Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Borsos Gabriella - Pénzelmélet előadás, 2001

Vázlatok a Pénzelmélet című tárgyhoz K é s z í t e t t e : 1 B o r s o s G a b r i e l l a b g a b i @ t a n c s i c s o h a z a . s u l i n e t h u PÉNZELMÉLET 1. előadás 1999. szeptember 24 Jegyzet: SALDO Pénzügytan I. + III kötet A pénz lényegére vonatkozó elméletek 1. Megegyezési elmélet: A pénz egy megegyezés eredménye annak érdekében, hogy megkönnyítsék a piaci tranzakciókat. Ez lehet •demokratikus, társadalmi megegyezés; •vagy az uralkodó tette, aki megajándékozta az alattvalókat ezzel. Nem lehet a végtelenségig szaporítani a pénzt, mivel a pénzrontásból és pénzszaporításból az következett, hogy elértéktelenedett, gazdasági zavarokat okozott és ki kellett vonni a forgalomból. 2. Áruelmélet: A pénz maga is áru, termelt dolog, költségei vannak. Így az uralkodó nem tudja szaporítani, vagy ha igen, az súlyos következményekkel járhat. a pénz ebben az elméletben egy különleges, absztrakt áru, amely

bármikor elcserélhető a közönséges árukra. 3. Jelkép vagy számolási egység elmélete: Akkor alakult ki, amikor már pénzhelyettesítők is forgalomban voltak. Forgalmi eszköz funkcióban nem számít a pénz anyaga, beltartalma (pl. aranytartalma vagy hogy rézből van vagy hogy kopott). Háborúk finanszírozása pénzrontással történt Ebben a funkcióban megjelennek a pénzhelyettesítő jelek, pl. papír, amelyből olcsóbban ki lehet hozni. A pénz csak jelképe az áruk értékének, a pénznek magának nem kell értékesnek lenni, csak visszatükrözi az áruk értékét. Számolási egység - értékmérő funkció ármérce funkció, azaz a pénzt is mérni kell, van egy mérce, hogy megállapíthassuk az áruk értékét. A pénz az ármérce szerepét tölti be 4. Utalvány-elmélet: A pénz tulajdonképpen egy bón, amelyet az elvégzett munka után kap a dolgozó. Ez a bón arra jogosítja fel a vele rendelkezőt, hogy a társadalom által előállított

áruhalmazból választhasson. 5. Romantikus pénzelmélet: Belföldi viszonylatban az utalvány-elméletet fogadja el, nemzetközileg azonban szükség van az aranyra és az ezüstre, mivel egyik állam a másik állam polgárát nem kényszerítheti saját utalványának elfogadására, kell egy „értékes” dolog erre (a XIX. században volt ez jellemző) 6. Állami pénzelmélet: 2 Knapp könyvet szentelt annak, hogy kifejtse, hogy a pénz jogi kategória, amely az állam intézménye, és a gazdaság csak használja. Ez a felfogás a modern papírvaluta korszakának terméke, a XIX-XX. század fordulóján dívott 7. Funkcionális pénzelmélet: Napjainkban jellemző. A pénz az a dolog, amely képes betölteni a pénzfunkciókat, a funkciók mindegyikét. 1. Forgalmi eszköz funkció 1. Számbavételi funkció 2. Fizetési eszköz funkció 2. Tranzakciós funkció 3. Kincsképző funkció 3. Tartalék funkció 4. Értékmérő funkció 5. Világpénz funkció − A

világpénz funkcióban a pénz betölti az összes többi funkciót. Nem minden pénz töltheti be ezt a szerepet. A fémpénz eleve világpénz volt (az arany, az ezüst, nem az érme!) A modern pénz nemzeti valutaként keletkezik, utána válhat világpénzzé (SDR, Euro, $, L, DEM, jen). A bankjegyet sokáig pénzhelyettesítőként kezelték, nem tudott betölteni minden pénzfunkciót. − Értékmérő funkció esetében: ♦ azt jelenti, hogy az egyes termékek ára a pénzen keresztül határozódik meg, tehát az egyes termelők által előállított áruk egymáshoz való aránya a pénz bekapcsolódásával történik ♦ értéket értékkel mérünk (árupénznél) ♦ papírvalutának nincs saját értéke, nem lehet értékkel mérni; az áruk értékének abszolút szintjét nem képes megmérni, csak viszonylagos értékarányokat tükröz ♦ a bérek és az árutömeg közötti viszonytól is függ − Forgalmi eszköz funkcióban az áru és pénzmozgás

egyidőben, párhuzamosan zajlik le. Az áruk forgalmában a tranzakciók a pénz segítségével és nem egyszerű árucsere formájában bonyolódnak le. − Fizetési eszköz funkcióban az áru és pénzmozgás időben eltérhet egymástól. Az áru eladása nem feltétlenül jelenti az árbevétel egyidejű realizálását. − Felhalmozási eszköz funkció szerint a pénz alkalmas arra, hogy amennyiben nem akarok azonnal vásárolni, akkor ezt későbbi időpontban is megtehetem. Ennek feltétele, hogy a pénzként szereplő eszköz stabil, legalábbis nem csökkenő értékű legyen. A forgalomhoz szükséges pénzmennyiség meghatározása: M=P*Q v ahol M = pénzmennyiség, P * Q = az áruk árösszege, v = forgási sebesség, amely azt fejezi ki, hogy idő alatt hány tranzakciót bonyolít le egységnyi egy pénzérme. 3 Fizetési eszköz funkció bejöttével: M = P * Q - hitelbe eladott áruk árösszege + esedékes hiteltörlesztések - egymást kiegyenlítő

fizetések v Ha a forgalomban több fémpénz van, a forgalomból való kilépés módjai: 1. kinccsé válik (pl arany vagy ezüst ékszer, dísztárgy stb) 2. külföldre lép ki Ha felesleges, így kiléphet, ha pedig túl kevés van, fordítva beléphet (azaz újra érmeverés, belföldre behozás). A modern pénz esetében nem minden esetben így van, nincs ilyen spontán alkalmazkodási lehetőség. 4 A pénzhelyettesítők kialakulása és fejlődése. 1. Só, kő, kagyló, jószágok stb 2. Nemesfémek: • arany, ezüst megjelenésének indokai: ♦ jól osztható ♦ nem romlik meg, tartós ♦ nem kér enni ♦ kis mennyiségben is értékes ♦ nem korrodálódik ♦ nem vesz részt a termelésben ♦ egynemű, azaz egyes darabjai azonos értéket képviselnek • mérni is kellett • érme: ♦ Fönícia, ill. Lydia - az első pénzérme ♦ rajta van, hogy mennyit ér és a fej, azaz aki garantálja, hogy annyit ér (kibocsátó) ♦ hivatalos (kötelező volt

elfogadni) és kereskedelmi (nem törvényes érmék, melyeket nem volt kötelező elfogadni) érmék ♦ az érme már fejlett piacgazdaságot jelent, már az ókorban is elterjedt • középkor: ♦ naturálgazdaság, ahol a szolgáltatásokat természetben rótták le ♦ a kereskedelemből csak a távolsági kereskedelem maradt meg, belföldi piac nem volt • középkor vége: ♦ pénzgazdálkodás; kezdik pénzben beszedni az adókat ♦ a monetárrendszer (készpénzzel való fizetés rendszere) kezd átalakulni hitelrendszerré (az ügyeletek nemcsak csereügyletek, hanem rendszerint hitelügyletek adósok, hitelezők lesznek a korábbi eladók és vevők) • pénzhiány: ♦ nem azt jelenti, hogy nincs pénz! (mivel az ilyennek nem adnának kölcsönt.) ♦ azt jelenti, hogy van pénz, csak a vevő később fog hozzájutni ♦ a tőkék megtérülési ideje különböző ♦ a kölcsön gyorsítja fel a gazdaság fejlődését, mivel hamarabb lehet fejleszteni ♦ a

készpénzzel mindig baj volt; így a kereskedő pénzét letétbe helyzete egy pénzváltónál, kapott róla egy letéti igazolást, amelyet távoli országba is biztonságosan el tudott vinni (pl. egy londoni és egy firenzei kereskedő kicseréli a jegyeket és az aranyakat is) ♦ szélesebb körben elfogadott jegyek, pénzhelyettesítők alakulnak ki, és nemcsak a tranzakciókban, hanem a vásárlásokban is használják őket • XVIII. század végén: mindenütt megjelennek a pénzhelyettesítők • XIX. századi kettős pénzrendszer: a fémpénz mellett egyre több a papír pénzhelyettesítő majd jogilag ez is pénzzé válik • XIX. század vége: belföldön már csak a papírvaluta, külföldön az arany a pénz (aranystandard) 5 • A két világháború között: kísérletek nemzetközi pénzrendszer kialakítására. • A II. világháború után: nemzetközi pénzrendszer kialakítása, az arany szerepe megszűnt: 6 USA ♦ Bretton Woods (1945) ♦ a

hivatalos aranytartalmat még közzétették ♦ aranyra átváltható csak az USD volt és csak egy bizonyos helyen ♦ tulajdonképpen dollár-rendszer volt, és kb. 2 évtizedig jól működött ♦ az USA-ban volt a föld legnagyobb aranytartaléka, amely vészesen fogyott, mivel be akarták váltani aranyra az USD-t belföldre a valuta értéke csökkent, de külföldön nem, azaz külföldön 1 $ért több mindent lehetett venni, mint belföldön, így beindult a tőkeáramlás külföldre (kialakult az európai turizmus) • • • • ♦ ♦ ♦ ♦ EURÓPA a tőkeáramlás befelé gondot okozott pl. Franciaországban felvásárolták a cégeket nem lehetett tiltani, mert akkor a fejlett technikák nem jöttek be, és máshová megy a tőke ezt nem lehetett tűrni Németország 1964-ben aranyra szóló követelést nyújtott be dollár ellenében megingott az Amerikai Egyesült Államok Ezután kialakult a kettős aranyár (1971-ig) Ekkor az olajár-robbanás miatt Nixon

elnök felfüggeszti az USD aranyra való beváltását 1976. Jamaica, Kingston: kimondják, hogy az arany többé nem pénz hivatalosan Megint egyes pénzrendszer lett Nemzeti pénzrendszerek Különbözőségek a valuta tekintetében: arra utal, hogy miből van a pénz (arany, ezüst vagy mindkettő) a) egyes pénzrendszer: vagy ezüst, vagy arany b) kettős pénzrendszer: bimetallizmus, azaz mindkét pénz egyszerre tölt be pénzfunkciót egy adott országon belül. A két pénz egymáshoz való arányát figyelni kell Ez a piaci helyzettől függ • alternatív - törvényesen mindkettő forgalomban van, de csak az egyiket használják. A két fémpénz egymáshoz való arányát lefixálták, így a rossz pénz kiszorította a jó pénzt (Grasham-törvény), mivel a jó pénzt inkább megtartották • párhuzamos - a két pénz egymáshoz való arányát nem fixálják le, hanem a piaci viszonyoknak megfelelően ingadozik a két pénz értéke. Eltérnek az aranyban, illetve

az ezüstben kifejezett árak. 7 • vegyes - törvényesen csak az egyik van forgalomban, de bizonyos tranzakciókra a másikat is használják (pl. vámfizetésre) • sánta - (az aranykorona Magyarországon) amikor ezüstből vertek aranykoronát, törvényesen az arany volt a pénz, melyet ennek ellenére aranynak hívtak. • az is kettős pénzrendszer, amikor a fémpénz és a papírpénz együttesen van forgalomban: ♦ ekkor vagy rögzítik a kettő egymáshoz való arányát (mint az alternatívban), ♦ vagy nem (párhuzamos pénzrendszerhez válik hasonlóvá). 8 Papírvaluta (pénzhelyettesítés) 1. John Law (Franciaország): Ez a skót férfi Franciaországban rendbe hozta a nemzetgazdaságot és az államkincstárat. 1716-ban kapta meg a jogot bankjegykibocsátásra, amelyek visszaváltását is garantálta. Fellendült a kereskedelem, stabilizálódott a gazdaság A baj abból adódott, hogy Mississippi-részvényeket és földet vásárolt az aranyból.

