Szociológia | Szociológiatörténet » Haskó György - Az önerejéből érvényesülő ember eszményképe

AZ “ÖNEREJÉBŐL ÉRVÉNYESÜLŐ EMBER” ESZMÉNYKÉPE AMERIKÁBAN TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Tanulmány Készítette: HASKÓ György TARTALMI KIVONAT A tanulmány célja, hogy áttekintést adjon a siker eszméjének filozófiai, és vallási eredetéről, továbbá az is, hogy nyomon kövesse ezen ideálnak a történelmi átalakulását a puritánoktól a yuppie-kig. Az amerikai álom a korlátlan vertikális mobilitásról megteremtette az “önerejéből érvényesülő ember” fogalmát. A vadnyugati (határvidéki) tapasztalat pedig felerősítette azt, oly annyira, hogy napjainkig fennmaradt elképzelés szerint, önmagára támaszkodva az ember az USA-ban bármit elérhet. Az eszme elhivatott hirdetői (apostolai) a megvalósulást kezdetben a vadnyugat megrögzött individualistáinak példájában látták meg, majd más, újabb történelmi korszakok által előhívott képviselőkön keresztül átformálták az eszme arculatát, mígnem az egyre bürokratikusabb 20.

században, a "közösségi ember"-t tették meg példaképpé. A történetek, melyek önerejükből híressé vált emberekről szólnak, az USA történelmének mindegyik korszakában igazolták ezt a társadalmi eszményt. A dolgozat vázlatosan ismerteti a következő fogalmak kölcsönös viszonyát: individualizmus, siker, köztársasági gondolat, és életmód. Tartalomjegyzék Tartalmi kivonat (abstract) Bevezetés 01. Az “önerejéből érvényesülő ember” fogalma: Meghatározás Első rész: Történeti áttekintés 02. Protestáns etika: gyarmati időszak 03. A vertikális mobilitás, és a természetes arisztokrácia republikánus gondolata, 1 Thomas Jefferson, és Benjamin Franklin 04. Az önerejéből érvényesülő ember korszaka 05. A protestáns etika hanyatlása 06. Az öntökéletesítés, és az önkultúrálódás útján: Ralph Waldo Emerson, Walt Whitman 07. A tekintély kivívása a valódi cél: Horatio Alger 08. Az önerejéből

érvényesülő ember az iparosodó Amerikában 09. A Mobilitás tükröződése a regényirodalomban 10. Az új társadalmi etika kialakulása, Andrew Carnegie, Jane Addams 11. A siker filozófusai 12. A sikerről alkotott elképzelés a huszadik században 13. A pozitív gondolkodás szószólói: Andrew Carnegie, N. V Peale és Napoleon Hill 14. A siker, mint téma a huszadik század irodalomában 15. Az egyéni siker, és a társadalom 16. A huszonegyedik század felé Második rész: Az „önerejéből érvényesülő ember”, mint társadalmi eszménykép 17. Közös nyelv és életmód 18. Az „önerejéből érvényesülő ember” tipikus képviselői a puritánoktól a yuppie-kig 19. Híres „Önerejéből érvényesülő emberek” és élettörténetük: John Winthrop, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Daniel Boone, Abraham Lincoln, Walt Whitman, Thomas Alva Edison, és Henry Ford Levonható tanulság 20. A siker eszméjének helye, és értéke Bibliográfia

Bevezetés 01. Az “önerejéből érvényesülő ember” fogalma: Meghatározás Az “önerejéből érvényesülő ember”-ről alkotott elképzelés egyáltalán nem amerikai eredetű. Európai a gyökere Ugyanakkor rendkívül sokféle haszonelvű nyomtatvány, amely Amerika gyarmati időszakában megjelent, az önfejlesztésnek különleges értéket tulajdonít. Az első telepesek “pioneer” (úttörő) elnevezése különleges hősiességre, és valamiféle erkölcsi értékre utalt. Ezidőtájt a származás, és a jómodor kevésbé fontos szerepet játszott, és a társadalmi megbecsülést azok a 2 katonák, és azok a jó szakmunkások szerezték meg, akik képesek voltak elérni a jólétet, és önerőből jelentékeny emberré tudtak válni. Amerika gyarmati időszakában különleges lehetőségek nyíltak a szakértelemmel bíró munkások, és a senkitől sem függő pionírok számára, és az emberek megtapasztalták azt, hogy elegendő saját magukra

támaszkodniuk ahhoz, hogy érvényesüljenek. Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Ralph Waldo Emerson, és más neves személyiségek, akik elsőként fogalmazták meg műveikben az amerikai individualizmus eszméjét, és határozták meg azt, mit értenek siker alatt, dicsérték ezeknek az embereknek az erényeit, és az erényekben látták a siker zálogát. Az emberi méltóságba vetett egyfajta hit az individualizmus. E hit szerint az elsődleges valóság maga az egyén, és a társadalom csupán egy ebből levezethető mesterséges konstrukció. A haszonelvű individualizmus kihangsúlyozza az alapvető emberi vágyakat, és félelmeket, és elismeri az egyének jogát az önérdek érvényesítésére, míg a társadalom nem más, mint magánszemélyek között létrejött szerződés, amely elősegíti az önérdekek megvalósítását. A közjavakat általában az egyéni hasznok összességével azonosítják. Sőt, ahhoz, hogy az individualitás (az egyéniség)

érvényre jusson minden embernek ki kell fejeznie egyedi érzésvilágát, és intuícióit, mégha azok nem is térnek el feltétlenül másokéitól. A siker természete jelentős változáson ment keresztül a gyarmati időszak óta. A jó életet, mint végcélt az amerikaiak mindig is személyes választás dolgának tartották. Az ember a sikert, és a boldogságot az élet három területén: a magán- és a közéletben, valamint az anyagi jólétben kívánja elérni. Mindaddig, amíg a vidéki életforma volt meghatározó, a gazdasági siker követelménye könnyen összeegyeztethető volt a családi, és polgári élet elvárásaival. A helyi közösség polgárának anyagi sikere eleinte együtt járt azzal a jó hírnévvel, hogy ő egy olyan ember, aki lelkesen szenteli magát a családjának, és a közösségének. Manapság a legtöbb amerikai polgár nagy állami, és magán hivatalokban dolgozik. A személyes hozzájárulás a vállalat fejlődéséhez, és a

ranglétrán való előmenetel jelenti a munkahelyi sikert. Sokan leküzdhetetlen nehézségekkel szembesülnek, ha össze akarják egyeztetni az anyagi siker követelményeit, a család, és a helyi közösség elvárásaival. Az az abszurd, és megkérdőjelezhetetlen meggyőződés miszerint minden keményen dolgozó fiatalembernek esélye van arra, hogy gazdag, és köztiszteletben álló úriemberré váljon, létrehozta, és fenntartotta az önerőből való érvényesülés iránti lelkesedést az amerikai történelem első századaiban. Mindazonáltal annak ellenére, hogy erősen hittek a vertikális mobilitásban az 3 önerejéből érvényesülő ember eszméje jelentős változáson ment keresztül. A protestantizmus egyik válfaja: a puritanizmus, különösen nagy befolyással bírt a gyarmati időszakban. A puritánok biblia értelmezése szerint, az olyan jó tulajdonságok, mint a jámborság, a takarékosság, és a szorgalom szükségszerűen elnyerik méltó

jutalmukat az ember világi hivatásában. A XIX században, különösen a polgárháború utáni időszakban, az olyan világi értékek, mint a kezdeményezés, az agresszivitás, a versenyszellem, és erőteljes fellépés kaptak hangsúlyt, mivel az ember önmaga sikeres megvalósításának eszméje alatt kizárólag az egyéni meggazdagodást értették. Korunkban a sikert az egyéni kiteljesedés, és a társadalmi fejlődés összeötvöződése jelenti. Az önmagát kiteljesítő ember eszméjét, amely a republikánus hagyományhoz köthető, először Franklin, és Jefferson fogalmazták meg. Szerintük a köztársaság polgárait a polgári erények fenntartása, és az önérdek érvényesítése kell, hogy ösztönözze, és közjónak tekinthető minden, ami előnyös a társadalom egésze számára, és hozzájárul a közösség boldogságához. Ez a gondolat előhívta a tehetséggel, és erénnyel rendelkező természetes elit fogalmát, egy „harmadik”

koncepciót, amelyet Emerson a kulturális önképzésről, és az önállóságról szóló filozófiai műveiben tovább fejlesztett. Első rész Történeti áttekintés 02. Protestáns etika: gyarmati időszak Alexis de Tocqueville az amerikai demokráciáról szóló a könyvében ezt írta: "Amerika végzete teljességgel benne foglaltatik a partjára szálló első puritánokban." Bár a puritánok az anyagi jólétnek nagy jelentőséget tulajdonítottak, de isteni igazolásnak vélték azt azok számára, akik kiérdemelték. Látták, hogy a siker maga alapvető kritérium egy olyan közösség összekovácsolásában, amelyben valódi erkölcsi, és szellemi élet létezhet. A puritánok olyan vallási közösséget alkottak, amelynek tagjai társadalmilag egymással kölcsönös függésben voltak, és együtt vettek részt a megbeszéléseken, és a döntéshozatalban. Kollektív emlékezetük az óhazában megélt szerencsétlen múltjukról szabta meg a

mindnyájukra jellemző gyakorlati cselekedeteiket. Hitvallásukon túlmenően a kemény munka volt az, ami megóvta őket az erkölcsi 4 hanyatlástól. A parancsoló szükségesség kényszerítette rá csoportjaikat arra, hogy megküzdjenek az életbenmaradásért, és senkinek nem volt szabadideje a bolondozásra. A vadon szélén éltek, és az ismeretlen amerikai föld, amely nyugatra a végtelenbe nyújtózott, rémület töltötte el őket. Időről időre indián törzsek törtek az életükre, és meg kellett védeni magukat. Mivel az atyáik üldöztetésnek voltak kitéve Angliában, egyházukat minden más szektával szembeni „veleszületett” ellenállás, és állásfoglalás jellemezte. Hittek az elhivatottságukban, és az amerikai telepesek megörökölték tőlük ezt a meggyőződést. A puritánok egy majdnem utópisztikus közösséget hoztak létre, ami eleinte alig tért el egy autokratikusan, és elkötelezetten vezetett fegyveres tábortól. A hitük

egyesítette őket, és adott számukra értelmes magyarázatot, és igazolást minden szenvedésükre. Ez a közös ideológia segítette őket abban, hogy egyezményesen elfogadják az önkényuralmat. Az új földet, választott hazájuknak tekintették, és úgy vélték, hogy az önmegtagadás, a céltudatosság, és a kemény-kezű igazságszolgáltatás kiváló eszközök annak meghódítására. A közhiedelem szerint, az új kontinenst a gondviselés azért adta, hogy új hősöket teremjen. A nyugatra fekvő felfedezetlen területek serkentették őket ábrándozásra. Az amerikai földre úgy tekintettek, mint a bátor úttörőknek, illetve a jámbor zarándokoknak juttatott különleges jutalomra. A puritánok sikeresen ötvözték az államiságot a vallási hatalommal abból a célból, hogy megakadályozhassanak bármit, ami a materiális, vagy ideológiai természetű ellenség részéről a közösségük szétesésésével fenyegetett. A cél, amely előhívta ezt a

hatalmat beteljesült, és az elnyomó rend elviselhetetlenné vált. Az emberek nagyobb egyéni szabadságot követeltek. 03. A vertikális mobilitás, és a természetes arisztokrácia republikánus gondolata, Thomas Jefferson, és Benjamin Franklin Benjamin Franklin (1706-1790) összekombinálta, a még létező puritanizmust azzal a tudással, amit a klasszikus, és kortárs filozófiából elsajátított, és hozzá fűzte gazdag tapasztalatait. Egyike lévén az amerikai álom azon hirdetőinek, akik szerint az egyén a szegénységből, és a közösségi jelentéktelenségből kinőve a társadalomban domináns pozícióba juthat. Ő azt vallotta, hogy az önfejlesztés maga után vonja az önmagától kiszelektálódó, és önmagát nevelni képes elit szükségszerű kialakulását. Úgy vélte, hogy törvényszerűen elvezet a társadalmi jóléthez, és az egyéni boldogsághoz az, ha ösztönzik az embereket arra, hogy önmaguk közül új vezetőket neveljenek ki.

