Gazdasági Ismeretek | Humánerőforrás-menedzsment » Dr. Ari Lajos - Néhány gondolat a humánerőforrásról

AUDITÓRIUM KI FOG BENNÜNKET GYÓGYÍTANI, ÁPOLNI? Néhány gondolat a humánerőforrásról A gazdasági élet egyik legdrágább tényezője a munkaerő. Az egész világon munkaerőgonddal küzdenek és ez a probléma különösen súlyos ágazatunkban, mert rendkívül hosszú valamennyi területen a képzési idő, a specializáció megszerzése, valamint a megszerzett tudás szinten tartása, illetve fejlesztése. F okozza a problémát, hogy a gyógyítás, betegellátás területén megszerzett tudás, képzettség nehezen konvertálható, illetve más ágazatban gyakorlatilag nem használható. Ezért az egészségügyben a humánerőforrás biztosítása és megtartása nehéz feladat, de gazdasági szempontból rendkívül fontos tényező. A munkaerőhiány fő okai Már maga a hiány is többfajta szempontból csoportosítható: mennyiségi, minőségi, strukturális, allokációs, dinamikus, statikus hiány. Fokozza a hiányhelyzetet az erőteljes

„elnőiesedés” az ágazatban, illetve az orvosi társadalom felgyorsult elöregedése. Makroszintű okok A lakosság fokozatos elöregedése, a morbiditási struktúra változása, ebből következően fokozott szükségletek. Kapacitások hibás allokációja, egészségtelen szakmai struktúra Az ágazat társadalmi presztízsének alakulása Feszültségkeltés a piaci szféra és szereplői, valamint a közszféra és szereplői között. A képzési struktúra (a szakdolgozói területen egyre több a „tábornok”, fogynak a „közkatonák”). Időigényes és rendkívül drága a továbbképzés, az akkreditáció folyamatos megszerzése. Az ágazat általános finanszírozási helyzete, melyből egyenesen következik a bér, jövedelmi helyzet (az 50%-os közalkalmazotti béremelés ellenére, melynek hatása már gyakorlatilag elkopott). A 13 havi bér megoldatlansága, illetve a 2005. évre kialakult áttekinthetetlen zűrzavaros helyzet Az évek óta gyakorlatilag

0% dologi automatizmussal agonizálásra ítélt gazdálkodás. (Nem értékarányos díjtételek alkal- 46 Kórház 2005/7–8. mazása, amely csak nyomott béreket és szűk létszámokat enged meg finanszírozni.) Az egészségügyi dolgozók, betegek és hozzátartozóik között kialakult bizalmi válság (időnkénti média hecckampány, megoldatlan felelősségbiztosítás, alternatív medicinának álcázott kóklerek megtorlatlan tevékenysége stb.) A képzett munkaerő mobilizálásának nehézségei (foglalkoztatás-politikai, lakhatási, közlekedési, iskolázási stb. problémák) Folyamatosan változó jogszabályi környezet és ebből adódó feszültségek (egyeztetések hiánya, belső ellentmondások, forrásnélküliség stb.) Elöregedés, melynek egyik oka a korábbi igen nyomott jövedelem miatt kialakult nyugdíjszínvonal miatti továbbfoglalkoztatás Migráció (Kétfajta migráció létezik: az országból elvándorlás, illetve az országba

bevándorlás Az egészségtelen struktúra miatt szükség lenne egy országon belüli nyugat-keleti irányú mozgásra is, ez azonban csekély. Hasonló tendenciát figyelhetünk meg például Németországban, ahol Alsó-Szászországba Ausztriából várnak orvosokat, mert nem működik a viszonylag fejlett területekről a fejletlenebb területek irányába a munkaerőáramlás.) A „fűnyíró-elvet” érvényesítő fiskális politika, amely önmagában generálja a létszámhiányt. (Érdemes összehasonlítani a fejlett EU-országok egy ágyra vetített orvos, illetve szakdolgozói arányát. A hazánkénál sokkal jobb helyzet ellenére mégis munkaerőhiányra panaszkodnak.) Az ágazat érdekérvényesítő képességének erőtlensége, megosztottsága, túlpolitizáltsága, a szakmai szervezetek, szakma-politikai észrevételeinek fiskális szemléletű negligálása. Mikroszintű okok Jelen bekezdésben felsorolt okok jó része az előbbiekből jelzetten következik,

de az egyes régiók között óriási különbségek lehetnek. Mennyiségi és minőségi munkaerő hiány A környezet elszívó hatása (megjelenő magánszolgáltató, bevásárló központ, fekete piac stb.) A végzett orvosok egy része nem is vállal orvosi munkát Képzett munkaerő esetén migráció. Bér, jövedelmi helyzet. Karriertervezés hiánya Új belépő dolgozók beilleszkedésének se- gítése, vagy akadályozása. (Jövedelem féltés: csökkenhet a túlóra) Béren kívüli juttatások helytelen vagy nem elégséges alkalmazása Egyes szolgáltatók munkakörülményei Szociális jóléti intézmények gyakorlatilag teljes hiánya. A különböző területen dolgozók kapcsolati hiánya, kompetenciaütközések (Orvos-diplomás nővér-nővér ütközések). Burn out – a kialakult munkaerőhiány strukturális problémái miatti túlterheltség Munkakörülmények, eszköz, felszereltség hiánya vagy állapota. Az erkölcsi megbecsülés hiánya Megoldási