Ezek nem voltak túl likvidek, így nem tudta visszaváltani a bankjegyeket, amelyek így elértéktelenedtek. Francia forradalom idején: a bankjegyek aszignálása történt (ezek voltak az aszignáták). Elkobozták a nemesi birtokokat és elárverezték őket. Az ellenértékek nem mindig folytak be (privatizáció), pedig ez a bevétel lett volna a bankjegyek háttere, így az aszignáták is elértéktelenedtek. 2. Klasszikus papírpénz: a) Kezdetben hiteljegyek, kereskedelmi váltók (fizetési ígérvények) voltak. A pénzhiány idézte elő ezen váltók forgatását, de csak szúk körben (ahol ismerték a kiállítóját). A bank megvette a váltót, átvállalja a hitelt, haszna a futamidő hátralévő részére járó kamat (ez a váltóleszámítolás). Itt még ércpénzt ad a váltóért cserébe a bank b) Amikor a bank saját váltóját (bankárváltót) ad cserébe, az szélesebb körben elfogadott (a bank ügyfélkörében). Kerek címletekben előre

nyomtatták, és már nem tartalmaztak kamatot A bank saját magára szóló követelése volt. Ez már bankjegy, de még nem ez a klasszikus bankjegy c) Ha egyetlen bank (a jegybank) szerez monopóliumot bankjegykibocsátásra, ez a klasszikus papírpénz. A többi bank viszontleszámítoltatja bankjegyeit a jegybanknál Ő az állammal is szoros kapcsolatban áll, általában kormánykölcsönnel történik a bankjegy megfinanszírozása. Gondoskodnia kell a bankjegyek értékállandóságáról, erre törvény általi kötelezettsége van. • Beváltási kötelezettség: a jegybank köteles volt névértéken beváltani a bankjegyeket a törvényes fémpénzre (legfeljebb ha baj volt, felfüggesztették ezt a cikkelyt). • Az aranyfedezet Angliában 100 %-os, míg Franciaországban ennél enyhébbek voltak a kontingensek. • A bankjegy aranyt helyettesített, de nem képviselt aranyat. Értékállandóságát kétféle mechanizmus biztosította: ♦ Eladott, realizált árut

képvisel az értéke. Rövid lejáratúak, azaz az áru kilép a forgalomból és a hitelt is visszafizetik, a bankjegy visszatér a bankba, és ez így forog tovább. A pénz mindenképpen kilép a forgalomból, az a hitelmechanizmus biztosítja, hogy annyi váltó legyen forgalomban, amennyi áru. ♦ Az aranyra való beválthatóság. Ez arra kényszerít, hogy csak annyi bankjegyet lehet kibocsátani, amennyi az aranytartaléka az országnak, vagy amennyit a törvény előír. d) A klasszikus papírpénz keletkezési módjai: 9 • Felfüggesztik a bankjegy aranyra való beválthatóságát az államháztartás finanszírozása érdekében. A bank hitelt nyújt állampapír fejében az államháztartásnak (pl háborúk fokozott pénzszükségletének idején). ♦ Angliában 1798-ban felfüggesztették a font aranyra való beválthatóságát. Eredetileg ezt 2 hónapra tervezték, végül 21 évig maradt érvényben. A napóleoni háborúkat hitelből finanszírozták. Így

keletkezik a bankjegy, amely beválthatatlan papírpénzzé válik, mintha államjegy lenne. • Eleve államjegyként keletkezik a papírpénz. Fejletlen hitelrendszerű országokban az állam hozott létre papírpénzt. Ez államjegy volt, az arany vagy az ezüst törvényes jeleként (a törvényes fizetőeszköz jeleként). Ez a papírpénz pénzjelként kerül forgalomba, mivel olcsóbb papírpénzt nyomatni, mint fémpénzt. Ez a pénz jó pénz volt mindaddig, amíg a pénzt el nem kezdte korlátlanul teremteni a kormány. ♦ Amíg a kormány a meglévő bevételei alapján teremtette (a jövedelme után), és annyit hozott forgalomba, jó pénz volt. Elfogadták, mert a kormány „azt mondta”. Nem beváltási, hanem elfogadási kötelezettséget írtak elő. Az állam is köteles elfogadni, ezért az emberek úgy gondolták, hogy adófizetésre jó lesz a pénz, ha másra nem is. Az államháztartás bevételein keresztül így kiléphetett a forgalomból. Addig jó a

körforgás, amíg a Bevételek ≥ Kiadások. ♦ Ha ez megfordul, akkor az összes pénz nem tud kilépni a forgalomból, a deficitnek megfelelő pénzmennyiség ott marad a forgalomban. Az államjegy mindig is hajlamos az inflációra. Háború vagy természeti katasztrófák esetén egyszerűen muszáj többet költenie az államháztartásnak. e) Bankjegy ↔ Államjegy: • nehéz megkülönböztetni • ha a bankjegy beváltható és az államjegy nem, akkor az államjegy le fog értékelődni • Kossuth-bankó: ♦ a jövendő adóbevételek terhére kapott hitelt az államtól Kossuth hadügy- és pénzügyminiszterként ♦ államjegy volt, de bankjegy is • Átminősítések: ♦ államjegyből bankjeggyé ♦ bankjegyből államjeggyé • Kereskedelmi területek szerint: ♦ nagykereskedelem - számlapénz ♦ kiskereskedelem - nagycímletű pénzek = bankjegyek, - kiscímletű pénzek = államjegyek. • ÖSSZEFONÓDIK AZ ÁLLAMJEGY ÉS A BANKJEGY, NINCS KÖZÖTTÜK

LÉNYEGES KÜLÖNBSÉG. • Az állam is áttér a bankjegyrendszerre, és a jegybanktól kapja a bankjegyeket kiadásainak finanszírozására. Az összefonódásból jön létre a modern pénz 10 • A klasszikus papírpénz hitelpénzzé válik. ♦ a jegybanktól kapott hitelek révén jut az államháztartáshoz ez a valódi papírpénz ♦ a bankjegy papírpénzzé válik f) A pénzteremtés módjai Magyarországon: • devizavásárlással • államháztartás finanszírozása hitellel • kereskedelmi bankoknak nyújtott hitellel g) Érmeérték: • névérték - ami rá van írva • fémérték - ami benne van • árfolyamérték - ami a forgalmi értéke Az Osztrák-Magyar Monarchiában az osztrák forintnak nagyobb volt az értéke, mint az ezüstnek, érdemes volt átváltani. Nem a fémérték határozta meg az osztrák forint értékét, hanem a papírvaluta. Az arany nem volt forgalomban, visszavonult a bankok pincéjébe, mivel nem szívesen használták. A

bankjegyet is kerülték a nagykereskedők, ezeknek a folyószámlarendszer határozta meg a pénzforgalmát. A készpénz visszaszorult a kiskereskedelembe 11 P É N Z E L M É L E T 2. előadás 1999. október 8 A kettős pénzrendszer működésének problémái. − A kétféle pénzrendszer szabályozása problémát okozott (mint a bimetallizmusban): a) össze kell-e kötni a kettőt, b) vagy párhuzamos pénzrendszer legyen a papírvaluta és az arany között. − Mire épült ez a felfogás? A) Currency-elmélet: • a mennyiségi pénzelméletre épült: a pénzmennyiség növekedésével vagy csökkenésével nőnek vagy csökkennek az árak • a jegybankok a bankjegyforgalmat tetszés szerint változtathatják (ez nem igazán igaz, hogy tetszés szerint) • a bankjegykibocsátás szabályozásával az aranybehozatal és -kivitel is szabályozható • a mennyiségi elméletből: ♦ figyelembe veszi az aranypénz külfölddel való kapcsolatát (a pénz ki tud lépni

más piacra) ♦ nem veszi figyelembe azt, hogy az arany kinccsé is válhat; feltételezték, hogy a belépő pénz teljes egészében pénzzé válik Ha adott országban magasak az árak sok a forgalomban lévő pénzmennyiség és még növekedni is fog, mivel ezeket itthon érdemes eladni, azaz a külföldiek is idejönnek eladni csökken az export, nő az import ideáramlik a sok áru túlkínálat árcsökkenés következik be kevésbé érdemes importálni aranyszállítással is kell fizetni kiáramlik a pénz az országból kereslet csökken csökkennek az árak is a külkereskedelmi mérleg aktív lesz nő a forgalomban lévő pénzmennyiség. • folyton kiegyenlítődnek az árszínvonalak és a külkereskedelmi mérlegek e miatt az aranyautomatizmus miatt; azaz ehhez kell kötni a bankjegykibocsátást is • 1944: Peel-törvény: Anglia. Csak olyan bankjegyeket lehetett forgalomba hozni, amelynek 100%-os aranyfedezete volt. B) Banking elmélet: • az árak

nem a pénz mennyiségétől függnek (valamilyen más okból megemelkedtek vagy csökkentek az árak); az ok nem a pénz mennyisége, hanem az árak (emiatt változik a pénzmennyiség) • a bankok a pénzmennyiséget nem változtathatják tetszés szerint; nem a bankokon múlik, hogy mennyi pénz kerül a forgalomban, hanem annyi, amennyi a forgalomhoz szükséges 12 Kereskedelmi váltó realizált áru áll mögötte bankjegy ezért jött létre (kereskedelem, állam eladósodtak) • a bankjegykibocsátást nem szabad a valutaárfolyam (és a nemesfém-behozatal és -kivitel) függvényében szabályozni (1)A gazdaságban amúgy is vannak konjunktúraciklusok. Konjunktúrában nem azért emelkednek az árak, mert sok a pénz, hanem azért, mert a növekedésben több pénzre van szükség (és dekonjunktúrában fordítva). (2)A költségvetési politikától függ, eszközeivel változtatni lehet a pénzmennyiséget, de nem tetszés szerint. (3)Ha bizonyos piacokon nem

lehet eladni válság miatt az export lecsökken, de az import nem változik arany áramlik ki az országból csökkentetni kell a bankjegymennyiséget (pénz- és hitelellátás) mesterségesen „importálják” a gazdasági válságot, csődbe kergetik a gazdasági szereplőket, akik nem jutnak pénzhez vagy drágábban jutnak hozzá és így nem tudnak fizetni pangás vagy válság a következmény. (4)Fordított esetben: Konjunktúra export nő, lassan követi az import áramlik be az arany még több pénzt hoznak a forgalomba túlfűtötté válik a gazdaság válság. A currency olyan pénzügyi és gazdaságpolitika, amely a gazdaságban lévő pénzmennyiséghez köti az árak változását. A banking pozitív visszacsatolást ad: • szükség van az aranyfedezetre (100%-osra is) • a Peel-törvény 10 évet élt meg, eközben többször is fel kellett függeszteni A fedezeti rendszerek: A) Ércfedezettel: − teljes fedezeti rendszer (Anglia): 100%-os

aranyfedezet − harmadfedezeti rendszer (Németország): 1/3 rész arany, 2/3 rész biztos rövid lejáratú követelésekkel fedezve − számszerűen meg nem határozott ércfedezet: biztos rövid lejáratú követelések, bankszerű fedezetek (rövid lejáratú kereskedelmi váltó stb.); ez a legrugalmasabb forma B) Ércfedezet nélkül: − földbirtok (Franciaország aszignáták) − értékpapír (USA): az államkötvény vásárlása kötelező volt a kereskedelmi bankoknak, így kaphattak a törvényes pénzből. Az állampapír a fedezet − tartalékráta-rendszer: az értékpapírfedezeti-rendszert egészítette ki; a betétek bizonyos %-át kötelező elhelyezni a központi banknál Európa: kamatláb-politika, nyíltpiaci műveletek (XIX. sz végén) a pénzmennyiség szabályozási módjai 13 USA: értékpapírhoz kötötték, majd tartalékráta-rendszer volt a pénzmennyiség szabályozási módja Az elméleti vita tanulságai: 1. Ha az árak növekedésével

párhuzamosan a pénzmennyiség is növekszik, még nem biztos, hogy a pénzmennyiség-növekedés az árak növekedését is okozza. 2. A forgalom zavartalansága megköveteli, hogy a pénzkibocsátást a forgalom pénzigénye, és ne valamely külső tényező (aranytartalék) határozza meg. 3. Kifejlett árutermelő gazdaságban célszerű megkülönböztetni a végső és közbülső (termelő) keresletként jelentkező pénzmennyiséget. A pénznek valahogyan a forgalomba kell kerülni, de ezzel nem sokat törődtek. Jövedelemként keletkezik vagy tőkeként (eladott áru; ez valaki tőkéjének a megtérülése, az árutőke kereskedelmi váltó bankjegy). Tőkekörforgás: KERESLET VÉGSŐ KERESLET ⇔ KÖZBÜLSŐ a jövedelmek, a nemzeti jövedelem a vállalatok közötti forgalom, a tőkeelköltése forgalom szükséglete JÖVEDELEM TŐKE (bankjegy, hitelpénz) Az aranypénz eleve: jövedelemként keletkezik lehet belőle tőke A modern pénz eleve: tőkeként

keletkezik lehet belőle jövedelem 14 − A XIX. század végén: • folyt a harc a bankokban az aranyért • a forgalomban, belföldön viszont nem volt • a jegybankoknak kötelességük volt védeni az aranyat, ha arany szivárgott ki, föl kellett lépniük az eszközeikkel − A mennyiségi elmélet miért nem igazolódhatott? • az arany elvileg szabadon áramolhatott (be jöhetett, de ki nem áramolhatott); nem volt teljesen szabad • tökéletes verseny a piacon nem volt (külkereskedelemben protekcionizmus volt) • az arany áramolhatott szabadon, az áruk viszont NEM (védővámok, kontingensek stb.) • nem volt szabad a kereskedelem • a valuták árfolyamait a fizetési mérleg határozta meg, nem a külkereskedelmi mérleg (a hitelként nyújtott tőkeáramlás és a működőtőke-áramlás is része) • az árszínvonal, a kamatráták, a fizetési mérlegek kiegyenlítődnek Az aranystandard-rendszer − belföldön nem érdekes az aranyforgalom −

külföldön arannyal és papírvalutával is vagy kereskedelmi váltóval is lehetett fizetni − aranyparitás: két valuta egymásra való átválthatóságát a valuták hivatalosan meghatározott aranytartalma határozta meg. − ha egy rendszerben mindkettő forgalomban van, arannyal ritkábban fizetnek, mivel • az arany szállítása költséges dolog ♦ fuvarköltség ♦ biztosítási díj ♦ beolvasztási költség (ha nem eleve rúd, hanem pl. hazai érme) ♦ csomagolási költség ♦ aranyfelár (a jegybankok szabják, hogy akadályozzák az arany kereskedelemben való alkalmazását) ♦ kamatveszteség (az úton lévő pénz utáni kamat) • olcsóbb és biztonságosabb váltóval fizetni, illetve a külföldi ország valutáját megvásárolni és azzal fizetni ♦ a valutaátváltást nemcsak a paritás határozza meg ♦ a piacokon kialakult kereslet-kínálat is befolyásolja a valutaárfolyamokat ♦ ha két ország viszonyában a külkereskedelem nincs

