Gazdasági Ismeretek | Humánerőforrás-menedzsment » Boda Éva - A humántőke

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Összehasonlító gazdaságtan A humántőke Név: Boda Éva Gazdálkodási szak II. évfolyam Nappali tagozat A. csoport Bevezetés Egy biológus valamennyiünket a homo sapiens faj tagjaiként azonosítana, egy vállalat humánpolitikai munkatársa azonban azt hangsúlyozza, óriási különbség van az emberek között abban a képességükben, ahogyan hozzá tudnak járulni a vállalat teljeséhez. A munka minősége erősen függ gazdaságon kívüli tényezőktől is, ugyanakkor az emberi tőke felhalmozása gazdaságilag is értékelhető. Az emberi tőke azon hasznos és értékes képességek, ismeretek összessége, amelyet az emberek az oktatásban és a munkahelyi gyakolatban halmoznak fel. Az orvosok, ügyvédek és mérnökök sok évet fordítanak a formális oktatásban való részvételre, majd a munkahelyi tapasztalatszerzés évei következnek. Sok pénzük megy el tandíjakra, terhelik őket az

elmaradó keresletek is, 100 és 200 ezer dollár közötti összeget ruháznak be az egyetemi felkészülésbe, és gyakran többet dolgoznak a hivatalos munkaidőnél. E hivatások magas javadalmazása részben az emberi tőkébe való beruházás hozamaként értelmezhető – annak az iskolázásnak a hozamaként, amely ezeket a magas képzett dolgozókat a munkaerőkínálat különleges alkotóelemévé avatja. -A jövedelmek és képzettség összefüggéseit vizsgáló közgazdasági tanulmányok azt mutatják, hogy az emberi tőke felhalmozása átlagban jó beruházásnak bizonyul. A jobban felkészült cssoportoknak magasabb kezdő keresetük van, s jövedelmük gyorsabban emelkedik, mint a kevésbé képzett csoportoké. A diplomások kereseti előnye meredeken megugrott a nyolcvanas években, vagyis megnőtt a „felkészültség ára”. A munkaerőpiacokat elemző közgazdászok tanulmányai arra utalnak, hogy a jelentős matematikai ismeretekkel vagy számítógépes

jártassággal rendelkező munkavállalóknak ma előnyösebb a helyzetük a munkapiacon. 2 -Az emberi tőke felhalmozásának hozama Mi számít befektetésnek az emberi tőkében? Ha egy diák beiratkozik az egytemre, évente fizet mintegy 10 ezer dollár tandíjat, s a gazdasági költség része az a 15 ezer dollár is, ami az elmaradó keresetének értéke. A négyéves képzés alatt ez 100 ezer dolláros befektetésnek számít. -Megtérülnek-e az egyetemi tanulmányok? Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy igen. A nagyirányú beruházá hozamaként az egyetemi végzettségű munkavállalók jövedelme évi 10 ezer dolláral vagy még többel is meghaladhatja a középiskolát végzettek bérszínvonalát. Az egyetemi tanulmányok hozamai továbbá rendkívüli módon megugrottak az elmúlt 15 év során. A hetvenes évek vége felé a diplomás úgy 45 százalékkal keresett többet a középiskolai végzettségű foglalkoztatottnál azonos ágazatban, 1

évtizeddel később a fizetési eltérés már 85 százalékra nőtt. Napjaink szolgáltató gazdaságában a vállalatok egyre inkább az információ, s nem nyersanyagok feldolgozásával vannak elfoglalva. Az információs gazdaságban az egyetemen elsajátított készségek előfeltételét képezik a jól fizető munkakörök betöltésének. A középiskolából kihullottak általában súlyos hátrányba kerülnek a munkapiacon. -Ha önnek hitelt kell felvennie, hogy tanulhasson, lekell mondania a keresetről tanulmányainak éveiben, távol kell élnie otthonától, fizetnie kell a köznapi kiadásokat, meg kell vennie a tankönyveket, életkeresete várhatóan jóval több lesz annál, ami pusztán csak kompenzálná a többletköltségeket, mert olyan állást tölthet majd be, amely csak a dplomások előtt áll nyitva. Friss adatok azt mutatják, hogy a 18 éves férfi, aki diplomát szerez, 65 éves koráig úgy 4,5 millió dollárt keres meg. Generációtársa viszont,