Franklin úgy gondolta, 5 hogy az az erényes emberek iparkodása, és megfontoltsága a meghódított föld adományával együtt, gazdag és boldog társadalmat biztosítana. A „Memoirs” című emlékiratában kihangsúlyozta, hogy az önképzés, a bölcsesség, a tanulás, és az embertársak iránti felelősség, valamint a felelősségvállalás a közösségért a legkívánatosabb emberi tulajdonságok. Az önképzés, mint az erkölcsi, és szellemi fejlődés forrása a „Memoirs”-jában az "The Art of Virtue" kezdetű szakaszának második fontos témáját alkotja. Itt Franklin felsorol a klasszikus ókori, valamint a keresztény tradícióból ismeretes 13 erényt, és felülvizsgálja azokat a haszonelvűség szempontjából. Következzenek itt ezek az erények, és a rövid magyarázatuk: 1. Mértékletesség: Ne egyél, és igyál túl sokat! 2. Csend: Kerüld a felesleges beszédet! 3. Rend: Minden tevékenységednek jelöld ki a helyét, és az

idejét! 4. Határozottság: Döntsd el, mi a teendő, és hajtsd végre maradéktalanul! 5. Takarékosság: Ne szórjad a pénzt, kivéve, ha javadra, vagy mások javára szolgál! 6. Iparkodás: Ne vesztegesd az időd! Cselekedeteid soha ne legyenek haszontalanok! 7. Őszinteség: Mondd meg az igazat, és ne tévessz meg másokat! 8. Igazságosság: Ne rágalmazz, és ne sértegess senkit rossz szándékkal! 9. Higgadtság: Kerüld el a túlzásokat, és légy elnéző azokkal, akik megbántanak! 10. Tisztaság: Ne viselj el szennyeződést se a testeden, se a ruházatodon, se a környezetedben! 11. Nyugalom: Jelentéktelen dolgokon ne bosszankodj! Ne engedd, hogy az elkerülhetetlen mindennapi gondok megzavarjanak! 12. Szűziesség: Vénusz csábításának ritkán, csupán az utódnemzés, és az egészséged megőrzése céljából engedj! Sohase unalomból, gyengeségből, vagy azért, hogy önmagad, vagy mások békéjét, és jó hírnevét megsértsd! 13. Alázat: Kövesd

Jézus Krisztus, és Szókratész tanításait! Franklin nagyrészt autodidakta módon szerezte a tudását. Egy szegény gyertya-készítő fia volt, aki nyomdászként, és a kiadóként elegendő vagyont gyüjtött ahhoz, hogy politikai, és tudományos érdeklődésnek szentelhesse magát. Önéletrajza tipikus történet egy fiatalemberről, aki bár szegény, kemény munkájával, és takarékos életvitelével sikert ér el. Az általa publikált "Szegény Richard Almanachja" című művébe foglalt aforizmái óriási hatást gyakoroltak az olvasókra, és Amerikában a józanésszel való gondolkodás elidegeníthetetlen részévé váltak. 6 Például ezeket mondja Szegény Richard: "Korán kelj, és korán térj nyugovóra, és akkor egészséges, gazdag, és bölcs leszel!" "Segíts magadon, Isten is megsegít." "Az elvesztegetett idő örökre elvész" "Míg a lusták alszanak, ekéd mélyre szántson, és akkor lesz elég

gabonád eladásra, és tárolásra.” Franklin az igyekezetről, és a takarékoskodásról szóló mondásgyűjteményét ilyen címekkel jelentette meg: "Útmutatás leendő gazdagok számára" ("Hints for those that would be Rich"), és „Hogyan lehet eljutni a meggazdagodáshoz” ("How to get to Riches"). "Út a jóléthez" "The Way to Wealth" című műve, amely az egykori évkönyvekre épült, nagyon hasznosnak bizonyult a szegények, és tapasztalattal nem rendelkezők számára. Az emberek utálják hallani a kellemetlen igazságokat, ezért Franklin az "Út a jóléthez", kiadványt gondosan szerkesztette meg. Az erkölcsi tanulságot, amit Ábrahám atya mond ki nem az olvasónak címzi, hanem azoknak az embereknek, akik a " kereskedelmi áruk eladása" ("Vendue of Merchant Goods") kapcsán gyűlnek össze panaszkodni a gazdaságra, az adókra, a vagyoni helyzetükre, és azzal bizonyítják

az ostobaságukat, hogy szertelenül vásárolnak. Egyértelmű tanácsokat adott az európai bevándorlóknak arra vonatkozóan, hogy a saját kezdeményezésük miként juttathatja őket előre. "Ha szegények, akkor először cselédként, vagy inasként szolgálnak, és ha józan, szorgalmas, és takarékos életet élnek, hamarosan mester lesz belőlük, saját üzletet alapítanak, megházasodnak, családjuk lesz, és tiszteletre méltó polgárokká válnak." Franklin úgy gondolta, hogy az egyén megemelt értelmi, és erényességi színtjének köszönhetően határozottan számítani lehet a gazdasági biztonságra, és az anyagi gyarapodás bekövetkezésére, amelyek majd elkerülhetetlenül a társadalom gyökeres javulását vonják maguk után, és a sikernek ilyetén értelmezéséből szabadság, és igazságosság köszönt rá az embertömegekre. Azt írta: "Ebben a tartományban az emberek általában középszerűek, és jelenleg nagyon is egy

szinten vannak. Főként szorgalmas gazdák, mesteremberek, vagy kereskedők, akik szeretik és élvezik a szabadságot, és közülük a leghitványabb is úgy véli, joggal várhatja el az udvariasságot a legkíválóbbtól.” Franklin tudatában volt annak, hogy a társadalom vonakodik biztosítani minden polgára részére az egyenlő jogokat, és ezért főleg az egyéni önfejlesztést, nem pedig annak társadalmi összefüggéseit tartotta szem előtt. Kevés figyelmet fordított az önfejlesztés társadalmi intézmények keretein belüli megvalósításának. A 18. század végére sokan osztoztak azon a véleményen, hogy egy olyan társadalomban, amelynek minden tagja a saját érdekét tartja szigorúan szem előtt, a szociális helyzet automatikusan javul. Ez lenne a haszonelvű individualizmus legtisztább gondolata, azonban a bibliai 7 vallás, és republikanizmus mellett, az amerikai tradíciónak ez csak az egyik szála volt Franklin idejében. Thomas Jefferson

(1743-1826), a Függetlenségi Nyilatkozat szerzője fogalmazta meg legérhetőbben a republikánus gondolkodás alapelveit. Ő írta le, hogy "Minden ember egyenlőnek teremtetett." Egyenlőség alatt azonban politikai egyenlőséget értett. "Az amerikaiak mindnyájan republikánusok, és föderalisták." Hitt abban az eszmében, hogy a viszonylagosan egyenlők társadalma önmagát képes kormányozni. Egyetértett Franklinnal abban, hogy az örökletes státusz által mesterkélten kreált arisztokrácia képtelen lett volna vezetésre alkalmas elitet alkotni a társadalomban. Az öröklés, mint feltétel, jelentős akadálya volt annak, hogy a legjobb képességű egyének jussanak pozícióhoz. Az amerikaiak az európaiakkal ellentétben nem egynéhány nagyon gazdag arisztokratából, és koldusszegény tömegekből tevődtek össze. Tehetségben, és erényben másokat felülmúló férfiaknak már akkor nagyobb esélye volt arra, hogy a társadalomban

vezető pozíciókat töltsenek be. Jeffersoni program Amerika számára az ilyen jellegű vertikális mobilitás megkönnyítését irányozta elő. Szem előtt tartotta az olyan intézmények felszámolását, amelyekben a férfiak közötti mesterkélt megkülönböztetés játszotta az alapvető szerepet, és ugyanakkor kedvező feltételeket kívánt létrehozni a természetes arisztokrácia előretöréséhez. Jefferson azonban nem tudta elérni a közoktatás rendszerének megteremtését. Honfitársai nem ismerték fel kezdeményezésének pozitív vonásait. Nemakarásuk valószínű magyarázata lehet az a szabad földterület, amire számíthattak. A szabad földterület adta az Angliától való függetlenség örökös biztosítékát, annál is inkább, mivel akkoriban a legtöbb amerikai a nemzeti vagyon egyetlen igazi forrásának a mezőgazdaságot tekintette. A terjeszkedés folyamatosan haladt nyugat felé, és ahogy F. J Turner történész 1903-ban írta: "A

valaha is civilizált embernek felkínált leggazdagabb adományt, a nyugati vadon jelentette az Alleghenyhegységtől a Csendes-óceánig." Ebből az az eredmény adódott, hogy a jeffersoni eszme fokozatosan a határozott iparosítás ellenesség ideológiájává vált, és később a polgárháborúban a hagyományos társadalmi berendezkedéshez ragaszkodó Déliek ideológiai fegyverévé lett. Jefferson radikális forradalmár volt. Kijelentette, hogy a forradalom célja, a szükséges változtatások előidézése a meglévő társadalmi, politikai, és gazdasági szerkezetben. Annak ellenére, hogy ő született arisztokrata volt, Jefferson egy olyan társadalomban reménykedett, amely szabadságon, és esélyegyenlőségen alapul. Felszínre akarta hozni mindazt a tehetséget, és erényt, ami a társadalom plebejus rétegébe 8 alámerülve nyugodott. Úgy vélte, hogy Amerika földje, a választott haza elég tágas ahhoz, hogy az alapítók ezredik generációs

leszármazottai is elférjenek majd benne. Nézeteivel enyhíteni tudta az új köztársaság kezdeti éveit jellemző ellentéteket. Vallotta, hogy az amerikaiaknak egyenlő jogaik vannak képességeik kihasználását, a vállalkozásaikat, és olyan emberi jogosultságokat illetően, mint a honfitársaik bizalma, és tisztelete, és a puritán hagyománytól eltérően türelmet mutatott más vallások iránt. A nyugati terjeszkedés, és letelepedés változásokat idézett elő határvidéki pionírok jellemében. Felerősödtek olyan tulajdonságok, mint például a társadalmi kényszer megvetése, a határozottság, és a függetlenség. A kiterjedt szabadság által táplált individualizmus dominált, és ez alakította ki a nemzeti karakter. 04. Az önerejéből érvényesülő ember korszaka A civilizált európai gyarmatosítók fokozatosan levetkőzték szokásaikat, elveszítették "társasági" mivoltukat, és átváltoztak az "új világ”

hamisítatlan képmásává, és ebben a folyamatban az önerejéből érvényesülő ember eszménye fontos szerepet játszott. Ez az eszmény didaktikus sikertörténetekben formálódott. Rev. Enos Hitchcock tisztelendő atya könyve 1793-ban volt az első A címe összefoglalja a cselekményt: "A farmer barátjának, avagy Mr. Charles Worthynek története, aki szorgalom, takarékosság és jó magaviselet révén szegény árvából, sokféle nélkülözés, és balszerencse közepette emelkedett fel gazdagságra és kiválóságra”. A szerző maga azonban egyáltalán nem hisz a természetes arisztokráciában, úgy gondolta, hogy a társadalom alapvető értékei egy bizonyos társadalmi osztályhoz tartoznak, és csak azok tartozhatnak bele ebbe az osztályba, akik elfogadják annak szokásait, és viselkedési elvárásait. Ugyanakkor a gazdasági fejlődés, mint a boldogság keresés egyetlen módja, úgy tűnt ellentmondásokat foglal magába. A protestáns etika

számára elfogadhatatlan új gondolkodásmódra volt szükség. Ezzel indokolható, hogy az első önsegítő könyvek nem vesznek tudomást erről az alapvető szükségszerűségről. Azok rendíthetetlenül az ember morális jellemének mindenhatóságáról prédikálnak. Ugyanakkor az egyéni boldogságkeresés gyakran vezetett újrakezdéshez, és embertömegek voltak "örök újjászületés" ítélve, és magát ezt a folyamatot tekintették az amerikai jellem fejlesztésének. Civilizálódni, és maguk mögött hagyni a barbárságot nem volt könnyű, még ha a vadon, mint adomány meg is könnyítette ezt a haladást. Egyrészt az örökölt értékeket, másrészt az egyre táguló határvidék kihívásait egybeolvasztó új vonások jellemezik 9 az amerikaiakat. Az elképzelés, és az eszme egy bizonyos társadalmi környezetben megvalósuló értelmes életről összpontosítottan tükrözi a jellegzetes vonásokat. Személyiségek, és egyéni

