Jogi ismeretek | Polgári jog » A polgári eljárásjog a főbb európai országokban

A POLGÁRI ELJÁRÁSJOG A FŐBB EURÓPAI ORSZÁGOKBAN A FEUDALIZMUS IDEJÉN (Nagyné Szegvári Katalin) Bevezetés A feudalizmuskori polgári eljárásban az eljárás inkább a magánfelek érdeke, mint az államé. Hiányzik a hivatalbóliság, vagy officialitás elve. További jellemzője a polgári peres eljárásnak: a) A felekre van bízva az eljárás megindítása, a bíró a per folyamán is inkább irányító és szemlélődő, mint beavatkozó és parancsoló magatartást tanúsít. Ettől az alapelvtől eltérés tapasztalható pl az abszolutizmus idején. b) A bizonyítékok értéke és szerepe eltérő a két eljárásban. A polgári perben nincs tortúra által kikényszerített bizonyítás. c) Kérdéses, hogy milyen kényszerítő eszközzel vehető rá a perlapítás (litis contestatio) során abepanaszolt a perben való részvételre. I. A korai feudalizmus eljárásjoga Az eljárásjog forrásai: Elsősorban a feljegyzett népjogok, amelyekben már megjelenik a

provinciális római jog. Az egyház ugyancsak elvégzi kánonjai összegyűjtését, a pápai dekretálisok is forrásai az eljárásjognak. A frank uralkodók pedig kapitulárékban rögzítik parancsaikat. Az eljárás általános jellemzése: Az eljárás szóbeli, a bizonyítás eskütársakkal, illetve istenítéleti formák igénybevételével történik. Az eljárás rituális, szigorú formaságokhoz kötött. Lefolytatása többnyire nyílt helyen történik A „nép” (szabadok) jelen vannak. A bíró: a rachimburg (= bölcs öreg) A frank birodalomban 774-ben a rachimburgok helyébe „scabini” kerül. A 804 évi kapituláré (Nagy Károly korában) bevezeti az inqusitiot, azaz a nyomozás az illető helyiség lakosságának kikérdezésére irányult. Jámbor Lajos 815 évi majd 818-819 évi kapituláréi bevezették a tanúk használatát a közönséges jogi eljárásba, megengedve a panaszosoknak és védekezőknek egyaránt, hogy ellentétesen tanúzó csoportot

állítsanak. 819-ben előírják, hogy a két tanúzó csoport közötti ellentmondás esetén a jogi bajvívás döntsön. Jellemző továbbá az is, hogy a büntető és polgári per elkülönülése esetleges Minden jogsértés „békeszegés”. A magánjogi elemek a büntető perben is jelen vannak Így a per előtti megegyezést, a sértő és sérelmet szenvedő között sikeresen vagy sikertelenül megkísérlik. Alapelv, hogy a panaszt tévő kötelessége a bizonyítás, a bevádolt (panaszlott) személy kötelessége ill. joga, hogy ártatlanságát, jó erkölcsit igazolja. Az alapelv azonban már megjelenik: „actori incumbit probatio” II. Az eljárásjog fejlődése a 12-15. században Általános jellemzők: Az eljárásjog a virágzó feudalizmus időszakában óriási fejlődést mutat. Különösen: a) A római jog reneszánsza a középkori egyetemeken a Iustinianus nevéhez fűződő Corpus Iuris Civilisre alapítva, a hozzá szorosan csatolt kánonjoggal

együtt nagy tiszteletnek örvendett. b) Az egyes országokban ugyanakkor a királyi udvarok jogszolgáltatása is ösztönzi a jogfejlődést. A központi bíróságok általában az egyházra tekintenek inspirációért, ily módon fogadva ne a középkori római és egyházjogot. c) A birodalmakon belül, mint a Német Római Szent Birodalomban, ill. az egységesülő Franciaországon belül az egyes fejedelemségek vagy városok önálló jogszolgáltatást alakítottak ki. Az eljárásjog alakulására is ható általános feltételek között a 12. századtól kezdődően tapasztalható: - Az új, egyre nagyobb városok kialakulása, - A nemzetközi ipari és kereskedelmi kapcsolatok megjelenése, - A pénzügyi forgalom új intézményeinek (bankok) megjelenése, - A lakosságon belül a demográfiai növekedés és társadalmi differenciálódás. A bürokratikus szervezés, a centralizáció áthatja azuz egyházat és az államot egyaránt. A római intézmények felélednek.