aki csak középiskolát végez, hozzávetőleg 2,7 millió dollárra számíthat életútja során. Aki pedig még a középiskolát sem végzi el, csak mintegy 1,8 millió dollárt érhet el. 3 -Az emberek gyakorta beszélnek a szerencse hatalmáról a megélhetési feltételek alakulásában. Ahogy azonban Louis Pasteur megjegyezte: „A szerencse a felkészült elmének kedvez”. A gyorsan változó technológiák világában az oktatás és képzés felkészíti az embereket, hogy megértsék és saját javukra fordítsák az új feltételeket. Az általános célkitűzés megvalósulásának előfeltétele a humán erőforrások fejlesztése. A humántőke a munkaerő képességeiből, szakképzettségéből és ismereteiből tevődik össze, színvonala meghatározó szerepet játszik a működő tőke beáramlásában, a modern csúcstechnológiát képviselő, magas termelékenységű és versenyképes ágazatok megtelepedésében. A sikeres tevékenységek

eredményeként általában javul a termelő szektor teljesítménye, és az egy főre jutó jövedelem terén közvetlenül is csökkennek az Európai Unió és Magyarország közötti, valamint az országon belüli különbségek. Ezzel a többi specifikus célkitűzés nagyobb támogatása is lehetővé válik, vagyis a versenyképesség erősödése a humántőke fejlődése, valamint a környezet és az egészségi állapot javulása révén közvetett módon segíti elő az ország felzárkózását. A tőkeelmélet Az anyagi siker, a felfelé mobilitás, általában a társadalom szerkezete és változása Közép-Európában is jól leírható a tõkeelmélet segítségével. A maőkeelméletnek t nevezett megközelítések alapvetően két irányból indultak. Az egyik hagyomány az emberi tőke elmélete, amely közgazdaságtani megközelítés, a másik, pedig a gazdasági tőke mellett a kulturális és társadalmi tőke fogalmát használó szociológiai elméletcsoport.

A közgazdaságtani (emberi tőke) megközelítés 4 Theodore W. Schultz (1983), a szociológiai (többdimenziós) pedig elsősorban Pierre Bourdieu (1986) nevéhez fűződik. A két elméleti irány alapvető különbségei a közgazdaságtan és a szociológia eltérő ambícióiból erednek. Szociológiai szempontból a különbség lényege az, hogy a közgazdasági megközelítés számára közömbös a társadalmi struktúra, a szociológiai megközelítés viszont a kezdetektől fogva erre a kérdésre vonatkozott. További lényeges különbség az, hogy a szociológiai tőkeelmélet gazdaságfelfogása sokkal inkább szubsztanciális, mint a közgazdaságtani megközelítésé. A tőkeelmélet két irányzatának a megszületése mindemellett nagyban hasonlít egymásra. Az emberi tőke közgazdasági elmélete a gazdasági növekedésre igyekezett magyrázatot találni. A klasszikus közgazdaságtani elméleteknek az a feltevése, miszerint a technika minősége

változatlan, nem tartható tovább, de a termelőeszközök, a gazdasági tőke hatékonyságának növekedése sem elégséges magyarázat. Schultz a legnagyobb magyarázó erővel bíró megoldásnak a fogyasztás bizonyos részeinek (például az oktatásnak) a tőkeberuházás körébe való átemelését látta, megalkotva ezzel az emberi tőke kategóriáját. A szociológiában hasonló fejtörést okozott az, hogy a társadalomszerkezet egyre kevésbé volt magyarázható a tulajdon dimenziója mentén, a többlettermék elsajátítása egyre kevésbé kötődött a tulajdonjoghoz, ugyanakkor az egyenlőtlenségek (jövedelemben, életmódban mérve) megmaradtak. Bourdieu a különbözõőkék t fogalmának a bevonásával a társadalomszerkezet modelljét többdimenzióssá tette, ahol az egyenlőtlenségek és a birtokolt tőkék már nagyrészt összhangban vannak. A két irányzat kiindulópontja hasonló. Mindkettő a gazdasági tőkéből indul ki; egyrészt ennek

analógiájára igyekszik leírni a többi tőkefajtát is, másrészt ezt tekinti a többi tőkefajta közös nevezőjének (illetve az elmaradt bevételt, tehát az időt). Az analógia azt jelenti, hogy az egyének bizonyos jellemzőit ezentúl úgy értelmezik, mint tudatos befektetést egy későbbi cél elérése érdekében. Másrészt a 5 gazdasági tőkéből vezethető le a többi tőkefajta értéke is. Ez a levezethetőség azonban a közgazdasági megközelítés esetében azt jelenti, hogy az emberi tőkébe történő minden befektetés pénzbeli befektetés, és minden hozam pénzbeli hozam. A szociológiai megközelítés túlmegy a közvetlen átváltáson, mivel akkor a különböző tőkefajták bevezetése nem vinne közelebb a társadalomszerkezet, az egyenlőtlenségek megértéséhez, hanem csak annyit mondana, mint közgazdasági párja, ahol tulajdonképpen mindegy, mi az a "fekete doboz" (gép vagy iskolai végzettség), amibe befektetnek. Az

