Szociológia | Szociológiatörténet » Nemes Szabina - Fiatalok jövőbeli lehetőségei, kiátásai, hogyan tudják befolyásolni, motiválni a civil szervezetek a fiatalokat

Fiatalok jövőbeli lehetőségei, kilátásai hogyan tudják befolyásolni, motiválni a civil szervezetek a fiatalokat- Nemes Szabina Abstract/Összefoglaló: A mai magyar fiatalok perspektívájával foglalkozom az iskolázottság és tevékenységszerkezet összefüggésében, valamint a civil szektor, mint motivációs, illetve befolyásoló tényező szerepével a fiatalok jövőbeli terveire és lehetőségeire vonatkozóan. Bemutatom nagyvonalakban, hogyan alakult az iskolázottság szerepe Magyarországon a ’60as évektől napjainkig, valamint a tevékenységszerkezet változásaival mennyire áll összefüggésben. Megpróbálom érinteni a legújabb munkaerőpiaci trendeket a Diplomás Pályakövetési Rendszer és egy Hallgatói Motivációs kutatás eredményein keresztül, majd áttérek a civil szektor bemutatásán keresztül az ifjúsági civil szervezetek szerepére és funkcióira, majd zárásként a FIT és az AIESEC szervezetek gyakorlati példaként

szolgálnának a magyarországi és nemzetközi ifjúsági civil szervezetek munkájára. Az előadás célja nem a téma mélyen szántó tudományos elemzése, hanem a fiatalok jövőbeli lehetőségeire próbál reflektálni társadalomtudományi megközelítésből és inkább irányvonalakat határoz meg egy jövőbeli részletes elemzéséhez. Az előadás, és ez a rövid összefoglaló tanulmány bemutatásként szolgál a téma iránt érdeklődőknek, több-kevesebb személyes vonatkozással és utalással, mivel az idő rövidsége miatt részletesebb irodalmi áttekintésre és tudományos igényű kutatásra nem nyílt lehetőség. Viszont az előadás anyagául szolgáló interjúk és tanulmányok érdekes irányokat és kérdéseket vethetnek fel a téma iránt érdeklődő szakembereknek. Az előadás két egymástól jól elkülönülő részből épül fel; elsőként az oktatási rendszer témakörét érinteném, amelyben az iskolázottság és a

tevékenységszerkezet párhuzamaira szeretnék rávilágítani. Kiemelten érdekesnek tartom ebben a fejezetben a társadalmi tőkék szerepét a pályaválasztás és az iskolázottság tekintetében. Ennek megismerésében két nagyon friss kutatási anyag állt rendelkezésre; az egyik a Diplomás Kutatás 2010 és a Hallgatói Motivációs Kutatás 2009, melyek új és véleményem szerint nagyon hasznos eredményekkel szolgálnak a magyar oktatási, főleg felsőoktatási rendszert illetően és nem utolsósorban a fiatalok számára nyújtanak olyan plusz információkat, melyek ismeretének tükrében sokkal megfontoltabb pályaválasztási döntésekre nyílik lehetőség. Az előadás következő nagy fejezet részében pedig a civil szektor megközelítésével foglalkozom, hangsúlyt fektetve a civil szervezetek szerepére és funkcióira, és ezen keresztül a fiatalokat is befolyásoló faktorok megismerésére. Az ifjúsági civil szervezetekről elég kevés

információ állt rendelkezésre, ezért inkább ezen organizációk lehetséges funkcióit és szerepét tárgyalom. Egy korábbi dolgozat anyaga szolgált alapul az előadás záró fejezetéhez, amiben is megismerhetünk két civil szervezetet, akik a szervezetekkel kapcsolatban álló fiatalok pályaválasztási, illetve útkeresési stratégiáiban nagy befolyásoló szereppel bírnak. A szervezetek kiválasztásában nagy szerepet játszott a személyes tapasztalat. Az iskolázottság és tevékenységszerkezet A mai Magyarországon az oktatási rendszer folyamatos változtatásokon megy át, ami minden oktatási intézményt érint a szereplőivel egyetemben. A fiatalok döntéseit jelentősen befolyásolják ezek a változások, mert már nem mindegy, hogy hol, hogyan, mennyiért és mit tanulnak, és milyen megszerzett tudással, képességekkel kerülnek ki a nagybetűs életbe, ill. a munkaerőpiacra. Az óvoda és az általános iskola megválasztásáról még a szülők

döntenek, hiszen az 5-7 éves korosztályba tartozó gyerekek még nincsenek tisztában a képességeikkel, a teherbírásukkal, gyakran még saját szüleik sem. Viszont más a helyzet a középiskola megválasztásánál, mert az adott életszakaszban a fiatal tudatában van a képességeivel, bizonyos helyzetekben önálló döntéseket hoz és kezdi felfedezni, megismerni a felnőttek világát, hiszen a továbbtanulási döntéssel megalapozza a munkaerőpiacon később betöltendő szakterületét, hivatását. Az iskolarendszer a folyamatos, professzionális képzéssel megteremti a társadalomba való integrálódás első lépcsőfokait, az egyén megtanul szabályok szerint élni, megismeri a bürokratikus rendszert, azt a szervezeti típust, amivel az élete folyamán még megannyiszor találkozik. Az oktatási rendszernek az integrációs szerepén túl még fontos fegyelmező funkciója van, fiatalkortól bevési az egyén tudatába azokat a cselekvési mintákat,

melyeket a munkaerőpiacon magától értetődőnek vesznek, mint például az időstruktúrálás, aláfölérendeltségi viszony. Minél tovább veszik igénybe az iskolarendszerű képzést, annál inkább professzionalizálódik a tudásuk, kiszámítható, ellenőrizhető , magas tudásszintet eredményez , és ezek a fiatalok nagyobb „tudás-tőkével” indulnak , hiszen az iskola osztja szét a munkaerőpiacon az egyéneket a munkamegosztásra Iskolázottság és tevékenységszerkezet alakulása ’60as évektől a rendszerváltásig és napjainkban Az iskolázottság és tevékenységszerkezet változásait Valuch Tibor társadalomtörténeti kutatásai nyomán ismertetném. A II vh után az oktatásban való részvétel esélyegyenlőtlenségei mérséklődtek, ez hozzájárult ahhoz, hogy jelentősen csökkent a nemek között meglévő iskoláztatottsági különbség. Emellett az országban meglévő művelődési egyenlőtlenségek mérséklődtek az

