Történelem | Felsőoktatás » A középkori városokról röviden

11. tétel – A középkori városok A középkori városok (11. tétel) A kora középkori városokról kevés adat van. A Nyugat-római Birodalom összeomlása utáni néhány évszázad, a népvándorlás kora nem kedvezett a városfejlődésnek  elnéptelenedés  negatív urbanizáció. Ugyanakkor a népvándorlás okozta riadalom hatására több Nyugat-európai település megerősítette védműveit, s egyes, római időkre visszatekintő központok magukhoz tértek. Egyes kutatók szerint a XII., mások szerint már a X-XI században fejlődésnek indultak a Nyugat-európai települések  új várostípusok jelennek meg, megjelenik a „bourgeois” kifejezés. A városok fellendülésének előfeltételei: 1. a regionális és távolsági kereskedelem fellendülése Azok a települések városiasodtak nagyobb eséllyel, akik megszerezték a vásártartás jogát. A falépítés joga is fontos szerepet játszott: a. garantálta a városok békességét és

nyugalmát b. itáliai területeken a falépítés joga a szabadságot jelképezte c. a városfal a városon belül a politikai szabadságot védelmezte 2. a mezőgazdaság termelékenységének növekedése lehetővé tette a városi foglalkozású népek ellátását, élelmezését 3. ösztönző erő lehetett, ha a település egyházi központ volt, mert az egyház világi közigazgatási funkciókkal is rendelkezett 4. kedvező földrajzi adottságok, pl: Itáliai-fsz  „mare nostrum”; Hanza városok szövetsége (alapja az 1241-es szerződés Lübeck és Hamburg között) Város elnevezései a középkorban burgus, cite, civitas, locus, oppidum, urbs, villa, stb. Városok csoportosítása jogi szempontból - kinek a fennhatósága alatt áll? a/ középkori német városok: ~ császári ~ püspöki ~ fejedelmi (földesúri) b/ középkori magyar városok: ~ szabad királyi város ~ püspöki fennhatóság alá tartozó város ~ bányaváros ~ mezőváros 1 11.

tétel – A középkori városok Mely település tekinthető jogilag városnak? >> A XII. század végén kialakuló magdeburgi városjog definíciója szerint a város: olyan jogi szervezet, melynek keretén belül az egyesek nem saját hasznukat, hanem a városnak, a köznek a hasznát keresik.  a város legfontosabb ismérve tehát, hogy a kollektívumra helyezi a hangsúlyt. >> Werbőczy Hármaskönyve szerint a város: házaknak szükséges falakkal és bástyákkal körülvett sokasága, amely a jó és tisztességes megélésre kiváltságolva van. >> A német jogfelfogás szerint (Johannes Gelnhausen 1366-os munkája alapján) az a település formálhatott igényt a városi státus megszerzésére, amely rendelkezett a következő privilégiumokkal: a. a város kivívta a városi terület felett való teljes tulajdonjogot b. saját joghatósággal rendelkezik (szuverenitás igénye) c. egységes városi jog vonatkozik a polgárok összességére d.

rendelkezik a „megengedhető” célokra való szabad egyesülés és szövetkezés jogával A városi polgárjog A városok jogára vonatkozó legalapvetőbb jogforrások az ún. városi jogkönyvek A két legjelentősebb városi jogkönyv: 1.) magdeburgi városjog: 1180 körül jött létre, hatással volt a német, cseh és a lengyel városi jogra, sőt Buda 1421-es jogkönyve is utal rá. (Összesen 83 városra hatott.) 2.) lübecki városjog: hatással volt az észak-német térség és a Baltikum városjogfejlődésére (Összesen 42 városra hatott.) A városi jogkönyvekben előforduló jogszabályok: a.) kiváltság-, privilégium-, vagy alapítólevél  legalapvetőbb rendelkezések b.) városi magistratusok által hozott statutumok  a városok életére vonatkozó belső szabályok, anyagi- és eljárásjogi normák c.) városi szokásjog, mely a joggyakorlat révén került be a városi jogkönyvekbe Anya- és leányváros kapcsolata: akkor jön létre, ha egy

város joga követendő mintául szolgált mások számára. Az igazságszolgáltatás terén az anyaváros jelenthette a fellebbviteli fórumot. A fennálló jogi kapcsolatok nyomán kialakultak az ún. városi jogcsaládok Adott város joga nem függetleníthette magát a tartományi jogtól (pl.: a Sváb- és a Szász Tükör sok város esetében szolgált szubszidiárius jogként). 2 11. tétel – A középkori városok A városlakó polgár (= civis, burgensis, Bürger): realizálta a város által kivívott szabadságokat és immunitásokat. A középkor folyamán városlakónak lenni a személyes szabadság megszerzésének egyik lehetséges módja volt. A városlakó polgár jogi szempontból három kategóriába volt sorolható: 1./ teljes jogú polgárok – a legszélesebb körű jogosítványok  megszerzése szigorú előfeltételekhez kötött: a.) általános előfeltétel a meghatározott ideig tartó egyhelyben lakás b.) a városban ingatlannal való