egyensúlyban, akkor pari alá és föli kerül az árfolyam pl. A és B ország A 100 B-be B 150 A-ba, ha 1:1 a valuták aránya, az árfolyam el fog térni 15 B-ben 100 kereslet van A valutája iránt, A-ban 150 kereslet van B valutája iránt, akkor B-ben lecsökken a kereslet A valutája iránt, A-ban túlkereslet van B valutája iránt B árfolyama pari fölé emelkedik A árfolyama pari alá süllyed • a kereslet-kínálat hatására ingadoznak az árfolyamok, hosszabb idő átlagában kiegyenlítődhetnek az eltérések • ha tartósan fönnáll, akkor problémák adódhatnak ♦ aranyszállítással egyenlítik ki tartozásukat ♦ a paritástól nem térhettek el túl nagy mértékben a piaci árfolyamok ♦ ha az aranyszállítás költségeit meghaladta a valutavételi árfolyam, akkor jobban megérte az aranyat szállítani ♦ felső aranypont = kiviteli aranypont: a szállító valutaárfolyama magas, jobban megéri nekünk aranyat szállítani ♦ alsó

aranypont = behozatali aranypont: a mi valutánk árfolyama igen magas, aki nekünk tartozik, jobban megéri annak aranyat szállítani • az aranypont-mechanizmust az arany-mechanizmusra vezették vissza ♦ árfolyamok stabilak ♦ árszínvonalak, kamatlábak kiegyenlítettek ♦ nem lehet tartós deficit a külkereskedelmi mérlegben • mindezek nem voltak igazolhatók • az I. világháború előtt stabil, jó pénzek voltak ezek • azért ingadoztak szűk sávban az árfolyamok, mert a jegybankok beavatkoztak; rögzített árfolyamrendszer volt, az aranyhoz kötötték az országok a saját nemzeti valutájukat • a kamatlábak kiegyenlítődése nem mehetett magától végbe: ♦ nemcsak a külkereskedelmi, hanem a fizetési mérleg (folyó és tőke) is meghatározó volt ♦ ha csak hitelforgalom lett volna a tőkeforgalom, akkor a kamatlábak kiegyenlítődhetnek (ahol alacsony a kamatláb odaáramlik a hitelkereslet felnyomja a kamatot) ♦ ha működőtőke-export is

van, nem a kamatlábaktól függ, hanem a várható profittól • a fizetési mérlegek nagyjából kiegyenlítettek voltak; más eszközökkel avatkoztak be, pl. nemzetközi viszonylatban monetáris eszközöket alkalmaztak • a háborúk során: ♦ deficites költségvetés ♦ felfüggesztik az aranyra való beválthatóságot ♦ a pénzmennyiség nő • a háború után: hiperinfláció tör ki (a revalorizáció nem mindig nem mindig sikerül) 16 Kötött devizagazdálkodás − Főképp háborús időszakokban jellemző. − Hadigazdaságra való átállás sok erőfeszítéssel jár, külső kapcsolatok fenntartása is hadi viszonyok között történik. − Fontosabbak lesznek a barterügyletek, vagy arannyal kell fizetni, vagy nincs nemzetközi fizetési eszköz, a világpénz funkciót néhány ország nemzeti valutája tölti be. − Az elszámolási mód: ⇒ bilaterális klíring (2 oldalú kapcsolat esetében csak a tartozások és követelések különbözetét

rendezik) ⇒ multilaterális klíring (sokoldalú elszámolás; az egyik irányban keletkező követelést átruházzák más irányú adósságra) ⇒ konvertibilis valuta − Konvertibilitás: ⇒ eredetileg az aranyra való átválthatóságot jelentette ⇒ az I. világháború után az többé nem nagyon működött, vagy csak megszorításokkal ⇒ a legtöbb ország áttért a kötött devizagazdálkodásra, majd a háború végén próbáltak visszatérni (de a válságok miatt nem sikerült) ⇒ egységes nemzetközi pénzügyi rendszer létesítésére csak kísérlet volt az I-II. világháború között − Kötött devizagazdálkodás jellemzői: ⇒ a devizára vonatkozólag • bejelentési és • beszolgáltatási kényszer érvényesül 17 ⇒ a devizahatóság kénytelen adni devizát az importőröknek, viszont ennek a szabályai • rangsor, hogy minek az importjához adnak először • milyen módon lehet igényelni, majd hozzájutni a devizához ⇒

nemcsak a kereskedőkre, hanem a lakosságra is vonatkozik a kötelezettség 2 formája ⇒ a devizagazdálkodás központosítja intézmény keretében a gazdálkodást a takarékos felhasználás érdekében (centralizálást jelent) ⇒ valuta- és devizaárfolyam meghatározása: • a valuták közti átváltási arányt az országok közötti megállapodások rögzítik (bilaterális megállapodások vannak) • a piachoz nem sok köze van • a turistaárfolyamot csak a turisták által fogyasztott termékek ára határozta meg • keresztárfolyamok értelmezhetetlenek voltak 1 Ft x rubel } 1 Ft z korona 1 korona y rubel ⇒ ez a gazdálkodás szükségszerű a háborús viszonyok között, de utána nem indokolt − A konvertibilitást meghatározza: ⇒ az arany szerepe még megvolt (az aranyparitást meghatározták) ⇒ azután az aranytartalom fiktívvé vált és a vásárlóerő-paritás vette át a helyét • hogy viszonyul egymáshoz 2 ország valutájának

vásárlóereje = mennyi árut lehet x valutából A országban, illetve mennyi árut lehet x valutából B országban vásárolni • ez függ az országok árszínvonal-változásaitól • átválthatóság = konvertibilitás ma azt jelenti, hogy saját valutáját más ország valutájára bármikor átválthatja (bármely más pénznemre) ARANYSTANDARD-RENDSZER STANDARD minden ország kötelezettséget vállalt arra, vállalt kötelezetthogy devizáját aranyra átváltja átvált ARANYDEVIZAcsak egyetlen ország séget (az USA) arra, hogy aranyra • az aranydeviza-standardban a dolláron keresztül kapcsolat jött létre a többi ország valutája és az arany között, mivel a konvertibilitás fogalmában leírt „bármely más pénznem”-ben a dollár is benne van mint lehetséges pénznem. Ez a rendszer tulajdonképp dollár-rendszer volt, mert a tartalékokat USD-ben tartották nyilván. A dollármennyiség és a dollár és más valuták viszonya volt a

meghatározó. Rögzített árfolyamrendszer − Az aranystandard-rendszerhez hasonlóan meghatároznak árfolyamot. A dollárárfolyamnak megfelelően a piacon alakul ki az adott valuta árfolyama. 18 − Az aranypont-mechanizmus nem működhetett, így mesterségesen kellett meghatározni az alsó és a felső határokat. − Azért rugalmas volt, hiszen ha a piaci árfolyamok tartósan eltértek a hivatalos árfolyamtól, akkor muszáj volt le- vagy felértékelni az árfolyamot. Ha nem, az súlyos következménnyel járhat pl. 1000 HUF és 1000 ATS Legyen 1:1 az átváltási arány A magyar kereskedő vesz 1000 HUF árut, kiviszi Ausztriába, eladja 1000 ATS-ért, visszahozza és átváltja 1000 HUF-ra. Tegyük fel, hogy az ATS-nél kétszeresére nőnek az árak, míg az arány és a HUF marad. A magyar exportőr veszi 1000 HUF-ért az árut, Bécsben eladja, kap 2000 ATS-t, hazahozza, kap érte 2000 HUF-t. Mindenki exportálna ekkor Az importőrnek 2000 ATS-t kell adnia az

1000 helyett. 2000 HUF = 2000 ATS, megveszi, és itthon csak 1000 HUF-ért tudja eladni. Nem érdemes importálni Vagy fel fogja hajtani az import az árfolyamát a keresett árunak. Ha a valuta alulértékelt: akkor ez elősegíti az importot, gátolja az exportot. Ha a valuta túlértékelt: akkor ez elősegíti az exportot, gátolja az importot. A külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg is felborul. Kénytelen az ország a túlértékelt valutáját leértékelni. Az USD belföldön kevesebbet ért, mint külföldön, nőtt a tőkekivitel és a turisták kiáramlása. E kettő által megindult a dollár kiáramlása is, a dollár-árfolyam is csökken a piacon (USA ⇔ Japán, Németország). USA értékelje le vagy a másik ország értékelje föl a saját valutáját? ⇒ a fölértékelés kockázatos dolog, mivel a dollár volt túlértékelt, nem a valuták alulértékeltek ⇒ következmények: • mivel a vásárlóerő-paritás változatlan, de egységnyi

dollárért már kevesebb más pénzt kell adni, akkor ez az exportot gátolja és ösztönzi az importot (pl. eddig 1000 ATS-ért 1000 Ft-ot kellett adni, most már megkapja, pl. 500 Ft-ért Hazahozza, eladja 1000 Ftért) • akkor alkalmazzák, ha a külföldi inflációs ráta magasabb, mint a hazai inflációs ráta, és nem akarják importálni az inflációt. Ez azonban felborítja a külkereskedelmi mérleget és eladósodik az ország. ⇒ a leértékelés lehet reál- vagy követő leértékelés. − Az árfolyamokat meghatározó tényezők függnek attól, hogy rögzített vagy lebegő-e az árfolyamok ingadozása: ⇒ Ha lebegő: • Rövidtávon a kamatlábak eltérései befolyásolják • középtávon főleg a külkereskedelmi mérleg egyenlege • hosszú távon az inflációs ráták ⇒ Ha rögzített: • a rögzítéskor megfelel a kereslet-kínálat piaci viszonyainak, de ettől el fog térni • ha tartósan alsó vagy fölső sávhatárnál van, akkor vagy

alul- vagy, fölülértékelt a valuta • ekkor be kell avatkozni: − − − − − 19 ♦ követő: csak annyira értékeljük fel- vagy le, amennyire indokolja azt az árszínvonalváltozás ♦ reál-: az inflációs rátánál nagyobb mértékben értékeljük le, hogy érvényesüljön az exportösztönző és importgátló hatás (amíg a belföldi árszínvonal felzárkózik ehhez) ♦ csúszó leértékelés: nem várunk, hogy túl nagy különbség legyen, hanem az infláció ütemét figyelembe véve előre meghatározott kicsi mértékekben, fokozatosan értékeljük le a valutát. Ezzel kivédhető az, hogy veszteség érje az egyes gazdasági szereplőket. − Napjainkban a konvertibilitás: ⇒ IMF szerint teljes konvertibilitás: konvertibilis az a valuta, amely esetében a fizetési mérleg minden tétele korlátozás nélkül átutalható. ⇒ IMF szerint részleges (korlátozott konvertibilitás): legalább a folyó fizetési mérleg tételeire igaz, hogy

átutalható. Folyó fizetési mérleg: részei a kereskedelem, a szolgáltatások, az idegenforgalom és az egyoldalú átutalások. Fizetési mérleg: részei a folyó fizetési mérleg, a tőkemérleg (miami villa, spanyol üdülő - erre a forint konvertibilis), rövid lejáratú (ebben van korlátozás, nem konvertibilis a forint). Valutabelföldiek és -külföldiek: belföldön valutáért kapnak forintot a külföldiek, és a magyarok külföldön forintért valutát. Teljes és korlátozott konvertibilitás: - devizagazdálkodásban IGAZ más-más is lehet (keveredik) - valutagazdálkodásban NEM IGAZ - jegybanki szinten IGAZ más-más is lehet (keveredik) - közönséges piacon NEM IGAZ } } 20 − Aranydeviza-rendszer vége: ⇒ kettős aranyár ⇒ majd szétesik a rögzített árfolyamrendszer is (nincs aranyra való beváltás) − Piszkos lebegtetés: ⇒ volt beavatkozás is a jegybank részétől ⇒ a hetvenes években volt jellemző − Kulcsvaluta: ⇒ csak

konvertibilis valuta lehetett, amelyet hajlandó volt az ország bármikor átváltani ⇒ minden ország elfogadta ⇒ „kemény” valuták körül valók voltak ⇒ több pénzfunkciót is betöltöttek nemzetközi szinten − Ha a világpénz nemzeti valuta, az nem mindig kedvező: ⇒ az a pénz a mérce, ha az inflálódott, ezt importálta a többi ország is ⇒ nem jó a nemzetközi pénzrendszerben ez − Törekvések a modern pénznek, a hitelpénznek megfelelő világpénzre: ⇒ IMF: SDR - mint világpénz nem igazán funkcionált, csak akkor használhatták fel, amikor a fizetési mérlege passzív lett az országoknak, nem hódított. ⇒ ECU, majd ma EURO .- közös számolóegységgé vált a tagországok között, de csak ott Volt központi bank, ahol közös alap volt a tagországok befizetéseiből. Az ECU is valutakosár volt De nemcsak különleges esetekben nyújtottak hitelt, és az egyes tagországok egymás között, sőt, kívülre is nyújtottak hitelt. A

