Gazdasági Ismeretek | Vállalkozási ismeretek » Simon Szilvia - Nemzetgazdaság és vállalkozás

Nemzetgazdaság és vállalkozás A nemzetgazdaság fogalma elemei: A nemzetgazdaság fogalma: a gazdaság magában foglalja az anyagi és emberi erőforrásokat, azaz a fizikai és szellemi javakat, valamint szolgáltatásokat, gazdasági tevékenységeket, illetve mindezek kölcsönhatásos kapcsolatát. A gazdaság: állapot és folyamat, statikus és dinamikus jelenség egyszerre; egy ország földrajzi, nemzeti határain belüli egységként nemzetgazdaság. A gazdaság igen összetett és önálló rendszer, de része a társadalomnak, annak egy alrendszere. Valamint a világgazdaságnak, illetve azon belül valami nagyobb egységnek is része. A termelési tényezők: Szükségleten termelési és nem termelési; anyagi és nem anyagi szükségleteket értünk. A javakon pedig fizikai értelemben vett dolgokat és test nélküli javakat, azaz szolgáltatásokat, termelési és fogyasztási javakat is értünk. A társadalmi termelés tényezői: 1. A természet (A – ager): az

egész gazdasági élet és minden emberi lét alapja A termelés színhelyét is jelenti. 2. A munka (L – labour): munkaerő kifejtése, működésbe hozásának eredménye Segítségével mozgásba lehet hozni a termelés többi tényezőit. Elsődleges termelési tényező (a földdel együtt). (Munkamegosztás) 3. Tőke (K – kapital): egyrészt reáljavakban, másrészt pénz, követelés, értékpapír formájában jelenik meg. A reál tőkejavak az épületek, gépek, felszerelések Másodlagos termelési tényező. Reálalakjában; és értékbeli mozgása és szaporodása értelmében is összefonódik a többi termelési tényezővel. 4. A vállalkozó, vállalkozás: különleges és önálló tényezőnek tekinthető az a szerep, hogy az összes többi termelési tényezőt egységbe szervezi, úgy hogy mindemellett mindegyik tényező az optimumot legjobban megközelítő hatással képes működni. 5. Az információ: különösen nagy jelentőségű (pl: hírközlés)

A termelési tényezők mindig korlátosak, szűken állnak rendelkezésre. A javak ugyanakkor helyettesítési és kiegészítő viszonyban állnak egymással. A gazdasági alanyok: olyan önálló gazdasági, szervezeti intézményi egységek, amelyek saját nevükben képesek: eszközöket birtokolni, kötelezettségeket vállalni, gazdasági tevékenységet végezni, más egységekkel ügyleteket létesíteni, könyvviteli elszámolásokat készíteni. A gazdasági alanyok (szereplők) a következők: A háztartások: döntően fogyasztó gazdaságok, de részben termelést és szolgáltatást is végeznek. A háztartás minden szektor számára a munkaerő „termelője” és eladója A háztartás olyan természetes személy vagy személyek kis csoportja, aki(k): együtt élnek, jövedelmüket vagy annak egy részét együtt használják fel, vagyonukat részben vagy egészben együtt birtokolják, fogyasztásuk egy részét közösen végzik el, jövedelmük egy részét

megtakarítják. A vállalatok: profitszerzés és tőkevagyongyarapítás céljából termelést folytató és szolgáltatást nyújtó önálló gazdasági egységek. (Pl: profitérdekelt bankok, biztosítótársaságok stb.) A nem profitérdekelt gazdasági egységek: olyan szervezetek, intézmények, amelyek a gazdasági alanyok más csoportjában nem szerepelnek. (Pl: egészségügyi, oktatási, kulturális intézmények, sportegyesületek, jótékonysági és szociális intézmények, egyházak, alapítványok és egyéb hasonló intézmények. - - Az állam: központi kormányzat szervei, intézményei (minisztériumok) önálló szervezetek ugyan, de egyenként nem rendelkeznek mindazokkal a kritériumokkal, amelyekkel a gazdasági alanyokat jellemeztük. Összességükben viszont igen A helyi önkormányzatok mindegyike szereplője a gazdaságnak. A külföld: mindazon önálló egységei, amelyek aktív kapcsolatban vannak belföldi gazdasági egységgel (egységekkel).