jellegzetességek gyűjteményénél ez több. Ez egy viszonyítási alap, ami szervesen kifejezi az életszemléletet. A polgárháború előtti időszakban elsősorban protestáns lelkészek írtak szentimentális regényeket. Mondanivalójukban nem tértek el az önfejlesztő kézikönyvektől. A főhőst jellemző lényeges tulajdonságok a szorgalom, a takarékosság, a becsületesség, és a kitartás volt. Ez az erkölcsileg dicséretre méltó, önmagából embert faragó hős annak ellenére, hogy a rendkívüli vallásosság és a mértékletesség jellemezte, nem tehetett szert vagyonra természetfeletti beavatkozás nélkül. Gyakorlati ténykedései, és szakértelme semmiféle szerepet nem játszanak sikeres karrierjében, és az író nem helyez hangsúlyt sem vele született zsenialitására, sem nemesi származására. 05. A protestáns etika hanyatlása A protestáns etika szerint a törekvés az egyéni üdvösségre feltételez egy olyan morális univerzumba vetett

hitet, amelyben a jutalmak, és a büntetések a jellemből adódnak. A vallási megváltás nem volt ellentmondásban semmilyen szorgalmas világi vállalkozással, mert az isteni gondviselés minden egyénnek adott világi foglalkozást, azonban a protestáns hit a szabad akaratban, az emberi erőfeszítés hatékonyságában, és különösen a megfelelően képzett, és fegyelmezett jellemben nem bizonyult elégségesnek az egyén világi fölényéhez a fejlődő kapitalizmus évtizedeiben. Jefferson, és Franklin világi filozófiájának célkitűzését, a humán kultúrában való előrelépést, felcserélte az egyéni üdvösségre vágyódás. Elképzeltek egy nyitott társadalmat, amely demokratikus intézményekre épül, és elutasították az elképzelést egy statikus, hierarchikus rendről. Az amerikaiak lelkendeztek az anyagi bőségről szóló optimista jóslatokért, és elfogadták a gépesítés, és a gazdasági expanzió kilátásait. Hamarosan a

termelékenység robbanásszerű növekedése, és a dinamikusan változó társadalom lettek az új ország alapvető jellemzői. Örökletes társadalmi rend, azaz arisztokrácia nélkül a vállalkozóknak nagyobb reményük volt meggazdagodni, és a társadalmilag elfogadottá válni. Valóban a korai ipari vállalkozók közül igen sokan szolgálhatnak példaként a sikerrel feltörekvő ember eszményére. Mint iparosok, szerelők, kezdték meg a munkában eltöltött éveiket, és kis találmányokkal vagyont szereztek, az ügyességükkel, és a szakértelemükkel pedig komoly pozíciót vívtak ki. Az amerikaiak rájöttek arra, hogy a hagyományos vallási elhivatottság, és a világi életpálya 10 közötti szakadék túl nagy lett ahhoz, hogy át lehessen hidalni. Többé már nem sikerült a hagyományos mintákat egységbe foglalniuk az újonnan elfogadott erkölcsi magatartással, és a változó értékrenddel. Ennek, az ideológiai bizonytalanságnak a hatása

okozta azt a modern neurózist, amely elsősorban a szellemi dolgozókat sújtotta, olyan embereket, akik kiválóságra, és vagyonra törekszenek, és a vallás dilemmáiról elmélkednek a tudomány korában. 06. Az öntökéletesítés, és az önkultúrálódás útján: Ralph Waldo Emerson, Walt Whitman Ralph Waldo Emerson (1803-1882), aki lemondott unitárius lelkészi hivatásáról, megalkotta a saját vallását, a felsőbb-lélek transzcendentális filozófiáját. Az 1936-ban megjelent egyik nagy munkája a "Természet" fekteti le a transzcendentalizmus fő elveit. A természetre úgy tekint, mint a nyersanyagoknak, a szépségnek, a nyelvnek, és a fegyelemnek a forrására. A kereszténység hagyományosan egy dualizmuson alapuló hitet terjeszt, vagyis az ember és az Isten két különálló lény, Emerson számára az ember, és az Isten nem voltak így különválasztva. Állítása szerint az egyének mindegyike az egyetemes lényen a felsőbb-léleken

osztozik. Ez egy isteni szellem, ami minden dologhoz, és minden egyénhez szervesen hozzá tartozik. Ezért az önállóság, és az önbizalom jól megalapozott fogalmak. Tanításai szerint az "utánzás egyenlő az öngyilkossággal", légy hű önmagadhoz, és soha ne utánozz. „Mindenkinek megalkuvás nélkülinek kell lennie!”, "Végtére semmi sem szent, csak az elménk épsége." Következetesnek lenni az „én” megsértését jelenti. Emerson a megalkuvás nélküliségről, a következetlenségről, és a gyakorlatias (pragmatikus) gondolkodásról prédikál: "Senkinek nem lehet tudomása a saját tehetségéről akármiben, ha nem próbálkozott azzal!" Azt írja: "A nagy ember az, aki a sokaság kellős közepén megőrzi függetlenségének, és magányának hibátlanul édes ízét." Emerson számára az önellátó lélek életteli szimbóluma: a fiatal, energikus önerejéből érvényesülő ember volt, aki soha nem adja

fel a vállalkozását. Meg volt arról győződve, hogy a siker elkerülhetetlen, ha az ember engedelmeskedik a világ intellektuális, és erkölcsi törvényeinek. Ugyanakkor kézenfekvőnek tűnt számára, hogy hiába van valaki az erényeknek birtokában, ha nem rendelkezik olyan értékes lelki tulajdonságokkal, mint a hidegvér, a helyes érvelés, a gyors reagálás, és a türelem, akkor az erények nem elegendőek ahhoz, hogy megbecsült, és gazdag legyen. 11 Emerson tisztelte a nagy egyéniségeket. A „Típikus emberek” (1850) szerzője úgy tekint Napóleonra, mint a világi siker fényes példájára. Nem tulajdonított jelentőséget annak az alapvető jeffersoni elképzelésnek, miszerint a demokratikus politikai közösség az intézményeivel hivatott irányítani a társadalmi mobilitás folyamatát. Amerikában az ő filozófiája volt az önművelés eszméjének csúcspontja, amelyben szinte ötvözte az önfejlesztésről, és a sikerről alkotott

különböző eszméket. Az utókor sok pragmatizmussal foglalkozó íróját, és filozófusát befolyásolták az ő gondolatai. Walt Whitman, költő a "Demokratikus kilátások" ("Democratic Vistas") (1871) című művében támogatta az önművelődés gondolatát. A XIX század közepén számos intézményt, könyvtárt, előadó-körútakat, és egyéb szervezeteket alapítottak, hogy lehetővé tegyék munkavállalók, és egyéb műveletlen emberek számára egyéniségük teljes mértékű kibontakoztatását. J F Cooper, az író azonban már kétkedő volt a vagyonszerzési hajszát illetően. Rámutatott arra, hogy egy ilyen törekvés mind a jómodor, mind az erkölcs elkerülhetetlen hanyatlásához vezet, és emiatt a kulturális szint rosszabbodik. Műveikben ő, és Francis Parkman történész voltak az „önerejéből érvényesülő ember” eszméjének a legnagyobb kritikusai. 07. A tekintély kivívása a valódi cél: Horatio Alger

Horatio Alger (1834-1899) művei tükrözték az önművelődés, és az önfejlesztés eszméit, és erőteljes hatottak a fiatalok nemzedékeinek jellemvonásaira. Mintegy 100 regényt írt átlagos fiúkról, megözvegyült anyák fiairól, és gyakran árvákról, akik kis rongyosokból váltak tiszteletre méltó urakká. Művei rendkívüli népszerűségnek örvendtek Leghíresebb sikertörténeteiben: "Robert Coverdale harca", "Feltörekvés", "Mark, a gyufaárus fiú" az író azt mutatja meg, milyen jutalommal jár a főhős kedvező jellemvonásainak kiművelése. Jómodor, művelt beszéd, számtani ismeretek, és nyelvtudás mindegyike alapvető követelmény az elismertség megszerzéséhez. Már nem elsődleges cél hajszolni a meggazdagodást. Az anyagi gyarapodás a társadalomban elfoglalt magasabb pozíció természetes következménye. Főhősei tisztán, és szerényen öltözködnek, és a tanulást nagyra becsülik. Tisztában vannak

az önművelés fontosságával. Regényhőseinek mindegyike arra vágyik, hogy hasznosítsa magát. Hűségesek, és megbízhatóak Mindazonáltal a társadalmi felemelkedésük gyakran véletleneken múlik. A cselekményben mindig található egy szerencsés fordulat, amely hozzájárul a fiú jól megérdemelt státuszának eléréséhez. Az 12 elengedhetetlen szerencse rámutat arra az álcázott felismerésre, hogy a főhős sikeréhez vezető úton szükség van némi varázslatos külső segítségre, mindazonáltal állhatatos, és szilárd jellemnek kell mutatkoznia. A hős pályafutásának csúcspontja vagy betársulás egy sikeres üzletbe, vagy egy bolt megvásárlása. 08. Az önerejéből érvényesülő ember az iparosodó Amerikában A Polgárháború időszaka után a gépesítés vette át a stafétabotot, és az egész „Aranyozott Koron” végig vonult a gépek, és a vasút ünneplése. Ezt a lelkendezést a nagy gazdasági, és politikai változások

tettek indokoltá. A kor jelképévé vált a vasút, valamint az optimista jóslatok a beköszöntő bőségről. 1865-tól a középosztály dinamikus változáson ment keresztül, szétágaztak a szakmák, az érdemek, és az esélyek különbözőek lettek. A szabad amerikaiak, a feketék, és a nők még nem tartoztak ide, meg voltak győződve arról, hogy a személyes biztonságuk, és a függetlenségük is, születéssel kapott jog. Ezek a gyári munkások, földművesek, kiskereskedők, és az iparosok hajlandóak voltak szorgalmasan dolgozni a tanyákon, a kisebb farmokon, illetve bármelyik különálló saját tulajdonú vállalkozásban. Bár a jövedelmük általában nem volt nagy, az életüket teljessé tette az, hogy elérhető közelségbe került minden, amire vágytak. Sikeresnek tekintettek egy üzletembert, ha el tudta érni, hogy egyedüli tulajdonos legyen. Az egészséges, és független Amerikát őróla mintázták. Szégyen volt alkalmazottként dolgozni

egy életen át, és mindenki mielőbb véget akart vetni annak. A dolgozó emberek hitévé vált az önerejéből érvényesülő ember eszméje. Hittek abban, hogy a becsületes munka, a takarékos életvitel, és a visszafogott személyiség biztosítják, és szavatolják számukra a biztonságos előbbre jutást. Republikánusok úgy tekintettek a munkára, mint az önfejlesztés egyetlen ígéretes módszerére. "A tulajdon a munkavégzés gyümölcse, tulajdon kívánatos, helyeselni való dolog a világon", tanította Abraham Lincoln, "hogy néhányan meggazdagodtak, rámutat arra, hogy a többiek meggazdagodhatnak". 1870-es és az 1880-as években volt egy nagy nemzetközi pangás ("a nagy depresszió"), minden ipari nemzet szenvedett a krónikus túltermeléstől, és drasztikusan csökkennek az árak, azonban ezek a súlyos gazdasági ingadozások, úgy tűnt, előmozdították a radikális változásokat a gazdasági rendszerben, és

összetettebb és központosítottabb társadalmi szervezeteket, mint például városokat, vállalatokat, és a politikai intézményeket hoztak létre. Ugyanakkor a 13 közvélemény figyelmen kívül hagyta a tősgyökeres protestáns középosztálytól különböző érdekcsoportok növekvő jelentőségét. 09. A Mobilitás tükröződése a regényirodalomban A sikerről alkotott elképzelés a 19. század második felében fokozatosan átváltozott, a társadalmi felemelkedést, és hírnévet felváltotta az üzleti életben elért anyagi siker. Néhányan példamutatóan alacsony sorból multimilliomos iparmágnássá küzdötték fel magukat. Úgy tűnt, hogy erkölcsileg kifogásolhatóak, mégis kiválóságoknak, és az önerejéből érvényesülő ember modelljeinek tekintették őket. Sikeres életüket elsősorban az önmagukra támaszkodással, merész kockáztatással magyarázták, és csak kisebb mértékben szerencsével, vagy karakánsággal.