írástudatlanok számának csökkenése és a szakképzettek és a felsőfokú végzettségűek számának növekedése révén. Az oktatási expanzó következtében 1953-1954-es tanévben kétszeresére nőtt a középiskolai tanulók létszáma a háború előttihez képest, emellett szakmunkásképzés fejlődése is nagy hangsúlyt kapott, 1949 és 1990 között ötszörösére nőtt a középfokú végzettséggel rendelkezők száma. A korszakban az iskolázottsági, illetve műveltségi választóvonal eltolódott, így a közép-, illetve a felsőfokú szintre történő bejutás vált döntővé. A magasabb iskolai végzettség megszerzésére jobb esélyeik voltak a szellemi családok gyermekeinek, mint a munkás- és parasztszármazású fiataloknak. A szocialista korszakban az értelmiségi családok tőke átörökítésének stratégiája volt az oktatás és a felsőfokú szakképesítés megszerzése. A lakóhely is nagyban befolyásolta a továbbtanulási esélyeket,

a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban élőknek nagyobb esélyeik voltak a felsőoktatásba való bekerülésre. Az aktív keresők aránya az össznépességen belül 1949 és 1980 között emelkedett, majd a ’80-as évektől napjainkig folyamatosan csökkent. A növekedés oka: az iparosodás, a nők munkába állása és ezzel a kétkeresős családmodell általánossá válása. A csökkenés okai pedig a nyugdíjasok, GYES, GYED-en lévők számának egyre erőteljesebb növekedésével. Az aktív keresők gazdasági ágak szerinti megoszlása jelentősen átrendeződött a szocialista korszakban, mert Magyarország elvesztette korábbi agrárjellegét és iparosodó országgá vált, ezért is kapott nagy hangsúlyt a szakmunkásképzés. A társadalmi előbbre jutást, mobilitást pedig a gazdasági, kulturális, illetve kapcsolati tőkével szemben szinte kizárólag a politikai meggyőződés alakította. Később, a ’80-as években az életstílus válik

meghatározó elemmé a társadalmi pozíciót illetően. A rendszerváltozást követően folyamatosan felértékelődött az iskolázottság, a szakképzettség és a szaktudás, ezen belül a konvertálható tudás. Megnövekedett a szimbolikus tőkék (kapcsolatok, kreativitás, vállalkozói hajlandóság, alkalmazkodóképesség) szerepe a társadalmi pozícióváltás során. Ismét döntő rétegző tényező lett a gazdasági tőke Jelentősen megnövekedett a munkanélküliek száma, alapvető élménnyé vált a létbizonytalanság, szolidaritáshiány. A jövedelmi-vagyoni egyenlőtlenségek növekedése gyors ütemű volt. A munkaerőpiac jelentősen átrendeződik, egyre inkább ’intellektualizálódik’ a munkavégzés, és az ipar területéről a hangsúly a szolgáltatások, kereskedelem, egészségügy, kulturális élet területeire tevődik át. Ennek következtében az iskolázottsági különbségek, tudástőke az egyik legfontosabb tényezővé válik a

foglalkoztatottsági szerkezet alakulását illetően, minél magasabb végzettség a cél és már nemcsak az értelmiségi családok tőkekonvertálásának módszere. Az egyik legmarkánsabb megállapítás a rendszerváltás után a tevékenységszerkezet esetében az, hogy az EU átlagához képest túl sokan vannak a rosszul foglalkoztatható egyének, akik nagyrészt az alacsony iskolázottságúak közül kerülnek ki. Magas arányuk egyrészt a korábbi iskolaszerkezeti sajátságokból (szakmunkás-képzés erőltetése) adódik, másrészt a nagyon alacsony (8 osztálynál, illetve szakiskolánál nem magasabb) iskolázottsági szinten megrekedt népesség folyamatosan ’ újratermeli ’ magát, az iskolázási expanzió megállt a szegény néprétegeknél a ’80-as években. Ezt az újratermelődő iskolázatlan tömeget nem tudja felszívni a középfokú oktatás, mert az alapfokú oktatás nem tudja (kreatív módon) eljuttatni a modern társadalomban való

eligazodáshoz feltétlenül szükséges tudás minimumát (Kertesi, Varga, 2005). Ezért a társadalom folyamatosan termeli a tartós munkanélküliség bázisát, így a hazai iskolarendszer valódi problémája nem a túlzott iskolai expanzió (diplomások magas száma), amit nem igazolnak vissza a kutatási adatok (Varga, 2005), - hanem az alul levők krónikus iskolázatlansága. A kutatások (Varga, Galasi) pedig arról tényről számolnak be, hogy a vállalatok a gazdaság átalakulását követően átszabták a munkahelyi követelményeket, és a korábban alacsonyabb végzettséggel betölthető álláshelyekre inkább magasabb végzettségű munkavállalókat vesznek fel. Így az újonnan piacra lépő diplomások nagy száma ellenére sem csökken a főiskolai, illetve egyetemi diploma piaci értéke a fiatal korcsoportokban, ezért nem beszélhetünk túlképzésről sem. A jobb képességű fiatalok gyorsan és látványosan reagálnak a munkaerő-kereslet

szerkezetváltozására. Ezenfelül pedig ahogy korábban a továbbtanulásnál meghatározó elem volt a lakóhely, ill. település, ez a rendszerváltás után sem változik, csak éppen akkut problémát jelent a munkavégzés szempontjából is. Mivel a közlekedési szempontból rossz helyen lakó, alacsony iskolázottságú emberek bérei nem nyújtanak elegendő fedezetet ahhoz, hogy abból akárcsak a napi ingázás költségeit is fedezni tudják, így a hazai munkanélküliség meghatározó elemévé válik a közlekedés, mint szempont. Ezen túlmenően pedig egy főváros-vidék ellentétről is beszélhetünk, mivel a jobb fizetésekkel és elhelyezkedési lehetőségekkel kecsegtető főváros elszívja a magasan képzett szakembereket a vidéki városokból. Jellemző tendencia, hogy a Budapesten tanuló „vidéki” fiatalok a fővárosban ragadnak, mert a szülővárosukban vagy túlképzettekké válnak vagy nem is kínál számukra lehetőséget, karriert az

ottani munkaerőpiac. Összegezve megállapítható tehát, hogy a rendszerváltás után a tudásalapú piacgazdaság kívánalmainak eleget téve előtérbe kerülnek azok, akik a kulturális tőkét használják, mint a társadalmi mobilitás eszközét. Ezenfelül az is igaz, hogy a tulajdon átértékelődésével a gazdasági tőkének is nagy szerep jut, nagyobb szabadsággal jár. Sokan a privatizáció idején jelentős összegekre és hatalomra tesznek szert, ami pedig nemcsak a gazdasági, hanem jobbára a kapcsolati tőkének köszönhetnek, így napjainkra is igaz az, hogy a kapcsolati tőke válik a leginkább átkonvertálható tőkeformává, amit a következő kutatások eredményei is visszaigazolnak. Elengedhetetlenné válnak az információ megszerzéséhez a különböző társadalmi kapcsolathálózatok. Változó munkaerőpiaci várakozások, motivációk, trendek- A fiatalok jövőbeli perspektívái Mint ahogy az előbbi fejezetben láthattuk a