emberi tőke képződési folyamata, minőségi és mennyiségi szempontjai, elvonatkoztatási szintjei és szerkezeti sajátosságai Kezdetektől a közgazdaságtan középponti kérdése: mitől függ az anyagi gazdagodás, a jólét? Sir W.Petty, A Smith pontos választ adott: a termelő embertől, a munkamegosztástól. A XIX század tőkés gyakorlata a termelési tényezőket (föld, munka, tőke) azonos fajsúlyúnak tekintette, de az elmélet ragaszkodott a józan ésszel is igazolható tradícióhoz: a munkaerő a főszereplő. Amint a gazdagodás vágya egyre szélesebb társadalmi rétegekre kiterjedt, úgy vált önálló szakterületté a gazdasági növekedés kérdése. JM Keynes után - a XX század közepén - születtek meg azok a modellek, amelyek a mai napig a növekedés, a jólét okát az emberi tőkében ismerték fel. Számos közgazdász az emberierőforrás-kutatás terén elért eredményéért kapott Nóbel-díjat. SS Kuznetz, K.J Arrow, RM Solow, TH

Haavelmo és nem utolsó sorban GS Becker és Th W. Schultz nevét érdemes kiemelni 6 De mit is ért az ezredforduló közgazdaságtana emberitőkén? Négy oldalról közelíthetünk: A) Ha az emberi tőke képződésének folyamatát elemezzük, akkor az ún. emberitőke-beruházások kérdését állítjuk előtérbe. Ha az érett emberitőkeberuházásokat vizsgáljuk, akkor az emberitőke-állomány állapotára kapunk feleletet. Az első a folyamat-, a második az állapot-elemzés Az emberi tőke képződése - éppen úgy, ahogyan a fizikai tőke létrejötte beruházásokat feltételez. Az 1950-es években többé-kevésbé közmegegyezésre jutott a nemzetközi közgazdász-társadalom abban, hogy mely ráfordításokat kell a fogyasztásból elkülöníteni, mint emberitőke-beruházás: l. A mindenkinek kijáró iskolázáson túli képzés, egyszóval a szakképzés költségeit, beleértve az utóképzés és a betanulás áldozatait. 2. Az egészségügyi

kiadásokat teljes körűen 3. A kutatás terheit 4. A munkahely keresése során felmerülő forintban kifejezhető áldozatok szintén idetartoznak. E négy nagy költségcsoportnak a forrását a családok, a cégek és az állam biztosítja. Az emberitőke-beruházások - éppen úgy, ahogy a fizikaitőke-beruházások - csak akkor ésszerűek, ha megtérülnek. Ez a megjegyzés azért fontos, mert a magyar történelem bővelkedik azokban a fordulatokban, amikor ez a gazdasági racionalizmus ellehetetlenült. Leglátványosabban a kommunista politikai alakzatok zilálták szét az emberitőke-beruházásokat és azok jövedelmezőségi viszonyait. 7 Ha az emberitőke-befektetések nem térülnek meg, akkor az emberitőke-állomány leépül,értékétveszti. B) Nézhetjük az emberi tőkét minőségi és mennyiségi szempontból. Az emberi tőke minőségét a szellemi, érzelmi, fizikai képességek összessége határozza meg. Ezek gazdagságától, sokszínűségétől

függ, hogy az emberi tőke felett rendelkezők gazdaságilag sikeresek-e. Az újkori szellem és a tudományoskodó közgazdaságtan újból és újból kísérletet tesz a számszerűsítésre. Társadalmi szinten - a nagy számok törvénye szerint - elfogadható eredmények születtek. A vállalati, nemzeti színtű statisztikákból, ha azokat időben és térben összevetjük (önmagunkkal, illetve más országokkal), akkor hasznos ismeretekhez juthatunk. De a számszerűsítés túlhangsúlyozása alapvető tévedések forrása lehet, elvégre - ezen a talajon - nem tudnánk választ adni arra a kérdésre, hogy a gazdaságilag sikeres országok - történelmi távlatban - miért adják át helyüket más, korábban fejletlen országoknak. Talán ezen a ponton lehet legvilágosabban rámutatni, hogy egy nemzet gazdasági eredményessége az emberitőke-állomány szerkezetétől és a nemzet általános kultúráltságától függ. Az abszolút számok tehát