lehetőségek A makroszintű problémák megoldásához politikai elhatározás és azt követő társadalmi konszenzus kell, mert a rendszer átalakítása ésszerűbbé, jobbá és versenyképessé tétele több kormányzati ciklust ölel át. Közös akarattal el kell érni, hogy értékké váljon az egészségügy a lakosság számára, és ennek megfelelően az öngondoskodás fokozásával ezen érték megőrzésében, helyreállításában mindenkit érdekeltté kell tenni Az ehhez felhasználható eszközök: árképzés, adópolitika, a megelőzés szerepének, erkölcsi súlyának fokozása (népegészségügyi program), oktatás, hatásos médiamunka. Megkerülhetetlen néhány fájdalmas döntés meghozatala a korábban említett konszenzus értelmében, melynek célja a kapacitások átalakítása, átrendezése. Össze kell hangolni az egészségügyi és szociális ellátást, törekedni kell arra, hogy mindkét ágazatban a lehető legtöbb definitív ellátás a

lakóhelyen, vagy ahhoz közel valósuljon meg. Gyorsított ütemben kell a dolgozók bérezését – a munkaerő megtartása érdekében –, az európai színvonalhoz közelíteni. Foglalkoztatáspolitikai, adópolitikai eszközökkel, egyéb módszerekkel elő kell segíteni a dolgozók mobilitását Annak ellenére, hogy a folyamatos munkarend az ágazat velejárója, lehetővé kell tenni és támogatni a részmunkaidő bevezetését, a távmunka alkalmazását, a pályaelhagyók visszatérítésének segítését, egyrészről a foglalkoztatók számára nyújtott adókedvezményekkel, másrészről a munkavállalók képzésének, átképzésé- AUDITÓRIUM nek hathatós támogatásával. Fontos lenne az önkéntes segítői munkavállalás ösztönzése. Megvizsgálandó a munkanélküliek visszaillesztése az ágazatba pénzügyi ösztönzőkkel. (Németországban például 2005 elején újraszabályozták ilyen okok miatt a munkanélküli segély teljes rendszerét.)

Stratégia dolgozandó ki a lakhelyváltozással kapcsolatos korábban felsorolt problémák megoldására. Felülbírálandó a pénzügyi kormányzat „sorvasztó” pénzügy politikája. Hathatós PR-munkával helyreállítandó az ágazat presztízse. Újragondolandó a képzés, szakképzés, továbbképzés helyzete. Az orvosi területen áttekintendő a kreditpontok megszerzésének feltételrendszere, ennek finanszírozása (Szakkönyv, folyóirat vásárlás, kongresszusi részvétel adózásnál történő figyelembe vétele). Szakdolgozói területen a szakképzetlen, szakképzett, főiskolai és egyetemi végzettségű dolgozók megfelelő arányának kialakítása, a képzetlenek munka melletti képzésének újrarendezése, gazdasági-műszaki szolgálat területén a gyakornoki képzés újra indítása szükségeltetik. Az itt felsoroltak feltétele a képzés, szakképzés, továbbképzés költségeinek, az utánpótlás biztosításának költségeinek a

finanszírozási rendszerben történő ésszerű elfogadása, megfinanszírozása. A kialakított egészséges struktúra működési feltételeinek kialakítása, ennek megfinanszírozása (alapellátás, járó-, fekvő-szakellátás). Miután ennek a rendszernek a kialakítása sokmilliárdos költségvonzatú, több ciklust átölelő gazdasági programot kell indítani. Meg kell értetni a lakossággal, hogy az egészségügy értékteremtő ágazat, amely éppen a legdrágább értéket, a munkaerőt állítja elő. Megkerülhetetlen az állami, önkormányzati és magán ellátórendszer egészséges rendszerének összehangolása a szolidaritási elv megtartása mellett. Lehetővé kell tenni, hogy az intézmények jóléti rendszereket is üzemeltethessenek, különös tekintettel arra, hogy a munkavállalók jó része nő. (Megítélésünk szerint az elmúlt időszak finanszírozási nyomása alatti „racionalizálás” pontosan ezeket az intézményeket számolta fel

teljesen értelmetlenül. Az ilyen juttatások ésszerű nagyságrendű költségét feltétlenül el kellene ismertetni a finanszírozással. A „feketeangyal” ügy után ezt Bécs például megtette. El kell ismerni és a finanszírozásban vissza kell tükröztetni, hogy az egészségügyi adminisztráció létfontosságú szakmunka, 48 Kórház 2005/7–8. melyhez az időt nem lehet a gyógyítás rovására biztosítani. (Németországban a HBCS bevezetésének alapfeltétele volt, hogy állami oktatási rendszerben előre kiképezzék a kódolókat. Bécsben valamenynyi kórházi osztályon növelték az adminisztratív munkaerőt, és ehhez a forrást is biztosították. Az USA-ban aktív osztályról rehabilitációs célú konzíliumra nem a drága munkaidejű orvos, hanem erre kiképzett szakdolgozó megy.) Nem tűr halasztást az egészségügyi felelősség-biztosítás rendezése, melyre az EGVE és a Magyar Kórházszövetség már többször tett javaslatot. A

