Sport | Természetjárás, hegymászás » A túra biológiája, azaz a túrázás hatása az emberi szervezetre és a Bükk hegység növény és állatvilága

A túra biológiája Azaz a túrázás hatása az emberi szervezetre és a Bükk hegység növény- és állatvilága Ónod, 2010. 05 16 Szűcs Tímea 11. d osztály Túrázás hatása az emberi szervezetre A túrázás egy fajtája a sportolásnak, nem igényel sok felszerelést, csak sok elszántságot, rászánt időt, és természetesen egy helyet, ahol túrázhatunk. Első túrán érdemes egy rövidebb túrával (7- 8 km) kezdeni, hogy az ember hozzászokjon. A túrázás aktív sport, nagyon sok izmot megdolgoztat, megerősít. A lejtősebb részeknél főleg a bokát, a térdet, vádlit és a gerincet terheljük meg, míg az emelkedőknél a szívet, tüdőt, valamint a hátizmokat és a combizmokat, illetve a gerincet. A mozgás fokozza a légzést és a vérkeringést, így a friss hegyi levegőtől szinte kicserélődik az ember tüdeje, feltöltődik oxigénnel. Ezáltal növeli a szív terhelőképességét és a tüdőkapacitást. Sportolás közben folyamatosan

dolgozik az agyunk és a szemünk is. A zöld szín nyugtatja, a távolra nézés erősíti a szemet A forrásvizek szintén jótékonyan hatnak a szervezetre, sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak. A hegyi levegő gyógyító hatását már az 1930- as években felfedezték. Barlangokban kezelik az asztmás betegeket, míg levegőkúrával a Basedow- kórban szenvedőket, a tüdőcsúcshurutos, a duzzadt hieurmirigyű, az ideges és kimerült betegeket kezelik. A Bükk növényvilága A Bükkben a növényzeti övek szabályosan helyezkednek el egymás fölött, amelyeken belül sajátos növénytársulások alakulnak ki, a domborzati-, talaj-, alapkőzet és mikroklímaadottságoknak megfelelően. 300 méter magasság körül megjelenik a mészkedvelő tölgyes, főleg annak két fajtája a kocsánytalan és a csertölgy; de a mezei juhar is jelen van, cserjeszintje fejlett. A cserjeszint növényei közül néhány fontosabb: leánykökörcsin, tavaszi hérics, húsos som,

törpe nőszirom, tavaszi kankalin, nagy ezerjó, korai kakukkfű, flórenci hölgymál, keleti szarkaláb, közönséges borkóró, a kőtörőfű és a piros gólyaorr, és galagonya. Leánykökörcsin Tavaszi hérics Galagonya 2 500- 700 méter között, a tartósan párás környezetben gyertyános- tölgyesek szintje alakult ki, ez átmeneti öv a tölgyesek és bükkösök között. A kocsánytalan tölgy, gyertyán, mezei juhar, madárcseresznye és egy- egy bükk alkotja ezt az övet. A cserjeszintje szegényes a szűkös fényviszonyok miatt. Főleg a boglárka félék (sokvirágú- és a gyapjas boglárka), a berki- és a bogláros szellőrózsa, a hóvirág, odvas keltike, az erdei és réti iszalag, a kék-, a fehér-, és a nagyvirágú ibolya, pettyes-, a borzas- és a hegyi orbáncfű maradnak meg. Gyertyán Hóvirág Réti iszalag Odvas keltike A bükkfa egyenletesen párás, hűvös levegőt és bőséges csapadékot igényel, ezért a 6700 méter

fölötti területeken terjedt el. A bükk mellett a kocsánytalan tölgy, gyertyán, hegyi juhar, közönséges nyír, és magas kőris is jelen vannak. A bükkösök övében a lombkorona szint zárt, kevés fényt enged át, ezért gyepszintje még lombfakadás előtt nyílik, cserjeszintje igen fejletlen. Márciusban virágzik a tavaszi csillagvirág, a vicsorgó, áprilisban a foltos kontyvirág, az erdei nefelejcs, a hagymás fogasír, a sárga tyúktaréj, a marti lapu, a mezei és erdei zsurló. Májusban az erdei madársóska, a salamonpecsét, a folyók közelében a hölgypáfrány, a szálkás pajzsika, az erdei pajzsika és a hegyi pajzsika. Erdei nefelejcs Salamonpecsét Hölgypáfrány Mezei zsurló Szurdokerdeinkben igen jellemző tavasszal a holdviola, a farkasbogyó, az erdei nenyúljhozzám, a gímpáfrány, a havasi ikravirág és a havasi turbolya. Nyáron a magyar palástfű, a nagy pacsirtafű, a völgycsillag, a szúnyoglábú bibircsvirág, a turbán

liliom, a hegyi lóhere, a vérontófű és a harangvirág nyílik. 3 Szeptemberig felfedezhető a sárkányfű, amely hazánkban csak itt él. A száratlan bábakalács, a kígyó-, a kornis- és hegyi tárnics is ebben az időszakban virágzik. Gímpáfrány Holdviola Sárkányfű A boróka és a tiszafa kivételével minden fenyőfajta telepített. A legidősebb a jávorkúti Ősfenyves, ahol 30 hektáron 150 év körüli luc- és vörösfenyők találhatóak. Gombák A gombaféléket az élénksárga galambgomba, a sárgapelyhű csigagomba, az óriás- selyem galóca, a sárguló korallgomba, a tölcsérgomba, a közönséges csillaggomba és az aranyos rezgőgomba képviseli. Élénksárga galambgomba Sárgapelyhű csigagomba Közönséges csillaggomba 4 A Bükk állatvilága A Bükk állatvilága nagyon gazdag, nemcsak nagyvadakban, madarakban és rovarvilágban, hanem a kétéltűekben is. Csigák, rovarok, pókok A Bükk hegységben közel 130 csigafaj fordul