Mindazonáltal a saját magunk jobbá tétele, amit a szentimentális Algerismus hangsúlyoz ki, fennmaradt olyan bestsellerekben, mint például a Mrs. Southworth-től az "Izmael", és E. P Roe-tól a "Felégetett korlátok" Ezekben a könyvekben az ambiciózus középosztály hagyományos eszméit ellenzők pórul járnak, és az önerejéből érvényesülő ember diadalmaskodik felettük. Ez a harci szellem felfedi annak a hitnek a bizonytalanságát, hogy az anyagi siker az erényes élet eredménye. T. S Denison, "A modern Mammon" szerzője tett javaslatokat arra, hogyan kell legyőzni, és felszámolni a ravaszságot, becstelenséget és egyéb "nem amerikaias" módszereket a szegény, de becsületes emberek manipulálásában, és hogyan lehetne javítani a társadalmon ahhoz, hogy olyan pozitív tulajdonságok, mint az iparkodás, takarékosság, vallásosság, és tisztesség elnyerjék a megillető jutalmukat. A szakirodalom

idealizált egyfajta „önerejéből érvényesülő embert”, aki nem csak társadalmi megbecsülést, hanem anyagi jólétet is magáénak mondhatott. A szorgalmas munka által óhatatlanul független vállalkozóvá válás ígérete az Aranyozott Korban elméleti lehetőség maradt a becsületesen dolgozó többség számára, akik bármelyik vállalatnál egy és ugyanazon bérezési rendszerbe kényszerítve találták magukat. Kevés reményük volt megszabadulni a gürcöléstől, és a státuszról, a sikerről, és a gazdagságról szőtt álmaik soha nem váltak valóra. A nagy írók, mint Mark Twain, Henry James, W. D Howells realisztikus alkotásaikban megpróbálták megfogalmazni az új ipari társadalom mélyebb kulturális vonatkozásait. Bírálták az önerejéből érvényesülő emberről alkotott hagyományos elképzelést, és megkérdőjelezték azt az állítást, miszerint a középosztály az erény egyedüli letéteményese Amerikában. Alger amerikai

fiataloknak szánt könyveit, Mark Twain elavult útikalauzoknak tekintette. Véleménye szkeptikus volt a 14 hasznosságukat illetően. Rájött arra, hogy a problémákat a 19 századi Amerikában nem tudta megoldani a haszonelvű individualizmus, ami a társadalmat egy olyan szerződésből eredőnek tekinti, amelyet az egyének csak azért fogadnak el, hogy önös érdekeiket előmozdítsák. A gazdaság racionális átszervezése, ami 1880-as években új intézményeket hívott életre, egy teljesen eltérő társadalmi hátteret teremtett az önfejlesztés hagyományos tanításai számára. Azonban a legtöbb kortárs író nem vette észre, és nem ábrázolta ezeket a változásokat teljes egészében. Sőt Mark Twain is az önfejlesztés eszméjének szétterjedésével magyarázta, mit is jelent az amerikai demokrácia. Mégis megkisérli bemutatni "Az aranyozott kor", "Élet a Mississippin", és más műveiben ennek a demokráciának a negatív

vonásait is. Lévén ő is egy „önerejéből érvényesülő ember”, regényeiben "Egy jenki Arthur király udvarában" és "A titokzatos idegen" támadta az örökletes arisztokrácia kiváltságos helyzetét. "A lóvá tett város” („The Man that Corrupted Hadleyburg”), és a "Mi az ember?" cimű későbbi novelláiban tükröződik az emberi butaságot, és a korrupciót érintő elsöprő erejű pesszimizmusa. Megfelelően nagy hangsúlyt fektet a vállalkozókra, akik túlnyomórészt angolszász eredetű protestáns családok, és arra a gondolatra, hogy csak a versenyképes vállalkozás vezet sikerhez. Hank Morgan, a "főnök" volt az, aki Mark Twain számára illusztrálta a jenkit. Henry James "Az amerikai" cimű regényének egy sokatmondó nevű milliomos: Christopher Newman (keresztjét hordozó új ember) volt a főhőse. 10. Az új társadalmi etika kialakulása, Andrew Carnegie, Jane Addams Az anyagi

javak, és a kulturális egyneműség birtokában a középosztály tartotta magát az amerikanizmus megtestesítőjének, és a bérmunkát végzőkre úgy gondoltak, mint az amerikai értékektől idegen, külhoni kultúrát képviselő rétegre. A közvéleményben is megváltozott a bér munkavállalókról kialakult kép. A sajtóban megvetett, „mosdatlan”, „felvilágosulatlan” tömegnek tüntették fel, és nevetség tárgyává is tették őket, ha történetesen bevándorlók voltak a tengerentúlról. A század végére a vertikális mobilitás már lelassult, és az osztálykülönbségek elmélyültek. A korlátlan bevándorlás, valamint a katolikusok emelkedő száma fenyegette a protestáns hitnek, és az angolszász-fajtának a sértetlenségét. A politikai reformmozgalmak szándéka az osztályok közötti egyre elviselhetetlenebb feszültség mérséklése volt. Andrew Carnegie, az iparmágnás népszerűsítette világi bölcsességét, azonban ez a

figyelmeztetése hamisan hangzott: "Tudnod kell, hogy 15 nincs valódi, dicséretre méltó siker az életben, ha nem vagy becsületes, őszinte, és korrekt." A köznép jól tudta, hogy az üzleti világ ádáz versenyében a szervező, és mozgósító képesség, a lehetőségek felismerése, többet számít olyan egyéni jótulajdonságoknál, mint takarékosság, és szorgalom. Világossá vált, hogy az üzleti világ nem különbözik sokban a csatatértől, és benne minden sportszerű, ami sikert, és a jólétet biztosít, illetve más szóval győzelemet, és hatalmat. Nyilvánvalóvá vált, hogy az öntökéletesítés eszméje kudarcot vallott. A reformerek a társadalmi szerveződés, és az egyéni etika egy másik elve után kezdtek kutatni. A Jane Addams által felvázolt új társadalmi „szentírás” képezte az egyén, és a társadalmi rend közötti kapcsolat alapját. A politikában új koncepciók születtek például a szociáldemokrácia,

és új intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy csökkentsék a hátrányos helyzetű tömegek munka- és életkörülményei által előidézett feszültségeket. A politikusok társadalmi reformokat javasoltak, hogy a kormány irányítani tudja a helyzetet. Figyelemre méltó előre lépés mutatható ki az oktatásban John Dewey filozófus pragmatikus (haszonelvű) gondolkodásának köszönhetően. A szerkezetátalakulás folyamata vállalkozásokból vállalatokká töretlenül halad előre. A tőkének családhoz kötődő, korábban jellemző formája apránként megszünt, és jelentősége lecsökkent. Elkerülhetetlenné vált a sikernek egy újfajta megfogalmazása. 11. A siker filozófusai Most az amerikai nemzeti háttéret már nem csak a forradalom, és a polgárháború, és a vadon vidékének rettenthetetlen úttörői személyesítették meg, hanem a "faragatlan" énközpontú egyének is, akiknek az acél, és az olaj volt a birodalma. Amerika a

gyarapodását olyan emberi tulajdonságoknak köszönheti, mint a bátorság, kitartás, és áldozatvállalás, a könyörtelen kizsákmányolással, és a mások megélhetése iránti kegyetlen közönnyel együtt. Charles Darwin evolúciós elmélete, amely feltételezi a legalkalmasabb túlélését, tudományos alapot teremtett az egyéni anyagi boldogulás ideológiája számára. A siker filozófusai megpróbálták kibővíteni a korábban szintetizált protestáns egyházi, és világi igényeket, és az önfejlesztés „prédikálását” egy olyan elmélettel, ami a versenyre helyezi a hangsúlyt. Most az igazi önerejéből érvényesülő embert úgy képzelték el, mint egy önmagát művelő dinamikus versenytársat, aki jelentős gazdasági fejlődést tud felmutatni az üzleti vállalkozás terén. 16 A siker ezen új ideológiájának alapvetése az a kijelentés, hogy születéskor minden egyén egyaránt alkalmas mindenre. A kudarcot az egyéni jellem, és

akarat hibáinak tudták be. Az önbizalom, illetve az önkontrol, illetve a kezdeményezés, vagy az egyéni "belső hatékonyság" megnyilvánításának hiánya lehet a kudarc oka. Az összes hagyományos önfegyelmező erénynél fontosabbnak tartották mindazon tulajdonságok összességét, amelyek versenyképességet, és végső soron anyagi sikert biztosítottak. Az egyénnek ezt a meghatározhatatlan lehetőségét, úgy hívták, hogy "az a bizonyos valami", és azt a tisztelet rendes forrásának gondolták, és egy olyan belső hajtóerőnek, amitől a társadalmi felemelkedés függ. Andrew Carnegie azt mondta: "Ha bárki egész életében bérmunkásként dolgozik, az nem a rendszernek róható fel, hanem neki, mert vagy a természeténél fogva függőséget preferáló, vagy könnyelmű, vagy ostoba, avagy kivételesen szerencsétlen." A 19 század utolsó évtizedeiben ez a "jellem"-ről alkotott felfogás volt a fő vonása a

gondviselésszerű siker ideológiájának. Ekkorra Herbert Spencer szociál-darwinizmusa már teljesen elfogadott. Még Andrew Carnegie is elismerte, hogy: "Nem tudjuk elkerülni a versenyt. És bár egyes emberek számára a törvény néha kíméletlen lehet, a versenyhez mégis az a legjobb, mert mindenütt biztosítja a legalkalmasabb túlélését." John D. Rockefeller hasonlóan elfogadva a korszellemet ezt mondta: "A nagy üzlet növekedése pusztán a legalkalmasabb fennmaradása, egy természeti törvénynek, Isten törvényének a megvalósulása." A sikerről alkotott új elképzelés hatékony eszköznek bizonyult az egyéni vállalkozásoknak nagyvállalatokká való átalakulásában. Az ipar dinamikus fejlődése részben neves személyek találmányainak, és újításainak volt tulajdonítható, melyek közül kiemelkedő jelentőségű Thomas Alva Edison, akit a Menlo Park boszorkánymesterének neveztek, és Henry Ford, aki a tömegtermeléssel

futószalagon gyártott Tmodellnek, és a gépalkatrészek szabványosításának volt az atyja. Ők mindketten a korszakra jellemző „önerejéből érvényesülő ember” archetípusai. A korabeli sajtó által vélelmezett, és kihangsúlyozott közös tulajdonságaik: született zsenik, akik formális iskolai képzés nélkül bontakoztatták ki ösztönös vállalkozói, és szervezési képességüket. A gépesítés során a munkások gyártási tudását részben maguk a gépek váltották ki, amelyeket a képzett mérnökök már eleve ezzel a szándékkal terveztek meg. A polgárháború után a közoktatás teljesen megváltozott. Az elavult gépészeti intézetek, és liceumok helyett kereskedelmi, és üzleti iskolák jöttek létre, és váltak az önművelődés intézményeivé. Az ipar igényeinek megfelelő képzést hamarosan új egyetemek látták el. A század végére a szabad, és értékes munkavállalón alapuló klasszikus amerikai 17 énközpontúság

már a múlté volt. A siker filozófiájának fejlődése kísérte Amerika egyesítését. Ez nyomon követhető az önsegítő irodalom megváltozásán. Az erények részletes kitárgyalása helyett a prédikációk példázatokkal voltak tele. Felvilágosító beszámolók voltak ezek valószerű eseményekről, amelyek vagy sikerrel, vagy kudarccal végződtek. A szószékről propagálás mellett népszerű középosztálybeli folyóiratokban is közzétették a tanulságos történeteket. Russell Conwell műve a "Gyémántok holdjai” „Acres of Diamonds", valamint Elbert Hubbardtól az "Üzenet Garciának", és W. W Woodbridge tollából "Az a valami”, „That something”, és Deynek a „A bűvös történet” "Magic Story" című munkája e korszak legnépszerűbb könyvei közé sorolható. 12. A sikerről alkotott elképzelés a huszadik században A tömegtermelésen alapuló iparban számos új munkakört hoztak létre, hogy

eleget tegyenek a nagyvállalati gazdálkodás követelményeinek. A gyárakban új részlegek, mint például a számviteli, a PR, a marketing stb. segítették a jobb munkaszervezést. Ezek az egységek végezték el a szükséges promóciós tevékenységeket. Ez a szellemi dolgozókból álló aparátus már nem a szónak a hagyományos értelmében tört a sikerre, hanem annak a csoportnak, vagy szervezetnek akarta igazolni alkalmasságát, amelyhez tartozott. A megfelelésnek ez a kívánalma jellemezte elsősorban az új típusú alkalmazottakat. A teljesítéshez továbbra is a belső hajtóerőnek tulajdonított nagy jelentőséget az önművelésnek, és a sikernek a retorikája. Ugyanakkor úgy látszott, hogy az új amerikai polgár egyre jobban reagál más polgárok véleményére. David Riesman a "Magányos tömeg" című művében felhívta a figyelmet arra, hogy a belső irányítottságú amerikai jellem átváltozik külső irányítottságúvá, vagyis

mások által irányítottá, és ezeket a fiktív típusokat definiálta. Főként a hagyományos, és a belső irányítottságú típus jellemzi az amerikai kultúrát a gyarmati korszaktól egészen a Polgárháború utáni időszakig, és a nép bibliai műveltségű, köztársasági meggyőződésű, és haszonelvű individualistákból összekovácsolódottnak tekinthető, míg a többiekhez igazodó, konformista személyre úgy tekintenek, mint olyanra, aki a társadalmi környezet hatására érzékenyen reagál. Az amerikai jellegnek ez az átalakulása a vállalati élet kibontakozásának éveiben kezdődött el. Még a siker filozófusai is úgy képzelték el az „önerejéből érvényesülő embert”, mint egy belső irányítottságú alkatot, azonban a huszadik század elején ez a kitalált karakter a lényegét tekintve eltűnőben volt. A munkavállalóknak törekvése a siker helyett inkább a státusz eléréséből állt. Nem mertek anyagi függetlenségről,

