Környezetvédelem | Hulladékgazdálkodás » Dr. Barna Györgyné - A komposztálás lehetőségeinek kihasználása a hulladékkezelő iparban

HULLADÉKOK ENERGETIKAI ÉS BIOLÓGIAI HASZNOSÍTÁSA 8.3 A komposztálás lehetőségeinek kihasználása a hulladékkezelő iparban Tárgyszavak: hulladékfeldolgozás komposztálással; komposztálási célprogram; félüzemi kísérlet. A hulladékok mennyiségének rohamos növekedése és az eltávolításukkal kapcsolatos problémák, a környezetvédelem követelményei egyaránt indokolttá teszik a hulladékhasznosítási törekvéseket. Egyik legésszerűbb megoldás a szerves hulladékok szakszerű komposztálása. Nagy-Britanniában is komoly kutatásokat végeznek a komposztálás tudományos alapjainak tisztázására. Az átlagpolgár számára talán különösen hangzik, hogy a komposztálás olyan félelmetes patogének pusztulását biztosítja, mint amilyenek a streptokokkusz, a szalmonella, a koli baktériumok, a tetanusz stb. Tehát a biogazdálkodás egyik fontos eleme, a szerves növényi hulladékok visszatáplálása a természetbe, minden szempontból

hasznos és környezetkímélő technológia. Nagy-Britanniában a hulladéknak csupán egy szerény hányadát dolgozzák fel komposztálással. A háztartási hulladék 83%-a kerül depóniára, 1%-ából készül komposzt. Bár az ipari és kereskedelmi hulladékok esetében némileg kedvezőbb ez az arány, de még így is a hulladéknak mindössze töredéke hasznosul ebben a formában. Ez homlokegyenest ellentmond az ésszerűségnek, hiszen ma már mindenki tudja, milyen nagy gondot jelent szeméttároló helyek megnyitása a nagyvárosok számára. Ugyanakkor a szabadba kerülő hulladék, feldolgozatlan formában egyike az egészségre legkárosabb anyagoknak. Az angol törvényhozás ma már nem engedélyezi, hogy szerves anyag előzetes kezelés nélkül depóniára kerüljön. A hulladékgazdálkodás előtt két lehetőség kínálkozik: vagy ügyet sem vet a fenyegető veszélyekre, vagy sokoldalú tevékenységgel igyekszik azt gazdaságossá, környezetet kevésbé

veszélyeztetővé tenni. A hulladék ésszerű kezelését jelenti a termelési folyamatba való visszatáplálás vagy az energetikai hasznosítás. Azonban a komposztálás mellett több érv is szól. Mindenekelőtt ehhez rendelkezésre áll a nyersanyag. A háztartási és ipari hulladéknak csaknem 60%-a bomlékony. Ennek a nyersanyagnak a szállítására alkalmas gépi berendezések már rendelkezésre állnak. A nyersanyag feldolgozása nem igényel nagy beruházásokat. Sok ország nagymértékben gyakorolja a komposztálás műveletet. Ha a hulladékgazdálkodás aktívan végzi a komposztálást, akkor már nem egyszerűen „szemetes”, hanem környezetvédelmileg, gazdaságilag és társadalmilag hasznos tevékenységet folytat. Az ipari komposztálás viszonylag egyszerű eljárás. A megvalósításához azonban az eddigi vállalati stratégiát gyökeresen meg kell változtatni: − új üzleti kockázatra kell tekintettel lenni, − a termelési folyamat

irányítása módosul, − megfelelő hulladékkezelési modell szükséges a komposztálás optimálására, − a jelenlegi vállalati szerkezetet ki kell egészíteni a komposztgyártásra szakosodott termelési, marketing, minőség-ellenőrzési és kereskedelmi részlegekkel. A privatizált hulladékgazdálkodó vállalatok működési feltételei között más veszélyek is fenyegethetik a céget, ha nem használja ki a komposztálás lehetőségeit. Előfordulhat, hogy ügyes vállalkozók jelennek meg a „szemétpiacon”, és megszerzik maguk számára a piacot. Többször hallani olyan érveket, hogy Nagy-Britanniában nincs kereslet a komposzt iránt. Nagyon valószínűtlen, hogy ez valójában így lenne Elég egy pillantást vetni az USA-ra és Németországra, ahol gazdaságosan termelik és forgalmazzák a komposztot. Már több cég megkezdte a hulladékgazdálkodásban a komposztálás lehetőségeinek kihasználását. Különböző alapítványok léteznek,