forgalma kevésbé volt korlátozott, majdnem minden pénzfunkciót betöltött (a forgalmi eszköz funkciót nem, mivel nem volt készpénzformája). ⇒ Kettős pénzrendszer: a nemzeti valuta és emellett az EURO is alternatív fizetőeszköz ⇒ Majd ismét egyes pénzrendszer: csak az EURO tölti be a pénz szerepét. ⇒ A világpénz funkciót más pénzek is betöltik: • EURO-pénzek: eurodollár, eurofrank, eurofont; ha nem tudott visszaáramlani a dollár az USA-ba, Európában csapódott le (főleg offshore-bankoknál), ők továbbhitelezték ezt a dollárt, pénzt teremtettek, ami már szuperpénz volt. • XENO-pénzek: ha nemcsak Európában teremtették, hanem az egész világon. 21 P É N Z E L M É L E T 3. előadás 1999. október 22 A pénz és a pénzügyi rendszer a modern gazdaságban A modern pénz − A modern pénz = hitelpénz. ⇒ nem termelik, hanem teremtik ⇒ nem az áruforgalom terméke, hanem a tőke- és hitelforgalom terméke (előbb volt a

tőke képviselője, később az árué) ⇒ saját értéke nincs, értékre szóló követelés vagy adósság ⇒ tárgyi formája eltér a fémpénztől (kézzel fogható érme, készpénz); a modern pénz nem szükségszerű, hogy tárgyi formát öltsön számlapénz = láthatatlan pénz, egy könyvelési tétel ⇒ nehéz megkülönböztetni azt, amit még pénznek tekintünk és azt, amit már nem M1: készpénz + látra szóló betétek M2: M1 + határidős betétek (ez a kvázipénz) ↑ eddig pénz ↑ M3: M2 + pénzpiaci eszközök vissza kell váltani, el kell adni, M4: M3 + állampapírok hogy pénzzé tegyük } − Forgalom: ⇒ arany: eredeti helyétől távolodik ⇒ modern pénz: körforgalom, ahol belép a forgalomba, ott kell kilépnie is (pl. hitel, államjegy) − A modern pénz betölti a pénz funkcióit, de nem úgy, mint a fémpénz és nem olyan tökéletesen (pl. világpénz funkció, kincsképző funkció: az arany felhalmozása esetén más nem jut a

pénzhez, kivonja a fogalomból, a modern pénz felhalmozása esetén nem tarthatjuk otthon, mert veszít az értékéből, kamatoztatni kell, a bankba tesszük, ő pedig továbbhitelezi értékmérő funkció: a fémpénz értéket értékkel mér; önmagával mérjük (súlyt súllyal stb.) a modern pénznek nincs saját értéke, ezzel nem is mérheti meg a többi áru értékét, viszonylagos árszínvonalat mér, amely árszínvonal akármekkora lehet (csak a jövedelmekkel arányos legyen), az érték-, illetve árarányok a fontosak, az áruk egymáshoz képest arányosak legyenek A pénzügyi rendszer struktúrája és intézményei − Makrogazdasági szereplők: Gazdasági szféra - háztartás, vállalat 22 állam, bank, külföld − A pénzügyi szektor ≠ bankszektor, nemcsak ők teremtenek pénzt, hanem az állam is: ⇒ államháztartás, fiskális szféra ⇒ monetáris szféra − A külföld szerepe is fontos, az árfolyam-politika miatt. − Kapcsolatok:

állam - bank, bank - külföld, állam - külföld. 23 Államháztartás − Az állam pénzügyi terve, egy bevételi-kiadási terv, emellett egy központi pénzügyi alap. Nem szinonimája a központi költségvetés. − Részei: ⇒ központi költségvetés ⇒ helyi önkormányzatok költségvetése ⇒ TB költségvetései ⇒ egyéb céljellegű alapok − Konszolidált mérleg: amiből kiszűrik a halmozódásokat, pl. a központi költségvetésnek kiadás az önkormányzatok támogatása, míg az önkormányzatoknak ugyanez a pénz szintén kiadás, pl. az iskolák felé. − Deficit: az adott évi költségvetés hiánya. − Államadósság: az összes felhalmozott költségvetési hiány; valutaleértékelés miatt is növekedhet. − Nemzet adóssága: állam + bankok + vállalatok + magánszemélyek adóssága is benne van − Az államháztartás mérlege a kamatok nélkül szufficites, de a hitelek kamatai miatt deficitessé válik Magyarországon. − Ha a

jegybank megvásárolja az állampapírokat, ez ingyen hitel az államháztartásnak, ha ő megtartja (mivel a kamatot be kell fizetni a költségvetésbe, mert nonprofit intézmény). − Ha a jegybank viszont továbbértékesíti ezeket az értékpapírokat, akkor ez nem ingyen hitel, mert ezek a kamatok nem kerülnek vissza a költségvetésbe. A bankrendszer − Lehet egyszintű vagy kétszintű bankrendszer. − Jegybankfunkciók: ⇒ pénzteremtés ⇒ őrködés a pénz belső értékállandósága fölött ⇒ a GDP 3%-áig köteles megfinanszírozni az államháztartás deficitjét (most kb. 4,8%), és ezen felül is lehet ⇒ az államháztartás bankja ⇒ őrködés a pénz külső értékállandósága fölött • belső pénzmennyiség • árfolyamok (devizavásárlás) ⇒ menedzselje az ország deviza- és aranytartalékait a) Központi bank b) Pénzintézetek ⇒ monetáris intézmények (kereskedelmi bankok, amelyek pénzt teremthetnek) ⇒ nem monetáris

intézmények 24 • bankszerűen működő (nem teremthet pénzt, de hitelügylettel foglalkozhat; pl. befektetési bank, lízingtársaság, befektetési alap) • nem bankszerűen működő (biztosítóintézmények, nyugdíjalapok) − A bankszektor ideiglenes újraelosztást végez, míg az államháztartás végleges újraelosztást (pl. a hitelt, a betétet vissza kell fizetni; az adókat, a segélyeket nem kell visszafizetni). − A biztosítótársaságok és a nyugdíjalapok a legnagyobb pénzpiaci befektetők. folyamatosan kell a díjakat befizetni, a pénz gyűlik, a kár pedig egyszer majd bekövetkezik, illetve majd ki kell fizetni a nyugdíjakat. 25 − A kereskedelmi bankok funkciói: ⇒ összegyűjtik a megtakarításokat hitelközvetítés ⇒ folyószámlát vezetnek Első bank Vás. pénze: 100000 - 60000 Ker. pénze: 1000000 + 60000 1) Vásárló Pénz: 100.000 Tartozás: 60000 Kereskedő Pénz: 1.000000 Köv.: 60.000 Vásárlás: hűtőgép 60.000

Ft-ért 2) Központi bank Első bank: - 60.000 Második bank: + 60.000 Első bank Vásárló pénze: 100.000 - 60.000 Második bank Ker. pénze: 1000000 + 60.000 A váltók helyett működik a folyószámla-rendszer. A folyószámlahitel hidalja át az átmeneti pénzhiányt. Ha pedig a kereskedelmi banknak szüksége van pótlólagos pénzre, akkor refinanszírozási hitelt vesz fel. A jegybank szabályzói között van a refinanszírozási kamatláb és a refinanszírozási hitelkeret is. − Likviditás: azonnali fizetőképesség − Szolvencia: hosszú távú fizetőképesség − Kötelező tartalékráta-szabályozás: kb. 10 % Magyarországon, ezzel tudja szabályozni a jegybank a hitelkihelyezéseket a kereskedelmi bankoknál. Pénzteremtés: 1 A pénz multiplikálódik, megsokszorozódik a tartalékráta 26 tartalékráta hatására. − Ha mindenki ugyanannak a banknak az ügyfele, vagy ha többnek is, akkor is megsokszorozódik a pénzmennyiség. − A nyújtható

hitel összege függ attól, hogy mekkora rész marad a banknál, és mennyit kell átutalni. 27 Példa: a) Mekkora a szabad tartalék, ha a kötelező tartalékráta = 20%? b) Mennyi új hitelt nyújthat maximálisan a bank szabad tartalékának teljes felhasználásával? c) Mennyi új hitelt nyújthat, ha a bankközi forgalom zavartalan lebonyolításához minimum 100 M Ft jegybanki betétet mindig tartani akar? ESZKÖZÖK Értékpapír: 400 Deviza: 100 Hitel: 5.400 Jegybanki betét: 1.600 Készpénz: 150 Egyéb: 1.350 Σ 9.000 FORRÁSOK Saját tőke: 1.950 Betét: 6.250 Egyéb: 800 Σ 9.000 a) Kötelező ráta = 6.250 * 0,2 = 1.250 M Ft Szabad tartalék = Jegybanki betét - Kötelező ráta összege = 1.600 - 1250 = 350 M Ft b) Nyújtható = 350 * 1 = 1.750 M Ft 0,2 c) Nyújtható = (350 -100) * 1 = 1.250 M Ft 0,2 d) Mekkora összeget hitelezhet, ha 50-50%-ot ügyfélkörön belülre és kívülre akar hitelezni? Mivel az ügyfélkörön kívülit át kell utalnia: 350 =

0,5 x + 0,5 x * 0,2 0,6 x = 350 x = 583,333 M Ft, azaz 291, 167 M Ft-ot kívülre, és 58,833 M Ft-ot tartalékrátába kell átutalnia. − A bankrendszer mérlegei: 1) Központi bank mérlege = jegybanki mérleg monetáris mérleg 2) Kereskedelmi bankok összevont mérlege. 3) Az egész bankrendszer összevont mérlege = pénzügyi mérleg } 1) A központi bank mérlege: ESZKÖZÖK: ⇒ NKK = nettó külföldi követelések (külföldi követelések - külföldről felvett hitelek) • devizatartalékok 28 • monetáris aranytartalékok • nemzetközi pénzügyi intézményekkel szembeni követelések • jegybank külföldi hitelei ⇒ NHK = nettó hitelek a költségvetésnek (költségvetéssel sz. követelések - költségvetés betétei) • jegybank portfoliójában lévő hosszú és középlejáratú államkötvények • direkt formában nyújtott hitelek (deficitfinanszírozás; likviditási hitel vagy bankhitel) • költségvetés betétei ⇒ RH =

refinanszírozási hitelek (kereskedelmi bankokkal szembeni követelés) • kereskedelmi bankoknak nyújtott hitelek • váltóleszámítolási hitelek • lombardhitelek • repók (értékpapír-viszontvásárlási megállapodások formájában nyújtott hitelek) • folyószámlahitelek FORRÁSOK: megfelel a jegybankpénz mennyiségének = nagyerejű pénz = monetáris bázis; bárhol az országban felhasználható ≠ a pénzkínálattal!!! M2 = KPf (JBP) + LB + HB (Ker. BP) ⇒ BTSZ = betétszámlák (kereskedelmi bankoké) ⇒ KP = készpénz • KPf = forgalomban lévő készpénz • KPb = bankrendszeren belüli készpénz Mitől függ a monetáris bázis változása? • Attól, hogy hogyan teremt a jegybank pénzt: ♦ hitelt nyújt a kereskedelmi bankoknak ♦ hitelt nyújt a kormánynak, költségvetésnek ♦ értékpapírt vásárol ♦ külföldi devizát vagy aranyat vásárol JBP = NKK + NHK + RH ∆JBP = ∆NKK + ∆NHK + ∆RH Magyarországon a legjelentősebb a

külföldi deviza vásárlása. • A nemzetközi fizetési mérleg Aktív-e vagy Passzív? ♦ NKK milyen? 29 ♦ milyen az árfolyam-politika, fix vagy flexibilis (azaz a fizetési mérleg igazodik az árfolyamhoz vagy fordítva)? • A NHK milyen? ♦ az államháztartás deficitjének finanszírozása esetén is csökkenhet a jegybankkal szembeni hitelállomány (ha továbbadja a jegybank az értékpapírokat) és fordítva 2) A kereskedelmi bankok összevont (konszolidált) mérlege: ESZKÖZÖK: ⇒ RES = BTSZ + KPb (tartalékszámlák egyenlegei és a bankok pénztárának készpénzállománya) ⇒ H = BHK + HLV (hitelek = bankhitelek a kormánynak + hitelek a lakosságnak és a vállalkozóknak) FORRÁSOK: ⇒ LB = látra szóló betét ⇒ EB = egyéb betét ⇒ PE = pénzpiaci eszközök (letéti jegy, visszavásárlási megállapodások, tartósbetét-szerű megtak. formák) ⇒ BK = bankok saját kötvénykibocsátása (forgatható értékpapírok) ⇒ RH =

refinanszírozási hitelek (amelyet a bankok a jegybanktól szereznek) 3) Az egész bankrendszer összevont mérlege: ESZKÖZÖK: ⇒ NKK ⇒ HK = NHK + BHK (összes hitel a költségvetésnek ÖBH =)összes belföldi hitelállomány ⇒ HLV } FORRÁSOK: * KPf * LB * EB * PE * BK NKK + ÖBH = KPf + LB + EB + PE + BK 30 M1 M2 M3 M4 = Teljes likviditás PE és BK már nem tekinthető pénznek. Ezért: NKK + (ÖBH - PE - BK) = KPf + LB + EB Nettó belföldi hitelállomány Pénzkínálat NBH M Pénzteremtő hitel: egyszerre nő az aktíva és a passzíva oldal hitelnyújtással keletkezik a pénz (H és KP) Pénz-újraelosztó hitel: a hitelnyújtás során eszközoldalon a készpénz helyett hitel lesz, csak átrendeződik az eszközoldal, a mérleg-főösszeg nem változik. A nemzetközi fizetési mérleg 1. Folyó fizetési mérleg: ⇒ Külkereskedelmi mérleg: Export - Import áruk, szolgáltatások és jövedelmek ⇒ Egyoldalú átutalások: magán és állami 2.

