Jogi ismeretek | Alkotmányjog » Alkotmánybírák talár nélkül

ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Sereg András Lektor: Kondorosi Ferenc Előkészítő: Seregné Tekulics Gabriella ,, Munkámban sok van, ami tetszhetik az udvarnak, de van sok más is, ami visszatetsző lesz előtte. Másoknak talán más nem lesz majd ínyére Nem fogok tetszeni minden olvasómnak, de nekem se tetszik minden olvasó” Berzeviczy Gergely 1 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Előszó Abban a szerencsés történelmi időszakban lettem újságíró, amikor megteremtődtek Magyarországon a jogállam feltételei, így többek közt megalakulhatott az első magyar Alkotmánybíróság. 1990-ben sokan még egyáltalán nem tudták hová tenni az alkotmánybíráskodást. Az idő tájt igazából az sem lepett meg, hogy az ország akkori legnagyobb példányszámú napilapjának egyik vezetője azt a jóslatomat, hogy holnap valószínűleg eltörli az Alkotmánybíróság a halálbüntetést, magabiztosan így tette helyre: ugyan,

azt nem teheti meg. Másfél évtized alatt nagyot változott a világ, a jogkereső polgárok többé-kevésbé megismerhették az Alkotmánybíróság működését, hírét vehették legfontosabb határozatainak, miközben magáról a testületről, a bíróságot alkotó emberekről csak keveset tudhattak meg. Egy olyan befogadó közegben pedig, amelyben a szerény képességű, de magas nézettségi adatokat produkáló személyekből is médiasztárok, és ami ennél sokkalta csüggesztőbb: példaképek lehetnek, ahol a teljesítmény és annak látszata üzembiztosan összemosódik, nagy szükség van az értékek, az értékeket hordozó és képviselő emberek megmutatására. A sors kifürkészhetetlen és ugyanakkor bőkezű ajándékának tartom, hogy a jogállam egyik alapintézményének magalakulása óta több alkotmánybíró személyes ismerősömmé vált, jó néhányukkal interjúkat is készíthettem. Sok színes egyéniséget, nagyszerű embert ismertem meg

közöttük. 2004 májusában keresetem meg Holló Andrást, az Alkotmánybíróság elnökét azzal az ötlettel, hogy valamennyi volt és mai alkotmánybírát egy interjúkötetben szeretném megszólaltatni. Abból a feltevésből kiindulva, hogy a közügyek iránt érdeklődő közönség testközelből megismerhesse az alkotmány, az alkotmányos rend szigorú őreit. Talár és jogszabályi béklyók nélkül, kalandos életútjuk főbb állomásait előadásukban végigjárva. Mert nagyot téved az, aki azt gondolja hogy a tudós jelent unalmas évtizedek előzték meg. A huszonnégy alkotmánybíró huszonnégy történetében feltárul a XX. század magyar történelmének sokszínűsége: a második világháború borzalmai, a béke lelkesítő pillanatai, az ötvenes évek torokszorító túlkapásai, az ötvenhatos forradalom napjai, majd a megtorlás egyetemi kizárásai, a Kádár-rendszer zsákutcái és tétova értelmiségű útkeresései. A magyar alkotmánybírák

vallomásaiból nehéz életsorok rajzolódnak ki. Többen közülük elsőgenerációs értelmiségiek, akik sokgyermekes parasztcsaládokban, nem ritkán nagy-nagy szegénységben, de lelkiekben annál gazdagabb környezetben nőttek fel. Eszmélődésüket, pályaválasztásukat gyakorta véletlenek, szerencsés körülmények is alakították. Volt, aki közülük kárpitosnak tanult, ácsbrigádvezetőként vagy segédmunkásként dolgozott, mint ahogy legtöbbjük nem tudatosan választotta a jogászi hivatást. A mi alkotmánybíráink ifjúkorukban agrobiológusnak, archeológusnak, újságírónak, borbélynak, művészettörténésznek, fizikusnak, vegyészmérnöknek és ki tudja számba enni, mi mindennek készültek. Lehet, hogy éppen ez a titkuk. Életük során nemcsak iskolapadokat, irodai és könyvtári székeket, egyetemi katedrákat koptattak, hanem megfordultak a magyar valóság talán leghihetetlenebb helyszínén is. Örömökben és derűben, de fájdalmas,

kijózanító kudarcokban 2 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL is volt bőven részük. Nem kellett őket figyelmeztetni, hogy döntésük meghozatalakor az alkotmányossági követelmények mellett a gyakorlat, a hétköznapi élet szempontjait is mérlegeljék. Magukkal hozták, a génjeikben őrzik a Kárpát-medencében élők szabadságvágyát, szociális érzékenységét, rendíthetetlen igazságérzetét. Ha esetenként élesen megosztottak is egy-egy szakmai kérdés megítélésében, ha világnézetükben, neveltetésükben, szokásrendszerükben homlokegyenest különböznek is egymástól, ha nem is járnak össze kártyázni, mókázni, barátkozni látványosan, azért meghallgatják és tisztelik egymást, és meleg szavakkal tudják méltatni a másik alkotmánybírói teljesítményét. Példát mutatnak egy keresztül-kasul falazott, árkokkal barázdált világban. Megnyugtató érzés arra gondolni, hogy ők védték a és védik az alkotmányunkat. SEREG

ANDRÁS 9 oldal a könyvben ÁDÁM ANTAL 1930. február 14-én született Jánoshalmán, középbirtokos földműves családban Édesapjától azt tanulta, hogy lehetőleg senkinek sem szabad ártani, és mindenkinek meg kell adni ami jár neki. Amikor apja egyszer talált az úton egy ekét, eszébe sem jutott megtartani, bevinni a saját fészerébe, hanem azonmód hirdetést adott fel a helyi újságban, hogy visszaadhassa a szerszámot tulajdonosának. A kétkezi munkásemberek büszkeségével említi, hogy az alma nem esett messze a fájától: ma is rendszeresen olt, szemez, és dugványoz. Csak hajszál híja volt annak hogy nem jogásznak, hanem agrobiológusnak tanult. Hamar megkedvelte azonban a jogot Másodéves korában már az alkotmányjogi tanszéken sertepelt. Amikor egy vizsgán a családjog legendás professzora, Pap Tibor bosszankodva megjegyezte, hogy nem látta az óráján, önérzetesen azt válaszolta: ő is éppen akkor tartott szemináriumot. Szerinte

szakmai és népfrontos munkássága alapján jöhetett szóba alkotmánybíró-jelölként. Bizottsági meghallgatásán Bánffy György színművész érdeméül hozta fel, hogy levélben rendszeresen ingyen jegyeket kért a Pécsi Nemzeti Színháztól joghallgatói csoportoknak. Az Alkotmánybíróság alapító tajga eleven emlékszik az első választásra is, amikor egy pár négyzetméteres szobában hárman eldöntötték, hogy Kilényi és Sólyom László közül ki legyen a vezetőjük. Ellene volt a formalitásoknak és a fölösleges ceremóniáknak Nem értett egyet azzal sem, hogy az Alkotmánybíróság láthatatlan alkotmányt ír. Szerinte az ellenkezője igaz: a testület a nehezen érthető, rövid alkotmányi rendelkezéseket fejt ki és teszi láthatóvá. Ádám Antal mosolyogva érkezik a folyóson, néhány perce fejezte be előadását a Pécsi Tudományi Egyetem állam- és jogtudományi karán. Hallgatói szeretik, a XX század elején háromszor is kar

legnépszerűbb oktatójává választották. A professzor emirátus előzékenyen invitál parányi dolgozószobájába, ahol az általa szerkesztett kari folyóirat, a Jura minden létező helyen stócokban áll. Életrajzában azt írja, hogy középbirtokos földműves családból származik. Nem használom a paraszt szót mert pejoratív, lealázott értelmet kapott. Szülei nagyon igényes gazdálkodók voltak, a nagyszülők pedig még nagygazdálkodóknak számítottak. Anyai nagyapáméknál kilenc gyerek született, heten maradtak életben, apámék családjában is heten voltak. A sok gyerek miatt a nagygazdaságok szétaprózódtak, hiszen a birtokokat több részre kellett osztani. Anyám hat testvére közül a legkisebb Faddi Ágoston Gusztáv volt, az országosan ismert Othmár atya, ferences rendi pap, akit 1954-ben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek. Ágoston 2003-ban halt meg 94 éves korában Sok falusi 3 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL gyerek

választotta a papi és a csendőri hivatást, mert nem jutott neki föld. Az idő tájt a föld volt a legnagyobb érték. Apám mindenféle modern gépeket vásárolt, törzskönyvezett volt az állatállománya Ma úgy mondanánk, hogy mintagazdaságot vezetett. Ez viszont azzal járt, hogy a család mindegyik tagjának dolgoznia kellett. Nem lehetett könnyebb az élet attól sem, hogy a háborús években bevezették a Jurcsek-rendszert. Mi volt ennek a lényege? Ez egy pontrendszer volt, ami Jurcsek Béla államtitkár dolgozott ki. Minden gazdának a föld aranykorona-értéke alapján megszabták, hány pontot kell beadással tejesíteni. Minden termék pontértéket kapott. Ha a gazdának mondjuk, 1400 pont volt a penzuma, akkor ő szabhatta meg, milyen termékkel vagy termékekkel teljesíti az előírást aztán jött a Rákosi-időszak, amikor meg azon munkálkodtak, hogy ne legyen a gazdának semmije sem. Ha volt, akkor elvitték, még a padlását is lesöpörték. De

nemcsak a termékeket vitték el, hanem a család férfi tagjait is börtönbe internálótáborba. Emlékszem, középiskolás voltam, és szünetben hajnaltól késő estig dolgoztam, nehogy elvigyék valamelyik családtagomat internálótáborba. Nem is vitték el Édesapját kuláknak tartották? A tizennégy holdnyi földünk egy része futóhomok volt. Ha a terület nagyságát vették, akkor kuláknak nevezték, ha az aranykorona-értékét, akkor középparasztnak. Eszerint változott a minősítése1942 őszén a nyíregyházi királyi katolikus gimnázium tanulója lett. Mért került Jánoshalmáról Szabolcsra? Mert a nagybátyám volt ott a ferences rendház főnöke. Három gimnazista társammal együtt kerültünk a rendházhoz, ahol ellátást kaptunk, és ugyanakkor bizonyos feladatok hárultak ránk. Hétvégeken például fel kellett mosnunk a hatalmas rendház folyosóit. Előfordult az is, hogy több száz lelkigyakorlatos pap étkezése után mosogatnunk kellett.

Négyen két óra alatt ezernégyszáz-ezerötszáz tányért tudtuk elmosogatni. Háborús években körülményes lehetett befejezni a gimnáziumot. Jánoshalmán jártam az első polgárit, a második és a harmadik gimnáziumot Nyíregyházán. Nem hallgathatom el, hogy mindkét osztályt kitűnő eredménnyel és városi jutalommal fejeztem be. 1944 áprilisában a bombázások miatt az egész országban befejeződött a tanítás. Ekkor hazamentem a négyszáz kilométere lévő Jánoshalmára, de amikor közeledett a front ősszel, nem utaztam vissza Nyíregyházára. Így az 194445-ös tanévet ki kellett hagynom Ősszel aztán elmentem Bajára a ciszterekhez, és szeptembertől decemberig pótoltam a kihagyott tanévet, miközben már az ötödik osztályba jártam. Vagyis azért nem letten évvesztes, mert 1945-ben egyszerre két osztályt végeztem. Először miért az orvostudományi egyetemre felvételizett? 1949 nyarán az agrobiológiai szakra jelentkeztem, mert

agrobiológus szerettem volna lenni, azaz nem orvos, hanem növény- vagy állatnemesítő. Megjegyzem: ma is oltok, szemzek, dugványozok Budapesten felvételiztem a Kertészeti Egyetemre, Pécsett pedig az orvostudományi egyetemen. Abban az időben ugyanis több helyre lehetett jelentkezni. Az orvostudományról értesítettek, hogy helyhiány miatt nem tudtak felvenni. Viszont megkérdezték, hogy hajlandó vagyok-e beiratkozni a Pécsi Pedagógiai Főiskola orosz szakára. Visszatáviratoztam, hogy igen, mert mindenáron tovább akartam tanulni. Egy hónapig jártam a főiskola orosz szakára, amikor megtudtam, van itt egy jogi kar is Gondoltam, az mégiscsak egyetem, így hát átmentem, elmondtam a szándékomat, leültettek felvételiztettek, és végül felvettek. Hogy még bonyolultabb legyen továbbtanulásom története, utóbb megtudtam, hogy szüleim novemberben levelet kaptak a Kertészeti Egyetemről, hogy megüresedett egy hely, és felvesznek. Sajnos szüleim nem

küldték el az értesítést, ezért nem lettem agrobiológus 4 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Otthagyta volna a jogot a növénynemesítésért? Ott, bizony. Nincs mit szégyellni, véletlenül lettem jogász Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy később nagyon megtetszett a jog, és korán másodéves koromban bekerültem az alkotmányjogi tanszékre. Mivel akkoriban albérletben laktam, és ott nem fűtöttem, szinte éjjel-nappal bent voltam az egyetemen. Jó fizetést, havi hatszáz forintot kaptam Fél év alatt három öltözet ruhát vettem, amellett, hogy jól éltem. Amikor egy vizsgán a családjog legendás professzora, Pap Tibor bosszankodva megjegyezte, hogy nem látott az óráján, azt válaszoltam: én is éppen akkor tartottam szemináriumot. Másodéves koromtól két tárgyból, alkotmányjogból és polgári jogból vezettem órarendszerűen szemináriumot. Kik voltak a mesterei az egyetemen? Az első mesterem Csekey István volt, aki igazi

polihisztorként foglalkozott közjogtörténettel, remek könyvet írt például a magyar trónöröklési jogról, de élő közjogot és alkotmányjogot is oktatott. A tanszéken mellette dolgoztam, és egyszer azt mondta, az a feladatom, hogy kísérjem figyelemmel az ő munkásságát, mert akkoriban havonta jelentést kellett adniuk a professzoroknak arról mit végeztek. Azt kérte, minden hónap végén írjam meg a jelentéstervezetet. Amikor elkészültem fogott eg piros ceruzát, és kijavította a szövegemet. Mondatiamat felolvasta, és olyan szigorú megjegyzéseket fűzött hozzájuk, hogy ez szörnyű magyartalanság, borzasztó germanizmus, magyar ember így nem beszél. Rendkívül tanulságosak voltak ezek a magánszemináriumok. Több mint harminc éve szerkesztem a kar magyar és idegen nyelvű kiadványaimat, és bizony sokat gondolok Csekey Istvánra. Őt sajnos 1951-ben kényszernyugdíjazták. A későbbiekben Szamel Lajos oktatta Pécsett az alkotmányjogot,

amit akkoriban államjognak hívtak, valamint a közigazgatási jogot, amit pedig államigazgatási jognak hívtak, valamint a közigazgatási jogot, amit pedig államigazgatási jognak. Ő nagyon képzett oktató volt. A Belügyminisztériumban dolgozott a törvény előkészítési főosztályon, és gyakran előfordult, hogy telefonált, másnap nem tud jönni, tartsam meg az óráját. Egész éjszaka tanultam, mint az őrült, és másnap rendben megtartottam az előadást. Egy alkalommal az előadás kezdete előtt Szamel megérkezett, mondtam is neki, nagyszerű professzor elvtárs, akkor nekem ne kell megtartani az előadást. Azt válaszolta, dehogyis, tartsam meg nyugodtan Beült az előadásomra, és szépen meghallgatta. A végén kérdeztem tőle, hogy mi a véleménye Elismeréseket és bírálatokat is mondott, például kritizálta a francia kiejtésemet. Kérdeztem tőle, mi az egyetemi előadásnak a legfőbb követelménye. Azt felelte: a legfontosabb fiacskám, hogy

ne legyen nyitva a slicced Sólyom László egyszer megemlítette, hogy alkotmánybírósági kollégái közül egyedül ön tanította az egyetemen. Igen, ezt az Alkotmánybíróságon is emlegette, hozzátette, hozzátéve, hogy nagyon sokat fejlődtem, mert a hatvanas években nem igazán volt elragadtatva az előadásaimtól. Azzal mentegettem magam, hogy az a tanagyag rendkívül kötött volt, a szovjet alkotmánytörténet témájában nemigen lehetett szárnyalni. 1953-ban kitüntetéssel diplomázott. Arról azonban nem tehetett, hogy ezért akkor nem járt doktori cím. 1951-től 1957-ig a jogászok nem kaptak doktori címet. Bennünket is pótlólag avattak doktorrá Egyetem után egy évig tanársegéd voltam, majd 1954 őszén felvettek aspiránsnak a budapesti egyetemre. 1958-ban az ország második legfiatalabb kandidátusa lettem A legfiatalabb a mi szakterületünkön a zseniális Peschka Vilmos volt. A kandidátusi értekezését az államfői funkcióról írta. Ez

pikáns téma lehetett az ötvenes évek végén Igen. A címe persze az volt, hogy A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Az első mondata így hangozott: A modern állam központi szervet a parlament, a korány és az államfő. Kovács István akadémikus, aki egyébként igen liberális gondolkodású jogtudós volt, szükségesnek tartotta megjegyezni: olyan nincs, 5 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL ogy modern állam. Az állam korszakunkban kapitalista vagy szocialista A disszertációmnak egyébként az volt a fő mondanivalója, hogy az elnöki tanács inkább államfői és ne jogalkotói feladatokat lásson el. Meg is jelöltem azokat a tárgyköröket, amelyek véleményem szerint nem kormányrendeleti vagy törvényrendeleti, hanem törvényi szabályozásra szorulnak. Tudományos ambíciói mellett mennyi ideje maradt a magánéletre? Viszonylag későn, harmincévesen házasodtam. Feleségem alapította és vezette éveken át Pécsett az Európai Dokumentációs

Központot Ma már ő is nyugdíjas. Egy gyermekünk született, akinek különös érzéke volt a matematika és a fizika iránt. Ő jelenleg a Központi Fizikai Kutató Intézettben dolgozik Két lány unokánk van A fiam is későn házasodott, úgyhogy lehetnének nekünk akár dédunokáink is. Azt mondhatom, hogy családunkban a kitartó, igényes munkához szoktunk hozzá, másrészt, amit apám is számtalanszor hangsúlyozott, a becsületességhez. Apámtól azt tanultam, hogy lehetőleg senkinek sem szabad ártani, és mindenkinek meg kell adni ami jár neki. Egyszer a lusta emberektől vitatkoztam vele, azt állítva hogy a lustaság megvetendő. Erre ő azt mondta, hogy mindenki annyit dolgozik, amennyit bír Az emberek egy része azért lusta, mert nem képes többet dolgozni, és a lustaság a betegségük. Ma már úgy látom, neki volt igaza. Apám jellemezésére van egy másik történetem is Egyszer az úton talált egy ekét, de eszébe sem jutott megtartani,

bevinni a saját fészerébe, hanem azonmód hirdetést adott el a helyi újságban, a Felső Bácskában. Kifizette a hirdetési tarifát, majd amikor jelentkezett a tulajdonos az ekéért, odaadta neki. Az illető meg sem kérdezte tőle, mennyibe került a hirdetés Apám arra nevelt bennünket, hogy ami a másé, ahhoz semmiképpen sem nyúlhatunk. Tanyán laktunk, és sűrűn mondogatta, hogy a jószág még véletlenül se menjen át a másnak a területére. Sokkal jobban vigyázott mások terményére, mint a sajátjára. Hogyan találták meg az alkotmánybíró-jelölők? Világéletemben alkotmányjoggal foglalkoztam. Azóta, hogy a pályára kerültem, több mint négyszáz publikációm jelent meg. Sok tanulmányom címében szerepelt, hogy e lege ferenda, vagyis gyakran azt kutattam, hogyan kellene szabályozni egy-egy kérdést, hogyan kellene megváltoztatni, fejleszteni egy-egy jogszabályt. A Hazafias Népfrontban az országos közjogi bizottságban tevékenykedtem,

Pécsett a népfrontban az országos közjogi bizottságában tevékenykedtem, Pécsett a népfront megyei elnöke voltam, többek közt a választások levezetésével foglalkoztam. Szerintem szakmai és népfrontos munkásságom alapján jöhettem szóba. Aztán meghallgattak az illetékes országgyűlési bizottságok is. 1989 őszén a jogi, igazságszolgáltatási és közigazgatási bizottság meghallgatásán Bánffy György színművész elmondta, hogy ő hosszabb ideig a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozott, és ismeri Ádám Antal nevét, jóllehet személyesen nem találkozott velem. Csak gyakran kaptak levelet Ádám Antal aláírásával, hogy az egyetem ennyi és ennyi ingyen jegyet kér, mert ilyen és ilyen joghallgatói csoport szeretné ezt és ezt az előadást megnézni. Ők általában megadták a kért jegyeket. Neki ez nagyon tetszett, és ezt hozta fel érdememül Pedig csak arról volt szó, hogy akkoriban a pécsi jogi kar kulturális bizottságának az

elnöke voltam. Bekerült az első Alkotmánybíróságba, amelynek összesen öt tagja volt. Önt és Kilényi Gézát az MSZP Sólyom Lászlót és Zlinszky Jánost az ellenzék jelölte, míg Solt Pált független jelöltként választották a testületbe. A kezdetekről, az 1989 novemberétől 1990 júniusáig tartó időszakról keveset lehet tudni. Minden ilyen intézmény indulása nagyon izgalmas. Olyannyira, hogy akkoriban csak helyettes elnök vezette az Alkotmánybíróságot. Hogyan választották meg vezetőnek Sólyom Lászlót? Mivel akkor még nem volt székháza a testületnek, Solt Pál legfelsőbb bírósági szobájában választottuk meg a helyettes elnököt. Én az elején kijelentettem, hogy nem aspirálok a funkcióra, és ugyanezt közölte Solt Pál és Zlinszky János is. Ebből következett, hogy Sólyom László és Kilényi 6 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Géza pályázott a helyettes elnöki tisztségre. Ők ketten ki is mentek a szobából

Hárman tanakodni kezdtek, hogy most szavazzunk vagy se. Mondtam, nem fontos szavazni, mert én Kilényi Gézát támogatom. Zlinszky jelezte, hogy ő Sólyom Lászlót Solt is kijelentette, hogy Sólyomra szavaz Így eldőlt a dolog hogy Sólyom László lett a helyettes elnök. Miért szavazatott Kilényire? Azzal az indokkal gondoltam Kilényi Gézára, hogy ő talán nagyobb szervezési és irányítási tapasztalattal rendelkezik. A későbbiekben aztán bebizonyosodott, hogy Sólyom László minden szempontból alkalmas az elnökségre. Voltak vitáik az eljárás rendről? Igen. Az volt a kérdés, hogy a bírósági eljárási rendet alkalmazzunk az indítványozó a szakértők meghallgatásával, mindenféle ceremoniális eljárással, vagy vitatkozzunk azon, mi a leginkább alkotmányos megoldás. Ellene voltam mindenféle formalitásnak Azt mondtam, hogy egy bezárt szobában akár gatyában is vitatkozhatunk, a lényeg az, hogy jó döntések szülessenek. Nem egészen

így is alakult. Végül győzött az a mérsékelt koncepció, hogy lehetőleg ne fordítsuk energiáinkat fölösleges ceremóniákra, eljárási formaságokra, hanem addig vitassuk meg az adott problémát, amíg a leginkább alkotmányos és legértékesebb megoldást meg nem találjuk. Az leső években volt egy-két olyan ügy, amely szépen megkapta a körítést. A halálbüntetés eltörlésének kihirdetése előtt még szakértők is szót kaptak. Azt az elvet követtük, hogy jelentősebb ítéleteinket nyilvánosan hirdetjük ki, és közzé tesszük a Magyar Közlönyben. Így cselekedtünk 1990 október 24-én is, amikor a halálbüntetésről szóló határozatunkat kihirdettük. Az ügynek történetesen én voltam az előadó bírója A testület huszonnégy fő érvet sorakoztatott fel álláspontja mellett, miközben hosszú hónapokon keresztül huszonhárom kontraérvet is megvizsgált. A véletlen úgy hozta, hogy a huszonnegyedik érv a justizmord volt, azaz ha

valakit tévedésből kivégeznek, nem lehet újraéleszteni, a téves ítélet alapján végrehajtott kivégzést soha nem lehet helyrehozni. Sólyom László ehhez a határozathoz fűzte azt a párhuzamos véleményét, amelyben kifejtette a láthatatlan alkotmányról szóló teóriáját. Nem értettem egyet azzal, hogy az Alkotmánybíróság láthatatlan alkotmányt ír. Éppen ellenkezőleg: a nehezen érthető alkotmányi rendelkezéseket fejti ki és teszi láthatóvá. A döntések és azok indoklásai megjelennek, kötelezővé, azaz nagyon is láthatóvá válna. Ezek ugyanis nem jogszabályi normák, hanem szép szöveges elvek, argumentumok és követelmények, de egyszersmind kötelezőek is mindenkire, a parlamentre, a bíróságokra és minden más állami szervre. Szerintem csak elnevezés kifogásolható, a gondolat maga helyes. A láthatatlan helyett milyen szót használt volna? Láthatót. Tulajdonképpen hiteles értelmezésről van szó, amely lehet általános

és konkrét Az Alkotmánybíróság a konkrét esetek kapcsán az alaptörvénynek a vonatkozó rendelkezéseit értelmezi, emellett az alkotmánybírósági törvény lehetővé teszi az absztrakt alkotmányértelmezést is ilyen absztrakt alkotmányértelmezést végzett a testület például Antall József kezdeményezésére, amikor a Független Kisgazdapárt korifeusai azt mondták, hogy a földbirtokokat természetben kell visszaadni a volt tulajdonosoknak, míg más pártok más véleményen voltak. A miniszterelnök ezért megkérdezte, hogy Magyarországon az alkotmány alapján privatizálni kell vagy reprivatizálni. Azt válaszoltuk hogy erről az alaptörvény nem rendelkezik, a parlament és a kormány úgy végezheti a gazdaság átalakítását, ahogy akarja, akár privatizációval, akár reprivatizációval. Egyetlen megkötés van: nem tehet diszkriminatív megkülönböztetést a volt tulajdonosok között a tulajdon tárgyai szerint. Tehát nem 7

ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL teheti meg azt, hogy a földtulajdonosoknak visszautalja korábbi tulajdonukat, a gyárosoknak és a lakás tulajdonosoknak pedig nem. Ennek a döntésnek lett aztán a következménye a kárpótlásjegy Az alkotmánybíráskodás kialakulása A világon az első alkotmánybíróság az Egyesült Államokban jött létre 1803-ban, Európában Ausztriáé az elsőség, ahol 1920-ban alapították meg a testületet. Kontinensünkön az alkotmánybíróságok felállításának három nagy hulláma rendszerváltozásokhoz köthető: Németországban, Franciaországban, és Olaszországban a második világháborúba való átmenet idején, az 1970-es években, a volt szocialista országokban, így Magyarországon is a demokratikus fordulat keretében hozták létre az alkotmányvédő intézményt. Az alkotmánybíráskodás történelmi előzményeként tarják nyilván Edward Coke angol bíró fellépését, aki 1610-ben tiltakozott a parlament által

hozott egyik törvény alkalmazása ellen, mondván, a jogszabály ellentmond a common law-ban lefektetett alapelveknek és az ésszerűségének. Gyakorlatilag ez volt az első feljegyzett kísérlet a törvényhozás döntésének alkotmányjogi felülvizsgálatára. Az angol bírónak az az álláspontja, hogy a törvényhozó hatásköre nem korlátlan hanem alá van rendelve a szuverenitás teljessége által meghatározott alapelveknek, jeltősen hatott a későbbi jogfejlődésre. A mai értelemben vett alkotmányt először több mint kétszáz éve Észak-Amerikában fogalmazták meg. A legrégebbi ma is hatályos alaptörvénynek az Egyesült Államok 1787-ben elfogadott alkotmánya számát. Az Egyesült Államokban sajátos indokai voltak a bíróság útján gyakorolt alkotmányvédelem kialakulásának. Az unió alkotmánya tudniillik keret jellegű szabály, és mint ismeretes módosítással során mindig változatlanul hagyták az eredeti szöveget. A leggyakoribb

ütközési lehetőség éppen az ország föderatív államszerkezetéből következik: a föderáció hatásköre kizárólag az alkotmányban felsorolt tárgykörökre terjed ki, minden egyéb kérdésben a tagállamok jogosultak törvényt alkotni. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a törvények felülvizsgálati jogát egyébként az alkotmányból vezette le, amely a bírák számára kötelezővé teszi az alkotmány tiszteletben tartását. Az elmúlt évtizedekben Ausztria után az NSZK-ban (1955), Olaszországban 1955, Jugoszláviában 1963, Portugáliában 1976, Törökországban 1976, Spanyolországban 1980, és Lengyelországban 1985 is alkotmánybíróságot hoztak létre. Alkotmányossági ellenőrzést végző speciális fórum Svájcban a Szövetségi Bíróság, Lictensteiben az Állambíróság, Belgiumban az Egyeztető Bíróság és Franciaországban az Alkotmánytanács. Magyarországon az 1972-es alkotmányreform keretében került szóba, hogy az

alkotmányosság ellenőrzésére az Elnöki Tanácsot vagy egy újonnan létesítendő parlamenti bizottságot hatalmaznának fel. Ez az elképzelés azonban hamar dugába dőlt 1984-ben viszont alkotmánymódosítással felállították az Alkotmányjogi Tanácsot, amely munkához is látott, de a szanálási eljárásról szóló PMrendelet alkotmánysértő jellegének megállapítása olyan védekezési reflexet váltott ki, amely gyakorlatilag megbénította a tanács további ténykedését. Az első magyar Alkotmánybíróság az 1989. XXXII Törvény alapján 1990 január 1-jén kezdte meg megműködését. BAGI ISTVÁN (könyv 18 oldaltól) 1942 augusztus 7-én született Szegeden, Születési helyének mégsem Csongrád megye székhelyét tekinti, hanem a világ legszebb faluját, Békésszentandrást. Vérbeli lokálpatrióta, aki nemcsak szereti szülőföldjét, hanem kutatja is történetét, beleértve saját családfáját és nevének eredetét. Szinte egész 8

ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL életében ingázott, vagy ahogy ő fogalmaz, megismerte a bejárás gyönyörűségét. Siklósi ügyvédjelöltként hamar megtanulta, hogy nem minden szerepel az egyetemi tankönyvekben. Így az sem, hogy a hatvanas években egy Dráva menti horvát határőr felesége nem szerezhetett tulajdont, mert a régi katonai határőrvidéki jog szerint a ház mindig a férjé maradt, aki a kiváltságért cserébe viszont köteles volt hátaslovat tartani, és állandó készenlétben lenni, hogy legalábbis a törvény keletkezésének időszakában Jelacic parancsára rögvest mozgósítható legyen. A történelem szele őt is meglegyintette, amikor úgy választották meg a Pécsi Ügyvédi Kamara titkárának, hogy nem szerepelt a pártbizottsági úgynevezett egyetértési listáján. Az Országos Ügyvédi Tanács elnökségi tagjaként számos jogszabály előkészítésénél serénykedett. Utóbb az elfogadott törvényszövegben örömmel látta

viszont egy-két mondatát. 1997 júniusában onnan tudta meg, hogy az Országgyűlés Németh Jánossal együtt megválasztotta alkotmánybírónak, hogy a parlamenti patkó közepére két mikrofont tettek ki az eskütétel előtt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az első alkotmányos létszámú testületnek lettem a tagja vallja meg az ügyvédből lett alkotmányőr, aki szerint több gyakorlati szakember is elkelne az Alkotmánybíróságban. Bagi István tartózkodó udvariassággal fogadja vendégét, nehezen oldódik, a társalgás kezdetén inkább csak figyel, mint beszél. Mintha azt mérné fel, milyen mélységekig tárja fel életét, mennyire nyíljon meg. Zavarát ügyesen leplezi, sürög-forog a szobában, pepecsel Milyest lazul fegyelmezett önkontrollja, élvezettel tud mesélni, szereti a cizellált eseteket, adomákat, a történelmi kuriózumokat. Szegeden született. Egész létemet meghatározta az, hogy vidéken éltünk, mégpedig Békés megyében, a

világ legszebb falujában, Békésszentandráson. Gyönyörű, festői vidék, megkapó, ahogy a települést körbefogják a Körösök. Ma is Békésszentandrást tekintem születési helyemnek, bár a Kicsoda szerint Szegeden születtem. Ez csak azért alakult így, mert ott volt a legközelebbi klinika Bátyám és nővérem még helyben született. Hogy én miért nem, annak romantikus magyarázata van: elment a régi orvos és új jött a helyébe, aki anyámat lány korában vagy tíz éven keresztül ostromolta szerelmes levelekkel eredménytelenül. Anyám megelégelte a dolgot, és inkább Szegedre ment szülni Három-négy nappal később már mindketten újra Békésszentandráson voltunk. Érdekes, törökös hangzású neve van. Bag kertet jelent. Egyik utazásom alkalmával találkoztam egy iráni orvossal, aki megkérdezte tőlem, hogy eredeti-e a nevem. Mondtam, hogy igen Közölte, hogy ez egy előkelő besenyő név, és a besenyők Irán északi részén élnek.

Ezen elcsodálkoztam, mert azt hittem, hogy már régen kihaltak Nem, mosolygott az orvos, manapság is nagy tömegekben élnek náluk, és igen rendes emberek. Vannak azért furcsa szokásaik, pl., nyaranta kiköltöznek a téglaházaikból sátrakba A hagyomány szerint egyébként Békésszentandrás is besenyő település volt, mintegy harminc kilométerre a falutól található Besenyőszeg. Annak idején széttelepítették a besenyőket, hogy ne legyenek egy csoportban Ma a fél falut Baginak hívják. Végzett családfakutatást is? Igen. Több száz éve laknak az őseim Békésszentandráson Születési anyakönyvi kivonatokat találtunk az 1700-as évkeből. Régebbieket egyelőre azért nem tudunk beszerezni, mert azelőtt a nagyváradi püspökséghez tartoztunk, és ott nagyon nehéz kutatni. Ha megérem a nyugdíjas kort, akkor elmegyek Nagyváradra kutatni. Mivel foglalkozott édesapja? 9 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Apám egy tanyán élő parasztcsaládból

származott. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a hetedik gyerek, mint a mesében. Nagyon jól tanult, szeretett is volna továbbtanulni, de az apja nem akarta, mert szükség volt rá a birtokon. Az anyja viszont biztatta, így aztán előbb elment napszámba 20 oldal és az ott keresett pár ezüst koronával beballagott Szarvasra. ahol később le is érettségizett. Utána két évet abszolvált a pécsi jogi karon Amikor kitört a gazdasági válság, apám, aki 1902-ben született. tehát én eléggé kései gyerek vagyok, felhagyott az egyetemmel, és Nyíregyházán egy államigazgatási főiskolaszerűséget végzett el. A harmincas évek végén aztán elvállalta a világ egyik legnehezebb feladatat, vezető lett saját falujában. megválasztottak ugyanis Békésszentandrás főjegyzőjévé A háború után jött először a B-listázás, majd a fordulat evet követően megszűnt az állasa. Attól kezdve faluról falura költöztünk Békés megyében, olyan

településekre, ahol a frissen alakult községi tanácson nem volt közigazgatási szakember. Ahogy beindította az egyiket. Következett a másik Apámnak tehát az új rend szerint sem volt bűne, csak érdeme. A háború alatt megmentette a falu irattárat. felpakolta meg az anyakönyveket is egy lovas kocsira, család az ostromot az iratokkal együtt töltötte az akkori Verpeléti. most Karinthy Frigyes utcai pincében. Amikor békésszentandrásiak 2000-ben megtiszteltek azzal hogy díszpolgárrá választottak, azzal köszöntem meg az oklevelet, hogy azt apám nevében fogadom el. - Édesanyja is békésszentandrási? - Igen. a falu egyik felének - nemi túlzással - Szécsi a neve a másik felének meg Bagi. A névazonosság nem jelent féltetlenül rokonságot Felnőtt koromban ereztem meg a súlyát annak, hogy mind az apai. mind az anyai ükszüleimnek megvan a sírja. sírköve a békésszentandrási temetőben Hárman voltunk testvérek. én voltam a legkisebb Első

meghatározó élményem a zene volt Otthon állandóan szolt a muzsika, a családban mindenki játszott valamilyen hangszeren. A nőverem például Kadosa-tanítvány volt. kitűnően zongorázott Ma is szeretettel gondolok ezekre az együttzenélésekre. Aztán kora gyermekkoromban megismertem a bejárás" gyönyörűségét mert a zeneiskola miatt mar az általános iskolát is Békéscsabán végeztem. Akkoriban a csabai zeneiskola a legjobbak köze tartozott az országban. Ennek az volt az oka, hogy Budapestről kiváló zenetanárokat .telepítettek ki" akik közül jó néhányan Békés megye székhelyére kerültek Úgy, hogy jó zenei előképzési kaptam, aminek hamarosan hasznát láttam, hiszen tizenhárom evesen mar állásom volt. Ez úgy történt. hogy amikor 1955-ben Békéscsabán megalakult a Balassi Népi Tánc együttes, meghívtak az együtteshez korrepetitornak. Ez a hangzatos szó azt jelenti hogy a próbán zongorán összefogtam a partitúrát, mert

drága mulatság lett volna zenekart alkalmazni. s játszottam, számtalanszor négy ütemet ismételve órák hosszat. 10 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 21 oldal Hogyan kerüli Pécsre? - Amikor a család átköltözött a Dunántúlra. a pécsi Nagy Lajos Gimnázium-i tanulója lettem A zenélést nem hagytam abba. a Békéscsabán kapott ajánlólevéllel a Mecsek együttesnél korrepetitorkodtam tovább ami jól jött. inert kollégista voltam megkerestem a kollégiumi díjamat, és sokszor megtörtént. hogy megvonták a kimenőt de tőlem nem tudták mert nekem hatalmas. vörös bélyegzővel ellátott papírom volt a Mecsek együttestől Később kamasz gyerekként elkezdtem dolgozni a pécsi újságnál. Kellettek az anyagok, mert akkoriban két lap is volt: a Dunántúli Napló reggeli kiadása és az Esti Pécsi Napló. Apróbb tudósításokat, hírfejeket írtam Nagyon csábított a gondolat, hogy újságíró legyek. Bár mindig beimern motoszkált a gondolat hogy

befejezzem azt. amit apám két év után abbahagyott, a Jogi egyetemet Volt egy Köves Sándor nevű nevelőtanárom a kollégiumban. aki jogász volt Politika okokból nem tudott elhelyezkedni a szakmájában. kiszűrték az ötvenes évek elején, mint ahogy rengeteg; embert megfosztották az állasától. és elment NEVELŐTANÁRNAK- Köves azt mondta nekem hogy ne kísérletezzek az újságírással, mert olyan időket élünk. amikor elég egy fuvallatnyi változás és eltiltanak az írástól. Ha az a régi vágyad hogy a jogra kerüljek, akkor menj a jogra Ezt én bátorításnak vettem. és tizennyolc evesen jelentkeztem a jogi karra A felvételinél megvolt a maximális tanulmányi pontszámom. de akkor még, 1960-ban a származásra is adtak pontot Én nem kaptam meg u a származásért járó 6t pontot. meri apám főjegyző volt Viszont a hiányzó pontokat pótolta. hogy a jogi egyetem zenekarának nem volt zongoristája A KISZ-titkár végigülte a felvételimet l.

nehogy gond legyen Halából" Népköztársasági Ösztöndíjjal fejeztem be az egyetemmel. - Kik voltak önre a legnagyobb hátassal az egyetemen? - Sok professzort tudnék említeni. akitől rengetett tanultam Bihari Ottó az egyik előadásán például azt mondta hogy minden egyes társadalmi rendszer olyan. mint egy feldobott kő. egy darabig; felfelé ível, és utána lefelé száll Az egész évfolyam visszafolytatta a lélegzetét. mert Bihari nem tette hozzá, hogy a jelenlegi rendszerre ez nem érvényes. Hogy a kő örökre lenn fog maradni Meg kell említenem a nagyszerű Rudolf Lóránt nevet is. aki polgári jogot oktatott A sors ajándékának tartom hogy szeretett tanárommal. Ádám Antallal több évtizeddel később együtt lehettünk alkotmánybírák. A jogi karról három-négy évfolyamtársammal rendszeresen jártunk át nagyszerű orvosprofesszorok előadásaira is. Emlékszem például hogy Szentágothai János anatómia óráin a különböző

bibliafordításokat hasonlította össze. Sokszor elveztük Kerpel Fronius Ödön előadásait vagy éppen Romhányi György professzor elbűvölő humorral és éles eszét. Jó dolog, volt pécsi diáknak lenni. Elvégeztem a jogot 22 oldal a könyvben Akkoriban az volt a rendszer, hogy négy év után ki kellett menni cselédkönyvesnek . azaz gyakorlati munkát kellett végezni Én ai Siklósi Járásbíróságra kerültem fogalmazónak. Rengeteg munka szakadt ram Le államvizáztam, s utána nem árultam zsákbamacskát,mert őszintén közöltem. hogy ügyvéd szeretnék lenni Elmondtam 11 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL azt is. hogy három-négy évig szívesen maradnék a bíróságon, mert rengeteget lehet tanulni. Csak hát adódott egy lehetőség, hogy átmenjek ügyvédnek. A siklósi ügyvédi munkaközösségbe osztottak be, és ott is lehettem később bejegyzett ügyvéd. Közben megnősültem. Pécset laktunk a feleségemmel, és naponta jártam Siklósra

Annyit utaztam, hogy már ingyen jegy járt volna nekem. Lehet, hogy nem annyira látszik a térképen, de jókora területű volt a siklósi járás: a Dráva vonalát követte, és csaknem Barcstól Mohácsig terjedt. Sok-sok népcsoport élt arra felé, hihetetlenül érdekes emberekkel és életsorsokkal találkoztam. Ha nem kerülök Siklósra, akkor sohasem ismerhettem volna meg az ormánsági parasztok jogászokat is megszégyenítő jogi tudását, vagy a Villányi környéki németek csodálatos gyarapodási képességét, óriási szorgalmát. Például azt, hogyha a hegyoldalról lehozta a víz a földet, akkor kosárban vitték issza a fejükön. De a Dráva menti horvátság különleges jogi helyzetéről sem tanítottak semmit az egyetemen. Mi maradt ki a tananyagból.? A Dráva mindkét partja, mint katonai határőrvidék Bécsihez tartozott, külön jogrendszer vonatkozott rájuk, amely akkor még szokásjogként erősen élt. Még ügyvédjelölt voltam, amikor

horvátok jöttek szerződést készíteni, és én az egyetemen szerzett családjogi tudásommal felvértezve kijelentettem, hogy akkor a ház fele az asszonyé lesz. Azon nyomban fogták a kalapjukat, és el akartak távozni Felháborodva közölték velem, hogy nem ismerem a jogot. Kiderült, hogy az asszony nevére semmi sem kerülhetett. A régi katonai határőrvidéki jog szerint tudniillik a ház a férfié volt, aki ugyanakkor köteles volt hátaslovat tartani, és állandó készenlétben lenni. Ha pedig egy határőrnek a felesége megözvegyült, akkor két éven belül köteles volt férjhez menni egy másik határőrhöz. Mindez természetesen azt a célt szolgálta valamikor, hogy a horvátok, mint katonák gyorsan mozgósíthatók legyenek. Lásd pl Jelasics szerepét, akinek egyébként most fordították meg a szobrát Zágrábban, így aztán a kardját már nem Buda felé tartja. Meddig járt Siklósra ügyvédkedni? 1972-ben gondoltam úgy, hogy elég a

kijárásból. Aztán hívtak oktatni is, ekkor még nem egyetemre, hanem ügyvédjelöltek pécsi oktatási központjába. Őt megyéből,Vastól egészen Tolnáig, jártak oda az ügyvédjelöltek posztgraduális képzésre 23 oldal Én polgári jogot és polgári eljárásjogot oktattam. A tanítás kitűnő alkalom volt arra is, hogy karbantartsam a tudásomat. Később többször hívtak az egyetemre Különböző okok miatt kitértem, majd 1989-ben elfogadtam, azóta folyamatosan tanítok a pécsi egyetemen, s pár éve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem polgári jogot. A szakmai önéletrajzából kiderül, hogy több tisztséget is betöltött az ügyvédi kamarában. 1978-tól öt évig a Pécsi Ügyvédi Kamra fegyelmi bizottságának tanácsvezetője voltam, majd voltam, majd 1983. október 22-én közvetlen választással a kamara titkára lettem Ez a poszt szerepelt a pártbizottság úgynevezett egyetértési listáján, csak éppen az én nevem nem volt rajta. A

választási eredményből nagy balhé lett, az illetékesek ugyanis elképedtek, hogy nem olyat választottak kamarai titkárnak, akik őt ajánlottak. Summa summarum: bekerültem a közéletbe 1989-ben ugyancsak a hivatalos listával szemben a budapesti országos választmány beválasztott, mert összesen nem volt annyi elnökségi tag, mint ahány megye. Megválasztásom okát abban látom, hogy talán az oktatás folytán sokan ismertek. Az Országos Ügyvédi Tanács a Magyar Ügyvédi Kamara jogelődje volt. 12 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Igen. Horváth Jenő agilis elnöksége mellett törvénytervezeteken kezdtünk dolgozni, előbb az Országos Ügyvédi Tanácsnál, később az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs bizottságában. Nagyon tetszett ez a munka, és az is örömmel töltött el, hogy az lefogadott törvényszövegekben viszontláttam egy-két mondatomat. Ebben az időszakban jelentős részt vállaltam az ügyvédi törvény kidolgozásában, az

ügyvédi etikai kódex meghozatalában, az összeférhetetlenségi szabályzat elkészítésében, valamint az ügyvédi ellenjegyzés definiálásának megfogalmazásában. Hogyan látja ma az ügyvédség helyzetét? Rengeteg az előítélet az ügyvédi munkával szemben. Rendszerint azok fanyalognak, akik nem voltak ügyvédek, vagy olyan kollégával hozta össze őket a sors, aki teljességgel alkalmatlan erre a szép pályára. Az, hogy felduzzadt az ügyvédi kar létszáma, nem új jelenség A múlt század húszas éveiben az ország lecsatolt területeiről több ezren érkeztek, főleg Budapestre. Ma úgy látom: nagyon sok a jogkereskedő, a joggal való kereskedő. 24 oldal a könyvben Úgy gondolom, ha a gazdasági jog a helyére kerül, a számuk csökkenhet majd. Ezzel együtt aggódok a szakma kommercializálódása miatt. Ugyanakkor igazságtalanság lenne, ha elhallgatnám, hogy a korábbiakhoz képest jóval több ügyvéd tanít az egyetemeken, miközben a

munkáját is végzi. A gyakorlati szakemberek tapasztalatra nagy szükség van. Az orvosi egyetemeken teljesen természetesnek veszik, hogy egy sebész délelőtt műt, délután pedig a katedrán a műtéti fogásról beszél. A jogászképzésben az elmúlt évtizedekben sajnos elszakadt egymástól az elmélet és a gyakorlat. Azért is mentem vissza tanítani az egyetemre, mert elhatároztam, hogy ezen az ellentmondáson szerény eszközeimmel megpróbálok segíteni. Nem tudom, most egy nagyot ugrok visza az időben, hogy valaha is elérjük a Mohács előtti jogtudó értelmiség színvonalát. Werbőczi István például azt mondta: az ötven vagy ötvennél nagyobb létszámú ménest ingatlannak kell nyilvánítani. Hát, nem egy remek elképzelés? Először is: ingóságot ingatlannak minősít, másrészt nem akárhonnan összeterelt ötven lovat, hanem egy ménest, amit hosszú évek, esetleg évtizedek alatt gyúrtak egységessé. Ez a gondolat olyan absztrakciós

képességre utal, amit bármelyik alkotmánybíró megirigyelhet. Vagy említhetnék az egykori kitagadási okok közül is néhány érdekeset Mint ismeretes, gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében Török Bálint két fia is benne van abban a csapatban, amelyik megkísérelte kiszabadítani a törökök által fogva tartott magyar főnemest. Azt valószínűleg kevesen tudják, hogy az őszinte érzés mellett az akkori öröklési jog is motiválhatta a két fiút a tettében: kiesett tudniillik az öröklésből az a gyermek, aki fogságba esett apját legalább nem próbálta meg kiszabadítani. Tényleg szép gondolat, bár manapság súlyos törvénysértés nélkül nehezen lehetne kivitelezni. Mindmáig azt vallottam, és komolyan is gondoltam, lehet, hogy én igazából nem is a XX vagy a XXI századba való ember vagyok. Ügyvédként őszintén hittem abban, hogy a feladatom nem lehet más, mint a tényleges segítségnyújtás az arra rászorulóknak, illetve

az igazukat keresőknek, másképp fogalmazva: az alkotmánnyal nem ellentétes törvények szolgálata. Ennek jegyében aztán az elve lehetetlen célra irányuló jogvitákat azonnal elhárítottam. Hogy őszinte legyek, az anyagi viszonyaimon meg is látszott, hogy nem vállaltam képtelen ügyeket. Ellene voltam a fölösleges perlekedéseknek, amit lehetett, azt per nélkül oldottam meg, számtalan egyezség született az irodámban. Hogyan lett alkotmánybíró? - amikor 1997-ben elakadt az alkotmánybíró-jelölés, és már-már nemzetközi botrány kerekedett abból, hogy csonka volt a testület, akkor valakinek eszébe jutott, hogy kérdezzék meg a szakmai szervezeteket, ők kiket ajánlanának. 25 oldal a könyvben 13 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Mint kiderült engem is jelöltek. Ezt úgy tudtam meg, hogy az egyik éjszaka felébredtem, szolt a rádió, és azt hallottam a hírekben, hogy a nevemet mondják az esetleges alkotmánybírójelöltek között.

Július elején telefonált Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke megkért, hogy keressem fel, és megkérdezte, vállalom-e a jelöltséget. Igent mondtam Mint később megtudtam, jelölttársam, Németh János azzal a feltétellel fogadta el a felkérést, hogy ne pártok, hanem szakmai szervezetek jelöljék. Akkor még mindenki elevenen emlékezett pár hónappal korábban, 1996 novemberében történtekre, amikor Bruhács János nemzetközi jogászprofesszort nem választották meg alkotmánybírónak. Mint említettem, Németh Jánosról és rólam egyidejűleg döntöttek. A szavazás idején ott ült a családom az egyik parlamenti páholyban. Onnan tudtam meg, hogy megkaptam a szükséges szavazatszámot, hogy a középső fiam elégedetten szólalt: na, az apámat megválasztották. Megkérdeztük tőle, ezt te meg honnan tudod. Azt felelte: két mikrofont tettek ki az eskütételre Jó megfigyelés Nagyon büszke vagyok arra, hogy az első alkotmányos létszámú

testületnek lehettem a tagja úgy, hogy hatpárti egyetértéssel választottak meg, Több mint három évtizedes ügyvédi gyakorlattal érkezett az Alkotmánybíróságra. Belülről hogyan látja gyakorló jogászként a testület munkáját? Az eddig elmondottak alapján biztosan nem lei meg a válaszom: véleményem szerint több gyakorlati szakember is elkellene az Alkotmánybíróságban. Korábban is jót tettek a testületi munka színvonalának a gyakorlatból érkezett szakemberek tapasztalatai. Így pl Lábady Tamás és Tersztyánszky Ödön, majd Strausz János több évtizedes bírói tapasztalatukat kamatoztatták, a jogtudós Zlinszky János pedig a hosszú ügyvédi pályán szerzett tudást. Milyennek látja az Alkotmánybíróság jövőjét? Erre a kérdésre nem könnyű felelni. Mint köztudomású, vannak országok – pl az Egyesült Államok Anglia -, ahol az úgynevezett rendes bíróságok látják el az alkotmányossági feladatokat. Könnyű nekik,

szoktam volt mondani, mert az egyik országban kétszázötven éve, a másikban ezeregyszáz éve nem járt idegen katona, tehát a nemzeti jogfejlődést nem zavarta megszállást. Lehet, hogy egyszer majd nálunk is átveszik a rendes bíróságok a jogi normák alkotmányossági vizsgálatát is. Talán ez távoli jövő. A közeljövőben szerintem a mainál több munkát ad majd az alkotmánybíráknak a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos alkotmányos feladatok ellátása. Az EU-tagságunkból is következik ennek fontossága, hiszen a nemzeti alkotmánybíróságok a nemzeti alkotmány rendelkezéseinek érvényesülését védik. 27 oldal a könyvben A bíróválasztások története Az Országgyűlés 1989 őszén az alkotmánybíróság első öt tagjának jelölésére egy tizenegy tagú jelölőbizottságot állított fel, amelybe az MSZP négy, további öt párt (a Fidesz, a KDNP, az MDF a Magyar Néppárt és az SZDSZ) egy-egy, míg a függetlenek két tagot

delegáltak. Ez a bizottság tett javaslatot a parlamentnek, az öt alkotmánybíró személyére, mégpedig oly módon, hogy az MSZP és az ellenzéki pártok két-két, a függetlenek egy bírót jelöltek. 1989 november 23-án az OGY megválasztotta Ádám Antalt (308) és Kilényi Gézát (293), a szocialisták két jelöltjét, sólyom Lászlót (297) és Zlinszky Jánost (298), az ellenzék jelöltjét, valamint a függetlent jelöltet Solt Pált (305). 1990. július 2-án az Országgyűlés többpárti konszenzussal öt újabb bírót választott: Herczegh Gézát (289), Lábady Tamás (289). Pár héttel később a testület tagja lett Szabó András (259) is, aki időközben legfelsőbb bírósági elnöknek választott Solt Pált helyét foglalta el. 1993. május 31-én tízről kilencre csökkent a létszám, miután Herczegh Gézát a hágai Nemzetközi Bíróság tagjának választották meg. A törvényhozók bíróválasztás helyett alkotmányt módosítottak: 14

ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL tizenegyre redukálták a bírák létszámát. Eredetileg három egymást követő időpontban, három különböző összetételű Országgyűlés öt-öt összesen tizenöt bírót választott volna meg. Hiába csökkentették azonban tizenötről tizenegyre a bírák számát, az alkotmánybíróság 1997 nyaráig nem volt teljes. A két politikai tábor közötti bizalmatlanság 1996 novemberében ért tetőfokára, amikor a parlament az ellenzék által jelölt személyt, Bruhács János nemzetközi jogászt nem választotta meg (a szükséges 258 szavazat helyett 202-öt kapott)- a két aspiráns közül csak az MSZP jelöltje, Holló András szerezte meg a szükséges szavazatmennyiséget (269) Először 1997 júniusában érte el a testület az alkotmányban rögzített létszámát, amikor is a parlament hatpárti konszenzussal megválasztotta Bagi István (284) és Németh Jánost (304) az Alkotmánybíróság tagjának. 1998-ban nagy

mozgás volt: február 19 én Szabó András március 7-én pedig Zlinszky János töltötte be a 70. életévét, így távozniuk kellett a testületből A helyükre márciusban az ellenzék jelöltje Erdei Árpád (265) és az MSZP által támogatott Kiss László (275) került. 1998 novemberében három alapító kilencéves mandátuma is lejárt: Ádám Antalé, Kilényi Gézáé, Sólyom Lászlóé. Decemberben a megüresedett alkotmánybíró székekbe az MSZP Czúcz Ottó (344), a Fidesz és az MDF támogatottja Strausz János (344) ülhetett. 1999 nyarán újabb három alkotmánybíró távozott megbízatása lejártával; Lábady Tamás, Tersztyánszky Ödön, és Vörös Imre. A parlament gyorsan pótolta őket az MSZP által jelölt Bihari Mihállyal (261) a Fidesz az MDF és az FKGP közös jelöltjével, Tersztyánszkyné Vasadi Évával (287) és konszenzusos jelölttel, Kukorelli Istvánnal (307). 2003. július 31-én Németh János megbízatása járt le, mert

betöltötte 70 életévét 2004 április 30-án Czúcz Ottó mondott le mandátumáról, mivel a luxemburgi Elsőfokú Bíróság bírói posztjára jelölték. 2004- december 23-án Strausz János lett hetvenéves. 2005 szeptember 26-án a parlament megválasztotta az MSZP és SZDSZ jelöltjét, Bragyova Andrást (355), valamint a Fidesz és az MDF által támogatott Kovács Pétert (359). 28 oldal a könyvben Bihari Mihály 1943. február 24én született Budapesten Szülei fiatalon házasodtak össze, édesapja mindössze húszéves volt, amikor első csemetéjük világra jött. Korán elváltak egymástól, a gyerekek édesanyjuknál maradtak, aki villamoskalauzként dolgozott a Beszkárnál. Nagy szegénységben éltek Mihály az általános iskola után egy Baross utcai kárpitosmesterhez került szakmunkástanulónak. A műhely szocializációjának egyik legfontosabb terepe volt, hiszen egész nap felnőttek között élt és politizált. Miután a szakma kiváló

tanulójaként felszabadult, a budapesti Eötvös József Gimnáziumban, a dolgozók eseti iskolájában tanult, majd érettségizett. 1966-ban az ELTE állam- és jogtudományi karának nappali tagozatára felvételizett. Másodéves korától Népköztársasági ösztöndíjas lett, kollégiumba került, demonstrátorként eseti és levelező hallgatókat készített fel a polgári eljárásjogi kollokviumokra. 1971-től az álam és jogelméleti tanszék tanársegédjeként heti tizennégy órában tartott előadásokat, szemináriumokat. 1974-ben szociológusi oklevelet szerzett 1981-ben elfogadta Pozsgay Imre hívását a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztálya élére, egy radikális egyetemi reform kidolgozására. 1984 októberétől visszatért ismét főállásba a jogi karra, ahol megszervezte az ország első politológiai tanszékét. A nyolcvanas években összetűzésbe került az állampárt korifeusauval, 1988 áprilisában negyedmagával

kizárták az MSZMP-ből. A rendszerváltozás táján aktívan politizált: az MDF-nek, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének, a Nyilvánosság Klubnak és az Új Márciusi Frontnak is az alapító tagja volt. 1993- 15 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1994-től parlamenti képviselő, az új alkotmányt előkészítő bizottság tagja, majd 1999-től magára öltötte az alkotmánybírói talárt. 29 oldal Bihari Mihály tanszékvezetői szobájában érzi otthonosan magát. Ezt nem mondja, csak látszik rajta Amikor találkozónk helyét megbeszéltük, gondoskodás nélkül az Alkotmánybíróság Donáti utcai székháza helyett a Belvárosba, az Egyetem térre invitált. 1982 óta ismerem, azon az őszön fiatal adjunktusként Bevezetés az állam- és jogtudományba címmel tartott élvezetes előadásokat a VI számú nagyteremben. Most életéről, szakmai pályafutásáról beszél hasonló hévvel és

meggyőzőerővel Kérem, beszéljen a családjáról és a gyermekkoráról. Bár Bp-en születtem, a szüleim vidékiek. Édesapám karcagi és az ő szülei karcagiak, kivéve édesanyját, aki erdélyi szász asszony volt. Nagyanyám Trianon után költözött a Nagykunságra, és már korábban ismerte későbbi férjét, nagyapámat, akit szintén Bihari Mihálynak hívtak. Ő szegény parasztember volt. Atyai nagyanyám beszélt németül, románul, szlovákul és magyarul Apám kereskedősegédet tanult ki Karcagon. Tizenkilenc éves korában került föl Budapestre, és kereskedősegédként dolgozott a Vilmos király korúton. Húszéves volt, amikor megszülettem Édesanyám tót származású, Patkó Zsuzsannának hívják, úgy, ahogy Petőfi nagybátyját. Ő Törökszentmiklós-Fegyvernek környéki tót családból, illetve Szarvasról való evangélikus tótoktól származik. Anyai nagyapám huszonegy éves korában katonaként halt meg perforálódott

vakbélgyulladás következtében. Anyámat a nagyszülei nevelték Törökszentmiklóson Tizennégytizenöt éves korában került föl Bp-re, és édesapámmal 1941 tájékán ismerkedett meg. A családomban semmiféle fölmenőt nem találni, talán egyetlen egyet, a dédnagyapámat, aki Karcagon okos Bihariként emlegettek. Ő kubikosok mellett dolgozott, és a kubikus bandának volt a vezetője. Úgy tartja a fáma, hogy előbb és jobban számolta ki a köbmétereket meg a négyzetmétereket, mint a mérnők úr. Apámat elvitték katonának, kétszer fogságba esett, kétszer megszökött, egyszer Bécsig jutott el az oroszokkal. Azért akart mindenképpen elszökni, mert 1944 szeptemberében, éppen azért, hogy málenkij robotra vigyék, a Kossuth híd és a Petőfi híd építkezésén vállalt munkát, amiért igazolványt kapott. Szüleim 1946 végétől villamoskalauzként dolgoztak. Húgommal a Beszkát bentlakásos óvodájába vittek, onnan csak kéthetenként

hétvégére engedtek haza minket. Ez nem tett jót a családi életnek, mert szüleim 1949-től gyakorlatilag különéltek, majd el is váltak egymástól. Mindketten újraházasodtak, anyám második házasságából született meg az öcsém 1958-ban. Tehát hárman vagyunk testvérek, nővérem ápoló, majd rendelőintézeti főnővér, az öcsém buszsofőr. Válás után kihez került? 30 oldal a könyvben 1957 –ig anyámmal maradtam. Huszonöt éves koromig a Bajnok utcában laktam, ami közel Bokányi Dezső utca lett, most megint Bajnok utca. A Szinyei Merse Pál utcai általános iskolába jártam Anyám egyedül nevelt, sajnos nagy szegénységben: kedvezményezett napközis díjat kellett fizetnem, minden nyáron ingyen elvitt az iskola gyermektáborba üdülni, ruhagyűjtésekből kaptam ruhát. Azért mondom sajnosként, mert ez nehéz gyereksors volt. 1957-benvégeztem el az általános iskolát Sokat sportoltam Versenyszerűen úsztam, aztán futballoztam a

Kinizsiben, majd 1956-tól ismét a Fradiban. Apám a Fradi meccseken ismert meg egy kárpitosmestert, őhozzá kerültem a Baross utcába szakmunkástanulónak. Erről a szakmáról talán annyit érdemes elmondanom, hogy a kárpitosok a fások között az úgynevezett úri szakmát képviselték, még a segédek is fehér köpenyben dolgoztak. A mi műhelyünkben stílbútorokat, s nem sezlonokat, matracokat készítettünk. A szocializációm egyik legfontosabb terepe volt a kárpitműhely, tizennégy-tizenöt éves gyerekként kerültem olyan felnőttek közé, akik napi tizenkét órát dolgoztak, és közben politikáról, élettapasztalaikról beszéltek, szólt egész nap a rádió, hallgattuk a híreket. A szakmunkásképző intézetben ismerkedtem meg Hildenbrand 16 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Róberttel, aki később hadbíró lett, most a Fővárosi Ítélőtáblán bíró. Együtt jártunk a szakmunkásképzőbe, úszni, vízilabdázni. Azért volt fontos ez a

barátság, mert egymást ösztökéltük intellektuális továbblépésre. Amikor a szakma kiváló tanulójaként felszabadultam, mindketten beiratkoztunk az Eötvös József Gimnáziumba, a dolgozók eseti iskolájába. Leérettségiztünk Jelentkeztem az ELTE jogi karának nappali tagozatára, föl is vettek, 1966-ban megkezdtem egyetemi tanulmányaimat. Nappali tagozatos egyetemistaként nem vethette fel a pénz. Nem volt evidencia, hogy a jogi egyetemre jelentkezzem, hiszen kárpitosság jó szakmának számított, sokat is kerestem, többet még a nevelőapámnál is. Mivel kiváló mesternél tanultam a szakmát, olyan munkákat is el tudtam végezni, amiket más, idősebb szakemberek nem. Onnantól kezdve önellátó lettem, önmagamat tartottam el, bár még otthon laktam. Anyámnak nehéz volt elmagyaráznom, hogy nappali tagozaton fogok tanulni, igazából azt sem tudta, mit is jelent az, inkább azt kérdezte: akkor te nem fogsz dolgozni, és nem hozol haza pénzt? Azt

feleltem: anyu, a pénzt változatlanul hazaadom, mint eddig, de magamat fogom eltartani. Így is történt Másodéves koromtól Népköztársasági ösztöndíjas lettem, majd kollégiumba kerültem, egyetemistaként tanítani kezdtem, amivel tényleg sok pénzt kerestem. A polgári eljárásjogi tanszéken lettem demonstrátor, tudományos diákköri dolgozatokat írtam. 31 oldal a könyvben Az egyikkel országos fődíjat nyertem, a másikból készítetem a szakdolgozatomat. A perjog logikája mellett megismertem a nehézségeit is, főleg annak kapcsán, hogy eseti és levelező tagozatos hallgatókat kezdtem korrepetálni. Tanítványaim zömében már idősebb, vezető állású emberek voltak Amikor egy szövetkezet igazgatóját három bukás után sikerült úgy felkészítenem, hogy átment a vizsgán, annyi tanulóm lett és olyan jól éltem a magas óradíjból, hogy megszűntek az egzisztenciális gondjaim. Kik formálták a jogászi gondolkodását? A jogi karnak

akkoriban kiváló professzori és tanári kara volt. Rám elsősorban Schmidt Péter szellemisége, Madarász Tibor közigazgatási jogi és Világhy Miklós polgár- jogi előadásai hatottak. A logikus jog-gondolkodást, és szemléletmódot nagyrészt tőlük sajátítottam el. Sokat tanultam Németh Jánostól perjogból és Király Tibortól büntetőeljárási jogból. Királytól nemcsak a tananyagot, hanem a jogi kultúrát, a jogászság ethoszát, etikáját is megtanultam. A jogtudományi ágakból sok minden érdekelt, elsősorban a közjog, az alkotmányjog és a közigazgatási jog. Azért nem kerültem a közigazgatási jog tanszékre demonstrátornak, ahová Madarász Tibor hívott, mert előbb szóltak a polgári perrendtartási tanszékről. Amikor a negyedév végén levizsgáztam, Samu Mihály, az akkori tanszékvezető megkeresett, hogy volna-e kedvem ott maradni a jogelméleti tanszéken tudományos ösztöndíjas gyakornoknak. Közöltem vele, hogy polgári

perrendtartási témából írom a szakdolgozatomat, ott vagyok demonstrátor. Azt mondta, hogy nem baj, írjam meg a szakdolgozatomat, de ha az állam- és jogelmélet jobban érdekel, akkor 1970. szeptember15-től tudományos ösztöndíjas gyakornok lehetek náluk. 1971 februárjában tettem le az államvizsgákat, és doktorrá avattak. Ahogy megszereztem a jogi diplomát, jelentkeztem az ELTE bölcsészkarán 1971ben megindított szociológiai szakra, amely szakmai továbblépés szempontjából rengeteget adott Olyan nagy nevű tanáraim voltak, mint Ferge Zsuzsa, Huszár Tibor, Pataki Ferenc és Cseh-Szombathy László. Tanársegédként heti tizennégy órában tartottam előadásokat és szemináriumokat A tanszéken három tantárgyat tanítottunk mindannyian: az állam- és jogelméletet, a szociológiát és a bevezetés az állam és jogtudományba elnevezésűt. Utóbbit Szilágyi Péter kollégámmal jelentősen átalakítottuk, és a tankönyvhöz képest az

előadásokon egy teljesen más tematika szerint oktattunk. Mindketten bekapcsolódtunk a szociológia oktatásába is. Mivel Kulcsár Kálmán egy sokat utazó professzor és a 17 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Szociológiai Intézet igazgatója volt, ezért gyakran előfordult az, hogy este szólt, hogy másnap menjünk be és Max Webernek a protestáns etikájáról tartsunk előadást. 32 oldal a könyvben akkoriban egy jó szellemű társaság jött össze a jogelméleti tanszéken. Nagyon jó légkörű tanszék volt, sok hallgató járt a jogelméleti és szociológiai tudományos diákkörbe. Több fiatal oktató kapcsolódott be akkoriban a tanszék munkájába. Nem akarok dicsekedni, de Samu Mihályt azért meg kellett győznöm arról, hogy vegye oda a tanszékre, Kéri Lászlót, Stumf Istvánt, Fazekas Józsefet, majd később Paczolay Pétert és Boros Lászlót. Mégis elment a Művelődési Minisztériumba. Pozsgay Imre kérésére vállaltam el a Művelődési

Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának a vezetését. Harmincnyolc éves koromban egy ötvenöt fős főosztály vezetését ajánlott fel, azzal, hogy 1981 februárjában a Politikai Bizottság határozatot fogadott el a felsőoktatási reformról, és hogy ennek a kidolgozásában és végrehajtásában vegyek részt. Pozsgaynak nem ez volt az első ajánlata A korábbiakat még visszautasítottam, mert nem kívántam a minisztériumba enni olyan területekre, mint közművelődés, színház kultúra. Úgyhogy 1981 október 1-jétől 1984 október 1-jéig, pontosan három évig voltam főosztályvezető. Ez megint jó tanulási lehetőséget adott nekem: a felsőoktatás szociológiáját, pedagógiáját, a felsőoktatás- és tudományszervezés területét kellett megismernem. Három év alatt bejártam az ország akkor összes egyetemét és főiskoláját. Minisztériumi szemszögből nézve nem lehetett könnyű időszak a nyolcvanas évek eleje, hiszen akkor

alakultak az első hallgatói önkormányzatok, jött létre a Ménesi úton a jogász szakkollégium, a későbbi Fidesz oktatóműhelye, marginalizálódott a felsőoktatásban a KISZ, az MSZMP ifjúsági szervezete. Ez a folyamat nem ért meglepetésként, sőt természetesnek tartottam, mivel a felsőoktatási programomnak is egyik alapja volt, hogy radikális reformokra van szükség az egyetem szervezeti, tantárgyi és pedagógiai részét illetően egyaránt, legfőképpen a társadalomtudományi oktatásban Ezek a reformelképzelések nem mindenkinél arattak osztatlan sikert. Pozsgayt 1982 májusában leváltották, és elkerült a Hazafias Népfronthoz. Őt meg a Társadalmi Szemle főszerkesztőhelyetteseként ismertem meg, amikor ott külsős szerkesztő voltam, jogi, szociológiai jogelméleti cikkeket szerkesztettem. Utána Köpeczi Béla lett a miniszter, akinek azonnal felajánlottam a lemondásomat. Mondtam neki, hogy engem mindenki pozsgaystának tart, és magam is a

reformra jöttem. 33 oldal a könyvben természetesnek veszem, hogyha a minisztere elmegy, akkor a legnagyobb főosztály vezetője benyújtja a lemondást. Hozzátettem: az egyetemi oktatás az én életem, jó éreztem magam a hallgatói és kutatói közegben. Köpeczi Béla azonnal azt mondta, jó, jó, ő ezt tudja, de nem akar most erről beszélni, hanem arról, hogyan látom a magyar felsőoktatást, és milyen elképzeléseim vannak. Kérdeztem, mennyi időm van erre. Húsz perc, felelte, mert minden főosztályvezetőt végigjár Ehhez képest másfél órát beszéltetett, aminek a végén meg-kért, hogy vigyem tovább a főosztályt. A következő időszak a nagy harcok, ütközések korszaka volt, jöttek-mentek a följelengetések, hogy hergelem az egyetemistákat. Meghívtak, pl Szarvasra, ahol a felsőoktatási KISZ-szervezetnek volt a tábora Ott arról beszéltem, hogy a felsőoktatás költségvetését meg kellene duplázni, mert minden reform azzal kezdődik, hogy

megteremtik az anyagi feltételeit. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője áthívatott a pártközpontba, és leteremtett, hogy Szarvason államtitkot fecsegtem ki. Mondtam, hogy én semmilyen államtitkot nem csevegtem ki Azt 18 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL kérdezte, honnan veszem, hogy mennyi a felsőoktatás költségvetése. Azt válaszoltam: a Magyar Közlönyből, abban ugyanis megjelenik a költségvetés, és csak egyszerűen ki kellett számolni. Visszakérdeztem: miért, rossz számot mondtam: azt mondta, nem, de ez nem nyilvános adat. Mire én: már hogyne lenne nyilvános adat! Ilyen és ennél sokkal keményebb vitákon üldözgettek két és fél éven át, amikor 1984-ben azt mondtam: nekem ebből elég. Köpeczi Bélának és Aczél Györgynek is bejelentettem, hogy vissza kívánok menni az egyetemre, keressék meg az utódomat, nincs feltételem, amint megvan az utódom, azonnal elmegyek. Török

Imre érkezett, aki előtte a Központi Bizottságban dolgozott, én meg visszakerültem az egyetemre ismét főállásba, mert másodállásban folyamatosan oktattam. A nyolcvanas évek történetéhez tartozik a politológiai tanszék megalakulás is. Először tanszéki csoport jött létre, ami már önmagában is nagy feltűnést keltett. Akkoriban a TIT-en belül már létrejött a politikatudományt szakosztály, amelyben jó néhány a hatalom kérdései iránt érdeklődő társadalomtudós szerepet vállalt: Schlett István, Gombár Csaba Schmidt Péter és jómagam, a fiatalok közül Kéri László és Lengyel László. Még minisztériumi főosztályvezetőként létrehoztam egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy megvizsgálja, miképpen lehetne bevonni az egyetemi oktatásba a politikatudományt. Azt szerettem volna, ha a politológiát nem kötnénk a marxizmus-leninizmus ideológiájához, hanem ugyanúgy oktatnánk, mint bármelyik más szaktudományt.

Annyit még el tudtam érni, hogy 1984 október 1-jén az ELTE jogi karán egy tanszéki politológia csoport jöhessen létre. A pártközpontban azt mondták, később visszahallottam, hogy Biharinak nem adnak tanszéket. Ez kezdetben csak fakultatív tárgyakat hirdetett meg. Én már erre a tanszékre jöttem vissza Szakmai életemben jelentős változást hozott az ország első politológiai tanszéke, mert politikatudományi és nem marxista tantárgyi tematikával dolgozunk. 1989-ben egyébként meg is szüntették a marxista tárgyakat, és attól kezdve a jogi karon a politikatudomány kötelező, három és féléves tantárgy lett. A tanszék nem csupán egy tudományos műhely volt, hanem a társadalompolitikai változások egyi motorja is. Ennek a folyamatnak volt az egyik állomása, amikor Kádár János kezdeményezésére önt negyedmagával együtt 1988 áprilisában kizárták az MSZMP-ből. A nyolcvanas évek elejétől rengeteg értelmiségi konferencián,

megbeszélésen szerepeltem. Majd visszakerülve az egyetemi szférába, még szabaddá vált a mozgásom, és megfordultam szinte mindegyik műhelyben, amelyben a radikális reformgondolatok éltek. A Pénzügyminisztérium Pénzügykutatási Intézetében egy-két éven át műhelybeszélgetés –sorozatot rendeztek. Ebben a reformközgazdász műhelyben, amelynek Hágelmayer István volt a vezetője, aki nagy szakmai és emberi megbecsülésnek örvendett, fejtett ki nézeteit többek között Csillag István, MTA Közgazdaságtudományi Intézete volt, amit Nyers Rezső vezetett. Ezekben a műhelyekben folyamatosan részt vetten, így a Reform és demokrácia című radikális reformanyagnak a kidolgozásában is. Rengeteg helyen tartottam akkoriban előadást Gombár Csabával, Hankis Elemérrel Lengyel Lászlóval és Kéri Lászlóval együtt: a Rajk, a Széchenyi, a Münnich és a Bibó kollégiumokban, a műegyetemi E-klubban és az 55-ös körben. Antal László Sárközy

Tamás és Tardos Márton társaságában pedig a Papp Zsolt által hat évig vezetett Tudós klubban léptünk fel. Ezek a rendezvények beszívtak engem a politikai közéletbe, amely egyre radikálisabb válságdiagnózist állított össze az ország közállapotáról. Ezek a válságdiagnózisok radikális reformprogramokba mentek át, amelyek hirdetése még népszerűbbé tett minket, és ugyanakkor éles konfliktusokat szült az MSZMPvel, annak vezetésével, főként a konzervatív, rendpártnak nevezett, Kádár János és Gyenes András fémjelezte társasággal. Ellenem négy központi bizottsági eljárást indítottak, a negyedik volt az, ami a kizáráshoz vezetett Bíró Zoltánnal, Király Zoltánnal és Lengyel Lászlóval együtt. Ebben közrejátszott 19 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL az is, hogy mind a négyen részt vettünk az 1987-es lakiteleki találkozón, ahová engem a politikai rendszer reformjáról szóló előadásra kértek föl. 35 oldal a

könyvben Nyilvános helyen először ott hangzott el tőlem és másoktól is, hogy már nem elegendőek a radikális reformok, a rendszer már felélte a tartalékait, nem reformálható tovább, csak erőszakkal fönntartható. Akkor még mindenki úgy gondolta, hogy a rendszer még beláthatatlan ideig fönn fog maradni, de mégis rendszerváltásra van szükség. A kizárásunkról szóló hír négy sorban jelent meg a Népszabadságban. Eötvös Pál akkori főszerkesztő-helyettes, később a lap főszerkesztője, akivel jóban voltam, mesélte, hogy írták meg ketten. Berecz Jánossal az MSZMP KB titkárával a kizárásunkról szóló négysoros kommünikét. A Blaha Lujza téri szerkesztőségben még a széket is megmutatta nekem, ahol Berecz szavannaként rágta át a hírt. Aztán az 1988 májusi országos pártértekezleten a radikális reformerek. Nyers Pozsgay és Grósz Károly vezette újrendpártiak ideiglenes szövetsége és összefogása háttérbe szorította a

kádárista rendpártiakat. Ez a fordulat mentett meg bennünket, hogy ne csak a pártból, hanem az egyetemről is kirúgjanak. A nyolcvanas évek végén több politikai szerveződésben is felbukkant. 1987-1988-ban eléggé aktívan politizáltam, alapító tagja voltam az MDF-nek, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének, a Nyilvánosság Klub-nak és az Új Márciusi Frontnak is. Aztán 1988 őszén az újjászerveződő pártok közül a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ügyvívői kerestek meg, hogy legyek főtitkár. Rövid idő alatt azonban kiderült róluk, hogy teljesen alkalmatlan társaság. Emellett vezetője voltam a politikai rendszert kutató szociológiai csoportnak, amelyben többek között Áder János, Hegedűs István, Galló Béla, külsősként Pokol Béla is dolgozott, és majdnem odakerült Tölgyessy Péter, de ő végül szabadúszó lett. 19988 szeptemberétől részt vettem az Igazságügyi Minisztérium által létrehozott

alkotmány-előkészítő szakmai bizottság munkájában is. Két fejezetből az egyiket egyedül, a másikat nem egyedül készítettem. Az egyik a köztársasági elnökről szólt, a másik az alkotmány általános elveiről. Ezeket az anyagokat 1988 végén vitatták meg, amelyek később füzetalakban is megjelentek. A Nemzeti Kerekasztal aztán elvonta az Igazságügyi Minisztériumtól ezt a feladatot, és azt követően már a kerekasztal lovagjai jegyezték és hajtották végre az alkotmányozás feladatait. Ebben az időszakban csak szakmai-szakértői háttérmunkásként működtem, nem vállaltam sem párttisztséget, sem képviselőséget. A rendszerváltozás után viszont kimaradt a jóból. Egyetemi ember akartam maradni, és az is maradtam. Az országos pártértekezleten bekövetkezett fordulat következtében megszűnt az egzisztenciális fenyegetettségem. 36 oldal fent szocdemkalandomat követően valóban kissé visszavonultam. Egyrészt 1988 júniusában

született meg harmadik gyermekem, Zsuzsi lányom; másrészt ott volt az egyetemen a politológiai tanszék, harmadrészt a MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettes is voltam. 1990-ben egyébként az MSZP-től kezdve az MDF-ig több párt is kapacitált, hogy legyek a színeikben országgyűlési képviselő, de nem vállaltam. Aztán mégis országgyűlési képviselő lett. 1994-ben lakóhelyemen, a XI kerületben megkerestek, hogy a Gazdagrét-Őrmező választókerületben lennék-e egyéni jelölt. Pártonkívüliként az MSZP támogatásával indultam, és megválasztásom után pártonkívülinek megmaradva az MSZP frakciójába ültem be. Négy évig országgyűlési képviselő és az alkotmányügyi bizottság alelnöke voltam. A hozzám legközelebb álló feladatot az 1995-ben megalakult Alkotmányelőkészítő bizottságban végezhettem. Mindenki alkotmányozni akar, ezért bizottság alakult, amelybe a hat parlamenti párt négy-négy embert küldött,

és a grémium elnöke hivatalból Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke lett. Az MSZP delegációját vezettem, és három évig az új alkotmányt készítettük elő, bevonva mintegy hatvan szakembert. 20 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Ámde született új alkotmány, csak két vaskos kötet, amely hűen dokumentálja az utókor számára a sokszínű társaság erőfeszítéseit. Azért nem lett új alkotmány, mert amikor 1997 nyarára elkészült a szabályozási koncepció, Vastagh Pál igazságügyminiszter a kormány ülésén közölte, hogy a hat párt képviselői által kidolgozott anyag bár a szocialisták parlamenti frakciója megszavazta – az MSZP számára elfogadhatatlan. Ezért azt javasolta, hogy a kormánytagok ne szavazzák meg a koncepciót, de legalábbis tartózkodjanak. Így fordulhatott elő, hogy öt vagy hat kormánytag ellene szavazott, ketten meg tartózkodtak. Ebből óriási balhét csináltak az ellenzéki pártok, élükön a Fidesszel.

Nem értették, hogyan fordulhat elő, hogy hat párt által egyeztetett, az MSZP és az SZDSZ frakciói által is támogatott határozatot a kormány képviselő tagjai nem fogadták el. A szavazás után az ellenzék kivonult a parlamentből 1997 őszén újratárgyaltuk a koncepciót, amit öt napilapban több mint ötszázezer példányban meg is jelentettek. A bizottság ez alapján készítette el aztán rohamléptekben a száznyolc paragrafusból álló, néhol alternatív megoldásokat is tartalmazó normaszöveget, amit 1998 március 10-én el is fogadott. Ennek a szabályozási koncepciónak a történetét szerkesztett két kötetbe Somogyvári István, az alkotmányelőkészítő bizottság titkárságvezetője. 37 oldal azt az alkotmánytervezetet sok szakmai kifogás is érte. Önnek mi a véleménye róla? Kevesebb szakmai, több politikai kifogás érte. Szerintem nem volt rossz, végül is ötpárti konszenzus volt mögötte. A bizottság ülésein rendszeresen részt

vett a közjogászok színe-java Kukorelli Istvántól kezdve Dezső Mártán át Sári Jánosig. A Jogtudományi Intézet legalább kétzsáknyi anyagot tett le az asztalunkra. Úgyhogy szakmailag jól előkészített volt a szabályozási koncepció és a normaszöveg. Az alkotmányozás három éve nekem is kiváló továbbtanulás volt 1998-ban lejárt a parlamenti mandátuma ---Egy ciklust vállaltan, nem akartam tovább képviselő maradni. Politológusként úgy gondoltam, hogy nem árt belekóstolni a politika gyakorlatába, ráadásul ezen a szinten is rengeteget tanultam. Nem arról van szó, hogy a hatalom vagy a politika működésének vadonatúj törvényszerűségeit fedeztem volna föl, inkább arról, hogy azok az összefüggések, amelyeket jórészt elméletileg már magamban tisztáztam, tapasztalatokkal mélyültek el. Hogyan jött képbe az alkotmánybíráskodás, miért vállalta a jelöltségét? --1999 nyarán, amikor a három utolsó bíró eltávozott az

első Alkotmánybíróságból, az MSZP közjogi munkacsoportjának vezetői és tagjai megkerestek, hogy vállalmon-e az alkotmánybíró-jelöltséget. Korábban nem foglalkoztam az alkotmánybíráskodás gondolatával, akkor is elsősorban egyetemi embernek éreztem magam, és ez semmit sem változott. Erre a felkérésre nem tudtam nemet mondani Bár belülről jól ismertem az Alkotmánybíróságot, a határozatokat a legtöbb bírós és tanácsadót is, tisztában voltam azzal, hogy egészen más dolog ezt művelni. Végül elfogadtam a felkérést és akkor Kukorelli István, Vasadi Évát és engem egy csapatban választottak meg. Eddig milyen gyakorlati tapasztalatokat gyűjtött? Az elmúlt években hihetetlenül sokat tanultam alkotmánybíró kollégáimtól. Az eltérő jogi kultúra, gondolkodás és mentalitás nem csak engem, hanem a testület munkáját is gazdagította. A döntések esetében két dolgot kellett elsajátítatnom: meggyőzni a többieket a saját

álláspontom helyességéről, másfelől fegyelmezetten tudomásul venni, ha a többségi álláspont nem azonos az enyémmel. Megjegyzem: becsapó az elnevezés, mert az alkotmánybíráskodásnak szinte semmi köze sincs a klasszikus bíráskodáshoz, inkább absztrakt jogelméleti munka, éppen kedvemre való. 21 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 38 oldal a könyvben Jogtudósok az igazságtételről Antall József miniszterelnök 1991. február 14-én kelt levelében arra kérte fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának hat tanárát, hogy készítsen szakvéleményt az 1949 és 1990 között elkövetett, a társadalmi igazságérzetet sértő magatartások, illetve előnyök megítélésének, a felelősség megállapításának elveiről és jog feltételeiről. A felkérésnek Békés Imre, Bihari Mihály, Király Tibor, Schlett István, Varga Csaba, Vékás Lajos eleget tett. A szerzők tanulmányukban közös válaszra érdemes és

érett lényegi kérdésként emelték ki a legitimitás, a legalitás, a kontinuitás, a jogellenesség-jogtalanság és az elévülés problémáit. Bevezetőjükben elvi éllel mutattak rá, hogy a szankcionáló s főként a büntető jellegű jogi eszközök alkalmazása nem helyettesítheti az igazságtalanságot, elszenvedtettek és kárvallottak gondjainak enyhítését, erkölcsi és anyagi rehabilitációját. Az első kérdéskörről, a legitimitásról kifejtették: A múlt rendszer nem rendelkezett legitimációval, mert a hatalom önkényesen, a nemzet megkérdezése nélkül alakított ki a hatalomgyakorlás intézményeit; erőszakkal határozta meg a tulajdonviszonyokat, az ország politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedését. A legalitás kapcsán leszögezték, hogy ezt a jogrendszert meg lehet változtatni, de csak új törvények (jogszabályok) alkotása útján. Eszerint a Magyar Köztársaság nem tiszta lappal indul, hanem magával hordozza a múlt

jogi örökségét: mind a jogszabályok, mind az élő jogviszonyok formájában. A folyamatosságról szólva megállapították, hogy az 1989-1990-ben bekövetkezett rendszerváltozás, illetőleg államforma- és kormányforma változás a kontiuitás kereteiben zajlott, mert nem volt olyan forradalom, amely a múlt rendszer teljes intézményrendszerét és jogrendszerét annulálta volna. A korábbi magyar jog legalitásából és a kontinuitásból következik, hogy egy cselekmény jogellenességét csak az elkövetés időpontjában hatályban volt jogszabályhoz képest lehet megállapítani. Ez a tétel a jogbiztonság követelményének tesz eleget. Akik az adott időszakban hatályban volt jogszabály szerint eljárva okoztak másoknak sérelmet, hoztak államigazgatási határozatot, folytattak bűnügyi nyomozást, emeltek vádat, hoztak bírói ítéletet, működtek közre határozatok, büntetőítéletek végrehajtásában, nem jártak el jogellenesen. Ennek folytán

a jogellenesség köre azokra cselekményekre korlátozódik, amelyek a végrehajtásuk időszakában, az akkor hatályban volt jogszabályokkal szembeálltak azokat sértették. Az elévülés kapcsán a szerzők hangsúlyozták, hogy a visszaható hatály tilalma a büntető törvénykönyv szerint kiterjed a már elévült bűncselekmények üldözésének esetkörére is. Ez a felfogás azonban csak a Btk-ból következik. A Magyar Köztársaságnak nincs olyan nemzetközi kötelezettségvállalása, amely e cselekményekre is felhívták a figyelmet. Az egyik az úgynevezett jogállami klauzula, amivel kapcsolatosan úgy vélekedtek, hogy annak esetleges magyar alkotmánybírósági értelmezése előre nem számítható ki. A másik körülmény a római egyezmény 6 cikke, amely kimondja: Mindenkinek jog van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott és pártatlan bíróság méltányosan, nyilvánosan és ésszerű idő belül tárgyalja. 39 oldal a könyvben Bragyova

András 1950.március 1-jén született Budapesten Édesapja, aki a negyedik ikszen túl szerzett gépészmérnöki diplomát, szinte egész életében a textiliparban dolgozott. A két világháború alapvetően kihatott szülei és nagyszülei sorsára: nagyapja és nagybátyja oroszországi hadifogoly volt, míg édesapja és édesanyja 1945- április 4-én, egy utcabálon ismerkedtek meg. Egyetlen gyermekük az ÚjLipótvárosban járt általános iskolába, majd a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanult tovább Sikertelen bölcsészkari felvételi után nyomdaipari tanuló lett. A filozófia szak helyett az ELTE jogi 22 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL karára jelentkezett, ahol summa cum laude minősítéssel doktorált. Kétévnyi banki jogászkodás után 1977-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, a Miskolci Egyetem alkotmányjogi tanszékének vezetője lett. Bár a parlamenti pártok már hónapokkal korábban megállapodtak alkotmánybírói jelöléséről, az

Országgyűlés csak 2005. Szeptembert 26-án választotta meg a testület tagjának Bragyova András regényhős. Együtt járt nyomdaipari szakmunkaképzőbe Vámos Miklóssal, aki Brogisz címmel regényt írt nyomdászokról. Bragyova szerint Vámos szinte egy az egyben rekonstruálta az akkori történéseket. Például Sas Gábor, akit mindenki Sásnak hívott, Nád Ervin, Konkoly tanár úr pedig Buza Sándor néven szerepel a regényben. Kik voltak a szülei és nagyszülei: Hogy tudományosan fejezzem ki magam: szekularizált zsidó családból származom. Úgy tudom, hogy apai és anyai részéről is a szüleim voltak az elsők, akik egyáltalán érettségiztek. A családunkban a férfiak hosszú ideig éltek. Apán 1909 decemberében született és – hála istennek – ma is él, rendszeresen teniszezik, aktívan telnek napjai. 40 oldal a könyvben mivel foglalkozott az édesapja: édesapám kispolgár volt, de inkább a kicsire, mint a polgárra tenném a hangsúlyt.

