életében mind pedig a munkahelyen. Ahhoz, hogy a nők kevésbé legyenek leterhelve, a családon belül is meg kellene változnia a nemek közötti munkamegosztásnak. Magyarország a családcentrikus országok közé tartozik, ám a nemi szerepek konzervatív felfogása meglehetősen befolyásolja a nők gyermekvállalási hajlandóságát. A családok életében megnyilvánuló nemi szerepek hatással vannak a jövedelemszerzésre, a háztartási munkamegosztásra, a szexualitásra, a döntésekre, a konfliktusokra. A női és férfi szerepek egyenlőtlen eloszlása nehezíti a családban a gyermekvállalást. A férfiaktól mindig is azt várták el, hogy biztosítsák az anyagi biztonságot, azaz a családfenntartó szerep jellemzi őket, a munka élvez prioritást a családdal szemben. A családfő személye hiearchikus viszonyt jelent a családtagok között, hiszen ő rendelkezik az irányítás valamint a

döntéshozás lehetőségével. A normák szerint a férfi a családfenntartó, azonban a válások számának növekedésével ez megváltozott. A nők nehézségei, amelyek a munkavállalással és a gyermekneveléssel adódnak könnyíthetőek lehetnének, ha a családi és a háztartási feladatokat megosztanák. Növelni kellene a nők gyermekvállalási kedvét és a szakmai előmenetelük lehetőségét is. 20 Hollandiában például természetes az a tény, hogy az apa marad otthon a gyermekkel és ellátja az otthoni teendőket, itthon azonban ez már kevésbé elfogadott. Továbbá általános vélemény, hogy Magyarországon a család nem nélkülözheti a nő fizetését sem, vagyis egy fizetés a családok életében általában nem elegendő. A nemi szerepek a családban változhatnak. Érdekes, hogy a magyar családok életében gyakori, a nő hozza meg a pénzügyi döntéseket. Egy kérdőíves vizsgálat során az is kiderült, hogy a nők háromszor, négyszer

annyi időt foglalkoznak a háztartással és a karbantartási munkákkal, mint a férfiak, valamint az is érdekes, hogy a nők nagyon hálásak azért a férfiaknak, ha időnként segítenek nekik e munkálatok elvégzésében. Valóban nekünk, nőknek ezért hálásnak kellene lennünk? Nem lenne inkább természetes folyamat az otthoni munkamegosztás, ha már a nő is kiveszi a részét a munka világában és ezzel megkeresi ő is a havi jövedelmet? Miért kellene a nőnek több terhet magára vállalnia? Érdekes, hogy a szerepek tanulhatók, egy részét otthonról a szülőktől hozzuk. A baráti kapcsolataink is nagy hatással vannak ránk, ezért, ami ott normálisnak, természetesnek tűnik, az a mi életünkben is lehet az. Tény továbbá, hogy a társadalomban nagy hatással vannak ránk a tömegkommunikációs eszközök, melyek inkább azt sugallják, hogy az a természetes, ha egy nő erős, képes napi több órát eltölteni munkával, majd a nap végén ellátja

az otthoni feladatait és emellett még gyermeket is nevel úgy, hogy az példamutató legyen. Az is meglepő, hogy mennnyire divat lett manapság az úgynevezzett szingli lét Statisztikai adatokból kiderül, hogy rengeteg magyar nő 30 évesen párkapcsolat és gyermek nélkül él, és sokan úgy gondolják, hogy nincs is ezzel semmi baj. Nagyon sok gyermek küszködik viselkedési zavarokkal, ami nem meglepő, hiszen a szülők távolságtartóbbak, irányítanak az ölelgetés helyett, ami nem csoda, mert egyszerűen a szülőnek nincs ideje. Egyre több gyermek nő fel csonka családban, a meghitt együttlétek ideje csökken, ami a legfontosabb a szülő gyermek kapcsolatában. Nem meglepő, hogy sok fiatal stresszes és depressziós. Az idők folyamán egyre inkább megjelent a nők magatartásában is a határozottság, keménység, rámenősség és a kezdeményezőkészség, amelyek tipikus férfi tulajdonságok. A nők ma már az élet számos területén a férfiak

riválisaként jelennek meg. Az, hogy a nők megjelentek a munkaerőpiacon egyben megszüntette otthoni védettségüket is. Most is kiszolgáltatottak, csak másképpen. A nőknek egyszerre kell két szerepben, otthon és a munkahelyen is helyt állniuk, ami sokuknak nem sikerül, ennek köszönhetően egyik szerepben sem kiegyensúlyozottak. Ez lelkileg igen megterheli őket, melynek 21 következtében depresszióssá válhatnak. Nyilvánvaló, hogy a nők családon kívüli szerepvállalása csak a férfiak segítségével valósulhat meg, ez azonban akkor lehetséges, ha nincs a családon belül versengés a nő és a férfi között. Hihetetlen, hogy mennyire képes manipulálni az embert a környezete, és talán ma is ezért általános probléma még mindig az esélyegyenlőség kérdésköre. IV. 1 A nők és a férfiak foglalkoztatottságának áttekintése Napjainkban a gyereknevelés és a háztartás terhei még mindig a nőket sújtják. A társadalom elvárja a

nőtől, hogy az otthoni tevékenységeket összhangba hozza a munka által szabott követelményekkel, és e két szerep összehangolására megoldást találjon. A nők a munkaerő-piaci helyzete véleményem szerint kedvezőtlenebb, mint a férfiaké. Esélykülönbségük már az első munkavállalásnál megmutatkozik, ebben szerepet játszik egyenlőtlen családi helyzetük és a tradíciók. Ezért általában a munkaerőpiac kedvezőtlenebb területeire tudnak belépni, ugyanakkor a munkaerőpiacon belüli mozgásuk elsősorban fel-le, azaz vertikális mozgásra utal. A nők a mai napig hátrányban vannak a jobban fizetett állásokért folyatatott versenyben, mint a férfiak. Az iparban elhelyezkedett nők kedvezőtlenebb munkakörülmények között dolgoznak, s a munkák többsége nem igényel szakképzettséget. Minden nő, aki manapság belép a munkaerőpiacra, tudja, hogy ha ugyanazt a munkát végzi is el, mint férfi kollégái, valószínűleg be kell érnie

kevesebb fizetéssel. Nagy többségük a közelébe sem jut a hírhedt üvegplafonnak, amely megakadályozza a nők munkahelyi szakmai felemelkedését. Jóval előtte érzékelik ugyanis női létüknek a „férfi univerzummal” való összeférhetetlenségét. Szinte minden nő tisztában van azzal, hogy csak azért, mert „dolgozó nővé” vált, még nem hagyhatja maga mögött a hagyományos női feladatokat, mint a gyereknevelés és a házimunka. A munkáltatók figyelmét fel kell hívni a képzett nők foglalkoztatásának gazdagági előnyeire. A nőkkel a foglalkoztatás és a karrierépítés szempontjából külön kell, és érdemes is foglalkozni. Mivel a nők életpályája egyes periódusokban más, ezt a helyzetet a munkáltatónak kezelni kell, így például – a kismama a távolléte alatt érdekelt-e részt venni 22 a továbbiakban is a cég életében, képezi-e magát, hajlandó-e esetleg részmunkaidőben dolgozni, stb. Ami a szakmákat illeti, sok

szakma elnőiesedett, viszonylag kevés férfi van a pedagógusok között, és egyre inkább ez a tendencia figyelhető meg az orvosi pályán is. Mindezek nem kívánatos jelenségek. Véleményem szerint a nők mind a bérezés, mind a munkahelyi előmenetel szempontjából kedvezőtlenebb helyzetben vannak. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatásai alapján jól látható, hogy az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás, az adminisztráció, az ügyfélszolgálat valamint a könyvvitel területén a női munkavállalók vannak többségben. Az állami munkáltatók mutatnak bérezés tekintetében jobb példát, itt ugyanis az iskolai végzettségtől, képesítéstől és az eltöltött időtől teszik függővé az előmenetelt és a bérek mértékét. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság tanulmánya szerint a bérkülönbségek itt is 10 százalékos különbséget mutatnak, míg a pénzügy területén ez már akár 50 százalékos is lehet. Az Európai Bizottság

jelentése hasonló eredményeket hozott: Magyarországon a nők keresete 11 százalékkal kevesebb, mint a férfiaké, ugyanakkor a vállalati ranglétrán is nehezebben jutnak feljebb. Nálunk még nem jellemző a részmunka, és a távmunka is viszonylag ritka. Összehasonlításképpen, míg az EU-ban a részmunkaidőben foglalkoztatott nők aránya 25,9 százalék, addig Magyarországon ez mindössze 4,6 százalék. Az alábbi ábra, amelyet idén hozott nyilvánosságra a Központi Statisztikai Hivatal, bemutatja a részmunkaidőben foglalkoztatottak számát a 2000-től 2010-ig terjedő időszakra vonatkozóan. Látható, hogy szinte évről évre nő az arány, és 2010-ben érte el a legnagyobb hányadot. Érzékelhető továbbá az is, hogy a nők jóval nagyobb részben veszik igénybe a részmunkaidős foglalkoztatottságot. 23 1. sz ábra Forrás:http://portal.kshhu/portal/page? pageid=37,870181& dad=portal& schema=PORTAL Letöltés: 2011. május 3

19 óra 10 perc Magyarország demográfiai adatai vészjóslóak. A népesedéspolitika egyik fontos része a nők foglalkoztatottságának támogatása. Cél, hogy a munkavállalás és a gyereknevelés ne „vagy-vagy”, hanem „és” kapcsolatban legyen egymással. Azokban az országokban jobb a demográfiai helyzet, amelyekben a nők foglalkoztatása magas, és a nők foglalkoztatását segítő intézményrendszer is fejlett. A részmunkaidős foglalkoztatást ösztönözni kell, akár pénzügyileg is, mivel a nők számára gond a családi élet és a szakmai munka összehangolása, viszont a nők teljes munkaidős foglalkoztatásának növelése fokozná a gazdasági növekedést, valamint az elöregedő társadalom eltartási költségeit is csökkentené. Fontos lenne a munkahelyek ösztönzése, hogy gyermekes nőket is foglalkoztassanak, ugyanakkor a nőket is támogatni kellene a munkavállalásban. Igen fontos szerep jut ebben a kérdésben a részmunkaidős

munkahelyeknek. Magyarország a kisgyermekes anyák foglalkoztatásában az utolsók között van az Unióban. Míg nálunk 20 százalék alatti a ráta, addig Svédországban, Dániában 70 %. A 3 – 5 éves gyereket nevelők esetében Magyarország 60 százalékos foglakoztatási rátájánál nincs alacsonyabb az Unióban. Bár a kisgyermekes nők foglalkoztatásának legfontosabb feltétele, hogy legyen megfelelő napközbeni gyermekellátó hálózat, a meglévő intézmények túlterheltek, sokszor 130 százalék kihasználtsággal működnek. 2010-ben végzett felmérés szerint a meglévő férőhelyek háromszorosára lenne szükség! Ideje lenne, hogy a gyermeknevelő intézmények elkezdjenek valóban olyan módon működni, hogy kiszolgálhassák azokat az igényeket, amelyek miatt létrehozták őket. 24 Az alábbi ábrán látható, hogy azoknak a nőknek a legmagasabb a foglalkoztatási rátája, akiknek nics gyerekük. Tény, hogy azoknak a nőknek nehezebb

elhelyezkedniük, akiknek már van gyermeke, amit jól mutat a táblázatban foglalt adatok elemzése. Ezen az arányon lenne jó változatni a jövőt illetően, hogy megkönnyítsék a gyermekes nők életét, és nagyobb esélyük lehessen egy kiskorú gyermek mellett munkába állniuk. 25-49 éves nők foglalkoztatási rátája a háztartásban élő gyermekek életkora szerint Magyarországon 2. sz. ábra 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 0-2 éves 3-5 éves 6-16 éves gyerek nélk 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 Forrás: haromkiralyfi.hu/wp-content/uploads/2011/05/noname-1pptx Letöltés 2011 május 2 19 óra 15 perc Frey Mária: A gyermeket nevelők munkaerő-piaci helyzete Előadásvázlat a „Tudomány a gyarapodó nemzetért” 9. dia 1980 és 1990 között csaknem 30 százalékkal emelkedett a nők aránya a vezetők és irányítók között. Valószínűleg lényeges szempont ezzel kapcsolatban, hogy a munkaerőpiaci folyamatok eredményeként, a

férfikeresők számának csökkenése és a női foglalkoztatás kiszélesedése megváltoztatta a nemek arányát a kategórián belül. Javította a nők esélyeit az is, hogy egyre többen vettek részt a felsőfokú oktatásban. A következő ábra szemlélteti, hogy 2010-re közel harmadára csökkent az általános iskolával rendelkező nők aránya, valamint szembetűnő, hogy majdnem kétszer annyian végeztek egyetemet vagy főiskolát, mint 1992-ben. 25 A női foglalkoztatottak száma legmagasabb iskolai végzettségük szerint 2. sz táblázat Általános iskola 8 osztálya és annál kevesebb Szakmunkásképző, szakiskola Gimnázium, egyéb középiskola 1992 612,3 316,1 672,0 265,6 1 866,0 2010 216,9 354,4 682,3 505,0 1 758,6 Év Főiskola, egyetem Összesen Forrás: http://portal.kshhu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/mpiacal/mpal9807 02 08chtml Letöltés: 2011 április 30. 22 óra Az sem elhanyagolható tényező, hogy a vezetőknek és az

irányítóknak a hierarchiában alacsonyabban elhelyezkedő csoportjaiban gyakrabban találhatunk nőket, mint a felső szintű vezetők körében. Összehasonlításképpen a következő táblázat bemutatja a férfi foglalkoztatottságot a legmagasabb iskolai végzettség szerint. A legszembetűnőbb az, hogy amíg a férfiaknál viszonylag csekély számban nőtt a felsőoktatásban részt vevők száma, addig a nőknél ez megkétszereződött. A férfi foglalkoztatottak száma legmagasabb iskolai végzettségük szerint 3. sz táblázat Általános iskola 8 osztálya és annál kevesebb Szakmunkásképző, szakiskola Gimnázium, egyéb középiskola Főiskola, egyetem Összesen 1992 559,7 762,3 522,7 317,6 2,162,3 2010 216,3 773,5 617,8 415,0 2,022,6 Év Forrás: http://portal.kshhu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/mpiacal/mpal9807 02 08bhtml Letöltés: 2011 április 30. 22 óra A magánélet és a munka összeegyeztetése az Európai Unió kiemelt törekvése.

