Gazdasági Ismeretek | Humánerőforrás-menedzsment » Baloghné Sándor Henrietta - A foglalkoztatottak létszámának növelése Magyaroszágon

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FŐISKOLAI KAR BALOGHNÉ SÁNDOR HENRIETTA C. csoport II évfolyam GAZDÁLKODÁSI SZAK KG. LEVELEZŐ A FOGLALKOZTATÓTTAK LÉTSZÁMÁNAK NÖVELÉSE MAGYARORSZÁGON 2004-01-22 Bevezetés: A szocializmus összeomlásával váratlanul kezünkbe adta a lehetőséget, hogy ismét önálló állammal rendelkező nemzetként váljunk Európa azon részévé, amelyhez az államalapítással csatlakoztunk. A lehetőség kihasználásához azonban arra van szükség, hogy a polgárok és államuk ismét egymásra találjanak. Az 1990. évi hatalom váltás után a társadalom számára a fő kérdés az volt: a Magyarországon és a volt szocialista országokban 1990 után bekövetkezett gazdasági és az életkörülmények terén látható hanyatlás szükségszerű-e, vagy pedig szubjektív politikai tényezőre vezethető vissza? Igaz-e, hogy elkerülhetetlen és az előző rendszernek a bűneként csökken az egy főre

jutó nemzeti jövedelem ezekben az országokban, vagy pedig az 1990 utáni hatalomváltás – elsősorban ideológiai-politikai jellege – volt az oka a visszaesésnek? A választások előtt az így föltett kérdést a társadalom egy része világosan válaszolt meg: a csalódottságban az új, 1990-ben hatalomra jutott kormányzati politikát jelölte meg a GDP esésének okaként. A választási küzdelemben az ellenzéki pártok a társadalomnak bizonyos szinten tartást ígértek. Abból indultak ki: egy jobb társadalompolitikával, az ideológiai mozzanatok mellőzésével a társadalom munkaképessége növelhető, Magyarország világpolitikai értékelése pozitívabbá, és így a tőkebefektetési kedv erőteljesebbé válhat. A társadalmi átalakulás elsődleges gazdasági feltétele volt az állami tulajdon arányának radikális csökkentese. Ennek két módja kínálkozott: az állami tulajdonú vállalatok értékesítése és az új magánvállalkozások

létrehozásának ösztönzése. Az állami tulajdonban lévő vállalatok, üzletek privatizációja terén a volt szocialista országokban általában a kuponelv érvényesült: a tulajdon a vállalat dolgozóira szállt. A magyar kormányzat más utat választott: az eladást. Remélte, hogy ezzel valódi tulajdonosokat nyer, s egyúttal az értékesítési bevétellel csökkentheti a költségvetési deficitjét is. Az állami tulajdon kezelésére és értékesítésére létrehívta az Állami Vagyonügynökséget. A vállalatok értékesítése, a törvényt és a hivatal megszervezését követően, 1990 nyarán indult meg. a Németh-kormány idején kialakított privatizációs alapelveket az Antal-kormány továbbfejleszti. 1991-től részletfizetést és kedvezményes egzisztenciahitelt nyújt a vásárlóknak, 1992-ben lehetővé teszi, hogy kárpótlási jeggyel is fizethessenek. 1992-ben a tartósan állami kezelésben maradó vállalkozások tulajdonosai feladatainak

ellátásához létrehozza az Állami Vagyonügynökség Részvénytársaságot. A mezőgazdaságban a privatizáció szorosan összefüggött az 1990 szeptemberében kibontakozó kárpótlási akciókkal. Ennek következtében nemcsak átalakultak a szövetkezetek, hanem a földterület jelentős része magántulajdonba került. Máig nincs tudományos megalapozottságú áttekintésünk arról, hogy a mezőgazdaság, termelőképességében, a 2 versenyképes ágazatok kialakulásában, illetve késésében milyen szerepet játszik 1990 után az adott formában végbemenő tulajdonosi váltás. 1990 május 17. a leköszönő Németh-kormány utolsó ülésén kijelenti, hogy nőtt a gazdasági társulások száma, ám az ipari termelés 5-6%-kal csökkent, a munkanélküliek száma pedig 100 ezerre emelkedet. A munkanélküliség egyike azon gazdasági jelenségeknek, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek a szocialista gazdálkodással, ezért a politikai vezetés mindent el

is követett elkerülésére. Az más kérdés, hogy a magyar gazdaság fejlődését végigkövette az úgynevezett kapun belüli munkanélküliség jelensége. A munkanélküliség első halvány jelei már az 1980-as évek végén megjelentek, de tömeges méretűvé az 1990-es években vált. Már az első Németh-kormánynak szembe kellett néznie e problémával, és 1989-ben bevezették a munkanélküli-segélyt. A kormányzat havi statisztikai adatokat gyűjt a lakosság körében a munkanélküliség, a foglalkozatás és az aktív népesség alakulásáról: a felmérést véletlen mintavétellel végzik. A munkahellyel rendelkezőket a foglalkoztatottak közzé sorolják és munkanélkülinek tekintik azokat az állásnélkülieket, akik keresnek munkát. Inaktívnak számítanak viszont azok az állástalanok, akik nem is keresnek munkát. Egyértelmű összefüggés figyelhető meg a kibocsátás és a munkanélküliségi ráta mozgása között a konjunktúraciklus

folyamán. Az Okun-törvény szerint a munkanélküliségi ráta 1 százalékponttal emelkedik, amikor az aktuális GDP 2 százalékponttal esek a potenciális GDP-hez képest. Ezt a szabályt hasznosíthatjuk, ha GDP ciklikus mozgásaiból le akarjuk vezetni a munkanélküliség gyakorolt hatását. A recesszió és az ezzel járó magas munkanélküliség igen költséges az egész gazdaság számára. A közgazdászok a munkanélkülieket három csoportba osztják: 1. súrlódásos munkanélküliség akkor jön létre, amikor a munkások éppen két állás között vannak, illetve épp belépnek a munkapiacra, vagy kilépnek onnan. 2. strukturális okokból munkanélkülinek azok a munkások számítanak akik hanyatló régiókban vagy ágazatokban dolgoztak, olyan helyeken, amelyek a munkapiaci egyensúlytalanságok vagy a magas reálbérek miatt jutottak ebbe az állapotba. 3. konjunkturális munkanélküliséget azok a munkások szenvedik el, akik a gazdaság visszaesésekor

