Biológia | Növényvilág » Ruisz Gyula - A czéklarépa története

A czéklarépa története. I. I. A czéklarépa származása és külországi történetei A Kanári-szigetek homokos partjain és a Földközi-tenger mentén, föl egészen a Kaspi-i tóig, azután Perzsia és Babylonia, sıt tán a Kelet-Indiák homokosabb tájékain is egy vékony karógyökérrel biró egynyári növény, a Beta maritima tenyészik. Ez a növény a mezıgazdasági üzemben nagy fontosságra jutott czukorrépának és burgundinak s a kertészet terén szintén jelentıséggel biró vörös czéklának közös ısalakja. Culturnövényeink ezen aristokratái tehát kiváló ıssel nem dicsekedhetnek. E törzsalak azonban, mint azt a franczia Vilmorin több kisérlettel bebizonyitotta, kedvezı életföltételek alá kerülve, könnyen nemesíthetı. A nemesedés iránt való kiváló hajlamából magyarázható ki az a tény, hogy míg a mult század vége felé egyik leszármazottja – a czukorrépa – csak 5–6% czukortartalommal birt, addig mainapság már

15–18%-ot is polarizál. Valószinü, hogy nemességének határkövét itt még nem érte el. Gondos tenyészkiválasztással s a kedvezı életföltételek megadásával nemessége és jó tulajdonai még folytonosan fejleszthetık. Mikor történt az elsı lépés arra, hogy a tengerparti homokban sínlıdı törzsalak primitív állapotából kiemeltessék? Hol kisérelték meg elsı ízben cultiválását? E kérdésekre az eddigi kutatások kielégitö választ adni még nem tudnak. De Candolle Alfons, 1) aki culturnövényeink eredetét behatóan tanulmányozta, azt állítja, hogy e növény, miután sem sanscrit, sem pedig héber megnevezése nem ismeretes és nincsen oly neve, mely az indo-európai nyelvekben közös volna: a keresztény idıszámitást csak 4–6 évszázaddal megelızıleg kerülhetett a mívelt növények sorába. Ezen állitás természetesen csak föltevés számba mehet. De az tény, hogy Hellas classikus földjén Kr. e a IV században már

termesztették Theofrastos görög növénytani iró, ki a mi idıszámitásunk elıtt 390 évvel született, botanikai mővében már megemliti, úgyszintén megemlékezik róla Dioskorides is (Kr. u I században) Mind a két görög tudós irásaiban a czékla teutlion név alatt fordul elı; ezen elnevezésen kivül Heldreich a régi Görögország haszonnövényeirıl irt mővében még egy másik, ó-görög nevérıl is tesz emlitést sevkle vagy skefelie, mely az arabs selg, a nabateus silq s a portugal selga nevekben látszik fenmaradottnak. A hellének a czéklát – mint kerti növényt – leveleinek és gyökerének hasznáért cultiválták. Theofrastos, aki két változatát: a fehéret (siciliait) és feketét különbözteti meg, azt írja róla: „Gyökere édes, húsos, kellemes izü, nyersen is élvezhetı, finomhéju, hogy nem szükséges azt, mint a retket, hámozni.” (Rodiczky) A czéklarépa használata Itáliába valószinüleg a görögöktıl ment át.

Ezen föltevés azon körülményen alapszik, hogy a rómaiak gazdaság-irója: Columella, a czékla latin beta nevét a görög β betüvel hozza kapcsolatba: „Mint irja görögül amaz elsı nagy bető párját, A viaszon tudós mester vasa szára hegyével: Így a jó földön, vasas és 1 Alf. de Candolle: „Der Ursprung der Culturpflanzen” Leipzig, 1884 73 l hegyes orru rakóval Béteszik a zöldes levelü, s szárral sima czéklát.” (Fábián ford.) 2) Columella több helyütt is emliti (X. 326; XI 3, 17; 3, 42), úgyszintén Palladius (III 24, 10) is. Adataikból kitünik, hogy a rómaiak már szintén két változatát ismerték: a vörös- és fehérhúsút. Plinius jun följegyzéseibıl pedig az is következtethetı, hogy a czékla czukortartalma a mívelés folytán már észrevehetıvé vált; ı legalább a czéklagyöknek édességérıl már emlltést tesz. Mint a görögök és rómaiak, úgy késıbb a gallok és germánok (mint Róma cultnrájának