Magyarországon még ma is gondot jelent a nők számára, hogy megteremtsék a megfelelő egyensúlyt a családi és a munkahelyi kötelezettségek között. A családok többsége nem engedheti meg magának, hogy a háztartás feladatainak egy részét harmadik személyre bízhassák, így a dolgozó nők többsége a gyerekek ellátását is beleértve, naponta több mint 26 150 percet fordít házimunkára. Meg kell említeni a foglalkozási szegregáció jelenségét, miszerint a férfiak és a nők eltérő gazdasági ágakba koncentrálódnak, és ha ugyanabban a szektorban is dolgoznak, más munkakörben dolgoznak a nők, mint a férfiak. A tipikusan női foglalkozásokat alacsony keresetek jellemzik (oktatás, egészségügy stb.), míg a közszolgáltatásokban ugyan nőtt a nők aránya, ugyanakkor a piaci szolgáltatásokból folyamatosan kiszorultak. Ha megnézzük a mezőgazdaságban és az iparban foglalkoztatottak számát is, jelentős a nők arányának

csökkenése. A feldolgozóipar szinte valamennyi ágazatában csökkent a nők foglalkoztatása. A horizontális és vertikális szegregáció fogalmának lényeges jellemzőit a következők szerint foglaltam össze. Horizontális szegregáció:  A foglalkozások 30 százaléka teljesen vagy erőteljesen elnőiesedett: itt dolgozik a nők ¾-e.  A foglakozások több mint felét a férfiak dominálják, ezek adják a férfi foglalkoztatottság közel háromnegyedét.  A foglalkozások között majdnem duplája az „elférfiasodott” munkák aránya az „elnőiesedettnél”.  A foglalkozások csekély hányada (kb. 15 – 16%) minősíthető nemek szerint kiegyensúlyozottnak. Vertikális szegregáció, azaz a nők és férfiak jelenlése a munka világának hierarchikus rendjében:  Míg a foglalkoztatottak közel fele nő, a felsővezetők csupán pár százaléka.  Az egyszerű irodai munkák több mint 90 százalékát nők végzik.  A szakképzettséget

nem igénylő fizikai munkakörök több mint felét nők látják el.  A szellemi foglalkozásúak több mint 60 %-a nő, ugyanakkor a fizikai állományon belül csupán egyharmad. A munkaerőpiac nemek szerinti megosztottsága rugalmatlanná teszi munkaerőpiacot.12 12 www.eselyhazkecskemethu/docok/noea-szeged-freyppt Frey Mária: A nők munkaerőpiaci helyzete Magyarországon Letöltés: 2011. május 4 21 óra 15 perc 27 a Probléma még a diplomás nők és férfiak aránya mivel, – habár a nők a férfiakat is túlszárnyaló mértékben vesznek részt a felsőoktatásban, mégsem nő látványosan szerepük a felső vezetők körében. Ha egy nő meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak, azaz a hagyományos női szerep mellett munkájában is sikeressé szeretne válni, több feladattal kell megküzdenie, mint férfitársainak. Maga a gyermekvállalás arra kényszeríti a nőket, hogy prioritásokat állítsanak fel, mit és mikor tart fontosnak, mi

az, amit el szeretne érni. A munkaerőpiacra való belépésük előtt mérlegelniük kell, preferencia-sorrendet felállítva a családi élet és a karrier között. Ezek ellenére a mai magyar nők körében az alkotó munka végzése alapvető érték, fontos számukra, hogy a munkaerőpiac szereplőjének tekinthessék magukat. Nagy részük viszont a teljes munkaidős foglalkoztatás helyett a részmunkaidőt helyezné előtérbe, ha tehetné. Bár, egyre több nő rendelkezik felsőfokú végzetséggel, és a nők munkaerő-piaci részvétele nőtt, még mindig sokkal több a felelősségteljes politikai és üzleti pozíciókban dolgozó férfiak száma, különösen a felsővezetői pozíciókban. IV. 2 A munkanélküliség helyzete hazánkban Az elmúlt évtizedekben megváltozott a magyar lakosság munkához való viszonya. A társadalomban egyszerre van jelen a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság jelensége. A magyarországi munkanélküliségi ráta

januárban a tavalyi januárinál 1,6 százalékkal magasabb volt (az OECD 2011. márciusban közzétett adata alapján) A munkanélküliségi ráta – munkanélküliek aránya a gazdaságilag aktív népességben – a fejlett országok nagy többségében és az Európai Unióban a nők körében magasabb, mint a férfiak között. A 2008-ban kitört gazdasági válság óta Magyarországon mintegy 140 ezer fő vesztette el állását, jóval több férfi, mint nő – ebből adódik, hogy hazánkban a férfiak munkanélküli rátája magasabb az Unióban tapasztaltaknál. 28 A munkanélküliségi ráta alakulása az Európai Unióban és Magyarországon 4. sz táblázat Év EU Magyarország Nők Férfiak Nők Férfiak 1998 11,5 8,7 12,6 9,3 2009 8,8 9,0 9,7 10,3 2010 8,4 8,2 10,5 10,9 10,9 12 2011 Forrás: KSH, http://hu.wikipediaorg/wiki/Munkaer%C5%91piac Letöltés: 2011 május 3 20 óra 45 perc A világ szinte minden régiójára igaz, hogy az

összes munkaerő arányát tekintve több nő, mint férfi esetén lehet tapasztalni azt, hogy bár keres munkát, mégsem képes elhelyezkedni. Az álláskeresés nehézségei még szembeszökőek a 40 év feletti nők esetében, ugyanis ha valaki nő és ráadásul „idősnek” számít a társadalom szemében, az dupla diszkriminációforrást jelent. A legnagyobb nehézséggel néznek szembe, ha munkába akarnak állni, vagy szeretnék megőrizni állásukat a gazdasági recesszió idején., A Gallup felmérése szerint, mely 131 országra terjedt ki, a munkanélküliség a fiatalok körében a legmagasabb. A harminc év alattiak esetében 12 százalék a munkanéllküliségi ráta, míg az 50 évesnél idősebbek körében mindösze 4 százalék. Pozitív viszont, hogy a teljes állásban dolgozók aránya a legfiatalabbak körében megközelíti a középkorúakét: a 30 -50 évesek 44 százaléka, a 30 év alattiak 42 százaléka áll teljes munkaidejű alkalmazásban.13 IV.

3 Család vagy karrier Befuthat-e sikeres szakmai életpályát egy férjezett, gyermekes nő, összeegyeztethető-e a férj és a feleség karrierigénye, és ha igen, hogyan és milyen áron? 13 Global Empoyment Trends modell 2009 29 Ezzel függ össze a „kettős karrierű” család fogalmának megalkotása a polgári – női munkával foglalkozó – irodalomban. Társadalmunkban még él az az általános vélekedés, mely szerint a nőnek elsődleges szerepe a család fenntartásában van, ahol jó anyaként és feleségként kell helyt állnia. A kereső tevékenység csupán másodlagos lehet az életében, de a „nőnek a tűzhely mellett a helye” kijelentés egyre inkább érvényét veszti. Ha egy nő karriert szeretne befutni, akkor általában viselnie kell ennek következményeit, elsősorban természetesen a gyermekvállalás és a partnerkapcsolatok terén. Annak ténye, hogy a nők új szerepet testesítenek meg, számos esetben veszélybe sodorja

a család intézményének létét. Amennyiben arra vágyik egy nő, hogy minél magasabbra jusson a ranglétrán, annál inkább nőnek a kihívások vele szemben, illetve növekednek a megfelelési kényszer terhei, amely egyre több munkával jár és egyre kevesebb pihenést eredményez. Ez folyamat olyan spirált indít be, ahol nincs idő gyerekeinkre, partnerünkre, szórakozásra, míg végül ez a lelki kimerüléshez vezethet. A házasságok megromlása, a válások számának növekedése is összefüggésbe hozható a nők munkavállalásával. Egyre elterjedtebb az egygyermekes családmodell. Igen komoly problémát jelent a társadalom öregedése, a népesség számának drasztikus csökkenése. A nők körében egyre inkább elfogadott a szülés idejének eltolása 30-33 éves korra, így a gyerekvállalás előtt szakmai sikereket érhetnek el, s ez nagyban megkönnyíti a szülés utáni visszatérést. Magyarországon sok fiatal házaspár óriási segítségként

éli meg a nagyszülők szerepvállalását a gyermeknevelésben. Sokan állítják, e nélkül képtelenség lenne dolgozni és gyereket vállalni egyszerre. Ha valaki megengedheti magának, fogadhat bejárónőt, aki a háztartási munkák elvégzése alól szabadítja fel.14 A nőknek, legalábbis nagy többségüknek, mivel megvan bennük az anyai ösztön, vágya a család, a gyermekek jelenléte a mindennapokban. Sokan küzdenek azzal a problémával, hogy miként egyeztessék össze a munkájukat a gyermekneveléssel és a háztartás vezetésével. A két műszak terhe nyomja a vállukat Vannak nők, akiket akadályoz 14 http://www.fnhu/archivum/20010209/karrier vagy csalad/ Letöltés: 2011 április 29 19 óra 25 perc 30 a munkába állásnál az a tény, hogy gyermeke van. A Központi Statisztikai Hivatal idei kutatása szerint a fiatal nők többségét korlátozza a gyermeke abban, hogy dolgozni tudjon. Ez az arány a nők korának a növekedésével csökkenő

tendenciát mutat. Az is igaz, hogy sokuk saját akaratából, vagy éppen más okból nem dolgozik, és tény az is, hogy vannak nők, akik teljes munkaidőben tudnak koncentrálni a munkájukra, mert nincsenek korlátozva a gyermekük miatt. A soron következő ábra illusztrálja az adatokat 3.sz ábra Forrás: http://portal.kshhu/portal/page? pageid=37,870181& dad=portal& schema=PORTAL Letöltés: 2011. május 3 19 óra 10 perc Tapasztalható az eddigi kutatások alapján, hogy a nők kettős szerepüknek köszönhetően nincsenek egyszerű helyzetben. Annak ellenére, hogy sokan szeretnének fiatalon anyukák lenni, a munkájuk megtartása, valamint a munkahelyen történő előmeneteli lehetőségek következtében elhalasztják a gyermekvállalást. Vannak azonban olyanok, akik fiatal korukban szülnek, és kevésbé törődnek azzal, hogy milyen munkájuk lesz majd a későbbiekben. Bárhogy döntsenek a nők e kérdést illetően, az nyilvánvaló tény, hogy

áldozatokat kell hozniuk a megvalósítás érdekében. Hiszen vagy a gyermekvállalást halasztják el, vagy a karrierlehetőséget. Ritka, hogy összejöjjön egy fiatalon szülő nőnek, akinek még nem volt munkaviszonya, hogy érvényesülni tudjon azon nőkkel szemben, akik már benne vannak a napi robotban. Nem szabad elfeledni ugyanakkor azt sem, hogy léteznek olyan 31 típusú nők is, akiknek természetes, hogy jóval 30 éves koruk után szülnek gyermeket, addig pedig csakis a karrierjük építésével törődnek. Mindazon által, hogy a nők képesek ezeket az akadályokat, döntéseket viszonylag jól kezelni, abba az irányba kellene haladni, hogy a nőknek a munkában való helytállás és a családról való gondoskodás összeegyeztethetősége ne okozzon problémát, segíteni kell őket abban, hogy könnyebben tudjanak megfelelni a kettős szerepükkel szemben támasztott követelményeknek. IV. 4. Család, az apa szerep felvállalása 4. sz ábra A

férfiakkal szemben támasztott szerepelvárások Magyarországon "családcentrikus" férfi "kenyérkereső" férfi "kereső és családcentrikus" férfi nincs elvárás 9% 18% 25% 48% Forrás: http://www.tarsadalomkutatashu/termekphp?termek=TPUBL-A-943 Letöltés: 2011 május 7 9 óra 8 perc Az apaszerep kialakulása két tényezőből tevődött össze: a biológiai szerepből, valamint a társadalmi munkamegosztásban betöltött pozícióból. Az alapfunkció elvált a társadalmi nemi identitástól. Az apaság funkciója a patriarchális rend kialakulása során azonosult a mások felett uralkodás hatalmával, s ez megteremtette annak az alapját, hogy az apa-gyerek kapcsolatot egymással szembenálló fogalmak szerint, és ne egymást kiegészítő fogalmak, határozzák meg. A patriarchális társadalmi munkamegosztásban az utódok gondozása kizárólag a nők feladata volt. A magyar társadalomban még él az apaszerep tradícionális

felfogása, miszerint a családfő legfőbb feladata: a család megélhetésének biztosítása, azaz az anyagi biztonság megteremtése. Ez az apamodell még kiegészül egyéb elvárásokkal, például legyen 32 tekintélye, valamint vegyen részt a gyermek nevelésében. Ehhez az apaképhez még hozzátartozik, hogy a családon belüli döntéseket az apa hozza meg. A grafikonon látható, hazai lakosság egyötöde képviseli ezt a nézetet – viszont ez az apakép merőben eltér az ideális apáétól. A kutatók által családcentrikusnak nevezett apamodell számára fontosabb, az, hogy a szabadidejüket a családdal töltsék, minthogy nagyobb pluszjövedelemre tegyenek szert. E modell szerint rendkívül fontos a férfiak tekintetében, hogy szeretetüket képesek legyenek kimutatni. Ezzel a szereppel nem feltétlenül jár együtt a férfiak otthoni feladatokban való részvételének elvárása. Az „új típusú apák” legfontosabb jellemzője, hogy elismerik a

feleség és férj kapcsolatában a teljes egyenjogúságot. A lakosság mintegy 48 %-a a felsorolt tulajdonságok sajátos keverékét találja igazán kívánatosnak, azaz a férfiaktól elvárható, hogy a pénzkereset mellett családcentrikusak is legyenek. Ez azt jelenti, hogy míg a férfit hajtja a karriervágy, ne érezze megalázónak, nevetségesnek pl. a pelenkázást. Valójában számos esetben az új típusú apukák már a gyerekekkel vannak és nem csak a gyerekekért. A gyereknevelésnek csak bizonyos elemeit teszik magukévá, általában azokat, amelyek a legkellemesebbek. Ezek részben olyan tevékenységek melyek általában az érzelmekre koncentrálódnak (például jelenlét a szülésnél, pelenkázás, esti fürdetés, cumiztatás, közös játék lefekvés előtt, altatás stb.) Ugyanakkor nem csökkentik sem a nők szokásos túlterheltségét, sem a hagyományos egyenlőtlenséget a házimunkák elosztásában, mivel a mindennapi, legnagyobb megterhelést

jelentő rutinfeladatok továbbra is a nők feladata marad. Az új típusú apukák felé támasztott elvárások így foglalhatók össze:„legyen a pénzkereset az életcéljuk, ugyanakkor fontosabb legyen számukra a családdal eltöltött idő, mint a többletjövedelem-szerzés”15 V. Karriertervezés Nap, mint nap hallhatjuk, hogy nem mindegy, mivel foglalkozik az ember, mit ér el az életben. A szülők már kora gyermekkortól felkészítik a gyermeket arra, hogy tanulniuk kell, küzdeni, versenyezni a lehető legjobban fizető munka megszerzéséért. Vannak, akik képesek élni a lehetőséggel, kellőképpen ambíciózusak, ám vannak, akiknek nem adatott 15 Szerepváltozások – Jelentés a nők és a férfiak helyzetéről, 2011 című, az idézett írást is tartalmazó tanulmánykötetben 33 meg a képesség vagy a lehetőség, hogy karriert csináljanak. De tisztázzuk, hogy mit is jelent ez a szó! „A karrier a munka világáról, a választott

tevékenységi területről, a munkahelyről, a munkavégzés általános feltételeiről, az elképzelt beosztásról stb. alkotott, az egyén által elfogadott, sőt kívánt jövőkép, illetve annak tudatos megvalósítása.”16 A karrier a legtöbb ember előtt egy elképzelt életcélként jelenik meg. Ahhoz, hogy céljainkat elérhessük, tudatosan kell küzdenünk, de erőfeszítéseink ellenére vannak befolyásoló tényezők, amelyek kihatnak mind a karrierünkre mind pedig az életünkre. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az értékrendünk, világlátásunk, személyiségünk, életfelfogásunk. Személyes képességeink, tudásunk, életcéljaink, törekvéseink, a külvilág által kínált lehetőségek és nem utolsó sorban a családi háttér és támogatás is hatással van ránk. Az álommunka elérése korántsem könnyű feladat Fontos, hogy e tényezők egyensúlyban legyenek, hogy megfelelő módon építsük fel az utat a kívánt poszt elérése