vesztik el munkahelyeiket. 3 Napjainkra jórészt befejeződött a piacgazdaság feltételrendszerének kialakulásával kapcsolatos változások, s ezek alapvetően átformálták a munka világát, a foglalkoztatást és a legfontosabb szereplő – a munkavállalók (a szakszervezetek), a munkaadók és a kormány – közötti kapcsolatokat. A privatizáció végbement, a gazdaság – a vállalkozói szféra – 75-80%-ban ma már magánkézben van, s ezen belül is jelentős szerepe van a külföldi tőkének, így a multinacionális vállalatoknak. A privatizációval együtt a gazdasági – a termelés, a szolgáltatások, a külkereskedelem – gyökeres strukturális átalakulás ment keresztül, előidézve a foglalkoztatás szerkezetének módosulását is. A munkaerő-piac feszültségének mérséklődése és a reálkereset növekedés kedvező feltételeket teremt a munka világa szereplőinek együttműködéséhez. Ezek a kapcsolatok jelentős hozzájárulást

adtak ahhoz, hogy a munkahelyi béke, végső soron a szociális béke – a gazdasági átalakulás és stabilizáció viszonyai között is – folyamatosan megőrizhető, ami egyben a nemzetgazdaság talpra állását is elősegítette. A munkaügyi kapcsolatokban, országos szinten a vállalkozási szférában – a privatizációból adódóan – a kormány szerepe visszaszorulóban illetve átalakulóban van. Egyre fontosabbá válnak a szakszervezetek és a – ma már zömében magán – munkaadók közti vállalati és ágazati szintű tárgyalások és megállapodások. Foglalkoztatáspolitika: 1995 folyamán a gazdaságpolitika mozgásterét a gazdasági stabilizáció kényszerű, megkerülhetetlen lépései determinálták: meg kellett állítani az ország eladósodását, és megteremteni a későbbi stabil gazdasági fejődés alapjait. Ennek velejárójaként a gazdaság növekedése 1995-96-bab lelassult, de valós visszaesés nem következett be. Az elmúlt évek

során a leggyakrabban alkalmazott aktív foglalkoztatási eszközök: az átképzés, a közhasznú munkavégzés és a bértámogatás volt. A foglalkoztatási törvény többszöri módosítása nyomán a közhasznú munkavégzés jelentősége felértékelődött. A törvénymódosítások folyamatos késztetést jelentettek a tartósan munka nélkül lévők számára akár rövid munkaviszonyok létesítésére is ahhoz, hogy további támogatási jogosultságuk fennmaradjon: az önkormányzatok számára pedig ahhoz, hogy ennek érdekében különböző munkaprogramokat szervezzenek. Az elmúlt időszakban a közhasznú munkavégzés a legnagyobb létszámot megmozgató munkaerő-piaci eszközzé vált. A foglalkoztatást segítő aktív eszköznek tekinthető a szakképzési és szakképzés finanszírozási rendszer korszerűsítése, továbbá a felsőfokú képzés jelentős fejlesztése, melyekre a programban foglaltaknak megfelelően került sor. A közhasznú

munkavégzés keretei, 4 bővültek, így azokat többen vehették igénybe, s új aktív eszközök kidolgozására is sor került. Az utóbbi években a foglalkoztatáspolitika mind jelentősebb figyelmet fordított a meglévő munkahelyek megőrzésére, és új munkahelyek kialakítására. A passzív ellátások terén a nyugdíjkorhatáremeléssel egyidejűleg kidolgozásra került a korhatár előtti nyugdíjba vonulás konstrukciója. A munkaerő-kínálat struktúrájának kedvező irányú befolyásolása érdekében jelentős erőfeszítéseket tett az oktatási-szakképzési rendszer fejlesztése. Ezek közül egyfelől a szakközépiskolai oktatás jelentős továbbfejlesztésen ment végbe, valamint az egyetemi és főiskolai képzés beiskolázási arányainak jelentős növelése, struktúrájának a gyakorlati élet követelményeihez való közelítése érdemel figyelmet. Jelentős erőfeszítések történtek a felnőtt korú fiatalok körében is a magasabb

iskolai végzettség megszerzése céljából. Am elmúl évek során megszűnt a pályakezdő munkanélküliek segélyezése, és azt felváltotta a pályakezdők érintően alkalmazott aktív támogatási, illetve visszaállított gyakornoki rendszer. Sor került a fiatalok foglakoztatását is lehetővé tevő un. Non-profit törvény elfogadására, ezen túlmenően jelentős szerepet kapott a nevelési és az ún. rehabilitációs célú foglalkoztatás különböző programokkal való elősegítése is. A nyugdíjkorhatár jelentős változásával kapcsolatban mód és lehetőség nyílt (főként a nők esetében) a hivatalos nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjba vonulásra. A gazdaságpolitika a lehetőségeihez képest – a munkaerő-piac keresletet is igyekezett növelni. Ezt közhasznú munkák szervezésével, a munkahelyteremtő beruházások pénzügyi támogatásával, regionális fejlesztési programokkal, a kisbefektetők munkahely-létesítésének támogatásával

segíti, illetve ösztönzi. A munkaerő-piac kereslet növeléséhez járul hozzá az alkalmi munkavállalást törvényes lehetőségeinek megteremtése és egyszerűsített TB befizetési szabályainak a rendezése. Ugyancsak fontos eredmény, hogy számottevően meg növekedett az egyes telepölési önkormányzatok foglalkoztatási szerepvállalása. Az aktív foglalkozatási stratégia eredményeként a munkanélküliség kezeléséről a hangsúly mindinkább áttevődik a foglalkozatás elősegítését szolgáló különböző programok szervezésére és támogatására, a foglakoztatás bővítésére. A gazdasági fejlődés és a foglalkoztatás növekedése kedvező hátteret jelentene a munkanélküliek újra-elhelyezéséhez is. Az új munkahelyek megjelenésével arra is számítani lehet, hogy az inaktív népesség egy része ismét regisztráltatja magát és így a közvetítéssel elhelyezettek számának növekedésé mellett is emelkedik a munkaügyi szervezet

