Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Pénzügytan, 2001

Pénzügytan 1. Tétel: A magyar bankrendszer jellemzöi az egyszintü bankrendszerben A Magyar Nemzeti Bankot 1924. Május 24-én alapították részvénytársasági formában A MNB részvénytársasági formában müködö jogi személy. Szervezetei a közgyülés, a jegybanktanács, az igazgatóság és a felügyelöbizottság. 1947-1948 során az MNB teljesen új szervezetté alakult és a Pénzügyminisztérium felügyelete alá került. Az MNB látta el a hitelfelügyeletet és az állami tulajdonú vállalatok vezetésének felügyeletét. A vállalatok számára kötelezövé vált, hogy pénzügyi és hiteltevékenységüket MNB-egyenszámlájukon keresztül vezessék. A beruházások, amelyeket eredetileg hitelböl terveztek finanszírozni, vissztehermentessé váltak. Az így létrejött egyszintü bankrendszerben az MNB által ellátott kereskedelmi banki funkciók mellett a profiltisztítás jegyében további, specializált pénzintézeteket hoztak létre.

(Beruházási Bank, Országos Takarékpénztár, Külkereskedelmi Bank, Szövetkezeti Hitelintézet) A devizamüveletek végzése és engedélyezése 1950-töl az MNB kizárólagos joga lett. Az új gazdasági mechanizmusban az MNB Hitelpolitikai Tanácsa dolgozta ki a hitelpolitikai irányelveket. Az MNB az irányelvek alapján felelösséggel tartozott az alkalmazás tekintetében és felügyelte a végrehajtást. Az egyszintü bankrendszer esetében a központi bank - a jegybanki funkciók mellett - üzleti banki tevékenységet is ellát, s mellette csak ún. Szakosított pénzintézetek müködnek A jegybank feladatai és jellemzö szabályozási eszközei A központi bank feladatai a következö csoportokba oszthatók: • Emissziós feladatok: bankjegy és érme kibocsátás • A nemzeti fizetöeszköz értékállandóságának védelme, vagyis az infláció elleni küzdelem • Az állam bankja: aranykészlet- és deviza tartalékok kezelése, államközi

szerzödéseken alapuló fizetések lebonyolítása, árfolyampolitikával kapcsolatos intervenciós kötelezettségek teljesítése, az államháztartás számláinak vezetése • A bankok bankja: a kereskedelmi és szakosított bankok tartalékainak kezelése, likviditási szolgáltatás biztosítása, a bankok tevékenységének szabályozása, ellenörzésben való részvétel A 80-as évek során az országnak egy megváltozott nemzetközi gazdasági környezethez kellett alkalmazkodnia. Ennek eredményeképpen a pénzügyi rendszer merevsége is oldódott: új intézmények jöttek létre, kötvénykibocsátások keretében megjelentek az értékpapírok, kereskedelmi kötvényeket léptettek életbe, kiterjesztették a hitelkeretet és megjelent a faktorálás. A mesterséges növekedés rövid távon további jelentös adósságfelhalmozódáshoz vezetett. E folyamat tarthatatlanságának felismerése vezetett a bankrendszer fejlödéséhez 2. Tétel: A kétszintü

bankrendszer kialakulásának sajátosságai Magyarországon Mintegy negyvenévi szünet után született újjá kétszintü bankrendszer Magyarországon 1987ben. 1987 január 1-jétöl 5 kereskedelmi bank, kisbankok az Országos Takarékpénztár és a takarékszövetkezetek, valamint külföldi érdekeltségü bankok müködtek a magyar gazdaságban. A kétszintü bankrendszerben elsö szinten a jegybank áll, amely tevékenysége során csak a bankrendszer többi tagjával áll kapcsolatban. A gazdasági élet egyéb szereplöivel a szakosított bankok tartják a kapcsolatot. A „tisztán kétszintü bankrendszer elökészítése lényegében 2 év alatt valósult meg, melynek eredményeképpen a volt szocialista országok közül nálunk sikerült a piacgazdaságokkal harmonizáló bankrendszerre áttérni. Az áttérés jellemzöi: • A kezdetkor a bankrendszer tagjainak száma viszonylag alacsony volt • A megalakuláskor a bankrendszer tulajdonosi szerkezetére szinte

teljes mértékben a közvetett és a közvetlen állami tulajdon volt a jellemzö • A pénzintézeti rendszer részét képezték a takarékszövetkezetek • A bankreform után a magyar bankok számára a legfontosabb teendö a belsö müködés megszervezése volt • A kétszintü bankrendszer kialakulása idején az újonnan létrejött bankok minimális saját tökével rendelkeztek, továbbá a kockázatos kihelyezések fedezetéül szolgáló tartalékaik nem voltak, igényként jelentkezett a konszolidáció • A bankok a szükségesnél lényegesen magasabb tökemegfelelési mutatóval rendelkeztek 1987-töl számolva három fejlödési szakaszra osztható a magyar bankrendszer fejlödése: 1. A növekedés időszaka (1987-1991) 1987-1990 között a mennyiségi növekedés volt a jellemző. Ebben az időszakban folyamatosan és dinamikusan nőtt a bankok nyeresége, ami első sorban a következő tényezőkre vezethető vissza: • Az érvényes számviteli

előírások szerint kötelező volt a be nem folyt kamatok bevételként való elszámolása • A bankok portfoliójának értékelése egyáltalán nem vagy nem magfelelően történt • A kétessé és be nem hajthatóvá vált követelések leírására a bankoknak nem kellett céltartalékot képezniük A képződött magas nyereség – adó és osztalék formájában – elhagyta a bankrendszert, kialakult az un. sorbaállás rendszere, amely a bankok likviditáskezelését és hitelkihelyezését kedvezőtlenül érintette. A bankrendszer életében az 1991-es év volt a fordulópont, amikor a Parlament elfogadta a pénzintézeti törvényt, a jegybankról szóló törvényt, az új számviteli törvényt, a befektetési alapokról szóló törvényt. Ezek a törvények biztosították először a nemzetközi normákat meghonosító alapvető jogi, intézményi kereteket a magyar bankrendszer számára. 2. A konszolidációs periódus (1992-1994) Az 1992-1994

közötti időszak legfontosabb jellemzője a reálgazdaság problémáinak a bankrendszerbe történő begyűrűzése, a bankrendszer gondjainak láthatóvá-válása, a válsághelyzet kezelése, rendezése és a részleges stabilizáció volt. A bankrendszer konszolidációjának eredményeképpen sikerült megoldani az alapvető problémákat, felszámolni a transzformációs válság következményeit. A konszolidáció 3 szakaszból állt: 1. Hitelkonszolidáció 1992-ben az állami tulajdonú bankok egy részének a rossz minősítésű hitelek helyett az állam konszolidációs kötvényeket adott cserébe a bankoknak. 2. Bankkonszolidáció 1993-1944-ben az új és szigorúbb minőségi szabályok szerinti hitelminősítés és céltartalék képzés miatt jelentkező tőkehiány pótlására az állam tőkét emelt az érintett bankokban. 3. Adósságkonszolidáció Az egyes vállalatok bankokkal szembeni kötelezettségeinek elengedésére került sor. A gazdasági

visszaesés, a gazdaság szerkezeti átalakulása, a magas kamatszínvonal és a nagy hitelkockázat a jövedelmezőség csökkenésével járt együtt. 3. Stabilizáció (1995-) Ebben az időszakban érzékelhetővé váltak a válságkezelés eredményei. A tőkemegfelelési mutató meghaladja a 8%-ot, javult a jövedelmezőség, lezárult a portfólió-tisztítás, bővült az üzleti aktivitás. Megnőtt a külföldi érdeklődés és részvétel a bankok tulajdonlásában, s elkezdődött a koncentráció. A jó tőkeellátottságú és alacsony forrásköltségű bankok csak az „extraprofitot eredményező” ügyfelekkel foglakoztak. A vállalkozói piac éles versenyhelyzete a kínált konstrukciók minőségének és választékának folyamatos bővítésére kényszeríti a pénzpiac résztvevőit. Új szolgáltatás pl: a banki kapcsolatok elektronizálása, a komplex szolgáltatáscsomagok, kártya szolgáltatások. 3. Tétel:A jelenlegi felügyeleti rendszer