Tőkeforgalmi mérleg: ⇒ Tőkeműveletek: közép- és hosszú lejáratú hitelek (1. + tőkeműveletek = alapmérleg) ⇒ Monetáris műveletek: tartalékváltozás (arany- és devizatartalékok) A pénzmultiplikátor nagyságát befolyásoló tényezők 1. 2. 3. 4. 5. 6. Refinanszírozási hitelkeret. Refinanszírozási kamatláb. Kötelező tartalékráta. Repók. Nyíltpiaci műveletek. Jegybankpénz. − Különböző betétekre eltérő tartalékráták is lehetnek: m1 = M1 MB m2 = M2 31 MB − m1 függ: ⇒ látra szóló betétek tartalékrátájától ⇒ határidős betétek tartalékrátájától ⇒ szabad tartalék nagyságától − m2 függ: ⇒ forgalomban lévő készpénz mennyiségétől ⇒ látra szóló betétek mennyiségétől ⇒ határidős betétek mennyiségétől − M = c+1 ahol c = KPf , bankbetéttel, MB c + res B illetve B = LB + EB, azaz az összes res = Res B − ebből: M (azaz a pénzkínálat) = c + 1 c + res * MB − A

pénzmultiplikátor nagyságát befolyásolják: ⇒ forgalomban lévő készpénzmennyiség ⇒ szabad tartalékok nagysága, aránya ⇒ betétek egymáshoz való aránya (H/L) − A hitelmultiplikátor: az összes hitelből levonjuk az államháztartásnak nyújtott hiteleket, és ezt viszonyítjuk a jegybankpénzhez. − A pénzkínálat központi bank általi manipulálhatóságának korlátai: 1. Noha a monetáris bázis a jegybank passzívája, annak alakulása nem kizárólag a jegybank autonóm döntésének függvénye (a három befolyásoló tétel nem független egymástól). 2. A nettó kormányhitelek alakulása sem pusztán a jegybank akaratán múlik 3. Nem biztos, hogy a jegybank a monetáris bázist és nem valami más monetáris változót akarja az ellenőrzése alatt tartani (pl. bankközi kamatláb stb) 4. A pénzmultiplikátor is ki van téve a véletlenszerű, néha lökésszerűen jelentkező ingadozásoknak. 5. Az összpénzállományon belül a

készpénztartási hajlandóság a pénzügyi rendszer fejlődésével általában csökken. 6. Nagy szerepük van a nem bankjellegű pénzintézeteknek is 32 P É N Z E L M É L E T 4. előadás 1999. október 29 A pénzkínálat szabályozása 1. A pénzkínálat nagysága 2. A pénzkínálat szabályozása 3. A pénzteremtésből származó állami jövedelem (seigniorage) 1. A pénzkínálat nagysága − M = NKK + NBH ( = NFA + NDC) − Nettó belföldi hitelek: hitelnyújtás ⇒ mennyi hitelt nyújt ⇒ mekkora pénzmennyiséget teremt − Hitelek: ⇒ pénzteremtő hitel (pénzsokszorozódás) ⇒ pénz-újraelosztó hitel − Képes-e a bank pénzt teremteni vagy hitelnyújtás révén hitelt? ⇒ aktívák és passzívák egyformán nőnek a kereskedelmi bank mérlegében ⇒ korlátok a hitelnyújtásban (hogy a két oldalt egyszerre terjesszék ki: • csak annyi hitelt nyújthat, amennyit igényelnek tőle, megfelelő biztosítékok mellett • a bankok esetében

jelentkezik egy speciális kockázat, mivel hitellel kereskednek, betéteket fogadnak nem csak a saját tőkéjüket hitelezik ki betétek és hitelek lejárati struktúrája általában eltér; a hitelek általában hosszabb lejáratúak, mint a betétek eltérő az aktív és a passzív oldal lejárati struktúrája. A bankok kénytelenek kezelni ezt a kockázatot, összhangba kell hozni az A és a P oldal struktúráját (a nagy számok törvénye segít) • csak addig működik, ameddig a betétesek egymástól függetlenül döntenek arról, hogy kivegyék betéteiket tartalékokat kell képeznie a bankoknak ∗ kötelező tartalék ∗ szabad tartalék (minél alacsonyabban tartják, annál jobban kell egy jól működő pénzpiac, ahol likviditási hitelekhez juthatnak, akár pár órára is) − Hitelteremtés: a bank több hitelt nyújt, mint amekkora a forrása (hitelexpanzió) ⇒ ez sokszor fordul elő, pl. konjunktúrában (az új vállalkozások hiteligénye megnő)

⇒ megtehetik, mivel a konjunktúra miatt úgyis vissza tudja fizetni a cég a hitelt ⇒ a kereskedelmi banknak ennek következtében romlik a jegybanki pozíciója (pirosba fut), ezáltal a jegybankot kényszerítheti a pótlólagos pénzteremtésre (járulékos pénzteremtésre); vagy keményen megbüntetik az ilyen kereskedelmi bankot, vagy eleve bekalkulálja, hogy ilyen lesz 33 − Pénzmultiplikátor alakulása: a) Bevételek növekedési forrása: • saját forrásból (értékesítésből) • hitelfelvételből • egyéb jövedelemből b) Kiadások a folyószámlán: • árubeszerzés • hiteltörlesztés • felhasználás fogyasztásra − Pénztartalékolás: ⇒ ha a számlaegyenlege ezt lehetővé teszi ⇒ ha van, a hiteltörlesztést is figyelembe kell venni − Ezek miatt az előző pénzmultiplikátor-modell leegyszerűsített volt. − Mindig vannak helyek, ahol felhalmozódik a pénz, és mindig vannak helyek, ahol törleszteni kell a hiteleket. Példa r =

15%; 80 % hiteltörlesztés, 20 % készpénz; 25 % (hitel + kp.) m = 1 = 6,67 0,15 Tegyük fel, hogy nemcsak azért fogy el, mert kötelező tartalékráta van, hanem mert leülepszik + hiteltörlesztés is van. ‘A” 1000 hitel nyújt ügyfelének, aki kifizeti, akinek tartozott, B-nek. ‘B’ hitel hiteltörlesztés készpénz tartalék 250 1000 200 50 150 188 -750 150 38 -113 (750*0,2 = 188; 750 - 188 = 562; 750*0,15 = 113) (1000 - 250 = 750 saját) Adóssága törlesztése: ‘C’ +750 (750*0,15 = 113 ) 141 -562 113 141; 562*0,15 = 84) +562 28 -84 +84 m = 1 = 4-szeres csak, a hiteltörlesztés miatt. 0,25 34 (750 - 188 = 141; 562*0,25 = − Hitelmultiplikátor: egységnyi pénz (monetáris bázis) által teremtett hitelek mennyisége. NBH MB − A pénzmultiplikátor (a pénz forgási sebessége) csökken: ⇒ ha nő a tartalékráta ⇒ ha nő a hiteltörlesztés aránya ⇒ ha nő a pénzkészlet ⇒ ha bővül az egy bankon belüli forgalom − A

pénzmultiplikátor nő: ⇒ ha csökken a tartalékráta ⇒ ha csökken a hiteltörlesztés aránya ⇒ ha csökken a pénzkészlet ⇒ ha csökken a bankon belüli forgalom − A fizetési mérleg és a pénzforgalom kapcsolata: ⇒ a hitellel szemben lehet, hogy devizatartozás áll ⇒ a devizavásárlás hatása a belföldi pénzforgalomra: • export deviza-beáramlás oka X • import pénzkiáramlás oka M NKK = X - M + d K d K = tőkemérleg változása (aktívuma) 35 M (import) függ: ∗ importigényességtől (m) M=m*Y ∗ nemzeti jövedelem nagyságától (Y) Y (nemzeti jövedelem) függ: ∗ forgási sebességtől (v) ∗ pénzmennyiségtől (MO) Y = v * MO M X + - Y + d NFA + dK + + NFA = nettó külföldi követelések NDC = nettó belföldi hitelek MO + d NDC E = X + d K + NBH MO = E - M + MO-1 MO = E - m * v MO + MO-1 MO + m * v MO = E + MO-1 MO = E = külső tényezők 1 * ( E + MO-1) 1+ m * v új multiplikátor = 1 1+ m * v A belföldi

pénzmennyiség függ: ∗ az importigényességtől ∗ a pénz forgási sebességétől − Külföldi hitelfelvételek hatása a belföldi pénzellátásra: ki és miért viszi fel a hitelt? ⇒ a vállalat importszükségletéhez (a banknak semmiféle kötelezettsége nincs emiatt) ⇒ vagy a bank (megmarad a Ft-hitelkövetelés és a devizatartozás) (itt ugyanazok a dolgok jönnek, mint a tankönyvben). ⇒ Melyik volt előbb, az expanzív hitelpolitika vagy a megnövekedett importszükséglet? • lehet, hogy a megnövekedett importszükséglet miatt következett be a belföldi hitelexpanzió 36 • lehet, hogy a bank expanzív hitelpolitikát folytatott, és emiatt nőtt meg az importszükséglet • a belföldi hitelexpanzió a nemzetközi fizetési mérleg romlását eredményezheti az importösztönzés miatt − A pénzteremtés és a pénzmennyiség összefüggése: ⇒ a monetáris bankok passzívái és a nem monetáris bankok aktívái tartoznak bele a

pénztömegbe ⇒ nem számít bele: • nem monetáris pénzintézetek passzívái (de: aktívák!) • a költségvetés betétei • valutakülföldiek betétei (Ft-ban sem) (de: a valutabelföldiek a monetáris pénzintézeteknél külföldi valutában vezetett betétszámlái az M2-ben benne vannak!) ⇒ nő a pénztömeg pénzteremtés nélkül; illetve pénzteremtés pénztömeg-növekedés nélkül (ld. tk.) 2. A pénzmennyiség szabályozása Eszközei: A) DIREKT: a szabályozni kívánt elemre hat a szabályozás közvetlenül. − Kamatszabályozás: az ügyfelek kiszolgáltatottak, a kamatlábakat szabályozzák: ⇒ max. hitelkamatláb ⇒ min. betéti kamatláb Negatívumai: ⇒ a min. betétkamatláb miatt egyéb költségeket számolnak fel ⇒ ha r % 〈 mint az egyensúlyi szint: torzulások, túlzott hiteligény, ami keresletnövekedéshez vezet ⇒ a piacinál alacsonyabb r emellett ösztönzi a külföldi valuta használatát ⇒ lehet megegyezés eredménye a

kereskedelmi bankok között az r-ről vagy kamatrésről. − Hitelplafonok: ⇒ egyes bankok hitelkihelyezéseinek felső határt szabnak ⇒ indokolt, ha túlzott az expanzív hitelpolitika, és a jegybank fel akar lépni ez ellen, ami rövidtávon hatásos is Negatívumai: ⇒ nemcsak az összkínálatot korlátozzák, hanem a bankok közti megosztást is szabályozzák, behatárolják a bankok tevékenységét ⇒ ha eléri egy bank a hitelplafont, érdektelenné válik a betétgyűjtésben ⇒ informális piac létrejötte, piac korlátozása, szabad tartalékok növekedése az eredménye B) INDIREKT: a monetáris bázis komponenseit vagy a pénzmultiplikátort változtatja − Pénzmultiplikátorra hat: kötelező tartalékráta ⇒ időszaki szabályozásra alkalmas csak, napira nem ⇒ gyakori változásai növelőleg hatnak a szabad tartalékokra 37 ⇒ van egy bizonyos adójellege is, mivel csak a monetáris bankoknak kel fizetni ⇒ azaz a kötelező tartalékráta egy

kötelező költség ezeknek a bankoknak, amely előnyösebb helyzetbe hozza a versenyben a nem monetáris pénzintézeteket, mert ott nem merül fel ⇒ lehet szelektív módon is meghatározni (nemcsak betétállomány után, hanem az Aktívák és a hitelek, értékpapírok arányában) • ha a betétek után, akkor a betétgyűjtő bankokat sújtja • ha az aktívák után, akkor a hitelkihelyező bankokat sújtja ⇒ lehet egységes vagy differenciált (más-más a látra szólóra és a határidősre, vagy volumen szerinti sávok alapján, vagy növekményre határozzák meg a tartalékrátát, vagy eltérő a devizabetétekre és a hazai valutára, vagy a devizabelföldiekre és a devizakülföldiekre másmás) ⇒ fizet-e kamatot a jegybank a kötelező tartalékráta után? Ha fizet, mindig alacsonyabb a piaci kamatlábnál. ⇒ a jegybanki alapkamat függ: • a külföldi források átlagos költségétől • a leértékelés várható hatásától − Monetáris bázisra

hat: ⇒ refinanszírozási politika • normatív: ∗ kamatláb megszabása ∗ refinanszírozási hitelkeretek megszabása • kvázipiaci-módszer: kamatlépcsőt alkalmaz, a kezdő kamatszinthez képest növeli a kamatlábat is a mennyiséggel • a refinanszírozási hitelkereteket aukciós módszerrel osztja szét a jegybank ⇒ rediszkontláb-poltika ⇒ nyíltpiaci műveletek • értékpapírok eladása és vétele • ehhez azonban fejlett értékpapírpiac kell és megfelelő értékpapír-mennyiség kell hogy legyen a keresleti és kínálati oldalakon ⇒ repók • értékpapírügyletek visszavásárlási megállapodással • aktív és passzív repók vannak ⇒ értékpapír-forgalmazás: • elsődleges piacon a jegybank megveszi a rövid lejáratú értékpapírokat • a jegybank maga is kibocsát értékpapírokat (MNB-kötvény) ⇒ devizagazdálkodással kapcsolatos szabályozások: • adósságeladással és -vásárlással kapcsolatos szabályozások Milyen