és önálló vállalkozásról álmodni 18 Az „önerejéből érvényesülő ember” eszméje már nem szolgálta többé az egyéni, és a társadalmi célokat. Fokozatosan vált elavulttá Az elnökök nevét fémjelző programok, Woodrow Wilson-ét az „Új Szabadság” („New Freedom”), és T. D Roosevelt-ét az „Új Elosztás” („New Deal”), amelyeknek célja volt elősegíteni a magánkezdeményezést a gazdaságban, nem váltották be a hozzájuk fűződő várakozásokat. Bár ezek a társadalmi, és gazdasági reformok egy tervgazdaságot próbáltak kialakítani, nem voltak képesek megteremteni az esélyegyenlőségen alapuló társadalomat. Az oktatás tartalmában, és szervezeti felépítésében nem voltak lényeges kimutatható változások ebben az időszakban. A kiéleződött verseny súlyosbította a vállalatok közötti kapcsolatokat, és egymással harcoló gazdasági egységekké váltak. Az etnikai, faji, és nemi előítéletek miatt a

munkaadói gyakorlat meglehetősen diszkriminatív volt. Ezek az érzések sok esetben erősebbnek bizonyultak, mint az osztályazonosság. A nemzet nem volt képes arra, hogy valóra váltsa az eredeti, "E Pluribus Unum" („Sokból Egyet”) elvet. 13. A pozitív gondolkodás szószólói: Andrew Carnegie, N V Peale, és Napoleon Hill Napoleon Hill "Gondolkozz, és gazdagodj meg" ("Think and Grow Rich") című könyve 1937-ben jelent meg. Ez a könyv, valamint A Carnegie könyve a „Hogyan szerezzünk Barátokat, és hogyan befolyásoljuk az embereket „ ("How to Win Friends and Influence People") (1936) összefoglalták a multimilliomosnak, A. Carnegienek a siker-filozófiáját A. Carnegie-t lenyűgözte a saját karriere Lévén az „önerejéből érvényesülő embernek” egy archetípusa, megpróbálta megfejteni saját sikerének titkát. Azt állította, hogy ez az egyszerű gondolta stimulálta: "Bármiért érdemes dolgozni,

amit az életben birtokolni érdemes." N. Hill kihangsúlyozza a gondolatok, vágyak, meggyőződések, készségek, képzelőerő, rendszeres tervezés, döntések, és a kitartás hatalmát. Az egyéni sikernek e tizenkilencedik századi eszméit kiteljesítette az, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak az önszuggesztiónak, az ötletbörzének, illetve a "zsenialitásnak", és a szexuális vágynak az átlényegítéséről (transzmutációjáról) is beszéltek, és kihangsúlyozták továbbá a tudatalattit, valamint a jelentékeny emberek példamutatását. A szerző kitalált, vagy idézett közmondás-szerű mondatokat, azért hogy olyan irányadó elveket kínáljon fel az olvasónak, például az alábbiakat: "Amit az emberi elme fel tud fogni, és amiben hinni képes, az meg is valósítható." 19 "A szellem szárnyalása határtalan mindaddig, amíg fel nem ismerjük a határait." "Gondolatok, és hitek szülik mind a

szegénységet, mind a gazdagságot.” "Minden kudarc magában hordozza valamilyen nagyobb előny csíráját." "A gazdagsághoz a tudás egyengeti az utat, ha tudod, merre indulj el." "Bármennyire elmés egy eszköz, használója nélkül értéktelen." "A siker nem igényel magyarázatot." "A kudarcra nem fogadható el semmiféle kifogás." "Bármelyik hatalommal bíró ember saját hatalmának alattvalója." "A boldogság titka a tevékenységben, és soha nem a birtoklásban van." "A férfi nagyságát gondolatai adják." "Az ember félelemérzet nélkül korlátlanul meggazdagodhat.", stb A félelemben, és a szorongásban látták a sikeres karrier elérésének legfőbb akadályát. Az alapvető félelmek, amelyek meggátolják az egyént abban, hogy az életén változtasson: félelem a szegénységtől, a döntéshozataltól, a betegségtől, az öregségtől, valamint a haláltól.

Néha az a félelem, hogy valaki más szerelmét elveszítjük bénító hatású lehet. A félelem a negatív gondolkodás jellemzője, a vesztesnek a mentalitása, ezért azt a kisebbrendűségi komplexussal együtt le kell győzni. A megfelelő önismeret, és a könyvekben ismertetett ésszerű szabályok, és szakavatott tippek segítenek a napi problémák leküzdésében. A sikerről szóló amerikai tanulmányok bibliográfiájában felsorolt sokatmondó címek rámutatnak a szerzők új lényeges gondolataira, valamint az egyéni siker, vagy kudarc bekövetkezésének okaira. Ilyenek művek például: C. Baudoin "Szuggesztió, és önszuggesztió" ("Suggestion and Autosuggestion"), L. Bienstock „A hit ereje” ("The Power of Faith"), C. Bristol „A bizakodás varázsereje” ("The Magic of Believing", E. L Clarke „A nyílt, és egyenes érvelés művészete”, "The Art of Straight Thinking", L. C Douglas „Nagyszerű

megszállottság” ("Magnificent Obsession"), A. F Osborn „Alkalmazott fantázia” ("Applied Imagination"), és az N. V Peale a „A pozitív gondolkodás hatalma” ("The Power of Positive Thinking"). Manapság hajlanak arra, hogy a siker jelenségét derűlátó szemlélettel magyarázzák meg. Ezt sugallja Napoleon Hill és W Clement Stone könyvének a címe is "Az optimista hozzáállás a siker nyitja" címmel 1977-ben. Azt állítja, hogy a sikernek 17 elve van, nevezetesen az alábbiak: 1. Pozitív gondolkodás 2. Egyértelmű és határozott szándék, helyesen kijelölt, világos cél 3. Hajlandóság többletmunka elvégzésére 4. Helyes gondolkodás 20 5. Önfegyelem 6. Mesteri elme 7. A hit megélése 8. Kellemes személyiség 9. Egyéni kezdeményezés 10. Lelkesedés 11. Összpontosított figyelem 12. Csapatmunka 13. Tanulság levonása 14. Leleményesség 15. Pénzt és idő kihasználás 16. A szellemi és testi

egészség megőrzése 17. Az Univerzum kozmikus törvényeinek a kihasználása A szerzők felsorolják a kudarc 31 figyelemre méltó okát is. Ezek a következők: 1. Fogyatékosságok, korlátozottságok a születési adottságokban 2. A jól megfogalmazott célok hiánya 3. Törekvés hiánya 4. Képesítés hiánya 5. Önfegyelem hiánya 6. Rossz egészségi állapot 7. A hátrányos gyermekkori benyomások hatása 8. Halogatás 9. A kitartás hiánya 10. Borúlátó, passzív személyiség 11. A nemi ösztön feletti uralkodás hiánya 12. A kölcsönösség elvének megsértése: Nem kapsz semmit, ha nem viszonozod. 13. A jól megalapozott döntéshozatalhoz hiányzik az alkalmasság 14. A félelem hat formájából egy, vagy több előfordul 15. Balszerencsés házasság 16. Túlzott óvatosság 17. Rosszul kiválasztott üzleti partnerek 18. Babonásság, és előítéletek 19. Rosszul megválasztott hivatás 20. Képtelen az erőfeszítéseit összpontosítani 21. Pazarló

költekezés 22. A lelkesedés hiánya 23. Mások hite, fajtája, és politikai meggyőződése iránti megértés hiánya 24. Mértéktelenség 25. Együttműködésre való alkalmatlanság 26. Erőfeszítés nélkül szerzett vagyon, és hatalom (öröklés) 27. A gyakorlati életben szándékosan becstelen és korrupt 21 28. Önzés, és önteltség 29. Gondolkodás helyett találgatás 30. Tőkehiány 31. A fent említettektől eltérő minden egyéb ok Az életben követendő néhány gépies lépés, és egyszerű szabály didaktikai közlendője mellett, számos példaértékű történetet lehet dióhéjban olvasni az „önerejéből érvényesülő emberről” ezekben a könyvekben is. Útmutatóknak is tekinthetők vezetők (menedzserek) és értékesítők (ügynökök) képzéséhez. Bár túlontúl leegyszerűsítve, a szerzők felhasználták a pszichológia új felfedezéseit, és igyekeztek az egyéni kudarcokat bizonyos jellembeli hiányosságoknak

tulajdonítani. Jól ismert tény az, hogy a siker derűs szemléletet, és magabiztosságot vált ki a jövőt illetően. A pozitív gondolkodás hívei megfordították ezt a logikát. Azt állították, hogy ez az életszemlélet nem csak következmény, hanem előfeltétel az egyéni siker eléréséhez. Lehet valami igazság az érvelésükben. Ugyan mi értelme sikeres életet mondhatni magunkénak, ha már a siker elérése előtt elégedettek, és boldogok vagyunk? 14. A siker, mint téma a huszadik század irodalomában Az "Amerikai tragédia", Theodore Dreiser híres regénye azt mutatja be, hogy a képzelgés egy szebb életről, önpusztító, hamisítatlanul amerikai célkitűzés: a történet megmutatja, hogy az anyagi érvényesülés, valamint a gazdagságról szőtt álmok hogyan teszik tönkre a főszereplőt. A társadalmi igazságtalanságokat, és a kasztrendszert bűnözésre ösztönözőnek ítéli a szerző. F. Scott Fitzgerald, J Dos Passos, és J

London szintén felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy a sikerről alkotott hagyományos elképzelés, és az anyagi jólét hajszolása szexuális önfeláldozással, avagy ígéretes házassággal sok amerikai számára csak elkeseredettséget, kiábrándultságot, és tönkremenést hozott. Az egyéni siker gondolatát, amely műveik témájául szolgált az említett regényírók egyre kritikusabb módon kezelték, és úgy tekintettek erre az álomra, mint azon legfontosabb okok egyikére, ami miatt az amerikai társadalom kiábrándulttá lett. Mindazonáltal ezeknek az íróknak nem állt szándékában javasolni semmilyen reformot a társadalmi rend megváltoztatására. Arthur Miller drámájában Willy Loman, az ügynök bár semmi mást akar az élettől csupán azt, hogy "érdemei szerint szeressék", kudarcot vall. Úgy tűnik, hogy a háború utáni nehéz időszakban elkerülhetetlen az individualizmus további hanyatlása, és ami számít, az a

megalkuvás. 22 15. Az egyéni siker, és a társadalom John Dewey (1859-1952), a filozófus szerint, az oktatás szabja meg a társadalom megújulását, mert hatással van az egyéni teljesítményre, és beszabályozza azt. Egy olyan társadalomban hitt, amelyben a művelt egyének ki tudnak alakítani egy egészséges demokratikus közösséget. Egyesítve Emerson elveit, és Jefferson elképzelését a társadalomról J. Dewey felismerte, hogy a demokráciához az egyéni teljesítés lényegbevágó fontosságú. Mindazonáltal azt vallotta, hogy a sikert nem csak pénzben kifejezve kell értelmezni, hanem a siker az egyén személyiségének, és életmódjának a harmoniáját is jelenti. Erre a célra szolgál a közösség értékrendjének belefoglalása az iskolarendszerbe. Ezek az intézményesített erkölcsi értékek alakítanák, és határoznák meg az egyén számára a szabadság állapotát. A többi emberrel való kapcsolattartásában így maga a közösség

alakítaná ki az egyénre jellemző viselkedést. Hitte, hogy a demokráciához megfelelő kölcsönös kommunikáció, és együttműködés szükséges, mert nem létezhet demokrácia anélkül, hogy az egyénnek ne lenne esélye arra, hogy kormányozza a saját életét, és kövesse a saját céljait. A sikert nem lehet az egyén anyagi eredményességén lemérni, mert az többnyire nem hozza magával a beteljesülést, és a boldogságot. Kijelentette, hogy az oktatás a leghatékonyabb eszköz a fejlődéshez, és a társadalom megújításához. Szorgalmazta, hogy építsék be a tudományos eredményeket az oktatási tantervbe azért, hogy ezzel elősegítsék a társadalmi haladást. Filozófiai tanítása szerint egy demokratikus közösségben a szabad értelmiség szerepe kulcsfontosságú abban, hogy mit értünk egyéni szabadság alatt. A szellemi mobilitásról szóló elgondolásával egy új megfogalmazást adott a siker eszméjének Amerikában. Az egyén

szellemileg mozgékony, ha eleget tesz a lélektani önismeret, és mások kiismerése követelményének. Sőt elfogadta a folytonos tanulás, és a képzés szükségességét is. 1960-ban számos értelmiségi egyetértett Deweynak azzal a meggyőződésével, hogy az értelmiség, és különösen a tanárok egyre növekvő szerephez jutnak az amerikai társadalomban. 16. A huszonegyedik század felé Manapság ha egy középosztálybeli amerikai fel tud mutatni akár vezetővé való előléptetést, akár bármilyen ígéretes részvényesi, vagy vállalkozói közreműködést valamely testületben, akkor gazdaságilag és társadalmilag sikeres egyénnek mondhatja magát. Azonban a 23 hagyományos értelemben vett sikert csak viszonylag kevesek váltják valóra. A siker új filozófusai is gyakorlati útmutatókat írnak. Ilyenek például: Joe D. Batten "Tough-Minded Management", "Eltökélt vezetés", "ToughMinded Leadership" "