A Corpus Iuris Civilist revelációként tanulmányozzák és felfedezik újra az autorativ szövegeket, a szent könyveket, a filozófiai és orvostudomány régi eredményeit. Jogforrások A kontinensen számos bíró és jegyző, mint Guillaume de Breuil a 14. században, vagy Philip de Beaumanoir a 13. században, avagy Willem van der Taurijen (Brabant bírája a 15 században) a Bauculus Judicii szerzője, lejegyezték a városi vagy tartományi bírósági jogot. Az egyház és az állam középkori kísérlete a – Renovatio Imperii Romani – közjogliag és politikailag meghiúsult, a jogban azonban nem. Éppen amikor a Stauf uralkodók hiába harcoltak a Szent Római Birodalomért, a római jog szelleme meghódította Európát. A bírói szervezetnem bekövetkező változások általános jellemzése a korszakban: A bíróságok hivatásos bírósággá formálódnak, azaz a laikus elem egyre inkább a háttérbe szorul. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nyilvánosság

helyett egyre inkább a camera (hivatali szoba) eljárás folyik. Az eljárás kizárólagosan írásbeli beadványok és reagálások, a kikérdezésre adott írott válaszokra alapul. Ennek megfelelően a bírósági jegyzőkönyveket gondosan vezették. Autentikus szövegek jönnek létre, amelyek fontos szerepet kapnak a szerződés (kötelmi jog) és végrendelkezés (öröklési jog) létrejöttében. A feleket többnyire ügyvédek képviselik, akiknek adatait és fellépését (előadásait) a periratok rögzítik. A bizonyítás racionalizálása a legfontosabb a peres eljárásban egész Európában. A sacrális-rituális elemek (természetfelettire hivatkozás) háttérbe szorulnak. A peres felek jogvitája a jury vagy bíró megnyerésére irányul A vizsgálat (trial) kapocs a bíró és jury, valamint a felek között. Az egyes országok peres eljárásának általános jellemzése körében kiemelt jelentőségű, hogy a 12. században nagyon jelentős változás

következett be az alkalmazott jogi matériákban is. A bolognai egyetemen készülnek az első értekezések a római-kánonjogi eljárás köréből, amelyek a Corpus Iuris Civilies alapulnak. Franciaországban egyre inkább kiképződik a coutume jog (szokásjog) egységesítése az írásba foglalás révén. Évszázadok alatt kialakul a párizsi coutume jog tisztelete, míg végül annak 1511-ben rögzített formája a vita esetén országszerte alkalmazott lesz mind anyagi mind eljárásjogi szempontból. Németország. Míg Franciaországban a római jog nem az ország általános joga, Németországban viszont az Ennek számos oka van, így: politikai széttagoltság; királyi jogalkotás és jogalkalmazás hiányosságai; a helyi szokások különbözősége. 1495-ben azonban létrehoznak egy új központi bíróságot, a Reichskammergericht-et, amely minden államban az ún. Gemeines Recht (általános jog) forrása lesz Két fontos elv jelenik meg: az ún Verhanglungsmaxime

– azaz a felek kontrollálják az állításokat és a vizsgálatot. A neutralitás szabálya pedig a bíró és a felek viszonyát jellemzi. A római-kánonjogi eljárás lefolytatása Az egyes bíró, aki akadémiai képzettséggel rendelkezik, fogadja a panaszokat, meghallgatja a feleket és a tanúkat, megtekinti a dokumentumokat, dönt a tény- és jogkérdésekben. Kimondja az ítéletet meggyőződése szerint. A kezdeti egyszerű eljárás egyre bonyolultabbá válik A per beadvánnyal kezdődik. A védekező nem köteles válaszolni a beadványra, kivéve az írásbeli petíciót Bernardus Dorna (1203) „Libellus et eorum compositione” című művében tanácsokat ad a „libel” (kérvény, vádirat) korrekt elkészítésére. A „libel”-nek tartalmaznia kell: - a felek nevét - a bíró nevét - a panaszos actioját (mit kíván) - kérelmének alapját (tények, bizonyítékok). Ha a védekező (alperes) megjelent a bíróságon, a bíró megkövetelte a

panaszostól (felperes), hogy szóban is adja elő a panaszát és tegye fel kérdéseit a védekezőnek. Ezzel megvalósul a „litis contestatio” (peralapítás), amelyet kombinálni lehetett az ún. calumny esküvel (hamisvád eskü) Következmény: a felek ügye tanult ügyvédek kezébe kerül, a per egyre költségesebb lesz. De ami elveszett az időben és közvetlenségben, megtérül a perbeli bizonyosságban, precizitásban és fegyelmezettségben. Ugyanakkor a bíró szerepének jelentősége csökken, mert alig tehet valamit saját akaratából „ex arbitrio suo.” A perbeli bizonyítás (probatio) Acccursius szerint: a tanúk, a dokumentumok és vélelmek, valamint az eskü a legfőbb bizonyítékok. A bizonyítékként szereplő eskü lehet „juramentum suppletorium” – azaz kiegészítő, amit a bíró más bizonyítékok mellett alkalmaz és lehet „juramentum decisio”, azaz ügydöntő eskü. Külön esküfajta a juramentum purgatoriis, azaz a germán