elő elszórtan. A fekete bödöncsiga nagyon ritka a Kárpát- medencében, ezért különlegességnek számít a Bükkben, úgy, mint a kék meztelen csiga és a pikkelyes csiga. Az észak- kárpáti csiga hazánkban csak a Bükkben él meg, az ólomszínű csigát betelepítették. A szöcskék közül az imádkozó sáskát, pontozott repülőszöcskét és a sávos réti szöcskét kell megemlítenünk. Nagyon sok lepkefaj is él itt, mint például a díszes tarkalepke, kis apollólepke (védett), boglárka, púposszövő fajok, nagy rókalepke, bagolylepkék, araszolólepke stb. Jellemzőek a cincérfajok, pl: nagy hős cincér, vércincér, tölgydíszcincér, fürkészcincér. Előfordulnak még kérészek, szitakötők (hegyi szitakötő), pókok (farkaspók), szarvasbogár és a tülkös szarvasbogár. Kék meztelen csiga Boglárka Hős cincér Halak A halaknak főleg a Szinva, Garadna- patak és a Hámori tó, valamint a pisztrángos ad otthont. A fontosabbak: sebes

pisztráng, fürge cselle, tiszai ingóla, márna, sujtásos küsz és a kövi csík. Márna Sebes pisztráng Kövi csík Kétéltűek, hüllők Legismertebbek a következők: alpesi gőte, pettyes gőte, tarajos gőte, ezek többnyire minden állóvízben megélnek, a foltos szalamandra, amely a Bükk hegység minden részén előfordul. A farkatlan kétéltűek képviselői az unkák (vörö- és sárgahasú unka) A békék közül leggyakoribba Bükkben a barna varangy, zöld varangy és gyepi béka. A síkvidéki 5 mocsarakon megtalálható a mocsári teknős. A gyíkok közül a fali gyík, zöldgyík, pannon gyík (az utóbbi igen ritka) van jelen. Mérgeskígyó nincs a Bükkben, csak pár siklófaj, pl: rézsikló, kockás sikló, vízi sikló, erdei sikló, amely veszélyeztetett faj. Foltos szalamandra Gyepi béka Pannon gyík Madarak A Bükkben kb. 140 madárfaj létezik Fontos megemlítenünk a fekete gólyát, amely csekély számban ugyan, de jelen van. Ezen

kívül a kígyászölyv és darázsölyv, valamint a császármadár, az uráli bagoly és a gatyáskuvik is ritkaságnak számít. Védett faj a békászósas, parlagi sas, valamint a törpesas. A vándorsólyom és kerecsensólyom mára gyakorivá vált, mint ahogy a holló is. A macskabagoly a leggyakoribb bagolyfajta, füleskuvik populáció nő, az uhut visszatelepítették. Jelentős állományai vannak a harkályféléknek, így a fakopácsnak, küllőnek, fekete harkálynak, fehérhátú fakopácsnak. Másik odúköltő madárfajta a kis légykapó és az örvös légykapó madártani ritkaság. A vízhez kötődő madárfajok közül fontos a hegyi billegető és a vízirigó. Egyes fajok a fenyvesekhez kötődnek, így az erdei szürkebegy, süvöltő, királyka, fitiszfüzike, keresztcsőrű, csíz, fenyő- és búboscinege, fenyőszajkó és fenyőrigó. Más fajok a sziklás élőhelyeket kedvelik: bajszos sármány, kövirigó, hajnalmadár, havasi szürkebegy. A haris

állomány a réteken él Békászósas Holló Bajszos sármány Keresztcsőrű Királyka Fekete gólya 6 Emlősök A Bükk hegységben az összes rovarevő emlősfaj jelen van (vízicickány, vakondok) és a nagyvadállomány is jelentős. A denevér populáció számottevő, szaporodásuknak kedvez a sok barlang. A hazai 22 fajból csak egy nem került még elő A patkósorrú denevérek legnagyobb hazai állománya itt él, rendkívül veszélyeztetett faj, hasonlóképpen a pisze denevér és a hosszúszárnyú denevér. Előforduló fajok: óriás korai denevér, alpesi denevér, fehérszélű denevér, durvavitrolájú denevér és az északi denevér, ezenkívül a fehértorkú denevér és a nagyfülű denevér. A rágcsálók egy része védett: az ürge, erdei pele, háromívű egér, pirkóegér, de a földipocok és az erdei pocok kártevőnek minősül. A nagyvadállományt a gímszarvas, őz, vaddisznó, ás mufflon alkotja. A mufflonokat betelepítették, sőt

még hódokat is. A kisragadozók képviselői a nyérc, nyest és menyét, valamint a görény A nagyragadozók viszonylag kis számban vannak jelen, de a vadmacskák nagyon eltejedtek. A hegységben a hiúzok néhány példánya megjelent, de szaporodásuk nem bizonyított, mint ahogy a farkasok folyamatos jelenléte sem. A medve eltűnt a Bükkből, Szlovákiából átvándorló egyedekkle csak a határ közelében lehet találkozni. Korai denevér Vaddisznó Vadmacska Erdei pele Hód Hiúz 7