Eltökélt irányítás" stb Ezek a művek nyújtanak módszereket, és eszközöket, és kínálnak új felismeréseket, éleslátást, és motivációt. Az önbizalmat, és az önbecsülést erősítve igyekeznek fokozni az egyéni hatékonyságot valamint javítani a teljesítményt, és emelni a teljesítőképességet. Ezek az útmutatók felsorolnak egy csomó nélkülözhetetlen tulajdonságot, amellyel a leendő vezetőnek rendelkeznie kell, ilyenek például: Rugalmasság; teljesítmény orientáció; inkább legyenek kibontakoztató elvárásai (követelményei), mint elfojtó irányelvei; intuíció; ostobaságot nélkülöző elszámoltatás; az erősségekre, és nem a gyengeségekre helyezett hangsúly; jövőkép, és stratégia; elkötelezettség a változékony és egyre merészebb, távlatok iránt; etikus viselkedés; kemény, és kötelességtudó munka. A vezetőségre úgy tekintenek, mint egy folytonosan átalakuló dinamikus rendszerre, amely egymással

szüntelen kölcsönhatásban lévő elmékből áll. Jól-képzett irányító lelkület, és ész az előfeltétele annak, hogy a jövőben mind a szervezet, mind pedig az egyén sikeres legyen. Az új követelmények a kivételes irányítói, illetve vezetői képességek közé sorolják: A csapatépítést, kommunikációt, valamint a hatalomnak, az innovációnak, a minőségnek, a termelékenységnek, a motivációnak, és a tisztességnek az alkalmazását. Ezek az inspiráló munkák kihangsúlyozzák a vezető elkötelezettségét annak a szervezetnek a sikere iránt, amelyhez tartozik. Ebből a célból illő eleget tennie olyan követelményeknek, mint például: "Fizikumát tartsa jó formában, legyen szellemileg lendületes, és lelkileg erős! Őrizze meg a jó szokásait, mert a rossz szokások elpusztítják az embert! Minden nehéz problémánál fohászkodjon! Tanulmányozza, és tartsa be a szakmai vezetési elveket! Elsődlegesek az emberek, az ő

gyarapításuk, lojalitásuk, érdekeik, és a csapatszellem. Döntéshozatal: Növelje a férfidolgozók önálló döntéseit, és a felelősség vállalást azokért! Bírálat: Ne kritizálja a dolgozókat, inkább értékelje igazságosan szaktudásukat! Ne feledje, bármit mond valakiről a távollétében, az visszajuthat, és általában vissza is jut hozzájuk! Lássa meg a jót az emberekben, és próbálja meg fejleszteni az értékes tulajdonságaikat! 24 Eredménytelenség: Ha nem lehet megszüntetni, és ha nyilvánvaló, hogy egy alkalmazott képtelen ellátni a munkakörét, találjon neki olyan munkát, amit el tud végezni, vagy mondjon fel neki haladéktalanul! Ne várjon! Gazdálkodás az idejével: A megbeszéléseken legyen rövid, és lényegretörő! Számoltassa el a munkavégzés minden percét! Spóroljon a munkaórákkal, vannak olyanok, akik elvesztegetik munkaidejük felét! Adjon ki megbízásokat, és számoltasson be az eredményekről! A

részfeladatok elintézését hagyja a beosztottaira! Sáfárkodjon az energiájával, szánja azt tervezésre, gondolkodásra, dolgozzon együtt az osztályok vezetőivel, ösztönözzön új ötletekre! Ne tegyen semmi olyat, amit valaki másra rábízhat! Ötletek és verseny: Az ötletek tartják életben az üzletet. Legyen tisztában azzal, hogy mit csinálnak, és mit terveznek a versenytársak! Ösztökélni kell az egész menedzsmentet arra, hogy töprengjenek el azon, mit, és hogyan lehetne jobban csinálni, és tegyenek javaslatot bármire, ami javíthatja az üzleti pozíciót. Áldozzon időt, és pénzt a kutatás-fejlesztésre! Meg se próbálkozzon azzal, hogy az alkalmazottak helyett elvégzi azok munkáját; adjon nekik tanácsot, és javaslatot! Gondolkozzon tárgyilagosan, és legyen humorérzéke! Az üzleti munkavégzést tegye szórakoztatóvá mindenki számára! Ha valaki rendelkezik mindezekkel a készségekkel nem csoda, ha óhatatlanul sikeres.

Mindazonáltal, a siker szó legigazibb jelentése még nincs definiálva. Az üzleti világ gazdagította az anyagi siker megvalósításának hagyományos elméletét azokkal a pszichológiai tanácsokkal, hogy hogyan lehet rábírni a többi embert arra, hogy segítsék az ön céljait. Vannak azonban az emberi tevékenységnek az üzleti élettől elütő területei, mint például: a tudomány, az oktatás, és a művészet, ahol az egyének elégedettnek, és szabadnak, végső soron sikeresnek érezhetik magukat. A siker ezen intellektuális változatának szószólói még nem bukkantak elő. Második rész Az „önerejéből érvényesülő ember”, mint társadalmi eszménykép 25 17. Közös nyelv és életmód A társadalomban az egyének életstílusa az életcéloktól függően eltérhet egymástól. Az amerikai kultúrában a bibliai, a republikánus, és a modern individuális céloknak történelmi gyökereik vannak. Vannak olyanok, akiknél inkább az anyagi

javak, vagy a maguk elé célként kitűzött tisztségek elérése élvez elsőbbséget. Mások úgy gondolják, hogy az igazi életcél a közösségbe, valamint a családba való bensőséges beilleszkedés. Vannak azonban olyan egyének is, akik nem fogadják el a közösség, és a család konvencióját. A negyedik típus lelkesen vesz részt politikai vitákban, mert azt hiszi, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy igazságosabb társadalmat hozzanak létre. Ezek a típusok alkotják az úgynevezett életmód beágyazódásokat (beékelődéseket) (enklávékat). Egy bizonyos életmód beágyazódáson belül az egyének osztoznak olyan sémákon, mint a külső megjelenés, a fogyasztás, a szabadidős tevékenység, a napi rutin, sőt némely magánéleti sajátság. Azonban az életmód beágyazódás tagjainak eltérő lehet a politikai meggyőződése, és függetlenek egymástól. Közösséget ezért nem alkotnak. 18. Az „önerejéből érvényesülő ember” tipikus

képviselői a puritánoktól a yuppie-kig Számos különleges, igazán amerikai életmód enklávék léteztek annak érdekében, hogy megvalósítsák a sikeres életről szőtt fent említett álmokat. Közülük néhány, ami az amerikai történelem korábbi időszakjaihoz tartozott, vagy már eltűnt, vagy megváltozott a jellege. Manapság már csak a leszármazottjaikat lelhetjük fel a puritán telepeseknek, a gyarmati idők ezermester farmerjeinek, a bálnavadászoknak, a határvidéket meghódító bölényés prémvadászoknak, az úttörő gazdálkodóknak, a cowboyoknak, a seriffeknek, stb. Továbbá az üzletemberekről, a kereskedelmi ügynökökről, a vállalkozókról, az iparosokról, és a politikusokról kialakított kép szintén megváltozott a történelem folyamán. A protestáns telepesek úgy vélték, hogy Amerikába jövetelükkel az Isten tervét hajtották végre. Úgy gondolták, hogy szövetséget kötöttek Istennel, és ezért ők a választott

nép. A hit segített nekik önbizalmukat fenntartani A kálvinizmus nagyra tartja az egyéni jó szerencsét, és az anyagi sikert. Ezek azok a félreérthetetlen bizonyítékok, amely igazolják az egyén kiválasztottságát, és jogát a mennybemenetelre. A vallás támogatta a kemény munkát, és az önvizsgálatot, mert ezek voltak a gazdasági 26 érdemek felmutatásának nyilvánvaló eszközei. Megvetették a lusta embereket. Azt mondogatták: "Megtűrjük, hogy köztünk éljenek a méhek közül a tétlen herék is, mert Noé magával hozta azokat." A lustaságot, és a semmittevést a kárhozat vitathatatlan jeleinek tartották. Ezért ők nem ismerték el, hogy a gazdagoknak több joguk lenne a pihenésre, mint a szegényeknek. A hagyományos küszködés volt az általuk megteremtett munkaerkölcs lényege. Szégyen volt a semmittevés A Massachusetts Öböli Kolónia erősen antidemokratikus volt. Csak néhány jómódú egyházi ember kapott szavazati

jogot. Meggyőződésük szerint az önfegyelem, és az önművelés tette lehetővé, hogy igaz keresztényként szülessenek újjá, és az erényekért mindig jutalom jár. A korai évektől egészen a Polgárháborúig (1860) a határvidék meghódítói szinte teljesen szabadok voltak a kormányzati ellenőrzéstől, a birtokkal járó kötelezettségek miatti kiszolgáltatottságtól, és a megvesztegethetőségtől. A "vadnyugat" önállóságot, találékonyságot, és „képes vagyok arra, hogy megcsináljam” szellemiséget követelt. A harc a vadon legyőzéséért esélyegyenlőség biztosított mindenki számára a faragatlan pioníroktól egészen az apró farmokon gazdálkodókig. Ki kellett fejleszteniük birkózói fizikumukat, és vitézségüket. A bátorságot, a kitartást, és a fegyelmet értékelték bennük nagyra. Minden lakott helytől távol értelmetlen lett volna nemesi ősökkel dicsekedni. Az államtól semmiféle segítségre nem

számíthattak. Tényleg önerőből kellett érvényesülniük Kapcsolataikat vagy erőszak, vagy barátság jellemezte. Vagy békében éltek az indián törzsekkel, vagy harcoltak ellenük. Élet, vagy halál kérdése volt, nyertesnek, vagy vesztesnek lenni. Ugyanakkor a pioníroknak volt elég önbizalmuk, és optimizmusuk ahhoz, hogy leküzdjék a nehézségeket. Idealisták voltak, és makacsul hittek az evilági elhivatottságukban. A határvidéken élő férfiak közös jellemvonásai: szorongás, domináns individualizmus, és makacs ragaszkodás akár a jó, akár a rossz cselekedetekhez. Közös problémájuk volt az egyhangúság, és az egyedüllét, és emiatt szívesen fogadták idegenek, és utazók érkezését. Jellegzetes hagyomány volt a vadonban élőknél az alkalmi vendégszeretet, és a segítőkészség. A „cowboy”-t tekintették a határvidéken letelepedő emberek jellegzetes típusának nagyjából 1890 végéig. A romantikus legendát a