érdekében. Az a tendencia, hogy aki tudatosan készül az életre, azaz, hogy milyen munkát szeretne vagy, mi az, amiért küzd az életben-, nem mindegy, hogy mit választ az első munkahelyének. Az sem elhagyagolható, hogy rendelkezzen azokkal a képességekkel, ami feltétlenül szükséges annak a munkának az eléréséhez, amely örömmel tölti el az illetőt. V. 1 Nemek közti esélyek a vezetői szerep betöltésére Ahogy arról már volt szó, rengeteg befolyásoló tényező hat ki a karrierépítésre. Fontos tudni, hogy verseny nagy a munkaerőpiacon, így csak a legrátermettebb egyéneknek van rá esélyük, hogy elérjék a kitűzött célokat. Nyilvánvaló, hogy pályakezdőként senki sem kerül rögtön vezetői pozícióba, de ha bebizonyítja, hogy alkalmas rá és, minden képesség megvan benne, ami szükséges, ráadásul, van benne valami olyan plusz, ami másban nincsen meg, akkor az út adott és, csak élni kell a lehetőséggel. A mai napig

kérdés, hogy a nők vajon ugyanannyi eséllyel indulnak-e egy vezetői állás megszerzéséért, mint a férfiak. Számos könyv, tanulmány boncolgatja e témát, és sok 16 Dr. Ternovszky Ferenc: A siker kulcsa: Munka – Család I Karriertervezés, álláskeresés 2007 Bp Szókratész Külgazdasági Akadémia 31. oldal 34 esetben arra jutnak, hogy az esélyegyenlőség formális lehetőségei adottak, tehát nincs hátrányos megkülönböztetés. A valóság azonban mást mutat. Sok esetben megkérdőjeleződik a nők rátemettsége a vezetői feladatokra, valamint a vizsgálatokból az is kiderül, hogy a női vezetők még korántsem olyan elfogadottak, mint férfi kollégáik. Véleményem szerint a nőkben sokkal inkább benne van a versengés, egy másik nő iránt, és talán ez is az oka annak, hogy a magyar kutatások szerint egy nő szívesebben dolgozik egy férfi vezetővel, mint egy nővel. Egy nőre jóval több teher nehezedik, mint egy férfira,

és mivel érzelmesebbek, így elkerülhetetlen, hogy alkalom adtán ez kihatással legyen a munkájukra. A férfiaknak is nehéz elfogadni, hogy egy nő egyenlő velük, vagy akár magasabb fokon áll a ranglétrán, hiszen legbelül a legtöbb férfi még ma is úgy gondolja, hogy a nőknek otthon a gyermekek mellett van a helyük, továbbá nem tudják elfogadni azt a tényt sem, hogy egy nő sikeresebb lehet náluk, hiszen pár évtizeddel ezelőttig még a norma az volt, hogy minden esetben a férfi a családfenntaró. A mai szociológiai kutatások, írások is leginkább azt fejtegetik, hogy vajon mi jó a társadalomnak? Vannak, akik szerint nem egészséges, hogy a nőket belekergették a munka világába, de ezen már nehéz lenne változtatni, így a körülményeket tekintve az a legjobb megoldás, ha a férfi és a nő egyaránt kiveszi a részét a munkában és az otthoni teendőkben. Mások szerint ez jót tesz a gazdaságnak, és a nagymértékű fejlődésnek

köszönhetően nem is lehetne másképpen. Más vélemények arra engednek következtetni, hogy nem feltétlenül rossz, hogy ez így alakult, csak a nőknek meg kéne teremteni azt az esélyt, hogy ők maguk választhassanak az ügyben, hogy mit szeretnének: dolgozni, vagy gyermeket nevelni? Itt is látható, hogy ez nem egy egyszerű kérdés. V. 11 A női vezetők helyzete Ma Magyarországon látszólag a nők nincsenek elnyomva a ranglétrán, a statisztikai adatok arra engednek következtetni, hogy a középvezetői poszt betöltéséhez szinte azonos esélyekkel indulnak, mint a férfiak. A felső vezetői állás megszerzésénél már nem ilyen egyszerű a helyzetük. A nők ilyenkor szembetalálják magukat az üvegplafon jelenséggel „A szociológia ismeri az üvegplafon jelenséget, amely azt jelenti, hogy a hierarchiában a középvezetői posztok az üvegplafon, amit ebben a férfias világban a 35 nőknek megengednek. A magasabb pozíció gyakran csak

látható, de el nem érhető a nők számára.”17 Az üvegplafon jelenség egyértelműen kimutatható, de ennek ellenére a gazdasági élet szereplői úgy gondolják, hogy nem létezik az üvegplafon, sem pedig egyéb akadály, mindössze arról van szó, hogy a nők kettős szerepvállalása szab gátat a karrierjüknek. Kérdés azonban az, hogy a karriert befutott női szerep mennyire elfogadott a társadalomban. Az, hogy egy nő vezetői posztot töltsön be nem meglepő, hiszen rengeteg példa van rá, gondoljunk csak Angela Merkel személyére, aki az első női kancellár Németország történetében. Azonban érezhető, hogy van némi ellenszenv és előítélet a női vezetőkkel kapcsolatban, ami talán annak is köszönhető, hogy a több évezreden át tartó tradíciót, miszerint a férfi a családfenntartó, a nő pedig gondoskodik a gyerekekről és vezeti a háztartást, nem lehet oly könnyedén elfeledtetni az emberekkel a mindössze pár évtizede létrejött

szabályozókkal szemben. Ha egy nő a karrierje mellett teszi le a voksot, akkor életének több területén is viselnie kell döntésének következményeit, elsősorban természetesen a család és a partnerkapcsolatok terén. Kutatók szerint a nők új szerepe a család intézményének veszélybe kerülését vonja maga után. Minél magasabbra jut valaki a ranglétrán, annál inkább kell folyamatosan megfelelnie a növekvő és nehezedő kihívásoknak. Ez egyre több munkát és egyre kevesebb pihenést eredményez. A sikeres női vezetők vállára még ma is a dupla műszak gondja nehezedik. A probléma kettős: a férfiak nem minden esetben viselik el a vezetői munkában megedződött nőket. A legsikeresebb nők első házasságának jelentős része nem élte túl a megpróbáltatásokat. Kezdetben a férjek bíztatták és támogatták is a feleségüket, de később, miután feleségük sikeres lett, nem tudták elfogadni ezt a tényt, hiszen sok férfi nem képes

beletörődni abba, hogy a szeretett nő sikeresebb lehet nála. Alig van olyan sikeres női vezető, akit ne gyötörne a lelkiismeret-furdalás, hogy nem volt lehetősége úgy és annyit foglalkozni a gyermekével, ahogyan arra mindkettőjüknek szüksége lett volna. Nem hallgatható el az a tény sem, hogy azoknak a női vezetőknek, 17 http://www.lelkititkainkhu/sikeres nohtml Letöltés: 2011 május 2 10 óra 36 akik a tehetségüknek és a munkájuknak köszönhetik az előmenetelüket, duplán, néha triplán kell bizonyítani alkalmasságukat. V. 12 A férfi vezetők helyzete Véleményem szerint a férfiaknak sokkal egyszerűbb dolguk van, ha egy vezetői állás megszerzéséről vagy éppen megtartásáról van szó. Ahogyan korábban már említettem sokak szerint nem feltétlenül azért nehezebb egy nőnek elérni a felsővezetői posztot, mert neméből adódóan eleve hátrányból indul, hanem azért is, mert egy nőnek sokkel több teher nehezedik a

vállára, mint egy férfinak, és ezzel a ténnyel mindenki tisztában van. Míg egy nőnek a munkahelyen és otthon is egyaránt dolgoznia kell, addig egy férfinak csak a munkahelyén kell helyt állnia. Arról is esett szó, hogy a magyar nők kifejezetten hálásak, ha a férfi néha segít nekik az otthoni munkálatokban. Ez is azt mutatja, hogy az a természetes, hogy a nő cipeli a hátán a gyermeknevelést és a házimunkát, aminek ellátása a mindennapi munka mellett bizony kimerítő. Egy férfinak sokkal nyugodtabbak a napjai, ezáltal sokkal jobban tud a munkájára összpontosítani. Talán ez a legfontossabb tényező, amelynek köszönhetően egy férfinak több esélye van egy vezetői poszt megszerzésére, mint egy nőnek. Tapasztalatok szerint a férfi vezető agresszív, figyel a részletekre, racionális, ambíciózus és mindig tisztában van azzal, hogyan csinál végig valamit. Sokkal kevésbbé befolyásolható érzelmileg, mint egy nő. Nekik inkább az a

természetes, hogy a nők nem egyenrangúak velük, legalábbis a munka világában, de az a legjobb a vállalaton belül mindenkinek, ha a férfi és női vezetők elfogadják, kölcsönösen tisztelik egymást. Egyébként ez a cégeken belül látszólag meg is valósul. Az otthoni környezetben adódhatnak inkább gondok, ugyanis egy nőnek amellett, hogy anyagi biztonságra van szüksége, ugyanakkor a férfi törődését, szeretetét is igényli. Ha a családon belül mind a két fél dolgozik - kétkeresős családmodell -, akkor a nőnek még inkább igénye van a másik fél együttműködésére. A karrier azonban követelhet áldozatokat a férfiaktól is, nemcsak a nőktől. Egy család számára az sem egészséges, hogy az apa keveset van otthon Ebből is adódhatnak feszültségek, kellemetlenségek, amely akár a család szétbomlásához is vezethet, de tény, hogy ez ebben a felállásban sokkal ritkább, mint a női vezetőknél. 37 Az esélyek adottak a nők

és a férfiak számára egyaránt ahhoz, hogy karriert fussanak be. Az viszont, hogy a lehetőséggel ki és, hogyan tud élni, véleményem szerint nemtől független, csak az illető rátermettségén múlik. Azt azonban ismételten meg kell jegyezni, hogy véleményem szerint a nőnek nehezebb a feladata, hiszen rá több „műszak” terhe is hárul. VI. Társadalmi felelősségvállalás a munkahelyen A Corporate Social Responsibility (CSR), magyarul társadalmi vállalati felelősség kifejezést egyre gyakrabban lehet hallani manapság mind az üzleti, mind pedig a civil szférában. „Philip Kotler könyve szerint a vállalati társadalmi felelősségvállalás azt az elkötelezettséget jelenti, amely során a vállalat a közösség jólétének érdekében folytat önkéntesen, szabadon választott üzleti gyakorlatot, amit erőforrásaival is támogat.”18 „A CSR Services munkatársai szerint a társadalmi felelősségvállalás fogalma egy vállalat átfogó,

felelős és újszerű gondolkodásmódjára utal. Ma már sok cég, társulás felismeri, hogy működése elválaszthatatlan az őt körülvevő társadalomtól és környezettől, és ezért statégiájában szerepet kap a társadalmi felelősségvállalás.”19 „A CSR nem egyszerűen egy különálló PR eszköz vagy versenyképességjavító tényező, még csak nem is az üzleti lehetőségek további forrása, hanem ezen tényezők olyan kombinációja, amely bármely vállalat hosszú távú sikerét képes meghatározni.”20 A CSR jellemző területei közé tartoznak a vállallatirányítás és etika, a környezettudatosság, az emberi jogok (esélyegyenlőség, munkavédelem, munkajogok), a humánerőforrás menedzsment, a tiszteséges verseny, az elszámolhatóság, a helyi közösségek bevonása és fejlesztése. 18 http://www.csrserviceshu/index2php?option=com content&do pdf=1&id=32 Letöltés: 2011 május 8 10 óra 25 perc 19 20 Lásd: 17-es Lásd: 17-es

38 VI. 1 A CSR jelenléte Magyarországon A CSR jelenlétének fontosságát egyre többen felismerik, ma már több szervezet is alkalmazza hazánkban. Viszont tény, hogy van még hova fejlődni a felelős bánásmód területén, hiszen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2007-es jelentéséből kiderül, hogy Magyarországon a foglalkoztatásban tapasztalható diszkrimináció igen nagy problémát jelent. Gondot okoz továbbá az is, hogy annak ellenére, hogy egyre több cég szemléletmódjában érezhető a CSR jelenléte, mégis sok vállalat esetében csak a kirakatban kap helyet. A cél az, hogy a CSR szemlélet beépüljön a szervezetek mindennapi gyakorlatába, a vállalati kultúra részévé váljon, valamint hogy vállalatvezetők és az alkalmazottak is ezen irányelvek figyelembe vételével dolgozzanak. Magyarországon egyre inkább próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire fontos, a társadalmi felelősségvállalás, amelyet azonban sajnos

sok cég nem ismer fel. Hiába szerveznek jótékonysági eseményeket, amellyek segítségével a külvilág felé szeretnék hitelességüket mutatni, ha közben a cégeken belül nem teljes a szociális körülményekre vonatkozó szemléletmód és az alkalmazottak jogaira történő odafigyelés. Egy cég akkor lehet igazán hiteles, ha „kifelé” és „befelé” egyaránt alkalmazza a felelős magatarás szemléletmódját, vagyis nem csupán a külső környezetének való megfeleléséről gondoskodik, hanem megteremti a jó munkahelyi légkört, gondoskodik a felelős bánásmód alkalmazásának előmozdításáról, létrehozza a cégen belüli esélyegyenlőséget, a diszkriminációmentes légkört, a magánélet tiszteletben tartását és a partneri szemléletmódot. Úgy gondolom nem túlzás azt állítani, hogy mindez szükséges a munkavállalók lojalitásának elnyeréséhez, amely mérhetően növeli a vállalat versenyképességét a piacon.