Apai nagyapám kereskedelmi raktárban dolgozott. Ezek szerint ön elsőgenerációs értelmiség? Nem egészen, mert édesapám ösztöndíjjal, tandíjmentesen az Eötvös reálban érettségizett. A három testvérről egyedüliként. Ezt követően a Budai Textil Művekben lett technikus, amíg nem éltek a zsidótörvények. Már negyven fölött volt, amikor elvégezte a gépészmérnöki kart A textiliparban dolgozott élete nagy részében. Különféle beosztásban megfordult a Könnyűipari Minisztériumban, az Országos Tervhivatalban, a Len- és Kenderipari Központban, a Könnyűipari Beruházási Vállaltnál és egy dunántúli rostkiegészítő vállaltnál. Mai szemmel érdekes, hogy apán jó barátságban volt ennek a rostkiegészítő cégnek végnek az igazgatójával, én meg a fiával, Magyar Györggyel, aki ma ismert ügyvéd. Édesanyja hova valósi? Édesanyám szülei egy Paks melletti tanyán éltek. 1919-20-bam nagyon kemény volt az élet Tolna megyében,

tombolt a fehérterror. A nagyapám, akit én már nem ismertem, elkötelezett szociáldemokrata volt. A családomból többen az első világháborúban katonák voltak és orosz hadifogságba kerültek. Köztük a nagyapám és a nagybácsikám is Mindketten szerették az oroszokat, és jól meg is tanultak oroszul. Mármint a hadifogolytáborban? Itt két dologról van szó: a tiszti karról és a legénységről. A nagybácsikám, az anyai naganyám testvére, aki eléggé jómódú kereskedő volt, tisztként szabadon mászkálhatott a városban, nagy társadalmi életet élt. Szibériában nem kellett senkit fogva tartani, nyugodtan elindulhatott a hideg síkon, úgysem ért volna el messzire. Hofi Géza egy szibériai száműzött szájába adta a kérdést: innen, hova? A nagybácsimnak volt annyi esze, hogy mindjárt a háború elején fogságba esett, és jól megtanult oroszul. A bolsevikokat nem szerette, de az oroszokat igen Az anyai nagyapám, akinek nem volt

érettségije, a legénységi állományba került, és Orenburgban egy tatár pékségben dolgozott. Szintén jól megtanult oroszul, és anyám szerint nagyon szerette az oroszokat. Aztán a forradalom idején feloszlatták a hadifogolytáborokat, néhány magyar tisztet még túszként ott tartottak, a többieknek meg 23 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL azt is mondták: csináljanak, amit akarnak. Egyrészűk beállt a fehérek vagy a bolsevikok közé másik részük pedig igyekezett hazakerülni. 41 oldal Van testvére? Nincs. Szüleim a háború után jöttek össze Nekik a második világháború befejezése valódi felszabadulás volt. Ennek ékes bizonyítéka, hogy ők 1945 április 4-én, egy utcabálon ismerkedtek meg egymással. Eléggé terméketlen hatvan évvel a történtek után arról vitatkozni: felszabadulás vagy megszállás történt-e 1945 tavaszán? Hadd jegyezzem meg, a mi generációnknak, akik még nem éltünk akkor, ma is érthetetlen, miért

kellett rendszerváltozás címén sürgősen eltávolítani például a főváros egyik jelképét az Osztyapenko szobrot? Ezzel ifjúságunk egy darabkáját száműzték egy ronda szoborparkba. Ez két különböző történet. Mert a második világháború április 4-ével befejeződött Az felszabadulás volt, nem is kérdés. De volt más is A szüleim azt mondták, amit Márai is nagyjából megerősített az emlékirataiban, hogy a harcoló csapatok fegyelmezettek voltak. Mellettük volt viszont egy használhatatlan társaság, akiket a szovjet hadvezetés sem tudatott másra beosztani, mind segéd tevékenységekre, amely már kevésbé volt fegyelmezett. Ezt a kettőt szokták összemosni Ön törzsgyökeres pesti. Abszolút lipótvárosi vagyok. Csak akkor nem éltem ott, amikor pár évig nős voltam Nem régóta a Kapás utcában lakom. Bár jog szerint nem vagyok házasember, nem vagyok egyedül: az élettársamat Fülöp Zsuzsannának hívják, angol irodalmár, a

Miskolci Egyetemen az angol irodalom tanszék vezetője. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanult. A Berzsenyi volt a legjobb iskola, ahová életemben jártam. Eörsi István első felesége, aki magyartörténelem tanár volt kísérletképpen filozófiát is tanított Világnézetünk alapjai címmel Bejött az első órára, és azt mondta: gyerekek, a tankönyv olyan amilyen. Van benne egy mondat, amiért kérek mindenkit, hogy nyissa ki és húzza ki. Így hangzott a mondtat: A szerelem szükségszerű velejárója a házasságnak. Érettségi után miért ment szakmunkástanulónak? Nem voltam jó tanuló, igaz, rossz se. Orosz tagozatra jártam, aminek azóta is örülök, mert viszonylag jól megtanultam oroszul. A bölcsészkarra jelentkeztem magyar-orosz szakra, ahová nagyon kevés, talán tizenöt ember vettek fel. Ráadásul az a malőr is megtörtént, különben teljesen indokolta és pedagógilag helyesen, hogy több osztálytársammal együtt engem is megbuktattak

harmadik év végén matematikából. Pótvizsgát kellett tennem, ami fényesen sikerült, mert jelest kaptam 42 oldal a könyvben Mihez kezdett a sikertelen felvételi vizsga után? Két dolgot elhatároztam: először is azt, hogy majd újra próbálkozom, másrészt azt, hogy hivatalba nem megyek, inkább valamilyen szakmát tanulok. Szerettem volna elmenni mozdonyvezetőnek, és odáig el is jutottam, hogy megkérdeztem, kellenék-e. Felvettek volna. 24 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL És miért nem lett mozdonyvezető? A szüleim azt mondták, és ebben igazuk volt, hogy ahhoz a hivatáshoz komoly elkötelezettség kell. Nem lett belőle semmi. Édesanyám akkor a Lapkiadó Vállalatnál dolgozott, ahol sok nyomdászt ismert. Az ő tanácsuk alapján ajánlottak kéziszedő ipari tanulónak a Révai Nyomdába A Ságvári Endre Nyomdaipari Szakmunkásképző Intézetbe jártam. 1968-ban még találkoztam idősebb szakikkal, akik a háború előtt is szervezett munkások

voltak. Régi szocdem hagyomány a tudás, a tudomány tisztelete. A Révaiban dolgozott például Bán Pista bácsi, aki erős dohányos volt Aztán olvasta az újságban, hogy a dohányzás káros az egészségre. Azt mondta, ha értelmes ember vagyok, akkor abbahagyom. Abbahagyta Hogy-hogy a jogi karra felvételizett? Legszívesebben filozófia szakra jelentkeztem volna, de nem mertem. Eleve hülyének tartottam magam ahhoz, hogy oda felvegyenek. Akkor jutott eszembe a jog elmentem a felvételi előkészítőre, amit akkor Máthé Gábor tartott. Nagyon megtetszett nekem a jogtörténet Azt azonban, hogy mindig is jogásznak készültem, erős túlzás lenne állítani. Valamilyen tudós, kutató szerettem volna lenni, és ez attitűd továbbra is megmaradt bennem. Hogyan került akkor az Általános Értékforgalmi Bankba? Demonstrátor voltam az államigazgatási jogi tanszéken, később a polgári eljárásjogi tanszékre hívtak tanársegédnek. Bevallom riasztott az a

gondolat, hogy egy életen keresztül a Pp-vel foglalkozzak Akkor kerültem két évre bankba, ahol majdhogynem ügyvédi munkát végeztem. Az ügyfél számára Általános Értékforgalmi Bank voltunk, az állam számára meg Pénzintézeti központ. Furcsa volt a helyzet, hiszen saját magunknak adtunk ki hatósági engedélyeket. Elsősorban külföldi hagyaték eljárásokkal és a hazatelepülők ügyeivel foglalkoztam. Elég érdekes volt a munkám Már ki akartak nevezni csoportvezetőnek, de akkor már szó volt arról, hogy Jogtudományi Intézetbe kerülök. 43 oldal a könyvben Szabó Imre hívta az intézetbe? Nem. Akkoriban Haraszti György professzor volt az ELTE nemzetközi jogi tanszékének vezetője, és volt nála egy tanársegédi hely. Aztán Haraszti nyíltan megmondta nekem, hogy az egyetemen vannak, akik nem támogatják a kinevezésemet. Végül Nagy Boldizsár került arra a helyre Haraszti ezután Bokorné Szegő Hannának ajánlott, aki az intézet

nemzetközi jogi osztályát vezette. A jelentkezők közül Szabó Imre választott ki. Nem tudom miért engem Miért fordult később az érdeklődése az alkotmányjog felé? A rendszerváltás körüli időkben két dolog is történt. Az egyik: kezdtem megutálni a nemzetközi jogot Bokornéval egyre rosszabb lett a kapcsolatom. A kettőnk közötti viszony megromlásának alapvetően az volt az oka, hogy egészen másként gondolkoztam a jogtudományról, egyáltalán tudomány szerepéről, mint ő. A másik indok: Kilényi Géza olyan embereket keresett, akik némi ismerettel rendelkeznek a külföldi jogról, illetve képesek azt megszerezni. Először összehasonlító alkotmányjogi munkákat publikáltam Dezső Mártával közösen a választójogi kérdésekről, a kétkamarás parlamentekről, valamint a köztársasági elnök jogállásáról a parlamentáris kormányzati rendszerekben. A Jogtudományi Intézetben különösen két embernek tartozom köszönettel: Lamm

Vanda igazgatónőnek, akivel már több évtizedes a baráti és szakmai kapcsolatom, valamint Peschka Vilmosnak, akitől rengeteget tanultam és akinek nagyon hálás vagyok sok mindenért. Az 1990-es évek elejétől az alkotmánybíráskodás kérdései állnak a tudományos munkásságának a középpontjában. 25 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Többször voltam olyan külföldi tanulmányúton, összehasonlító alkotmányjogi kurzuson, amelyen néhány nyugat-európai, valamint az amerikai alkotmánybíróság döntéseit elemeztük. Például összehasonlítottuk az abortuszkérdésben a német és az osztrák megoldást. Érdekeltek ezek a témák Ebből a szempontból megkell említenem, hogy bár nagyon rövid ideig voltam nős, az apósomtól, Szamel Lajos közigazgatási jogi professzortól sokat tanultam és nagyon kedveltem őt. Vele például sokat beszélgettem a német közjogról. Abban az első pillanatról fogva biztos voltam, hogy az

alkotmánybíráskodás minőségi változást fog jelenteni az egész magyar jogban. 44 oldal a könyvben Cikkeiben, tanulmányaiban rendszeresen górcső alá vette az Alkotmánybíróság tevékenységét, ítélkezési gyakorlatát. Ön szerint miben kellene változtatni a testület működésében? A mostaninál sokkal nyitottabbá kellene tenni az egész alkotmánybírósági eljárást. Több külső résztvevő, szakértő bevonására lenne szükség ahhoz, hogy az alkotmánybírák állásfoglalásuk kialakítása előtt sokféle állásponttal tudjanak szembesülni, megóvva őket ezzel az esetleges tévedésektől. Nincs új a Nap alatt! A német alkotmánybíróság előtt a felek szakértői véleményeket csatolhatnak az iratokhoz, illetve szakértői eljárást kezdeményezhetnek. Németországban az alkotmánybíróság egy- egy ügyben rendszeresen kikéri a Legfelsőbb Bíróság illetékes tanácsának a véleményét. Szerintem erősíteni kellene az eljárás

szóbeliségét is Reformra szorulna az elnöki szignalizáció intézménye is. Mielőtt valamelyik alkotmánybíró megkapná az adott ügyet, a bírák előzetesen, nem formális tárgyalás keretében megismerhetnék, mit mondanak a többiek az alapkérdésben. Emellett is számos gondom van a kialakult gyakorlattal Csak néhányat említek: semmi indoka nincs pl. annak, hogy a határozatban elhallgassák az indítványozó nevét, nem beszélve arról hogy a határozat stílusán, a szöveg közérthetőségén is volna mit javítani. 44 oldal a könyvben Az elhúzódó terhesség 2005. szeptember 26-án az Országgyűlés négy alkotmánybíró helyett csak kettőt választott Pedig a jelölő bizottságnak, amelyben a szocialistákat Vastagh Pál, az SZDSZ-t Fodor Gábor, a Fideszt Répássy Róbert és az MDF-et Herényi Károly képviselte, volt ideje megrágni a döntést, hiszen Németh János megbízatása 2003, július 31-én járt le, Csúz Ottó 2004. április 30-án

mondott le mandátumáról, mert a luxemburgi Elsőfokú Bíróság bírói posztjára jelölték, míg Strausz János 2004. december 23-án töltötte be a 70. életévét Az is tudható volt, hogy Holló András elnök megbízatása 2005. november 12-ig tart A jelölőbizottság ülésein számos ismert jogász neve került szóba. A kormányoldal először Halmai Gábor egyetemi tanárt, majd Majtényi László volt adatvédelmi biztost ajánlotta. Az ellenzék azonban hallani sem akart róluk, mint ahogy a koalíció sem az ő jelöltjükről, Pokol Béla egykori kisgazda képviselőről. A kialakult patthelyzet kapcsán Sólyom László úgy nyilatkozott: a bírák jelölésénél eleve hátrányban van, aki markáns és megalapozott szakmai véleményéről ismert, és könnyebben számíthat a talárra, aki soha nem írt, talán nem is gondolt semmi említésre méltót, de bírja valamely párt bizalmát, s jellegtelensége miatt a másik párt sem találhat rajta

kivetnivalót. Nem rejtette véka alá véleményét Sólyom egykori helyettese, Kilényi Géza sem, aki kijelentette: az alkotmánybírák egycsatornás megválasztási rendszere megbukott. Kilényi szerint az alkotmánybírák választása maximális mértékben ki van szolgáltatva a politikának, s ha a politikusok éppen mérsékelten imádják egymást, akkor nincs alkotmánybíró-választás. Minden kedvezőtlen előjel ellenére úgy tűnt, hogy 2005 februárjában három bírót tud választani a parlament. Az ellenék rábólintott a koalíció jelöltjére, Bragyova András alkotmányjogászra, mint 26 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL ahogy a kormányoldal sem emelt vétót Kovács Péter miskolci egyetemi tanár ellen, azzal együtt sem, hogy a nemzetközi jogászprofesszor a Fidesz frakcióvezetője. Áder János feleségének rokona és tagja a legnagyobb ellenzéki párt szellemi holdudvarához tartozó Professzorok Batthyány Körének. A harmadik jelöltet Szili

Katalin házelnök ajánlotta Kemenes István a Szegedi Ítélőtábla polgári kollégiumának vezetője személyében. Az MSZP nem támogatta Kemenes jelölését, hanem indítványozta: válasszanak két alkotmánybírót. A Fidesz viszont három bíróhoz ragaszkodott 2005. augusztusának végére megint megoldódni látszott a bíróválasztás ügye: a bizottság ugyanis megállapodott abban, hogy Bragyova András és Kovács Péter mellett két volt alkotmánybírót, Holló Andrást és Lábady Tamást jelölik. Csakhogy bejelentés után Lábady tudatta, hogy nem vállalja a jelölést. A Fidesz szeptember elején a negyedik kiadó helyre Király Miklós és Pokol Béla nevét dobta be, de a jelölőbizottság kormánypárti tagjai mindkettőt elutasították. Ekkor fordult a kocka: a Fidesz azt javasolta, hogy két bírót válasszanak, míg az MSZP kötötte magát a négybírós megoldáshoz. Közben a parlament alkotmányügyi bizottsága meghallgatta Bragyovát, Hollót

és Kovácsot, és jelölésüket egyhangúlag támogatta. Miután a Fidesz elutasította azt a szocialista kísérletet, hogy két bíró esetén Hollót és Kovácsot válasszák meg, a kormány oldal belement Bragyova és Kovács jelölésébe. Ezzel gyakorlatilag az is eldőlt, hogy Holló nem folytathatja elnökségét, azaz a testületnek új vezetőt kell választania 46 oldal a könyvben Czúcz Ottó 1946. június 23-án született Csépán Édesapja tizenkettedik gyermek volt, akinek már nem jutott föld, így aztán kereskedőnek tanul, hogy szerény vegyesboltot vezethessen házuk egyik szobájában. Édesanyja háztartásbeli besegített az üzletben Bátyja egyéves korában meghalt A sors továbbra sem volt kegyes a Czúcz családjához, hiszen a boltot államosították. A fiatalember kollégista életet élt Szentesen, ott járt gimnáziumba. Osztályfőnöke tanácsára adta be a jelentkezési lapját a jogtudományi egyetemre. Szegeden hamarosan a civilisztika, majd

a munkajog bűvkörébe került. A diploma megszerzése után professzorának ajánlására a Munkaügyi Minisztérium előadója, majd főelőadója lett. Három évvel később ugyanő kereste meg azzal, hogy nem lenne-e kedve visszajönni Szegedre tanársegédnek: 1974 őszétől tanít. 1976-ban írta meg első kiegészítő egyetemi jegyzetét a társadalombiztosítási jogi témakörében. A következő járom évtizedben a terület egyik legismertebb hazai szakértője lett 1998 decemberétől 2004. májusáig alkotmánybíráskodott Bár az alkotmánybírói munkát szakmai karrierje csúcsaként értékeli, szakterületén, a társadalombiztosításai ügyek terén mégsem gazdagodott sok sikerélménnyel. A társadalombiztosítási jognak egészen más az érvstruktúrája, érvelési mechanizmusa, mint a többi klasszikus jogterületé. Az a logika ugyanis, amivel a társadalombiztosítási jogi problémákat kell kezelni, eléggé idegen klasszikus civilisztikai,

büntetőjogi és egyéb jogi területektől – magyarázza a jogászprofesszor, aki 2004 tavasza óta a luxemburgi Elsőfokú Bíróság első magyar bírája. Czúcz Ottó korábbi tanszéki szobájában fogad a Szegedi Tudományegyetem Rákóczi téri épületében. A luxemburgi Elsőfokú Bíróság magyar bírájával reménytelenül nehéz időpontot egyeztetni, hiszen csak rövid időt tölt Magyarországon, amivel szegedi ismerősei és barátai is tisztában vannak. 27 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 47 oldal a könyvben A szombat délelőtt azonban a miénk: a halk szavú már – már gátlásosan szerény bíró két órán át kénytelen magáról beszélni. Kik voltak a szülei? Milyen gyermekkora volt? Ezek nagyon személyes ügyek, amelyekről nem szívesen beszélek. Csak akkor, ha feltétlenül muszáj. Meglehetősen szegényes körülmények között éltünk Apám egy tizenkétgyermekes család legkisebb csemetéje volt. A tizenkettedik gyereknek már nem

jutott föld, ezért úgy döntettek a nagyszüleim, hogy kereskedőt faragnak belőle. Apám elvégezte a kereskedelmi iskolát, és egy piciny vegyesboltot üzemeltetett, ami a házink egyik szobájában volt berendezve. Édesanyám háztartásbeli volt, és persze besegített az üzletben is A boltot azonban hamarosan államosították, ekkor édesapám egy szövetkezeti üzletbe került, de onnan is kitúrták. Borzasztóan nehezen boldogultunk Vannak testvérei? Egyedüli gyerek vagyok, illetve volt egy bátyám, aki sajnos egyéves korában meghalt, mert nem sikerült gyógyszert szerezni. Nagy szeretetben nőttem fel, a szüleim mindentől óvtak Csépán jártam általános iskolába, Szentesen pedig gimnáziumba. Lett volna közelebb is középiskola, Kunszentmártonban, de a szüleimmel mégis a nagyobb hírű, nagyobb tradíciójú Horváth Mihály Gimnázium mellett döntöttünk. Milyen emlékei vannak Szentesről? Kollégista lettem. Fantasztikusan szép éveket

töltöttem a Tisza parti városban, hogy mást ne mondjak, ott voltam életemben először szerelmes. Rendszeresen jártam úszni A városnak már akkor is első osztályú vízilabda csapata volt, így hát a strand vonzotta a fiatalokat. Szentesen tanultam meg teniszezni is. Egyik barátom édesapjának, akinél sokat vendégeskedtem, csodálatos hanglemezgyűjteménye volt, náluk szerettem meg a komolyzenét. Rendszeresen látogattam a könyvtárat, a polconként, soronként faltam a könyveket, néha a kollégiumi délutánok tanulására szánt óráiban is. Hogyan került képbe a jogi egyetem? Viszonylag jó voltam matematikából, és a középiskolai tanáraim szerették volna, ha valamilyen műszaki pályára mennék. Matematikai versenyeket nyertem, megyei és középiskolai vetélkedőkön indultam, és tényleg úgy nézett ki, hogy nekem ebbe az irányba kellene továbbhaladnom. Aztán egy felvételi tájékoztatóban olvastam, hogy Finnországban faipari főiskolai

képzésre lehet jelentkezni. A különlegessége miatt beadtam a papírjaimat, mint utóbb kiderült, több mint ötszázad magammal. 48 oldal a könyvben. Az egyetlen meghirdetett helyre állítólag már a felvételi tájékoztató megjelenésének időpontjában megvolt a jelölt. Úgyhogy ez egy elég reménytelen próbálkozás volt Kezdtem kifutni az időből, amikor középiskolai osztályfőnököm azt tanácsolta, hogy a biztonság kedvéért valami más szakot is jelöljek meg. Egy picit határozatlan voltam, erre ő azt javasolta, hogy jelentkezzem a szegedi József Attila Tudományegyetem állam és jogtudományi karára. 28 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Ezért a tanácsért rendkívül hálás vagyok középiskolai osztályfőnökömnek, akivel mind a mai napig tartom a kapcsolatot. Volt katona? Persze. Mi voltunk az elsők, akiket az egyetem előtt elvittek tizenegy hónapra katonának Abszolút kellemetlen élményekben volt részem. Az úgynevezett

kiképzésemet ma is életem legfeleslegesebb éveinek tartom. Így értékeltem én is. Komoly értékválságokat okozott nekem a katonaság Borzasztóan nyomasztó volt ugyanis abból a védettségből, amit a családi ház, majd a gimnázium biztosított, belekerülni a hadsereg eléggé rossz szellemű közegébe. Meg is makacsoltam magam. Két pozitívuma azért volt ennek a kalandnak Egyrészt világossá válik, hogy távol áll tőlem a militáns szervezeti struktúra, és egyáltalán az a szellem és légkör, amit a honvédség akkor magából árasztott. Másrészt sok katonabarátság kötődött Az egyetemen kik voltak önre a legnagyobb hatással? Sok nagyszerű személyiséggel találkozhattam szegedi egyetemi éveim alatt. Mindenképpen kiemelném a polgári jog kiemelkedő szakemberét, Kemenes Bélát, aki igen kulturált és nagyon jó vitakészségű volt. Felnéztem a büntetőjogász Fonyó Antalra, az alkotmányjogot oktató Kovács Istvánra, a munkajogász

Nagy Lászlóra, az államigazgatási jog professzorára, Martonyi Jánosra, aki a külügyminiszter Martonyi Jánosnak az édesapja volt. Szerettem a híres római jogászt, Pólay Elemér előadásait is. Nagyon szép gondolat, hogy a szegedi jogi kar egykori tanárairól fotókat helyeztek el az épület előterében. 1991-92-ben, amikor dékán voltam, akkor született a döntés, hogy neves egykori oktatóinkról tantermeket nevezzünk el. Először Erdei Ferenc kapott termet Azóta minden terem elkelt Később ebből a kezdeményezésből nőtt ki a ma is látható arcképcsarnok. Két professzorról sajnos már nem volt fellelhető fénykép, így egy-egy könyvük szerepel az előtér falán. 49 oldal a könyvben Mint gyakorló egyetemi oktató, milyennek látja a hazai jogászképzést? Immár kilenc helyen folyik jogi egyetemi oktatás. Ön szerint nincs túlképzés jogászból? Nyugtalansággal látom, hogy a munkaerőpiaci igények és a jogászképzés közötti harmónia

egy-két területen mintha kezdene megbomlani. Nem látom ugyanis azokat a mechanizmusokat, amelyek nagyobb fájdalom nélkül visszarendeznék ezeket a szétfutó irányokat. Abban viszont őszintén reménykedem, hogy olyan információkkal vértezzük fel a viszonylag nagy számban képzett joghallgatókat, amelyeket, ha úgy fordul a sorsuk, más szakterületeken is tudnak hasznosítani. Eközben nagyon személytelenné vált a képzés, Sajnos egyre inkább tömegképzés jellege van a jogi oktatásnak. A nyolcvanas évek közepén hosszabb időt tölthettem Münchenben a Max Planck Intézetben, és ott bizony a hallgatók kivonultak az utcára tiltakozni, mert úgy szereznek diplomát, hogy közben szinte nem is találkoznak professzorokkal. Egyébként hihetetlen méretű tömegképzés folyt Münchenben: egyik-másik egyetemnek ötven-hatvanezer hallgatója is volt. Itt még nem tartunk, de kétségtelen, hogy vannak nyugtalanító jelek, amelyeket figyelmesen kellene

értékelni. Attól 29 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL tartok, hogy a mindenfajta pénzügyi nehézségekről szóló hírek, amelyeket naponta hall az ember, nem nagyon segítenek majd abban, hogy személyhez kötöttebb legyen a képzés. Ebben nem a hallgatói normatíva a ludas? Biztos, hogy az a hallgatói normatíva is szerepet játszik a túlképzésben. De emellett vannak még egyéb okok is. Az oktatók egy időben eléggé rá voltak kényszerítve arra, hogy mindenfelé keressék a boldogulásukat, hogy állást halmozzanak. Ezek nyugtalanító tendenciák. Hogyan került a munkajog, a társadalombiztosítási jog bűvöletébe? A polgári jog területén éreztem rá először a civilisztika szépségeire, azokra a szakmai kérdésekre, amelyek a különböző körülmények között újabb megoldásokat kívánnak. Ez nekem rögtön nagyon szép területnek látszott. Az egyetem befejezése után aztán nagyot változott az életem. Az akkori munkajogi és

szövetkezeti jogi tanszéki kollégáim ajánlottak Nagy Lászlónak, aki frissen végzett, felkészült fiatalt keresett a Munkaügyi Minisztériumba. Beszélgetett velem, és elkezdett foglakoztatni. Felkerültem Budapestre 1971-től 1974 őszéig dolgoztam a minisztériumban, és akkor Nagy László azzal keresett meg, hogy nem lenne-e kedvem visszajönni Szegedre tanársegédnek? Gondolkodás nélkül igent válaszoltam, holott ez akkoriban kisebb fizetéssel járt. Munkajogot kezdtem oktatni, gyakorlatokat vezettem 50 oldal a könyvben 1975-ben Nagy László vetette fel, hogy meg kellene erősíteni a társadalombiztosítás oktatását, mert meglehetősen elhanyagolt ez a jogterület. Aztán 1976-ban írtam egy kis egyetemi kiegészítő jegyzetet a társadalombiztosítási jogról. A munkajog oktatásában gondot jelentett, hogy a munkavállaló és a munkáltató szolgáltatásai között nincs egyenérték, mert a munkavállaló a munkabérén kívül még egy sor egyéb

szolgáltatásban, így pl. társadalombiztosítási ellátásban is részesül. Elképzelhető, hogyha ezt figyelembe vennénk, akkor talán valamiféle egyenértékűséget, egyensúlyi viszonyt lehetne kialakítani. Ehhez viszont részletesebben meg kell nézni, hogy milyen elemek találhatók a társadalombiztosítási ellátásban. Ezzel kezdtem foglalkozni, ez lett a fő kutatási területem Ebből írtam a disszertációmat, a tudományos közleményeimet és tankönyveimet. Az MSZP jelöltjeként 1998 decemberében alkotmánybírónak választották. Őt és fél évet dolgozott a Donáti úton. Mint előadó alkotmánybíró, mely határozatokra a legbüszkébb? Nem szívesen emelnék ki ezek közül egyet sem Szinte biztos voltam, hogy ezt a választ adja. Inkább egy-két olyan elemet említenék, amelynek az alkotmánybírósági munkába való beszivárgásában volt egy pici szerepem. A szociális ellátások körében a processzuális alkotmányvédelem erősítésében

az Alkotmánybíróság például kimondta, hogy a segélyezési típusú ellátásoknál is vannak alkotmányossági követelmények. Így tisztességes, fair eljárás keretében, pártatlanul kell dönteni ezekről az ügyekről. A segélyezési típusú ellátásoknál is vannak ugyanis olyan, alkotmányjogi szempontból is fontos, megragadható elemek, amelyeket figyelembe kell venni az adott ügy elbírálásánál. Vagyis: az ezekben az ügyekben eljáró hivatalok, szervezetek nem teljesen szabadon dönthetnek. 30 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Ismerve az Alkotmánybíróság néhány fontos határozatát, amelynek ön volt az előkészítője, azért még folytatni lehetne ezt a sort. Szeretném elkerülni azt a helyzetet, hogy én most itt kiemeljem a saját szerepemet. Azért voltak olyan ügyek, amelyek az érdeklődési körébe vágtak. Természetesen Viszont semmiképpen sem mondanám azt, hogy átütő sikereket értem volna el ezen a területen. A

társadalombiztosítási jognak egészen más az érvstruktúrája, érvelési mechanizmusa, mint a többi klasszikus jogterületé. Az a logika ugyanis, amivel a társadalombiztosítási jogi problémákat kell kezelni, eléggé idegen a klasszikus cilisztikai, büntetőjogi és egyéb jogi területektől. Ráadásul ez egy viszonylag fiatal intézmény 51 oldal Ha két mondatban kellene megfogalmazni, hogy mi az alapvető különbség a klasszikus jogágak és a társadalombiztosítási jog között,. Akkor mit mondana? Az alapvető különbség az, hogy nem az egyént kell megvédeni a közösséggel szemben, mint az alkotmányvédelem klasszikus feladatainál, hanem a közösséget kellene valamiféle aktivitásra ösztönözni az egyének védelme érdekében. Ez pedig felveti azt a kérdést, hogy mindezt kiknek a terhére, milyen forrásból lehet finanszírozni. A társadalombiztosítási jogviszony azért is speciális, mert amit ma járulékként beteszek a közösbe, azt

csak sok év múlva vagy sohasem kapom vissza. Ez bizonyos fokig így van. Azon túl, hogy ez egyfajta távlati gondoskodásnak is felfogható, azt is látni kell, hogy ez egy rendkívül takarékos, sokkal olcsóbb formája az öngondoskodásnak, mintha mindenki saját maga igyekezne önmagának védelmet szervezni. Azaz nagy előnye a szociális intézményi megoldásoknak, hogy közösségi szinten sokkal olcsóbban lehet ugyanazt a feladatot megoldani, mint egyéni szinten. Ez a mechanizmus a klasszikus piacgazdasági modellben is jól működtethető. Ezeket a kérdéseket már igen nehéz klasszikus jogi eszközökkel kezelni. Hogyan lehet a társadalombiztosítási és egyéb szociális ellátási kötelezettségeket levezetni az alkotmányból? Ez egy olyan problémakör, amivel egész Európa küszködik. Nemcsak a magyar alkotmánybírák, hanem a németek és a franciák is. Fő kérdés így hangzik Hogyan lehet ezeket a jóléti állambeli problémákat jogi, alkotmányos

problémákká transzformálni? Úgy tapasztaltam, hogy az alkotmánybíró kollégáimnak máshol sem igazán sikerült nagyobb sikereket elérni. Talán mi egy picit azért előre léptünk Erre utaltam az előbb, amikor a szociális ellátások körében a processzuális alkotmányvédelem erősítéséről beszéltem. Az alapvető probléma azonban a források és a szükségletek között keresendők. Ma már vannak olyan jogi technikák, amelyekkel ezt mérni lehet. Ennek az alkotmányjogi kereteit emberpróbáló feladat lesz megtalálni. Égetően fontos kérdésről van szó Nem mindegy ugyanis, hogy amikor egy állam a költségvetésének egyharmadát társadalombiztosításra költi, azt hogyan teszi. Mekkora veszteség éri a két oldalt: azokat, akik a megfelelő időben és módon nem kapják meg az ellátásaikat, illetőleg azokat, akiknek ezt finanszírozniuk kell. 31 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 52 oldal a könyvben Milyen érzésekkel távozott 2004

tavaszán az Alkotmánybíróságról? Szomorúsággal. 1998-ban, egy nagyon érdekes periódusban kapcsolódhattam be az Alkotmánybíróság tevékenységébe. Az alkotmánybírói munka szakmai karrierem csúcsa volt A szakmai inspiráció a szakmai fejlődés szempontjából elképesztően izgalmas és fontos szakasz volt ez az életemben. Amikor megkeresték azzal, hogy vállalja el a luxemburgi Elsőfokú Bíróság bírói posztját, mennyi időt gondolkodott a válaszon? Nem volt sok időm gondolkodni. Egy csütörtöki napon hívott fel Medgyessy Péter miniszterelnök úr, és megkérdezte, mit szólnék ahhoz, ha engem jelölnének az Elsőfokú Bíróság bírói tisztségére. Azt is közölte velem, hogy négy nap múlva, a következő hétfőn ezeket a jelöléseket nyilvánosságra is kívánják hozni. Ebből adódóan viszonylag rövid idő megfontolások játszottak szerepet abban, hogy végül is igent mondtam, a bírói munka nagy szakmai kihívásnak, hatalmas

feladatnak számit, amelynek illik megfelelni. Arról nem is beszélve, hogy az ember tagadhatatlanul kíváncsi erre a munkára, és szívesen megpróbálkozik vele, ha erre lehetősége kínálkozik. Hamar a mélyvízbe dobták? Komolyan számoltak velünk. Május 12-én tettem le a hivatali eskümet, és május 14-én már ott volt az asztalomon az első tizenkét dosszié. Azóta szépen folyamatosan nő a számuk, jóllehet közben olyan ügyekben is ítéletek születtek, amelyeket az stábom hordott ki az ítélet hirdetésig. 2005 január 12-én hirdettük ki az első ítéletünket Ez egy közösségi védjegy ügy volt. Az volt az eldöntendő kérdés, hogy az euró - prémium szómegjelölést lehet-e védjegyként lajstromoztatni, illetőleg felhasználhatja-e egy vállalat, adott esetben a Deutsche Post a termékeihez. Az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette az európai védjegyhivatal határozatát. Kik a stábjának a tagjai? Három jogi referensem van, egy spanyol,

egy belga és egy magyar. Rajtuk kívül van egy asszisztensem is. Milyen nyelven beszélnek? A francia a hivatalos nyelv. A családja is kint van Luxemburgban? Csak a feleségem, a fiaim már nagyok, kvázi önálló életet élnek, de azért még elkél nekik az atyai segítség. 32 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 54 oldal a könyvben A luxemburgi bíróságok Az 1952-es Párizsi Szerződés alapján létrehozott Európai Bíróság az egyetlen fórum, amely illetékes a közösségi jogrend értelmezésére és a közösségi intézmények által alkotott jogszabályok érvényességének vizsgálatára. A luxemburgi székhelyű ítélkező testület a garancia arra, hogy egységesen értelmezzék és alkalmazzák az Európai Unió valamennyi tagállamában a közösségi jogot, amelynek elsőbbségét egy konkrét ügy kapcsán 1977-ben éppen az Európai Bíróság mondta ki. A bíróság előtti egyik legfontosabb eljárás, ha az Európai Bizottság vagy bár mely

tagállam indít pert, mert úgy látja, hogy valamelyik tagország nem teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségeit. Magánszemély is fordulhat keresettel a testülethez, ha úgy érzi, hogy közösségi intézmények valamely döntése közvetlenül és személyesen sérti őt. Az Európai Bíróság huszonöt bírából és nyolc főtanácsnokból áll, akiket a tagállamok kormányai egymással egyetértésben hat évre neveznek ki. (Magyar részéről 2004 május 11től Juhász Endre tagja a bíróságnak) A bírák maguk közül választják meg három évre a bíróság elnökét. Az elnök irányítja a bíróság munkáját és szervezeti egységeit, elnököl a legnagyobb létszámú ítélkező testületekben. A főügyészek a bírákkal egyidejűleg vizsgálják meg a bíróság elé kerülő eseteket, a tárgyalás folyamán kifejtik véleményüket, és írásbeli véleményt terjesztenek a bíróság elé. A főtanácsnokok tagjai a bíróságnak, de nem

vesznek részt sem a véleményformálásban, sem pedig a szavazásban. Az Európai Bíróság munkáját 1989 óta elsőfokú Bíróság segíti, amelynek ugyancsak huszonöt tagját a tagországok nevezik ki hat évre. (Magyar részről 2004 május 12-től Czúcz Ottó tagja a bíróságnak). Az Elsőfokú Bíróság létrehozásával kétszintű igazságszolgáltatási rendszer jött létre: az Elsőfokú Bíróság által első fokon elbírált ügyekben – kizárólag jogi kérdésekben – az Európai Bírósághoz lehet fellebbezni. A bírák kinevezésük utáni első nyilvános bírósági ülésen a következő szövegű esküt teszik: Esküszöm, hogy hivatalomban pártatlanul és felelősségteljesen járok el és a tanácskozási titkot megőrzöm. Az eskü szövege is híven tükrözi, hogy a bírák eljárásuk során nem képviselhetik hazájuk érdekeit, hanem pártatlanul kötelesek ítélkezni. Az Európai Bíróságra 1953. január 1-je és 2004 december 31-e

között összesen 13493 ügy keletkezett, és a bírák 6465 ítéletet hoztak. A bírósághoz beterjesztett ügyek száma folyamatosan növekszik: míg 1953-ban csupán négy, 1970-ben már 79, 1980-ban 279, 1990ben 378, 2000-ben 536 új ügyet kapott, és 361 eljárást fejezett be. 55 oldal Erdei Árpád 1939 január 15-én született Békésen. Szülei egy Békés melletti tanyán gazdálkodtak Édesapja parasztember volt, akiből később kertészeti szakember lett. Testvérei nem a játszótárs, hanem a gyerekpásztor szerepét játszották, hiszen bátyja hét, nővére tizenkét esztendővel volt idősebb nála. A háború vége felé beköltöztek Békésre, ahol a helyi református iskolában kezdett tanulni. Később a család Érdre települt, és mielőtt apját kikiáltották volna kuláknak, az akkori szokásoknak megfelelően önként felajánlotta a közösségnek a földjét és szerény tanyáját. A legkisebb Erdei otthon egymás után 33 ALKOTMÁNYBÍRÁK

TALÁR NÉLKÜL falta a könyveket, minden megragadt a fejében. Az általános iskola után reáltagozatra jelentkezett a budafoki gimnáziumba, mert azt gondolta, ha már tanulnia kell, akkor majd valamiféle mérnöki pályára lép. Édesapja tanácsára választotta a jogi egyetemet, akinek néhány hónapos termelőszövetkezeti kalandja miatt is eleinte a tsz-jog iránt vonzódott, majd a kriminalisztika keltett fel az érdeklődését. 1962-bem az Országos Kriminalisztikai Intézet munkatársa lett, ahol beleszeretett a szakértői bizonyítás témájába. 1970-ben Király Tibor professzor az ELTE büntetőeljárás-jogi tanszékére csábította adjunktusnak. Az oktatás mellett 1977-től tizenhét éven át tolmácskodott Kollégája ösztökélésére 1985-ben megírta disszertációját az igazságügyi szakértők munkájáról, 1994ben habilitált. Tíz évig vezette a tanszéket 1994-ben Országos Választási Bizottság, majd 1998-ban az Alkotmánybíróság tagjának

választották. 2003 augusztusában a testület helyettes elnöke lett Erdei Árpád fehér gallérja alatt megkötetlen csokornyakkendő lóg. A jogászprofesszor laza eleganciával hordja a nyakravalót, mintha arra készülne, hogy a következő pillanatban szakavatott mozdulatokkal megkösse azt. Elmondása szerint százhúsz-százharminc darabból álló kollekciója van otthon, és egy-egy időszakban tíz-tizenötöt szokott hordani. Ha valamelyiket megunja, akkor újat választ. 56 oldal Hova valósi? Ki volt az édesapja? Zsenge ifjúságomat egy Békés melletti tanyán töltöttem. Apám parasztember volt, aki héthektárnyi földön gazdálkodott. Azt mondta: nem a hagyományos parasztizálás az egyetlen lehetséges, mert a szántóföldi termelés rendben van, de az nem ad lehetőséget a gyarapodására. Egy barátja, aki a Kertészeti Főiskolán volt főiskolai tanár, azt tanácsolta neki, neveljen faiskolában gyümölcsfákat. Ő azonban nem értett ehhez, ezért

beiratkozatott a főiskolára gyakorlati képzésre. Kitűnő kertészeti szakember lett. Nagyapám csizmában járt, nyáron papucsban, soha életében nyakkendőt nem kötött, reggel, amikor felöltözött, reggel, amikor felöltözött, rögtön a fejébe tette a kalapját, amit csak akkor vett le, ha valamilyen fedett helyiségbe lépett be. Nem volt különösebben vallásos, azt hiszem, csak az átlagnak megfelelő kálvinista magatartást tanúsította. Végtelenségig becsületes volt Egyszer együtt mentünk az utcán, és kilógott egy szilvafa ága az utcára, én lekaptam egy szilvát, öregapám kis híján bekapott. Azt mondta: hogy merem elvenni azt, ami a másé Mivel töltötte az idejét a tanyán? Amint megtanultam járni, minden időmet télen-nyáron kint töltöttem a szabadban. Télen rám adták a gumicsizmát, nyáron pedig, mint a többiek, mezítláb. Testvéreim nem a játszótárs, hanem a gyerekpásztor szerepét játszották, hiszen a bátyám hét

évvel, a nővérem tizenkettővel volt idősebb nálam. Anyám irányította a tanyai életet, kivéve azt, milyen legyen a termelés Gyermekkorom mély nyomokat hagyott bennem, bár soha nem óhajtottam földdel foglalkozni, az állatok, a mezőgazdasági munka szeretete megmaradt. A háború vége felé beköltöztünk a városba Békésre, ami nem város volt, hanem nagyközösség. Nem tudom, mi volt apám elgondolása, csak azt láttam, hogy naponta kerékpárral továbbra is kijárogat a tanyára is végzi a dolgát. Milyen emlékek maradtak meg a háborúról? Láttam a repülőgépeket, amelyek Békéscsabát bombázták. Légiriadókór lementünk a pince Igazából nem volt komoly lövöldözés, a németek hamar elmentek, nem is emlékszem rájuk, velük nem is volt közvetlen érintkezésünk. Az oroszok 1944 október 6-án vonultak be, ezt onnan tudom, mert akkor van apám születésnapja. A házunkat kinézte magának egy szovjet tiszt, minket betelepítettek egy

szobába, míg a másik három szobát az oroszok lakták. Amikor elmentek, megnézhettük, mi maradt 34 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL utánuk. Szinte semmi A bútorokkal sem voltak kíméletesek Mi a szerencsések közé tartoztunk, mivel a házunkat, amely az orosz katonák szemében akkor parancsnoki épületnek számított, elkerülték a rablójáratok. 57 oldal Mikor kezdett iskolába járni? 1945 szeptemberében kerültem a békési református iskolába, amit később államosítottak, de a tanítók ugyanazok maradtak. Hogyan kerültek el Békésről? Apám a nagy magtárkisöprések időszakában egyre közelebb került ahhoz, hogy kulák legyenek. Elutazott érdi rokonaihoz, akik segítettek neki lakást találni. Egy szép napon a lakás nagyságához való bútort a vasútnál dolgozó barátja segítségével betett egy fél vagonba, és egy szó nélkül eljöttek anyámmal együtt. Majd apám az akkori szokásoknak megfelelően önként felajánlotta a

közösnek a földjét és a tanyáját. Szakmája nem volt, elhelyezkedni nem tudott Első időben alkalmi, napszámos munkákat vállalt. Anyám elment varrónőnek egy ktsz-hez, ahol kötényeket és fehérneműket varrtak A hatodik osztályt még bejezem Békésen, mert a nővérem férjhez ment, és ott maradhattam velük. Az iskolaév végén a szüleimhez költöztem, és akkor Érden kezdtem meg a hetedik osztályt. Otthon faltam a könyveket, minden érdekelt. Történelmi regényt éppen úgy olvastam, mint útle-írásokat, kalandos történeteket. Minden megragadt a fejemben Akkoriban úgy fogott az agyam, hogy azt mondtam, olyan, mint a légpapír. Az általános iskola befejezése után reáltagozatra jelentkeztem a budafoki gimnáziumba, mert azt gondoltam, hogy már tanulnom kell, amit én egyáltalán nem akartam, akkor majd valamiféle mérnöki pályára kerülök. Milyen társaság jött össze a budafoki gimnáziumban? Huszonnégyen voltunk ebben az osztályban,

és elég tehetségese csapatot válogattak össze, mert 1957ben huszonnégyből tizenhetet felvettek egyetemre. Általában közepes rendű tanuló voltam Gimnáziumi éveim alatt már sportoltam. Nyaranta azonban nem tudtam edzésre járni, mert dolgoztam Az uszoda világát szerettem, minden elvégeztem, amit az edző mondott, és az sem igazán érdekelt, hogy harmad- vagy másodosztályú versenyző vagyok. Amikor egyszer első osztályú szinten belül úsztam, akkor nagyon népszerű lettem az uszodában, de ez a szintteljesítés csak egyszer vagy kétszer sikerült. 1956 az utolsó év volt a gimnáziumban, amikor már gondolkodni kellett a továbbiakon Otthon folyt a küzdelem, apám váltig mondta, hogy tovább kell tanulni, anyám pedig kontrázott neki. A dolognak az lett a vége, hogy kijelentettem, nem fogok tanulni, mert nem akarok magyar- vagy történelemtanár lenni. A matematika készségem hiánya miatt pedig nem mehetek műszaki pályára Apám azt mondta, erről

majd még beszélünk, és ezzel egy időre el is intéztük a kérdést. 58 oldal Hogyan fogadatta a családja az 56-os forradalmat? Mit érzékelt a történésekből az édesapja és mit ön, a nagykorúság küszöbére érkezett kamasz? Apám nem különösebben politizált, de azt korántsem állítanám, hogy a népi demokratikus rendszer elkötelezett híve lett volna. Jóval később mondta el nekem, hogy ő nem akart állandóan szitkozódni, mert elvesztette a tanyáját és a földjét,, és olyasmire kényszerülte, amit igazából sohasem szeretett volna: gyárba menni alkalmazottnak. Persze ahhoz képes, hogyan jár a testvére, a nagybátyám, aki ott maradt Békésen a tsz-ben, mennyit dolgozott és milyen kevésre jutott rengeteg munkával, apám azért 35 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL jobban érezte magát, hiszen neki mégis csak volt állása, és ha szerényen is, de eltudta tartani családját>az 1956-os események mindenkit felbolydítottak. Éppen

úszóedzésen voltam, és ott mondták, hogy az egyetemisták tüntetni mennek a Bem-szoborhoz. Nem is tudtam haza menni az uszodából, mert akkor már lezárták a Dumaparton közlekedő 9-es villamos útját. Bánatomban elmentem a Sportkórházba, mert éppen valami sportsérüléssel bajlódtam, azt kezeltettem, aztán kimentem az állomásra és hazamentem vonattal. Otthon hallgattuk a rádiót, de igazából nem tudtuk pontosan, hogy mi történik. Másnap annak rendje-módja szerint elmentem a gimnáziumba, ahol gyakorlatilag az egész osztály összejött. A kapuban azzal fogadtak bennünket, hogy mindenki szépen menjen haza. Nem voltunk szófogadó diákok, hiszen inkább bevillamosoztunk a városba körülnézni Eljutottunk a Köztársaság térre is, ahol már nagy tömeg jött össze. Aztán kimentem a vasútállomásra, mert akkor még jártak a vonatok, és haza mentem. Megszűnt az iskola, otthon voltunk Apám időnként motorbiciklire ült, és ilyenkor bejöttem

vele Érdről Budapestre, hogy megnézzük, mi történik. Már rendeződ látszódtak a dolgok, amikor eljött november 4-e, és megkezdődtek a disszidálások. Egy cimborám szólt, hogy menjünk ki Ausztráliába a nagybácsikájához. Azokban a napokban simát át lehetet menni a határon. Meg is beszéltük, hogy megyünk Anyám sírt, apám káromkodott, de azt mondták, nem akadályoznak meg. Úgy volt, hogy másnap reggel ötkor indulunk, de esett az eső Átmentem a cimborámhoz, és mondtam neki, hogy esik az eső, maradjunk itthon. Ha nem esett volna, lehet, hogy disszidáltam volna. Testközelből megtapasztaltattam hogyan bánt a rendszer a forradalom résztvevőivel. Egyik osztálytársamért rendszeresen megjelent a karhatalom, elvitték az iskolából, aztán amikor visszajött, nem volt kedve velünk beszélni. Nyilvánvaló volt, hogy némi fizikai kezelésben részesült. Azért zaklatták, hogy beállt Budafokon nemzetőrnek, és nem csinált mást, mint a

szétzavart rendőrség helyett járőrözött. Végül nem indítottak ellene büntetőeljárást 59 oldal a könyvben Miért a jogi egyetemet választotta? Apám hozta szóba, hogy tanulnom kell. Egyszer megkérdezte tőlem emlékszem-e az ő Bandi nevű barátjára? Mondtam, hogy persze. És arra is folytatta -, hogy micsoda nagy marha volt, már az elemi iskolában bukdácsolt, aztán leérettségizett és jogász lett belőle. Engedelmes fiú voltan, beadtam a jelentkezésemet a jogi karra. Közben egy haverom kitalálta, hogy színművészeti főiskolára akar menni, mert nem szeretne egyedül felvételizni, menjek oda. A dolog nem érdekelt, de azért elmentem vele oda is felvételizni. Legnagyobb bámulatomra, szépen haladtam előre a rostán, és a végén még fel is vettek volna, ha nem érkezik meg közben az értesítés a jogi egyetemről. Gondoltam, nem leszek középszerű színművész, inkább elmegyek jogásznak. Mi történt a sikeres felvételi után? Simán

felvetek a jogi karra, ahol hamarosan rájöttem arra, ha már ott vagyok, érdemes tanulni. Az első év borzasztó nehéz volt, csak nehézségek árán szoktam hozzá az egyetemi tanulási módszerhez, nem is voltak eleinte jók az eredményeim. Később jó rendű lettem, mert akkoriban a szemináriumi munkát is osztályozták, és mivel ott sokat jártattam a számat, jó jegyeket kaptam. Második évben kezdtünk el büntetőjogot tanulni, ami kezdettől fogva érdekelt. Aztán amikor a tsz-joghoz érkeztünk, az iránt apám termelőszövetkezettel kapcsolatos kalandja miatt is még jobban érdeklődtem. Negyedéves koromban a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tanszéktől ajánlatot is kaptam, hogy menjek hozzájuk demonstrátornak, később esetleg oktatónak. 36 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 59 oldal Milyen termelőszövetkezeti kalandjai voltak az apjának? 1956 decemberében megszűnt apám munkahelye. Állás után nézett, és egy környékbeli

mezőgazdasági termelőszövetkezet tüstént felvette tagnak, anélkül, hogy földet adott volna be. Apámról kiderült, hogy írástudó ember, így pillanatok alatt tsz-elnököt csináltak belőle A főkönyvelő és a főagronómus leginkább avval volt elfoglalva, hogyan fosztogassa a szövetkezetet. Két-három hónap eltelte után a főkönyvelő és a főagronómus összehívatta a közgyűlést, és apámat kirúgták, mert nem volt hajlandó mindent aláírni. Jól tette, mert amikor megindult a büntetőeljárás, az adós papírokon nem szerepelt az aláírása. Kikre emlékszik szívesen hallgatókorából? Első évben Marton Gézára a tudása, Brósz Róbertre a nagyszerű római jogi előadásai miatt néztem fel. Nagy Tibor kitűnően beszélt az adójogról Kádár Miklós büntetőjogásznak pedig jó humora volt, sokat derültünk körömfont mondatain. A büntetőjogi tanszéken legjobban Békés Imrét becsültem. Király Tibor viszont a hallgatók réme

volt, hihetetlenül szigorúan vizsgáztatott. 60 oldal a könyvben Hogyan került kapcsolatban a büntetőjogi tudományokkal? Egyik legjobb barátom, Pusztai László. Aki később az Országos Kriminológiai Intézet igazgatója lett, azt mondta nekem: hirdetik a tanszéken a kriminalisztikát, menjünk oda. Elmentünk, jelentkeztünk. Viski László vezette a gyakorlatotokat Hihetetlenül tehetséges, sziporkázóan szellemes büntetőjogász volt. Erősen nem szerette az ostoba embereket A szakmai munkásságáról mindenkképpen el kell mondanom, hogy az ötvenes évek végétől kezdte modernizálni a kriminalisztikát, később közlekedési kriminológiával foglalkozott. Ahogy mondani szokták, amihez hozzányúlt, arannyá változott. Negyedéves hallgatóként már órákat tartottam a hallgatóimnak. A diplomaszerzés után az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa lett. Még egyetemista koromban pályázat keretében rájöttem arra, hogy az nem nekem való

foglalatoskodás. Egyszer összefutottam Viskivel, aki Pusztai Lászlóval együtt az Országos Kriminalisztikai Intézetbe hívott. Az igazgató Gödöny József volt, aki az OKRI megalakulásától, azaz 1960-tól egészen nyugállományba vonulásáig, több mint három évtizedig vezette az intézetet. Nyolc éven keresztül krimináltechnikával foglalkoztam Hozzáteszem: akkoriban érdekelt a fotózás, és elég jó amatőrfotós voltam. Az intézeti munka során beleszerettem a szakértői bizonyítás témájába. Sokat köszönhettem azoknak az éveknek, hiszen gyakorlatra küldtek a rendőrségre és az ügyészségre, ahol nyomozási, illetve a nyomozásfelügyeleti osztályon elleshettem a precíz jogászi munkát. Amikor az OKRI-n kiadták a parancsot, hogy mindenkinek meg kell tanulnia legalább egy idegen nyelvet, három évig angolul tanultam. A nyelvtudásomnak a későbbiekben is nagy hasznát vettem, hiszen amikor visszakerültem az egyetemre, az ott kapott

fizetésből nemigen lehetett megélni, ezért 1977-től tizenhét évet át tolmácskodtam. 37 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Ki hívta az egyetemre? 1970-ben Király Tibor, aki akkor az ELTE rektorhelyettese volt, behívatott magához, és megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e az intézeti munkámmal. Az udvarias beszélgetés végén a professzor ajánlatott tett, hogy szívesen látna adjunktusként a büntetőeljárás-jogi tanszéken. Király három dologra hívta fel figyelmemet. Először: az egyetem szabad hely, azt tanítasz, amit a tantárgy diktál, de azon belül szabadon. 61 oldal a könyvben. Másodszor: a rendszer elemeit szidhatod, a rendszer egészét nem. Harmadszor: írj, mert csak így haladsz előre. És megfogadta Király tanácsait? Igyekeztem megfogadni. Ami az írást illeti, Szabó Lászlóné ösztökélt legjobban, hogy írjak kandidátusi disszertációt. Többször ha beült a szobámba, és nem hagyott békén, amíg neki nem álltam. Közben

negyedik nekifutásra elnyertem egy ösztöndíjat az Egyesült Államokba, és kiutaztam egy évre. Ekkor kezdtem foglalkozni az összehasonlító büntetőeljárási joggal 1985-ben megírtam disszertációmat az igazságügyi szakértők munkájáról, Szabóné korán meghalt, és fiatal docensként tanszékvezető lettem. Két év után azonban lemondtam, majd később ismét visszakerültem, és egészen 1998 márciusáig vezettem a tanszéket. A kilencvenes években részt vett az új büntetőeljárási törvény előkészítésében. Még az MDF-kormány alatt elkészült a törvényi koncepció, aminek kidolgozásában Pusztai László, Bócz Endre, Kertész Imre, Király Tibor és Bárd Károly is feladatot vállalt. 1997-ben eszelősen gyorsan tető alá került a törvénytervezet, ami nem volt hibátlan, de egységes volt. A tácaközi egyeztetések során egészen más jogszabály lett belőle. 1994-ben megválasztották az Országos Választási Bizottság tagjának.

Németh János elnöksége alatt kerültem a testületbe, és nagyon szerettem azt a munkát. 1998 márciusában viszont furcsa helyzet állt elő. a tévéből értesültem, hogy az alkotmánybírákat jelölő bizottság megegyezett a személyemben. Gál Zoltán házelnök dobta be a nevem, amit az ellenzék elfogadott. Kivéve a kisgazdákat, akik azért nem szavaztak meg, mert nem tetszett nekik, hogy az ellenzék jelöltjének nevét is parlament elnöke vetette fel. Érdekes módon egynapon szavaztak meg a képviselők alkotmánybírónak és OVB-tagnak. Sőt aznap fogadták el az új büntetőeljárási törvényt is Mivel egyszerre nem lehetettem a két testület tagja, ezért rögtön lemondtam a frissen megújított OVBtagságomról. Abban, hogy alkotmánybíró lettem, szerepet kapott a csillagok állása is, hiszen ha egy héttel több ideje van az Országgyűlésnek, akkortalán fel sem merül a nevem. Milyen tapasztalatokra tett szert első alkotmánybírói éveiben?

Sokat jelentett számomra, hogy alapító tagokkal is együtt tudtam dolgozni. Az első hónapokban inkább csak figyeltem, aztán szép fokozatosan kaptam a terhelést. 38 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 62 oldal a könyvben Nagyon érdekes ügyeim voltak. Csak a néhányat említek: a szervezet bűnözés elleni törvénycsomag, a lőfegyver-határozat vagy a kábítószerrel kapcsolatos döntés előkészítése. Ez utóbbi nagy port is kavart. Kiderült a törvényből például a több helyen szereplő hatósági engedély nélkül megfogalmazás, mert nem értelmezhető, illetve a csekély mennyiségű kábítószert együttesen történő kábítószer fogyasztás alkalmával kínál vagy átad fordulat is. Sokan úgy értelmezték ezt a döntést, hogy az alkotmánybírák szigorították a drogszabályozást. Nem szigorítottuk a szabályozást. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a büntető törvénykönyvben szereplő tilalmakat, különféle magatartásokat,

amelyeket kábítószerrel való visszaélés címén szoktunk összefoglalni. A normakontroll keretében a testület megállapította, hogy a büntető törvénykönyv egyes szabályai ütköznek az alkotmánnyal, illetőleg nemzetközi szerződésekkel. Két rendelkezést azonnali hatállyal semmisített meg, a többi esetében pedig időt adott a jogalkotónak, hogy a jogi szabályozást hozza összhangba az alkotmánnyal, illetőleg felhívta a figyelmet: nemzetközi szerződésbe ütköző mulasztásban van, mert bizonyos szabályokat nem alkotott meg. Változhat-e az Alkotmánybíróság véleménye? Az Alkotmánybíróság precedensbíróság. Ez azt takarja, hogy ha ugyanaz a kérdés kerül a bíróság elé, akkor a korábban hozott határozattal megszabják a következő döntésének az irányát is. Az viszont már előfordult, hogy a jogi háttér megváltozása folytán az Alkotmánybíróság egy-egyy döntésétől eltér, felülvizsgálta korábbi álláspontját.

Nemz zavarja, hogy esetenként a pártok, az elemzők politikai véleményt vélnek kiolvasni a határozataikból? Előfordul, hogy az indítványozók politikai kérdést tesznek fel, amiből az Alkotmánybíróság a közjogi, alkotmányjogi kérdést válaszolja meg. Ezután a politika visszafordítja az alkotmányjogi döntést a saját elképzeléseinek megfelelően. Ezzel a gyakorlattal nem tudok mit kezdeni 63 oldal a könyvben Tíz szoros határozat 1991. szeptember 26 Az államfő jogkörét értelmező ítélethez tízből hárman (Kilényi Géza, Schmidt Péter, Vörös Imre) különvéleményt, hatan (Ádám Antal, Herczegh Géza, Lábady Tamás, Szabó András, Tersztyánszky Ödön és Zlinszky János) párhuzamos véleményt írtak. 1994. november 10 – A polgármesteri és az országgyűlési képviselő megbízatás összeférhetetlenségét feloldó törvénymódosítással kilencből négyen (Lábady Tamás, Sólyom László, Tersztyánszky Ödön és Zlinszky

János) nem értettek egyet. 1997. március 19 A sajtótörvény megsemmisített rendelkezése szerint az ügyész személyiségi jogokra vagy magánvádas bűncselekményre hivatkozva indítványozhatta egy sajtótermék nyilvános közlésének megtiltását. Kilencből négyen (Lábady Tamás, Sólyom László, Tersztyánszky Ödön és Zlinszky János) különvéleménnyel éltek. 2000. október 27 a Korlátozottan cselekvőképes betegek egészségügyi ellátással kapcsolatos önrendelkezési jogának a cselekvőképtelen betegekkel azonos korlátozása sérti az alkotmányt. Tizenegyből öten (Bagi István, Erdei Árpád, Harmathy Attila, Németh János, és Tersztyánszkyné Vasadi Éva) különvéleményt fogalmaztak meg. 2001. július 11 Megsemmisítették az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyek felhatalmazzák az adóhivatalt titkos információgyűjtés folytatására. Tizenegyből öten (Bagi

István, Erdei Árpád, Harmathy 39 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Attila, Németh János, és Tersztyánszkyné Vasadi Éva) különvéleményen voltak. 2001. december 5 Az Alkotmánybíróság a Lex Répássy vizsgálata kapcsán nem kifogásolta a mások személyiségi jogait sértő sajtótermékekre kiszabható közérdekű bírság bevezetését. A tizenegy bíróból négyen (Czúcz Ottó, Holló András, Kiss László és Kukorelli István) különvéleményt, Bihari Mihály párhuzamos indoklást csatolt a döntéshez. 2003. április 28 Alkotmányosnak találták a gyógyíthatatlan betegek tekintetében az orvosi ellátás visszautasításának szabályozását. Tizenegyből négyen különvéleményt (Bihari Mihály, Holló András, Erdei Árpád, és Kukorelli István) hárman (Holló András, Kukorelli István Tersztyánszkyné Vasadi Éva) párhuzamos indoklást adtak. 2003. december 15 A köztársasági elnök által visszaküldött törvény

újratárgyalásával kapcsolatos alkotmányértelmezés esetében öt különvélemény (Bagi István, Erdei Árpád, Harmathy Attila, Strausz János és Tersztyánszkyné Vasadi Éva) született. Öt-öt lett a szavazás végeredménye, amit így az elnök (Holló András) voksa döntötte el. 2003. december 16 Alkotmánysértő a rendőrségi törvény azon rendelkezése, miszerint a rendőr közbiztonság érdekében a hatóság elé állíthatja azt a személyt, akit eltűntként köröznek. Tízből öten (Bihari Mihály, Czúcz Ottó, Harmathy Attila, Kukorelli István Tersztyánszkyné Vasadi Éva) különvéleményt írtak. Itt is az elnök döntött 2004 november 22. Alkotmányellenesek a rendőrségi törvénynek a bűnelkövető személyes adatainak nyilvánosságra hozatalával, a különleges adatok kezelésével és az egyes érintett személyek tájékoztatásával kapcsolatos egyes rendelkezései. A kilencből öten (Erdei Árpád, Harmathy Attila Holló András,

Kukorelli István, Tersztyánszkyné Vasadi Éva) különvéleményt jelentettek be. 64 oldal Harmathy Attila 1937. április 20-án született Budapesten Négyéves korában édesapját bírónak nevezték ki Nagyváradra. Épp elvégezte az első osztályt, midőn a magyar közigazgatás elhagyta Erdélyt, és a család ismét felkerült Pestre. Apja a Kúria elnöke mellett lett tanácsjegyző, de 1948-ban főnökével együtt neki is távoznia kellett a legmagasabb bírói fórumról. Debrecenbe költöztek Hónapokig nehéz körülmények között éltek azt követően, hogy apjának 1953 elején a megyei bíróságon is felmondtak. Később ugyan felülvizsgálták az elbocsátó döntést és visszavették, de két évvel később a fűtetlen tárgyalóteremben annyira megfázott, hogy rövid idő alatt elvitte a tüdőgyulladás. A fiatalembert a fizikusi és a jogászi pálya is vonzotta, végül a budapesti jogi karra felvételizett. Az egyetemen a római jog és a polgári

jog nyerte el a tetszését. 1959-ben summa cum laude minősítéssel szerzett diplomát Amikor a hatvanas évek elején majdnem eltörölték a római jog tantárgyat, kompromisszumként megszüntették a tárgy szemináriumi oktatását, átigazolt megbízott óraadónak a polgári jogi tanszékre. Megfordult a Magyar Külkereskedelmi Bankban, a Malévnál, majd Eörsi Gyula meghívására az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében kötött ki. 1981-ben a nagydoktori disszertációját a szerződések, a közigazgatás és a gazdaságirányítás összefüggéseiről vetette papírra. 1990 és 1993 között az ELTE jogi karának dékánja volt. 1993-ban az Akadémia levelező tagjának, 1998-ban rendes tagjának választották. 1990-ben még kitért az alkotmánybíráskodás elől, de 1998 végén a jelölőbizottsági ülést megelőző esete meggyőzték. Harmathy Attila akadémikus a nagy tudású emberek szerénységével beszél életéről. Észrevétlenül javítja

partnere pontatlanságait. A szobatudósnak vélt bíró érett öniróniája biztos kapaszkodót ad 65 oldal a könyvben 40 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Amikor azt ecseteli, mennyire nem szerette a büntetőjogot, viszont felesége, akitől annyi támogatást kap, büntetőjogászként tevékenykedik, felnevet. Őt hallgatva érthetetlen, miért is vagyunk minduntalan előítéleteink rabjai. Értelmiségi családból származik. Amikor megszülettem, a családom Budapesten lakott. Négyéves koromban édesapámat Nagyváradra nevezték ki bírónak. Apai ágon egyébként a fölmenőim jogászok voltak Bár Nagyváradra kerültünk, apai nagyszüleim továbbra is Pesten maradtak, anyai nagyszüleim vidéken. Épphogy elvégeztem az első osztályt, amikor a magyar közigazgatás elhagyta Nagyváradot, és ismét felkerültünk Budapestre. Pár évig apai nagyszüleimmel laktunk egy lakásban. Édesapámnak tudományos ambíciói voltak, tudományos fokozatot akart szerezni.

Talán nem a gyermeki elfogultság mondatja velem, apám kiváló szakember volt, amit az is megerősít, amint Budapestre költöztünk 1944 végén, azonnal berendelték a Kúriára. Polgári bíró volt, büntetőügyet soha nem tárgyalt Több nyelven beszélt, és erre is tekintettel a Kúria elnökének titkárság vezetője tanácsjegyzői besorolással. Ennek az állásnak később az lett a következménye, hogy amikor 1948-ban kúriai elnökét menesztették, apám sem maradhatott a fővárosban. Keresni kellett egy másik teleülést Magyarországon, ahol tudományos munkáján is dolgozhatott. Így esett a választás Debrecenre, ahol jogi kar is működött, és apám ismert ott egyetemi tanárt, aki mellett meg akarta írni a magántanári disszertációját. Ez az időszak a magyar igazságszolgáltatás történetének egyik legsötétebb fejezete volt, az új rezsim néhány év alatt csaknem háromszáz bírót távolított el a bíróságokról. Ismerem a

történetnek ezt a részét is, mert Debrecenben édesapám ugyan megyei bírósági bíró lett, de 1953 elején azonnali hatállyal fegyelmi úton elbocsátották. Hónapokig sehol nem tudott elhelyezkedni, még segédmunkásnak sem. A kúriai bírók közül összesen ketten maradhattak meg az állásukban. Nagy Imre első időszakában felülvizsgálták ezeket az úgynevezett fegyelmi határozatokat, és vissza is vették édesapámat a bírósága. Nagyon nehéz volt a elbocsátás és a visszavétel közötti pár hónap Előfordult, hogy édesanyám reggel az ajtóhoz ment, egy kosarat talált, amelyben ismerősök élelmiszert hoztak nekünk ajándékba. Így éltünk 1953-ban Azok a hónapok kikészítették a családot, legjobban édesapámat, aki amúgy sem volt erős fizikumú. Telente nagykabátban tárgyalt, mert nem volt fűtés a bíróságon. 66 oldal a könyvben Egyszer mégis nagyon megfázott, tüdőgyulladást kapott ami hamar elvitte őt. Tizennyolc éves

voltam, amikor meghalt. Édesapámat ugyanúgy hívták, mint engem, a neve mellett egy két publikáció ma is megtalálható a könyvtárakban. Milyen körülmények befolyásolták a pályaválasztását? A családon belüli munkamegosztás nálunk úgy alakult, hogy a szakmai befolyás apámé volt, az érzelmi anyámé. Ők ketten biztos, jó hátteret adtak, ami egész életemre elkísért Nagyon hálás vagyok a szüleimnek. A pályaválasztásomra közvetlenül nem gyakorolt hatást édesapám, nem gyakorolt hatást édesapám, nem emlékszem például arra, hogy egyetlen ügyéről beszélgetett volna velem. Mégis olyan volt az otthoni légkör, hogy szinte megmagyarázhatatlanul kialakult a jog iránti érdeklődés. Visszagondolva tinédzserkoromra, iszonyatos mennyiségű könyvet olvastam. A tudományok kifejezetten foglalkoztattak, úgyhogy érettségi előtt kép pálya is vonzott: a fizikusi és a jogászi. A fizikából különösen a fénytan érdekelt. Nem voltam

rossz matematikából sem, gimnazistaként 41 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL matematikai és magyar tanulmányi versenyeken szerepeltem. Vagyis párhuzamosan létezett bennem a reál és a humán érdeklődés. 1955-ben érettségiztem a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumban. A fizika kiesett, mert általában nehezen vettel fel olyanokat, akik egyházi iskolában érettségiztek és ez a probléma erőseb volt olyan városban, ahol maga az egyházi iskola működött. Végül az ELTE jogi karát választotta. Segítséget jelentett, hogy nagyapám jogász volt és édesapámat is sokan ismerték szakmai körökben. Nem azt mondom, hogy kivételeztek volna velem, de azért jóindulattal fogadtak, és ez abban a légkörben sokat jelentett. Szerencsém is volt, mert soha olyan jól nem vizsgáztam, mint a felvételin Korábban szavazókörbe jártam, és történetesen Az ember tragédiáját húztam ki irodalmi tételként, amiből hosszasan tudtam idézni.

Történelemből az Árpád korról kellett beszélnem, amelyről viszont rakás könyvet olvastam. Az egyetemen kik hatottak önre? Mindig is a civilisztika iránt érdeklődtem. A római jog rögtön megfogott, és Marton Gézát is nagyon tiszteltem. Aztán a véletlen folytán úgy alakult, hogy a polgári jogi tanszék nem hirdetett meg demonstrátori helyet, a római jogi tanszék viszont igen, így oda jelentkeztem. A nagy tekintélyű Marton Géza, aki már nem volt fiatalember, úgy beszélt velem, mint egyenrangú partnerrel. Emlékszem, az ilyesmit nem felejti el az ember, felment a dékánhoz, hogy asztalom legyen. Sajnos nem sokkal később meghalt. 67 oldal a könyvben A másik meghatározó tanárom Nizsalovszky Endre volt, nála kezdtem polgári jogi munkát, ő kezdett volna irányítani, ám 1957 tavaszán fegyelmivel elbocsátották. Bár utána is időnként elmentem a lakására, azért az már egy másik kapcsolat volt. Aztán jött Eörsi Gyula, aki átvette

Nizsalovszky helyét. Nagyon jól esett, hogy mindannyian teljesen egyenrangúként kezeltek A nyolcvanas években egy ideig vezette a római jogi tanszéket. Nem volt komoly a tanszékvezetői szerepem. Hogyan került közelebbi kapcsolatba a polgári joggal? Hosszú évtizedekig a tanszéken két híres professzor, Eörsi Gyula és Világhy Miklós vitte a prímet, akik nem igazán szívlelték egymást, ezért az tán Eörsi- és Világhy-évfolyamok voltak. Eörsi évfolyamához tartoztam, ő hívott később a jogtudományi intézetbe. Jóban voltam Világhyval is, aki 1967-ben engem ajánlott a cambridgei ösztöndíjra. Köztük is feszült ellentét, de az nem terjedt ki másokra. Már egyetemista koromban írtam pályázati dolgozatokat polgári jogból Titkára voltam az ottani diákkörnek. 1959-benvégeztem az egyetemen A római jogi kutatást érdekes körülmények között vesztettem el. A hatvanas évek legelején az Oktatási Minisztérium határozata, hogy

megszünteti a római jogot. A kritikus ülés napján, amikor életemben először léptem be a dékáni tanácsterembe, már ott ültek az ország, római jogi oktatói, egy minisztériumi osztályvezető, valamint meghívtak vég Világhy professzort. A minisztérium képviselője röviden közölte, hogy megszüntetik a római jog oktatását, úgy hogy a falfehér arcú oktatók szakmájukat és egész életüket látták már romba dőlni. Világhy mentette meg a helyzetet azzal, hogy szerinte más módon ugyan, de szükség van a római jog oktatására, csak éppen történeti tárgyként kellene tanítani. Megmenekült a római jog, 42 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL megszüntették a szemináriumokat és csak az előadások maradtak meg. Mivel én szemináriumot vezettem, kiestem a római jogból. A polgári jogi tanszékről akkor szóltak, hogy tartsak náluk szemináriumokat. Megbízott oktató lettem, majd másodállású Később főállású Az egyetemi

tanulmányaim időszakára visszatérve, hálás vagyok tanáraimnak, mert tudták, hogy édesapám nem él, édesanyámnak özvegyi nyugdíja van nagyszüleim pedig rossz anyagi körülmények között vannak, ezért aztán minden segítséget, amit lehetett, megadtak, például Népköztársasági Ösztöndíjat is kaptam. 68 oldal Az egyetem után megfordult a Magyar Külkereskedelmi Banknál majd a Malévnál is. Az elhelyezkedés nem ment simán. Akkoriban az egyetemi személyzeti vélemény alapján lehetett állást kapni, amit azonban nem volt kötelező elfogadni. Az egyetemi vélemény alapján nem kaptam jogi állásra ajánlatot. Ezért magam kerestem munkahelyet A Magyar Nemzeti Bankban, ahol korábban gyakorlaton voltam, azt javasolták, menjek a Magyar Külkereskedelmi Bankba idegen nyelvű levelezőnek, és ha kiépül a jogi osztály, majd alkalmaznak. Pár hónap után a személyzetistől megkérdeztem, mikor kerülök jogi állásba, mert egyébként nem tudok

szakvizsgát tenni, azt felelte: egyhamar nem fog. Ekkor kerestem másik állást Szerettem a munkahelyeimet Csak hálával tudok visszaemlékezni a külkereskedelmi bankra is, hiszen rendes, segítőkész emberekkel találkoztam ott. Mint minden bankos fiatal, én is részt vettem a Nemzeti Bank politikai szemináriumán. Szerencsére olyan csoportba osztottak be, amelynek Fekete János volt a vezetője. Politikai képzés címén a nemzetközi gazdasági kapcsolatok legérdekesebb részeiről esett szó minden alakalommal. Remek áttekintést kaptam. Második munkahelyemen, a Malévnél is szívesen voltam, ahol nem a tipikus jogi osztályi feladatokkal foglalkoztam, hanem a nemzetközi légi fuvarozással, ami szintén rendkívül érdekes terület. Csakhogy hívott Eörsi a jogtudományi intézetbe, és engem csábított a kutatómunka A Malévnál szerették volna, ha másodállásban ott maradok, de a jogtudományi intézet akkor még a fiatal kutatóknak nem engedte, hogy

másutt is dolgozzanak. Nagyon sok törvény előkészítésében vállalt szerepet. Mi keltette fel az érdeklődését a kodifikáció iránt. Eörsi szinte kezdettől fogva elküldött maga helyett a Legfelsőbb Bírósági polgári jogi kollégiumának üléseire, amelyek nagyon érdekeltek, másrészt jogszabályelőkészítési munkára. Amikor a gazdasági reformmal összefüggésben tömérdek jogszabályt kellett előkészíteni, az Igazságügyi Minisztérium megszaporodott feladatokkal nem is tudott megbírózni, ezért bedolgozókat kerestek. A dolog annyira érdekelt, hogy az intézettől kikölcsönözve polgári jogi témájú jogszabályok előkészítésére a minisztériumba mentem. Ugyancsak benne voltam a polgári törvénykönyv 1977-es módosításában, majd a zálogjogi módosítás előkészítésében. Később az akadémiai törvény és az MTA alapszabályainak megalkotásában vettem részt. 69 oldal a könyvben A bíróság sohasem kísértette? Vonzott a

bírói pálya. Még az egyetem befejezése után pályázatot adtam be a bíróságra, csak nem fogadtak. Minden érdekelt volna, kivéve a büntetőjog Azt mondtam, ha nekem azzal kell foglalkozni, inkább elmegyek a jogi pályáról. A nyolcvanas években aztán választott bíróként végre belekóstoltam a bíráskodásba is. A pályám egyik legszebb szakasza volt, amikor sok választott bírósági ügyben vehettem részt. A gyakorlattól elszigetelve nem lehet igazán jól dolgozni Szükség van arra, hogy az ember lássa, hogyan mennek a dolgok. 43 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Gondolom, hasonló célok vezérelték az egyetemi oktatásban is. Így van Ma is jobban szeretem a szemináriumi oktatást, mint az előadást. Sajnos a gyakorlati képzés eléggé visszaszorult az egyetemeken. Azért alternatív tárgyként minden évben meghirdetem a kiscsoportos jogesetmegoldási szemináriumomat. A sors ebből a szempontból is kegyes volt hozzám, mert sok értelmes

diák jön az órámra. Azt nem tudom, hogy ők pénzkeresési lehetőséget látnak-e a polgári jogban vagy önzetlenül érdeklődnek, de iszonyú jó érzés, amikor fiatalokkal dolgozhatok. Már a kilencvenes évek elején is pozitív irányú elmozdulást lehetett észlelni az egyetemisták nyelvtudása terén. Hihetetlenül megnőtt a nyelvismerettel rendelkező hallgatók aránya. Azok között, akik hozzám járnak szemináriumi órára, ritka kivétel, az aki nem tud idegen nyelven olvasni. Többször kiadok nekik tanulmányozásra külföldi gyakorlati eseteket angolul vagy franciául, amelyekhez magyar ügyeket keresünk, és a hallgatók beszámolnak a megoldásokról, illetve összehasonlítás végeznek. Azt, hogy az idegen nyelvű jogösszehasonlítás mennyire nem gyakori külföldön, akkor érzékelem igazán, amikor nyugat-európai kollégáimnak elmesélve a gyakorlatomat, szerencsés embernek neveznek. Az angolok ugyanis nem olvasnak franciául és németül, a

franciák nem olvasnak angolul és németül. Több funkciót is betöltött a Magyar Tudományos Akadémián: volt alelnök, főtitkárhelyettes, 1998 óta a testület rendes tagja. Hogyan alakult a társadalomtudományok helyzete és megítélése az elmúlt évtizedekben? A hatvanas évek elején a hidegháborús hangulat kissé elszigetelte a magyar tudományt, majd óvatos nyitás után Magyarország speciális helyzetbe került a táborokon belül. Ebben az időszakban az Akadémiának nagyobb lehetőségei voltak például a nemzetközi tudományos kapcsolatok alakításában, mint az egyetemeknek. A gazdasági reform időszakában a pártvezetés inkább a társadalomtudományok iránt érdeklődött. Persze voltak tiltott társadalomtudományok is, mint a Politológia és a szociológia. 70 oldal a könyvben A hetvenes években aztán bizonyos körben hagyták őket dolgozni, ugyanakkor a pénzügyi helyzet a társadalomtudományok más részeinél fokozatosan romlott.