ügyfélforgalma. Ez azt is jelenti, hogy ezek az emberek nem a társadalombiztosítási és szociális, 5 hanem a munkaerő-piaci ellátórendszereknél jelennek meg, így esély nyílik a kereső-eltartott arány javítására. A gazdasági növekedéssel járó keresletbővülés – először az ország fejlettebb régióiban – fokozatosan mérsékelni fogja a munkanélküliség időtartamát azáltal, hogy a megfelelő - vagy kis segítséggel azzá tehető – képzettséggel és képességekkel rendelkező álláskeresők könnyebben találnak munkahelyet. Másfelől fel kell mérni az állástalansággal sújtott csoportok jellemzőit, s a munkanélküliek – közülük főleg a tartós munkanélküliek – rétegeihez igazodó, differenciált programokat és eszközöket kell ki dolgozni. A gazdaságpolitikának a következő években arra kell törekednie, hogy munkaügyi-foglalkoztatáspolitikai nézőpontból a korábbi gazdasági struktúrát számottevően

meghaladó újszerű növekedést alapozza meg. Alakítsa ki egy alapvetően hosszú távra szóló, növekedésorientált foglalkoztatáspolitikai alapjait. Ezen belül elsősorban a külföldi működő tőke-beáramlás folytatódásának elősegítésére, valamint a gazdaságpolitikai feltételrendszer megfelelő átalakítására, a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek a javítására kell törekedni. Ennek a munkának fontos eleme lehet egyfelől az új gazdaságpolitikai törekvések társadalompolitikai megalapozása, a legfontosabb területfejlesztési és az infrastrukturális célkitűzésekkel való kapcsolatok kidolgozása, valamint az Európai Unióhoz való közeledés munkaerő-piaci feltételeinek a kialakulása. Ezen belül külön is kiemelendő az ún fekete foglalkoztatást részarányának csökkentése, a foglalkoztatásban kívánatosnak tartott területi kiegyenlítődési folyamatok elősegítése, a szakképzési rendszer

kibocsátásának EU standardokhoz való közelítése, valamint a szakképzett pályakezdő fiatalok elhelyezkedési feltételeinek javítása. A foglalkoztatáspolitika meghatározó elemei lehetnek: • a foglalkoztatást támogató eszközök EU komfort fejlesztése, a meglevő, meglehetősen sokféle támogatás hatékony rendszerré fejlesztése: • a lehetőségeknek megfelelően a kialakult foglalkoztatási szint fejlesztése (növelése): • az ún. területi foglalkoztatási válsághelyzetek előrelátó kezelése az elmaradottabb, keleti országrészek foglalkozatási helyzetének a javítása: • az infrastruktúra fejlesztése, és annak hatása a foglalkozatási helyzetre: 6 A munkanélküliség területileg egyenlőtlen elosztása feltehetően a következő időszakban is megmarad. Arra kell törekedni, hogy a budapesti agglomerációban, valamint az Észak-Dunántúli régióban és még néhány kisebb körzetben kialakult kedvezőbb munkaerő-piaci helyzet

fokozatosan megjelenjen az ország keleti régióiban is. Ebben a folyamatban jelentős szerepet játszhat egy olyan állami gazdaságpolitika, amely a hazai és a külföldi befektetéseket az eddiginél nagyobb arányban képes az ország átlagosnál nagyobb munkanélküliséggel küzdő középső és keleti térségeibe irányítani. Ez a kormányzati politika képes lenne egy olyan folyamatot, amely a gazdaságilag kevésbé fejlett országrészekben gyorsabb gazdasági növekedéshez, és az érintett területeken egyértelműen bővülő foglalkoztatáshoz vezet, ezzel is mérsékelve a gazdaságilag fejlett és fejletlen területek között meglévő különbségeket. Mindez növelné az egyes mikro körzetek sajátos feltételeire alapozó gazdaságés foglalkoztatáspolitikák kidolgozásának szükségességét. Tikintettel arra, hogy a hazai foglalkoztatásban igen jelentős szerepet játszanak a kis- és középvállalatok, valamint az ún. önfoglalkoztatás, e sajátos

szektor fejlődési lehetőségeinek a biztosítására külön is figyelmet kell fordítani. A következő foglalkoztatáspolitikai elképzeléseket célszerű az egyes területegységekre (körzetekre) önállóan is kidolgozni. Ennek főként a gazdaságilag kevésbé fejlett megyékben (területekre) lehet meg a jelentősége, vagyis ott, ahol jórészt évek óta kedvezőtlen a foglalkoztatási helyzet. Az elmúlt években megkezdődött a támogatások és kedvezmények összehangolása annak érdekében, hogy a külföldi beruházók fejlesztéseiket az ország gazdaságilag elmaradott térségeiben valósítsák meg. E vonatkozásokban megyénként és gazdasági körzetenként célszerű újra, és az eddigieknél is alaposabban átgondolni a meglévő fejlesztési adottságokat. Összefoglalva a következő időszakban követendő gazdaság- és foglalkoztatáspolitika már a foglalkoztatás-bővítés célkitűzéseit tartalmazza. A korábbiakhoz képest ennek megfelelően

felértékelődik az ún. aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök szerepe, jelentősége. Az eddigi alapvetően az ellátásokra koncentráló foglalkoztatási törvény helyett egyre inkább arra van szükség, hogy egy esélyteremtő foglakozatási törvény kerüljön kidolgozásra. Ezen túlmenően a munkaügyi politikában számottevően növekszik egy regionális irányú fordulat lehetősége és szükségessége. 7 A munkaerőpiaci-kínálat alakulásával kapcsolatos feladatok: A munkaerőpiaci-kínálat feltehetően jelentősen növekedni fog. Egyfelől demográfiai okok miatt, miután növekvő létszámú fiatal korosztály lépne be a munkaképes korba és hagyják el az oktatási rendszer kereteit. Másfelől a nyugdíjkorhatár felemelése a korábbi időszakhoz képest kitágította a tényleges munkaerő-kínálatot. Összegségében olyan foglakoztatás politikát célszerű kialakítani, amely a szükséges mértékben és megfelelő struktúrában járul

hozzá a munkaerő-kínálat növekedéséhez. • Biztosítani kell főként a szakképzet fiatalok foglalkoztatását. Ez az oktatáspolitika eddiginél is alaposabb, a gazdasági és társadalmi igényeket együttesen mérlegelő összehangolását igényli. • Az utóbbi években tapasztalt beiskolázási arányok alapján állítható, hogy az egyetemi és a főiskolai beiskolázások arányát lényegesen már nem indokolt növelni. A munkaerő-piaci szempontok következetes érvényesítésével erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy megvalósításra kerüljenek az érettségit követő akkreditált felsőfokú szakképzéssel kapcsolatos célkitűzések. • A munkaerő-kereslet és kínálat szerkezeti, minőségi eltéréseit – a felnőtt munkavállalók, illetve munkanélküliek esetében – rövid távon a munkaerő-piaci képzési rendszer hivatott áthidalni. A munkaerő-piaci képzés támogatásának növekvő jelentősége van, különösen a