A CSR teljes létjogosultságához szükséges a kormány támogatása is. A CSR területén még nagyon sok a tennivaló, de talán a megfelelő jogszabályok megteremtésével és betartásával, idővel kiküszöbölhetőek lesznek a problémák. 39 VI. 2 A családbarát cégek fontossága Régóta ismert tény, a szervezetek számára, hogy, a munkavállalóknak lehetőséget kell biztosítaniuk a magánéletnek a munkával való összeegyeztethetőségére, hiszen ez hosszú távon megéri nekik. Az erre vonatkozó erőfeszítéseknek azonban a gyakorlatban is meg kell mutatkozniuk, nem csak elméleti szinten. Egyre több vállalatat alkalmazza ezt a fajta starégiát, de a tapasztalatok arra utalnak, hogy Magyarországon még mindig akadozik a folyamat, amely többek között annak tulajdonítható, hogy egyes cégek nem ismerik fel a családbarát munkahelyek szellemiségének fontosságát, vagy pedig igen szűk körben értelmezik azt. Vitathatatlan, hogy a társadalmi

felelősség vállalás gyakorlatban történő alkalmazása hosszú távon nagyon előnyös a szervezetek számára. Rengetegen tisztában vannak ezzel a ténnyel, ám mégsem tudják teljes mértékben beépíteni saját szemléletmódjukba, vállalati kultúrájukba. Azonban továbbra is vannak olyan vállalatvezetők, akik nincsenek tudatában annak, hogy a dolgozó motiváltságának hiánya komoly gazdasági veszteséget eredményezhet számukra. Gondoljunk csak bele, ha az emberek motiváltak a cégen belül és, szívesen járnak be dolgozni, illetve szeretik, amit csinálnak, akkor ez mennyivel eredményesebb, hasznosabb munkát végeznek, mint az, ha éppen ellenkezőleg vannak ezzel a munkavállalók. Nem véletlen ilyen esetben a dolgozók gyakori indokolatlan hiányzása sem. Az Európai Unió régóta törekszik az egészséges légkörű munkahelyek megteremtésére. Hazánk kissé elmarad a külföldi államokkal szemben a családbarát szemléletmód alkalmazását

illetően, de vannak vállalatok, ahol megtalálhatóak, érezhetőek az intézkedések, de tény, hogy még mindig van hova fejlődni. Léteznek kezdeményezések e nézet fontosságának népszerűsítése érdekében. A Munkaügyi tárca minden évben meghirdeti a „Családbarát Munkahely” pályázatot a hazai cégek ösztönzésére. Azonban nagyobb figyelmet szentelnek a Hewitt Associates „Legjobb Munkahely” felmérésére, amely nemcsak hazánkban, hanem az egész kontinensen működik, és amely egyre népszerűbb évről évre. A 2003-2004-es európai Legjobb Munkahely-felmérés eredményében például a Microsoft Hungary a második helyezést érte el, ami igen figyelemre méltó teljesítmény. Ha a munkahelyi hangulat javul az egyenesen a cég munkaerő-piaci közkedveltségének a növekedéséhez is vezet. A nőknek és a férfiaknak egyaránt szüksége 40 van a családbarát intézkedések alkalmazására, habár a női dolgozók nagyobb

lelkesedést tanúsítanak ez ügyben. Kétségkívül meg kellene könnyíteni az anyák dolgát, hogy egyszerűbb lehessen számukra a család és a munka összeegyeztethetősége. Azoknak a nőknek, akik még nem szültek gyermeket, segítségre van szükségük, hogy ne azt érezzék, hogy választás elé vannak állítva a gyermeknevelés vagy pedig a munkájuk között. Sok nő a munkája elvesztésétől való félelem miatt nem vállal gyermeket fiatalon, vagy egyáltalán nem, ami aggasztó, hiszen ez nagy kockázatot jelent a demográfiai növekedés elősegítésére nézve. Ma Magyarországon (de ugyanígy Európában általában) kevesebb gyermek születik, mint ahány ember meghal, ami egyértelműen visszahúzó tényező gazdasági szempontból. Ahhoz azonban, hogy a nők érdekeltek legyenek, hogy több gyermeket is vállaljanak, a cégeknek segíteniük kell. A családbarát szemléletmód lehetővé teheti a részmunkaidőt a dolgozó anyák számára, így

biztosíthatja az anyát, hogy szülés után visszavárják dolgozni a vállalatnál. Több mozgásteret adhat a szülőknek, ezzel is növelve a motivációjukat, hogy ne csak az anyagi érdek vezérelje őket, hanem az is, hogy szívesen dolgozzanak. Így mindenki jól járhat, a munkáltató és a munkavállaló egyaránt Egy felmérés alapján a munkavállalókat is megkérdezték, hogy szerintük mitől lesz egy cég családbarát. A következő táblázat szemlélteti, melyek azok a szempontok, amelyek legfontosabbak számukra. A családbarát munkahely jellemzői a munkavállalók szerint 5. sz táblázat Mitől tekintik családbarátnak a munkahelyüket a megkérdezettek?  Legfontosabb, hogy ha megbetegszik a gyermek, akkor haza lehessen menni ápolni  Vissza lehessen menni szülés után, támogassák a fokozatos munkába állást  Biztosítsa a munka/magánélet egyensúlyát, ne kötelezze akarata ellenére túlórára az alkalmazottakat  Rugalmas legyen

a munkaidő, hogy el lehessen szaladni a gyerekért az oviba, még ha utána vissza is kell menni dolgozni  Továbbképzéshez, tanuláshoz is megfelelően alkalmazkodjon a munkaidő  Információkkal, tanácsadással segítse a gyermek- és idősápolást Forrás:http://www.cvcentrumhu/careercenter/csaladbarat-munkahelyek----a-gyakorlatban-2-2-69-647 Letöltés: 2011. április 29 20 óra 45 perc 41 Mint az kiderül, a gyermekvállalás megkönnyítése szerepel az első helyen. Még azok a dolgozók is előtérbe helyezik e pontot, akiknek még nincs családjuk. Nyilvánvaló, hogy a legtöbb ember arra vágyik, hogy egyszerre tudjon gondoskodni a családjáról és foglalkozni a munkájával, és az könnyítené meg nekik e vágyukat a legjobban, ha ebben a cégek a segítségükre lennének. Érezhető, hogy mennyire fontos előmozdítani a családbarát szemléletmódot a hazai vállalatoknál, hiszen megkönnyítené a dolgozók életét, amely viszont a

szervezeteknek jelenthet hosszú távú nyereséget. Nem is kell annál több, ha mind a munkavállaló, mind pedig a munkáltató egyformán profitálhat a közös kapcsolatból. VII. Kutatás Kutatásom során kvalitatív és kvantitatív vizsgálatot egyaránt alkalmaztam, mélyinterjú készítésével és kérdőívezés segítségével. A célom az volt, hogy kiderítsem, milyen esélyekkel indulnak a pályakezdő fitatalok, tapasztalható-e a munkahelyi diszkrimináció, milyen példák vannak arra, hogy Magyarországon egy nő karriert futhasson be. Az is érdekelt, hogy hogyan egyeztethető össze a család és a munka egyszerre. Szerettem volna képet kapni arról is, hogy mit gondolnak az emberek a munkahelyi nemek közötti esélyegyenlőséget illetően, hiszen a tanulmányok, vizsgálatok, kutatások és statisztikai adatok is arra engednek következtetni, hogy látszólag már sokkal kevésbé tapasztalható a munkahelyi diszkrimináció, ám a valóság azonban ennél

jóval szigorúbb. A kérdőívet számos szervezet, kisvállalat, nagyvállalat és multinacionális cég különböző beosztású alkalmazottai töltötték ki. A mélyinterjúnál két nő segítségét kértem. Az egyikük már idősebb, régóta dolgozik vezető beosztásban, és családja is van. A másik interjúalany ezzel szemben még nincs régóta a munka világában, családdal még nem rendelkezik, és nem érte még el a karrierje csúcsát. Szándékos volt az eltérés a két alany között, hogy két teljesen különböző szemléletmódot ismerhessek meg és vizsgálhassak részletesen. 42 A mélyinterjúk elkészítésére azért is volt szükség, mert a kérdőív bár sokszínű eredményt hozott, nem lehet általa teljes mértékben átlátni a helyzetet. A kutatáshoz szükség volt olyan részletekre, információkra, amelyekre a kérdőívezés önmagában nem adott volna választ. A következőkben a primer kutatásaim eredményeit fogom szemléltetni.

Első körben a kérdőíveket értékelem, azután pedig a mélyinterjúkat elemzem. VII. 1 A kérdőívek kiértékelése A kérdőívezésnél az volt a fontos, hogy minél szélesebb és színesebb körben tudjak vizsgálódni. A fő célom az volt, hogy a kérdőívet különböző korú, beosztású, családi állapotú, felfogású személy töltse ki, hiszen így kaphatom meg a legszélesebb nézőpontú képet, szemléletet arra vonatkozóan, hogy kinek milyen a tapasztalatai a munka világában. Érdekelt továbbá az is, hogy mennyire igazak azok az állítások, gondolatok, amiket az irodalmi háttér, a statisztikai kutatások, a szociológusok állítanak. Tény, hogy 100 fős nagyságrendű megkérdezettségnél, nem feltétlenül tükröződik az, amit több év kutatásai jóval nagyobb számú munkavállaló segítségével eredményeztek, de számomra nagyon fontos volt az, hogy saját kutatás alapján is beleássam magam ebbe az igen izgalmas és kényes

kérdésbe. A kérdőívet kitöltők közül 58% volt a nő, 42% a férfi munkavállaló, ami nem véletlen, mert jobbnak láttam, hogy több női alany legyen, mint a férfi, hiszen, ha a munkahelyi nemi diszkriminációról van szó sajnos egyértelmű, hogy a nőket sokkal jobban érinti. A megkérdezetteknél inkább a fiatal korosztály száma volt a domináns. A következő két diagram a férfiak és a nők kor szerinti megoszlását szemlélteti: 43 5. sz ábra 6. sz ábra Ezekből az adatokból nem lehet önmagában túl sok információt leszűrni, de mivel éppen a 25 évtől a 35 évesig terjedő korosztály van túlnyomó részben, így sokkal érdekesebb lesz a család, a pályakezdés és a karrierépítés lehetőségének szemléltetése, hiszen a nők ebben a korban érintettek leginkább a gyermekvállalással. Fontos kérdés az is, hogy a dolgozó nők és férfiak milyen családi háttérrel rendelkeznek. Van-e mellettük valaki, aki támogatja őket, vagy

egyedül élik mindennapjaikat. Nagyon sok szociológiai tanulmány foglalkozik a témával Az ember társas lény, és ahhoz, hogy kiegyensúlyozott tudjon maradni a mindennapokban elengedhetetlen egy társ jelenléte. A mai világban azonban rengetegen vannak egyedül, ami leginkább a környezeti befolyásolásnak köszönhető. A média ezer irányból adagolja az embereknek, hogy milyen erős az, aki szingli. A szingli lét mára már kultusz fogalommá vált. Lényege, hogy egyáltalán nincs szükségünk párkapcsolatra ahhoz, hogy boldogok legyünk az életben. Sőt! Arra ösztönzik a nőket és férfiakat egyaránt, hogy a siker, a társadalmi rang és elismerés a legfontosabb, valamint, hogy saját magunk szetetete és vágyaink kielégítése mindennél előbbre való. Az emberek normái, értékrendjei megváltoztak, és ez sok problémát okoz. Az a normális, hogy a harmincas éveikben járó nőknek nincs kapcsolatuk, és a munka a legfontosabb számukra? Véleményem

szerint egyikük sem erre vágyott, de a manipuláció hatására elhiszik, hogy ez a jó nekik. A kutatás arra is hangsúlyt fektetett, hogy képet kapjon a munkavállalók családi állapotára vonatkozóan, amelyet a soron következő két ábra mutat be: 44 7. sz ábra 8. sz ábra Érdekes, hogy a férfiak kevésbé vannak egyedül, mint a nők. A megkérdezett nők 59%-a él egyedül, míg 14%-a már el is vált, mely azért is figyelemre méltó adat, mert többségük 25-35 év közötti életkorú. A grafikonok arra engednek következtetni, hogy a férfiaknak egyszerűbb összeegyeztetni a magánéletüket a munkájukkal, mint a nőknek. Hozzá kell tennem, hogy az eddigi ismereteim is erre utalnak. De ennek vajon mi lehet az oka? A legtöbb írás azt vallja, hogy a nőknek még nem sikerült teljesen azonosulni a mai világban a tőlük elvárt szerepekkel, azaz egyszerre kellene anyának, feleségnek, és a munkájukban sikeres nőknek lenniük. Ma már egyre több

nő vesz részt a felsőoktatásban, és ez a szám évről-évre növekszik. A legtöbb nő számára már az a természetes, hogy tanulnak, amíg lehet, majd küzdenek a nekik megfelelő és áhított munka megszerzéséért. Ez a környezetüknek is köszönhető. Én is úgy nőttem fel, hogy a családom azt várja el tőlem, tanuljak, majd legyen egy jó munkám. Érdekes, nekik egy pillanatra sem fordult meg a fejükben, hogy ne tanuljak felsőoktatási intézményben, így valahol számomra is az a norma, hogy mindent megtegyek jövőbeli boldogulásom érdekében, ami természetesen egyet jelent egy jó munkakör betöltésével. 45 A további ábrák szemléltetik a férfiak és nők legmagasabb iskolai végzettségét: 9. sz ábra 10. sz ábra A férfiak iskolai végzettsége általános iskola középiskola (érettségi) szakmunkásképző iskola felsőfokú végzettség 13% 0% 37% 50% A megkérdezett nők 91%-ának felsőfokú végzettsége volt. Elképesztő

adat, főleg úgy, hogy a megkérdezett férfiak mindössze 13%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Szakdolgozatomban már említettem, hogy ma már több a lányhallgató a főiskolákon és egyetemeken, mint a fiú. Figyelemre méltó tény, de a saját kutatásom is ezt támasztotta alá A munkavállalók családi állapotán belül arra is választ kerestem, hogy közülük hányan vállaltak eddig gyermeket, és akiknek nincs, terveznek-e a jövőben. A megkérdezett férfiak közül fele-fele arányban voltak azok, akiknek van, és akiknek még nem volt gyermeke. Miután rákérdeztem arra is, hogy szeretnének-e, a gyermektelenek 25% volt az, aki egyáltalán nem tervezte, hogy gyermeket neveljen. A nőknél a kép a következően alakult Mindössze 27%-nak volt gyermeke, 73%-nak pedig még nincs. Ez aggasztó adat, de biztató, hogy csak 1 nő válaszolta azok közül, akiknek még nem volt gyermeke azt, hogy egyáltalán nem is szeretne szülni. Mindenesetre érdekes

rádöbbenni, hogy nagyon sok nő halasztja el a szülés időpontját a munkája miatt. De kérdés az, hogy van-e választása? Sok esetben nincs. A legtöbben 23-24 évesen fejezik be tanulmányaikat és, ha azután nem állnának be a munka világába utána már nem sok esélyük van rá. De ezzel együtt meg kell hozniuk azt az áldozatot, hogy késleltessék a gyermekvállalást, sőt esetleg azt is, hogy kifutnak az időből. A férfiak esetében természetesen ez teljesen más Nekik nem kell aggódniuk a gyermekvállalás miatt oly mértékben, mint a nőknek, és véleményem szerint ez az oka annak, hogy a megkérdezettek közül jóval több férfinak van gyermeke, mint nőnek. Elszomorító továbbá az a tény is, hogy vannak nők, akiknek származott hátránya abból a munkája során, hogy gyermeke van. Nagyon sok helyen lehet erről hallani, éppen ezért az is érdekelt, hogy azok a megkérdezett nők, akiknek gyermekük volt szenvedtek-e 46 el károkat a

munkahelyükön ebből adódóan. A válaszadók harmada, összesen 33%-a átélte már az ebből adódó hátrányokat. Azt szeretném megjegyezni, hogy a férfi megkérdezettek közül senki nem érezte, hogy hátrányt jelentene neki a gyermeke a munkáját illetően. Ez az adat nem túl kecsegtető azoknak a nőknek, akik szeretnének gyermeket. Ebből egyenesen adódik a következő kérdés is, miszerint elhalasztanák-e a családalapítást a karrierjük kedvéért. Itt csak a nőket vettem számításba. Ők 32%-os arányban azt válaszolták, hogy igen, vagyis a munka miatt elodázza a gyermekvállalás idejét, 68% azonban nem áldozná fel a gyermekvállalást a karrier kedvéért. Szomorú, hogy ennek egyáltalán fel kell merülnie Ma még nem jutottunk el arra a szintre, hogy a családalapítás a munkavállalóknak és a munkáltatóknak ne okozzon egyáltalán problémát. A családalapítással kapcsolatban rendkívül releváns az is, hogy a nők szülés után