jogból ismert tisztító eskü, amelyet inkább a büntető perben alkalmaztak, de előfordult a jelentősebb polgári peres ügyekben is. Az eskü megszentelt és utolsó módja a bizonyításnak, amelyet igen gyakran használnak. A tanúbizonyítás: két szavahihető tanú elegendő volt a teljes bizonyításhoz. A felek nevezték meg a tanúkat, de a bíró rendelte el a tanúzásukat. A tanúkat figyelmeztették és megeskették a felek jelenlétében A tanúzás jegyzőkönyvezve lett és a jegyzőkönyveket elolvashatták a felek. Tipikusan skolasztikus osztályozással a bizonyítékokat különböző csoportokba rendezik. Megkülönböztették a teljes és közel teljes („probatio plenae” és „probatio semi-plenae”) bizonyítékot. A fél bizonyíték kiegészíthető volt esküvel, vagy a védekező részéről a purgatio canonicaval (tisztító eskü). A tanukat illetően a „notorium” (tanúk besorolása) szavahihetőségük szempontjából a büntető és a

polgári ügyeket egyaránt érintette. A fellebbezés. A fellebbezés egyike a kánonjog jellemzőinek A fellebbezés megfontolja a alsóbb fokú ítéleteket, észleli annak hibáit és pótolja egy jobbal. A fellebbezés feltételezi a bíróságok hierarchiáját Ismert a római jogban, de ismeretlen a germán népjogokban. A fellebbezés feltétele továbbá, hogy a jogi gondolkodás hajlékonyabb lett és a jogászok elfogadták, hogy a jogi szabályozás különböző módon értelmezhető. A fellebbezés nem egyedüli jogorvoslat. Egyebek között említhető a „supplicatio” (újabb folyamodvány), de ezt ugyanazon a bíróságon kellett benyújtani. Sommás eljárás. A hosszadalmasabb eljárással szemben ezt a performát kisebb ügyekre alakítják ki Nagyon népszerű lett mind az egyház, mind a világi perekben. E performa jellemzői, hogy a panaszt tevő szóban adja elő panaszát. Ám a bírónak autoritása nagyobb, hogy visszavessen kifogásokat, valamint a felek

és tanúk kikérdezésében. III. A peres eljárás különlegességei Európa egyes államaiban A) Franciaország – a Párizsi Parlament A Párizsi Parlament a királyi palota falai között rendezkedik be. Kiemelkedő performája a „Lit de justice” nevű saját bíráskodás „sous l’image Christ” (Krisztus nevében), amikor tanácsosai által körülvéve hozza meg döntéseit az uralkodó. Ez kivételes forma, mert többnyire delegálja (átruházza) az igazságszolgáltatást A bíróság ekkor, mint „a király bírósága” „a király nevében” hozza meg ítéleteit. A tanúk kihallgatása a vizsgálók részéről (enqueteurs rapporteurs) egy speciális tanácsban történik. A Kérvények Tanácsa a 13 század végétől némely ítélőmester a „kérvények meghallgatására”, illetve a királyhoz intézett kérelmek intézésére lett kijelölve. Más királyi bíróságok az ország területi gyarapodásával jönnek létre. Így Fülöp Ágost király

(13 sz végére) Normandia elfoglalása után „hercegségi bíróságot” adott, majd 1315 után Normandia bíráskodási autonómiát kapott ugyan, de a Párizsi Parlament mesterei ítéltek. A bírák „Messieurs” – a király tanácsosai az ő Párizsi Parlamentjében. A „les vassaux laiques et ecclesiastiques” (egyházi és világi vazallusok) rövidebb-hosszabb ideig megőrizték régi kiváltságaikat és született tanácsosokként tekintik őket, megtartják bírói széküket a Parlamentben is. A messieurs hivatásos jogászok, akik egyetemen tanultak, jogi végzettségűek. A bírák megbízatása egy évre szól, de vég nélkül meghosszabbítható. Kezdetben az uralkodó nevezi ki őket, később az uralkodó megegyezik a parlamenttel megbízásukról. A 16 századtól „presidents” (elnökök) vezetik a tanácsokban a tárgyalást A helyi bíróság: „bailliges et senechausses”. A 13 században kialakult rendszer: az uralkodó nevezi ki, de vissza is