tevékenységszerkezetet erősen befolyásolja az iskolázottság szintje, ezért a fiatalok nagy része arra törekszik, hogy a képességeinek megfelelően minél piacképesebb tudástőkével rendelkezzen. Azonban a lehetőségek nem mindenkinek adottak, ahogy ez a fenti sorokból kiderült, a szegény iskolázatlan néprétegek újratermelik önmagukat és így a tartós munkanélküliség bázisát is többek között a középfokú oktatási rendszer a társadalmi rétegekhez alkalmazkodó, mereven hierarchikus rendszere miatt. Jövőbeli perspektíváik, kilátásaik elég rosszak, választási lehetőségeik az alapvető társadalmi és gazdasági ismeretek hiányában szűkreszabottak. A tanulmány keretei sem alkalmasak ennek a problémának a kibontására, azonban véleményem szerint is az alapfokú oktatási rendszer reformja vezetne a megoldás felé, mert amíg az általános iskolai osztályokban sem képesek valamelyest korrigálni a tanulók családi

körülményekből származó egyenlőtlenségeit, addig a középfokú, majd később felsőfokú továbbtanuláshoz szükséges osztályokba nem is kerülnek be, vagyis kvázi nincs lehetőség a továbbtanulásra. Egy a középiskolásokról végzett kutatás pedig meg is állapítja azt a tényt, hogy a családi körülmények, a szülők végzettsége a leginkább döntő a továbbtanulási esélyeket és azok kiaknázását illetően. Ezen kutatási adatokból még az derül ki, hogy azoknak a fiataloknak vannak szélesebbkörű továbbtanulási lehetőségei, akik a gimnáziumból és/vagy szakközépiskolákból kerülnek ki, szüleik nagyrészt felsőfokú végzettségűek és nagyobb lélekszámú településeken élnek. Vagyis a középfokú iskolába való belépéskor már nagy valószínűséggel eldől, hogy sikerül-e a felsőfokú továbbtanulás vagy sem.(Liskó, 2004) Elemzésemben ezt követően a felsőfokú tanulmányokat folytató diákokra és azok

elhelyzkedési esélyeire, perspektíváira térnék át. A felsőfokú oktatásba való belépést követően a hallgatók jövőbeli várakozásaira, karrierterveire vonatkozó válaszokat egy hallgatói motivációs kutatás adatai1 szolgáltatták. Ebből az derül ki, hogy a hallgatók szerint a felsőfokú oktatás sem elég ma a szakterületen történő elhelyezkedéshez és háromnegyedük a diploma után további kiegészítő tanulmányokat tervez szakterületén, tehát nem átképzésről vagy pályaelhagyásról van szó. Kiegészítő szakképzés az adott szakterületen könnyebb munkábaállással és biztosabb egzisztenciát jelentő teljes munkaidejű állással jár a megkérdezettek nagy százaléka szerint. Külföldi munkavégzést a válaszadók közel 60 százaléka tervez, azonban időtartamról nem esik szó. A megkérdezettek csak egytizede végzett hosszabb-rövidebb ideig teljes munkaidős állást és egyharmaduk alkalmi, illetve részmunkaidős állást,

ami elég meglepő annak ismeretében, hogy úgy gondolják, diplomás végzettségük nem feltétlenül lesz elég a szakterületükön való elhelyezkedésre. Amit a hallgatók a diploma megszerzésétől várnak összefoglalóan egyfajta nagyobb biztonság érzése a jövőt illetően: a munkanélküliség elkerülését, kedvezőbb jövedelmi viszonyok, viszonylag szabadabb munkavégzés és életvitel, a megbecsültség, a vezetői poszt elérhetővé válása, a könnyebb külföldi munkavállalás lehetősége. A kezdő diplomás bért illetően nagyobbak az elvárásaik, - átlagosan mintegy ötvenezer forinttal - mint amit a jelenlegi piaci körülmények megadnak. A kérdőívek alapján pedig az derül ki, hogy a tudományos fokozat nélkül is már doktori címmel járó jogi és orvosi pálya számít társadalmilag a legelismertebbnek, és minden harmadik válaszadó szerint a jogász szakma anyagilag is a legelismertebb, ami úgyszintén érdekes annak 1 Diplomás

Pályakövetés - Hallgatói Motivációs Felmérés 2009, Budapest 2010 ismeretében, hogy a szakképzettség megszerzéséig és keresőképességig még legalább három év továbbképzés szükséges. Megállapítható tehát, hogy fontos kérdés, mit jelent a diploma a felsőoktatásban tanulóknak. A hallgatók számára az anyagi biztonság, gyarapodás a felsőfokú diplomához kötődő legerősebb várakozás, fontos még, hogy diplomával szabadabb, kötetlenebb életmódra lesz lehetőségük, ámbár nem feltétlenül kecsegtet további szakképzések nélkül a szakterületen történő elhelyezkedéssel. Ezeket a várakozásokat vajon mennyire igazolják vissza a végzett hallgatók tapasztalatai a különböző szakterületeken? Ennek elemzésére a dolgozatban a Diplomás Kutatás 2010 adatai alapján került sor. Fiatalok elhelyezkedési aránya, lehetőségei ágazatonként – Diplomás Pályakövetési Rendszer A Diplomás Pályakövetési Rendszer egy

újonnan induló kutatás az Educatio Nonprofit Kft. és a TÁMOP pályázati program központi támogatásával, melynek célja, hogy kézzel fogható és elemezhető adatokkal rendelkezzenek a felsőoktatásból kibocsátott szakképzett munkaerő életpályájának alakulásáról, és ezáltal gyorsabban tudjon reagálni a felsőoktatás a munkaerőpiaci igényekre, lehetőségekre, segíti összhangba hozni a képzés és a foglalkoztatás közti átmenetet. Az első kutatási jelentést 2010-ben hozták nyilvánosságra, a jelentésből kiderül, hogy a vizsgált populáció véletlen mintavétellel a 2007-ben diplomázott hallgatókból került ki és az azóta eltelt három évet próbálta nyomon követni személyes lekérdezésen alapuló kérdőíves adatfelvételi módszerrel. A vizsgálati populáció tíz képzési területből került ki, a vizsgálatba a négy legkisebb létszámú képzési terület az alacsony létszámú populáció miatt nem került be. A