visszatudtak-e menni dolgozni. Már említettem, hogy a megkérdezett nők 27%-a gyermekes anya, s döbbenetes, hogy a válaszaik alapján, csak a fele volt olyan helyzetben, hogy vissza tudott menni a munkahelyére dolgozni, vagyis a dolgozó nők másik felének új munka után kellett néznie. Azok a nők is válaszoltak a kérdésre, akiknek még nincsen gyermekük. Annak ellenére, hogy nincs tapasztalatuk, a legtöbbjük, legalábbis jelenleg úgy érezte, hogy szívesen várják vissza majd a munkahelyére szülés után. Csak remélni tudjuk, így lesz, de az eddigi tendencia szerint ez már nem olyan egyértelmű. Az eddigi ismeteteink alapján nem nehéz leszűrni azt a konzekvenciát, hogy a nőknek mennyivel nehezebb helyzetük van a munkaerőpiacon, leginkább az anyai szerepüknek köszönhetően. Különös, hogy a férfiak ilyenkor nem jönnek számításba, pedig a törvény egyaránt vonatkozik rájuk is, miszerint ők is otthon maradhatnak a gyermekkel a szülést

követően. Erre azonban nem nagyon van példa. Néhány, a témában általam olvasott műben felmerült, hogy az apa szerep nem kap kellő hangsúlyt a családok életében. Az természetes számukra, hogy a nő az, aki neveli a gyermekeket és vezeti a háztartást. Pedig lehetne fordítva is, hogy mindez a férfira háruljon. Úgy gondolom, elengedhetetlen az apa jelenléte és támogatása ezekben a mindennapok során, de nem véletlen, hogy oly sok időn keresztül a nő feladata volt a gyermeknevelés és a háztartás vezetése, míg a férfi megteremtette a biztonságot a családja számára. A mai világban is ezt a tendenciát kellene követni, oly módon, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjunk a jelenlegi körülményekhez. 47 Figyelmet fordítottam arra a tényezőre is, miszerint előfordul az emberek életében, hogy a karrierépítés terhet jelent a család számára. A megkérdezett női alkalmazottak 46%a szembesült ezzel a problémával, a férfiaknak

viszont 62,5%-a nyilatkozta, hogy teher a családban a karrierépítés. Ez igen érdekes adat Ezek szerint a férfiak gyakrabban szembesülnek ezzel a helyzettel, mint a nők, pedig azt gondolhatnánk, hogy ez fordítva igaz. Egy nőnek, ha családja van nehezebb a munkára koncentrálnia, rengeteg lemondással jár, ha karrierjét építi, hiszen akkor kevesebb időt és energiát tud a családjának szentelni. Éppen ezért vajon miért fordulhat elő, hogy a férfi megkérdezettek nagyobb arányban élik meg a nehézséget? Személy szerint nem tudok másra gondolni, egyrészt a férfi a családjával, a feleségével kevesebb időt tud eltölteni, sokkal többet foglalkozik a munkájával, mint a családjával. A munka kimeríti őt, a legtöbb idejét nem az otthoni környezetben tölti, majd amikor nap végén fáradtan hazamegy, már nem tud teljes odaadással és figyelemmel a családjával foglalkozni, nem képes kivenni a részét az otthoni teendőkből, amely bizonyára

sok konfliktust eredményez. Másrészt ez a már említett társadalmi konvenciók sugallta női és férfi szerep elvárásokkal hozható összefüggésbe. Egy férfi számára természetes a karrierépítés, a legtöbb nő számára ez sokszor másodlagos fontosságú. De ez csak feltételezés Az viszont bizonyos, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű feladat összeegyeztetni a családi életet a munkával. Mindezek után feletébb nagy érdeklődéssel töltött el, hogy a kérdőívemet kitöltő munkavállalók esetlegesen hány százaléka gondolkodik úgy, hogy, ha megtehetné, otthon maradna-e a családjával. A megkérdezett férfiak 12,5%-a igennel válaszolt Ők, ha lehetőségük lenne, sokkal szívesebben töltenék az összes idejüket a családjuk társaságában. Jelezném jelentős többségben voltak azok a válaszadó férfiak, akik inkább dolgoznak, ahelyett, hogy minden idejüket a családjukkal töltsék. Jelezném, hogy a kapott eredmények alapján jelentős

többségben voltak. Összesen 87,5% az a hányad közülük, akiknek a munka szükséges az életében a család mellett. Itt szeretném megemlíteni, hogy azok a kutatások, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoztak, volt olyan, amely arról számolt be, hogy egyes férfiak a család számára is felvállalják azt, hogy egy-egy projekt láza fontosabb számukra, mint mondjuk a gyermek fürdetése. Számukra az önmegvalósításhoz elengedhetetlen az a tény, hogy dolgozzanak, és munkájuk során egyre sikeresebbek legyenek. Ezzel szemben vannak férfiak, akik számára a család a legfontosabb, és teljesen elégedetten tudnák élni az életüket munka nélkül, azonban ez az arány igen csekély. A nők esetében ez nem egészen így működik. Náluk a többség, ha lehetősége nyílna rá, 48 szívesebben otthon maradna a családjával, minthogy továbbra is dolgozzon. Ez az arány 63% a megkérdezettek közül. Azonban a maradék 37% úgy gondolkodik, hogy inkább

dolgozik, mint a családi élet örömeit élvezze minden egyes pillanatban. Ők már hasonlóképpen gondolkodnak, mint azok a férfiak, akiknek kevés a családi élet önmagában az önmegvalósításhoz. A mai változó társadalomban ez az adat már nem annyira meglepő Az idők folyamán végbemenő változásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ma már a legtöbb nő dolgozik, csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy ne kelljen belépniük a munkaerőpiacra. Mivel a norma már inkább a kétkeresős családmodell, így a legtöbb nő átérzi ezt a szerepet. Számukra fontos, hogy mire viszik az életben, lényeges szempont a karrierépítés. Azok a nők pedig, akik az otthon melegét választanák a munka helyett, inkább a régi kor szellemével azonosulnak. Foglalkoztam a karrier kérdéskörével is. Lényegesnek tartottam, hogy az általam megkérdezettek közül ki milyen beosztásban dolgozik. A további két ábrán látható, hogy milyen posztot töltenek be a

megkérdezett dolgozók: 11. sz ábra 12. sz ábra A nők munkahelyi beosztása (%) A férfiak munkahelyi beosztása (%) 50 82 37,5 12,5 9 Beosztott Középvezető 9 Beosztott Vezető Középvezető Vezető A legtöbb nő beosztottként dolgozik munkahelyén. Elenyésző közöttük a közép- és a felsővezető. Ezzel szemben a férfiaknak csak a fele dolgozik beosztottként, és 37,5%-uk felsővezetői státuszban tevékenykedik. Ez a lényeges különbség nem véletlen A legtöbb helyen azt lehet olvasni, hogy a nőknek a karrierlehetőségei nem egyenértékűek a férfiakéval. Ennek ellenére temészetesen van rá, nem is kevés példa, hogy egy nő vezetői pozícióba kerül, de egy férfinak jobb esélyei vannak. Az alkalmazottak beosztásán kívül foglalkoztam a foglalkozásuk jellegével is. Nézzük meg először a férfiakat! 12,5%-a dolgozik a fizikai munka területén, egyébként 49 87,5% az a munkaerő, akinek szellemi jellegű a foglalkozása. A

nőknél ezzel szemben 100% a szellemi foglalkozásban dolgozók aránya. Számomra központi kérdés, hogy a foglalkoztatott emberek anyagi érdekből dolgoznak, vagy a munka öröme miatt. A soron lévő ábra betekintést enged az általam megkérdezett férfi és női alkalmazottak munka iránti motiválásába: 13. sz ábra A dolgozó emberek 61%-át az anyagi ösztönzők motiválják, és nem a munka öröme. Természetes, hogy a havi jövedelem megszerzéséért dolgozunk, de szomorú, hogy a legtöbb ember csupán emiatt. Ez egyenesen azzal jár, hogy nem tölti el őket az öröm munka közben, nem szívesen foglalkoznak azzal, amit csinálnak, és eközben nem tudnak boldogok lenni. Az életünk, a mindennapjaink majdnem a felét a munka teszi ki Ha általa nem érezzük jól magunkat, az nem túl szerencsés, hiszen az minden további teendőnkre is kihatásssal van. Fontosnak tartom, életünkben elérjük az egyensúlyt, mert véleményem szerint ez kell, ahhoz, hogy

boldogok legyünk az életben. Mit értünk egyensúly alatt? „ Az egyensúly akkor jön létre, ha egészséges egyensúlyban van a munkával és a magánélettel töltött idő.”21 A munka és a magánélet egyensúlya manapság divatos téma. A lényege, hogy mindenre, ami fontos számunkra, időt szánunk, és ez által javul az életminőségünk. Ennek az elérése lenne a cél ahhoz, hogy elégedettek, kiegyensúlyozottak legyünk! Ez viszont nem egyszerű, hiszen a munkában eltöltött kevesebb idő miatt felszabaduló idő, amit olyan 21 http://www.lemma-coachinghu/hu/konyvtar/12-hirlevel-cikkek/189-work-life-balance Letöltés: 2011 május 8. 20 óra 55 perc 50 tevékenységre fordítunk, amit szeretünk, lehet, hogy szerényebb életkörülményeket jelent, ami megint csak nem túl szerencsés. További elméletek vannak arról, amelyek a munka mellett, baráti kapcsolatokról, családról, szabadidős tevékenységeinkről is említést tesznek. Szeretném

kiemelni az élet hordó modell lényegét. „Az élet hordó modell” szerint az élet hordóba több osztás is van. Az osztások elválasztják a területeket, azonban az élet vize, a közlekedő edények elvén áramlik egyik területből a másikba. Azaz, ha valahol elfolyik az energiánk, mert problémás a terület, akkor más területek éltető folyadéka, energiája ide áramlik. Az energia szint nem csak a problémás területen, hanem minden életterületen lecsökken.”22 Egyáltalán nem olyan egyszerű megteremteni az egyensúlyt az életünk különböző területein, de szerintem az a legjobb, ha törekszünk rá, és nem törődünk bele, ha valamivel elégedetlenek vagyunk. Lényeges, hogy mindent megtegyünk azért, hogy legtöbbször elégedettek legyünk a mindennapjainkkal, és ha ehhez áldozatokat kell hozni, akkor az se rendítsen vissza senkit, hogy idővel jobb élete legyen. Szorosan kapcsolódik a témához az a kérdőívben megfogalmazott kérdésem,

hogy a megkérdezettek elégedettek-e a munkájukkal. 66%-k meg van elégedve, és 34% azoknak az aránya, akiket nem tölt el elégedettséggel a munkájuk. Szeretném megemlíteni, hogy a férfiaknál nagyobb volt az a szám, aki elégedett azzal, amit csinál, mint a nőknél. Ez sem lehet véletlen. Az eddigi eredmények alapján kijelenthető, hogy a nők nehezebben bodogulnak a munka világában, mint a férfiak. A nőkhöz intéztem egy olyan kérdést, hogy szerintük könnyebben boldogulnának-e a munkaerőpiacon, ha férfiak lennének. Nagyon érdekelt, hogy milyen eredményt kapok a feldolgozás során. Mindössze 59%-a gondolja úgy a női munkaválalók közül azt, hogy nem számít, milyen nemű az illető a munkahelyeken. Ezzel szemben viszont 41% az a hányad, aki úgy érzi, egyszerűbben boldogulna a munkáját illetően, ha férfi lenne, nem pedig nő. Ezek után vajon megfordul a férfiak fejében az, hogy jobb lenne nekik, ha nők lennének? Könnyebb lenne

érvényesülniük a munkaerőpiacon? Nem tartom valószínűnek, hogy akár csak megközelítőleg hasonló lenne az arány, mint a nőknél. De bevallom érdekelt, a megkérdezettek hogyan gondolkodnak erről, éppen ezért 22 http://www.lemma-coachinghu/hu/konyvtar/12-hirlevel-cikkek/189-work-life-balance Letöltés: 2011 május 8. 20 óra 55 perc 51 feltettem egy olyan kérdést is, hogy éreztek-e már bármilyen jellegű megkülönböztetést nemükből adódóan a munkahelyükön. A nők 63%-a válaszolta, hogy igen, és 37%-uk nem érzett semmilyenfajta megkülönböztetést. A férfiak 87,5%-a egyáltalán nem érezte úgy, hogy különbséget tettek volna velük kapcsolatban azért, mert férfiak. Ám 12,5%-uk így is elszenvedett már valamilyen megkülönbözetést a neme miatt. Látható, hogy a nőknél és a férfiaknál korántsem ugyanaz az arány. Az általam megkérdezett munkavállalók többsége tehát már szembesült valamilyen kaliberű

megkülönböztetéssel a munkahelyén, ami arra enged következetni, hogy a saját kutatásom is alátámasztja a szakirodalom és a statisztikák állításait. A kérdőív utolsó kérdése arra kereste a választ, hogy vajon Magyarországon „családbarát”ok-e a munkahelyek. A munkahelyi esélyegyenlőség témájához hozzátartozik a társadalmi felelősségvállalás, amit egy fejezeten keresztül statisztikai adatok és tanulmányok segítségével már ismertettem. Azonban érdekelt, hogy a különböző munkahelyen dolgozók, akik részt vettek a kérdőívem kitöltésében, vajon mit tapasztalnak ezzel kapcsolatban. Érezhető, hogy a tanulmányok és a már meglévő adatok hasonlóságot mutatnak az általam készített kutatás eredményével. A következő ábra szemlélteti, hogy a megkérdezettek szerint létezik-e a családbarát munkahely hazánkban: 14. sz ábra Mint az látható, a munkavállalók majdnem kétharmada szerint nem a családbarát munkahelyek

vannak többségben, ami szomorú. Ám biztató az, 37% úgy gondolja, hogy a munkahelyek a családbarát felfogást részesítik előnyben. Remélhetőleg a jövőben megfordul majd ez az arány, és egyre több szervezet ismeri fel ennek fontosságát, hiszen 52 köztudott, hogy ha a cég megteremti dolgozóinak a kellemes munkahelyi légkört, és támogatja munkavállalói családi életének egyszerűbbé tételét, az nemcsak az alkalmazottak számára hat pozitívan, hanem ez által a cégek is jelentősen profithoz juthatnak. Úgy gondolom, ennek irányába kellene haladni, de nyílvánvaló, hogy vannak hiányosságaink e téren, és Magyarországnak van hova fejlődnie a felelős bánásmód területén is. Mivel a szakdolgozatom a férfi és női esélyegyenlőséggel foglakozik a munkaerőpiacon, így megkérdeztem azoktól a férfiaktól és nőktől, akik segítségemre voltak a kutatásomban, hogy szerintük milyen az esély arra, hogy ma Magyarországon egy fiatal