kialakulásának főbb fordulópontjai Magyarországon A bankfelügyelet megfelelő kialakítása minden ország esetében rendkívül fontos tényező, piacorientált pénzügyi rendszerekben létfontosságúnak is mondható. A bankrendszer struktúrájától, a jogi környezettől, a gazdasági berendezkedéstől függően a felügyelet formája eltér, de céljai, feladatai között az alábbiak majd mindenütt megjelennek. Így ∼ a betétesek védelme, ∼ stabil fizetési rendszer működtetésének elősegítése, ∼ a pénz és tőkepiacon a verseny előmozdítása, ∼ a pénzügyi intézményekre vonatkozó törvények, jogszabályok betartatásának ellenőrzése. A bankfelügyelet szervezeti felépítése szerint a következő formák lehetségesek: - jegybankon belül kiépített, - jegybanktól független, önálló szervezet, - vegyes megoldással, a jegybank és egyéb állami hivatalok közt megosztott hatáskörrel megvalósított. Magyarországon a

felügyeleti rendszer tekintetében 3 nagyobb szakaszt különböztetünk meg: 1. Állami Bankfelügyelet Az Állami Bankfelügyelet 1987. január 1-jén alakult meg a kétszintű bankrendszer létrehozásával egy időben a PM pénzintézeti önálló osztályából. Feladatairól, az állami pénzügyekről szóló tv. és az annak alapján kiadott kormányrendelet és pénzügyminiszteri rendelet rendelkezett. Háromévi tapasztalatgyűjtés után született meg az a kormányrendelet 1989-ben, amely megkísérelte normatív módon szabályozni a pénzintézetek alapításával, tevékenységével és az Állami Bankfelügyelet működésével kapcsolatos kérdéseket. Az 1990-ben demokratikus módon megválasztott kormány igen nagy súlyt helyezett a bankés tőzsdepiac fejlesztését célzó feladatokra, amelyek elsősorban a törvényi keretek megteremtését jelentették. Az értékpapírtörvény 1990-ben került elfogadásra, a banktörvény 1991. december 1-jével született

meg A bankfelügyelet már a rendszerváltást megelőzően megkezdte a három nagybank átvilágítását. A nemzetközi minősítési gyakorlat hamarosan rávilágított, hogy a sok megújított hitel kamata nem valódi cash-flow bevétel, csak számvitelileg kimutatott eredmény. A bankfelügyelet ezért megkezdte a bankrendszer konszolidálását. Meg kell említeni a Bankfelügyelet másik, nagy horderejű feladatát, a 1992-es években kialakult bankválságok kezelését. (Ingatlanbank, Ybl Bank, Agrobank kapcsán) 2. Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1997. január elsejével az Állami Bankfelügyelet és az Értékpapírfelügyelet összevonásával kezdte meg működését. A Kormány felügyelete alatt állt Az ÁPTF feladatai közé tartozott: ∼ a pénzügyi szolgáltatások végzésének, illetve a pénzügyi intézmények engedélyezése ∼ a pénzügyi intézményekre jogszabályokban előírt szabályok betartásának ellenőrzése és az észlelt

szabálytalanságokra vonatkozó intézkedések, illetve emiatti bírságok kiszabása ∼ a pénzügyi intézmények információs rendszerének , adatszolgáltatásának ellenőrzése 3. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Az Országgyűlés az 1999. évi CXXIV törvénnyel, 2000 április 1-jei hatállyal létrehozta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF). A PSZÁF az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosításfelügyelet és az Állami Pénztárfelügyelet jogutódjaként jött létre. A Felügyelet jogi személy, amely önállóan gazdálkodó költségvetési szervként működik. A Felügyelet tevékenységének célja a pénz- és tőkepiac zavartalan és eredményes működésének, a pénzügyi szervezetek ügyfelei érdekei védelmének, a piaci viszonyok átláthatóságának, a tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának elősegítése a pénzügyi szervezetek prudens működésének, tulajdonosaik gondos

joggyakorlásának folyamatos felügyelete útján. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hivatása, hogy - elősegítse a pénzügyi piacok zavartalan működését, a pénzügyi szervezetek ügyfelei, a fogyasztók érdekének védelmét, - fenntartsa és erősítse a pénzügyi piacokkal szembeni bizalmat, - hozzájáruljon a piaci viszonyok átláthatóságához, az ügyfelek tájékozottságának növeléséhez, a tisztességes piaci verseny szabályozásához. Az egységes Felügyelet tevékenysége során: - él szakmai függetlenségével, - megteremti a partneri viszonyt a pénzügyi szervezetek és a Felügyelet között, - támaszkodik a nyilvánosságra és a piac fegyelmező erejére a kritikus helyzetek megelőzése érdekében, - fellép a jogsértő, gondatlan és hazárd magatartással szemben. 4. TÉTEL:Az EU szabályozás irányelvei a Felügyelet jogállására Az Európai Unióban a bankfelügyeleti tevékenységben egyre nagyobb

szerep jut az összevont alapú, konszolidált felügyeletnek. A konszolidált alapú felügyelet azt jelenti, hogy a felügyelet nem csak a felügyelt intézményre terjed ki, hanem annak valamennyi leányvállalatára is. Egy bank kockázatosságának megítélésekor ugyanis nem elegendő csak a bankban meglévő kockázatot felmérni, hanem vizsgálni kell leányvállalatai működéséből származó lehetséges veszélyeket is, hiszen végső soron ez utóbbiakra is a bank tőkéje nyújt fedezetet. Ez a fajta felügyeleti munka azért is kap egyre nagyobb hangsúlyt, mert a bankok ma már nem önállóan tevékenykednek, hanem többségük valamilyen pénzügyi holdinghoz tartozik, vagy maga tulajdonol különböző vállalkozásokat. A csoporton belüli kockázatok nagyon nehezen követhetőek, és nagyobb lehetőség adódik a prudenciális szabályok kijátszására. A konszolidált felügyelet fontosságát az is hangsúlyozza, hogy az EU-n belül külön direktíva is szól

arról, hogy az adott országok felügyeleti szerveinek milyen minimum követelményeknek kell megfelelniük a konszolidált felügyelet területén. A direktíva hatálya kiterjed: a hitelintézetekre, a pénzügyi holding vállalatokra és a vegyes tevékenységű holding vállalatokra, amennyiben azok székhelye az Unión belül van. A direktíva alapszabálya, hogy mindazon hitelintézeteknek, amelyeknek hitelintézet vagy pénzintézet leányvállalata van, valamint annak a pénzügyi holdingnak, amely hitelintézetet tulajdonol, konszolidált felügyelet alá kell tartoznia. Az előírások szerint az összevont alapú felügyelet során a tőke-megfelelési mutatót, a nagy kockázatvállalási szabályokat valamint a piaci kockázatokra vonatkozó előírásokat kell vizsgálni. A vegyes tevékenységű holdingok esetében a konszolidált felügyelet elsősorban a megfelelő információkhoz való hozzájutás biztosítását jelenti. A direktíva előírja, hogy a

felügyelet számára biztosítani kell: a közigazgatási függetlenséget, a jogi függetlenséget és a gazdasági önállóságot. 5. Szakosított speciális bankok és az univerzális bankok fõ jellemzõi, szabályozásuk, különbségek Szabályozás Annak függvényében, hogy a bankok tevékenysége bizonyos szempontok szerint korlátozotte, beszélhetünk: A) szakosított vagy kettéosztott bankrendszerrõl, ezenbelül két alváltozat létezik: - az angolszász bankrendszer, ahol a biztonságnak, ill. a kockázat mérséklésének van kiemelkedõ szerepe. Itt bár a szolgáltatásokat nyújtó intézeteket kettéválasztják, de nincs kizárva, hogy egymásban tulajdont szerezzenek, így olyan csoportok jöhetnek létre, amelyek képesek univerzális jellegû szolgáltatásokat nyújtani. Ilyen volt pl a magyar bankrendszer 1993-1999-ig, amikor a bankok tulajdonolhattak befektetési vállalkozásokat és ezek termékeiket gyakran a bank fiókhálózatán keresztül