örökösei) a czéklát csak kertekben mívelték. Nagy Károly elrendelte, hogy villáinak kertjében a czéklarépa is termesztessék.3) Fontosabb jelentıségre tehát a középkorban nem vergıdhetett. Ez onnan is kitünik, hogy a középkor növénytani és gazdasági mővei, ha megemlitilk is a czéklát, de különösebb figyelemre nem érdemesitik. Így Olivier Serres 1590ben csak puszta fölemlitésével elégszik meg S késıbb is, midın Flandriában és az AlsóRajna vidékén – mint takarmánynövény – már a szántókra is kikerült (a XVI és XVII században): a gazdasági irók részérıl még mindig mostoha mellızésben részesült. Így péld Hohberg báró, ki a XVII. század egyik tekintélyes német gazdasági irójának tartatik, még 1695. évben is csak konyhakerti veteményül tárgyalja: „Ist ein gutes und nutzliches Kuchenkraut, doch den starcken Arbeitsamen Leuten dienlicher, als den schwachen.”4) Hohberg szintén csak két változatát

különbözteti meg: a fehéret (melyet németül Mangoldnak hívnak) s a vörös répát (rothe Ruben). Elıbbinek levelei, utóbbinak gyökere került az asztalra. Általánosabb elterjedést – mint takarmánynövény – különösen a Német-Alföldön és Németországban csak a XVII. században nyert A többi gyöknövények (a keresztes viráguak családjába tartozó répák) ezen idıben a gazdasági vetemények között igen jelentıs helyet foglaltak el s a czéklarépának hatalmas versenytársai voltak. Sıt még akkor is hamupipıkeszámba ment és alig ébresztett figyelmet, midın Marggraf Zsigmond András berlini gyógyszerész 1747-ben – a berlini tudományos akadémia elıtt – a czékla czukortartalmára rámutatott s a belıle kivont czukrot a nádméz helyettesitésére alkalmasnak állitotta.5) A Marggraf fölfedezése, daczára annak, hogy az általa készitett czukrot Nagy Frigyes porosz királynak is bemutatta, arra tehát a kormány figyelmét is

felhívta, különös mozgalmat elı nem idézett. Mindamellett fölvehetjük, hogy a czékla históriája tulajdonképen az ı idejétıl kezdıdik. A mag elhintetett Csirázásának és fejlıdésének tényezıi az akkori idık közgazdasági és culturális viszonyaiban megadva ugyan még nem voltak. Az elhintett mag, 2 Az eredeti (Colum. X 251–4), hol a szójáték jobban szembeötlik, mint a magyarban, igy hangzik: „Nomine tum Craio, cen littera proxima primae, Pangitur in cera docti mucrone magiatri: Sic est humo pingui ferratae cuspidis ictu Deprimitur folio viridis, pede candida, beta.” 3 „Capitulare de villis” czimü utasitása utolsó fejezetében. 4 Hohbeg: „Georgica Curiosa Aucta.” Nürnberg, 1695 630 1 5 Marggraf szavai az „édes sózór”: „Der arme Landmann könnte statt des theuren Zuckers oder schlechten Syrups unseren Pflanzenzucker gebrauchen, wofern er mit Hilfe gewisser Maschinen den Saft auspresste, ihn einigerlmassen reinigte und vielleicht