családos nő karriert építsen. A válaszadók 65%-a szerint egy fiatal, családos nőnek minden esélye megvan arra, hogy karriert fusson be. Ők nem érezték úgy, hogy a gyermeknevelés akadály lenne a munkaerőpiacon, és az a véleményük, hogy a lehetőségek nem sokban különböznek a nők és a férfiak számára, ha sikeresek szeretnének lenni a munkájukban. A legtöbben abban látták a fő különbséget, hogy a nők mennyire tudnak élni a lehetőségekkel. Ha valaki szeretne sikeres lenni a munkájában, minden esélye megvan rá. A lényeg, hogy teljes erejével azon legyen, és akkor nem számít az illető neme. Voltak viszont olyanok, akik azon az állásponton voltak, hogy nincs esély arra, hogy egy nő, aki fiatal és még gyermeke is van, karriert építsen hazánkban. A válaszadók 35%-a gondolta így A probléma talán az lehet, hogy sok gyermekes nőnek nincs segítsége, így nem tudnak minden erejükkel a munkára koncentrálni, nincs is rá kellő

idejük, hiszen várja őket az otthoni műszak terhe is. Ma egy nőnek egyszerre több helyen kell teljesítenie. Ha képes megoldani, hogy mindkét feladatkörét, a munkáját valamint az otthoni teendőket egyforma odaadással tudja végezni, akkor minden esélye meglehet arra, hogy sikert sikerre halmozzon a munkája során, de az kétségtelen, hogy ez egyedül egyik nő számára sem megy segítség nélkül. Azok a nők, akiknek a férje teljes odaadással segít, esetleg valamelyik nagyszülő, vagy éppen dada, azok igen szerencsések, ám a legnagyobb probléma mégis az, hogy ők vannak kisebbségben a nők között. A munkaerőpiacnak egyaránt szüksége van a férfi és női munkavállalókra. Azonban úgy gondolom elengedhetetlen, az hogy egyenlő esélyeket, feltételeket biztosítsanak, mind a nőknek, mind a férfiaknak egyaránt a munkahelyeken egy állás/munka betöltésére és megtartására. Fontos, hogy se férfi, se pedig nő ne érezzen hátrányos

megkülönböztetést neméből adódóan. 53 VII. 2. A mélyinterjúk kiértékelése Annak érdekében, hogy élettörténetek, részletesebb tapasztalatok alapján is beletekinthessek a munkahelyi esélyegyenlőség kényes témájába, mélyinterjúkat is készítettem. Az interjú 19 különböző kérdésből állt, amelyekre két különböző korú, más területeken tevékenykedő, eltérő családi háttérrel rendelkező női munkavállaló segítségével kaptam válaszokat. Először is szeretném ismerteni az interjúalanyaimat, nevezzük őket V1-es és V2-es alanynak. A V1-es személy egy 46 éves nő, aki jelenleg a British American Tobacco Hungary-n (a továbbiakban BAT) belül egy új területtel foglalkozik, mégpedig a cégcsoporton belül Budapesten felállított egy Európát kiszolgáló tanácsadó és tréning központot, ami kereskedelmi, azon belül is piacra- jutási (Route to Market) kérdésekkel foglalkozik, V1 személy említést tett arról is,

hogy 2011.május közepétől a BAT spanyolországi kereskedelmi igazgatója lesz. A V2-es alany egy 32 éves Senior collector (kintlévőség-kezelő) a General Electrics Hungary-nél (a továbbiakban: GE). Látható, hogy mind a ketten egy multinacionális vállalatnál dolgoznak, ami azért volt számomra érdekes, mert ilyen típusú cégek foglalkoztattak leginkább a nyári szakmai gyakorlatok során. Ahogy már említettem, más családi körülmények veszik körül a két interjúalanyt. A V1-es személy már 23 éve boldog házasságban él, 2 gyermek büszke édesanyja, míg a V2es személynek nincs férje, sem pedig gyermeke, de kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, és 2-3 éven belül már szeretnének gyerekeket. Az interjúalanyok végzettsége is érdekelt, hogy hogyan jutottak el arra a szintre, ahol jelenleg is vannak. A V1-es alany Közgazdasági Egyetemen, Nemzetközi Kapcsolatok szakon végzett, de elmondta, hogy régész szeretett volna lenni, mert nagyon

vágyott az utazásra. Édesapja ösztönözte a közgazdasági pályára, mert látta, hogy ennek van esélye, mivel igen szépen meg lehet majd élni általa, és nem utolsó szempont, hogy sokat lehet utazni is. Az intejúalany viccesen megemlítette, hogy néha már túl sokat is utazik A V2-es személynek spanyoltanár végzettsége van, de tisztában volt azzal, hogy tanári fizetésből sajnos nem igazán lehet megélni. Mindig is egy nagy cégnél szerettett volna dolgozni, így jelentekezett a GE-hez egy állásra, amit azonnal meg is kapott. Pénzügyi területen dolgozik, ahol két nyelvet, az angolt és a spanyolt is használnia kell, amit nagyon szeret. Kíváncsi voltam arra is, hogy az illetők hány munkahelyen dolgoztak eddig, milyen 54 beosztásban, elégedettek-e voltak az eddigi pályafutásukkal, valamint, hogy mi az, amit kevésbé kedveknek és mi az, amit szeretnek a jelenlegi munkájukban. Az is érdekelt, hogy elérték-e azt, amit szerettek volna,

egyáltalán tűztek-e ki maguk elé célokat, azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnének elérni az életük során. A következőkben ezt szemléltetem majd. A V1-es interjúalany, annyira szépen fogalmazott meg egy-két választ, olyan átélés hangzott el szavaiból, hogy néhány gondolatot majd szó szerint idézek tőle. V1 személy az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottságánál kezdett dolgozni. Ez egyrészt érdekes volt, mert megismerte egy nemzetközi szervezet életét (és elkezdődtek az utazások is), másrészt néha unalmas volt. Ez még a rendszerváltás előtt történt 1987-89 között, Ő volt az egyedüli munkatárs, a többiek társadalmi munkában dolgoztak, s szinte minden kollégája 50 fölötti volt. Így a tevékenységek sebessége, intenzitása néha lassú volt számára Ezután egy lízing cégnél dolgozott üzletkötőként, itt ismerte meg az üzleti életet, később egy tanácsadó cégnél (Arthur Andersen Kft.), ahol a könyveléssel került közeli

kapcsolatba, majd 1992ben került a BAT-hoz, ahol jelenleg is dolgozik 2006 óta a BAT-n belül egy új területtel foglalkozik, ahol a koncepció kigondolása, az anyagok, tréningek kifejlesztése, a nemzetközi csapat felépítése és vezetése, az országok támogatásának biztosítása a feladata. Azt, hogy mit szeret, és mi az, amit kevésbé szeret a munkájában, a következőképpen fogalmazta meg: „Azt szeretem leginkább, hogy egy nagyon sokszínű csapattal dolgozhatok, a munkám lehetőséget biztosít különböző BAT piacok megismerésére, az ottani munka támogatására. Amit, kevésbé szeretek az az, hogy munkám nagyon sok utazással jár, ami egyre fárasztóbb és a magánéletemmel is néha kihívás összeegyeztetni.” Arra pedig, hogy milyen céljai voltak azt válaszolta: „Nem mondhatom, hogy tudatosan építettem a karrieremet, nem voltak magam elé kitűzött karriercéljaim. Amikor kereskedelmi igazgató lehettem volna 32 évesen, inkább a

gyerekvállalás mellett döntöttem, mert nem akartam kifutni az időből, s ezt egyáltalán nem tekintettem áldozatnak. Az is igaz, hogy mindig legjobb képességeim szerint dolgoztam, s így megtaláltak az izgalmas feladatok, a GYES után is számítottak rám, így úgy érzem teljes a szakmai életem. Mindig a feladat vonzott és nem a pozíció” Ahogyan hallgattam az illetőt egyfajta melegség töltött el. Egy kellemes érzés, ami áradt a szavaiból 2006 előtt Közép-és Kelet-Európa kerekedelmi igazgatói posztját töltötte be. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy nem a pozíció vonzotta, milyen magasra jutott a ranglétrán, és az is, hogy nem áldozta fel a gyermekvállalást a karrierje kedvéért, hiszen egy igen magas szintű vezetői 55 állást utasított vissza, azért, hogy ne fusson ki az biológiai időből a szülést illetően, és mégis ez egyáltalán nem hátráltatta Őt abban, hogy később vezetői posztot töltsön be. Azt is elmondta,

hogy a jövőben szeretné magát kipróbálni az üzleti életen kívüli területeken, pl. coachként, szervezeti tanácsadóként, mert tapasztalatai szerint a szakmai felkészültség mellett, még annál is fontosabb az, hogy egy cégnek, szervezeti egységnek milyen a vállalati kultúrája, milyenek ott a vezetők. A V2-es személynek a GE volt az első munkahelye, ahol jelenleg is dolgozik. Eleinte is (kintlévőség-kezelő volt), de 2 éven belül senior collector lett, és az összes portfólióval megismerkedett. Azóta pedig Ő felel a spanyolországi kintlévőségekért Mindig elégedett volt a munkájával. Szereti benne, hogy sokszínű, hogy sok emberrel tartja naponta a kapcsolatot, hogy saját maga irányíthatja a napját. Amit kevésbé szeret benne az az, hogy 8 órát kell dolgozni, ami elég monoton tud lenni számára. Egész életében tudta, hogy nagy cégnél szeretne elhelyezkedni, ahol sok ember és sok lehetőség van, nem tűzött ki nagy célokat,

talán csak azt, hogy jól érezze magát napi szinten, és jó kedvvel csinálja a munkáját, ami meg is valósult. Azt hozzátette, hogy jelenleg csak pár ember van alatta, akikért felelős, de 1-2 éven belül szeretne teamleader (csoportvezető), vezető lenni, és egy csapatot irányítani ugyanúgy a behajtási területen. Arra is szerettem volna válaszokat kapni, hogyan lehet összeegyeztetni a családot a munkával. Hátrány-e, ha egy nőnek van gyereke, követelt-e a munka bármilyen áldozatot az életükben. Megbántak-e valamit, vagy csinálnának-e másképpen bármit is, most, hogy látják, merre vitte Őket az élet. A V1-es illető nem érzi, hogy bármi hátránya származott abból, hogy vannak gyerekei, azt viszont igen, hogy a gyerekeinek talán jobb lett volna, ha kevesebbet dolgozik és utazik. „Az jelenti néha a legnagyobb kihívást, hogy elszámoljak a saját lelkiismeretemmel, hogy nem lehettem mindig mellettük. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ma egy

család nehezen tud megélni egy keresetből, a gyerekeimnek is abban a közegben kell szocializálódnia, amiben általában a nők is dolgoznak, és úgy érzem azt mindig tudták és érezték, hogy ők az elsők és mindenben számíthatnak rám, még ha fizikailag nem is vagyunk mindig együtt.” Szerencsés alkatnak tartja magát, ugyanis, amint eljön a munkahelyéről – kevés kivételtől eltekintve – le tudja zárni a benti dolgokat, nem rágódik a belső problémákon. Nem szokott sem estére, sem hétvégére munkát hazavinni, tehát, amikor otthon van, nemcsak testben, de lélekben is a családjával tud lenni. Mivel maga a 56 karrier számára sohasem volt fontos, nem érzi úgy, hogy bármit feladott volna. Hozott és hoztak ésszerű áldozatokat azért, hogy a munka mellett a legtöbbet tudja adni a családnak, például a munkahelye közelébe költöztek a korábban nagyon szeretett lakhelyükről, így délben el tud menni a gyerekekért az óvodába,

iskolába, és otthon együtt ebédelhetnek, hiszen minden nagyon közel van egymáshoz. Úgy építkeztek, hogy a szülők számára ki tudjanak alakítani egy szeparált lakrészt, így ők hétfőtől péntekig velük élnek (édesapja sajnos már nincs velük 3 éve). Édesanyja a mai napig velük van, s ez óriási segítség Ma már a gyerekei nagyobbak, így egyedül közlekednek, de jó érzés tudnia, hogy nem az üres házba mennek haza. Korábban a szülei vitték őket a különböző délutáni programokra és így az sem okozott gondot, ha véletlenül valamelyik gyerek beteg volt, nem kellett reggel átszervezni a napot, hogy a felügyeletet meg tudja oldani. „A munkahelyemen soha senki nem tudta, hogy betegek a gyerekeim, s mivel közel lakunk, nap közben haza tudtam menni és láttam őket. Látom a kolléganőimen, akiknek nincs segítsége, hogy micsoda problémát okoz az, ha a gyerekek betegek, s milyen nehéz lelki teher az is, ha otthon maradnak ilyenkor

velük, hiszen egy idő után a munkahelyen is kellemetlen a gyakori hiányzás.” Szerencsésnek tartja magát, mert az édesanyja a gyerekek mellett nagyon sokat segít a háztartásban is, ezen kívül 10 éve jár hozzájuk egy hölgy, aki a takarításban segít, és aki mára szinte családtag lett. Elmondta, hogy elégedett és nem tud olyan jelentős dolgot említeni, amit másképp csinált volna. „Sokszor hibáztam, de ha visszanézek, tudom, ez ahhoz kellett, hogy fejlődni tudjak. Ez főleg az emberek vezetése területén igaz Amikor a BAT-hoz kerültem 1992-ben, az akkori munkaerő-piaci helyzet miatt szinte minden munkakörre túlképzett, nagyon jól felkészült szakembereket sikerült felvenni. A csapatomban olajozottan folyt a munka, nagyon eredményesek voltunk. Aztán 1995-ben kaptam egy spanyolországi munkalehetőséget, amikor 1,5 évig egy 4 fős csapatot vezettem. Akkor nem gondolkodtam el azon, hogy esetleg itt más vezetői stratégiára lesz szükség,

mint korábban otthon. Egyrészt itt a kollégák sokkal kevésbé voltak felkészültek, másrészt nem számoltam a kulturális különbségekkel sem. Otthon a kollégáim megőrültek volna attól, hogy többszörösen meggyőződök arról, hogy értik-e a feladatot, és rövid pórázon tartva őket rendszeresen ellenőrzöm, hogy állnak egy adott feladat megoldásával. Arra is csak későn jöttem rá, hogy egy latin férfi egy női vezetőnek sohasem fogja beismerni, hogy nem ért valamit, így a kérdéseimet is másként kellett volna feltennem – nem volt elég rákérdezni, hogy világos-e a feladat (eldöntendő kérdésre a válasz csak igen lehet), hanem meg kellett volna találnom azokat a kérdéseket, amiből kiderül, tényleg értik-e a problémát. Így a madridi 1,5 évet vezetői szempontból nem tekintem nagyon sikeresnek, de 57 ez kellett ahhoz, hogy sokkal sikeresebb legyek a következő feladatnál. Kisfiam születése után felkértek, hogy az újonnan

megvásárolt mexikói BAT kereskedelemi fejlesztési menedzsere legyek. Csak érkezésem után vált világossá számomra, hogy a szakmai feladatok mellett legalább olyan fontos - ha nem fontosabb-, a változás menedzsment-ben (change management) betöltött szerepem. Az akvizíció után 4 hónappal érkeztem, a férjemmel, aki miattam egy időre feladta a munkáját és GYES-re ment, az 1 éves kisfiunkkal Magyarországon, amiről azt sem tudták a mexikói kollégáim, hogy hol van. Ehhez érdemes tudni, hogy a mexikói tulajdonú vállatoknál a mai napig nem dolgoznak férjezett nők, aminek az az oka, hogy az egyik férfi annyira tiszteli a másik férfit, hogy nem adhat utasítást a feleségének, s a nők maximum asszisztensek lehetnek. Erre való hivatkozással nem hívott meg engem sem akkori mexikói főnököm egy vidéken tartandó megbeszélésre, amin egyébként ott kellett volna lennem szakmai szempontok alapján. Amikor megkérdeztem, hogy én miért nem kaptam

meghívót, elkezdett hebegni-habogni arról, hogy mennyire tiszteli a férjemet. Egyszerűen nem értettem mire céloz, majd elmagyarázta, hogy a férjemre való tekintettel ő nem hívhat meg egy vidéki rendezvényre, ahol rajtam kívül csak férfiak lennének. Hiába erősködtem, hogy ez a férjemet egyáltalán nem zavarja, csak úgy mehettem el, ha „elkísért” egy kolléganőm, akinek ugyan semmi dolga nem volt a megbeszélésen, de így már nem voltam egyedül. Mexikóban 7 férfi volt a csapatomban, s a madridi tapasztalatok után már óvatosabban láttam a feladathoz – pl. már nem azt kérdeztem, hogy egy adott feladatot el tudnak-e végezni keddre, hanem, azt, hogy mikorra tudják elvégezni, viszont így nagyobb esélyem volt arra, hogy el is készül. Ez apróságnak tűnhet, mégis fontosnak tartom, mert ezeken múlik, hogy egy csapa hogyan tud együtt dolgozni. Néhány kollégámmal a mai napig tartom a kapcsolatot, s utólag elmondták, hogyha a BAT egy