értékesítették. - az intézmények közötti tulajdonlást megtiltják, egy bank nem szerezhet részesedést egy befektetési vállalkozásban és fordítva, pl. az USA pénzügyi rendszere a 30-as évektõl a 90-es évek közepéig. B) univerzális bankrendszer (német típusú bankrendszer): az intézmények teljeskörû pénzügyi és bankszolgáltatás nyújtására jogosultak, s az üzleti élet egyéb területein szerzett érdekeltségeik tette lehetõvé a finánctõke kialakulását. Szakosított banktípusok A gyors gazdasági fejlõdés nemcsak a banktevékenység fejlõdését, de az egyes gazdasági területeken megfelelõ ismeretekkel bíró, szakosított bankok kialakulását is idõszerûvé tették, úgymint: - kereskedelmi bankok: tevékenységüket területi, idõbeli, tevékenységi és ügyfélkorlát nélkül végezhetik - regionális bankok: tevékenységük területileg korlátozott - takarékpénztárak: a lakosság számára végzett tevékenység, de nem

kizárólagos - hitelszövetkezetek: a lakosság meghatározott részére végzett szolgáltatások, általában területi korlátozással - lakástakarékpénztárak: a lakosság részére nyújtott speciális lakáselõtakarékosságra és lakásépítés/vásárlás finanszírozására szakosodott hitelintézetek - jelzáloghitelintézetek: a hitelnyújtás fedezete általában ingatlan - földhitelintézetek: a hitel fedezete mezõgazdasági mûvelésre alkalmas földterület, egyértelmû tulajdonjoggal - építési bank: alacsony tõkeigényû lakásépítés - jelzálog - fejlesztési intézet: nagy tõkeigényû, hosszú megvalósítású idõigényû beruházások - tõzsdei bankok (befektetési bank): speciális, a tõzsdei tevékenységhez kapcsolódó mûveletek (értékpapír-forgalmazás, devizamûveletek, tõzsdei árfolyamjegyzés) - közületi bankok: adott szervezetekhez kapcsolódó tevékenység (Államkincstár) - zöldbankok: környezetvédelmi beruházásokat

finanszírozó magánbankok 6 .Engedélyezéssel kapcsolatos EU szabályok főbb irányelvei A direktívák azzal a céllal jöttek létre, hogy egységes szabályozást biztosítsanak az Unio egészének területén. A direktívák elkészítését az alábbiak indokolták: Biztosági követelmények Egyenlő versenyfeltételek megtermtése Konszolidált alapú felügyelet Biztonsági követelmények A hitelintézetek esetében sokkal részletesebb szabályozást kell alkalmazni, mint a normál vállalkozásoknál, mivel nem a saját pénzüket, hanem betéteseik pénzét kockáztatják. A bank saját tőkéje csak töredéke annak a pénznek, amely felett ténylegesen rendelkezik, így csődje a betétesek veszteségein keresztül tovagyűrűző hatást idíthat el. Ezért a bankokat az alábbi módokon szabályozzák: szigorú biztonsági /prudenciális/ előírások felügyeleti szerv Az EU egységes piacán a szolgáltatások és a letelepedés szabadságának következtében

a hitelintézetek tevékenysége már nemcsak a tagállamok szintjén, hanem az EU egészében jelentkeznek. Egyenlő versenyfeltételek megteremtése A biztonságosságra törekvés mindig ütközik a minél magasabb jövedelem elérésére való törekvéssel. A 8%-os minimum tőkemegfelelési mutató követelmény ezért azt jelenti, hogy megfelelő arányt kell fenntartani az államkötvények és a vállalati kötvények között, amely arány biztosítja mind a biztonságos működést, mind a megfelelő jövedelmezőséget. Az egyes tagállamok nem alkalmazhatnak kevésbé szigorú szabályozást a többi tagállamhoz képest, mivel az versenyelőnyt biztosítana számára, és konfliktusokat teremtene a tagországok között. Az EU direktívák fontos szerepe az, hogy valamennyi EU tagállamban bejegyzett hitelintézet számára egységes versenyfeltételt teremtsenek. 3. Konszolidált alapú felügyelet A hitelintézetek tulajdonosi kapcsolatai a lezajlott fúziók,

tulajdonos váltások miatt egyre bonyolultabbakká váltak, és több országot átfogó hitelintézeti csoportok jöttek létre. A konszolidált felügyelet megköveteli, hogy a teljes csoport felügyeletét egyetlen szerv, a csoport vezetőjének működését engedélyező felügyeleti szerv lássa el. A tagállamokban ezen szabályozás kialakítása is egységes alapon kell történnie. A hitelintézetek szabályozásával összefüggő EU direktívák *A Tanács 1973.0628 73/183/EGK irányelve a bankok és más pénzintézetek önálló tevékenységeivel összefüggő, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó rendelkezés eltörtléséről. * A Tanács 1977.1212 77/780/EGK első irányelve a hitelintézeti tevékenység megkezdését és folytatását érintő jogszabályok, szabályozások és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról. * A Tanács 1989.1215 89/646/EGK második irányelve a hitelintézeti tevékenység

megkezdését és folytatását érintő jogszabályok, szabályozások és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 77/780/EGK irányelv módosításáról. * A Tanács 1991.0610 91/308/EGK irányelve a pénzügyi rendszer pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről. * Az Európai Parlament és a Tanács 1994.0530 94/19/EGK irányelve a betétbiztosító rendszerekről. * A Tanács 1989.0417 89/299/EGK irányelve a hitelintézetek saját forrásairól * A Tanács 1989.1218 89/647/EGK irányelve a hitelintézetek folyamatos fizetőképességi mutatójáról. * A Tanács 1992.0406 92/30/EGK irányelve a hitelintézetek összevont alapú felügyeletéről * A Tanács 1992.1221 92/121/EGK irányelve a hitelintézetek nagykockázatainak megfigyeléséről és ellenőrzéséről. * A Tanács 1993.0315 93/6/EGK irányelve a befektetési vállalatok és hitelintézetek tőkemegfeleléséről. * A Tanács 1986.1218 86/635/EGK irányelve a

bankok és más pénzintézetek éves beszámolójáról és összevont beszámolójáról. * A Tanács 1986.1222 87/102/EGK irányelve a Tagállamok fogyasztói kölcsönt érintő jogszabályainak, szabályozásainak és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről. 7. Bankok információs rendszerére vonatkozó irányelvek Az EKB ajánlása az Európai Központi Bank által gyűjtött statisztikai információkról szóló tanácsi rendeletre (ECB/1998/10) A Tanács rendelete az EKB-nak előírja, hogy a nemzeti bankok segítségével/kompetens nemzeti hatóságoktól, vagy közv-ül a g-i szereplőktől a KBER feladatai ellátásához szükséges st-i inf-kat gyűjtse össze (st-i aggregátumok kész-re használja). Adatszolgáltatásra kötelezettek: egy tagállamban rezidens, a "központi bank", egyéb monetáris pénzintézetek és egyéb pénzügyi közvetítők, kivéve biztosító társaságok és nyugdíjalapok alszektorba tartozó jogi és természetes

személyek, akiknek meg kell felelniük az EKB adatszolg-i előírásainak a pénz- és bankstat-i, ill. a fizetési rendszerekkel kapcs-os st-a területén, postazsíró intézetek, melyeknek meg kell felelniük az EKB által meghat-tt adatszolg-i előírásoknak a pénz- és bankstat-i, ill a fizetési rendszerekkel kapcs-os st-a területén, egy tagállamban lévő term-s és jogi személyek, akik határon átnyúló pozíciókat tartanak, vagy határon átnyúló tranzakciókat hajtanak végre és az ilyen pozíciókra és tranzakciókra vonatkozó st-i inf-ó tekintetében meg kell felelniük az EKB st-i adatszolg-i előírásainak a fizetési mérleg st-a, vagy a Nemzetközi Befektetési Pozíció területein, egy tagállamban lévő term-s és jogi személyek, akiknek az általuk kibocsátott értékpapírokra, vagy az elektronikus pénzre vonatkozó statisztikai inf-k tekintetében meg kell felelniük az EKB st-i adatszolg-i előírásainak. Ha a jogi személy, a természetes