megoldás során az állam, mint az ellátásért végső soron felelős, nem kiengedhető a rendszerből. Megoldást kell találni arra is, hogy a folyamatos munkarendben dolgozó egészségügyi dolgozó regenerálódása, az ágazathoz való hűsége anyagilag is elismerésre kerüljön. (Végzettségtől, beosztástól függetlenül, bár a 2005. évi költségvetési törvény 119. §-sa ezt a rendszert anulálta) Figyelembe véve a munkaerőhelyzetet feltétlenül támogatandó – természetesen ellenőrzés mellett – a csökkent munkaképességű emberek (pl. mozgássérültek) munkába járásának anyagi támogatása, amely jelenleg megoldatlan. Tudomásul kell vennünk a kelet-nyugati migrációt, amely alól hazánk sem lesz kivétel, ezért fel kell készülnünk a hazánkba beáramló munkavállalók által gerjesztett valamennyi problémára (etnikai, kulturális, vallási stb.) Erre nemcsak az ágazatot, hanem a lakosságot is fel kell készíteni. lása. Arányosan

alkalmazott dicséret és fegyelmezés, kitüntetésekre való felterjesztés, annak menedzselése. Egyes intézmények által meghozható döntések 1. Vitaanyag az egészségügyi dolgozók helyzetéről, jövőjéről, szerepükről az átalakuló egészségügyben 2004. január Szerkesztő: Dr Varga Piroska 2. EGVE 2003 évi kongresszusára a Humánpolitikai Bizottság által készített anyag. 3. ProfDr Kullmann Lajos – Minőségfejlesztések a kórházakban a konferencián kerekasztal megbeszélésén megfogalmazott gondolatai 2002 november 4. Dr Ari Lajos – Lázálom vagy vágyálom, avagy egy kórházigazgató gondolatai a humánerőforrás helyzetről. ETINFO 2004 május-június 5. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium tájékoztatója a Magyar Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága 2004 október 6-i ülésére 6. Statisztikai évkönyvek Megfelelő szakmai struktúra kialakítása. Az intézmény és a dolgozó elvárásainak

összehangolása a munkaidő beosztása terén. A bérdifferenciák nyilvános felvállalása és értékelése Kiegészítő pénztári befizetések támogatása Transzparensen alkalmazott segélyezési rendszer Útiköltség térítés Cafeteria-rendszer működtetése Jóléti szolgáltatások működtetése Képzés, továbbképzés, kongresszusi részvétel támogatása. A munkakörülmények folyamatos javítása. Önkéntes segítők alkalmazása A dolgozók lelki problémáinak kezelése, a kiégés elkerülése érdekében Törzsgárda tagság, a hűség értékelése Lakáskölcsön, építési támogatás Nyelvtanulás ösztönzése. A dolgozók bevonása a problémák megoldásába Transzparens kiszámítható vezetői döntések meghozatala, ezek megfelelő publiká- Forrás biztosítása A fentiekben vázolt tevékenység forrása több módon is biztosítható: prioritásváltozás az állami költségvetés összeállításánál, a struktúraváltás ésszerűsítése

során felszabaduló összegek helyes allokálása, a megelőzés, gyógyítás, rehabilitáció, munkába állítás mint komplex folyamat, gazdaságossági vizsgálata (drágább, de gyorsabb gyógyítás hamarabb biztosítja a munkaerő regenerálódását – értékteremtés). Megfontolt adópolitika: mérsékeltebb adóztatás nagy valószínűséggel több forrást biztosít az államháztartás részére, a fekete és szürke gazdaság kifehérítése, az álminimálbéresek megadóztatása., korszerű segédeszköz-ellátás, otthonápolási rendszer preferálása, amely drága kórházi kezelést vált ki. A vállalkozók által a szociális egészségügyi rendszernek juttatott támogatások preferálása az adórendszeren keresztül. A balesetbiztosítási ágazat megteremtése (ennek egyrészről megelőző, másrészt a szürke és fekete munkát megfogó szerepe is igen fontos a finanszírozási, egészségügyi ellátás szervező feladatain kívül, a kiegészítő és

magánbiztosítási rendszer stabilizálása; s végül ésszerű, a lakosságot nem túlságosan megterhelő, de a költségérzékenységét fokozó copayment rendszer bevezetése. Irodalom (A cikk az Egészségügyi Gazdasági Szemlében megjelent írás rövidített változata a szerző és a kiadó engedélyével.) DR. ARI LAJOS OORI gazdasági igazgató, EGVE elnök