(Pl: követségek, kirendeltségek, és ezek szervei) A nemzetgazdaság ágazati rendszere: az ágazati rendszer négyszintű: 1. Nemzetgazdasági ág: el a legmagasabb aggregációs szint (A – Q) Összesen 17 ág 2. Ágazat: a 60 ágazat esetében a számjel mindig két számjegyű (01, 02 99) 3. Alágazat: közel 200 Alágazat van (011, 012 990) 4. Szakágazat: ahová több mint 300 vállalati csoport tartozik (0110, 0120 9900) A társadalmi újratermelés és a nemzetgazdaság teljesítménye A társadalmi újratermelés fogalma és fajtái: a társadalmi újratermelés = a működő nemzetgazdaság, vagyis a gazdasági folyamatok összessége. Minden termelés újratermelés is, a termelés folytonos ismétlődése. Az újratermelésnek négy mozzanata van: 1. A termelés: javak előállítása és szolgáltatások nyújtása Tágan értelmezve viszont magába foglalja az elosztást, a forgalmat és a fogyasztást is. 2. Az elosztás: a társadalom tagjainak valamilyen

arányban, valamilyen formában és valamilyen módon való részesedését jelenti a létrehozott javakból. 3. A forgalom: megkülönböztetjük a fogyasztási cikkek és a termelési eszközök cseréjét 4. A fogyasztás: személyes fogyasztás; és termelőfogyasztás Újratermelés három alapformája: bővített újratermelés: növekszik a termelés mennyisége az előző időszakhoz képest egyszerű újratermelés: a termelés adott évben azonos szintű megismétlését jelenti az előző évi termelésnek szűkített újratermelés: ha társadalmi mértékben érvényesül a termelés csökkenése az előző évihez képest, az egyértelműen a nemzetgazdaság funkciózavarait jelenti. Ez a jelenség a gazdasági válság időszaka. Részlegesen szűkített újratermelés: csak bizonyos ágak, a gazdasági alapegységek egy része, vagy csak bizonyos termékek tekintetében valósul meg. Az újratermelés tartalma szerint a következőket foglalja magában: anyagi javak

(termelési eszközök és fogyasztási cikkek), munkaerő (szellemi és fizikai), gazdasági viszonyok (munkamegosztási és tulajdonviszonyok, koordinációs mechanizmusok), szükségletek (termelési és fogyasztási). A nemzetgazdaság működése mindig kettős formában valósul meg Egyrészt reálfolyamatokként, másrészt érték- és azt kifejező pénzfolyamatokként. Az árugazdaság tehát mindig reál- és monetáris gazdaság egyszerre. A nemzetgazdaság teljesítménye: az ország gazdasági teljesítménye hosszú távon a nemzetgazdaság fő folyamatainak alakulásától függ. Mindenekelőtt a gazdasági növekedés ütemétől. A foglalkoztatottság mértékének és a munka termelékenységének változása szintén teljesítményalakító tényezők. A pénz vásárlóerejének szilárdsága is hatással van a gazdasági folyamatokra. A gazdasági fejlődés azonban néha visszaesik (Okai: termelés egyenes csökkenése, nagyarányú munkanélküliség,

infláció.) Nemzetgazdaság legfontosabb teljesítménykategóriái: Bruttó kibocsátás (GO): az országban egy év alatt előállított összes terméket és szolgáltatást foglalja magában. Három fő értékrészre tagolható: folyó termelő ráfordítás értéke (Cf); amortizációs alap (Ca) (Cf + Ca = pótlási alap); új érték, amely az elhasznált munkaerő pótlására szolgál. Bruttó hazai termék (GDP): legfontosabb makroteljesítményt kifejező kategória. Értéke: GDP = GO – Cf vagy GDP = I + Ca. Magába foglalja azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyek az országon belül további feldolgozásnak nem tárgyai (végső felhasználás). Nettó hazai termék (NDP): Értéke: NDP = GDP – Ca. Mint teljesítmény, az év során előállított összes új termék és nyújtott szolgáltatás. A hazai jellegű kategória azáltal alakul át nemzeti jellegűvé, hogy az előbbit korrigálják a jövedelmek (profit, kamat, munkabér) nemzetközi