módon teremtette a jegybank a jegybankpénz nagyobbik hányadát? − vállalkozói szférának nyújtott hitellel - akkor DIREKT szabályozók 38 − devizavásárlással - akkor inkább INDIREKT szabályozók 3. Seigniorage, az állam pénzteremtésből származó jövedelme − Módjai: ⇒ verdedíjak ⇒ pénzrontás voltak a középkorban. − Az államnak keletkezik jövedelme akkor is: ⇒ ha övé a kibocsátás monopóliuma, ⇒ ha nem az övé a kibocsátás monopóliuma. − Fajtái: 1. Monetáris seigniorage: (cash flow seigniorage) Az állam jövedelmének növekedését a monetáris bázis növekedése idézte elő. S1 = d H / P nő a forgalom (gazdasági növekedés) nőni kell a pénznek pénzromlás, infláció nőni kell a pénzmennyiségnek is, ha nincs is gazdasági növekedés deficites államháztartás: a többletpénz, amit elkölt, az állam számára jövedelem (nem adóból jutott hozzá), mert ténylegesen elköltötte ⇒ hitelt vesz a

jegybanktól, ez ingyenes hitel, az államnak semmibe sem kerül, mivel a jegybank nonprofit intézmény, esetleges profitját be kell fizetnie az államnak ⇒ realizálja az állam ebben a rendszerben, mert a jegybank pénzt is teremtett S1 = d H / Pi - Ri , azaz a seigniorage-t csökkenti az Ri kamat, amit a jegybank fizet a tartalékok után a kereskedelmi bankoknak H = MB ⇒ Infláció esetén ugyanakkora forgalom lebonyolításához több pénzre van szükség. Ha inflációt gerjeszt, akkor az állam jövedelmének reálértéke is csökken, pl. infláció = 25 %, pénz = 100 Ft, akkor 100 = 80-at ér és 125 Ft-ra van szükség 1,25 25 = 20 Ft-ot nyer reálban rajta. 1,25 ⇒ Ha a seigniorage-t csak a MB növekedésében értelmezzük, akkor csak a deficites költségvetésnek van jövedelme. 2. Fiskális seigniorage: (opportunity cost seigniorage) ⇒ abból kell kiindulni, hogy mi az, ami jövedelem az állam számára ⇒ klasszikus pénzteremtés: a jegybank nyújt

hiteleket a kereskedelmi bankoknak a kamat a tartalékszámlákon nagyon alacsony, de hitelt piaci kamat mellett ad ⇒ teljes monetáris bázis kamata reálértéken - kifizetett kamatok 39 S f = i H / P i - Ri H = MB ⇒ infláció szerepe itt is megvan a jövedelem keletkezésében pl. 1000 pénz infláció = 20 % i = kamatláb = 25 % 200 infláció kamat = 1000 * 0,25 = 250 50 kamatjövedelem szükséges pénz = 1000 * 1,2 = 1200 seigniorage = + 200 tényleges seigniorage = 200 = 167 pénz 1,2 A 250 seigniorage lenne, de erre hat az infláció, mert ez hitel. Ennek költsége tényleges költség, mert ki kell fizetni ténylegesen pl. az államkötvények kamatait 3. Pénzteremtés devizavásárlással: ⇒ a megvásárolt devizát a jegybank be fogja fektetni külföldön ⇒ az a kamat, amit ezen befektetés után szed, az a pénzteremtés jövedelme ⇒ csakhogy ez a jövedelem devizában keletkezik ⇒ a tényleges jövedelem függ: • a kamattól, amit elér • a hazai

valuta árfolyamától ezzel a külföldi valutával szemben ⇒ át kell váltania hazai devizára ⇒ az inflációs ráták az országok között is különböznek (nálunk, ha nagyobb, akkor több Ft-ot realizálunk; de ha odakinn kisebb az infláció, akkor kisebb a kamatláb is) ⇒ az ebből származó seigniorage jövedelem jóval kisebb lesz, mint a fiskális seigniorage, inflációs adó van Kevésbe fejlett országokban 5-10 % is lehet a seigniorage-jövedelem, a fejlettekben jóval alacsonyabb az aránya az összjövedelmen belül. 40 P É N Z E L M É L E T 5. előadás 1999. november 19 Pénzkereslet. MO = k * Y k=1 v MO * v = P Á MO * v = Y = P y, azaz kölcsönös függőség áll fenn!! − Monetáris szabályozás: hitelrestrikció; dMO = dNKK + dNBH ⇒ a pénzmennyiség változása nem közvetlenül hat az Y-ra, hanem a v is közbejátszik ⇒ hitelexpanzió hamarabb hat az Y-ra, a reálszférát éri előbb el (növekedés) ⇒ hitelrestrikció előbb

Y-ra, a reálszférára hat (kibocsátás csökkenése, pangás); a kínálat visszafogása inflációt gerjeszt változatlan kereslet mellett MO * v = P y MO ↓ = P↑ y ↓ M = f(i, Y) ⇒ a pénz nemcsak jövedelem, hanem tőke is − A pénzkeresletre hat: ⇒ tranzakciós ⇒ óvatossági pénzkereslet ⇒ üzleti ⇒ spekulációs − Erdős Péter jövedelmi elmélete: ⇒ a fogyasztási cikkek piacából indul ki, és úgy próbálja meghatározni a pénz értékét ⇒ a pénznek képviselete van ⇒ a pénz értékét a vásárlóereje határozza meg; 1/P ⇒ ha meghatározzuk az egyik termék árát, ennek arányában a többi árát is meg lehet határozni } Pf = B F-f , ahol B = nomináljövedelem F = fogyasztási cikkek halmaza f = nem bérből vásárolt fogyasztási cikkek halmaza (pl. profitból, osztalékból, kamatból) F - f = nominálbérből vásárolt fogyasztási cikkek halmaza Pf = egységnyi fogyasztási cikkre jutó bértömeg, amely tulajdonképpen

az átlagos árszínvonala a fogyasztási cikkeknek Ennek kell venni a reciprokát: 1/Pf. 41 P É N Z E L M É L E T 6. előadás 1999. december 3 Pénzügyi szektor szerepe. A megtakarítás és a beruházás kapcsolata. 2. A megtakarítás mint a jövőbeni jövedelmek vásárlása; értékpapírok 3. Az ideiglenes újraelosztás intézményei Pénzügyi piacok 4. A külföld szerepe A tőkeáramlási mátrix 1. 1. A megtakarítás és a beruházás kapcsolata. Miért kell közvetíteni a jövedelmeket és milyen módon? − A jövedelmek átcsoportosítására mindig szükség van, mert nem feltétlenül ott keletkeznek, ahol fel kívánják használni. − Átcsoportosítás fajtái: ⇒ véglegesen: az államháztartásnak funkciója, ő csoportosítja át végleg a jövedelmeket ⇒ ideiglenesen: a bankrendszer hajtja végre. Azok a pénzeszközök tartoznak ide, amelyek ideiglenesen válnak szabaddá, pl. amortizáció: a teljes écs bekövetkeztéig ez egy szabad

pénzeszköz más területeken ideiglenesen szabad pénzeszközök: • termelési periódus hosszától • megtérülési idő teljes hosszától függ a nagysága, pl. bérfizetés havonta történik, ahol a megtérülési idő ennél gyorsabb (pl napi, heti), ott arányosan egy része a bérnek megtérül, a közbülső időben ideiglenesen szabad ez a pénzeszköz; a nyersanyagkészletek szintén gyakrabban térülnek meg, a rendelések ritkábbak, azaz ez is szabad pénzeszköz ideiglenesen. − A jövedelmek esetében mindig van bizonyos megtakarítás, nem költik el teljesen (a jövedelem és a fogyasztási határhajlandóság függvényében). − A megtakarítás nem feltétlenül el nem költött jövedelem, lehet, hogy nem az: pl. valaki saját jövedelméből vásárolt beruházási javakat, elköltötte a pénzét, a makrogazdaság szintjén a megtakarítás a beruházások finanszírozását jelenti. Y=C+S Y=C+I } C + SS == CI + I Ez a makrogazdasági egyensúly

általános feltétele zárt gazdaságban (amely mindig fenn is áll utólag ex post ⇒ kényszer-megtakarítás lesz ⇒ felhalmozott készlet 42 ⇒ csökken a jövedelem és így áll helyre az egyensúly. − Feltétel: a megtakarítást valaki más használja fel. − Ha senki nem költi el: eladhatatlan készletek lesznek és csökken a jövedelem (veszteség is keletkezik). − Ha elköltik: ha nem fogyasztásra, akkor beruházásra. − Ki költi el? Jövedelemtulajdonos (H + V + Á): nem elegendő 1 havi jövedelem a beruházási javak vásárlásához. 43 Időhorizont: ⇒ havi szinten - túl kicsi egység ⇒ éves szinten - ezt szokták alkalmazni (de ennél többet is lehet, pl. életciklus-jövedelem stb) Folyó jövedelemből történő megtakarítás: adott időszak alatt realizált jövedelemből mennyit nem költenek el fogyasztásra. b.) Megtakarítások állománya: az a megtakarítás-tömeg, amely adott időpontban megvan Itt az állomány számít. a.)

− A megtakarítás egy ideig olyan megtakarítás, amelyet azért nem költök el, mert még nem elegendő egy beruházás megvalósulásához. pl. autóvásárlás - minimális kezdőtőke gyűjtése = elhalasztott kereslet leteszem a kp-t, felveszem a hitelt = előrehozott kereslet nem fejezhetem be a megtakarítást, mert fizetni kell a részleteket (ez jobb már, mert megvan az a dolog, a beruházás) − A megtakarítás és a végső felhasználó rendszerint más-más személy, de végül is mégis ugyanazok (én megtakarítok, más igénybe vette; ha elérem a szükséges szintet, és veszem igénybe). − A megtakarítás formái: a.) Saját beruházás: önfinanszírozás, saját pénzből b.) Pénzmegtakarítás: értékpapír-vásárlás vagy lekötött bankbetét c.) Pénzkészlet növelése: készpénz vagy látra szóló betét Minden beruházás (= anyagi jellegű befektetés) befektetés, de nem minden befektetés beruházás. − Fokozatok: ⇒ készpénz ⇒

átutalási betét ⇒ likviditási sorrend ⇒ látra szóló takarékbetétkönyv ⇒ utal arra, hogy a megtakarítás nem egyszerűen el nem költött jövedelem, hanem időbeliséget ⇒ határidős takarékbetétkönyv jelent, különböző időbeli pénzek ⇒ takaréklevél ⇒ jelenbeni jövedelemből jövőbeli jövedelem ⇒ másodlagos piaccal rendelkező fix kamatozású államkötvény vásárlása ⇒ fix kamatozású kötvény garancia nélkül ⇒ változó kamatozású kötvény ⇒ elsőbbségi részvény ⇒ részvény ⇒ közvetlen anyagi felhalmozás ⇒ kp. és látra szóló betétek: automatikusan átalakul a mai pénz holnapira ⇒ határidős és egyéb (kötvény stb.): mivel lekötöttem a pénzt, a mai pénzemet átváltom egy későbbi időpontú pénzre, mai azzal jár, hogy ezzel több pénzt kell, hogy visszakapjak, mivel egységnyi mai pénz többet ér, mint egységnyi holnapi pénz 44 ⇒ részvények: nincs visszaváltása, nincs lejárata,

végleg átváltottam a pénzemet - rendszeres jövedelemre szóló jogot vásároltam meg ⇒ anyagi beruházás: nem biztos, hogy pénzbeni hasznom lesz − Funkciók: a) Saját forrásból = önfinanszírozás. b) Értékpapír-kibocsátással (alaptőke-emelés, kötvénykibocsátás) Kötvénynél ideiglenes újraelosztás zajlik, mivel kölcsöntőke, amit vissza kell fizetni lejáratkor. c) Bankhitelfelvét: „kemény mag” - kp., bankbetétek egy része A mások által tartott pénzmennyiség (minimálisan tartott pénz) felhasználható pótlólagos pénzteremtésre, ami azt jelenti, hogy beruházássá változtatják, beruházás-finanszírozásra használják fel − A beruházás - megtakarítás kapcsolata: a beruházás egyrészt megtakarítás is (önfinanszírozás), egyébként szükség van újraelosztásra (ideiglenes újraelosztásra). 2. A megtakarítás mint a jövőbeni jövedelmek vásárlása; értékpapírok − Nem papír ma már, csak ha ragaszkodik

hozzá a tulajdonosa, akkor ölt papírformát. Egyébként csak egy letéti igazolást kap, magát az értékpapírt nem. − Eredetileg: kézzel írt nyomtatott forma (előlap + másik lap = szelvénylap a hozamok szelvényeinek) − Jogi definíciója nem változott, okiratként definiáljuk: vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő, forgalomképes okirat. − Fajtái: a.) A benne foglalt jog szerint: ⇒ áruval kapcsolatos jog (fuvarlevél, hajóraklevél, záloglevél) ⇒ követelést megtestesítő jog = hitelpapírok (váltó, csekk, adósságlevél, kötvény) ⇒ rendszeres jövedelemre szóló jog = részesedést megtestesítő jogcím (részvény, részjegy) b.) Lejárat szerint: ⇒ lejárat nélküli papírok (részvény) ⇒ látra szóló (mikor?) ⇒ lejáratos papírok (hosszú, közép- és rövid lejáratú hitelpapírok)⇒ határidős c.) Átruházhatóság módja szerint: ⇒ bemutatóra szóló = kinek? - a bemutatójának fizetik ki ⇒ névre szóló =