rendelkezés c.) előírhatták, hogy a kérelmező felesége is városbeli lakos legyen d.) a német városjog szerint e kérelmező nem állhatott más város jurisdictiója alatt 2./ nem teljes jogú polgárok – csak bizonyos jogokkal rendelkeztek, pl: letelepedés szabadsága 3./ idegenek – az idegenjog vagy vendégjog alá tartoztak (sok helyen idegeneknek tekintették a zsidókat) A német térségben jegyzéket vezettek a polgárjogot elnyert személyekről és családtagjaikról (Bürgerbuch). A polgárjogot nem adományozták nagyvonalúan („szent önzés”), ugyanakkor könnyen el lehetett veszíteni azt. A városi polgárok előjogai A városi polgárok kötelezettségei 1. Személyes szabadság Személyes fizikai és jogi védettséget jelentett mindenféle külső beavatkozóval szemben. 2. Politikai jogok, aktív ill passzív választójog. 3. Jobbágyi szolgáltatások alóli mentesség 4. Teljes vagy részleges vámmentesség 5. Ingatlanszerzési jogosultság

6. Megfelelő indok nélkül nem foszthatták meg személyes szabadságától. 7. Végrendelkezési jog 8. Fegyverviselési jog 1. Adófizetés 2. Szükség esetén hadat kellett viselnie. 3. Fegyveres őrszolgálatot is el kellett látnia a városfalnál. 4. Részt kellett vállalnia a közmunkában. A középkori Nyugat-európai városok életében a céhek (arti, Zunfte, guilds, gilde) igen meghatározó szerepet játszottak. A céhek gazdasági szerepének növekedésével párhuzamosan közéleti tekintélyük is növekedett. A városok életében jelentős társadalmi és politikai szerepet töltöttek be a céhek képviselői. Bizonyos korszakokban és régiókban szorosan összefonódott a céhes rendszer és a városvezetés (pl.: Firenze) A céhek jelentősége a teljes jogú polgárjog elnyerésénél is szerepet játszott a német városokban, mivel a céhes tagság megléte kedvező hatással lehetett a döntésre. „A céh voltaképpen a középkori várossal együtt

emelkedett, s vele együtt bukott el; nem volt egyéb, mint a város gazdasági vetülete, amiként a város sem volt egyéb, mint a céh társadalmi és politikai vetülete.„ /Lewis Mumford/ 3 11. tétel – A középkori városok Városigazgatás, városi önkormányzat: Német városok: A város jogi, igazgatási, politikai hatóköre nem terjed ki a falakon kívüli területekre. kezdetben:  advocatus = városi tiszttartó: az uralkodó vagy a tartományúr nevében gyakorolja a hatalmat  schöppen-ek = választott esküdtek: a városi ügyeket irányították később:  polgármesterek (a tiszttartók helyett)  városi magisztrátus, tanács (a schöppen-ek testületéből) Strassburg, XII. század– püspöki fennhatóság alatt álló város: - 1 bíró (Schulheeis) - várgróf - vámszedő - pénzverő mester  mindegyiket a püspök nevezte ki. Hanza-városok: jelentékenyebb önkormányzat. Itáliai városok: Organikus fejlődés. Comune: az

itáliai városok önkormányzata. Jogi, igazgatási és politikai hatóköre gyakran terjed ki a falakon kívüli térségre is. Firenze - signoria: 9 prior-ból álló testület  Firenze kormánya, élén a gonfaloniere: a köztársaság ideiglenes zászlótartója - Tizenkét Derék Ember Tanácsa - Tizenhat Zászlótartó Tanácsa  törvénykezési és külpolitikai jogosítványok - Tizek Haditanácsa: katonai ügyek - Hatok Kereskedelmi Tanácsa: gazdasági ügyek - Kancellár - Jegyző - Podeszta= főbíró: a főbírói hatalmat általában nem saját polgárára ruházta a város  pártatlanság, összeférhetetlenség garanciája. 4 11. tétel – A középkori városok Velence - Doge: a köztársaság élén álló élethossziglan választott állami tisztségviselő. Hercegi tanács - Nagytanács Szenátus Negyvenek tanácsa kollektív önkormányzati testületek Lucca - Öregek Tanácsa: 9 választott főből álló priori testület, 2 hónapig volt

hivatalban Harminchatok Tanácsa: vagyonkezelés, 6 hónapra választották Nagytanács: törvényhozó hatalom, 42 főből áll, 1 évig volt hivatalban Magyar városok - bíró (judex, judex cives) / polgármester : a polgárok gyűlése választotta - esküdtek (maiores) / tanácsosok (senatores)  városi tanács (magistratus, senatus) A városi tanács elsősorban igazgatási és gazdasági kérdésekkel foglalkozott, valamint feladatkörébe tartozott a polgári és büntető igazságszolgáltatás. - Városkapitány - Jegyző A középkori város ösztönzőleg hatott a jogfejlődésre is. A főként kereskedelemből és iparból megélő polgárság számára szűknek bizonyultak a hagyományos anyagi és eljárási jog keretei, a kereskedelmi élet gyorsabb, szakszerűbb anyagi és eljárási szabályozást igényelt. Ennek köszönhetően alakult ki a kereskedelmi jog = jus mercatorum. A kereskedelmi jog a kereskedői jogból (jus negotiale) alakult ki. Egy jogvitát

akkor tekintettek kereskedőinek, ha az a kereskedői szokásjog körül alakult ki. A kezdetleges kereskedelmi jog a gyakorlat során kialakult ún. nemzetközi szokásjogot tartalmazta. 5