Biológia | Felsőoktatás » Biogeográfia

Biogeográfia Tárgya: Tág értelemben: az élőlények tanulmányozása térben és időben Szűkebben: az élőlények Földön való elterjedésének és az elterjedésre ható tényezőknek a vizsgálata Felosztása: Tárgy szerint: Cél szerint: Alapkérdései: növényföldrajz (fitogeográfia, geobotanika) állatföldrajz (zoogeográfia) emberföldrajz (antropogeográfia) területi v. regionális biogeográfia történeti biogeográfia oknyomozó biogeográfia elméleti biogeográfia Miért van annyi élőlény? Milyen az előfordulási mintázatuk, és miért? Az ember hogyan befolyásolja ezt a mintázatot? Milyen lesz a jövő? Mitől függenek a válaszok? 1. Térbeli skála Két hangyafaj előfordulása m2-es skálán Atka és Collembola fogyasztó Generalizált ragadozó Puhatestű-fogyasztó hangyafogyasztó Futóbogarak eloszlása ugyanazon területen Más skálájú kérdések: élnek? - A pálmák miért csak a trópusi- szubtrópusi

területeken - Miért nagyobb a diverzitás az alacsonyabb szélességi köröknél, mint a sarki régiókban? - Miért szélesebb elterjedésűek a magasabb szélességi körök fajai, mint az egyenlítőiek? 2. Az interakciók jelentősége Makk Tölgy nagy termés levelek Fehértalpú egér Feketelábú kullancs Gyapjaslepke hernyók szarvas Gyapjaslepke bábok gyenge termés Lyme-kór terjesztése az emberre Tölgyre épülő táplálkozási hálózat 3. Az időskála - napszakos (denevérek-fecskék koegzisztenciája) - évszakos - évek közti időjáráskülönbségek - klímaváltozások (100 éves skála) - evolúciós változások (évmilliók) 4. Az evolúciós újdonságok (új fajok) megjelenésének okai, módjai. Neotoma cinerea (erdei patkány) testtömeg-változása 14 ezer év alatt 5. Geológiai események 6. Taxonómiai viszonyok Fajkeletkezés, fajdefiníció, molekuláris genetika. 7. Ökológiai biogeográfia Adaptáció és ökológia.

8. Az emberi faj megjelenése és hatása Madagaszkár esőerdeinek változása (a) Eredeti (b) 1950 (c) 1985 A biogeográfia története Tudományként a 18. sz közepén jelent meg Uralkodó nézet a teremtéshit. A fajok változatlanok. Szétterjenés Noé bárkájából történt. Faj-élőhely adatok (ökológiai biogeográfia kezdete) Karl von Linné (1735) Vándorlások, kihalások (fosszíliák-élettörténet rekonstrukció). D-Amerika és Afrika valamikor egy kontinens volt. Georges Buffon (1761) 18. századi expedíciók James Cook (1772-75) Joseph Banks Johann Reinhold Forster Diverzitási grádiens felfedezése Szigetbiogeográfiai megfigyelések Georg Forster A növényföldrajz megalapítója. Alexander von Humboldt (1799-1804) A hegyvidéki növényzet magassági zonációjának hasonlóságát fedezte fel a Forster által leírt szélességi variációkhoz. Terjedés – gátak. Kompetíció mint limitáló faktor. Endemikus jelző használata.

(20 régiót különít el) Fajpárok Európa és É-Amerika növényzetében Bipoláris elterjedés. Augustin de Candolle (1778-1841) Negatívum: nem készített elterjedési térképeket. A fosszíliák átmeneti formák, amelyeknek élő leszármazottaik vannak. Jean-Baptiste Lamarck (1802) Georges Cuvier (1769-1832 ) A kihalásokat a környezet katasztrofális megváltozása okozza. (Lamarck és az evolúció ellen) A tulajdonságok nem állandóak - Galapagos – pintyek - fosszíliák nagyobb mérete Charles Darwin (1831-) A mechanizmus hiányzik. A magyarázat az újdonság: Változatok – kompetíció - természetes szelekció. Az első növényzeti világtérkép Adolf Engler (1879) -4 flórarégió, jellemző növénycsaládok -„ősi óceáni flóra” (D) Philip Sclater (1858): Állatföldrajzi felosztás a Passerinae alapján (térképet nem készített) A 19. sz legnagyobb zoogeográfusa Alfred Russel Wallace (1823-1913) Emlősök

alapján alkotott rendszer Darwintól függetlenül jött rá a természetes szelekció általi evolúcióra. Joseph Hooker A Glossopteris flóra elterjedése A déli kontinensek és India valamikor egy kontinens volt. 1912: A kontinensvándorlás elmélete Alfred Wegener Magyarázó mechanizmus hiányában nem fogadták el. Leon Croizat (1894-1982) „Panbiogeográfia” Általánosított elterjedési határvonalak 1960-as évek: A Wegener-elmélet bizonyítása Kőzetek mágneses részecskéi, mint fosszilis iránytűk (S=szilur, D=devon, C=Karbon, P=perm) Tektonikus lemezek mozgása Harry Hess (1960) D-Amerika és Afrika eltávolodása A Föld tektonikus lemezei A paleoceanográfia megalapítója Cesare Emiliani (1922-1995) 1958: az elmúlt 700ezer év hőmérsékleti görbéjét készítette el. Az ökológiai biogeográfia fejlődése De Candolle (1855) 3 fiziológiai növénytípus (megatherm, mesotherm, microtherm) Hermann Wagner (1890)

Vegetációtípusok első kategorizálása (10) (tundra, sivatag, gyep, tűlevelű erdő, esőerdő) 20. század: ökofiziológia fejlődése Stressz, mint limitáló faktor. Christen Raunkiaer Növényi életformák: növekedési pont magassága szerint. Egyéves növények külön kategória (mag) Egyéb adaptációk: örökzöldek – lombhullatók gyökértípusok szimbionta nitrogénkötés, stb. Az életformatípusok helyébe a funkcionális típusok léptek. „Guild” A „közösség” (community) Közösség – egyedi organizmus Frederic Clements Henry Gleason Individualisztikus hipotézis. A közösség hasonló ökológiai toleranciával rendelkező fajok véletlenszerű együttese Henry Cowles: a szukcesszió és klimax elméletének kidolgozója Howard és Eugene Odum: az ökoszisztéma-koncepció kidolgozói Skálafüggetlen. A tenger biogeográfiája James Dana (1853): felszíni vizek zonális beosztása Edward Forbes (1856): 5 mélységi zóna

és 25 fauna-provincia Sven Ekman (1935). Első szintézis 7 klimatikus zóna Indiai óceán és a Csendes óceán nyugati rész faunája egységes. Csendes óceán keleti rész és az atlanti fauna egységes. Jack Briggs (1974): 23 állatföldrajzi régió endemizmusok alapján. Alan Longhurst: tengeri plankton mintázatának változása Ötvözte a fizikai jellegeket, az évi periodicitást a plankton mozgásával és szaporodásával. Szigetbiogeográfia Philip Darlington (1943): nagyobb sziget – nagyobb egyedszám és fajszám. Robert MacArthur Edward Wilson (1967): The Theory of Island Biogeography