hívhatja őket. A kisnemesség köréből kerülnek ki, a nírói feladat mellett katonai feladatuk is van Jogvégzettek, megfelelő felkészültséggel rendelkeznek. Bizonyítási eljárás a francia eljárásjogban A 13. és a 14 században általánossá vált, hogy a Párizsi Parlament a helyi igazságszolgáltatás tagjait is megbízhatja a bizonyítási eljárás lefolytatásával. Rendszerint két személy jár el megbízottként, de a legfontosabb ügyekben több. A bizonyítás lefolyása: miután a peres felek megszerezték a bírósági elnök és jegyző által aláírt és pecséttel ellátott megbízólevelet, azt elvitték a megbízottnak kérve a felek és tanúk megidézését. A megbízólevél utasította a bírót, hogy hallgassa ki az egyes tények bizonyítására a felek által benyújtott iratban (article) említett tanúkat, kutassa fel a tárgyi bizonyítékokat és okiratokat. Miután a felek átnyújtották a megbízatást, egyben átadták a

vizsgálóbírónak a bizonyítandó tények lajstromát. A vizsgálóbíró azokat az ellenérdekű felek elé tárta, majd jegyzőkönyvben rögzítette A következő mozzanatként a felek esküt tesznek, hogy a bejelentett bizonyítékok (tények) valósak. Ugyanakkor módjukban van még azokat visszavonni. Az eskü, amit ilyenkor tesznek: „a hamis vád esküje” (serment de la calomnie) Megjegyzendő, hogy az írásbeliség elterjedtségét mutatja az, hogy a felek kötelezve vannak, hogy nyilatkozataikat írásban is benyújtsák. A bizonyítékok megnevezését a „cikkek” (articles) tartalmazzák. Ezek lehetnek: tanúk, okiratok, egyéb tárgyi bizonyítási eszközök. Minden bizonyítandó tényt külön-külön kell megjelölni A tiltakozások tárgyában a vizsgáló-bíró, ha bíró rangú, maga dönt, ha nem, felterjeszti az ügyet a Parlamenthez. Ha az alperes teljes egészében elismerte a felperes keresetét, befejezték a vizsgálatot és az ügyet a

Parlament elé terjesztették. A tanúvallomás volt a legfontosabb bizonyítási eszköz. A tanúk meghallgatása során megjelölik azt a tényt, amelyre vonatkozóan őket meghallgatják. A kánonjogi szabályoknak megfelelően egy bizonyítandó tényre legalább két tanú egybehangzó vallomása volt szükséges. A Párizsi Parlament 1278-ban elrendelte a szószerinti jegyzőkönyvezést. Félreértés esetén a tanú a jegyzőkönyv kiigazítását kérhette, amelyet rögzítettek Az egyéb bizonyítékok körébe különösen jelentős az okiratokkal való bizonyítás. Egy tanú (semi probatio) illetve egy további okirat kiegészíthették egymást. Az írásbeli bizonyítékokkal szemben is „kifogással”, „ellentmondással” lehetett élni. Az okiratoknak rangsora alakult ki Legértékesebbek: - a bírósági pecséttel ellátott, - pallosjoggal bíró földesúr pecsétjével ellátott, - közjegyzői pecséttel ellátott, - a királyi udvar lovagja által

kiállított okirat. Egyéb okiratok kiegészítő jellegűek. Formai hiba, javítás kétségessé tehette az okirat hitelességét Ez esetben a beterjesztőnek külön kellett bizonyítani a pecsét és okirat hitelességét. A bizonyítási eszközök között a korszak, illetve a francia eljárásjog ismerte még a helyszíni szemlét, illetve a szakértői bizonyítást is. B) Az angol common law és equity eljárás I. Edward korából (12 sz vége) származik a common law elnevezés (ius commune – azaz az a jog, amely közös, illetve minden angolt megillet, ha a szabad) szemben a ius proprium-mal, amely valamely közösség (helyi) joga. A kontinentális jogtól jelentősen eltér, aminek számos oka van Így: királyi bíróságok, mint elsőfokú bíróságok alakulnak ki és működnek; bizonyos tipikus ügyek számszerű növekedése; a tradicionális helyi bíróságok elsorvadása. A common law a királyi bírák gyakorlatában fejlődik ki, később az Inns of Courtban

