Gazdasági Ismeretek | Nonprofit szféra » Csongrádi Gyöngyi - Mire jó ha nonprofit

Csongrádi Gyöngyi* MIRE JÓ, HA NONPROFIT? I. BEVEZETÉS Már mindenki hallotta azokat a kifejezéseket, hogy nonprofit szervezet, civil társadalom, öntevékeny szervezet, harmadik szektor vagy nem-kormányzati szervezet1. Mit is takarnak ezek a fogalmak? Ha nem akarunk szırszálhasogató részletekbe menni, azt mondhatjuk, hogy ezek a kifejezések egy szektorra vonatkoznak, csak más-más elemeit emelik ki, más jellemzıiket tartják fontosnak. A következı néhány oldalon ezeket a szervezeteket szeretném bemutatni Célom, hogy mindenki képet kapjon ezekrıl a gazdasági szereplıkrıl, hogy be tudja sorolni ezeket a kissé különlegesen viselkedı szervezeteket a közgazdaságtan fogalomkörébe. II. KI TARTOZIK A NONPROFIT SZFÉRÁBA? A nonprofit szektor nevétıl eltérıen nem arra hivatott, hogy ne szerezzen profitot, hiszen ez nem is lehetne egy hatékony gazdasági ág. Neve mindössze arra utal, hogy egy nonprofit vállalkozás az általa elért profitot nem

oszthatja szét tulajdonosai közt. Akkor mit tehet vele? Felhasználhatja további profit elérésére, felhasználhatja küldetési, tevékenységi céljának teljesítésére, fejlesztéseket hajthat végre, sıt adományként is feloszthatja azt. Ez mind azt a célt szolgálja, hogy a nonprofit vállalkozások a köz javát szolgálják, és ne egyes egyének gyarapodását. A nonprofit szektor vállalatainak az alábbi feltételeket kell teljesíteniük a nemzetközi osztályozási rendszer szerint (International Classification of Nonprofit Organization)2: 1. Intézményesült, azaz törvényileg meghatározott jogi formában mőködjön, ezzel kizárják azokat az ad hoc intézményeket, amelyek ideiglenesen jönnek létre strukturálatlanul, és szervezeti identitás nélkül. 2. Kormánytól való függetlenség, azaz a nonprofit szervezetek nem tartozhatnak a kormányzati szektorba. Ez nem azt jelenti, hogy nem kaphatnak jelentıs állami támogatást, vagy, hogy

kormányhivatalnokok nem irányíthatják, mindössze annyit, hogy szervezetileg önállónak kell lennie, és így nem rendelkezhet kormányzati hatalommal 3. Önkormányzás Hogy elkerüljük az olyan szituációkat, melyben a szervezeteket a kormány vagy egyéb magánvállalkozások irányítják, ki kell kötnünk, hogy a nonprofit szervezeteknek felkészültnek kell lenniük saját tevékenységeik kontrollálására. Ez azt jelenti, hogy jelentıs függetlenséggel kell bírniuk, és saját, belsı irányítási rendszerrel kell rendelkezniük 4. Profitszétosztás tilalma, azaz a szerzett profit nem kerülhet vissza a tulajdonosokhoz, de a vezetık, tagok, alapítók, és irányító testület zsebébe sem juthat A profitot az alapküldetés céljára kell felhasználni. * BGF Pénzügyi és Számviteli Fıiskolai Kar, fıiskolai tanársegéd, PhD-hallgató. A továbbiakban ezeket fogalmakat a nonprofit szervezetek szinonimájaként fogom használni. 2 Salamon, Lester M. and

Anheier, Helmut K: The International Classification of Nonprofit Organizations: ICNPO-Revision 1, 1996; The Johns Hopkins University Institute for Policy Studies. 1 28 CSONGRÁDI GY.: MIRE JÓ, HA NONPROFIT? 5. Önkéntesség, öntevékenység – a nonprofit szervezeteken belül az önkéntes részvételnek meg kell jelennie. Ez egyrészt azt takarja, hogy önkénteseket kell bevonni a mőködésbe vagy az irányító testületbe, Másrészt, tagsága nem lehet kötelezı érvényő Persze az önkéntes részvétel jelenthet idıbeli (önkéntes munka) és pénzbeli (adomány) juttatásokat is. Ezen kívül néhány kutatási program további kritériumokat is megfogalmaz a nonprofit szektor tagjai számára. Amelyek többnyire azzal foglalkoznak, hogy az ilyen szervezetek nem követhetnek vallási és politikai célokat. Ez azt jelenti, hogy egy katolikus egyház által létrehozott jótékonysági szervezet akkor tekinthetı a nonprofit szektor részének, ha annak célja nem a