Általánosságban is romlottak az Akadémia feltételei, miközben a helyzet valamelyest javult az egyetemeken. A nyolcvanas évek második felében Berend T.Iván elnöksége idején az Akadémia föl is akarta mérni a tudományok helyzetét, mert a kutatás feltételrendszer egészen elkeserítő volt. Van-e tudósutánpótlás? Kiváló tehetségek dolgoznak a különböző műhelyekben. De bármennyire is több nyelvet beszélnek ma a fiatalok, alapvető követelmény, hogy megalapozzák a tudományos kutatási karrierjüket. Ezt pedig olyankor kell csinálni, amikor nem elég az egyetemi, kutatóintézeti alacsonyfizetés, mert szeretnének megházasodni, amikor az első gyerekeket várják, amikor lakást kell keríteniük valahonnan. Ezért más pénzszerzési lehetőséget kell keresniük. Nem könnyű a helyzetük Úgy tudom, hogy már 1990-ben megkeresték azzal, hogy legyen alkotmánybíró. Miért nem vállalta? Őszintén szólva nem érdekelt. Ez nem azt jelenti, hogy

az Alkotmánybíróság tevékenysége iránt nem érdeklődtem, mert az intézményt a jog jelentős részének tartottam. Később a határozatok közül csak azokat olvastam el, amelyek a területemhez tartoztak, a többit nem. Aztán amikor megválasztottak, még akkor sem volt vonzó számomra az alkotmánybíráskodás. Főleg azért, mert akkoriban a polgári 44 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL törvénykönyvet előkészítő bizottságnak voltam a megbízott vezetője, és az olyan munka, ami egy szakmai életút koronája lehet. A kodifikációt az alkotmánybíráskodás mellett végképp nem tudtam volna folytatni, hiszen a jogszabály, aminek előkészítésében szerepet vállaltam, bármikor az Alkotmánybíróságra kerülhet elbírálásra. Egy percig sem gondoltam komolyan, hogy egyszer alkotmánybíró lehetek. 1998 decemberében, a jelölőbizottsági ülést megelőző esete azzal kerestek meg telefonon, ha nem állok kötélnek, akkor nem tudják

megválasztani a három hiányzó alkotmánybírót. Ez színtiszta zsarolás. Nevezzük ultimátumnak. 71 oldal a könyvben Kétségtelenül finomabb megfogalmazás. Miért volt önben ekkora ellenállás az alkotmánybíráskodással szemben? Ezek racionális dolgok. Nagyon szép feladataim voltak, amiket szerettem csinálni: az MTA alelnöke voltam, vezettem az egyetemen a posztgraduális elméleti jogászképzést, kodifikáltunk. Mint mondom egyébként sem voltak alkotmánybírói álmaim. Csak beadta a derekát. Két feltétellel vállaltam a jelöltséget: nem párt-, hanem közös jelölt leszek, másrészt nem rögtön lépek be a testületbe, hanem engednek időt elrendezni a folyamatban lévő, számomra kötelezettséggel járó nemzetközi választott bírósági ügyeimet. Így is történt, csak 1999 áprilisában kezdtem meg a alkotmánybírói tevékenységet. És megbánta? Nem. Rendkívül sokat tanultam A kollégákkal a napokban beszéltünk róla, hogy ők is

észlelik, hogy sokat változott a szemléletem. Miben változott a szemlélete? Egészen új impulzusokat, szempontokat kaptam az alkotmányjog és a többi jogág viszonyának vizsgálatához, ezen kívül sokkal hangsúlyosabbnak érzem ma az emberi jogokat az egyes jogviszonyokban, köztük a polgári jogaikban is, mint néhány éve. Másféle gondolkodásra kényszerített rá a itteni munka, úgyhogy abszolút nem tartom elveszettnek az alkotmánybíráskodással eltöltött éveket az életemben. 72 oldal Baden és Württemberg Az Alkotmánybíróság első határozata 1990. február 12-én jelent meg a Magyar Közlönyben A jeles dátum egyéves évfordulóján a Parlamentben ünnepi ülést rendeztek, amelyen megjelent többek közt Göncz Árpád államfő, Antal József miniszterelnök, Szabad György házelnök, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és György Kálmán legfőbb ügyész is. A kormányfő felszólásában egyebek közt kifejtette: jóleső érzés,

hogy az Alkotmánybíróság élén és tagjai között olyanokat is látok, akik az egykori Nemzeti Kerekasztal különböző oldalain ültek. Ez azt 45 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL jelenti, hogy ez az Alkotmánybíróság része és részévé vált a történelmi átalakulás művének. Éppen ezért köszöntöm az elhangzott kritikát is. Mondhatom, hogy egy ilyen egzakt gondolkodású, egzakt magyarázatokkal szolgáló, méltóságára joggal büszke és arra ügyelő testület részéről kritikát hallani a parlament vagy a sajtó után számomra egyenesen felüdülés. A Legfelsőbb Bíróság elnöke megemlítette a Alkotmánybíróságot, mint negyedik hatalmi ágat. A népszerű irodalomban, hogy kimutassam nagy rokonszenvemet a sajtó iránt, eddig úgy tudtam, hogy a sajtó a negyedik hatalmi ágazat – a sajtóból olvasva. Úgyhogy itt a hatalmi ágazatok olyan inflációja indulna el, ha feladjuk a montesquieu-i kategorizálását, hogy én azt javaslom:

maradjunk a három hatalmi ágazat megfogalmazása mellett. A többi intézményt kíséreljük meg akár mellérendelni, mint kiegyenlítőt, akár fölé rendelni, mint kontrollálót. Meg kell jegyezni azt, hogy az átalakulásnál és a jó kapcsolattartásnál a végrehajtó hatalomnak vagy egy nagyon nagy hátránya a hosszú, messzire mutató, távlatokban gondolkodó Alkotmánybírósággal szemben, nevezetesen a mindennapi nehézségek. A közigazgatási bíráskodás bevezetése ebben az évben másfélmilliárd forint többletkiadást jelent a költségvetésnek. Nekünk ezt a kérdést meg kell oldanunk a legrövidebb időn belül, és azt hiszem, hogy meg is fogjuk tenni, de kérjük, hogy amikor egy ilyen súlyú elvi döntést hoznak, kölcsönös tájékozódás és kapcsolat alapján a végrehajtó hatalom képviselőit hallgassák meg, hogy mennyi idő alatt és milyen körülmények között tudják megteremteni ennek a reális feltételeit. A kormányzatnak kell

megteremteni a reális feltételeket ahhoz, hogy más hatalmi ágazatok, a törvényhozás felelősséggel hozza meg a törvényeket, és a bírói hatalmai ágazat képes legyen ezeket megfelelően alkalmazni. Azt a kérdést, ami a budapesti elhelyezés, illetve az esztergomi székhely között feszül, törvényes úton meg kell oldani. Ez igen nagy probléma Az előző Országgyűlés által hozott törvény bizonyos precedensek alapján született. Talán azzal fejezném be, hogy miért van Karlsruheban a német alkotmánybíróság Azért, mert Adenauer úgy gondolta, hogy Badent és Württemberget egyesíteni kell, hogy életképes tartomány legyen. Ahogy ők mondják: Württemberg hozza a svábok szorgalmát Baden hozza a művészi érzéket. Nem tudtak megegyezni, hogy mi legyen a főváros: Stuttgart vagy Karisruhe Adenauer, aki praktikus ember volt, azt mondta: legyen Stutgart a főváros, és adjuk Karisruhenak az alkotmánybíróságot. Így került Karisruheba az

alkotmánybíróság 73 oldal a könyvben Herczegh Géza 1928. október17 született a mai Szlovákia területén lévő Nagykaposon ELHUNYT 2010. 01 11-én Budapesten A nemzeti kisebbségek kérdését, jogai, nemzetközi védelmének problémái olyan ügyek voltak, amelyeket keserű ajándékként már a bölcsőmben megkaptam vallja a nemzetközi jogászprofesszor. Anyai nagyapját letartóztatták, mert községi jegyzőként nem kívánt esküt tenni csehszlovák államra. Édesapja halála után, aki a Nagykaposi Járásbíróság vezető bírája volt, Budapestre költöztek, ahol édesanyja újra férjhez ment. A történelmi kérdések iránti érdeklődésében fontos szerepet tulajdonít történész nevelőapjának. A gödöllői francia gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi jogi karra járt, ahol elsősorban Búza László és Bíbó István tettek rá nagy hatást. Demonstrátori pályázatát 1950-ben azzal utasították el, hogy tudományos munkára teljesen

alkalmatlan. Ez volt az a pofon ami a Magyar Tudományos Akadémia tagságáig elvitt kommentálja egyik korai meghatározó élményét. A jogi diploma megszerzése után dokumentátorként tevékenykedett a jogtudományi intézetben, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán dolgozott. 1967-ben a pécsi jogi kar nemzetközi jogi tanszékvezetőjének nevezték ki. 1965-ben a jogi tudományok kandidátusa 1979-ben doktora. 1985-ben az Akadémia levelező tagja, 1990-ben rendes tagja 1990 júliusától 1993 májusig alkotmánybíró, kollégáinak bizalmából a testület helyettes elnöke. A sötétkék alkotmánybírói talárt 1993 nyarától hágai bírói palástra cserélte, és csaknem egy évtizedig, egészen 2003 februárjáig 46 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL viselte a Nemzetközi Bíróság köpenyét. Herczegh Géza derűsen fogadja vendégét Ipoly utcai lakásában. Polgár voltam, vagyok és az is maradok, ropogtatja széles mosollyal

a szavakat, miközben a nagyszobába vezet. A dohányzóasztal alatt gyerekjáték valamelyik unoka felejthette a nagyapjánál 74 oldal a könyvben A nemzetközi jogászprofesszor belső békével az arcán dől hátra a fotelban, mintha azt sugallná: én már annyi mindent átéltem, mi történhet még? Határontúli magyarként született? Nagykaposon születtem, nem messze a mai magyar-szlovák határtól, de annak túlsó oldalán. Egész családom arra a vidékre való, már amennyire 1635 óta az iratokból vissza lehet következtetni. Édesapám a Nagykaposi Járásbíróság vezető bírája volt. A Csehszlovák Köztársaságról, mármint az elsőről, sok téves illúzió él, egyesek demokratikus mintaállamnak is nevezik. A mi családunkban nem osztották ezt a nézetett. A Csehszlovák Köztársaság hatóságai anyai nagyapámat ugyanis letartóztatták. Miért tartóztatták le? Mert mint községi jegyző megtagadta, hogy letegye az esküt a csehszlovák álamra,

mondván, hogy hatályos békeszerződés – 1919-ben voltunk a terület hovatartozásának kérdését még nem döntötte el. A letartóztatás után nyilván megtalálták azokat a módszereket és eszközöket, hogy – miként a többieket – őt is más belátásra bírják. Haláláig kapta a nyugdíját, de az átéltekről a továbbiakban soha senkinek sem beszélt. Fojtogatni kesztyűs kézzel is lehet és mi nem a kesztyű simaságát, de a fojtogatást éreztük. Történetével azt akartam érzékeltetni, hogy a nemzeti kisebbségek kérdései, jogai, nemzetközi védelmének problémái olyan ügyek voltak, amelyeket keserű ajándékként már a bölcsőmben megkaptam. Mi történt ezután? Édesanyám három évvel édesapám halála után újra férjhez ment. Nevelőapám történész volt, először múzeumi tisztviselő, később pécsi és kolozsvári, majd szegedi egyetemi tanár. A történelem iránti érdeklődésem szempontjából meghatározó szerepe volt.

Hozzáteszem, hogy édesapám jogász létére szívesen foglalkozott történelmi kérdésekkel, hiszen az ungi református egyházmegye története az ő kezdeményezésére íródott, sőt az egyik fejezete az ő tollából származott. Azt hiszem, édesapám érdemeinek is köszönhettem, hogy 2005. június 24-én Nagykapos városa díszpolgári címmel tüntetett ki – amire nagyon büszke vagyok -, mert az említett könyv a helytörténészek számára ma is alapvető forrásmunka. 75 oldal a könyvben Hová járt középiskolába? 1936-ban Pécsre kerültünk, mert nevelőapámat kinevezték a közép- és kora újkori történeti tanszékre. Ott jártam elemibe, de középiskolai tanulmányaimat 1939 szeptemberében már a gödöllői francia gimnáziumban kezdtem meg. Lehet persze úgy is magyarázni, hogy aki 1939 szeptemberében francia gimnáziumba küldi a fiát, az politikailag állást foglal. Az iskolaválasztásnak volt személyes mozzanata. Mostoha bátyám

Gödöllőn tanult, a család jól ismerte a premontreieket Mostoha bátyám egyébként roppant érdekes egyéniség volt. Neve ott olvasható a 301-es parcella egyik sírján, valamint a Terror Háza kápolnaszerűen berendezett termében. Őt ugyanis 1951-ben kivégezték 47 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Mi történt a mostoha bátyjával? Farkas Vladimír Nincs mentség című könyvében írta Barta Dezsőről. Ő volt az, aki annak idején a Rajk-per anyagának két aktatáskájával meglépett, és a mostoha bátyám külföldi összeköttetéseit próbálta felhasználni, hogy Nyugatra szökhessen. Nem sikerült, mert Pákozdnál felismerték, körülvették, és amikor látta, hogy nem menekülhet, főbe lőtte magát. Ez az ügy, amely mostoha bátyám halára ítélésével, majd kivégzésével végződött. Egyébként megírtam a Magyar Szemle 1996 januári számában Hármas szaltó címmel. Végigjárta a gödöllői gimnáziumot? Igen, ott is érettségiztem.

Amikor 1944 március 19-én a németek megszállták Magyarországot, a gimnázium épületét ki kellet üríteni, minket szélnek eresztettek. 1944-45-ben hadifogolytábort rendeztek be az épületben. A gimnázium 1946-47-ben újraindult, és ezután, 1947 tavaszán leérettségiztem. Beiratkoztam Szegeden a jogra Jeles professzorok tanítottak akkoriban a szegedi egyetemen. Azon szerencsések közé tartozom, aki Bibó Istvánt és Búza Lászlót hallgathatta Búza maga mllé akar venni demonstrátornak. Meg is pályáztam az állást, de a tudományos bizottság azzal utasított el, hogy tudományos munkára teljesen alkalmatlan vagyok. Ez volt a pofon, ami a Magyar Tudományos Akadémia tagságáig elvitt, mert ilyenkor az ember vagy letörik, vagy azt mondja, ha a fene fenét eszik, akkor is megmutatom. A jogi diploma megszerzése után Budapestre kerültem, és dokumentátor lettem az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetben. Ott folyton-folyvást szorongattak, hogy

foglalkozzam a Magyarország belügyeibe való beavatkozásra irányuló amerikai és jugoszláv kísérletekkel. Egy ötlet alapján és egy rakás Lenin- meg Sztálin-idézettel a birtokomban kisütöttem, hogy a gyarmati rendszer felbomlásáról kell írni, mert ez a folyamat megváltoztatja a világot. 76 oldal a könyvben Ez a következtetés ideológiailag teljesen rendben volt. Személyes meggyőződésemmel is teljes összhangban áll. Az első tudományos cikkeimet, majd első könyvemet is a gyarmati rendszer és a nemzetközi jog összefüggéseiről írtam. Mennyiben volt a nemzetközi jog kutatása egyúttal menekülés is ön számára a marxista-leninista világnézetről átitatott jogágaktól? Ha megenged egy sajtóbeli párhuzamot: a múlt rendszerben a külpolitikai újságírók sokkal szabadabban írhattak, mint a belpolitikára szakosodott kollégáik. A nemzetközi jogot több tényező miatt választottam. Először is nagy hatással voltak rám Búza László

előadásai. Másodszor: egyedül én beszéltem az évfolyamon idegen nyelveket Úgy gondoltam, jó esélyeim vannak, hiszen a nemzetközi jog kutatásához idegen nyelvek ismeretére van szükség. Első tényezőként kellett volna említenem, hogy nevelőapám mondta: Magyarország történetét kívülről nézve, azaz a nemzetközi kapcsolatok oldaláról kellene megírni. A magyar történeti felfogásra tudniillik jellemző, hogy Dévénynél kezdődik és Orsovánál végződik, vagy újabban: Hegyeshalomnál kezdődik és Lökösházánál végződik. Nem veszik figyelembe, hogyha bármi történt az országgal, az azért következett be, mert valahol másutt, a határainkon túl egyik vagy másik nagyhatalomnak épen az állt az érdekében, hogy föladja, elfoglalja Magyarországot. Ha például Radeczky nem győz ÉszakItáliában, hanem megverik a seregét, akkor létrejön az olasz egység, ha a frankfurti nemzetgyűlés nem mulasztja el a német egységi

megteremtésének a lehetőségét, akkor nálunk is egészen másként alakultak volna az események, mint ahogyan 1848-49-ben történt. Milyennek látta belülről az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetet? Sokan úgy emlékeznek vissza, hogy a korszakhoz képest szabadon lehetett gondolkodni a falai között 48 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Szerintem több korszakot lehet megkülönböztetni. 1951-től 1953-ig nagyon nehéz volt Fél órával előbb jártunk be, mert fel kellett olvasni a Szabad Nép aznapi cikkeit. Aztán olyan ideológiai konferenciákat rendeztek, amelyektől az ember jó előre gyomoridegességet kapott, mert tudta, mit várnak tőle, de mégsem akart gügyének mutatkozni. Úgy próbáltam becsomagolni a véleményemet, hogy az elmondható legyen, anélkül, hogy kirúgnának s ugyanakkor ne kelljen a tükör előtt szembeköpni magamat. 1953-tól javult a helyzet 1956 pedig nagy felszabadulás volt azok számára, akik végig csinálták.

Rájöttem ara, hogy nem csak én látom úgy a dolgokat, ahogyan láttam, hanem kollégáim túlnyomó többsége is. Akkor legalábbis néhány napra megszűntek szerepet játszani, megszűntek idegen szöveget mondani. 77 oldal a könyvben A rendszer mindenki meglepetésére órák alatt összedőlt. Ha ez egyszer megtörtént, meg fog történni másodszor is. Kint voltam a Dózsa György térem a Sztálin-szobor ledöntésénél Amikor jöttem hazafelé – akkor a körúton laktam -, azt mondtam, reggelre itt lesznek az oroszok, de ezt a szobrot még egy szer nem lehet ide visszaállítani. Annyiban tévedtem, hogy nem reggel jöttek meg az oroszok, hanem már hajnalban ott csörtettek tankjaik a körúton. 1956 után érte bántódás? Egyik intézeti kollégámmal még október elején írtunk egy nyílt levelet az akkori Irodalmi Újságba, hogy tegyék közzé a rehabilitációs perek anyagait. Ha ugyanis elismerték, hogy ezek kirakatperek voltak, akkor legalább

dokumentálják. A levelet az Irodalmi Újság következő számában közölték Kollégámat a következő év januárjában letartóztatták. Úgy gondoltam, hogy ennek fele se tréfa, tanácsos lesz odébbállnom. El is jutottam Farádig, amikor az időjárás megenyhült, a csatornákon leolvadt a jég, és így aztán egyetlen idegenvezető sem vállalta az utat. Lementem Szegedre, mert ott valamelyest ismertem a környéket, és nagy-nagy belső vívódás után elindultam a jugoszláv határ felé. Arra azelőtt sohasem jártam, mert szigorúan zárt terület volt. A lényeg az, hogy elkaptak a határtól száz-kétszáz méterre. Bevittek a szegedi ÁVÓ-ra és átadtak az ügyészségnek Az ügyeletes ügyész az egyik legjobb barátom volt, akivel együtt jártunk a jogra. Félrevont, és azt mondta: Ide figyelj! Szépen bevallod, hogy saját jószántadból meggondoltad magad, visszatértél, és jelentkeztél a határőrségnél. Arról ugyanis nem készült jegyzőkönyv,

hogy milyen körülmények között fogtak el. Négy nap múlva szabadlábra is helyeztek, szegény barátom viszont nem sokkal később elvitték Tökölre, mert túlságosan sok embert engedett szabadon, én viszont nem tudtam segíteni rajta. Szerencsére később rendeződött a sorsa, és a történtek után még jó sokszor találkoztunk. 1961-ben megházasodott. Budapesten nősültem meg. Károly fiam 1962-ben született, Anita 1964-ben Károlyt felvették a pécsi jogi karra, de azon a nyáron egy súlyos baleset érte. Barátaival a Fekete-tengernél járt, és amikor jöttek haza, a Királyhágó és Nagyvárad között a nyitott ablakon nézegették a tájat, gyerekek megdobálták kővel a vonatot, és egy kődarab eltalálta a szemét. Egy éven keresztül operációt követett, végül Pesten fejezte a jogot, de már a második évfolyam után kijelentette, hogy őt inkább a pénzügyek érdeklik. Átnyergelt a bankszakmára 78 oldal a könyvben Anitát pedagógusnak

szántuk, de ő kijelentette, ha nagyon ragaszkodunk hozzá, elvégzi a bölcsészkart, de tanítani nem fog. Azt mondtam, ennek viszont nincs értelme, menjen inkább jogásznak, ha van kedve hozzá. Budapestről ismét Pécsre vezetett az útja 49 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 1967-ben kerültem Pécsre egyetemi docensként először másodállásba, majd főállásba a nemzetközi tanszékre. 1979-ben neveztek ki egyetemi tanárnak 1981 és 1987 között dékán voltam Egyetemi karrierem a diktatúra puhulását jelezte. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1990-ben pedig rendes tagja lett. Ma sincs túl sok jogász végzettségű akadémikus. Akkoriban jelölték akadémiai tagságra Mádl Ferencet és Sárközy Tamást. Én voltam a harmadik, akit azért vettek fel a listára, hogy legyen vidéki jelölt is. A választást a pesti jogászok küzdelme jellemezte, rám senki sem figyelt. Így aztán rendhagyó esemény történt, hiszen a tizennégy

szavazatból tizenhármat kaptam, amire addig nem is volt példa. Különleges volt a hágai bíróvá választása is. Ugyanez ismétlődött meg a hágai bíróvá történő választásomkor is, 1993-ban meghalt a lengyel bíró, kilenc hónappal a mandátumának lejárta előtt. Ilyenkor bevett gyakorlat, hogy az előző bíró állampolgságával azonos bírót választanak a hátralévő időre, s ezért más nemigen szállt ringbe. Tőlem megkérdezték, vállalom-e a jelölést. Azt feleltem: már az is rangot ad, ha jelölik az embert a nemzetközi bíróság bírójának. A lengyelek Krzysztof Skubiszewskit jelölték, aki akkor külügyminiszter volt, nemzetközi tekintélyű, ismert egyéniség. Igen ám, de a választások előtt Hanna Suchocka miniszterelnök-asszony, akit még a velencei bizottságból ismertem, válaszút elé állította vetélytársamat, mondván, Krzysztof, nem hagyhatsz cserben, mert ha most kiválsz a kormányból, a kabinet megbukik. A lengyelek

az utolsó pillanatban visszaléptették Skubiszewskit, én pedig megkaptam a mandátumot kilenc hónapra. Kilenc hónap múlva jött az újabb választás, de akkor már én voltam házon belül, és a lengyelek hiába indították ismét Skubiszewskit, nagy többséggel megválasztottak kilenc évre. Ezt megelőzőleg azonban 1990 nyarán alkotmánybírónak jelölték. Hogyan történt? Ki kereste meg? Kulcsár Kálmán szólt még az első választások előtt, hogy számítana rám, de akkor nem kerültem az első öt bíró közé. Valószínűleg azért kerültem szóba, mert az alkotmány egyik rendelkezése kimondja, hogy a 79 oldal a könyvben A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Tehát kellett és változatlanul kell az Alkotmánybíróságba egy nemzetközi jogász Milyen emlékeket őriz az Alkotmánybíróságon

töltött három évről? Nemzetközi természetű ügyünk viszonylag kevés volt. Azt hittem, hogy jóval több lesz Csak elvétve akadt olyan, ami nemzetközi vonatkozású lett volna. Ezzel együtt soha annyit nem tanultam, mint alkotmánybírói éveim során. A magyar jogrendszer különböző ágazati annyit változtak negyven év alatt, hogy volt mit pótolnom. Alkotmánybírósági kollégáinak elismerését fejezte ki, hogy a testület helyettes elnökévé választották. Bár ez önmagában különösebb megterheléssel nem járt, az alkotmánybírósági három esztendőm mégis jóval nehezebb volt, mint a hágai Nemzetközi Bíróságon töltött időszak, mert ott csak nemzetközi joggal kellett foglalkoznom. Igaz ugyan, hogy ott a különböző jogrendszerek képviselőivel, más és más nemzetbeli jogászokkal kellett együtt dolgoznom, de mégis könnyebb volt érvelni, könnyebben jutottunk hasonló álláspontra, mint idehaza a különböző jogterületek

képviselőivel. 50 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Kilenc év és kilenc hónapig volt bíró a hágai Nemzetközi Bíróságon. Igen, 1993. június elejétől 2003 február 5-ig Hány üggyel foglalkozott Hágában? A hágai Nemzetközi Bíróság munkarendjét és eljárását olyan időszakban alakították ki, amikor jóval kevesebb ügye volt, mint manapság. Számos esetben nem az ügy érdemi részével kellett foglalkoznunk, hanem azzal, hogy a bíróságnak van-e az adott kérdésben joghatósága vagy sem. Évente általában két nagyobb ügyünk volt. Ezek között szerepelt a bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos jogvita is. Ennek az ügynek az írott anyaga tizenkétezerötszáz oldalt tett ki Ha nem lettem volna a bíróság tagja, akkor a bős-nagymarosi jogvitaeldöntésére úgynevezett ad hoc bírót kellett volna a magyar kormánynak jelölnie. A szlovák fél a már említett Krzysztof Skubiszewskit delegálta, aki rendkívül alapos, magas színtű,

jó munkát végzett. Krzysztof Skubiszewski szinte az egész életét végég kíséri. Amikor Hágában laktam, a házam nagyon közel volt az Amerikai-Iráni Döntőbírósághoz, amelynek Skubiszewski volt az elnöke. Többször előfordult, hogy sétálgatás közben összefutottunk, és különböző kérdésekről beszélgettünk. 80 oldal a könyvben. Megjegyzem: a bős-nagymarosi ítélethez különvéleményt csatoltam. Ez kevéssé ismert Érdemes volna megvizsgálni, hogy miért nem vált ismertté a Nemzetközi Bíróság ítéletének szövege sem szélesebb körben. Miért nem? Talán emlékszik rá, hogy 1998 márciusában megjelent a Népszavában a Nemcsók János által parafált, de hivatalosan még alá nem írt szerződés szövege. Az sok mindent megmagyaráz, de ez még nem minden. Még a Nemzetközi Bíróság ítélete előtt kidolgoztak a Horn-kormány idején egy megállapodás-tervezetet arról, hogy ne Nagymaroson, hanem Pilismaróton épüljön fel a

duzzasztógát. Mindezt persze titokban, nehogy nemzeti mozgalom bontakozzon ki a duzzasztó építése ellen. Tervezi-e, hogy megírja hágai tapasztalatait? Ami igazából érdekes a hágai időszakból, az nem mindig publikálható. Ami közölhető volt a BősNagymarosról, azt már megjelentettem a Valóság 2004 évi 2 számában A hágai bíróság Az ENSZ a második világháború után hozta létre hágai székhellyel a Nemzetközi Bíróságot. A testületnek tizenöt különböző állampolgárságú állandó tagja van, akinek a megbízatása kilenc évre szól. Hágai bíró csak olyan személy lehet, aki saját hazájában a legmagasabb bírói tisztek betöltéséhez megkívánt követelményeknek megfelel vagy a nemzetközi jog terén elismert jogtudós. (Herczegh Géza 1993. június 1-jétől 2003 február 5-ig volt tagja a bíróságnak) A bíróválasztási eljárás meglehetősen bonyolult:a jelölés az Állandó Választottbíróság úgynevezett nemzeti

csoportjai által történik, mégpedig oly módon, hogy az egyes nemzeti csoportok legfeljebb négy személyt javasolhatnak, akik közül kettőnél több nem lehet saját állampolgár. A nemzeti csoportok listái az ENSZ Közgyűlése és az ENSZ Bizottsági Tanácsa elé kerülnek, és azokat a bírákat lehet megválasztottnak tekinteni, akik mindkét fórumban külön-külön elnyerik a szavazatok abszolút többségét. 51 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Az elnököt a bíróság tagjai maguk közül választják három évre. A Nemzetközi Bíróságon peres eljárás és tanácsadó véleményezési eljárás folyhat, a peres eljárás az államok közötti viták rendezésére szolgál, azaz peres eljárást nemzetközi szervezetek vagy magánszemélyek nem kezdeményezhetnek. A bíróság joghatósága a felek hozzájárulásán alapul, ami azt jelenti, hogy a vita csak a felek kifejezett egyetértése alapján kerülhet az ítélkező fórum elé. Így például az

államok megállapodást köthetnek arról, hogy egy adott kérdés eldöntése végett a Nemzetközi Bírósághoz fordulnak. Ezzel egyenértékű, ha az egyik fél által indított perbe a másik állam érdemileg belebocsátkozik anélkül, hogy a bíróság joghatóságnak hiányosságát kifogásolná. A Nemzetközi Bíróság előtti eljárás két szakaszra: írásbeli és szóbeli részre oszlik az írásbeli eljárás az iratoknak és elleniratoknak, valamint az esetleg szükséges választoknak a bírósággal, illetve a felekkel történő közléséből áll. A processzus szóbeli szakaszában a bíróság meghallgassa a tanukat, a szakértőket, a feleket képviselő kormánymegbízottakat, valamint a megbízottak tanácsadóit és ügyvédjeit. A Nemzetközi Bíróság ítélete végleges és megfellebbezhetetlen, és az ítéletet kötelesek végrehajtani. Ami a tanácsadó véleményezési eljárást illeti, a hágai bírákhoz állam nem fordulhat tanácsért, ilyet az

ENSZ Közgyűlése és a Biztonsági Tanács kérhet bármilyen jogi kérdésben, illetőleg a Közgyűlés felhatalmazásával az ENSZ minden más szervezte és szakosított intézménye. A tanácsadó vélemény nem kötelező. Az eddigi leghíresebb magyar vonatkozású hágai per a bős-nagymarosi vízlépcső-rendszer ügyében zajlott. A magyar kormány 1992 október 23-án nyújtott be keresetlevelet a bírósághoz a Duna várható egyoldalú elterelése miatt. (Két nappal később az építők Duna-csúnynál mintegy negyven kilométer hosszúságban csehszlovák területre terelték a határfolyót.) A peres eljárás 1993. július 3-án kezdődött Az 1997-es vízlépcső-szerződést, míg Szlovákia jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet. Az ítélet részletes iránymutatással szolgált a végrehajtásra, kitérve többek között a környezetvédelmi szempontokra és a kártérítés módozatára is. 82 oldal a könyvben Holló András 1943. április 2-án

született Budapesten Édesanyja kereskedelmi eladónő, édesapja könyvelő volt Nagyon ragaszkodott anyai nagyszüleihez, nagymamáját ma is az abszolút szeretet szimbolikus alakjának tartja, nagyapját pedig, aki fodrászüzletet üzemeltetett a Bartók Béla úton, a szakmai tisztesség jelképének. Szeretettel mesél mesterfodrász nagypapjáról, akihez rendszeresen betértek irodalmunk nagyjai, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes is. Szülei odaadással nevelték egyke gyermeküket, aki gimnazista korában még vegyészmérnöknek készült, de aztán történelem tanárának tanácsát megfogadva, neked akkora dumád van, miért nem mész jogásznak? Az ELTE jogi karára felvételizett. A római jog megismerése előtt egy évig dolgozott előfelvételisként a Vasért raktárában Az egyetemen az alkotmányjog lett a kedvence. A diploma megszerzés után az ügyészség keltette fel a figyelmét, mert hogy ott nemcsak büntetőjoggal, hanem sajátos közigazgatási

jellegű – általános törvényességi felügyelettel is foglalkoznak. 1970-ben a Legfőbb Ügyészségre hívták, és ott is ragadt tíz évre. A következő évtizedet már kutatóként töltötte az Államigazgatási Szervezési Intézetben, ahol a központi közigazgatás és a minisztériumi struktúrával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A rendszerváltozást megelőző időszakban alkotmányjogi prédikátorként járta az országot, és az alkotmányozásról tartott előadásokat, így többek közt a helyi plébános meghívására a csákvári templom szószékéről is. 1989 végén az akkor létrejött Alkotmánybíróság főtitkára lett, pályája azóta is elválaszthatatlan az alkotmányvédő testülettől. 52 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Holló András egybenőtt az Alkotmánybírósággal: 1989-től 1996-ig főtitkár, 1996 novemberétől alkotmánybíró, két év múltán a testület helyettes elnöke. 2003 augusztusától elnöke Holló

mindent túl a szervezettől van véleménye. 83 oldal a könyvben Körülötte pezseg az élet, vibrál a levegő. Néha megpihen, ilyenkor szivarra gyújt, hogy a kékes füst mögött alkotmányjogi problémákon törje a fejét. Milyen élményeket hozott magával a szülői házból Meghatározó intellektuális élmények nem értek. Édesanyám kereskedelmi eladóként dolgozott a Mártírok útja sarkán lévő vas- és edényboltban, édesapám könyvelő volt. A szüleim egyszerű, tüneményes emberek. Egyke gyerek voltam, maximális szeretettben nőtten fel Érzelmileg rendkívül fontos családi környezetem van. Nagyon ragaszkodtam anyai nagyszüleimhez, elsősorban a nagyanyámhoz, aki a mai napig meghatározó élmény az életemben. Kilencvenkét éves korában halt meg, ő számomra az abszolút szeretet szimbolikus alakja. Együtt élt a keresztanyámmal, aki nem ment férjhez. Ők ketten fantasztikus érzelmi gazdaságot adtak Nagyapám mesterfodrász volt, a

kisiparosság, a szakmai tisztesség szimbóluma. Harmincöt évesen hófehér hajú, szép arcú ember volt A Bartók Béla úton állt az üzlete, a Hochmann fodrászat. Sváb származásúak voltak, a család egy részét kitelepítették Németországba, ők viszont Magyarországon maradtak. Amikor megkaptam nagyapám páncélládáját, nagyon szép, kézírásos versmásolatokat találtam benne. Abban az időben így udvaroltak egymásnak az emberek, nagyapám Erzsikének, a kedvesének, az én nagymamámnak. Úgy is írta: Erzsikének szeretettel. Ez olyan megkapó volt! A Hochmann fodrászat márka volt, odajárt Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes is. Nagyapám mesélte, hogy irodalmi nagyjaink játékos elmék voltak, mindig játszottak a szavakkal. Kosztolányi szalmakalapban járt, kinyitotta nagyapám üzletének ajtaját, és onnan a küszöbről hajtotta a fogasra a szalmakalapját. Aztán a többi vendég is beszállt, és kalapdobóverseny alakult ki. Rettenetes

volt, amikor államosították nagyapám üzletét Kis gyerek voltam, amikor a család összejött karácsony másnapján János-napot ünnepelni, és anyám, aki nagyszerűen zongorázott, nagyapámnak eljátszotta a Vén cigányt, aki elsírta magát, mert úgy érezte, őt is hasonlóan kidobták az üzletéből. Azóta, ha meghallom a Vén cigányt, az a karácsonyeste jut eszembe. Aztán nagyapám úgy döntött, hogy ott marad pénztárosnak a saját üzletében Bejárt mindaddig, míg meg nem fáradt a lába, és visszérfekélye lett. Hetvenöt éves korában, karácsony másnapján a templomban halt meg a Bartók Béla úton, a Gárdonyi térrel szembeni kápolna egyik padjában, éneklés közben. Ma már csak édesanyám él a családi körből, hála istennek, egészen jó állapotban. 84 oldal a könyvben Mennyire volt természetes, hogy továbbtanul? Szüleim igényesek voltak, mindig azt mondták, hogy tanulj, jól tanulj, mert tanulni kell. Apám kiskoromtól kezdve ki

kérdezte a leckét. Átvettem a mintát, Ádám fiamat is egészen a gimnázium első osztályáig kikérdeztem. Apám első gimnáziumban azt mondta, fiam, most már gimnazista vagy: innentől egyedül tanulsz. Az természetes volt, hogy tovább kell tanulni Édesapám orvost szeretett volna belőlem, ő is az akart lenni, de nem úgy alakult az élete. Bennem viszont sosem volt affinitás az orvosi pálya iránt, inkább vegyészmérnök szerettem volna lenni, mert szerettem a kémiát. Otthon kísérletezgettem kémcsövekkel, lombikokkal. Anyámék szorongva figyelték ügyködésemet, de szerencsére nem robbant fel semmi. Később rádöbbentem, hogy ez nem olyan egyszerű, a kémiához komoly matematikai tudás is kell. Szerettem az irodalmat, ezért úgy gondoltam, hogy a jövőm a könyvtár és az irodalom lehetne. Abban az időben azonban KISZ-ajánló nélkül nem lehetett a 53 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL bölcsészkarra bejutni, én meg nem voltam KISZ-tag. A

történelem tanárom többször megdicsért, hogy milyen szépen, választékosan felelek, és egyszer azt mondta: ide figyelj, neked akkora dumád van, miért nem mész jogásznak? A továbbtanulás kérdése pragmatikusan dőlt el. Tizenhárom éves volt 1956-ban. Mit érzékelt az akkori eseményekből? Egy évvel később, 1957-ben kezdtem el a gimnáziumot. 1956-os események bennem úgy maradtak meg, hogy reggel felkelek, és egyszer csak hallom, édesanyám összecsapja kezét: Jézus Mária, egy viharkabátos gyerek járkál az utcán géppisztollyal? Aztán anyám bekapcsolta a rádiót, és felkiáltott, hogy kitört a forradalom. Érettségi után előfelvételivel vették fel a jogi karra. Mit csinált előtte? Akkoriban az volt az elvárás, hogy egyetem előtt egy évig segédmunkásként dolgozzanak az előfelvételisek. Mivel unokaöcsém édesanyja a Vasért számviteli osztályvezetője volt, a tűzhelyosztályra kerültem, egy hatalmas, többemeletes raktárba.

Szerettem ott dolgozni, élveztem a társaságot, befogadtak. Télen dróttal összefogott pufajkában, tenyérvédőben tűzhelyeket raktunk a kocsira. Balogh úr, az egyik rakodó brigád tagja, egy bivalyerős ember píros svájcisapkában, akkora volt, mint egy ruhásszekrény, amikor elköszöntem, azt mondta: Bandikám, le a kalappal, igazán örültem. Ez hatalmas elismerés volt tőle 85 oldal a könyvben Milyen tárgyak tanszékek ragadták meg az érdeklődését az egyetemen? Lelkesen vágtam bele az egyetemi tanulmányokba. Az államjog, alkotmányjog iránti vonzalmam már másodéves koromban kialakult. Rögtön bekapcsolódtam a diákköri munkába Máthé Gáborral, Verebélyi Imrével és másokkal együtt. Beér János professzor volt az államjogi tanszék vezetője, aki már az alakuló ülésen dolgozattémákat javasolt, és az Országgyűlés és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának viszonya címűt választottam. Akkor jártam először a Parlamentben,

emlékszem, beszálltunk a fafaragású liftbe, beütünk a bársonyszékekbe. Titkárként, titkárhelyettesként ketten vittük a diákkört Verebélyi Imrével. Úgy volt, hogy a tanszéken maradok Aztán negyedéves koromban Beér meghalt, és Takács Imre lett a tanszékvezető, aki Sári Jánost hívta be az egyetemre. Megjegyzem: nagyon jó döntés volt, mert Sári kiváló alkotmányjogász lett. Miért éppen az ügyészséget választotta az egyetemi katedra helyett? Mi vonzotta az ügyészi pályára? 1966 augusztusában végeztem el a negyedik évet, és fél év gyakorlatra kellett menni. Az ügyészségre jelentkeztem, letettem az államvizsgát, ügyészségi fogalmazó, majd ügyész lettem. Azért jelentkeztem oda, mert Kilényi Géza mindenféle szépeket és jókat mondott az ügyészségről, és az is felkeltette a figyelmet, hogy ott nemcsak büntetőjoggal, hanem sajátos – közigazgatási jellegű – általános törvényességi felügyelettel is

foglalkoznak. Jelentkeztem az ügyészségre Göcz János fővárosi főügyész beszélgetett velem, mint ahogy mindenkivel, aki oda jelentkezett. Göcz rendkívül kulturált, nagy formátumú jogász volt, ma már kevesen emlékeznek rá. Fövettek gyakornoknak a XI és XXII kerületi Ügyészségre. Elég hamar, 1967-ben letettem az ügyészségi szakvizsgát, és kineveztek 1970ben már a Legfőbb Ügyészség ügyésze voltam Fiatalemberként óriási kitüntetés volt ez Lelkesen végeztem az úgynevezett komplexvizsgálatokat, különösen a minisztériumokkal való kapcsolattartást szerettem. Egy idő után már szerettük volna, hogy ne csak az országos helyi vizsgálatok összefoglalóját készítse el az ügyészség, hanem nyisson a jogalkotás felé, vizsgálhassa például a minisztériumok utasítási gyakorlatát, belső iránymutatásainak a törvényességét. Az ügyészségi komplexvizsgálatok mellett egyre inkább a tudományos kérdések kezdték izgatni. 54

ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Schmidt Péter volt a mentorom, akire mindig számíthattam, akivel folyamatos szakmai kapcsolatban álltam. Mindig foglalkozott, törődött velem Amikor a Társadalomtudományi Intézetben volt kutatásvezető, megbízatást kaptam tőle, hogy vegyek részt az úgynevezett demokrácia programban. 86 oldal a könyvben Különböző tanulmányokat készítettem, így többek között az úgynevezett hatósági elemek és a civiljog összefüggéseit elemeztem: a lakásjog egyes elemei mennyiben polgári és mennyiben hatósági közigazgatási jellegűek. Ennek a vizsgálódásnak a keretében az első világháborútól egészen a hetvenes évekig áttekintettem a lakásügyi igazgatást, a lakásjog változásait. Úgy is fogalmazhatok, hogy az adott területen az állami beavatkozások jogi megoldásait vizsgáltam. Ebben az időszakban mélyedtem el egyebek között az egyesülési jog alkotmányjogi kérdéseibe is. Tíz évig az

Államigazgatási Szervezési Intézetben dolgozott, először tudományos főmunkatársként, majd kutatásvezetőként. Miért szakított az ügyészséggel? A Legfőbb Ügyészséget azért hagytam el, mert hiába hívtak a kormánytitkárságra vagy a Központi Ellenőrzési Bizottsághoz főosztályvezetőnek, nem engedtek el sehova. Az ügyészség hihetetlenül zárt rendszer volt, nem szívesen, illetve egyáltalán nem engedték el a kádereiket. Szénási Géza, akkori legfőbb ügyész azt mondta: maga ne ugráljon, maga itt még vezető lesz, tessék csak dolgozni. Szénási utódjától, Szíjártó Károlytól akkor kértem kihallgatást, amikor Verebélyi Imre elárulta, hogy átveszi az Államigazgatási Szervezési Intézet vezetését és számítana rám. Szíjártóval közöltem, hogy elmennék, mert kutatással szeretnék foglalkozni. Szíjártó egy darabig gondolkodott, majd annyit szólt: ez egy pályamódosítás, tudomásul veszem. Elengedett Az

Államigazgatási Szervezési Intézetben többek között a központi közigazgatás és a minisztériumi struktúra fejlesztési kérdéseit vizsgáltam. Hogyan került képbe az új alkotmány előkészítése, az alkotmányozás? És hogyan került ön a képbe? Kilényi Gézával sokat beszélgettünk az Alkotmányjogi Tanácsról, miután bekerült a testületbe. Nekem nagyon tetszett, hogy 1984-ben végre nálunk is alakult egy szervezet, ami alkotmányvédelemmel foglalkozik, és milyen jó lehet annak, aki ott dolgozhat. Kilényi élvezte azt a munkát. Aztán azért beszélt arról is, hogy alkotmányosság alkotmánysértés címén beleszóljanak a működésébe. Közben ábrándoztunk Kilényi Gézával, hogy milyen jó lenne egy alkotmánybíróság Abban az időben az alkotmánybíróságot még megemlíteni sem volt szabad. Amikor Kilényi miniszterhelyettesként megkapta a megbízatást Kulcsár Kálmántól, az igazságügyi tárca vezetőjétől az új alkotmány

előkészítésére, összehozott egy csapatot. Ekkor kerültem az alkotmányt előkészítő kodifikációs titkárságra. 87 oldal a könyvben Mint prédikátorok jártuk az országot: Új alkotmány kell Magyarországnak! Nemcsak az értelmiség részéről fogalmazódott meg az igény, hanem az egyszerű emberek is fogékonyak, érdeklődőek voltak. Egy csákvári református plébános, Kukorelli István ismerőse, megkeresett 1989 őszén, hogy nem mennék-e el hozzájuk előadást tartani az új alkotmányról, mert ő népfőiskolát szervez. Azonnal rávágtam: dehogynem. Elvitt Csákvárra, és amikor éppen harangoztak, az autónk begördült a templom udvarára. Először zsoltárt énekeltek, majd a pap bejelentette, hogy Holló András tart előadást a készülő alkotmányról. Kis jegyzeteimmel felmentem a szószékre, és a templomban beszéltem az alkotmányról. A klasszikus demokrácia szimbólumaként a kis közösség minden tagja jelen volt: a helyi

párttitkártól a formálódó ellenzékig, a gyerekektől a nagyapáig. Csodálatos érzés volt! Miről kérdezték a csákváriak? Egyáltalán volt kérdés-felelet a templomban? 55 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Hogyne. Kérdeztek a pártrendszerről, mi az ahogy alkotmányosság, mit jelent az ülésező parlament Minden érdekelte őket. Gyakorlatilag alkotmányjogi alapszemináriumot tartottam Azokban a hónapokban rengeteg előadást tartottam gyárakban, minisztériumokban, meghívtak Miskolcra, az egyetemre, hogy tartsak előadást az oktatói plénum előtt. Lelkes vándorló voltam Hirdettem az igét Sokat jártam a televízióba és a rádióba is. Mai napig is jobban szeretek rádiózni, mint tévézni, a rádióstúdiónak ugyanis különleges hangulata van. Hogyan lesz prédikátorból az alakuló Alkotmánybíróság főtitkára? Sólyom Lászlóval előtte csak egyszer találkoztam a már felvilágosult pártközpontban, 1987-88-ban, amikor emberi jogi,

állampolgári jogi kutatást szerettek volna indítani, és ott összehívtak néhány, közjogi kérdéssel foglalkozó embert. Ekkor Sólyom mellett ültem, de nem igazán váltottunk szót egymással. Az egyik kollégámtól tudtam meg, hogy ki ő, akinek a nevét addig csak a szakirodalomból ismertem. Miután a parlament megválasztotta az öt alkotmánybírót, Kilényi Géza engem javasolt főtitkárnak, és úgy tudom, hogy Sólyommal megegyeztek, hogy megkaphatom ezt a tisztséget. Ekkor indult a főtitkári karrierem. Rendkívüli módon büszke voltam erre a szerepre, és nagyon lelkesen, szívvel-lélekkel végeztem ezt a munkát. Dinamikus, izgalmas periódus volt, az első években sok szereplést vállaltam, szívesen dolgoztam a sajtóval. Amikor csak lehetett, figyeltem minden hírre, tudósításra, és ha úgy éreztem, hogy valami nincs rendjén, pontatlan, már este hívtam a szerkesztőséget, a rádiót, hogy helyreigazítást kérjek. Az első három évben

tudatosan magamra vettem ezt az aktív szerepet, utána azonban kicsit visszafogtam magam, illetve visszafogtak, mert az elnök erőteljesebben jelent meg, többször szólalt meg a nyilvánosság előtt. 88 oldal a könyvben Szerintem már korábban is megtehette volna, de örültem neki hogy végül megtette. 1966 novemberében alkotmánybírónak választották. Két választási lehetőségem is volt, az alkotmánybíráskodással egyidejűleg felmerült ugyanis, hogy ombudsmannak jelölnek. Atyai barátommal, Schmidt Péterrel leültünk, és ő azt mondta, hogy az alkotmánybírói jelölést válasszam. Hallgattam rá, és egyáltalán nem bánom, hogy az Alkotmánybíróság mellett döntöttem. Az egy egészen más pálya lett volna. Igen, sőt talán nagyobb feladat lett volna, mert országgyűlési biztosként teljesen újat kellett volna kitalálni. Az akkor hatalmas szakmai kihívás volt Milyen érzések kavarogtak önben, amikor megtudta, hogy jelölttárság, Bruhács

Jánost nem választotta meg az Országgyűlés? A nemzetközi jogászprofesszor szükséges 257 szavazat helyett csak kettőszázkettőt kapott. Örömömet azonnal beárnyékolta, hogy a jelölttársam, Bruhács János nem kapta meg a szükséges támogatást. Amikor kijöttünk az alkotmányügyi bizottsági meghallgatásról, joggal gondolhattuk azt, hogy a frakciók között konszenzus alakult ki a jelölésünkről. Azzal, hogy a bizottság egyhangúlag támogatott bennünket, úgy éreztem, mindketten elemelkedtünk a politikától, mellékessé vált melyikünket jelölte a koalíció, melyikünket az ellenzék. A koalíció vagy az ellenzék jelöltjének tartotta magát? Ha az előtörténetet nézzük, nem vitatható, engem a koalíció, illetve az MSZP jelölt alkotmánybírónak. Ilyen értelemben politikai hangsúlya is van a jelöltállításnak. A politikusok adott szakmai körből 56 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL válogatnak. Nyilvánvaló, a pártok szakmai

információkra alapozzák a döntésüket, és nem arra, hogy a kiválasztott személyt, mondjuk, fantasztikus politikai szónoknak tartják. Vagyis csak az jöhetett számításba, akinek a szakmában van neve. Nagyon jólesett ugyanakkor, hogy a jelölőbizottság ellenzéki elnöke rólam mint az ellenzék által is támogatott jelöltről beszélt. 89 oldal a könyvben Ha megnézzük az alkotmány egyes rendelkezéseit, ma már elmondhatjuk, hogy mindegyikhez hozzá tett valamit az Alkotmánybíróság. Már az első évben megfogalmazta az Alkotmánybíróság az alapjogvédelem mércéjét, ami határozott kiállás az emberi méltóság mellett. Ennek lényege: az embereket egyenlő méltóságú személyként kell kezelni. Ha valamilyen jogszabály ezt ésszerű keretek közt korlátozza, az még elfogadható, ha önkényesen, akkor alkotmánysértő. Mind a mai napig ezzel a mércével dolgozunk Sok jelentős határozat született az államszervezet, a közhatalmi folyamatok

alkotmányossági vizsgálata során is. Például nem lehet népszavazással alkotmányt módosítani. Ezt az Alkotmánybíróság 1993-ban mondta ki, majd 1999-ben megerősítette. A testület többször kiállt a bírói függetlenség mellett, de foglalkoztunk az ombudsmanok hatáskörével is. A köztársasági elnök jogállását számos határozatunk értelmezte, ezek közül az egyik 2003 decemberében meghozott döntés, hogy az államfőnek nincs két vétója, hanem úgynevezett alternatív vétója van: vagy az Országgyűléshez fordul, vagy az Alkotmánybírósághoz. Összegezve azt mondhatom, hogy a közjogilag megalapozott hatalomgyakorlást utalja az Alkotmánybíróság. A kábítószerrel visszaélés büntetőjogi szabályozásával kapcsolatos határozatuk 2004 végén rendesen kivágta a biztosítékot. Azt elismerem, hogy kicsit más szemléletű volt a döntés. Vissza-visszatérően kritizálom is magam, hogy talán még egy kicsit többet kellett volna

dolgozni a határozaton. Azzal vigasztalom magam, hogy tulajdonképpen korrekciós döntést hoztunk és nem korlátoztuk a törvényhozó hatalom szabadságát abban, hogy mit akar büntetni. Nem azt nem mondtuk, hogy köteles büntetni a fogyasztás, hanem azt: ahogy most bünteti a fogyasztást, az a jogbiztonság, a normavilágosság szempontjából vitatható, mint ahogy a belső jog és a belső joggá vált nemzetközi egyezmények között összhang hiánya miatt is. Mindez nem azt jelenti, hogy nem lehetne több kivételt tenni a büntethetőség alól, csak azt egyértelműen és világosan meg kell fogalmazni a jogalkalmazó számára. A kritika azért ért minket, mert az Alkotmánybíróság eddig a büntető hatalom alkotmányos korlátait fogalmazta meg, azt, hogy eddig és ne tovább, a droghatározatban viszont törölte a kivételt, és ezzel szélesítette a büntethetőség körét. Igen ám, ez azonban csak átmeneti szélesítés, mert ha a törvényhozás azt

mondja, hogy a fogyasztást nem akarom büntetni, hanem csak a kereskedést meg a kábítószer előállítását, akkor ez alkotmányossági szempontból nem kritizálható. Nagyon demagóg bírálatokat kaptunk, amiket el kellett viselni, mondván, egy marihuánás cigarettát szívó középiskolást a börtönbe taszítunk. Ez mélységesen felháborított. 90 oldal a könyvben Nem mondhat egy országgyűlési képviselő olyat, hogy induljunk a választáson, mert az Alkotmánybíróság politizál. Aki ilyeneket mond és ír, az kiírja magát a jogállami klubból Változott-e az alkotmánybírói szemlélete azzal hogy elnökké választották? Alkotmánybíróként is a folyamatosságot képviseltem, ami megjelent a munkámban, különvéleményeimben, párhuzamos indoklásaimban, és akkor is, amikor előadó bíróként a testület többi tagját igyekeztem meggyőzni álláspontomról. Azért, mert elnöknek választottak, nem volt ok szemléletem megváltoztatására. Nem

idegen tőlem sem a relatív aktivizmus, sem a relatív pozitivizmus. Igazából az ügyek motiválják a szemléletet: az alapjogi bíráskodásnál nagyobb 57 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL hangsúlyt kell adni az aktivizmusnak, míg az államszervezet működésének alkotmányossági vizsgálata merevebb, pozitivistább alkotmányjogi megközelítést igényel – hangsúlyozom általában. Arra is gyakran van példa, hogy egy ügyben mindkét szemlélet megjelenik. Ilyenkor meg kell találni a helyes arányokat. Miért tarja fontosnak a folytonosságot? Többek közt a tanulási idő miatt. Nem lesz ugyanis senkiből sem alkotmánybíró közvetlenül az eskütétel után. Ezt a régi alkotmánybírák is tanúsítják, de tanúsítom én is, aki főtitkárként virtuális alkotmánybíró voltam hat évig az ovális asztal végén. Nekem talán valamivel könnyebb dolgom volt, mint a többieknek, hiszen korábban jelen lehettem a bíráskodásban, ha nem is tényleges

bíróként. Annak a bírónak viszont, aki más területről jött – ezt láttam, de mások is nyilatkozták -, kell egy-két év a ritmus, a munkamódszer felvételéhez, idő a régi határozatok olvasásához, az alkotmánybírói gondolkodás kialakításhoz, ahhoz, hogy képes legyen felülemelkedni az adott jogági dogmatikán, és alkotmányos nézőpontot tudjon magának kialakítani. Nem kerülhettem meg a kérdést: mi a véleménye a láthatatlan alkotmányról? A láthatatlan alkotmány kifejezés egyetlen alkotmánybírósági határozatban sem szerepel. Ha határozatban nem is, de a halálbüntetés eltörléséről szóló ítélethez fűzött párhuzamos véleményében Sólyom László azért használta ezt a fogalmat. Okfejtése aztán az elmúlt évtizedek egyik legizgalmasabb alkotmányjogi vitáját váltotta ki. A láthatatlan alkotmány metafora, amit annyit jelent, hogy az évszázadokon keresztül kialakult alapvető és időálló alkotmányos értékeket,

elveket még akkor is meg kell őrizni, ha fennáll a politikai indítású gyors alkotmányváltozás veszélye. 90 oldal a könyvben Tehát nincs itt másról szó, mint az alkotmányosság elveinek őrzéséről a meglévő alaptörvény és alkotmánybírósági gyakorlat keretein belül. Csak úgy lehet alkotmánybírásodni, hogy megpróbáljuk kibontani és értelmezni a normaszöveg mögöttes tartalmát. A pulpituson ülő bíró sem tud másként bíráskodni, mint értelmezi a jogszabályt. Persze senkinek sem jut eszébe azt mondani, hogy a bíróság láthatatlan törvényekkel bíbelődik. Ezért is tartom pontosabbnak a láthatatlan alkotmány helyett az értelmezett alkotmány kifejezést. Ki sértheti meg az Alkotmánybíróság presztízsét? Azt szokták mondani, hogy ebben az országban egyedül az Alkotmánybíróságnak nincs kontrollja. Természetesen az Alkotmánybíróság is kontroll alatt áll. Ez a kontroll maga az alaptörvény Ha úgy látja jónak, akkor

az alkotmányozó hatalom közbe tud szólni. Sőt, a törvényhozó hatalom is, hiszen hatásköreink többsége a kétharmados többséggel megalkotott szervezeti és működési törvényben van lefektetve. Tehát a kétharmados parlament kordában tarthatja az Alkotmánybíróságot Hogyan látja az Alkotmánybíróság jövőjét? Mintha a legizgalmasabb témák lefutottak volna. Mindig jöhet egy új, izgalmas téma. Ami az Alkotmánybíróság jövőjét illeti, jelenleg szervezete és hatásköri szabályai az elmúlt másfél évtizedben alapvetően megfelelőnek bizonyultak. A testület ugyanakkor évek óta szorgalmazza az Alkotmánybíróság közjogi pozícióját erősítő megoldást, hatásköreinek alkotmányszintű szabályozását, ami garanciális jelentőségű lenne. Az új alkotmánybírósági törvény é az ehhez kapcsolódó tervezet alkotmánymódosítás mindezt megoldaná. A kétharmados törvényi szabálynak, illetve az alkotmánymódosításának

azonban a politikai légkör nem kedvez. Szerintem mindenképpen megreformálásra szorul az alkotmánybírák jelölésére és választására vonatkozó szabályozás. Törvényi garanciákkal kellene biztosítani, hogy az 58 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Alkotmánybíróság az alkotmány előírta tizenegy fővel működjön, és ne fordulhasson elő, hogy a napi politika rövidlátó magatartása miatt évekig üres bírói mandátumok legyenek. A személyi kontinuitás mellett biztosítani kell szakmai folyamatosságot is, el kell kerülni azt a helyzetet, hogy a testületben az új alkotmánybírók legyenek többségben. Tehát olyan szabályozásra van szükség, ami a politikát háttérbe szorítja a szakmaiság javára. Az Alkotmánybíróság jövője szempontjából az új jelölésiválasztási eljárás meghatározó jelentőségű 92 oldal a könyvben A határozatok születése Az Alkotmánybíróság működéséről két dolgot lehet tudni: ki, mikor és

milyen ügyben fordult a testülethez, illetve a kihirdetéskor magát a döntést. Vajon mi történik az indítvány benyújtása és a határozat megszületése között? Működésének első két évében az AB kialakította az eljárási technikáját. Ez két jól elkülöníthető szakaszból áll: a főtitkári szűrésből, amelyet az ügyrend eljáráson kívüli ügyintézésnek nevez, és magából az alkotmánybírósági processzusból. Miután a beadvány megérkezik, a főtitkár apparátusa indítványelemzést végez, hogy a bírák csak olyan ügyekkel foglalkozzanak, amelyek az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartoznak. A nyilvánvalóan alaptalan indítványokat az elnök végzéssel utasítja el. Többször előfordult, hogy a kiszignált ügyet az előadó bíró megvizsgáltatta szakértővel, majd javasolta az elnöknek: járjon el saját hatáskörében. Az elnök pedig élt jogával – elutasította az indítványt. Az érdemi alkotmánybírósági

eljárást az elnök indítja el, amikor is a főtitkári indítványelemzés alapján állást foglal arról, az ügyet melyik alkotmánybíró kapja. Minden alkotmánybírónak van saját szakterülete: vannak, akik a büntetőjogi ügyekre, mások a polgári jogra vagy a polgári eljárásjogra, megint mások az alkotmányjogi kérdésekre, illetve a nemzetközi joggal kapcsolatos indítványokra specializálódtak. Minden bíró mellett három tanácsadó van, a főtitkárságon további öt szakértő dolgozik. A kiszignált ügyet az illetékes alkotmánybíró stábja dolgozza fel, ők fogalmazzák meg az első koncepciót. A szellemi műhelyt az alkotmánybíró irányítja, megjelölve azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek alapján ki kell dolgozni a döntési tervezetet. A legtöbbször komplett határozattervezet készül, amelyet eljuttatnak a főtitkárhoz, aki azután az elnökkel egyeztetve összeállítja a teljes ülés menüjét, napirendjét. A fajsúlyosabb

ügyekben a bírói stáb nem kész határozattervezetet, hanem úgynevezett problematikát fogalmaz meg. Ez a témakör történeti, nemzetközi összehasonlító elemzését tartalmazza, megjelölve a legfontosabb elvi kérdéseket és döntési lehetőségeket. Ezt az anyagot megvitatja a teljes ülés, és meghatározza azokat az alkotmányossági hangsúlyokat, amelyek alapján a stáb tovább dolgozhat. Voltak olyan ügyek, mint például az abortuszkérdés, az önkényuralmi jelképek ügye, vagy a rendőrségi törvény, amely nyolcszor-tízszer is megfordult a teljes ülésen. Ha a bírák megvitatták az összes felmerülő kérdést, a beterjesztés aláírásra előkészített ügyként kerül a teljes ülés elé. A legnagyobb döntéseknél – így történt például a köztársasági elnök hatáskörét vagy az igazságtételt érintő állásfoglalásoknál – az Alkotmánybíróság úgy dolgozott, hogy az aláírás előtt közösen olvasták el mondatonként az

egész határozatot. Alkotmánybírósági határozatról csak akkor beszélhetünk, ha a döntésen rajta van a határozatképességet egyértelműen bizonyítható legalább nyolc aláírás. Akinek eltérő álláspontja van, aláírja a határozatot, hiszen részese a döntésnek, de megfogalmazza különvéleményét vagy párhuzamos indoklását is. 59 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 93 oldal a könyvben Kilényi Géza 1936. március 11-én született Gyulán, értelmiségi családban Esze ágában sem volt jogásznak tanulni Inkább újságíró szeretett volna lenni, de férőhely hiányában nem vették fel. A Lenin Intézet filozófia szaka helyett választotta a jogi kart. Megfogadta, ha már a sors kiszámíthatatlan akaratából odavetődött, akkor már igyekszik jó jogász lenni. 1956 november 4-én az egyetem legálisan szervezet nemzetőrségének tagjaként a díszterem felett, az első emeleti erkély kő mellvédjei mögött feküdt egy

évfolyamtársával, amikor néhány méterre tőlük egy orosz tank rájuk szegezte az ágyúcsövét. Kalandvágyból aztán itthon maradt. A legfőbb ügyész a jogi diploma megszerzése előtt nevezte ki ügyésznek. Tizenhárom évet töltött a Legfőbb Ügyészségen Amit a közigazgatásról tudok, azt jórészt ott tanultam meg mondja a professzor. Gyakorlati tapasztalatit az Államigazgatási és Szervezési Intézetben, az MTA Államtudományi Kutatások Programirodájának vezetőjeként, majd az Igazságügyi Minisztériumban kamatoztatta. Sohasem hiányzott belőle a vagányság Ha kellett, akkor saját beszámolójára írt észrevételt a Minisztertanács Tanács Hivatala elnökének az ő stílusában. Az első alkotmánybírák megválasztásának időszakában még rosszul érezte magát, aztán ahogy belelendült a munkába, rájött arra, hogy mi most a semmiből teremtünk valami újat. Büszkén említi, hogy az alapítóatyák nagyon sok mindennek megvetették

az alapját. Szerinte olyan új alkotmányra van szükség, amely megőrzi a magyar demokratikus jogállam összes alapértékét és alapintézményét, ugyanakkor illeszkedik az Európai Unióhoz is. Kilényi Géza a magyar jogásztársadalom egyik legszínesebb egyénisége, előadásaiban, nyilatkozataiban gyakran ajándékozza meg közönségét egy-egy találó hasonlattal, szellemes mondással. Néhány éve volt szerencsém interjút készíteni vele, és nem hazudtolta meg önmagát, amikor rezzenéstelen arccal megállapította, hogy a hülyeség nem alkotmányellenes. 94 oldal a könyvben Kilényi semmit sem változott: nagy idők tanúja. Ki volt az édesapja? Értelmiségi családban láttam meg a napvilágot. Édesapán a Alsófehérkörösi Ármentesítő Társulat mérnöke volt, később a gyulai vízügyi igazgatóság egyik főmérnöke. Ebből kifolyólag Gyulán jártam gimnáziumba 1950 és 1954 között. Hadd ne jellemezzem ezeknek az éveknek a légkörét Akkor

értelmiséginek lenni nem tartozott kifejezetten az előnyök közé. Csak egyetlen példa: részt vettem a Magyar Rádió irodalmi pályázatán, és a gimnáziumom előzetes véleményétől tették függővé, hogy a nyertesek közé kerülök vagy sem. Akkoriban is volt hittanoktatás, de arra külön kellet beiratkozni, ami úgy zajlott, hogy a nyári szünet kellős közepén, rendszerint kilenc és tíz óra között, aki arra járt, az be tudott iratkozni. Egy tanárnő, aki kevésbé szívlelt, ragaszkodott hozzá, hogy írják be kádervéleménybe, hogy hittanra járok. Az osztályfőnököm azt mondta, ezt nem kérdezték, ezért nem írjuk be. Így lettem már irodalmi pályázatnak az egyik nyertese 60 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Miért éppen jogász lett? Eszem ágában sem volt jogásznak tanulni. A szegedi jogi karról jöttek hozzánk toborzó körútra, de én a legcsekélyebb affinitást sem érzetem jogászi pálya iránt, inkább újságíró

szerettem volna lenni. Mára akkoriban is naiv voltam, és nem vetettem számot azzal, hogy értelmiségi származással kicsit nehéz lesz. Mindenesetre felvételiztem a bölcsészkar újságírói szakára, megkaptam a szabványos felvételi értesítést, hogy megfelelt, de férőhely hiányában nem tudjuk felvenni. Akkor tettek néhány ajánlatot, hogy hol van még szabad hely. A felajánlott kínálatból még leginkább a jogi kar tűnt a viszonylag legnormálisabbnak, hát kértem az átirányításomat. Valamelyik délután jött egy kerékpáros ember, aki a szüleim kértek meg, hogy azonnal menjek haza, mert másnap feltéliznem kell. Rohantam haza, annyi időm volt, hogy egy ruhát magamra kapjak. A vonaton bontottam fel a levelet Az állt benn, hogy Lenin Intézet filozófia szak. Nem különösebben vonzott a dolog, de miután kitűnő érettségi bizonyítványom volt, úgy sejtettem, ha elmegyek, engem a jóisten ettől meg nem ment. Ezért kilenckor óra helyett úgy

fél tizenegy tájban be is állítottam a Lenin Intézet Szabadság téri székházába, ahol manapság a Magyar Televízió székel. Rögtön szóltak, hogy elvtársam, elkésett, a többiek már írják a dolgozatot. Mondtam, hogy nekem nem kell dolgozatot írnom, kitűnő érettségim van, csak egy felvételi beszélgetésre jöttem. Mondták, akkor rendben Mondtam, hogy nem egészen, mert engem tévedésből irányítottak ide. 95 oldal a könyvben Egy darabig próbáltak agitálni, aztán látták, hogy reménytelen eset vagyok, és háromszorosan lepecsételt borítékban a kezembe adták a káderanyagomat. Ott álltam Budapest kellős közepén, és fogalmam sem volt, merre van a jogi kar épülete. A járókelők útbaigazítása alapján találtam az Egyetem térre. Az ötvenes években a mainál patriarchálisabban ment a felvételiztetés Egy alacsony szemüveges emberkével futottam össze, mint utóbb megtudtam, ő volt a dékáni titkár. Elmondtam neki, hogy engem

tévedésből máshova irányítottak. Szem sem rebbent: kolléga, holnap jöjjön be felvételizni. Valahogy így történt Amikor felvettek, megfogadtam, ha már a sors kiszámíthatatlan akaratából idevetődtem, akkor próbálok jó jogász lenni. Első éves koromban két tudományos diákkörnek voltam tagja: a magyar jogtörténetinek Eckhart Ferenc professzor iránti tiszteletem jeléül, valamint az államjogi és államigazgatási jogi diákkörnek. Másodéves koromban úgy adódott, hogy demonstrátori kinevezést kaptam az államigazgatási jogi tanszékre, és ezzel egyidejűleg megválasztottak a tudományos diákkör titkárává. Ezzel eldőlt, hogy a jogon belül a közjoggal fogok foglalkozni. Egyetemi diákéveire esett 1956. A jogi karon a katonai tanszék legálisan szervezett nemzetőrséget, amelynek egyik demonstrátortársam volta parancsnoka. Két váltásban teljesítettünk huszonnégy órás őrszolgálatot November 4-én ügyeletes őrparancsnok voltam.

Mielőtt azt hiszi, hogy egy ötvenhatos hős vagyok, rögtön hozzá teszem: ugyan állig fel voltam fegyverkezve, de egyszer sem sütöttem el a géppisztolyomat. Reggel éktelen rakétázásra, lövöldözésre ébredtünk A peremkerületekben már harcok folytak. Nyolc óráig a környékünkön semmi nem történt Mi megszállva tartottuk a jogi kar épületét, a Szerv utca sarkán egy elhagyott lakásban még egy golyószórónk is volt, ha netalántán gyalogsággal jönnek, akkor oldaltűz alá lehessen venni őket. Fél kilenc tájban a Kálvin tér felől éktelen csörömpölés hallatszott, tudtuk, tankok jönnek, és ma már azt is tudom, hogy mint a taxi, rendelésre. Egy jó indulatú személy pontosan megadta a helyünket Előzetesen a katonai tanszék intézkedésére kaptunk néhány láda kézigránátot, Molotov koktélunk sem volt, csak géppisztolyunk. A díszterem felett, az első emeleti erkély kő mellvédjeit mögött feküdtem egy évfolyamtársammal. Öt

tank jött a Kálvin tér felől. Amikor tíz-tizenöt méterre lehettek tőlünk, megálltak, és kísérteties lassúsággal ránk szegezték az ágyúcsöveiket. Már éppen dobni akartuk a kézigránátokat, amikor belülről szóltak, hogy az V kerületi nemzetőrség parancsnokságának az a parancsa, hogy várjuk meg, 61 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL amíg ők nyitnak tüzet. Ez mentette meg az életemet Hogy meddig láttam azt a fekete kört, nem tudom elmondani, ilyenkor a másodpercek is órának tűnnek. 96 oldal a könyvben Egy idő múlva az őt tank visszahátrált. Ők nem láttak semmit, mi nem mozdultunk, ők meg azt hitték, hogy fals riasztás történt. Biztos, ami biztos, azért hátramenetben végig ránk szegezték az ágyújukat Akkor azt hittük, hogy csak néhány órát kell kitartani, mert jönnek majd az ENSZ-katonák. Aztán dél felé az egyetlen oktató, aki velünk volt, a magyar jogtörténeti tanszék docense összehívott bennünket, és azt

mondta: idefigyeljetek, kezdettől fogva veletek vagyok, higgyétek el, nem jönnek ENSZcsapatok, a Nyugat megint cserben hagyott minket, azt mondom, menjünk el. Pokolian éreztem magam. Végigmentünk a néptelen, kihalt városon, a Ferenciek terén kezet fogtunk egymással A többiek külföldre mentek, én meg kalandvágytól hajtva itthon maradtam. Mi volt a kalandúra következő állomása? Szerencsém volt, előre tudtam menekülni. Egy demonstrátortársam ügyésznek jelentkezett a Budai Járási Ügyészségre. Akkortájt adták ki az ukázt, hogy minden ügyész legalább utólag szerezze meg a jogi diplomát. Szoros volta határidő, különben kirúgták az illetőt Amikor kiderült ismerősömről, hogy demonstrátor volt az államigazgatási jogi tanszéken, berendelték a Legfőbb Ügyészségre, hogy korrepetálja az ügyészeket. Őt ott tartották, és megüresedett a helye a Budai Járási Ügyészségen Az apám akkor halt meg, szükségem volt a pénzre. Az

utolsó félévemet úgy végeztem el, hogy közben dolgoztam. A legfőbb ügyész az utolsók között nevezett ki ügyésznek a jogi diploma megszerzése előtt. Március 8-án ügyész voltam, és csak júliusban doktoráltam A nemzetőrség miatt nem bántották? Amikor a fegyelmi eljárások kezdődtek, mára budai járási ügyészségen dolgoztam, nem voltam szem előtt. Ennek köszönhettem, hogy nem ért bántódás, meg annak, hogy nem lőttem Egy évet szolgáltam a Budai Járási Ügyészségen, egy múlva a Pest Megyei Főügyészségre kerültem. A járási ügyészségen általános törvényességi felügyeleti és polgári jogi munkát is végeztem, a megyei ügyészségen csak általános felügyeleteit, mert már ott voltak polgári ügyekre szakosodott ügyészek. Fél éve múlva felrendeltek a Legfőbb Ügyészségre, ahol tizenhárom évet húztam le. Amit a közigazgatásról tudok, jórészt ott tanultam meg. Ilyen szempontból az ügyészség kiváló iskola

volt Hogyan működött az ügyészség a hatvanas években? A Legfőbb Ügyészség akkoriban nagyhatalom volt a szónak abban az értelmében, hogy mi tudtuk előre, hogy milyen témakörben születik törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet. 97 oldal a könyvben A témát felvettük a Legfőbb Ügyészség munkatervébe, ami azt jelentette, hogy az ország összes ügyészsége köteles volt vizsgálatot tartani az adott témakörben. Az adatokat a megyei főügyészségek a megye területén, a megyék adatait pedig mi összegeztük, és amikor megindult a kodifikáció, egyesegyedül az ügyészség rendelkezett friss, naprakész információkkal arról, hogy hol szorít a cipő, a jogi szabályozásnál mire kell tekintettel lenni. Keresztmetszetében láttam a magyar közigazgatást Éppúgy ismertem a községi tanácsok munkáját, mint a középszintűekét. Engem nagyon nehéz volt átvágni Egész életemben nem szégyelltem, hogy a gyakorlatból jött ember vagyok.

Hiába vagyok akadémiai doktor, nekem más a jogászi nézőpontom, mint azoknak, akik a diploma megszerzése után az egyetemen maradtak vagy tudományos munkát végeztek. 1973-ban mégis pályát módosított. 62 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Az Államigazgatási és Szervezési Intézet tudományos igazgatóhelyettese lettem. Ott is egy érdekes színtársulat jött össze. Az intézetben közvetlenül is végeztünk olyan szervezési feladatokat, amelyek az egész közigazgatási struktúrára kiterjedtek. A járások megszüntetését például úgy kellett előkészítenünk, hogy abból semmit se érzékeljenek az állampolgárok. 1981-től gyakorlatilag átvettem a hazai közigazgatási kutatások irányítását. Az Országos Távlati Kutatási Terv kebelén belül folyt a közigazgatás továbbfejlesztésének komplex tudományos vizsgálata, amit a kormány közvetlenül irányított. Elődömnek, Lőrincz Lajosnak egészen más volt a tudományos attitűdje, mint

nekem Ő bennmaradt ember volt, én viszont a gyakorlatból jöttem. Lőrincz tiszteletben tartotta, hogy minden tudósnak megvan a maga nünükéje, és hagyni kell, hogy azt csinálja. A tudóst nem lehet rábeszélni arra, hogy ő meghatározott feladattal foglalkozzék. Hopp, már elnézést kérek, nálam van a pénz! Ha a tudós ebből a pénzből részesedni akar, akkor lesz olyan kedves és azt csinálja, amit én mondok. Az más kérdés, hogy nem szólok bele, mit ír le, de a témát azt én fogom meghatározni. Ezzel egy csomó ellenséget szereztem magamnak, tudniillik ők korábban gátlástalanul osztogatták a pénzt, ami a professzori szobákban bőrgarnitúrákban és televíziókban öltött testet, de ugyanakkor a kormányzat semmire sem tudta használni a tudományos produktumukat. Lőrincz alulról felfelé építkezett: megkérdezte az egyetemi tanszékektől, hogy mivel akartok foglalkozni, és abból állt össze a főirány terve. Én megfordítottam az

eljárást Elkértem a kormány jogalkotási programját, és kiosztottam a feladatokat. Nem erőszak a disznótor, aki nem akarja, nem csinálja! Aki viszont csinálja, az tisztességes honoráriumot kap. Az más kérdés, hogy meg kellett vívnom a csatámat az Akadémia bürokráciájával, de harcos ember vagyok, úgyhogy nem volt ebből probléma. Lőrincz helyére kerültem, mert kérdéses volt, hogy az utolsó kormány előtti beszámolójukat elfogadják-e. 98 oldal a könyvben A tudománypolitika bizottság nem fogadta el, a kormány pedig csak azzal a feltétellel, hogy más emberek veszik kézbe az operatív irányítást. Ekkor került képbe? Igen, és rögtön sok ellenséget szereztem magamnak. Megmondtam ugyanis a témát és az időpontot is, tudniillik nem a kormányzati döntés után, hanem a döntés előkészítés időszakában kellett letennünk az anyagot. 1986-ig hivatalosan csak a közigazgatási kutatások tartoztak hozzám Nem hivatalosan nyitottam az

alkotmányjog irányába is, és gondoskodtam róla, hogy ezt hivatalosan is tehessem. Azt akartam, hogy hivatalos felhatalmazást kapjak az alkotmányjogi kutatások irányítására. Végiggondoltam, kik azok, akik felszólalhatnak a minisztertanács ülésein. Markója Imre volt az igazságügyminiszter, viszonylag normális viszonyban voltam vele, ő nem árthatott. Támadást Papp Lajostól, a Minisztertanács Tanács Hivatalának elnökétől várhattam, aki áldott rossz ember volt. Tudtam, hogy belém fog kötni. Elsettenkedtem a Tanácsi Hivatalba, ahol Fonyó Gyula elnökhelyettes széles vigyorral fogadott: megkaptuk a beszámolókat, nem akarsz rá észrevételt tenni? Nem akartam mondani, hogy hát azért jöttem. írtam hát egy észrevételt Papp Lajos számára Papp Lajos stílusában Kegyetlenül letoltam magam, és utána a szájába adtam a programomat. Ilyeneket kanyarítottam oda, hogy nyomatékosan felhívom a főirány kutatásainak irányítóit, itt nem

egyszerűen a közigazgatásról van szó, az alkotmányjogi összefüggésekről is. Az eddigi kutatásokban nyomát sem látom alkotmányjogi kutatásoknak! Felhívom a figyelmüket, hogy ezentúl fordítsanak fokozott gondot erre. Ez egy az egyben elhangzott a kormányzat ülésén. Másnap a Kormánytitkárság felé sétáltam Ficzere Lajos, aki ott dolgozott, fülig érő szájjal mondta: hallom, hogy jól sikerült tegnap. Nem gondolod, hogy erről kéne egy kormányhatározatot csinálni? Azt feleltem: Lajos, te zseni vagy, adj nekem egy gépírónőt. Negyedóra múlva megvolt a kormányhatározat, úgyhogy megkaptam a felhatalmazást, hogy irányítsam az alkotmányjogi kutatásokat is. A kormány felhívta a minisztereket, országos hatáskörű szervezeteket, hogy mindenben segítség a tudományos kutatást. Akkoriban ahhoz, hogy az 63 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL ember a céljait meg tudja valósítani, egyfajta vagányság is szükségeltetett, ami úgy

látszott, belőlem nem hiányzott. Hazudnék, ha azt mondanám, akkor mi rendszerváltásban gondolkodtunk Nem Nagyon konkrét céljaink voltak: az alkotmánybíróságot és közigazgatási bíráskodást, az alapvető jogok tényleges érvényre juttatását és ennek megfelelő államszervezetet akartunk. Aztán, hogy ezt az egészet után a minek hívják, rábíztuk a filozófusokra. Szisztematikusan készültünk az új alkotmány elméleti megalapozására, de voltak bizonyos játékszabályok, amiket be kellett tartani. 99 oldal a könyvben Az egyik az volt, hogy az akkori politikai vezetés hosszú időn keresztül hallani sem akart új alkotmányról, csak az alkotmány továbbfejlesztéséről. Gondoltam, legyen kedvük szerint, indítottunk egy kiadványsorozatot, ami az Alkotmány továbbfejlesztésének elméleti megalapozását viselte. Kulcsár Kálmánnal és Sárközy Tamással együtt kötetben is összefoglaltuk az államszervezet és a jogrendszer megújítására

irányuló javaslatainkat. Ez volt az úgynevezett Fehér könyv Miképpen került az Igazságügyi Minisztériumba? Felkérést kaptam Kulcsár Kálmántól, hogy az új alkotmány előkészítésével és a közjogi kodifikációval megbízott miniszterhelyettesként vegyek részt a tárca irányításában. A tárca élén három olyan ember állt, amiért az Igazságügyi Minisztériumot akkoriban a professzorok minisztériumának hívták: Kulcsár Kálmán, Sárközy Tamás és én. Ez egy darabig életem szép korszaka volt, mert úgy éreztem, hogy jó irányba haladunk. Hogy meddig? Amíg meg nem kezdődtek a háromszögletű tárgyalások Addig kézben tartottam a dolgokat, azt gondoltam, jó szelek kapaszkodnak a vitorlánkba. Attól kezdve viszont, hogy a háromszögletű tárgyalások megkezdődtek, úgy éreztem magam, mint a partra vetett hal. Pozsgay Imre embereivel sokkal több gondunk volt, mint az ellenzékkel Számomra ez egy igen nyomorúságos időszak volt.

Korábban hozzászoktam ahhoz, hogy nekem soha rosszabb főnököm ne legyen, mint Kulcsár Kálmán. Abszolút szuverén voltam a magam területén A rendszerváltó törvények tervezetét a parlament összes bizottsága megtárgyalta, én pedig a egyik bizottsági ülésről a másikra jártam. A kétkamarás parlamenttel kapcsolatban a képviselők felvették a kérdést: mi erről az Igazságügyi Minisztérium hivatalos álláspontja? Mondtam, nincs hivatalos álláspontja, a tárca élén három szuverén módon gondolkodó ember van, ha tehát most önök megengedik, akkor én ötperces időkeretben ismertetem a miniszter álláspontját, utána ötperces időkeretben a saját véleményemet, és utána maguk úgy döntenek, ahogy akarnak. Nem tehettem róla, hogy a képviselők az én álláspontomat fogadták el. Nekem a kétkamarás parlamenttel egyébként elvileg semmi bajom nem volt, de a kérdéses időpontban világosan láttam, hogy itt nem egyszerűen politikai és

gazdasági rendszerváltás folyik, hanem teljes körű jogi rendszerváltás van kibontakozóban, amikor is az előző rendszertől örökölt jogszabályokat előbb vagy utóbb jogállami jogszabályokkal kell felváltani. 1989-ben nem tartottam elérkezettnek az időt a kétkamarás parlament bevezetésére, és ezt a képviselők elfogadták. 100 oldal a könyvben Gyakorlatilag igazságügy-miniszterhelyettesből lett alkotmánybíró 1989. november 23-án Milyen emlékei vannak erről az időszakról? Rosszak? Bővebben? Nagyon rosszak. Mikortól vannak jó emlékei? 64 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Akkor kezdtem jól érezni magam, amint megkezdtük a munkát. Amikor megkaptuk a kimustrált egykori XIII kerületi pártbizottság székházát, a szobában volt egy íróasztal meg egy szék. Ha bejött egy munkatársam, akkor ő állt. Ahogy belendültünk, éreztem, mi most a semmiből teremtünk valami újat. Ennek megvolt a maga szépsége Ne vegye nagyképűségnek,

mert nem az én érdemem, hanem a kollektíváé, azért mi, alapítóatyák nagyon sok mindennek megvetettük az alapját. Hogyan történt az alkotmánybírák kiválasztása? A megállapodás úgy szólt, hogy két alkotmánybírót az egyik oldal jelöl, kettőt a másik, egy pedig semleges lesz. Nehéz volta páromat megtalálni Nagyon szerettem volna Horváth Jenő ügyvédet Az 1985-ben megválasztott parlament jogi bizottságában ő volt az egyetlen értelmes jogász. Ha valamit el akartam intézni a jogi bizottságnál, először Jenővel tárgyaltam, és akkor el volt intézve a dolog. Jenőt nagyra tartottam. Ő azonban kitért a jelölés elől, mondván, hogy küszöbön áll az ügyvédi törvény előkészítése, és tartozik az ügyvédségnek azzal, hogy végigviszi a törvényalkotási folyamatot. Utána szerettem volna Valki Lászlót megnyerni az ügynek, de ő is kitért a feladat elől. Ficzere Lajos is szerepelt a jelöltek között. Ő úgy esett ki a rostán,

hogy a jelölőbizottság behívta Kajdi Józsefet, mondjon véleményt Ficzeréről. Kajdi ahelyett, hogy elárulta volna a családi kapcsolatukat, mélyen hallgatott, és ezzel gyakorlatilag ki lőtte Ficzerét. Ott álltam megfürödve Akkor jutott eszembe Ádám Antal, aki a Hazafias Népfrontról írogatott, tehát nem lehetett a politikai múltjába belekötni. Aztán ment a dolog. Nagyon nehéz volt semleges jelöltet találni, mert senki sem tudta, ki semleges, ki nem Az is felmerült, hogy egyházi körökből keresünk semleges jelöltet. Fel is hívtam Paskai László bíboros urat, aki Erdő Pétert ajánlotta. Erdő Péter azonban két okból sem lehetett alkotmánybíró: egyrészt akkor még nem töltötte be a 45. életévét, másrészt ő kánonjogi és nem jogász doktor volt 101 oldal a könyvben A református egyház Törös László zsinati jogtanácsost ajánlotta. Végül mégsem egyházi képviselő, hanem egy legfelsőbb bírósági bíró került képbe. Solt

Pál nevét Sólyom László dobta be Mindenki tudta, hogy ön és Sólyom László közül kerül ki a testület vezetője. Az első választás volt a meghatározó jelentőségű. Akkor dőlt el minden Nekem a második választásnál már semmi esélyem nem volt. Az Alkotmánybíróság szinte megalakulása óta létszámgondokkal küzd. A parlament rendszeresen késlekedik az új alkotmánybírák megválasztásával. Megbukott az alkotmánybírák egycsatornás megválasztási rendszere. Tarthatatlan ugyanis, hogy a parlamenti jelölőbizottság jelöl, az Országgyűlés pedig kétharmados többséggel dönt az alkotmánybírákról. A politikai pártok abban érdekeltek, hogy jámbor nyuszikákat küldjenek a testületbe, akik úgy gondolják, érdemes jóban lenni a mindenkori hatalommal. Ezért a markáns egyéniségeknek nem könnyű bekerülni a testületbe. Arról nem is beszélve, hogy a pártokat egyáltalán nem érdeklik a szakmai szempontok. A jelölési processzus

során például soha nem kérdezik meg, hogy az Alkotmánybíróságnak milyen jogág művelőjére lenne szüksége. Az egész uniós csatlakozási folyamatot úgy dolgozta végig a testület, hogy egyetlen nemzetközi jogász tagja sem volt. A hülyeség nem alkotmányellenes. Ezt a jogalkotás színvonalával kapcsolatban mondtam. Önmagában ugyanis az nem mérce, hogy az Alkotmánybíróság hány rendelkezést semmisít meg, mert kizárólag alkotmányossági kontrollt gyakorol. 65 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Hogyan lehetne javítani a jogszabályok szakmai színvonalán? Szerepzavarok, sőt szerepcserék vannak. Tarthatatlan, hogy egy-egy jogszabály kapcsán a minisztériumokban születnek a politikai döntések, és a parlamentben folyik a kodifikálás. A képviselők súlyos tévedésben vannak, azt hiszik ugyanis, hogy tudnak kodifikálni. Egy kezemen meg tudom számolni, hány jó kodifikátor van a minisztériumokban. Szerintem a jogszabály alkotásának hét

munkafázisa van, amelyek közül legalább három-négy hiányzik. Az első: a nemzetközi jogösszehasonlítás. Meg kell nézni, hogy a készülő norma összhangban lesz-e a nemzetközi szerződésekkel, nemzetközi bírósági gyakorlattal. A második: a helyzetfelmérés A harmadik: a szabályozási koncepció: amíg nincs koncepció, fölösleges szövegezni. Be kell mutatni a közvetlen és közvetett költségkihatásokat, az esetleges károkat. A negyedik: a szövegtervezet 102 oldal a könyvben Ehhez kodifikátorok kellenek. Az ötödik: a parlamenti döntés előkészítés Időt kell biztosítani a képviselőknek, a bizottságoknak, hogy a témában elmélyedjenek. A hatodik: az előzetes, illetve utólagos normakontroll. A hetedik: a hatályosulási vizsgálat Ilyen manapság egyáltalán nincs Ahogy a gyógyszereknek, a jogszabályoknak is van elsődleges ás másodlagos hatásuk. A diszfunkciókat pedig csak utólag lehet kiküszöbölni. Meglehetősen sarkalatosan

fogalmaz akkor is, ha az alkotmány kerül szóba. Számomra evidencia, hogy új alkotmányra van szükség. A hatályos alaptörvény már a preambulumában deklarálja a saját ideiglenességét, a címe úgy kezdődik, hogy az 1949. évi XX törvény. Azt tudjuk, hogy szöveg az előző rendszerrel köszönő viszonyban sincs már, de meddig akarunk mi az 1949. évi XX törvény zászlaja alatt menetelni? Szerintem az alkotmánynak egyetlen fejezete sem pontosan úgy jó, ahogy van. Ez nem azt jelenti, hogy mindegyik úgy, ahogy van, rossz, hiszen alapvetően bevált jogintézményekről van szó, de kisebb-nagyobb korrekcióra minden fejezetnél szükség lenne. Radikálisan csökkenteni kellene például a kétharmados törvények számát, mert ha így marad, szinte kormányozhatatlanná válik az ország. Olyan alkotmányra van szükség, amely megőrzi a demokratikus jogállam összes alapértékét és alapintézményét, ugyanakkor illeszkedik az Európai unióhoz is. Milyen

a közérzete? A magyar választópolgárok 1990-ben lényegét tekintve három dologra voksoltak: a piacgazdaságra, a jogállamiságra és a többpárti parlamenti demokráciára. Most ott tartunk, hogy az emberek túlnyomó többsége – valamilyen mértékben – minden a háromban csatlakozott. Azt szerették volna, hogy az állam hagyja szépen békén a gazdaságot, és inkább bízza a szelektálást a piacra. Azt gondolták, hogy majd a csibészek megbuknak, míg az ügyes és szorgos vállalkozók boldogulnak, mert nem lesz fölöttük az állam, amely a fejükre koppint: nem szabad gazdagodni. Ezek az óhajok nem valósultak meg. Az emberek visszasírják a paternalista államot? Nem hiszem. Abban látom az alapvető bajt, hogy a rendszerváltás óta nem alakult ki tudományosan megalapozott koncepció az állam szerepvállalásáról. Egyfelől hivatalos állásponttá vált a kis és olcsó állam követelménye, másfelől a társadalom – teljes joggal – hatékony

és gyors működést, közrendet, közbiztonságot, közegészségügyet, színvonalasan működő intézményrendszert (pl. kórházakat és iskolákat), jól funkcionáló környezetvédelmet, fogyasztóvédelmet, élelmiszerbiztonsági ellenőrzéseket és még számtalan egyéb dolgot kér számon az államon. 103 oldal a könyvben 66 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Az egyszerű állampolgárban nem tudatosodik, hogy ez a kettős követelmény valahogyan üti egymást. A baj mindössze az hogy mindez a politikusokban sem tudatosodott. Jön tehát a fűnyíró a kampányban és az ellátandó feladatokra tekintettel nem lévő létszámcsökkentés, majd pedig a bírálat, hogy ez meg az- az intézmény nem működik kellő hatékonysággal. Hogyan működjék, amikor ehhez csupán három aprócska feltétel hiányzik: a pénz, a paripa és a fegyver. A közigazgatás dolgairól olyan emberek mondanak véleményt, akik életükben legfeljebb kívülről láttak közhivatalt.