csak az kapja meg a jövedelmet, akinek a nevére szól, illetve akinek meghatalmazást adott a tulajdonos ⇒ rendeletre szóló = idegen váltó; én utasítom az adósomat, hogy fizessen egy 3. valakinek, akinek én tartozom d.) Hozam szerint: ⇒ kötött hozamú 45 • formailag nem kamatozó diszkont papírok • fix kamatozású (klasszikus kötvény) papírok = előre meghatározott nominális hozama van ⇒ változó hozamú • inflációtól függő kamatozás is lehet, pl. egy kötvény hozama • részvény Átváltható kötvény = átmeneti forma • nem az alaptőkét emelik kezdetben • a kötvény megbízhatóbb, mint a részvény, könnyebben el lehet adni ∗ kötvény kamata - költség a cégnek, biztos megkapom ∗ részvény osztaléka - lehet, hogy akkor sem kapok, ha nyereséges a cég • csőd esetén is a hitelező előrébb áll a sorban, a tulajdonos a legvégén (csak akkor kap, ha marad valami) • ennél a kötvénynél a futamidő lejártakor

nyilatkozik a tulajdonos, hogy szeretné-e visszakapni a pénzét, vagy át szeretné inkább váltani részvényre 46 e.) Kibocsátó szerint: ⇒ állami: • államkötvény (éven túli) • kincstárjegy (rövid lejáratú) • nagy állami vállalatok papírjai, önkormányzati papírok ⇒ pénzintézeti: • pénztárjegy • takaréklevél • sokféle egyéb forma ⇒ magán: magáncégek papírjai f.) Forgalomképesség szerint: ⇒ közforgalmúak (bárki megveheti) • tőzsdére vitt • tőzsdére nem vitt • belföldi forgalmú • nemzetközi forgalmú ⇒ meghatározott körben forgatható értékpapírok - dolgozói részvény (csak a cég alkalmazottjai vehetik meg) } } 3. Az ideiglenes újraelosztás intézményei Pénzügyi piacok − Átcsoportosítás módjai: 1. Közvetlenül: MEGTAKARÍTÓ - KÖZVETÍTŐ ÉRTÉKPAPÍRCÉG - FELHASZNÁLÓ A megtakarítást közvetlenül a felhasználónak engedi át a megtakarító. Az értékpapírcég csak

közvetítő szerepet lát el, nem vállal kockázatot. A megtakarítóé a kockázat 2. Közvetítéssel: MEGTAKARÍTÓ - KÖZVETÍTŐ - FELHASZNÁLÓ a.) Kereskedelmi bankok - a betétgyűjtéseket továbbközvetíti hitel formájában a felhasználónak. Nincs közvetlen kapcsolat a megtakarító és a felhasználó között a banknak mindig vissza kell adnia a betétesnek pénzét, az esetleges veszteséges hitelezést neki kell viselnie. A banké (a közvetítőé) a kockázat b.) Takarékbank, takarékszövetkezet c.) Finanszírozási intézetek ⇒ beruházási, fejlesztési bankok ⇒ lízingtársaságok d.) Befektetési alapok e.) Biztosítók - a legnagyobb befektetők a pénzpiacon f.) Nyugdíjalapok - a tőkefedezeti rendszerben befektetők a pénzpiacon − Pénzpiacok: a rövid lejáratú pénzek piaca 47 − Tőkepiacok: határidős, hosszú lejáratú pénzek piaca − Az értékpapírpiac mindkettőbe tartozhat, formái ⇒ tőzsde ⇒ OTC (pulton keresztüli piac)

- értékpapír-kereskedő cégek ⇒ harmadik piac - nem szervezett piac, nem értékpapír-kereskedelemre szakosodott eladók és vevők kereskednek egymással 48 4. A külföld szerepe A tőkeáramlási mátrix YD = C + I + (G - T) + (X - M + R) T = adó; R = transzfer D Y - C - I = (G - T) + (X - M + R) YD - Cn = S (megtakarítás) S - I = (G - T) + (X - M + R) Ha S < I, akkor G és a behozatali többlet ellensúlyozza ezt. Lehet több is S, mint I − A makrogazdaság alapvető egyensúlyi kérdései: (a képlet két oldala) ⇒ a gazdasági szféra, S és I egyensúlya ⇒ költségvetési szféra, a költségvetés egyensúlya (G - T) ⇒ nemzetközi fizetési mérleg egyensúlya (X - M + R) − A fizetési mérleg sémája: Termékek exportja és importja (X, M) A) Külkereskedelmi mérleg (Trade Balance = TB = X - M) 2. Szolgáltatások (Nonfactor Services, NS) exportja és importja 3. Kamat, profit, osztalék (Factor Services, FS) 4. Egyoldalú átutalások

(Segélyek, bérhazautalások stb UT) B) Folyó fizetési mérleg egyenlege (Current Account, CA) 5. Közvetlenül külföldi tőkebefektetések 6. Közép- és hosszú lejáratú hitelek C) Alapegyenleg (Basic Balance) 7. Rövid lejáratú hitelek 8. Tévedések, kihagyások D) Fizetési mérleg egyenlege (Overall Balance) 9. Bankrendszer devizatartalékának változása 1. E Gazdasági szféra F E Nemzetközi fizetési mérleg F Pénzfelhalmozás Megtakarítás (S) Import ( M) Export (X) Értékpapírvásárlás Bankhitel (BH) Egyoldalú átutalások A folyó fiz. mérleg (kormányzati papír) Külföldi hitel (KH) egyenlege Anyagi beruházás Hitelfelvétel (tőke- Ktgvetési szféra F E Kormányzati kiadások Adók (T) (G) Kötvénykibocsátás Bankhitel (BH) Külföldi hitel (KH) Devizatartalékok egyenlege) E Bankrendszer F Hitelnyújtás Pénzfelhalmozás 49 (R) Hitelnyújtás mérleg Devizatartalékok Külföldi hitelfelvétel − Tőkeáramlási mátrix: a

mínuszjel forrást jelent (miből finanszírozott), a (mit finanszírozott) A számlák elemeit rendezi mátrix-formába. Gazdasági Költségvet Bankrendsz szféra és er 1. Nem pénzügyi egyenleg I-S G-T 2. Pénz + kvázipénz dMO - dMO 3. Bankhitel - d NDCp - d NDCg d NDC 4. Állami értékpapírok d Bb - d Bb 5. Külföldi tőke - d Kp - d Kg - d Kb 6. Bankrendszer d RES devizatartalékváltozása Összesen 0 0 0 Példa: IM = 90 X = 80 I = 340 X - M - R = 80 - 90 - 30 = - 40 Külföldre egyoldalú átutalás = 50 -30 Külföldről egyoldalú átutalás = 20 G = 35 T = 40 G + Tr - T = 35 + 25 - 40 = +20 Tr = 25 Kormányzati kötvénykibocsátás = 10 Belföldi bankhitel ÁV-a = + 29 I - S = 340 - 320 = + 20 ebből gazdasági szféra 24 ktgvetési szféra 5 A gazdasági és ktgvetési szféra túlköltekezett. Külföldi hitelállomány ÁV-a = +67 ebből gazdasági szféra 26 ktgvetési szféra 5 bank 36 pluszjel eszközt jelent Külföld Összesen X-M-R dK - d RES 0 0 0 0 0

0 0 0 Külföld Összesen - 40 + 67 - 27 0 0 0 0 0 0 } Gazdasági Költségvet Bankrendsz szféra és er 1. Nem pénzügyi egyenleg + 20 + 20 2. Pénz + kvázipénz + 20 - 20 3. Bankhitel - 24 -5 + 29 4. Állami értékpapírok + 10 - 10 5. Külföldi tőke - 26 -5 - 36 6. Bankrendszer + 27 50 devizatartalékváltozása Összesen 0 0 0 0 0 Elemezd! Mi történt? ⇒ Nem pénzügyi egyenleg: a nemzetközi fizetési mérleg deficitjét (40) a gazdasági szféra és a költségvetés túlköltekezése okozta. Ezt a hiányt tőkebehozatallal finanszírozták, ami még arra is lehetőséget adott, hogy a bankrendszer devizatartalékait növelje. ⇒ Gazdasági szféra: a beruházásnál is túlköltekezett 20 egységgel (I>S), értékpapírt is vásárolt, pénzkészleteit is növelte. Mindezt hitelből finanszírozta, amelyből 24-et belföldről, 26-ot külföldről vett fel. ⇒ Költségvetés: túlköltekezett 20 egységgel. Ezt részben

értékpapír-kibocsátással (10), részben hitellel (belföldi 5, külföldi 5) finanszírozta. ⇒ Bankrendszer: felvett 36 egységnyi külföldi hitelt, ebből 27-et devizatartalékainak bővítésére fordított, a maradék 9-et használta a belföld finanszírozására: 29 egység belföldi hitelt nyújtott, amelyből 20 a pénzmennyiség növelését szolgálta, 9 pedig hitel-továbbközvetítés volt a belföld felé. 51 P É N Z E L M É L E T 7. előadás 1999. december 17 Infláció. − Fogalma: az árszínvonal tartós emelkedése. − Tartós, mert ⇒ nem minden árszínvonal-emelkedés jelent inflációt (pl. télen a paradicsom ára a nyárihoz képest magas, de ez csak idényszerű hullámzás), ekkor a monetáris hatóságoknak nem kell fellépnie ez ellen; ⇒ nem biztos, hogy az átlagos árindex növekedése inflációt jelent. Az árindex nő, de ez mégsem infláció, pl. ha a kereslet összetétele megváltozik, a jövedelmi viszonyok javulnak, ezért

áttérnek párizsiról Pick szalámira. Ennek következtében az átlagos árindex nő, bár az áruk ára változatlan maradt, mivel csak a vásárolt áruk súlyaránya változott meg. − Ha hatósági (fix) árrendszer van, akkor is van infláció. ⇒ az egész infláció lényege a pénzromlás, amely akkor is bekövetkezik, ha egyetlen áru ára sem emelkedhet, mert fix ára van; ⇒ milyen folyamatokat kell figyelembe venni ilyenkor? Áruhiány: • kereslet nő, kínálat változatlan árak emelkednek fokozni kell a kínálatot. Ha az árak nem emelkedhetnek változatlan a kínálat hiány lesz az áru eltűnik a pult alatt csúszópénz vagy árukapcsolás útján juthat a vevő az áruhoz mindenképpen többe kerül a vásárlónak az áru! (olyan, mintha felment volna az ára) • ha általános hiány van sajátos tendenciákat válthat ki a kereskedők és a termelők oldalán is a termelők próbálnak burkolt áremeléssel segíteni a helyzeten (fehér kenyér

– normális kenyér esete; minőségrontás; ugyanazt az árut más csomagolásban magasabb áron el lehet adni) • a fogyasztók részéről: ∗ sorban állás ténye ∗ általános hiány miatt adminisztratív úton kell beavatkozni, megjelenhet a jegyrendszer ∗ kényszertakarékosság megjelenése, azaz jövedelmek keletkeznek, de nincs mire elkölteni ∗ megjelenik a feketepiac − Általános árszínvonal-emelkedés, amely a pénzromlást juttatja kifejezésre. − Inflációs ráta és mérése: ⇒ a leggyakoribb mérőszám a fogyasztói árindex: kiskereskedelmi árindex , illetve fogyasztói szolgáltatások árindexe (lásd: könyvi táblázat) ⇒ fogyasztói kosár: tartalmazza az adott időszak fogyasztási szerkezetének megfelelően adott mennyiségben fogyasztott árukat; időnként változtatni kell (mivel a fogyasztói szokások, a jövedelmek változnak) 52 • élelmiszerek • élvezeti cikkek • ruházkodás • tartós fogyasztási cikkek •

háztartási energia • egyéb • háztartási szolgáltatások ⇒ GDP-deflátor: általános árindex, amely magában foglalja a fogyasztási cikkek és a tőkejavak árindexét is, azaz átfogóbb, mint a fogyasztói árindex ⇒ ipari termelői árindex agrárolló ⇒ mezőgazdasági felvásárlási árindex } 53 − Megkülönböztetünk manapság maginflációt: ⇒ a tényleges fogyasztói árindexet olyan tényezők is befolyásolják, amelyek esetiek vagy ideiglenesek (idényszerűek), pl. paradicsom ára télen, elmúlt évtizedben állami ártámogatások voltak, amikor megszüntették, a termék ára megemelkedett – egyszer – és e miatt a tényező miatt további hatása nincs az árra. Ellene a monetáris hatóságoknak nem kell fellépnie ⇒ a tartós tendencia a lényeg, és ez ellen kell fellépnie a gazdaságpolitikának ⇒ a fogyasztói árindexből kiszűrik a fenti tényezőket, és ez a korrigált árindexet nevezzük maginflációnak −

