Sport | Tanulmányok, Esszék » Bíró Dóra - Sport és szociális munka

BÍRÓ DÓRA Sport és szociális munka 1. Bevezetés Első ránézésre talán abszurdnak tűnhet a cím, melyet jelen publikációm és egyben a TDK témám is visel, de ha jobban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy mégsem áll olyan távol egymástól ez a két terület, mint azt gondoltuk. Témaválasztásomat indokolja, hogy gyerekkorom óta, azaz majd 15 éve rendszeresen, versenyszerűen sportolok, és ez idő alatt volt lehetőségem megtapasztalni a testmozgás jótékony hatásait, melyek rengeteg nehézségen átsegítettek már és a mai napig áthatják a mindennapjaimat. Nagyon sok érdekes jelenség megfigyelésére nyílt alkalmam, melyeket bár a sportpályán éltem át, az életem más területein is megjelentek. A megfigyeléseimhez kapcsolódóan számtalan kérdés is megfogalmazódott bennem, melyek egy részére (legnagyobb meglepetésemre) akkor kaptam releváns válaszokat és akkor értettem meg összefüggéseiket, amikor kapcsolatba kerültem a szociális

munkával. Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy ahogy annyi más társtudomány a rendszerébe építette és használja már a sportot, mint alternatív módszert, a szociális munka miért nem? Kutatásom kiindulópontjában a hosszú, sportolással töltött évek alatt szerzett tapasztalataim, valamint a szociális munka szakos tanulmányaim során felmerülő kérdések állnak. Mivel ismerem a sportban rejlő lehetőségeket, ezért kutatásom során azokra a kapcsolódási pontokra helyeztem a hangsúlyt, ahol lehetőség van a sport és a szociális munka együttműködésére. Kutatásom célja, hogy rávilágítsak; a szociális munkában megjelenő problémák egy részére reagál a sport, ezért úgy gondolom, hogy a sport hatékony módszerként funkcionálhat a szociális munka rendszerébe integrálva. Célom tehát, hogy feltárjam a két terület közötti párhuzamokat és feltérképezzem a lehetséges kapcsolódási, együttműködési pontokat, valamint, hogy

felhívjam a figyelmet a koalícióalkotás lehetőségére és szükségességére a szociális munka modern felfogására, megújulására hivatkozva. Jelen dolgozatban azokat a párhuzamokat emelem ki, melyek során a sport nyújt lehetséges alternatívát a szociális problémák megelőzősére, kezelésére, valamint megoldására. Célom, hogy a sport beépüljön a szociális munka rendszerébe, és egyfajta innovatív eszközként, módszerként jelenjen ott meg. 2. Néhány szóban a sportról A sport mindenkinek más jelent. Ha megkérdeznénk az utca emberét, hogy szerinte ki tekinthető sportolónak, sokaknak kizárólag az élsportolók, a világ- vagy olimpiai bajnokok jutnának az eszükbe, akik nap, mint nap megterhelő edzéseken vesznek részt, míg mások valószínűleg azt mondanák, hogy a sport áthatja a mindennapjainkat, így gyakorlatilag mindenki sportol, aki például biciklivel vagy gyalog közlekedik, esetleg a lépcsőt választja a lift helyett.

Fontos tehát lehatárolnunk, hogy ennek az írásnak a keretében mit tekintünk sportnak. A kutatás során sportnak ítéltem minden olyan testmozgáshoz kötődő tevékenységet, melyet rendszeresen, legalább hetente kétszer és minimum 45 percen keresztül végez egy vagy több személy. A legtöbb ember motivációja sportoláskor a testi, lelki felfrissülés, a betegségek megelőzése vagy szinten tartása, egy közösséghez való tartozás élménye, vagy a teljes, egészséges és fitt élet kialakításának igénye. Kevesen tudják azonban, hogy a sport az imént említetteken túl is számtalan jótékony hatással bír, melyek sokkal szerteágazóbban jelennek meg életünkben, mint azt gondolnánk (Rétsági et al, 2011). Éppen ezért először a sport azon tulajdonságait és hatásait mutatom be korosztályonkénti lebontásban, melyek kevésbé köztudottak, de megjelennek és érzékelhetőek a szociális életünkben. 3. A sport megjelenése és hatásai a