kutatási jelentés mind a tíz terület végzettjeit elemzi, ezen tanulmány esetében csak az eltérésekre és specifikus dolgokra helyeződik a hangsúly. A gyorsjelentés visszaigazolja a 2009-es Hallgatói Motivációs kutatás azon megállapítását, hogy a diploma csak egy állomás az élethosszig tartó tanulás során és a munkaerőpiacon a helytálláshoz a további képzések jelentősen hozzájárulnak. A végzettek majd 40 százaléka további – felsőfokú vagy egyéb – tanulmányokat is tervez a közeljövőben. Erre a csoportra jellemző a munka melletti tanulás és fordítva is, az egyének nagy része a jogi és igazgatási, természet és bölcsészettudományi területek diplomásai közül kerül ki. A további szakképzés motivációi az agrár és informatika területeken végzettek körében ezzel ellentétben a legalacsonyabbak. A kutatásban a friss diplomások sikerességét többféle mutató együttes használatával mérték. Ezek a

mutatók az alábbiak: első elhelyezkedés időtartama (végzés utáni munkahelykeresés átlagosan mennyi ideig tartott); álláskeresés módja (álláshirdetések útján, kapcsolati tőke segítségével vagy megkeresés útján keresett és talált állást); végzettség és a munka illeszkedése (pályaelhagyó,szakmájának megfelelő helyen dolgozik); munkahelyi mobilitás (az első 3évben milyen gyakran váltott munkahelyet); munkahelyi beosztás, pozíció; munkahely területi jellege (állami-, köz-, magánszféra, vállalati szféra, non profit); bologulás (nettó jövedelemmel és munkával, munkakörülményekkel való szubjektív elégedettség mérése). Ezen mutatók mentén pedig a következő megállapításokat tehetjük. A 2007 ben diplomázott fiatalok közül azok, akik ezután munkahelykeresésbe is fogtak, átlagosan 3,54 hónap alatt találták meg első állásukat. Ez a szám igen kedvezőnek mutatja a frissdiplomás elhelyezkedési esélyeket, azonban

nem feltétlenül utal arra, hogy egyes végzettségek esetében különböző stratégiákat alkalmaznak a megfelelő munkahely megtalálására, ilyen lehet például a kivárás. Az azonban elmondható, hogy az első munkahely megtalálásának időtartama tekintetében a természettudományi, agrár, pedagógus és társadalomtudományi végzettségűek helyzete nehezebb a többi ág végzetteihez képest. A két túlképzéssel társított szakterület, mint a jogi és bölcsészettudományi terület kifejezetten jó eredményeket produkált, a jogi végzettség az átlagos időn belüli eredménnyel. A három év alatt a pályaelhagyók száma mindössze 14,4 százalék, vagyis azok aránya, akik végzettségüket egyáltalán nem hasznosítják munkájuk során. Különösen nagy ez az arány az agrár, a természettudományi és a társadalomtudományi végzettségűek körében. Ez inkább a túlképzésből adódik, mintsem a tanulmányok vagy a munka minősítése. Az orvos

és egészségtudomány, jog és informatika végzettjei között vannak legkisebb arányban a fenti értelemben vett pályaelhagyók. A végzettség utáni első három évben a pályakezdők majd 70 százaléka az első munkahelyén dolgozik, ami már hosszú távú munkavállalásnak tekinthető. A munkaerő piaci karriere kezdetén főleg az orvos és egészségtudományi, informatikai és agrár állások mutatnak ilyen szempontból stabilitást, de becsatornázott szakmák, mint a jogi, közigazgatási pálya is hasonló értékeket mutat. A legnagyobb mobilitást mutatják a gazdaságtudományi végzettséggel rendelkezők, körükben is főként a vendéglátással, idegenforgalommal foglalkozó diplomások gyakori munkahelyváltása figyelhető meg, rájuk a megfelelő munkahely, munkahelyi státusz keresése a jellemző. Ugyanúgy megállapítható, hogy a frissdiplomások nagy százaléka beosztotti munkakörben dolgozik a diploma megszerzését követő három

évben, ez alól kivételt az agrár végzettségűek jelentenek, közöttük jellemzőbb az önállók száma, a társadalomtudományokat végzettek között pedig több középvezetőt és felsővezetőt találunk, mint az átlag. A munkanélküliek aránya pedig igen alacsony, nagyrészt csak a GYES-en, GYED-en lévők teszik ki, a mért időpontban pedig a műszaki végzettségűek között találhattunk több inaktív munkavállalót. Legtöbb frissdiplomást az állami és az önkormányzati szféra szívja fel, ezek aránya 20-22 százalék, ezt követi a magánszféra, önállók és legkevésbé a nonprofit szféra tud alkalmazni frissdiplomásokat, ők is javarészt társadalomtudományi végzettségűek. A jövedelmet illetően átlag nettó 135 ezer forintot keresnek a 2007-ben diplomázottak, ami a magyar átlagbéreknek pont megfelel, viszont nem éri el a szellemi foglalkozásúak átlagos nettó jövedelmét. A diploma megszerzésével járó gazdasági

elégedettséget, ’megtérülést’ tehát nem mondhatjuk még el. Viszont ennek ellenére is a boldogulás, vagyis a szubjektív elégedettség tekintetében több elégedett pályakezdőt találunk, mint elégedetlent. Ha még a bérek alakulása, a pénz nem is elégíti ki az adott végzettségűeket, mint például a pedagógusok vagy orvosok esetében, a társadalmi megbecsültség vagy a munka tartalmának magasra értékelése még mindig kielégítő lehet, ám ne feledjük, hogy alakulhat ez ellenkezőképpen is, mint a gazdaságtudomány végzettjei körében, akik az átlagosnál nagyobb anyagi elégedettség mellett a munkájuk tartalmi részét inkább negatívan ítélik meg. A társadalom és természettudomány végzettjeinek körében pedig rendre alacsony elégedettségi szintet mértünk az egyes dimenziókban. Ez a két képzési csoport e szubjektív szempontból (is) igencsak hátrányos helyzetűnek tűnik. Összegezve elmondható tehát, hogy a diploma

nyújtotta előnyök visszaigazolódni látszanak a kutatás eredményeiből. A hallgatók motivációi is nagyrészt teljesülnek a diploma megszerzésével. Azt azonban még érdekes lenne megvizsgálni a munkaerőpiac oldaláról, hogy mennyi ideig lesz képes felszívni az állami és önkormányzati szféra a fiatal végzősöket, amikor a kormány pont ennek a két szektornak a létszámcsökkentésére törekszik a jövőben. A jól becsatornázott pályák, társadalomtudományi, mint bölcsész a jogi és közigazgatási, végzettségűek területei valamint meddig még kínálnak idesorolandó munkát és elismertséget, ha egyszer a lehetőségek beszűkülnek. Az egyetemi túlképzés egyenlőre még nem igazán érzékelhető, azonban mi történik a középfokú végzettséget adó szakmákkal, ha a fiatalok egyik végletéhez tartozók a felsőoktatást választják és még legalább három-négy évig inaktívak lesznek, a másik véglethez tartozók