UFÓ-t küldött volna helyettem annak idején, az sem okozott volna akkora kulturális sokkot, mint az én megjelenésem (azt is meg kellett nézniük a térképen, hol van Magyarország). Sok dolog van, amit csinálhattam volna másként, de utólag nem bánkódom azért, hogy nem így tettem, mert azt gondolom, tudtam tanulni a nehéz helyzetekből, s utólag megértettem milyen szerepet játszott egy esetleges kudarcnak megélt szituáció hosszú távon a következő feladatra való felkészülésben.” Hosszúra sikeredett a beszúrt idézet, de úgy gondolom, ennél jobban nem tudnám visszaadni a személyes tapasztalatokat, amelyek kellőképpen rávilágítanak arra, hogy egy másik kultúra teljesen más vezetői stílust igényel, valamint arra, hogy a nehézségekből képes tanulni ez ember, és szükséges a kudarc ahhoz, hogy fejlődni lehessen. 58 A V2-es alanynak mivel még nincs gyermeke, nem rendelkezik tapasztalatokkal ez irányban, de úgy véli, hogy cége

szeretettel visszavárná Őt szülés után is. Szerinte nem fog majd számára gondot okozni az, hogy a munkát összeegyeztesse a gyermekneveléssel és az othoni teendőkkel, mert párja mindenben segít majd neki és támogatni fogja. Szerencsésnek tartja magát, mert nem kell hazavinnie a munkáját, és teljes mértékben képes az otthoni feladatokra figyelni. A személy nem igazán bánt meg semmit, habár lehet, hogy ha előröl kezdené, akkor jobban helytállt volna a munkahelyén, több munkával talán már magasabb pozícióban lehetne, hiszen van olyan hasonló korabeli kollégája, akinek ez sikerült. Fontosnak tartottam továbbá, megtudni azt, hogy kiegyensúlyozottan tudják-e végezni a munkájukat, örömmel tölti el életüket, vagy az anyagi ösztönzők motiválják őket. A V1-es alany szereti, amit csinál, de elmondta, hogy az is igaz, hogy a családjának is szüksége van a keresetére. A legfontosabb számára az egyensúly és úgy érzi, hosszú

távon kiegyenlítődik az amit ad és az, amit a munkahelyétől lehetőségekben és juttatásokban kap. Most kapott egy újabb felkérést, egy spanyolországi kereskedelmi igazgatói állást. Ugyan nem akartak már külföldön dolgozni és élni, mégis ez egy olyan lehetőség, amit el fog vállalni. Ez újabb áldozatot követel a családtól, mivel férjét Budapesthez köti a munkája. A férje mindig nagyon rugalmas volt, mindig támogatta és elfogadta a munkáját, már kétszer ment vele külföldre, ami az ő karrierjét le is lassította. Most egy barátjával van egy közös cége, amit mindenképpen tovább szeretne vinni, így ő egy hónapban egy hétig lesz velük Madridban, és a hétvégekre megy majd ki hozzájuk. Ez nagy áldozat, ugyanakkor a gyerekeik olyan korban vannak, amikor nagyon sokat profitálhatnak abból, hogy 2 évig angol nyelvű iskolába járnak és nagy eséllyel spanyolul is megtanulhatnak. Az illető édesanyját is magunkkal viszik, hiszen

egyrészt szükségük van a segítségére, másrészt a korára tekintettel nem szeretnénk őt egyedül hagyni. A V2-es személyt szintén örömmel tölti el a munka, szeret dolgozni, de hozzátette, hogy az anyagi jövedelem nagyon fontos a számára, és, ha megtehetné, szívesebben lenne otthon a leendő családjával, mert számára a család, az emberi kapcsolatok a legfontosabbak. Személyes tapasztalataikon, történetükön kívül érdekelt, hogy mit gondolnak a karrierlehetőségről a férfiak és a nők számára. Szerintük van-e alapja, azoknak a 59 tanulmányoknak, szociológiai műveknek, amelyek azt állítják, hogy egy nőnek kevesebb esélye van egy férfival szemben a munka világában. Azt is szerettem volna megtudni, hogy miben látják Ők a női munkavállalók sikerességét, amire a következő válaszokat adták. A V1-es interjúalany a saját példájából kiindulva úgy érzi, hogy a lehetőségek nem sokban különböznek. A fő különbséget

abban látja, hogy a nők mennyire tudnak élni ezekkel a lehetőségekkel. Ma még nagyon sok nőnek nincsen segítsége, és még akkor is nehéz helytállni a gyereknevelésben, háztartásban, ha a férj besegít. Amíg az óvodák 17-ig vannak nyitva egy nő számára állandó belső vívódást jelent, hogy hogyan tud időben odaérni, mi legyen a gyerekkel a napközi után, és még folytathatnánk a sort. Egy öreg tibeti mestert megkérdeztek, mi a titka hosszú, egészséges életének: „Eszem, amikor eszem, alszom, amikor alszom” – hangzott az egyszerű válasz. Azt látja, hogy ma egy nőnek egyszerre több helyen kell teljesítenie – de hogyan tud a munkájára koncentrálni, ha közben a gyerekéért aggódik, vagy hogyan játszhat önfeledten a gyerekével, ha közben az otthon elvégzendő teendőkön jár az esze, vagy munkahelyi feladatok megoldásán rágódik, amit nem tudott befejezni, mert rohant az oviba, hogy ne az ő gyereke legyen az utolsó. Így

örök stressz az élete, ami nem segít sem otthon, sem a munkahelyén. Szerinte egy nő, ha az említett problémát meg tudja oldani, ugyanolyan sikeres lehet, mint egy férfi kollégája. A nők másban erősek, mint a férfiak, és minden munkahely profitálhat abból, ha megfelelő arányban vannak a női vezetők. Fontos viszont, hogy ne csak nők legyenek, hanem nőként is éljenek, nőként viselkedjenek. Az illető lát maga előtt olyan példákat is, amikor egy nő, mindent feláldoz a karrierjéért (pl. a főnöke, akinek a férje és a 15 éves lánya Dublinban él, ő pedig Londonban dolgozik. Péntek este megy haza és hétfő reggel újra útra kel. A lányát 5 hetes korában már a titkárnője dajkálta, amíg a megbeszéléseken ült, stb.) Ez mindenkinek a személyes döntése, viszont, ha a nőket arra kényszeríti a karrierjük, hogy feladják a legnőiesebb hivatásukat, az anyaságot és a feleség szerepét az Ő véleménye szerint túl nagy áldozatot

hoznak. A V2-es személy úgy godolja, hogyha valaki karriert szeretne befutni, legyen az nő vagy férfi, akarattal és teljes odaadással elérheti azt. Ő nem lát különbséget az esélyeket illetően, hiszen előtte a munkahelyén nem volt olyan példa, hogy egy embert a neméből adódóan hátrány érte volna. Mindenki másban jó, a nők és a férfiak tulajdonságai nemükből adódóan különbözőek, de szerinte mindkét nem képviselője egyaránt alkalmas a vezetői poszt betöltésére. Az intejúk sokat segítettek abban, hogy jobban belelássak a munka világába, habár esetemben mindkét alanynak szerencséje van mind a családját, mind pedig a munkáját 60 illetően. Őket nem érte el a nemükből adódó diszkrimináció, amely azonban sajnos sok nőt – vagy akár férfit - érint hazánkban is, de biztató, hogy nem lehetetlen elérni akár egy nőnek is azt a munka világában, amit szeretne. VII. 3 A kutatás eredményeinek értékelése,

összefoglalása A kérdőívek kiértékelése után arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbb munkahelyen megjelenik valamilyen formában a nőket érintő diszkrimináció. Érdekes, volt olyan kérdés, ami alapján az is leszűrhető, hogy akad azonban olyan férfi alkalmazott is, aki szintén szembesül a különböző típusú megkülönböztetéssel a munkahelyén, de a nőkhöz képest ez az arány elenyésző volt. A harc ennek leküzdése érdekében folyamatos, de nap, mint nap szükség van arra, hogy tudatosuljon a társadalomban a probléma. Nyilvánvaló, hogy az emberek nem tudtak még teljes mértékben azonosulni a világ és munkaerőpiac változásával. A keresleti és a kínálati oldalon is egyre több nő jelenik meg, ami előrelendíti az ország gazdaságát, de nem feltétlenül jobb a családoknak ez a fordulat. Azt mondják, hogy az éremnek két oldala van. Nos, ez ebben az esetben is igaz, hiszen a gazdaságnak pozitív, a családoknak ezzel

szemben lehet negatív a fejlődés, amelynek köszönhetően az elmúlt időben a nők is megjelentek a munka világában a férfiak mellett. Generációról generációra emelkedik azoknak a nőknek a száma, akik felsőfokú végzettséget szereznek, és ma egyre több fiatal gondolkodik valamilyen képesítés megszerzésén az életének megalapozása érdekében, hiszen fel kell készülniük arra, hogy csak a legjobb képességekkel rendelkező elhivatottak képesek megszerezni a megfelelő és jó állásokat illetve munkákat. Mivel a nők egyre inkább képezik magukat, így nem meglepő, hogy egyre jobb beosztásba kerülnek és a vezetői poszt is elérhető számunkra, de a kutatás arra mutat rá, hogy ez a férfiakhoz képest még mutat lemaradást. A nemzedékek, de főként a mai generáció már olyan társadalomban szocializálódik, ahol természetes, ha a nők dolgoznak. A legtöbb mai lány nagyon ambíciózus A nők többsége nem csupán anyagi érdektől

vezérelve dolgozik, hogy keresetével támogassa a családja megélhetését, hanem nagymértékben megjelenik náluk az önmegvalósítás igénye is. A női szerepvállalás egyre inkább kibővül. Rengeteg nő, aki nem régóta szorgoskodik a munkahelyén, vagy még nem dolgozik, karrierről álmodik. Céljaik vannak az életben, és úgy gondolják, hogy számukra az az önmegvalósítás, ha sikereket érnek el a munkájukban. Ők nem is szeretnének fiatalon férjhez menni, vagy gyerekeket szülni, mert nem akarják elkötelezni 61 magukat. Ők azok, akiknek 30 évesen nincs vagy csak nagyon kevesen rendelkeznek, párkapcsolattal. Nekik a munka a lényegesebb az életükben, legalábbis fiatalkorukban Ezzel szemben vannak nők, akik kénytelenek dolgozni azért, hogy minél jobb körülményeket teremthessenek a családjuknak, de, ha megtehetnék, sokkal szívesebben maradnának otthon gyermeket nevelni és háztartást vezetni. Számukra ez az igazi önmegvalósítás. A

nőkben azonban jelen van az anyai ösztön, így ritka példa az, akinek nincs gyermeke és nem is szeretne, hiszen a legnagyobb részük nem akar lemondani az anyaság örömeiről és ennek érdekében megpróbálják összeegyeztetni, szinkronba hozni a magánéletüket a munkájukkal. Keskeny az a réteg közülük, aki nem vágyik gyermekre, tehát azok a nők is, akik karriert szeretnének és 30 évesen még nincs párkapcsolatuk, érzik azért a család létének szükségességét, így kitolva bár a gyermekvállalás idejét, de legtöbbjük vállal gyermeket, mert egy idő után rájönnek, hogy valami hiányzik az életükből. Érezhető, hogy milyen eltérések találhatók a női munkavállalók között is A férfiak esetében ez elenyésző, hiszen legtöbbjüknek az a fontos, hogy a családfenntartó szerepét töltsék be. Az ő feladatuk volt gondoskodni a családjukról, az anyagi biztonságról, így az ő szemszögükből érthető, hogy mivel ehhez szoktak

hozzá, számukra nagyon fontos, hogy jól végezzék a munkájukat, eredményeket és sikereket halmozzanak fel. A kérdőív sokat segített a szakdolgozatomban, voltaképpen tükrözte a szakirodalom leírásait, miszerint a nőknek van esélyük karriert építeni, magas pozícióba jutni, de még mindig érezhető egyfajta megkülönböztetés a munkába állásuknak köszönhetően. Az is világossá vált, hogy vannak nők, akiknek elsődleges a munka és aztán a család, valamint, hogy a legtöbb nő azért szívesebben élne csak a családjának, de nincs e téren választási lehetősége. A mélyinterjúk által azt a konzekvenciát állapítottam meg, hogy, ha egy nő küzd, teljes odaadással van a munkája iránt és az a célja, hogy karrierje legyen, ugyanannyi esélye van rá, mint egy férfinak. Azt feltétlenül hozzá kell tenni, hogy a megkérdezett két nő igen szerencsésnek mondhatja magát. Egyikük sem mondott le a munkája kedvéért a

családalapításról, legfeljebb kitolták annak idejét. Egyikük férjnél van és két gyermek édesanyja, a másik interjúalany pedig kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, és szeretnének gyermeket. Szeretik a munkájukat, a legtöbb esetben örömmel végzik azt Egyikük sem beosztottként dolgozik, hanem vezetői és középvezetői posztot töltenek be a cégüknél. Azt állították, hogy ők egyáltalán nem tapasztalták a munkahelyükön a nemi diszkriminációt, ami nagyon pozitív tény. Mindketten úgy érzik, hogy egy családbarát vállalatnál dolgoznak és ez is hozzájárul ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat és örömmel járjanak be 62 dolgozni. Azt is hozzátették, hogy azért, hogy eljussanak idáig szinte mindent megtettek, tehát ők is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy jelenleg ott tartanak ahol. Arról is beszámoltak, hogy hallottak és láttak is már maguk előtt rossz példát. Vélményük szerint egy nő elsődleges feladata, hogy