különböző korosztályok életében 3.1 Gyerekek, fiatalok körében A fizikai aktivitás örömet szerez az egészséges gyerekeknek, hamar rászoknak és nagyon hamar, könnyedén el is sajátítják az új mozgáselemeket. A gyerekek szívesen játszanak egy társsal, vagy akár csapatban, ezáltal megtanulnak figyelni egymásra, együttműködni társaikkal, valamint megtanulnak meghatározott keretek, szabályok között játszani és helyes döntéseket hozni. A közös játék során barátságok alakulnak ki, így csökken a kirekesztés, a kiközösítés. A gyerekek számára a sportfoglalkozás a kortársakkal való iskolán kívüli találkozás, egészséges versengés lehetőségét nyújtja, míg intenzív és hasznos együttlét a családok számára, mely erősíti a családi kapcsolódást. A rendszeresen sportoló fiatalok jobb közérzetről, kevesebb pszichoszomatikus tünetről és nagyobb önbizalomról számolnak be, mint inaktív társaik. Kutatások

szerint a rendszeres fizikai aktivitást végző fiatalok sokkal fontosabbnak tartják a posztmateriális (belső) értékeket, azaz a barátságot, a családot, a lelki békét, az égészséget, a becsületességet, mint a nem sportolók. További kutatásokból kiderül még, hogy a sportoló fiatalok magabiztosabbak, könnyebben kötnek barátságot (hiszen a sport a társasági élet egyik meghatározó színtere, ami segít megelőzni az elszigetelődést, kirekesztődést) és barátaikkal könnyebben beszélik meg problémáikat, külsejükkel jobban meg vannak elégedve, kevésbé hajlamosak depresszióra és kevésbé szorongóak, az iskolai feladatok elvégzése kevésbé nyomasztja őket, jobb a tanulmányi eredményük. Egészségük, magatartásuk is kedvezőbb, gyakrabban fogyasztanak zöldséget, gyümölcsöt és kedvezőbb jövőperspektívával rendelkeznek, mint inaktív társaik. Mindemellett a fiatalok életében megjelenő és fontos szerepet játszó

versengés iránti igényt is kedvezően befolyásolja a sport. Teret ad a versenynek, de kizárólag meghatározott szabályokon belül (Budavári, 2007, 165-166; Horváth, 2011, 94-100; Pikó – Keresztes, 2007, 22-23). 3.2 Felnőttkorúak körében A testmozgás nemcsak a szervezet erősítését, az egészség fejlesztését és a munkabírás fokozását segíti elő, hanem ezzel párhuzamosan a személyiség testi-lelki teherbíró és teljesítőképességét is növeli. A felnőttek is átélik a mozgás feszültségoldó hatását, gondoljunk például egy szorongatott helyzetben lévő ember topogására, vagy a vizsgára várakozó ember feszült, nyugtalan járkálására. A testmozgás segít az idegesség, a feszültség oldásában, a hétköznapok során felgyülemlett stressz levezetésében, valamint kiváló eszköz a stresszes élet szövődményeinek megelőzésére. Elmondhatjuk tehát, hogy a sport segíti a helyes stresszkezelést is (Budavári, 2007, 165-166).

Emellett a testedzés fejleszti a kitartást, az állóképességet és rendszerességre ösztönöz. Fejleszti a küzdőképességet, ami a kitűzött cél elérésében nyilvánul meg (nem csak a sportpályán, az életünk más területén is). A sport megtanít arra is, hogy sokszor nem az ellenfelet, hanem önmagunkat kell legyőznünk a siker érdekében. A fáradtság befolyásolja a teljesítményünket, a rendszeres testmozgás viszont segít leküzdeni a fáradtságot, serkenti a pihenési, regenerációs folyamatokat, így energikussá teszi a mindennapjainkat, emellett a szellemi tevékenységet folytatók számára aktív pihenésként is alkalmas a sport. Az intenzív testmozgást végző egyén olyan speciális önmegvalósítási formát talál, amely révén úgynevezett csúcsélményt élhet át. Ez az intenzív önmegvalósítás pillanata, amikor az egyén megfeledkezik a külvilágról, nem arra koncentrál, hogy mit csinál, hanem arra, hogy hogyan végzi az