(a bíróságokhoz fűződő jogi iskolákban) oktatják A 13. század során kialakul a Curia regisen (központi bíróság) belül: King’s Bench – a régi tradicionális királyi bíróság kevesek részére, a Common Pleas – az a királyibíróság, amelynek ítéletével szemben a King’s Bench-hez lehet fordulni. A Common Pleas-on Circuit elenyészik a 14 század közepére, illetve átalakul utazó bírósággá. A Court of Common Pleas a Westminsterben ülésezik és nyitva a szabad státusú perlekedők előtt Itt formálódik a common law, mert már nem a bárók, hanem a tanult bírák bíráskodnak. A common law bíróság sikerének oka: egységes eljárási rendszert alakított ki a helyi bíróságok kusza rendszerével szemben, amely a normann és angol szokásjog egymással ütköző normái szerint jár el. A write rendszer joggal tekinthető az angol középkori eljárásjog legjellemzőbb intézményének, amely a 19. századig fennmaradt. Az akcióformáknak

bizonyos száma alakult a 12-13 századra Ha a panaszos nem a megfelelő performát választja, pervesztes lesz. Főbb write formák: a) a föld jogtalan elfoglalása (akár erőszakkal is) – nevel disseisin, b) vita arról, hogy a patrónus kit ajánl plébánosként a püspöknek bizonyos templomokba – darrein presentmen, c) annak a perlése, ha a lord visszautasítja, hogy elfogadja az előző vazallus fiánakhűségesküjét, és beiktatását az atyai hűbérbe – mort of ancestor, d) vita arról, hogy hol fekszik vagy egyházi természetű-e egy hűbérbirtok. Következmény: fizet-e szolgálatot vagy pénzt, - utrum, e) adós figyelmeztetése, hogy fizessen vissza bizonyos összeget – debt, f) az adós keresete, hogy kész fizetni zálogot a hitelezőknek – gage (zálog), g) serf elszökése az uradalomból – naifty, h) a bailif visszautasítja az elszámolást – account. Az original writ-ek száma körülhatárolt és listázott, de ajánlható új, eddig nem

ismert eljárás is. Ugyanakkor az Oxfordi Provizió (1258) nem ad a kancellárnak ellenőrizhetetlen hatalmat az original writs kiadására, azokat a király jóváhagyásától tette függővé. A jury II. Henrik 1174-ben a „nagy assiza”-val elrendelte, hogy a védekező a föld tulajdonára (birtokára) vonatkozó perében választhatja a jury-t a párbaj helyett. Lényege: 12 ember a szomszédságból ad eskü alatt „verdict”-et. A vizsgálat során a perlekedők tény és jogkérdésekre egyszerre keresik a választ I Edward alatt különül el a tény és a jog kérdéseinek vizsgálata (13. század vége) 1361-ben királyi statutum rendeli el, hogy nyilvános tárgyaláson történjék a bizonyítás. Ugyanakkor csak 1705-ben törlik el azt, hogy a jury-t a civil ügyekben is századkerületből toborozzák. A szóbeli pervitelt a középkor végéig megtartják I. Edward korától a per jellegzetessége: - vádirat illetve panasz benyújtása, amellyel, illetve amelyben

a panaszos megalapozza az ügyet, - kifogás, válasz, amely nagy választékban alakul ki: így hivatkozás valami formai hibára, tagadás vagy beismerés, azaz replikációk a panaszossal szemben. Bractontól kezdődően (13 sz.) a kifogásra római jogi szabályok érvényesülnek, így például a tanú függetlenségének tagadása, vagy az hogy egyre inkább az okleveles bizonyítás kerül előtérbe. A fellebbezés problémája az angol eljárásjogban. A common law polgári perekben kezdetben nem ismerik a fellebbezést, az csak a büntető perekben van. Oka: nincs kialakult fellebbezési bíróság, a római jogból ismert fellebbezés ismeretlen. Nincs kialakult hierarchiája a bíróságoknak A „writ of false judgement” (hamis eljárással szembeni writ) nehezen emelhető a királyi bírósággal szemben. Ezért kialakul a „writ of error” (a tévedés az ügyben writ), amely a King’s Bench-hez juttatja az ügyet.ez a jogorvoslat a 19 sz polgári reformjáig