félrevezetőek lehetnek. Ha eltekintünk a kulturális és a szerkezeti tényezők hatásától, akkor az emberitőke-beruházások időbeni alakulásából arra viszont következtetni lehet, hogy egy nemzet megadja-e önmagának a kibontakozás esélyeit. 8 C) Fontos elhatárolni az elvonatkoztatási szinteket is (egyén, vállalat, nemzet). A kutatás felvetette azt a kérdést is, hogy az emberi tőkét milyen elvonatkoztatási szinten lehet és érdemes elemezni. Gondolkodhatunk személyekben, családban, vállalatban, településben, nemzetben. Amikor az egyén amellett dönt, hogy az "emberi tőkéjébe" időt, fáradságot, pénzt fektet, akkor ezt a döntését az értékrendje határozza meg. Az értékrend mögött lelki beállítottság, intellektuális adottság, szociális környezet, kulturális igény stb. áll, ezek pedig oly szerteágazóak, ellentmondásosak lehetnek, hogy értelmetlenné tehetik a konkrét egyén emberitőke-beruházásának

racionális indoklását. Ebben az esetben az emberitőkeelemzés ökonomiailag csődöt mond Ha a családok szintjén végezzük el ezt a vizsgálatot, akkor hasonló megfontolásokkal kell számolni. A nagyszülők, szülők, testvérek megfontolásai viszont a szóban forgó egyén szubjektívizmusát kiegyenlíthetik, tehát a költség- haszon megfontolások egyre jelentősebbekké válnak. A szakmai-, illetve a munkahelyválasztás nagyrészt a család ökonómiai ésszerűségén alapul. A vállalatok, a települések sajátos helyzetben vannak Ha különleges emberitőke-igényük van, akkor hosszú távon is hoznak áldozatokat. Nem ez a jellemző. Mivel az emberitőke-piacról szabadon szerezhetik be a számukra szükséges szakembert, így a felkínált bérek, illetve munkahelyek oldaláról pontosan szabályozni tudják igényeik kielégítettségét. Gondoljunk a transznacionális társaságokra. A családok, a kisebb cégek, az egyes államok meglehetősen sokat

áldoznak az emberitőke-állomány tudásszintjének fejlesztésére, s ez határtalan merítési lehetőségeket hordoz a nagyvállalatok számára; minél kisebb költségek mellett képeznek ki egy egyébként magas színvonalú szakembert, annál nagyobb lehetőségekkel élhet a transznacionális cég. Csak a nemzeti, jogi, etnikai, erkölcsi stb. korlátokat kell lebontani - tehát mindent, amit az emberi kultúra több ezer éven át létrehozott - és szabadon áramolhat az emberi tőke a 9 transznacionális cégek telephelyei felé, vagy fordítva, ezek a cégek "keresik fel" az emberitőke-forrásokat. Ha az emberi tőkét társadalmi szinten értelmezzük, akkor a nagy számok törvényére építhetünk. A személyes emberitőke-beruházások ugyan ésszerűtlenek lehetnek a ráfordítás-haszon vizsgálatok szerint, de társadalmi átlagban a gazdaság törvényeinek érvényesülni kell. Ezért az állam, a mindenkori kormányok felelősek. Ezen a téren a

piacnak mindig alárendelt szerepe volt Nem a kereslet-kínálat összjátéka alakította ki az emberi tőkék ráfordítás- és jövedelemarányait, hanem az a több száz éves európai kulturális tradíció, amely a piac által nem vagy korlátozottan elismert szakmáknak is teret adott; gondoljunk a vallási, a tudományos, a művészeti, stb. tevékenyégekre D) S végül társadalmi vonatkozásban beszélhetünk az emberitőke-állomány szerkezeti sajátosságairól. Az emberitőke-közelítések közül legtöbbet a szerkezeti vizsgálatok ígérnek. A makroökonómia szintjén egy nemzet emberitőke-állományának az összetételét vizsgálni egyben azt is jelenti, hogy a gazdasági növekedés legfontosabb újító és tehetetlenségi erői is megnevezhetővé válnak, ráadásul a társadalom egészének változásáról is képet alkothatunk, ha az emberitőke-állomány szerkezeti feszültségeit boncolgatjuk. Jánossy Ferenc jutott e témakörben legtovább A