adott tevékenységet. Ezt nevezi Csikszentmihályi Mihály flow érzésnek Sportolás közben számtalan mérhető eredményt érhetünk el, s egy-egy feladat sikeres teljesítése önbizalmat ad, újabb célok elérésére sarkall (Rétsági et al, 2011). Természetesen a testedzés esztétikai hatása sem elhanyagolható, hiszen a sikeres alakformálás, testsúlycsökkentés javítja a közérzetet és sikerélményt, magabiztosságot nyújt. Elmondhatjuk, hogy a testmozgás pozitív hatással van a szexuális életre is, hiszen az egészséges életmód, a jobb kondíció, az esztétikai megjelenés, a nagyobb önbizalom, a fiatalság megőrzése mind kedvezően befolyásolják azt. A sport kedvező hatással lehet az érzelmi egyensúly elérésére, valamint elősegíti a jó közérzet fenntartását, ugyanis erőteljes mozgás hatására a szervezetünk endorfint („boldogsághormont”) termel. Ennek köszönhető a testedzés után fellépő kellemes, eufórikus állapot,

valamint az endorfin fájdalomcsillapító és nyugtató, relaxáló hatású is. A pszichés (lelki) és a szomatikus (testi) tényezők szoros kapcsolatban állnak egymással, azaz a lelki konfliktusok testi panaszokhoz, betegségekhez vezethetnek. Ezeket nevezzük pszichoszomatikus betegségeknek, melyeknek egy része rendszeres sporttevékenységgel megelőzhető. Arról nem is beszélve, hogy sport véd a kedélybetegségek ellen, mint például a depresszió, sőt a már kialakult depresszió kezelésére is alkalmazzák a sportot, mint kiegészítő terápiát. Emellett a testmozgás véd a szorongással és az alvászavarokkal szemben is. A rendszeres sport kiemelkedő szereppel bír a betegségekkel, fertőzésekkel szembeni ellenálló-képességünk fejlesztésében (Fritz, 2009, 882-883; Honfi, 2009, 927-931). A sportágak többsége improvizációt igényel, ezáltal fejleszti a gyors döntéshozó képességet és a jó helyzetfelismerő tulajdonságot, valamint a

rendkívüli koncentráció és a figyelem szükségessége szellemileg is fitten tart. Mindennek a pozitívumait a hétköznapi életünk során is élvezzük (Horváth, 2011, 94-100). 3.3 Időskorúak körében Napjainkban az időkorúak aránya folyamatosan növekszik, ezért mind a társadalom, mind az egyén számára fontos, hogy a meghosszabbodott élettartam mellé az aktív évek kitolása és javuló életminőség társuljon. Az időskorúak sportolási lehetőségeinél fontos megjegyezni, hogy ebben a korosztályban a szabadidős mozgásformákra korlátozódik a sport fogalma. Kutatások szerint a csoportban végzett mozgásgyakorlatok a testi panaszokra is előnyösen hatnak, változás következik be a sétálás tempójában, az izületi fájdalmak csökkennek, a hangulati nyomottság jelentősen oldódik, az idős embereknek nő az erejük, javul a lelkiállapotuk és a közérzetük, ennek hatására kevesebb problémával keresik fel háziorvosukat, mint