marad hatályban, csak 1830-ban törlik el az „in error” eljárást. Court of Chancery IV. Edward (1442-1483) idején kiadott egyik Year Book szerint „nem veszíthető el a per a formák hiánya, vagy rosszul alkalmazása miatt, hanem azt az ügy valósága szerint kell megítélni.” A kancellár intézi a kérvényeket és megítéli, hogy azok méltányosan kezelhetők-e. Az „equity” szerinti eljárás Jelentős különbség a common law-val szemben. A Court of Chancery azáltal került szembe a common law tradíciókkal, hogy ebben az eljárásban: - nincs original writ (nem kell ilyenre hivatkozni), - jury sincs, azaz az angol jog két speciális eljárásjogi intézménye hiányzik. Az eljárás lefolyása A panaszos fél a kancellárhoz, illetve kancelláriai bírósághoz kérvénnyel fordul, hogy jogsegélyt kérjen. A tény és jog különválasztása helyett és a jury verdict-jével szemben egyes bíró vizsgálja az ügy érdemét és dönt afelől. A jury

eljárás: szigorú a technikában és döntése: orákulumszerű. C) A német feudális eljárásjog A régi formaságok lazultak, az írásbeliség egyre jobban elterjedt, az eljárás a racionalizálódás jeleit mutatatta. A régi jogforrások: a jogkönyvek territoriális szokásjogával éltek. A bíróságokon még mindig a „jog megtalálása” szerint alkottak ítéleteket, és konzervatív szokásjogi eljárás érvényesült. A „jogot megtaláló” bírói eljárás jellemzői: - az eljárás szóbelisége, - de megjelenik a jegyzőkönyv vezetése, - az eljárás még mindig inkább küzdelem a felek között ún. „vizsgálati eljárással” (proof-trial) megvíva. A tények háttérbe szorulnak A bizonyítás központi eleme számos esetben az eskü, sőt a tisztítóeskü elfogadása. Ez utóbbi teljes bizonyítékként általánosan elismert. A városokban az okleveles és tanúbizonyítás egyre gyakoribb, délről északra terjed. Így a kölni városi

igazgatásban és bíráskodásban a 12. században már megjelenik a jegyzőkönyvek vezetése és a szerződések autentikus rögzítése. A tisztítóeskü – az eskütársakkal – fontos bizonyítékként fennmarad ugyan, de az istenítéletek a 13. századtól már háttérbe szorulnak, majd később elvetik őket Az ún Unschuldeid (ártatlansági eskü) azonban még a tanúbizonyítással szemben is elismerésben részesül. A kamarai bírósági eljárás Alapja a római és a kánonjog a hazai joggal összeolvasztva. A litis contestatio (peralapítás) a panaszok előadásával és a bepanaszoltak válaszával már megtörtént. Az egész eljárás igen nehézkes, az ún „artikulierten Verfahren” (vagyis előírás szerint) történik. A tanúkat a felek távollétében is meghallgatja a bíróság Ennek ellenére a perek igen elhúzódtak. A jogszolgáltatás egyre hosszabb és költségesebb lett Az írásbeliség akkor vált teljessé, amikor a Birodalmi Kamarai

Bíróságon 1500-ban kialakított rendtartásban elrendelték, hogy a panaszok, replikák, tanúbizonyítás stb. írásban történjenek A Birodalmi Kamarai Bíróság eljárásának hatása abban is megnyilvánult, hogy a területi fejedelmek szívesen alkalmaztak „gondos hivatalnokokat”, akik előbb a bíróság mellett folytattak joggyakorlatot. Szászországban Carpzow 1 munkásságában elsősorban a büntetőeljárásjogi intézményeket tárgyalta, de egyéb eljárásjogi és szakjogi elméleti tevékenysége is figyelemre méltó volt. új eljárást vezetett be, melynek lényege, hogy az bíró az ún. „bizonyítási ítéletet” megalkotja, amelyben a bizonyításra kötelezett feleket arra szólítják fel, hogy 6 hét és 3 nap alatt terjesszék elő bizonyítékaikat. Aki a kívánt bizonyítékokat előterjesztette megnyerhette a pert, aki nem, az elveszítette. A „kamarai bíróság” túlzott alapossága szomorú állapotok kialakulására vezetett. Így