személyek köre, vagy egy egység egy másik országban rezidens fiókkal rendelkezik, a fiók saját jogán adatszolg-ra kötelezetté válik, függetlenül központja letelepedési helyétől, ha a fiók kielégíti a feltételeket. A fiók adatszolg-i kötelezettségéért azok a személyek felelnek, akik azt jogilag képviselik. Az EKB meghatározta a tényleges adatszolg-i köt-gel rendelkező sokaságot az adatszolgáltatók korlátain belül. Az EKB elfogadhat rendeleteket, melyben definiálja és vázolja st-i adatszolg-i előírásokat. EKB rendelet- tervezeteiről esetleg konzultál a Bizottsággal. A Bizottság és az EKB közötti együttműködésben a Monetáris, Pénzügyi és Fizetési Mérleg Statisztikai Bizottság vesz részt. Ha egy tagország esetén felmerül a gyanú, hogy az EKB a st-i adatszolg-i előírásait megsértette, az EKB-nak és az érintett tagország nemzeti bankjának joga van felülvizsgálni a st-i inf-ó pontosságát és minőségét, és

végrehajtani azok kötelező begyűjtését. Mindezek magukba foglalják: dokumentumok benyújtásának megkövetelése, adatszolg-ra kötelezett könyveinek és feljegyzéseinek megvizsgálása, másolatok és kivonatok készítése írásos/szóbeli magyarázat. EKB/ kompetens nemzeti bank írásban értesíti az adatszolg-ra kötelezettet, hogy átvizsgálja a st-i inf-kat. A felülvizsgálatkor és a st-i inf-k kötelező begyűjtésekor a nemzeti eljárást követik. Az eljárási ktget esetleges előírások megszegése esetén az adatszolg-ó viseli Az EKB elfogadhat rendeleteket, feltételeket amely alapján a st-i infó gyűjtés lehetséges. Ha az adatszolg-ra kötelezett gátolja, ellenzi a felülvizsgálatot, adatgyűjtést, a résztvevő tagállam, ahol az intézmény központja található, a szükséges segítséget hatóságaik közreműködésével megadja. Ha az adatszolg-ra kötelezett gátolja az EKB, ill a nemzeti bank st-i inf-k pontosságát és minőségét

ell-ő felülvizsgálatát, nem teljesíti kötelezettségét. Az EKB-nek joga van szankciókat kivetni azokra az adatszolg-i kötelezettekre, akik az előírásokat nem tartják be. Akkor beszélünk st-i inf-ról szóló előírások megsértéséről: st-i inf-k határidőre nem érkeznek be az EKB-hoz/nemzeti bankhoz, st-i inf-ó nem helyes, nem teljes, vagy olyan formában van, ami az előírásoknak nem felel meg. 8. A banki tevékenység ellenőrzésére vonatkozó EU irányelvek A bankok esetében szigorú felügyeleti tevékenységre van szükség, amellyel korlátozzák a bankokat abban, hogy túlzott kockázatokat vállaljanak fel és amely jelzi, ha egy adott intézménynél működési problémák keletkeznek. A felügyeleti tevékenység egyik leglényegesebb eleme a minimum követelmények előírása a bankok számára, melynek jelenleg legfontosabb eszköze a minimum 8%-os tőkemegfelelési mutató. Ennek betartatásával elérhető, hogy a bankok megfelelő

arányt tudjanak fenntartani az alacsonyabb kockázatú államkötvények és a magasabb kockázatú vállalati kötvények között, amely arány biztosítja mind a biztonságos működést mind a megfelelő jövedelmezőséget. A tőkemegfelelési mutatószámot eredetileg a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság dolgozta ki és 1988-ban tette közzé. A Bázeli Bizottság tagjai az európai fejlett országok (Franciao., Olaszo, Németo, NagyBritannia, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Svédo, Svájc), valamint USA, Kanada és Japán A Bizottság feladatainak tekinti: a pénzintézeti bukást jelző rendszer működtetését a bankfelügyeletek nemzetközi együttműködésének elősegítését a hatékonyabb bankfelügyeleti tev. érdekében a személyi állomány folyamatos képzését Ezeket alapvetően 3 módszerrel kívánja ellérni: információcserével az egyes országok bankfelügyeletei között a bankfelügyeleti technikák és módszerek fejlesztésével minimum

követelmények felállításával a tőkemegfelelés területén A Bizottságnak nincs semmiféle nemzetek feletti funkciója, az általa kidolgozott módszerek, javaslatok nem kötelező érvényűek még a tagországokra nézve sem. Szerepe annyi, hogy módszereket, lehetséges felügyeleti követelményeket tesz közzé, amelyeket az egyes országok bankfelügyeletei átültethetnek a saját rendszerükbe az általuk legjobbnak ítélt változatban. Ezek az ajánlások elősegítik, hogy az egyes bankokra nemzetközi szinten is közel hasonló követelmények érvényesüljenek. A Bizottság munkájának nagy részét az elmúlt években a tőkemegfelelésre vonatkozó előírások kidolgozása tette ki, egy olyan mérőrendszer kidolgozása, amely képest azt megmutatni, hogy a pénzintézetek a tevékenységükben rejlő kockázathoz képest mekkora minimális tőkével kell, hogy rendelkezzenek. 1988-ban tették közre a 8%-os tőkemegfelelésre vonatkozó ajánlásukat, melyet

a tagországok (ún. G-10 országok) 1993-ra el is értek és számos más nem tag ország is beiktatta a saját szabályozó rendszerébe. A Bázeli tőkemegfelelési ajánlásoknak az Európai Közösség joggyakorlatára való lefordítását jelenti az EU irányelve a hitelintézetek folyamatos fizetőképességi (azaz tőkemegfelelési) mutatójáról, mely lényegi eltéréseket nem tartalmaz a Bázeli ajánláshoz képest, de mégis megfigyelhetők a különbségek. A magyar gyakorlatban a mutató először az 1991-es pénzintézeti törvényben jelent meg. A mutató célja, hogy felmérésre kerüljön, hogy az adott bank a tőkéjéhez mérten milyen mértékű kockázatokat vállalt fel. A bankfelügyeleti szabályozás azért szükséges, hogy a bankok betartsák a 8%-os tőkemegfelelési mutatót, vagyis ne vállaljanak fel túlzott mértékű kockázatot. A tőkemegfelelési mutató ugyanis jelentős hatással van a jövedelmezőségre. A kockázatosabb eszközök a

bank számára magasabb jövedelmet, de egyidejűleg alacsonyabb tőkemegfelelési mutatót jelentenek, és ugyanez fordítva is igaz. A 8%-os követelmény ezért a bankoktól egyfajta egyensúlyozást követel meg a jövedelmezőségi és a biztonsági elvárásoknak való megfelelés területén. A mutató felépítése úgy néz ki, hogy a bank tőkéjét el kell osztani a bevállalt kockázatok összértékével. A mutató szabályozása során ezért két területet kell részletesen meghatározni: melyek azok a tőkeelemek, amelyek a mutató számítása során figyelembe vehetők, milyen módon történjen a kockázatok összesített értékének kiszámítása. A tőkeelemek meghatározása az EU saját alapokról szóló direktívájában és nem ebben (a tőkemegfelelési mutatóról szóló) direktívában található. A kockázatok összértékének számítása során két fő területet kell számításba venni, a mérlegen belüli (hitelezési ügyletek, befektetések,

lízingtevékenységstb.) és a mérlegen kívüli tevékenységek (garanciavállalások, a hitelkeretek és a határidős ügyletek) során felmerülő kockázatokat. Mérlegen kívül azok a tételek szerepelnek, amelyek jelenleg konkrét követelésként vagy kötelezettségként még nem jelentkeznek, de már előre látható, hogy valamilyen feltétel bekövetkezése esetén mérlegtétellé válnak. E kétféle tételek kockázata azonban nem egyforma. A tőkemegfelelési direktíva elsősorban a hitelezési kockázat felmérésére törekszik, vagyis azt vizsgálja, hogy mekkora annak a valószínűsége, hogy az ügyfél nem teljesítése miatt a bankot veszteség éri. következő szempontok alapján történik: Az adós országa szerinti megkülönböztetés „A” vagy „B” országkategóriába sorolandó-e az adós. Az ügyfélkockázat megállapítása a „A”: EU-hoz, OECD-hez tartozó országok, IMF-fel speciális hitelviszonyban álló országok, melyeknél a