áramlásának egyenlegével. Bruttó nemzeti jövedelem: GNI = GDP + (Im – Ix). Nettó nemzeti jövedelem: NNI = NDP + (Im – Ix) vagy NNI = I + (Im – Ix) vagy NNI = GNI – Ca. A vállalat külső környezete Tulajdonviszonyok és koordinációs mechanizmusok: a tulajdonnak a történelem folyamán több formája alakult ki. Uralkodó formákká a magántulajdon és az állami tulajdon vált A magántulajdon megjelenése az árugazdaság kialakulásához vezetett. A pénz és az árugazdaság mint pénzgazdaság és a pénzzel folytatott árucsere rohamosan fejlődött. A különböző tulajdonviszonyok és gazdasági folyamatok megvalósulásának formája a gazdasági koordinációs mechanizmus. Ennek egyik legjellemzőbb típusa a piaci koordináció A piaci koordináció a magántulajdonnak, a bürokratikus koordináció pedig az állami tulajdonnak megfelelő, adekvát mozgásforma. Ezek térben és időben nem egyszerűen egymás mellet, hanem egymásba kapcsolódva

funkcionálnak. Bár az egyiknek meghatározó, a másiknak kiegészítő szerepe van. A gazdaság működésének szabályozórendszere a piac és az állam gazdaságpolitikája. Ezek alapján nevezhetjük a mai fejlett országok tőkésgazdaságait vegyes gazdaságnak. A legfőbb környezeti terep a piac, összes szereplőivel, tárgyával és folyamataival, valamint funkcióival együtt. A piac, mint a vállalat működésének fő közege: a piac a javak és szolgáltatások realizálásának színtere. Itt történik meg igazán a gazdálkodás minősítése A piacon a forgalom tökéletesen összefonódik az elosztással, s így az közvetít a termelés és fogyasztás között (legfőbb informátor). A piac funkciója a termékek termeléstől fogyasztásba, felhasználásába való eljuttatásával együtt a felhasználó, a fogyasztó igényeinek visszacsatolása a termeléshez, s ezen információn keresztül orientálja bizonyos irányba mind a termelőket, mind a

fogyasztókat. A vállalkozás a fogyasztókkal a fogyasztási cikkek piacán találkozik (eladó), a szállítóval pedig a termelési tényezők piacán (eladó, vevő). A vállalat aktív részes a tőke-, illetve pénzpiacon is (keresletet és kínálatot is képviselhet). A munkapiacon, mint vevő funkcionál A piac fő kategóriái: kereslet, kínálat, ár, jövedelem, verseny. Fő tendencia a kínálat igazodása a kereslethez a jövedelem emelésének érdekében. S ennek útja a vásárlóerő minél nagyobb hányadának megszerzése a versenytársak elől. A piaci főszereplők: vevő és eladó. A vevő a kereslet képviselője, rendelkezik a vásárlóerővel. Vele szemben az eladó, kínálat képviselője, bizonyos mennyiségű árualappal lép a piacra. A már kialakult ár, az egyes szereplők számára a szabad versenyes piacon adottság. A termelési tényezők piacán a kereslet rendszerint származékos kereslet, míg a fogyasztási cikkek piacán a kereslet

közvetlenül érvényesül. A piaci tényezők összefüggéseinek alakulásának szabályszerűségei: megmutatja, hogy adott termék kereslete hogyan változik a termék keresletét meghatározó tényezők változására: ezt nevezzük a kereslet rugalmasságának, ugyanez a kínálatra vonatkozóan: kínálat rugalmassága. Az ár változása és ennek okán a kereslet változása közötti összefüggés a kereslet árrugalmassága. A jövedelem változása és ennek hatására valamelyik cikk keresletének változása közötti összefüggés a kereslet jövedelemrugalmassága. Kínálati oldalon pedig a kínálat jövedelemrugalmassága. A piaci verseny sokoldalú jelenség. Fő mozzanata az egészségesen működő piacgazdaság forgalmában az eladók egymás közötti versenyének érvényesülése. Ha ezzel szemben a vevők egymás közötti versenye válna erősebbé, az a piac, a forgalom, sőt a gazdaság működésének zavaraira utalna. Tipikus jelenség a hiány,

