Média Ismeretek | Sajtó » Sajtótörténet házi dolgozat

0 HÁZI DOLGOZAT Sajtótörténet tantárgyból Évfolyam: 1/1 Szak: kommunikáció-művelődésszervező Nyíregyháza, 2001. december 7 1 Az elemzendő cikkemet az első magyar nyelvű hírlapból, a Magyar Hírmondóból választottam. A lap 1780-ban, Pozsonyban jelent meg Rát Mátyás szerkesztésével. A továbbiakban szerkesztői voltak Révai Miklós és Szacsvay Sándor is. A cikk, melyre választásom esett 1780. december 6-án jelent meg a Magyar Hírmondóban. Címe: „Mária Terézia temetése”. Alcíme: „Négy évtizedes uralkodásának rövid mérlege – Tudósítás a bécsi gyászpompáról”. Mária Terézia 1740-1780-ig uralkodott. A felvilágosult abszolutizmus kiemelkedő alakja volt. Nehéz viszonyok közt lépett a trónra, mert az európai uralkodók megtámadták a Pragmatica Sanctiót, amely a Habsburgok női ágának örökösödését mondta ki. Családjának kormányzásában az anyja által rámaradt hagyományokat követte. Szigorú volt

gyermekeivel, de a szeretet szigorát tudta mindig éreztetni velük. Már korábban beléjük oltotta a munka szeretetét és a kötelességek kultuszát. Jellemes, derék, kiváló embereket nevelt belőlük, s II. József, akár II Lipót példája elég fényes bizonyság nevelésének sikerére. Ő maga eközben az évek előrehaladásával folytonosan nehezedett, és erősödő szívbaja folytán mind gyöngébb lett. Utolsó évében már járni sem tudott, gyakran vették elő fulladások, s ilyenkor minden pillanatban a halált várta. Nem sokkal ezután vízkórba esett és el sem hagyhatta többet az ágyat. A halál 1780. november 29-én érte utol 2 „MÁRIA TERÉZIA TEMETÉSE” Az újságíró a cikket Mária Terézia életének rövid ismertetésével indítja. Megemlíti édesapja halálának napját is, mely 1740 novemberében következett be. Ezután az uralkodást a Pragmatica Sanctió értelmében Mária Terézia vette át. Halála után az ország

irányítását fia, II. József vette át Mária Terézia halálát nagyon sokan, az egész nemzet meggyászolta, hiszen az uralkodónőt sokan szerették, s sok mindent megtett nemcsak hazájáért, de más országok segítségére is sietett ha szükség volt rá. Számos dolog, illetve törvény fűződik nevéhez. A cikk további részében az író a temetés lefolyását tárgyalja. Mint egy tudósításként követi végig az eseményeket. Az újságíró leírja, hogy a temetés Bécsben, december 3-án, vasárnap zajlott le. A leírást a körülmények bemutatásával kezdi Megemlíti, hogy kik vettek részt a temetésen, a résztvevők rangját és öltözetüket is leírja. Részletezi, hogy a Szent-Ágoston szerzetbéli udvari templom előtt milyen a haladási sorrend. Legelöl halad a kommandó, a lovas katonaság, mely utat nyit az utána következőknek, az ispotálybélieknek, szerzetes és plébániabeli papoknak, a város tanácsának, az ország rendjeinek,

továbbá a birodalombéli és más udvari tanácsosoknak. A halotti menet égő viaszgyertyákat tartott kezében. Az újságíró ezzel befejezi a temetési menetről szóló tájékoztatását, és az esti órák tárgyalásával folytatja az események bemutatását. Este 7 óra táján miután az áldást elmondták felette, a testet feltették az udvari hat lovas szekérre és átvitték a kapucinusok templomába. 3 Ismételten a menet leírása következik, ahol legelöl egy sereg lovas katona lovagol, majd két lovas hintó, melynek az elejébe befogott ló hátán gyászos öltözetű szolga ül. Utánuk a császári-, királyi kísérőinasok és kengyelfutók gyászruhában. A halottas szekér után magyar testőrök siralmas dob s trombitaszóval lovagoltak. Leghátul pedig egy század gránátos szomorú muzsikaszóval mendegélt. Az újságíró részletesen láttatni kívánja a koporsó levételének és a templomba való bevitelének pillanatát, a koporsó

küllemét pedig pontosan leírja: „És drága készületű fekete bársonnyal béboríttatva, s a feszülettel, koronákkal s minden császári-királyi címerekkel megékesíttetve, azon templomba bévitetett, imilyen rendtartással.” Az író ugyan nem tudja pontosan hogy kik voltak azok a személyek akik a koporsót vitték, de közhírből tudomására jutott, hogy valószínűleg alacsony sorsú szegény emberek voltak. Majd lépésről lépésre ábrázolja a templomban történteket. Bemutatja, hogy a résztvevők hogyan és hol helyezkednek el a templomban, s hogy hogyan kerül be a koporsó a gyászolók körébe. A templomi áldás után a koporsó lassan eljut rendeltetési helyére, a császári-királyi kriptába. A kriptában még egyszer felnyitják a koporsót egy utolsó búcsúra, majd örökre lezárják. Az egyik kulcsot átadják a gardiánoknak, míg a másikat másnap papírba teszik, lepecsételik, s átadják az udvari kincstartónak. Így záródott le a

temetés, melynek nézésére minden felől számtalan zokogó nép gyűlt össze. 4 Az újságíró megpróbál mindent részletesen leírni, illetve bemutatni, mellyel célja, hogy akik valamilyen oknál fogva nem tudtak eljutni a temetésre, azok is tájékozottak legyenek. A cikk nyelvezete a mai ember számára igen nehezen érthető, s bonyolult megfogalmazású. Az azóta eltelt több mint 250 év alatt sokat változott az újságírók nyelvezete is