pedig végzettséget sem tudnak szerezni?Számomra ma Magyarországon ez a legizgatóbb jövőre vonatkozó kérdés, mely a fiatalokat érinti leginkább. És ahogy ez a tanulmányból is kiderülhetett, egy nyitott kérdés maradt és marad is. Magyar civil szektor A non profit szektorról Társadalomtudományi Karán Erasmus félévem szereztem alapos keretében, a ismereteket Humboldt egy Egyetem civiltársadalmakat összehasonlító kurzus során. Alapos „mélyfúrást” végeztünk a civil szférában egy összehasonlító kutatás elemzésén keresztül, amiben Magyarország is szerepelt. A kutatás célja pedig az volt, hogy nemzetközi tendenciákat és nemzeti sajátosságtól független megállapításokat tehessünk a civil társadalompolitikáról az országos civil szerveződések történetének, alakulásának, közös jegyeinek megismerése által. A munkához egy több éve folyó kutatás záró tanulmányai szolgáltatták az alapot. A

non profit szektor munkájának célján és jelentőségén kívül rengeteg problémára és akadályra is felhívta a kutatás a figyelmünket, ezért több későbbi dolgozatban is boncolgattam a magyar civil szektor anyagok megállapításit használtam fel a tanulmányban.A hazai problémaköreit. Ezen non-profit szektor sajátosságainak megértéséhez nagyban hozzájárul annak történelmi ismerete, ezért elsőként röviden áttekintem a hazai civil szerveződések történetét. Ezt követően a civil szektor szervezeti formáit mutatom be nagyvonalakban, majd a szektor szerepét és céljait tárgyalom, előrevetítve az ifjúsági szervezetekre vonatkozó jellemzőket. Civil szektor története röviden Magyarországon az első öntevékeny egyesületek működése egész korán, körülbelül az államalapítás idejére tehető, de ennek ellenére az első igazán aktív időszak a reformkor idejére, a 18-19 századra tehető, mely egészen a második

világháborúig tartott. A civil társadalom ezen virágzó időszakában a civil egyesületek ereje nagymértékben az önkéntesekre épült, csaknem valamennyi szakmai, vallási csoport és társadalmi réteg rendelkezett saját egyesületekkel a két világháború közötti időszakban, ezért a kialakult jelentős társadalmi, kulturális és politikai súllyal rendelkező szektort nem lehetett megkerülni, ennek csak a második világháború és az azt követő kommunista hatalomátvétel vetett véget. A szocialista államhatalom szabályozó politikája a civil szektor elsorvadásához vezetett és a bizalomhiány fő okozójaként említhető, mely ettől fogva állandó részesévé válik a magyar társadalom mindennapjainak. A civil szektor fejlődésére, újbóli feltámadásra a ‘80as évektől több lépcsőben került sor, kezdve az 1987-es Polgári Törvénykönyv módosítással, mely lehetővé tette az alapítványok létrejöttét, folytatva 1989-ben

törvényi úton visszaállított teljes egyesülési szabadsággal, majd a rendszerváltást követő nagy “civil szervezet alapítási bummal”. A civil szféra visszatért ahhoz a fejlődési vonalhoz, mely a II. világháborút követően megszakadt2 Ez az óriási lendületű növekedés több tényező szerencsés találkozásának volt köszönhető – elsősorban annak, hogy mind az állampolgárok, mind a vállalati szféra, mind az állami költségvetési intézmények, ill. egyéb kormányzati szervezetek hozzájárultak a maguk módján a szektor fejlődéséhez és a maguk eszközeivel segítették azt. Emellett pedig maguk a civil szervezetek is igyekeztek a lehető legjobban kiaknázni a lehetőségeket – így mindent megtettek a különböző adókedvezmények kiaknázása, a támogatók megnyerése, a szolgáltatások mennyiségi és minőségi fejlesztése érdekében az egyéni lobbytevékenységekről nem is szólva. Azonban azt a tényt se feledjük, hogy

sok negatív kritika és bizalmatlanság is érte a nonprofit szervezetek ilyen arányú számát és eloszlását az országban, ebben nem kis szerepet játszottak a ’90-es évek egyesületi botrányai.3 Véleményem szerint a politikai rendszerváltás hozta a legnagyobb és legjelentősebb változásokat a szektor életében az elmúlt évszázadban, nem véletlenül gondolja azt Arató András, hogy a kelet-európai átalakulás nagy újdonsága az önmagát demokratizáló civil társadalom.4 Azon túl, hogy megtörtént a szektor önmaga újbóli definiálása, meg kellett fogalmaznia feladatait, céljait, meg kellett találnia a saját helyét, funkcióit. Még ez a szerepkeresési folyamat sem tekinthető lezártnak, köszönhetően (többek között) annak, hogy a rendszerváltáskor elmaradt a szükséges érdemi társadalmi párbeszéd, mely tisztázhatta volna az új intézményi viszonyokat, funkciókat, határokat és mederbe kerülhetett volna a szektor

finanszírozásának szabályozása. Emellett a szabályozási eljárások sem segítették az érdekek egyeztetésének lehetőségét, inkább hátráltatták. Az eredmény így egy stagnáló legitimációs zavarban a közös hangot kereső civil szektor lett, ami a mai napig komoly intézmények közötti 2 Kuti Éva (2008): Policy Initiatives towards the Third Sector under the Conditions of Ambiguity: The Case of Hungary. 3 Kuti Éva: Policy Initiatives towards the Third Sector under the Conditions of Ambiguity: The Case of Hungary. 4 Arató András (1999): Töprengések a kelet európai forradalomról. In: Civil társadalom, forradalom, alkotmány 454. oldal (pl.: alapítványi és egyesületi forma), intézmény-kliens között zajló kommunikációs problémával küzd. Ezt némileg oldja csak fel a napjainkban terjedő ITK eszközök használata, mely a megismeréshez, információáramláshoz és a nyilvánossághoz közelebb visz. Ennél nagyobb problémát