1654-ben komoly reform vált szükségessé Ez a szász jogot a római-kánonjogi eljárással kívánta ötvözni. Az újítás az ún „Eventualmaxime” (esetlegesség) bevezetése Azt jelenti, hogy minden jogsegélyt elő kell adni az eljárás elején egységbe foglalva, ha nem tették, később nem hivcatkozhattak rá. Ami az eljárás egyszerűsítését illette kevés sikerrel kecsegtetett a reform, mert minden elképzelhető esetre (lehetőségre) fel kell készülni, ha először nem érnek el célt. IV. Polgári eljárásjog az abszolutizmus idején A) Franciaországban Az I. Ferenc uralkodása idején kiadott 1539 évi Ord de Villers Cotterets vezetett be átfogó büntető és polgári eljárásjogi reformot. A 17 században a Notables Gyűléssel hozott Code Michau (a kancellár nevét hordozva) alkotott vegyes szakjogági rendelkezéseket, amelyek körében az eljárásjog is néhány tucat szakasszal szerepel. XIV. Lajos személyes kormányzásának idején, 1665

május 30-án a „Reformation de la Justice”-re (Igazságügyi reform) került sor. 1665 szeptember 27-én határozzák el az eljárásjog reformját Cél olyan eljárásjogi rendezés kiadása volt, amely világos, átfogó rendelkezést biztosít az egész királyság részére, vagyis fő cél a jogegyesítés volt. csak másodlagos célként szerepel az eljárásjog egyszerűsítése Az 1667. évi „Code Louis” nem nagyszabású jogalkotás, de jogegységet teremt, érvényre juttatja továbbá az abszolutizmus jellemzőjeként a királyi jogalkotás elsődlegességét. A bizonyítási eljárásban az 1539 évi Ordonnance rendelkezését, hogy a felek által benyújtott bizonyítékokat a bíró szelektálhatja, az 1667. évi Ord fenntartja. Az írásbeli bizonyítékok jelentőségének kihangsúlyozásával a jog biztonságát szolgálja Előírja még, hogy 100 livre értéknél nagyobb értékű szerződéseket írásban kell kötni. Az írásbeli dokumentumokkal szemben

nem ad helyt a tanúbizonyításnak, az a régi bizonyítási elv tehát, hogy a tanúbizonyítás elnyomhatja az írásbeli bizonyítékokat, eltűt. Jelentős továbbá a régi per felfogás változása, amely a pert a felek bíró előtt folytatott harcának tekintette. Az új felfogás a bíró szelektáló jogosítványával a bíró szerepét emeli ki XV. Lajos korában bevezetett újítások ugyancsak a per írásbeliségét hangsúlyozzák Külön kiemelhető az, hogy a Cour de Cassation (Semmitőszék) eljárásában, valamint a Conseil d’État (államtanács) eljárásában kizárólagos jelentőségű az írásbeliség. B) Németország Németországban a Reichskammergericht tevékenysége révén kiképződött a polgári eljárásjog közös néet elmélete (Gemeiner deutscher Zvilprocess), amely a modern német eljárásjog legjelentősebb vonásait már tartalmazta. Így:  az eljárás minden eleme írásban legyen rögzítve, olyan szélsőséges formában, amely

Franciaországban sohasem valósult meg. az az elv érvényesül „Ami nincs az aktában nincs a világon” (a római-kánonjogi elv túlhajtott formája);  a tradicionális, „a jogot fellelő” (többnyire laikus) bíró helyébe a hivatásos bíró lépett, az „Aktenprocess” és „Instanzprocess” eljárással, utóbbi a bíróságok hierarchiájára, s a fellebbezés rendszerére utalva. Az ún. porosz eljárás az „általános eljárás” kritikájaként született Annak hosszadalmas és bonyolult formájával sem a porosz uralkodó, sem a bírói kar, de a közönség sem volt megelégedve. A 18. században három markáns tendencia érvényesült: - az ügyvédek lehető kiszorítása, Nagy Frigyes kifejezetten gyűlölte őket, s lehetőleg állami hivatalnokokkal pótolta őket; - az aktáknak átküldése véleményformálás érdekében az egyetemekre megszűnt, a bíróságoknak egyedül kellett dönteniük. Ez a rendelkezés (1746) szakadékot támasztott

az elmélet és a praxis között; - az ún. „Eventualmaxime” elutasítása A bíró szerepe ezáltal megnő A felek kihallgatása, a bizonyítékok beszerzése a bíró dolga; 1 Carpzov, Benedikt (Benedictus) (*1595. máj 17 Wittenberg, †1666 aug 30 Lipcse): német jogtudós Először Lipcsében, majd Drezdában volt egy.-i tanár, 1645-től ismét a lipcsei egy jogi katedrájára került 1653-tól a szász választófejedelem titkos tanácsosa volt. Leginkább boszorkányperekben bíráskodott kegyetlen szigorral, de azt az állítást, hogy kb 20 ezer halálos ítéletet hozott, későbbi tanulmányokban többen cáfolták. Írásai a boszorkányüldözés mellett nagy befolyással voltak a német jogfejlődésre is. (Magyar Nagylexikon) - a szóbeli tárgyalás elve az előzőekhez képest előtérbe került. Ebből folyik, hogy a feleknek a bíróságon személyesen kellett megjelenni; - az ún. „Güteverfahren”, amelyet tartalma szerint kiegyezésnek (felek