passzív kortársaik. Remek példa az időskori mozgás lehetőségére az a svéd idősek otthona, ahol táncterápiát szerveztek a bent lakó demens betegeknek. Terapeuta nővérek irányításával társas táncos összejöveteleken találkoztak egymással, s a rendszeres találkozást követően megfigyelték, hogy az idősek több pozitív érzést fejeznek ki egymás iránt, sőt, kommunikációs készségük is javult, az egymásra figyelés képessége erősödött. Tehát jelentős változást hozott a rendszeres, csoportban végzett mozgás az idős emberek életében, nemcsak szomatikus állapotuk, hanem kapcsolatkészségük, kommunikációjuk, érzelmi, hangulati állapotuk is javult. Az életmóddal összefüggő betegségek (pl: túlsúlyosság, diabétesz, rák, stb) megelőzhetőek egészséges életmód kialakításával idős korban is. A rendszeres mozgás és a megfelelő diéta segít egy jobb minőségű, értékesebb életmód megteremtésében. A rendszeres

mozgást végző idős embereknél az élettartam akár két évvel is meghosszabbodhat, valamint jóval később jelentkezik a mozgáskorlátozottság (akár 15 évvel is eltolódhat) a nem aktív egyénekhez képest. Ezek az eredmények is bizonyítják, hogy a rendszeres fizikai aktivitás kitolja az öregedéssel összefüggő betegségek kezdetének idejét és csökkenti a betegségek megjelenését, valamint növeli a megbetegedés és a halálozás közt eltelt évek hosszát. Az aktív életet élő időskorúak a sportnak köszönhetően fittebbek és egészségesebbek, így nem vonulnak ki a társadalomból, hanem kiveszik a részüket a szerepvállalásból, produktívak tudnak maradni a közösség életében. A sport tehát szociális hatások szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. Arról nem is beszélve, hogy az időskori elszigetelődés megelőzésére is kiválóan alkalmas a sport, hiszen a fitnesztermek, wellnesközpontok remek lehetőséget biztosítanak

az egykori kollégákkal, barátokkal, családtagokkal való rendszeres találkozásra (Budavári, 2007, 169-170; Toldy, 2009, 639-643; Honfi, 2009, 927-931). 4. A szociális problémák és a sport A szociális munka, mint tudjuk, egy professzionális segítő tevékenység. Ennek a segítő tevékenységnek a középpontjában leggyakrabban szociális problémák állnak. A szociális problémákban való segítségnyújtásra a szociális munkás hivatott. De mit is értünk szociális problémák alatt, melyekre megoldást kell találnia egy szociális szakembernek? A Szociális Munka Szótára szerint szociális problémáról beszélhetünk, ha: „Olyan, az emberek, vagy az emberek és a környezetük között fennálló feltételekről van szó, amelyek egyes egyének értékeit és normáit sértő társadalmi válaszokhoz vezetnek, és érzelmi vagy gazdasági problémákat okoznak. A szociális problémák közé tartoznak pl a bűnözés, a társadalmi devianciák, a

társadalmi egyenlőség hiánya, a szegénység, a rasszizmus, a kábítószer- fogyasztás, a családi problémák és a korlátozott erőforrások egyenlőtlen elosztása.” (Gosztonyi – Pik, 1998, 147) A továbbiakban azokat a leggyakoribb és talán legaktuálisabb szociális problémákat mutatom be, melyek – életkortól függetlenül – megelőzhetőek, vagy kezelhetőek sporttal. 4.1 Beilleszkedési zavarok, kirekesztődés, elmagányosodás A sport ezekre a zavarokra több szempontból is tud reagálni: A sport fontos szerepet tölt be az emberek közötti kapcsolatok kialakításában. Sportolás közben az emberek sokkal vidámabbak a felszabaduló boldogsághormonok miatt, közvetlenebbek, barátságosabbak és nyitottabbak egymás felé, így sokkal könnyebben alakulnak ki barátságok. Mindemellett elsősorban a csapatsportokban szükség van a tagok közötti együttműködésre, összedolgozásra, a csapatmunkára, amely kialakítja a tagok közötti