divatokat, az angolszász kényszerzubbonyt fenntartás nélkül elfogadó, magukat szociálliberálisnak valló közgazdászok a hatvanas évek "érdekes" elméletének tekintik Jánossy Ferenc közelítését, pedig nemcsak elméletileg, hanem a gazdaságpolitika síkján is kiaknázatlan. Jánossy elmélete - értelmezésünkben - azt állítja, hogy egy nemzet gazdasági felemelkedése attól függ, hogy a nemzet emberitőke-állományának szerkezetében elindulnak-e vagy/és elindítanak-e olyan átrendeződések(et), amelyek a piac, a társadalom által elfogadott újításokhoz 10 vezetnek és - ugyanakkor - a tehetetlenségi tényezőket háttérbe szorítják. Az alapelmélet az emberitőke-állományt három nézőpontból közelítette, egyrészt beszélt foglalkozási struktúráról, amin a tényleges tevékenységeket értette, másrészt szakmastruktúráról, ami a képzettség szerinti tagoltságot jelentette (ez a foglalkozási struktúra trendje), s

végül a munkahelyi struktúra a "legyen" munkahelyeket fogja össze. E három struktúrán belüli és közötti feszültségek egy minden nemzetre jellemző trendvonalat határoznak meg, ezt nevezte Jánossy Ferenc a hosszú távú gazdasági fejlődés trendvonalának, röviden történelmi trendnek. Ez a trend nem egyszer és mindenkorra kialakult irányt jelöl, történelmi kataklizmák - pl. az 1989-es magyar politikai átrendeződés, egy esetleges rendszerváltás, egy ökológiai krízis stb. - hordozzák annak lehetőségét, hogy egy nemzet új növekedési pályára helyezkedjen. A külső kényszerek és a nemzeti akarat együttesen alakítja az új irányt. E három struktúra elemzése, majd a gazdaságpolitikai következtetések levonása rendkívül kiaknázatlan lehetőségeket kínál. Az emberitőke-állomány szerkezetének vizsgálata képet adna a magyar gazdasági körzetek sajátosságairól, a társadalom szociális rétegzettségéről, a

transznacionális cégek legaggasztóbb pusztításairól, a megszületni és a kihalni nem tudó szakmákról, a magyar népesség fogyásáról stb. Egyszóval: az emberitőkekutatás eredményei megalapozhatnák annak a politikai mozgalomnak a gazdaságpolitikáját, amelyik korunk talán legnyomasztóbb kihívásával, a globalizmussal eredményesen felvehetné a harcot. 11 Közgazdasági elméletek az emberről Az emberi erőforrás menedzsment kialakulásáról alkotott teljes képhez mindenképpen meg kell említeni néhány közgazdasági elméletet, amely felhívta a figyelmet az ember különleges szerepére. Elsők között talán Adam Smith volt, aki egy költséges új géphez hasonlította az embert, aki sok időt és munkát áldozott arra, hogy kitanuljon egy szakmát. A tanulás eredményeként elvárta, hogy a munkájáért kapott magasabb bér fedezze az oktatás és egyéb ráfordítás költségeit, és még az ily módon befektetett pénze is megtérüljön.

Tehát a munka értékteremtő szerepére mutatott rá, és úgy vélte, hogy az emberi tudást az állótőke részének kell tekinteni. Alfred Marchall (Polonyi, 1997) az oktatást nemzeti beruházásnak minősítette, és az oktatás megtérülését is vizsgálta. Többen a neoklasszikus közgazdászok közül termelési függvényekbe is beillesztették a munkát, majd a technikai haladást. Theodore W. Schultz kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a szakemberképzésnek, az oktatásnak és a tudományos kutatásnak. Munkássága úttörő jelentőségű az emberi tőke, vagyis a felhalmozott emberi szaktudás szerepének közgazdasági kutatásaiban. Nevéhez fűződik az emberi tőke elmélet (1983) megfogalmazása, a tőke fogalmának kitágítása, és az emberi tényező tőkeként definiálása. Véleménye szerint a fogyasztás nagy része az emberi tőkébe történő beruházás. Az emberi beruházás pontos mérése ugyan nehéz, de meghatározott öt fontos az emberi