amelyek támogatást nyújtanak a szerves hulladékot komposztáló vállalkozásoknak és a fejlesztési tevékenységet folytató intézményeknek. Különböző célprogramokat kezdeményeznek kutatás, ipari fejlesztés, félüzemi kísérletek, piacelemzés, nevelés stb. céljából A támogatás néhány ezer GBP-től néhány százezerig terjed. A cél közös: meg kell változtatni a hulladékkezelési szokásokat, amennyiben az eddigi, a lineáris rendszerben (kitermelés–feldolgozás–fogyasztás–hulladék) való gondolkodást a ciklikus rendszer (visszanyert anyag–feldolgozás–fogyasztás–visszanyerés) szerinti elképzelés kell, hogy felváltsa. A Carnaby komposztálási célprogram A több közületi létesítmény által támogatott program három fő részre tagolódik: kutatás + fejlesztés, kommunikáció és félüzemi kísérlet. Kutatás + fejlesztés A feladat annak vizsgálata, hogyan javítható különböző hulladéktovábbítási

megoldásokkal a komposztálási folyamat hatékonysága és megbízhatósága, továbbá milyen módszerekkel lehet egyenletes minőségű végterméket előállítani. Ellenőrizték a szokványos paramétereket (nedvességtartalom, illékony szilárd anyagok, C/N arány, nitrogéntartalom ammónia formájában, nitrátformában, pH, villamos vezetőképesség és patogén szervezetek indikálása). A komposzt érettségének értékelésére új módszert, „önmelegedés és fajlagos oxigénfelvétel” (SOUR) eljárást dolgoztak ki. A vizsgálatokat zöldhulladékon, válogatott szerves hulladékon, szennyvíziszap-pogácsákon és csirketrágyán, „nyitott és zárt széreléses” komposztáló rendszerek felhasználásával végezték. További kutatásokat kezdeményeztek a szérelő rendszerekben végbemenő komposztálási folyamatot kiváltó mikrobiológiai fauna fejlődésének vizsgálatára. Az eddigi események szerint általában a szennyvíziszap–zöldhulladék

keverékben az enzimatikus aktivitás nagyobb volt, mint kizárólag a zöld-hulladékban. Ez annak bizonyítéka, hogy a sejten kívüli enzimaktivitás változásai képesek kimutatni a különböző karbonanyagok viselkedését. A kutatás végső fázisában molekuláris technikával (DNS ujjlenyomat) vizsgálják a teljes baktériumpopuláció struktúráját, változásait és a komposztálási folyamat alatti genetikai módosulatait. Mindezek a kutatások rendkívül hasznosak lehetnek a komposztot előállítók számára, mivel egyes bakteriális közösségeket lehet majd izolálni, fejleszteni és tenyészteni a komposztálási folyamat meggyorsítása érdekében. Egy kutatócsoport a patogének komposztálási folyamat alatti pusztulását vizsgálta. A legfontosabb patogének: Escherichia coli, faecal Streptococci (Enterococci), Salmonella spp., Campylobacter spp, szulfátredukáló Clostridia (perfringens és tetani), és Bacillus cereus. Pontos számlálást is

végeztek Kimutatták, hogy nem kizárólag és nem elsősorban a hő okozza a sejtpusztulást a szérelőkben. A patogének komposztban való pusztulásáért a baktériumközösségek közötti versengés és többek között az antibiotikus tulajdonságok lehetnek a felelősek. Kommunikáció További fontos feladat a komposztálással kapcsolatos információk terjesztése. Négy szemináriumot szerveztek hulladékkezelők, komposztálók és a komposztot felhasználók informálására, figyelemfelkeltésére. A szemináriumokat követőleg 500 személy és szervezet számára postáztak beszámolókat. Félüzemi kísérlet A program talán legnagyobb kihívást jelentő része egy félüzemi kísérlet volt a Hull Egyetemen, ahol élelmiszer-hulladékból állítottak elő komposztot. Ezzel kívánták demonstrálni, milyen lehetőség kínálkozik a szerves hulladék mennyiségének csökkentésére és újrahasznosítására. Ez a folyamatban levő program azért jelent

nagy kihívást, mert alapvető szokások megváltoztatását követeli meg. A félüzemi kísérlet eredményeiről folyamatosan be fognak írásban számolni, a megállapításokról szemináriumot rendeznek. (Dr. Barna Györgyné) Gentil, E.: Compost – a diversification opportunity for the waste management industry = Waste Management, 2001. jan p 44–45 Friis, B. B; Pell, M stb: Formation and emission of N2O and CH4 from compost heaps of organic household waste. = Environmental Monitoring and Assessment, 62 k 3 sz 2000 jún. p 317–331