könnten auch die Rückstände von dem Pressen noch benützt werden.” V ö „Wiener landw Zeitung” 1884. 80 sz lassan bár, de utóvégre mégis csak kikelt, kifejlıdött, – s fejlıdöttségének mérve szerint egész vidékek, sıt országok közgazdasági képét megváltoztatta! Marggraf föllépte után hosszabb idı telt el, mig nyomdokain tovább haladtak. Követıi közül a franczia eredetü Achard Ferenczet kell különösebben kiemelnünk. İ volt az elsı, ki az 1783 év óta a czéklarépa „sziléziai” változatából, a porosz király által neki adományozott kunerni lovagbirtokon, állami támogatás mellett, gyárilag állitotta elı a czukrot. A kunerni kisérletek széles körben keltettek figyelmet s a czéklarépatermesztés elterjedésére is befolyással voltak. Messze vezetné tollamat és e czikk határait igen meghaladná, ha a czukorgyártásnak, illetve az ennek alapjául szolgáló répatermesztés fejlıdésének egyetemes históriáját

nyomozni és elıadni kivánnám. Az elıadott általános érdekő vázlat után inkább a magyarországi répatermesztés fokozatos fejlıdésének történetét óhajtom megismertetni, azon hiszemben, hogy tanulmányom ezidıszerint, midın a czukorrépa-termesztés országszerte oly rokonszenvesen karoltatik fel, némi actuális érdekkel is birand. II. A czéklarépa-termesztés magyarországi története A legkorábbi hazai adatot, mely a répát megemliti, Pozsony városnak 1419. évben szerkesztett konyha-számadásában találom. Zsigmond magyar király és római császár ez esztendıben meglátogatván a várost: ellátásáról a tanács gondoskodott. A jó pozsonyiak ugyancsak bıven szolgáltatták királyi vendégük asztalára a répát: egy hét alatt öt izben lett feltálalva, mi azt bizonyitja, hogy Pozsonyban a répatermesztés kiterjedt mérvben őzetett. Kétséges ugyan, hogy a konyha-számadás ruben-je czéklarépa volt-e? Lehetett biz’ az sárgarépa is. A

szőkszavu konyha-számadás erre nézve nem ad közelebbi felvilágositást, de arra már igen, hogy a jó pozsonyiak a répaételt czukorral édesitették; legalább a konyha-számadás többszörösen is felsorolja a, „czukher”-t. Hazai emlékeinkben – tudtommal – ez lenne a nádméz legrégibb fölemlitése.6) Arra nézve is van históriai adat, hogy honunkban 1680 körül a czukornád termesztésével szerencsés kísérlet tétetett;7) de hogy az 1750. év körül élt magyar poetának, b. Amade Lászlónak, midın a csalfa Ámorról eldallá: Czukorral édesgetett, Méreggel megétetett . - már a kortársa: Marggraf által készitett répaczukor vagy még mindig a velenczei kalmárok által Indiából importált nádméz lebegett-e szemei elıtt? – azt eldönteni most már nem lehet.8) Tény az, hogy Magyarországon Achard föllépését (1783) megelızıleg hiába keresnık a czéklarépa mezei mívelésérıl szóló tudósitásokat, Lippay János jezsuita híres

„Pozsonyi kertjében” (1664) mint konyhakerti növényrıl emlékezik meg róla. Ellenben a hazánkban a mult század elsı felében megjelent latin nyelvő gazdasági mővek irói: Lyczei János (1713), Fischer Kristóf (1737), Szent-Ivány Márton (1746) névrıl sem emlitik, s Vanier Jakab jezsuitának Nagy-Szombatban 1772-ben kiadott verses tankölteménye is csupán mint kerti veteményt énekli meg: „A neme külömb-féle; fejér s vér-színre piruló A czéklának: amazt 6 „Magyarországi városok régi számadás-könyvei.” Budapest, 1885 52 l „Magyar Gazda.” 1841 21 sz 8 Históriai följegyzések szerint Európába elıször Kr. u 991 évben velenczei kereskedık által hozatott be a czukor. A legelsı czukortisztitó-gyárat 1573-ban Augsburgban Roth nevő patricius létesitette. V ö „Wiener landw Zeitung” 1884 85 sz 7 levelében, ezt pedig önnön Testében veszik asztalaink; tedd ezt is, amazt is Nemzı földbe, midın a gránát-alma kifejti