képességeket növelő tevékenységet (Schultz, 1983. 60 old), amely bizonyos támpontot jelent e kérdés megválaszolásához: 1. Az egészségügyi létesítmények és szolgáltatások, amelyek az emberek élettartamát, erejét, állóképességét, vitalitását és életképességét befolyásolják. 2. A munka közbeni képzés 3. A formális szervezett elemi, közép- és felsőfokú oktatás 12 4. A felnőttképzési programok, amelyeket nem vállalatok szerveznek 5. Az egyének és családok vándorlása a változó munkalehetőségekhez való alkalmazkodás érdekében. Véleménye szerint az összes tőke emberi összetevője nagy, de ezt sokan nem veszik komolyan, pedig, ha az emberi képességek nem tartanak lépést a fizikai tőkével, ez a gazdasági növekedés korlátjává válhat. Magyarországon Kozma Ferenc végzett számításokat a termelési tényezők összetételére vonatkozóan 1987-ben, s a következőket találta: természeti erőforrások 15%,

fizikai tőke 40%, emberi tőke 45% . Több kritika is érte az emberi tőke elméletet. Káldor szerint nem tudják pontosan meghatározni a kutatásra és oktatásra fordított kiadások megtérülését (Polonyi, 1997). Balogh arra hívja fel a figyelmet, hogy nem minden oktatás segíti a gazdaság fejlődését. Mindezen kritikák ellenére Schultz elméletét Nobel díjjal jutalmazták, és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az emberi erőforrás fejlesztését tervszerűbbé tudatosabbá tegyék. Az emberi tőke elmélet mellett a munkaerő-piaci elméletek is fontos makroszintű információkat nyújtottak az emberi erőforrás menedzsment tanulmányozásához. Az ortodox neoklasszikus munkaerő-piaci modell korlátlan szabad versenyt feltételezett, de ez a modell a bérkülönbségeket és a munkanélküliséget nem tudta magyarázni. Az emberi tőke elmélet a bérkülönbségeket a munkaerő eltérő minőségével, iskolai végzettségével

szakképzettségével magyarázta (Polonyi, 1997). Figyelmet érdemel az institucionalista-szegmentált munkaerő-piaci elmélet, mely külső és belső munkaerőpiacot különböztet meg. Doeringer és Poire (1971) munkájukban jól összefoglalták ezt az elméletet. A külső munkaerő-piacon a folyamatokat piaci tényezők, míg a belső munkaerő piac működését adminisztratív 13 intézkedések és szabályozók befolyásolják. Ezek a szabályok a bent lévő munkaerő számára kedvezőek, bizonyos jogokat, előnyöket jelentenek. Nem egységes szabályok érvényesülnek a belső munkaerő piacokon, ezért három fő típusát különböztetik meg: (1) a vállalati munkaerőpiacot, ahol az előmenetel a rangidősségen múlik, (2) a „craft market”-et, ahol a szervezet tagjainak bére rögzített, és (3) a kompetitív piacot, ahol a piac szabályai hatnak. A szakképzettség specifikus jellege, a munka közbeni képzéssel szerzett begyakorlottság, valamint a

szokások ismeretének teljesítmény növelő hatása tovább segíti a belső munkaerőpiac kialakulását és stabilizálódását. E munkaerőpiac legfontosabb funkciója a munkaerő elosztása. Zárt belső munkaerőpiac esetén külső piacról nehezen tölthető be a munkahely, mert speciális kritériumoknak kell megfelelni. A szervezeten belüli előrejutási lehetőségek is függnek a munkaerőpiacoktól. A vállalati belső munkaerőpiacon a rangidősség és a munkahelyek hierarchikus láncolata határozza ezt meg. Humántőke Magyarországon A humántőke fejlesztése révén Magyarország könnyebben beilleszkedhet az európai térbe, hiszen az itt élő és működő egyének, cégek, civil és kormányzati intézmények eredményesebb nemzetközi együttműködésre lesznek képesek. A célkitűzés a vállalkozások és alkalmazottaik alkalmazkodóképességének növelését is elősegíti. Az élesedő nemzetközi versenyben csak a képzettebb munkaerővel, jobb

humántőkével rendelkező gazdaságok képesek helyt állni, ezért Magyarország, mint leendő közösségi tagállam számára különösen fontos feladat a 14 humán erőforrások fejlesztése. Ezen túlmenően, a világgazdaságban megfigyelhető fejlődési folyamatok, a magas fokú szakismereteket megkövetelő technológiai változások azt mutatják, hogy azok az országok képesek kihasználni a technológiai fejlődésből fakadó előnyöket, amelyek erőforrásaik meghatározó részét a humántőke fejlesztésére fordítják. A humántőke kétségtelenül a világgazdaság növekedésének kulcstényezőjévé vált, és ez a tendencia várhatóan a jövőben is érvényes lesz. A képzettebb társadalom a globális gazdasági folyamatok ciklikus ingadozásaival is eredményesebben tud megbirkózni. Ennélfogva Magyarországnak ezen a téren is fejlődnie kell, ha nem akar lemaradni a versenyben. Ehhez azonban szükség van az élethosszig tartó