amely a vevők versenyéhez vezet az áruk megszerzéséért. Gyakran válik szükségesség új piacok felderítése és belépés oda Az új belépők a következő korlátokkal találják szembe magukat: Különböző állami előírások, szabályok betartása Fokozott tőkehiány (kezdeti tőkeelőlegezés, méretgazdaságosság, termékdifferenciálás igénye a piacon lévő termékekkel szemben a vevők részéről) Partnerváltás költségei Az elosztási csatornák szerzésének nehézségei Más konkrét korlátok: bentlévők kedvező földrajzi helyzete és ennek megszerzésének akadályai az újak számára. A piacról való kilépés korlátai: Tárgyi eszközök meghatározott struktúrája A munkaerő konvertálhatóságának hiánya A tőkepiac fejletlensége Az új piacokra való bejutás körülményei Az állam gazdasági szerepe a modern piacgazdaságban: az állam gazdasági szerepe főleg három területen mutatkozik meg: 1., az állami gazdaságpolitika és

megvalósítását szolgáló eszköztára (három cél megvalósítását tartja szem előtt: nemzetgazdaság stabilizálásának biztosítását, az erőforrások elosztásának befolyásolását, a jövedelemelosztás szabályozását. 2., a nemzetgazdaság zavartalan működéséhez és fejlődéséhez szükséges infrasruktúra fejlesztése. 3., a vállalati szférában, a piacon való részvétel saját vállalataival Az állami gazdaságpolitika a makrogazdaság helyzetétől függően két fő irányú lehet. Az egyik a gazdasági életet serkentő, terjeszkedő úgynevezett expanzív gazdaságpolitika. A másik egy visszafogó, a gazdasági élet menetét mérséklő úgynevezett restriktív gazdaságpolitika. Mindkettő a piaci kereslet vagy/és kínálat befolyásolásával történhet, főleg a forgalomban lévő pénz mennyiségének változásán keresztül. A vállalat környezetének egyéb tényezői: 1., a szűkebb értelemben vett társadalmi, szociális

környezet (pl: helyi önkormányzatok) 2., a természeti, ökológiai környezet Valamennyi vállalat tevékenysége közben egyre intenzívebb kapcsolatba kerül a természeti környezettel. A természet a technika jóvoltából mindinkább megismerhető és egyre sokoldalúbban állítható a szükséglet-kielégítés szolgálatába. A külső hatások (externáliák) részint kedvezőek, részint kedvezőtlenek termelőre és fogyasztóra egyaránt. A külső gazdasági hatások azt jelentik, hogy a piacon, az árakon kívül érintik a gazdálkodószerveket. (ellenételezés nélküli hatás megjelenik többlethaszon vagy többletköltség formájában. Az externális hatások internalizálásához egyszerre több eszköz szükséges: hatósági illetve jogi eszközök; önkéntes megegyezés szorgalmazása és ésszerű kompromisszumok kötésének segítése; piacosítás. A vállalat, mint gazdálkodó alapegység: A vállalat fogalma, eszközei és személyi érintettjei: A

vállalat olyan önállóan gazdálkodó szervezeti alapegység, amely hosszú távon nyereségnövelésre és tőkegyarapításra törekszik, amiért kockázatot is vállal, és döntően áru-pénz kapcsolatban van a külső környezetével: a fogyasztókkal, mint vásárlókkal; szállítóval; és a pénzintézetekkel, valamint saját munkavállalóval. Eközben teljesíti küldetését céljaitól és érdekeitől vezérelve - - A befektetett eszközök tartósan szolgálják közvetlenül vagy közvetve a gazdasági tevékenységet vállalaton belül. Jellemző, hogy több termelési perióduson keresztül működőképes állapotban vannak; három csoportjuk van: immateriális javak, tárgyi eszközök és befektetett pénzügyi eszközök. A forgóeszközök: rövid ideig állnak a termelés szolgálatában. A vállalat személyi érintettjei azok, akik a vállalkozással lényeges, tartós és kölcsönös kapcsolatban állnak. Két fajtája van: belső érintettek: a