jelentenek azok a részben szabályozások által életre hívott ellentétek és megosztó tényezők, melyek a szektor számára jelenleg a formális és informális kommunikációban is komoly falakat emeltek a szervezetek közé. Ez pedig leginkább egyfajta bizalmatlanságban csúcsosodik ki. Ezért sajnos elég hiányos civil kapcsolathálózatról beszélhetünk és kevés érdemben előremutató együttműködésről. Civil szektor szerepe és céljai; szervezeti formái A magyar civil szektor egy sajátossága, hogy többféle definíciós meghatározása ismert, ezen különböző fogalmak közös keresztmetszete az alábbi jellemzők felelnek meg: állam és magánszférától való függetlenség; politikától való függetlenség; profitszétosztás tilalma; társadalmi önszerveződés; társadalmi nyilvánosság, társadalmi párbeszéd; közösségi érdekek szolgálata; bíróságon bejegyzett önálló szervezetek laza hálója. Ezen jellemzők és Kuti Éva civil

szervezeti csoportosítását alapul véve a civil szektor szerepeiről és funkcióiról összefoglalóan, mint társadalompolitikai, társadalomlélektani szerepről, és gazdasági szerepről beszélhetünk. Gazdasági szerep; a jövedelem újraelosztásában játszott szerep Ezzel a szerepkörrel nem foglalkoznék sokat. Itt érdemben a jövedelem újraelosztásban játszott szerep esetében a jövedelemadó 1%-os felajánlásáról és a Nemzeti Civil Alapprogram nyújtotta lehetőségekről van szó. Az NCA esetében civil szervezetek megszavazott kollégiumai által bonyolult újraelosztási folyamat megy végbe állami forrásból, ahol a nonprofit szervezetek támogatók és támogatottak is egyben. Fontos gazdasági tényező azonban a civil szféra olyan szempontból, hogy állami hiányosságokat pótol, itt főleg olyan, már említett területekre kell gondolni, mint az oktatás és az egészségügy. Ámbár ez részben a társadalompolitikai szerepvállaláshoz mintsem

gazdasági szerephez tartozik. A civil szektor szerepének súlyát ugyanis e téren nem a pénzügyi hatékonyság adja, hanem a civil szféra innovatív jellege, flexibilitása. Ellentétben az állami szolgáltatásokkal a szektoron belül azok személyre szabottsága, hiánypótló jellege a mérvadó. Csanády Dániel egyik tanulmányában fogalmazza meg találóan, hogy „A közszolgáltatások magánosításának és a magánszolgáltatások piacának bővítése terén a nonprofit szervezetek az állami elvárások és a piaci igények összehangolására jönnek létre.„Ezt követően azért a szerző hozzá teszi, hogy ez a szerep Magyarországon még nem alakult ki számottevő mértékben. Társadalomlélektani szerep Ezen szerep kapcsán bontakozik ki még inkább a civil szektor szolgáltatásainak fontossága és mibenléte, mégpedig az, hogy kifejeződik az állampolgárok társadalmi szükségleteinek kielégítése, az öntevékenység igénye, az önkéntes

munka, a jótékonyság, a szolidaritás a társadalom perifériáján élőkkel szemben, így megteremtve azt a szükségletet, amire az állampolgároknak a társadalomban, közösségben elfoglalt helyük megszilárdítása érdekében igényük van. A rendszerváltást követő időszakban pedig erre nagyon is megnőtt az igény, így nem véletlen a civil szervezetek nagyarányú növekedése a ’90-es években, miután az állam jóléti szerepvállalása csökkent és nagy szociális súly, illetve kényszer nehezedett az amúgy is magukra maradt helyi közösségekre. Ezen felül pedig az elvárás, hogy a közjó érdekében az állam és a privát szféra között legyen nyilvánosság, kommunikáció és érdekérvényesítés. A civil társadalom képes arra, hogy az életvilág érvényesülhet a nyilvánosságot és az intim szférát is uralni kívánó közigazgatási és gazdasági hatalommal szemben.5Társadalomlélektani szerepen belül jelenik meg még a moralitás

szerepe is, mely kulcsfontosságú a szektortudat és az együttműködés megerősödése szempontjából és nem utolsósorban a szektorba vetett bizalom mind a társadalom, mind a civil szervezetek oldaláról is. Itt Hankiss Elemér Diagnózisok című könyve egy fejezetére – Közösségek válsága és hiánya- szeretnék utalni, melyben a szerző a közösségek újratermelődésének hiányát a társadalmi struktúrában6 és a kialakult emberi magatartásformákban7 keresi. Az utalás pedig azért aktuális, mert az állampolgárok közösségbe vetett hitét nagyban formálja a civil szervezetek megléte vagy nem léte és így az újratermelődésben is nagy szerepet játszik, és nem utolsósorban az értéktudat meglétében, a 5 6 Jürgen Habermas: A nyilvánosság szerkezetváltozása Itt a kialakult intézményi és személyi függőségekre kell gondolni (216), mely következtében az emberek fizikailag és az információcsere szempontjából is távol

kerülnek egymástól, alá- és fölérendeltségi viszonyokról beszélhetünk. („ Mindenki a másik kutyája”) 7 Apátia, feszültségek felhalmozása, bűnhődés valami miatt, beletörődés. Közösségi értékrendszer hiánya, mely a célok megfogalmazása és az etikus magatartás szabályainak letéte kellene, hogy legyen. társadalmi felelősségvállalásban. A szektor ezenkívül is sok morális problémával néz szembe, többek között azzal, hogy sok esetben a nonprofit szervezet nem egyéb, mint az adóelkerülés eszköze vagy etikai normákat sért. Ez okból nagy társadalomlélektani jelentőséggel bír az, hogy milyen morális szerepet alakít ki a civil szektor, mert nemcsak saját berkein belül, de a társadalommal szemben is felelősséget kell vállalnia Politikai, társadalompolitikai szerep A civil szervezetek több különböző módon befolyásolják a társadalompolitika alakulását, ami lényeges változásokat hoz magával a jóléti

szolgáltatások rendszerének piacán, így a szektor nemcsak gazdasági szerepét, hanem politikai szerepét is növeli ezen átalakulások mentén. Ez pedig nagyrészt az állampolgári részvétel területén szembetűnő leginkább. Ezen a platformon valósulhatnak meg elsődlegesen politikai, érdekképviseleti, jogérvényesítési, vallási, kulturális, tudományos és szakmai célok, illetve a hozzájuk köthető szerepek, így közelebb kerülve ahhoz a habermass-i gondolatkörhöz, mely az állami intézmények tevékenységének „állampolgári ellenőrzésével” foglalkozik. Nárai Márta,- aki Kuti Évára hivatkozik,- szerint a civil szervezetek, mint civil társadalom intézményei, a társadalompolitika formálói, ezért feladatuk a döntéshozók befolyásolása azonban nem feltétlenül nyílt lobbizással, hanem az alternatív befolyásolási módszerekkel. Nonprofit szervezetek tevékenység alapján csoportosítás A nemzetközileg elfogadott csoportosítás