Valamikor mindenki hivatalból értett a futballhoz. Ma ugyanez van a közigazgatással Mára sokak fejében olyan közelfogás alakult ki, hogy minden hatáskört le kell adni a legalsó szintjére. Ez képtelenség A pártállam időszakában a paksi atomerőmű építését úgy engedélyezték, hogy az ügyet megtárgyalta a gazdasági bizottság, a kormány, és amikor már mindent eldöntöttek, ő mázsa dokumentációval megállt egy teherautó a paksi nagyközségi tanács vb székháza előtt, és egy építésztechnikus mint az ügy előadója mint az ügy előadója – engedélyezte a több milliárdos beruházást. Ezt nem kívánom vissza A határozatokat differenciáltan oda kell telepíteni, ahol a döntéshozatalhoz szükséges információ, szakértelem és tárgyi feltételek megvannak. Sem a centralizáció, sem a decentralizáció nem önmagában való érték, az ügyek jellegétől függ, hogy hol melyiket kell alkalmazni. 104 oldal a könyvben. A jog humora

Van-e a jogban humor? Sokan gondolkodás nélkül rávágják a választ: nincs. Nincs igazuk A jogszabályokban, sőt még az alkotmánybírósági határozatokban is néha megcsillan a humor. Sólyom Lászlónak,az AB első elnökének például egyáltalán nem volt ellenére, hogy olyakor az ítéleteikben is megjelenjen némi derű. Az egyik határozatukban beírták, hogy a föld haszonbérletével kapcsolatos jogszabályt Szent András napjával semmisítik meg, ahogy ez illik. A halálbüntetés eltörléséről szóló határozatban pedig a halálban mindenki egyelő mondást fordította ki. Nemcsak a halálban egyenlő mindeni: az életek egyenlőségét a méltóság garantálja – áll az ítélethez fűzött párhuzamos véleményében. Sólyom szerette az ilyen apróságokat, amihez hasonlót a lord-bírók engedtek meg maguknak; német ítéletekben viszont ez szerinte elképzelhetetlen lenne. Az egyik legkiválóbb humorú magyar parlamenti képviselő, Isépy Tamás,

aki sajnos már nincs közöttünk, sokszor kíméletlenül ostorozta a jogszabályok magyartalan nyelvezetét. Mint egyszer megjegyezte, a magyartalansággal kapcsolatban a kodifikátorok gyakran hivatkoznak Tömörkény István Mihály folyamatba tétetik című novellájára. A két világháború között a tanyavilágban Mihály idézést kapott – idézte fel a története-, hogy jelenjék meg Szegeden a bíróság előtt marasztalás terhe mellett, mert különben az eljárás ellene folyamatba tétetik. Felesége azzal az intelemmel tarisznyázta föl Mihályt, hogy aztán csak arra vigyázzon, ott ne marasztalják, de ha már ott marasztalják, bele ne tegyék a Tiszába. Nemcsak a laikusoknak okoznak fejtörést a normaszövegek. A jogszabályok tele vannak ugyanis fölösleges idegen szavakkal: volumen, komplex, piacorientált, stabilizált, vertikum, konfliktus, kooperáció, kapacitás, restriktív, monetáris, reprivatizáció, koherens, szektorsemleges. A jogászi

szakma máig csúcsteljesítményként tartja számon azt az 1968-ban kelt MÉM-rendeletet, amely a kosutódok díjazását szabályozta. Persze nem a Kossuth-díjról volt ebben a jogszabályban szó, hanem a bárányokat gondozók prémiumáról. Megmosolyogtató az a megfogalmazás is, amely szerint az utasítás hatálya kiterjed az őrszolgálatot ellátó rendőrre és rendőrkutyára(továbbiakban: őrszolgálati állat). A jogkövető polgárok nem kis megkönnyebbülésre a zárójeles rész végül kimaradt az utasításból. A németek nullkodifikátornak nevezik azt az embert, akinek nem elég, hogy gondolatai nincsenek, kell, hogy azokat kifejezni se tudja. Amikor Németországban azt szabályozták, hogy a Mikulás csokoládéfigurákat egészségügyi szempontból milyen anyaggal lehet bevonni, és hogyan kell kezelni, 67 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL a teljes szabályozás végén jutott eszébe a kodifikátornak: húsvét táján is rengeteg

csokoládéfigurát gyártanak, amelyeket szintén bevonnak papírral, mázzal. A kérdést úgy oldott meg, hogy a rendelet végére biggyesztette: a jelen rendelet szempontjából a húsvéti nyúl Mikulásnak tekintendő. Erre a nullkodifikátori megoldásra is igaz Kilényi Géza örökbecsű mondása: a hülyeség nem alkotmányellenes. 105 oldal a könyvben Kiss László 1951. március 7-én született Jánosházán Édesapja cipész, édesanyja háztartásbeli volt Két bátyja és egy nővére van, a legidősebb testvére tizenöt, a legfiatalabb kilenc évvel idősebb nála. Ma is hálásan gondol vissza a helyi kis gimnáziumra, ahol megtanították tanulni, miközben kemény fegyelemre szoktatták. Bár egy darabig a régészettel is kacérkodott, mégis kisebbik bátyját követve a pécsi jogi karra. Korán elhunyt szülei helyett testvérei segítették a továbbtanulásban Eleinte a büntetőjog tetszett neki, de közbeszólt a szerelem. Későbbi feleségének a

közigazgatási diákkör vezetőjének nagy buzgalmában elkottyintotta, hogy azt a témát, amivel éppen foglalkoznak, ő is meg tudná írni. A vállalkozó szellemű fiatalembert nem sokkal később hívatta Szamel Lajos professzor, aki alaposan leteremtette, hogy mit képzel magáról, amikor a diákkörben komoly munka folyik. Felszólította a harmadéves joghallgatót, hogyha olyan nagy szája van, készítsen inkább vázlatot témáról. Ez a kaland meghatározta további életét, hiszen huszonhárom évig Szamel közvetlen munkatársa lett, és nemcsak a közigazgatási joggal, hanem diákköri vezetőjével is eljegyezte magát. A pécsi tanszéken megtanulta, hogy a problémákat gyakorlati és elméleti oldalról is meg kell vizsgálni. Arra a kérdésre kerestem mindig a választ: mit ér a tudomány a gyakorlatban? Az egész életem erről szól, beleértve alkotmánybírósági munkámat is – fogalmazza meg szakmai hitvallását. Nem ért egyet az alkotmánybírák

politikai besorolásával. Nincs én bíróm és te bíród szögezi le 2004-ben három törvény került hozzá, amit a szocialista-liberális többségű parlament fogadott el, és mindhármat alkotmánysértőnek találta a testület. Valamennyi határozatnak ő volt az előadó alkotmánybírája 106 oldal a könyvben Kiss László az Alkotmánybíróság önkéntes idegenvezetője. Híre ment, ha valaki kíváncsi az alkotmányvédő testület székházára, az ott folyó munkára, csak neki kell szólni. Kollégái már megszokták, hogy rendszeresen egy csapat közepén áll és beszél, csoportokat vezet körbe ültet le a hirdetőterembe, sőt fel is viszi őket ebédelni a harmadik emeletre. A megéhező érdeklődők így testközelből tapasztalhatják meg, milyen koszton is élnek az alkotmánybírák. Honnan származik: Vas megyéből. Jánosházán, a Kemenesalja egyik nagyközségében születtem Szüleim egyszerű emberek: édesapám cipész kisiparos volt,

hatvanhárom éves korában halt meg, amikor éppen megkezdtem egyetemi tanulmányaimat, anyám háztartásbeli volt, ő ötvenegy évesen távozott közülünk. Négyen vagyunk testvérek Nővérem és az idősebb bátyám Jánosházán élnek A fiatalbbik bátyám szintén jogot végzett. Közte és köztem tizennégy év a korkülönbség, a legidősebb testvérem tizenöt évvel idősebb nálam. Én olyan vakarékféle vagyok Jánosházán jártam óvodától kezdve középiskoláig. A hatvanas években a kisebb településeken sorra hoztak létre gimnáziumokat, amelyek három-négy tantermes iskolák voltak, meg is szűntek néhány éven belül. A miénk elég jó gimnázium volt, mert bizonyítani szerették volna, hogy szigorúak és komolyak az elvárások. Kihozták a diákból azt ami benne szunnyadt. Egyáltalán nem biztos, hogy másutt kijöttek volna az emberből a rejtett tartalékai, ha nem szorítják rá. Ezek a kis gimnáziumok a létükért harcoltak, fenn akartak

maradni 68 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Nálunk is mindent elkövettek, hogy kilencven százalékos legyen a beiskolázási arány. Ha én éppen egy ilyen időszakit fogtam ki. Valóban megtanítottak tanulni, kemény fegyelemre szoktattak Máig hálásan emlékszem vissza erre az 1965-től 1969-ig terjedő időszakra, ottani tanáraimra. A fiatalabb bátyja már kitaposta ön előtt az utat: ő is jogot végzett Pécsett. Édesapja támogatására viszont már nem számíthatott. Egyetemi éveim alatt nagyon sokat segítettek a testvéreim Szociális helyzetemre tekintettel havonta csak száz forintot kellett fizetnem a kollégiumi ellátásért, amiben benne volta z ebéd és vacsora is. Az ezernégyszáz forintos Népköztársasági Ösztöndíjammal az élbolyhoz tartoztam 1970 és 1974 között. A jogon kívül más pályára nem is gondolt? A régészettel kacérkodtam egy darabig, de az archeológia fényévnyi távolságnak tűnt a kis falusi közegtől, így az

megmaradt álomnak. Inkább maradtam a realitások talaján Az is sokat nyomott a latba, hogy a családban már volt jogász. 107 oldal a könyvben Melyik tantárgy fogta meg leginkább? Eleinte a büntetőjog tetszett, aztán egy hirtelen jött ötletből vezérelve átnyergeltem a közigazgatási jogra, ami már közelített az alkotmányjoghoz. Ebben a váltásban a sorsszerűség is benne volt A későbbi feleségem a csoporttársam volt, aki a közigazgatási diákkört vezette. Harmadéves koromban már nagy erőkkel udvaroltam neki, és egyszer élcelődve megkérdeztem tőle, hogy mit is csináltok ti ott a diákkörben? Amikor elmondta, hogy mivel, flegmán odavetettem: hát azt a témát és is meg tudom írni. Ő ezt komolyan vette, elmondta Szamel Lajosnak, hogy van egy fiú, aki az egyik államigazgatási témát szívesen kidolgozná. Szamel neve fogalom a magyar közigazgatási tudományban, azt is mondhatom, hogy mi mindannyian a Szamel-iskola csibéi, kiskakasai

vagyunk. Szamel azonnal behívatott magához, és rendesen letolt, hogy maga mit képzel, csak úgy kívülről bekiabál, kérem itt komoly munka folyik. Vegye tudomásul, fiam, hogy akkor írjon egy vázlatot! Nem úgy tűnt, hogy tréfás kedvében mondta. Éjjel-nappal könyvtárban robotoltam, mondván, nincs mit tenni, még a végén kivág az egyetemről az öreg. Elkészítettem a témavázlatot, odaadtam neki, ő elolvasta és felszólított, hogy járjak a diákkörbe. Onnantól kezdve mellette dolgoztam huszonhárom évig, egészen a haláláig, 1998-ig. irgalmatlanul sokat köszönhetek neki Az a munkahelyi főnök volt, aki hagyta dolgozni a beosztottjait. Csak a legritkább esetben hívott össze tanszéki értekezletet, mert nem szerette, ha az emberek, ahelyett, hogy a saját munkájukkal törődjenek, egymást molesztálják. Egyedül az eredmény érdekelte. Három év alatt vagy negyven-ötven publikációm jelent meg Akkor félrevont, hogy most már eleget

publikáltam, ideje nekifognom a kandidátusi disszertációmnak. Utoljára ennek témaválasztásakor szólt bele az életembe. Ő ugyanis nem azt a témát akarta megíratni, mint amit én választottam. Közöltem vele, hogy a tanácsok rendeletalkotásáról írnék A főnök felfortyant, hogy az egy lerágott csont, arról már nem lehet mit írni. Elmúlt három hét, s ez nagyon jellemző az egyéniségére, megkérdezte: fiam, írod már azt a marhaságot? Hozzájárulok a témaválasztásodhoz – folytatta -, de csak azzal a feltétellel, ha a helyi jogalkotás kapcsolatát írod meg, a többit nem. Mire azt válaszoltam: azt úgy nem lehet megírni, professzor úr Egyébként is majdnem készen vagyok a dolgozattal. Elcsodálkozott: ne hülyéskedj, meg is írtad? Na, add ide, majd visszatérünk rá. Szamel Lajos tegezett, és magáztam őt Két hét múlva leültünk a szobájában, és mielőtt bármiről beszélni kezdtünk volna, megkért, hogy hozzak neki huszonöt

deka párizsit meg három deci vörösbort. Szerintem legalább húsz tonna parizert evett meg huszonhárom év alatt Meghoztam a párizsit, eszegettünk, egyszer csak kibökte: na fiam, hát ez gyakorlatilag készen van. 69 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 108 oldal a könyvben Mit tanult Szamel Lajostól? Megtanultam a problémákat gyakorolni és elméleti oldaláról is megvizsgálni. Rengeteg módszertani segédletet, mintatárat és példatárat állítottam össze. Arra a kérdésre keresetem mindig a választ: mit ér a tudomány a gyakorlatban? Az egész életem erről szól, beleérve alkotmánybírósági munkámat is. Nem hiszem ugyanis, ha egy elméleti kategória csak úgy magában van, az tud hasznos lenni. Viszonylag kevés az időnk arra, hogy csak alapkutatásokban lássuk a tudomány jövőjét. Hatalmas tartalékok vannak az alkalmazott kutatásokban! Hogyan fér össze egy személyében az alkotmánybíró és az egyetemi oktató? Mennyi időt tud szakítani

a tanítványoknak? Megmaradt az egyetemi munkaköröm, hetente hat-hét órát tartok néha szombaton is bejárok. Olyan vagyok, mint Mici néni, akinek – mint tudjuk – két élete volt. Hétfőn, kedden szerdán az Alkotmánybíróságon vagyok, csütörtökön, pénteken és szombaton pedig a pécsi egyetemen. Közigazgatási jogot, alkalmasint alkotmányjogot tanítok. Egy speciális kollégiumot hirdettem meg az Alkotmánybíróság a jogállam szolgálatában címmel, amelyen gyakorlatot elemezzük. Ezeken az órákon már lefutott ügyekről beszélünk. Államtitkokat természetesen nem árulok el, de azt sem, hogy melyik bíró hogyan szavazott, tudniillik különvélemény nélkül is lehet adott esetben nemmel szavazni. Előfordult már, hogy a speciális kollégium keretében más megoldásra jutottak, mint annak idején az Alkotmánybíróság? A friss agy, a friss szellem megtermékenyíti a gondolatokat. A gyerekekkel újra átéltem az ügyeket, s a beszélgetések

során bizony többször is egészen új dolgok jöttek elő. Azt szoktam mondani, hogy alkotmánybírósági munkához olyan elméleti beállítottságú, elméleti fertőzöttségű emberek kellenek, akik látják az összefüggéseket. Szerintem az édeskevés, hogyha valaki csupán egy-egy jogterületbe ássa bele magát. A hiánygazdálkodásnak azért volt valami haszna is: miután nem jutott pénz arra, hogy valamennyi területre specialistát alkalmazzanak, muszáj volt mindennel foglalkozni egy kicsit. Az ember így kissé generalistává is vált. Úgy látom, nemcsak tanítani, érvelni szeret, hanem embereket is gyűjteni maga köré. Mintha az irodája egy egyetemi tanszék lenne. Szeretem összegyűjteni a jó eszű embereket! A törzskaromban most öt emberem van, mert mindig kérem, hogy akiknek nincs bírójuk, legyenek nálam. Remélem, ők is szívesen dolgoznak velem Strausz Jánostól és Czúcz Ottótól is van nálam egy-egy munkatárs. Egyik jobb, mint a másik

109 oldal a könyvben Keveset lehet tudni az alkotmánybírák munkáját segítő stábokról, az úgynevezett törzskarokról. Kiváló szakemberek dolgoznak az alkotmánybírák keze alá. Kevesen tudják, hogy Tersztyánszky Ödön tanácsadó volt, amikor 1990 júliusában megválasztották alkotmánybírónak, mint ahogy a felesége, Tesztyánszkyné Vasady Éva is csak nem egy évtizedik dolgozott háttérben, mielőtt a testület tagja lett. De sorolhatnám napestig a kiváló jogászokat Halmai Gábortól Paczolay Péterig Majtényi Lászlótól Szalai Éváig, aki mind hozzátették a maguk tehetségét az Alkotmánybíróság teljesítményéhez. 70 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Méltatlanul vannak árnyékban. Sok tervezetet készítenek elő, igaz, a határozatért már a bíróé a felelősség. Szép, veretes munkákat tudnak a kollégáim összeállítani Aki az előbb bejött, korábban a falu jegyzője volt. Amikor megkértem, hogy dolgozzon nálam, tudtam,

hogy jó esze van Ma már a közigazgatási kar főtitkára, minisztériumok versenyeznek, hogy végezzen nekik szakértői munkát. Pillanatok alatt átlátja a lényeget, ontja a tervezeteket. A törzskaromban van egyébként Stasburgfigyelő is, akinek az a feladata, hogy összevesse az Emberi jogok Európai Bíróságának ítéleteit a készülő tervezeteinkkel. Egy-egy komolyabb ügynél megbeszéljük, mit kell megnéznie, mert senki sem szeretné, ha olyan határozatot fogadna el az Alkotmánybíróság, ami nem állna meg Strasbourgban. Amit pedig Fürcht Pál kollégám nem tud az önkormányzatokról, azt nem is érdemes tudni. Hogyan ösztönzi a munkatársait? Utálom az egyenlősdit. Nálam az a rendszer, hogy mindenki annyit vehet el az asztalról, amennyit előtte letett rá. Valamennyi munkatársammal úgy kötöttem – szóban szerződést, hogy mindenki köteles évente tíz határozattervezetet készíteni – ebből hatot az első félévben, négyet a

másodikban. A nyári szünet miatt jut kevesebb az év második felére. Ha nem jön össze a tíz tervezet, akkor elköszönünk egymástól. Szigorú a rezsim, de ezt a munkát, szoktam mondani, nem fizetgetik, hanem megfizetik. Ma az Alkotmánybíróságon kifejezetten jó egy főtanácsadó fizetése, emellett szabadsága is van. Arra még nem volt példa, hogy meg kellett válni valakitől, mert nem hozta a penzumát Aki a tíz határozattervezet fölött teljesít, mozgó bért kap. Amikor az Alkotmánybíróságra kerültem, kértem, hogy húsz százalékos mozgó bért szeretnék, hogy megfelelően tudjam ösztönözni a munkatársaimat. Ezt el kellett fogadtatnom, hiszen a munkáltatói jogkör nem nálam, hanem az elnöknél van. Először vitatkoztak, hogy ne csinálja feszültséget, meg azt is megkérdezték, miből fizessünk. Erre azt mondtam, hogy én természetesen tiszteletben tartom azt, ha valaki egyenlősdit akar, csak annyit kérek cserébe, fogadják el az

munkamódszeremet is. 110 oldal a könyvben Ebből az ösztönző rendszerből következik, aki történetesen tíznél több határozattervezetet készít elő évente, az százötven-kétszázezer forinttal több jutalmat kap. Olyan bérrendszerre volt szükségem, hogy aki sokat dolgozik, ne ugyanannyit kapjon, mint a többi, és aki kicsit elmarad, azt ösztönzi tudjam a szorgalmasabb munkára. Hány határozattervezetet visz be a plénum elé? 2004-ben összesen ötvenkettőt. Tehát az nem igaz, mint azt valahol olvastam, hogy az összes alkotmánybírósági ítélet felét az elnök meg az elnökhelyettes készíti. Nem is készíthetnék, hiszen sok más intéznivalóval is el vannak foglalva. Az elnöknek az egész Alkotmánybíróságot kell összefognia, és valamennyi készülő határozatot még egyszer meg kell nézetnie a törzskarával. Ugyanez a helyzet a helyettes elnökkel is. Mennyi ideig tart egy teljes ülés? A mai például mikor fejeződött be? Ma fél

egykor befejeztük. Általában kilenctől délután egyik szoktuk tartani Nem túl gyakran, de előfordul, hogy délután kettőtől még folytatjuk. Németh János elnöksége idején gyakran négyig és fél ötig üléseztünk. Holló András más stílusban vezeti az üléseket Egyik sem rossz, csak más a stílus Már Sólyom László idejében is bíráskodtam. Nagyon tanulságos és szép időszak volt 1998-ban nagy őrségváltás zajlott le az Alkotmánybíróságon: öten távoztak és öten érkeztek. Önt az akkori kormánypártok felöltjeként márciusban választották meg, és novemberben járt le a Sólyom Lászlónak a mandátuma. Milyen kapcsolata volt a testület első elnökével? Ahogy odakerültem, Sólyom László a hónom alá dugta a Bős-Nagymaros-ügyet. Készítettem egy hatvan oldalas határozattervezetet, de aztán nem lett belőle semmi, csak egy háromoldalas 71 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL határozattervezet, de aztán nem lett belőle csak

egy három oldalas végzés. Nekem más volt az állás pontom. Hogy azért érzékeltessem, mekkora energiákat mozgósítottunk, beidéztem többek közötti Nemcsók János államtitkárt is, akit arra kértem, hogy magyarázza el a vízlépcső műszaki tartalmát. Háromnegyed órán keresztül fejtegette, hogy mi micsoda. Csak annyit kért, hogy ne szóljak köbe, mert az kizökkenti. Megígértem Kért harminc darab ceruzát, és kirakta az asztalomon a bősnagymarosi vízlépcső-rendszerrel kapcsolatban szóba hozott úgynevezett sarkantyús megoldást Szóval egy hónapja voltam a bíróságon, amikor a nagymarosi ügy harmadik tárgyalása után Sólyom elnök úr megvárt a folyosón, félrevont és azt mondta: nagyon örülök, hogy itt vagy az Alkotmánybíróságon. Ez úgy helyrebillentett, s máig büszke vagyok rá 111 oldal a könyvben. Mi a véleménye arról, hogy olykor különböző kategóriákba sorolják az alkotmánybírákat? Van olyan elemző, aki szerint

egyesek inkább baloldali, míg mások jobboldali értékrendet követve hozzák meg a döntésüket. Kezdettől fogva hülyeségnek tartottam a besorolásokat. Az meg egyenesen félrevezető, hogy baloldalinak, illetve jobboldalinak titulálnak egy – egy alkotmánybírót. Halmai Gábor a Fundamentumban másképpen kategorizált: ő állampárti és polgárvédő bírákra osztotta a társaságot. Állampárti alatt természetesen nem a régi állampárt éltetőit értette, hanem azokat, akik az államot védik az egyénnel szemben. Érdekes módon azonban az összes, a baloldal által jelölt bíró az ő kategorizálásában a polgárvédők közé került, míg a többiek az állampártiakhoz. Minden tiszteletem Halmai Gáboré, de szerintem szó nincs erről, az álláspontok akár ügyenként is változhatnak. Nincs én bíróm és te bíród. 2004-ben három törvény került hozzám, amit a szocialistaliberális többségű parlament fogadott el, és mind a hármat

alkotmánysértőnek találta az Alkotmánybíróság. Valamennyi határozatnak én voltam az előadó bírója. Mivel foglalkozik az alkotmánybírósági munka és az egyetemi oktatás mellett? Vezetem a pécsi doktori iskolát, jelenleg százhét PhD-hallgató tartozik hozzám, kilencvenhat programmal. Nemrégiben adtuk ki a negyedik kötetet a tanulmányaikból Kéthetente doktori tanácsülés van. Ezen kívül nem nagyon jut időm másra Sok előadást tartok Úgy is fogalmazhatok, hogy erős társadalmi kapcsolatot próbálok tartani. Ha egészen nagy szavakat akarok használni: küldetésemnek tekintem, hogy azt a tömjénfüstöt, ami belengi az alkotmánybíráskodást, egy kissé eloszlassam. Nem haverkodni kell és nem elbagatellizálni a dolgokat Önkritikusan el kell ismerni: kicsit mi is ludasok vagyunk abban, hogy kialakult a megközelíthetetlenség mítosza. Ezért vállalok idegenvezetést az épületben, ezért jár be hozzám a munkanélküli komlói bányásztól

kezdve a megyei önkormányzati hivatal tisztségviselőin keresztül a Vas megyei öregek klubjának tagjai is. Múlt héten egy városszépítő egyesülettől húsz érdeklődőt vittem körbe, holnapután megint tízen jönnek. Nagyon sok joghallgatót is fogadok. Jöjjenek, nézzenek körül Nem szoktam begubódzni Évente legalább háromszáz-háromszázötven ember fordul meg az irodámban. Azt mondják, hogy önt lehetetlen megelőzni, ugyanis már hihetetlenül korán benn van az irodájában. Korán kelő vagyok, legtöbbször már fél ötre beérek. 112 oldal a könyvben Reggel fél ötkor? Van itt ilyenkor egyáltalán valaki? Az irodában még nem, a huszonnégyórás szolgálatot ellátó kormányőrök pedig már megszokták. Társadalmi kapcsolat mellett mennyi ideje jut a kedvteléseire? Hetente négy órát azért eljárok pecázni. 72 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Most már értem a könyvszekrénye polcán található tábla feliratát: A horgászás egy

piszokos munka, de valakinek ezt is meg kell csinálni. Nem csak ki kell fogni a halat, hanem meg is kell pucolni. Ha már a táblaolvasásnál tartunk, nagyon tetszik annak a diszoklevélnek a szöveg is, ami így szól: Címadományozó díszoklevél dr. Kiss László részére Mohács városához kötődő mély barátsággal a mohácsi természeti környezet ápolása ás állatvilágának megóvása, valamint a mohácsi húsipari termékek és borok fogyasztásában végzett érdemes és eredményes tevékenysége elismeréséül az Alkotmánybíró címet adományozom. Hála Istennek, nem áll távol öntől a humor 113 oldal a könyvben Alkotmánybíró törzskara Az alkotmánybírókat a munkájukban úgynevezett törzskarok segítik. Egy-egy szakmai stáb hat személyből áll: három főtanácsadóból, illetve tanácsadóból, valamint egy-egy személyi titkárból, titkárnőből és gépkocsivezetőből. 2005 szeptemberéig az Alkotmánybíróságon összesen huszonkét

főtanácsadó és nyolc tanácsadó dolgozott. Számuk 2000-bewn emelkedett alkotmánybírónként kettőről háromra. Az Állami Számvevőszék 2005-ben közzétett jelentéséből kiderül, hogy az alkotmánybírák illetménye 2000 és 2004 között több mint háromszorosára, a főtanácsadók és tanácsadóké kétszeresére növekedett. A két állománycsoport jelentőségét mutatja, hogy 2004 június 30-án arányuk a létszám alig egyharmadát (8százalékát az alkotmánybírók , 24 százalékát a tanácsadók), részesedésük a rendszeres személyi juttatások közel kétharmadát (alkotmánybírók 27 százalék, tanácsadók 38 százalék) tette ki. 2005 őszén egy főtanácsadó havi 640 ezer forintot keresett A (fő)tanácsadók feladata kettős: véleményezik a soron következő teljes ülés elé kerülő anyagokat, határozattervezeteket, továbbá –és ez a tanácsadói tevékenység érdemibb része – közreműködnek az alkotmánybírójuk által

kidolgozandó tervezetek előkészítésében. Ez utóbbi feladat rengeteg kutatást, az alkotmányossági kérdéskör szakirodalmának feltérképezését, illetőleg a majdani határozat koncepciótervezetének kidolgozását takarja. Az egyes alkotmánybírói stáboknál eltérően alakulnak a tanácsadói reszortok. Paczolay Péter, a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője, aki korábban a Alkotmánybíróság főtitkáraként és Sólyom László elnök főtanácsadójaként is tevékenykedett, elmondta: náluk úgy alakult a gyakorlat,hogy a tervezetek többségét maga az elnök készítette és a főtanácsadók csak közreműködtek a kidolgozásában. A főtanácsadók közötti munkamegosztás alapvetően matematikai jellegű volt, az-az a munkát testvériesen megfelezték Halmai Gáborral, Sólyom László másik főtanácsadójával. Paczolay Péter szerint azért a munka elosztásakor figyeltek egymás érdeklődési körére, így rendszeresen ő kapta például a

polgári eljárásjoggal összefüggő indítványokat. Az elmúlt másfél évtizedben Halmai Gáboron és Paczolay Péteren kívül több kiváló jogász fordult meg a törzskarokban. Főtanácsadóként dolgozott az Alkotmánybíróságon többek között Majtényi László volt adatvédelmi biztos, Kondorosi Ferenc igazságügyi államtitkár, mint ahogy Tersztyánszkyné Vasadi Éva alkotmánybíró is tanácsadással kezdte alkotmánybírósági pályafutását. Tanácsokat adott és ad – sok más kitűnő szakember mellett – Grád András, Fürth Pál, Mohácsy László Palánkai Tiborné, Schanda Balázs és Szalai Éva is. 73 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 114 oldala könyvben Kovács Péter 1959 február 10.-én született Szegeden Három nagyapja volt, ugyanis anyai nagyanyja kétszer házasodott. Családi hagyomány a történelem és az idegen nyelvek szeretete Édesanyja például angol, francia, német és orosz szakos tanár volt, de értett olaszul és

románul is. Édesapja Szegeden ügyvédkedett, akinek nagyobbik fia szívsebész, a kisebbik nemzetközi jogász lett. Pétert segítette pályafutásában a nyelvismerete: Nancy-ban közösségi szakjogászi diplomát szerzett, majd 1990-1994ben követségi első titkár volt Párizsban. 1998-99ben a Külügyminisztérium kisebbségi jogi főosztályát vezette, amit a Miskolci Egyetem nemzetközi jogi tanszékvezetői állásáért hagyott ott. Megtanult várni, hiszen a parlamenti pártok már 2004 karácsonya előtt megállapodtak arról, hogy Bragyova Andrással együtt alkotmánybírónak jelölik. Bragyovát a bal-, őt a jobboldal ajánlotta Ehhez képest azonban csak kilenc hónappal később, 2005. szeptember 6-án hallgatta meg őket az alkotmányügyi bizottság, hogy újabb húsz nap múlva az Országgyűlés plénuma is zöldjelzést adjon nekik. Kovács Péter húsz perccel bizottsági meghallgatása előtt érkezik a Parlamentbe. Nem kell várakoznia, mert félórányi

procedúra után éppen kilép a teremből Holló András, aki széles mosollyal üdvözli jelölttársát. Kovács derekasan állja a képviselők kérdészáporát, pedig arról is faggatják, hogy fel vannak-e készülve az önkormányzatok az uniós jog alkalmazására? Akár vissza is kérdezhetett volna: fel vannak-e készülve a parlamenti képviselők az alkotmánybíró-jelöltek meghallgatására? Kérem, beszéljen a szüleiről, nagyszüleiről. Azok közé tartozom, akiknek három nagyapjuk volt. Édesanyám Csehszlovákiában, Nagkaposon látta meg a napvilágot. Édesapja,az én nagyapám a Nagykaposi Járásbíróság vezető bírája volt 115 oldal a könyvben Herczegh Géza volt alkotmánybíró édesapjáról van szó. Igen. Herczegh Géza édesanyám testvére Amikor meghalt az apjuk, nagymamám férjhez ment Tóth László történész professzorhoz, a római Magyar Intézet korábbi titkárához. Második nagyapám a háború után parlamenti képviselő is volt,

Nagy Ferenc őt bízta meg, hogy próbálja helyreállítani a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel. Mielőtt missziója célba ért volna, Nagy Ferencet lemondatták politikai ellenlábasai. A családban mindenki meglehetősen élénken érdeklődött a történelem iránt, köztük természetesen én is. Nekem viszonylag egyszerűen ment az egyetemi felvételim, tudniillik az országos történelmi középiskolai versenyben bekerültem a döntőbe. A Rákóczi szabadságharcról készített dolgozatomban azokat az anyagokat is fölhasználtam, amelyeket még nagyapám gyűjtött. Amelyeket azonban sajnos nem lehetett kiadni, mert őt addigra kirúgták az egyetemről, Gerő Ernőnének ugyanis valamilyen oknál fogva megtetszett az egyetemes középkor tanszék, aminek vezetője lett. Édesanyám több nyelven beszélt: angol, francia, német, sőt orosz szakos tanár volt, de értett olaszul és románul is. Sok mindent csinálhatott volna az életében, de a sors mindig

beleszólt. Édesanyám egyetemi hallgatóként még Thomas Mannal is levelezgetett Megvannak ezek a levelek? 74 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Sajnos áldozatul estek a költözéseknek. Nagy kár értük. Ki volt az édesapja? Ügyvéd volt Szegeden. 1956-ban ő volt a szegedi egyetemi forradalmi bizottság titkára Míg édesanyám többedik generációs, nemesi értelmiségi családból származott, édesapám felmenői között nem voltak értelmiségek. Apai nagyapám vasutas volt, nagyon tiszteltem Presbiter is volt Valamennyi gyereke felsőfokú végzettséget szerzett. Őt személyesen is ismerem, a másik két nagyapám már sajnos meghalt, mire megszülettem. Van egy bátyám, aki szívsebész Hogy lett jogász? Általános iskola végétől kezdve nemzetközi jogász szerettem volna lenni. Amikor valaki elvégzi az egyetemet, mindig ugyanaz a probléma merül fel: van-e tanszéki státus? Nekem éppen nem akadt, mivel be volt már töltve. Így vetődött fel, hogy

menjek Miskolcra, ahol 1982-ben alakították meg a jogi kart. Egyébként az életemben mindig komoly szerepet játszott a nyelvtudás: francia tagozatos gimnáziumba jártam, édesanyámtól angolul és németül tanultam meg, aztán letettem az orosz nyelvvizsgát is. Az egyetem után a franciaországi Nancyban tanulhattam Eredetileg Czúcz Ottónak ajánlottál fel az ösztöndíjat, aki akkor tanársegéd volt. 116 oldal a könyvben De ők éppen gyermeket vártak, ezért nem vállalta az utat. Akkor néztek körbe, hogy van-e valaki, aki tud franciául és elmenne Nancyba. Így utaztam 1983-ban egy évre Franciaországba, ahol közösségi szakjogászi diplomát kaptam, majd utána egy strasbourgi kurzust is elvégeztem és lehetőség nyílott arra, hogy szakmai gyakorlatra menjek az Európa Tanácshoz. Valószínűleg az első magyar lehettem, aki jogi vonalon az Európa Tanácsban dolgozott, igaz, csak három hétig, de ez akkor is meghatározó élmény maradt számomra. A

nemzetközi jog mellett más jogterület sohasem csábította? A disszertációmat a közösségi jog alapjogi vetületéről írtam, de volt egy szakdolgozatom a nemzetközi hadijog szabályairól is. Persze azért voltak pillanatok, amikor az emberek elment a kedve az egésztől Magyarországon a nyolcvanas években egészen a rendszerváltozások nem sok figyelem jutott az európai jogra, valahogy gyanús volt az egész. Akkoriban komolyan fontolgattam, hogy elhagyom a pályát. Otthagyta volna a nemzetközi jogot? Azt azért nem. Azon gondolkodtam, hogy elmegyek a gyakorlatba nemzetközi jogásznak A nemzetközi jogászokra mindig is vadásztak a piacon. Akkoriban még nem Aztán kiderült, hogy néhányan érdeklődést mutatnak a tudományos dolgaim iránt. Palánkai Tibor bevont egy európai jogi munkába, majd Herczegh Géza, aki Pécsett egy kisebbségi könyvet szerkesztett felkért tanulmányírásra. A kötet szerzőit aztán a rendszerváltozás időszakában Tabajdi Csaba

meghívta a nemzeti kisebbségi kollégiumba. Akkoriban olyan eldöntendő kérdések voltak napirendben, hogy milyen irányba mozduljon a magyar kisebbségi politika, hogyan lesz tartható a kompatibilitás az Európa tanácsi szerződésekkel. A rendszerváltozás után mégis diplomata lett. 75 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Az 1990-es választások után sok mindenkinek felajánlották, hogy vállaljon diplomáciai szolgálatot vagy legyen minisztériumi tisztségviselő. Nekem is fölajánlottak a Külügyminisztériumban, illetve a párizsi misszióban egy-egy állást. Kellett franciául is beszélő jogász és új nagykövet, Szávai János professzor mellé. Így kerültem 1990 és 1994 között Párizsba A diplomata tevékenysége sajátos egyvelege az ügyintézői, elemzői, kutatói, taxisofőri, a társalkodói, gasztronómiai szakértői munkának. De azért nagyon érdekes 117 oldal a könyvben Mi volt a hivatalos diplomáciai státusa? Követségi első

titkár: Többek között a franciaországi magyarságkép formálása volt a feladatom. Részt vettem bizonyos képzési formák megvalósításában is. Akkoriban a francia belügyminisztérium közreműködött a magyarországi köztársasági megbízottak tájékoztatásában, de oktattak magyar rendőröket is. Vagyis minden olyan képzésben segédkeztem, aminek volt valami köze a joghoz Elég sokat jártam Strasbourgba az Európai Tanácshoz. A delegáció magyar tagja voltam, amikor készült a regionális és kisebbségi nyelvek európai kartája, illetve a nemzeti kisebbségek védelmének európai keretegyezménye. Mi történt önnel az 1994-es kormányváltáskor? A szerződésem 1994-ben lejárt, és akkor mindenki tudomásul vette, hogy visszatérek az egyetemre, így is készültem. Tabajdi Csaba, aki politikai államtitkár volt a Miniszterelnöki Hivatalban, felajánlotta, hogy az egyetemi munka mellett nemzetközi jogi tanácsadóként dolgozzak neki. Elemzéseket,

tervezetet készítettem, nemzetközi jogi szövegeket néztem át. 1998-99-ben a Külügyminisztérium kisebbségi jogi főosztályának vezetője lettem. 1999-ben azért távoztam onnan, mert közben pályázatot nyújtottam a Miskolci Egyetem nemzetközi jogi tanszékvezetői állásra, amit megnyertem. A schengeni egyezményhez való csatlakozásunk sem könnyíti meg a szomszédos, nem uniós országokban élő magyarság helyzetét. A schengeni egyezmény értelemszerűen azzal jár, hogy az azt aláíró országoknak a külső határaiknál szigorú ellenőrzést kell megvalósítaniuk. Magyarországnak és a határon túli magyarságnak is alapvető érdeke, hogy az érintett szomszéd országok maradjanak benn, illetve kerüljenek át a vízummentes kategóriába. Hogyan látja az Alkotmánybíróság jövőjét az uniós csatlakozás után? Mivel a 2005. évi L törvény elfogadásával az Országgyűlés hatályon kívül helyezte az 1992évi 27 számú törvényerejű

rendeletet, eldőlt a nemzetközi jog és a belső jog viszonyával kapcsolatos alapvető kérdés, s eldőlt az utóbbi évtized vitája arról, hogyan kapcsolódik a nemzetközi jog a nemzeti jogrendhez. Korábban ugyanis megoszlottak a szakmai álláspontok, hogy monista vagy dualista rendszer legyen-e Magyarországon. A törvény egyértelművé tette, hogy a dualista megoldás alapján áll jogrendszerünk. Lehet bármelyik megoldást választani, de az egyik mellett már mindenképpen le kellett cövekelni. Egyébként az Alkotmánybíróság már 1993-ban, az igazságtételi törvény felülvizsgálatakor az 1949-es genfi egyezmény közvetlen alkalmazására adott lehetőséget. Mozgásteret adhat az Alkotmánybíróságnak, hogy minek tekinti az alkotmányos szerződést, hiszen nagy részét pozitív jogként alkalmazgatja. Arra azonban mindenképpen figyelni kell, hogy az uniós alkotmányban foglaltaknál többet mondhat, de kevesebbet semmiképpen sem. Úgy tudom, három

nagylánya van. 76 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Igen, ők tíz, tizenöt és tizenhét évesek. A család Miskolcon lakik Feleségem angol-francia szakos tanár, a Magyarországi Francia Tanárok Egyesületének főtitkára. Gimnáziumi osztálytársak voltunk, onnan ismerjük egymást. 119 oldal a könyvben Az alkotmányos szerződés 2004. június 18-án este megnyugodva dőlhettek hátra az Európai Unió tagországainak vezetői, hiszen sikerült megállapodniuk a szervezet történetének első alkotmányról. A kompromisszumok megkötöttek. Megmaradt az egy tagállam-egy biztos elve, finomítottak a minősített többségi szavazás eredetileg tervezett rendjén és garanciákat is beépítettek a kisebb tagállamok megnyugtatására. Az Európai Tanács 2001. decemberi laekeni ülése nyilatkozatot fogadott el Európai jövőjéről, amelyben konventet hívott össze. Az elnök Valéry Giscard d’Estaing, korábbi francia államfő lett A konvent a 2002- február.

28-tól 2003 július 10-ig folyamatosan ülésezett Az unió huszonöt tagállamának állam- és kormányfői, valamint a három később csatlakozó ország állam- és kormányfői 2004. október 29-én aláírták az alkotmányos szerződést E szerződés 2006 november 1-jén lép hatályba, feltéve, hogy valamennyi megerősítő okirat letétbe helyeztek, illetve ennek hiányában az azt követő második hónap első napján, hogy az utolsó aláíró állam is letétbe helyezte megerősítő okiratát. Az alkotmányos szerződés jövője bizonytalanná vált, miután az okmány ratifikálását a 2005. május 29-én megrendezett franciaországi és a 2005. június 1-jén tartott hollandi népszavazáson a választópolgárok elutasították. Milyen az alkotmányos szerződés legfontosabb rendelkezései? Az Európai Unió önálló jogi személyiséget kap, vagyis a hatáskörébe tartozó területeken kötelező érvényű megállapodásnak meg minősített

szavazótöbbséggel. Ezzel megszűnik a félévente változó soros elnökségek úgynevezett rotációs rendszere. A Miniszterek Tanácsa esetében módosított formában ugyan, de megmarad a rendszeres időközönként váltakozó soros elnökségek rendszere. A szakterületek szerint elkülönülő egyes tanácsi formációk saját tagjaik közül választják az elnököt. A külüggyel foglalkozó bizottságot a külügyminiszter vezeti. Az Európai Bizottság törvényalkotással és a végrehajtás felügyeleti jogával felruházott független szervezet. A bizottság elnökét az Európai Tanács jelöli és az Európai Parlament választja meg egyszerű többséggel. Az Európai Parlament, amelynek 736 tagja van, az Európai Unió közvetlenül választott testülete, és az állampolgárok érdekeinek közösségi színtű képviseletét látja el. A szerződés 2009-től kezdődően hatra növeli az egy tagállam által minimálisan megszerezhető parlamenti mandátumok

számát, míg a maximálisan elnyerhető képviselői helyekét 96-ra csökkenti. Ez a rendelkezés két tagállamot érint: Máltát, amelynek őt, illetve Németországot, amelynek 99 mandátuma van. Magyarországot huszonnégyen képviselik a parlamentben. A szerződés kilépési záradékot is tartalmaz: ha egy tagország úgy dönt, kiléphet az Európai Unióból. 120 oldal a könyvben Kukorelli István 1952. július 6-án született Téten Szeretettel mesél szülőhelyéről, amely 2001-ben, a várossá avatási ünnepségén első díszpolgárának választotta. Szülei parasztemberek voltak Édesanyja a tsz megalakulásakor takarítónő lett, édesapja pedig, aki súlyosan megsebesült a világháborúban, korán meghalt. Két idősebb testvére egyengette az életútját Vallásos nevelést kapott, édesanyja mindig is azt szerette volna, ha a kisebbik fiából egyszer pap lenne. A téti plébános ajánlására Pannonhalmára került, a bencés diáknak morális

tartást, a közösségi lét szépségét adta az ott eltöltött négy esztendő. 77 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Hiába teljesítette túl a felvételi ponthatárt, csak fellebbezés után vették fel az ELTE jogi karára, ahol 1976-ban végzett. A diploma megszerzése óta az alkotmányjogi tanszékén oktat 1991-ben tanszékvezető lett. 1988-ban kandidátusi fokozatot szerzett 1988-ban habilitált 1999 júniusában egyetemi tanárrá nevezték ki. Alapító tagja a Független Jogász Fórumának, a Magyar Népfőiskolai Társaságnak és a Magyar Politikatudományi Társaságnak. 1985-től szoros munkakapcsolatba került Pozsgay Imrével, aki hamarosan a Hazafias Népfrontba hívta: előbb a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és Titkársága tagjának, majd 1989-1990-ben az ügyvezető elnökség elnökének választották. Az úgynevezett harmadik oldal képviselőjeként vett részt a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain. 1990ben a Hazafias Választási Koalíció

Parlamenti képviselőjelöltje, 1990-ben a Nemzeti Demokrata Szövetség alapító tagja lett. 1989-ben az Országos Választási Elnökség titkára 1994-től az Országos Választási Bizottság tagja. 1997-től az alkotmánybíróvá megválasztásáig, 1999 júliusági a testület elnöke volt. 121 oldal a könyvben Kukorelli István dolgozószobája tetőteraszra nyílik. A halk szavú alkotmánybíró szívesen beszélget vendégével a szabad ég alatt. A természet közelsége megnyugtatja, ugyanakkor érzékenyen követi is változásait. Ornitológiai ismereteit megcsillantva újságolja, hogy a szemközti fára szarkák raktak fészket. Szerencsére még semminek sem kelt lába Télen született. Megnéztem a térképen: a település, amely 2001 óta városi ranggal is büszkélkedhetett, félúton van Győr és Pápa között. Máig meghatározó élmény számomra a szülőföld. Téten élnek a rokonaim, eléggé nagy családokban Csaknem harminc unokatestvér tartozik

a családhoz. Bizonyára sokszor faggatták már a vezetéknevéről. Kevés Kukorelli van Magyarországon. A családfát is kutattam a helyi plébánia könyvéven A családom olasz eredetű, az ősök az 1700-as évek elején vándoroltak be Magyarországra. Kicsit magyarosították a nevet. Téten azt szokták mondani, ha valaki eldob egy baltát a kocsmában, akkor biztos, hogy Kukorellit talál el, mert olyan sokan vannak. Kései gyermek voltam Szüleim nagyon hamar, már gyerekkoromban meghaltak. Hárman vagyunk testvérek, a nővérem és a bátyám jóval idősebbek nálam nagyon jó testvérek. Kik voltak a szülei? Szüleim Parasztemberek voltak. Amikor megalakult a termelőszövetkezet, édesanyám takarítónő lett Édesapám huszár volt a második világháborúban, ahol súlyos sérülést szenvedett. Tizenkét éves voltam, amikor szegény meghalt. Mellette nőttem fel Ma már nagyon bánom, hogy nem volt nálam magnetofon és mikrofon, mert amit mesélt nekem a

világháborúról, az pestiesen szólva nem volt semmi. Sok minden megmaradt az ember fejében, de az emlékek többsége megszépült A családból néhányan odavesztek, többek között a nagybátyám is. Tartja-e a kapcsolatot szülővárosával? Jó néhány évvel ezelőtt létrehoztunk egy civil szervezetet, a Tétiek Baráti Társaságát, ami hála a jó istennek, nagyszerűen működik. Évente rendszeresen találkozunk Amikor Tét 2001-ben város lett, a szülőföldem azzal tisztelt meg, hogy díszpolgárává fogadott, méghozzá a város első díszpolgáraként. Ez életem egyik legkedvesebb élménye. Eljárunk a Jogoktatók focicsapatával játszani, többek között a tétiekkel is rendszeresen oda-vissza találkozunk. Nagyon jó érzés hazamenni Nemcsak töltekezik az 78 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL ember, de másként is látom onnan saját magunkat, a visszacsatolást, az egész politikai életet. Tét az a hely, ahol soha nem vágják át az embert.

122 oldal a könyvben. Nem igaz, hogy közömbös népek élnek Magyarországon. Legfeljebb bizalmatlanok A bizalmatlanságra pedig jó okot adtak az elmúlt évtizedekben. Kevesen beszélnek ilyen szeretettel a szülőhelyükről. Milyen gyermekkora volt? Azt említette, hogy a szülei korán elmentek. Nagyon vallásos nevelést kaptam. Templomba jártam, állandóan ministráltam Téten volt egy nagyszerű plébános, aki Pannonhalmára ajánlott, azzal az elképzeléssel, hogy majd pap leszek. Még püspöki ösztöndíjat is szereztek nekem a Győri Egyházmegyétől. Édesanyám is szerette volna, ha a papi hivatást választom. Pannonhalma a másik meghatározó élményem Rendkívül sokat adott, szinte felsorolni sem lehet. 1966 és 1970 között voltam bencés diák Amikor 2004-ben az a nagy megtiszteltetés ért, hogy Szent Márton-díjat kaptam, és köszönőbeszédemben próbáltam átgondolni, mit is jelent nekem Pannonhalma. A szereteten túl morális tartással és a

közösségi lét szépségével ajándékozott meg. Megtanított arra, hogy felejtsük el magunkat másokért Pannonhalmán együtt van ezer esztendő, ami arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy tudjuk összeegyeztetni a haladást a modernizációval, a magyarságot az európaisággal. Máig nagy az összetartás a diákszövetségben, de éves rendszerességgel találkozom az osztálytársaimmal is, sokkal még sűrűbben. Ahogy más közt szoktuk mondani: jó a ,,Kupacba” visszamenni. Mi voltak a kedvenc tantárgyai? Magyar, történelem? Nem jellemző, ez inkább tanárfüggő volt. Jó tanáraink voltak Például kémiából érettségiztem, de nagyon szerettem a biológiát is. Imádtam a matematika tanárainkat, aki ma Tihanyban él Ha találkozunk, állandóan azzal ugrat, hogy miért mentem jogásznak. Szerettem volna régész lenni, sokáig tudatosan archeológusnak készültem. Azon a földön, amit a szüleim 1945-ben kaptak, a hagyományok szerint régen vár állott.

Amikor ott szántottunk-vetettünk, állandóan jöttek elő a törmelékek, téglák csontok, egyebek. Egyre jobban érdekeltek ezek a történetek Miután szegény édesanyám is meghalt, néhány barátommal úgy döntöttünk, hogy a jogra adjuk be a jelentkezésünket Köztük volt Ijjas József is, aki később egyetemi kollégám lett. Bencés tanáraink igyekeztek lebeszélni minket, hogy jól gondoljuk meg, de azt is pedzegették, mint bencés diákoknak nem lesz esélyünk bekerülni a jogi egyetemre. Azt azért tudtuk, hogy mindegyikünk teljesítette az akkori ponthatárt Azt azért tudtuk, hogy mindegyikünk teljesítette az akkori ponthatárt., ezzel együtt csak fellebbezés után – az akkori művelődési miniszter döntésével – vetek fel bennünket. Először a kalocsai katonai behívómat kaptam meg, ebből sejtettem, hogy valami történt. Tíz nappal később érkezett meg a papír Ilku Pál aláírásával hogy mégis felvették. 123 oldal a könyvben

Felcserélődtek a történések, mint A tanú című filmben: előbb az ítélet készült el és csak utána a vádirat. A bencés gimnázium érettségijét követően azért egy évet lehúzott a Magyar Néphadseregben Gondolom, nem vetődött fel önben, hogy esetleg katonai pályán folytatja. Kalocsáról hosszan lehetne mesélni, mert az is meghatározó élményem volt. Csakhogy ott – Téttel és Pannonhalmával szemben szinte kizárólag hatások értek. Milyen volt a hetvenes években az Egyetem tér és környéke? 79 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Kiváló évfolyamunk volt. Ma is sokan dolgoznak a nyilvánosság előtt: többek között Babus Endre, Halmai Gábor és Javorniczky István. A kollégiumban is kitűnő csapat jött össze Olyan életérzésünk volt akkor, 1971-ben, hogy már-már szabadnak éreztük magunkat. Anyagilag nem voltam különösebben eleresztve, de a szociális segélyből és a Népköztársasági Ösztöndíjból kijöttem. Jókat

sörözgettünk a Víg Hajósban, a Bagolyvárban a Réti Sasban és a budaörsi kollégiumban. Közben rúgtam a labdát, emellett vagont rakodtunk a kelenföldi pályaudvaron. Azért az egyetemre is bejártunk. Nagy hatással voltak rám Brósz Róbert római jogi előadásai, akit nagyon szerettem, egészen haláláig tartott a barátságunk. Érdekelt az államjog, és a tanszékvezető, Schmidt Péter reformgondolkodású oktató volt. Másodéves koromtól részt vettem a tanszéki diákkörben később a diákkör titkára lettem. Az államvizsga után a tanszéken ragadtam 1974-ben megnősültem, egyetemi éveim alatt megszületett az első gyermekünk, a nagylányunk, Anikó. Azt terveztük, hogy hazamegyünk Tétre, ahol akadt is volna munkahely a győri járási hivatalban. Végül úgy döntöttünk, maradunk Pesten, és a kollégiumban nevelőtanárként laktunk addig, míg ki nem költöztünk a dunakeszi házunkba. A nyolcvanas években az államjogból alkotmányjog

lett. Ennek azért kellőkép szimbolikus jelentése volt. Hogyne. Az akkori államjog ideologikus tárgy is volt, miközben a tanszék már nem mint ideológiai tárgyat oktatta. Volt egyfajta szabad mozgástér A szabadságjogokkal kezdtem el foglalkozni Közben kiköltöztünk a kollégiumból, mert megszületett a második gyermekünk. A feleségem a tanácsnál dolgozott, ahol bele tudott csöppeni az ember a közéletbe. Egyszer meghívtak, hogy beszéljek a Hazafias Népfront közjogi jogosítványairól. Így szépen belesodródtam a népfront-mozgalomba Pozsgay Imre akkor került a Népfront élére főtitkárként. Egy jó erőkből álló közjogi munkabizottság alakult a Népfront környékén, hívtak, és megválasztottak bizottsági titkárnak. 1985-től Pozsgay Imre és köztem szoros munkakapcsolat, jó emberi viszony alakult ki. 124 oldal a könyvben Innen kezdtem hinni abban, hogy minél jobban szabályoz a közjog, annál előrébb jöhet a rendszerváltozás. Ez

így utólag hamisnak tűnhet, pedig az ember mégis csak reménykedett, hogy működőképes közjogi rendszer jön létre, és megéri az alkotmányos rendszerváltást. Nagy szerencsémre Schmidt Péter volt a főnököm, aki nem kötelezett senkit sem, hogy lépjen be a pártba, meg tudta őrizni az ember az identitását. A nyolcvanas évek második felében nagy divatja volt az alkotmányjogászoknak, ráadásul viszonylag kevesen űztük a szakmát. Rengeteg helyre hívták az embert. Több száz helyen jártam Ez volt a fellazítás korszaka Erről mesélt Holló András és Kilényi Géza is. A nyolcvanas évek végén hihetetlenül nagy energiák szabadultak fel a társadalomban, és tényleg nagy kár, hogy néhány év múlva a politika vissza szorította az embereket a szűk értelemben vett választópolgári szerepkörbe. Mintha mostanában kezdenék újra felfedezni a civil társadalmat. Akkoriban még létezett a társadalmi vita. A Népfront közjogi bizottságában

olyan törvényeket vitattunk meg, aminek – Pozsgay keresztül – befolyása volt az egész akkori intézményrendszerre. Sok később ellenzéki ember bontogatta ott a szárnyait. Közben szép karriert futott be a Hazafias Népfrontban. Amikor Pozsgay reaktiválta magát és államminiszter lett, önt az ügyvezető elnökség elnökének választották. Hamarosan az események közepén találta magát, hiszen az úgynevezett harmadik oldal képviselőjeként részt vett a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain. 80 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Amikor Pozsgay otthagyta a Népfrontot és elment államminiszternek, a mozgalomban átvették a hatalmat az akkori nomenklatúra emberei, Ribánszki Róbert meg a többiek. Sokan megkerestek a régiek közül, Czine Mihály, Levendel László, Halász József, és mások, hogy nem szabadna hagyni a visszarendeződést, váltsuk le az egész nomenklatúrát. Nem volt könnyű döntés Új ügyvezető elnökség alakult kitűnő

emberekkel. 1989-ben kongresszust tartottunk, amelyen az elnök Kulcsár Kálmán, az elnökhelyettesek Mikola István és Stumpf István, a titkár pedig Bogár László lettek. A Nemzeti Kerekasztala időszaka életem egyik nagy élménye, különösen a szakmai viták voltak érdekesek. Sajnálom, hogy ezeket kevésbé dokumentálták Néhány jegyzetem ma is megvan a szakértői bizottsági vitákról, és szoktam előadást is tartani az egyetemen az alkotmányos rendszerváltozásról. Ma már úgy látom, hogy a Nemzeti Kerekasztal lényegét tekintve alkotmányozó nemzetgyűlés volt. Ott születtek meg a rendszerváltás törvényei Ehhez a korszakhoz kötődik, hogy részt vehettem a Bibó István Szakkollégium alapításában. 125 oldal a könyvben Nagyon fontos intézménynek tartottam és tartom most is. A szívem csücske a Bibó, amely 2005-ben azzal lepett meg, hogy szimbolikusan az összes kulcsát átadta. Jó érzés tudni, hogy haza várják az embert a

tanítványai. A rendszerváltás után nem tűnt fel a nagy pártok közelében. 1990-ben a Hazafias Választási Koalíció képviselőjelöltjeként indult a parlamenti választásokon, majd 1991-ben alapító tagként bábáskodott a kérészéletű Nemzeti Demokrata Szövetség megszületésénél. Aztán visszahúzódott a politikai életből. A Hazafias Választási Koalíciót sajnos sokan a régi rendszerhez tartozónak minősítették. Nem voltam tajga, de a jelöltséget vállaltam. Nehezen éltem meg ezt az időszakot, különösen azt, amikor láttam, hogyan ünnepelnek az első szabad választás után a barátaim. Ezt követően tényleg kissé visszahúzódtam a politikától, a politizálástól, az egyetemen tanítottam. Megmaradt nekem a szakértői munka és a civil világ. Vagy ötven civil szervezetnek voltam tagja, illetve tisztségviselője Aztán 1944-ben az Országos Választási Bizottság tagja lett. Ismét szerepet vállalt a közéletben Az Országos

Választási Bizottság közéleti megbízatás volt, annak is fogtam fel. 1994-ben választottak meg a testület tagjának, majd 1998-ban újra. 1997-ben Németh Jánost választotta az OVB elnöki székében, és talán még ma is ott ülne, ha közben, 199-ben nem választották volna meg alkotmánybírónak. Korábban is szóba került alkotmánybíró-jelöltként? Igen. Csak akkor még nem volt meg az egyetemi tanári kinevezésem, ezért levelet írtam Áder János házelnöknek, hogy kellékhibás vagyok. Akkoriban túl korainak éreztem az alkotmánybíráskodást, és más terveim voltak negyvenhat éves koromban. Azt fontolgattam, hogy könyvet kellene írni a középiskolásoknak. Ebből született meg az Állampolgári ismeretek című tankönyv Családi tragédia is ért. 1998-ban meghalt a középső gyermekem Nem hiányzott nekem a nyilvánosság 1999-ben kineveztek egyetemi tanárrá. Ismét megkerestek, és hatpárti konszenzussal megválasztottak Talán annak

köszönhettem ezt a bizalmat, hogy az OVB-ben semlegesen és egyenlő távolságtartással kellett dolgozni. Önnek valamivel könnyebb lehetett az alkotmánybírói talárt magára öltenie, mint a többieknek. Mindig is munkaköri kötelezettségem volt képben lenni az alkotmánybíráskodással. Folyamatosan figyelemmel kísértem az AB működését. Ezzel együtt rendkívül szokatlan volt az elején a testületi munka. Nehezen szoktam meg ezt a másfajta felelősséget, amikor minden nap határozni kell 81 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Jól látom, hogy ön nem egy rebellis alkat? Mindent arányosan. Ez volt mindig az ars poeticám Meggyőzni a másikat, amennyire lehetséges Nem szeretem visszaadni előadóként az anyagot. Ugyanezt cselekszem, ha nem én vagyok az előadó bíró. Inkább igyekszem meggyőzni őt, hogy ne kelljen különvéleményt írnom 127 oldal a könyvben A fölösleges névelő A rendszerváltás során, valamint az azóta eltelt időben nem

került sor egy új a modern demokratikus alapelveknek megfelelő Alkotmány megalkotására – írta 2004. január 23-án kelt alkotmánymódosítási indítványában Mécs Imre szabad demokrata képviselő. Az elmúlt tizenhárom esztendő alkotmányozási feladatai kimerültek az 1949. évi XX törvény folyamatos módosításában, a változó körülményeknek való megfeleltetésében. Ennek során kikerültek az Alkotmányból a pártállamra, annak működésére vonatkozó rendelkezések, korlátok. Ezen folyamat során elkerülte a törvényalkotók és alkalmazók figyelmét az a rendelkezése, amely kizárja, hogy az alkotmánybíró pártnak tagja legyen. Egy a bető az ami a jelenlegi Magyar Alkotmányban még pártállami időket, az egypártrendszert, az állampárt létét feltételezi. Ezt az a betűt kell most eltávolítani annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaság leg-fontosabb jogi zsinórmértéke pontosabbá váljon. Az alkotmányos bakit egyébként

évekkel ezelőtt egy, az Egyesült Államokban élő magyar tudós vette észre, aki felfedezése után levelet írt az AB-hoz, és az OGY-elnökének. Az ügyet aztán Mécs Imre karolta fel, és indítványt nyújtott be, hogy a parlament végre kiiktassa a magyar jogrendből az 1949. évi XX törvény 23/A § % bekezdésében található határozott névelőt Az Országgyűlés 2004 február 3-án kijelölte a törvényjavaslat megtárgyalásra illetékes testületet, az alkotmány- és igazságügyi bizottságot, amely azóta is keresi a módját, hogy napirendjére tűzze az indítványt. Politológusok, közírók, alkotmányjogászok és más rátermett szakemberek minden éppen esedékes alkotmányozási folyamat kezdetén sohasem felejtik el megjegyezni, hogy az 1949- évi XX törvény már csak a számozásában emlékeztet a sztálinista alkotmányra. Ahogy mondani szokás – szokták mondani, csupán annyi maradt meg a régiből, hogy a Magyarország fővárosa Budapest.

Legyünk egészen precízek: annyi sem maradt meg, hiszen a hatályban lévő szövegben már itt is Magyar Köztársaság szerepel. Az alkotmányozók mégsem dőlhetnek hátra nyugodtam, mert a jelenlegi szabályozás ideiglenességét maga az alkotmány preambuluma tartalmazza. A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés hazán új Alkotmányának elfogadásáig Magyarország Alkotmányának szövegét következők szerint állapítja meg. A két gondolatjel között rész azonban, akárcsak a fölösleges névelő, kiiktatható. 82 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 128 oldal a könyvben LÁBADY TAMÁS 1944 nyarán hatodik és egyben szülei utolsó gyermekeként látta meg a napvilágot Baján. Születése éjszakáján szőnyegbombázták az angol és amerikai vadászgépek a bajai Duna-hidat. A szörnyű légitámadást pár órás

csecsemőként édesanyja karján élte át a közeli kórház udvarán. Szakmai látásmódjára is hatással volt bányaorvos édesapja. Amikor 1989-ben a felelősségbiztosításról szóló monográfiáját írta, büszkeséggel hivatkozott apja szilikózisról megjelent 1940-es munkájára, amelyben részletes adatokat közölt az azbesztózisról és az azbeszt rákkeltő hatásáról. A kamaszkor kilengései után felismerte, hogy a világegyetem hatalmas arányaihoz képest parányira méretezett emberi lét időben és térben is elképzelhetetlen egy magasabb rendű létező nélkül. Ebben a hitében sohasem engedte magát megingatni. Amikor a Baranya Megyei Bíróság tanácselnöki kinevezését a pártbizottság ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ne vegyen részt nyilvános egyházi szertartáson, felháborodva közölte, főnökével, hogy ő továbbra is a székesegyházba jár majd istentiszteletre. Alkotmánybíróvá választása előtt feleségének három

kérése volt hozzá: megmaradnak a Házas Hétvége mozgalomban, továbbra is megfogja otthon a porszívót és megeszi a maradék bablevest. Ez utóbbinak szimbolikus értelme volt, azt jelentette, hogy a hatalom, a pozíció, a nagy autó sofőrrel ne változtassák meg. Egy alkalommal zsebre tett kézzel tárgyalt valakivel, párja mellé somfordált, gyengéden kihúzta a zsebéből a kezét, és a fülébe súgta: bableves. 2003-tól a Pécsi Ítélőtábla elnökének nevezték ki, majd 2009-től újra 6 évre. Oktatói pályafutása legszebb pillanataként őrzi, amikor jelenlegi és volt egyetemi tanítványai 60. születésnapján tanulmánykötettel lepték meg. 2005 szeptember 1-jén visszautasította újabb alkotmánybírói jelölését. Lábady Tamás táblaelnöki szobájából fenséges kilátás nyílik Pécsre. Amikor az ablaknál állva megjegyzem, hogy úgy könnyű ítélkezni, ha az ember lába előtt fekszik a város, mosolyogva mutat fel az égen gyülekező

viharfellegekre: Nem csak le, felfelé is kell nézni. 129 oldal a könyvben 1944-ben született. Háborús gyerek vagyok. Baján születtem hatodik és egyben szüleim utolsó gyermekeként Születésem éjszakáján szőnyegbombázták az angol és amerikai vadászgépek a bajai Duna-hidat. A kórházi óvóhelyre csak a csecsemőket vitték le. Édesanyám nem volt hajlandó megválni tőlem, így a kórház udvarán éltük át a bombázásokat, ahogy ő később emlegette: a halál óráját. A háborúban nem volt könnyű kihordani egy gyermeket, így én is magzatfejlődési rendellenességgel születtem. Annyival, amennyi ma már bővel elegendő ahhoz, hogy megszakítsák a terhességet. Micsoda kár lett volna értem! Apám bányaorvos bolt Pácsszabolcson, de kutatóorvosként is dolgozott a híres Ángyánklinikán, és hallatlanul fiatalon, harmincöt éves korában a bányászok porbelégzéses tüdőfibrózisos megbetegedéséről írt munkájával habilitált. A Pécsi

Erzsébet Tudományegyetem magántanára lett Amikor a felelősségbiztosítási monográfiámat írtam 1989-ben, nagy büszkeséggel hivatkoztam édesapám szilikózisról megjelent munkájára. Ő ugyanis már 1940-ben részletes adatokat közölt az azbesztózisról és az azbeszt rákkeltő hatásáról, amely – valósággá válva – az 1960-as évektől kezdődően egész napjainkig a világ talán legnagyobb kárügye lett. A magyar szakirodalomban elsőként kutattam – Amerikában és Európában indult pereket bemutatva az azbeszt kártérítési felelősségjogi összefüggéseit. Apám a háború után bekerült a parlamentbe, ahol Mindszenty József 83 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL hercegprímás iskolai hitoktatási programját képviselte. Hamarosan kipenderítették az Országgyűlésből, később az ÁVÓ többször is elvitte, de édesanyám mindannyiszor elintézte, hogy az egészségügyi miniszter közbenjárására mégis szabadon engedjék. Milyen

gyermekkora volt? Csodálatos. Nagycsaládban éltem, és mint legkisebb gyereket, még kényeztettek is Bár apám jól kereső orvos volt, azért a hat gyerek igencsak próbára tette anyagi lehetőségeinket. Az -az összhang azonban, amit szüleim és testvéreim körében megéltem, valamint a hit, amelyet otthonról hoztam magammal, végigkísért egész életemben. A kamaszkor kilengései utáni felismertem, hogy a világegyetem hatalmas arányaihoz képest parányira méretezett emberi lét időben és térben is elképzelhetetlen egy magasabb rendű létező nélkül. Az emberi lélek örökkévalóságának hite és a hit tudatos vállalása életemnek folyamatos értelmet, pályafutásomnak örökösen célt adott. 130 oldal a könyvben. Amikor 1982-ben megyei bírósági tanácselnök lettem, ami már magasabb vezetői beosztásnak minősült, és így a megyei pártbizottság egyetértése is kellett hozzá, főnököm azzal adta át a miniszter kinevezését, hogy a

pártbizottságnak az a kérése, ne vegyek részt nyilvános egyházi szertartásokon. Erre azt mondtam, hogy én senki kedvéért nem fogok kijárni vasárnaponként, mondjuk, Pécsbányára a reggel hat órai misére, hanem továbbra is a székesegyházban veszek majd részt az Istentiszteleten. Nem lett belőle semmilyen kellemetlenségem, amihez az is kellett, hogy kétszer annyit teljesítsek, mint mások. Hol járt középiskolába? Az általános iskola elvégzése után a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba kerültem, és bár csak egy évet végeztem ott, mégis meghatározó volt életemben. Tanáraimra mindig nagy tisztelettel és hálával gondolok, mert a műveltség elvehetetlen értékére és gazdaságára tanítottak. Családi okok miatt előbb a bonyhádi gimnáziumba, majd a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba kerültem. Nem szerettem azt az iskolát, nem érdekeltek a reáltárgyak. A történelem tanáromra, Rajczi Péterre viszont jó szívvel emlékszem. Ő nem csak

bölcsész, hanem jogász is volt A diákok ajándékot kaptak tőle a névnapjukon: aki akar, jelentkezethetett felelni, vagy éppen azért, hogy ne feleljen. Negyedikes voltam, kellett a történelemből a jeles, ezért március 7-én jelentkeztem felelni. Megkérdezte, miért most, Tamás decemberben van. Azt válaszoltam, hogy Tamás apostol után valóban akkor van, csakhogy én Aquinói Szent Tamás után március 7-én tartom a névnapomat. Megkért, hogy akkor jöjjek ki, és beszéljek az osztálynak a középkor nagy teológusáról és filozófusáról. Szégyenszemre mindössze két mondatot tudtam róla makogni. Akkora egyest kaptam, mint még soha Csak évekkel később gondoltam végig, hogy 1962-ben, a kádári diktatúra egyik legkeményebb évében azért adott hatalmas elégtelent egy világi gimnázium tanára, mert a diákja egy kukkot sem tudott mondani Aquinói Szent Tamás munkásságáról. Rajczi megígérte, hogy kijavíthatom a jegyet, ha a következő

órán húszperces kiselőadást tartok a középkori tudósról. Szüleim minden egyházi ismeretségüket igénybe vették, hogy anyagot tudjak gyűjteni. Rengeteg irodalmat, tanulmányt olvastam el, mire az előadás összeállt. Ráéreztem a kutatás gyönyörűségére! Különösen Aquinói Szent Tamás jogászi gondolkodása fogott meg. Először találkoztam azzal a gondolattal, hogy egyes törvényeknek transzcendens forrása van, és hogy ezek erőteljes erkölcsi parancsok, amelyek az ember szívébe vannak vésve. Sikerült kijavítanom az elégtelent 131 oldal a könyvben Miért éppen a jogászi hivatást választotta? Nem akartam jogász lenni. Bölcsésznek, pontosabban irodalom-latin szakos tanárnak készültem, de abban az időben teljesen reménytelennek látszott, hogy bekerüljek az ELTE bölcsész karára. Jelentkeztem hát a jogra, és bár egészen jó felvételi vizsgát tettem, nem vettek fel. Nem csak azért, 84 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL mert

nem voltam KISZ-tag. A szóbeli vizsgán az irodalmat kérdező fiatal tanársegéd, aki a filozófia tanszéken dolgozott, Madách Imre Az ember tragédiájáról kérdezett, ami az egyik kedvenc olvasmányom volt, az iránt érdeklődött: Madáchra hatott-e a marxizmus. Egy pillanatig csöndben maradtam, hogy időben elhelyezzem Marxékat és Madáchot, majd feleltem: nem. Vita alakult ki közöttünk, mindenki mondta a magáét. Később tudtam meg, hogy a felvételiztető tanársegédnek akkoriban jelent meg egy cikke a marxismus Madách Imrére és AZ ember tragédiájára való hatásáról. Életem második kutatási időszakában a fiatal tanársegéd szamárságait igyekeztem megcáfolni – legalább saját megnyugtatásomra. Minden fellelhető forrásanyagot megvizsgáltam, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy a marxizmusnak semmiféle hatása nem volt Madáchra, különösen nem Az ember tragédiájára. Elmentem segédmunkásnak a Fűszer- és Édességkereskedelmi

Vállalathoz, és beléptem a KISZ-be. Karácsony előtt jelentős késéssel érkezett egy déligyümölcsökkel teli kamion, amit sürgősen ki kellett rakodni. Néhány kosár narancs és banán fejében vállaltam a munkát, és a KISZ-szervezettől olyan véleményt kaptam, hogy rendkívül aktívan végez társadalmi munkát. Az újabb felvételim már sikeres volt. Ebben szerepe volt Csizmadia Andor professzornak is, akihez családom révén kapcsolatot szereztem. Bandi bácsi már az első évben a jogtörténeti tanszékre hívott demonstrátor félének. Csizmadia hatalmas intellektusú, de szelíd és csendes egyénisége sokat segített abban, hogy hamar beleszerelmesedtem a jogba. A második szemeszter végén azt tanácsolta, jelentkezzek át a polgári jogi tanszékre, mert a jogtörténet szerinte holt tárgy, ő pedig fantáziát lát bennem. Beajánlott Rudolf Lóránt professzorhoz, aki magához is vett demonstrátornak Rudolf nem volt kiemelkedő tudós, mégis

világosságot hozott az akkori kor sötétségében a hallgatók fejébe. Mint volt bíró, az előadásait a gyakorlatra építette. Nem felejtem tréfás megjegyzését, hogy a polgári jog maga az élet, az élet pedig a gyakorlat. Az egyetemen nekem még igazi tanáraim voltak A jogbölcseletet az a Kulcsár Kálmán tanította vendégtanárként, aki a rendszerváltás időszakában a Németh-kormány igazságügy-miniszterként dolgozott, és akitől szellemiekben sokat kaptam. 132 oldal a könyvben Milyen légkör uralkodott a hatvanas években a pécsi jogi karon? Amikor másodéves koromban cikkeket írtam a faliújságra a brutálisan meggyilkolt amerikai elnök, John Fitzgerald Kennedy halálára, hihetetlen illetlenségnek számított. Pedig csak a fogyasztóvédelmet az állami politika rangjára emelő elnököt dicsértem. Akkor Magyarországon még kevesen tudták, hogy 1962-ben híres kongresszusi beszédében meghirdette a fogyasztóvédelem politikáját. A

faliújságra írtam novellákat is, akkoriban Czakó Gábor egzisztencializmusa fogott meg. Tartottam előadást a nyugati drámáról, Pinter, Beckett, Albee, Sartre és Ionesco műveiről sok-sok hallgató előtt, amiből megint botrány kerekedett. A jogi kar hangulatát kettősség jellemezte, hiszen működött abszurd színház és dixieland együttes. A szabadságnak azonban határt szabott az intolerancia Azokra az évekre jellemző, hogy Kocsis Mihály dékán, akit volt vérbíróként párthatározattal neveztek ki professzornak, összehívta az oktatókat és a hallgatókat, hogy elmondja: Elvtársak, nagy szarságok történnek ebben a tisztes házban! Nyolcvan innen repülni fognak! És repültek is. Az egyházi ifjúsági programok szétzúzására koncepciós eljárások indultak, éjszaka vittek el hallgatókat a kollégiumból. Nem volt egyenes az útja a bíróságra. A summa cum laude doktorátusom ellenére nem vettel fel fogalmazónak a bíróságra. Helyette a

pécsi I. kerületi tanács titkárságára kerültem jogi és adminisztratív főelőadónak Az volt a feladatom, hogy az ülésekről jegyzőkönyvet írjak. Márai stílusában vettem papírra ezeket, amivel nagy sikert arattam A vb-titkárnak egyetlen javítása volt, az, hogy nem írtam oda a felszólaló Kovács István nevéhez, hogy elvtárs. A következőkben odaírtam Így ment egészen novemberig Egy szép napon aztán lehullott a hó Pécsett, kinéztem a szobám ablakán, és azon morfondíroztam, hogy te Úristen, mi lesz 85 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL belőlem: vb-titkár, tanácselnök? Beleborzongtam még a gondolatba is. Szóltam a főnökömnek, hogy bemegyek a városba, és egyenesen fölmentem a megyei bíróság elnökéhez, Csiky Ottóhoz, aki később a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese lett. Impozáns jelenség volt, amikor végigsétált fekete, hosszú kabátjában és fekete kucsmájában az utcán, mindenki felismerte. Nem fogadott, de

beküldött civilista helyetteséhez. Ő hellyel kínált, és mély beszélgetés kerekedett közöttünk a magánjog klasszikusairól Már több órája lehettem nála, egyszer csak kipattant az ajtó, és belépett Csiky. A bemutatkozásomnál felkapta a fejét: maga nem a tüdőgyógyász rokona? Azt feleltem: a fia vagyok. Azt mondta, hogy egyszer az édesapja meggyógyított, adja be az áthelyezési kérelmét. 133 oldal a könyvben Hogyan kezdődött bírói karrierje? Két héten belül beadtam a kérelmemet a bíróságra. Rövidítettem a fogalmazói gyakorlaton, másfél év után letettem a bírói szakvizsgát, és 1970. június 1-jével kineveztek bírónak Siklósra, majd a Pécsi Városi Bíróságra kerültem. Első pillanattól kezdve gyönyörűséggel éltem meg a bírói pályát, szolgálatként. Ha két gazember is állt egymással szemben, valójában két ember nem tudott dűlőre jutni egymással a köztük fennálló konfliktusban. Odajöttek elém, és

kérték, bíró úr, mondja meg, melyikünknek van igaza. Első fokú bíróként a legtöbb egyezséget hoztam létre, mert meggyőződésem volt, hogy az a legjobb ítélet, ha a felek egyezséget kötnek. Nem ódzkodtam az ítélethozataltól, mindig is volt döntési bátorságom. 1974-ben kaptam egy telefont szeretett professzoromtól, Rudolf Lóránttól, hogy az Állami Biztosító jogi osztálya együttműködési szerződést kötött a pécsi egyetemmel. A megállapodással értékes biztosítási archívumot telepítettek az egyetemre, és akkor gyakorlatilag hozzáférhetetlen külföldi folyóiratokat is előfizettek. Az archívum szakmai kezelése összeférhetetlen lett volna a bírói munkámmal, ezért heti két órában speciális kollégium vezetését bízták rám biztosítási és kártérítési jogból. 1974-ben teljesült az a vágyam is, hogy tanár legyek Először óraadó voltam, aztán másodállású adjunktus lettem, és kaptam előadásokat is. 1999-ig

tanítottam magánjogot a Pécsi Egyetemen, az utolsó években másodállású docensként. 1995-től és jelenleg is a PPKE Jog- és Államtudományi Karának tanára vagyok. Hatvanadik születésnapomra és harmincéves oktatói jubileumomra egykori pécsi és pázmányos tanítványaim egy több mint ötszáz oldalas tanulmánykötettel köszöntöttek fel, és ez nagy örömmel és büszkeséggel tölt el jelenleg is. 1976-ban kerültem a megyei bíróság másodfokú tanácsába. Több száz szakmai cikket írt, nem beszélve remek magánjogi tankönyvéről. 1974-ben a Jogtudományi Közlönyben egymás után két cikkem is megjelent: az egyik a Kennedy által meghirdetett fogyasztóvédelemmel, a mások a temékfelelősséggel foglalkozott. Eörsi Gyula lektorálta mind a két kéziratot. Nagyon pozitív értékelést adott Így kezdődött tudományos pályafutásom 1978ban aztán egy kölni vendégprofesszor járt nálunk és meghívott az egyetemére Humboldt-ösztöndíjjal

két félévet tölthettem a Kölni Egyetemen. Ki kereste meg az alkotmánybírói jelölés kapcsán? Sólyom László telefonált 1990 márciusában, hogy akarok-e alkotmánybíró lenni. Megdöbbentem a kérdésen. Azonnal kikerestem az Alkotmánybíróságról szóló törvényt és elolvastam 134 oldal a könyvben Úgy tudom, sok jelölt volt, politikusok egyetemi tanárok, akik úgy képzelték a pályájukat, hogy azt majd az Alkotmánybíróságon folytatják. Utólag kiderült, ne is Sólyom, hanem Solt Pál vetette fel a nevemet. Soltot onnan ismertem, hogy egy környezetvédelemmel kapcsolatos elsőfokú ítéletem, ami a pécsi bánya környezetszennyezésével volt kapcsolatos, másodfokon az ő tanácsához került. Lejöttek a 86 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Legfelsőbb Bíróságról szemlét tartani ebben az ügyben a pécsi bányába, és akkor találkoztam vele. Meghívtam a kandidátusi védésemre az Akadémiára, és arra is eljött. Elolvasta az

alkotmánybírósági törvényt, és utána mi történt? Alkotmánybíróvá választásom előtt feleségemnek három kérése volt hozzám: maradjunk meg a Házas Hétvége mozgalomban, továbbra is megfogom otthon a porszívót és megeszem a maradék bablevest. Ez utóbbinak szimbolikus értelme volt, azt jelentette, hogy a hatalom, a pozíció, a nagy autó sofőrrel ne változtassanak meg, ne játsszam meg az eszem. Egy alkalommal zsebre tett kézzel tárgyaltam valakivel, feleségem mellém somfordált, gyengéden kihúzta a zsebemből a kezem, és csak annyit súgott a fülembe: bableve. Mit kell tudni a Házas Hétvége mozgalomról:? Ez egy világméretű méretű mozgalom, amely Amerikából indult és a hetvenes években jutott el Európába. Húszéves házasok voltunk, amikor bekapcsolódtunk ebbe a közösségbe, amely a házasságok karbantartását, erősítését célozza. Újra felfedeztük egymást a feleségemmel, akivel megtanultuk, hogy a házasság a

legnagyobb csoda a földi életben. Mennyi idő alatt tanultbele az alkotmánybírói hivatásba? Az első két év nagyon nehéz volt. A bírói munkát mindig szolgálatnak fogtam fel Szolgálni az embert. Mindig az egyes embert láttam az ügy mögött Itt azonban jogszabályt kellett jogszabállyal, törvényt az alkotmánnyal mérni. Nem láttam mögötte az embert, és ez borzasztóan hiányzott Egészen addig, amíg végre észrevettem, most nem egy ember, egy kis közösség ügye van előttünk, hanem az egész nemzeté! Attól kezdve nagyszerűnek éreztem a feladatot. Mi a rendszerváltás levezénylői voltunk, és amit tettünk, az történelmi küldetés volt. Nem akarom háttérbe szorítani a politikát, de azt, hogy itt a forradalmi változás alkotmányos jogállami keretek között történt, abban az Alkotmánybíróságnak elévülhetetlen szerepe volt. Annak idején mondogattuk, hogy amit most teszünk, ötven év múlva tanítani fogják az egyetemeken. Szinte

hihetetlen, hogy ma már ma is tanítják – és nem csak Európában. Szakmai életem csúcsa volt ez a kilenc esztendő Emberileg az is nagyon sokat jelentett, hogy a testület saját tagjai közül 1993-ban helyettes elnöknek választott, és 1996-ban ez a választás megismétlődött. 135 oldal a könyvben Melyek azok a határozatok amelyekre a legbüszkébb? A legbüszkébb három különvéleményemre vagyok. Az egyiket az abortuszhatározattal kapcsolatban írtam, és ebben visszacseng a tizenhét éves koromban ért csábítás, amit Aquinói Szent Tamás tanítása alapján a skolasztikus filozófiából merítettem, hogy igenis van természetjog. Sólyom László is vallotta, hogy az alkotmánynak értékrendje van, és nem csak formális alkotmány létezik. Ebből az értékrendből le tudtam vezetni a magzat élethez való jogát, ennek kézzelfogható jelét saját családomban megélhetem, hiszen tizenegyedik unokám érkezésének örülhetünk. Legalább ilyen

büszke vagyok az államosítással kapcsolatos határozathoz fűzött különvéleményemre is, amelyben megfogalmaztam: az államosítás alkotmányellenessége kiterjedt arra is, hogy az állam kártalanítást ígért, mait sohasem tartott be. A bírák jutalmazásával kapcsolatos különvéleményemben pedig kifejtettem, hogy megengedhetetlen és sérti a hatalmi ágak elválasztásának elvét, ha a kormány pénzt osztogat bíráknak. Büszke vagyok arra a határozatra is, amelyben a privát autonómiát megvédve az ügyészt kitessékeltük a polgári perekből, mert addig szabadon felléphetett bármelyik fél érdekében. Alkotmánybíróból ismét bírónak állt. 87 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL A kilencéves mandátumom lejártát követően, 1993. július 3-án ismét a polgári bírói szolgálatot választottam: a Baranya Megyei Bíróság tanácselnök, majd a polgári kollégium vezetője lettem. 2003. január 1-jétől a Pécsi Ítélőtábla elnöki

tisztét töltöm be, melyet 2009-ben újra 6 évre megválasztott az OIT. Ahogyan említette, ebből a szobából fenséges kilátás nyílik a városra 88 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 136 oldal a könyvben Egy törvény története Minden jogszabálynak megvan a maga története. A magyar termékfelelősségi törvény megszületésének körülményei azonban egészen különlegesek. A törvény első változatát a kilencvenes évek elején dolgozták ki az Igazságügyi Minisztériumban Kecskés László akkori helyettes államtitkár irányításával. Aztán jelentkezett két országgyűlési képviselő, hogy ők is készítettek egy tervezetet Az egyik honanya MDF-es volt, a másik SZDSZ-es. Még közös sajtótájékoztatót is tartottak (természetesen az Igazságügyi Minisztériumban), látványosan demonstrálva, hogy közös cél érdekében igenis összefoghat egymással kormánypárti és ellenzéki politikus. Az MDF-es képviselőt Katona Kálmánnak, a

szabad demokratát Lotz Károlynak hívták. Néhány évvel később Lotz került át a kormánypárti oldalra, mégpedig egyenesen a közlekedési tárca élére. 1998-ban ismét fordult a kocka: Lotz ellenzékbe szorult, míg Katona újra koalíciós politikus lett. Utóbbi – immár fideszes színekben – egy miniszteri bársonyszéket is elfoglalhatott. Lotz egykori helyét Visszakanyarodva a jogszabály történetéhez: a termékfelelősségi javaslatot Katona és Lotz tervezetének felhasználásával aztán mégis az igazságügyi tárca hozta tető alá. Hogy miről szól az 1994-ben hatályba lépett törvény? Kecskés László ezzel kapcsolatban egy 1932-es ügyet mesélt el. Történt ugyanis, hogy két idős londoni hölgy beült fagyaltozni egy kávéházba, ahol helyi specialistásként a pincér gyömbérsörrel locsolta meg az édességet. Csakhogy az üvegből egy döglött csiga pottyant a fagylaltra. Egyikük ettől annyira rosszul lett, hogy ápolásra szorult A

pórul járt hölgy először a barátnőjét perelte be, mondván, ő hívta megy fagylaltozni. De nem járt sikerrel Ezután a kávéház tulajdonosa, a kiskereskedelmi, majd a nagykereskedelmi vállalat ellen indított eljárást, míg el nem jutott a gyártóhoz. A hölgy végül a sörgyártól kapott kártérítést Az ügy precedenst teremtett, és napjainkban Európa legtöbb országában törvény szabályozza a gyártók termékfelelősségét. 89 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 137 oldal a könyvben NÉMETH JÁNOS 1939 július 31-én született Újpesten. Miután szülei visszaköltöztek édesapja szülőfalujába, a Somogy megyei Telekibe, tizenhárom éves korától egyedül élt a fővárosban. A Szent István Gimnáziumban érettségizett, de jelentkezési lapját nem továbbították az egyetemre. Az államvédelmi hatóságnak ugyanis szemet szúrt, hogy néhány gimnazista osztálytársával az amerikai nagykövetség könyvtárába járnak. Az ÁVH

feljelentését a gimnázium igazgatója az érettségi vizsgák után kapta kézhez, így a matúrát már nem, de felvételi jelentkezését meg tudta akadályozni. Egy évre szüleihez költözött Telekibe, ahol a helyi tanácsnál a Magyar Közlönyök lapozgatása közben eldöntötte, hogy a jogi egyetemre felvételizik. Harmadéves korától kötődött a polgári eljárásjog nagy tudású professzorához, Beck Salamonhoz, akinek javaslatára Nizsalovszky Endre 1955-ben meghívta az akkor polgári eljárásjogot is oktató polgári jogi tanszékre. Sala bácsit második apjaként tisztelte Ötven éve tanít polgári perrendtartást az ELTE-n, több jogásznemzedék számára is összeforrt neve a polgári perrendtartásával. Legendás szigora ellenére a hallgatók 1979-ben a kar kiváló oktatójának választották. 1982-től tanszékvezetőnek nevezték ki Közéleti tisztségeket is vállalt: 1990 februárjától több mint hét évig az Országos Választási Bizottság

elnöke volt, 1997 nyarán az Alkotmánybíróság tagjának, 1998-ban és 2001-ben a testület elnökének választották. Az OVB korábbi elnöke először beszél részletesebben arról, mit kerestek az első szabad választások napján, 1990- március 25-én hajnalban szovjet páncélosok Debrecen főutcáján. 90 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Németh János alkotmánybírósági szobájában, a szekrénysor fő helyén sorakoznak hazai és nemzetközi díjai. A sok-sok medalion, plakett, kitűző között ott van ,,A Felkelő Nap Rendje arany és ezüst csillaggal”, amelyet 2002-ben a Japán császártól vett át, valamint a legmagasabb hazai állami kitüntetés, a Magyar Köztársaság Nagykeresztje, amit nyugállományába vonulásakor, 2003-ban kapott a köztársasági elnöktől. 138 oldal a könyvben Vidéken született, de mégsem. Újpesten születtem Németh János és Nemes Erzsébet gyermekeként. Korán önállóvá váltam, ugyanis szüleim tizenhárom