megelőző 5 évben nem került sor a tartozás átütemezésére. „B”: amelyek nem tartoznak az „A” kategóriába. Az adós működésének sajátosságai Főbb kategóriák: központi költségvetés helyi önkormányzat központi bank hitelintézet egyéb adósok Az ügyfélkockázat lefelé haladva egyre magasabb. A követelés mögött álló garanciák Amennyiben valamilyen intézmény egy adott követelés teljesítéséért garanciát vállal, és ügyfélkockázati megítélése kedvezőbb, mint az eredeti hiteladósé, akkor a jobb megítélés szerint kell a követelést besorolni. A követelés devizaneme A direktíva kedvezőbb megítélésben részesíti a külföldi adós esetében a saját devizanemben fennálló követelést, mint a külföldi devizanemben fennálló követelést (nincs transzferkockázat és ország kockázat). A direktíva a fenti tényezők figyelembe vételével az egyes eszköztételeket a 0, 20, 50 és 100 százalékos

kockázati súlyozású kategóriák közé sorolja be. A 0%-os súlyozás azt jelenti, hogy az adott eszköznek nincs hitelezési jellegű kockázata, pl. „A” zóna jegybankjaival szembeni követelés. A mérlegen kívüli tételek kockázati súlyozása két lépcsőben történik. 1 lépésben meg kell határozni az ügylet kockázati súlyt. Ez annak a felmérését jelenti, hogy az ügylet milyen hitelezési kockázatnak felel meg. Az ügylet kockázati súlyok itt is 0, 20, 50 és 100 %-os kockázati súlyok lehetnek. 2lépésben az ügyletkockázati súlyt össze kell szorozni az ügyfélkockázati súllyal. Különbségek a magyar és az EU-s kockázati súlyozás között: a magyar szabályozás szerint a kockázati súlyozást a céltartalékkal nem csökkentett, bruttó eszközérték vonatkozásában kell elvégezni, és a kintlevőségekre, befektetésekre és mérlegen kívüli kötelezettségekre megképzett kockázati céltartalék összege a nevezőből

levonásra kerül, míg az EU-ban már eleve a kockázati céltartalékkal csökkentett eszközértékek kerülnek súlyozásra. a magyar előírások számos esetben szigorúbb besorolásokat alkalmaznak, mint az EU direktívák, ami nem jelent problémát, de hátránya, hogy a magyar bankok tőkemegfelelése így a ténylegesnél alacsonyabb képet mutat, ami akár versenyhátrányt is jelenthet a határidős ügyletek kockázati súlyozása során a magyar előírások csak az eredeti lejárat szerinti súlyozást engedik, míg az EU direktíva a sokkal hatékonyabb piaci árazás szerinti módszert is megengedik az EU direktíva lehetővé teszi az ún. nettósítási megállapodások (bármelyik fél nem teljesítése esetén az egymással szembeni követelések automatikusan nettósításra kerülnek) figyelembevételét, míg a magyar előírások ezt egyelőre nem ismerik el. EU direktíva a hitelintézetek összevont alapú felügyeletéről A bankfelügyeleti

tevékenységben egyre nagyobb szerep jut az összevont alapú (konszolidált) felügyeletnek, mivel a bankok többsége valamilyen pénzügyi holdinghoz tartozik, vagy maga tulajdonol különböző pénzügyi vállalkozást. A direktíva alapszabálya, hogy mindazon hitelintézeteknek, amelyeknek hitelintézet vagy pénzintézet leányvállalata van, valamint annak a pénzügyi holdingnak, amely hitelintézetet tulajdonol, konszolidált alapú felügyelet alá kell tartoznia. Az összevont alapú felügyelet során a tőkemegfelelési mutatót, a nagy kockázatvállalási szabályokat és a piaci kockázatokra vonatkozó előírásokat kell vizsgálni. A felügyeleti szerveknek el kell érniük, hogy a konszolidált felügyelet alá tartozó intézményeknél megfelelő ellenőrzési mechanizmusok érvényesüljenek, amely biztosítja a csoport működését és alkalmas olyan adatok előállítására, amely alapján a konszolidált felügyelet gyakorolható. A konszolidált

felügyelet tekintetében is működik az anyaország és a fogadó ország közötti felelősségmegosztás, vagyis a konszolidált felügyeletért annak az országnak a hatósága felelős, amely a vállalat működését engedélyezte. Magyarországon ez a direktíva nem került harmonizálásra. A hitelintézeti törvény tartalmaz ugyan előírásokat az összevont alapú felügyeletre vonatkozóan, de a konszolidált felügyelet például nem terjed ki sem a pénzügyi holdingokra, sem a vegyes tevékenységű holdingokra sem, hanem lényegében csak a hitelintézetek által tulajdonolt vállalkozásokra. Szintén nem terjed ki az összevont felügyelet hatálya a tőkemegfelelési követelményeknek való megfelelés vizsgálatára. A konszolidációs szabályok alkalmazását Magyarországon tovább nehezíti, hogy több olyan bank is van, amely olyan pénzügyi holdinghoz tartozik, mely külföldön van bejegyezve, tehát törvényileg sem megoldható a felügyelete. A

konszolidált felügyelet terén a harmonizációt csak a csatlakozást követően lehet végrehajtani. A konszolidált alapú felügyelet az a terület, melyen a Felügyeletnek még jelentős fejlesztéseket kell végrehajtania, hiszen nélkülözhetetlen, hogy a felügyelet kiterjedjen a felügyelt intézmény valamennyi leányvállalatára is, mivel a kockázat teljes körű felmérése enélkül nem lehetséges. 9. A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK MINŐSÍTÉSÉVEL ÉS AZOK FIGYELEMMELKÍSÉRÉSÉVEL KAPCSOLATOS DIREKTÍVÁK A banki szabályozás alapköve az adósokkal szembeni kötelezettségvállalás limitálása és minősítése. A 92/121/EGK irányelv részletesen meghatározza, hogy mi minősül kockázatvállalásnak, illetve mely tételek kivételek a szabály alól. Főszabály: minden mérleg eszközoldalán megjelenő aktíva és mérlegen kívüli tétel kockázatvállalásnak minősül. A kockázatvállalási korlátot nem kell alkalmazni a köv esetekben: az “A”

zónába tartozó országok kpi kormányaival vagy jegybankjaival szembeni követelések a megfelelő intézmények garanciáival ill óvadékként értékpapírral fedezett követelések a “B” zóna országainak kpi kormányaival és jegybankjaival szembeni követelések, ha azok a hitelfelvevő törvényes fizetőeszközében állnak fenn A kockázatok összértékének számítása során két fő területet kell számításba venni, a mérlegen belüli (hitelezési ügyletek, befektetések, lízingtevékenységstb.) és a mérlegen kívüli tevékenységek (garanciavállalások, a hitelkeretek és a határidős ügyletek) során felmerülő kockázatokat. Mérlegen kívül azok a tételek szerepelnek, amelyek jelenleg konkrét követelésként vagy kötelezettségként még nem jelentkeznek, de már előre látható, hogy valamilyen feltétel bekövetkezése esetén mérlegtétellé válnak. E kétféle tételek kockázata azonban nem egyforma. A tőkemegfelelési

direktíva elsősorban a hitelezési kockázat felmérésére törekszik, vagyis azt vizsgálja, hogy mekkora annak a valószínűsége, hogy az ügyfél nem teljesítése miatt a bankot veszteség éri. Az adós országa szerinti megkülönböztetés “A” vagy “B” országkategóriába sorolandó-e az adós. “A”: EU-hoz, OECD-hez tartozó országok, IMF-fel speciális hitelviszonyban álló országok, melyeknél a megelőző 5 évben nem került sor a tartozás átütemezésére. “B”: amelyek nem tartoznak az “A” kategóriába. A kockázatvállalás egyes esetekben korrigált értéken kerül számításra, pl: más hitelintézetekkel szemben 20 %-os korrekciós súly határidős ügyleteknél a tőkemegfelelési mutató számításához használt kockázati súlyok a kockázatvállalás összegének számításakor is alkalmazhatóak Két korlát a kockázatvállalásokra: a nagykockázatok együttes összege nem haladhatja meg a hitelintézet szavatolótőkéjének