Pártázott tetejét s már messze pirítja virágit.” (Baróti Szabó D. ford) Mitterpacher Lajos, 9) valamint Paula Mátyás10) szintén csak kerti növényül tárgyalják. Sıt Nagyváti János is, ki magyar nyelven elsı irt (1791) rendszeres gazdasági mővet, mint kerti veteményrıl csak ennyiben emlékezik meg róla: „A’ Tzékla kövér és ritka földet szeret. A’ Levelét nem kell megérése elıtt le-szaggatni, sem mikor a’ földbıl ki-vevıdik a’ kapával megsérteni: mert elhalaványodik: vagy a’ mint közönségesen szólnak, a Véri el-foly.”11) Nagyváti különben a répamézrıl is megemlékezik már. İ elıtte ugyan, midın e tárgyról szól, a murok (sárgarépa, Daucus carota) lebegett;12) mégis fölismerte a czukorgyártási ipar fontosságát, midın hazafias felbuzdulásában felsóhajt: „Oh! bár tsak a’ nagy szükség ’s a’ mértékletes takarékosság arra inditana már valaha bennünket, hogy a’ Külsı országi költséges

Káffé helyett a’ magunk mezején bıven termı Czikhóriát, és Sárga-répa Czukrot forditanánk italunkra!”13) Nagyváti könyvén kivül a mult század utolsó tizedében (1796) még egy névtelenül megjelent munka ismerteti a czékla-, vagy mint irodalmunkban elıször elnevezve találom: a „burgundárci” répa termesztését.14) Ezen mő a czéklának gazdasági jelentıségére (mint tehén- és sertéstakarmányra) már rámutat, emellett ipari alkalmazásit (pótkávé gyanánt) szintén fölemliti.15) Amily hézagosak a mult századi hazai gazdasági szakirodalomnak idevágó közlései: még kevésbé találunk följegyzéseket az egykoru statistikai könyvekben. Schwartner Márton kézikönyvének elsı kiadásában (1798) egyetlen szóval sem, második kiadásában csupán névrıl emliti a czéklát, – itt is a kerti vetemények között. 16) S ha irott emlékeink csak futólag emlékeznek e növényrıl: nem következik, hogy annak mezei mívelése

hazánkban azon idıben még teljesen ismeretlen volt. A nemzeti közélet e forrongó korszakában voltak már nálunk, kik a külföld gazdasági haladását is figyelemmel kisérték s a jónak bizonyult intézmények elıl el nem zárkóztak, hanem azokat hazai földbe átültették, a közhaszon érdekében meghonositották. E férfiak egyike, mondhatjuk elsıje volt Theschedik Sámuel szarvasi evang. lelkész, kit joggal a magyar mezıgazdaság Thaer-jének nevezhetünk. İt, hazánkban a gazdasági szakoktatás 9 „Elementa rei rusticae.” I Buda, 1777 497 l Compendium oeconomiae ruralis.” Budán (több kiadásban 1790–1797-ig) 11 „ A szorgalmatos mezei gazda.” I Pest, 1791 472 1 12 E növény ismertetésénél részletesen elıadja a módot, melylyel belıle a czukor kivonható. 13 I. m 464 1 14 „Házi kertész.” Pozsony és Pest, 1796 15 Azt mondja ugyanis: „Ha az ember gyökereit megmossa, és vékony szeletekre, ezeket ismét igen kis darabocskákra

