Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Kövesi Péter - Ébredj fel, gyermekem

Ébredj fel, gyermekem! - De hiszen ébren vagyok! – feleled. - Ébren? Miből gondolod? - Nem látod, nyitva a szemem, hallom, amit mondasz. Éppen azt kérdezted, ébren vagyok-e? - És mondd, nem álmodhatsz éppen velem? Azt álmodod, hogy nyitva a szemed és azt kérdezem tőled, hogy ébren vagy-e? Nem lehetséges egy ilyen álom? - Mindenféle álom lehet, te is tudod, de ne bolondozz velem! Mindketten tudjuk, hogy nem álmodunk. - Mindketten? Én nem vagyok bizonyos benne. Ugyan mitől is lennék az? Ébredj már fel! Amikor a vonat ablakán kinézve hátrafelé szalad a táj, vajon te haladsz előre, vagy a jegenye hátrál? Te úgy látod, a jegenye meg, hogy te haladsz. Miért a jegenyének adsz igazat és nem magadnak? Amikor álmodsz, veled történnek a dolgok. Aki kívülről néz, azt látja, hogy csukott szemmel fekszel, mint aki meghalt Szerinte semmi nem történik veled. Ki látja jól? Kivel történik az álom? Amikor felébredsz, örömmel vagy sajnálattal

mondod: csak álom volt. Amikor elalszol, miért nem mondod, hogy semmiség, csak kicsit ébren voltam? Azért, mert álmodban is ébren voltál, ébren vagy, csak éppen az álom valóságában. Miért becsülöd le az egyiket és értékeled többre a másikat? Ki mondja, hogy igaz az egyik, és valótlan a másik? Még a tulajdon agyad sem, hiszen még a moziban is lekapod a fejed, ha szembejön a vonat, hogy a számítógépes virtuális világról, a térhatású „dolby surround” effektekről nem is beszélve! És amikor a fotelben hátradőlve nyitott szemmel képzelsz magad elé vágyott dolgokat, akkor ébren vagy? Az álombéli éned önmagát tartja valódinak és mindaz, ami az éber agyaddal ködös, irracionális, képlékeny és zagyva, ott a dolgok természetes rendje, amihez képest sivár és reménytelenül unalmas az a kizárólagos racionalitás, amit való világnak hiszel. És mi van, ha fordítva igaz? Álomban vagyunk ébren, az álom világa az igazi, és

csak látszat a másik? Ha a testünk valahol egy barlang mélyén alszik, vagy egy gépszörny belsejében bekábelezve lebeg a sóoldatban, mint a Mátrix hőseinél, és mindaz, amit tapasztalni vélsz, csak komputeres animáció? Meg tudod-e állapítani, mi a való? És ha igen, miből, hiszen agyad, tested valóságot érzékel. Vajon nem csak azért beszélsz álomról és ébrenlétről, mert – szemben saját tapasztalatoddal – ezt tanították neked, és több hitelt adsz mások szavának, mint önmagadnak? És az álombéli énednek mit tanítottak? Azt, hogy ez az álom, hogy a másik az, vagy hogy mindkettő más-másfajta álmodás – netalán azt, hogy nincs is álom, csak hol itt, hol ott vagy éberen? Vajon valóság-e amivel a külvilág beborít? Valóság-e, hogy bármit is birtokolhatsz, ha megszerzed? Valóság-e, hogy tied lehet egy ember, egy gyár, egy hegy, vagy egy aszteroida? Valóság-e, hogy biztonságban lehet törékeny életed? Hogy bármi

csodaszertől szebb, okosabb, hosszabb életű lehetsz? Valóság-e, hogy az egyik ember jó, a másik rossz, vannak jóbarátok és ellenségek, csak mert úgy viselkednek veled? Valóság-e, hogy van szerencse és balsors, egészség és betegség? Valóság-e, hogy mások irányítják az életed? Vagy hogy önállóan dönthetsz, másoktól nem befolyásolva? És az, hogy az angyalok fognak kihúzni életed gondjaiból? Valóság-e, hogy a születéssel kezdődik az életed és a halállal vége lesz? Valóság-e, hogy van valóság és illúzió, és nálad a megkülönböztetés kulcsa? Ébredj már fel gyermekem! Lásd, hogy mások álmát álmodod, azért, hogy ők is nyugodtabban álmodhassák azt a világot, amit maguknak megálmodtak? Csak szereplő akarsz lenni mások álmában? Vajon ébredés-e, amikor egyik álomból a másikba lépsz át? És ha ez így van, milyen lehet az igazi felébredés? Egy Zen-mester minden reggel megkérdezte önmagától: „Ébren vagy,

mester?” Majd megfelelt rá: „Ébren vagyok!” Vajon ugyanúgy volt ébren, mint te, amikor ágyadból kábán kimászva tompa aggyal vánszorogsz ki kávéért a konyhába? Aki igazán felébredt, úgy érzi, egész addigi élete - éjszaka és nappal – valami kábult álomban telt, mintha hipnotizálták volna, de ennek vége, és most ragyogott fel rá a Nap. Rájön, álom az, amit a legtöbben valóságnak hisznek Amiben ő él, az viszont ragyogóbb a legszebb addigi álmainál is. Aki igazán ébren van, nem mondja, hogy most ébren vagyok, és ha alszom, akkor meg álmodom. Aki ébren van, az tudja, hogy egyszerre lakik sokféle világban, és szabad átjárása van mindegyikbe. Mindig tudja, hol van, nem sodródik zavaros vizeken, hajója lágyan fodrozódó hullámokon siklik, és mindig a kezében a kormányrúd, hogy oda menjen, ahová akar. Aki még nem felébredett, annak mindez csak álom, de ő saját addigi álmaihoz ragaszkodik, ezért oly nehéz öntudatra

ébreszteni. Pedig látod, már pirkad, a kakas megszólalt! Ébredj hát fel, gyermekem! Kövesi Péter