tulajdonosok (vagy tulajdonos), a menedzserek és az alkalmazottak, más szóval a munkavállalók külső érintettek: a személyi kapcsolatot jelentik a vállalat és környezete között (fogyasztók, versenytársak, a szállítók, az állami intézmények). A két érintett között rendszeres és szoros sokoldalú kapcsolat van. A vállalat, mint egész helyezkedik el a társadalmi, gazdasági, technológiai, ökológiai környezetében az érintettek egymás közötti kapcsolatai révén. A vállalat célrendszere: két fő célja van a vállalatnak, ezek a profitszerzés és gyarapítása, valamint a vállalati tőke növelése. A nyereség természetes és mindenekelőtti rendeltetése, hogy felhalmozódjék és ezáltal tőkévé váljon, tőkeként működjön. A tőkegyarapodás ugyanakkor megalapozza a következő időszak nyereségnövekedését. A nyereségből képződik a tőke a megtakarításon és felhalmozáson keresztül, a tőkéből pedig a nyereség

származik. Gazdálkodás és gazdaságosság a vállalatban: a gazdálkodás kiterjed a javak, erőforrások meghatározott műszaki összetételű és mennyiségi arányokban történő: beszerzésére és kezelésére, óvására átalakítására kibocsátására Amely magába foglalja köztük lévő helyettesítése és kiegészítési viszonyaik érvényesülését: a piaci szükségletek kielégítésére törekvésének és a konkurencia, a verseny kényszerének hatása alatt, a vállalati saját profitmaximum realizálása céljából. A gazdálkodás lehet jó vagy rossz hatásfokú. A jó gazdálkodás mindig feltételezi a racionális cselekvést. A profitorientált piacgazdaságban működő vállalat gazdálkodásának fő mércéje a gazdaságosság, illetve a gazdasági hatékonyság. Hatékonysági mutató = hozam/ráfordítás Ez az összefüggés azt fejezi ki, hogy egységnyi ráfordítással mekkora hozam érhető el. Igényességi együttható =

ráfordítás/hozam Ez az összefüggés fejezi ki, hogy egységnyi hozam mekkora ráfordítást igényel. A gazdálkodás gazdaságosságának kétoldalú szemlélete a vállalkozó számára azt jelenti, hogy egyrészt az inputjai oldalán minimalizálja a ráfordítást (költségeit), másrészt az outputjait maximalizálja. (gazdálkodás optimum kritériumai) Átlagérték: azt fejezi ki, hogy egy időszakban az összes ráfordítás és az összes hozam viszonya miként alakul. Határérték: annak kifejezője, hogy az egymást követő pótlólagos ráfordításegységek mennyi pótlólagos hozamot eredményeznek. Tőke átlagterméke: adott időszakban eszközölt összes tőkeráfordítással elért összes termelési eredmény. - Munka átlagterméke: az adott időszakban eszközölt összes eleven munkaráfordítással elért összes termelési eredmény. (Az összmunka-ráfordítás egységére jutó termékmennyiség.) - Tőke határtermke: - Munka határterméke:

Költség, árbevétel, jövedelem és jövedelmezőség: a termelés költségén mindazt az áldozatot értjük, amit a termelésben elért eredményért hoznak. Sokféle elemből tevődnek össze a termelési költségek, és különbözőképpen csoportosíthatók. Az egyes költségfajták eltérően viselkednek a termelés során. A költségek első megközelítésben mint kiadások, pénzköltések merülnek fel. Adott időszak kiadása azonban nem mind költség A termelési kiadásoknak két fő formája van: az egyik tartós befektetést jelentő költekezés, amely a tárgyi eszközök és egyéb tartós használati dolgok megszerzésére irányul. Ez a lekötött tőkének az az előlegezett része, amely egy időpontban és nagy összegben válik szükségessé mint pénzkiadás. A kiadások másik része a termelés közben folyamatosan merül fel, mint nyersanyagokra, energiára, munkaerőre és egyéb, rendszerint rövid idő alatt elhasználódó termelési