„cowboy”-ról, azaz a mítoszt azóta hozták létre. A „cowboy” volt a vadon nyeregbe szállt hőse. Ügyes, virtuóz lovaglása megragadta a képzeletet Ruhája, amelynek szabása a rendeltetésének kiválóan megfelelt, egy életmód szimbólumává vált a XX. században És mind a mai napig tovább él a közkedvelt, és divatos „farmer” szabású öltözékekben. Az amerikai western-filmek, kereskedelmi reklámok, és a countryzene nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a „cowboy”-t népi hősként, és nemzeti szimbólumként mutassák be. 27 A Függetlenségi Háború utáni új köztársaság egyik alapeszméjévé a vadnyugati életmód következtében felerősödött individualizmus vált. Mindazonáltal Thomas Jefferson figyelmeztette a népet: "Az amerikaiaknak túl kell majd lépniük az üzleti elképzeléseknek, és a különböző érdekcsoport-kormányzásnak az individualizmusán, ha hatékonyan kivánják kezelni az őket érintő súlyos

problémákat." Úgy látszik azonban, hogy az amerikaiak kevés figyelmet szenteltek ennek az intésnek. Inkább osztoztak H. D Thoreaunak, a nagy filozófusnak az alábbi nézetén, amit így fogalmaz meg: „nem létezik semmilyen ok, ami miatt bármelyik polgár a jogalkotó javára lemondjon a saját lelkiismeretéről, mégha csupán egy pillanatra, vagy akárcsak a legcsekélyebb mértékben", és azt állítja, hogy "mindenekelőtt embereknek kell lennünk, és csak azután alattvalóknak." Amerikában a farmerek alkották a lakosság többségét egészen az ipari forradalom, és a gépesítés korszakáig. Az általános nemzeti össztermék (GNP) legnagyobb részét a családi farmok, és a ranchok állították elő. Ez a földművelő „tanoncság” is formálta az amerikai jelleget. A takarékosság, a gyakorlatias gondolkodás, és a leleményesség a pionírok időszakára vezethető vissza, amikor kevés képzett kézműves, és iparos állt

rendelkezésre, és ezeknek az embereknek meg kellett megtalálniuk bármely feladat elvégzésének a módját, mert különben nem jutottak volna egyről a kettőre. Az 1862-es Homestead Act (tanya törvény), amely ingyen földet nyújtott a letelepedéshez fellendítette a mezőgazdaságot. Ma a lakosságnak kevesebb, mint három százaléka foglalkozik földműveléssel, mégis az amerikai farmerek több élelmiszert termelnek, mint valaha. Az amerikaiaknak mindig is romantikus elképzelésük volt a családi gazdaságokról. Az önellátás, a kötelességtudó élet, és a családi vállalkozás szimbólumának tartották. Az amerikaiak mindig a szabad vállalkozás, és a kezdeményezés szellemét részesítették előnyben. Ezek a vállalkozók hajlandóak voltak kockáztatni, és feladni a biztonságukat azért, hogy saját maguk urai lehessenek akár a saját műhelyükben, vagy akár a szatócsboltjukban. Mark Twain azonos című művéről elnevezett „Aranyozott

kor”-ban a laissez-faire (hadd menjen minden a maga útján) doktrina miatt a fellendülő amerikai ipar nagy jelentőséget tulajdonított az egyéni munkaadóknak. Annak ellenére, hogy a hangsúly az egyénre helyeződött, az amerikaiak bebizonyították, hogy családban, vagy más kisebb csoportokban is jól együtt tudnak működni. A csapatmunka, és a versengés elegye jellemzi ezeket a kisvállalkozásokat. A gyakorlati tapasztalatokat, és a szakértelmet különösen nagyra értékelték, és tisztelték a kimagasló érdemeket. Az épületek, és a gépek csúnyasága viszont, e vállalkozók 28 takarékosságának, és gyakorlatias gondolkodásának tudható be. Manapság a jómódú, fehérbőrű, angolszász protestánsok (WASP), akiknek az ősei a polgárháború előtt, vagy még korábban vándoroltak be, alkotnak arisztokráciát, és egy, a beltenyészetük, műveltségük, modoruk, kifinomultságuk, és jóízlésük szerinti életmód enklávét. Ezek

közül sokan politikusok, jogalkotók, bankárok, egyházvezetők, orvosok, vagy egyetemi professzorok. Sokan közülük büszkék lehettek az üküknagyapáikra, akik igazi „önerőből lett valakik” voltak. A modern amerikai arisztokráciát jelentő WASP-ok, elhivatottaknak tekintik magukat arra, hogy felügyeljék a nemzeti szándéknak, azaz a hitük, és az őseik republikánus eszméi szerinti igazságos társadalomnak a megvalósítását, továbbá arra, hogy öregbítsék a nemzet hírnevét. Olyan sportokban vesznek részt, mint a tenisz, a golf, és a rókavadászat, és különféle vacsora utáni italokat fogyasztanak, és partikat adnak, valamint eljárnak ilyenekre, továbbá van valamilyen klubtagságuk, és az otthonukat megosztják a kedvenc háziállatukkal, és mindez kötelezőnek tűnik egy igazi WASP számára. Yuppie-k fiatal, művelt, jól öltözött, középosztálybeli szakemberek, akik apait-anyait beleadva hajhásszák az anyagi sikert. Ezek a modern

újgazdagok (parvenük), akik hőn áhítva törekednek egy magasabb társadalmi pozícióra. A cég, és a vállalati menedzsmentekben jó állásokat mondhatnak magukénak, illetve brókerként, vagy kereskedelmi ügynökként dolgoznak. Bár sok pénzt keresnek, megtakarításnak nincs elsődleges szerepe számukra. Hajlandóak drága holmikra, és elfoglaltságokra költeni annak érdekében, hogy lépést tartsanak a többiekkel. Kérkedni látszanak azzal, hogy jómódúak Elvárják, hogy tiszteletben tartsák az életmódjukat, és a bankbetétjüket. A személygépkocsi, és az öltözködés jelképezi az értékeiket, a reményeiket, és az álmaikat. Általában baseball, és rögbi rajongók Mindazonáltal nem felelnek meg a „WASP”-pal szemben támasztott elvárásoknak. Magával a yuppie gúnynévvel is az életmódjuk helytelenítésére céloznak. Ennek ellenére az egyéni anyagi sikerről alkotott konvencionális elgondolásnak ők, a yuppie-k a megtestesítői,

és őket lehet tekinteni valódi „önerejéből érvényesülő emberek”-nek a XX. század második felében. 19. Híres „Önerejéből érvényesülő emberek” és élettörténetük: John Winthrop, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Daniel Boone, Abraham Lincoln, Walt Whitman,Thomas Alva Edison, és Henry Ford John Winthrop (1588-1649) bár jó családból származott, az első puritánok között volt, akik 1630-ban elhagyták Angliát, és Amerikában 29 kezdtek új életet, és hamarosan ő lett a Massachusetts Öbölmenti Gyarmat (Massachusetts Bay Colony) első kormányzója. Kormányzásának 12 ciklusa alatt sikeresen létrehozott egy erkölcsös közösséget. A "természetes kiváltság"-ról prédikált: arról, hogy az ember bármit szabadon megtehet, akár aljas, akár jó cselekedetet, azonban az élete árán is ki kell állnia a tette mellett. A "Mintaszerű keresztényi jótékonykodás" című híres beszédében: Winthrop

felvázolta az élet a vadonban alapelveit: "Boldoggá tennünk egymást, azonosulnunk mások helyzetével, örvendeznünk együtt, gyászolnunk együtt, fáradoznunk, szenvednünk együtt, úgy kell mindig, hogy a közösségünkre gondolva az lebegjen a szemünk előtt, hogy az egy test a hozzá tartozó végtagokkal." Benjamin Franklin (1706-1790), politikus, diplomata, tudós, filozófus szappan- és gyertyakészítő fia lévén nem engedhette meg magának, hogy főiskolára járjon, ezért jórészt autodidaktaként művelődött. Gyermekkorában bátyjánál volt nyomdásztanonc. 1723-ban Londonba ment, hogy a tipográfia mesterségében továbbképezze magát. 42 éves korára, Franklin "Szegény Richard almanachja" elegendő vagyont hozott neki ahhoz, hogy visszavonuljon Philadelphiában lévő nyomdájának, könyv-, papír- és írószer boltjának irányításától, és élete hátralévő részére politikai, emberbaráti, és tudományos

érdeklődésének szentelje magát. A 1753 és 1754 években miközben az Angol Gyarmatok postaszolgálatának helyettes vezetőjeként dolgozott, megalapította az első amerikai könyvtárat, és megszervezte a Filozófusok Társaságát. 1757-1762 és 1765-1775 időszakokban Franklin Londonban képviselte Pennsylvaniát, néhány más amerikai gyarmatot. A Függetlenségi Háborúban, mint a Kontinentális Kongresszus választott tagja részt vett a Függetlenségi Nyilatkozatot megfogalmazásában. 1776-1785 között ő képviselte az Egyesült Államokat Párizsban, és elsősorban az ő érdeme, hogy Amerika jelentős segítséget kapott a francia monarchiától. 1785-től 1787-ig a Pennsylvaniai Jogalkotó Közgyűlés elnökeként dolgozott. 1787-ben a Nemzetgyűlés tagjaként részt vett az Alkotmány kidolgozásában. Támogatta Thomas Jefferson indítványát a rabszolgaság eltörléséről. Mint tudós felismerte a légköri elektromosság, és a villámlás

természetét, és 1752-ben megkonstruálta az első villámhárítót. Thomas Jefferson (1743-1826), államférfi és filozófus, az Egyesült Államok harmadik elnöke, egy jómódú nyugat-virginiai ültetvényes családból származott. Anyagilag függetlenségének köszönhetően, már kora fiatalságától aktívan részt vett a politikai életben. 1776-ban a Kontinentális Kongresszus tagjaként megfogalmazta a Függetlenségi 30 Nyilatkozatot, amellyel elkötelezte magát az emberek politikai egyenlősége mellett: "Minden ember egyenlőnek teremtetett", és joga van egyéni módon keresni a saját boldogságát. Mindemellett ellene volt az Európában látott rendkívüli jólétnek, és a végletes szegénységnek. A szélsőségeket az egészségtelen társadalmi struktúrának tudta be, és úgy vélte, hogy Amerikában a szabad emberek soha nem néznek majd szembe hasonló problémákkal. 1779-től 1781-ig Virginia állam kormányzója volt. 1785 és 1789

között pedig az Egyesült Államok nagykövete Párizsban. Üdvözölte a Francia Forradalmat Ugyanakkor az amerikai kormányzat nem támogatta az álláspontját. 1797-től 1801-ig alelnök volt, majd 1801-től 1809-ig az USA elnökeként dolgozott. Ezekben az években következetesen harcolt azért, hogy a politikai hitvallását érvényesítse. Bár filozófiáját Locke, és Rousseau tanításai döntően befolyásolták, mégis megmaradt vallási individualistának. Bár ő személy szerint nem tekinthető szűkebb értelemben vett „self-made man”-nek az ő életpályája a természetes arisztokrácia, és a korlátlan vertikális mobilitás elméletétének gyakorlati megvalósulását példázza. A Vadnyugat hőse, Daniel Boone híres volt a testi erejéről, és ügyességéről. Az indiánok 1778-ban elfogták, de nem ölték meg, sőt befogadták a törzsükbe. Később nagynehezen megszökött Boone a kegyetlen vadon kihívásainak leküzdésében rendkívüli

képességeket tudott felmutatni. Csodálták, mint merész, és féktelen individualistát, aki ellenséges környezetben sem veszti el lélekjelenlétét, és győzni tud. Abraham Lincoln (1809-1865), államférfi 1861-ben lett az USA elnöke. Egy Mill Creek nevű kis tanyán született Kentucky államban. Apja, egy meglehetősen szegény földműves a jobb megélhetés reményében Virginiából átköltözött Kentuckyba, majd később Illinoisba, és Lincolnnak 18 éves korától napszámosként kellett dolgozni egy komphajón az Ohio folyón. New Orleansban dolgozott, amikor az apja postás lett New Salemben. Életének következő állomása a Kaskasia folyónál lévő Vandalia volt, itt kezdődött el a politikai karrierje. Sangamon megyének lett a képviselője 1836-ban. Ugyanebben az évben Lincoln jogosult lett védőügyvédként keresni a kenyerét. Az újjászervezett Republikánus Párt egyik vezetőjévé vált 1854-ben. Bár a déli rabszolga-tulajdonosok tiltakoztak