toleranciát, az elfogadást és a baráti közösségbe tartozás érzését. A közös gyakorlás, az együttes munka, a közös célok eléréséért való tevékenység összehozza az embereket. Ezen túl pedig közismert a sport személyiségfejlesztő hatása, melynek következtében sport megtanítja az egyént beilleszkedni egy csoportba, és annak hasznos tagjává válni, valamint a közvetített értékek alapján megtanítja a csoportot befogadni, elfogadni az egyént. Ezért mondhatjuk, hogy a sport jó eszköze a hátrányos helyzetűek és a szocializációs nehézségekkel küzdők integrációjának, valamint a kirekesztettség csökkentésének. Ezért van nagy szerepe például az iskolai testnevelésnek, hogy már gyerekkorban kezelni tudjuk az ilyen jellegű problémákat (Horváth, 2011, 94-100; Honfi, 2009, 932-934; Rétsági et al, 2011). 4.2 Stressz Szabadidős edzéssel megelőzhető és gyógyítható a negatív stressz. A mozgás során levezetett

feszültséggel együtt növekszik az egyén energiaszintje, nő az optimizmusa, javul a hangulata, a közérzete, kiegyensúlyozottabb lesz, mindez segít a stressz leküzdésében és sokkal könnyebben meg tudja őrizni a nyugalmát, így jobban tud uralkodni érzelmein és könnyebben át tud lendülni a mindennapi problémákon. Az endorfinok további pozitív tulajdonsága, hogy gátolják a szervezeti stressz-választ, így a szorongásos tüneteket is mérsékelni tudja, ezáltal csökken a depresszió kockázata (Pikó – Keresztes, 2007, 29-30; Fritz, 2009, 891-893; Honfi, 2009, 927; Rétsági et al, 2011). 4.3 Negatív énkép A sport az azonnali visszajelzések és a személyiségformáló hatása révén segíti az egyént a reális önismereten alapuló helyes önértékelés kialakításában, ezáltal az elérhető célok kitűzésében, amivel az egyén sikereket érhet el, így nőhet az önbizalma és a magabiztossága (Pikó – Keresztes, 2007, 29-30; Horváth,

2011, 94-100; Gombocz, 2004, 115-125; Rétsági et al, 2011). 3.4 Agresszió A sport feszültséglevezető és stresszcsökkentő hatása révén gátolja az agresszív cselekvéseket, segít az indulatok kordában tartásában, valamint vannak kifejezetten küzdősportok ahol az egyénnek lehetősége van „szabályosan” kiélni agresszivitását. (Budavári, 2007, 125-133; Gombocz, 2004, 117; Rétsági et al, 2011). 4.5 Devianciák A sport az általa hordozott értékekkel küzd a devianciák ellen. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez kisebb-nagyobb sikerrel történik, ugyanis elsősorban az élsportolók körében gyakran tapasztalhatunk deviáns viselkedést. A kutatások is egyfajta kettősségről számolnak be, azt mutatják, hogy a rendszeresen sportolók körében a sportnak visszatartó ereje van például a dohányzástól- amennyiben a sportolói tevékenység mellé tudatos egészségmagatartási- forma is társul. Ha azonban egy sportoló nem törekszik az élete

minden területén az egészsége fenntartására, tehát a sport nem változtatja meg teljesen az életmódját, valamint a kortárscsoport erőteljesen befolyásolja, akkor előfordulhat, hogy a sport nem tudja betölteni védő szerepét és deviáns viselkedést figyelhetünk meg az aktív életet élők között is (Pikó – Keresztes, 2007, 32, 39; Rétsági et al, 2011). 4.6 Mentális betegségek A mozgás során felszabaduló endorfinok, valamint a jó társaság hatására a sporttal megelőzhetőek és kezelhetőek a mentális betegségek, például a depresszió. A depresszió elleni küzdelemben alkalmazzák terápiás módszerként is a sportot, amely hatékony a kevésbé súlyos, de gyakori depresszív hangulati helyzetek leküzdésében. Vannak kifejezetten depresszió elleni sportok, ilyenek elsősorban a társasági kapcsolatok kialakulását is feltételező sportjátékok. A leghatékonyabb depresszió ellen sportok a szabad levegőn űzhető és a csapatban