tanulás támogatására is. A képzettebb társadalomban a gazdasági változások által hátrányosan érintett csoportokat megsegítő szociálpolitikai és civil kezdeményezéseket is könnyebben lehet megvalósítani. A magas szintű humántőke nagymértékben hozzájárul a társadalmi és területi egyenlőtlenségek, valamint a társadalmi kirekesztettség mérsékléséhez. E folyamat erősítése érdekében a társadalmi befogadás támogatására és az esélyegyenlőség biztosítására van szükség. A célok és a fejlesztési lehetőségek kapcsolata Az első specifikus cél, az általános versenyképesség erősítése közvetlenül a termelőszektor versenyképességének javításával érhető el. A humántőke fejlesztése közvetve, a termelékenység javulásán keresztül, ugyancsak jelentős mértékben hozzájárul a versenyképesség növekedéséhez. Az infrastrukturális fejlesztések növelik az állóeszközök állományát, elősegítik a

termelőszektor fajlagos költségeinek csökkentését, és általában növelik az ország versenyképességét. A magasabb technikai szinten termelő és kevesebb akut strukturális problémákkal 15 működő mezőgazdaság kisebb terhet ró a gazdaság más szektoraira, és az alacsonyabb átlagos költségek alapján saját versenyképessége is nő. Így az e prioritás alatti intézkedések sikeres végrehajtása az általános versenyképességet is növeli. A második specifikus cél, vagyis a foglalkoztatás és a humántőke fejlesztése, illetve a prioritások érvényesülhetnek. A közötti összefüggések termelőszektor növekvő több csatornán versenyképessége keresztül növeli a nyereséget, következésképp a korábbiaknál több munkahelyet képes kínálni, és többet fordíthat az alkalmazottak képzésére, vagy hozzájárulhat az állami képzési programokban való részvételhez. A humánerőforrás-fejlesztését célzó lépések

közvetlenül, például a foglalkoztathatóság javításán keresztül növelhetik a foglalkoztatási szintet. Az infrastruktúrát érintő prioritás alapján tett intézkedések közvetettebb módon befolyásolják a humántőke szintjét, és csak annyiban, amennyiben a termelő szektor nyereségesebbé tételével lehetővé válik a humántőkébe történő beruházások növelése. Ezen prioritás keretében beszerzett új beruházási javak (az utak, a környezetvédelem és az egészségügy területén) használata szintén elősegítheti a humántőke-fejlesztést. Az infrastruktúra fejlesztése hozzájárul a területi munkaerőpiaci különbségek kiegyenlítéséhez és munkaerő mobilitásának növeléséhez. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési intézkedések keretében bevezetett új technológiák csökkentik a fajlagos költséget, növelik a nyereségességet, ezáltal fokozzák a munkaadók hajlandóságát az új munkaerő alkalmazására és

képzésére, ami enyhítheti a mezőgazdaság és a vidék foglalkoztatási problémáit. 16 Humánerőforrás-fejlesztés A humántőke magasabb színvonala növeli a termelékenységet és a versenyképességet. A magyarországi munkaerőpiac és az oktatási rendszer, valamint a foglalkoztathatóságot segítő szociális szolgáltatások és infrastruktúra jelenlegi helyzetének hiányosságai azonban egy sor olyan problémát vetnek fel, amelyek megfelelő intézkedéseket igényelnek. A jelenleg igényelt szaktudás rendkívül specializált, ezért munkahelyváltáskor nem könnyen vihető át. A munkaerő viszonylag magas képzettsége ellenére a meglévő készségek nem bizonyultak elégségesnek a modern piacgazdaság szükségletei kielégítéséhez. A gazdaság növekedésével az emberi tőkére jellemző hiányosságok nem oldódtak meg automatikusan, ehhez a humán tőke fejlesztésére irányuló befektetések növelése és az oktatási