gazdaságilag fejlődő térségekben. Azt feltétezem, hogy ezen belül növekszik azoknak az aránya, akiknek van munkahelyük és szükségük van szaktudásuk továbbfejlesztésére. • Meg kell teremteni, illetve ki kell szélesíteni a munkáltatók és a munkavállalók szükségleteihez, igényeihez folyamatosan alkalmazható, a térbeli korlátokat áthidalni képes, rugalmas képzési és foglalkoztatási formákat. Ennek érdekében megfelelően továbbra is támogatni kell a távoktatást. A nyitott és kötetlen szakmai képzésben távoktatási formákban való részvételt lehetővé kell tenni a munkaviszonyban állók számára úgy, hogy ehhez a jelenleginél kedvezőbb jogi szabályozás és egyértelmű anyagi ösztönzés kerüljön kialakításra. A felnőttek képzésének súlypontját az európai integrációra való felkészülés, 8 a munkakultúra színvonalának emelése és a munkaerő szakmai mobilitásának megalapozása. • A munkaerő-kereslet

kielégítéséhez tovább szükséges javítani a pályaválasztási tevékenységet, amely az egész életutat végigkísérő, korrekciós tevékenységek sorozat. Ez megköveteli a pálya- és szakmaválasztás segítségét, a munkahely-keresése technikák átadását az iskolarendszerű és az azon kívüli oktatásban, képzésben. Célul kell kitűzni az álláskeresési esélyek javítását szolgáló kézségek, képességek elsajátítását, a munkaerő-piaci ismeretek, információk megszerzését segítő intézményrendszer továbbfejlesztését, az érintett országos és helyi szereplők együttműködésével. • A munkaerő alkalmazkodásának támogatásához jelentősen javítani kellene a térbeli mobilitás feltételeit. Ezért az autózást, a közlekedést, a munkás szállítást terhelő adók, kötelező befizetések, autópályadíjak, az átköltözés jelentős költségei okozta nehézségeket mérsékelni kellene, illetve szükséges. Amennyiben

nincs megközelíthető távolságban elhelyezkedési lehetőség, megfontolandó a fiatalok esetében az átköltözés kedvezményezése is. Kedvezményekkel és támogatásokkal szükséges fejleszteni a tömegközlekedést és a munkás szállítást, javítani a működési feltételeket. Ennek különösen azokban a térségekben lenne érzékelhető hatása, ahol létezik és jól működik a munkaerőpiac. Emellett főként a gazdaságilag elmaradottabb térségek fejlesztésével, munkahelyek létesülésének segítségével ösztönözni szükséges, hogy a munkahelyek is közelebb kerüljenek a munkavállalókhoz. • A munkaerő-piaci szereplők tájékoztatása, a felhasznált információk összehangolása és egységesítése továbbra is fontos feladat. • Speciális célzott programokkal lehetne segíteni a munkaerő-piaci esélyegyenlőtlenségek mérséklését. Erősíteni kell ennek regionális és foglalkoztatáspolitikai feltételeit, jogi, pénzügyi és

szervezeti intézményrendszerét. Több és jobb információval, legfeljebb minimális támogatással kell segíteni azokat a munkanélkülieket, akiknek képzettsége megfelelő és állástalanságukat elsősorban a naprakész ismeretek hiánya okozza. Ehhez elsősorban a munkaerő-piaci szolgáltatások színvonalát kell emelni: a munkaközvetítését, a munkáltatók, 9 munkavállalók, kapcsolattartást munkáltatókkal. a a munkanélküliek tájékoztatását, helyi szereplőkkel, elsősorban a a • A tartós munkanélküliség szorosan összekapcsolódik a szegénységgel és mindkét állapot közös okokra vezethető vissza: esetenként az alacsony iskolázottságra, a tartalmában nagy színvonalában nem megfelelő képzettségre, a helyi munkaerőpiac válságára, teljesítmények kor és nem szerinti alulértékelésére. E munkanélküliek esetében a munkaerő-piaci támogatások önmagukban - bár a közvetlen megélhetési gondok megoldásában

nyújthatnak átmeneti segítséget – nem elég hatékonyak, és főleg nem tartósak, perspektivikusak, ezért más támogatásokkal szükséges kombinálni. • Az lehúzódó munkanélküliség gazdasági, társadalmi, térségi okainak orvoslása érdekében továbbra is támogatni kell az iskolázottsági színvonal emelésére irányuló tevékenységet, folytatni kell a felzárkóztató munkaerő-piaci képzési programokat. Ezért meg kell kezdeni, illetve folytatni kell a szociális gondoskodást és foglalkoztatást egyszerre megvalósító hálózat kiépítését azok számára akiket a versenyszféra munkaadói nem kívánnak hosszabb távon alkalmazni. • Az idősek és a nők számára kidolgozott munkaerő-piaci programokat fokozatosan szükséges életbe léptetni. Ezzel összefüggésben korántsem szabad belenyugodni abba, hogy a 40 éves életkor elérése után a korábban foglalkoztatottak piacképessége jelentősen csökken. Továbbra is kiemelt figyelmet

kell fordítani az idősebb munkavállalók, valamint a gyermekgondozási szabadságról: GYED-ről, GYET-ről visszatérő nők munkaerő-piaci reintegrációjára. A gazdaságpolitika esélyei a munkahelyek megtartásában: A magyar gazdaság politikának a korszerű munkahelyek gyarapítása mellett arra kell törekednie, hogy a meglévő, versenyképes munkahelyekből lehetőleg minél többet megtartson, természetesen anélkül, hogy ezzel akadályozná az ún. hatékonysági kritériumok teljesítését. Ennek érdekében van létjogosultsága egy olyan törekvésnek, hogy a munkavállalók egy részét még a meglévő munkahelyén készítsék fel az állásváltoztatásra, illetve segítsenek neki az álláskeresésben. A munkaerő-kereslet növekedése tágabb 10 mozgásteret és nagyobb késztetést jelent az aktív foglalkoztatási eszközök szerepének és súlyának növelésére. A területi sajátosságok határozzák meg azt, hogy melyik utat lehet követni, mely