metélli, szellıs, árnyékos helyen jól megszárítja s ezeket figyelemmel, mint a kávét megpörköli, tehát kávéval vegyest igen jól használhatja. Félannyi czéklát kell béfızni, mint kávét.” 16 „Statistik des Königreichs Ungarn.” Ofen, 1809 I 290 1 10 lelkes apostolát, a luczerna meghonositóját – a czukorrépa-mivelésnél is az elsıség dicsısége illeti meg. Theschedik az erlangeni egyetemen töltött ideje után Németország nagy részét tanulmányozási czélból bejárta. Mint szarvasi lelkész 1790-ben ujolag kiutazott Kupferzellbe és Schnepfenthalba, a nagyhírü Mayer és Salzmann gazdasági iskoláinak megtekintésére. Ezen utazásai alatt ismerkedhetett meg a czéklarépával, mely Németországban azon idıtájt, különösen kleefeldi Schubart példája után, már kiterjedtebb mérvben míveltetett. Onnan hozhatta be annak magvát is. Szarvasi telkesitett székes földjén, melyet gyepfölddel, homokkal, homokos márgával és

téglaporral kevert: sikerült neki 6, 8, 10, 12, 15 egész 18 font (3–10 k/g) nehéz répákat nevelnie.17) A termesztés körül való eljárást és az elért eredményeket, szokásához képest, leirta. Sajnos, hogy kéziratban maradt dolgozata, mely, „Kurze Uebersicht der oekonomischen Manipulationen mit den Runkelüben im Jahre 1800” czimet viselt, halála után többi irásaival együtt elkallódott! Theschedik azonban nem állapodott meg a répamívelésnél. Annak is nyoma maradt, hogy nejével együtt házi otthonában mogkisérelte a répából a czukrot kivonni és azt szörp gyanánt házi szükségletére felhasználni. 18) A répaszörp készitésére a Göttingában lakó Zachariä asszonynak egyszerü módja használtatott, melyet Lübeck általános gazdasági lexikonában részletesen leir.19) Amint tehát az eddig rendelkezésre álló adatokból következtetni lehet, nem csupán a czukorrépa-mívelésnek, hanem a késıbb nagy kiterjedést nyert

czukorgyártási iparnak elsı hazai nyomait is a békésmegyei szarvasi paplak munkás, idylli otthonában találjuk fel. Miután Theschedik kicsiben eszközölt kisérleteibıl meggyızıdött, hogy a magyar föld és a magyar klima e növény tenyészetére kedvezı: nagyobb mértékben kezdette azt cnltiválni. Hogy elterjedését elısegítse, a répamagot tetemes mennyiségben ingyen osztogatta el a köznép között.20) Achardnak és külföldi követıinek példáján felbuzdulva: Gertinger Sámuel eperjesi gyógyszerész szintén kisérletet tett a répamíveléssel s a belıle való czukorgyártással. Az elsı répamagot 1801-ben ı is Theschediktıl kapta. Mívelési próbái sikeresen beütvén: alkalmat vett arra, hogy e culturnövényt a magyar gazdák figyelmébe ajánlja. S minthogy a nyers anyag hasznothajtó termelését csakis az azt feldolgozó ipartelepek föltételezik: ilyenek létesitésén buzgólkodott. Egyúttal hajlandónak nyilatkozott akár az állam,

akár magánosok által felállitandó telepnek vezetését tisztán az ügy iránti önzetlen érdekbıl elvállalni.21) E fontos ügyre a magyar kormány figyelmét is ráirányitani törekedett. 1803-ban az Eperjesen átutazó nádornak az általa készitett czukorból mintát és ezzel együtt kérvényt nyujtott át, melyben vállalkozásának pártolását kérte. Kérvényére a budai nádori irodából 1803 augusztus 3-án kelt leirattal Eperjes város tanácsa Gertinger segélyezésére felhivatott. A nádori leirat Gertingerrel tanácsülésben közöltetett és felhivatott, hogy az óhajtott segélyezés módjait terjeszsze elı. Gertinger elég szerény igényekkel lépett fel: 6 évre 1000 frt kamatnélküli 17 „Patriotisches Wochenblatt für Ungern.” III Pest, 1804 6 1 – Emlitésre méltó az a följegyzés, hogy Theschedik 40–45 drbból álló tehenészetét czéklarépával a legaszályosabb években is jól kitartotta. V ö „Zeitschrift von und für