hit terjesztése, hanem például az szegény családok megsegítése. Ugyanez vonatkozik a politikai pártok által létrehozott szervezetekre is. III. CSOPORTOSÍTÁS Az elızıekben meghatározott szervezeteket tevékenységi körük szerint 12 fı csoportba lehet sorolni, melyek alcsoportokban, illetve tevékenységek szerint is osztályozva vannak. A fıbb csoportok (zárójelben az összkiadáson belüli arány3): • kultúra és pihenés (16%); • oktatás és kutatás (24%); • egészségügy (22%); • szociális ellátás (20%); • környezetvédelem (1%); • gazdaság és településfejlesztés, lakásügy (5%); • üzleti, szakmai és munkavállalói érdekképviseletek (9%); • emberi jogi (1%); • nemzetközi szervezetek (1%); • adományozás (0,5%); • egyéb (0,5%). 1. ábra Tevékenységi körök aránya 3 Salamon, Lester M. and Anheier, Helmut K: Szektor Születik I – Nonprofit Kutatócsoport kiadványa 29 K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K

O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . A nonprofit szférát alkotó vállalkozások egy másik csoportosítása4 szerint fel lehet ıket osztani jövedelemforrás illetve irányítási testület szerint. Attól függıen, hogy a vállalkozások honnan szerzik jövedelmeiket, megkülönböztetünk adományokból élı valamint üzleti bevételbıl élı nonprofit szervezeteket. Az adományokból élı szervezetekre jellemzı, hogy tevékenységük olyan területekre terjed ki, például éhezık megsegítése, ahol a vállalkozást segítık, adományozók köre általában nincs kapcsolatban a célcsoporttal. Bevételeiket ezek a szervezetek állami adományokból, magánadományokból szerzik. Az üzleti bevételekbıl élı szervezetek tevékenységi köre általában olyan területet fed le, melyeket magánvállalkozások illetve állami intézmények is ellátnak, például alapítványi iskolák, kórházak. Természetesen itt sem kizárt, hogy valaki – akár állam, akár

magánszemély vagy egyéb intézmény – adománnyal segítse a vállalkozás mőködését, de meghatározó szerepet itt az üzleti tevékenységgel szorosan összefüggı bevételek, például tandíj, ápolási díj játszanak. Az irányítás szerint különbséget tehetünk önigazgató illetve vállalkozói irányítás alatt álló nonprofit szervezetek közt. Akkor beszélünk önigazgató szervezetrıl, ha annak irányítását azok végzik, akiktıl az adományok jönnek, így lehet irányító egy gazdasági szervezet, vagy akár maga az állam is. Vállalkozói irányításról pedig akkor beszélünk, ha a bevételt adók és az irányítók köre elkülönül egymástól. A 2. ábrán a kétféle csoportosítás szerint láthatók példák a nonprofit szervezetekre A példák csak általánosítottak, a különféle tevékenységi körökben mőködı szervezetek – mint látható – a koordinátarendszer más területeire esnek. 2. ábra A 2. ábráról

leolvasható, hogy a nonprofit szervezetek minden változata megtalálható a gazdaságban, azaz a bevételi források milyensége nem határozza meg egyértelmően az irányító testületet, illetve ennek fordítottja sem igaz. De tiszta kategóriákról sem beszélhetünk, hiszen egy állam által alapított, állami irányítás alatt álló, adományokból élı szervezetnek is lehetnek bevételei a magánszférából. Sıt, példa lehet a nonprofit egyetemek esete az Egyesült Államokban, ahol a tandíjon, mint üzleti bevételen kívül az egyetemek állami, szövetségi, szponzori támogatásokat is kapnak, melyek körülbelül 50-50%-ban oszlanak meg. 4 Hansmann, Henry: A nonprofit szektor közgazdasági elmélet In: Kuti Éva szerk. – A harmadik szektor – tanulmányok, Nonprofit kutatócsoport kiadványa 30 CSONGRÁDI GY.: MIRE JÓ, HA NONPROFIT? IV. A NONPROFIT SZFÉRA KIALAKULÁSÁNAK NÉHÁNY MAGYARÁZATA 1. Közjavak elmélete Az elmélet kidolgozása BURTON A.