játszható sportok (Pikó – Keresztes, 2007, 23; Honfi, 2009, 931-932). 4.7 Nevelési deficitek, értéknélküliség Napjainkban a két legfőbb színtér, a család és az iskola nem mindig tud tartós eredményt elérni a nevelés területén, ezért felértékelődnek a személyiség fejlesztésének egyéb színterei. A sportolás jó lehetőségeket biztosít ezen hiányosságok pótlására, hiszen önként vállalt kötelezettséggel járó tevékenységről van szó és rengeteg értéket közvetít, jelentős a pedagógiai szerepe (ilyen értékek pl.: önfegyelem, kitartás, küzdés) A sportnak személyiség és közösség formáló szerepe van, melyre a pedagógia nagyban támaszkodik (Gombocz, 2004, 115-125; Horváth, 2011, 94-100). A sport pedagógiai szerepe megnyilvánul még a nevelési, tanítási folyamatokban is: Az egyéni sportok a döntéshozásra és a magabiztosságra, a csapatsportok pedig a szabályok betartására, a csoporton belüli

együttműködésre, összefogásra, alkalmazkodásra, és az egymásra való odafigyelésre tanítanak. A sport az ellenféllel és egyben a csapattárssal szembeni tiszteletre, megbecsülésre és a fair play-re (azaz a szabályok betartására) nevel, ami a hétköznapi életben, (pl. a szakmai vetélytársakkal való viselkedés szempontjából) is pozitív hozadékokkal bír. Nem csak a sportpályán, az életünk minden területén érnek minket sikerek és kudarcok. A sport megtanít a győzelem és a vereség helyes kezelésére, melyet mindennapi életünkben is kamatoztathatunk (Gombocz, 2004, 115-125; Horváth, 2011, 94-100; Pikó – Keresztes, 2007, 23; Honfi, 2009, 933-934). 5. Összegzés Azt tehát megállapíthatjuk, hogy a szociális munka rendszerében akár prevencióként, akár korrekcióként, vagy terápiaként lehet helye a sportnak. Mivel folyamatosan új problémákkal kell szembenézniük a klienseknek, a szociális munkásoknak is muszáj új

lehetőségeket keresniük és találniuk a legkülönfélébb problémák megoldására. Nemcsak egy modernebb, sikeresebb világ tárulhat a szociális szféra elé, ha nyitott az újdonságokra, de a szakma fennmaradásához, magára találásához is elengedhetetlen a látókör bővítése. A modern szociális munkában a sport az egyik ilyen lehetőség, amivel lehet élni. Kutatásomat szeretném még bővíteni a továbbiakban. Célom, hogy megalkossam és kidolgozzam a "sport-szociálismunka" fogalmát, módszereit, miszerint a sport a szociális munka rendszerében prevenciós és terápiás lehetőségként egyaránt megjelenik. 6. Felhasznált irodalom: Budavári Ágota: Sportpszichológia. Medicina Könyvkiadó Zrt, Budapest, 2007 Fritz Péter: A mozgás mint létszükséglet. In: Szatmári Zoltán (szerk): Sport, életmód, egészség. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009 Fritz Péter, A rekreációs edzés az egészségtudatos életmód építőköve. In:

Szatmári Zoltán (szerk.): Sport, életmód, egészség Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009 Gombocz János: Sport és erkölcsi nevelés. In: Mester és tanítvány, 2004/1 Gosztonyi Géza – Pik Katalin: A Szociális Munka Szótára. Grafit Kiadó, Budapest, 1998 Honfi László: A sport és a hétköznapok kapcsolata. In: Szatmári Zoltán (szerk): Sport, életmód, egészség. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009 Horváth András: A Sport Általi Nevelés multifunkcionális szerepe. In: Tudásmenedzsment, 2011/2. Pikó Bettina – Keresztes Noémi: Sport, lélek, egészség. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007 Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette: Sportelméleti ismeretek http://tamop412a.ttkptehu/TSI/NadoriDancs-Retsagi-Ekler-Gaspar%20-%20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelethtml Toldy Anna: Idősek sportja. In: Szatmári Zoltán (szerk): Sport, életmód, egészség Akadémiai Kiadó, Budapest,

2009