nyolcszorosát (nagykockázat: egy ügyféllel szemben vállalt kockázatok összege > hitelintézet szavatoló tőkéjének 10 %-a) egy ügyféllel szemben vállalt kockázatok összege nem haladhatja meg a bank szavatoló tőkéjének 25%-át A direktívát 1992-ben fogadták el, de hosszú átmenetet biztosított a tagországok számára a felkészülésre és a gyakorlati alkalmazásra. Magyarországon a direktíva előírásait már az 1991-es pénzintézeti törvény alkalmazta és azóta is valamennyi szabály törvényi szinten van meghatározva. Vannak különbségek a magyar és az EU-s szabályozás között, de a magyar szabályozás jelenleg már csak egy területen enyhébb, mint az EU-s: hogy, mi minősül kockázatvállalásnak. A magyar felsorolás egyszerűen nem tartalmazza a banknál elhelyezett betéteket. Számos esetben viszont a magyar szabályozás a szigorúbb. A két legfontosabb terület a kivételt képező tételek felsorolása (magyarnál szűkebb) és

a kapcsolódó hitelek területe. A kapcsolódó hitelekre vonatkozó szabályok korlátozzák a hitelintézet által a saját tulajdonosai vagy a hitelintézet által tulajdonolt vállalkozások felé történő kockázatvállalásokat. Az egy ügyféllel szembeni 25%-os korlát az EU-ban csak 20%, Magyarországon viszont csak 15% és nem az egyes kapcsolódó hitelekre, hanem a kapcsolódó hitelek összesenjére vonatkozik. Az EU-ban az általános szabálytól nem tér el a kapcsolt hitelek korlátozása (csak a %-ban), tehát még a magyarnál tágabb kivételek is vonatkoznak rájuk, míg a magyar kapcsoló hitelek szabályozása elválik a kockázatvállalási korlátoktól, vagyis még a kivételek sem vonatkoznak rájuk. 10. TÉTEL A pénzmosás akadályozását szolgáló EU irányelvek 91/308/EGK irányelv 1991.0610 I. A pénzmosás: A pénzmosás nem más, mint a bűncselekményből származó készpénz bankrendszerbe való bevitele illetve, ezáltal való

legalizálása. Ezek a pénzek elsősorban készpénz formában jelennek meg, ezért a bankoknak különösen nagy figyelmet kell fordítani a nagy összegű készpénztranzakciókra. A pénzmosás gyanúja megrengetheti a bankba vetett bizalmat /a működés alapfeltétele/, több ilyen eset egy egész ország bankrendszerét teheti tönkre, mely a gazdaságra nézve káros hatással járhat. II. A pénzmosás akadályozásának irányelvei az EU direktíva szerint: A „pénzmosók” kihasználhatják a tőkemozgás és a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadságát, ezért az EU-ban erre különösen nagy figyelmet kell fordítani. Ezért az összes tagállamot arra kötelezték /1991-es direktíva/, hogy a hazai jogrendszerükben alkalmazzanak pézmosást elkerülését szolgáló szabályokat, melyhez a minimum. Javak átváltása vagy átruházása /annak ismeretében, hogy bűncselekményből ered/, azzal a céllal, hogy elrejtsék vagy eltitkolják. Javak

tulajdonának vagy jellegének, forrásának, rendelkezésének, helyének elrejtése vagy eltitkolása /annak ismeretében, hogy bűncselekményből ered/. Javak megszerzése birtoklása vagy felhasználása az átvétel idejében /annak ismeretében, hogy bűncselekményből ered/. Részvétel, elkövetésre való szövetkezés, az elkövetésre való megkísérlése, valamint bűnpártolás, felbujtás, segítségnyújtás és tanácsadás, a fentiek elkövetése esetén. A direktíva szerint az is pénzmosás, amikor a pénzmosásra kerülő javakat előidéző cselekményt /a bűncselekményt/ egy másik tagállam vagy harmadik ország területén követték el. III. A pénzmosás elleni küzdelem legfontosabb eleme, és a bankok felé támasztott követelmények: A pénzmosás elleni küzdelem legfontosabb eleme az ügyfél azonosítás rendszerének kidolgozása. A direktíva szerint a hitel- és pénzintézeteknek ügyfeleiket azonosítaniuk kell, amikor üzleti kapcsolatba

lépnek velük, különösen akkor, amikor számlát, takarékszámlát vagy széfszolgáltatást vesznek igénybe. A személyazonosítást az előzőeken kívül minden olyan tranzakció esetében el kell végezni, amelynek összege a 15000 ECU-t /4 millió Ft/ meghaladja. Abban az estben is el kell végezni, ha a tranzakció összege a határértéket nem haladja meg, de a pénzmosás gyanúja fennáll. A személyazonosítással kapcsolatos okmányokat, iratokat az intézményeknek öt éven keresztül meg kell őrizni. Mivel a bankokat nem kötelezhetik a bűncselekményből származó pénz feltárására, ezért velük szemben a legfontosabb követelmény a személyek azonosítása, a pénzmosás gyanújának ténye, illetve minden ezzel kapcsolatos információ hatóságok felé történő bejelentése. IV. A pénzmosási tevékenység korlátozásával kapcsolatos problémák: A pénzmosás gyanújának bejelentése a gyakorlatban rendkívül nagy gondot okoz, ugyanis a

felelősségre vonás elkerülése végett a bankok a legkisebb gyanú esetén is azonnal bejelentést tesznek az illetékes hatóságok felé /rendőrség/. A túlzott óvatosság viszont a nyomozóhatóságot hozza lehetetlen helyzetbe, mivel nincsen elegendő kapacitása az összes bejelentés kivizsgálására. A másik nagy probléma, hogy a bankszektor csak az egyik olyan terület, ahol pézmosási tevékenységet lehet végezni, ugyanis bármely olyan üzleti terület, ahol magas a készpénzforgalom alkalmas a pénzmosásra. hasonlóan jó terület az ingatlanpiac, vagy az ékszer, műkincsvásárlás. V. A pénzmosás megakadályozásával kapcsolatos következtetések, illetve jogszabályi háttér: Magyarországon a pénzmosás elleni szabályok nem a hitelintézeti törvényben, hanem külön jogszabályban /a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény/ - valamint egyéb kapcsolódó jogszabályokban, /pl: Btk/ -

fogalmazódott meg A jogszabályi előírások megfelelnek az EU direktívában foglaltakkal, esetenként még szigorúbb is /pl.: a személyazonossági kötelezettség 2 Mft/ A fenti szabályozás alá tartozik még a pénzügyi szektor szereplőin túlmenően a játékkaszinót működtetők köre is. A törvény hatálya alá tartozók belső szabályozást kötelesek kialakítani, melyben rögzíteni kell az intézményen belüli felelősséget és eljárási rendeket. A pénzügyi intézmények estében a belső szabályzatokat be kell mutatni a Pénzügyi szervezetek Állami Felügyelete számára. Az intézményeknek a tudomásukra jutott adatokat és okiratokat tíz éven keresztül meg kell őrizniük. Mindezeket figyelembe véve, megállapíthatjuk, hogy a pénzügyi szektorra vonatkozó szabályozás csak a kezdet a többi szektor tekintetében is sürgősen lépni kell. A direktívával kapcsolatosan lényeges harmonizációs kötelezettségünk nincs, azonban ennek

módosítása folyamatban van, melynek megjelenésével a magyar jogszabályokat is módosítani kell. FELHASZNÁLT IRODALOM: 1. Dr. Lentner Csaba-Tarpataki János: Bakszabályozás az EU-ban /Egyetemi jegyzet 43- 45. oldal/ 11. TÉTEL A betétbiztosítás EU irányelvi, és a magyarországi szabályozás összhangja 94/19/EGK irányelv; 1991.0530 I. A befektetés alapja a bizalom: A bankok estében kiemelkedően fontos szerepe van a betétes bankba vetett bizalmában. Azért van erre szükség, mert a betétesnek nincs ráhatása arra, hogy a bank miként használja fel a rábízott pénzt. A betétes csak akkor köti le tartósan a betétjét egy adott bankban, ha meg van győződve arról, hogy azt a meghatározott időben kamatostul visszakapja. A teljes biztonságot azonban nem lehet garantálni, mert különböző okok miatt még a nagyon tőkeerős bankok is csődbe mehetnek /Barings/. A bankok felügyeletére létrehozott intézetek sem tudják garantálni, hogy