WEISBROD nevéhez főzıdik, aki tanulmányában5 kifejtette, hogy hogyan alakulhatott ki az állami és a magánszektor mellett egy harmadik szektor, amelyet nonprofit szférának (NPO – Nonprofit Organisations) nevezünk. Tanulmányában elsısorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy van-e tere ennek az új szektornak, és ha igen, akkor milyen mértékig képes fejlıdni. Feltételei szerint az állam közjavakat állít elı, mégpedig olyan mennyiségben, amely a többség igényét kielégíti, hiszen ez a demokráciában az „újraválasztás” feltétele. Ennek finanszírozásához szükséges forrásokat az adórendszeren keresztül teremti elı. Természetesen az állam is racionális gazdasági szereplıként viselkedik, tehát olyan szinten próbálja meg kielégíteni a közjavak iránti keresletet, hogy országos szinten a határhasznok megegyezzenek a határköltségekkel, azaz a befizetett adóval. Igen ám, de ez nem elégíti ki a kisebbség igényeit. Itt

persze nem azokra gondolok, akik alig járulnak hozzá a közjavak finanszírozásához, viszont annál jóval többet veszik azokat igénybe, hanem azokra, akik hajlandóak lennének többet is áldozni a közjavak magasabb szintjéért. Számukra jelenthet alternatív megoldást a közjavak magánjavakkal történı helyettesítése. De mi ezzel a probléma? Általában a közjavakat helyettesítı magánjavak csak korlátozottan helyettesítıi egymásnak, és ráadásul a ráfordítások is nagyságrendekkel különböznek. Erre példa a világítótorony és a radarkészülék. Hiszen ha van világítótorony, annak fenntartása általában közpénzekbıl történik, és elég nehéz használatából bárkit is kizárni. Ugyanakkor egy radarkészülék beszerzése relatíve sokkal nagyobb ráfordítást igényel a hajó tulajdonosa szempontjából, ugyanakkor csak és kizárólag egy hajón lehet azt használni. Szóval, ha nincs világítótorony egy kiálló sziklán akkor a

halászbárkákra szerezzenek be radarokat? Sokkal egyszerőbb, ha a halászok összefognak, alapítanak egy egyesületet, melynek segítségével felállítanak egy számukra megfelelı mérető kis tornyot, melynek fenntartásához mindenki hozzájárul. Ez a nonprofit szféra kialakulásának egy logikus magyarázata Persze ez nem ad magyarázatot az összes nonprofit vállalkozás kialakulására, de általánosságban magyarázza azt. Ugyanakkor az elmélet a harmadik szektor fejlıdésére bizonyítékokkal is szolgál. Történelmileg bizonyított, hogy ez a rendszer jött létre Angliában a XVI. század folyamán, amikor is kialakultak az iskolák, és kórházak, melyek mind a mai napig sajátos rendszert alkotnak. Ugyanakkor a szektor méretét magyarázza a népesség heterogenitása, hiszen megfigyelhetı, hogy a kevésbé heterogén népességő országokban relatíve kisebb a magán és az öntevékeny szektor szerepe, mint a homogén országokban. Ezt támasztja alá az

a megfigyelés, hogy az egyvallású országokban sokkal nagyobb az egyház állami támogatottsága, mint azokban, ahol kettı vagy több vallás is jelen van. A heterogenitás itt nem elsısorban jövedelmi szintekre, hanem attól független jelenségekre, például vallásra vonatkozik. Ha viszont a jövedelmi szintek terén magas a heterogenitás akkor ott jellemzıvé válhat a magánjavakkal történı helyettesítés a nonprofit szektor térnyerése helyett, de ez a gyakorlatban csak korlátozottan érvényesül. 2. Szerzıdéses kapcsolatok kudarca Ez az elmélet elıször NELSON és KRASHINSKY6 munkájában jelent meg, akik a gyermekellátás terén az óvodák és bölcsıdék kapcsán vizsgálódtak és arra a következtetésre jutottak, hogy ezekben az esetekben, ahol a szolgáltatást igénybe vevı és azt megfizetı személyek különböznek, a 5 Weisbrod, Burton A.: A háromszektoros gazdaságban mőködı nonporfit szektor egy elmélete felé In: Kuti Éva szerk. –