megegyezése) jelölhetünk. E szerint a bíró törekedjék arra, hogy megfelelő eszközökkel, egymással szembeni jóakaratra utalással emlékeztesse a feleket arra, hogy a költséges és hosszadalmas bíró eljárástól óvakodjanak. A németországi peres eljárás megújítására a 19. században került sor A 19 században lezajlott eljárásjogi reformokra az 1806. évi francia polgári peres eljárást tartalmazó kódex volt a legnagyobb hatással, amelynek alapelvei: a nyilvánosság, közvetlenség és szóbeliség. C) Anglia Az angol perjog átfogó reformjára csak a 19. században kerül sor A reformot megelőzően az angol polgári forradalom előzménye: a két hagyományos bíróság a common law és equity bíróság hatásköri összeütközése volt. a főleg büntető-eljárásjogi területen érvényesülő ún önkénybíróságok az abszolutizmuskori bíráskodásban fő szerepet vittek. E bíróságok tevékenységének elítélése, az

önkénybíróságok megszüntetése a forradalom során, volt az elsődleges feladat, amelyet a restauráció intézményeivel, amely a polgári pereket is érintette, egészítették ki. Fogalmak Officionalitás: hivatalbóliság Rachimburg: bölcs öreg Actori incumbit probatio: a peres félre – azaz a felperesre – tartozik a bizonyítás Pleas are either criminal or civil: a perek polgáriak vagy büntetőek Actoris officium est intendire et quod interdit probare: a peres félé a szándék, s amit szándékszik bizonyítani Bauculus Judicii: a városi és tartományi bírósági jog foglalata Renovatio Imperii Romani: a Római Birodalom megújításának kísérlete Camera: hivatali szoba Trial: vizsgálat Coutume jog: szokásjog Reichskammergericht: központi bíróság Gemeines Recht: általános jog Libel: kérvény, vádirat, tartalmazza a felek nevét, a bíró nevét, a panaszos actioját és kérelmének alapját Libellus et eorem compositione: Bernardus Dorna

munkája Probatio: perbeli bizonyítás Legal-proff: törvényben előírt bizonyítás, „kötött-bizonyítás” Probatio plenae: teljes bizonyíték Probatio semi-plenae: közel teljes bizonyíték Supplicatio: újabb folyamodvány Dispendiosa: V. Kelemen pápa 1312-1314 évi dekretalisa Sous l’image Christ: Krisztus nevében Chambres: tanácsok Enqueteurs rapporteurs: a tanúk kihallgatása a vizsgálók részéről Requęts de l’Hotel: Kérvények Tanácsa Messieurs: bírák Les vassaux laiques et ecclesiastiques: egyházi és világi vazallusok Presidents: elnökök Bailliges et senechausses: helyi bíróság Assises: bírósági ügyszak Pays: tartomány Article: irat Procureur ou un advocat: ügyész és ügyvéd Serment de la calomnie: hamis vád esküje Articles: cikkek Semi probatio: egy tanú Ius commune: közös jog Ius proprium: helyi jog Inns of Court: a bírósághoz fűződő jogi iskola Volk-moot: népgyűlés County, hundred: helyi bíróság Curia regis:

központi bíróság Nevel disseisin: a föld jogtalan elfoglalása Darrein presentmen: vita a plébános ajánlásáról Mort of ancestor: a lord visszautasítja az előző vazallus fiának hűségesküjét és beiktatását az atyai hűbérbe Utrum: vita az egyházi pénzfizetésről Debt: adós figyelmeztetése a fizetésre Gage: zálog Naifty: serf elszökése a uradalomból Account: a bailif visszautasítja az elszámolást Writ of right: a lord szolgáltasson igazságot a panaszosnak Praecipe Writ: végrehajtási parancs Judical Writs: per lefolytatásával kapcsolatos parancs Writ of error: tévedés az ügyben writ Kammergerichte: központi bíróság Unschuldeid: ártatlansági eskü Reichtsteig-Landrechts: Johann von Buch jogász 1335-ban kelt műve, amelyben elkülönítve kezeli a büntető és polgári peres eljárást, de nem különíti el a tulajdonosi és birtokpereket Artikulierten Verfahren: előírás szerint Eventualmaxime: esetlegesség Cour de Cassation:

Semmitőszék Conseil d’État: államtanács Gemeiner deutscher Zivilprocess: polgári eljárás közös német elmélete Güteverfahren: kiegyezés