Ungern” 1803 III 339. 1 18 „Denkmal der Carolina Tessedik, gebornen von Lissoviny.” Pest, 1820 35 1 19 Lübeck: „Allgem. Oekonom Lexikon” Pest, 1811 427 1 20 „Az Orsz. Magyar Gazd Egyesület Emlékkönyve” Budapest, 1879 54 l 21 „Patriotisches Wochenblatt für Ungern.” I Pest, 1804 17 l, hol Gertinger kisérleteit részletesen leirja. kölcsönt, 4 hold földnek ingyenes használatát és évenkint 20 öl fát kért. E kérését azonban a tanács elutasitotta azon okból, mert a város pénztára üres volt; a közerdık rosz karban sínlıdtek s a város kevés földdel rendelkezett. A tanács elutasitó végzése után a jó ügy diadalában még mindig reménykedı Gertinger támogatásért a magyar helytartó-tanácshoz kivánt fordulni. De egyrészt a nagy távolság miatt, mely a személyes utánjárást megakadályozta, másrészt pedig mert a kérvényezés akkori útvesztıjében tájékozatlan volt: elkedvetlenedett és tervét csalódottan abbanhagyta.

– Ezzel az ügy végkép elaludt.22) Gertinger kisérleteinek eredményét és az ügy állását közölte Theschedikkel is, – ki azt a magyar közönség tudomására hozni kivánta. Ide vonatkozó mőve: „Nachricht an das ungarische Publicum über Runkelrübenzucker nebst den hiehergehörigen Gertinge’schen Documenten von der Zucker-Fabrikation aus Runkelrüben in Eperjes” kéziratban maradt, s halála után többi irásaival együtt elveszett. Gertinger mőködése, ha a kormány és a hatóság részérıl a kellı gyámolitásban nem részesült is, némi figyelmet különösen a Szepességen – mégis csak ébresztett. Részben az ı publicatióinak tulajdoníthatjuk, hogy ez idıtıl kezdve a czéklarépával már a hazai irodalom is behatóbban kezdett foglalkozni. Leibitzer János lıcsei tanár külön füzetben adta a czéklarépa mívelési módját. Füzete rövid idın két kiadást ért (1804 és 1807)23) Utána kisszántói Pethe Ferencz irta le jóizü

magyaros tollával „Pallérozott mezei gazdaság”ában (1805), mint ı nevezte: a tehénrépa24) termesztési módját. Leirása saját gyakorlatán alapult s e tekintetben követeli is magának az elsıséget: „Én a hasznáról most többet nem szólok, míg termesztése módját, mellyet az én kezem között való írók közzül, a répa-neven kivül egyikben sem találom, le nem irom úgy, amint én azt leghasznosabbnak találtam.”25) E nyilatkozatból az is következtethetı, hogy a czéklarépa termesztésével ı 1805 (mővének megjelenési ideje) elıtt már foglalkozott. Vetésforgója, melybe a tehénrépát beilleszti, eléggé complikált. Curiosum gyanánt felsorolom: 1. repcze #; 2 lednek, takarmánynak (zab, árpa, lencse, borsó, mohar és vadrepcze-keverékkel); 3. ıszi rozs vagy búza, fővetéssel; 4–5 legelı; 6 zab, köles, len, kender („‘s ha tetszik, dinnye tövisrépával”); 7. lednek, lencse, gömbölyü és csicseri borsó, magvukért; 8.