A harmadik szektor – tanulmányok, Nonprofit kutatócsoport kiadványa 6 Nelson, R. – Krashinsky, M (1973): Two Major Issues of Public Polity: Public Policy and Organization of Supply. In: Nelson, R – Young, D (eds) Public Subsidy for Day Care of Young Children Lexington, Mass: D.C Health and Co 31 K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . szolgáltatást megvásárló jobban bízik egy nonprofit szervezetben, mint egy for-profit vállalkozásban. Ennek oka, hogy félnek a minıségromlástól, a nem megfelelı színvonalú szolgáltatástól. Hasonló elvek alapján bizonyította ARROW7 a nonprofit kórházak létrejöttét Ezt az ötletet végül HANSMANN8 fejlesztette tovább, és általánosította. Definíciója szerint a szerzıdéses kapcsolatok kudarca olyan esetekben jön létre, ahol a fogyasztók nem érzik képesnek magukat a kapott szolgáltatás mennyiségének vagy minıségének pontos megítélésére. Ezek hátterében pedig az

információs aszimmetria áll, melyet a gazdaság szereplıi szerint a for-profit vállalatok sokkal gyakrabban használnak ki profitszerzés céljából, mint azt a nonprofitok teszik. • • • Itt három típust különböztethetünk meg9: Adományokból élı nonprofit szervezetek esetén az adományok rendeltetésszerő felhasználását csak nehezen lehet ellenırizni, ez sokszor még a nonprofit szervezetek életét is megnehezíti. Gyakran találkozni olyan emberekkel, akik azért nem adakoznak jótékonysági szervezeteknek, mert félnek attól, hogy adományuk nem megfelelı helyre kerül. Üzleti bevételeikbıl élı nonprofit szervezetek mőködése során jellemzı, hogy a szolgáltatások általában olyan komplexek, hogy minıségüket nehéz megítélni. Igaz, itt a probléma nem olyan súlyos, mint az elızı esetben, ezért itt gyakran párhuzamosan jelen van a non- és a for-profit szervezeti forma is. A támogatási elméletek szerint azokban a szektorokban,

ahol párhuzamosan megjelentek a nonprofit és a for-profit szervezetek is, elıfordul az a jelenség, hogy a nonprofit szervezetek azáltal jutnak elınyösebb helyzetbe, hogy az állam támogatja ıket. A támogatás lehet közvetlen illetve közvetett jellegő is. HANSMANN10 empirikus kutatásai során bizonyította is, hogy az USA-ban az adókedvezmények, illetve az ingatlan-átruházások szignifikánsan növelték a nonprofit szervezetek piaci súlyát a kórházak körében. 3. Kínálati oldalból kiinduló magyarázat Az elızı két elmélet a keresleti oldalt vizsgálta, JAMES11 viszont a kínálati oldalból indult ki kutatásai során. Azaz most az a kérdés, hogy magát a vállalkozót mi készteti arra, hogy a nonprofit szervezeti formát válassza a for-profit helyett. Erre két magyarázat is kínálkozik: • A csalási motívum, mely szerint a nonprofit szervezetek ugyanazt a tevékenységet végzik, mint a for-profit szervezetek, csak álcázzák magukat annak