gyermeket neveljen, és utána jöhet minden más. Az, aki a munkának szenteli az életét, aminek köszönhetően szép sikereket tudhat magáénak, de emiatt lemondott a családalapításról, később megbánja azt. Megemlítették továbbá, hogy tény, hogy egy nőnek sokkal nehezebb dolga van, mint egy férfinak, hiszen a nőt az első „műszak”, vagyis a munka után várja otthon a második, a gyermeknevelés és a háztartás vezetése. Nehéz, és olykor igen kimerítő feladat ezeknek megfelelni A kutatásaim során tapasztalt eredményeknek köszönhetően úgy gondolom, egyet kell, hogy értsek az előbbi megállapítással. Továbbá tény, hogy a közvetlen környzetünkben is tapasztalható, hogy főként a női nemnek számos kihívással kell szembenéznie a mai modern világban. VIII. Összefoglalás Dolgozatom megírásának célja az volt, hogy kiderítsem mennyire helytállóak a mai világban a munkahelyeken a nemi diszkriminációval kapcsolatos

híresztelések. Abból indultam ki, hogy még ma sem teljes az esélyegyenlőség a férfiak és a nők között a munkaerőpiacon. Kutatásom során rengeteg szekunder forrást használtam fel, amelyek által arra a következtetésre jutottam, hogy az esélyegyenlőség kérdése bizony még gondot okoz, főként a nők számára. A képzettséget illetően nem nagyon van különbség a férfiak és nők között, sőt egyre több lányhallgató vesz részt valamilyen felsőoktatási intézményben. Egy alkalmazotti állás megszerzésénél nem tapasztalható, hogy hátrányból indul egy nő, a vezetői poszt betöltésénél azonban még mindig a férfiakat részesítik előnyben. Ennek legfőbb oka az üvegplafon-jelenség. A mai napig a nőkre hárulnak a családi kötelezettségek. A társadalom a nőktől várja el, hogy a munka mellett gyermeket neveljen, vezesse a háztartást és mindemellett igazi nő legyen a férfi oldalán. Sokan nem képesek megfelelni ezeknek az

elvárásoknak, ami érthető, de vannak olyanok is, akik sikerrel meg tudják valósítani, hogy a karrier és a család összeegyeztethető legyen. 63 A nők azért boldogulnak nehezebben a munka világában, mint a férfiak, mert nekik több „műszak” terheit kell a vállukon cipelniük, míg ez a férfiak esetében leginkább egy „műszakra” vonatkozik. Kutatásom másik részét a primer vizsgálatok tették ki. A kérdőívek kiértékelésénél érezhető volt, hogy a vannak nők, akik úgy érzik nincsenek egyszerű helyzetben a munka és a család összeegyeztethetőségét illetően. Sokan a megkérdezett női munkavállalók közül 30 évesen még nem vállaltak gyermeket, amely leginkább annak köszönhető, hogy szeretnének biztos munkahelyet a jövőben, valamint karriert építeni. Ezzel szemben biztató, hogy a nők közül volt, olyan, aki családbarátnak érezte a munkahelyét és támogatást érzett a cége felől. A mélyinterjúk egyértelműen

azt az álláspontot támasztották alá, hogyha egy nő elég kitartó, elszánt és folyamatosan képzi magát, akkor elérheti, amit szeretne. Véleményem szerint is az a fontos, hogy minden energiát belefektessünk abba, amit el akarunk érni és akkor sikerülni is fog, de tény, hogy ez rengeteg erőfeszítéssel és áldozattal jár. A mélyinterjú alanyok nem láttak különbséget a férfiak és nők közötti esélyekben a munkaerőpiacon. A vizsgálatok igen színes képet mutattak. Ám mivel volt olyan, aki úgy érezte, hogy alul marad a nemének köszönhetően a munkaerőpiacon, valamint a szekunder kutatások is több helyen alátámasztották a női nem nehezebb helyzetét, így véleményem szerint nem túlzás kijelenteni, hogy mind a mai napig van hazánkban olyan szervezet, amely burkoltan ugyan, de alkalmazza a nemi diszkriminációt. Azonban azt is szeretném hozzátenni, hogy a kép a férfi és női esélyegyenlőséget illetően, ha nem is rohamosan, de

folyamatosan javul. A legjobb megoldás véleményem szerint az lenne, hogy a nők szabad akaratukból eldönthessék, a karriert vagy a családot választják, esetleg a kettőt egyszerre és ehhez minden feltétel adott lenne számukra. Az igazi esélyegyenlőség ebben rejlik „Az élet teljes és egész volta egyensúlyt követel a boldogság és a szenvedés között. Mivel a szenvedés felettébb kényelmetlen, ezért az ember természetesen húzódozik attól, hogy tudomásul vegye, mennyi szorongásra és gondra teremtetett az ember. Ezért folyvást csitítgatjuk magunkat a javulás ígéretével vagy a minden bizonnyal beköszöntő boldogság reményével, nem gondolva arra, hogy a boldogság is meg van mérgezve, ha még nem ittuk ki a szenvedés poharát.” Carl Gustav Jung 64 IX. Bibliográfia Albert Levente-Gyulavári Tamás (2002): Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon. A Magyar Köztársaság

Külügyminisztériuma, Budapest Dr. Ternovszky Ferenc (2007): I Karriertervezés, álláskeresés Szókratész Kiadó, Budapest Dr. Ternovszky Ferenc (2007): II Az egyensúly Szókratész Kiadó, Budapest Dr. Ternovszky Ferenc (2006): Munka, anyaság, család Tudományos évkönyv 2005, Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest Evelyne Sullerot (1971): A női munka története és szociológiája. Gondolat, Budapest Fábri Anna (1999): A nő és hivatása. Kortárs Kiadó, Budapest Gyáni Gábor-Nagy Beáta: Nők a modernizálódó társadalomban. Csokonai Kiadó, Debrecen Koncz Katalin (1982): Nők a munka világában. Kossuth Könyvkiadó, Budapest Koncz Katalin (1985): Nők és férfiak, hiedelmek és tények, Magyar Nők Országos Tanácsa Kossuth kiadó, Budapest Molnár László (1981): A munka szerepe a nők életútjában. Akadémiai Kiadó, Budapest Nagy Beáta (2001): Női menedzserek. Aula Nagy Ildikó-Pongrác Tiborné-Tóth István György (2005): Szerepváltozások:

Jelentés a nők és a férfiak helyzetéről. Tárki, Budapest Nőpolitikai dokumentumok 1970-1980. Kossuth Könyvkiadó (1981) Tóth Olga (1995) Attitűdváltozások a női munkavállalás megítélésében, Szociológiai Szemle 1995/1 www.kshhu Letöltés: 2011 április 21 19 óra http://www.mtdtanacsadohu/userfiles/file/definiciok bkf 200811pdf Letöltés: 2011 2011. április 24 18 óra 22 perc http://antalvali.com/hirek/nemi-szerepek-a-tarsadalombanhtml Letöltés: 2011 május 7. 15 óra 23 perc 65 http://www.cvcentrumhu/careercenter/csaladbarat-munkahelyek----a-gyakorlatban2-2-69-647 Letöltés: 2011április 29 20 óra 45 perc http://www.szilinfo/uploads/documents/ferfiszerep apaszereppdf április 30. 23 óra 12 perc Letöltés: 2011. http://www.hrportalhu/hr/kulon-hr-strategiat-igenyel-a-noi-foglalkoztatas20100201html Letöltés: 2011 május 8 19 óra 46 perc http://www.hrportalhu/indexphtml?page=article&id=76212 Letöltés: 2011április 24 18 óra 45 perc

http://www.origohu/print/uzletinegyed/hirek/20100920-csapda-a-nokreszmunkaidos-foglakoztatasahtml Letöltés: 2011 május 5 19 óra 25perc http://www.nolhu/belfold/20110406-csaladbarat munkahely kellene Letöltés: 2011 április 28. 18 óra 46 perc http://feek.ptehu/iscpages/indexphp?ulink=600 Letöltés: 2011 május 3 20 óra 35perc http://www.fnhu/archivum/20010209/karrier vagy csalad/ Letöltés: 2011 április 26 19 óra 55perc http://www.hrportalhu/hr/fokent-a-nok-foglalkoztatasi-mutatoi-javultak20110105html Letöltés: 2011 május 7 21 óra 10 perc http://www.lelkititkainkhu/sikeres nohtml Letöltés: 2011 május 7 19óra 25perc http://epa.oszkhu/00400/00414/00004/pdf/01kockapdf Letöltés: 2011 április 27 21 óra 35 perc http://www.antennamagazinhu/2004-01/szabadhtml Letöltés: 2011 május 2 20 óra 25 perc http://korozs.hu/docs/nok es ferfiak eselyegyenlosegepdf Letöltés: 2011 május 6 22 óra 05perc http://adattar.vmmiorg/cikkek/1443/26 szemle sinko eva evelyne sullerotpdf

Letöltés: 2011. április 27 19 35 perc www.fszekhu/knyvtaraink/kozponti konyvtar/szociologiai gyujtemeny/mtda ekonyvtar/?article hid=2510-48 Letöltés: 2011 április 28 16 óra 20 perc http://elib.kkfhu/edip/D 13502pdf Letöltés: 2011 április 30 21 óra 25 perc http://portal.kshhu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/mpiacal/mpal9807 01 02ahtml Letöltés: 2011. április 30 21 óra 35 perc 66 http://portal.kshhu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/mpiacal/mpal9807 02 08chtml Letöltés: 2011. április 30 22 óra http://haromkiralyfi.hu/wp-content/uploads/2011/05/noname-1pptx Letöltés 2011 május 2. 19 óra 15 perc http://www.fnhu/archivum/20010209/karrier vagy csalad Letöltés: 2011 április 29 19 óra 25 perc www.eselyhazkecskemethu/docok/noea-szeged-freyppt Frey Mária: A nők munkaerőpiaci helyzete Magyarországon Letöltés: 2011 május 4 21 óra 15 perc http://hu.wikipediaorg/wiki/Munkaer%C5%91piac Letöltés: 2011 május 3 20 óra 45 perc

http://www.tarsadalomkutatashu/termekphp?termek=TPUBL-A-943 Letöltés: 2011 május 7. 9 óra 8 perc http://www.lelkititkainkhu/sikeres nohtml Letöltés: 2011 május 2 10 óra http://www.lemma-coachinghu/hu/konyvtar/12-hirlevel-cikkek/189-work-life-balance Letöltés: 2011. május 8 20 óra 55 perc http://www.csrserviceshu/index2php?option=com content&do pdf=1&id=32 Letöltés: 2011. május 8 10 óra 25 perc http://portal.kshhu/portal/page? pageid=37,870181& dad=portal& schema=PORT AL Letöltés: 2011. május 3 19 óra 10 perc 67 Mellékletek 1. Kérdőív Kérdőív 1. Neme? a. férfi b. nő 2. Életkora? a. 18-25 b. 25-35 c. 35-45 d. 45-55 e. 553 Családi állapota? a. egyedülálló b. házas c. élettársi kapcsolat d. elvált 4. Mi a legmagasabb iskolai végzettsége? a. általános iskola b. középiskola (érettségi) c. szakmunkásképző iskola d. felsőfokú végzettség 5. Van-e gyermeke? a. igen b. nem 6. Ha nincs gyermeke, tervez-e? a. igen b. nem

7. Származott-e hátránya abból a munkája során, hogy van gyermeke? a. igen b. nem 8. Elhalasztaná/elhalasztotta-e a családalapítást a karrierje kedvéért? a. igen b. nem 9. Szülés után visszatudna/vissza tudott menni munkahelyére dolgozni? a. igen b. nem 68 10. Terhet jelent-e a karrierépítés a család életében? a. igen b. nem 11. Ha lehetősége lenne rá, otthon maradna a családjával? a. igen b. nem 12. Ön szerint van-e ma Magyarországon arra esély, hogy egy fiatal, családos nő karriert építsen? a. igen b. nem 13. Elégedett-e a munkájával? a. igen b. nem 14. Anyagi kényszer miatt dolgozik-e? a. igen b. nem 15. Fogalakozásának jellege? a. fizikai b. szellemi 16. Milyen beosztásban dolgozik Ön? a. beosztott b. középvezető c. vezető 17. Felmerült-e már Önben, hogy könnyebben boldogulna a munkája során, ha férfi lenne? a. igen b. nem 18. Érzett-e valaha bármilyen megkülönböztetést a munkahelyén neméből adódóan? a. igen b.

nem 19. Ön szerint családbarátok-e a munkahelyek? a. igen b. nem 69 2. Interjúkérdések Interjúkérdések 1. Mikor és hol született? 2. Férjnél van? 3. Ha igen, mióta? 4. Van-e gyermeke? 5. Otthagyta egy időre az állását? Ha igen mikor és mennyi időre tette? 6. Ha nincs gyermeke, tervez-e? Ha igen mikorra időzítené? 7. Önnek milyen végzettsége van? Mi ösztönözte erre a pályára? 8. Mi volt az első munkahelye? Milyen beosztásban dolgozott? Elégedett volt a munkájával? 9. Hány munkahelyen dolgozott eddig? 10. Mi a jelenlegi foglalkozása? 11. Mit szeret és mi az, amit kevésbé kedvel a munkájában? 12. Ez az a munka, amire vágyott? Pályafutása kezdetén tűzött ki maga elé célokat? Ezek megvalósultak? 13. Mit szeretne elérni a munkájában a jövőben? 14. Származott-e már hátránya abból, hogy van gyermeke a munkáját illetően? Milyen áldozatokat követelt a munkája a családjától? Fel kellett-e bármit adnia a karrierje

érdekében? 15. Milyen módon tudja összeegyeztetni az otthoni teendőket a munkájával? Segít esetleg Önnek valaki? 16. Hogyan értékeli Ön a pályafutását? Van esetleg olyan pont az életében, amit ma már másként csinálna? 17. Kiegyensúlyozottan tudja végezni a munkáját? Örömmel tölti el vagy inkább az anyagi érdekek motiválják Önt? 18. Ön szerint miben különbözik a karrierlehetőség a nők és a férfiak számára? 19. Hogyan értékeli a női munkavállalók sikerességét? 70 3. Ábrajegyzék A részmunkaidőben foglalkoztatott 15-64 évesek száma . 24 oldal 25-49 éves nők foglalkoztatási rátája a háztartásban élő gyermekek életkora szerint Magyarországon . 25 oldal A saját gyermeket gondozó nők megoszlása a munkaerő-piaci akadályoztatás és korcsoport szerint . 31 oldal A férfiakkal szemben támasztott szerepelvárások Magyarországon . 32 oldal A nők kor szerinti megoszlása . 44 oldal A férfiak kor szerinti megoszlása

. 44 oldal A férfiak családi állapota . 45 oldal A nők családi állapota. 45 oldal A nők iskolai végzettsége . 46 oldal A férfiak iskolai végzettsége . 46 oldal A nők munkahelyi beosztása . 49 oldal A férfiak munkahelyi beosztása . 49 oldal A munkavállalók véleménye az anyagi motiváltságról . 50 oldal A megkérdezettek véleménye a családbarát munkahelyek létezéséről . 52 oldal 4. Táblázatok jegyzéke A munkavállalási korú népesség gazdasági aktivitása nemenként . 18 oldal A női foglalkoztatottak száma legmagasabb iskolai végzettségük szerint . 26 oldal A férfi foglalkoztatottak száma legmagasabb iskolai végzettségük szerint . 26 oldal A munkanélküliségi ráta alakulása az Európai Unióban és Magyarországon . 38 oldal A családbarát munkahely jellemzői a munkavállalók szerint . 41 oldal 71