eszközök és programkombinációk szerepe lesz nagyobb, s melyek szorulnak a források szűkössége, vagy az elégtelen kereslet miatt háttérbe. Amennyiben a munkahelyek nem tarthatók fenn, akkor segíteni kell a munkavállalók azonnali vagy mielőbbi továbbfoglalkoztatását. Ezt szolgálja a munkaerő-piaci eszközrendszer: a munkaerő-piaci képzés támogatása akkor, ha a munkavállalók munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik. A csoportos létszámleépítést tervszerű előkészítése, amely megköveteli a munkaadó és a munkavállalók szoros együttműködését. A térségi munkaerő-piaci szereplők területfejlesztési tanács, önkormányzat, munkaügyi központ, munkáltatók, pénzintézetek összefogása a feleslegessé váló munkavállalók elhelyezését, vállalkozóvá válásuk segítése érdekében speciális tranzit foglalkoztató vállalatok létrehozásával, működtetésével lehetne megoldani. A gazdaságpolitika lehetőségei a

munkaerő-kereslet élénkítésében: A munkaerő-kereslet élénkítése és a munkanélküliség mérséklésében elért eredmények hozzájárulnak a munkanélküliség kezeléséhez szükséges társadalmi ráfordítások csökkentéséhez és ezen keresztül a munkáltatók és munkavállalók által fizetett járulékok jelentős mérsékléséhez. A munkanélküliség mérséklésében továbbra is jelentős szerep vár az egyes megyei és a települési önkormányzatokra. Éppen ezért fontos feladat, hogy a területi önkormányzatoknak a munkanélküliség mérséklésében való konkrét részvételét minél alaposabban kidolgozzák és megteremtsék annak jogszabályi és intézményi feltételeit. Mindezek célok érdekében: • Az infrastruktúra fejlesztése, ilyenek az útépítés, lakásépítés, a kommunális beruházások, környezetvédelmi munkák, a közösségi szolgáltatások számos területe, az eddiginél jóval nagyobb szerepet kell biztosítani. •

Alapvető gazdaságpolitikai érdek a beruházások növelése, hazai és a külföldi működő tőke támogatása. Ennek érdekében komplex, egyszerre több célt szolgáló, azokat erősítő támogatási rendszert kell kialakítani. 11 • Folytatni kell a kis- és középvállalkozások munkahely-magtartó képességének megerősítését szolgáló programok kidolgozását és működését. Azokban a körzetekben, ahol csekély a kis- és középvállalkozások száma, ösztönözni kell létrehozásukat, azokban a térségekben pedig, ahol számuk jelentős ott működésük, növekedésük, egészséges differenciálódásuk segítsége, tevékenységük integrálása a cél. • Figyelembe véve, hogy a foglalkozatás bővülésére a következő évben változatlanul korlátozottak a lehetőségek és, hogy a tartós munkanélküliek nagy része támogatás nélkül nem foglalkoztatható, a foglalkoztatáspolitikának nagyobb figyelmet kell fordítani a munkaerőpiac

főáramlatán kívül munkahelyteremtésnek az ún. második munkaerőpiac kiépítését kell szorgalmazni. • Nagyon fontos, hogy bizonyos szempontból meghatározó szerepet szánni a különböző regionális-fejlesztési programoknak. A regionális fejlesztő szervezetek mozgósítják az önkormányzati és az állami alapokban rejlő garanciális és fejlesztési forrásokat a helyi fejlesztések elindításához. Helyénvaló és célszerű a megfelelő munkahelyteremtés céljait és lehetőségeit az eddiginél is jobban szolgáló, közgazdasági környezet kialakítása. • Meg kell tenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az ún. fekete gazdaságot, vagy annak a jelentős részét közép és hosszabb távon visszavezethető legyen a legális gazdaság keretei közé. Ennek érdekében célszerű kompromisszumos megoldást találni a munkavégzés részbeni legalizálására. A munkajog, a munkavállalók védelme, a kollektív munkaügyi kapcsolatok

előmozdítása: A piacgazdasági átmenet viszonyai között fokozottan sebezhetővé vált a munkavállalók érdekei, védelmük. Ezt szolgálták egyebek közt a kormány által a munkajogi szabályozásban kezdeményezett, a parlament által elfogadott változások, valamint intézkedések. A Munka Törvénykönyvének több módosítása segítette elő a szakszervezetek működését, megerősödését a munkaszervezeten belül: 12 • A szakszervezetek nemcsak tagjaikat, hanem valamennyi munkavállalót jogosultak tájékoztatni az életés munkakörülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről. • A szakszervezetek érdekében eljáró, de a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személyt a munkáltató köteles a területére beengedni, feltéve hogy a szakszervezet rendelkezik olyan taggal akik az adott munkáltatóval munkaviszonyban áll. • A szakszervezet az illetékes szakhatóság tájékoztatása nélkül is ellenőrizheti a

munkakörülményekre vonatkozó szabályok betartását. • Gyorsult a kifogással kapcsolatos eljárás, illetve kifogással lehet élni a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésekor is. • Korszerűsödött a szakszervezetet időkedvezmény rendszere. megillet munka- • Megerősödött a szakszervezeti tisztségviselők védelme. Módosultak az üzemi tanács választására, működésére vonatkozó szabályok: • A póttag jogintézmény bevezetése megerősítette az üzemi tanács stabilitását. • Nőt a szerepe a munkáltató és az üzemi tanács hatékonyabb együttműködését elősegítő üzemi megállapodásnak. • Megerősödött az üzemi tanács tisztségviselőinek munkajogi védelme. 13 A munkavállalók biztonságát növeli, hogy: • A munkaszerződést minden esetben írásba kell foglalni • A munkáltatónál időközben megvalósult bérfejlesztés mértékének megfelelően fel kell emelni a közeli hozzátartozó