érdekében, hogy olyan forrásokhoz, és kedvezményekhez jussanak hozzá, melyekhez for-profitként nem férhetnek hozzá. • Az ideológiai ok pedig azt takarja, hogy a politikai, vallási és kulturális szervezetek azért vállalnak nonprofit tevékenységet, hogy ezáltal közönséget szerezzenek eszméik és ideológiáik számára. V. A NONPROFIT SZEKTOR HÁTRÁNYAI Az elızıekben megismerkedhettünk a nonprofit szektor kialakulásával, és ezen keresztül elınyeit is megismerhettük. Most tekintsük át, milyen helyzetekben fordul elı az, hogy a kezdetben gyorsan reagáló, rugalmas nonprofit szervezetek szerepét, a társadalom érdekeit szem elıtt tartva az állam veszi át12. 7 Arrow, K. (1963): Uncertainty and the Welfare Economics of Medical Care American Economic Review 53 Hansmann, Henry: The Role of the Nonprofit Enterprise. Yale Law Journal 89 1980 9 Hansmann, Henry: A nonprofit szektor Közgazdasági Elmélet, In: Kuti Éva szerk. – A harmadik szektor –

tanulmányok, Nonprofit kutatócsoport kiadványa 10 Hansmann, Henry : The Effect of Tax Exemption and Other Factors on Competition between Nonprofit and For-Profit Enterprise. Yale University, Program on Non-Profit Organizations Working Parer no 65 11 James, E.: The nonprofit sector in comparative perspective In: Powell: The nonprofit sector: a research handbook Yale University Press, New Haven, 1987 12 Lester M Salamon: A piac kudarca, az öntevékenység kudarca In Kuti Éva szerk. – A harmadik szektor – tanulmányok, Nonprofit kutatócsoport kiadványa 8 32 CSONGRÁDI GY.: MIRE JÓ, HA NONPROFIT? 1. Alacsony hatékonyság A nonprofit szervezetek társadalmilag nem megfelelı hatékonysága leginkább a források megszerzésénél tapasztalható. Az ilyen szervezeteknek ugyanis nincs hatáskörük, amivel bárkit is kötelezhetnének tevékenységükhöz való hozzájárulásra. Ekkor jelentkezik a potyautas probléma, azaz olyanok is részesednek a nonprofit

tevékenységbıl, akik nem járultak hozzá. Ezzel szemben, ha az állam vállalja magára az adott feladatot, adót vethet ki vagy díjakat szedhet a szolgáltatást igénybevevıtıl, így növelheti az elıállított mennyiséget, ami jobban közelít a társadalmilag optimális mennyiséghez. Ez segíthet például áthidalni egy gazdasági hanyatlás idıszakát, mivel ebben az idıszakban az önkéntes adományok és hozzájárulások nagysága csökken, az igény viszont a rászoruló rétegek részérıl jelentısen nı. 2. Partikularizmus Az öntevékeny csoportok tevékenysége során tapasztalható, hogy figyelmüket csak bizonyos csoportokra terjesztik ki, kirekesztve a hasonló helyzetben lévı, de más vallási, faji stb. csoportba tartozó embereket. Ennek persze elınyös oldala is van adott csoporton belül, de a társadalom egésze szempontjából nem csökkenti az egyenlıtlenségeket. Ha pedig minden csoport számára megalakítjuk ugyanazokat a nonprofit

szervezeteket, akkor az sem lesz hatékony. Erre a problémára is megoldást jelent, ha az állam veszi át. Ilyen például a szegény gyerekek étkeztetésének problémája. 3. Paternalizmus A nonprofit szervezeteknél megfigyelhetı, hogy sokszor elválik a finanszírozó és az igénybevevı személye. Általánosan elfogadott, hogy az alapítványok és egyesületek bevételét elsısorban a jómódúak szolgáltatják, és ezek az adományok a jövedelemelosztás egy formájaként a szegényebbekhez jutnak. Ez olyan szempontból lehet hátrányos, hogy a preferenciák a két csoportban jelentısen eltérhetnek. Míg egyesek a környezet védelmét tartják legfontosabb problémájuknak, addig másoknak a mindennapi étkezés jelent gondot, de a környezetvédelemre adott pénzbıl nem vehetnek élelmet. 4. Amatırizmus Ez a hiányosság a harmadik szektor kialakulásának kezdeti szakaszán volt jellemzı, amikor is lelkes amatırök vették kezükbe a társadalom problémás