Inflációs ráta mértékeinek fokozatai: 1. Lassú vagy kúszó infláció 2. Vágtató vagy galoppozó infláció 3. Hiper- vagy szuperinfláció ’60-as évek: 1. évi 2-2,5%-ig 2. 2,5-5%-ig 3. 5% felett ’70-es évektől: 1. évi 10% alatt 2. kétszámjegyű 3. három vagy több számjegyű, illetve éves szinten nem is mérhető Az infláció fokozatainak jellemzői: 1. Lassú vagy kúszó infláció: ⇒ alacsony árszínvonal-emelkedés miatt senkinek sem rossz, és van, akinek jó ⇒ a jövedelmek nem veszítik értéküket, a hosszú távú megállapodásoknál sem kell számolni vele ⇒ jó, mert a konjunktúra érzetét kelti az árszínvonal jövedelemnövelő hatásán keresztül kedvezően hat (ahol az átlagos árszínvonalon felüli volt az áremelkedés ⇒ nem kell hozzá alkalmazkodni sem 2. Vágtató vagy galoppozó infláció: ⇒ elég magas, ezért van, akinek jó, és van, akinek rossz ⇒ jó az adósoknak (mivel a régi árak mellett adósodtak el, és

rossz pénzben kell visszafizetni adósságukat) és jó azoknak, akiket közvetlenül érint az árnövekedés jövedelemnövelő hatása ⇒ rossz a hitelezőknek (veszítenek rajta, kevesebbet kapnak vissza, mint amennyit adtak) és rossz a fix jövedelműeknek (mivel reáljövedelmük csökken) ⇒ átrendezi a jövedelmeket és a vagyonokat (előnyösebbe és hátrányosabba) ⇒ a relatív árak (árarányok) változását is jelenti, ezért a gazdaságban olyan fejlesztési irányokat tesz jövedelmezővé, amely majd torzítja a gazdaság szerkezetét ⇒ alkalmazkodás a vágtató inflációhoz: • kamatláb-igazodás: magas inflációs ráta nominál- és reálkamatlábak ∗ reálkamatláb = nominális kamatláb – inflációs ráta 54 ∗ nem süllyedhet a reálkamatláb 0 alá, nem lehet negatív (Ip > nominális r) ∗ nincs értelme megtakarítani, mert kamattal tetézve is rosszabbul járunk, azaz el kell költeni a jövedelmeket ∗ ez tovább gerjeszti az

inflációt a túlkereslet miatt! ∗ nem adnak hitelt fix kamat mellett, hanem a változó kamatozást alkalmazzák • bérleti díjak igazodása: ∗ megállapodnak, de azt is beleteszik, hogy évente felülvizsgálják és korrigálják azt (pl. valamely deviza árfolyamának alakulásához viszonyítva) • indexálás: ∗ a jövedelmeket az inflációs rátához igazítják ⇒ együtt lehet élni ezzel az inflációval, mert bár vannak költségei, de a gazdaság így is elég jó teljesítményt nyújthat 3. Hiper- vagy szuperinfláció: ⇒ míg 1. és 2 nem gyorsul, ennek ez a fő jellegzetessége ⇒ mindenkinek rossz ⇒ komoly hiperinflációknál heti vagy napi szinten is mérik ⇒ a gazdaság teljes szétzilálódását jelenti, mivel az elszabadult infláció esete ez ⇒ amíg a monetáris hatóságok kézben tudják tartani az inflációt, addig nincs túl nagy probléma ⇒ jellemző a háborúk után, nem pedig alatta: • ennek oka, hogy a háborúk alatt

kialakult egy infláció és a végén eléggé magas, de amíg nincs vége a háborúnak, a monetáris hatóság kézben tudja tartani • a háborúk esetében keresleti infláció van, a hadigazdaság miatt az államháztartás deficitje megnő, átcsoportosítják a jövedelmeket (ágyú, fegyver stb.) • termelnek, jövedelmek keletkeznek, de korlátozottan termelnek fogyasztási cikkeket, de a háború alatt ez problémát nem okoz, mivel a fiúk katonák, a lányok dolgoznak és fogyasztanak valamennyit, de tartalékolnak a háború utánra • ezt a megtakarítást átcsoportosítja a monetáris hatóság a háború finanszírozására, nem pedig beruházásra • a háború vége felé megnő az infláció, mert megnő az áruhiány (jegyrendszer, központi elosztás, feketepiac), de ez még nem hiperinfláció • ha vége a háborúnak, hazajönnek a fiúk, fel akarják építeni újra a házat stb., van pénz a háború alatti megtakarításokból, a fogyasztási piacra

rázúdul ez a hatalmas kereslet • a megtakarítások állománya elkezd csökkenni, és nem tudják ezt megállítani, ekkor válik hiperré a vágtató infláció • nem áll a kereslettel szemben elég kínálat, mivel a gyárak, az energiaszolgáltató üzemek is le vannak bombázva, így nem tudnak termelni – helyre kell állítani a kínálati oldalt • megoldás volna, ha tudnának importálni, de nincs honnan (a győztesek is szét vannak bombázva) • nem tudják megállítani – tovább csökken a megtakarítás, még gyorsabban el akarják költeni kereslet nő árak nőnek kereslet nő árak nőnek stb. stb 55 ⇒ a forgalomban lévő pénz nem elegendő az áruk megvásárlásához pénzt pumpálnak a gazdaságba megint nőnek az árak a pénzromlás miatt ez a BANKÓPRÉS. ⇒ azért nőnek az árak, mert túl sok pénz van a forgalomban, de ez a sok is kevés ⇒ teljesen szétzilálja az infláció a gazdaságot, a pénz egyre kevésbé képes

betölteni a funkcióit (közvetlen csere lesz) ⇒ a helyreállítás módjai: új pénz kibocsátása (más néven vagy ugyanazon a néven), ki kell cserélni a pénzt, mivel abban a bizalmukat elvesztették az emberek ⇒ nem lehet hozzá alkalmazkodnia gyorsulás miatt (nagyon gyors, nem lehet követni) Más felosztásban az infláció: 1. Évi 2% alatt az árszínvonal stabil 2. Évi 2-30% között mérsékelt infláció (ez tkp a kúszó, illetve kicsit több annál; fel kell lépni ellene, az egészséges növekedés és a lakossági jólét miatt) 3. Évi 30% fölött vágtató infláció − Az infláció okai: ⇒ árak-bérek lefelé rugalmatlanok, mert a piacok nem tökéletesen versenyző piacok és emiatt az árak „ragadósak”, lefelé mozdulnak el ⇒ ennek következménye: ár-bér spirál vagy bér-ár spirál (mindegy, melyiktől indul ki) ⇒ az egyensúly kialakulása csak áremelkedés mellett mehet végbe Tegyük fel, hogy A és B áru ára egyenlő és valami

miatt A költségei csökkennek (pl. technikai újítás miatt), az úgy hat az árra, hogy most más 2 A = B. Ekkor két lehetőség van Vagy A ára is felére csökken, vagy B ára duplájára emelkedik. Általában ez következik be, így helyreáll az egyensúly, de nőtt az árszínvonal. ⇒ a gazdaságban valahol mindig van technikai újítás, új termék, hatékonyságjavulás, és ezek miatti költségcsökkenés, emiatt valahol mindig van aránytalanság és emiatt nőnek az árak ⇒ a fejlődés módjai: • új termék (értékesebb, többe kerül, mint a régi; az új termék ára általában jobban nő, mint a régié, vagy az új termék ára kicsit nő, és a régi termék ára lecsökken) • régi termék költségének csökkenése (eleve az árszínvonalat növeli, ld. fenn) ⇒ mi az oka, hogy mindig van árszínvonal-emelkedés? • a technikai fejlődés által kiváltott árszínvonal-emelkedés a válasz; ebből jellemzően kúszó infláció lesz • ez

magyarázatot ad arra is, hogy egyes termékek ára csökkenni szokott, pl. zsebszámológép, számítógép, telefon • csak azon termékek ára csökken, ahol az átlagosnál gyorsabb a technikai fejlődés (ahol átlagos, ott emelkedik az átlaggal) • nagyobb mértékű infláció van ott, ahol nagyobbak az aránytalanságok a gazdaságban (pl. Magyarországon a keleti piacok összeomlása idején, az exportstruktúrát és a termelési struktúrát is átalakították – 35%-os is volt az infláció) ⇒ bértárgyalások szerepe: • nominálbérek – termelékenység kapcsolata, aránya nagyon fontos 56 • ha a nominálbérek növekedése meghaladja a termelékenység (hatékonyság) növekedését, akkor a kereslet is meg fogja haladni a kínálatot, amely inflációt gerjeszt ⇒ okok: 1. Sokkok: ∗ okai, hogy az infláció magasabb szintre lép ∗ keresleti sokk vagy keresleti infláció:  a kereslet megnövekedése szívást idéz elő a piacon, ez generálja

az árszínvonalemelkedést  váratlanul, nagymértékben növekszik a kereslet, ez a SOKK, amelynek következtében eltolódik a keresleti görbe  mindez akkor igaz, ha a gazdaság a teljes kapacitás kihasználása szintjén termel, nincsenek tartalékok, nincs munkanélküliség, nem tudják miből növelni a termelés mennyiségét. Ekkor az árszínvonal fog csak megnőni, a kínálat marad  ha a potenciális kibocsátáson belül van a gazdaság, nem okoz akkora árszínvonalemelkedést, mert vannak kapacitástartalékok, azonnal növelhető a kínálat  honnan van a pénz, ami sokkolja a gazdaságot?  jövedelmek nem tudnak hirtelen nőni, mivel a jövedelemnövekedéssel együtt a kínálat is nő általában (dolgozik, termel az ember)  az állam költekezése nagymértékben megnő makroszintű keresletnövekedés állhat elő, túlkereslet lesz a kínálat nem növelhető (pl. háborúk, háborús készülődés időszaka, gazdasági válság) 

költségvetési szufficit esetében könnyű az alkalmazkodás  deficitnél:  ha szükségszerű a deficit, akkor a kiadásokat vagy nem lehet lecsökkenteni, vagy nem célszerű (ekkor a költségvetés egyébként egyensúlyban van) ∗ kínálati sokk vagy költséginfláció:  természeti csapások miatt (pl. a szőlő felét elveri a jég – a megnövekedett költség felnyomja az árat)  béremelkedések beépülnek az árba  energiaköltség-emelkedések  a kínálat csökken, a költségek növekednek, és ez felnyomja az árat (a nyomás és a szívás is emeli az árakat) } A sokkok vagy egyszeriek, vagy minden termékre vonatkoznak. 2. Várakozások: ∗ ha az emberek inflációt várnak, akkor lesz is (pl. beépül a hosszú távú szerződésekbe – bér, bérleti stb.) ∗ abból az inflációs rátából indul ki, amely mindenkor érvényes; ezt lehet korrigálni ∗ akkor is lesz emiatt infláció, ha egyébként nem lett volna − Inflációs

ráta leszorítási módjai: 1. Ortodox módszerek 57 ⇒ túl lassan fejtik ki hatásukat ⇒ monetáris politika, fiskális politika és az árfolyam-politika hagyományos módszereit jelenti ⇒ rendszerint a kereslet visszafogására irányulnak, ez pedig vagy sikerül, vagy nem 2. Sokk-politika ⇒ ha gyors hatást akarunk elérni ⇒ ha egy sokk hatására tért rá egy magasabb inflációs rátára a gazdaság, akkor adunk neki egy ellentétes sokkot ⇒ a várakozásokat akarja megváltoztatni, hogy megtörjön a korábbi várakozás; az emberek higgyék el, hogy jövőre nem lesz akkora az inflációs ráta Defláció: az árszínvonal általános csökkenése, tendenciózusan. Dezinfláció: az inflációs ráta csökkenő mértékű tendenciáját jelenti (pl. 10%, majd 9, 7% stb) ⇒ önmagában a sokk nem elegendő, egy „csomag” kell, amely az ortodox (hagyományos) és a sokk-politika kombinációját jelenti; ezt nevezzük heterodox módszernek ⇒ a sokk előtt

a gazdasági egyensúlyt helyre kell állítani ⇒ sokk például az árak vagy bérek befagyasztása (csak akkor hatásos, ha nincsenek túl nagy aránytalanságok) ⇒ előbb rendezni kell a bér-ár aránytalanságokat és a hazai valuta értékét is (pl. a túlértékeltet le kell értékelni), hatékony árfolyam-politikával (fixpont-rendszerben hozzákötik a valutaárfolyamot egy lassabban inflálódó külföldi valuta árfolyamához) ⇒ a nemzetközi fizetési mérleget is javítani kell, ezután lehet a sokkot megvalósítani, de még mindig nem biztos, hogy a cél megvalósul, sikerülni fog ⇒ például Magyarországon a Kupa-csomag (a kamatlábak nem csökkentek, ahogy várták volna, emiatt nem vált be többek között), illetve a Bokros-csomag (bevált, mivel csökkentek a kamatlábak és az infláció) − A külföld hatása: 1. A belföldi inflációs ráta = külföldi inflációs ráta (ez lehetetlen eset) 2. A belföldi inflációs ráta > külföldi

inflációs ráta 3. A belföldi inflációs ráta < külföldi inflációs ráta A külföldi infláció begyűrűzésének kivédése: ⇒ a valuta felértékelésével az import felhajtja a belföldi árszínvonalat is, így felzárkózunk a külföldi árszínvonalhoz ⇒ ekkor lehet, hogy az exportot és az importot is máshogyan érinti: • az exportár jobban nő, mint az importár (cserearány javul) • az exportár nem nő annyira, mint az importár (cserearány romlik) ⇒ a felértékelés miatt hazai valutában ugyanannyi Ft-ot kap valutájáért az importőr, nem változik az árszínvonal belföldön ⇒ a valutafelértékelésnek ára van, az egyensúly felborulásának irányába hat, a külkereskedelmi mérleget felborítja (importösztönző, exportvisszafogó a felértékelés) − A fiskális, monetáris és árfolyam-poltikánál mindig van ellentét: 58 ⇒ kedvező hatás a pénzre (inflációra) – kedvezőtlen a reálszférára ⇒ kedvező hatás a

reálszférára – kedvezőtlen az inflációra 59