éves koromban visszaköltöztek édesapám szülőfalujába, és attól kezdve egyedül éltem a nagyvárosban. A Szent István Gimnáziumban, átmeneti nevén: I Szent István Gimnáziumban tanultam. Akkortájt nyolcosztályos volt a gimnázium, és nyolcadikos gimnazistaként néhányan gyakran jártunk az amerikai nagykövetség könyvtárába, ami Budán a Bécsi kapu mellett működött. Kissé naiv fiatalemberek voltunk, késő este jártunk a könyvtárba, abban bízva, hogy senki nem vesz észre bennünket. Nem reményeink szerint alakultak az események Az államvédelmi hatóság természetesen észlelte és figyelte a könyvtárba járásunkat. Az volt a szerencsénk, hogy az ÁVH akkor tette erről a bejelentést a gimnázium igazgatójának, amikor már leérettségiztünk. Így nem tudtak kizárni az érettségi vizsgáról. A felvételi jelentkezésemet azonban nem továbbították az egyetemre Melyik egyetemre jelentkezett? Amikor érettségiztem, fogalmam sem volt

arról, hol tanuljak tovább. Mivel a vidéki életet nagyjából ismertem és az állatokat szerettem, az Állatorvos-tudományi Egyetemre jelentkeztem. A felvételi jelentkezés gimnázium visszatartása miatt nem felvételiztem, így szüleimhez költöztem, a Somogy megyei Telekibe, ahol állást kínáltak. Egy évig a helyi tanácsnál dolgoztam, ahol gyakran kezembe került a Magyar Közlöny. Annyira megtetszett, hogy egy idő után kacérkodni kezdtem a gondolattal: a jogi karra jelentkeztem. 1952-ben felvételiztem Korábban nem is volt felvételi vizsga, mert szinte senki nem jelentkezett, mondván, ha a kommunizmusban nincs állam és jog, akkor minek a jogász. Az egyetemi téri épület I. számú tantermében volt a felvételi vizsga, ahol utána négy évet abszolváltam, és ahol a későbbiekben egyetemi oktatóként rengeteg előadást is tartottam. Az első emeleti sarokterem így életem egyik meghatározó helyszíne. Milyen élményeket őriz hallgatói

korából? Egyetemista koromban sokat sportoltam. Állítólag tehetségesen bokszoltam, és kedves emlékem, hogy tagja voltam az ELTE labdarúgócsapatának, amelyben kemény védőjátékos hírében álltam. Néhány évtizeddel később, 1985- 1987 között elvállaltam az egyetemi sportegyesület, a BEAC elnöki tisztét. 139 oldal a könyvben Hogyan olvadt össze a neve a polgári eljárásjoggal? Kitől tanult a legtöbbet? A tanrendnek megfelelően a két évig az eljárásjog közelébe sem jutottam, viszont a polgári anyag jogot Nizsalovszky Endre előadásain nagyon megkedveltem. Harmadéves koromtól kötődtem a polgári eljárásjog nagy tudású professzorához. Beck Salamonhoz, akinek javaslatára Nizsalovszky 1955-ben meghívott az akkor polgári eljárásjogot is oktató polgári jogi tanszékre. Sala bácsi volt a második apám, aki engem tényleg fiának tekintett és úgy is kezelt. Később, 1959-ben ő volt az esküvői 91 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR

NÉLKÜL tanúm. Büszke vagyok arra, hogy havi száz forint demonstrátori díjat is jelentette abban az időben, hogy havi száz forint demonstrátori díjat is kaptam. Az ötvenes évek közepén egy egyetemi tanársegédnek 460 forint volt a fizetése. Hamar bedobták a mélyvízbe, az esti és levelező tagozaton tartott előadások mellett gyakran helyettesítettem Sala bácsit a nappalin is. Attól kezdve oktatok a tanszékek. Ezt az interjút délutánra beszéltük meg, mert délelőtt vizsgáztatott. Ön köztudottan szigorú vizsgáztató, azonnal kifújt a hallgatók arcából a vér, ha megtudják, hogy Németh Jánosnál kell kollokválniuk. Ma milyen jegyeket osztott ki? Nyolc hallgató vizsgázott, közülük öt megfelelt. Vagyis hárman elégtelent kaptak. Nem olyan rossz arány. Egyik vizsgázó azonnal odaadta az indexét, mert nem tudott rendesen felkészülni. Meg tudom őt érteni. A nyolcvanas évek közepén, az Éjféli igazság című kari lapban megjelent

anekdota szerint Györgyi Kálmán dékán helyettes vizsgáztatás közben benyitott a szobájába, és a felől érdeklődött, hogyan mennek a vizsgák. Ön azt felelte, hogy katonásan Mire Györgyi: Hogy érted ezt, János? A válasza így hangzott: egy, kettő, egy, csak sajnos sok a ballábas. A diákok mindig eltúlozzák a dolgokat. Az lehet, mert legendás szigora ellenére a hallgatók 1979-ben a kar kiváló oktatójának választották. Ennek a kitüntetésemnek nagyon örültem. 140 oldal a könyvben Nemcsak a diákok, hanem az egyetem vezetése is méltó módon tisztelgett a kezdettől fogva szigorú, de elfogulatlan vizsgáztató előtt. Hetvenedik születésnapjára nagyon szép kötetet állítottak össze egyetemi kollégái és tanítványai. A könyv előszavában Klinghammer István rektor idézi Eötvös Lorándnak, az egyetem alapítójának és névadójának intelmét: azt a tanítót böcsüli nagy Isten, ki cselekszi, amit tanít, és mind nyelvét, mind

pennáját szíve gyökerének téntájába mártván, úgy szól, amint szíve járása vagyon. Ehhez annyit, fűzött hozzá, hogy Tisztelt Professzor Úr, Téged nagyra böcsül Isten Nagyon meghatódtam, amikor kezembe adták ezt a könyvet. A kilencvenes évtized első felében jó néhány kényes szituációt oldott meg diplomatikusan az Országos Választási Bizottság, amelyet kezdettől fogva vezetett. Hogyan lett 1990 februárjában az OVB elnöke? 1990 február jában délelőtt letettem az esküt a parlament akkori megbízott elnök, Fodor István előtt. Délután tartottuk az OVB alakuló ülését, és aznap este meg is választottak elnöknek. Tehát gyakorlatilag csak pár órát voltam tag, azonnal elnöki ténykedéssel kezdtem. Az OVB általában nyilvánosan ülésezett, több tanácskozást is volt szerencsém végighallgatni, de néha a testület magára zárta az ajtót. Mi történt ilyenkor? Van olyan története, amit ma már megoszthat a nyilvánossággal?

Rendkívül érdekes időszak volt. Az 1990-es országgyűlési választások, hála Istennek, tisztességgel lebonyolódtak. Sajnos nem tudtunk időben eredményt hirdetni, mert a vártnál sokkal lassúbb volt a számítástechnikai rendszer. Borzasztóan éreztem magam, amikor kiálltam a felsőházi teremben a mikrofon elé és bejelentettem, hogy még nem tudunk eredményt hirdetni. Van egy történetem is ebből 92 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL az időből, amit eddig részletesen még nem meséltem el. 1990 március 25-én hat órakor kezdődött az első szabad parlamenti választások első fordulója, és mi, az OVB tagjai már öt órakor bent voltunk a Parlamentben. Fél hatkor telefont kaptam Debrecenből, hogy a város főutcáján a templomtól a vasútállomásig – megjelentek a szovjet páncélosok. Egy másodperc alatt kivert a verejték Azonnal igyekeztem telefonon utolérni Németh Miklóst, akivel végig jó volt a kapcsolatom, de közölték, hogy a

miniszterelnök úr lement Monokra a szüleihez. Ezek után egy dolgot tudtam tenni, felhívtam a magyar honvédség vezérkari főnökét, és mondtam,, hogy nézzenek utána, mi történt Debrecenbe. 141 oldal a könyvben. Ilyen nincs, ebből világraszóló botrány lesz! A vezérkari főnök nagyon korrekt volt, mert rövid időn belül visszahívott, hogy beszélt a szovjetekkel, akik függetlenül a magyar választásoktól – folytatták a kivonulást Hogy nézzenek utána, mi történt Debrecenben. Ilyen nincs, ebből világraszóló botrány lesz! A vezérkari főnök nagyon korrekt volt, mert rövid időn belül visszahívott, hogy beszélt a szovjetekkel, akik - függetlenül a magyar választásoktól - folytatták a kivonulást. Azért voltak kint az utcán a páncélosok, mert mentek ki a vasútállomásra, hogy a szerződésben vállalt határidőre el tudják hagyni az országot. A kínos ügyet nem kürtöltük szét, hanem intézkedtünk, hogy a választások

befejezéséig ne legyenek a debreceni utcákon a szovjet páncélosok. -A parlamentben működő ,,törvénygyár" másfél évtizede bőséges alapanyagot szállít az Alkotmánybíróságnak. Mennyire büszke azokra a tanítványaira, akik a nemegyszer joghézagoktól hemzsegő, magyartalan, értelmezhetetlen jogszabályokat megalkotják? -A parlamentnek címzett valamennyi - többnyire jogos, bar esetenként eltúlzott - kritika ellenére többnyire elégedett vagyok volt tanítványaim teljesítményével. Ha igaz az, hogy a parlament törvénygyár, ebben a kijelentésben benne foglaltatik az is, hogy nem jut elegendő idő a jogszabályok alapos előkészítésére. Ha több időt fordítanának a jogszabályok kimunkálására - beleértve ebbe a minisztériumi előkészítést is -, biztosan javulna azok színvonala, de egyben szükségszerűen csökkenne is az évente elfogadható törvények száma. Azon valóban érdemes lenne elgondolkodni, hogy a kevesebb nem lenne-e

több. - Mi a véleménye a ,,láthatatlan alkotmányról"? Nyilatkozataiban miért ellenzi az Alkotmánybíróság aktivizmusát? - Sólyom László 2005 júniusában azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy az Alkotmánybíróság működésének első 6t-hat évében szükséges volt az aktivizmus. Ez egyértelmű beszed! Hadd tegyem hozza, abban az időszakban, amikor alkotmánybíró lettem, tehát 1997 után mar nem volt szükség aktivizmusra. Nem arról van szó, hogy nem értem, mit akart az akkori összetételű Alkotmánybíróság Ideiglenes volt az alkotmány - elegendő csak a preambulumot elolvasni -, és mindenki azt várta, hogy két-három éven belül lesz új alkotmány. Nem lett Ha pedig nem lett, onnantól kezdve aktivistának minősült az Alkotmánybíróság működése, mert nem jogot alkalmazott, hanem jogot alkotott. Az akkori Alkotmánybíróság munkáját kétségkívül megnehezítette, hogy akkortájt sok olyan jogszabállyal kellett foglalkoznia,

amelynek az előkészítésekor meg fel sem merült az alkotmányossági, emberi jogi és hasonló szempontok érvényesítése. Azóta majdnem minden minisztériumban két-három jogászt foglalkoztatnak azzal, hogy az előkészítés folyamatban összevessék a készülő jogszabály rendelkezéseit az alkotmánnyal, az alkotmánybírósági határozatokkal, valamint a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteivel, és jelezzek, ha a tervezettel kapcsolatban esetleg aggályok merülhetnek fel. 142 oldal a könyvbe 93 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Az ő tevékenységüknek is köszönhető, hogy az utóbbi években az Alkotmánybíróság munkája is könnyebbé vált, kevesebb az olyan durva hiba, mint amilyenekkel a Sólyom László vezette testületnek kellett foglalkoznia, és amelyek komoly, ha úgy tetszik látványos" megsemmisítéseket eredményeztek. Azt sem vonom kétségbe, hogy az első Alkotmánybíróság az alapvető jogok tekintetében

úttörő tevékenységet végzett. Ezek az idők azonban lecsengtek Mi már nem ilyen típusú ügyekkel voltunk elfoglalva, hanem az adózással, az államélet, az állam működésének különböző kérdésköreivel stb. Nekünk is voltak természetesen nehéz döntéseink, hogy csak a maffiaellenes törvényt, a szövetkezeti üzletrésztörvényt vagy az eutanázia kérdését említsem. - Ha 1990-tol tagja a testületnek, akkor sem értett volna egyet az aktivista-felfogással? - Azt hiszem, hogy a mérsékeltebb aktivizmust el tudtam volna fogadni. De csak mérsékeltebbet. Nem szeretem, amikor úgy keverednek a hatáskörök, hogy azok némelyikének hiányzik az alapja. -Azért inkább a látható, mint a láthatatlan alkotmány híve? - Igen. -Egyetért az elnöki székben ont követő Holló Andrással, aki nem láthatatlan, hanem értelmezett alkotmányról ír és beszél? - Mindent értelmezni kell, csak nem mindegy, miből indulunk ki. Abból, ami vágyaink

távlatában van, vagy abból, ami létezik. -Öt évig vezette az Alkotmánybíróságot. Meg tudta-e valósítani azokat a célokat, amelyeket elnökké választásakor maga elé tűzött? - Úgy velem, igen. Az Alkotmánybíróság ebben az időszakban az alkotmány és az alkotmánybírósági törvény rendelkezései alapján rá háruló feladatokat látta el, nem többet, de nem is kevesebbet. Munkánkat tisztességgel végeztük, határozatainkat nem kell szégyellnünk, amit igazol az a tény is, hogy ebben az időszakban a közvélemény-kutatások szerint az Alkotmánybíróság volt az a szervezet, amelyben a leginkább bíztak. 143 oldal a könyvben -Miként élte meg, hogy az ön által vezetett Alkotmánybíróságnak is számos olyan indítványt kellett elbírálnia, ami erősen politikai színezetű volt, majd az ügyben hozott határozatukat a pártok politikai állásfoglalásként is értékeltek? Ez történt például az átvilágítási törvény vagy a

hódmezővásárhelyi polgármester és a képviselőtestület konfrontációja esetében. - Valóban előfordult, hogy a politikai partok a politikai kérdéseket közjogi kérdésekké formálták át. Ezekkel aztán megkerestek az Alkotmánybíróságot, majd miután a testület az elébe terjesztett közjogi kérdésben állást foglalt, rövid időn belül az erről szóló határozatát mar úgy látta viszont, hogy azt ismét visszaforgattak politikai jellegű véleménnyé. Ez ellen azonban nem tehettünk semmit. Más országok alkotmánybíróságai is gyakran szembe kerülnek hasonló helyzetekkel. Mindaddig, amíg partok vagy magánszemélyek olyan kérdésekkel fordulnak az Alkotmánybírósághoz, amelyek a hatáskörébe tartoznak, az alkotmánybíráknak kötelességük az indítványaikat megvizsgálni és elbírálni. -A hódmezővásárhelyi polgármester és a képviselőtestület vitája ügyében az Alkotmánybíróság úgynevezett véleményező határozatot

hozott. Nem lóg ki ez a döntésforma a testület hatásköréből? - Véleményező határozatunkban nem tettünk mást, mint hogy megfogalmaztuk, szerintünk hogyan kell a polgármesternek és a képviselőtestületnek együttműködnie ahhoz, hogy az alkotmányosnak legyen mondható. 94 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Ez szakmai állásfoglalás volt. Azt készséggel elismerem azonban, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének szabályozása nem minden tekintetben kifogástalan. Az Alkotmánybírósági törvény meghatározta azokat az ügyeket, amelyek az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartoznak. Félreérthetetlenné tette továbbá azt is a törvényalkotó, hogy az ezekben a kérdésekben hozott határozat megtámadhatatlan és mindenkire nézve kötelező. Van azonban az alkotmányban egy indokolt, de nem biztos, hogy meg ma is időszerű rendelkezés. Amennyire én tudom, meg az 1990-es alkotmánymódosítás során azért került be ez a szabály az

alaptörvénybe, hogy a mindenkori parlamenti többség ne oszlathassa fel a neki nem tetsző politikai összetételű önkormányzatokat. Ezért beiktattak az alkotmányba azt a szabályt, amely szerint a kormány kezdeményezésére a parlament feloszlathatja a helyi önkormányzatokat, de előzőleg ki kell kérnie az Alkotmánybíróságnak véleményét. Ez az egyetlen, az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó ügytípus, amelynek eseten a testület csupán véleményt nyilvánít. Nem tartom ma sem szerencsésnek, hogy politikai színezetű kérdésben véleménynyilvánításra kötelezik az Alkotmánybíróságot, bar az európai alkotmánybíráskodás jellegéből következik, hogy a testületnek minden, hatáskörébe tartozó kérdésben el kell járnia. 144 oldal a könyvben Az indítványt tehát nem utasíthattuk vissza meg azon az alapon sem, hogy az állásfoglalásunk ebben az esetben sem a parlamentet, sem a kormányt nem kötelezte. A véleményező

határozatunkban különben a konkrét ügyben is érvényesítendő alkotmányossági követelményeket fogalmaztuk meg, de csak az absztrakció szintjen. - 2002 tavaszán nyílt titok volt, a sajtóban is cikkeztek erről, hogy komolyan szóba került államfőjelöltként. - Az esetleges államfői jelölésemmel kapcsolatos szóbeszédeket akkor is csupán találgatásoknak vettem. Az Alkotmánybíróság elnökeként szakmám csúcsára jutottam Úgy ereztem, ehhez a munkához megvan a szakmai felkészültségem, és nagy elvezettel láttam el feladataimat. Nagyon örültem annak, hogy Mádl Ferenc professzor személyében 2002 nyarán olyan alkalmas embert sikerült a Magyar Köztársaság elnökévé megválasztani, akivel hosszú évtizedekre visszamenő kollegiális és baráti kapcsolatom volt és van a mai napig is. -Keveset tudni a családjáról. - 1959-ben kötöttem házasságot, feleségem, aki mérnöki végzettségű, minden egyetemi és közéleti

szerepvállalásomat támogatta. Két leányunk született, Ágnes jogász, Andrea orvos Nagyon büszkék vagyunk három fiúunokánkra. A nyarakat rendszerint családommal köröshegyi házunkban töltjük, nem messze édesapám szülőfalujától, ahonnan olykor vadászni járok a környékre. Ilyenkor az sem nagy baj, ha bakot 1ővök. 145 oldal a könyvben Alkotmányunk és őrzői Miben különbözött a Sólyom László és a Németh János vezette Alkotmánybíróság? E kérdésre az egyik lehetséges választ Halmai Gábor egyetemi tanár, az Emberi 95 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Jogi Információs és Dokumentációs Központ igazgatója, a testület korábbi főtanácsadója adta Alkotmányunk és őrzői című cikkében (Mozgó Világ, 2004. 3 szám) Íme néhány gondolat az értekezésből: ,,Ha végigtekintünk az első kilenc esztendő nagy döntésein, kezdve a halálbüntetés eltörlésétől az információs szabadságokat megalapozókon át a tág

értelemben vett véleményszabadságról szolokig, ezek zömét valóban következetes alapjogi aktivizmus hatja át. Ebből a sorból talán csak az abortusszal foglalkozó vélemények lógnak ki. Úgy gondolom, ezek esetében Sólyom morális szemlelete lelkiismereti felfogásával került konfliktusba. Ugyanezzel magyarázom Sólyomnak azt az állambarát szemleletet tükröző döntését, amelyben alkotmányosnak ismerte el, hogy az állam korlátozza a fiatalkorúak részvételét homoszexuálisok érdekeinek védelmére létrehozott egyesületekben. De az is igaz, hogy ez utóbbi döntés mar értékelhető az alapjogi ítélkezés »kifulladásaként« is, amelynek más jelei is mutatkoztak Sólyom kilencéves elnökségének utolsó éveiben. Az alkotmányos jogok morális értelmezésének a Sólyom-bíróság által képviselt felfogását látványosan feladta a Németh János vezette testület többsége. A változás különösen szembetűnő volt a tag értelemben vett

véleményszabadság megítélése téren, melyet az első bíróság kitüntetett jogkent kezelt. A megváltozott prioritásokat elsőként a kizárólag kormánypárti tagokból megalakultnak minősített csonka téves kuratóriumi elnökség legalizálása jelezte. A folyamat következő állomása az volt, amikor a testület teljesen feladva elődei korábbi álláspontját, alkotmányosnak mondta ki a büntető törvénykönyv ,,nemzeti jelkép megsértése" elnevezésű tényállását, illetve alkotmányosan legitimálta az önkényuralmi jelképek használatát kriminalizáló Btk.-beli passzust Ebbe a sorba illeszkedik a »lex Repassy«-rol szóló döntés, amelyben a bírák általában nem, csak a választott megoldás tekintetében ítéltek alkotmányellenesnek a szerkesztői szabadságot súlyosan sertő »vélemény-helyreigazítás« intézményét. Ezzel a döntéssel a többség nemcsak a véleményszabadság kitüntetett jellegére vonatkozó korábbi

Alkotmánybírósági álláspontot adta fel, hanem a közszereplők fokozott bírálhatóságával és ezáltal a közügyek vitathatóságával kapcsolatban megfogalmazott doktrínát is. A Németh-bíróság jó néhány más döntése is jelentős visszalepést jelentett az alapjogvédelem korábbi standardjához képest, vagy azért, mert valamely alkotmányos alapjog védelmi szintjét korlátozták az új bírák, vagy azért, mert a jogvédelem intézményrendszerének mozgásteret szűkítették. () Vagyis a Németh-bíróság ítélkezési gyakorlatában az alkotmányos jogok, köztük is hangsúlyosan a politikai szabadságjogok megszorító értelmezése volt tetten érhető a testület többsége részéről. Ezt a többséget többnyire ugyanaz a hat, illetve olykor hét bíró alkotta, akik - nyilván különböző motívumoktól vezérelve - az állam és egyen konfliktusaiban hajlamosabbak az állam partjára állni." 146 oldal a könyvben Schmidt Péter 96

ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 1926. december 27-en született Mezőerényben Szülei tanyás-béresnek álltak, és eleinte kizárólag németül szóltak gyermekeikhez. Közöttük Péter volt a legidősebb, aki a magyar nyelv alapjait az óvodában sajátította el. 1938-tol a mezőberényi polgári iskolában, 1942-tol a békéscsabai kereskedelmi középiskolában tanult. Tizennyolc eves kordban súlyos serülést szenvedett. Két ellentmondó parancs miatt a gyomai Nemzeti Bizottság egyik dűlőfelelősét keresve éppen hazafele indult, amikor robbanószerkezetre lepett. A baleset következtében elvesztette bal szeme világát, de a jobb szeme is maradandóan megsérült. Az iskolát csak egy év késessel tudta folytatni. Érettségi után belepett a kommunista pártba, majd csatlakozott a népi kollégistákhoz. A József Nádor Egyetem közigazgatási szakán tanult tovább Így lett jogász, hogy 1948-ban elszakadt a közgazdaságtudományi kar a Műegyetemtől és a

közigazgatási szakot áttették az állam-és jogtudományi karra. A népi kollégiumok feloszlatása miatt fanyalogva, de átjelentkezett az MDPbe. Bekapcsolódott a kari pártszervezet és az alkotmányjogi tanszék munkájába, ahová előbb demonstrátornak, majd tanársegédnek neveztek ki. Rövid pécsi kitérő után az Állam-és Jogtudományi Intézetben kötött ki, ahol első témaként a lajstromos és az egyéni választási rendszernek a politikai viszonyokkal való összefüggését kutatta. 1951-tol egyetemi oktató, később az ELTE alkotmányjogi tanszékének vezetője, egyetemi tanár, 1980 és 1983 között a kar dékánja. A Kádár-rendszerben a lojális párttagból fokozatosan reform kommunistává érlelődött, majd 1989 júniusában a vezetők tehetetlensége miatti végső elkeseredésében kilepett az állampártból. Egy év múlva az Alkotmánybíróság tagjává választotta az első szabadon választott parlament. 1997 óta nem vállal közéleti

szerepet. ,,Úgy érzem, egy új világjött el, amelyik túllepett rajtam" 147 oldal a könyvben Schmidt Péter nyugdíjazása óta visszavonultan el. Tavasztól őszig a természet közelében, Gyomaendrődőn van és csak késő ősszel, közvetlenül a tél beállta előtt tér vissza budai otthonába. Az Alkotmánybíróságon nem könnyű tálalni egy szabad sarkot a beszélgetésre. Végül Holló András elnök siet segítségünkre és kerít szobát, Szalai Éva főtanácsadóét, aki éppen vizsgáztat az egyetemen. -Kik voltak a szülei? Mesélne a gyerekkoráról? - Apám egy nyolcgyermekes család második gyerekeként jött világra, anyámnak két leánytestvére volt. Házasságuk után tanyás-béresnek álltak Én Mezőerényben születtem, és hároméves lehettem, amikor beköltöztünk a faluba. Szüleim még a tanyán úgy döntöttek, hogy gyermekeikhez csak németül beszélnek. Magyarul az óvodában tanultam meg. Evangélikus elemi iskolába jártam,

ahol a tanulás magyar nyelven folyt, de német óráink is voltak. A latin mellett megtanultam németül gót betűkkel írni és olvasni. 1938-tol a mezőberényi polgári iskolában, majd 1942-tol a békéscsabai kereskedelmi középiskolában tanultam. Mint bejáró tanuló naponta vonattal jártam Békéscsabára. Reggel fel hatkor indultam és gyakran csak este tizenegykor értem haza. 1944 márciusában a németek bevonulásával az iskolai tanév is végetért, a bizonyítványt a második osztály elvégzéséről április 1-jei dátummal kaptuk meg. Szeptemberben a tanítás nem folytatódott, otthon maradtunk. Osztálytársaim a harmadik osztályt 1945 tavaszán kezdtek el és júniusban fejezték be. Ezt már sebesülésem miatt nem tudtam teljesíteni A harmadik osztályt 97 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL egy évi késéssel, 1945 szeptemberében kezdhettem el. -Milyen sebesülés érte? -Az orosz csapatok 1944. október 6-án érkeztek Gyomára Előtte egy-két

nappal írásbeli értesítés nélkül minden tizenhat éven felüli férfit bevonulásra köteleztek. Mivel mi a községtől három kilométerre laktunk a tanyavilágban, egyszerű volt a behívásnak nem eleget tenni. Otthon maradtam, meg csak el sem kellett bújnom. A gyomai Nemzeti Bizottság minden dűlőbe úgynevezett dűlőfelelőst nevezett ki, elsősorban azért, hogy gondoskodjon a kint maradt termények begyűjtéséről. Felénk ez főként kukoricatörést jelentett. Decemberben határozatot kézbesítettek nekem, hogy ekkor és ekkor köteles vagyok több napra szólóan rizsaratásra megjelenni. Igen ám, de a dűlőfelelős előtte mar kukoricatörésre osztott be. Úgy döntöttem, felkeresem, hogy most melyik parancsnak tegyek eleget. Miután nem tálaltam otthon, a szántóföldön keresztül hazafelé indultam Már közel jártam a következő dűlőúthoz, amikor egy robbanó szerkezetre leptem rá. Máig sem tudom, hogy gyalogsági akna, vagy egy eldobott, de

fel nem robbant kézigránát lehetett. 148 oldal a könyvben Mindenesetre a bal lábam ujjai megsérültek és a jobb lábam térdig, illetve az előreesés következtében az arcom tele lett szilánkkal. A baleset következtében elvesztettem a bal szememet, es a jobb szemem is megsérült. Ma is vannak a jobb szememben lőpordarabok. -Hogyan került kórházba? - Lovaskocsival beszállítottak Gyomára, ahonnan a negyven kilométerre lévő békéscsabai kórházba indultunk. Két napig utaztunk, mert a kocsikerék állandóan kiesett és Mezőerényben ránk sötétedett A kórház tele volt betegekkel és sebesültekkel, leszidták a beutaló orvost, hogy miért nem otthon kezelt jobb körülmények között. Csabán nem volt elég kötszer, csak hetente kétszer kötözték át sebeimet, azt is WC papírhoz hasonló minőségű papírtekerccsel. - Ki tudja, ha bevonul, akkor elkerülhette volna a balesetet. - Soha nem lehet tudni, melyik rossz esemény válik jóvá az ember

életében. Apámat decemberben egy behívó várta, hogy - mint német nemzetiségű - munkára a Szovjetunióba rendelik. Ilyen behívót én is kaptam, de annak nem tudtam eleget tenni Apám csak 1949 augusztusában tért haza. Ha tehát 1944 októberében bevonulok katonának, akkor nem lephetek rá a robbanószerkezetre, ha viszont nem lépek rá, akkor én is a ,,nagyhazába" megyek és legjobb esetben négy-öt év múlva érkezem vissza a bányászkodásból. -Hogyan tudta folytatni a kereskedelmi középiskolát? -A robbanástól szerzett sebek nehezen gyógyultak, elgennyesedtek. Két kórházi kezelés után egy orosz katonai vonattal sikerült anyám segítségével Gyomára jutni. 1945 őszéig a bal lábamra nem tudtam cipőt húzni. Anyám ügyesen tudott spárgából mamuszt horgolni Az iskolában a harmadik osztályt így kezdtem el 1945 szeptemberében. A vonattal va1ó bejárás fel sem merülhetett, más megoldást kellett találni. Először egy hadiözvegy

asszonynál vettünk ki albérleti szobát egy barátommal, de hamar kiderült, hogy az albérletet anyám két otthon maradt gyermek mellett nem bírja. Utána az evangélikus gimnázium kollégiumában helyezkedtünk szobájába költöztünk. -Mikor került el Békés megyéből? Miként lett népi kollégista? - Az 1946-47-ben a budapesti Györffy István Kollégium népi kollégiumokat kezdett szervezni. Célul tűzték ki, hogy egy év alatt száz kollégiumot hoznak létre, amelyekbe tízezer kollégistát szerveznek be. 149 oldal a könyvben 98 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Így jutottak el Békéscsabára, ahol 1947 márciusában létrejött az Áchim András Népi Kollégium. Ennek magját mi, a Madiszban élők adtuk. A kollégiumból hatan utazhattunk Budapestre az 1947 március 15-i ünnepségekre. Húszéves elmúltam, amikor először átleptem a megyehatárt! Júniusban leérettségiztem, majd augusztusban beleptem a kommunista partba. A kollégiumi mozgalom

lelkesített, egyetértettem ugyanis azzal, hogy a mozgalom segítségével az értelmiség soraiba kell felemelni minden olyan munkás- és parasztgyereket, aki erre alkalmas. Jelentkeztem a Györffy István Kollégiumba, de végül a Szabó Dezső Kollégiumba vettek fel. Anyagilag anyámékra nem számíthattam, szerencsére községemtől, Mezőberénytől egy évre havi száz forint ösztöndíjat kaptam, ami elég volt a fennmaradásomhoz. -Milyen körülmények befolyásolták a pályaválasztást? - Különösebb elképzeléseim nem voltak a pályaválasztásról. Két körülményt tartottam szem előtt: a kereskedelmi érettségi miatt ne kelljen gimnáziumi kiegészítő érettségit tennem, másrészt ne legyen a választott szak nehéz. A választásom a József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem közigazgatási szakara esett. Amit ott tanultunk, az egy nagy vegyes felvágott volt: a mechanikai technológiától a közjogig. Utóbbit későbbi kollegám,

Csizmadia Andor adta elő Azért is látogattuk tüntetően az előadásait, mert egyedül ő beszélt az 1944-45. évi változásokról 1948-ban aztán a közgazdaságtudományi kar elszakadt a Műegyetemtől, önálló egyetemmé vált és a közigazgatási szakot áttettek az állam- és jogtudományi karra. Így lettem véletlenül jogász - Mit szóltak otthon mindehhez? - Amikor apám 1949-ben visszatért a ,,malenkij robotból", nehezen nyugodott bele a pályaválasztásomba. Azt tudomásul vette ugyan, hogy a tanulmányaim ekképp alakultak, csak azt kérte, ne legyek se ügyvéd, se bíró, mert azok - ahogyan ő mondta - mind ,,népnyűzők". -Hogyan élte meg a fordulat évét? - Mint említettem, érettségi után, meg Mezőerényben beleptem a kommunista partba, de Budapestre kerülésemet követően eszembe sem jutott az új lakóhelyre való átjelentkezés és a tagdíj fizetése. Az 1948-49es tanévben történt változások kihatottak az alapállásomra is.

A népi kollégiumok feloszlatása körüli vitákból logikusan következett, hogy vagy nem jelentkezem át a jogi karon alakuló pártszervezetbe, és hátat fordítok a Nékosz-kritika miatt az MDP-nek, vagy átjelentkezem. Fanyalogva ugyan, de a többi parttag kollégistával az utóbbit választottam. 150 oldal a könyvben Bekapcsolódtam a kari partszervezet és az alkotmányjogi tanszék munkájába. A Beér János vezette tanszéken lettem demonstrátor, aminek nem túlzottan nagy tiszteletdíjából megint fedezni tudtam egyetemi tanulmányaimat. -Mihez fogott jogi diplomával a kezében? - 1951 júniusában a szakdolgozat megvédésével befejezetté nyilvánították tanulmányaimat. Oklevelet kaptunk, de évfolyamunkkal a doktori fokozat odaítélését is megszüntették. Csak 1957-ben - utólag avattak doktorrá Közben a Magyar Tudományos Akadémia aspirantúra-ösztöndíjat hirdetett azzal, hogy az ösztöndíjasnak három év után meg kell védenie kandidátusi

disszertációját. Felvettek, Beér lett az aspiráns vezetőm. 1954 végén lejárt az ösztöndíjam, és választanom kellett: Pécsre megyek az ottani jogi karra oktatni, vagy az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében helyezkedem el kutatóként. Inkább a pécsi megbízatást választottam. Megismerve azonban a helyi körülményeket, a Kocsis Mihály dekán által 99 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL diktatórikus módszerekkel uralt kart, elment a kedvem a költözéstől. 1956 elején tudományos kutatónak álltam a Jogtudományi Intézetbe. A kandidátusi disszertációm utolsó simításait már ott végeztem. -Mit csinált 1956 októberben? Hogyan értékelte ön és közvetlen környezete az akkori eseményeket? - Az ország változásokat akart. Jellemző például, hogy a ,,megbízható" káderekből álló pártfőiskola taggyűlési határozatban követelte Rákosi lemondását. A politikai vezetéssel szembeni bizalmatlanság a tömegeket, főként a

fiatalokat az utcára vitte. Teljesen egyetértettem a változások szükségességével, azzal a kikötéssel, hogy Magyarország nem kanyarodhat el a szocializmustól. Az október 23-a utáni események egy csoportba állították a hatalomféltőket, másik csoportba a velük szembenállókat. Nem akartam sem a karhatalomra támaszkodókat támogatni, mert az politikai árulás lett volna, sem az utcára kimenni velük szemben. Maradt a passzivitás, figyelni, mi lesz -Belépett az új pártba, az MSZMP-be? - Nagy dilemma volt: belepni vagy kimaradni? Voltak fenntartásaim, de végül is a belepés mellett döntöttem - két okból. A kimaradás a szocializmussal szembeni demonstráció lett volna, amit nem vállaltam, másrészt úgy gondoltam, hogy többet lehet tenni a rendszer diktatórikus jellege ellen a parton belül, mint azon kívül. Apám szociáldemokrata múltjától, az MKP-ba való belepésemen keresztül, a népi kollégiumok baloldali hatásáig bezárólag

mélységesen meg voltam győződve arról, hogy a szegénység és a nyomor csak a szocializmussal haladható meg, a társadalmi egyenlőség csak így érhető el. 151 oldal a könyvben -Milyen témákkal foglalkozott a Jogtudományi Intézetben? - Az első kutatási területem a választójog volt. Különösen izgatott a lajstromos és az egyéni választási rendszernek a politikai viszonyokkal való összefüggése. Miért volt demokratikus az 1945 évi VIII törvény alapján a listás választás, és hogyan vált ugyanazoknak a szabályoknak a megtartásával antidemokratikussá 1949-50-tol? Erre magyarázatot csak a politikai rendszer változásaival lehetett adni. Ezt is tettem, de akkor meg ez nem kötődött össze nálam a politikai rendszer reform] annak gondolatával. Akkor meg csak az összefüggések feltárásáig jutottam Új lehetőségeket teremtett 196970-ben a választójogi törvény reformja Ez mar azoknak a változásoknak a jegyében született, amelyet

,,új gazdaságirányítási rendszernek" neveztek, de amely ennél jóval több volt és elvileg az egész politikai berendezkedés reformját ígérte. A fő mondanivalóm az idő tájt úgy szolt, hogy a képviselet csak akkor érheti el célját, ha valamit kifejez a társadalom valós érdekkonfliktusából, törekveseiből. Ez egyben bírálatát jelentette a teljesen formálisan működő Országgyűlésnek is. - Mi az, amit ma mar nem vállal ebből az időszakból? Vannak-e olyan írásai, cikkei, tanulmányai, amelyeket meg nem történtté nyilvánítana, legszívesebben kitörölné az életéből? - Hogyne volnának! Különösen a kutatásokat összegező tanulmányokban sok az úgynevezett vörös sarok. Vannak azonban ,,mentségeim" is Az ilyen összegezések egyrészt mindig több kutató közös véleményét tartalmaztak, másrészt azok a politikai vezetés szamara is készültek, át kellett venni nomenklatúrait, azaz az újat a régi koncepcióba

agyazva lehetett csak előadni. Kompromisszumok nélkül az intézeti tevékenység egyszerűen nem volt végezhető. -Mit gondolt a rendszerváltozást megelőző években? Módosult-e az alapállása? Hogyan fogadta a társadalmi-politikai változásokat? - Amennyire nyilvánvalóvá vált, hogy az MSZMP-n belüli visszaűző erők képesek a tartalmas reformokat megakadályozni, és amilyen mertekben megjelennek a rendszer megsemmisítését akaró 100 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL erők, olyan mertekben radikalizálódnak írásaim. A politikai rendszer kutatásainak végén, 1985-86-ban mar az érdekviszonyok pluralitásának megfelelő nyilvános politikai mechanizmust igényeltük, amiben a többpártrendszer lehetősége is bent volt, de politikai célként nem fogalmazódott meg. 152 oldal a könyvben Ebben az időszakban élesedtek a különbségek a politikát meghatározó erők és nézeteim között. Amikor a Lakiteleken megalakult Magyar Demokrata Forum

meghívott egy tanácskozására, amelyen a választójog és a képviselet aktuális kerteseiről kellett volna beszelnem, Pál Lenárd, az MSZMP kulturális KB-titkára behivatott a pártközpontba, és közölte velem, hogy a Politikai Bizottság határozata alapján nem vehetek reszt az ülésen. Tiltakozásomat levélben Kadar Jánosnak is elküldtem, aki ugyancsak levélben védte meg a PB álláspontját. 1989 januárjában a Politikai Főiskolán rendeztek konferenciát az ellenzek és az MSZMP között. Hozzászólásom után többen megkerestek, hogy nem értik, miért az MSZMP soraiban ülve mondtam el véleményemet. Az események felgyorsultak, az MSZMP kezéből kiesett a kezdeményezés 1989 júniusában végső elkeseredésemben levélben jeleztem a pártból való kilepésemet. Akkor ez a lépés lelkiismeretem megnyugtatását jelentette, különösebb jelentősege már nem volt. - Ön reformkommunista volt, aki egészen 1989-ig hitt abban, hogy a párt és a rendszer

megújítható. Hogyan látja saját szerepét ebben a folyamatban? - Nem egyedül voltam .reformer", nagyon sok társammal együtt próbálkoztunk a megújulást segíteni Bárhogy ítélje meg az utókor, az nem változtat a tényeken. Bennem mindig az kísért, hogy igaz, kompromisszumok útján, de egy folyamatot akartam segíteni. Azt nem tudom, hogy ezzel támogattam-e a rendszert, mint ahogyan azt egyesek hiszik, vagy gyengítettem, mint ahogy mások mondják. Vagy másként fogalmazva: ki a nagyobb forradalmár? Aki nem csinált semmit a magyar társadalom jobbítása érdekében, de utólagosan ezt a ,,semmit" minősíti ,,ellenállásnak", vagy a hozzám hasonlók, akiknek nem volt igazuk", mert törekvéseiket a történelem nem igazolta. Ma is meggyőződésem, hogy a békés átmenet kialakult formája nem az egyetlen megoldás lett volna. Azzá vált, mert az addig uralkodó párt politikája önmaga elszigetelődéséhez vezetett, a külső erőknek

pedig az a szárnya győzött, amely következetesen a magántulajdonon nyugvó kapitalista társadalom visszaállítását akarta, de azt mar nem engedte meg, hogy a politikai folyamat a ,,felelősök" likvidálásával menjen végbe. Ezzel azonban a mai modern társadalmak egyik alapkérdését kerültek meg: egyfelől a magántulajdon, a szabad kezdeményezés szentsége és másfelől az óriási vagyontalan többség szociális biztonságának garantálása. 1989-ben a partok közötti kiegyezés csak a politikaihatalmi problémákra tért ki és azokat is jórészt közjogi kérdésekké transzformálta A szociális biztonság társadalmi kérdéseit, a társadalom mikénti berendezkedését alig érintette, ezekre politikai válaszokat egyetlen párt sem adott. 153 oldal a könyvben A folyamat azért is ellent mondásos, mert a múlt szociális biztonságához kapcsolódó intézményeit nem az MDF kormánya építette le, tette összeférhetővé a piaci viszonyokkal,

hanem azok a szocialisták, akik a világ minden részen éppen ezeket akarjak megerősíteni. Erre nézve ma sincs koncepció, csak tűzoltás. -Mennyire illeszkedett a rendszerváltozás intézményrendszerébe az Alkotmánybíróság? - 1989-ben nem féltetlenül kellett létrehozni az Alkotmánybíróságot. Létrejöttet két dolog magyarázza: egyrészt a demokratikus államrend igénylését ki lehetett fejezni néhány addig ismeretlen intézmény - számvevőszék, ombudsman, Alkotmánybíróság - követelésével, másrészt szükség volt olyan intézményekre, amelyek képesek az Országgyűlés közjogilag ,,korlátlan 101 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL hatalmat" visszaszorítani, keretekben tartani. Erre látszott alkalmasnak többek között az Alkotmánybíróság. - Ön szerint az intézmény beváltotta ezeket a reményeket? - Alapvetően igen. A kormány és kormánypártok hatalma elé korlátokat állított Az Alkotmánybíróság 1990-tol komolyan

vette az alkotmányosságot, védő szerepet. Sólyom László elnök vezetésével a többség olyan alkotmányvédelmet alakított ki, amely nem a hatályos alkotmány szövegen, rendelkezésein nyugodott, hanem az európai alkotmányossági eszmények védelmet jelentette. Ez hatalmának kiterjesztésével járt. A kiterjesztett alkotmányértelmezést egyébkent a magyar alkotmány állapota is indokolta. Az 1989 évi alkotmányreform helyreállította az alkotmányos állam igényét, de az alkotmány jellegen alig változtatott. Különösen az emberi, állampolgári jogok tekintetében maradt meg a kijelentéseknél, jogilag értelmezhető norma alig került az alaptörvénybe. Meg súlyosabb a helyzet a szociális jogoknál, ahol lényegében átvettek a régi alkotmányi szövegeket, és az alkotmányozok meg csak meg sem vizsgáltak, hogy piaci feltételek között mennyiben garantálhatok ezek az állam által. Az Alkotmánybíróság ilyen esetekben szinte mindig magára

vállalta az alkotmány kiterjesztő értelmezését. - Sokat hezitált, amikor a jelölök Alkotmánybírósági helyet kínáltak önnek? - Már az első körben - amikor öt Alkotmánybírót választottak - megkerestek, de azzal hárítottam el a felkérést, hogy amíg a pártok gyakorlatilag delegáljak az Alkotmánybírákat, nem vállalok ilyen funkciót. Az 1990-es választások után a törvénynek megfelelően további öt bírót választottak, és a pártdelegálást annyiban megváltoztatták, hogy a parlament jelölőbizottságot küldött ki. Ekkor már vállaltam a jelölést. 154 oldal a könyvben -Kritikai álláspontjának már korán, a halálbüntetés eltörlését kimondó határozathoz fűzött különvéleményében hangot adott. - Valóban az volt az első alkalom, amikor markánsan megjelent a nézetkülönbség a többség és köztem. Két nézet ütközött: hogyan kell értelmezni az Alkotmánybíróság szerepét? Tehát a vita nem arról szólt, hogy

el kell-e törölni a halálbüntetést vagy sem, hanem arról, megteheti-e ezt az Alkotmánybíróság? Személyes meggyőződésem szerint az államnak nincs jogában életet elvenni, azaz a halálbüntetés megszüntetésével elméletileg egyetértettem. A különvéleményben arra hívtam fel a figyelmet, hogy az alkotmányban vannak olyan tételek, amelyekből levezethető a halálbüntetés tilalma, és vannak olyanok, amelyek ennek ellenkezőjét jelentik. Ezt az ellentmondást mindenképpen fel kell oldani. Mivel az ellentmondás az alkotmányban van, annak feloldása nem az Alkotmánybíróság, hanem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A testületben egyedül maradtam ezzel az állásponttal. A politikai pártoknak persze jól jött a döntés, hiszen nem nekik kellett kimondaniuk azt, amivel választóik nyolcvan százaléka nem értett egyet. -Megbánta ezt a különvéleményt? - Nem. Az Alkotmánybíráskodás szempontjából fontosnak éreztem, hogy tiszta vizet

öntsünk a pohárba: a döntéseket az alkotmány tételeiből vezetjük le vagy a ,,láthatatlan alkotmányból"? - Az 1989. évi alkotmányreform kapcsán említette: az alkotmányozók még csak meg sem vizsgálták, hogy a szociális jogok piaci feltételek között mennyiben garantálhatok az állam által? Az elvarratlan szálak szépen kifeslettek a Bokros-csomag elbírálásakor. - Amikor megfogalmaztak az alkotmány szöveget, akkor szinte változatlanul benne hagyták mindazokat a szociális jogokat, amik előtte is benne voltak. Teljesen egyértelmű volt, hogy kapitalista viszonyok között jó néhány tétel nem lesz tartható, mint például ,,a legmagasabb szintű egészségvédelem". Az Antall-kormány gyakorlatilag nem mert belemenni a szociális jogok csorbításába. Aztán jött a Horn-kormány, amelyiknek már lépnie kellett volna, de még kivárt egészen 102 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL addig, amíg meg nem érkezett Bokros Lajos, akinek

viszont volt koncepciója. ő ugyanis következetesen azt mondta: egy csomó szociális juttatást és ellátást el kell hagynunk, illetve csökkentenünk kell. Piaci szempontból nem tartható tovább fenn olyan szintű szociális gondoskodás, mint ami az alkotmányban van. Amikor az Alkotmánybíróság elé került az ügy, felmerült a kérdés, hogy most ez a szigorú, de racionális lépés ellentétes-e az alkotmánnyal, vagy nem. Bokros a maga koncepcióját akarta végrehajtani, és szerintem neki igaza volt. 155 oldal a könyvben Egyszer meg is mondtam a teljes ülésen, hogy furcsa helyzetbe került az Alkotmánybíróság, mert én, a baloldali védem meg azt a Bokros Lajost, aki egy csomó szociális jogot akar megnyirbálni. Pedig a baloldal azt szokta mondani, hogy szociális biztonságot kell teremteni mindenki számára. Ezt a szociális biztonságot feltette az akkori jobboldali ellenzek, de az Alkotmánybíróság többségi véleménye is. - Gondolta volna, hogy

egyszer a piac gazdaságot, a kapitalista szocialista pénzügyminisztert védi majd meg a szociális jogokkal szemben? - Nem. -Hogyan búcsúztak el a kollegái, amikor hetvenévesen lejárt a mandátuma? -A teljes ülésen köszöntek el. - Semmi közös vacsora vagy fehér asztal mellett egy pohár bor? Kialakult baráti viszony az alkotmánybírák között? - Nem. Mindenkivel kollegiális maradt a viszony Egyszer Sólyomnak meg is említettem, hogy eddig mindig olyan munkahelyeken dolgoztam, ahol a kollegák között baráti kapcsolat is kialakult. Te ezt itt nem tudtad megteremteni. -Hogyan folyt a vita a teljes ülésen? Szabadon vagy jelentkezéssel? - Jelentkezni kellett. Közbekiabálások nem nagyon voltak, ahogy indulatok sem Az elnök hozzászólás keretében adta meg a szót. - Amióta távozott az Alkotmánybíróságról, keveset hallani önről. - 1997-ig terjedt a közéletben való részvételem. Nyugdíjazásommal a folyamatokból kikerültem Ez részben objektív

okokkal magyarázható, részben tudatosan vállalt kívülre kerülés. Úgy érzem, egy új világ jött el, amelyik túllepett rajtam. Nem kívánok részt venni abban a tülekedésben, amely a ,,világ újrafelosztásáért" folyik. Megnyugvást számomra az jelent, hogy mindenkor mertem új gondolatokért kiállni. Az aztán más kérdés, hogy ezeket a kortársak és talán a jövő - mondhatnám: a történelem hogyan fogja elbírálni 156 oldal a könyvben A határsorompó áttörése A magyar alapjogi bíráskodás első kilenc évéről terjedelmes tanulmányt irt Kis János filozófus, egyetemi tanár, az SZDSZ egykori elnöke (Fundamentum, 2000. 1 szám) Dolgozatában többek között a következőket állapította meg: 103 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL ,,A köztársaság első Alkotmánybírósága nem riadt vissza az alaptörvény érdemi olvasásától. Bátran vállalkozott az alkotmányban foglalt morális tételek értelmezésére; nagy leleménnyel

fejtette ki az írott szöveg hátterében lappangó elveket, melyek a megfogalmazott rendelkezéseket igazoljak, és beláthatóvá teszik a köztük levő összefüggéseket. Az alkotmány háttérelveinek kidolgozása, a törekvés ezek »koherens rendszer«-be szervezésére maradandó értékekkel gyarapította a köztársaság közös vagyonát. Ez a teljesítmény annál inkább értékelendő, mert a bíróságnak erős fenntartásokkal, olykor ellenállással szemben kellett tevékenységet kifejtenie. Sem az Alkotmánybíráskodásnak, sem az önmagát írott alkotmánnyal korlátozó demokráciának nem voltak előzményei Magyarországon; a demokrácia következetes hívei közt is sokan gondoltak, hogy a bíróságnak tartózkodnia kell a törvények megsemmisítésétől, ha a döntés csak vitat kiváltó meggyőződésekre hivatkozva hozható meg. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság induláskor hajlott arra a felfogásra, mely szerint a bírák (.) az alkotmányszöveg

felülvizsgálatára, kritikai olvasására is jogosultak. A »láthatatlan alkotmány« nevezetes metaforája mindkét üzenetet magában hordozta: azt is, hogy a bíróság feladata az adott alkotmányszöveget értelmező és igazoló háttérelvek kidolgozása, meg azt is, hogy a bírák az alkotmányosság elveire hivatkozva akar az előttük levő alkotmányszöveget is felülbírálhatják. Ez a kétértelműség megnehezítette a demokratikus közvélemény és a jogászi szakma szamara, hogy magáévá tegye azt, ami a »láthatatlan alkotmány* metaforájában helytálló: nevezetesen, hogy a bíróság joga és kötelessége az alkotmányban foglalt rendelkezések esetről esetre haladó, érdemi interpretálása, valamint az ennek során mozgósított segédfogalmak és kiegészítő tételek koherens rendszerbe foglalása. Noha a testület el tudta fogadtatni döntéseinek autoritását - nem volt példa rá, hogy akar a kormány, akar az Országgyűlés nyíltan

szembeszegült volna a testület megsemmisítő határozataival -, azt az álláspontot kevésbé sikerült elfogadtatnia, hogy joga van az alkotmány érdemi olvasása, vitat kiváltó elvek fölállítása alapján döntést hozni. A kezdeti igény a kritikai olvasásra legkésőbb 1992-től a múlté. Ezzel azonban a hazai Alkotmánybíráskodás karaktere még nem szilárdult meg A következő években két további tendencia futott meg végig a bíróság ítélkezési gyakorlatán. Egyfelől kifulladt az alapjogok védelmi szintjének megemelését célzó ítélkezés. Másfelől föllendült az alkotmány nevében végzett jólétvédelem. Az első változást érdemben kifogásolhatjuk, de nem állítható, hogy az Alkotmánybíráskodás elvi határaiba ütköznék. A második azonban () áttörte a határsorompókat E tanulmány szerzője osztja a köztársaság első Alkotmánybíróságnak álláspontját, mely szerint az államnak vannak alkotmányos jólétvédelmi

kötelezettségei. Ugyanakkor meggyőződése, hogy ezek bírói vizsgálatát a költségvetés fölötti törvényhozói rendelkezés tiszteletben tártasával kell elvegezni." 157 oldal a könyvben Solt Pál 1937. október 3-án született Szentendrén Édesapja kereskedelmi érettségivel előbb magán-tisztviselő, a háború után többek között munkaügyi előadó volt. Édesanyja háztartásbeliként fogta össze a családot. 104 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Nagy szegénységben éltek, gyakran jártak a zálogházba. Jól tanult, de magatartása miatt elküldtek a hetedik osztályból, és csak anyja közbenjárására vettek vissza. Hét évig tanult hegedülni. Játékát legfelsőbb bírósági elnök korában is megcsillogtatta éjfél fele egykét bírói összejövetelen Rendszeresen sportolt, NBl-es kézilabda kapus volt a BEAC-ban. A családjában előtte senki sem járt egyetemre. Nagybátyja bátorítására jelentkezett a jogi karra, ahol

valamennyi jegye ötös volt Mivel világéletében az egyensúlyt kereste, evidens volt számára, hogy a bírói hivatást válassza. ,,Azt szoktam mondani, aki októberben, a mérleg jegyében született, mint én is, az legyen bíró" -utal a pályaválasztás ezoterikus oldalára. 1966 őszén a Legfelsőbb Bíróság elnökének titkára lett Amikor visszament volna bírónak a Fővárosi Bíróságra, az akkori igazságügy-miniszter, Korom Mihály, hogy betartson főnökének, megtagadta a kinevezését. Nyolc évig a Pénzügyminisztérium jogi osztályán dolgozott. 1980-ban váratlanul visszahívták a Legfelsőbb Bíróságra, ahol héthónapos alkotmánybírósági megszakítással mar több mint harminc evet töltött el. 1990-ben és 1996-ban a parlament a Legfelsőbb Bíróság elnökének választotta. Jelenleg tanácselnökként bíráskodik ugyanott Solt Pál legfelsőbb bírósági irodája fele tartva, a Markó utcában viharos szél süvit. A szemközti

épület fém zászló tartójából az orkán kikapja az Európai Unió kék lobogóját, ami aztán hatalmas csattanással a járdához vágódik. A járókelők összerezzennek, egy öltöny-nyakkendős fiatalember, kezében csillogóra vikszolt ügyvédi táskával, ízeset káromkodik, majd befordul a Pesti Központi Kerületi Bíróság kapuján. 158 oldal a könyvben És még azt mondjak, amióta uniós polgárok lettünk, semmit sem észlelni a változásokból. A téma az utcán hever, mint tudjuk, csak le kell hajolni érte. - Ön elsőgenerációs értelmiségi? - Előttem soha senki nem végzett semmilyen egyetemet a családban. Bár Szentendrén születtem és nagyszüleim is ott éltek, születésem után rögtön Budapestre kerültem, ezért magamat és családomat is budapestinek tartom. Apám kereskedelmi érettségivel a háború előtt magántisztviselő volt, a háború után mindenfele állasokba került, többek között munkaügyi előadónak a fővaros

valamelyik építőipari vállalatánál. Komoly, zárkózott ember volt. Kevésbé hasonlítok rá, inkább édesanyámra, aki rengeteget olvasott, imádta a klasszikus zenét, elképesztően ismerte az operairodalmat, mar az énekhangból mindent felismert. Négy elemit és négy polgárit végzett el, soha nem dolgozott, otthon tevékenykedett a háztartásban. Negyvenéves volt, amikor megszületetni. Második, igen késői gyerekként érkeztem a családba Édesanyám nagyon szerette volna, hogy zenész legyek, ezért hegedülni taníttatták, de hét évnyi hegedülés után átadtam magam a kézilabdázásnak. -Szokott mostanában hegedülni? - Néha késő este, néhány poharnyi bátorítás után előfordul, hogy barátoknak, kollegáknak eljátszok valamit. Legfelsőbb bírósági elnökként egy-két bírói összejövetelen éjfél felé hegedültem Akik korábban lefeküdtek, azoknak a későbben fekvők reggel elmondták, nem tudjátok, mit hagytatok ki. -Milyen tanuló

volt? - Jó1 tanultam, de rossz volt a magatartásom. Röviden összefoglalva: jó tanuló, jó sportoló rossz magatartással. Hetedikben kidobtak az iskolából, anyám könyörgött vissza a nyolcadikba -Miért dobták ki? 105 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - Szemtelenkedés és duma miatt. Vidáman telt a fiatalságom, mert szüleim nem igazán értek rá foglalkozni velem, hanem a megélhetésért fáradoztak. Nagy szegénységben éltünk, ami nem hasonlítható össze azzal, amit ma szegénységnek neveznek. Több volt annál Anyám nem dolgozott, apám beteg lett. Tizenéves koromban belülről ismertem a zálogházat, mert anyámmal jártunk beadni a cuccainkat, ami meg maradt. Mindig sportoltam. Néha meglepem a mai fiatalokat, amikor elárulom nekik, hogy 1949-ben kelt az első sportorvosi igazolásom. Kézilabda kapus voltam, egészen az NBl-ig vittem a BEAC-ban Az egyetemi egyesülettel 1958-tol tart a kapcsolatom, mert ma is én vagyok a klub társadalmi elnöke.

159 oldal a könyvben A Cukor utcai Apáczai Csere János Gimnáziumban érettségiztem. Mindig jó jegyeket kaptam a humán tárgyakból, míg matematikából és fizikából megadtak a négyest. -Hogy hogy a jogi egyetemet választotta? Hegedült, kézilabdázott, vagány tinédzser volt, aki nagy szegénységben, de szeretetben nőtt fel. Bármi más is lehetett volna, mint jogász - Műszaki érdeklődésem, művészi vagy egyéb kézügyességem nem volt. Anyám szerint jó zenekari hegedűs lehetett volna belőlem, de a tehetségem legfeljebb odáig terjedt. Egy tizennyolc eves gyerek legtöbbször tényleg nem tudja, mi is az a jog. Nemi családi indíttatásom azért volt, hiszen édesanyám öccse, aki agglegényként élt és bírósági iroda igazgatóként tevékenykedett, mindig sajnálta, hogy nem végezte el az egyetemet. ő sokszor bátorított, hogy jelentkezzem a jogi karra Nagybátyám aztán az egyetemi évek alatt havi százhúsz forinttal támogatott, ami nagyon

jól jött nekem. Mindig büszke volt rám, hogy lám, mégis csak van jogász a családban! - És hogyan ízlettek a jogi tanulmányok? - Az első perctől szerettem egyetemre járni. 1956-ban vettek fel, amikor meg Marton Géza, Beck Salamon, Eckhart Ferenc, Kadar Miklós, Eörsi Gyula és Vilaghy Miklós tanított a jogi karon. Nagy professzori garda volt. Néha szégyenkezve mondom, hogy csupa ötös volt az indexemben Ma bizonyára ezt nehezebb lenne elérni. Persze mások a dimenziók is Manapság egy évfolyamon hatalmas tömegek vannak, mi összesen százhúszan kezdtük meg az egyetemet. Más volt a tanár-diák viszony is. Beck Salamon a polgári perrendtartásból jeles szigorlatosokat vasárnap délután a lakására hívta kakaót és kuglófot enni. Régen nem volt írásbeli vizsga, csak szóbeli kollokviumok voltak Érthetetlennek tartom egyébként, hogy egy ennyire verbális foglalkozás egyetemi oktatásában, mint a jogászi, szinte minden írásbeli. Talán még az

sem derül ki öt év alatt, hogy valaki süketnéma vagy remek szónok. -Miért éppen a bírói hivatást választotta? - Már egyetem alatt elhatároztam, hogy csak és kizárólag bíró leszek. Ügyész nem akartam lenni, mert nem nekem való a vádló szerepe. Az ügyvédséggel kapcsolatban nem voltak rossz érzéseim, de tisztában voltam azzal, hogy azt a hivatást csak az válassza, aki szenvedélyesen tud valakinek az ügyében eljárni. Ezt nem éreztem magamban, mert világéletemben az egyensúlyt kerestem. Azt szoktam mondani, aki októberben, a mérleg jegyében született, mint én is, az legyen bíró. 160 oldal a könyvben -Aztán rövid mérlegelés után a polgári jog mellett kötött ki. 106 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - Ez már nem volt ilyen egyszerű. Annyira nem, hogy az egyetemen minden dolgozatomat, még a szakdolgozatomat is büntetőjogból írtam. 1960-ban a Pesti Központi Kerületi Bíróságra kerültem fogalmazónak, és következő évben

pályázatot nyertem büntetőjogi pályamunkával. 1964-ben polgári bírónak neveztek ki, de 1965-ben másfél évre átmentem büntetőbírónak a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények csoportjába. Elnök koromban is mindig vettem a bátorságot, hogy hozzászóljak büntetőjogi kérdésekhez. Két és félévi bíráskodás után, 1966 őszén a Legfelsőbb Bíróság elnökének titkára lettem. 1972 előtt a Legfelsőbb Bíróság még kisüzemként működött a Fő utca 1. szám alatt, mert nem volt még munkaügyi kollégium és közigazgatási bíráskodás sem, csak büntető, polgári és katonai kollégiumok. Öt és fel évig voltam Szalay József és Szakács Ödön titkára. 1971-ben mar elegem volt a titkársági szerepből, és akkor Szakács Ödönnel egyetértésben úgy gondoltam, hogy visszamegyek bírónak a Fővárosi Bíróságra. Csak visszamentem volna, ugyanis az elnök igen rossz viszonyban volt az akkori igazságügy-miniszterrel, Korom

Mihállyal. Szakács jó kiállású erdélyi ember volt, aki annak ellenére gyanús volt az igazi kommunisták előtt, hogy már 1945-ben belépett a pártba. Ennek ittam meg a levet, mert Korom közölte, hogy nem mehetek a Fővárosi Bíróságra. Ekkor elfogadtam egy ajánlatot, és a Pénzügyminisztérium jogi osztályára kerültem, ahol nyolc évet töltöttem. Közben meg az történt, hogy 1973. január 1-jén megalakult a munkaügyi kollégium Az elnök vissza akart hozni oda legfelsőbb bírósági bírónak. Egy kollegám mesélte később, hogy látta aláírva az előterjesztésemet Az volt a rendszer, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak és az igazságügy-miniszternek közösen kellett előterjesztést tenni az Elnöki Tanácshoz is. A négy előterjesztés közül Korom hármat aláirt, az enyémet nem. Azt írta rá, hogy disszidens, aki elhagyta a bíróságot, azt nem veszi vissza Korom be akart tartani Szakácsnak, és így tényleg elvesztettem minden reményemet.

-A kettes villamos vonalán egészen a Pénzügyminisztériumig jutott - A Pénzügyminisztériumban jól éreztem magam, mert nagy csapat dolgozott ott. Kollegám volt Kupa Mihály, Lengyel László, Matolcsy György, Csillag István és Medgyessy Péter is. Mindvégig az volt az érzésem, hogy - közgazdasági ismeretek hiányában - alapvetően nem tudom, miről van szó. Aztán 1980-ban hihetetlen meglepetés ért. Csengett a telefonom, Szakács Ödön akkori elnökhelyettese, Gellert György hívott fel, hogy átjönnek-e a Legfelsőbb Bíróságra bírónak. Majdnem leestem a székről. Gondolkodás nélkül igent mondtam, mert egy olyan almom valósult meg, amire mar nem számítottam. 161 oldal a könyvben - Ki ambicionálta a visszavételét? - Szakács Ödön, aki nyolc év után sem feledkezett meg rólam. Újra felterjesztette a kinevezésemet, és mivel Korom Mihály akkor mar nem volt a vonalban, a Legfelsőbb Bíróságra kerültem, ahol eddig - a héthónapos

alkotmánybírósági megszakítással - több mint harminc evet töltöttem. A polgári kollégiumban végig egy tanácsban dolgoztam. 1987-ben tanácselnökké neveztek ki a szellemi alkotásokkal, iparjogvédelemmel és sajtó-helyreigazítási ügyekkel foglalkozó tanácsba. Azt gondoltam, hogy szakmai értelemben a legtöbb, amit egy bíró elérhet a pályafutása során, ha az ország Legfelsőbb Bíróságán tanácselnök lesz. A tanácsom tagja volt Tersztyánszky Ödön, a későbbi alkotmánybíró és Völgyesi Lászlóné, aki ma is vezeti ezt a tanácsot. 2002-ben ugyanide jöttem vissza társtanácselnöknek - Mi történt 1989 őszen? Hogyan lett az első Alkotmánybíróság tagja? - Mint bíró, csak távolról figyeltem az 1989-es forrongást, az ellenzéki megmozdulásokat. Arról persze hallottam, hogy Alkotmánybíróságot hoznak létre. Előtte működött egy satnya kezdemény, az Alkotmányjogi Tanács, ami közröhej volt, mert szinte semmi hatásköre nem

volt, ráadásul azt sem 107 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL gyakorolta. Tudtam azokról a kutatásokról is, amelyeket Kilényi Géza professzor vezetett, ezért aztán mindenki evidensnek tartotta, hogy ő lesz az első Alkotmánybíróság elnöke. Egy szép őszi napon, miközben békésen ebédeltem a Legfelsőbb Bíróság éttermében, Somogyvári István, későbbi igazságügyi államtitkár, aki akkor a partközpontban az adminisztratív osztályon dolgozott, azt mondta, hogy a lehetséges jelöltek között vagyok. Mint ismeretes, eredetileg tizenöt tagúnak képzelték a testületet, amit három menetben választanak meg. Az első őt alkotmánybíró esetében az volt a megállapodás, hogy két bírót innen, kettőt onnan választanak, míg az ötödiket, aki sem ide, sem oda nem tartozik, középről. Én lettem ez az ötödik Ma is bizonyos vagyok abban, hogy a nevem Sólyom László vetette fel, aki akkor az MDF tárgyaló delegációjának a tagja volt. Onnan

ismerhetett, hogy nem sokkal előtte valahol együtt tartottunk előadást. Hihetetlen dolgok történtek velünk! Meg jelöltek voltunk, amikor szóltak, hogy mennünk kell a Hilton Szállodába, mert Habsburg Ottó akar beszélgetni az alkotmánybíró-jelöltekkel. - Miköze volt Habsburg Ottónak az alkotmánybírák jelöléséhez? - Az égvilágon semmi. Mindenesetre bementünk öten a Hilton egyik termébe, akkor meg nem Ádám Antal volt az MSZP jelöltje Kilényi mellett, hanem Ficzere Lajos, és ott ült velünk szemben Habsburg Ottó, társaságában Osváth Györggyel. Habsburg Ottót felségnek szólítottak, aki erre azt mondta, hogy szólítsuk csak elnök úrnak vagy doktor úrnak. 162 oldal a könyvben Amikor jöttünk kifele, mar érkezett a Kisgazdapárt küldöttsége, akik szinten bemutatkoztak Habsburg Ottónak. Sem akkor, sem később soha senkitől nem tudtam meg, hogy mi volt ez az egész Azóta is becsü1őm Habsburg Ottót, akinek a fiával, Györggyel

szinten kellemes, besze1ő viszonyba kerültem, de máig nem értem, miért hallgatta végig a rendszerváltozás jelöltjeit. - Úgy tudom, hogy az ön legfelsőbb bírósági szobájában választották meg Sólyom Lászlót az Alkotmánybíróság első vezetőjének, helyettes elnöknek. -A többiek egyetemen tanítottak, nem volt szobájuk. Emlékszem, hogy Sólyom László Ladájával járogattunk. Az én folyosói szobámban tároltuk eleinte az Alkotmánybíróság iratait Arra is büszke vagyok, hogy a máig használatos Alkotmánybírósági ügyszám beosztása, a betűjelek meg egyebek az én művem. Nem volt székházunk Jellemző, hogy azt kérték tőlünk, legyünk egy parlamenti szobában Később mindenféle épületet megnéztünk, köztük az MDF Bern téri székházat, a sporthivatal Hold utcai ingatlanát. Az elnökválasztás itt történt a Legfelsőbb Bíróságon, egy kétszer háromméteres szobában. Öten összeültünk, és elhatároztuk, hogy most

választunk Hárman - Ádám, Zlinszky és én kijelentettük, hogy nem kívánunk helyettes elnökök lenni, ketten - Kilényi és Sólyom - meg azt, hogy szeretnének lenni. Mindketten programbeszédet tartottak, elmondták, hogyan képzelik el az Alkotmánybíróság vezetését. Aztán mi, hárman bent maradtunk tanácskozni, ők pedig kimentek a folyosóra. A szavazás után én hirdettem ki az eredményt Bejöttek, valamennyien felálltunk, és kihirdettem, hogy Sólyom Lászlót választottuk helyettes elnöknek. A győztesnek azonnal gratulált Kilényi, aki a leglojálisabb, legügybuzgóbb munkatárs lett. Mindig nagyra becsültem őt szorgalmas, magas színvonalú munkájáért. -Az egykori MSZMP angyalföldi székháza lett az Alkotmánybíróság első otthona. - Soha nem felejtem el, amikor először jártunk az épületben, éppen pakoltak. Szomorú titkárnők és alkalmazottak rakosgattak ki a Lenines a Marx-szobrokat a folyosóra. Volt közöttük nagy, derekig erő,

de kisebb, levélnehezéknek való is, portré, keretes fénykép, mindenfele. Ott sorakoztak egymás hegyen-hátán a régi rendszer rekvizitumai. Szomorú arcú emberek búcsúztak a múltjuktól 163 oldal a könyvben -Milyen emlékeket őriz héthónapos Alkotmánybírói pályafutásából? - Esztergomban hirdettük ki a kamatadóval kapcsolatos határozatot. 108 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Az eseményen megjelent többek között Kunos Péter pénzügyi államtitkár és Surányi György is. Olymertekben felháborodtak a döntésünkön, hogy minden viselkedési normát felrúgva hangos megjegyzéseket tettek, majd a kihirdetés közben kiviharzottak a teremből. Kunost meg pénzügyminisztériumi korszakomból ismertem, Surányival pedig később kerültem jó viszonyba, de akkori magatartásuk igen visszatetsző volt. - Furcsa érzés lehetett, amikor legfelsőbb bírósági elnökként már önnek kellett ,,elviselnie" az Alkotmánybíróság néhány, az

igazságszolgáltatás eminens érdekeit is érintő döntését, gondolok például a Jánosi-ügyre, amikor az alkotmánybírák két bírósági ítéletet semmisítettek meg. - Az Alkotmánybíróság több, a bíróságokat érintő kérdésben hozott döntést, így elsőként fogalmazta meg a harmadik hatalmi ág jellegzetességeit. Néha azonban volt olyan érzésem, hogy az Alkotmánybíróság a bírói jogalkalmazás területen mintha tévútra kerülne. A Jánosi-ügyben valóban bírósági ítéleteket semmisítettek meg, pedig az Alkotmánybírósági törvényben nincs ilyen felhatalmazás. Meggyőződésem, hogy vannak olyan kérdések, amiket nem az Alkotmánybíróságnak kell megoldania. Alapvetően azonban mindig kiegyensúlyozott, korrekt kapcsolat volt a két bíróság között. 164 oldal a könyvben Az alkotmánybírói díszköpeny Nem kis feltűnést keltett, amikor 1990 tavaszán az alkotmánybíróság tagjai sötétkék talárban jelentek meg a

nyilvánosság előtt. A példa ragadósnak bizonyult, hiszen alig egy évvel később a Legfelsőbb Bíróság bírái is talárt, igaz fekete színűt, öltöttek magukra. 1999 júliusától mar minden megyei bíróságon, 2000. Július1-jétől pedig valamennyi helyi bíróságon kötelezővé vált a tóga viselete. A magyar bírák hivatalos öltözete: fekete talár, a kihajtott gallérján lila színű rátettel Az ügyészek zsabója bordó, az ügyvédeké zöld. A magyar bíróságokon - néhány felvidéki szabad királyi varos bírósága kivételével -a talárviselet sohasem volt divatban. Nyugat-Európában viszont a díszköpeny kultusza egészen a középkorig nyúlik vissza. A talár színe, fazonja, formája, sőt viselési módja is igen változatos. A leggyakoribb szín a fekete, de például Izlandon - a mi alkotmánybíráinkéhoz hasonlóan - sötétkék talárt viselnek. A Karlsruheban működő nemet alkotmánybíróság két különálló, nyolc-nyolc fos

szenátusra tagolódik: az első szenátus, amelynek bírái sötétkék talárt viselnek, az alapjogok értelmezésével és alkotmányjogi panaszokkal foglalkozik, a második szenátus, melynek tagjai pedig vörös köpenyt hordanak, többek között közjogi és hatásköri ügyekben ítélkezik. 109 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL A fekete talárt gyakran egészíti ki vörös vagy lila színű szegély, fehér gallér, ing, netán csokornyakkendő. A paróka viselése csak az úgynevezett common law országokban (például Nagy-Britanniában) szokásos, míg másutt a lapos, kerek bírói sapka, a barett terjedt el. A fejfedő viselése visszaszorulóban van: Franciaországban csak a hivatalos ünnepségeken látható, Ausztriában kizárólag az ítélet kihirdetéséhez teszik fel, míg Németországban - a legfelsőbb bíróságok kivételével megszüntettek. A magyar alkotmánybírák díszköpenyeit a veszprémi érsekség varrodájában készítik, ahol elsősorban

miseruhákat, palástokat, reverendákat, stólákat, oltárterítőket és egyházi zászlókat varrnak. A kicsinyke műhelyben állítják elő a bírói, ügyészi és ügyvédi talárokat is. Ha marad kapacitásuk, akkor alkalomadtán rektori palást varrására is vállalkoznak. A néhány szabómestert foglalkoztató varrodában egyetlen alkotmánybírói talár elkészítése két munkanapig tart. Elkészültük után az alkotmánybírói díszköpenyek szekrénybe kerülnek, és a bírák csak közvetlenül ítélethirdetés előtt öltik fel magukra. Szemben az Aranybulla függőpecsétje alapján megformázott medalionnal, amelyet mandátumuk befejeztével megtarthatnak az alkotmánybírák, a talárt nem vihetik magukkal. 165 oldal a könyvben Sólyom László 1942. január 3-dn született Pécsett Apja kilencgyermekes proletárcsaládban nőtt fel, majd ,,mezei" jogászként végezve a pénzügyigazgatásban helyezkedett el. A háború után ,,osztályidegennek"

kiáltották ki, elbocsátották állásából, ezért a mecseki erdőgazdaságban segédmunkás, később bérelszámoló lett. Az ötvenes években nagyon nagy szegénységben élt a Sólyom család Az 1956-os forradalmat reménységgel fogadták, a gimnazista fiú október. 24-én iskolájával tüntetett Pécsfőterén Nem készült jogásznak, akkoriban inkább a zene kötötte le, azért választotta mégis a jogot, mert a szülei úgy vélték, hogy támogatás híján nem tud Pécsről elmenni. A jogi karon nem erezte jól magát, kiábrándította, amit ott oktattak. A hatvanas évek közepén Mádl Ferencnek elárulta, hogy nem akar jogász lenni, mire ő azt válaszolta, hogy ő sem akart, de azt is lehet rendesen csinálni. Három évet töltött a Jenai egyetemen, megfordult a Kalifornia Egyetemen, Kölnben, Frankfurtban, a hamburgi Max Planck Intézetben, harminchárom esztendősen a kandidátusi értekezését, öt évvel később a nagydoktori disszertációját védte

meg. Az MTA Állam-és Jogtudományi Intézetében Eörsi Gyula volt a mentora. A nyolcvanas években a zöldmozgalmak jogi tanácsadója, a Duna Kor tagja, később a Nyilvánosság Klub ügyvivője, de vezetői tagságot vállalt a Független Jogász Forumban is. Az MDF alapító tagja, majd elnökségi tagja. 1989 november 23-tól alkotmánybíró, kilenc évig az Alkotmánybíróság elnöke volt. Az Országgyűlés 2005junius 7-en öt esztendőre a Magyar Köztársaság elnökének választotta. Sólyom László sorsa nagyot fordult az interjút megalapozó beszélgetéseink között. Első randevúnkkor egy budai ügyvédi irodában meg a szuverén jogtudós beszelt múltról, jelenről, jövőről, hogy utána államfő jelöltként, majd a köztársaság első polgáraként válaszoljon a pályafutását érintő kérdésekre. 166 oldal a könyvben 110 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Először a nyolcvanas évek közepén találkoztam vele az ELTE polgári jogi

tanszéken, majd a kilencvenes években többször is, amikor az alkotmánybíróság aktuális ügyeiről készítettem vele interjúkat. A szememben ma is alkotmánybíró- talár nélkül. -Kik voltak a szülei és nagyszülei? - Atyai nagyapám vasúti tolató volt a MÁV-nál, majd amikor nyugdíjba merít, suszterként dolgozott otthon. Felesége sváb asszony volt, kilenc gyermekük született Apám bölcsész akart lenni, de harmadév után átment ,,mezei" jogásznak. Az egyetem után a pénzügyigazgatásban helyezkedett el, és gyorsan haladt a hivatali ranglétrán. Anyám jómódú iparos-kereskedő családból származott, anyai nagyapámnak fűszer- és gyarmatáru-kereskedése volt. Az egyetemet végzettek apámmal, illetve egy orvos nagybácsival jelentek meg a családban. Anyai nagymamám osztrák lány volt, aki ötéves koromban megtanított gót betűkkel írni. Sopronban kezdtem iskolába járni, mert odahelyeztek apámat a Pénzügyigazgatóság

főtanácsosának, majd amikor visszakerült, Pécsett tanultam. Miután ,,osztályidegen" apámat elbocsátottak, a mecseki erdőgazdaságban gépkocsi-segédvezető, később bérelszámoló lett. Nagyon szegények voltunk Ugyanazt a félcipőt hordtuk télen-nyáron. - Hova járt középiskolába? -A volt pécsi főreál gimnáziumba, amit akkor nyitottak meg újra, Széchenyi néven. Válogatott osztályba jártam, csupa jó tanárunk volt. -Milyen emlékei vannak 1956-rol? - Október 24-en a gimnázium kivonult a Széchenyi térre tüntetni. Máig őrzöm egy Rákosi-szobor darabját, valamint a Nádor szálló tetejéről ledobott vörös csillag szilánkját. Amikor ismét elkezdődött az iskola, a biológia tanárunk behozta a Sorsunk című folyóiratnak azt a számát, amit meg 1944-ben, a nemet megszállás után meg ki tudtak adni. Az osztály előtt felolvasta a szerkesztőségi cikket, amely arról szolt, hogy megszálltak minket, most mindenki vonuljon passzív

ellenállásba, mert meghalni nem érdemes, de tartsuk magunkat. December végig naplót vezettem, amit odaadtam olvasni gyermekeimnek is kamaszkorukban. -Mindig is jogásznak készült? - Egyáltalán nem. Zeneiskolába jártam, zongorista voltam A bátyám később fuvolista lett, sokat szonatáztunk együtt. Azért választottam a jogot, mert a szüleim úgy gondolták, hogy támogatás híján nem tudok Pécsről elmenni. Minden különösebb lelkesedés nélkül mentem a jogra A pécsi jogi kar akkor iszonyatos hely volt, kiábrándított, amit ott jog címén oktattak. 167 oldal könyvben Mit szolhatott egy igazságokra éhes fiatalember ahhoz, hogy a jogrendszert nem mi tagoljuk, hanem az a természettől fogva tagolódik - éppen olyan jogágakra, amilyen tanszékek vannak? Egyetlen oktató hatott ram, Benedek Ferenc, aki akkor a romai jogi tanszéken volt tanársegéd. Tőle sokat tanultam. -Mihez kezdett az egyetem után? - Feljöttem a fővarosba, mert későbbi feleségem

akkor mar az ELTE bölcsész karara járt. Fogalmazó lettem a kispesti bíróságon. Panasznapot tartottam, békítettem a magánvádas ügyfeleket, gyártottam az aktákat. Benedek Ferenc tanácsára megkerestem Mádl Ferencet, aki akkoriban az MTA jogi osztályának titkára volt. Elmondtam neki, hogy nem akarok jogász lenni, mire ő azt válaszolta, hogy 6 sem akart, de azt is lehet rendesen csinálni. Később megkeresett, hogy tudok-e németül, mert lehetne menni 111 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Jenaba. Eörsi Gyulával meghallgatták a német nyelvtudásomat, és 1966 nyarán kiutaztam Előtte összeházasodtunk, hogy a feleségem velem jöhessen. Három évet töltöttünk az NDK-ban - Huszonnégy éves kordban már a jenai egyetem tanársegédje lett, huszonhét évesen német doktorátusa volt, majd ösztöndíjasként megfordult a Kalifornia Egyetemen, Kölnben, Frankfurtban, a hamburgi Max Planck Intézetben, harminchárom evesen a kandidátusi, öt évvel

később a nagydoktori disszertációját védte meg. Ennyi elfoglaltság mellett mennyi ideje maradt a családjára? -A fiatalságom valóban iszonyú hajtásban telt el. Amikor visszajöttem Jenából, olyan osztályra kerültem az akadémiai intézetben, ahol elvárták, hogy háromévenként letegyek egy könyvet az asztalra. Ez volt a legendás Eörsi-osztály, ahol Mádl Ferenc, Harmathy Attila, Sárközy Tamás, Lontai Endre, Vörös Imre is dolgozott, s ,,állandó meghívottként" oda számított Peschka Vilmos, Vékás Lajos is. A családi háttér eközben meghatározóan jelen volt, már csak azért is, mert mindig otthon dolgoztam. Ez a mai napig így van. -Teljesítmény kényszerről beszelt. Nem volt-e ez egyben megfelelési kényszer is? - Egy fiatalban legyen annyi ambíció, hogy megmutassa, ennyit tudok én is. Ne beszeljünk mindig kényszerről: a munkában játékos örömet is leltem. Az első könyvemben például Szamos zenei komponálási trükk van.