ápolására, gondozására biztosított fizetés nélküli szabadságáról visszatérő munkavállaló bérét is. • A nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke 3 éves koráig beleegyezése nélkül nem kötelezhető más helyiségben történő munkavégzésre. • Eltérő megállapodás hiányában a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek arra a munkáltatóra vonatkoznak, amelyhez a munkavállalót kirendelték. Az EU irányelvekkel összhangban bevezetésre kerültek azok a szabályok, amelyek tulajdonosváltás esetén is biztosítják a munkavállalók végelmét. Így: • Tulajdonosváltást követően is érvényben marad a kollektív szerződés és a munkaszerződés • A munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek a jogutódlás időpontjában a jogelőd munkáltatóról a jogutód munkáltatóra szállnak át. • Ha a munkaviszony megszüntetésére a tulajdonváltást követően egy éven belül kerül sor és a

jogutód munkáltató nem rendelkezik a felmentési időre járó díjazás, a végkielégítés stb. kifizetéséhez szükséges forrásokkal, úgy e kötelezettségek teljesítéséért a jogelőd munkáltató kezesként felel. Ennek azonban további feltétele, hogy a jogelőd munkáltatónak a jogutód munkáltató működésébe tényleges beleszólása legyen. 14 • A jogutódlást megelőzően keletkezett kötelezettségekért a törvényben meghatározott feltételek mellett a jogelőd munkáltató a jogutóddal egyetemlegesen felel. Ugyancsak az EU irányelvekkel összhangban módosultak a csoportos létszámcsökkentésére vonatkozó szabályok. A Munka Törvénykönyve módosítása átvette a csoportos létszámleépítés EU-ban használatos fogalmát, részletesen szabályozta a munkavállalók felé fennálló tájékoztatási kötelezettséget és a munkavállalók képviselőivel lefolytatott konzultációk tartalmát. A közalkalmazotti törvény

módosítása: rendezte a magasabb vezető illetve vezető beosztással történő megbízás szabályait korszerűsítette a fegyelmi felelőségre vonatkozó rendelkezéseket lehetővé tette, hogy a közalkalmazotti szférában is létrejöhessen több munkáltató, vagy munkáltatói érdekképviseleti szervezet és a szakszervezet között kollektív szerződés megerősítette az ágazati, érdekegyeztető tanácsokat területi és települési szinten működő 10 fizetési osztályt és osztályonként 14 fizetési fokozatot tartalmazó illetménytábla került bevezetésre, amely az azonos szinten meglévő több szakképzettséget a garantált illetmény %-os emelésével ismeri el a közalkalmazottakra is érvényes a bizonyos korrekciókkal a jogutódlással és a csoportos létszám csökkentéssel kapcsolatos szabályok. A vállalkozások munkaerővel kapcsolatos igényei: 1. a külföldi tulajdonban lévő vállalkozások foglalkoztatási jellemzői: A 90-es

évtized második harmadában a privatizáció felgyorsulásához kapcsolódóan lendületet vett a külföldi működő tőke beáramlása. Az új 15 tulajdonosok jelentős beruházásokat eszközöltek, a megvásárolt vagyont korszerűsítették, zöldmezős beruházásokkal egészítették ki. A privatizációtól függetlenül is jelentős külföldi zöldmezős invesztíciók történtek, egyes iparágak eltűntek, míg mások a semmiből életre keltek. A külföldi befektetők túlnyomó többség vállalkozása működtetéséhez elsősorban betanított munkásokat igényelt, mert a betelepített technológia ezt igényelte. A konkrét szakismereteknél sokkal fontosabb volt a munkaerő ipari munkakultúrája, fegyelmezettsége, precizitása, motiválhatósága, formálhatósága, alkalmazkodóképessége. A betelepült külföldi működő tőke a túlkínálat miatt válogathatott a magyar munkaerő-piacon. A multinacionális vállalatoknál dolgozók átlagos életkora

jóval alacsonyabb a hazai cégek átlagnál. A dolgozók a fiatalabb korosztályokból, de döntően nem a pályakezdők közül kerültek ki, a külföldi befektetők igyekezett elkerülni a tapasztalatlan fiatalok betanításából adódó vesztségeket. A multinacionális cégek betelepedésének pozitív hozadéka, hogy olyan tudást és kultúrát honosítottak meg Magyarországon, ami korábban ismeretlen volt. Új vezetési, szervezési módszereket, korszerű munkakultúrát vezettek be, rangot adtak a humánpolitikának, logisztikának. Ez a tudás és kultúra akkor is itt marad, ha a konkrét cégek esetleg elmennek. Magyarországon a tőke beáramlása erősen kötődött a privatizációhoz. Az értékesítésre felkínált vagyon kelendőbb része a fővárosban és a nyugati országrészben helyezkedett el, így nem meglepő hogy e két térségen a hasonló jellegű munkaerőre igényt tartó befektetők között verseny indult meg a munkaerőért, s ez lassan emelni

kezdte a béreket. Az ország befektetőkkel telített részein a – fővárosban és Nyugat-Magyarországon – gyakorlatilag teljessé vált a foglalkoztatás évtized harmadik harmadára. Ezekben az országrészekben jelenleg már olyan alacsony a munkanélküliség, hogy az a strukturális változások miatt elkerülhetetlen. 2. a belföldi befektetők foglalkozatási sajátosságai: A hazai magán szektor vállalkozásai szívesen foglalkoztatnak tapasztalt, már nem egészen fiatal munkaerőt is. Ugyanakkor maguk is részt vesznek, bár a korábbiaknál szerényebb mértékben a szakmunkásképzéshez kapcsolódó gyakorlati képzésben is. Ez biztosítja, hogy megszerezzék a szükséges utánpótlást a vállalkozás számára. 16 A vállalkozások részvételével a szakmunkásképzés gyakorlati részének lebonyolításában hasznos, mert a tanulók valós körülmények között ismerhetik meg leendő szakmájukat. Így elkerülhető az a szerencsétlen helyzet, hogy

a tanulók a nélkül jutnak szakmunkás bizonyítványhoz, hogy a tanulók nem ismerhetik meg szakmájuk legkorszerűbb technológiáját, gépeit, berendezéseit. A hazai tulajdonban lévő vállalkozásoknál tendenciájában rosszabbak a munkakörülmények, kevésbé komfortos a munkahelyi környezet, a szociális gondoskodás is kevesebb, esetenként egyáltalán nincs. Ezzel szemben alacsonyabb a munkaintenzitás, gyakran kevésbé kötött a munkarend, nagyobb tekintettel vannak a személyes problémákra. 3. A munkáltatók minősítése a munkaerő szakképzettségéről, a szakképzési rendről A külföldi befektetők alapvetően elégedettek a magyar munkaerő szakképzettségével. A multinacionális cégek hazai részlegei jelentős belső képzési bázist tartanak benn, esetleg külső képző cégtől megvásárolja a szolgáltatást. A magyar iskolai rendszertől azt várják, hogy széles általános alapokat adjon, s ezzel alapozza meg a dolgozók további