ellene 1860-ban a rabszolgafelszabadításért küzdők, az abolitionisták Lincolnt választották az USA elnökének. Az abolitionisták jórészt az ipari burzsoázia, és a farmerek képviselői voltak az északi államokban. Mivel a demokratikus mozgalom felerősödött a Polgárháború idején az ő politikája is egyre eltökéltebbé vált. Külön jogszabály rendelkezett a déli államokban élő fekete rabszolgák felszabadításáról, és egy 1862-ben hozott törvény, a (The Homestead 31 Act) szövetségi földet biztosított az USA-ban letelepedők számára. Reformintézkedései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a polgárháború az északi államok javára döljön el. 1864-ben szavazattöbbséggel újraválasztották. Azonban egy fanatikus ügynök, aki a Déli Államok oldalán állt, 1865. április 14-én megölte őt Ő volt az Egyesült Államokban a legnagyobb elnökök egyike, igazi emberbarát, becsületes, önzetlen ember, és kimagasló képességű

politikus. Erős elhatározása segítette őt bámulatos pályafutásában. Az ő személyisége, és élettörténete az önerejéből érvényesülő ember szimbóluma, és mintája Amerikában. Franklinhoz Hasonlóan Walt Whitman költő (1819-1892) is szegény család sarja volt. Apja ács volt Önmagát képezte, nyomdász, és újságíró lett, mindazonáltal nem volt biztos megélhetése. Whitman számára nem a vagyonszerzés jelentett sikert. A „Fűszálak” ("Leaves of Grass") költője azt az embert tekinti sikeresnek, akinek az élete érzéki, és intellektuális élményekben gazdag, a lelkét mély érzések hatják át, és a személyisége mások iránt megkülönböztetés nélkül elfogadó. Andrew Carnegie (1835-1919), bevándorló volt Skóciából. Apja, mint takács kereste a kenyerét, a család sokat nélkülözött. Amerikai pályafutása 1848-ban egy rosszul fizetett állással kezdődött egy Pittsburgh-i pamutgyárban. Hamarosan otthagyta ezt

a munkát, mivel felismerte, hogy a vasút több lehetőséggel kecsegtet. A Pennsylvania Vasút Társaságnál meglepően rövid idő alatt jutott a csúcsra, és nagy vagyont szerzett. Később sikeresnek bizonyult minden üzletágban, ami felkeltette az érdeklődését. Olajbányászat, vasgyártás, és hídépítés volt a tevékenységi területe. Egy időben, a „Carnegie Steel Company” volt a vezető acélipari concern az Egyesült Államokban. Nagy figyelmet szentelt saját sikere természetének tanulmányozására, kiemelten fontosnak tartotta nyilvánosság hozni szakmai tapasztalatait, és meggyőződését. "A gazdagság evangéliuma" ("Gospel of Wealth") (1889) című esszéjében kijelentette, hogy a milliomosoknak kötelessége önzetlenül feláldozni vagyonuk egy részét a közösség javára. Gyakorlatban is demonstrálta filantrópiáját azáltal, hogy sok alapítványt hozott létre a kultúra, és az oktatás területén. A

leghíresebbek ezek közül a Washington-i Carnegie Intézet, és a Carnegie Nemzetközi Béke Alapítvány. Hitt a gazdag emberek küldetésében, ezért így vélekedett: "Miután a civilizáció maga a tulajdon szentségétől függ - a munkásnak joga van a takarékpénztárban lévő 100 dollárjához, és ugyanígy a milliomosnak is törvényes joga van a millióihoz." 32 A feltaláló, Thomas Alva Edison (1847-1931), gyermekkorában nem járhatott rendszeresen iskolába, rikkancsként kellett biztosítania a megélhetését. Fiatal korában újságot szerkesztett, amelyben a cikkeket is főként saját maga írta, és ő volt a kiadója is. Jövedelmét a kísérleteire költötte. Először a távírót tökéletesítette 1868-ban Majd ezt követően laboratóriumot alapított, és mintegy 1000 találmányt szabadalmaztatott. Így többek között a szén mikrofont, Bell-féle telefont 1876-ban, a hengeres fonográfot 1878-ban, a szénszálas izzólámpát

1879-ben. Majd közvilágítási állomást helyezett üzembe New Yorkban 1882-ben, és ezt követte a filmvetítő 1889-ben. Később tökéletesítette a vas-nikkel alkáli elemet (akkumulátort). Nobel-díjat kapott 1915-ben Bár Henry Ford (1863-1947), gyáros, soha nem végzett főiskolai tanulmányokat, forradalmasította a tömegtermelést. Briliáns szervező, és menedzser volt, elsőként használta az összeszerelő futószalagot a saját autógyárában. Nem szégyelte alacsony iskolázottságát, mert mind szokta volt mondani, ő eléggé jól informált mindaddig, amíg megengedheti magának, hogy a legjobb műszaki, jogi, és pénzügyi szakértőket alkalmazza. Ford elfogadta, és diadallal alkalmazta a sikerre vezető gondolatokat. Kitartása legendás volt Ford hajlandó volt hihetetlen pénzösszeget költeni több éven keresztül a híres V-8-as autómotor kifejlesztésére, annak ellenére, hogy a mérnököknek meglehetősen pesszimista véleményük volt a

projekt megvalósíthatóságáról. Ford soha nem adta fel a célkitűzéseit Saját gyáraiban bevezette a normarendszert, kikötötte az időegység alatt elkészítendő munkadarabok számát, lemérte az egyes műveletek elvégzéséhez szükséges időtartamot. Úttörő szerepet játszott a gépalkatrészek szabványosításának terén is. Ford gyorsan jutott elhatározásra, és szinte soha nem meggondolta magát, ennek ellenére hitt az ötletbörzében, és a lángelmékben. Levonható tanulság 20. A siker eszméjének helye, és értéke A siker ideálja nagyban hozzájárult a teljesítményorientált amerikai karakter kialakításához. Megerősítette azt a meggyőződésüket, hogy ők maguk tekinthetők saját sorsuk formálójának. A nagy amerikai filozófusok, és gondolkodók megerősítették azt a hagyományos megítélést, hogy az egyén sorsa a személyes tulajdonságoktól, és a szorgalmas munkától függ. A sikert Amerikában mindig is azzal a

pénzösszeggel mérték, amit az egyén az élete során keresett. A siker 33 csalhatatlan jelévé a gazdagság, és a társadalmi státusz váltak. Innen ered az amerikaiak elfojthatatlan törekvése a sikerre, mintha a siker magát a boldogságot jelentené. A siker elérésének keresése idővel olyan következményeket hozott elő, mint amilyen a természeti környezet leigázásának hite, az újjászületés élménye, a tudatos időbeosztás, a segíts magadon szemlélet, a „tedd meg most” ("do-it-now") tendencia, valamint a gyakorlatias gondolkodás. A sikerre törekvés nagyban befolyásolja a személyközi kapcsolatokat is. Az elmúlt évszázadokban a vallási individualizmus határozta meg azokat, valamint közvetlenséggel, nyitottsággal, és őszinteséggel jellemezhető fesztelen viselkedési minták. Azonban az ipari kapitalizmusban a kegyetlen verseny azt a felfogást sugallta, hogy a siker a többiek pszichológiai manipulálásától függ, és

ma már útmutatók állnak rendelkezésre az olvasó kioktatására, miként lehet befolyásolni, megfélemlíteni, és elcsábítani az embereket. Összhangban a legalkalmasabbak életben maradásának elméletével, ezek a könyvek gyakorlati tanácsokkal látnak el minket arról, hogyan lehetünk magabiztosak, vagy hogyan védekezhetünk a manipuláció ellen. Az ilyen művek, például: Josef Kirschner tollából a „A manipulálás művészete” ("The Art of manipulation") (1980), és Alexander Oakwood-tól a „Mikor és hogyan mondjunk ’nem’-et, avagy út az Önbecsüléshez" ("When and How to Say No or Way to The Self-respect") (1989). Az „újtípusú amerikai ember” mindig tartozik valamilyen szervezethez, és sóvárogva vágyik arra, hogy jól kijöjjön másokkal, és ezért megkisérli elfogadtatni a személyiségét úgy, mint egy piaci értékkel rendelkező árucikket. A hagyományos értékek romlékonynak bizonyultak Neurotikus

személyisége kedvességet, megnyugtatást, és elfogadást igényel a többiek részéről. A hagyományos anyagi gyarapodás mellett, a siker modern eszméje még egy nagyon fontos elemet tartalmaz: az egyén elvárja, hogy az a szervezet, amelyhez tartozik, hagyja jóvá, és fogadja el a teljesítményét, és tekintse azt hasznosnak, és jövedelmezőnek. Mindazonáltal az önerejéből érvényesülő ember eszméjének vannak negatív vonatkozásai is. A mindenható profit imádata, azaz az anyagi sikerre törekvés elvezetett az egyéni érdek megvalósításának szélsőséges formáihoz, és az egyénben nem ritkán idézett elő jellemtorzulást. A megmutatkozó kegyetlenség, mások semmibe vétele, árulás, és ravaszság, és más rossz tulajdonságok nagyrészt a hatalomvágynak, és a pénzsóvárgásnak tudhatók be. Némely történelmi időszakban az egyéni (individuális) végletes kihangsúlyozása okozta a közös érdekek elhanyagolását, és az

antiszociális, embertelen viselkedést. 34 Bibliográfia 1. John G Cawelti, „Az önerejéből érvényesülő ember szószólói: A sikerről alkotott elképzelések változása Amerikában”, Apostles of the Self-made Man: Changing Concepts of Success in America University of Chicago Press, 1965. 2. Robert N Bellah, Richard Madsen, William M Sullivan, Ann Swidler, és Steven M. Tipton „A szív szokásai: Az individualizmus, és az elkötelezettség az amerikai életben” (interjú 1980-ban) Habits of the Heart: Individualism and Commitment in American Life (interviews in 1980), Berkeley, 3. Alan Trachtenberg, „Az amerikai kultúra, és társadalom megtestesülése az ’Aranyozott Korban’” The Incorporation of America Culture and Society in the Gilded Age, New York: Hill és Wong, 1982, ISBN: 0-8090-5827-8, ISBN: 0-8090-0145-4 4. Molnár Miklós és Lissa Landis „American Pie - Olvasmányok az amerikai civilizációról” Readings in American Civilization, ELTE,

Budapest, 1992. 5. Deák M András szerkesztésében „Amerikai irodalom - kritikai antológia American Literature - An Anthology of Criticism Vol. 1-2”, ELTE, Budapest, 1993 6. David Riesman, Nathan Glazer, Reuel Denney, „A magányos tömeg: Tanulmány az amerikai karakter változásáról” The Lonely Crowd: A Study of the Changing American Character, New Haven, Conn.: Yale University Press, 1950. 7. Napoleon Hill, W Clement Stone „Siker elérése pozitív lelki beállítottság révén” Success Through a Positive Mental Attitude, Simon and Schuster division of Gulf and Western Corporation, 1977 (Hungarian translation Bagolyvar Kft.) 8. Napoleon Hill, „Gondolkozz, és gazdagodj” Think and Grow Rich, Wilshire Book Company, California, 1972. (Hungarian translation: Bagolyvar Kft.) 9. Joe D Batten, „Kemény vonalas vezetés” Tough-Minded Leadership, AMACOM, a division of American Management Association, New York, 1989. 35 10. Douglas K Stevenson, „Az amerikai

életmód, és az amerikai intézmények” American Life and Institutions, Ernst Klett Verlag, Stuttgart, Germany, 1987. 11. Christopher Lasch, „A nárcizmus kultúrája” The Culture of Narcissism, Warner Books, New York, 1979. 12. John Dewey, „Demokrácia, és a nevelés: a nevelés filozófiája”, Democracy and Education: Philosophy of Education, Macmillan, New York, 1916; (Neveléstörténeti Olvasókönyv, L. Orosz, BME, Tankönyvkiadó 1989., J Dewey: A nevelés jellege és folyamata, ford Szabolcs E., Bp 1976) 13. Szabolcs Ottó és Závodszky Géza „Ki kicsoda a történelemben?” Laude Kiadó, Budapest, 1990. 14. Arthur Miller, „A salemi boszorkányok” The Crucible, The Portable Arthur Miller, ed. H Clurman, Penguin Books, 1976 A tanulmány „AMERICAN IDEAL OF THE SELF-MADE MAN” című angol nyelvű diplomamunka alapján készült, amit Haskó György hallgató az ELTE Tanárképző Angol Nyelvi Tanszékére 1994. április 30-án nyújtott be. A

diplomadolgozat témavezetője Dr Molnár Miklós egyetemi adjunktus volt. A konzulens oktató pedig Buena W Reese vendégtanár az USA-ból. A magyar nyelvű változatot Haskó György készítette 36