a Nonprofit Szervezetek Nemzetközi Osztályozási Rendszere (ICNPO) szerint történik idehaza is. Ezen kívül érvényes még egy másik általánosan használt rendszerezés is, amely domináns tevékenységeket határoz meg, amihez kiindulópontként elsődleges funkciók alapján csoportosít és ezzel öt dimenzió mentén hét szervezettípust különít el.8 Szervezettípusok Önkiszolgáló szervezetek Csoportkiszolgáló szervezetek Közkiszolgáló szervezetek Céltámogató szervezetek 8 Nonprofit gazdaságtan (2004): Sebestyén István felosztása 3. oldal, ill Sebestyén István: A nonprofit szektor funkcionális megközelítés- a nonprofit prizma Többcélú adományozó szervezetek Közkiszolgáló-adományozó szervezetek Üzleti szervezetek: alapvetően szolgáltató szervezetek Dimenziók: Kik alapították a szervezetet? Milyen tevékenységet folytat a szervezet? Milyen csoportok érdekeit, igényeit tartja szem előtt? Milyen eszközökkel

kívánják az adott célt elérni? Milyen cél elérésére törekszik a szervezet? Az ICNPO rendszerezése pedig az alábbiak szerint tárgyalt: Kultúra és rekreáció (kultúra, művészetek, sport, hobbi); Oktatás és kutatás (alap-, közép-, és felsőoktatás, egészségügyi ellátás); Egészségügy (rehabilitáció, mentális és egészségügyi ellátás); Szociális szolgáltatások (szociális tevékenységek, polgári védelem, katasztrófa elhárítás, menekültek ellátása); Környezetvédelem (környezet-, és állatvédelem); Település-, gazdaság-, és közösségfejlesztés, lakásügy, foglalkoztatás; Polgári jogok, érdekvédelem, politika; Jótékonyság és öntevékenység; Nemzetközi kapcsolatok; Vallási szervezetek; Szakmai és üzleti szervezetek, szakszervezetek; Egyéb Ifjúsági civil szervezetek Ahogy az első fejezetből megismerhettük a fiatalok útkeresési, pályaválasztási döntéseit jelentősen befolyásolja az iskola és ezáltal

az oktatási rendszer változásai. Az esetek döntő többségében a szülők kínálnak mintát, ill. alternatívákat, osztályfőnök, tanár, kortársak Azonban ha az iskola nem nyújt elég kapaszkodót,ma már léteznek ennél professzionálisabb alternatívák is, itt vannak a karrierirodák, különböző tanácsadó irodák, és kiadványok, melyek szakértők tudásával nyújtanak segítséget az azt igénybe vevőknek. Így a magyar ifjúsági szervezetek közül két szervezetet emeltem ki, akik kifejezetten a pályaorientációban segítenek, a jövőbeli lehetőségek megismertetésével, amellyel jelentősen befolyásolhatják és motiválhatják a fiatalokat a pályaválasztási, útkeresési stratégiáikat illetően. Úgy érzem a civil ifjúsági szervezeteknek az összetartozás, valahova tartozás érzésének közvetítésén, vagyis a társadalomlélektani szerepén túl itt van nagy jelentősége a fiatalok életében. A segítségnyújtást és a

motivációt, azokat a továbbtanulással kapcsolatos alap-, illetve többletinformációkat meg tudja adni azoknak a hátrányos helyzetű fiataloknak is, akik sem az iskolától, sem a szülőktől nem kapnak meg. Ezért egyben feladatuk nemcsak oktatás és kutatás, hanem inkább szociális szolgáltatás nyújtó csoportkiszolgáló szervezet szerepének betöltése. A következőkben két olyan szervezet bemutatására kerül sor, akik ezzel a hiánypotló céllal jöttek létre és működnek. FIT Munkaügyi Központokban működő Foglalkozási Információs Tanácsadó iroda egy korszerű, sokoldalú információt nyújtó, öntájékozódó jellegű szolgáltatási forma, amely az álláskeresők, a pályaválasztás előtt álló fiatalok és a pályaváltásra kényszerülő munkanélküliek számára egyaránt lehetőséget ad széleskörű tájékoztatási anyagok- pályaismertető filmek, információs mappák, ismertetők, számítógépes programok-

tanulmányozására, lényeges vonás, hogy az ügyfelek aktivitására épít. A FIT alapfunkciója tehát az információ-szolgátatás, amely csak széleskörű információs adatbázis létrehozásával valósítható meg, ez központilag szabályozva történik. A FIT azon munkaerőpiaci szolgáltatások körét is bővíti, amelyek az ügyfél aktív közreműködésére építve teszik lehetővé a munkanélküliségi probléma hatékonyabb kezelését. A FIT ügyfélköre, célcsoportjába tartoznak mind a pályaválasztás előtt álló általános és középiskolások, a pályakezdő fiatalok, a hátrányos helyzetű, szakképzetlen fiatalok, a megváltozott munkaképességű, egészségileg károsodott tanulók és munkanélküliek, a pályaváltásra kényszerülő munkanélküliek vagy munkaviszonyban állók. A FIT ügyfélköre abban tér el a Munkaügyi Központok kirendeltségen megjelenő ügyfélkörrel, hogy az előbbi ügyfélforgalmának több, mint 50%-át

adják az iskolarendszerű képzésben résztvevők. A fiatalokat több csatornán keresztül érik el, nemcsak a személyes megkeresésre építenek, hanem a közreműködő iskolákban, az osztályfőnöki órákon is tartanak tájékoztatást. Ezek alapján érzékelhető, hogy a FIT feladatköre elég sokoldalú, az alapvető funkciója, mint már fentebb említésre került az információ-szolgáltatás, ez az alábbi lehetőségeket takarja az ifjúsági tájékoztatásokat illetően: Egyéni és/vagy csoportos formában tájékoztatási lehetőséget biztosít a képzések, képzőhelyek, munkaerőpiac, a pályák, szakmák, foglalkozások stb. iránt érdeklődő ügyfelek számára, valamint információs tanácsadást végez; Segítséget nyújt a pályaválasztási vagy pályamódosítási döntés előtt álló személy énképének kialakításában, önismeretének fejlesztésében, ezt önértékelő kérdőívek segítségével számítógépes programok

formájában valósítja meg. Pályakezdő prevenciós programok szervezésében és lebonyolításában is aktívan részt vesznek, ezenfelül pedig tréningek lebonyolításával, pályatanácsadással is foglalkoznak, aminek a keretein belül lehetőség van álláskeresési technikák elsajátítására is. A FIT információs szolgáltatásai közül kiemelkedik a pályaismeret bővítése. A FIT rendelkezik egyrészt szakmaismertető filmanyagokkal és ehhez tartozó információs mappákkal, amelyekben az egyes szakmákra jellemző feladatok, tevékenységek, követelmények, képzési lehetőségek, kereseti és elhelyezkedési kilátások a magyar sajátosságnak megfelelően benne foglaltatnak, így adva kézzel fogható képet a legkeresettebb szakmákról. Viszont nem tudnak teljes mértékben naprakész információval szolgálni, mert nincs formális mód az információs anyagok beszerzésére a felsőoktatást érintő változásokkal kapcsolatban, ugyanis az