tényezőkre történő ráfordítás. (Ezek ugyanabban a termelési periódusban visszatérülnek az árbevételből. A termelési költség a vállalatnál vagy nagyobb önálló egységénél felmerült összes költség az adott termelési periódusban. Az önköltség viszont a termelési költségekből a termékek meghatározott mennyiségi egységére (db, t) eső része. Költség – profit – árbevétel: a termelési költség az árbevétellel összehasonlítva mutatja a vállalat egészének jövedelem – (profit-) termelő képességét. A (termelt) realizált profit és tőkebefektetés aránya pedig a vállalat jövedelmezőségét méri és mutatja, aminek kifejezője a profitráta: Átlagköltség: az egységnyi termékre jutó összköltség hányada. Határköltség: az összköltség változásának az a nagysága, amely a termelés egységnyi változásának eredménye. Összprofit: egyenlő az összköltség és az összes árbevétel különbségével.

Átlagprofit: egy termékre (termékegységre) eső profitot jelent. Határprofit: az összprofit változásának (profitnövekménynek) az az összege, amely a termelés, illetve a határbevétel egységnyi változásának eredménye. A realizált profit akkor maximális a vállalatban, amikor a határbevétel egyenlő a határköltséggel. Általában mindaddig érdemes a kérdéses terméket gyártani, amíg annak ára magasabb, mint az arra eső átlagos változó költség. A vállalkozó gazdálkodása közben két kritikus ponttal találja magát szemben: a termelés növelése már elérkezik ahhoz a ponthoz, ahol az árbevétel éppen azonos a változó költséggel (TR = VC). Ezt nevezik üzemszüneti pontnak, ahol a változó költségek egésze még megtérül az árbevételben, de több nem az árbevétel az összes költséggel azonos (TR = TC), illetve amikor a piaci ár az átlagköltség minimumával egyenlő. Beleérthető ebbe az átlagköltségbe az alternatív

költség (vállalkozás költség oldalról), illetve az árbevétel részeként a normálprofit (vállalkozás jövedelem oldalról). Ezt a pontot fedezeti pontnak nevezik, mivel minden költséget fedezi. A vállalat belső gazdasági folyamatai: a gazdasági folyamatok a legegyszerűbb vállalkozásban is nagyon bonyolultak, sokrétűek. Mindegyik részfolyamat végső soron közvetlenül vagy közvetve a vállalat működésének általános és alapfolyamataihoz kapcsolódik. A vállalat működése, mint tevékenységek összessége, rendszere három mozzanatból, és mint a folyamatok összessége, rendszere három szakaszból áll. A vállalat belső gazdasági folyamatai kettős jellegűek: reálfolyamatok és érték – (pénz-, jövedelem-) folyamatok. Az input a termelés feltételeinek vállalatba kerülése Vagyis a termelési tényezők természetes alakjuk, fizikai állapotuk szerint kerülnek a vállalathoz. Ennek értékoldali megnyilvánulása a vételár. A

transzformáció reáltartalma az inputok „fogadása”, fizikai átalakítása, eredeti állapotuk megváltoztatása. Az értékoldala e mozzanatnak, illetve szakasznak költség formáját ölti, és érték keletkezése megy végbe. Jövedelem képződik Az output, mint a transzformáció során átalakított termék, új fizikai formájában létező reáljavak hagyják el a vállalatot, illetve kerülnek raktárba. A folyamat szakaszának értékoldala az eladási ár forma, amely a sajátos összetételű, és mennyiségileg is különbözik a vételár formától. Az eladási árban ugyanis a korábban megjelenő költség visszatérült költség, a képződött jövedelem pedig a realizált jövedelem. Reálfolyamat: input Értékfolyamat: vételár transzformáció output költség, jövedelemképződés árbevétel A vállalaton belüli folyamatok és tevékenységek egyes szakaszai és mozzanatai időbeli és térbeli egymásutániságot és egymásmellettiséget

mutatnak egyszerre. Az inputfolyamathoz a szállító, a transzformációs folyamathoz a termelő, szolgáltatást nyújtó, míg az outputhoz a vevő kapcsolódik. A vállalati tevékenység és folyamatok összetevőit egy-egy alrendszernek tekinthetjük a vállalat egész rendszerében (input-, transzformációs -, outputalrendszerek.)