kérdéseit, és kerestek rá választ. A gond csak az, hogy sokszor többet ártottak, mint használtak, mivel hiányzott a szakmai hozzáértésük, mind a pénzügyi források győjtése, mind a szervezet tevékenységének segítése, mind pedig a források szétosztása terén. Ezekbıl látható, hogy az öntevékeny szektornak számos jó tulajdonsága mellett gyengeségei is vannak. De, ha megfigyeljük, éppen azokon a területeken mutat gyengeséget, ahol az állami szektor erısségei vannak. Ezért nem kell tartani attól, hogy bizonyos tevékenységi köröket öntevékeny szervezetek kezdenek el, mert ha ez túlnı rajtuk bármilyen téren, az állammal való együttmőködés megoldást jelenthet. Ehhez persze az kell, hogy az állami szervek belássák, hogy a harmadik szektor szereplıi sokszor kiegészítik tevékenységüket, és a társadalom számára az az optimális megoldás, ha a két szektor együttmőködik. VI. ÖSSZEFOGLALÁS Látható tehát, hogy a

nonprofit szektor egész életünket behálózza, hiszen olyan feladatokat lát el, melyekkel nap mint nap találkozunk. Ezt alátámasztandó, nézzük meg a Központi Statisztikai Hivatal13 néhány adatát. 2003-ban Magyarországon 53 ezer nonprofit szervezet mőködött, melynek 92%-a aktív tevékenységet folytatott. A szektor bevétele meghaladta a 731 milliárd forintot, 13 www.kshhu 33 K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . melynek 42%-a állami forrásból, 13%-a magántámogatásokból és 45%-a saját forrásból származott. A szektorban foglalkoztatottak száma meghaladta a 70 ezer fıt. Az, hogy ezeknek a szervezeteknek a kialakulásához mi vezetett, azt nem lehet általánosítani. Magyarországon jellemzık a szerzıdéses kudarcok miatt létrejött szervezetek, de nem lehet kizárni a csalási motívum miatt létrejött szervezeteket sem. Mindenesetre azt a jövı fogja eldönteni, hogy a rendszerváltás óta dinamikusan

fejlıdı szektor jelentısége hogyan fog alakulni. Követjük-e az amerikai vagy nyugat-európai példát, vagy teljesen új útra térünk. Az mindenesetre látható, hogy ezen szervezetek jelenléte a hétköznapi ember életét segítik azáltal, hogy a piacgazdaság hibáit próbálják meg korrigálni. FELHASZNÁLT IRODALOM ARROW, K. (1963): Uncertainty and the Welfare Economics of Medical Care American Economic Review 53. HANSMANN, HENRY: The Effect of Tax Exemption and Other Factors on Competition between Nonprofit and For-Profit Enterprise. Yale University, Program on Non-Profit Organizations Working Parer no. 65 HANSMANN, HENRY: A nonprofit szektor közgazdasági elmélet In: KUTI ÉVA szerk. – A harmadik szektor – tanulmányok, Nonprofit kutatócsoport kiadványa. HANSMANN, HENRY: The Role of the Nonprofit Enterprise. Yale Law Jornal 89 1980 HANSMANN, HENRY: A nonprofit szektor Közgazdasági Elmélet, In: KUTI ÉVA szerk. – A harmadik szektor – tanulmányok,

Nonprofit kutatócsoport kiadványa. JAMES, E.: The nonprofit sector in comparative perspective In: POWELL: The nonprofit secttor: a research handbook. Yale University Press, New Haven, 1987 LESTER M SALAMON: A piac kudarca, az öntevékenység kudarca In KUTI ÉVA szerk. – A harmadik szektor – tanulmányok, Nonprofit kutatócsoport kiadványa. NELSON, R. – KRASHINSKY, M (1973): Two Major Issues of Public Polity: Public Policy and Organization of Supply. In: NELSON, R – YOUNG, D (eds) Public Subsidy for Day Care of Young Children. Lexington, Mass: DC Health and Co SALAMON, LESTER M. and ANHEIER, HELMUT K: Szektor születik I – Nonprofit Kutatócsoport kiadványa. SALAMON, LESTER M. and ANHEIER, HELMUT K: The International Classification of Nonprofit Organizations: ICNPO-Revision 1, 1996; The Johns Hopkins University Institute for Policy Studies. WEISBROD, BURTON A.: A háromszektoros gazdaságban mőködı nonporfit szektor egy elmélete felé In: KUTI ÉVA szerk.: A harmadik

szektor – tanulmányok, Nonprofit kutatócsoport kiadványa. www.kshhu www.nonprofitkutatashu 34