képezhetőségét. Ezek a befektetők nem várnak kész embereket a hazai képzéstől. Igényeikben természetesen jelentős különbségek vannak A külföldi tulajdonban lévő cégeknek van kapcsolatuk a környezetükben lévő profiljukban vágó iskolákkal, hozzávetőlegesen olyan mértékben és keretek között, ahogy ezt érdeleik megkívánják. A magyar felsőfokú képzés igen alapos és mély elméleti alapokat nyújt, szinte túlzottan messzire megy e tekintetben, viszont adós marad a hallgatók gyakorlati felkészítésével, a vállalati gyakorlatban szükséges készségek kifejlesztésében. A végzettek kommunikációs készsége gyenge, nem tudják magukat eladni, nem tudnak a partnerekkel megfelelően tárgyalni, nem tudnak csapatban dolgozni. Ez alól a fizetős gyakran valamilyen angolszász mintát követő felsőfokú tanintézetek kivételek. Ezek hallgatói általában abból a második vonalból kerülnek ki, akik nem tudtak megfelelni az állami

felsőoktatás felvételi követelményeinek, de a család anyagi helyzete lehetővé teszi számukra a térítéses képzésben való részvételt. Az ellentmondásos helyzet eredményeként a jobb képességű és elméletileg jól felkészült pályakezdők rosszabb eséllyel indulnak a munkaerőpiacon a versenyszférában. 17 További kritika főként a felsőfokú végzettségűekkel szemben, de ez részben vonatkozik a középfokúakra is, hogy nem megfelelő a számítástechnikai és a nyelvismeretük. A munkára jelentkezőknek többnyire van dokumentumuk ilyen irányú ismereteikről, de a gyakorlatban ez nem takar elégséges tudást. A felvételre jelentkezők nem tudnak idegen nyelven megszólalni az interjún, s főleg nem képesek tárgyalni. A szakmunkásképzés nagy dilemmája, hogy eltérő az iskolai és fenntartója érdeke és a gazdálkodó szervezetek érdekeitől. Az iskola érdeke, hogy teljes kapacitással működjön és megkapja a működéséhez

szükséges állami fejkvótát. Az iskola fenntartó önkormányzat érdeke ezen túlmenően, hogy a lakosság elégedettek legyenek, ezért engedékenyek és a divatos szakmákra képeznek és nem pedig azokra, amelyekre inkább várhatóan szükség lesz. A már telített szakmákban a végzősök nem tudnak elhelyezkedni, gyakran újabb szakma elsajátításába fognak jobbára a munkaügyi központok segítségével. Ez a helyzet feszültséget, csalódást szül a végzettek körében, de egyben pazarlás is, de ez már nem az iskola és az önkormányzat kompetenciája. Egy jól megválasztott célzott képzési program még a szerényebb képességű hallgatók motiváltságát is képes felkelteni, s elvezetni őket az eredményes szakmunkásvizsga és nyelvvizsga letételéhez. Az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzést a vállalatok alig ismerik. A cégek számára nem világos miért jobb számukra a felsőfokú szakképzettségi szint a középfokúnál,

illetve milyen munkakörökben hasznosítható ez a képzettségi szint. Ennek a képzettségi típusnak egyelőre nincs meg a helye a vállalati struktúrában, hierarchiában. 4. A munkaerő-kereslet várható alakulása: A munkaerő-igények kielégítése a korábbiaktól eltérő filozófiát igényel a munkáltatóktól. Tekintve, hogy az ifjúsági munkaerőforrás csökken, az igények kielégítésében a jövőben nagyobb teret kell kapjanak a 45 év felettiek, a megváltozott munkaképességűek, a romák, nagyobb bizalommal kell lenni a teljesen pályakezdők iránt, tágítani kell területileg a munkaerő bevonásának körét, az eldugott kis falvakban élőkre is rá kell találni. 18 Az ágazati foglalkoztatási struktúra alakulása csak igen lassan következik be: • A jelenlegihez képest felére csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak súlyaránya. Ez a legmarkánsabb változás, igaz a nem piacra történő mezőgazdasági tevékenyég valószínűleg

a háztatások számottevő részén jellemző marad. • Az ipar jelenleg fontos szerepet tölt be az ország fejlődésében, s így a foglalkoztatásban is. Az ezredforduló éveiben a kedvező ipari konjunktúrára épülve megvalósult egy enyhe korrekció az 1990-es évtized nagy leépülése után. Az ipar egyre inkább a kevés pótlólagos létszámot igénylő intenzív jellegű átalakulás színtere lesz. Az ipari foglalkozásokon belül a hiány és a többlet párhuzamosan lesz jelen, az mindig az aktuális rövid távú konjunktúra függvénye lesz. • Az építőipar igen jelentős, kiemelkedő konjunktúráját valószínűsítjük a következő két évtizedben. Ez egyfelől igen jelentős infrastrukturális fejlesztéseket takar ( autópálya, autóút kiépítése, az egész úthálózat minőségi színvonalának emelése, a vasúthálózat korszerűsítése, légi közlekedés bővítése, környezetvédelem, műemlékvédelem), de mg jó ideig folytatódik az

irodaház, szálloda, bevásárlóközpont építése is. Továbbá elkerülhetetlenné válik a már meglévő lakóépületek tetemes hányadának rekonstrukciója is. A termelő, infrastrukturális és lakossági beruházások együttesen a jelentős technikai fejlődés mellett is folyamatosan növekvő és igen eltérő szakképzettségi fokon álló létszámot képesek lekötni. • A kereskedelemi hálózatok bővülésén alapuló kereskedelmi létszám-növekedés az évtized végéig lecseng. Ezt követően a javítási-karbantartási szükségletek jelentős növekedése lesz majd a létszámbővülés letéteményese. Magyarországon az életszínvonal csak kevesek számára teszik lehetővé ezt a magatartást. A javítási szolgáltatások további jelentős felfutás előtt állnak, ez az a terület, ahol a hagyományos értelemben vett magas szintű szakképzettség igen jól kamatozható. • A szállítás, raktározás, posta, távközlés nagy technikai fejlődés