Azokat az utalásokat, megfeleléseket és játékokat mind a saját mulatságomra csináltam. 168 oldal a könyvben -A legendásnak nevezett Eörsi-osztályból többen is szép tudományos karrierfutottak be. Sőt köztársasági elnökök is lettek közülük. Mi volt a titka Eörsi Gyulának? - Eörsi Gyulának sokat köszönhetek. Eörsi nemcsak hagyott minket dolgozni, és értékelte a tehetséget, hanem mindent elolvasott, amit munkatársai odaadtak neki, és apró betűkkel beszúrt megjegyzéseivel kipreparálva adta vissza. Csak később értettem meg, milyen nagy cselekedet ez egy elfoglalt, pozíciókkal túlterhelt embertől. Eörsi hamarosan ,,kinevezett magántudósnak" (ezek az ő szavai), azzal, hogy irhatok, amit akarok, csak írjak. Nem volt közbülső főnököm, csupán neki tartoztam felelősséggel. -Könnyen tegeződik? - Nehezen. Van, hogy új ismerősökkel évekig magázódom, s számos jó kapcsolat meg is maradt ennél a nyelvi formánál. Tudom, ez

félreérthető Azt hihetik, fennhéjazásból nem tegeződöm azonnal. Ez inkább alkati tulajdonság, és Németországban is így szoktam meg. Nagyon nem szeretem az itthoni bizalmaskodást -Ugyanazok a barátai, akik 1989 előtt is azok voltak, vagy bővült a ,,bizalom köre"? - Baráti körünk közös a feleségemmel, a gimnáziumi és egyetemi évekből datálódik. Olyan szerencsénk volt, hogy felnőttként is találtunk új barátokat. Noha szétszóródtunk az életben, és csak ritkán találkozunk, feltétlen bizalommal vagyunk egymás iránt. -Fél-e az újabb barátságoktól, hogy ezek a közeledések nem az ön személyének, hanem inkább a pozíciójának szol? - Ez fel sem merült bennem. Egybekent nem tapasztaltam ilyet - Mi a kedvenc időtöltése? - Aktív pihenésnek, szinte erőforrásnak számit a zenehallgatás és a kirándulás. Ezek egyben közös családi élmények, amelyek nagyon fontosak az eletünkben. Amint tehetjük, megyünk ,,vissza a

természethez". 112 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Nyaranta a Mátrában ,,unokázunk". Ilyenkor minden nap tíz-tizenöt kilométert is gyalogolunk a feleségemmel és a kisgyerekekkel. -A természet szeretete meghatározta szakmai érdeklődését is. A nyolcvanas évek elejétől a nem hivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadójaként, a Duna Kor egyik résztvevőjeként is tevékenykedett. A bős-nagymarosi vízlépcső elleni megmozdulásoktól kezdve a Zengő-ügyig szívesen vállalt természetvédői szerepet. 169 oldal a könyvben Hogyan került kapcsolatba a hazai zöldekkel? - Úgy, hogy megkerestek. Akkoriban jelent meg a könyvem a környezetvédelemről Örömmel vettem reszt ezekben a mozgalmakban, sok kitűnő embert ismertem meg, meg persze a mozgalmak ballasztját is. Ez ugyanis konkrét politikai harc volt A Duna Körhöz életem talán legromantikusabb időszaka fűződik. - Ön a Magyar Demokrata Forum egyik alapító tagja, sőt

1989-ben elnökségi tagja volt. Milyen érzésekkel tekint vissza ezekre az évekre? - Nagyon jó érzésekkel. Kifejezetten örülök annak, hogy reszt vehettem a Magyar Demokrata Forum alapításában. A lehető legjobb emlékekkel tekintek vissza a Jurta-időszakra is, amikor szinte véletlenül kerültem a ,,világot jelentő deszkákra". Meg jobban szerettem az MDF Ó utcai barakkját Rengeteget tanultam ezekben az években. Eszem ágában sincs azt mondani, hogy akkori céljaimat vagy nézeteimet megtagadtam volna. Sőt Sohasem hoztam nyilvánosságra azt a levelet, noha többen kértek rá, amelyben bíróvá választásom után lemondtam az MDF-tagságról. Ebben azt írtam, hogy alkotmánybíróként pontosan azokért a célokért fogok küzdeni, amikért az MDF-ben harcoltam. Persze ma nem ,,harcolok", de köztársasági elnökként is ugyanazokat a célokat tartom szem előtt, mint 1988-ban vagy 1989-ben. Nevezetesen a jogállamiságot, az egyéni szabadságot,

és mindazt, ami a rendszerváltozásban szép és biztató volt. Úgy érzem, nem változtam többet, mint amennyit a ram háruló óriási felelősség megkövetelt. - Valamikor ügyvivője volt a Nyilvánosság Klubnak is. - Akkor maradtam ki belőle, amikor a rendszerváltozás után újjáalakult. Addig ugyanis a klubnak volt egy dicsőséges, szabadságharcos korszaka, amelyet ma is vállalok. Egyébként vezetői tagságot vállaltam a Független Jogász Forumban és a Marton Áron Társaságban is. Mindenhova felkértek. Nem zárkóztam el a sors elöl, de nem is kerestem -Már a magyar Alkotmánybíróságnak is története van. Több mint másfél évtized telt el azóta, hogy az első öt alkotmánybíró munkához látott. - Tagadhatatlan, hogy erre a másfél évtizedre ma mar van bizonyos rálátás. Néha egyébként megdöbbenek azon, hogy mar hány év óta nem vagyok alkotmánybíró. Sokkal rövidebbnek tűnik ez az idő, mert még mindig nagyon közel érzem

magamhoz az Alkotmánybíróságon eltöltött kilenc evet. Távozásom után egy évig Kölnben tanítottam, ahol emellett megírtam a ,,kék könyvet", Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon című kötetet. 170 oldal a könyvben Több szempontból is szerencsés helyzet volt, hiszen meg mindenre emlékeztem, és egy távoli, idegen országban, elszigetelve mindentől, a határozatok újraolvasása után vonhattam meg a mérleget. Ma is kordokumentumnak tartom azt a könyvet, annak is szántam. Mindent összevetve: jó véleménnyel vagyok az akkori Alkotmánybíróság munkájáról. - Az alkotmány kommentárján dolgozik munkatársaival. Hol tartanak a munkával? 113 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - Összegyűjtöttem tizenöt fiatal kutatót, és egymás között elosztottuk a munkát. Megtartottam persze a rám eső részt is, mint a hajótöréstől megmenekülök a lex Rhodiaban. A kommentár második számvetés lesz a ,,kék könyv" után. Ez

azzal a kötelességgel jár, hogy megnézem, mit csináltak az utódok. Megint képben vagyok - És mit csináltak az utódok? - Bár meglehetősen kritikus és epés megjegyzéseket teszek a saját működésem idejéből, és a saját tollamból származó melléfogásokra is, az utódok globális értékelésére mégsem vállalkozom. Korábban megfogadtam, hogy interjúban, publicisztikában nem értékelek, mert ez szigorúan szakmai téma: ha az ember mond valamit, akkor azt részletes és tényszerű érvekkel köteles alátámasztani. -Alkotmánybírósági elnökként többször szóvá tette, hogy hiányzik a jogtudomány kritikája, a bírálatok csak a felszínen mozognak. Tapasztalt-e elmozdulást az elmúlt években? - Igen. A fiatal kutatok több értékes tanulmányt tettek mar le az asztalra A legjobb elemzéseket egyébként jogelméleti indíttatású szerzők írták. Alkotmányjogászok részéről az utóbbi fel évtized hozta meg a bíróság pályaívének

megrajzolását - külföldön. Többek között nemet, amerikai és francia disszertációkból kinőtt, igen tanulságos könyvek születtek. Itthon ma egy egyetemi tankönyv szinte másból sem áll, mint az Alkotmánybíróság határozatainak ismertetéséből. Itt a műfaj által lehetővé tett, de így is ritka, egy-egy mondatos reflexió meg mindig nem pótolja a hiányt. Ezért van nagy jelentősége a Fundamentum című folyóirat elemzéseinek, és egyáltalán működésének. -Az alkotmánybíráskodásról, a ,,láthatatlan alkotmányról" vallott felfogását a halálbüntetés alkotmányellenességének esszészerű indokolásában fejtette ki. - Nagy teljesítménynek tartom, hogy rövid idő alatt egy koherens dogmatikai építmény jött létre az alkotmány alapján. Nekünk nem az volt a fő törekvésünk, miként lehetne magunktól elhárítani az ügyeket. 171 oldal a könyvben Mi meg a ,,sajtpapírokra" irt indítványokkal is készségesen

foglalkoztunk, éppen azért, hogy az egyes alkotmányi rendelkezéseket értelmező mondatainkat beleagyazzuk egy összefüggő rendszerbe. Egy induló alkotmánybíróságnak minden ügy ,,nagy ügy" - lehet, ha a szobrász szeme meglátja a kőtömbben a szobrot. Ez utóbbi persze később is, ma is, aktuális marad -Az Alkotmánybíróság - különösen a kilencvenes évek elsőfélében - jogtörténeti, jogfejlesztő szerepen túlmenően a politikai intézményrendszernek is meghatározó része volt. -A politológiai, politikatörténeti, sőt a történeti irodalommal kapcsolatban is vannak hiányérzeteim. Amikor külföldön elemzik például a rendszerváltási típusokat, gyakran a szerint csoportosítanak, hogy a változásokban a parlament, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, vagy - rendhagyóan - a hadsereg vagy a vallási vezetők játszottak-e a főszerepet. Utóbbiak például egyes iszlám országokban irányítottak a rendszerváltást, hiszen -

ne feledjük - ez a folyamat nem csupán Európára korlátozódott. Dél-Afrika mellett Magyarországot szoktak felhozni példaként arra, ahol a változásokban az Alkotmánybíróság volt a kulcsszereplő. Ehhez képest meglepő, hogy az utolsó tizenöt evet leíró hazai történelmi és politológiai munkák nem, vagy csak nagyon keveset foglalkoznak a magyar Alkotmánybírósággal. Míg jelentéktelen és következmények nélküli politikai csetepatékról hosszan értekeznek, az Alkotmánybíróságnak legfeljebb egy-két sor jut. Úgy tűnik, történészeink nem látják, hogy az új rendszer szilárd kereteit az Alkotmánybíróság építette ki, és védte meg. Az igazi kérdés a történész vagy politológus szamara az 114 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL lenne, hogyan juthatott a bíróság ebbe a pozícióba. - Ez a történészi ,,csőlátás" azért is hihetetlen, mert a rendszerváltozás első éveiben szinte minden éles politikai vitakérdés az

Alkotmánybíróságon kötött ki. Elegendő csak az igazságtételre, a kárpótlásra, a köztársasági elnök jogkörére, a médiaügyekre vagy éppen a Bokros-csomagra utalni. - Így van. És az említett ügyekben ki is fejeződött az Alkotmánybíráskodás minden előnye Az, hogy a bíróság a napi politikán felülemelkedve, elvileg és idő álló érvekkel megalapozva, részletesen indokolva hozza meg döntéseit, amelyekkel szabályt alkot a jövőre nézve is. Emellett azonban az Alkotmánybíróság a politikai rendszer egyik legfontosabb szereplője, tehát nem tehet ügy, mintha a tiszta elmélet szférájában működne. Régi angol biroktól olvastam, és megszívleltem, hogy az ítélet nem szakadhat el a társadalmi körülményektől. Ezt azonban ügy kell megvalósítani, hogy átjárhatatlan fal legyen a napi politika és politikusok, másrészt az Alkotmánybíróság között. 172 oldal a könyvben Hogy stilárisan is érzékeltessem, mire gondolok, idézek

a halálbüntetés-ítéletből: ,,Ha az Alkotmánybíróság abszolút értékeket deklarál, ezek saját korának szóló értelmet fed! fel." - Azért kaptak néhány bodicseket is a politikusoktól. -A politika persze direkten politizált velünk szemben. Sokáig nem pótoltak a kiesett alkotmánybírókat Az első két ciklusban folyamatosan akadt olyan parlamenti képviselő, sőt párt, amely felvetette, hogy meg kellene szüntetni az Alkotmánybíróságot. Mindezzel szemben erős nemzetközi kapcsolatrendszert építettem ki, és olyan ismertségre tettünk szert a színvonalunk miatt, hogy nem lehetett volna hozzánk nyúlni nagyobb nemzetközi botrány kockázata nélkül. Manapság inkább az alkotmányt változtatnak meg, ha nem tetszik az ítélet; bírót pedig éppúgy nem választanak időben. Az Alkotmánybíróság kitüntetett szerepet továbbra is a politikától független, szakmai döntés adja. Naponta tapasztalhatjuk ugyanis, miként romlik a politizálás

színvonala, hány politikus mondja szemrebbenés nélkül a fehérre, hogy fekete. Ezzel a világgal szemben továbbra is nagy szükség van ellensúlyra. Meg egyszer hangsúlyozom a szakmaiságot, amelynek az egész világ alkotmányjogászi ítélőszéke előtt meg kell(ene) állnia. Ezért aggasztó, hogy a bírák jelölésénél eleve hátrányban van, aki markáns és megalapozott szakmai véleményéről ismert, és könnyebben számíthat a talárra, aki soha nem írt, talán nem is gondolt semmi említésre méltót, de bírja valamely párt bizalmát, s jellegtelensége miatt a másik párt sem tálalhat rajta kivetnivalót. -Hogyan látja az Alkotmánybíróság és a politika viszonyát? - Amikor az Alkotmánybíróság és a politika viszonyáról beszelünk, akkor ott a politikán a napi politikát és a pártpolitikát értjük. Annak idején mindig azt mondtam: nekünk semmi közünk a politikához. Egyszer ugyan megjegyeztem, hogy az Alkotmánybíróság politikai

szerv, erre az egyik bíró kollega rögtön nyilatkozott egy újságnak, hogy mi nem politizálunk. Szerintem alapvető tétel, hogy az Alkotmánybíróság a politikai rendszer konstitutív tényezője, csak egészen más szinten politizál, mint a többi szerv. Az ő politikája az, hogy az alkotmányt óvja Ezért hoztak létre Az Alkotmánybíróság elnökeként azt a magatartást követtem, hogy minden szálat el kell vágni és minden kapcsolatot megszakítani, nem targyalunk, nem hallunk meg semmit, oda sem figyelünk. Emiatt sokszor kellemetlen helyzetbe is kerültem, mert amikor például egy fogadáson találkoztam egy politikussal, vagy éppen a követ kérdezte, mit szolok ehhez vagy ahhoz, legtöbbször fogalmam sem volt, hogy mi történt a parlamentben vagy a médiában. Azt mondtam, hogy ez minket nem érdekel 173 oldal a könyvben Szerintem helyes volt ezt a szélsőséges elvi álláspontot képviselni, és minden erővel függetleníteni magunkat a rádióban,

televízióban vagy éppen a parlamentben elhangzottaktól. Ebben az alapelvben 115 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL az is benne foglaltatott, hogy az Alkotmánybíróság minden kérdést kizárólag jogilag old meg, és nem tesz engedményt az alkotmányosságból meg rendkívüli történelmi helyzetben sem. Mindezzel együtt fenntartom, hogy az Alkotmánybírónak figyelemmel kell lennie a nagy társadalmi összefüggésekre. - Az Alkotmánybíróság elnökeként akkurátusan ügyelt arra, hogy ne vegyen reszt politikai demonstráción, olyan rendezvényen, amelyen pusztajelenléte is állásfoglalásnak minősülhet. -A spanyol etikettre utalva azt szoktam mondani: a királynőnek nincs lába. Nem mutathatja, s gondolni sem illik rá. Minden Alkotmánybírónak személyes presztízskérdése, hogy megfeleljen az Alkotmánybíróság semlegességéhez méltó magatartásmintának. Az is természetes, hogy Alkotmánybíró nemcsak semmilyen politikai szerepet nem vállalhat,

de kerülnie kell minden eseményt, amelynek aktuál-politikai felhangjai lehetnek. Emiatt például egyszer sem mentem el meg a Szent István-napi kormenetre sem. Más kérdés, hogy a magyar államfő néma tisztelettel megjelenik első, és nagy királyunk ünnepén. Merhetetlenül ellenkezik az ízlésemmel, hogy például politikusok a kamerák előtt áldoznak. A pápa látogatáskor sem mentem előre, a protokoll-szektorba; jól megvoltunk a gyerekekkel a tömegben a Hősök terén. -A világ valamennyi alkotmánybírósága előbb vagy utóbb szembetalálkozik a három nagy élet-halál" kérdéssel, az élethez és az emberi méltósághoz valójog elemzésével: a halálbüntetéssel, az abortusszal és az eutanáziával. Az első kettővel megbirkóztak, a harmadikat hátrahagyták az utódoknak, pedig öt évig ott porosodott az asztalukon Kmetty Ildikó és Takács Albert indítványa. Miért? - Így lesz egy indítványozó halhatatlan. 1993-tol több nyarat

töltöttem el azzal, hogy elolvassam az eutanázia irodalmat. Az első beadvány annyira nem volt konkrét, hogy a teljes eutanáziaproblémára kellett volna elvi megoldást tálalni. Mire a második bíróság meghozta a döntést, a kérdés szabályozása mar megszületett az egészségügyi törvényben, így ,,csak" azt kellett megnézni, hogy az vajon alkotmányos-e. Nem bocsátkoztak elméleti melységekbe, inkább a régi szövegeket vettek elő formális alapként. De nem kerülöm meg a kérdést: nem tudtam megoldani a problémát. Vagy egy szűkebb kérdés, vagy meg több idő kellett volna hozza A halálbüntetés eltörlésében biztos voltam, tálaltam új érveket is. Az abortusznál el tudtam választani saját erkölcsi felfogásomat a mindenkire érvényes jog engedte megoldásoktól 174 oldal a könyvben Abban is biztos voltam, hogy nem szabad az aktív eutanáziát megengedni, de nem tudtam felépíteni a teljes érvrendszert. Az eutanázia-beadvány akkor

lett döntésre érett, amikor a közben meghozott törvény leszűkítette a problémát. Az igazi kérdés azonban továbbra is fennáll - Az elmúlt másfél évtizedben a politikusok attól függően minősítettek az Alkotmánybíróságot, hogy az adott döntés sérelmes vagy nem a pártjukra nézve. Időnként az is előfordult, hogy megváltoztatták a véleményüket. - Szerintem a kritikák egy része nem volt őszinte. Hiszen jól jöhet az a politikusnak, hogy egy alkotmányosan eleve kétséges dolognak learatja a politikai hasznát. A döntést követően pedig az Alkotmánybírákra lehet mutogatni, hogy lám, ők nem tettek lehetővé, amit mi olyan jól kigondoltunk. - Azt is sokszor az önök szemére vetettek, hogy az Alkotmánybíróság voltakeppen kontroll nélkül dolgozik. - Ennek melyebb gyökerei vannak. Be kell látni, hogy az Alkotmánybíróság a többségi demokráciában szükségképpen rejlő veszélyeket ellensúlyozza, ezért szemben áll a

többségi elvvel. Igaz, hogy választott, de utána teljesen független birokból álló testületről van szó, amely nem a parlamenti többség - s elvileg az ezek mögött álló választok többségének - álláspontját képviseli. Ezt mi mar 1990-ben megmondtuk, amikor a halálbüntetést alkotmányellenesnek minősítettük. Úgy szavaztunk, 116 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL ahogyan akkor semmilyen parlament, semmilyen népszavazás nem döntött volna. Nem is praktikus, például a halálbüntetés visszatartó hátasára vagy hasonlókra alapozott érvekkel, hanem az egész alkotmányt átható legalapvetőbb jog, az emberi méltósághoz és élethez való jog kifejtése alapján foglaltunk állast a halálbüntetés eltörlése mellett. Dél-Afrikában, egy nagyon kié1ezett és kockázatos helyzetben, pontosan azokat a mondataimat idézte az ottani alkotmánybíróság a halálbüntetést szinten eltörlő ítéletében, amelyek az Alkotmánybírói ítélet

függetlenségéről szólnak a nép és a népképviselet véleményétől. Ez irányította ránk a világ figyelmet mar 1991-ben, ők pedig megnyerték a csatát - Származott-e abból konfliktus, hogy az Alkotmánybíróság szemben áll a többségi elvvel? - Ezt a helyzetet kétféleképpen lehet megélni. Amerikában a Legfelsőbb Bíróság kerüli a konfliktusokat a kongresszussal. Nem így Európában, ahol az Alkotmánybíróság forradalmi termékek Németországban a nacik uralma után alakult Alkotmánybíróság, de Spanyolországban 175 oldal a könyvben , Portugáliában vagy Görögországban és Olaszországban is a fasiszta rendszereket követően hoztak létre őket. Mint ahogy nálunk is a rendszerváltás szülötte az Alkotmánybíróság Ennek megfelelő önképük folytán nem félnek a konfliktusoktól. A mi Alkotmánybíróságunk is rendelkezett megfelelő öntudattal. Tehát abból indultunk ki, hogy mint minden bíráskodás, az Alkotmánybíráskodás is

természete szerint nem a többségi elvet követi. Visszatekintve is úgy látom, hogy szükség volt erre a külső pontra. Mint tudjuk, csak egy szilárd pont kell, és ki lehet mozdítani az egész világot. Az Alkotmánybíróság egy ilyen szilárd pont - Lehet-e egy szilárd pontot ellenőrizni? -Az Alkotmánybíróság nem konkrét ügyek kapcsán dönt, mint az amerikai Legfelsőbb Bíróság, hanem absztrakt módon jogszabályokról. Ez meg jobban kiélezi a bíróság viszonyát a jogalkotóval, hiszen ő meghozza, az Alkotmánybíróság pedig, ha alkotmánysértőnek tálalja, hatályon kívül helyezi a jogszabályt. Ez-a klasszikus kifejezéssel - negatív törvényhozás. Nyilvánvaló, hogy nem kontrollálhatja a bíróságot az a szerv, amelyet ő ellenőriz. Ez nem jelenti azt, hogy az Alkotmánybíróság kontroll nélkül tevékenykedik A végső kontroll az alkotmány. Az alkotmányt ugyanis az alkotmányozó megváltoztathatja, ha végképp nem tud kibékülni

egy Alkotmánybírósági értelmezéssel. Ezzel azonban vigyázni kell, egy igazi jogállamban ehhez ugyanis az kellene, hogy az alkotmányozó hatalom és a közönséges törvényhozó hatalom jobban elvaljon egymástól. Egyszer fordult elő az elnökségem alatt, hogy inkább az alkotmányt módosították, mintsem az ítéletet követtek volna. Emellett van egy másik kontroll is: miután az Alkotmánybíróság tudományos módszerekkel dolgozik, és javarészt jogtudósok a tagjai, a tudományos közvélemény kontrollja alatt is áll. Saját alapvető érdeke, hogy erre szakadatlanul figyeljen: e támaszt és igazolást elvesztve tekintély nélküli politikai szereplővé süllyed. 117 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 176 oldal a könyvben Egy alkotmányos forradalmár Takács Albert alkotmányjogász, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese Egy alkotmányos forradalmár című írásában (Fundamentum, 1999. 3 szám) vázolta fel

Sólyom László szakmai és emberi portréját Ebből az írásból két idézet: ,,Tíz évvel ezelőtt sem fordítottam sok energiát arra, hogy személyes sorsok, karrierek alakulását tálalgassam. Akkor is és ma is határozottan az a véleményem, hogy Sólyom László személyében a jogállami forradalom garanciájának szánt intézmény és egy alkotmányos forradalmár különös találkozására került sor. Azt hiszem, az első alkotmánybírók közül Sólyom László volt a leginkább tisztában azzal, hogy a rendszerváltoztató politikai alkufolyamat az Alkotmánybíróság szerepet illetően milyen biztos, tudatos és milyen (sok) bizonytalan, végiggondolatlan elemet tartalmazott. A háromoldalú tárgyalások resztvevőjeként is inkább megfigyelő maradt, s a - jelképesen is értelmezhető - második sorban ülve, már akkor módja volt az eldöntött és el nem döntött kérdések megkülönböztetésére. (.) Valószínűleg az is tudatosult benne - hiszen

Sólyom soha nem volt politikus, »csak« közéleti, kritikai értelmiségi -, hogy a létrejött politikai alku stabilitása nem a megállapodás tényen, hanem megvalósításán múlik. Az, ami a politikai pártok között felbomolhat, a parlamenti padsorokban átértékelhető, az Alkotmánybíróságon mar majdnem végleges formát olt. Egyedülálló lehetőség kínálkozott a bírói realizmus szamara: nem az az alkotmány, amit a (valamire felhatalmazott) politikai döntéshozók összetákolnak, hanem az, amit az Alkotmánybíróság mond. Azt mindenkeppen el kell ismerni, hogy a jogi érvelés logikája szerint eljáró alkotmánybíró választási és mérlegelési szabadsága sokkal kisebb, mint a politikai felelősséget viselő dilettánsé. Az alkotmányos forradalmár ok áldozatainak száma és szenvedéseik mértéke mindeddig a legkisebb. Sólyom Lászlóra azért is nagyon illik az alkotmányos forradalmár elnevezés, mert az ő politikai álláspontja és

ízlése tudományos tevékenységéből következett. Sólyom a polgári jogban, majd később a közjogban fedezte fel azokat a technikákat, amelyek révén egyfajta alkotmányos és demokratikus berendezkedés kialakítható. Minden tudományos munkájában arra törekedett, hogy a jogintézmények hatókörének és lehetőségeinek kitágításával a jogok és a szabadságjogok új minőségét hozza létre. Bar később azt Valletta, hogy az Alkotmánybíró feladata nem tudományos emeleteinek megvalósítása, Sólyom László szakmai munkásságában szinte készen állt minden elmélet és módszertan, amely alkotmánybírói tevékenységében később szerepet játszott. Nézetei nem fejeztek ki politikai ideológiát, meg kevésbé politikai célokat vagy követeléseket, de egy jogág, illetve a jogrendszer olyan átalakítását tartalmaztak, amelyek egészen a rendszerkritika határáig eljutottak. A nyolcvanas évek magyarországi politikai ellenzeke nem ezt a

nyelvet beszelte, de ilyen gazdag, rendszeres »szótárt« a polgári állam- és jogtudomány esztétikai szépségében elmerült hazai tudományosság sem nagyon használt. Sólyom László a jog kultúrtörténetébe agyazva sok - tetszés szerint: eretnek vagy forradalmi - dolgot elmondott, amelyekről azok közül szinte senki nem beszélt, akik ma azt állítják magukról, hogy 6k mar akkor is." 118 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 177 oldal a könyvben Strausz János 1934. december 23-dn szilletett Budapesten Korán munkát kellett vállalnia, miután munkaszolgálatos édesapja elesett a Don-kanyarban. Fivérével és édesanyjával nehéz körülmények között éltek. Az atyai szeretetet anyai nagyapja igyekezett pótolni, aki gyakran kávéházakba is magával vitte. Gyerekkorától bújta a történelmi tárgyú könyveket Különösen a romai történelem és irodalom érdekelte. Határozott elképzelése ellenére meglehetősen kacskaringósra sikeredett a

pályaválasztása. A muzeológusi szakra nem vettek fel, az állatorvosi hivatástól megrettent, diplomata karrierje pedig tizenöt percig tartott. Kacérkodott az újságírással is, de végül a pesti jogi kar pótfelvételijén járt sikerrel. Hiába szerezte sorra a jeleseket, az 1956-os forradalomban ,,nyilvánosan képviselt véleménynyilvánítása" miatt kizárták az egyetemről. Évekig segédmunkásként dolgozott. A gyári munka mellett levelező tagozaton fejezte be-summa cum laude minősítéssel - tanulmányait. Mindvégig a büntetőjog és a bírói hivatás vonzotta. ,,Olyan ez, mint az archeológiában összerakni egy eltört romai vázát" - magyarázza. Több mint három évtizedes büntetőbírói pályafutása alatt rengeteg törött vázát rakott össze. Túlnyomórészt súlyos, élet elleni büntetőügyekben ítélkezett. Sok-sok híressé vált esete közül a gellérthegyi Fekete kéz galeri perét, a gyermekgyilkossággal vádolt, majd a

vádak alól felmentett Magda János ügyet, a Pócspetri-ügy perújítását, valamint a sortűzpereket említi. Amikor 1998 végén megkerestek, hogy Alkotmánybírónak jelölnek, úgy erezte, nem utasíthatja vissza a felkérést. Strausz János nem szívesen nyilatkozik. Egy évekkel korábban megjelent interjújáról is úgy beszél, mintha tegnap történt volna. Sokan azt hiszik, hogy az Alkotmánybíróságtól 2004 decemberében nyugállományba vonult agglegény megközelíthetetlen ember, akiből legfeljebb tőmondatokat lehet kipréselni. 178 oldal a könyvben Kollégái viszont állítják, hogy az egykori büntetőbíró közlékeny, fanyar humorú beszélgetőtárs. -Milyen gyermekkora volt? - Nagyon nehéz. Kilencéves voltam, amikor építészmérnök édesapám munkaszolgálatosként eltűnt a Don-kanyarban. Hadiözveggyé vált édesanyám előbb varrónő, később trafikos volt, hogy eltartson bennünket a fivéremmel. Néhány hónapig dolgoztam a Csepeli Vas-

és Acélöntődében A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumot is magánúton voltam kénytelen befejezni. Édesapám hiányát az első világháborúban ezüst vitézségi érmet szerzett anyai nagyapám igyekezett pótolni. Nagyapám nagy újságolvasó ember volt, és mint afféle öregúr a kávéházakat látogatta. Engem is gyakran magával vitt. Nagyon elveztem a New York kávéház hangulatát, ott mindig átlapoztam a képes újságokat, gyereklapokat. A háborús évekből a Tolnai Világlapjára emlékszem. Mint minden gyereket, engem is érdekelt a háború, megnéztem a háborús híradókat. És annyit azért értettem belőlük, hogy számomra is érdekesek legyenek. 119 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - Mi szeretett volna lenni? - Archeológus. Gyerekkorom óta borzasztóan érdekelt az ókori történelem, különösen a romai történelem és irodalom. Mostanában is állandóan ezzel foglalkozom Mar kisgyerekkent nagy elvezettel olvastam a romai tárgyú

könyveket, regényeket. Érettségi után régészetet szerettem volna tanulni, de ilyen szak akkor nem volt a bölcsészkaron. Ezért aztán múzeológia szakra felvételiztem, de nem vettek fel, mert állítólag megszűnt a felvétel, ezért átirányítottak. Ma is megvan a papír ,,Kedves Strausz elvtárs" megszólítással, miszerint hely hiányában nem áll módjukban felvenni, s helyette az Állatorvos-tudományi Egyetemet javasoljak. Inkább nem, köszönöm szépen. Megjegyzem, gondolkodtam az újságíráson is Ez az érdeklődés szinten a kávéházra vezethető vissza. A rokonságban egyébként volt egy neves újságíró, a Magyar Nemzet egyik szerkesztője, Frei András, aki anyám második unokatestvére volt. Frei a háború alatt a lap külpolitikai rovatát vezette, később Nagy Ferenc titkára lett, majd 1947-ben disszidált Amerikába. Szóval inspirált az újságírás. Úgy okoskodtam, hogyha mar nem lehetek régész, és nem akarok állatorvos lenni,

újságíró meg lehetek. - Volt újságírói szak? - Az újságírói főiskolán közöltek, hogy éppen most szűnik meg a képzés. Ezután gondoltam egy merészet: elmegyek diplomatának. Akkor mar évek óta tanultam angolul és franciául, és 1954-ben azt képzeltem: beállítok az utcáról a Külügyminisztériumba jelentkezni a külügyi főiskolára. 179 oldal a könyvben Meg is tettem ezt a marhaságot. A Bern téren elmondtam, hogy most érettségiztem, és archeológus szerettem volna lenni, de nem lehet, újságíró is szerettem volna lenni, de az sem lehet, ezért úgy gondolom, jelentkeznek a külügyi főiskolára. Úgy néztek ram, mint valami csodabogárra Egy ideig foglalkoztak is velem, majd a személyzetis no közölte: az ön értékes képességeit gyümölcsöztesse a szocializmus építése során és vállaljon fizikai munkát. A diplomata karrierem tizenöt percig tartott. Ezek után mégis elmentem az Állatorvos-tudományi Egyetemre, és megpróbáltam

elképzelni magamat, mint vidéki állatorvos. Nem sikerült Amint megláttam az állatcsontvázakat, sürgősen távoztam. Elkeseredtem Most mi lesz velem? Aztán kezembe került egy újsághirdetés, hogy a jogi karon nem teljes a létszám, lehet pót felvételizni. Jogász sosem akartam lenni, mert nem nagyon ismertem ezt a hivatást Bar nagyapám öccse ügyvéd volt, a munkájáról szinte semmit sem tudtam. Engem mindig az elméleti kérdések érdekeltek, nem tudtam elképzelni, hogy ügyvéd legyek vagy bármilyen jogi szakmában tevékenykedjek. De valamit kellett csinálni, ezért elmentem a jogi karra Az írásbeli sikerült, a szóbeli felvételin pedig főleg történelmet és irodalmat kérdeztek. Egy olyan egyetemi oktatóhoz kerültem, aki romai jogot tanított. Brósz Róbertnek hívtak Brósz félelmetes, de kiváló ember volt Ordítozva beszélt. Megkérdezte, hogy kerülök ide. Elmeséltem neki az előzményeket meg azt is, hogy az ókor és az archeológia

érdekel. Aztán azt tudakolta, melyik korszak vonz Akkor meg nem tudtam, hogy 6 kicsoda, és azt válaszoltam neki, hogy a romai. Érdeklődött az olvasmányaim iránt Sorolni kezdtem az ókori írókat, szakkönyveket. Brósz meg sem várta a felsorolás véget, hanem ram ordított: édes fiam, hat a legjobb helyre kerültél! Akarsz romai jogot tanulni? Visszakérdeztem: miért, itt olyan is van? Hatalmas kő gördült le a szívemről. Felvettek a jogi karra Valóban az első évben csupa olyasmit tanultam, ami borzasztóan érdekelt. Rögtön beiratkoztam latinra, olaszra és franciára Szerettem ezeket tanulni 120 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Mindennel, ami történelem, szívesen foglalkoztam. Azért is szerencsésnek mondhattam magam, mert Eckhardt Ferencnél tanultam magyar jogtörténetet. Remek oktatóim voltak Ahogy megismerkedtem a büntetőjoggal, azonnal beleszerettem. Ez nem volt véletlen, mert az archeológia és a büntetőjog rokonterületek: mindkettő a

múlt titkos tényeinek feltárásán faradozik. A büntetőjog ugyanis arról szol, hogy mi történt a múltban, össze kell rendezni mozaikokból az egész történetet. Olyasvalami ez, mint az archeológiában összerakni egy eltört romai vázat. A bűnügyi nyomozó, a vizsgálóbíró, az ügyész és a büntetőbíró ugyanolyan lelki struktúrájú ember, mint a régész. 180 oldal a könyvben -Ugyanazt az agyfélteket használják. - Igen. Aztán kialakult bennem, hogy jó lenne bíró lenni Az ügyvédi hivatás egy teljesen külön világ, ráadásul ők nem specializálódnak úgy a büntetőügyekre, mint a bírák. Az ügyészség meg azért nem vonzott, mert az ügyész egy hierarchikus szervezetben dolgozik. Ha akkortájt, 1957ben nem szakad meg az egyetemi pályafutásom, akkor ezt én korábban is el tudtam volna érni, így viszont csak hatéves kesedelemmel. -Miért zárták ki az egyetemről? - Az 1956-os forradalom napjaiban ,,nyilvánosan képviselt

véleménynyilvánításom" miatt. Mert .hőbörögtem" Ellenforradalmárnak minősítettek, és kizárták Hat évig gyárban dolgoztam Ami ma is faj: senki nem tett azért semmit, hogy esetleg visszakerüljek az egyetemre, sőt mindenben akadályoztak. - Senki sem segített? - Az egyetemen senki. Olyannyira nem, hogy amikor eljött a rendszerváltozás, mindenkit rehabilitáltak, csak engem nem. Az ELTE illetékesei egy félmondatnyi bocsánatkérést is képtelenek voltak kipréselni magukból. -Gesztust nem lehet kierőszakolni. - Nem. Akkoriban azt hittem, hogy a professzorok megvédik a diákjaikat, úgy, ahogy tettek sokan 1848 után. A Bach-korszakban ugyanis az egyetemek megvédték a hallgatóikat az osztrák hatóságok önkényeskedéseivel szemben. Itt ilyesmi szoba sem került Ellenkez61eg: nálunk a professzorok egy része kifejezetten reszt vett a tisztogatásokban. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a jogi kar igen rossz összetételű volt,

át volt politizálva. Én többször folyamodtam felülvizsgálat iránt, de az egyetem a legmerevebben utasította vissza minden kezdeményezésemet. Ha az Oktatásügyi Minisztériumban nincsenek jóindulatú emberek, akkor sohasem kerülök vissza a jogi karra. Engem minisztériumi határozattal vettek vissza 1960 őszen Ezt technikailag úgy oldottak meg, hogy egész egyszerűen hatályon kívül helyeztek a kizárási határozatot. Az egyetemen undorodva fogadtak, de sok vizet nem zavartam, mert én akkor mar nem akartam nappalira visszamenni. A gyárban nagyon rendesen viselkedtek, kifejezetten támogattak, tanulmányi szabadságot is adtak, amire abszolút nem lettek volna kötelesek. Jó ajánlóleveleket kaptam, ami segített abban, hogy a bíróságra bekerüljek. 1963ban summa cum laude minősítéssel végeztem Az Igazságügyi Minisztériumban is meglepő jóindulattal találkoztam, így tudtam bírósági fogalmazónak eljönni a gyárból. Ekkor mar huszonkilenc eves

voltam Nagyon jó helyre, a II kerületi bíróságra kerültem, ahol nagyszerű mestereim voltak, kitűnő régi bírák. 181 oldal a könyvben Abszolút önálló munkát végezhettem. Nagyon érdekes ügyeket tárgyaltam Tíz évvel később kerültem át a Fővárosi Bíróságra, először a másodfokra, majd 1980-ban az elsőre. Hat az volt az igazán érdekes! Voltak izgalmas, csúnya, nehéz ügyeim, erőszakos bűncselekmények, mint például a gellérthegyi Fekete kéz galeri pere, de az igazi nagy ügyeket 1980 után tárgyaltam, amikor tanácselnök lettem a 121 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Fővárosi Bíróságon. Tizennyolc évig, egészen alkotmánybírói kinevezésemig elsőfokú büntetőügyeket tárgyaltam. - Híres esete volt a nyolcvanas évek közepén a Magda-ügy. - Igen, az valóban egy nagy ügy volt. -Magda Jánost gyermekgyilkossággal vádolták, első fokon a Szolnok Megyei Bíróság halálra ítélte, aztán a Legfelsőbb Bíróság a

bizonyítás bizonytalanságai miatt új eljárást rendelt el. Akkor lett Magda János védője kirendelt ügyvédként Orosz Balázs. - Orosz Balázs nagyszerű ügyvéd volt, halála óriási veszteség. Nagyon jó barátok voltunk Balázsnak a Magda-üggyel indult a karrierje. Az egész pert együtt vittük végig - Emlékszem, amikor ezt az ügyet tárgyalták a Fővárosi Bíróságon, az évfolyamtársaimmal a teremben arra gondoltunk, hogy mégis létezik független bíróság. Bármennyire is unszimpatikus alak volt Magda János, mégsem lehetett elítélni olyan cselekményért, aminek az elkövetését egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá. - Tudja, mennyit dolgoztunk ezen az ügyön? Ötös tanácsban ítélkeztünk, és a kiváló Horváth Ibolya volt a másik bíró. Lementünk Szolnokra, szemlét tartottunk a temetőben, ahol a kislány holttestét megtalálták. A legapróbb bizonyítékokat is megnéztük. Sötétedés után azt figyeltük, hallható-e a hang,

latszik-e valaki. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy motívum nincs, nincs meg az eszköz, és tulajdonkeppen semmiféle bizonyíték nincs. - Egy csomó rejtély volt az ügyben. A kislány holttestét egy hatalmas sírkő alatt találták meg Hogyan tudta megmozdítani a követ a cingár testalkatú Magda János? - Végeztünk egy kísérletet. A fegyőrök meg sem tudták moccantani a követ Aztán hozattam csörlőt, de nem lehetett megemelni. A Legfelsőbb Bíróság elrendelte, hogy mérjük le a követ Mi lemertük a szelességet, a vastagságát, hivattam egy szakértőt, hogy állapítsa meg a fajsúlyát. Kalapáccsal levertem egy darabot a sírkőből, és odaadtam a szakértőnek. 182 oldal a könyvben Már nem emlékszem, hány mázsára taksálta a súlyát. Megmértük azt is, hogy ha a gyerek kijön az iskolából, eljut a temetőig, és ott ráugrik a feltételezett gyilkos, akkor mennyire van sötét, és az a no, aki ott biciklizett, láthatta-e

egyáltalán. A helyszíni szemle során kiderült, hogy semmi sem stimmel Ha a kislány kijött az iskolából, és végigment az utcákon hazáig, mert az otthona szemben volt a temetővel, akkor meg világosban haza kellett volna érnie. Ha pedig világosban kaptak el, akkor semmiképpen sem láthatta Magda Jánost az a no, aki sötétben biciklizett arrafele. Ha pedig sötétben biciklizett, akkor világított a hold meg az utcai lámpa. Beállítottuk Magdát a temetőbe a sírkőhöz Kiszámítottuk, hogy milyen sötét lehetett a feltételezett cselekmény elkövetésének időpontjában. Beigazolódott, hogy az égvilágon semmit sem lehet látni, pláne nem Magdát a sírkőnél. Így esett ki a legfőbb bizonyíték. Volt egy olyan feltételezés is, amennyiben Magda elkapta a kislányt a temető sarkánál, és a rozzant drótkerítésen keresztül, növényekkel, ágakkal benőtt területen, hurcolta be a sírkőig, akkor a kerítésnek le kellett volna szakítani egy

darabot a gyerek ruhájából. Arról nem beszelve, hogy Magda ruházatán is tálalni kellett volna a temetőbeli avarból, levélmaradványokból. Mert nemcsak a gyilkos hagyhat nyomot a helyszínen, hanem a helyszín is a tettesen. Mindig szerettem az ilyesmiket vizsgálni. -Szerepelt az ügyben egy zsebkendő is. - Magda János zsebében tálaltak, és állítólag a kislány nyálától volt szennyezett. Kiderítettük, hogy Szolnokon legkevesebb húszezer embernek van hasonló nyálcsoportja. Vagyis elvileg az származhatott bárkitől. 122 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Hihetetlenül hangzik, de régi könyvekben bukkantam rá, hogy az ötvenes években a szolnoki rendőrség szinte mindig tálalt a tettesnél valami zsebkendőfélét, amelyen rendre kimutattak az áldozat nyálat. Megtörtént például, hogy csoportos nemi erőszak miatt elkaptak őt vagy hat embert Bizonyíték nem volt, a sertett nem ismerte fel a tetteseket, a gyanúsítottak pedig közölték, hogy

ők meg életükben nem látták a nőt. Ekkor házkutatást tartottak a főgyanúsítottnál, és láss csodát, a lakásában tálaltak egy zsebkendőt a sertett nyálával. Úgy látszik, Szolnokon az volt a szokás, hogy mindenki eltette a tetthelyen a sértett nyálával szennyezett zsebkendőt. Megjegyzem: a Legfelsőbb Bíróság is átlátott a szitán: hatályon kívül helyezte az első ítéletet, később pedig mi felmentettük a vádlottat, és ezt a Legfelsőbb Bíróság mar helyben hagyta. - Ön volt az első bíró, aki sortűzperben ítéletet hozott. - Igen. Ugyanaz volt a munkamódszerem a salgótarjáni sortűzperben, mint a Magda-ügyben 183 a könyvben -A sortűzperben azért nehezebb lehetett a bizonyítás, mint a Magda-ügyben, hiszen nem egy-két évvel korábbi históriát kellett felgöngyölíteni, hanem majd négy évtizede történt eseményeket. -A sortűz nyilvánosságot kapott, nem titkolták. Voltak ugyanis olyan politikai indíttatású

gyilkosságok, amelyek nem titokban zajlottak, hanem mindenki szeme láttára. Sőt, meg dicsekedtek is vele. - Hosszos politikai és alkotmányjogi viták - egyebek között alkotmánybírósági eljárások - előzték meg a sortűzpereket. Ezek a kérdések mindenkit izgattak: elévültek-e ezek a cselekmények, lehetségesé, illetve összeegyeztethető-e a jogállamisággal a kései felelősségre vonás? -A sortüzek háborús bűncselekményeknek minősültek, így nem évülhettek el. Mellesleg: hivatkozhat-e elévülésre vagy idomulásra az, akinek az érdekében maga az államhatalom lep fel bűnpártolóként, illetve a bűncselekményt maga az államhatalom követi el? Ez speciális eset. Az elkövetőket kitüntették, mert a maguk idejében a sortüzeket törvényes, jogszerű cselekedeteknek tekintettek. 1956 és 1989 között harminchárom év telt el, addig ugyanis az a rezsim volt hatalmon, amelynek érdekében a sortüzeket elkövettek, majd utána az új rezsim -

ma is érthetetlen módon - ki akarta mosni őket. Az Alkotmánybíróság többször is nekilátott, hogy megoldást tálaljon Aztán jött az ügyészség, amely sorra megszüntette az eljárásokat. Továbbá ott volt a köztársasági elnök is, aki nagy megértéssel beszélt ezekről a ,,szegény öreg" emberekről. Szóval úgy nézett ki, hogy az új rendszer érthetetlen jóakarattal és szimpátiával kezeli őket. Csak 1995-ben kezdtem tárgyalni a salgótarjáni sortűzpert, mert csak addigra vált mindenki előtt világossá, hogy ezek a cselekmények nem évültek el. - Az Alkotmánybíróság először a Zétényi- Takács-féle elévülési törvényt, majd a Lex Zetényit semmisítette meg. A kormány által kreált igazságtételt törvény helyett pedig gyakorlatilag új jogszabályt alkotott, hiszen az első paragrafust kidobta, míg a második kapcsán leszögezte: annak alkalmazása csak az alkotmánybírósági határozat keretei között alkotmányos. - Az

Alkotmánybíróság éveken át akadályozta, hogy vádemelések történjenek. Az ügyészség meg furcsa módon hol elévülésre, hol bizonyítékok hiányára hivatkozott. Egészen elképesztő dolgokat állítottak a tiszakécskei ügyben, vagy a Kossuth téri vérengzés esetében például gondatlan veszélyeztetésről beszeltek. Ugyanezt a pepecselést náci háborús bűnök kapcsán nem mertek volna megcsinálni! Itt ugyanis mindenki melle, fölé vagy arrébb lőtt. Mondhattak volna azt is, hogy itt földönkívüliek garázdálkodnak. 184 oldal a könyvben Amikor az Alkotmánybíróság végre megtálalta a nemzetközi joggal összeegyeztethető jogalapot, én meg előkerítettem a New York-i egyezményt, amiről korábban nem volt szó, mert mindenki csak a genfi egyezményekről beszelt, egyértelmű lett, hogy a tettesek, a 123 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL felbujtok, a kezdeményezők és a bűnsegédek közül senki sem menekülhet, mert háborús

bűncselekményeket követtek el. - Tényleg háború volt? - Ezt a bírósági eljárásban bizonyítottuk. Régi iratokat szereztem be Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy volt-e háború Salgótarjánban? Eszembe jutott, hogy kellettek lenni plakátoknak. Beszereztettem az akkori plakátanyagot a különböző múzeumokból. Jó1 emlékeztem Volt orosz városparancsnok, orosz megszálló hatóság, amely plakátokon az üzletek nyitva tártasától kezdve a kijárási tilalomig mindent szabályozott. Vagyis nem arról volt szó, hogy az oroszok jogtipró magatartást tanúsítottak, hanem csak érvényesült a hadijog. Az, hogy megtámadták Magyarországot, minden bizonnyal a nemzetközi jogba ütköző cselekmény volt, de miután ez mar megtörtént, jött a nemzetközi hadi jog. Korábban a nemetek is agressziót követtek el, de miután megtörtént a megszállás, akkor mar bizonyos jogi szabályokat be kellett tartani. Az egykori plakátokból azt a következtetést

vontuk le, hogy Salgótarjánban hadiállapot volt. A nógrádi újságban például megjelentek a szovjet megszálló hatalom parancsai oroszul és magyarul. A következő lépésben azt kellett megválaszolni, hogy a vádlottaknak mi volt a szerepük, illetőleg azok a cselekmények, amit elkövettek, háborús bűncselekményeknek minősülnek-e. Amikor a vádlottak az oroszokkal együtt rálőttek a békés tömegre és negyvenhat embert megöltek, bizony háborús bűncselekményt követtek el. A harmadik lépesben pedig azt kellett tisztázni, hogy melyik vádlott mit követett el. Mind a tizenkét vádlott szerepét megvizsgáltuk Volt, aki azt mondta, hogy beragadt a fegyvere és nem lőtt. De hogy romlott el a géppisztolya? Elővettük a régi iratokat, ugyanis az életben maradt tüntetők, a munkástanács vezetői és a nemzetőrök ellen eljárások indultak. Ezekben az ügyekben a mostani vádlottak tanuk voltak Ezek az iratok pedig megvoltak a levéltárakban. Az a

vádlott, aki azt állította, hogy elromlott a géppisztolya, 1957-ben is ugyanezt adta elő, tehát biztos, hogy igazat mondott. Egy másik vádlott meg azt közölte a tárgyaláson, hogy felrobbantottak mellette egy hanggránátot, és ettől úgy megijedt, hogy bemászott egy betoncsőbe, ahonnan nem lehetett lőni. Így történhetett, mert ugyanezt vallotta egy 1957-es perben is. Aztán volt, aki azt mondta ugyan, hogy nem lőtt, de ehhez képest 1957-ben meg azzal dicsekedett, hogy lőtt. Kapott is érte kiemelt nyugdíjat Az is előfordult, hogy az áldozat és a gyilkos több mint harminc éven át egymás mellett laktak. Mindenki jól emlékezett az eseményekre 185 oldal a könyvben - Csakugyan érdekes az a módszer, ahogyan felhasználta a salgótarjáni sortűz tárgyalásakor azokat az 1957-es periratokat, amelyekben a szereplők ugyanazok voltak, csak éppen más, ellentétes minőségben. - De a tények azonosak voltak. Beszereztettem kórházi, temetői és

anyakönyvi nyilvántartásokat Mindenről volt dokumentum. Egykori fényképek bizonyították, hogy iszonyatos golyózápor verte a szemközti házakat. A helyszínen százszámra voltak a lövedékhüvelyek Annak idején az Országos Rendőr-főkapitányság bizottsága teljesen objektív helyszíni szemlét tartott. A jegyzőkönyvükben pontos adatok szerepeltek a golyó ütötte nyomokról, az épületekről, a lő irányokról, arról, hogy a helyszínen hány hüvelyt tálaltak és azok milyen fegyverekből származtak. -Ezt miért csinálták? A rezsim szorgosan dokumentálta saját gazságait? - Mert a bizottság tagjai tisztességes emberek voltak, és elfogulatlanul látták el a feladatukat. -A sortűzperekben nekem sohasem tetszet, hogy csupán a névtelen karhatalmistákkal vonták felelősségre, a vezetőket, a lefüggönyözött fekete autókban pöffeszkedő elvtársakat, akik az egész cirkusz hátterében álltak, azokat viszont nem. 124 ALKOTMÁNYBÍRÁK

TALÁR NÉLKÜL -A kispufajkások ott vertek nekem az asztalt, hogy kérem, mi kisemberek voltunk, hol vannak a felbujtok, a vezetők. ők nem voltak sehol Az ítéletben kénytelen voltam kimondani, hogy bar ismert a vezetők és felbujtok neve, de az ügyészség nem emelt vádat ellenük, ennél fogva mi az ő felelősségüket nem, legfeljebb csak a történelmi szerepüket rajzolhatjuk meg. Voltak magyar katonai vezetők, akik a salgótarjáni rendőrfőkapitányság épületének ablakából az orosz városparancsnokkal együtt nézték végig az eseményeket, és látták, hogy ki honnan hova lő. Az orosz parancsnok állítólag ordított, hogy tüzet szüntess Az oroszok abba is hagyták, közben a magyar pufajkások még lőttek. Ennek az egésznek a jogalapja az volt, hogy Pesten a kormánynak volt egy úgynevezett katonai tanácsa, amelyben Gyurkó Lajos vezérőrnagy, Marosan György, Biszku Béla és társai kifejezetten kiadtak egy országos parancsot, hogy ,,mától

kezdve lövünk", ahogy Marosan mondta. Én annak rendje és módja szerint Biszkut megidéztem és kihallgattam, hogy mit tud erről. Biszku tanú volt és nem vádlott. 186 oldal a könyven - Mit mondott Biszku tanú? - Öntudatosan azt mondta: kérem, a tanút mentességi jog alapján kell kihallgatni. Nem kérdezhettem meg tőle, hogy ön rendelte-e el a sortüzeket. Ha megkérdezem, ő megtagadhatja a választ. Egyébként teljesen mindegy, hogy mit mondott, hiszen ott voltak az eredeti jegyzőkönyvek, benne feketén-fehéren az ő szerepével. Semmi sem maradt titok - Hasonló gondosságot igényelhetett a Pócspetri-ügy újratárgyalása is. - Az is nagyon érdekes ügy volt. 1948 június 3-an a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pócspetrin az iskola államosítása elleni tüntetésen meghalt egy rendőr. Később több embert halálra ítéltek, a falut pedig megbélyegeztek. Ebben a perújítási ügyben ugyancsak ragyogóan lehetett rekonstruálni az eseményeket, még

az egykori filmhíradókat is levetítettük a tárgyalóteremben, több tucat tanút hallgattunk meg, főleg idős parasztembereket. Csodálatosan emlékeztek mindenre Negyven év után kimutattuk, hogy közvetlen közelről dördült el a lövés, nem távolról, és nem célozva. Sőt, kihallgattam azt a bírót is, aki halálra ítélte a vádlottakat. Nyugodtan bevallotta, hogy ez, kérem, koncepciós per volt, neki Rajk László és Rákosi Mátyás adta az utasításokat, és ő azokat csak végrehajtotta. Azt is elismerte, hogy meghamisította a jegyzőkönyvet. Az írógéppel írt szövegbe saját kezűleg írta be, hogy ,,bevallom, miszerint előre megfontolt szándékkal, több méter távolságból célzott lövést adtam le a rendőrre". Ennek alapján ítéltek halálra a fővádlottat meg a papot Még a puskát is kicserélték egy kitűnő fegyverre, amivel az egykori vád szerint lelőtték a rendőrt a pap felbujtására. Az eljárás során az is kiderült,

hogy a rendőrnek ehhez képest csupán egy rossz, lötyögős puskája volt, amelynek a tusával igyekezett visszatartani a tömeget, és amellyel aztán saját magát közvetlen közelről meglőtte, mert a fegyver véletlenül, a rázkódás miatt elsült. Zubbonyának egy részén vérfolt- és lőpornyomok maradtak, és ezekből, valamint az eredeti nyomozati iratokból egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy közvetlen közelről sült el a puska. De nem ám az, amit a tárgyalóteremben meg az egykori filmhíradóban mutogattak! - Nincs megoldhatatlan ügy? - Ha megvannak az iratok, a vallomások, a tárgyi bizonyítékok, igenis ki lehet bogozni az igazságot. Szent Johanna perében is évszázadokkal később derítették ki, hogy mi történt valójában. 187 oldal a könyvben -A bírói pulpitust mégiscsak otthagyta 1998 decemberében, amikor a parlamenti bizottság alkotmánybírónak jelölte. 125 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - Nem utasíthattam vissza a

felkérést. - Miért nem? - Mert érdekelt engem az alkotmányjog is, és azt gondoltam, hogy éppen eleget foglalkoztam mar büntetőügyekkel, ideje megpróbálkoznom egy teljesen új jogterülettel, egy teljesen új jogszemlélettel. Ráadásul nem hivatalosan az előző években is kaptam felkéréseket, de azokat nagy - nagy tisztelettel mindig elhárítottam, mert akkoriban olyan jó ügyeket tárgyaltam, mint például a sortűzperek, amelyeket semmilyen alkotmánybíróságért nem adtam volna fel. Azt tudtam, hogy a megbecsülés, a rang és az anyagi juttatások messze túlmennek azon, amit egy serény, több évtizede ítélkező büntetőbíró kaphat, de engem ezek a dolgok sohasem érdekeltek. - Mit szol ahhoz, hogy ont a sajtóban és a szakirodalomban is rendszeresen az Alkotmánybíróság konzervatív szárnyához szokták sorolni. - Az Alkotmánybíróságon belül nincsenek szekták, ahova az embereket be lehet sorolni. Ez inkább abból ered, hogy az

alkotmánybírókat parlamenti frakciók jelölik. Csakhogy ez a kötödés nem tartós Lehet, hogy valakit a szocialisták jelöltek és mégsem az. Lehet egy alkotmánybíróra, netán egy büntetőbíróra azt mondani, hogy jobboldali vagy baloldali? Minden bírói munka alapja a pártatlanság. Ha valaki veszi a fáradtságot, s megnézi az egyes különvéleményeket, azok esetenként ugyanazon bírónál - egyszer konzervatív, máskor liberális szemleletet tükröznek. Magánemberként alapvetően konzervatív beállítottságú, konzervatív természetű vagyok, aki ragaszkodik a kialakult szokásaihoz, életformájához. A jogszemléletem nem annyira konzervatív, mint ahogy azt esetleg páran beállítják. Néhány erkölcsi alapú büntetőjogi kérdés megítélésében egy kicsit valóban konzervatív vagyok. Például nem tudom elfogadni azt, hogy kiskorú gyerekekkel szabadon lehessen fajtalankodni. Hogy ez mennyire konzervatív hozzáállás, nem tudni. Ha lennének

gyerekeim, mint ahogy nincsenek, és azt mondanám a fiamnak, hogy drága fiam, oda mész szórakozni, ahova akarsz, akkor én liberális vagyok, ha meg azt mondom, hogy ne csinálj semmi rosszat, ne költs túl sokat, gyere haza szépen tíz órára, akkor konzervatív vagyok? 188 oldal a könyvben - Nem nagyon ért egyet a konzervatív és a liberális értékek szembeállításával. - Az, hogy valakit liberálisnak vagy konzervatívnak neveznek, inkább csak a napi politikában elfogadott kategória, semmi köze sincs világnézethez vagy jogszemlélethez. Mondok egy példát Az Osztrák-Magyar Monarchia korát szokták liberálisnak minősíteni. Olyannyira, hogy Szekfű Gyula a Három nemzedékben egyenesen azért ítéli el a monarchiát, mert az túl liberális volt. Liberálisnak neveztek azt a rendszert, ahol volt sajtószabadság, felszabadították a jobbágyságot, emancipáltak a zsidókat, bevezettek a kötelező elemi iskolai oktatást. De ugyanez a liberális rendszer

szigorúan halálbüntetéssel sújtotta a gyilkosokat, és könyörtelenül büntette a homoszexualitást. Vagyis a büntetőjog konzervatív jellegű maradt. Amit most a közirodalomban vagy a sajtóban liberálisnak neveznek, az nem az. A konzervatízmus sem az. A mai konzervatívokat a Bach-korszakban gondolkodás nélkül felakasztottak volna, mint forradalmárokat. Vannak neves, kiváló történészek, akik azt mondjak a Horthy-rendszerre, hogy Horthy-fasizmus. Mások úgy vélekednek, hogy ez nem igaz, mert egész más volt a fasizmus, annak egészen mások voltak az attribútumai, a Horthy-rendszer az egy konzervatív autoriter rendszer volt. Továbbá vannak más kiváló történészek, akik pedig azt valljak, hogy a Horthy-rendszer liberális polgári demokrácia volt, mert ismerte a többpártrendszert, viszonylagos sajtószabadságot és szervezkedési szabadságot adott. Sőt, odáig mennek el, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát is polgári demokráciaként jellemzik

Ezen a minősítésén maga Ferenc József is nagyon meglepődött volna, sőt ízléstelen sértésnek 126 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL tartotta volna. Horthy Miklós sem mondta soha magáról, de a kortársai sem róla, hogy 6 egy fasiszta Az akkori magyar arisztokrácia kifejezetten forradalmárnak tartotta Horthyt, mert elkergette a királyt és földet akart osztani. Szalasi Ferenc pedig szocialistának vallotta magát, aki munkástömegeket mozgatott. Na, most akkor Szálasi szocialista, Ferenc József polgári demokrata volt? Eléggé hülyén hangzik. - Az átvilágítási határozathoz markáns kul6n.velemenytfuzdtt Azt írta a nyilas és a kommunista rendszer kapcsán, hogy ,,sem erkölcsi, sem politikai szempontok nem indokolják, hogy a kétféle rezsim között alkotmányjogilag értékelhető különbséget tegyünk". -Ez a lényeg. Azért hőbörögtem, mert ellentétben a nyilas párttagsággal, a váltakozó nevű kommunista partokban viselt tagság nem

minősült átvilágítási oknak. Ezért aztán ezek tagjai jelenleg is ellenőrzés nélkül tölthetnek be különböző állami és köztisztséget, annak ellenére, hogy 1990-ben nem a fasiszta, hanem a kommunista rendszer bukott meg, átadva helyet egy demokratikus jogállamnak. De ha mar itt tartunk, más 189 oldal a könyvben bajom is volt az átvilágítási törvénnyel. A Szálasi-féle bábkormányt ugyanis nem egyedül a hungaristák alkották, hanem velük koalícióban még más szélsőjobboldali szervezetek is, így a Magyar Megújulás Pártja, a Magyar Nemzetiszocialista Párt, a Volksbund és a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége. Kérdés, hogy ezek tagjai miért nem estek vagy esnek átvilágítás alá? Erre írtam azt, hogy a csoportképzés és a különbségtétel önkényes, es azt legfeljebb politikai kompromisszum magyarázhatja, amit viszont az Alkotmánybíróság nem lenne köteles figyelembe venni. - Említette, hogy nincsenek gyerekei.

Agglegényéletet él egy Teréz körúti öröklakásban Miért ódzkodott világéletében a házasságtól? - Sohasem éreztem szükségét, hogy lekössem magam. Ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnem a női nemet, vagy hogy nem voltak korábban érzelmeim. Ma is szeretem a gyerekeket és a kutyákat Inkább úgy fogalmaznék, hogy a folyamatosan végzett munkával nagyon gyorsan eltelt az élet. 190 oldal a könyvben A Magda-ügy háttere 1983. október 25-én különös kegyetlenséggel megöltek egy hétéves kislányt a szolnoki temetőben Az iskolából hazaigyekvő gyereket ismeretlen tettes becsalta a lakásuk közelében levő temetőbe, száját zsebkendővel betömte, egy kővel a tarkójára ütött, majd egy régi sir mintegy százhetven kilós fedlapja alá tette a kislányt, aki megfulladt. A brutális gyilkossággal Magda János szandaszőlősi lakost gyanúsították A megyei bíróság a vádlottat a harmadik tárgyalási napon, 1984. június 5-én bűnösnek

tálalta, és mint többszörös visszaesőt, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1984. november 13-án hozott határozatában hatályon kívül helyezte a megyei bíróság ítéletét, és elsőfokú új eljárás lefolytatására utasította a Fővárosi Bíróságot, amelynek öttagú tanácsa (Horváth Ibolya és Strausz János büntetőbírák, valamint három ülnök) 1985. április 9-én kezdte meg az ügy tárgyalását. A bíróság sorra hallgatta meg a tanukat A vádlott egykori barátnője, Makai Kálmánné első vallomásában azt állította, hogy a bűncselekmény délutánján, tehát nagyjából a gyilkosság elkövetésének az idején találkozott az autóbuszon a hazautazó Magda Jánossal, akivel szót is váltott. 127 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - Miért változtatta meg az időpontra vonatkozó vallomását? - kérdezte a bíró. -A nyomozó urak autóval vittek be

a kapitányságra. Nagyon finom emberek voltak Az egyik tiszt úr elmondta, hogy nem jó az az időpont, amit először mondtam. Akkor én nem találkozhattam Magda Jánossal az autóbuszon. - És ez elegendő volt magának ahhoz, hogy mást mondjon a találkozás időpontjául? - Igen. A nyomozó urak csak jobban tudtak, hogy mit kellett mondanom A vád főtanúja egy harmincéves asszony volt, aki a bűncselekmény időpontjában a temető mellett kerékpározott el és felismerte a temetőben Magdát. A Fővárosi Bíróság bizonyítási kísérletet rendelt el. Meteorológusok állapították meg, hogy májusban, amikor a helyszíni tárgyalást tartották, hány órakor vannak olyan fényviszonyok, mint amilyenek a gyilkosság idején voltak. A tanú eredeti vallomása szerint egy ostornyeles lámpákkal megvilágított keskeny úton kerékpározott úgy, hogy a kormányára ültette kisgyereket. Amikor a temetőhöz érkeztek, teljes sötétség volt, mert üzemzavar miatt azon

a részen nem működött a közvilágítás. Délután megjelölték azt a helyet, ahol állítólag a gyilkos állt, és este a megadott időben a bíróság jelenlétében elkerékpározott a hölgy. Mivel a jelen levők közül senki nem tudta felfedezni Magda Jánost, a hölgy is kénytelen volt beismerni a kudarcot. A bíróság megvizsgálta azokat a tárgyi bizonyítékokat is, amelyeket a megyei büntetőtanács kritika nélkül elfogadott. Így azt az eszterházikockás nadrágot is, ami a gyanúsított letartoztatása után, hetekkel később került elő. A nadrágban volt egy olyan zsebkendő, amelyen levő nyálmaradványok származhattak az áldozattól is. A pantallót és a zsebkendőt állítólag Magda őrizetbe vételekor tartott házkutatás során foglalta le a rendőrség, de ezekről a tárgyakról a jegyzőkönyvben nem tettek említést. A Fővárosi Bíróság 1985. augusztus 13-án bizonyítottság hiányában felmentette Magda Jánost a vádak alól.

Később a Legfelsőbb Bíróság elutasította az ügyészi fellebbezést 128 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 191 oldal a könyvben Szabó András 1928. Február 19-én született az erdélyi Radnóton Tizennégy eves kordban a marosvásárhelyi kadétiskolába íratták szülei. A különbözeti vizsgák letétele után 1946-ban érettségizett, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem közgazdasági és jogi karán tanult. Egy év múlva ajánlólevéllel Budapestre, az Eskü téri népi kollégiumba került. Katonai behívó miatt azonban meg kellett szakítania egyetemi tanulmányait, és egy politikai tiszti gyorstalpaló tanfolyam után a szolnoki ejtőernyős zászlóaljnál landolt. Ejtőernyőzés közben kulcscsonttörést szenvedett. Igazi megpróbáltatásai azonban csak ezután kezdődtek: az AVH arra akarta kényszeríteni, hogy tanúvallomást tegyen ,,titóista" ezredes barátja ellen. Négy hónapig beszéltek a lelkére, de nem állt kötélnek

Kirúgták a seregből, favágóként dolgozott, 1953-ban mégis be tudta fejezni az egyetemet. Demonstrártori kinevezéséig a jog kar pincéjében jegyzeteket stencilezett. Nem sok időt töltött a büntetőjogi tanszéken,, mert Kádár Miklós tanszékvezető nem volt hajlandó érte politikai felelősséget vállalni. Szabó Imre ajánlására a jogtudományi intézetébe került, ahol megszakításokkal kevés híján négy évtizedig dolgozott. 1956-ban a XII kerületi nemzetőrség parancsnoka volt, emiatt 1957 novemberében letartóztatták. A vizsgálati fogságból 1959-ben szabadult Egy Párizs melletti kastélyban a faktoranalízis segítségével felfedezte Magyarországot: statisztikai adatok számítógépes elemzésével mutatta ki a társadalmi-gazdasági fejlődés és a bűnözés összefüggéseit. Alkotmánybíróvá választása után kidolgozta az alkotmányos büntetőjog elméletét. A fogalom a Zétényi- Takács-féle leévülési törvény

alkotmányellenességét kimondó 1992-es határozatában debütált. Ennek következménye – teszi hozzá - -, hogy a magyar Alkotmánybíróság a volt szocialista országok alkotmánybírósági modelljévé vált. 192 oldal a könyvben Szabó András Pilisborosjenői családi haza a település végén áll, messze a főváros zajától. Csengetés után a házigazda nyitja a kertkaput, egyenesen a nagyszobába vezet. Az ízlésesen berendezett lakásban minden kép, dísztárgy, kisbútor a háziak gondos arányérzékéről árulkodik. Az akadémikus felesége aprósüteménnyel kínál, megédesítve a büntetőjogász-kriminológus kalandos élettörténetének hallgatását. - Ifjúkorát Erdélyben töltötte. - Az erdélyi Radnóton születtem. Gyermekkori élményeim a kis, magyarlakta faluhoz kötnek, éltem a vidéki fiuk kalandos, csavargós életét. Miután édesapám marosvásárhelyi állatorvos kollegájával állást cserélt, a család beköltözött a varosba.

Eleven, élénk legény voltam, ezért szüleim tizennégy éves koromban hadapródiskolába írattak. Kadetkent meglehetősen mozgalmasan alakult a sorsom: 1944-45-ben megfordultam Bajorországban, Grazban, Burgenlandban és Budapesten is. Amikor visszakerültem Marosvásárhelyre, a különbözeti vizsgák letétele után tudtam érettségizni. 1946-ban a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem közgazdasági és jogi karán kezdtem meg tanulmányaimat. Egyetemistakent a Móricz Zsigmond kollégiumban laktani. Akkoriban kitűnő, európai műveltségű, humanista szellemiségű jogászprofesszorok tanítottak Kolozsvárott: különösen nagy hátassal voltak ram Bónis György és Buza László előadásai. - Hogyan került Kolozsvárról Budapestre? 129 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - 1947 karácsonyán ajánlólevéllel kerültem az Eskü téri népi kollégiumba, és Budapesten folytattam tanulmányaimat. Aztán Pataki Ferenc, aki a népi kollégiumi mozgalom fő káderese

volt es ismert engem, azt mondta: András, te kadet voltál, vonzalmad van a katonasághoz, jelentkezzél a hadseregbe. Nem szerettem volna abbahagyni a jogi egyetemet, csakhogy behívót kaptam a volt folyamőrlaktanyába. Vittem az egyetem igazolását arról, hogy joghallgató vagyok, ami szolgálatmentességet biztosított. A tiszt azonban közölte velem: vagy katona lesz három évig, vagy egyhónapos tanfolyamra megy. A papíromat egy mozdulattal el is tépte. Így hat elvegeztem a tanfolyamot, ami egy politikai tiszti gyorstalpaló volt. Kineveztek politikai tisztnek Szolnokra, az ejtőernyős zászlóaljhoz kerültem, ahol ejtőernyőzés közben magával vitt a szel, és egy határjelhez verődtem. Eltört a kulcscsontom. A Honvéd Kórházban eszkábáltak össze - Mikor fejeződött be katonai pályafutása? - Nem volt sok idom nyalogatni a sebeimet. Nagyon jó barátságban voltam egy Lukacs nevű ezredessel, aki igazi partizán volt Jugoszláviában, mindenfele

kitüntetéseket kapott. 193 oldal a könyvben Amikor megtörtént a szakítás a jugoszlávokkal, őt is lecsuktak. Akkori szokásoknak megfelelően nem elégedtek meg azzal, hogy imperialista ügynök, kém és összeesküvő, hanem meg valami köztörvényes bűncselekményt is rá akartak terhelni. Homo szexualitással vádoltak meg, és engem szemeltek ki arra, hogy ezt bizonyítsam, azaz valljam azt, hogy homoszexuális kapcsolatom volt vele. Megjegyzem: egy négygyerekes családapával. Az AVH katonai elhárítási részlege letartoztatott Négy hónapot töltöttem a Bartók Béla úton, de nem voltam hajlandó tanúskodni. Szerencsemre tálaltak valakit, aki vállalta. Engem szabadon engedtek, és kirúgtak a hadseregből Politikai tiszt egyébként sem lehettem volna, mert nem voltam parttag. A Tükernél dolgoztam favágóként, amikor egyetemi barátaim, volt kollégista társaim révén végül is sikerült visszajutnom a jogi karra. 1953-ban tudtam befejezni

tanulmányaimat. Pénzkereső foglalkozás után kellett néznem, es elhelyezkedtem a jegyzetsokszorosító vállalatnál, amelynek stencilező gépei az egyetem pincéjében működtek. Szorgalmasan stencileztem, amíg ki nem neveztek demonstrátornak a büntetőjogi tanszékre. Szemináriumokat vezettem bírói és ügyészi akadémiát végzett jogásznagyságoknak, köztük legfelsőbb bírósági bíráknak is. Kötelezték ugyanis őket, hogy jogi diplomát szerezzenek -Miért szakított az ELTE jogi kardnak büntetőjogi tanszékével? -A tanszék szakított velem. A rektor megkérdezte Kadar Miklós tanszékvezetőt, vállalja-e értem a politikai felelősséget. Nem vállalta, ezért nem neveztek ki tanársegédnek Mivel Szabó Imre jogelméleti tanszékvezető hallgatóként kedvelt engem, az ajánlására 1953-ban felvettek a Jogtudományi Intézetbe. A Központi Döntőbizottságban bíráskodtam előtte, ahova Pinter Jenő helyére kerültem. 6 ment a tanszékre helyettem,

en a döntőbizottságba -1953-tol - kisebb-nagyobb megszakításokkal - csaknem négy évtizedet töltött az MTA Állam-és Jogtudományi Intézetében. Milyen kutatásokban vett reszt az ötvenes években? - 1954-ben, amikor Nagy Imre kormánya meghirdette az úgynevezett törvényességi mozgalmat, különböző bizottságok alakultak. Az Igazságügyi Minisztériumban megkezdődött a büntetőjogi kodifikáció Akkoriban az igazságügyi tárca kodifikációs főosztályát Szabó Imre vezette. Létrehoztak egy szövegező és elvi albizottságot, amelynek négy tagja volt: Király Tibor, Kovács Zoltán, Benyei Zoltán és jómagam. Az egyik ülésünkön felvetődött, hogy hagyományos módon vagyis szovjet mintára deklarálni, hogy a halálbüntetés kivételes büntetés - nincs értelme a 130 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL legsúlyosabb büntetés alkalmazását visszaszorítani. Deklaráció helyett le kell vonni a jogtechnika következményt. 194 oldal a

könyvben Ezért azt javasoltam, hogy vezessük be a párhuzamos büntetési tételeket, mondjuk ki, hogy huszonöt év szabadságvesztés vagy halálbüntetés. Így tehát a bírónak enyhítés helyett a halálbüntetést kellett volna indokolnia. A kormánybizottságnak Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke és Jankó Péter, a Rajk-per főbírája Is tagja volt. Amikor a halálbüntetéssel kapcsolatos javaslatunk téritekre került, akkor Jankó magából kikelve tiltakozni kezdett, mondván, hogy a halálbüntetés kiszabásakor a bíró egyedüli lelkiismereti fogódzkodója a törvény, és ezt a fogódzkodót kivesszük a bíró kezéből. Domokos József csöndben végighallgatta bírája érvelését, majd kijelentette: a közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy a halálbüntetés helyrehozhatatlan. Ez sokkolóan hatott a főbíróra, mert néhány héttel később öngyilkos lett. -A kodifikációs bizottság az 1961-es büntető törvénykönyvet

készítette elő? - Nem. Ez a kodifikációs kísérlet eddig sajnos kimaradt a jogtörténetből A bizottság 1956. október 22-ig dolgozott - Mit csinált a forradalom alatt? - Előzőleg rendszeresen látogattam a Petőfi kör rendezvényeit. A Petőfi körön belül jogászbizottság is alakult, amelynek az lett volna a feladata, hogy a jogi vitat előkészítse. Ezt az események elfújták Szerintem 1956 szellemi előkészítésében nem a demokratikus ellenzek játszott szerepet, ha volt ilyen egyáltalán, hanem a Petőfi kor kőre csoportosult, kommunistának minősíthető értelmiségi réteg. Megjegyzem: sajnálatos módon a marxizmust sokan a mai napig a szovjet sztálinista-bolsevista ideológiával azonosítják. Amikor Rákosi és Nagy Imre között folyt a huzavona, a Petőfi kor legfontosabb személyiségei mind Nagy Imre-partiak voltak. Kitört a forradalom Abban az időben a Maros utcában laktam. A házunkkal szemben volt az ávós laktanya, mellettünk a

rendőrkapitányság. Október 23-an vagy 24-en a rendőrkapitány megállított, és kérdezte, mit csináljunk Szabó elvtárs, hat itt borzalmak vannak. Azt feleltem: ezt úgy lehet ellensúlyozni, hogy új vezetőséget kell alakítani, ami tőletek független, de a rend fenntartásában segédkezik. Így lettem 6nkentes alapon a XII kerületi nemzetőrség parancsnoka. A nemzetőrség mintegy hatvan-hetven fos alakulat volt Egyik este mentem haza, és találkoztam egy elesett férfival. Barna Péter volt, akit meg a kodifikációs bizottságból ismertem. Kérdeztem, mit csinál itt Azt válaszolta, hogy illegalitásban van, hazamenni nem mer, mert tudják a lakáscímet, és azt is tudják, hogy ávós. Hazavittem, és nálam volt egy éjt és egy napot A későbbiekben kiderült, hogy ez volt a nagy szerencsém. Mert irt néhány 195 oldal a könyvben sort, hogy ,,Andriskám, nagyon köszönöm a jogsegélyt, csókollak, Péter". Közben a nemzetőreimmel leszereltem az

ávós laktanyát. Amikor a kerületi pártbizottságot kezdtek ostromolni, az emberek barikádokat állítottak föl az épülettel szemben. Feloszlattam őket, mondván, hogy a politikai törvényességért én felelek, a pártbizottságon pedig mar egyetlen kommunista sincs, mert mind illegalitásba vonult. - Önkéntes nemzetőr parancsnok volt, aki ávóst bujtatott a lakásában és feloszlatta a pártszékházat ostromló tömeget. Melyik oldalon ült? -A forradalomban nem azok oldalán álltam, akik következetesen kormányellenesek voltak, mint például Pongrátz Gergelyék, hanem Nagy Imréék mellett. Nem központi utasításra szerveztem a 131 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL nemzetőrséget, hanem a saját fejem után. Amint megszerveződött Kopácsy Sándor és Király Béla irányításával a központi karhatalmi szolgálat, lemondtam a nemzetőr parancsnokságról. Nem akartam tovább fegyveres katonai szolgálatot teljesíteni. -A forradalom leverése után mi

történt önnel? -1957 szilveszteren tartoztattak le, és házkutatást tartottak nálam. Utána vizsgálati fogságba kerültem, és hosszú időt töltöttem magánzárkában. Érdekes tapasztalataim voltak, miután a gyűjtőfogházba vittek át, aminek az udvarán a kivégzések voltak. Vádemelési indítvány készült, de nem lett belőle semmi, pótnyomozást rendeltek el 1959-ben megszüntették ellenem a nyomozást, mert nem a rendszer megdöntésére irányuló szándék vagy célzat vezetett, és nem vagyok a társadalomra veszélyes. Mint utóbb megtudtam, szabadlábra helyezésemben Barna Péter segédkezett. Éjfél után engedtek ki Gyalog mentem hazáig Egész másként érzékeltem a teret, mint a csöppnyi cellában. Hihetetlen élmény volt -Könnyen visszafogadták a jogtudományi intézetbe? - Szabó Imre üzent, hogy menjek vissza. Kollegáim nagyon rendesek voltak A jogtudományi intézet a béke szigete volt. Abban az időben a vörös segély mintájára

úgynevezett fehér segély volt, amivel a bebörtönzöttek hozzátartozóit segítették. Gyűjtésből a feleségem megkapta a teljes fizetésemet, nagy részét Szabó Imre által. Folytattam a kutatómunkát Írtam egy kis monográfiát. A könyvnek az volt a jelentősége, hogy fiatalkorúakra vonatkozó bűnügyi statisztikai adatokat közöltem benne. 196 oldal a könyvben -A bűnügyi statisztika végigkísérte szakmai pályafutását. - Nagyszerű lehetőséget kínált nekem a sors, amikor a lengyelek kezdeményezésére a becsi UNESCO Társadalomtudományi és Dokumentációs Központ nemzetközi összehasonlítást szervezett a társadalmi-gazdasági fejlődés és a bűnözés között. Nem csak reszt vettem a programban, hanem kutatási igazgató is lettem. Ez a munka óriási tudományos előnyökkel járt Kiderült például, hogy a társadalmi fejlődést nem elégséges egy-két statisztikai mutatóval jellemezni. Néhány mutató nem ad számot a valóságos

gazdasági és társadalmi folyamatokról, az adatokat ezért több változós elemzésnek kell alávetni. Erre kínálkozott módszerként a faktoranalízis, aminek az a lényege, hogy rengeteg statisztikai változóval lehet jellemezni a társadalmi és gazdasági folyamatokat. Miután Magyarországon rendkívül elmaradott volt a számítógépes infrastruktúra, gyakorlatilag csak a Műszaki Egyetemen üzemelt egy több szobányi számítógépes központ. Nyolc hónapot a Párizs melletti kriminológiai intézetben töltöttem. Egy XIV századi kastélyban és a mellette levő épületekben a legmodernebb számítógépes központ működött. A módszertani modellhez én dolgoztam ki alapadatokat. Azt kellett eldönteni, hogy milyen adatokat vigyünk be a modellbe Mivel a magyar statisztikai szolgáltatás kitűnő volt, őt esztendő statisztikai adatait, így a bűnügyi statisztikákat, a népmozgalmi, demográfiai, társadalmi, gazdasági adatokat területi bontásban

számítógépre vittem. Amikor az alapadatokat kidolgoztam, majd számítógéppel listáztam, ott, franciaországi magányomban szemben állt velem Magyarország. Fölfedeztem Magyarországot! -Milyen következtetéseket vont le? Milyen Magyarországot fedezett fel? - Megváltozott a társadalom szerkezete. Növekedett az ipar, szükségkeppen csökkent a mezőgazdasági népesség, ezzel együtt azonban a szövetkezetesítéssel növekedett a mezőgazdaság termelékenysége, vagyis a mezőgazdasági népesség képes volt ellátni az össznépességet. Milyen módon? Ingázással Volt napi, heti és havi ingázás. Az ipari központok felszívták a fölös munkaerő-népességet, amelyet el kellett helyezni, ezért kitálaltak a munkásszállók intézményét. Amikor a feketevonat Szabolcs- 132 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Szatmárba visszavitte az építőiparban dolgozókat, az mar megemelkedett igényszinttel érkezett vissza a falujába, vitte a keresetet.