esélyegyenlőség biztosítása szükséges. A deficitek csökkentése érdekében ezért a humántőke az NFT-ben magas prioritást kap. 17 Adam Smith: A nemzetek gazdagsága(részletek) MÁSODIK KÖNYV A tőke természete, felhalmozása és foglalkoztatása Bevezetés A társadalom kezdetleges állapotában, amikor még nincsen munkamegosztás, ritka a csere, és minden ember mindent, ami kell neki, maga állít elő, nincs szükség készletek előzetes gyűjtésére, felhalmozására ahhoz, hogy az élet a maga medrében folyjon. Minden ember a maga munkájával fedezi a szükségleteit úgy ahogy tudja és akkor, amikor éppen felmerülnek. Ha éhes, vadászni megy az erdőbe, ha elkopott a gúnyája, az első elejtett nagyobb állat bőrébe burkolózik, s ha omladozik a kunyhója, a keze ügyébe eső fával, tőzeggel tőle telhetően megjavítja. De mihelyt a munkamegosztás teljesen kifejlődött, az egyén felmerülő szükségleteinek már csak egy kis

töredékét tudja abból fedezni, amit maga képe előállítani, túlnyomó részét más egyének munkatermékeivel elégíti ki; ezeket a saját munkatermékeivel vagy, ami ugyanaz, azok árából vásárolja meg. Erre persze csak akkor kerülhet sor, amikor a saját munkája terméke már kész, sőt amikor azt már el is adta. Ebből viszont az következik, hogy előzőleg valahol valakinek elegendő készletet kellett gyűjtenie az egyén eltartására legalább addig, amíg az egyén terméke elkészül és eladásra kerül, valamint a munkájához szükséges nyersanyagokból és szerszámokból. Abból, hogy a készletfelhalmozásnak a dolgok természete szerint meg kell előznie a munkamegosztást, önként adódik, hogy a munkát csak olyan mértékben lehet még tovább megosztani, amilyen mértékben egyre több és több készlet gyűlt fel előzően. Adott számú ember pedig nagyjából olyan arányban tud egyre több nyeranyagot feldolgozni, amilyen arányban egyre

jobban megosztják egymás 18 között a munkát, s minnél egyszerűbb műveletekre bontják le az egy-egy ember által elvégzendő feladatot, annál számosabb olyan új gép feltalálása válik lehetővé, amely megkönnyíti és megrövidíti a munkát. Így tehát a fejlődő munkamegosztású társadalomban változatlan számú munkáskéz foglalkoztatásához változatlan élelmiszerkészlet, de nagyobb anyag- és szerszámkészlet előzetes felhalmozására van szükség, mint volt a társadalom megelőző kezdetlegesebb korszakában. Csakhogy a munkamegosztás fokozódó kifejlődéével rendszerint szaporodik a munkáskezek száma is; vagy talán helyesebben: a munkások számbeli szaporodása tezi lehetővé munkanemek szerinti megosztásukat és osztályozásukat. Az előzetes készletfelhalmozás nemcsak előfeltétele a munka termelőereje nagyarányú kifejlesztésének, hanem ugyanolyan mértékben természetes serkentője is. Aki a készleteit munkáskezek

foglalkoztatására fordítja, az persze azon van, hogy azok minnél több terméket állítsanak elő, s ezért igyekszik közöttük a munkát a legcélszerűbben megosztani és őket a legjobb munkaeszközökkel ellátni, amelyeket el tud képzelni vagy be tud szerezni. Ilyen irányú törekvéseit általában készletei nagysága és az azok révén foglalkoztatható munkások záma arányában tudja megvalósítani. Így azután a készletek szaporodásának megfelelően nemcsak a termelőágak száma nő mindenütt, de jelentékesen nagyobb lesz az egyes termelőágakon belül előállított termékek mennyisége is.() 19 Irodalomjegyzék: -Adam Smith: A nemzetek gazdasága -Paul A. Samuelson, William D Nordhaus: Közgazdaságtan -Meyer Dietmat: Az emberi tőke válsága -Garai László: Emberi potenciál mint tőke -Tóthné Sikora Gizella: Humán erőforráok gazdaságtana 20 Tartalomjegyzék: Bevezetés2 Tőkeelmélet4 Az emberi tőke képződési folyamata,

minőségi és mennyiségi szempontjai, elvonatkoztatási szintjei és szerkezeti sajátosságai6 Közgazdasági elméletek az emberről.12 Humántőke Magyarországon.14 A célok és a fejlesztési lehetőségek kapcsolata.15 Humánerőforrás-fejlesztés.17 Egyéb írások: Adam Smith: A nemzetek gazdagsága(részletek) A tőke természete, felhalmozása és foglalkoztatása.18 Irodalomjegyzék.20 21