előtt áll, a teljesítmények növekedése főként ettől várható. Így ez a nemzetgazdasági ág is az átlagos létszám-felszívók közé tartozik. 19 Korunk előremutató technikai vívmányai ezen ágazat fejlődését intenzív módon dinamizálják majd. • Az ingatlanügyletek bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások területén dolgozók létszáma megduplázódik. Ez lesz az üzleti szolgáltatói tevékenység kiépülésének fénykora hazánkban az a fejlődési periódus amikor még a szolgáltatás létszámfelszító jellegű. Ennek számos oka van az üzleti szolgáltatások hiánya, illetve még mindig relatív fejletlenség, a fizetőképes kereslet emelkedése, a kedvező konjunkturális helyzet, s a tevékenység egy részének személyes jelenlétet igénylő jellemzői. A munkaerő-kereslet széles spektrumú lesz a felsőfokú végzettségűek szinte minden típusa, de a fizikai foglalkozásúak számára is felvevőpiac

lesz. • Az egészségügyi és szociális ellátás területén létszámbővülés bekövetkezésére lehet számítani. A lakosság egészségi állapota és korösszetétele, továbbá a szolgáltatások iránti kielégítetlen igények egyaránt indokolják mindkét területen a foglalkoztatottak számának növekedését. Az egészségügyben a szakalkalmazottak száma feltétlenül növekedést indokol, de a belső összetételnek lényegesen módosulnia kell. A szociális ellátás fejlesztése elkerülhetetlen. Ezek a technikai fejlődés által megkönnyíthető, de személyes jelenlétet igénylő tevékenységek. • A gazdálkodó szervezetek méret szerinti struktúrája további lassú átalakuláson megy keresztül. Hosszabb távon a vállalati méretnagyság szerint a változás fő irány a nagyszámú mikró vállalkozások számának csökkenése, fajlagos foglalkoztatási képességének növekedése lesz. • A nagyvállalati körben már lényegében végbement

a tisztulási folyamat, számuk inkább növekedik, mint csökkenne, bár alapvetően a szinten maradással számolnak. Tulajdonviszonyok szerint már alig várható átrendeződés a foglalkoztatásban. A nagy ellátó rendszereknek alapvetően hosszú táron is állami kézben kell maradniuk, a magán szféra kismértékben és kiegészítő jelleggel terjeszkedhet még az oktatásban és az egészségügyben. Elsősorban az EU országok kisebb cégei jelenhetnek meg érzékelhető mértékben a magyar piacon a teljes jogú társaság elnyelése után. Hosszú távon a hivatalosan eddig elzárt agrár szektorban is várható külföldi tőkebeáramlás. 20 5. A befektetők szakképzettséggel kapcsolatos várható igényei: A versenyszféra elsődlegesen műszaki végzettségűekre tart igényt, ezt követi a gazdasági végzettségűek, s ettől jóval elmaradó mértékben jogászok és természettudományi végzettségűek. A gyakorlatias tudás bír a legnagyobb értékkel,

tehát az alkalmazott tudományok által adott ismeretek hasznosulnak leginkább a gazdasági életben. Igen kedveltek éppen ezért a főiskolai végzettségűek. A számítástechnika, az informatika olyan eszközzé növi ki magát a következő évtizedekben, amelynek ismerete és használat nélkül nem lehet bekapcsolódni a társadalmi újratermelésbe. Ezért ezek elsajátítása minden szakirány számára ugyanolyan elengedhetetlen lesz, mint a nyelvismeret. A foglalkoztatás gyakorlati szakembereinek és az oktatáspolitikusoknak találkozniuk kell az érdekeiknek. A hagyományos szakmunkásképzésnek továbbra is jelentős szerepe van. Erre van igénye nagyon sok hazai foglalkoztatónak, főleg a kisebb méretűeknek: számos betanított munkára épülő multinacionális cégnek és kisebb méretű külföldi foglalkozatónak. A hagyományos szakképzésnek jelentős társadalmi szerepe van a középiskolai tanulmányok elvégzésére alkalmatlan fiatalság álláshoz

juttatásában. A felsőfokú akkreditált iskolarendszerű szakképzés, mely egyszerre biztosít színvonalas szakképzést felsőoktatási keretek között, s nyújt perspektívát a felsőoktatásban való továbbhaladásban. A felnőttképzés újragondolása, átlátható struktúra megszervezése a jövő feladata. Jelenleg ezen a piacon rengeteg a szereplő, s nehezen áttekinthető a különféle képzési szintek és témák tengerében, hogy milyen ezek összekapcsolódása, van-e egymásra épülés. A munkáltatók körében jelentős az igény dolgozóik továbbképzésére, azonban a piaci alapokon szerveződő tanfolyamok egy részük számára elérhetetlenül drága. A munkanélküliségi arány azonban még mindig az európai átlag felett van. Az elmúlt évben 80 ezerrel bővült a foglalkoztatottak száma és több mint 6000-re csökkent a munkanélkülieké. Magyarországon ugyanakkor a foglalkoztatottság aránya még mindig magas az uniós átlagoktól. Az

aktív korú népességnek Magyarországon mindössze 56 százaléka 21 dolgozik, szemben az nyugat-európai 64 százalékos átlaggal. (hivatkozás Burány Sándor foglalkoztatási miniszter) A foglalkoztatás növelése, a munkaerőpiac élénkítése nem képzelhető el átfogó stratégiai, szakképzés és felnőttképzés nélkül. Tartalomjegyzék: Bevezetés:2-4.oldal Foglalkoztatáspolitika:.4-7oldal A munkaerőpiac-kínálat alakulásával kapcsolatos feladatok:7-10.oldal A gazdaságpolitika esélyei a munkahelyek megtartásával:10-11. oldal A gazdaságpolitika lehetőségei a munkaerő-kereslet élénkítésében: 11.12oldal A munkajog, a munkavállalók védelme a kollektív munkaügyi kapcsolatok előmozdítása:.12-15oldal A vállalkozások munkaerővel kapcsolatos igényeik:.15-22oldal Felhasznált irodalom: 1. A Magyarok Krónikája, Magyar Könyvkiadó 2. A Munka Világa, Frakció Hírlevél 1998 IV évfolyam 22 szám 3. Laki László, A vállaltok és a

vállalkozások igényeinek változásai a munkaerő képzésével-képzettségével kapcsolatban 4. Hrubos Ildikó, Az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés helye és szerepe az oktatási rendszerben , Oktatási Intézet 2001. http://www.hieriifhu 22