Ugyanakkor a családi konfliktusok nagy részét is az igénykülönbség okozta. Az otthon maradt asszony megmaradt parasztasszonynak, csakhogy a városi prostituált jó illatú volt, es az ingázó ezt kívánta volna meg otthon a nejétől is. Voltak bűnkibocsátó megyek, ahonnan elingázott a népesség Ezek szegény megyek voltak. Az ember azt feltételezte volna, hogy a szegénység bűnözéssel jár, lopnak, rabolnak, hogy ellássák magukat. 197 oldal a könyvben Egyáltalán nem így történt, ugyanis a gazdag megyékben loptak, ott, ahol volt mit. Ezekben a gazdag térségekben a konfliktusos, erőszakos bűncselekmények váltak uralkodóvá. Az a meggyőződésem alakult ki, hogy a mobilitás a bűnözési struktúraváltás mozgatórugója. - Tudományos munkássága során mindig igyekezett tágítani a büntetőjog határait. - Mar az első könyvemben azt a felfedezést tettem, hogy a büntetőjog nem tud megújulni, modernizálódni es fejlődni, ha megmarad a

jogdogmatika keretei között. A jogdogmatika tudniillik lényegében nem más, mint a hatályos büntető törvény fogalmi magyarázata. Az eszmetörténet ezzel szemben azt mutatja, hogy a büntetőjog mindig külső hátasra vagy a kulturális antropológia, vagy éppen filozófia hátasára - újult meg. -A szakemberek szerint a kriminológia es kriminalisztika termékenyítőleg hatott a büntetőjogra. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a kriminológia a hatvanas-hetvenes években megvívta a maga szabadságharcát. - Így van. A XX század fordulóján a kriminológia és a kriminálpolitika óriási fordulatot hozott a büntetőjog történetében. A klasszikus büntetőjoggal szemben kialakult az úgynevezett pozitivista büntetőjog, ami egyértelműen a kriminológiai követelmények büntetőjogba történő beépítését jelentette. Ennek nem csak tudományos, hanem gyakorlati jelentősége is volt: ezért vezettek be például a büntetés helyett a biztonsági

intézkedéseket. Eszmetörténeti fejtegetéseimben azonban az alkotmánybíráskodás megjelenése hozott döntő fordulatot. Nevezetesen azt, hogy az alkotmány nem egyszerűen a politikai intézmények és azok eljárási szabályainak az alkotmánya, hanem a jogrendszer alkotmánya. Át kell építeni az egész jogrendszert! Ez persze bonyolult dolog Az alkotmányossági követelmények alapját, illetve az új törvények alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróságra kell bízni, mert a plurális demokrácia működése is eredményezhet alkotmányos és alkotmányellenes törvényeket. Vagyis a törvényesség és törvény központúság gondolatat az alkotmányosság gondolata váltja föl. -A rendszerváltozás után az elméleti dilemmák az Alkotmánybíróság gyakorlatában is megjelentek. Az igazságtétel ügye például többször az Alkotmánybírák elé került. Meglehetősen nagy vihart kavart, amikor 1992-ben a Zétényi- Takács-fele elévülési

törvényt minden elemében alkotmányellenesnek találták. - Az alapvető kérdés úgy hangzott: a forradalmi igazságosság jelszava félreteheti-e a büntetőjog hagyományos kategóriáját az elévülés tekintetében? 198 oldal a könyvben Értelmezhető-e az elévülés a forradalmi törvényesség követelménye alapján? Az Alkotmánybíróság határozott nemmel válaszolt. Zétényi Zsolt meg is fenyegetett a parlamentben, hogy majd egyszer a történelem ítélőszéke elé kerülök, Kéri Edit színésznő pedig az Alkotmánybíróság székháza előtt tüntetett. Amikor a testület fölhatalmazásával rágalmazási pert indítottam ellene, akkor a művésznőnek az volt a fő mondanivalója, hogy én nyugalmazott ávós ezredes vagyok. Visszatérve az elévülésre, 133 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL a határozat egyértelműen megfogalmazta, hogy alkotmányos jogállamban nem lehet politikai diszkriminációt elkövetni. A döntésben személyes

álláspontom is benne volt, mert tudtam, tanítottam és meg is írtam, hogy radikális változások szükségesek a büntetőjog területén is. A büntetőjogi szabályok felülvizsgálatakor tudniillik fontos szerepe van az emberi jogoknak és az alkotmányos alapjogoknak. Ezért alakítottam ki az alkotmányos büntetőjog fogalmat, ami lényegét tekintve értékelési formula arra, hogyan végezze az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmánybíróság, ha alkotmányjogi és büntetőjogi norma ütközik egymással. Az alkotmányos értékek és a büntetőjog általános alapelvei alapján mondhatjuk azt, hogy egy büntetőjogi norma alkotmányos vagy alkotmányellenes. Az alkotmányos büntetőjog fogalma először az Alkotmánybíróság elévülési határozatában jelent meg, majd a büntető igazságszolgáltatást érintő döntések indokolásának szerves részévé vált. Ennek következménye, hogy a magyar Alkotmánybíróság a volt szocialista országok

alkotmánybírósági modelljévé vált. Nemzetközi fórumokon is nagyra becsülik, hogy az alapítóatyák megteremtettek Magyarországon az alkotmányos jogelvek jogrendszeri érvényesítését és a politikailag semleges alkotmánybíráskodást. 134 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 199 oldal a könyvben Perben az Alkotmánybírósággal Nemegyszer síppal-dobbal tüntettek a székháza előtt, megkérdőjelezték a legitimitását, sőt pert is indítottak ellene. Az elmúlt másfél évtizedben az Alkotmánybíróságot sem kerülték el a közélet viharai. A per, amelyben az alkotmányvédő grémium alperesként szerepelt, arról szólt: ki kell-e adnia a testületnek a hozzá benyújtott indítványt, illetve közérdekű adatnak minősül-e egy országgyűlési képviselő és társai által jegyzett alkotmánybírósági beadvány? A Társaság a Szabadságjogokért 2004. november 7-én keresetet terjesztett be a Fővárosi Bírósághoz az Alkotmánybíróság

ellen közérdekű adatok kiadásának megtagadása miatt. A civil szervezetek 2004 őszén kérte a büntető törvénykönyv kábítószerrel kapcsolatos rendelkezéseinek alkotmányellenessége ügyében Hende Csaba Fideszes országgyűlési képviselő és több magánszemély által az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány kiadását. A civilek érvelés szerint a beadvány közszereplőtől származott, ezért az Alkotmánybíróság köteles nyilvánosság elé tárni, hogy milyen érvek szerepeltek az indítványban, illetve, hogy ezek mennyire befolyásolták a testületeknek a kábítószerekkel kapcsolatos büntetőjogszabályokat alkotmányellenesnek ítélő határozatát. A felperes ügyvédje Kiss Daisy ellenkérelemében előadta, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány nem minősül adatnak, ezért nem közérdekű, és a testület nem adatkezelő. Hozzátette: az Alkotmánybíróság közli honlapján a határozatait, amelyekben szerepelnek

az indítványozók érvelései is. Kiss Daisy szerint egy folyamatban lévő eljárás nem tartozik a nyilvánosság elé, az országgyűlési képviselő pedig nem közfeladatot ellátó személy. A fővárosi Bíróság január 24-én kihirdetett első fokú ítéletében azzal a z indoklással utasította el a keresetet, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány nem adat. A civil szervezet fellebbezését követően a Fővárosi Ítélőtábla 2005 május 5-én jogerősen is elutasította a keresetlevelet. A táblabíróság szóbeli indokolásában azonban már nem vitatta, hogy az indítvány adat. Azzal érvelt, hogy az indítványból már korábban nyilvánosságot kaptak közérdekű adatok. Amit viszont ezek után kiadni kért a civil szervezet, az már az indítványozók személyes véleményét, meggyőződését tartalmazta, többek között arról, hogy milyen indokok alapján kérik az alkotmányellenesség megállapítását. Ezt azonban csak az

indítványozók beleegyezésével lehet nyilvánosságra hozni, ettől pedig az érintettek elzárkóztak. Az ügyben megszólalt az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet Elnöke. Majtényi László volt adatvédelmi biztos is, aki közvéleményében kifejtette: Az Alkotmánybíróságnak a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatban követett legújabb gyakorlata ma még beláthatatlan következményekkel járó súlyos fenyegetést jelenthet alkotmányos berendezkedésükre, mindenekelőtt az állampolgárok alapvető információs jogaira, valamint a sajtó szabadságára. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy az Alkotmánybíróság jogi önreflexiója, illetve annak hiánya ne hatna vissza az ítélkezés gyakorlatára. 135 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 200 oldal a könyvben Tersztyánszky Ödön 1929. október 8-án született Budapesten, középpolgári családban Olimpiai vívóbajnok édesapjának emléke pszichésen is befolyásolta az életét, hiszen

miközben megbecsülés vette körül, nyomasztotta, hogy meg tud-e felelni az elvárásoknak. Az Érseki Katolikus Gimnáziumban vértezte fel magát a megpróbáltatások elviselésére. Az iskolában ugyan szigorúan betartották az egyházi előírásokat, az intézmény mégsem volt bigott. Az abszolút hallású fiatalember karmesternek készült, de zilált anyagi körülményei miatt nem folytathatta zenei tanulmányait, abba kellett hagynia a hangszeres gyakorlást. Sikeresen felvételizett a jogi egyetemre. Háromévi tanulás után közbeszólt a történelem: családi származása miatt deportálták. A Nógrád megyei falucskában kaszált, fát vágott, megtapasztalhatta az ősagárdi parasztemberek együttérzését, akiknek sorsát megismerve, megtanulta őket tisztelni. A váci vasöntöde segédmunkásaként az ,,uralkodó osztály" életébe is belekóstolt. Darukezelő volt, elektrotechnikusi oklevelet szerzett Gyári ajánlással befejezhette jogi

tanulmányait. Bírósági fogalmazóként nyelvtanítással, zongorahangolással tartotta fenn magát és édesanyját. A szakvizsga után büntetőbírói állást ajánlottak fel neki, de lelkiismereti okok miatt nemet mondott. ,,Elásta magát" Polgári bíró lett Négy évtized alatt a járásbíróságtól a Legfelsőbb Bíróságig vitte az útja. ő volt az első bíró, aki a jegyzőkönyvet magnóra diktálta. Mar megbarátkozott a nyugdíjba vonulás gondolatával, amikor 1989 végén Solt Pál főtanácsadónak hívta az Alkotmánybíróságra. Néhány hónappal később kilenc évre alkotmánybírónak választották Tersztyánszky Ödön egykori alkotmánybírói szobájában otthonosan huppan le a bőrfotelba. Jogos a komfortérzete, hiszen az iroda a családban maradt: jelenleg a felesége, Tersztyánszkyné Vasadi Éva alkotmánybíró használja 201 oldal a könyvben Minden bútor a régi, az asszony ugyanis ragaszkodott férje holmijaihoz, aki ma mar ritkán

jár be az Alkotmánybíróságra. Szabályt erősítő kivételt csak az interjú kedvéért tesz -Történelmi nevet visel. Honnan származik? Milyen családban nőtt fel? - Középpolgári családban nevelkedtem. A família eredete - a név különleges, a magyarban szokatlan hangzása folytan is - egészen az Árpádkorig vezethető vissza. Őseim között kis- és középnemesek voltak, tudomásom szerint főnemesi rangig egyikük sem vitte, viszont olyan sem akadt, aki szegyent hozott volna a családi névre. -A Tersztyánszky név nagyon jól cseng a sport világában is. Édesapja olimpiai bajnok volt, sok dicsőséget szerzett a hazájának. Menynyire ismerte őt? - Édesapámat nem ismertem, mert születésem előtt meghalt. Katonatiszt és többszörös olimpiai bajnok volt vívásban. A nevet meg ma is sokan ismerik Pályája és dicsősége csúcsán távozott el, de a meghalt bajnok tovább él az emberek emlékezetében, nem öregszik. Harminckilenc evesen - szolgálati

út során - közúti balesetben halt meg. Édesapám emléke bizonyos mertekig pszichés nyomást gyakorolt az életemre: egyrészt apám miatt nagy megbecsülés vett körül, másrészt nyomasztott, hogy meg tudok-e felelni a fokozott elvárásoknak. Édesanyám nagyszerű nevelést adott, tartotta bennem az apám iránti ragaszkodást, alakította jellemem, és nagyon jó iskolát választott nekem. 136 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - Melyiket? - Az Érseki Katolikus Gimnáziumot, amely egyike volt a legjobb iskoláknak. Az esztergomi prímásérsek alapította, de nem volt szerzetesrendi iskola, inkább kísérleti jellegű, felig papi, félig világi, amely jól ötvözte az egyházi és a világi tanításokat. Szigorúan betartottak a vallási előírásokat, de az intézmény maga nem volt bigott, igen humanista szellemű nevelés folyt a falai között. Szakmailag gondosan kiválasztott civilek és paptanárok oktattak a diákokat, akiknek sorában más vallásúak,

protestánsok és zsidók is jól megfértek, megkülönböztetés nélkül. Főnemesi vagy dúsgazdag szülők gyerekei csak elvetve jártak oda, annál inkább az egyszerűbb családok tehetséges, igyekvő sarjai. Nem véletlen, hogy az iskola végzett diákjai közül rengeteg tudós, kiváló művész, elismert szakember került ki. 202 oldal a könyvben -Kik voltak a tanárai? Kikre nézett fel? -A tanárok közül különösen nagy hatással volt ram Honti Jenő természettudós, aki zseniálisan rendszerezett táblai illusztrációival, zamatos humorával a legtételesebb tárgyakat is a fejünkbe tudta vésni. Példát mutatott arra, hogy a legnehezebb időkben, meg a háború alatt is lehet erkölcsösen helytállni, igazgatóként pedig minden politikai befolyásnak, nyomásnak ellenállva iskolát vezetni. Noha humán érdeklődésű voltam, Mohai Kálmántól magas fokon tanultam meg a matematikát se a fizika. A tanáraim közül az igazi példakép Vágó György volt,

akinek a fia ma ismert televíziós személyiség. Vágó tanár úr a német és angol nyelvet irodalomkultúrai szinten tanította, elfogadtatva kamasz diákjaival, hogy például Hamlet monológját illik kívülről tudni. Emellett csodáltam a zenei műveltségét is. Akkoriban meg karmesteri ambícióim voltak, ezért aztán én számítottam az elsőszámú partnerének kamarázásban, zenei részletek bemutatásában. Ma is olyannak képzelem az igazi amatőr zenei kultúrát, ahogyan azt ő tanította, művelte és oltotta diákjaiba. -Miért nem Lett karmester? - 1948-ban érettségiztem, és zenei tanulmányaimat, főként a hangszeres gyakorlást már nem tudtam folytatni akkori zilált anyagi körülményeink miatt. - Önnek abszolút hallása van? - Igen, ez is ösztönzött a karmesterségre. - Helyette mégis a jogi egyetemet választotta. - Óriási szerencsém volt, hogy ,,vitéz horthysta ezredes" apám osztályidegen voltat az akkor meg közismert sportolói

múltja enyhítette, mert így a ,,népi felvételi káderbizottság" elfogadott. Három evet végeztem el a jogon, amikor családi származásom miatt kijelöltek deportálásra. 1951ben már semmit sem számítottak az olimpiai erények. Egy nap alatt bevagoníroztak és kitelepítettek a Dunakanyarba, a Nógrád megyei Ősagárd nevű falucskába. Mire feleszméltem, egy kuláknak bélyegzett ember földes szobájában tálaltam magam. -Hogyan viselte el a kitelepítés okozta fizikai és pszichés megterhelést? - Az Érseki Katolikus Gimnázium sportos, a nélkülözések tűrésre is felkészítő nevelése átsegített a nehézségeken. Kaszáltam, fát vágtam Meglepett, s ugyanakkor nagyon jól esett a parasztemberek együttérzése, szolidaritása. Sorsukat megismerve megtanultam tisztelni őket. Ennek a későbbi, vidéki ítélkezési munkámban nagy hasznát vettem. 203 oldal a könyvben Még ma is sokszor eszembe jutnak a csendes falusi esték, amelyek annyi

gondolatra, az élet értelmének mélyére tekintő elmélkedésre adtak alkalmat. 137 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Amikor 1953-ban feloldottak a kitelepítettek ,,röghözkötöttségét", ki-ki elhagyhatta faluját, és kereshetett magának másutt lakást. Kivéve Budapestet, mert oda külön engedélyt kellett kérni A legtöbben fővaros környéki településekre költöztek. Így tettem én is, anyámmal a Budapesttől ötven kilométerre levő Verőcén vettünk ki albérletet egy nyaralóházban. A közeli Vácon egy vasöntődében udvari segédmunkásnak fogadtak fel. - Néhány év leforgása alatt teljes áttekintést kapott az ötvenes évek társadalmi viszonyairól: testközelből ismerhette meg ,,a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság" életkörülményeit, gondolkodás módját. -A gyárban merőben más légkör vett körül. A magukat ,,uralkodó osztály" tagjainak ámított munkások bizalmatlanul, sőt megalázóan

fogadtak, mint befurakodott osztályellenséget, a volt kizsákmányoló osztály sarjat. A méltánytalan bánásmódot csak nyugodt, fegyelmezett viselkedéssel, meg a vezető szakiknak sugallt ötletekkel lehetett ellensúlyozni, akik ezekből újításokat jelenthettek be. Így lettem a későbbiekben egy ,,újított" daru kezelője. Aztán beiskoláztak elektrotechnikusnak, amivel unkakedvezményt és egy újabb középiskolai oklevelet szereztem. Később rám bízták az ipari tanulok gyakorlati oktatását, ami több tanulsággal is szolgált: igazolva láttam, hogy ebben az életkorban igenis fogékonnyá tehetők a jóra az eldurvult körülmények között élő emberek. - Mikor tudta folytatni félbeszakadt tanulmányait? - 1957 elején az öntödétől sikerült ajánlólevelet szereznem arra, hogy befejezhessen az egyetemet. 1957 szeptemberében avattak doktorrá. A gyárat időközben felszámolták, ezért felszabadult diplomásként jogi állást kereshettem.

Akkoriban a bíróságokon a nyomorúságos jövedelmek és a rengeteg disszidálás miatt sok betöltetlen állás volt, és mivel mindig is vonzott a bírói pálya, jelentkeztem fogalmazónak. Felvettek - Ha nyomorúságosak voltak a bírói perek, el tudom képzelni, mit kaphatott kézhez akkoriban egy bírósági fogalmazó. - Albérletet szereztem, nyelvtanítással, zongorahangolással tartottam fenn magam és anyámat. Az emberpróbáló évek szorgalmas, fegyelmezett munkához szoktattak, és egyre inkább felébresztették bennem a tanulási vágyat is. Talán ezzel magyarázható, hogy alig kétévi fogalmazói munka és a kiváló eredménnyel abszolvált szakvizsga után bírói kinevezést kaptam. 204 oldal a könyvben Ekkor kerültem életem nagy sorsdilemmája elé: szakmai érdemeim folytán ugyanis a Fővárosi Bíróságon büntetőbírói állást ajánlottak fel. Nem vállaltam, mert megkezdődtek az úgynevezett ellenforradalmi perek, amiből aligha vonhattam

volna ki magam, akárcsak a karrier kényszer pályájához tartozó párttagságból és egyéb megalkuvásokból sem. Melyen meggyökerezett hitem és jó1 kipróbált tűrőképességem tehát a rögösebb út választására késztetett. Kiesve a fővárosi kegyekből, be kellett érnem egy vidéki járásbíróság polgári bírói állasával. Ahogy egyes kollegáim, főnökeim mondtak, ,,elástam magam". - Hova vetette a sorsa? - Esztergomba. A város mindig közel állt szívemhez, székesegyháznak mindig valami különös vonzerejét éreztem. A kinevezéssel a zsebemben első utam odavezetett Akkor döbbentem rá a hatalmas kupola körül irt jelmondatra: Quae sunt sursum quaerite. Vagyis: a magasságban levőket keressetek. Ezt látva és megfogadva, először magam előtt tettem le a bírói esküt, ami végül is negyven eves pályát nyitott meg. - Mi történt az első állomáshelyén, Esztergomban? -A vidéki, mondhatni falusi járásbíráskodás az addigi

élettapasztalataimat további emberismerettel gazdagította. Főleg arra tanított, hogy a jól ismert társadalmi körben nyomorúságos viszonyok között 138 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL elő embereknek nem csak a felülről jövő jogszabályokat kell emlegetnem, hanem azt is értésükre kell adnom, hogy célom a sorsuk tisztességes elrendezése. Ebbe a gondosság, az empátia és a méltányosság is beletartozik. Közben Budapesten megtálaltam azt, akivel hamarosan felfedeztük, hogy életpályánk egy irányba vezet, és akkor leszünk boldogok, ha életünket össze is kötjük. Hitvesem szinten jogász volt -a pénzügyi szakmában. Hamarosan három leánygyermekünk született, és szerencsésen alakultak lakásviszonyaink is. A napi utazással járó esztergomi bíráskodás tarthatatlanná vált. Bár ígéretes állás ajánlataim voltak más szakmákba is, boldogan fogadtam el a minisztérium részéről - jóval kisebb pénzért -a Pesti Központi Kerületi

Bírósághoz való áthelyezésemet. - Miben különbözött a polgári bírói tevékenység a vidéki járásbíróság és a fővárosi ítéletgyár" között? - A Pesti Központi Kerületi Bíróságon az ítélkezés lényegesen bonyolultabb volt és szakmailag specializálódott munkát kívánt meg. Ez önmagában is tetszett, az igazi haszna azonban az volt, hogy ,,specialistakent" mentesültem a politikai-társadalmi ,,munka" álságos kényelmetlenségeitől. Ez meg inkább így volt a Fővárosi Bíróság tanácselnöki székében, ahol szerzői jogi, műszaki és iparjogvédelmi ügyeket intéztem. 205 oldal a könyvben - Emlékszem, amikor a nyolcvanas évek közepén polgári eljárásjogi szemináriumot vezetett az egyetemen, gyakorló bíróként gyakran beszelt arról, milyen hasznos a magnó használata a tárgyaláson. Velünk, egyetemi hallgatókkal is sokat gyakoroltatta, hogyan lehet tömören összefoglalni egy polgári perben elhangzottakat.

Mikor kezdett el magnózni? -A Pesti Központi Kerületi Bírságon 1963-64 körül. Akkoriban meg nagy, szalagos magnók voltak Eszembe sem jutott az egész tárgyalást rögzíteni, hiszen a felvételt rendkívül hosszadalmas vissza hallgatni, ráadásul nem is lett volna hiteles az akkori perrendtartás miatt. A jegyzőkönyvet diktáltam magnóra, amirő1 leírta a gépírónő. Eleinte csak én csináltam, aztán szép lassan elterjedt Úgyhogy a végén be is vezették a bíróságokon. A bírák így titkárnő nélkül tárgyaltak Úgy dolgoztam, hogy a magnóra diktálást az ügyfél helyben megerősítette. Például a tanú miután elmondta a vallomását, a bíró azt pár mondatban a magnóra összefoglalta, és a tanúval megerősítette az elhangzottakat. - Mikor neveztek ki a Legfelsőbb Bíróságra? - 1977-ben. Ez ugyan megfosztott a szuverén egyszemélyes bíróként való tárgyalásvezetés és ítélkezés lehetőségétől, de új távlatokat nyitott meg az

ország ítélkezésének átfogó megismerésére és az irányításban való részvételre. Későbbi sorsom szempontjából ez fordulópont volt, bár akkor meg ez fel sem sejlett és sokáig hiányát ereztem az ügyfelekkel való közvetlen foglalkozás lehetőségének. Viszont egyre inkább megismertem a jogállami ítélkezés gátját jelentő jogszabályokat, a változás most már elodázhatatlan kényszerét. Természetesen nem minden kartársam volt ezen a véleményen, részben meghunyászkodásból, részben ideológiai és egzisztenciális okokból. Ezt a feszültséget egyre nehezebben viseltem, és úgy döntöttem, hogy hatvanéves koromat elérve nyugdíjba megyek. Semmi konfliktus vagy külső ok nem kényszeríttet, de szabad, döntéseimben teljesen szuverén akartam lenni. Mire lejárt a felmondási időm, 1989 októbere lett és kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Meg felocsúdni sem volt időm, hogy miként juttassam érvényre ,,magánjogászi"

elképzeléseimet, a frissen megalakult Alkotmánybíróságra kaptam ajánlatot főtanácsosi állásra. Solt Pál hívott, akivel a Legfelsőbb Bíróságon egy tanácsban is tárgyaltam. - Tárgyalt törvényességi óvásokat? - Sajnos, igen. Azért sajnos, mert a törvényességi óvás mindig is irritált Az elsők között helyeztük hatályon kívül Alkotmánybírósági korszakunkban. 139 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Ez egy szovjet típusú intézmény: a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek szabad kezet adott abban, hogy egy ügyben 206 oldal a könyvben Törvényességi óvást emeljen vagy ne. Kettejük privilégiuma volt Ezen keresztül férkőzött be a politika az igazságszolgáltatásba. Az alsó fokú bíróságnál közvetlenül nem próbáltak politikai befolyást érvényesíteni, ennél sokkal kényelmesebb volt a Legfelsőbb Bíróság elnökével vagy a legfőbb ügyésszel elintézni. Elviselhetetlen volt számomra -

Nagyjából meg tudja mondani, hány ügyet tárgyalt eletében? - Nemrégiben összeolvastam, hogy hány oldalnyi ítéletet, ítéleti indokolást írtam. Tízezer jött ki eredményül. Ebből a számból vissza lehet következtetni a perek számára Persze énnel több volt, mert nem mindegyik végződött ítélettel. Arra kiváltképp büszke voltam, hogy olyan légkört tudtam teremteni, hogy a felek - különösebb presszió nélkül egyezséget kötöttek. Általában hetente kétszerháromszor tárgyaltam és egy napra három-négy per volt kitűzve A bírókkal mindig az a gond, hogy általában kevés szakcikket írnak. Ma egy tudóst az jellemzi, hány publikációja jelent meg A jogászi pályán ebből nekem is származott hátrányom, hiába írtam több száz tízegynéhány oldalas, alapos ítéletet. Ha már itt tartunk, még egy jelentős különbség van az igazságszolgáltatási bíró és a tudós szemlélete között. Mi, igazságszolgáltatási bírák

általában konkrét ügyeket intéztünk el, ritkán lehetett az egyik ügyben meghozott ítéletet vagy álláspontot átkopírozni egy másikra. Egy tudós, ha kialakítja az álláspontját egy kérdésről, ragaszkodik hozzá. A bíró a tudósnál sokkal kevésbé kötődik a precedensekhez, mert mindig az adott ügyet veti össze a jogszabállyal. Szemben azzal a típussal, aki szereti ismételni önmagát, mert sablonosan dolgozik. - Tudomásom szerint sokat fáradozott Lábady Tamással, az Alkotmánybíróság másik, ítélkezési gyakorlattal bíró tagjával az eljárási rend kialakításán. - Mi ketten jól kiegészítettük egymást. Igyekeztük erősíteni az alkotmánybírósági tevékenység bírósági jellegét. Ebbe beletartozott az indítványhoz kötöttség elve vagy a határozat alakisága Eleinte tartottunk bíróságokra jellemző tárgyalásokat is, mint például a halálbüntetés eltörlésére vonatkozó indítvány esetében, de a szóbeliség nem

vált be, mert nagyon rossz volt a hatásfoka, nehezen lehetett a vitát mederben tartani. A felek meghallgatása a későbbiekben mar írásban történt, és úgy éreztük, hogy ezzel megtálaltuk azt a platformot, amelyben érvényesül a kontradiktórius eljárás, az egyik legfontosabb bírósági alapelv. -Mit szólt felesége alkotmánybírósági tagságának? - Szívből örültem neki, Éva a saját tudásával érdemelte ki a bizalmat. Előtte Németh János elnök mellett volt főtanácsadó. A szakma elismerte a munkásságát 207 oldal a könyvben - Outsiderként bele-belekotyog a dolgokba? Megbeszélik otthon az ügyeket? - Minimálisan. Csak azokat, amelyeket a tényállás alapos ismerete nélkül is meg tudunk tárgyalni - Előfordult, hogy más következtetésre jutottak? - Elvetve, de akkor sem voltam benne biztos, hogy igazam van, hiszen eleve csak a töredéket ismerhettem meg az ügynek, azt is rajta keresztül. Ráadásul sohasem voltam biztos a saját

ellenvéleményemben az övével szemben. - Ritkán jár be az Alkotmánybíróságra. -Az most már a feleségem munkahelye. Éppen elég feladatot ad a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Tizennégy unokánk van, ők is sok időt igényelnek. Mindhárom leánygyermekünk zenetanár Bizonyos fokig én terelgettem őket a zenei pályára, és nem bántak meg. 140 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - Otthon van zongora? - Már nincs, átadtam a gyerekeknek. - Manapság is kamaráznak? -A kamaramuzsikálás nálunk családi foglalatosság. A vonósoktól a fúvósokig - az üstdobot kivéve mindenfelé hangszeren játszik valamelyikünk Egy-egy születésnapon és névnapon, gyakorlatilag egész évben folyamatosan, húszan is összejövünk. 208 oldal a könyvben A ,,láthatatlan" ügyrend Az Alkotmánybíróság - figyelembe véve másfél éves tapasztalatait - 1991 augusztusára 141 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL elkészítette ügyrendjét. Sólyom László, a

testület elnöke a javaslatot elküldte a miniszterelnöknek és az igazságügy-miniszternek. Miután az ügyrend megalkotása elválaszthatatlan volt az alkotmánybírósági törvény módosításától, ezért annak tervezetét is elkészítették. 1991. szeptember 20-án a parlamenti frakciók és a független képviselőcsoport képviselői elfogadták a koncepció fő irányait. Erre tekintettel Sólyom László a házelnöknek 1992 február 11-én írott levelében a törvény javaslat parlamenti előterjesztőjének az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságát javasolta. Salamon László bizottsági elnök 1992 március 4-én kelt válaszlevelében közölte: ,,bizottságunk többségi szavazattal arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényjavaslatok előterjesztését nem vállalja". Salamon László a tervezeteket Balsai István igazságügy-miniszterhez továbbította. 1992 közepétől az Igazságügyi Minisztérium és az Alkotmánybíróság között

szakmai egyeztetések kezdődtek. Később, a már közelgő választások miatt a tárgyalások lelassultak Sólyom László ezért 1994. január 27-én újból benyújtotta az Országgyűlés elnökének az ügyrendi törvényjavaslatot, kérve, hogy ,,az Országgyűlés az ügyrendünkről szóló törvényt kivételes eljárásban hozza meg". Az anyagot a parlament ügyrendi bizottsága tárgyalta meg, és az az álláspont alakult ki, hogy az alkotmánybíróság nem lehet a saját ügyrendjéről szóló törvény előterjesztője. Ezzel szemben az alkotmánybírák hivatkoztak az alkotmánybírósági törvénynek azon rendelkezésére, amely szerint az ügyrendet az Országgyűlés - az Alkotmánybíróság javaslatára - törvényben határozza meg. Az első választási ciklus végén a kormány valamennyi törvényjavaslatát visszavonta. Bár az Alkotmánybíróság hasonló lépést nem tett, Soltész Istvántól, az Országgyűlés főtitkárától azt a

tájékoztatást kapták, hogy az ügyrendi törvényjavaslatot nem tekinti benyújtottnak. Sólyom László 1995. december 12-en a törvényjavaslatot ismételten megküldte az Országgyűlés elnökének, kérve ,,annak minél korábbi napirendre tűzését". A házbizottság ekkor úgy döntött, hogy az alkotmánybíróság által készített törvényjavaslat előterjesztői a parlamenti frakcióvezetők lesznek. Ilyen előzmények után került 1996. április 2-án az Országgyűlés napirendjére az előterjesztés Az általános vitában az a koncepcionális kérdés merült fel, hogy az ügyrendi javaslatban foglaltak szabályozását az alkotmánybírósági törvénybe kellene foglalni. Június 26-án összeült az alkotmányügyi bizottság, amely azzal zárult, hogy felkérték az igazságügyi kormányzatot: ,,dolgozzon ki egy új, egységes és átfogó, újraszabályozó alkotmánybírósági törvényt". A választásokat követően, 1999 februárjában -

felhasználva a korábbi anyagokat és tárgyalási eredményeket - az igazságügyi tárca tető alá hozta ,,az Alkotmánybíróságra vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatának koncepciójáról" szóló előterjesztést, amely alapján egy évvel később elkészültek a törvénytervezetek is. Ezekről azonban az Országgyűlés nyilvános vitát nem tartott, így a javaslatokból ezúttal sem született törvény. Az Alkotmánybíróság minderre figyelemmel úgy döntött, hogy hivatalos lapjában közzéteszi ideiglenes ügyrendjét, ami 2001. december 3-án meg is történt 209 oldal a könyvben Tersztyánszkyné Vasadi Éva 142 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 1936. február 23-án látta meg a napvilágot Budapesten Festőművész-restaurátor édesapjának munkássága és művészi látásmódja, édesanyjának polgári keresztény családfelfogása alakította értékrendjét. A bombázások elől dédanyja vidéki birtokára menekültek, majd

hazaterve Pesten élték át az ostromot. A háború után a bentlakásos Sacre Coeur-ben nevelkedett, ahonnan az államosítás kényszerítte a körzeti iskolába. Festő vagy tanár szeretett volna lenni. Bár kitüntetéssel érettségizett, felvetéli vizsgáin férőhelyhiányra hivatkozva elutasították. Tanulságul azt szűrte le, hogy nem az eredmény és a hivatás számit, hanem az, hogy apja ,,egyéb" kategóriába esik, ami miatt másodrangú. állampolgárnak veszik ,Pályaeltérítettként" summa cum laude minősítéssel szerzett jogi diplomát. Az ügyvidi-jogtanácsosi szakvizsgát tanítói oklevéllel is megfejelte. 1961-től - rövid megszakítással -1989-ig az Országos Takarékpénztárnál dolgozott különböző jogi munkakörökben. A bankban többek között lakás-beruházási szerződésekkel és szavatossági perekkel foglalkozott. 1989 végén Kilényi Géza hívta maga mellé tanácsosnak az újonnan alakult Alkotmánybíróságra. Kilényi

távozása után pár hónapig, alkotmánybíróvá választásáig Németh János elnöki főtanácsadója. 1999 nyarán gyakorlatilag férjét, Tersztyánszky Ödönt váltotta a testületben. ,,Emberi, erkölcsi zsinórmérték számomra mindig belső beállítottságom. Minden döntésnél szakmai és erkölcsi meggyőződésem vezet" - vallja alkotmányvédői attitűdjéről. Megbízatásának lejárta után unokáival és kedvenc passzióival tölti majd idejét. ,,A többi pedig a múltammá lesz - mondja -, amit talán írásban is összegzek majd egyszer gyermekeim és unokáim számára." 210 oldal a könyvben Tersztyánszkyné Vasadi Éva alkotmánybírói szobájának falán pasztellszínű akvarellek vonzzák a tekintetet. A régi utazások emlékeit megörökítő tájképek és derűs csendéletek alkotója, az első magyar női alkotmánybíró szerényen tűri a dicséretet, megjegyezve, hogy férje korábbi irodájába csak kedvenc festményeit hozta

magával. - Kik voltak a szülei? - Amikor megszülettem, festőművész-restaurátor végzettségű édesapám megélhetési okokból köztisztviselő volt. 1948-től már hivatásának megfelelően a Fővárosi Képtár tudományos munkatársa, majd restaurátora lett. A Magyar Nemzeti Galéria létrejöttétől egészen haláláig annak főrestaurátoraként dolgozott. Anyám felsőfokú kereskedelmi iskolai végzettséggel háztartásbeliként, a polgári keresztény családi elgondolás szerint nevelt testvéremmel, biztosította mindnyájunk számára az otthont. Iskoláink megkezdése után - a háború és a bombázások elől dédanyám vidéki birtokára mentünk, majd hazatérve az ostromot már Pesten éltük át. 1945 után a Sacre Coeur-ben folytattuk tanulmányainkat A francia alapítású intézmény bentlakásos, zártrendszerű iskola volt. Vallásos neveltetésünk a családon belül és a Sacre Coeur-ben teljesedett ki. A nyolcadik osztály megkezdésekor az

államosítás kényszerített a körzeti állami iskolába. A szülői ház biztos támaszt, hátteret, értékrendet adott Édesapám gyermekszeretete, festői munkássága, látásmódja meghatározóan hatott rám. Édesanyám rendkívüli érzékkel segítette apámat, amikor pályán kívülre rekedt, vagy a család létezését kellett biztosítani a háborúban és azután is. Élete a szolgálat volt! - Remek a kézügyessége, édesapja mellett pedig magába szívta a festészet és a művészetek szeretetet. Hogy-hogy mégis a jogi egyetemet választotta? -A képzőművész környezet és remek tanáraim valóban bölcsészkari távlatokkal kecsegtettek. Festő vagy tanár akartam lenni. 1954-ben kitüntetéssel érettségiztem a XIV kerületi Állami Tanítóképzőben, majd felvételiztem az ELTE bölcsészkarán magyar-művészettörténet szakra. 143 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Néhány hét múlva azonban arról értesítettek, hogy ,,a felvételi vizsgán

megfelelt, de férőhely hiányában felvételt nem nyert". Helyette az agráregyetemet vagy a jogi kart ajánlották A mezőgazdaság nem ambicionált, ezért a jogra jelentkeztem. A válasz már ismerős volt Kiderült számomra, hogy nem az eredmény és a hivatás számit, hanem az, hogy apám ,,egyéb" kategóriába esik, ami miatt másodrangú állampolgárra lettem. Végül segítséggel, egy hét késéssel mégis bejutottam. A családon végigfutott a döbbenet, mert bár nagyon sok jogászt állított ki famíliám - volt közöttük ügyvéd, diplomata, főpolgármester, anyai nagyapám kúriai bíróként halt meg -, de arra nem volt példa, hogy nő kerüljön erre a pályára 211 oldal a könyvben Ez a vélemény és előítélet is végigkísért pályámon. Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amely megélte a háborút, az utcáról utcára zajló ostromot, 1956-ot és a megtorlásokat, és végül részesévé válhatott a rendszer átalakulásának is. S

mindezt azon nők között, akiknek talán sikerült ezen a pályán az évszázados szereposztásból adódó előítéleteket lebontani. Ezt csak azon kolleganők szamara jegyzem meg, akiknek ma a legtermészetesebb, hogy egyenlő jogokkal és esélyekkel lephetnek erre a pályára is. -Milyen buktatok várták a jogi pályán? - Egyetemi tanulmányaim alatt is reménykedtem, hogy talán mégsem záródott be előttem végleg a képzőművészet kapuja. Szabadiskolára jártam, Vén Emil és Moldoványi növendéke voltam, de be kellett látnom, hogy a főiskolára szinte lehetetlen bejutni. Így lettem ,,pályaeltérítettként" jogász. Summa cum laude minősítéssel szereztem diplomát az ELTE jogi karán Ügyvéd akartam lenni. Sikerült is ügyvédjelöltként bejutnom a 21 számú ügyvédi munkaközösségbe, ahol rajtam kívül csak a takarító néni volt nő. Hosszú hónapokba telt, amíg sikerült férfi kollegáimmal elfogadtatni, hogy nem minősített titkárnő,

hanem kollega vagyok. Ugyanezt a harcot vívtam meg a bíróságon is. Kétévi gyakorlat után szakvizsgára készülődtem, amikor megismertem férjemet, aki egy evvel előttem tért vissza a kitelepítésből. Ödön az idő tájt Esztergomban bíráskodott. Egymásra tálalásunk nagyszerű felismerés volt, hiszen nem csak azonos koncerten voltunk az előző napokban, de első találkozónkra is ugyanazzal a könyvvel érkeztünk, ugyanazt a regényt olvastuk egymástól függetlenül. Vagyis az azonos életstílus, felfogás és érdeklődési kor, a közös szakma szinte sorsszerűen segített a gyors döntéshez: összeházasodtunk. Közös tervünk a több gyermeket elfogadó család alapítása volt. Abbahagytam az ügyvédi pályát, de azért letettem az ügyvédi jogtanácsosi szakvizsgát, és megszereztem a tanítói képesítést is. 1961ben az Országos Takarékpénztárhoz kerültem - először tisztviselőként, mert az akkori jogi osztály vezetője nem kívánt

női jogászt alkalmazni. A bank Pest megyei igazgatóságon később mégis vezető jogtanácsos lettem. Hat év után kerültem vissza a központi jogi osztályra, ahol 1989-ig dolgoztam főosztályvezetői besorolásban. - Csaknem három évtizedet töltött a bankszektorban. - Az OTP-ben óhatatlanul a pénzügyi jog került az érdeklődésem középpontjába, bar az egyetemen az általam nagyra becsült Nagy Tibor professzor mellett szerettem volna dolgozni, de a káderpolitika ebbe is beleszólt. A bankban főnököm, Szentiványi Iván alapozta meg pénzügyi szakmai ismereteimet. Nő létemre az ügyvédi és a jogtanácsosi pályán is arra törekedtem, hogy szakismereteimet - lehetőségeim szerint - a gyakorlatban és az elméletben is elmélyítsem. Nem volt egyszerű. Három gyermekünk született, az OTP-hez kerülésem után kétévenként jöttek a világra Már a második szülésem után ,,racionalizáltak". Ezt nem hagytam szó nélkül, így helyeztek el a

megyei igazgatóságra. Onnan már nem volt mód a harmadik gyermek miatti eltávolításomra A húszhetes 144 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL szabadságon kívül más nem is járt abban az időben. Férjem ekkorra már a vidéki bírói státuszából végre a Pesti Központi Kerületi Bíróságra, majd a Fővárosi Bíróságra került, de jövedelme ekkor még a szerény jogtanácsosi keresetemnél is kevesebb volt. Időközben anyósomat is felhoztuk a kitelepítésből, hiszen kegydíja csupán jelképes juttatásként járt neki olimpiai bajnok férje után. -Mivel foglalkozott az OTP-ben? - Legfőképpen lakás-beruházási joggal. -A hatvanas évek végén, a hetvenes évtized elején épültek a legnagyobb lakótelepek. -A Főbér volt a beruházó és a beruházási szerződéseket az OTP kötötte meg országosan és megyei szinten is. Vagyis mi voltunk az építtetők A lakótelep-építkezésekkel összefüggésben indultak a legnagyobb szavatossági perek.

-Hogyan került az Alkotmánybíróságra? - Mikorra felneveltük és pályára állítottuk lányainkat, férjem a Legfelsőbb Bíróságra került, onnan pedig nyugdíjba. A rendszerváltozás azonban megmásította terveinket Ödön meghívást kapott az Alkotmánybíróságra tanácsosnak, majd Kilényi Géza keresett meg engem hasonló ajánlattal. Úgy ereztem, pályám végén mindazt, amit addig gyűjtöttem, meg átadhatom, hasznosíthatom az újonnan alakuló, jelentős közjogi szervezetben. Férjem alkotmánybíró lett. Én meg elvezettel végeztem a tanácsosi a munkát Közben Zlinszky János hozzálátott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának megalapításához. A szervezési munkákba engem is bevont, majd felkért, hogy címzetes docensként oktassak pénzügyi jogot. Később egy rövid időre gazdasági dekán-helyettesnek is megválasztottak. Vagyis pedagógusi hivatásom is életre kelt! Szeretem a fiatalokat, nem csak oktatom őket, hanem

meggyőződésem szerint igyekszem őket gondolkodó, biztos erkölcsi alapokon álló kollegákká is formálni. 145 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 213 oldal a könyvben - Milyen volt Kilényi Gézával dolgozni? O azért más habitusú ember. - Először az egyetemi felvételi vizsgán találkoztunk, aztán a pályám végén, és persze az egyetemen, ahol egy tanulócsoportba kerültünk. Sok emberi értéket ismertem meg. Kiváló szakember, nagyszerű szervező Mindig szót értettem vele, soha nem volt konfliktusunk. Barmikor bemehettem hozza, nagyon jókat vitatkoztunk. Sokat tanul az ember egy ilyen munkakapcsolatban - Tanácsadói korszakában melyek voltak a kedvenc ügyei? - Részt vettem az államosítási és a kárpótlási határozat tervezeteinek kidolgozásában. Érdekes feladat volt a zsidó ékszerek kárpótlási ügye is. - Izgalmas a második világháború alatt kényszerletétbe vett ékszerek története. - Sokat dolgoztam rajta. Levéltári és

videóanyagokat néztem át, hogyan foglaltak le az ékszereket, hova kerültek, mi lett a sorsuk. Megkaptam több kötetben letéti ékszerek kísérőjegyzéket, valamint a Nemzeti Banktól az ékszerek kimenetelével és bejövetelével kapcsolatos feljegyzéseket. Egészen biztos, hogy aki tudományos kutatást végez, többet lát. Én célirányosan az indítványra koncentráltam: eleget tett-e a magyar állam a Párizsi Békeszerződésben foglaltaknak? Megtett-e mindent, hogy a zsidó származású vagy izraelita vallásii lakosságtól letétbe vett ékszerek és aranytárgyak visszakerüljenek tulajdonosaiknak, illetve örököseiknek? - Az Alkotmánybíróság határozata is megállapította, hogy nem tett meg mindent. Az egész históriát meg kellene írni. - Sok mindent meg kellene írni. Nagy ügy volt például a Bokros-csomag is, aminek a pénzügyi lakáskölcsönökkel és szociálpolitikai kedvezmények megvonásával kapcsolatos - részével foglalkoztam. - 1999 a

fordulat éve volt a Tersztyánszky csaldd eletében. - Igen, nyáron lejárt férjem mandátuma, és engem teljesen váratlanul jelöltek alkotmánybírónak, majd az Országgyűlés meg is választott. Hetekbe telt, amíg felfogtam, mit jelent elsőként női alkotmánybírónak lenni. Újra a múlt élménye! Férfiak között egyedül. - Férje mit szolt a jelöléséhez? - Nagyon lelkes és aranyos volt, azt mondta, hogy bátran fogadjam el és csináljam. Bevallom, hogy meglepetésszerűen ért a felkérés. 214 oldal a könyvben - Ki kérte fel? - Soltész István, az Országgyűlés főtitkára telefonalt, hogy a parlament! egyeztetésen a kormánypártok jelöltjeként kerültem szóba. A bizottság együtt jelölt Bihari Mihállyal és Kukorelli Istvánnal. - Mi volt a menete a kormánypárti jelölésnek? - Nem tudom. Ennek a mechanizmusába nem láttunk bele -Hogyan fogadták a megválasztását? - Annak idején volt egy nagy fellángolás, hogy nő is kellene az

Alkotmánybíróságba. Akkor került szóba lehetséges jelöltkent Lamm Vanda nemzetközi jogász és Palankai Tiborné, aki velem együtt szinten főtanácsadó volt az Alkotmánybíróságon. Megválasztásom után napokig tartott a csodálkozás a sajtóban: ,,őrségváltás családon belül!" Majd egyesek a tudományos múltamat kertek számon. Az senkinek nem jutott 146 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL eszébe, hogy a tudományos pálya nem mindenki előtt állt nyitva. A másodrangú állampolgároknak biztosan nem. Nőnek alig, háromgyermekes dolgozó nőnek pedig egyáltalán nem A bankban a tizenkilenc megye jogászainak a továbbképzésében, a jogszabályok előkészítésében és véleményezésében való részvételen, néhány belső szakmai íráson, előadásanyag összeállításán kiül másra nem volt lehetőségem. A huszonkilenc éves szakmai gyakorlat, majd az Alkotmánybíróságon mar addig eltöltött tíz év mégis megkönnyítette

döntésemet, amikor a megtisztelő kihívást elfogadtam. - Hosszi, kudarcokban és megvívott sikerekben gazdag utat járt be ,,a másodrangú állampolgárságtól" az Alkotmánybíróságig, ahol első női alkotmánybíróként ülhetett le az ovális asztal mellé. Ezt már nem veheti el senki. - Így gondolom én is. Amikor megválasztottak alkotmánybírónak, átfutott rajtam, hogy te jóisten, megint itt vagyok ennyi férfi között, vajon elfogadnak-e. Benne volt a zsigereimben - Tapasztalt-e bármilyen fenntartást valamelyik kollágája részéről? - Induláskor voltak ilyen megérzéseim. Hazudnék azonban, ha azt mondanám, bármelyik kollegám közvetlenül ereztette volna ezt velem. 215 oldal a könyvben Finom differenciál lehet tenni különvélemény és különvélemény között. Létezik ugyanis önálló különvélemény és van, hogy valaki csatlakozik egy már kész különvéleményhez. - Ha arra céloz, hogy csatlakoztak-e mar a

különvéleményemhez, azt felelhetem: igen, többször. Ezek is finom gesztusok voltak. - Egy kollega részéről szakmai elismerés, ha elfogadja a másik véleményét és még a nevét is adja hozzá. - Persze ezt így is meg lehet közelíteni. Ámde az is sokat elárul, hogy ha beviszek egy ügyet a teljes ülésre, a határozattervezet utána hány fordulóban éri el a többség támogatását. Mindez kívülről természetesen nem látszik, de azért érdekes. - Visszaadott már ügyet? - Nem. - Úgy értem, hogy kidolgozta a határozattervezetet, de a teljes ülésen nem tudta elfogadtatni a többiekkel. - Egyszer leszavaztak, és akkor közöltem, hogy inkább nem viszem tovább az ügyet. Egy másik esetben pedig küszöbön állt a leszavazásom, amikor az utolsó pillanatban visszavontak az indítványt, így hát azt végül is megúsztam. Emellett volt ügyem, amit viszont én kaptam meg mástól. - A ma is hatályos magyar alkotmány egyik legnagyobb hiányosságának

mondják, hogy nincs pénzügyi fejezete. Márpedig néhány odavetett rendelkezésből nehéz levezetni az alkotmányos követelményeket. - Valóban hiányzik belőle az egész adó- és pénzügyi rendszer. A német alkotmány például egészen aprólékosan szabályozza a gazdasági és pénzügyi kérdéseket. A mi alaptörvényünkben a tizenkilencedik szakasz szol arról, hogy az Országgyűlés hagyja jóvá a költségvetést. Vagyis nem arról, hogy ő alkotja meg és szavazza meg. A kormány pedig felel a gazdasági tervekért és annak végrehajtásáért. Egy paragrafus meg megemlíti a közteherviselést Ezekből a rendelkezésekből kellett levezetni az elmúlt időszakban a pénzügyi, gazdasági és államháztartási jog alkotmányosságát. Az egyetemen a pénzügyi alkotmányosság kérdéseivel is foglalkozom, szedegetem össze az anyagokat. Mar el kezdtem írni Azt, hogy mikorra tudom majd befejezni, nem tudom 147 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 216 oldal

a könyvben - Van hölgy a törzskarában? - Kettő is. A három ,,fiúval" nagyon jó kis társaságot alkotnak, örülök nekik, szeretek velük együtt dolgozni. -Hogyan foglalná össze az ars poeticáját? - Emberi, erkölcsi zsinórmérték számomra mindig belső beállítottságom. Minden döntésnél szakmai és erkölcsi meggyőződésem vezet, és ebben semmi nem gátolt meg a testületben. Eszményem az a család, melyet anyám és az igaz értelemben vett ,,nagyasszony" dédanyám valósított meg. A szakmai pálya mellett a velem együttgondolkodó és - alkotó férjem, gyermekeim és ma már az egész nagycsalád - testvérem, három vőm és a tizennégy unoka összetartozása jelenti a biztos pontot. Mindvégig szinten hivatásomnak tekintettem a nagycsalád összetartását megalapozni és fenntartani. -Mit tervez az Alkotmánybíróságon túli időkre? - Passzióm az olvasás, a zene, családjaink múltjának kutatása és nagy néha, ha nyugalmas

pillanatok akadnak: a festés. Ha megérem és megtehetem, megbízatásom lejárta után az unokák és ezek a passziók maradnak. A többi pedig a múltammá lesz, amit talán egyszer írásban is összegzek majd gyermekeim és unokáim számára. 217 oldal a könyvben Külön és párhuzamos Az Alkotmánybíróság a határozatait szavazással hozza meg. Fontos szabály, hogy a bírák a voksolásnál nem jogosultak a döntéstől tartózkodni. A kisebbségben maradt alkotmánybíró viszont az ülés által megvitatott eltérő álláspontját, indokaival együtt különvélemény formájában a határozathoz csatolhatja. A döntés érdemével egyetértő bíró pedig a többségétől eltérő indokait úgynevezett párhuzamos indokolásában fejtheti ki. Az alkotmánybírák a különvéleményüket, valamint a párhuzamos indokolásukat az írásba foglalt döntés kézbesítésétől számított négy munkanapon belül írásban csatolhatják az iratokhoz. A különvéleményt

és a párhuzamos indokolást a határozattal együtt közzéteszik a Magyar Közlönyben, illetve az Alkotmánybírósági Határozatokban. A mar visszavonult bíráknál Zlinszky János, a ma is ítélkezők közül pedig Kiss László a legaktívabb ,,csatoló". Solt Pál esetében azt is számításba kell venni, hogy ő csak néhány hónapig volt tagja a testületnek. Az egyes alkotmánybírák 2005 őszéig ennyi különvéleményt, illetve párhuzamos indokolást írtak: Ádám Antal - 15; Lábady Tamás - 22; Bagi István -31; Németh János -16; Bihari Mihály - 27; Schmidt Péter - 10; Czúcz Ottó - 23; Solt Pál - 0; Erdei Árpád - 23; Sólyom László - 20; Harmathy Attila - 44; Strausz János - 15; Herczegh Géza - 4; Szabó András - 15; Holló András - 39; Tersztyánszky Ödön - 27; Kilényi Géza - 20; Tersztyánszkyné Vasadi Éva - 24; Kiss László - 46; Vörös Imre - 20; Kukorelli István - 43; Zlinszky János - 49. 148 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR

NÉLKÜL 218 oldal a könyvben Vörös Imre 1944. október 20-án született Budapesten Akkori értelemben rossz családból származott, hiszen rokonai között magas rangú horthysta katonatisztek is voltak. Gépipari technikumba járt, ahol ugyan jól tanult, a fogaskerekek mégsem vonzották. Kacérkodott a régészettel és a diplomata-karrierrel is, de végül a jog mellett kötött ki. Özvegy és rokkant édesanyja figyelmeztette: fiam, föl fognak akasztani, mert az egy politikai pálya. Kitartását látva egy 1952-ben íródott pénzügyi jogi tankönyvvel lepte meg fiát, hátha az megtöri a lelkét. A tüzesvas-próba azonban nem vált be, mert reggel azzal kelt, hogy pénzügyi jogász akar lenni. A jogi karon az előadások többsége – Eörsi Gyuláét leszámítva – nem kötötte le a figyelmét, és inkább az egyetem mellé járt. Amikor diákköri évfolyamtársa felkérte, hogy opponálja kollégájuk dolgozatát, fordulópontjára jutott el életútján. Az

opponálás még a nagy tekintélyű Eörsi tetszését is elnyerte, aki később többször egyengette pályafutását. A diákköri szereplés döbbentette rá, hogy a civilisztika, a polgári jog az ő igazi világa. Szakdolgozatát, amelyet a KGST általános szállítási feltételeiről írt, megjelentette a Jogtudományi Közlöny. Eörsi hívószavára 1969ben a Jogtudományi Intézetbe ment Egyik fő műve az első magyar versenytörvény kitoldozása 1990 nyarán alkotmánybírónak jelölték. Az Alkotmánybíróságon megértettem, nekem a munkásságommal fel kell kínálnom a világnak: változzon meg az én felfogásom szerint – ha akar. Ha nem, akkor nem erőltetem, és főleg nem sértődöm meg, ha a világ nem azt akarja, amit én gondolok fogalmazza meg szakmai hitvallását. 149 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Vörös Imre munkahelye ma már a magyar jogtörténet része, hiszen Eörsi Gyula egykori jogászprofesszor legendás sarokszobájába nyit be

reggelenként. Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet Országház utcai épületében egyébként is megállni látszik az idő. 219 oldal a könyvben A folyosón zsúfolt könyvszekrények akadályozzák a járást, és legfeljebb az ódivatú ajtók melletti névtáblák árulkodnak a XX századról. Milyen élményei vannak a gyermekkoráról? Mi vonzotta és taszította.? Szüleim tisztviselők voltak, különösebb befolyást nem gyakoroltak pályám alakítására. Inkább felnőtt rokonaimmal folytatott beszélgetések, segítették elő felnőtté válásomat. Gyermekkorom az ötvenes évekre esett. Megrázó élményként maradt meg bennem, hogy harmadik osztályban szeretett osztályfőnököm az osztály előtt rákérdezett, milyen rádiót hallgatunk otthon. Életemben először tudatosan hazudtam, azt feleltem, hogy a Kossuthot és Petőfit, holott minden este a Szabad Európa Rádió mellett aludtam el. Tudtam, hogy ha ezt bevallom, szüleimet letartóztatják 1953-t

írtunk Egy világ omlott össze bennem, mert lelkileg elvesztettem a tanítónőmet, aki addig biztos fogódzót, tájékozódási pontot jelentett számomra. Milyen szempontok alapján választott középiskolát? Akkori értelemben rossz családból származtam, hiszen nagybátyáim között magas rangú hortysta katonatisztek is voltak. Szüleim gépipari technikumba adtak, mondván, egyetemre úgysem kerülhetek be. 1962 elején mégis szóba jött, hogy már meg lehetne próbálni a felvételit, és automatikusan adódott hogy mérnöki tanulmányokat folytassak. Bár jó tanuló voltam, számomra azért a technikum kudarcok sorozata volt, míg osztálytársaim értették az egészet, csak ránéztek egy fogaskerékre, és már mondták is, mit kell csinálni. Harmadikban viszont Adyról egy teljes füzetet teleírtam házi dolgozatként Körberohangáltam ismerőseimet irodalomért és búvárkodtam. Az irodalomtanár nagyon megdicsért Megírtam életem első tanulmányát.

Eldöntöttem, hogy nem akarok mérnök lenni Alig múltam tizenhat éves, és szembe kellett szállnom özvegy és rokkan édesanyám akaratával és az iskola tanári karával is. Végül mindenki belenyugodott, bár a felvételi nehéz volt, hiszen a humán tananyag szempontjából a gimnazistákhoz képest jelentős hátrányból indultam felvételizni, de azért sikerült. 220 oldal a könyvben - A gépipari technikumok az ötvenes-hatvanas években igen magas színvonalú képzést adtak. Erről viszonylag részletes ismereteim vannak, hiszen édesapám a zalaegerszegi technikumot igazgatta, szegény sajnos már nincs közöttünk, mint ahogy két bátyám és gépiparis volt. Technikumban szigorú rend uralkodott. Négy év alatt gyakorlatilag a gimnáziumi és a műszaki tananyagot is elsajátítottuk. Kétszer annyit tanultunk, mint egy gimnazista Szombaton is iskolába jártunk, hétfő műhelynap volt: nyolc órán keresztül kalapáltunk, hegesztettünk, esztergáltunk.

Vagyis keddtől szombat délig tanultuk meg a gimnáziumi tananyagot, úgyhogy iszonyúan bevoltunk fogva. Műegyetem rakpart helyett Egyetem tér Nem volt ilyen egyszerű. Először felmerült a régészet, mert a régi korok építészete és egyáltalán a történelem nagyon érdekelt. Hathetes önvizsgálat végén mégis kizártam a régészetet Aztán szerettem volna diplomata lenni, de közölték velem, hogy Moszkvában kellene tanulni, ami az én családi hátteremmel nem éppen szerencsés ötlet. Csak harmadik lépésben jutottam el a joghoz Ettől is teljesen kiborult mindenki. Anyám azt mondta, fiam, föl fognak akasztani, mert az egy politikai pálya Nem tágítottam, ragaszkodtam az elképzelésemhez. Innentől kezdve viszont mindent elkövetett a család, hogy segítsen, főleg anyám, aki mindenféle ötvenes évekbeli pénzügyi jogi tankönyveket szerzett be. Gondolta, ha van valami, az majd megtöri a lelkemet Egy éjszaka alatt elolvastam az 150

ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 1952-es pénzügyi jogi jegyzetet. Rettenetes volt, máig utálom a pénzügyi jogot, reggel mégis azt mondtam: pénzügyi jogász akarok lenni. Megköszöntem anyámnak a könyvet, és kijelentettem, hogy most már végleges az elhatározásom. Szegény erre föladta a küzdelmet, és csak annyit mondott, csináljak amit akarok. És szó szerint vette? Az érettségi után tényleg elkezdtem élni, az egyetemre csak minimálisan jártam be. Az előadások nem igazából vonzottak. Kivéve Eörsi Gyuláét A civilisztika, a polgári jog szellemisége hamar megfogott A büntetőjog nem az én világom, az állam és bűnöző közötti jogviszony nem kötött le, szemben a polgári joggal, amelyben mellérendelt a felek viszonya, mindig dinamikus, mindig mozog, sosem lehet tudni, hogyan alakul. 221 oldal a könyvben. - A büntető jog mindig foglalkoztatta a politikát, a hatalom ugyanis szeret beleszólni abba, miből legyen bűncselekmény, kiket

kellene megbüntetni, legszívesebben naponta módosítaná a büntető törvénykönyvet. A polgári jog ilyen szempontból ,,pitbullmentes" terület, a politikusok csak ritkán, legfeljebb ,,Lex" Répássy Róbert foglalkozik vele. - A polgári jogon kívül más nem nagyon kötötte le érdeklődésemet. Örültem, hogy a technikum után kiszabadultam, meg diákkörbe sem jártam. Aztán évfolyamtársam, Gyertyánfy Péter, aki ma az Artisjus főigazgatója, nyilván Eörsivel megbeszélve, felkért arra, hogy opponáljam egy társunk diákköri dolgozatát. Ez a felkeres fordulópont volt a pályámon! A dolgozat elolvasása után rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. Elővettem Szladits Karoly magánjogi kötetét. Az a könyv ma is ragyogó, csakúgy, mint az Eörsi-Vilaghy-féle tankönyv. Amikor hallgatóim a Károli Gáspár Református Egyetemen kérdik, milyen szakirodalmat ajánlok, mindig ezt a könyvet említem. Azzal jönnek vissza, ha kiveszik belőle

a tervgazdálkodást, akkor nagyon jó polgári jogi tankönyv. Azóta sincs párja. Mégis a dolgozat kapcsán felmerült kérdéseimre ebben a könyvben sem leltem választ. Akkor a Szladitsban néztem utána, majd az oppozíciómban is rá hivatkoztam Ez Eörsinek borzasztóan tetszett. Mondta is, hogy az ő hibájából maradt ki az a rész, amiért nekem a Szladitshoz kellett visszanyúlnom. Ilyen kaliberű ember volt Másrészt tetszett neki, hogy vettem a faradságot, és utánanéztem a dolgozat által felvetett problémáknak. - Említette, hogy a diákköri dolgozat opponálása fordulópont volt a pályafutásában. Merre felé fordult, mihez kezdett ezután? - Onnantól kezdtem magam komolyan venni, rádöbbentem arra, hogy az élet küszöbére érkeztem, fehér ing, nyakkendő, miegymás. Az opponálás jelzés volt számomra, hogy mar eleget söröztem, boroztam, buliztam, hamarosan befejeződik az egyetem. Ereztem, hogy a civilisztika, a polgári jog az én igazi

világom. - Mi történt egyetem után? - Meg az egyetem befejezése előtt ösztöndíjat kaptam egy külkereskedelmi vállalattól, ahol aztán másfél évet töltöttem. Olyan szakdolgozati témát kaptam tőlük, ami a cégnek fontos lett volna, ha elkészítem. A témát jóváhagyta az egyetem A KGST általános szállítási feltételeiről korábban senki sem irt, így aztán a szakirodalomban újdonság szamba ment. Asztalos László professzor közölte, vigyem be a dolgozatot a Jogtudományi Intézetbe Eörsi Gyulának, ő majd szol neki, hogy olvassa el. 151 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Akkortájt azt sem tudtam, mi az, hogy Jogtudományi Intézet, addig meg Jogtudományi Közlönyt sem láttam. 222 oldal a könyvben Megjegyzem: az intézet és a közlöny időközben hozzánőtt az életemhez, a lapnak 1972 óta vagyok felelős szerkesztője. Ez 1968-ban történt A dolgozat megjelent a Jogtudományi Közlönyben, Eörsi pedig beajánlott a kormány nemzetközi

kapcsolatok titkárságára, ahol a KGST-ügyeket intéztek. Fő1 is vettek volna, de én azt mondtam, hogy inkább maradnék a külkereskedelmi vállalatnál, mert nem akarok bezárkózni. Aztán 1969 elején Eörsi Harmathy Attila professzorral üzent értem, hogy érdekelne-e esetleg a Jogtudományi Intézetben a nemzetközi kereskedelmi jogi, nemzetközi magánjogi csoportban való részvétel. Bar nem tudtam, hogy alkalmas vagyok-e a tudományos munkára, boldogan mondtam igent. - Mi volt a/o kutatási területe, mit sikerült elérnie? - Eleinte nemzetközi magánjogi témákkal foglalkoztam, majd a közszolgáltatási szerződéssel, ami a polgári törvénykönyv vonatkozó paragrafusának az alapja lett. Később ram bíztak a versenyjogi törvény vizsgálatát. A hetvenes évek középen megrendelés érkezett a kormánytól, nézzük meg, a gazdasági reform bevezetése óta miként is működnek az akkor hozott jogszabályok. Ez nagyon érdekes jogszociológiai kutatás

volt, aminek a végén disszertációt írtam. Kiderült, hogy a piacgazdaságokban igazából nem is a tisztességtelen versennyel foglalkoznak, hanem a markáns állami beavatkozással, a kartellek elleni fellepéssel. Emlékszem, hogy az intézeti kollegák is megállítottak a folyóson 1976-ban, és kérdeztek, hallom, te kartellekkel foglalkozol, mi az a kartell? 1979-ben a kandidátusi disszertációmban egy modern versenytörvény alapjait vázoltam fel. 1984-ben az Igazságügyi Minisztérium felkért, hogy készítsem el az első versenytörvényt. Meg is írtam indokolással együtt Aztán 1989-ben, amikor világossá vált a fordulat, egy abszolút európai joggal konform versenytörvény kidolgozására kaptam megbízást, amit az Árhivatallal közösen dolgoztunk ki. Nagy összehasonlító kutatást végeztünk. Készítettem egy kérdőívet, megmondtam, mely országokba menjenek el a kutatok. ők kimentek, visszajöttek, jelentest írtak. A kásahegyből modelleket

állítottam elő, hogy milyen versenytörvények vannak az Európai Közösségben, az európai országokban. Ez alapján született meg az 1990-es versenytörvény, ami létrehozta a Gazdasági Versenyhivatalt, amit korábban nem tudtam elérni, mert akkor meg nem fért bele a tervgazdaságba. - Hogyan került potenciális alkotmánybíró-jelöltként képbe? Ki kereste meg? - 1989-ben felhívott Tölgyessy Péter, aki a Jogtudományi Intézetben volt kollegám, hogy alkotmánybírót keresnek, nem tudok-e valakit? Éreztem a kérdésben, hogy az nekem is szól. Akkoriban nagyon beteg voltam, agyhártyagyulladásból lábadoztam, úgyhogy nemmel válaszoltam. 152 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 223 oldal a könyvben Ma szinte alig hihető, de akkoriban szinte lasszóval kerestek alkotmánybírókat. Igazából nem tudta senki, mit is kell csinálnia, mekkora a hatalma. Aztán 1990 tavaszán úgy gondoltam, hogy most már vállalnám. Mivel Antall Józseffel távoli

atyafiságban voltam, így ő is tudott az ambícióimról. Lényeg az, hogy bekerültem a köztudatba. - Miért ambicionálta annyira az alkotmánybírósági tagságot? - A Jogtudományi Intézet nagyon jó hely volt, nem szólva az egyetemről, de el kellett döntenem, milyen irányba menjek tovább. Azt gondoltam, van más lehetőség is az életben, minthogy meg hat könyvet és meg százhúsz tanulmányt megírjak. Tudományos munkásságomban eljutottam odáig, hogy szép-szép, de valami mást szerettem volna csinálni. Az alkotmányügyi bizottsági meghallgatásomon nem is volt vita, mindegyik part elfogadott, simán megválasztottak alkotmánybírónak. - Több év eltelte után visszatekintve hogyan látja: ha nem lett volna az Alkotmánybíróság, máskeppen alakultak volna a rendszerváltozás után az események? - Egész biztosan másképp. Azonnal a történések középpontjába kerültünk Júliusban megválasztottak minket, es szeptemberben mar ott volt az

asztalunkon a kárpótlási ügy. Az Alkotmánybíróság kilenc éve hihetetlenül kitágította a jogászi látókörömet - alig van olyan kérdés, amihez legálabb a ,,konyítás" szintjen ne tudnék hozzászólni. Ebben a tudós kollegáknak volt jelentős szerepe, mindig nagy érdeklődéssel tanultam tőlük egy-egy ügy megtárgyalásakor. Megtanultam ott csapatban dolgozni, es ez mindenkinek hasznos volt, hiszen a kollegák többsége korábban egyetemi oktatóként, kutatóként dolgozott. - Elég sok határozathoz különvéleményt fűzött. Akkoriban a különvélemények mintha egy kicsit misztifikálva lettek volna. - Teljesen egyetértek. A különvélemény teljesen új intézmény volt Az alkotmánybírósági törvény is mindössze egyetlen mondattal intézte el a kérdést, miszerint az alkotmánybíró a különvéleményét a határozathoz csatolhatja. Nem tudta senki, hogy ez mit jelent, mint ahogy azt sem, hogy az Alkotmánybíróságnak mi a dolga. Ezek

a különvélemények tényleg egy kicsit szenzációszámba mentek. Ehhez jött meg az a szempont is, hiszen ne feledjük, negyven évig minden ügyben egyhangúság uralkodott, mindent csak egy irányba lehetett csinálni teljes egyetértésben, hogy a társadalomnak abszolúte szokatlan volt az álláspontok különbözőségének nyilvános megjelenítése. Miután az Alkotmánybíróság nem politikai szerv, de a döntéseinek politikai következményei lehetnek, utólag a közvélemény és a sajtó politikai küzdelmet vetített rá a testületre, és a különvéleményekben látta megtestesülni a politikai ellentéteket. 224 oldal a könyvben Elkezdődtek a találgatások, hogy a többségi határozat ehhez a párthoz áll közelebb, a különvélemény pedig ahhoz. - Miben látja a különvélemények jelentőségét? 153 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - A különvélemény az amerikai és az angolszász gyakorlatban is bevett intézmény, a jogfejlesztés fontos

eszköze. Telnek-múlnak az évek és egyszer a különvéleményből többségi vélemény lesz. Éppen most írnak egy Phd-s dolgozatot a kétharmados törvényekről, amelyben a szerző végigveszi, hogyan lett egy 1994-es különvéleményemből 1999-re többségi határozat. Ebben nincs semmi politikai szenzáció, úgyhogy nem is írta meg a sajtó, sem más, ellenben tudományosan szenzáció: hogyan alakultak egy kisebbségi álláspont jogi érvei többségivé? - Van-e élet az Alkotmánybírságon kívül? - Abszolúte van. Semmiképpen nem akartam újabb kilenc evet az Alkotmánybíróságon tölteni, hanem szerettem volna nyugodtan oktatni és tudományos munkát folytatni. Hasznosítani azt, ami kilenc év alatt összegyűlt Győrben lettem egyetemi tanár, onnan 2002-ben átjöttem a Károli Gáspár Református Egyetemre. Visszakerültem a Jogtudományi Intézetbe is, ahol igazgatóhelyettes vagyok. Időközben megírtam két tankönyvet is a nemzetközi magánjogról

és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogáról. Választott bíró lettem a kereskedelmi kamara mellett szervezett állandó választott bíróságnál, ami gyakorlati tapasztalatokkal jár, tehát meg bíráskodom is. Úgy is fogalmazhatok, hogy - közjogi funkció nélkül is - élek, mint hal a vízben. - Változott-e a jogi felfogása? - Igen. Az egész jogrendszer a fejemben van, meg ha nem is vallom magam büntetőjogásznak, de a teljes ülések napirendjéből kiderül, hogy az adójogtól a családjogig, a büntetőjogtól a nemzetközi jogig szinte minden jogterület terítékre kerül, az embernek mindenhez kell értenie. Az alkotmánybíráskodás óta egészen másképpen művelem a jogot, egészen másképpen tanítok a gyerekeknek, mert ma mindig azzal kezdem, hogy az adott kérdésnek mi az alkotmányos alapja. Ez azelőtt nem így volt. Olyan vagyok, mint Móricka, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe, nekem először az alkotmány jut az eszembe. 225 oldal a

könyvben - Beszélgetésünk elején szoba került, hogy mindig is foglalkoztatta az archeológia, a régi korok építészete. Mi ragadja meg a művészetben? - Művészeti vonatkozásban a konstruktivista művészet megértése egyik legnagyobb élményem: ezekbe a kockákba, háromszögekbe, nonfiguratív festményekbe, reliefekbe azt lat és ért bele az ember, amit a személyisége kivan. Nem azt kell keresni, hogy mit ábrázol, hanem azon gondolkodni, hogy nekem mi jut eszembe róla. Ez már műélvezet Ezért is kerültek tankönyveim borítójára Matzon Ákos festőművész alkotásai. - Milyen erkölcsi zsinórmérték vezeti? Mi az ars poeticája? - Az alkotmánybíráskodás során megtanultam, hogy a hihetetlen sok elvárást hogyan kezeljem. Megértettem, hogy az embernek mindenekelőtt önmagával kell azonosnak lennie. Egyetlen embernek kell megfelelnem: önmagamnak. Ha ugyanis mindig mások elvárásainak igyekszem megfelelni, nem marad belőlem semmi, ami meg én

vagyok. Tudományos munkám során kezdetben azt hittem, az a dolgom, hogy a világot megváltoztassam. Az Alkotmánybíróságon megértettem, nekem a munkásságommal fel kell kínálnom a világnak: változzon meg az én felfogásom szerint - ha akar. Ha nem, akkor nem erőltetem, és főleg nem sértődöm meg, ha a világ nem azt akarja, amit én gondolok. 154 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 226 oldal a könyvben Esztergomba kéne menni 1989 októberében Nemes Tamás független országgyűlési képviselő módosító javaslatot nyújtott be az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslathoz, amelyben indítványozta, hogy a bíróság székhelye Budapest helyett Esztergom legyen. Indokolásában a honatya kifejtette, hogy az alkotmány védelme összeforrt a varossal. Az utolsó ,,rendi" Országgyűlés vitájában pedig a Duna-parti varos – huszonkét magyar király székhelye megnyerte a székhelycsatát. Az elhelyezési gondok megoldása érdekében

Esztergom képviselőtestülete 1991 őszén úgy határozott, hogy a helyi Sándor-palota tulajdonjogát ellenérték nélkül átadja alkotmánybíráskodás céljára. A megállapodást 1992. október 7-én írták alá, amelyben az Alkotmánybíróság kinyilvánította szándékát, hogy három éven belül helyreállítja az épületet és feladatai ellátására alkalmassá teszi. Az esztergomiak kompromisszumot kötötték, hiszen a megállapodás a következőket tartalmazta: ,,Az ingatlan Alkotmánybírósági használatát jelenti minden olyan tevékenység, amelyet az alkotmánybírók es az Alkotmánybíróság munkatársai, szervezete az épületben végeznek. Ide értve ünnepélyes ülések, kongresszusok, más rendezvények megtartását, alkotóházi, vendégelhelyezési hasznosítását is." A bíróság azonban - egyetlen esztergomi ítélethirdetést leszámítva - a fővárosban maradt. Előbb a pesti Váci úton, az egykori MSZMP angyalföldi székházában,

1994-tol pedig a budai Donáti utcában tálalt magának otthont. A parlament meg 2003 őszén a pótköltségvetés elfogadásával háromszázmillió forintot szavazott meg az Alkotmánybíróság új székházba való költözésére. Az esztergomi székház ügye időközben holtpontra jutott. Sólyom László, a testület elnöke 1995 őszén, amikor a belügyi és az igazságügyi tárca vezetőjével találkozott, közölte: a jelenlegi gazdasági helyzetben nem áldozhatnak felmilliárdoz az esztergomi épület átalakítására. Az Állami Számvevőszék 2005-ben közzétett jelentése az esztergomi Sándorpalotáról tényként állapította meg, hogy a négyszáz négyzetméter hasznos alapterületű, műemlék jellegű épületet a város önkormányzata felújítási kötelezettséggel bocsátotta az Alkotmánybíróság rendelkezésére. Az épület felújításához szükséges források biztosítása azonban elmaradt, így a bíróság nem használta az ingatlant, és

mar 1995-ben kezdeményezte annak visszaadását az önkormányzatnak. A tényleges visszaadás csak 2002-ben valósult meg. Az esztergomi ingatlannal kapcsolatban - áll a számvevőszéki jelentésben - 2000 és 2002 között az Alkotmánybíróságnál ,,a villamosenergia-szolgáltatás és a karbantartási munkák költségeként 166 ezer forint kiadás merült fel". 155 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 227 oldal a könyvben Zlinszky János 1928. március 7-én született Budapesten Túláradó szeretettel beszél szüleiről, nagyszüleiről, iskoláiról és tanárairól. Ahogy meséli, nagy hatással voltak rá a családi és rokoni szeretetszálak. A háború felforgatta az idillt: temettek, kényszermunkára jártak, lakássá rendezték át a pincét. Tizenhatéves korától dolgozott az iskola mellett. 1951-ben, közvetlenül diplomaszerzés előtt, kizárták az egyetemről, családját kitelepítették. Joghallgatóból építőmunkás lett 1957-ben váratlanul

engedélyt kapott a végszigorlat letételére. Ácsbrigádvezetői munkakörből jogásznak helyeztek át. A Turistaházakat Kezelő Vállalat leltárkönyvelőjeként meg irodafűtést is vállalt Miközben Marton Géza, iskolateremtő római jogi professzor tudományos hagyatékát gondozta, állami vállalatoknál volt jogász, majd tizenöt évig Dunaújvárosban ügyvéd. Szinte az ország összes bíróságán megfordult 1982 őszén aztán már az állampárt sem akadályozta meg, hogy a miskolci egyetem akkor alakult jogi karán római jogot oktathasson. Két év múlva kandidált, 1990-ben pedig akadémiai doktori címet szerzett Itáliai kutatóútján, 1989 nyarán kapta a telefonhívást, vállalná-e az ellenzékjelölését alkotmánybírónak. Akkoriban nem is tudta, mire vállalkozik. Az Alkotmánybíróság alapító tagja lett Kilencéves működése alatt ő írta a legtöbb párhuzamos- és különvéleményt. ,,Mindegyik döntést, amit aláírtam, ma is

vállalom" - mondja. A kilencvenes évek közepén ismét nagy fába vágta a fejszét: elfogadta a megbízást a Pázmány Péter Katolikus Egyetemjogi karának megszervezésére. Máig megőrizte a szülői ház derűjét, erkölcsi következetességét. Zlinszky János öltönyben, nyakkendőben, frissen borotváltan nyit ajtót. Tágas, második emeleti polgári lakásban el a Bartók Béla úton, ahol a vendég kabátjának vállfa dukál. Udvarias, de rögtön a lényegre tér 228 oldal a könyvben Dolgozó szobájába vezet. Íróasztalán jegyzetek, könyvek, kimutatások várakoznak A felkeszült ember nyugalmával dől hatra székében. Az ablakon háborítatlanul árad be a napfény. - Kik voltak a nagyszülei? - Életem nagy ajándéka, hogy harmonikus családi környezetbe nőttem bele. Apai nagyapámat nem ismertem, 1925-ben, viszonylag fiatalon, ötvennyolc éves korában halt meg. Gyermekei és nagyanyám egybehangzó állítása szerint családjának elő,

vidám, inkább könnyed, hihetetlen munkabírású ember volt. Másodunokatestvérét vette feleségül Mindketten mélyen hivő, aktív keresztények voltak. Tíz gyerekük született, hat nőtt fel, amellett tisztes vagyont is gyűjtöttek. Nagyapám ügyvédként tevékenykedett, nagyanyám, aki képesített tanítónő volt, asszonykent mar nem tanított iskolában, de gyermekeit és első őt unokáját az elemi ismeretekre meg maga okította otthon. Családi fészkük nyitott és meleg volt, kettőjük harmincöt évi szeretetkapcsolata példaként élt tovább a család és az ismerősök körében. öt lányuk mellett édesapám volt egyetlen fiuk. Tizenöt unokájuk született Édesanyám szülei a Bánátból származtak. Anyai dédapám közjegyző volt a régi déli határszélen, Fehértemplomban. 156 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Nagyapám ott járt gimnáziumba. Aztán Pesten jogot tanult, majd ügyvédi vizsgát tett Nagyanyám kis bánáti faluban nőtt fel,

két fiú és három lány testvére volt. Sokat tréfálkozott, hogy ő sohasem járt iskolába. Otthon megtanult azonban románul és szerbül, és emellé meg tökéletes nemet, francia, angol nyelvi és irodalmi műveltségét szerzett. Költő és író volt. Negyvenhat évi felhőtlen, bensőséges házasságuknak három gyermek lett a gyümölcse. Anyai nagyszüleimet 1920-ban kiutasították a Bánátból, s ekkor költöztek Budapestre. A két család közel lakott egymáshoz a Belső Ferencvárosban Apám és anyám társaságban ismerkedtek össze. A két fiatal között rokonszenv, majd mely szerelem szövődött Egészen bizonyos, hogy az én gondolkodásomra, életfelfogásomra döntő hátassal voltak ezek a szoros rokoni szeretetszálak, példás családi viszonyok. Ezt tartottam, tartom ma is természetesnek, és mindent, amit másként láttam azóta a társadalomban vagy az irodalomban, kivételesnek, természetellenesnek gondolok. - Szigorú erkölcsi normákat

hozott magával a szülői házból - Rokonságunkban a természetesség, vidámság, ötletesség és játékosság ragadta meg legelőszőr is a gyermek figyelmet. A szigorú elvek, nevelési szempontok, az önfegyelem, a kötelességek, közöttük legfőképp a vallási kötelességek teljesítése nem vált soha erőltetette, kényszerre. Derűsen élveztük, az eletet, mások gondjai iránt is érzékenyen Három élő nagyszülőm mindegyike gazdag töltetet adott egyéniségemnek: apai nagy 229 oldal a könyvben anyám családiasságával, anyai nagyanyám költőiségével, meseivel, anyai nagyapám mely és sokoldalú műveltségével, irodalmi áttekintésével, szép könyvtárával, nagy nyelvtudásával, a történelem, jog és politika világában való tájékozottságával. Életünk biztonságát szüleink adták Ma is a keresztény házaspár modelljének tartom az ő kapcsolatukat. Olyan volt ez számunkra, mint a levegő vagy a nemzet: adott, megélt, másképp nem

is elképzelhető világ. Kényeztetés nélkül teljesítették titkos vágyainkat, elismertek legkisebb eredményeinket is, és persze nyesegettek visszásságainkat. Elmondhatatlan, hogy mennyi szint tudtak a családi életbe belevinni. Emlékszem, milyen szívesen fogadtak otthonunkban barátainkat, iskolatársainkat. Tudtak adni és ünnepelni Példával tanítottak - Milyen iskolákbajárt, kik voltak a tanárai? - A sors kegyéből nagyon jó elemi iskolába jártunk a testvéreimmel, a Mária Terézia térre. Akkoriban az elemiben valóban megtanultunk helyesen írni, jól olvasni, fejben számolni, és szabatosan beszélni. Aztán a pesti piaristáknál egy életre szóló általános műveltséget, tájékozódási alapot kaptam. Külön ajándék, hogy nyolc éven át osztályfőnököm és cserkészparancsnokom volt dr. Papp László, aki magyart, történelmet és latint tanított. Szigorú, de nagyon meleg, kiváló tanári egyéniség volt, akivel mely fiú viszony,

később férfi barátság kötött össze, fel évszázadon keresztül. Keresztelte gyermekeinket, vízkeresztkor megáldotta otthonunkat. Több nagyszerű tanárral találkoztam a piaristáknál, például a fizika-matematika tanárom hat évig Öveges József volt. Az, hogy az iskola katolikus volt, hogy 6k papok voltak, semmi erőltetettséget nem jelentett. Kitágult családomnak ereztem mindig a piarista iskolát, noha kezdetben lustaságom miatt nem voltam kiváló tanuló. Alakítólag hatott ram a cserkészet is, a törekvés emberebb emberre és magyarabb magyarra lenni, nem csak résen állni, de Teleki Pál jelmondata szerint ,,kötelességet keresni". - Gimnazista évei alatt tört ki a háború, jött a német megszállás és a nyilas rémuralom. - 1943-ban édesapámat behívtak katonának és kivitték a gépkocsizó dandárral az orosz frontra. Úgy ment, mint aki kötelességet teljesít. 157 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Nem akart alóla kibújni, bár

kora és három gyermeke miatt tehette volna, mert a kommunizmus elleni háborút a mi ügyünknek érezte. 1943 karácsonyán hazaengedtek a ,,csendes" frontról, s mire visszatért volna csapatához, megtörtént a doni áttörés. Aztán betegség miatt leszereltek A német megszállás, a bombázások idején több rokonunkát is elmozdítottak az állásából. Az országba betört a háború, ami 1944 télen elérte otthonunkat is, végigéltük átvonulásának borzalmait: temettünk, 230 oldal a könyvben kényszermunkára jártunk, lakássá rendeztük át a pincét. Az élet egy csapásra megváltozott Az anyagi biztonság, az óvó és óvott otthon megingott. Tizenhat eves koromtól dolgozni kezdtem tanítás előtt és után. Tanítványokat, csomagok kihordását, romeltakarítást, bútorszállítást vállaltunk. De romot takarítottunk, ablakot foltoztunk az iskolában is. Visszavertük az ellenséges politika uszításait, amikor tanárainkkal kíséreltek meg

szembeállítani. Kivettük részünket abból az újjáépítő, otthont újrateremtő munkából, amelyhez szüleink, második otthonukat is elvesztett nagyszüleim zokszó nélkül, az életért halasan fogtak neki újra. Egyre érő öntudattal álltam ki az egyház, a szabad, demokratikus politikai irányok melle, melyeket eleinte meg álcázott hatalmi törekvések iparkodtak megszorítani. - Hogyan került piarista érettségivel az egyetemre? - 1946-ban szabad volt a bejutás az egyetemre. Első jogászévem alatt ismertem meg azokat a tanáraimat, akik apám és nagyapám mellett jogászi hivatásom képét megformázták. Mindenek előtt Marton Géza, a romai jog professzora, aztán Nizsalovszky Endre, Szászy István és Beck Salamon, a civiljogászok, Baranyai Jusztin és Eckhardt Ferenc voltak ram nagy hátassal. Mar másodéves koromban Marton Géza mellett kötöttem ki. Az inkább zárkózott és magának való tudós különös rokonszenvével tüntetett ki. Nagy

lendülettel vettem reszt a tanulóköri-szakköri mozgalomban, segédkönyveket szerkesztettem a romai jog oktatásához, ami főleg a népi kollégistáknak jelentett szinte áthághatatlan akadályt. Ekkor fordítottam le és adtam ki a XII. táblás törvény anyagát is Elhittem, ha jól és szorgalmasan dolgozom, akkor nem kivannak tőlem többet, elvtagadást, hiszen ,,ők" így hirdettek. Egyik jóindulatú tanulóköri titkárom eredményeimet látva egyszer azt mondta, hogy hagyjam ott a családomat és menjek a népi kollégiumba, mert akkor pár év alatt professzor lehetek. Azt válaszoltam, inkább varok egy kicsit, de ő leintett, mondván, nincs félút, ha nem állok közéjük, akkor kinyírnak, tönkreteszik a családomat, amint túl leszünk az újjáépítésen. Nem hittem neki És édesapámat sem értettem, aki egyszer azt mondta: nehezebb lesz visszamenni a katakombába, mint volt egykor kijönni onnét. Aztán 1951-ben koncepciós perrel kizártak az

egyetemről, kitelepítették bennünket helyreállított otthonainkból Bihar megye sarkába, majd államosítottak nagyszüleim házat és a mienket is, hiszen ,,nem lakunk benne". - Miért zárták ki az egyetemről? - Az indokolásra kíváncsi vagy az okra? 231 oldal a könyvben - Mindkettőre. - Az ok egyértelműen az általános tisztogatás volt. Minket, polgári gondolkodású fiatalokat mindenkeppen meg akartak félemlíteni. Nálam is rosszabbul járt Boytha György, akit alkotmányellenes szervezkedés miatt a bíróság tízévi szabadságvesztésre ítélt, amiből három és fel 158 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL evet le is ült, s csak 1956-ban szabadult. Ellenem is először ez volt a vadpont, de vakvágányra futottak, mert a tanuk összevissza beszeltek. Aztán próbálkoztak a nem megfelelő tanulmányi teljesítménnyel, csakhogy éppen előtte szigorlatoztam, és nálam volt az indexem, ami nem támasztotta alá ezt az indokot. Erkölcstelen

életmód miatt zártak ki Tálaltak néhány ,,tanút", akik az elvárásoknak megfelelve tanúskodtak. - Mihez kezdett ekkor? - Az egyetemen eredetiben szembesülhettem a marxista ideológiával, s ez megerősített keresztény meggyőződésemben. Hat évig dolgoztam építőmunkásként, főleg vidéken Rájöttem, hogy megállom a helyemet ott is. Időközben a kitelepítést feloldottak, de a rend nem változott 1956 ősze megmutatta, hogy élnek a régi értékek, de azt is, hogy a fegyverek ellen hasztalan a lelkesedés. Úgy festett akkor, hogy az ideiglenesnek vélt átmenet tartós lesz, meg kell tanulni benne élni a magam elvei szerint. Várni vagy élni? Ez volt a kérdés Lassan megszületett a válasz: csalóka a világ biztonsága, a várakozás, a készülés maga az élet. Megtálaltam, akivel a várakozva építés lehetőnek, szépnek tűnt, aki erőforrás, támasz és társ lett az eletemben. 1956-ban megházasodtam. Feleségem, aki egyébként gyermekkori

pajtasom volt, az Angolkisasszonyoknál nevelkedett, művészettörténész. Harmonikusan illeszkedett az én világomhoz Három gyermeket kaptunk. Amikor első, majd második fiamat kereszteltük, akkor úgy ereztem, hogy ennél megrendítőbb élmény nem juthat nekünk. Aztán - úgy tűnt, hogy élete első és utolsónak vélt napján - én keresztelhettem meg kislányunkat. Dolgoztunk nagyon kevésért, de orom volt, mert otthont építhettünk. Új otthont régi kincsekből - 1957-ben megszerezte a jogi diplomát. Mi történt? Elaludt a hatalom? - Nem. Több professzorom, közöttük Marton Géza, nem feledkezett meg rólam S ahogy enyhülési áramlat érte el az egyetemet, 1956. október elején értesítettek, hogy megkaptam az engedélyt a végszigorlatra, ,,hiszen a kizárás polgári származásom miatt történt". A forradalom leverése után, 1957 februárjában besétáltam a dékáni hivatalba, tudakolva, hogy el-e meg a vizsgázási lehetőség. Néhány napig

kutakodtak, hogy milyen indokkal lehetne megtagadni az engedélyt, de nem tálaltak semmit, s így vizsgázhattam. 232 oldal a könyvben - Később, a rendszerváltozás után nyilván belenezett a kizárási aktájába. - Az akta 1990-re szőrén-szálán eltűnt. - Az idő tájt sok mindennek lába kelt. Meglett viszont a diplomája, mégsem került vissza Marion melle, hanem a 31. számú Állami Építőipari Vállalatnál maradt, majd az egzotikus nevű Turistaházakat Kezelő Vállalatnál kötött ki. - Nekifogtam egy romai jogi kandidátusi dolgozat elkészítésének, hogy, mint akkor, 1957 elején reméltem, visszakerülhessek az egyetemre. A dolgozat meg abban az évben elkészült, Marton olvasta is és jónak tálalta, de 1957 végén a professzor váratlanul meghalt. Ezzel egyelőre elveszett a lehetősége annak, hogy tudományos pályára kerüljek. Ám Marton tudományos célt állított elém, amikor hagyatékként megbízott félkész művei befejezésével és ram

hagyta könyvtárat. Amikor doktoráltam 1957 márciusában, akkori munkahelyem, a 31. számú Állami Építőipari Vállalat addigi ácsbrigádvezetői budapesti munkakörömből áthelyezett jogásznak az ajkai területi főpités-vezetőséghez. Onnét viszont nyáron, a forradalmat követő takarékossági és létszámcsökkentő intézkedések keretében elbocsátottak. Csak nehezen kaptam állást egy kis állami cégnél, a Turistaházakat Kezelő Vállalatnál leltárkönyvelői munkakörben. Mellette fordításokat vállaltam, de irodafűtési munkákat is a téli szezonban. Meg kellett élni - Mi leit Marton hagyatékával? 159 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - Két hátrahagyott munkája közül a kisebb, csaknem kész, német nyelvűt, nehézségek árán, de befejeztem, és 1963-ban publikálni is tudtam egy nemet szaklapban. A nagyobbik kéziratot, a Polgári jogi kártérítés című kötet sajtó alá rendezését a nyolcvanas években fejeztem be. A könyvet

1993-ban sikerült kiadni. Ez a munka a magánjog egy sarkkérdésébe való alapos elmélyedést követelt a nemet, francia és olasz irodalom tanulmányozásával. Szakmai pályám egyébként nem indult könnyen. Attól kezdve, hogy 1962-ben egy állami nagyberuházásokat bonyolító vállalathoz kerültem, néhány aktuális jogi kérdésben cikkeket írtam. 1964-tol rendszeresen meghívtak a Német Jogtörténésznap üléséire. 1965-ben Humboldt-ösztöndíjat kaptam két évre, de a Belügyminisztérium nem adott ehhez útlevelet. - Tizenöt évig ügyvédkedett. - 1968-ban a Dunaújvárosi Ügyvédi Munkaközösség felvett tagjai sorába, két év alatt előbb a székesfehérvári kamara elnökségi tagja, majd közösségvezető lettem. Az ügyvédi munka a gyakorlati jogban rendkívül 233 oldal a könyvben szeles tájékozódásra nyújtott lehetőséget, aminek később nagy hasznát vettem alkotmánybíróként. Szinte nincs az országban olyan bíróság, ahol ne

tárgyaltam volna Ügyvédként több gyakorlati esetet publikáltam szaklapokban. 1970-re sajtó alá rendeztem nagyapám képviselőköri naplóját, ami a dualizmus kortörténetét hozta közel hozzam. Ebben az évben tartottam első külföldi előadásomat a Német Jogtörténésznapon A romai jog recepciójának magyar kísérlete címmel. Ennek köszönhettem később meghívásomat a Frankfurtban készülő jogtörténeti lexikon szerzői közé, a magyar rész megírására, amivel tíz éven át foglalkoztam. - A nyolcvanas évek elején ismét váltott: feladta ügyvédi praxisát, és egyetemi oktató lett Miskolcon. - A miskolci jogi kar szervezésével kapcsolatban mar 1981-ben felmerült a gondolat, hogy vegyem át a romai jog oktatását. Mádl Ferenc és Brosz Róbert professzorok javaslata akkor meg pártellenállásba ütközött, de egy évvel később mar nem, s így romai jogot oktathattam Miskolcon, igaz, eleinte meg tudományos fokozat nélküli adjunktuskent.