ıszi rozs, utána kerekrépa és hajdina, utána trágya; 9 kukoricza, burgonya, fejeskáposzta, tehénrépa, vadsáfrány; 10. ½ ıszi, ½ tavaszi árpa, lóherrel; 11 moharas lóherkaszáló; 12. ıszi vagy tavaszi búza26) Pethének a czéklarépára még egy, ennél complikáltabb (25-nyomásos) forgója is van; ezt azonban, hosszadalmassága miatt, még curiosum gyanánt sem közölhetem. A czéklarépa mívelési módja, Pethe eljárása és az ı szavai szerint, ím’ ez volt: „Egy ıszi mély, két tavaszi rendes és egy sántzos szántásban. A’ tövek egymáshoz 2½ talpnyira 22 U. o, 1804 198 és köv l Czime: „Vollständige Abhandlung von der Runkelrübe nebst ihrem Anbau, Nutzen und vorzüglichen Gebrauch bei der Viehzucht, Land- und Hauswirthschaft. Für Bürger, Landleute und Freunde der Oekonomie zur Beherzigung entworfen.” Lıcse, 1804 56 l (2-ik kiadás u. o 1807) 24 „Én ennek a répának tehénrépa (beta cicla altissima) nevet adok azért, mivel

leginkább fejıstehenek eledele.” „Pall mezei gazd” I, 520 1 25 U. o, I 520 1 26 U. o, I 374 1 23 keresztben; két vagy három kapállás, második kapálláskor nyitás; egy locsolás; 3–4 levelezés.”27) Pethét is meggyızték kisérletei arról, hogy e növény hazánk földjén otthonosan érzi magát. İ volt az elsı, ki a czéklarépát irodalmilag, édes hazai nyelvünkön bıvebben megismertette. Érdeklıdését e culturnövény iránt mindvégig fentartotta. „Nemzeti Gazda” czimü folyóiratában (1814–1818-ig) többször emlitést tesz róla, sıt a répamívelést külön monographiában is tárgyalta, mely német nyelven Pesten 1816-ban és 1817-ben jelent meg.)28 Pethe után a hazai mezıgazdaság körül érdemeket szerzett Lübeck Károly, Hontvármegye tiszti fıorvosa, volt az, ki 1811-ben megjelent „Allgemeines Oekonomisches Lexikon” czimü mővében részletesebben foglalkozott a czukorrépával és a nádczukor surrogatumjainak

felsorolásánál a répaczukor-gyártást is behatóbban ismerteté.29) Lübeck, hangsúlyozva az ıszi szántásba való vetést, a rászákról való neveléssel szemben a magvetést (18×12” távolban) s a magnak sekély alászántását javasolja. Emlitésre méltó Lübecknek azon adata, hogy a czéklarépa leveleit dohánysurrogatum gyanánt is használták. A század elejétıl kezdve, bár hézagosan, de mégis elég biztossággal kimutatható már a czéklarépának, mint takarmánynövénynek, fokozatos geographiai elterjedése. Lübeck, a magyar mezıgazdaságnak állapotát ezen évszázad elején ismertetı czikkében, bár csak általánosságban fölemliti, hogy e növény hazánkban akkor már több helyütt vettetett.30) A század elsı tizedében, mikor az uralkodó politika s a szárazföldi zár következtében külföldön már is szép számmal keletkeztek czukorgyárak: hazai uradalmaink közül az ercsi-i volt az elsı, ahol báró Lilien a répát úgy

takarmányul, mint czukorgyártási czélokra vettette s a czukorrépát – kisebb területen – magvetésül is mívelte. Lilien az Ercsiben létesitett czukorgyára technikai vezetésére külföldön képeztetett magának szakértıt. A czukorgyártási technika akkori fejletlensége, szakközegének járatlansága miatt vagy talán azon okból, mert a status-viszonyok késıbb megváltozván, a gyarmati czukor ára igen megcsökkent, ellenben egyéb termények, s így a répa értéke is fölemelkedett: úgy a gyártással, mint a czukorrépatermesztéssel e számitó gazda csakhamar felhagyott.31) Ebben az idıben, úgy látszik, a répatermesztés ügye még mindig inkább csak a kisérletezés stadiumában volt. Az akkori tudósitásokból legalább ez következtethetı Egy ily kisérletnek 27 U. o, I 379 1 E munka czime: „Practische Anleitung zum zweckmässigen Anbau der Runkelrüben. Für den betriebsamen Landmann verfasst von einem sachverständigen Landwirthe.” Pest,