Oktatási Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium között nincs átjárhatóság, nem állnak egymással olyan közvetlen kapcsolatban, hogy az OM információs anyagot küldjön a bolognai rendszerről és az azt hozó változásokról (pontszámítás,tandíj. stb), mert ezeket az iskolák felé és az iskolákhoz tartozó szervezetek felé küldi el hivatalos úton, ezért a FIT-ben dolgozó tanácsadók csak egyéni értelmezéseik és közvetett információk alapján tudnak tájékoztatást adni a továbbtanulási lehetőségeket illetően. Munkájukat áltakában a kapacitáshiány szorítja korlátok közé, mert sem idő, sem lehetőség nincs arra, hogy karrieriroda szintű szolgáltatásokat nyújtsanak. Véleményem szerint azonban egy közvetlen átjárót jelenthet a fiatalok számára a munka és a tanulás világa között, mivel a Munkaügyi Központok nyújtotta többletinformációval, az aktuális munkaerőpiaci helyzettel szembesülhet az irodát felkereső

fiatal. Azonban az általános tapasztalat azt igazolja, hogy jóval többen keresik fel az irodát azok, akik épp munkanélküliek, igaz főleg a 26-35 éves korosztályba tartozókról van szó, vagyis, nagyrészt azokról a fiatal felnőttekről, akik pályaorientációikat illetően segítségre szorulnak. AIESEC Az AIESEC világszerte ismert és népszerű ifjúsági szervezet a fiatal egyetemisták körében, nem véletlenül, mivel egyedülálló módon megteremti a kapcsolatot az oktatás és a munka világa között. Olyan lehetőségeket kínál tagjai számára, amellyel a fiatalok megszerezhetik első szakmai és gyakorlati tapasztalataikat, mindezt pedig ezt támogató nemzetközi vállalati környezetben. A szakmai tapasztalaton túl pedig olyan kapcsolati tőkére tehetnek szert a tagok, mely egy egész életen át segítheti őket karrierelképzeléseikben. A szervezet törekszik arra, hogy különböző tudásalapokkal rendelkező hallgatókat szakmai

érdeklődését lefedje, így nemcsak a vállalati szektor iránt érdeklődőknek nyújt segítséget, hanem azoknak is, akik társadalomfejlesztés - jellemzően nem profit-orientált szervezeteknél, önkormányzatoknál szeretnének elhelyezkedni, ahol a munka egy adott közösség, térség fejlesztésére fókuszál. Azonban egy nemzetközi szervezetről van szó, ezért a lehetőségek nagyrészt külföldön eltöltött szakmai lehetőségekre ’szűkülnek’, ami kifejezetten hasznos a nyelvtanulás, különböző kultúrák megismerése szempontjából, de ugyanakkor nem feltétlenül kínálnak alternatívákat azok számára, akik inkább egyetem, főiskola mellett képzelik el a gyakorlati tudás elsajátítását. Arról nem is szólva, hogy az AIESEC kínálta lehetőségeket nagyrészt csak azok a fiatalok tudják kihasználni, akik jó nyelvtudással és akár kellő anyagi támogatással is rendelkeznek, hiszen a külföldi kint tartózkodást sokszor nem fedezi az

adott gyakorlat alatt keresett összeg. Vagyis megint ahhoz az alapvető választóvonalhoz értünk, ami megjelenik a továbbtanulás és képzés minden szintjén miszerint a lehetőségek bezárulnak a kevésbé jó képességű tanulók előtt. Igaz az AIESEC célja nem is egyfajta felzárkóztatás, hanem a hiánypótlása a szakmai ismeretek megszerzésének. Ez pedig több szakterületen is egy akutt probléma, hogy a hallgatók nem kapnak kézzel fogható ismereteket a munkaerőpiacról és nincsenek tisztában a munkavégzés lehetőségeivel. Erre a problémára nyitott az AIESEC és hozzá hasonló ifjúsági szervezetek, melyeknek remélhetőleg csak növekszik a száma az elkövetkezendő években. Összegzés A tanulmányban végigjárhattuk az iskolázottság és a tevékenységszerkezet változásainak megismerésén keresztül a munkaerőpiacra vonatkozó fiatalokat is érintő legfontosabb társadalomszerkezeti sajátosságokból adodó- gócpontokat, mint a

szegénység és a munkanélküliség bázisát alkotó leszakadó társadalmi csoportok újratermelődése, vagy az alapfokú oktatás hiányossága a felzárkóztatást illetően,a tőkék szerepe a fiatalok lehetőségeiben és pályaválasztási stratégiáiban, valamint a frissdiplomások elhelyezkedési lehetőségei a munkaerőpiacon. Ezekből a civil szektor kétféleképpen tudja kivenni a részét, munkahelyek teremtésével és információ átadással, a szolgáltatásaik bővítésével nyitva azon leszakadó, az információ körforgásából kimaradó társadalmi csoportok felé, akiknek nem nyújt kielégítő segítséget az állam, illetve a szociálpolitika. Mert vélemény szerint az egyik problémát a másik nélkül nem lehet kezelni, ha egyszer tudásalapú társadalmat építünk, az ne csak a felsőfokú képzések expanziója révén valósuljon meg, hanem alsóbb szinten is, hiszen az nem lesz kielégítő sem az ország gazdaságának, sem a

befektetőknek, ha diplomásokkal töltünk fel minden szellemi tevékenységgel járó munkát és közben hatalmas választóvonalakat építünk a műveltség szintjén a társadalmi csoportok között. Az EU országok között a lemaradásunk ezen a téren is csak ebből adódik. Ezért segíteni kell kiemelni a hátrányos helyzetben élőket a szegénységi spirálból, ehhez pedig alternatív módszerekre van szükség, melyre nyitottabb és rugalmasabb egy non profit szektor, akár állami segítséggel, ezt központi irányítással nem lehet megoldani. Erre jó példa a FIT, akik elérik azokat a fiatalokat is, akik nem kapnak kellő információt, nem rendelkeznek kapcsolati tőkével sem, helyben vannak és ez az egyik legfontosabb tény. A hátrányos helyzetben élők kezében nincs információ, ezért őket kell megkeresni és segíteni. Meg kell tanulni lehajolni és segítséget nyújtani a rászorulóknak