egy-egy bank nem kerül válságos helyzetbe. A bizalom megrendülése viszont olyan tényező, amely válságos helyzetbe sodor egy bankot /Postabank/. II. A kisbefektetők védelme, a betétbiztosító rendszerek: A kisbefektetők védelmére azért van szükség, mert ők nem biztos, hogy rendelkeznek a befektetéshez szükséges információval és szakértelemmel. Ebből kiindulva alakultak ki a betétbiztosítási rendszerek. A betétbiztosítás szabályozásra 1994-ben került sor az EU-ban Ez a direktíva egy dologban lényegesen különbözik a többitől: - meghatározza a betétbiztosítás minimum követelményeit; igyekszik elérni, hogy egyik ország bankja se szerezhessen jogosulatlan versenyelőnyt kedvező betétbiztosítási rendszere miatt. Például: a szolgáltatás szabad áramlása miatt minden európai befektető német bankba tenné a pénzét, mivel ott a legjobb a betétesek védelme. Éppen ezért van szükség harmonizációra, mivel biztosítani kell a

betétesek védelmét és az egyenlő versenyfeltételeket. III. A betétbiztosítás EU irányelvei: A direktíva szerint a betétbiztosításnak valamennyi betétre ki kell terjednie, kivéve: más hitelintézetek által elhelyezett betétek; azok a források, amelyek beleszámítanak a hitelintézet szavatoló tőkéjébe; azok a betétek, amelyekkel kapcsolatosan pénzmosás gyanúja miatt eljárás folyik; továbbá a direktíva mellékletében felsorolt betétfajták. Egy hitelintézet akkor végezhet betétgyűjtést, ha csatlakozik valamely betétbiztosítási intézményhez. A direktíva: - tiltja a betétbiztosítás exportját, vagyis hogy a bankok külföldön nyitott fiókjainál elhelyezett betétekre vonatkozóan magasabb legyen a betétbiztosítási összeghatár, mint a fióktelep helyéül szolgáló országban alkalmazott biztosítás mértéke. fiók számára lehetővé kell tenni, hogy csatlakozzon az adott ország betétbiztosítási rendszeréhez.

Betétbiztosítási összeg minimális értékhatára 20.000 ECU Ez egy betétes egy bankban elhelyezett összes betétjeire vonatkozik. Alkalmazható azonban olyan is, hogy az összeghatárt százalékos formában határozzák meg, ezáltal a kár egy részét mindenképp a betétes viseli. IV. A magyarországi betétbiztosítás rendszere: Nálunk 1993 óta létezik az Országos Betétbiztosítási Alap garanciája. Ezt megelőzően az állami garanciavállalás valamennyi lakossági betétet lefedett. Azonban a biztosítás mára a lakossági betéteken felül a vállalati betétekre is vonatkozik. Szabályozásunk alapvetően megfelel az EU direktívának. Hiányosság területei: - összeghatár: nálunk az összeghatár 1 millió Ft az EU 5,5 millió Ft-jával szemben. Az összeghatár emeléséhez azonban állami szerepvállalásra lenne szükség, mivel az OBA kizárólag a hitelintézetek befizetéseiből teremti meg a kifizetésekhez szükséges forrásokat. Az OBA által

kezelt pénz ugyanis max egy középbanknál elhelyezett betétek kifizetésére lennének elegendőek. Ezt a problémát azonban enyhíti, hogy nagyobb gond estén az OBA hitelt vehet fel, amely hitelre az állam kezességet vállal. - külföldi bankok által nyitott fiókoknál elhelyezett betétekre vonatkozó biztosítás: ha egy fiók csatlakozik a magyar betétbiztosítási rendszerhez, akkor a nála elhelyezett betétek után oda tartozik befizetési kötelezettséggel és az OBA végzi a betétesek kártalanítását. A csatlakozást követően a szabályozásunkban lehetővé kell tenni, hogy a fiókok a saját anyaországbeli betétbiztosítás tagjai maradhassanak. FELHASZNÁLT IRODALOM: 1. Dr. Lentner Csaba-Tarpataki János: Bakszabályozás az EU-ban /Egyetemi jegyzet 45- 47. oldal/ 12 tétel: Az EU irányelvek, és a magyarországi szabályozás összehasonlítása a saját források és a fizetőképesség tekintetében A hitelintézetek saját forrásairól/A

Tanács 1989.ápr 17-én kelt 89/299/EGK irányelve/ A hitelintézetek szabályozásában alapvető szerepet töltenek be azok a korlátozások, amelyek a hitelintézetek által bevállalható kockázatok maximális mértékét határozzák meg. AZ ilyen korlátok a hitelintézet szavatoló tőkéjének arányában kerül meghatározásra, ezért nagyon fontos annak meghatározása, hogy melyek azok az elemek, amelyek a hitelintézet szavatoló tőkéjébe beszámítható, és milyen módon kell azt értékelni. AZ EU direktívák és a magyar szabályozás összehasonlítását az 5. sz melléklet tartalmazza A táblázatból a köv. különbségek állapíthatók meg: A magyar előírások nem értelmeznek bizonyos EU által engedélyezett tőkeelemeket Az évközi eredmény tekintetében a magyar előírások nem adnak lehetőséget az évközi pozitív eredmény figyelembevételére A magyar előírások az értékelési tartaléknak csak a 45%-át engedik figyelembe venni,

míg az EU a teljes összeget. A magyar előí. vmennyi pénzügyi intézménybe, befektetési vállalkozásba és biztosítóba való befektetést ill. folyósított alárendelt kölcsöntőkét levonásba helyeztek függetlenül azok mértékétől A határértékek meghatározásánál a magyar törvények liberálisabbak így magasabb mértékű járulékos tőkeelemet engednek figyelembe venni. Míg az első négy különbség a direktívából szigorubb irányba való eltérést jelent, addig az utolsó annál kedvezőbb. Meg kell majd fontolni a magyar szabályozás kialakításában, hogy szükséges-e az EU-nál szigorúbb szabályok alkalmazása, hiszen ez versenyhátrányt jelent a magyar bankok részére. A hitelintézetek folyamatos fizetőképességi mutatójáról /A Tanács 1989. dec 18-án kelt 89/647/EGK irányelve / A fizetőképességi mutatónak fordított mutatószámot a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság / tagjai közé a G-10 országok tartoznak vmint részt

vesz a Bizottság munkájában USA, Kanada és Japán is /dolgozta ki, mely számítás módszerét 1988-ban tették közzé. A magyar gyakorlatban a mutató az 1991-es pénzintézeti törvényben jelent meg, tőkemegfelelési mutató elnevezéssel. A tőkemegfelelési mutató számításának a célja az, hogy felmérésre kerüljön, hogy az adott bank a tőkéjéhez mérten milyen mértékű kockázatokat vállalt fel. Szükséges, hogy az EU területén vmennyi hitelintézet betartsa a min. 8%-os tőkemegf mutatót, hiszen jelentős hatással van a jövedelmezőségre. A kockázatosabb eszközök a bank számára a bank számára magasabb jövedelmet, de egyidejüleg alacsonyabb tőkemegf. mutatót jelentenek A 8%-os követelmény ezért a banktól egyfajta egyensújozást követel meg a jövedelmezőségi és a biztonsági elvárásoknak való megfelelés területén. A mutató= a bank tökéje/a bevállalt kockázatok összértéke A mutató szabályozása során 2 területet

kell részletesen szabályozni: Melyek azok a tőkeelemek, amelyek a mutató számítása során figyelembe vehetők Milyen módon történjen a kockázatok összesített értékének a kiszámítása A kockázatok összértékének számítása során 2 fő területet kell számításba venni. A bankok számára kockázatokat elsődlegesen a hitelezési ügyleteik, a befektetések, a lízingtevékenységeik és vmennyi egyéb, a mérleg E oldalán található tételeik okozzák. A mérlegen kívül azok a tételek szerepelnek, amelyek konkrét követelésként vagy kötelezettségként még nem jelentkeznek, de már előre látható: pl garanciavállalások, határidős ügyletek és hitelkeretek. A direktíva elsősorban azt vizsgálja, hogy mekkora annak a valószínűsége, hogy az ügyfél nem teljesítése miatt a bankot veszteség éri. Tehát az ügyfélkockázat felmérése történik a köv.alapján: Az adós országa szerinti megkülönböztetés 2 országtípus