1816 és u. o 1817 Szinrryei József, valamint Petrilc Géza bibliographiájuk szerint e mő névtelenül jelent meg, Évkönyv („A mezei gazdaság könyve” I. kötete) és Galgóczy K („Az Országos Magyar Gazd. Egyesület Emlékkönyve” Budapest, 1879 69 l) szerint Pethe munkája. 29 Ilyen surrogatumok voltak: a jávorczukor (melynek készitése módja iránt 1810–1812. években Böhringertıl, Fejér Györgytıl és Mikántól jelentek meg magyar, latin és német nyelven több kiadást ért füzetek), körteszörp, mézszörp, mézczukor, gesztenyeszörp, gesztenyeczukor, töksyrup, dinnyeszörp, murokszörp, kukoriczaszörp; kukoriczaczukor (ezeknek készitésmódját Neuhold 1812-ben, Nagy Antal 1812-ben, Burger 1813-ban külön füzetekben adták); taraczkszörp (Queckensyrup); czéklaszörp stb. – Lásd i m II 195 és 420. 1 30 „Patriotisches Wochenblatt.” 1804 I 44 l – Így, hogy példát emlitsek: a Bárczaságban a szászok már termesztettek. 31 „Mezei

gazdaság könyve.” I 374, 377, 435 1 28 leirása 1811-bıl maradt reánk.32) A kisérlettevı, kinek nevét, valamint a kisérlet helyét – sajnos – nem tudjuk, 24 ölnyi területen a legnagyobb gonddal és majdnem kerti míveléssel 2187 font répát és 1812 font levelet produkált, amely termés 1600 □ölenkint 1458 mázsának (körülbelül 820 q-nak) felel meg. Kisérletének leirása után, óhajtáskép ezeket mondja: „Reménylem azonban, hogy más tartományok példájára hazánkban is, ha másképp nem is, legalább társaságok fogják tenni azt, amit honunknak érdeke megkiván; lám cseh és morva országokban már több czukorfözı gyárok és nagy haszonnal állanak!” Természetes dolog, hogy a czéklarépa meghonositására és terjesztésére irányuló kisérletek elıl, hazánk akkor egyedüli gazdasági tanintézete, a keszthelyi Georgicon sem zárkózhatott el. Nemcsak termesztését kisérelték meg ott, de a répából való czukorkivonást is

megpróbálták. Pethe folyóirata, a „Nemzeti Gazda”, a Georgicon ismertetésénél ezeket írja: „Azon alkalmatossággal, midın ezen esztendı százban, az egész Európa, sokféle tárgyaknak helytálló mássa’ (surrogatuma), különösen pedig a’ tzúkor helytállója’ kitalálásában izzadt; ebben a’ Szerzetben is tettek szerencsés próbákat, juharfa-, tehénrépa-, kukoritzalébıl, és mustból. A’ Chemia’ és Technológia’ Professora, Liebbald Julius Úr, a’ mustból lett tzúkrot crystallizálta, és a’ juharfalébıl lett crystallumokat meg is fejérítette.”33) Ruisz Gyula. 32 A következı mőben: „Eggyik fürttye Denglátzi Vittmann Antal úr mezıgazdasági munkáinak.” M-Óvár, 1838 50, 54 l 33 „Nemzeti Gazda.” 1814 II, 6 és 12 1, hol a vetésforgó is közöltetik, melyben a répa Keszthelyen elhelyezve volt