A romai jogra ekkoriban úgy tekintettek, hogy a jogtörténettel együtt rövidesen kiesik a rendes oktatási anyagból. Oktatok és érdeklődés híján elhal majd csendesen Ezt a folyamatot Miskolcról indulva tíz év alatt sikerült országosan megfordítani: emelkedett az óraszám, kötelező szigorlatok leptek be, sok érdeklődő fiatal jelentkezett. Közben változtatás nélkül benyújtottam a tudományos fokozat elnyeréséhez frankfurti kéziratomat németül, amit ugyan nem akadálymentesen, de főleg Weiss Emília professzor opponens jó véleménye és Polay Elemér professzor kiállása miatt végül elfogadtak. 1984 őszén kandidátus és docens lettem - Hogyan lett alkotmánybíró? - 1989 nyarán, egy itáliai kutatóutamon ért utol telefonon Sólyom László azzal a kérdéssel, vállalnám-e az ellenzek egyik jelölését alkotmánybírónak. Miután igennel felelt két kérdésemre, hogy olyan lesz-e az alkotmány, amit vállalhatók, illetve, hogy

folytathatom-e az oktatást addig, amíg az utódom fel nem nő a szerepre, én is igennel válaszoltam. - Meddig oktatott párhuzamosan az alkotmánybíráskodás mellett? 160 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - Mindvégig. A Miskolci Egyetemen az oktatást gyakorlatilag 1995-ben, elvben 1998-ban adtam fel. Igen ám, de 1994 nyarán elfogadtam a megbízást a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának megszervezésére. Az új karon 1995-ben indult az oktatás, én lettem a kar első dékánja, a jogtörténeti intézet, ezen belül a romai jogi tanszék vezetője, mindjárt az első évfolyamot tanítottam. - A halálbüntetés eltörlését kimondó határozathoz párhuzamos véleményt csatolt, amelyben úgy fogalmazott, hogy ,,az Alkotmánybíróság (.) nem a társadalom előtt keresi a népszerűséget, hanem szigorúan A jogrendszer összhangját és alkotmányosságát hivatott biztosítani". - A magam erkölcsi meggyőződésével az alkotmány tételes

szövege miatt soha nem kellett ellentmondásba kerülnöm. Alkotmánybíróként mindig nagy súlyt fektettem az értékelvű alkotmányértelmezésre, de a történeti szemléletű jogfolytonosság kérdésére is. A testület általában elvi-jogi szempontok szerint működött: ahol nem tudtuk egyeztetni az álláspontokat, ott publicitást adtunk a különvéleménynek. Kilencéves működésem alatt, 1990 és 1998 között nekem született a legtöbb párhuzamos-és különvéleményem, mintegy negyven. Ez az adat a tárgyalt ügyek sokezres számához viszonyítva azt mutatja, hogy azért az egyetértés volt jellemző. Különvéleményeim elvi alapját az alkotmányos szabadságok helyes értelmezése, a szociális jogok személyi alapjogkénti kezelése, valamint a méltánytalan különbségeket szülő vagy elvtelen egybemosást jelentő törvényi meghatározások tűrésével való szembehelyezkedések adtak. Véleményemmel ritkán maradtam egyedül. - Melyik

alkotmánybírósági határozatra tekint vissza legjobb szívvel? - Nincsenek kedvenceim. Mindegyik döntést, amit aláírtam, ma is vállalom 161 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 235 oldal a könyvben A felfedezett Aranybulla ,,A miért hogy országunk nemeseinek és másoknak is szent István királytól szerzett szabadságát némely királyok hol tulajdon haragjok bosszújából, hol gonosz, avagy önnön hasznokat szerető emberek hamis tanácsadásából, sok pontban hatalmasul megrontottak vala, azért a nemesség gyakorta sürgető könyörgésekkel zaklatta felségünket és előttünk való királyai fülét az ország állapotjának megjobbításáról" - olvasható az 1222-ben kiadott Aranybulla előszavában. Az oklevelet hét példányban készítették el (,,írattuk egy Igen hét levélbe"), amelyeket II. András arany függőpecséttel (,,arany bullával") erősített meg. Ez az arany függőpecsét lett aztán a mintája annak az aranyozott

medalionnak, amelyet manapság az alkotmánybírák hordanak a nyakukban ítélethirdetéskor. Miért született az Aranybulla? II. András uralkodása idején mely belpolitikai válság alakult ki, amelynek megszüntetését célozta az oklevél legtöbb cikkelye. A fő gondot a királyi birtokok jelentős hányadának eladományozása jelentette, nagyban veszélyeztetve a királyi serviensek politikai érdekérvényesítését. A másik válsággóc az idegengyűlölet volt Katona József Bank bánja is többek közt arról szol, hogy Gertrúd királynéval rengeteg meráni - nemet - nemes érkezett az országba, akik aztán rövid időn belül meghatározták a politikát. Az idegengyűlölet a gazdasági eletet is megfertőzte: a korabeli magyar lakosság úgy vélekedett, hogy a külföldi kereskedők túlságosan is nagy befolyásra tettek szert. Ezért kerülhetett be az Aranybullába: ,,Pénzváltó kamara-ispánok, sókamarások és vámosok országunkbeli nemesek legyenek

Izraeliták és zsidók ne lehessenek" Az Aranybullát valójában a hálás utókor fedezte fel. A közvetlen utódok gyakorlatilag tudomást sem vettek róla, hiszen sem Kézai Simon 1283 tájékán irt Gesta Hungaroruma, sem az 1358-ban keltezett Képes Krónika nem említi az oklevelet. Bar Nagy Lajos törvényeiben hivatkoznak rá, ezzel együtt az összes cikkelyét - az egyetlen, a nemesek birtokjogával foglalkozó bekezdés kivételével - átírták. A száz híres határozat nem került begépelésre, csak az alábbi határozat! 23/1990. (X 31) AB határozat a halálbüntetés alkotmányellenességéről A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság Dr. Horváth Tibornak a Halálbüntetést Ellenzők Ligája nevében a halálbüntetést előíró büntető rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítványa tárgyában. Schmidt Péter alkotmánybíró különvéleményével, dr Lábady Tamás

és dr Tersztyánszky Ödön, továbbá dr. Sólyom László, dr Szabó András, dr Zlinszky János alkotmánybírók párhuzamos véleményével meghozta a következő határozatot. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV tv (a továbbiakban: Btk) 38 § (1) bekezdés 1 pontja, a 39 §-a és a 84 §-a, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I tv (a továbbiakban: Be) 399 §-a, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979 évi 11. tvr 17 és 18 §-a, valamint a Büntetés-végrehajtási Szabályzatról szóló 8/1979 (VI 30) IM rendelet 151., 152 és 153 §-a az Alkotmányba ütközik, ezért azokat az Alkotmánybíróság megsemmisíti 162 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Alkotmányellenes a Btk. 155 § (1) bekezdése, a 158 § (2) bekezdés, a 160 §, a 163 §, a 166 § (2) bekezdés, a 261. § (2) bekezdés, a 262 § (2) bekezdés, a 343 § (4)

bekezdés, a 346 § (1) bekezdés, a 347 §, a 348 § (3) bekezdés, a 352. § (3) és (4) bekezdés, a 354 § (3) bekezdés, a 355 § (5) bekezdés, a 363 § (2) bekezdés, a 364 §, a 365. § rendelkezéseiben a kiszabható büntetési nemek megállapításánál a "halálbüntetés" mint alkalmazható büntetési nem megjelölése is. Ezért a Btk utóbb említett szakaszaiban a "halálbüntetés" mint kiszabható büntetési nem előírását az Alkotmánybíróság ugyancsak megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. A megsemmisített rendelkezések e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napján vesztik hatályukat. Az Alkotmánybíróság az 1989 évi XXXII. tv 43 §-ának (3) bekezdése alapján egyben elrendeli a halálbüntetést előíró, megsemmisített büntetőjogi rendelkezések alkalmazásával halálbüntetést kiszabó, jogerős határozattal lezárt olyan büntetőeljárások

felülvizsgálatát, amelyekben a hozott ítéletet még nem hajtották végre. INDOKOLÁS I. Indítványozó a halálbüntetést elrendelő jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását arra hivatkozással kezdeményezte, hogy e rendelkezések sértik az Alkotmány 54. §-ában foglaltakat, miszerint "a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani" [(1) bekezdés]; illetve "senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni" [(2) bekezdés]. Kérelmében kifejtette, hogy a halálbüntetést etikailag nem igazolható, az emberi jogokkal összeférhetetlen, jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan büntetési eszköznek tekinti, amely a súlyos bűncselekmények megelőzésére, illetve az ilyen bűncselekmények elkövetésétől való elrettentésre alkalmatlan és célszerűtlen

büntetési nem. II. 1. Az Alkotmánybíróság megkeresésére az igazságügyminiszter az 1990 március 19-én kelt állásfoglalásában a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket alkotmányellenesnek tartotta. Úgy vélekedett, hogy a halálbüntetés szükségtelen és antihumánus, erkölcsileg nem indokolható büntetés, nem szolgálja a büntetés célját, és nem alkalmas sem a társadalom védelmére, sem a társadalom tagjainak a bűncselekmények elkövetésétől való visszatartására. Rámutatott arra, hogy a halálbüntetésnek a Btk.-ból való kiiktatása terén jelentős előrelépésre került sor az 1989 évi XVI. törvény megalkotásával, amely az állam elleni bűncselekmények büntetési tételeiből mellőzte a halálbüntetést. Utalt arra is, hogy a halálbüntetés megszüntetése összhangban van az európai jogfejlődéssel. A nyugat-európai országokban vagy teljesen megszűnt a halálbüntetés lehetősége, vagy csak kivételesen, katonai

bűncselekményekre és háború idején alkalmazható. 2. Az Alkotmánybíróság szakértői vélemény elkészítésére kérte fel dr Földvári Józsefet, dr Korinek Lászlót és dr. Sajó Andrást Földvári József a halálbüntetést - a büntetés céljából kiindulva - nem tartja indokolt büntetésnek. A halálbüntetés eltörlését azonban nem büntetőjogi, hanem erkölcsi-politikai kérdésnek tekinti. Sajó András szerint a halálbüntetés alkotmányellenes, mivel önkényes és kegyetlen büntetés, sérti az emberi méltóságot, s ellentétes a jogállamiság eszméjével. Korinek László a halálbüntetés statisztikai és kriminológiai vonatkozásait vizsgálta, s 163 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL úgy foglalt állást, hogy a halálbüntetés a bűnözés elleni harcnak sem nem alkalmas, sem nem szükségszerű eszköze. 3. A Teljes Ülésen - az Alkotmánybíróságról szóló XXXII tv 30 § (4) bekezdése alapján felszólalt: dr Solt Pál, a

Legfelsőbb Bíróság elnöke és dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész Solt Pál felszólalásában annak a jogi és erkölcsi meggyőződésének adott hangot, hogy a halálbüntetésnek általában és itt most Magyarországon nincs többé helye. Álláspontja szerint, a halálbüntetés büntetőjogi szempontból igazolhatatlan, a büntetőjogi szabályozás és az Alkotmány összefüggését figyelembevéve: alkotmányellenes. Györgyi Kálmán - előrebocsátva, hogy a halálbüntetés eltörlésének híve - felhívta az Alkotmánybíróság figyelmét, hogy önmagában az Alkotmány 54. § (1) bekezdése alapján a halálbüntetés önkényessége nem mondható ki, a döntéshez az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének és az 54 § (1) és (2) bekezdéseinek komplex, egymásra vonatkoztatott értelmezése szükséges. Meggyőződése szerint a leghitelesebb fórum e döntés meghozatalára a Parlament lenne, de nem vitatja el az alkotmányos helyzetet, hogy az

Alkotmánybíróság a törvény erejénél fogva nem kerülheti ki az érdemi válaszadást. III. A halálbüntetést a Btk. a "Büntetések és intézkedések" c fejezetében, a 38 § (1) bekezdésében a főbüntetések között az első helyen említi. A 39 §-ban a törvényhozó a halálbüntetés kiszabhatóságának alanyi feltételéről, az alkalmazható mellékbüntetésről és egyes jogkövetkezményekről rendelkezik. "A büntetés kiszabása" c fejezetben a 84. § előírja, hogy "halálbüntetést kivételesen és csak akkor lehet kiszabni, ha - a bűncselekmény és az elkövető kiemelkedő társadalomra veszélyességére, a bűnösség különösen magas fokára figyelemmel - a társadalom védelme csak e büntetés alkalmazásával biztosítható". A Be.-nek a halálbüntetést is érintő 399 §-a a kegyelmezési eljárással, a terhes, illetve elmebeteg elítélttel, valamint a távallétében halálbüntetéssel sújtott vádlottal

kapcsolatos legfontosabb eljárási szabályokat állapítja meg. Az 1979. évi 11 tvr 17 és 18 §-a a halálbüntetés végrehajtásának körülményeit határozza meg A Büntetés-végrehajtási Szabályzat alkotmányellenesnek nyilvánított §-ai a halálraítélttel kapcsolatos büntetésvégrehajtási szabályokat tartalmazzák, valamint a halálos ítélet végrehajtását követő intézkedéseket írják elő. A Btk. szerint - az Alkotmánybíróság határozatának közzétételéig - halálbüntetés a következő bűncselekmények elkövetőivel szemben volt alkalmazható: - az emberiség elleni bűncselekmények közül a népírtás [155. § (1) bekezdése], a polgári lakosság elleni erőszak minősített esete [158. § (2) bekezdése], a bűnös hadviselés ( 160 §) és a hadikövet elleni erőszak minősített esete [163. § (2) bekezdése]; - a személy elleni bűncselekmények közül az emberölés minősített esetei [166. § (2) bekezdése]; - a közrend

elleni bűncselekmények közül a terrorcselekmény minősített esetei [261. § (2) bekezdése] és a légi jármű hatalomba kerítésének minősített esete [262. § (2) bekezdése]; - a katonai bűncselekmények közül a szökés különösen minősített esetei [343. § (4) bekezdése], a kibúvás szolgálat alól minősített esete [346. § (1) bekezdése], a szolgálat megtagadása (347 §), a kötelességszegés szolgálatban különösen minősített esete [348. § (3) bekezdése], a zendülés különösen minősített esete [352 § (3) 164 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL és (4) bekezdései], a parancs iránti engedetlenség minősített esete [354. § (3) bekezdése], az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak különösen minősített esetei [355. § (S) bekezdése], a harckészültség veszélyeztetése minősített esete [363. § (2) bekezdése], a parancsnoki kötelességszegés (364 §) és a kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól

(365. §) IV. Az Alkotmánybíróság a halálbüntetést lehetővé tevő jogszabályok alkotmányellenességét kimondó és azokat megsemmisítő határozatának indokolásául a következőket fogalmazza meg. Az Alkotmány az "Általános rendelkezések" c. I fejezetében kinyilvánítja, hogy "a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége" [8. § (1) bekezdése] Az "Alapvető jogok és kötelességek" c XII fejezetben pedig elsőként állapítja meg, hogy "a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani" [54. § (1) bekezdése] A 8 § (4) bekezdése szerint az élethez és az emberi méltósághoz való jog olyan alapvető jognak minősül, amelynek gyakorlása rendkívüli állapot, szükségállapot

vagy veszélyhelyzet idején sem függeszthető fel, illetve nem korlátozható. Az Alkotmány idézett rendelkezéseinek összevetéséből megállapítható; hogy Magyarországon az élethez és az emberi méltósághoz való jog - állampolgárságra tekintet nélkül - minden embernek veleszületett, sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető joga. A magyar államnak az élethez és az emberi méltósághoz való jog tekintetében is elsőrendű kötelessége, hogy ezeket tiszteletben tartsa és védelmezze. Az Alkotmány 54 §-ának (1) bekezdése azt állapítja meg, hogy az élettől és az emberi méltóságtól "senkit nem lehet önkényesen megfosztani". E tilalom megfogalmazása egyúttal nem zárja ki az élettől és az emberi méltóságtól történő nem önkényes megfosztás lehetőségét. A halálbüntetés törvényi megengedése alkotmányosságának megítélésénél azonban az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése az irányadó, amelyet az

Országgyűlés az 1990. június 19-én elfogadott és június 25-én hatályba lépett 1990. évi XL törvény 3 § (1) bekezdése iktatott az 1989 október 23-án kihirdetett 8 § (2) bekezdése helyébe Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének hatályos rendelkezése szerint "a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja". Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Btk.-nak és a kapcsolódó hivatkozott jogszabályoknak a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezései az élethez és az emberi méltósághoz való jog lényeges tartalma korlátozásának tilalmába ütköznek. Az élettől és az emberi méltóságtól halálbüntetéssel való megfosztásra vonatkozó rendelkezések ugyanis az élethez és az emberi méltósághoz való alapvető jog lényeges tartalmát nemcsak korlátozzák, hanem az életnek és az emberi

méltóságnak, illetve az ezt biztosító jognak a teljes és helyrehozhatatlan megsemmisítését engedik meg. Ezért megállapította alkotmányellenességüket és megsemmisítette ezeket. V. A Btk. és a hivatkozott egyéb jogszabályok alkotmányellenességét és megsemmisítését kimondó alkotmánybírósági határozat indokainak megfogalmazása után az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni a következőket is: 1. Az Alkotmány 8 § (2) bekezdésének az 1990 június 19-i alkotmánymódosítással beiktatott rendelkezése és az 54. § (1) bekezdésének idézett szövege nincs összhangban Az Országgyűlésre hárul az a feladat, hogy az összhangot megteremtse. 165 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 2. Az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző legnagyobb érték. Az emberi élethez és méltósághoz való jog ugyancsak egységet alkotó olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog,

amely számos egyéb alapjognak forrása és feltétele. Az emberi élethez és méltósághoz mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az állam büntetőhatalmával szemben. 3. Az Alkotmánybíróság figyelmet érdemlőnek tartja a kriminológia és a kriminálstatisztika számos ország tapasztalatain alapuló megállapítását, miszerint a halálbüntetés alkalmazása vagy eltörlése sem az összbűnözésre, sem a korábban halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények elkövetésének gyakoriságára nincs bizonyíthatóan törvényszerű hatással. 4. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetköri Egyezségokmánya - amelynek Magyarország is részese és amelyet az 1976. évi 8 tvr-rel hirdetett ki - 6 cikkének (1) bekezdése megállapítja "minden embernek vele született joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell Senkit sem lehet életétől önkényesen megfosztani" Ugyanezen Cikk (6) bekezdése pedig megállapítja, hogy "e

Cikk egyetlen rendelkezésére sem lehet hivatkozni avégett, hogy késleltessék vagy megakadályozzák a halálbüntetésnek az Egyezségokmányban részes valamely állam általi eltörlését". Az Egyezségokmány tehát olyan fejlődési folyamattal számol, amely a halálbüntetés eltörlésére irányul. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt Egyezmény 2 cikkének (1) bekezdése még elismerte a halálbüntetés jogszerűségét, az 1983. április 28-án elfogadott 6 Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke viszont úgy rendelkezik, hogy "a halálbüntetést el kell törölni Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni és halálbüntetést nem szabad végrehajtani." Az Európa Parlament által 1989 április 12-én elfogadott "Az alapjogokról és alapvető szabadságokról" c. nyilatkozat 22 §-a ugyancsak kimondja a halálbüntetés eltörlését. A magyar alkotmányfejlődés is ebben

az irányban halad, amikor a halálbüntetést még nem egyértelműen kizáró 54. § (1) bekezdésének megalkotását követően a 8 § (2) bekezdésének új megszövegezésével kizárja alapvető jog lényeges tartalmának törvényi korlátozását. 5. Mivel a Btk-ban meghatározott büntetések összefüggő rendszert alkotnak, a halálbüntetésnek mint e rendszer egyik elemének megszüntetése szükségessé teszi az egész büntetési rendszer felülvizsgálatát, amely azonban nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Budapest, 1990. október 24 Dr. Sólyom László s k, az Alkotmánybíróság elnöke Dr. Ádám Antal s k, Dr. Hercegh Géza s k, alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Kilényi Géza s k, Dr. Lábady Tamás s k, alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Schmidt Péter s k, Dr. Szabó András s k, alkotmánybíró alkotmánybíró 166 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Dr. Tersztyánszky Ödön s Dr Zlinszky János s k, k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Schmidt Péter alkotmánybíró különvéleménye A hatályos Alkotmány 8. és 54 szakaszai egymásnak ellentmondó rendelkezést tartalmaznak Míg az 54 § (1) bek. az élettől való önkényes megfosztást tiltja és ezzel nem helyezi hatályon kívül a halálbüntetés lehetőségét, addig az időben később keletkezett 8. § (2) bek még törvények útján sem engedi meg az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozását. Ebből már levezethető a halálbüntetés tilalma is Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik ugyan az Alkotmány értelmezése, de az egymással ellentétes alkotmányi rendelkezések feloldása már az alkotmányozási hatalommal rendelkező Országgyűlés joga és kötelessége. Ezt a jogkört az Alkotmánybíróság nem veheti át Ezért álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak le kellene szögezni hatáskörének hiányát és fel kellene hívni az Országgyűlés figyelmét az

ellentmondás kiküszöbölésének szükségességére. Mindez nem zárná ki, hogy az Alkotmánybíróság állásfoglalásában felsorakoztassa mindazokat az érveket, amelyek ma a halálbüntetés ellen szólnak. Budapest, 1990. október 24 Dr. Schmidt Péter s k, alkotmánybíró Dr. Lábady Tamás és dr Tersztyánszky Ödön alkotmánybírák párhuzamos véleménye 1. Az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények elismerésével Magyarország kötelezettséget vállalt az általános emberi jogoknak, mint alapvető értékeknek az elismerésére. Az Alkotmány 7 § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. 2. A hatályos nemzetközi jog emberi jogi dokumentumainak kiindulópontja az emberi méltóság A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyézségokmánya "az emberi

közösség valamennyi tagja veleszületett méltóságáról" szól, és az emberi méltóságot a jogok végső forrásának tekinti akkor, amikor arra a felismerésre utal, hogy "az emberi jogok az emberi lény veleszületett méltóságából erednek". 3. Az emberi méltóság, mint a személyiség integritása, az emberi élettel együtt az emberi lényeget jelenti A méltóság ember voltunknak és értékünknek fölemelő és feltétlen tiszteletet parancsoló volta, emberi lényegünk rangja. Ugyanígy a priori érték mint az élet s a létezés emberdimenzióját fejezi ki Emberlét és emberi méltóság egymástól elválaszthatatlanok. Mindkettő az ember elidegeníthetetlen, immanens, lényegi sajátja Létezésre méltónak lenni: emberségre való méltóságot jelent, így különkülön az emberi élet és az emberi méltóság tulajdonképpen kezelhetetlenek. 4. Az ember létezése és méltósága, mint maga az emberi egység, valójában nem is jog,

mert az emberi lényeg a jog számára tulajdonképpen transzcendens, azaz hozzáférhetetlen. Az emberi jogok katalógusában és a modern alkotmányokban az emberi élet és méltóság ezért elsősorban nem is mint alapjogok, hanem mint a jogok 167 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL forrásai, mint jogon kívüli értékek szerepelnek, amelyek sérthetetlenek. E sérthetetlen értékek tiszteletben tartásáról és védelméről kell a jognak gondoskodnia. Ez a védelem - és csakis ez - viszont már a jog dimenziója. Az itt belépő jog különféle terebélyű "tilalomfákat" és garanciákat állít fel mindenki számára, így az állam számára is. 5. Az Alkotmány 54 §-ának (1) bekezdése tehát akkor, amikor az élethez és a méltósághoz való veleszületett jogokat tételezi - figyelemmel az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében ért sérthetetlen és elidegeníthetetlen jelzőkre is -, olyan, a jogi értékeket is megelőző kategóriákról

rendelkezik, amelyek a lehető legteljesebb jogi oltalomban kell hogy részesüljenek és amely értékekkel szembeni követelmények - mint valóságos jogi tilalmak korlátlanok, vagyis az államot is kötik. Az állam tehát azért nem foszthatja meg büntető hatalmánál fogva az embert az élettől és az emberi méltóságtól, mert a halálbüntetéssel az Alkotmányban védett fenti értékeket önkényesen átrendezi. Önkényesen: mert az emberi lét és méltóság az értékek rangsorában minden értéket megelőz, itt az emberi jogok forrásáról, eredőjéről és alapjáról, azaz a jog által is sérthetetlen és elidegeníthetetlen értékekről van szó. A halálbüntetés ennek folytán önkényes, és ezért alkotmányellenes 6. Mivel az Alkotmány 54 § (1) bekezdése az élettől és az emberi méltóságtól való önkényes megfosztást tilalmazza, az Alkotmány szerint kell, hogy maradjon tere a nem önkényes megfosztásnak is. Ezért nem állítható, hogy

az élettől való minden megfosztás fogalmilag jogtalan, azaz önkényes. Az élettől való megfosztás csak jogi síkon nem történhet meg, de az ugyanolyan értékrendek - azaz a más ember léte és méltósága - egymással már versenghetnek. A jog ebben az esetben már nem az értékeket rendezi át, hanem helyzeteket rendez: a jogos védelemnél, vagy más, nem önkényes megfosztás esetében nem a halálbüntetés jogát ismeri el, hanem a nem önkényes védekezés minőségét oltalmazza az önkényességgel szemben. Budapest, 1990. október 24 Dr. Lábady Tamás s k, Dr. Tersztyánszky Ödön sk alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Sólyom László alkotmánybíró párhuzamos véleménye 1. Az Alkotmánybíróság szabadsága határozata kialakításában Az Alkotmány szerint az élethez és az emberi méltósághoz való jogtól senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Eszerint a halálbüntetés alkotmányosságának formális kulcsa az önkényesség

értelmezése. Mivel nyilvánvalóan senkit sem lehet semmilyen jogától "önkényesen" megfosztani, az élethez és az emberi méltósághoz való jog elvételének speciális feltételeit kell meghatároznunk, vagyis az önkényességet e jogok sajátosságaira való tekintettel kell értelmeznünk. A halálbüntetés alkotmányossága feletti döntésnek ezért az élethez és emberi méltósághoz való jog tartalmi kifejtése az alapja. Az Alkotmány kimondja, hogy az alapvető jogokat szabályozó törvény az alapvető jog lényeges tartalmát nem korlátozhatja. Annak eldöntéséhez, hogy a halálbüntetésről szóló törvényi rendelkezések nem korlátozzák-e az élethez és az emberi méltósághoz való jog lényeges tartalmát, s ezért nem alkotmányellenesek-e, először e jogok tartalmát kell tisztáznunk. Az élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog a legalapvetőbb emberi jogok. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az emberi

méltósághoz való jog "anyajog", azaz a még nem nevesített szabadságjogok forrása. Ezért e jog értelmezése hatással lehet az egyéni autonómia határainak megvonására más emberi jogok esetében, csakúgy, ahogy az élethez való jog értelmezése befolyásolhatja az élet feletti rendelkezés más vitás eseteinek eldöntését (pl. abortusz, eutanázia) 168 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Egy ilyen horderejű döntés előtt tisztázni kell az Alkotmánybíróság szabadságát és kötöttségeit határozata tartalmának kialakításában. Az Alkotmánybíróság határozata a halálbüntetés alkotmányosságának kérdésében a döntés alapját és véglegességét tekintve lényegesen más, mint a halálbüntetés törvénnyel való eltörlése. Az Országgyűlésnek szabadságában áll bármilyen érv alapján dönteni; legyen az tudományos, vagy gyakorlati, büntetőpolitikai, vagy tetszőleges aktuálpolitikai meggondolás vagy indíték.

(Lásd a halálbüntetés eltörlését a politikai bűncselekményekre 1989-ben.) A törvényhozási folyamat nyilvánossága alkalmat teremt minél több érv ismertetésére és ütközésére; s egyben elő is készíti a közvéleményt a döntésre. Könnyebbsége parlamenti döntésnek, hogy a halálbüntetést eltörlő törvény önmagában nem jár kényszerítő következményekkel az élethez való jog más kérdéseire nézve. Ugyanakkor az Országgyűlés ki van téve a közvélemény nyomásának A Parlament tetszése szerint fenntarthatja, eltörölheti vagy visszaállíthatja a halálbüntetést - amíg e büntetés alkotmányosságáról az Alkotmánybíróság ki nem mondta a végső szót. Az Alkotmánybíróság ezzel szemben kizárólag alkotmányjogi érvekkel alapozhatja meg döntését. Különösen nem érheti be az általában alkalmazott kriminológiai érveléssel, hogy ti. a halálbüntetés hatékonysága a bűnmegelőzés szempontjából nem

bizonyítható. Nem köti az Alkotmánybíróságot a törvényhozó szándéka, hiszen a büntető törvénykönyv alkotmányosságát felülvizsgálhatja, az Alkotmányt pedig értelmezheti. Az Alkotmánybíróság döntése végleges. Nem köti az Alkotmánybíróságot sem a többségi akarat, sem a közvélemény. Nem köti egyetlen erkölcsi vagy tudományos irányzat sem Az Alkotmánybíróságnak tehát saját értelmezést kell kidolgoznia az élethez való jogról. Ebben az értelmezésben az Alkotmány egésze a kiindulópont. Az Alkotmánybíróságnak folytatnia kell azt a munkáját, hogy értelmezéseiben megfogalmazza az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens rendszert alkot, amely a ma még gyakran napi politikai érdekből módosított Alkotmány fölött, mint "láthatatlan alkotmány", az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál; és ezért várhatóan a meghozandó új alkotmánnyal vagy jövőbeli

alkotmányokkal sem kerül ellentétbe. Az Alkotmánybíróság ebben az eljárásában szabadságot élvez, amíg az alkotmányosság fogalmának keretén belül marad. Az alkotmányozók a rendszerváltozás utáni társadalomban és államban érvényesülő értékpluralizmusból indultak ki; az Alkotmány 1989. október 23-án kihirdetett módosítása (az 1989 évi XXXI törvény) szakított a korábban az állam alapjává tett "hivatalos" ideológiával és azzal, hogy a jogokat ezzel összhangban kell értelmezni. A különböző eszmei áramlatoknak az Alkotmány kidolgozása során javasolt felsorolása csak a sokféleséget akarta példázni, csakúgy, mint az 1989. októberi módosításban ebből megmaradt "a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei". Azóta - az 1990 évi XL törvénnyel - ez is kikerült az Alkotmányból. Az alkotmányos jogok igen absztrakt megfogalmazásában nem fedezhető fel semmilyen jele annak, hogy a

törvényhozó ezen jogok egy adott értelmezése mellett kötelezte volna el magát. De ha így is lett volna, ez az Alkotmánybíróság számára nem lehetne kiindulópont: Az Alkotmánybíróság független a törvényhozó szándékától, de egyébként is aggályos lenne arra hivatkozni, hogy az eltelt egy év alatt olyan társadalmi változások játszódtak le, amelyek túlhaladottá tették az alkotmányozó eredeti koncepcióját. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az Alkotmánybíróság megváltoztatni kénytelen az Alkotmány értelmét: Az Alkotmánybíróságnak nem erre van hatásköre. Az alkotmányértelmezésnek az értelmezendő jogok fogalmából kell kiindulni, mint semleges kategóriából, amelynek határaira nézve nagyfokú konszenzus állapítható meg, tartalmára nézve viszont több, eltérő értéktartalmú koncepcióval is kitölthető. Ha így járunk el, akkor az Alkotmány tág definíciói megannyi morális kérdésfeltevést (is) tartalmaznak. A

pluralista társadalom lényegéhez tartozik, hogy ezekre a kérdésekre többféle válasz adható, vagyis a jogok többféle értéktartalommal kitölthetők, úgy hogy közben a jogok egész alkotmányos rendszere koherens és működőképes marad. Az Alkotmánybíróságnak a határesetekben kell beavatkoznia, azt a vonalat meghúznia, amelyen túl egy adott tartalmi koncepció ("válasz") már az Alkotmány egész rendszerével (alapelveivel) nem hozható összhangba. Pl az állampolgári egyenlőség számos értelmezést elvisel; az Alkotmánybíróságnak ki kellett mondania, hogy az egyenlőség nem korlátozható a mechanikus egyenlőségre az anyagi javak elosztása vonatkozásában, s 169 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL ugyanakkor tisztáznia kellett a pozitív diszkrimináció megengedettségét, annak feltételeivel együtt. Más esetben az Alkotmánybíróság azt állapíthatja meg, hogy az alkotmányos jog egy adott tartalmi koncepciója belefér az

alkotmányos fogalmi keretbe, akkor is, ha azt a törvényhozó ki akarta zárni. Kivételesen az is előfordulhat, hogy egy alkotmányos jog csak egyetlen értelmezési koncepciót tűr el. Ez természetesen értékítélet Az Alkotmánybíróságnak azonban éppen erre van felhatalmazása: hogy ti. az Alkotmány fenntartása érdekében a saját tartalmi koncepcióját érvényesítse. Határesetekben és össze nem férő koncepciók ütközésekor az Alkotmánybíróság feladata a választás. Az élethez való jog fogalmát nem lehet két olyan koncepcióval kitölteni, amelyek közül az egyik megengedi, a másik viszont kizárja a halálbüntetést. Az Alkotmánybíróságnak itt azt az értelmezést kell kötelezővé tennie, amely szerinte az Alkotmány egészével összhangban áll. Ez a döntési szabadság és kötelesség egyben óriási felelősséggel terheli meg az Alkotmánybíróságot. Hiszen a bíróság, bár az Alkotmány egészéből indul ki, maga alkotja

folyamatos értelmezésével az értelmezés mércéjét is. Mivel a döntés végleges, a bírónak saját lelkiismerete és a közvélemény, elsősorban a szakmai közvélemény előtt kell helytállnia. Szembe kell néznünk tehát azzal, hogy az alkotmányos jog fogalmának egyik lehetséges értelme válik kötelezővé (amelyet esetleg az Alkotmánybíróság későbbi ítélkezése korrigálhat - vagy a desuetudo ronthat le). A hibátlan szakmai érvelés is már az előzetes értékválasztáson belül érvényesül A fenti koncepció értelmében az Alkotmánybíróság döntése tudatosan szubjektív és történelmileg kötött: még abban az esetben is, ha az Alkotmánybíróság abszolút értékeket deklarál, ezek saját korának szóló értelmét fedi fel; s ítélete pl. a halálbüntetés vagy abortusz kérdésében elvileg sem támaszthat igényt örök érvényre Az emberképe, filozófiai választása, bírói feladatának felfogása megannyi szubjektív

adottság. Ezért kívánatos, hogy az Alkotmánybíróság objektív támaszként vegye figyelembe a halálbüntetés kortársi nemzetközi megítélését; ennek értékelése már az Alkotmánybíróság megengedett politizálásához tartozik. Az USA Legfelsőbb Bíróságának ítélete 1972-ben alkotmányellenesnek nyilvánított minden halálbüntetést kimondó törvényt, s ezzel felszabadító hatású példát állított más országok elé. Ugyanakkor 1976-tól kezdve a halálbüntetés visszaállításának lehetünk tanúi. Az Európa Tanács viszont a tagállamok többségében lejátszódott fejlődés alapján általános tendenciának tekintette a halálbüntetés eltörlését, és az 1950-ben kelt Emberi Jogok Európai Egyezményéhez 1983-ban jegyzőkönyvet kapcsolt a halálbüntetés eltörléséről. (Ezt a 6 számú jegyzőkönyvet a 22 tagállam közül 15 aláírta és 12 ratifikálta - de pl. a nem ratifikáló NSZK-ban nincs halálbüntetés.) Az Európa

Parlament által 1989 április 12-én elfogadott, az alapjogokról és alapvető szabadságokról szóló nyilatkozat 22. §-a kimondja a halálbüntetés eltörlését Ezzel az európai államok nagy része túllépett a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a halálbüntetést lehetővé tévő kompromisszumán, amelyet az önkényes megfosztás tilalmával a magyar Alkotmány még 1989 októberében is követett. Az Alkotmánybíróság joggal támaszkodhat saját történelmi helyzetünkre is, amikor a halálbüntetés eltörlésével az élethez való jog tiszteletét erősíti, és az állam büntető hatalmát innen visszaszorítja. Többről van itt szó, mint az emberi életet politikai céljaira gátlástalanul feláldozó rendszerrel való szimbolikus szembefordulásról; a politikai bűncselekményekre lehetséges halálbüntetés eltörlése 1960-ban lehetett volna helyén, ahogy a Német Szövetségi Köztársaság Alaptörvényében a

halálbüntetés tilalmának hasonló motivációja 1949-ben időszerű volt. Az aktuális történelmi feladat annak a törvényhozót is kötelező megállapítása, hogy az Alkotmánybíróság által értelmezett és védett alkotmányos rendben az állam nem teheti meg, hogy egy ember életét elvegye. 2. Az élethez való jog az Alkotmányban Ebben a pontban az élethez való jog alkotmánybeli elhelyezését, minősítéseit és a rá vonatkozó más rendelkezésekkel való összefüggését vizsgálom, az élethez való jog tartalmi koncepciójának kifejtése nélkül. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani." 170 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Értelmezendő kérdések: a) az élethez és az emberi méltósághoz való jog kitüntetett szerepe és kapcsolata, b) a

"veleszületettség" ill. az Alkotmány 8 §-a szerinti "sérthetetlenség és elidegeníthetetlenség", c) a "nem lehet önkényesen megfosztani" kitétel, tekintettel az Alkotmány 54. és 8 §-ára a) A 18. századi természetjogban szokásos volt a természetes jogokat néhány ős- vagy alapjogra visszavezetni Ilyen kiindulópont volt az élethez való jog. Ma hasonló alapnorma-szerepet játszik az emberi méltóság, alkotmányokban és nemzetközi egyezményekben egyaránt. E funkciójában a természetjogi "természetes szabadság" örököse. Az emberi méltósághoz való jog a német, az amerikai és a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban kifejezetten "anyajog"; a bíróság a cselekvési szabadság és az önmeghatározás védelmére új és új szabadságjogokat vezet le belőle. Mindemellett az élethez való jog sem vesztette el kitüntetett szerepét Vannak nézetek, amelyek továbbra is ezt tartják a többi jog

alapjának. Elterjedtebb, hogy az élethez való jog a méltósághoz való jogot követi az alapjogok katalógusának élén, s előfordul, mint a magyar Alkotmányban, hogy ugyanabban a szakaszban szerepelnek. Ma az a szokásos, hogy az élethez való jogot egyrészt a testi épséghez és egészséghez való joggal kapcsolják össze, másrészt pedig a nemzetközi jog hatására a kínzás és a kegyetlen, illetve megalázó büntetések tilalmával. Úgy tűnik tehát, hogy fontosságát megtartva külön életet él a két jog Közelebbi vizsgálat azonban kimutathatja lényegi összefüggésüket; azt, hogy csakis egységükben adhatják meg az ember jogi státusát, s lehetnek így valóban az alapjogok alapjai. Az élethez és méltósághoz való jog egysége különbözteti meg az embert egyrészt a többi személytől, másrészt a többi élőlénytől. Az ember jogi státusa e két aspektusának külön-külön történelmi szerepe nem mond ellen annak, hogy a mai

történelmi pillanat, s különösen az élet feletti idegen rendelkezés kiéleződött kérdése, az élethez és méltósághoz való jog egységes szemléletét követelik meg. Mindennek bizonyításához részletesen meg kell vizsgálni e két jog sajátosságait; ezt a 3 pontban végzem el. b) Az Alkotmány 54. §-a szerint az élethez és méltósághoz való jog minden ember "veleszületett" joga Ezek a jogok a XII. Fejezet címe alapján "alapvető jogok" A 8 §-ban a Magyar Köztársaság az ember "sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait" ismeri el. Ezen jelzők értelmezése nem ad elegendő alapot a halálbüntetés alkotmányosságáról való döntéshez. Van például olyan klasszikus elmélete az elidegeníthetetlenségnek, amely szerint az élethez való jog a társadalmi szerződésben átruházhatatlan az államra, az állam tehát ezért nem veheti el. Hasonló magyarázat kidolgozható lenne a sérthetetlenségre, vagy

a veleszületettségre is, mint ahogy mindeme jelzők nélkül is lehet érvelni amellett, hogy az élethez való jogot az állam nem korlátozhatja (lásd 3. pont). A veleszületettség értelmezhető úgy is, mint annak kifejezése, hogy az élet (és a méltóság) a priori értékek, amelyekből az ezeket védő jogok erednek. A jogtörténet és a mai alkotmányok, illetve nemzetközi egyezmények viszont számos példát mutatnak arra, hogy az élethez való jog elidegeníthetetlenségének deklarálása nem zárta, illetve zárja ki a halálbüntetést. A magyar Alkotmány 54 § (1) bekezdése is lehetővé kívánta tenni az élethez és méltósághoz való elidegeníthetetlen és sérthetetlen, veleszületett jogtól való megfosztást, ha az nem önkényes. Az önkényesség értelmezése nélkül tehát nem lehet az élethez és a méltósághoz való jog elidegeníthetetlenségéről állást foglalni. c) Az élethez való jog határai tehát az "önkényesség"

értelmezésétől függenek. Önkényesnek minősülhet a büntetéskiszabás, ha túlságos teret enged a bíró szubjektív döntésének. Bár az USAban a halálbüntetést szokatlan és kegyetlen büntetés volta miatt mondták ki alkotmányellenesnek, valójában az volt a kifogás a kérdésessé tett törvény ellen, hogy a halálbüntetés feltételei nem voltak precízen tisztázva. Ehhez hasonló Sajó András érvelése szakvéleménye I. pontjában A Btk előírásai a halálbüntetés kiszabására azonban nem térnek el lényegesen akármelyik más büntetésfajta feltételeitől, s ezért "önkényességük" más büntetések 171 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL kiszabására is érvényes lehet. Az Alkotmány 54 §-ában írott önkényesség azonban szerintem olyan speciális értelmezést kíván meg, amely csakis az élethez és méltósághoz való jogra érvényes. Más felfogás szerint az önkényesség a törvénynek megfelelő eljárás

hiányát jelenti. Ezt támasztja alá az Emberi Jogok Európai Egyezménye (1950), amelynek 2. szakasza csakis jogszerűen hozott halálos ítélet végrehajtását tekinti az élettől megfosztás megengedett esetének. (1983-ban viszont a 6 sz jegyzőkönyv eltörli a halálbüntetést.) Jogállamban minden fajta büntetést csakis törvényes okból, törvényes eljárásban lehet kiszabni Ezt az Alkotmány a szabadságtól való megfosztásra szabatosan meg is fogalmazza (55. §) Az 54 § (1) bekezdése összevetéséből az következik, hogy az élethez és méltósághoz való jog esetében önmagában nem zárja ki az attól való megfosztás önkényességét, ha az törvény alapján, törvényes eljárásban történt. Ez szükséges, de nem elégséges feltétel. A különbséget az élettől való, illetve a szabadságtól való megfosztás minőségileg más volta indokolja (1. 3 pont) De ha a halálbüntetés formális legalitása nem zárja ki feltétlenül az

önkényességet, akkor csak az a tartalmi kérdés marad, hogy maga a halálbüntetés, mint büntetési nem, nem önkényes-e. Elterjedt nézet szerint a halálbüntetés azért önkényes, mert nem bizonyítható, hogy alkalmas lenne az Alkotmánnyal összhangban lévő büntetési célok megvalósítására. (Erre a jelen határozat indokolása egyebek között utal is.) Ezzel a bizonytalansággal szemben az emberi élet és méltóság előnyt élvez Igaz, hogy alkotmányellenes az a büntetés, amely nem képes betölteni célját. Igaz az is, hogy mivel itt alapvető jogok elvonásáról van szó, a célra való alkalmasságról bizonyosság kell. Az érvelést azonban egyedül nem találom elegendőnek a halálbüntetés alkotmányellenességének megállapítására. Felvethető, hogy a többi büntetés, pl a börtön preventív hatásáról sincsenek megbízható bizonyítékaink. Itt megint a szabadságvesztés és az életvesztés közötti különbséget kellene kifejteni

(az élethez való jog speciális voltát), hogy bizonyíthassuk, a börtönhöz, a pénzbüntetéshez beérhetjük a büntetés célszerűségének vagy hatékonyságának (nagy) valószínűségével, a halálbüntetéshez nem. Ebből folyó második ellenvetésem az, hogy a fenti érvelés szerint a halálbüntetés alkotmányos lenne, ha vele a büntetés célja bizonyosan elérhető lenne. A szokásos megnyugtató válasz az, hogy a büntetés célja a halálbüntetéssel úgysem lesz soha teljes bizonyossággal elérhető - már csak az emberi tévedés kizárhatatlansága miatt sem. A válasz tehát pragmatikus marad A körből nehéz kitörni, mert a büntetés gyakorlati hatékonyságára kérdezünk, noha valójában azt kellene bizonyítani, hogy a halálbüntetés elvileg alkalmatlan. Ez a kérdés viszont továbbvisz a halálbüntetés sajátosságához Ezzel elvileg más érvelésre váltunk át: a halálbüntetés speciális voltát az élethez való jog sajátossága

alapozza meg. Jobb lenne tehát eleve az élethez való jog sajátosságából kiindulni, s bizonyítani, hogy akkor sem lehet az életet elvenni, ha az nagyon is célravezető lenne. d) Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján az élethez és méltósághoz való alapvető jog lényeges tartalmát az ezeket szabályozó törvény nem korlátozhatja. A kérdés, hogy az alapjog korlátozását mihez viszonyítva állapítjuk meg, a mi esetünkben különös súllyal vetődik fel. A halálbüntetéssel ugyanis nem az élethez való jog önmagában áll szemben, hanem az élethez való jog, mint olyan jog, "amelytől nem lehet senkit önkényesen megfosztani". Ezért az, hogy a Btk a halálbüntetéssel egyáltalán korlátozza-e az élethez való alkotmányos jogot, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt "önkényes megfosztás" értelmezésétől függ Ha az élettől való megfosztást minden esetben, fogalmilag önkényesnek tartjuk, vagyis az élethez

való jogot abszolútnak, akkor a halálbüntetés korlátozza azt. Ha viszont az élethez való jogot magában az Alkotmányban korlátozottnak tekintjük azáltal, hogy az élettől való megfosztás bizonyos, nem-önkényes eseteit, ha az törvényes eljárásban történt, összeférhetőnek tartjuk az élethez való jog természetével, akkor a Btk. ehhez képest nem korlátozza az élethez való jogot; az pedig, hogy az Alkotmány maga korlátozhatja-e alapjog tartalmát, nem a Btk. alkotmányellenességének vizsgálatához tartozik. 3. Az emberi méltósághoz és az élethez való jog sajátossága Az emberi méltósághoz való jog nem puszta erkölcsi értékdeklaráció. Az, hogy az emberi méltóság a jog előtt és felett létező érték, amely a maga teljességében a jog számára hozzáférhetetlen, nem zárja ki azt, hogy ezt az 172 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL értéket jogok forrásának tekintsük - mint a természetjogot követve számos nemzetközi

egyezmény és alkotmány teszi -, vagy hogy a jog a méltóság tiszteletben tartását és védelmét előírja, avagy hogy egyes aspektusait valóságos joggá formálja. Az emberi méltósághoz való jognak két funkciója van. Egyrészt azt fejezi ki, hogy van egy abszolút határ, amelyen sem az állam, sem más emberek kényszerítő hatalma nem terjedhet túl, vagyis az autonómiának, az egyéni önrendelkezésnek egy mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva - a klasszikus megfogalmazás szerint - az ember alany maradhat és nem válik eszközzé vagy tárggyá. Ezt fejezi ki egyébként az - az Alkotmánybíróság által is osztott felfogás -, hogy az emberi méltósághoz való jog "anyajog", mindig újabb szabadságjogok forrása, amelyekkel az önrendelkezés szféráját folyamatosan biztosítjuk az (állami) szabályozással szemben. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől,

amelyek teljesen szabályozás alá vonhatók, nincs "érinthetetlen" lényegük. (Ez az elvi különbség az ember és a jogi személy között, nem pedig az, hogy egyes jogok "jellegüknél fogva csak emberhez fűződhetnek". Az utóbbiak mintájára ugyanis mindig képezhetők analóg jogok a jogi személyek számára) Látni fogjuk, hogy az emberi méltósághoz való jog ezt a funkcióját csak akkor tölti be, ha az egyes emberek élethez való jogával egységben értelmezzük; míg ha attól elvonatkoztatunk, az absztrakt méltóság megengedi a konkrét egyén tárgyként való kezelését. A méltósághoz való jog másik funkciója az egyenlőség biztosítása. A "minden ember egyenlő méltósága" történelmi vívmánya az egyenlő jogképességet jelentette; azaz a formálisan egyenlő esélyt. Jelen határozatunkhoz az egyenlőségnek azt a tulajdonságát kell kiemelnünk, hogy erre a jogra épülhetnek további jogok (pl. az egyenlő

méltóság jogképességként instrumentalizálva további jogok szerzésének alapja); de elvenni belőle nem lehet. Ez egyben azt jelenti, hogy a méltóság oszthatatlan és redukálhatatlan, azaz az emberi státus minimális feltétele, amely tehát egyetlen embertől sem vehető el. Az egyenlő méltósághoz való jognak az élethez való joggal való egységében kell azt biztosítania, hogy ne lehessen különbözően "értékes" puszta életeket jogilag másként kezelni. Nincs az életre méltóbb és méltatlanabb Az egyenlő méltóság miatt egyaránt érinthetetlen a nyomorék és az erkölcsi szörnyeteg bűnöző élete és méltósága is. Az emberi méltóságban mindenki osztozik, aki ember, függetlenül attól, hogy mennyit valósított meg az emberi lehetőségből és miért annyit. Az élethez és méltósághoz való jog egysége következtében nemcsak a halálban egyenlő mindenki: az életek egyenlőségét a méltóság garantálja. A (puszta)

élethez való jog az egyes természetjogi elméletekben volt abszolút (pl. Hobbesnál), amennyiben a felette való rendelkezést nem is lehetett az államra átruházni. Amíg a civilizációs folyamatban a halálbüntetés (illetve a háború) nem vált kérdésessé, másrészt amíg nem merültek fel más élőlények jogai az életre, nem vált aktuálissá annak feszegetése, hogy mi teszi az élethez való jogot speciálisan emberi joggá. Az ember méltósága, és ennek kapcsolata az élettel különbözteti meg az ember élethez való jogát minden egyéb jogtól. Az élethez való jog a méltóság nélkül nem az emberi élethez való jog. Az említett természetjogi felfogásban a természeti állapot maradványa, a túlélés minden fölé helyezése, amely joga - mint már Spinoza írta - "az állatoknak is megvan". Ma pedig a méltósághoz való joghoz kapcsolódása teszi specifikussá az ember élethez való jogát "az állatok és fák jogai"

textusában. Szétválasztandó ugyanis az állam kötelezettsége külön az élet (minden élet) védelmére és külön a méltóság védelmére az ember alanyi jogától az életre és méltóságra. "Az állatok és fák jogai" nem puszta metaforák: az államnak valóban vannak kötelességei minden élet természeti alapjainak fenntartására, s védeni köteles minden életet a mohától kezdve az embrión keresztül az emberig, de ez a védelem a szorosan vett egyéni emberi életet kivéve relatív, és csak az embernek van rá szubjektív joga. Mi határozza meg ma az élethez való jog és a méltósághoz való jog kapcsolatát? Ha egy alkotmánybíróság életről és halálról dönt, tisztáznia kell emberképét. Napjainkban a dualista felfogás uralkodik: a test és lélek eltérő státusának különböző szekularizált változatai. A "testi" jogok individualitásukban alacsonyabbrendűek, mint az absztrakt, a konkrét egyéntől könnyen

elválasztható "lélek": a méltóság. Szokás ugyan abból kiindulni, hogy az ember biológiai és társadalmi lény. De ennek az összekapcsolásnak a jogban már nincs következménye, 173 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL hiszen az élethez való jogot mint a "biológiai-fizikai létezés jogát" fogják fel; ezért kapcsolódik hozzá hagyományosan a testi épség, egészség joga is. Ezek (individuális) "testi" jogok, a legtöbb alkotmányban nem élveznek abszolút védelmet, szemben a méltósághoz való joggal, amellyel az egyén az emberi nem méltóságából részesedik, s amely ezért érinthetetlen. (Ez a "nembeli" jog túl is éli az egyént azok szemében, akik - mint sokan - a kegyeleti "jogokat" a halott jogának tekintik.) A méltósághoz való jog és az élethez való jog ilyen hierarchiája súlyos következményekkel jár. A dualista felfogás alapján ugyanis indokolhatóvá válik az egyes ember

feláldozása közösségi célokra. Ez esetben a generális prevenció céljából is ki lehet végezni a bűnözőt, mert méltósága úgysem szenved csorbát. (Hegel a büntetéssel becsüli meg a bűnözőt. Szerintem ez az érv csak a halálbüntetésen kívüli egyéb büntetésekre fogadható el.) A dualista értékrenddel könnyű lesz az élet feletti idegen rendelkezést megindokolni azokban az esetekben is, amikor megállapítják a méltóság elvesztését - pl. a tiszta tudat végleges elvesztésével járó betegség Azaz: ha az ember védelmét a dualizmus folytán az absztrakt méltóság érinthetetlenségére korlátozzuk, a konkrét ember életét kiszolgáltatjuk. Az Alkotmánybíróság szabadon eldöntheti, hogy egységes és oszthatatlan ember-felfogásból indul ki, elvetve a "test" és "lélek" dualizmusát, azaz az embert élete és méltósága egységében szemléli. Ennek megfelelően csakis az élethez való alanyi jog és a

méltósághoz való alanyi jog egysége adja meg a specifikusan a konkrét egyénre vonatkozó státust: Az ember élethez valójogát az emberi méltósághoz való jogban bennefoglalt érinthetetlenség és egyenlőség teszi sajátosan az emberi élethez való joggá (túlmenve az állatok és mesterséges jogalanyok létezési jogán); másrészt a méltóságnak mint alapjognak az egyén számára nincs értelme, ha már nem él. (Halálának esetleges erkölcsi értéke a túlélők ügye - beleértve az állam idevágó kötelességeit is -, ettől persze még motiválhatja az ő tetteit, akár önfeláldozását is.) Az emberi méltóság az emberi élettel eleve együttjáró minőség. Az emberi méltósághoz való alanyi jog megtiltja, hogy a méltóságtól megfosszák az egyént De az emberi méltóságtól az embert csakis életének elvételével lehet megfosztani, s ezzel mindkettő végérvényesen megszűnik. Az emberi méltósághoz és az élethez való jog a

fenti felfogás szerint alapvetően különbözik minden más jogtól. Ez a jog osztatlan és az egész embert érinti - míg minden más jog elvont "szerepeket", rész-aspektusokat szabályoz. (Még a személyiségi jogok is az átlagos, "normális" érzékenységű embert veszik csak figyelembe) Az élethez és méltósághoz való jog, mint az ember jogi státusának alapja, egyszerre a legszemélyesebb és a legáltalánosabb. A többi jog korlátozható, majd helyreállítható; elvonásuk annyiban is csak részleges lehet, hogy korlátozásuk más jogok érvényesülését nem zárja ki. Számos jog teljes egészében elvehető, majd ismét megszerezhető Elvonásuk végső határa éppen az ember élethez és méltósághoz való joga (ami nem jelenti azt, hogy e végső határig elmenni minden esetben alkotmányos lenne). Ezzel szemben az élethez és méltósághoz való jog csak elvehető, mégpedig csakis visszafordíthatatlanul, és akkor minden más jog

is megszűnik. Az élethez és méltósághoz való jog oszthatatlansága folytán elvileg korlátozhatatlan, s egyben minden más jog korlátozásának elvi határa. (Ha e két jog egységében az egyén jogi státusának alapját ismerjük el, az erre épülő egyéb jogok tekintetében lehet arról különbözőképpen dönteni, hogy azok milyen mértékben korlátozhatók. A személyes szabadság korlátozása, például büntetésképpen, sokféle lehet. Az adott jogrendszeren belül meg kell határozni egy olyan határt, amelyen a szabadságvesztés büntetése sem léphet túl. Ez a nyitott börtöntől a "térdig vasban" fogságig országonként - alkotmányonként - más és más lehet. Eközben az élethez és méltósághoz való jogból levezethető különböző származékos jogokat is korlátozhatják - pl. a méltóság külső megnyilvánulása tekintetében. De az elítéltet számos más jog továbbra is megilleti, s büntetése letöltésével a személyes

szabadsághoz való joga is helyreáll. A korlátozások azonban az élet és méltóság alapjogát nem érinthetik; nemcsak mert tilos, hanem mert a jog nem is képes erre. Könnyű belátni például, hogy amíg a fogoly tudatánál van, elvehetetlen tőle az autonóm reakció, a szabad viszonyulás lehetősége: akár belső ellenállás, akár bűnbánat vagy más döntés. S amíg él, emberi státusza kétségbevonhatatlan Az élet és méltóság egységes szemlélete ennél 174 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL is teljesebben védi az embert: méltósága nem függ tudati vagy erkölcsi állapotától, hanem életével adva van. Emberi státusza azért kétségbevonhatatlan, mert élete méltóságánál fogva érinthetetlen.) Az Alkotmány 8. §-a határt szab az alapjogok korlátozhatóságának "Lényeges tartalmukat" eleve kivonja a törvényhozó, azaz az állam rendelkezése alól, másrészt a legfontosabb alapjogok gyakorlásának felfüggesztését vagy

korlátozását rendkívüli állapot, szükségállapot, vagy veszélyhelyzet idején sem engedi meg. Az élethez és méltósághoz való jog viszont fogalmilag korlátozhatatlan, csak teljesen és végérvényesen lehet megfosztani tőlük az embert, azaz nem lehet különbséget tenni korlátozható rész és "lényeges tartalom" között. Az élethez és emberi méltósághoz való jog maga a lényeges tartalom, s ezért az állam nem rendelkezhet fölötte. E jogok minden más alapjog lényeges tartalmának is részét képezik, hiszen az összes többi alapjog forrásai és feltételei, továbbá azok korlátozhatóságának abszolút határai. Ebből az következik, hogy az élethez és méltósághoz való jogtól megfosztás fogalmilag "önkényes". Az állam az Alkotmány egész alapjogi koncepciójával kerül szembe, ha a halálbüntetés lehetővé tételével és szabályozásával rendelkezik az emberi élethez és méltósághoz való jog

elvételéről. Ezért az Alkotmány 54 § (1) bekezdése sem értelmezhető úgy, hogy mint "nem-önkényes" megfosztást, lehetővé tenné a halálbüntetést. Ellenkezőleg, a halálbüntetés alkotmányellenes. A halálbüntetés tehát nem azért önkényes, mert az élethez való jog lényeges tartalmát korlátozza, hanem azért, mert az élethez és méltósághoz való jog - sajátosságai folytán - eleve korlátozhatatlan. Ezért nem is kellett az Alkotmány 8. § (2) és (3) bekezdésének az 1990 évi XL törvénnyel való módosítása ahhoz, hogy a halálbüntetés alkotmányellenessé váljék. Az Alkotmány 54 §(1) bekezdésében szereplő "önkényesség" fogalmát akkor sem lehetett úgy értelmezni hogy az - mint nem-önkényest - lehetővé tenné a törvényes eljárásban kiszabott halálbüntetést, amikor az Alkotmány 8. §-ának (3) bekezdése még megengedte az alapvető jog gyakorlásának olyan korlátozását, "amely az állam

biztonsága, a belső rend, a közbiztonság, a közegészség, a közerkölcs vagy mások alapvető jogainak és szabadságának a védelme érdekében szükséges". A halálbüntetés már ekkor is alkotmányellenes volt, mert az élethez és méltósághoz való jog vonatkozásában mindenfajta és bármely alapon nyugvó korlátozás lehetősége elvileg kizárt. 4. A jogos védelem problémája Az Alkotmánybíróság szükségesnek látta megjegyezni, hogy a halálbüntetés megszüntetésével az egész büntetési rendszer felülvizsgálata esedékessé válik. A büntetések rendszerével kapcsolatos problémák súlyán sokat enyhít az, hogy a halálbüntetés a Btk.-ban mindig vagylagos büntetés volt Az élethez és méltósághoz való jog egységes szemlélete viszont valóban elkerülhetetlenné teszi a jogos védelem új indokolását, legalábbis arra az esetre, ha az élet ellen támadót megölik. (Az alábbiak kizárólag a jogos védelemnek erre az esetére

vonatkoznak.) Ha ugyanis az élethez való jogtól megfosztás fogalmilag önkényes, akkor senkinek, semmilyen körülmények között nem lehet joga arra, hogy egy másik ember életét elvegye. A jogos védelem problémája érvényes minden más esetre is, amikor törvény "megengedi" az élet elvételét, mint pl. végszükségben vagy elöljáró parancsára. Bár e következmények levonása nem az Alkotmánybíróság feladata, röviden utalok arra, hogy a 3. pontban kifejtettekből a jogos védelem vonatkozásában mi következik. Az élettől való megfosztásra nem áll a jogos védelem szokásos indokolása, hogy "a jogtalan támadás színhelyén az állam bűnüldöző szervei éppen nincsenek jelen, s így a megtámadott (vagy az érdekében fellépő személy) a támadóval szemben a társadalom védekezését valósítja meg". Az önbíráskodásra az állam nem engedhet át olyan hatalmat, ami neki sincs: a támadót nem ítélhetné halálra a

bíróság sem. Az élethez való jog abszolút felfogása következtében a jogos védelem köre szűkebb lesz. Élet csakis élettel lehet arányos. Ha anyagi javakat vagy a közérdeket ért támadást a támadó megölésével hárítanak el, a büntethetőséget nem lehet a jogos védelem szabálya alapján kizárni. A kérdés azonban fennmarad: miért nem büntethető az, aki az életet ért támadást a támadó megölésével hárítja el? 175 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Ha a megtámadott megöli támadóját, a "jogos védelem" biztosította büntethetetlenséggel a jog nem az élettől való megfosztás jogszerűségét ismeri el, hanem annak a szituációnak jogon kívüliségét, amelyben a támadás és elhárítása lezajlott. A jogos védelem helyzete csakis akkor áll fenn, ha életek közötti választásról van szó "a halál újraelosztásáról" mert a megtámadott élete csak a támadó élete árán maradhat meg. A halált azonban

a jog nem oszthatja el és nem oszthatja ki. Ebben a határhelyzetben a jog nem köteles és nem jogosítja semmire a megtámadottat. Jogot a támadó megölésére nem adhat, de ugyanazon okból azt sem írhatja elő, hogy a megtámadott tűrni köteles: ezzel ugyanis az ő élete felett rendelkezne. Így tehát a természeti állapot tér vissza azokra a pillanatokra, amíg az életek közötti választás szituációja fennáll. Lélektanilag is ugyanerről van szó: az életösztön megnyilvánulásáról, amely áttörhet minden civilizációs korlátot; a túléléshez való sajátosan nem emberi "jog"-ról ("amely az állatoknak is megvan"). A választási helyzet megszűntével lép be újra a jog, amely azonban csak kompetenciája határait, vagyis a "jogos védelmi helyzet" feltételeinek meglétét vizsgálja, s ami ott történt, nem értékeli. Budapest, 1990. október 24 Dr. Sólyom László s k, alkotmánybíró Dr. Szabó András

alkotmánybíró párhuzamos véleménye 1. A meghallgatott szakértői vélemények a halálbüntetés hatástalanságát, a büntetési célok beteljesítésére való alkalmatlanságát és az ítélkezés ingadozásaihoz képesti önkényességét vizsgálták. Véleményem szerint ezek az érvek nem ügydöntőek, mert nem csak a halálbüntetésre, hanem lényegében minden más büntetésre is vonatkoznak. Tanulságuk azonban az, hogy sem a hatásosság hiánya, sem a célra való alkalmatlanság, sem az ítélkezés eltérései, ingadozásai nem kérdőjelezik meg a büntetés létjogosultságát általában. Közismert tény, hogy a büntetőjogi retorzió nem képes lényegesen befolyásolni a bűnözés alakulását, mivel ezt alapjában véve a társadalom aktuális állapota határozza meg. Ebből azonban nem következik, hogy a büntetések hatástalansága, a célok beteljesítésére való alkalmatlansága, avagy az ítélkezési gyakorlat eltérései és ingadozásai

miatt le kellene mondani a büntetésről általában. Nem a büntetés hatásossága, célbeteljesítő alkalmassága és egyöntetűsége a büntetésalkalmazás alapja, hanem az az elv, hogy bűn büntetlenül nem maradhat, illetve, hogy a bűn büntetést érdemel. Ha pedig ezek az érvek nem kérdőjelezik meg a büntetőjogi büntetést általában, nem kérdőjelezik meg a halálbüntetés létjogosultságát sem. A büntetési célok beteljesítésére való alkalmatlanság ezen az érvrendszeren belül csak akkor tenné kérdésessé a büntetések és így a halálbüntetés alkotmányosságát, ha a büntetési célok alkotmányosan meghatározottak lennének. Márpedig alkotmányosan legitimált büntetési célok nincsenek Ehhez képest a halálbüntetés - mint büntetési nem - alkotmányosságát vagy alkotmányellenességét egyedül és kizárólag az dönti el, hogy az Alkotmány hogyan szabályozza az élethez való jogot. Ezt pedig az Alkotmány 8 §-a az állam

által védendő és lényeges tartalmában még törvény által sem korlátozható alapvető jogként definiálja. Amikor tehát az Alkotmánybíróság a halálbüntetést büntetési rendszerünkből kiiktatta, ezt nem büntetőjogi, vagy kriminológiai megfontolásokra alapozta, hanem egyedül és kizárólag az Alkotmányra. Fenntartotta a bűn büntetést érdemel elvét, de az állam büntetéshez való jogát - alkotmányos jogállamhoz méltóan - nem az államhatalom korlátlanságából vezette le. A büntetéshez való jog nem korlátlan Le kell tehát mondanunk a halálbüntetésről, mint a korlátlan hatalomból folyó büntetési jogosítványról. 2. Az Alkotmánybíróság megállapította határozata indokolásában, hogy a Btk-ban meghatározott büntetések összefüggő rendszert alkotnak, a halálbüntetésnek mint e rendszer egyik elemének megszüntetése szükségessé teszi az egész büntetési rendszer felülvizsgálatát, amely azonban nem az

Alkotmánybíróság feladata. A felülvizsgálat szükségességét a magam részéről az alábbiakban látom: 176 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL - a büntetőjog mai rendszere - függetlenül a szakértők véleményétől és a büntetőjogelméleti magyarázatoktól - a halálbüntetést a büntetési célokkal, a generális és speciális prevencióval indokolja; - a halálbüntetés kiiktatása a büntetési rendszerből tehát szükségképpen kihat a büntetőjog társadalmi rendeltetésének Btk.-ban adott értelmezésmódjára; - mivel pedig a halálbüntetés büntetőjogi rendszeren belüli indokait a büntetési célokban, a büntetések célkövetésében találta meg, ezeket is szükségképpen alkotmányellenesnek kell tekinteni; - a büntetőjogi büntetést nem szükséges célkövetéshez vagy célra való alkalmassághoz kötni, hiszen attól, hogy nem hatásos vagy nem teljesít be célokat, alkalmazása még szükséges, igazságos és indokolt lehet. A

bűn büntetést érdemel elve célkövetés, hatékonyság és hatásosság nélkül is teljesedésbe mehet; - a büntetőjog társadalmi rendeltetése az, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. Nincs önálló működési terepe, mint egyéb jogágaknak. Ezért más a büntetőjogi szankció, mint az egyéb jogágak reparáló, helyreállító vagy egyéb kötelességstatuáló szankciói. A büntetőjogi szankció ezért büntetés, ezért hátrányokozás Szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása, amikor már más jogági szankciók nem segítenek; - a jogépségi büntetésnek szimbolikus funkciója van: a büntetőjogi parancsokat nem lehet büntetlenül megsérteni sem akkor, ha okunk van rá, sem akkor, ha a büntetés nem ér el semmilyen célt, vagy alkalmatlan meghatározott cél elérésére. A büntetés célja önmagában van: a jogépség nyilvános deklarálásában, a célra nem tekintő megtorlásban; - a

célra nem tekintő, szimbolikus, jogépségi megtorló büntetés egyet jelent az arányos büntetés elvével. Az arányos büntetés elve kizárja a célbüntetést, mert a célbüntetés nem a tett súlyához való arányítást, hanem a célhoz mért viszonyítást kívánja meg és teszi lehetővé. Ha például a nevelést vagy a kezelést tekintenénk célnak, súlyos bűncselekmény elkövetése esetén a neveletlenség vagy gyógyíthatóság a mérce, a viszonyítási alap, de nem a tett súlya. A tettes személyiségállapota viszont jogállamban nem lehet a büntetés alapja A jogépségi büntetés, a megtorló arányos büntetés sokkal humánusabb a látszólag humánus nevelő célbüntetésnél, mert nem érinti személyiségemet, személyi autonómiámat és lelkiismereti szabadságomat. A büntetőjogi büntetéskiszabás logikája nem cserélhető fel a nevelés és a gyógyítás logikájával, ha meg akar maradni az igazságszolgáltatás kereteiben; - az

arányos büntetés elve azért is egyedül lehetséges alkotmányos jogállami büntetés, mert egyedül ez fér össze a jogegyenlőség eszméjével. Minden egyéb tekintet a jogegyenlőtlenség deklarálása volna, hiszen szükségképpen az egyén valamilyen személyiségi állapotát vagy státusát tekintené a büntetés zsinórmértékének és nem a tettet. A halálbüntetés kiiktatása büntetési rendszerünkből azzal a paradox következménnyel jár, hogy a jogépségi büntetés, tehát a megtorló büntetés eszméje nyer megerősítést. Nem a bosszú, aminek a tálió elve felel meg, tehát a szemet szemért, fogat fogért. A megtorlás történelmileg a bosszú racionalizálása és mértékletessége Megtartja az erkölcsi felháborodást mint motívumot, de mércéjében mérsékletre, önkorlátozásra, méltó és megérdemelt malum okozásra késztet. A halálbüntetés helyébe lépő legsúlyosabb büntetés lesz ezentúl a viszonyítási mérce A megtorló

büntetés tiszteletben tartja a személyiséget, mert nem vesz át sem pszichoterápiai, sem gyógyító, sem szociális vagy lelki gondozó szerepet, tehát nem kötelez büntetésként ezekre. Ezek a funkciók szolgáltatásként felkínálandók és felkínálhatók a büntetés végrehajtása során. Az állam büntető hatalmának nincs joga életet elvenni. Alkotmányos jogállam nem akasztat! De joga van az alkotmányos jogállamnak a jogépségi büntetésre, a megtorló, arányos büntetésre. Arányos büntetést pedig ki lehet szabni halálbüntetés nélkül is. Ahogy az emberiség lemondott a testcsonkító és testi büntetésekről, 177 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL lemondhat a halálbüntetésről is. Az arányos büntetés elve nem szenved csorbát, ha a deres mellé odahelyezzük a bűnügyi múzeumokba a bitót és a nyaktilót is. Budapest, 1990. október 24 Dr. Szabó András s k, alkotmánybíró Dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos

véleménye 1. A halálbüntetés és az Alkotmány szövege A halálbüntetés alkotmányellenessége szempontjából az Alkotmány 8. § (1) bekezdése és az 54 § (1) bekezdése vizsgálandó, összhangban az Alkotmány egész szövegével és alapvető irányával. Az 54. § (1) bekezdésének azon kitétele, hogy életétől senki sem fosztható meg önkényesen, nyilván az emberi jogok deklarációjának szövegét vette át, és mindkét szöveg arra a helyzetre nyert megfogalmazást, amikor a jog még ismeri a halálbüntetést. Az "eleve önkényes" a halálbüntetésre vonatkozólag az Alkotmányból nem vezethető le: az Alkotmány eredetileg a halálbüntetést, ha azt törvény alapján rendes bírói eljárásban szabták ki, nem tekintette önkényesnek. (Az Alkotmány szövege amellett értelmileg is pontatlan: nyilván nem lehetetlen valakit életétől önkényesen megfosztani, hanem tilos!) Az utóbb módosított 8. § (1) bek alapvető emberi jog

korlátozását törvény által is tiltja: ha az élethez való jogot alapvető jognak ismerjük el - s Alkotmányunk kétségtelenül ezt teszi -, úgy ez a jog nem korlátozható a Büntető törvénykönyv által. Kérdés, hogy az élet elvétele annak korlátozását jelenti-e Minthogy a kevesebben a több benne van, és a teljes megfosztás több, mint a korlátozás, ez megállapíthatónak tűnik. 2. Az élethez való jog A jog azonban nem biztosíthat végtelen életet az embernek. Célja csupán olyan társadalmi rend megalkotása és fenntartása, amelyben az egyén a többiek sérelme nélkül szabadon kiteljesítheti életét és emberi méltóságát. Az emberi méltóság kiteljesítésében a szabad döntés erkölcsi értékek elfogadására és megvalósítására bennfoglaltatik. Minden olyan jogi korlát, amely erkölcsi döntéseket közvetlenül vagy közvetve rákényszerít az emberre, voltaképp sérti az ember méltóságát, mert erkölcsi döntésének

szabadságát, ezzel értékét kisebbíti, végső esetben megszünteti. A jog tehát az ember szabadságának lehető tiszteletbentartásával olyan együttélési normákat állapít meg, amelyek az egyének közti súrlódásokat hivatottak feloldani; ugyanakkor az egyén biztonságát is szavatolni törekszik, hogy életét céljainak megfelelően szabadon alakíthassa. Az emberi szabadság korlátja ott van, ahol e szabadság mások szabadságával ütközik. Ha az ember szabad döntése másik ember élete, méltósága, cselekvési szabadsága ellen irányul, a társadalom, ezen belül az állam kötelessége a megtámadottnak segítség nyújtása. Az állam a jogrendben ezt a segítséget kilátásba helyezi, és egyúttal megtiltja a támadással vagy fenyegetéssel szembeni egyéni védekezést (legalábbis igen szűk hátárok közt ad arra mentséget, mikor a támadás közvetlen és ameddig másként el nem hárítható). 3. Az állam büntető hatalma Az állam

büntető hatalma arra szolgál, hogy az egyén biztonságát védje. Egyrészt azáltal, hogy a támadást vagy sértést megtorolva, a sértőt a saját állásfoglalása megváltoztatására indítsa, másrészt azáltal, hogy a büntetéssel 178 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL fenyegetés másokat a hasonló sértésektől visszatartson, végül azáltal is, hogy azokat a helyzeteket, amelyekben valaki élete és emberi méltósága fenyegethető, megszüntesse, minimumra csökkentse. Az állam büntető hatalma kétségtelenül korlátozza az embert döntési szabadságában, tehát bizonyos fokig korlátozza az emberi méltóságot. Egyúttal új erkölcsi pozitív döntésre is lehetőséget ad azzal, hogy a törvényesen kialakított normát szabadon el lehet fogadni, be lehet tartani, és az ilyen döntésnek van erkölcsi értéke. Mégis tény, hogy amint az emberi szabadságnak a társadalmi lét korlátja is ugyanakkor, amikor előfeltétele is, az államilag

védett norma is korlátja az erkölcsi értéknek, és azért csak ott és annyiban van helye, ahol és amennyiben az egyének életének, szabadságának védelmében szükséges (az életet itt a társadalmi lét összes előfeltételeire kiterjesztetten értelmezve). A büntetés tehát, álláspontom szerint és szemben dr Szabó András párhuzamos véleményében kifejtettekkel, csak ebben a célra irányított értelemben elfogadható, és indokoltságát veszti azonnal, amint céljai megvalósítására alkalmatlanná válik. A társadalom ugyanis végső soron nem jogosult az egyén erkölcsisége, értékmegragadása vagy tagadása felett ítéletet mondani. 4. Végkövetkeztetés Minthogy az állam büntetőhatalmának értelmezése az Alkotmánybíróság tagjai közt sem egységes, ebből önmagából vagy annak korlátaiból nem vezethető le a halálbüntetés megengedhető vagy megengedhetetlen volta. A büntetőjognak véleményem szerint hallgatólagosan századok

óta elfogadott elve - alkotmányos elve -, hogy a büntetés célja megelőző: védett társadalmi értékekkel szembeni támadások visszaszorítását szolgálja. Csak ott és annyiban érvényesülhet, ahol e céljának megfelel és jogalapját veszti, ha e célt nem tudja szolgálni, vagy csak nagyobb sérelem árán szolgálja, mint amelyet elhárít. A halálbüntetés általános visszatartó hatása ma a tudomány által nem igazolható. Akkor lenne visszatartó hatása nagy valószínűség szerint a fenyegetett esetek egy részénél, ha a büntetésre a bűnös biztosan számíthatna; egy más részénél akkor sem, mert a halállal fenyegetett cselekmények részben indulat hatására vagy elferdült hajlamok hatására valósulnak meg. A bűnüldözés elégtelen hatásfoka miatt azonban még ott sem érvényesül a visszatartó hatása, ahol erre lehetőség lenne; és nem igazolható, hogy ezekben az esetekben más súlyos, de nem halálos fenyegetettség a biztos

bekövetkezés esetén nem lenne ugyanilyen visszatartó hatású. Ebben a vonatkozásban tehát ma a halálbüntetés szükségessége nem igazolt, ezért alkalmazása a törvényhozó hatalmi döntésén vagy annak fenntartásán alapul: önkényes. Kétségtelen, hogy a halálbüntetés kizárja a bűnismétlés veszélyét. Ez gyakori, tehát a halálbüntetés bizonyos társadalmi biztonságot látszik megvalósítani. Ám a bűnismétlés veszélye más eszközökkel is visszaszorítható; a bűnözés előfeltételeit közben a társadalom újratermeli; s a halálbüntetés arról tereli el a figyelmet, hogy a társadalom az előfeltételek megszüntetésére és a biztonságos együttélés előfeltételeinek megteremtésére nem fordít olyan gondot, amilyen szükséges lenne. Ebből a szempontból a halálbüntetés fenntartása egyenesen káros, mert leplezi a valóban szükséges állami akciók elmaradását. Amellett a halálbüntetés a - bármily valószínű mégis

esetleges bűnismétlés veszélyét egy biztos életet megszüntető aktussal küszöböli ki, márpedig az élethez való jog alapvető jellegéből folyóban azt nem lehet korlátozni vagy megszüntetni vélt, de nem biztos veszélyek elhárítása vagy inkább csökkentése érdekében. A bűnözőkkel szembeni társadalmi indulatok ma hazánkban sokszor nyilatkoznak meg a halálbüntetés fenntartása mellett. Ám ezek az indulatok sokszor halállal nem fenyegetett bűncselekményekkel szemben is megnyilatkoznak, halálos gázolások miatt is követelnek adott esetben halált az okozó fejére. Az Alkotmánybíróság azonban nem a társadalom előtt keresi a népszerűséget, hanem szigorúan a jogrendszer összhangját és alkotmányosságát hivatott biztosítani: az élet elvétele az állam által alkotmányunk szigorúan vett szövege szerint is tilos és a büntetőjog alkotmányos elveivel sem támasztható alá. Budapest, 1990. október 24 Dr. Zlinszky János s k, 179

ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL alkotmánybíró 180 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 181 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 182 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL 183 ALKOTMÁNYBÍRÁK TALÁR NÉLKÜL Az elnök jelenleg Paczolay Péter 184