alapján: az „A” zónába azok az országok tartoznak, amelyek tagjai az EU-nak vagy az OECD-nek, vagy spec. hitelnyújtási megállapodást kötnek az IMF-el A „B” zónába azok az országok tartoznak, amelyek nem tartoznak az „A” zónába. Az adós müködésének sajátosságai a köv. típusok alapján: Központi költségvetés Helyi önkormányzat Központi bank Hitelintézet Egyéb adósok Az adós ügyfélkockázata lefelé haladva egyre magasabb. A követelés mögött álló garanciák A direktíva elismeri a követelések mögött álló garanciák hitelezési kockázatot csökkentő hatását. Ha vmilyen intézmény az adott követelés teljesítéséért garanciát vállal, és az ügyfélkockázati megítélése kedvezőbb, mint az eredeti hiteladósé, akkor jobb megítélés szerint kell a követelést besorolni. A követelés devizaneme A saját devizanem kedvezőbb. A direktíva a fenti tényezők figyelembe vételével az egyes eszköztételeket a

0, 20, 50, és 100 %-os kockázati súlyozású kategóriák közé sorolja be. 0: szerinti besorolás azt jelenti, hogy az adott eszköznek a direktíva szerint nincs hitelezési jellegű kockázata. Ilyen pl az „A” zóna központi kormányaival szembeni követelés A mérlegen kívüli tételek kockázati súlyozása 2 lépcsőben történik. Az első lépésben meg kell határozni az ügylet kockázati súlyt. Ez azt jelenti, hogy az ügylet milyen hitelezési kockázatnak felel meg. Az ügyletkockázati súlyok szintén 0, 20, 50, vagy 100 %-os kockázati súlyok lehetnek. A mérlegen kívüli ügyletek kockázati súlyát az ügyfélkockázati és az ügyletkockázati súly összeszorzásával kell meghatározni. 13. tétel: hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőke-megfelelési mutatóinak összehasonlítása Magyarországon és az EU-ban Rövid összefoglalás a tőkemegfelelési direktíváról! Befektetési vállalatok és hitelintézetek tőkemegfelelése /

A Tanács 1993. Mérc 15-én kelt 93/6/EGK irányelve/ A direktíva szabályai alapvetően a befektetési vállalkozásokra vonatkoznak, vagyis azokra a vállalkozásokra, amelyek ügyfeleik számára befektetési szolgáltatásokat nyújtanak. A tőkekövetelmények kiterjednek azokra a hitelintézetekre is, amelyek a tevékenységében a befektetési szolgáltatási tevékenység egy bizonyos hányadot / 5%-ék / meghalad. A direktíva kettéválasztotta a hitelezési kockázatot és a piaci kockázatot. Alapgondolata az volt, hogy amennyiben egy adott eszközt csak rövid távra, kereskedési céllal szerez meg egy intézmény, akkor az abban fennálló pozíció nem elsősorban hitelezési, hanem piaci kockázatot jelent, ami főleg kamatláb és árfolyamkockázatot jelent. A direktíva lényegében a különböző ügyletekből származó pozíciók tőkekövetelményét állapítja meg. Míg a tőkemegfelelési mutató számítása esetén a végcél egy %-os formában

meghatározott mutató kiszámítása, addig a tőkekövetelmény nem mutató, hanem összeg formájában jelenik meg. A tőkekövetelmény számítási módszerek sajátos formában jelennek meg, hiszen a hitelintézeteknek ki kell számítaniuk a befektetési szolgáltatási tevékenységeik kockázatainak fedezésére szolgáló tőkekövetelményt. Ezek után 2 eljárás lehetséges Az első szerint a szavatoló tőkéjükből le kell vonni ezt a tőkekövetelményt, és a maradék szavatoló tőke alapján kell számolniuk a tőkemegfelelési mutatójukat. A másik szerint a számított tőkekövetelményt meg kell szorozni 12.5-tel és ezt az összeget hozzá kell adni a korrigált mérlegfőösszeghez. A tőkemegfelelési követelmények számításához a direktíva kettébontja az intézmény számviteli nyilvántartásait banki könyvre és kereskedelmi könyvre. A banki könyv azokat a tételeket tartalmazza, amelyek a tradicionális banki tevékenységekből származnak

vagy befektetési céllal jöttek létre. A kereskedési könyvbe kerülnek azok a pozíciók, amelyek kereskedési célból keletkeznek. A kereskedési és a banki könyvben szereplő pozíciók megkülönböztetésére azért van szükség, mert míg a banki könyvben szereplő ügyleteknél továbbra is a hitelezési kockázat alapján történik a tőkekövetelmény meghatározása, addig a kereskedési könyvi tételeknél a piaci kockázaté az elsődleges szerep. A direktíva az ún. építőkocka elvet követve a piaci kockázatokat több kockázati típusra bontja le, és mindegyik kockázati típusra külön-külön tőkekövetelményeket határoz meg, amelyek összege adja az összesített tőkekövetelményt. A direktívában meghatározott kockázati típusok a következők: Pozíció kockázat, amely az egyes instrumentumokban fennálló kamatláb vagy árfolyampozíció értékéből származik Kiegyenlítési kockázat, amely az ügyfél által történő

teljesítés kockázatát jelenti Deviza árfolyamkockázat Nagy kockázatvállalások, amelyek az ügyféllel szemben vállalt kockázatok okozta koncentrációkockázatot jelentik. Magyarországon a direktíva harmonizációja lényegében egyáltalán nem történt meg. A direktívának megfelelő szabályozás várhatóan 2001. ápr 1-től fog majd hatályba lépni, s feltehetően két lépcsőben fog a harmonizálás végbemenni a piaci körülmények és az infrastrukturális háttér miatt. Magyarországon a tőkemegfelelési mutatóra vonatkozó előírásokat a hitelintézeti törvény vmint a bankfelügyeleti rendelkezés tartalmazza. A kockázati súlyozások során az EU előírások és a magyar szabályok között a következő főbb eltérések vannak! A magyar szabályozás szerint a kockázati súlyozást a céltartalékkal nem csökkentett, bruttó eszközérték vonatkozásában kell elvégezni és a kintlevőségekre képzett kockázati céltartalék összege a

mutató számítása során a nevezőből levonásra kerül. Az EU-ban ezzel szemben már eleve a kockázati céltartalékkal csökkentett eszközértékek kerülnek súlyozásra. Az eltérés megszüntetésére csak akkor lenne lehetőség, amennyiben a magyar számviteli előírások szerint az eszközöket nettó, céltartalékkal csökkentett értéken kellene a mérlegben szerepeltetni. A magyar előírások számos esetbrn szigorúbb besorolásokat alkalmaznak, mint az EU direktíva. Jogharmonizációs szempontból ez nem probléma, viszont hátrányt jelent hogy a magyar bankok tőkemegfelelése így a ténylegesnél alacsonyabb képet mutathat, ami egy 8 % körül működő bank esetében már versenyhátrányt is jelenthet. A legnagyobb eltérés jelenleg a határidős ügyletek tekintetében található, ahol a Magyarországon használt kockázati súlyok az EU direktívában foglaltakhoz képest mintegy három-négyszer magasabbak. A határidős ügyletek kockázati

súlyozása során a direktíva az eredeti lejárat szerinti valamint a piaci árazás szerinti módszereket engedi meg, míg a magyar csak az első módszer használatát engedélyezi. Pedig a piaci árazás módszere hatékonyabb, mivel az aktuális piaci értékből indul ki. Mivel az Unión belül várhatóan a jövőben már csak ennek a módszernek lesz helye, a magyar szabályozásnak is át kell térnie erre. Az EU direktíva lehetővé teszi az ún. nettósítási megállapodások figyelembevételét Ilyenkor a két fél arra köt megállapodást, hogy bármelyik fél nem teljesítése esetén az egymással szembeni követelések autómatikusan nettósításra kerülnek. Ezt a magyar szabályok még nem ismerik el